Minősítés, Tanfelügyelet, Önértékelés Összefüggések, praktikus kérdések 1.1* Szakál Ferenc Pál köznevelési szakértő *A korábbi változatokban ma már nem aktuális, nem érvényes tartalmak lehetnek, így azok tartalmáért e változat közzétételétől kezdve nem vállalok szakmai felelősséget!
Amiről nem lesz szó Jogszabályi háttér (Utána lehet nézni a törvényben és a 20-as vagy a 326-os rendeletben. [Hatályosságra figyelni!]) Definíciók, meghatározások (Ugyanazon okból) A rendszerek felépítése, teendők (A kézikönyvek, útmutatók, online felületek részletesen leírják.)
Amiről szó lesz A rendszerek összefüggése Néhány félreértés ezzel kapcsolatban Hogyan fogjunk hozzá a teendőkhöz? Hol találhatunk segítséget? Ha már muszáj, hogy lehet hasznos? Mit nyerhet vele a pedagógus és az iskola? Miért nem kell félni tőle?
A három rendszer összefüggése A helyes sorrend igazából fordított: önértékelés, tanfelügyelet, minősítés Sok a hasonlóság köztük, és gyakran mondják, hogy egymásra épülnek, de ez nem egészen pontos, mert azt sugallja, hogy az önértékelés és a tanfelügyelet azért van, hogy legyen minősítés. Ez így nem igaz.
A három rendszer összefüggése Az összefüggést az alábbi ábra szemlélteti: Önértékelés Minősítés Tanfelügyelet
A három rendszer összefüggésének lényege Három különálló, de egymással összefüggő rendszerről van szó. (Ha egészen pontosak akarunk lenni, a jogszabály szerint az önértékelés a tanfelügyelet része, de jól elkülönül a konkrét külső ellenőrzéstől.) A tanfelügyelet használja az önértékelés eredményét, a minősítés pedig hasonló szempontokkal dolgozik. Vagyis két elem szorosan összefügg, egy pedig lazán, inkább elviekben kapcsolódik hozzá. A szerkezet akkor teljes, ha minden alkatrésze megvan, de az egyes alkatrészek nem egymás létezését, hanem a szerkezet létezését szolgálják. Létezhetnének, és működhetnének önállóan is (a fogaskerék magában is tud forogni).
Félreértés ezzel kapcsolatban Sokan gondolják, hogy csak azok számára kötelező az önértékelés, akiknek tanfelügyelete lesz. A rendszerek egymástól függetlenül is léteznek. Más a ciklusuk is: Önértékelés 2 évente Tanfelügyelet 5 évente Minősítés a teljes életpálya alatt kötelezően 2, választhatóan maximum még 1-2 alkalommal. A tanfelügyelet előtt (de nem feltétlenül közvetlenül előtte) lennie kell legalább egy önértékelésnek. Akinek minősítése volt, annak legalább 3 évig nem lehet tanfelügyelete. Ettől függetlenül kétévente kötelező egy önértékelést elvégezni tehát akkor is, ha nem lesz tanfelügyelete a pedagógusnak az adott évben.
Félreértés az önértékelési munkacsoporttal* kapcsolatban Sokan úgy vélik, hogy a munkacsoport dolga az önértékelés elkészítése. A valóság: A munkacsoport az önértékeléshez szükséges adatgyűjtésben működik közre. Az önértékelést, fejlesztési tervet maga a pedagógus vagy vezető értékelése esetén a vezető készíti el, illetve intézmény esetén szintén az intézményvezető, de a nevelőtestülettel együttműködve. Ezt szemléltetik a következő diák: *Nagy felháborodást okozott a pedagógus önértékelési csoport elnevezés. Ha bárki veszi a fáradságot, és átnézi a kézikönyvet, azt láthatja, hogy valójában ez az elnevezés sehol nem szerepel és nem is szerepelt benne
Pedagógus önértékelése (2 évente) Gyűjtött adatok Intézményi elvárások Ped. összesíti Produktumok: Erősségek, fejl. területek kompetenciánként Pontozás 0-3-ig 2 évre szóló önfejl. terv Dokumentumelemzés (tervek, napló, füzetek, előző önf. terv) Megfigyelés (2 óra látogatása) Interjú (pedagógus, vezető) Kérdőív (munkatársak, szülők)
Vezető önértékelése (megbízás 2. és 4. évében) Gyűjtött adatok Intézményi elvárások Vez. összesíti Területenként értékel Fenntartó Produktumok: 2 évre szóló önfejl. terv Dokumentumelemzés (vezetői prg, PP, SZMSZ, 2 év munkaterve és beszámolója, előző önf. terv) Interjú (vezető, nevelőtestület, szülők) Kérdőív (vezető, munkáltató, vezetőtársak)
Intézmény önértékelése (5 évente) Gyűjtött adatok Intézményi elvárások Vez. összesíti Minden területet értékel Erőss. és fejl. területenként Intézkedési terv Dokumentumelemzés (PP, SZMSZ, HR, 2 év munkaterv, beszámolója, továbbk. terv, beisk. terv, kompmérés adatai 5 évre, ped. önértékelések eredménye, előző int. terv ) Megfigyelés (infrastruktúra) Interjú (osztályonként 2 szülő, pedagógusok, vezető) Kérdőív (elégedettségmérés: szülők, pedagógusok)
Hol találunk segítséget? Ami javasolt: OH által kiadott, miniszter által jóváhagyott útmutatók, kézikönyvek legfrissebb változata Az egyes rendszerek online felületei Az OH információs címei (A POK-ok elérhetősége az OH honlapján megtalálható.) Ami javasolt, de kezeljük óvatosan: OH által szervezett továbbképzés (Ez hiteles forrás, de ki kell szűrni a képző szubjektív véleményét, ami nem szentírás, vagy elfogadjuk, vagy nem.) Szakértő mesterpedagógus a nevelőtestületben (Ugyanaz vonatkozik rá, mint az előzőre, hozzátéve, hogy még ereősebb lehet a szubjektivitás.) Szakértői honlapok (A szakértő sokat tudhat, de nem tévedhetetlen, és nem hatóság!) Szakmai honlapok, kiadványok (Ellenőrizni kell a frissességüket.) Másik intézmény tapasztalatai (Ami náluk igaz, az nem biztos, hogy nálunk is.) Amit ne: Szakkönyvek (Minden hiteles információ ingyenesen elérhető.) Sajtó (Nem feltétlenül szakszerű, teljes és objektív. Sőt, általában nem az.) Közösségi oldalak (Nem a fenti hasznos anyagok megosztására, hanem az egymás hergelésére gondolok és az állítólag -jellegű információkra.)
Mi lehet a haszna? Lehet nem szeretni, de attól még muszáj, akkor viszont legalább legyen hasznunkra! Az önértékelésen keresztül kialakítható egy jó belső ellenőrzési rendszer. Ha ezt jól alakítjuk ki, akkor folyamatosan felkészít a tanfelügyeletre és a minősítésre. Az intézményi dokumentumokat nem ellenőrzik a rendszerek, de használják frissek, napra készek lesznek, felülvizsgáljuk őket. A szakmai tevékenységre tereli a figyelmet. (Intézményvezetők megváltozott szerepe! Nem ezzel is, hanem ezzel kell foglalkozni ) Az önértékelés révén a saját szempontjainkat vihetjük be a tanfelügyeletbe és később majd a minősítésbe is, így mindkettő sikeréhez hozzájárulhatunk.
Miért nem kell félni tőle? Minősítés: A minősítés sikertelenségéhez nagyon durva szakmai hibák kellenek. (Erről (is) lásd: http://www.szakalferencpal.eoldal.hu/cikkek/minosites /a-minositesi-eljaras.html) Semmi olyat nem vár el, ami ne lenne a pedagógus munkájának ismert s hétköznapi része, amit ne végezne évről évre. A sok indikátor és a pontozás módja is segíti a sikerességet (lásd a fenti linket!). Súlyozott számítással számítják a végeredményt, legerősebben a portfólió számít be, amit van idő jól kidolgozni. Hárman értékelnek, ebből egy az intézmény delegáltja, tehát nem idegen.
Miért nem kell félni tőle? Tanfelügyelet: Ebben is szerepet kap az intézményvezető. Nem fejlesztendő, hanem fejleszthető területeket ad meg. (Ehhez lásd: http://www.szakalferencpal.eoldal.hu/cikkek/tanfelugyelet/ tanfelugyeleti-etimologia.html) A szakértők nem intézkednek, nem utasítanak, az értékeléssel véget ér a munkájuk. A saját célokhoz viszonyítja az intézményt, és a saját intézményhez a pedagógust. A saját intézményéhez és saját vezetői programjához viszonyítja a vezetőt. Nem törvényességi ellenőrzés, a dokumentumokat nem ellenőrzik, hanem forrásként használják. Törvényességi szempontjuk nincs.
Miért nem kell félni tőle? Önértékelés: ÖN- : Maga a pedagógus, a vezető, az intézmény készíti el a saját értékelését. Mindenkit a saját intézményi elvárásokhoz viszonyít (sőt, a vezetőt a saját vezetői programjához is). Nincs munkajogi következménye.
A legnagyobb veszély! Mindhárom rendszer legnagyobb veszélye, ha nem arra használják, amire való. Néhány példa elrettentésül: Én még nem találkoztam ilyennel, de hallottam, hogy a vezető arra próbálta használni a minősítést vagy a tanfelügyeletet, hogy a neki nem tetsző kollégától megszabaduljon. Ezek a rendszerek nem erre való, és alkalmatlanok is erre. Az a vezető, aki pedig csak ezek mögé bújva tudja és meri az elégedetlenségét megmutatni, a vezetésre alkalmatlan Hallottam olyan iskoláról, ahol az önértékelés százalékos eredménye alapján differenciálják a béreket. Elképesztő marhaság. Ez a százalékos eredmény csak egy korábbi elképzelés maradványa. Az önértékelés lényege nem az, hogy magas legyen a százalék, hanem hogy mindenki (még a legjobb pedagógus is!!!) találjon magának egy fejlődési utat, amin végig tud menni. Sajnos sok vezető riogatja a testületet az ellenőrzéssel. Jó lenne végre felnőnünk, és az ellenőrzés szóhoz végre pozitív gondolatokat is kapcsolni.
Mégis mire jó? Mindhárom rendszer megúszható némi ügyes adminisztrációval. Erre persze jön az akkor meg minek érv. Rövid válaszom erre: Az egésznek a sikere és haszna azon múlik, hogy a pedagógus, a vezető, az intézmény felismeri-e, elismeri-e a változás, a fejlődés szükségességét. Ha nem, akkor baj van, mert valójában sosem lesz jó pedagógus, jó vezető, jó intézmény, mert az ilyen mindig fejlődik, és mindig igényli a fejlődést. De senki nem fogja megmondani, hogy miben fejlődjön. Ezt ki-ki saját magának mondja meg, a saját céljai alapján, a három rendszer viszont komoly segítséget adhat ehhez. A fejlődés igénye nélkül viszont valóban csak üres adminisztráció.