KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Jogi Bizottság KÖZLEMÉNY A KÉPVISELİK RÉSZÉRE (41/2011) Tárgy: A Máltai Köztársaság Képviselıházának indokolással ellátott véleménye a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0121 C7-0092/ /0058(CNS)) A szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv 6. cikkének megfelelıen a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetınek a szubszidiaritás elvével. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. Tájékoztatásképpen mellékletben közöljük a Máltai Köztársaság Képviselıházának a fentebb megjelölt javaslatról szóló, indokolással ellátott véleményét. CM\ doc PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 MELLÉKLET Javaslat a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre COM(2011)121 A máltai Parlament Képviselıházának indokolással ellátott véleménye Figyelemmel arra, hogy a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló javaslat fı célkitőzése a belsı piacon belüli növekedés fı akadályainak, különösen a 27 különbözı nemzeti adórendszer létezéséhez kapcsolódó akadályoknak a felszámolása, a máltai Parlament véleménye szerint ez a cél nem fog megvalósulni. Az Európai Bizottság álláspontja szerint ez a kérdéskör közös felfogást igényel többek között határokon átnyúló veszteség esetén biztosított adókedvezménnyel és a vállalatcsoportok adómentes átszervezésével foglalkozó szabályok tekintetében. A máltai Parlament véleménye szerint az irányelv célkitőzései nemzeti eszközökkel eredményesebben megvalósíthatóak. A szubszidiaritás és az arányosság elve akkor kap jelentıséget, amikor az Unió és tagállamai egy adott területen egyesítik hatásköreiket az Európai Unióról szóló szerzıdés és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdés alapján. Amennyiben erre nem kerül sor, a probléma nem merül fel. Az Unió kizárólagos hatásköre adózási kérdésekben nyilvánvalóan kizárt. Ennélfogva (a Bizottság elképzelése szerint) csak az a másik lehetıség, hogy az Uniónak és a tagállamoknak meg kell osztaniuk hatásköreiket adózási kérdésekben, ahogyan az a Szerzıdések értelmében a belsı piacon általánosan megengedett. Felmerül az a kérdés, hogy az Unió rendelkezik-e hatáskörrel adóharmonizációs intézkedéseknek a javasolt intézkedés formájában történı elfogadására. Az Unió fellépési hatásköre A Szerzıdés legutolsó változata minden eddiginél egyértelmőbbé teszi, hogy az Unió és intézményei nem léphetnek fel, ha nem tartják be szigorúan a Szerzıdésekkel rájuk ruházott hatáskörök feltételeit (hatáskörátruházás elve). Ez az irányvonal a Maastrichti Szerzıdés óta érvényesül, amelyet az alkotmányos szerzıdésrıl 2005-ben tartott népszavazás kedvezıtlen írországi és franciaországi eredményét követıen megerısítettek. Ebben az esetben a Bizottság megítélése szerint a hatáskör Unióra való átruházása az EUMSZ 115. cikke szerint történik, amely lehetıvé teszi, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követıen, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogadjon el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belsı piac megteremtését vagy mőködését. A Bizottság gondolatmenetét úgy tekintjük, hogy a 114. cikk alkalmazhatatlansága esetén annak elfogadásával, hogy a 114. cikk (1) bekezdését önmagában nem lehet alkalmazni, mivel a 114. cikk (2) bekezdése kizárja annak alkalmazását adóügyekben, így a rendes jogalkotási eljárásban történı elfogadás lehetıségét is a 115. cikk érvényesül. Ennek következtében jutott a Bizottság arra az álláspontra, hogy a 114. cikk (2) bekezdése nem rendezi az adóharmonizáció kérdését, és az adójogszabályok harmonizálása csak a 115. cikk alkalmazásával jöhet szóba, még akkor is, ha maga a 115. cikk úgy rendelkezik, hogy alkalmazása a 114. cikk sérelme nélkül történik. A 115. cikk azonban a jogszabályok stb. közelítésérıl szól, ami az általános felfogás szerint annyit jelent, hogy a közös eredmény az annak elérését szolgáló nemzeti jogszabályok konvergenciáján keresztül valósul meg. Ez általában nem jelenti a jogszabályok egységesítését vagy jogszabály, illetve egyedi európai rendszer megalkotását. A múltban az ehhez hasonló, nagyra törı kezdeményezéseket rendelet és más szerzıdéses jogalap felhasználásával kellett elfogadni, a jogszabályok közelítésére vonatkozó rendelkezések körén kívül. Ezen túlmenıen az utóbbi években az Európai Unió Bírósága korlátozta magának a 114. cikknek (a jogszabályok közelítésére vonatkozó fı rendelkezés, amely a Tanácsban az egyhangúság helyett a minısített többséget teszi lehetıvé) a Bizottság általi alkalmazhatóságát. Például a Dohánytermékek reklámozása és szponzorálása (C- 376/98. sz.) ügybıl következik, hogy szükséges annak bizonyítása, hogy az uniós fellépés hozzájárul a belsı piac létrehozásához vagy mőködéséhez, de az ítélet ennél tovább nem megy. A fellépésnek különösen nem szabad a PE v /6 CM\ doc

3 verseny megszüntetését eredményeznie. Nem lehet annak célja a belsı piac szabályozása sem, különösen az erre vonatkozó tagállami hatáskörökbe való beavatkozás révén, és semmi esetre sem kerülhet sor erre a javasolt intézkedés és a belsı piac célkitőzései közötti kapcsolatnak a Szerzıdés egészére figyelemmel való egyértelmő vizsgálata nélkül. Ezen túlmenıen az Európai Unióról szóló szerzıdés 4. cikkének (2) bekezdése (a Lisszabon utáni változatban) elıírja az Unió számára a tagállamok alapvetı funkcióinak tiszteletben tartását. A 4. cikk nem adja meg a tagállamok alapvetı funkcióinak tételes felsorolását, és álláspontunk szerint az intézkedés sértheti, és véleményünk szerint sérti is azt a funkciót, amely mindig is ilyennek minısült (a bevételi és adózási szuverenitást). Meggyızıdésünk, hogy a Lisszaboni Szerzıdés keretében a Bíróságnak ha erre felkérik értelmeznie és szigorúan alkalmaznia kell a Szerzıdés e rendelkezéseit és elveit, ahogyan azt a tagállamok a Lisszaboni Szerzıdés ratifikálásakor azt elvárták. Erre figyelemmel megítélésünk szerint a Szerzıdések nem ruháznak hatáskört az intézményekre olyan intézkedés elfogadása céljából, amely a társaságiadó-alap konszolidáció és újraelosztás (arányos felosztás) és tágabb értelemben a 115. cikk szerinti irányelv révén történı meghatározására KKTA-rendszer létrehozására törekszik. Ezért az új Szerzıdések hatáskör-átruházás elvére vonatkozó, kategorikus rendelkezéseire figyelemmel a Bizottságot fokozottabban terheli a kötelezettség annak igazolására, hogy a 115. cikk szerinti bármely javaslatnak (a 114. cikkre figyelemmel értelmezve) a hatáskörébe kell tartoznia. Nem ez az eset áll fenn, ha az intézkedés eredményeképpen olyan rendszer jönne létre, amely túlmegy a jogharmonizáció korlátain, és sértené az állam alapvetı funkcióját képezı adóügyi szuverenitást. A máltai Parlament a következı okokból véli úgy, hogy a Bizottság e javaslata sérti a szubszidiaritás elvét: Általánosságban a KKTA-javaslat szerinti új szabályok maguk is bizonytalanság forrásai, mivel nincsenek értelmezési elızményeik, sem az adóhatóságok, sem akár bíróságok részérıl. Továbbá mivel a KKTA szabadon választható, a társaságoknak nem csak a 27 érvényben lévı szabályrendszerrel, de a KKTA-val is meg kell birkózniuk. Noha lehet azzal érvelni, hogy a nagyvállalatok számára az új rendszer rejthet némi elınyt, a kisvállalkozások nehéznek találhatják a számukra legmegfelelıbb rendszer megtalálását. Ez egyaránt vonatkozik azokra a társaságokra, amelyek csoport tagjai, és azokra is, amelyek nem. Az irányelvjavaslat értelmében ez utóbbiak is lehetıséget kapnak a KKTA alkalmazására. Ezen túlmenıen noha a javaslat nem érinti a tagállamok által alkalmazott adókulcsokat mivel a javaslat bevétel szempontjából nem semleges, elég valószínő, hogy a tagállamok minden esetben az adókulcsok megváltoztatására kényszerülnek. Miközben a KKTA célja összehangolt fellépés létrehozása, azon tények, hogy alkalmazása nem kötelezı és a csoporthoz nem tartozó társaságokra is vonatkozik, azt jelentik, hogy ilyen hatása nem lesz. Ennélfogva ezen irányelv céljai uniós szinten nem érhetıek el hatékonyabban. Miközben a KKTA kínálhat némi csökkenést a megfelelési költségek terén, nem lehet helyénvaló javaslat a külön nyereségszámítás és a KKTA közötti választási lehetıség. Továbbá az egyablakos rendszer gondolata azt a benyomást kelti, hogy valamennyi adózónak egy adóhatósággal van dolga. Azonban míg a hagyományos rendszer alapján a társaságoknak és magánszemélyeknek az adott adóhatósággal van dolguk, a KKTA értelmében az egyes társaságoknak a legnagyobb adófizetı illetékes hatóságánál kell eljárniuk a konszolidáció és az ellenırzések alkalmával is. Ennek oka az, hogy a KKTA alapján az egyes társaságoknak meg kell ırizniük az összes nyilvántartást és bizonylatot. Ezen túlmenıen nem egyértelmő, hogy a KKTAnak a megfelelési költségek csökkenését kell-e eredményeznie az adóbevallás-becslés tekintetében. Ez a cél elérhetı más járulékos és arányos eszközökkel. Például az elektronikus eszközök tagállami szintő bevezetésével ezek a költségek jelentıs mértékben csökkenthetıek lehetnek. Továbbá a KKTA-t választó társaságoknál (akár csoport tagjai, akár nem) a változás miatt további költségek merülnének fel. Ez különösen fontos a kis- és középvállalkozások számára. Ennélfogva e cél eléréséhez valójában nincs szükség uniós szintő fellépésre. A máltai Parlament álláspontja szerint a tagállami fellépésnek elegendınek kell lennie az adminisztratív terhek csökkentéséhez. A KKTA céljainak egyike a jelenleg a csoporton belüli ügyletekre irányadó bonyolult transzferárazási rendszer kiiktatása. A máltai Parlament véleménye szerint a KKTA a transzferárazási rendszert sem szünteti meg, mivel az továbbra is érvényben marad azok társaságokra, amelyek nem a KKTA-t választják, illetve a CM\ doc 3/6 PE v01-00

4 csoport eltérı KKTA 1 alá tartozó tagvállalatai között. A javaslat maga is elismeri, hogy a KKTA nem fogja kiiktatni a tagállamok közötti jogvitákat. Továbbá már most is léteznek mechanizmusok azaz a kettıs adóztatás elkerülésérıl szóló megállapodások és a választottbírósági megállapodás a tagállamok között e kérdéskörben felmerülı jogviták rendezésére. Ugyanígy, az EU közös transzferárfóruma is egyesíti a tagállami adóhatóságokat és a kereskedelem képviselıit a transzferárazással kapcsolatos kérdések megoldására. E tekintetben a fórum számos eredményt ért el, ideértve az értékre vonatkozó iránymutatást adó magatartási kódexet, amelyet az Európai Unió Tanácsa is jóváhagyott. Ennélfogva e cél eléréséhez nincs szükség uniós szintő fellépésre, mivel a szükséges mechanizmusok már léteznek. Nem tőnik úgy, hogy e cél jobban elérhetı lenne a KKTA-javaslat révén, mivel a KKTA maga is elismeri, hogy jogviták lehetnek. A KKTA célja a határokon átnyúló kereskedelmi tevékenységek teljes körő számbavétele és a többletadó ezúton történı elkerülése, a nyereség és a veszteség uniós szintő konszolidálása céljából 2. Miközben a konszolidáció ezt a célt eléri, a tagállamok nemzeti szinten is felléphetnének a csoportszintő veszteségek csökkentésére, és a Bíróság a kérdésrıl már határozott is [lásd a C-446/03. sz. Marks & Spencer plc kontra David Halsey (Her Majesty s Inspector of Taxes) ügyet]. Az uniós szintő fellépés nem szükséges e célkitőzés eléréséhez, mivel az e kérdéskörrel kapcsolatos fellépések nemzeti szinten is megfelelıen megtehetıek. A KKTA másik célja az Unióban meglévı 27 párhuzamos adórendszerbıl adódó további vagy abban nem szereplı adótervezési lehetıségek azáltal történı csökkentése, hogy egy általános, visszaélés elleni szabályt tartalmaz, amelyet a visszaélések konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki 3. A máltai Parlament véleménye az, hogy a meglévı mechanizmusok azaz a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) szabályozzák az EU-n belüli káros gyakorlatokat. A csoport ajánlásokat tett, amelyeket a Gazdasági és Szociális Bizottság késıbb jóváhagyott. Ezért a máltai Parlament véleménye szerint e célkitőzés eléréséhez nem szükséges uniós szinten fellépni, mivel a mechanizmusok már léteznek, és nem tőnik úgy, hogy e cél a KKTA révén jobban elérhetı lenne. Az arányos felosztás képlete megfelel a javaslatban szereplı konszolidációs elemnek. A máltai Parlament véleménye az, hogy ez a képlet torzulásokat okoz a tagállami komparatív és versenyelınyökben, kedvez azoknak a gazdaságoknak, amelyek még mindig nagy munkaerı-igényő gazdasági ágazatoktól függenek, és bünteti azokat, amelyekben a termelékenység szintje viszonylag magas és/vagy azokat, amelyek hozzáadott értéket képviselı gazdasági tevékenységek felé mozdulnak el és/vagy amelyekben a piac mérete korlátozott. Tanulmányok 4 továbbá igazolják, hogy: - a KKTA-n keresztül növekedni fog a potenciális nyereséget terhelı társaságiadó-teher. Ennek fı oka, hogy az arányos felosztási mechanizmus azt fogja jelenteni, hogy a nyereség nagyobb hányada kerül magasabb társaságiadó-kulcsú tagállamokba leosztásra, illetve megadóztatásra. - az arányos felosztási képlet a várakozások szerint súlyos egyensúlyhiányt okozhat, és nem tükrözi a modern üzleti tevékenység közgazdasági alapját. Ezek a torzulások azt jelentik, hogy az adó a kereskedelmi ügyletek valós akadálya lehet. Valószínő, hogy a vállalatok az EU-n túl is körülnéznek befektetési helyszínek után, aminek hatását legerısebben azon európai gazdaságok fogják megérezni, amelyek gazdasági növekedésükhöz külföldi közvetlen befektetésekre hagyatkoznak. Mindemellett az allokációs mechanizmus elemeire helyezett nagyobb hangsúly jelentıs torzulásokat eredményezhet a foglalkoztatási döntésekben. A máltai Parlament rámutat, hogy az euróövezet állam- és kormányfıi egyetértettek abban, hogy a közös társasági adóalap kialakítása lehet a nemzeti adózási stratégiák tiszteletben tartása mellett a nemzeti adórendszerek konzisztenciájának biztosítása, a költségvetési fenntarthatóság és az európai üzleti vállalkozások versenyképessége felé vezetı, bevételsemleges út. A közös társasági adóalap nem feltétlenül gyakorol hatást a bevételekre, ha a tagállamok komparatív és versenyelınyeit tiszteletben tartják. Ezen túlmenıen az euróövezet állam- és kormányfıi közös társaságiadó-alapra, nem pedig közös konszolidált társaságiadó-alapra utalnak. 1 A javaslat 123. cikke 2 (6) preambulumbekezdés. 3 A (10) és (20) preambulumbekezdés. 4 Az Ernst & Young januári tanulmánya a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozó javaslat üzleti adózókra gyakorolt hatásáról. PE v /6 CM\ doc

5 Ezért a máltai Parlamentnek meggyızıdése, hogy a képlet nem teljesíti a célkitőzés azon premisszáját, hogy az uniós szinten jobban elérhetı. Ehelyett a javasolt fellépés európai szinten kedvezıtlen hatásokkal járhat. Következtetés 1. A máltai Parlament álláspontja szerint a Szerzıdések nem ruháznak egyértelmően hatáskört az intézményekre olyan irányelveknek a 115. cikk alapján történı elfogadására, amely a társaságiadó-alap konszolidáció és arányos felosztás révén történı meghatározásához és ilyen mértékig megkísérli meghatározni a javasolt KKTA-rendszert. Ezért az új Szerzıdésekben a hatáskör-átruházás elvére vonatkozó kategorikus rendelkezés miatt hangsúlyosabb a Bizottság azon feladata, hogy igazolja minden egyes, a 115. cikk szerinti javasolt intézkedés tekintetében azt, hogy az valóban az EUMSZ 114. cikkével és az EUSZ 4. cikkével összefüggésben értelmezett említett cikk hatálya alá tartozik. Nem ez lenne a helyzet, ha az intézkedés olyan rendszerrel érne fel, ami túlmegy a jogharmonizáció korlátain, és egyben sérti az állam alapvetı funkcióját képezı adóügyi szuverenitást. 2. Az Unió által felvállalt bármely (nem kizárólagos) hatáskör gyakorlásának minden esetben meg kell felelnie a szubszidiaritás elvének, és mindenképpen az arányosság elvének is. Ennek bizonyításához a Bizottságnak a következıket kell igazolnia: (1) a tagállamok egyedi vagy együttes önkéntes fellépései nem felelnének meg a kívánt eredménynek, mivel a javasolt fellépés uniós szintő végrehajtása megfelelıbb lenne (szubszidiaritás), és (2) az intézkedésre szükség van a belsı piac létrehozásának vagy mőködésének elısegítéséhez, anélkül, hogy túllépne a célkitőzés eléréséhez szükséges mértéken: a javasolt irányelv nem rendelkezik többrıl, mint ami szükséges a nyilvánvaló akadályok felszámolásához, és a célkitőzés eléréshez megfelelı, szükséges és arányos (arányosság). Ezen túlmenıen a javaslat bemutatásakor a Bizottságnak részletesen indokolnia kell, hogy a javaslat miként biztosítja ezen elvek teljes tiszteletben tartását, és hogy az elınyök miként múlják felül a kedvezıtlen hatásokat. Megítélésünk szerint ebben a javaslatban ez nem történt meg. Nem sorakoztatnak fel elegendı kvalitatív és kvantitatív indokot. Fenntartjuk, hogy ilyen indokok nincsenek, hanem erısen spekulatív intézkedésekrıl van szó. Mivel értelmezésünk szerint a Bizottság ezt maga is elismeri, és hogy erre figyelemmel jogalapként továbbra is a 115. cikkre (egyhangúság a Tanácsban) hivatkozik, ez a javaslat a tagállamok közvetlen adóztatás terén fennálló szuverenitásához kapcsolódik, és a várható eredménye az, hogy meggátolja Máltát és a többi tagállamot adózási politikájára így az adókulcsra vonatkozó döntések meghozatalában, ami gazdasági helyzetükre rövid, középés hosszú távon valószínőleg kedvezıtlen hatással jár. A 115. cikk amelyet a Bizottság jogalapként választott a Tanácsban egyhangúságot igényel. Ezért annak érdekében, hogy valamely tagállam hozzájárulását el lehessen nyerni, az intézkedésnek nem szabad megkötnie a tagállamot most vagy a jövıben nemzeti politikája valamennyi elemének alakításában. Az Uniónak sem áll érdekében ennek olyan módon történı végrehajtása, amely aláássa egy vagy több tagállam adózási vagy költségvetési bázisát. Azonban ez az intézkedés pontosan ezt próbálja meg elérni. A javaslat e tekintetben kedvezıtlenül befolyásolja a nemzeti autonómiát és ezért annak lehetıségét, hogy az állam az adózást saját társadalmi-gazdasági körülményeinek megfelelıen alakítsa ki, központi, regionális vagy helyi szinten. Másodszor, a KKTA-modell, és különösen a konszolidációs elem (a bevétel arányos felosztása) mint a javaslat alapvetı elemei megválasztását illetıen a javaslat (több rendelkezésre álló modell közül) egy olyan modellre hivatkozik, amely több tagállamban a nemzeti adórendszer jelentıs változásait eredményezi, egyidejőleg további terheket róva a nemzeti gazdaságokra, rövid, közép- és hosszú távon is kétséges eredmények mellett. Ténylegesen több vonatkozásban is negatív eredmények várhatóak: GDP, csökkenés a bevételek, kiadások és a foglalkoztatás terén. Nem nyert egyértelmő igazolást, hogy a javaslat az EU olyan közös javát szolgálja ami e célhoz elengedhetetlen, amit a tagállamok önmaguk megfelelıen ne tudnának elérni. A tagállamok tehetnek több sajátos célkitőzés eléréséhez hozzájáruló intézkedéseket. Több tényezıt végrehajthatnak egyénileg vagy együttesen, a következı feltételeknek megfelelı mechanizmusok felhasználásával: CM\ doc 5/6 PE v01-00

6 i. nem sértik ilyen módon vagy túlzottan a tagállami hatásköröket, és ii. a határokon átnyúló tevékenység ösztönzéséhez kellıen vonzó kilátásokat kínálnak. Emellett a javasoltnál szorosabb együttmőködés, illetve szélesebb körő, kiegyensúlyozott módon, együttmőködés és alacsonyabb szintő harmonizáció útján megvalósítható, tágabb célkitőzések is elérhetıek lennének, pl. a konszolidációt mellızı közös társasági adóalap. Emiatt a Bizottság nem érvelhet azzal, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét tiszteletben tartotta. Kevésbé beavatkozó lehetıségek rövid- és hosszú távon is e célkitőzések elérését eredményezhetik, jelentıs zavaró hatás nélkül és csak igen kevés kedvezıtlen hatás mellett. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy még magának az Uniónak a célkitőzései is változnak és bıvülnek, aminek eredményeként a belsı piac kiteljesítése érdekében az akadályok (legyenek valósak vagy véltek) felszámolásának céljával új célokat és prioritásokat kell a közvetlen integrációval összevetni. Az Európai Közösség tekintetében az integráció értékei és célkitőzései mellett más célok és célkitőzések is léteznek. A gazdasági és költségvetési stabilitás mindenképpen e célkitőzések körébe tartozik. A máltai Parlament álláspontja az, hogy a jelenlegi javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének és az arányosság elvének, és e megfelelés igazolása sem történt meg. Tekintve az intézkedés állami szuverenitásra gyakorolt hatását és annak jelenlegi formájában várható jelentıs kedvezıtlen hatásait (különösen azokra a gazdaságokra, amelyek évtizedek óta tervezett szolgáltatásoktól függenek), és mivel elınyök a károkkal összevetve sem a tagállamok, sem az Unió számára nincsenek vagy csak spekulatívak és kétségesek: a máltai Parlament úgy döntött, hogy tiltakozik a javaslat ellen, és az Európai Unióról szóló szerzıdéshez és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló 2. jegyzıkönyv 6. cikkében meghatározott eljárás szerint megküldi ezen indokolással ellátott véleményt május 17. Képviselıház Málta Parlament PE v /6 CM\ doc