Referátumok 20. SOPRONI ULTRAHANG NAPOK. A HÁROM- ÉS NÉGYDIMENZIÓS KÉPALKOTÁS TECH- NIKAI ALAPJAI Humml Frigyes Budapest

20. SOPRONI ULTRAHANG NAPOK Referátumok A HÁROM- ÉS NÉGYDIMENZIÓS KÉPALKOTÁS TECH- NIKAI ALAPJAI Humml Frigyes Budapest Motorral mozgatott transzducerek. Transzducertípusok, metszeti síkok, interpolációs síkok. Kézzel mozgatott transzducerek, követelmények. Lehetôségek pozíciószenzorokkal. A mátrixtranszducer. Megjelenítési programok: síkok, fotorealisztikus felületi kép, átlátszó volumen képe. A négydimenziós ábrázolás elônyei. A térfogati kontraszt elve. Kvantitatív értékelés, mûtermékek. Kombinációk más technikákkal. A MÁJ ÉS AZ EPERENDSZER ÁBRÁZOLÁSI LEHETÔ- SÉGEI HÁROMDIMENZIÓS ULTRAHANGGAL Puhl Mária Biovital-Melissa Egészség- és Wellness Központ A háromdimenziós ultrahang-leképezés nem sokban tér el a kétdimenzióstól, de a kissé másfajta képek értékelését külön meg kell tanulni. A technikát el kell sajátítani, és gyakorlati hasznát a képalkotás sorában helyére kell tenni. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani három év tapasztalatai alapján. Bemutatom azokat a lehetôségeket, amelyeket a háromdimenziós ábrázolás tesz lehetôvé a máj és az eperendszer esetében. Egyrészt normális anatómiai képletek képein keresztül ismertetem a különbözô renderelési technikák alkalmazását, másrészt patológiás elváltozásokat mutatok be, körbejárva, hogy milyen elváltozásnál milyen elônyeit tudjuk kihasználni a háromdimenziós technikának. Bemutatom, milyen a háromdimenziós ultrahang-doppler és -angiográfia, és mikor, hogyan tudjuk alkalmazni. A HÁROMDIMENZIÓS ULTRAHANGVIZSGÁLAT GYA- KORLATA NAPJAINK SZÜLÉSZETÉBEN Arany A. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvosi Kar, Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Pécs A háromdimenziós ultrahangtechnika világméretû elterjedése új fejezetet nyitott a szülészeti ultrahang-diagnosztikában. A harmadik sík ábrázolásával, a térhatású kép segítségével, a fotórealisztikus képi megjelenítéssel, a méhen belül fejlôdô ébrény és magzat pontosabban vizsgálható. A fotórealisztikus képi megjelenítés, a magzat egyedisége meghatározó élmény a szülôk és a vizsgáló számára is, ugyanakkor etikai kihívást is jelent. A diszmorfológiai ismeretek bôvülésével és az új háromdimenziós képi megjelenítéssel számos fejlôdési rendellenesség egyre korábban lesz felismerhetô. A magzati szövet-, szervvolumetria kiegészítve a háromdimenziós color power angiográfiás perfúziós vizsgálatokkal, normális és kóros szövet-, szervmûködés analízisét teremti meg. A felületi, a transzparens és kevert vizsgálati metodika olyan craniospinalis, musculoskeletalis és belszervi fejlôdési rendellenességek felismerését teszi lehetôvé az elsô trimeszterben, amelyek korábban csak a második trimeszterben kerültek diagnosztizálásra. A felületi rekonstrukciós metodika önálló rendellenességként vagy kromoszóma-rendellenesség részeként jelen lévô minor anomáliák (például mélyen ülô fülek, mongol redô, micrognathia, syndactylia, polydactylia stb.) korai képi megjelenítését biztosíthatja. A második trimeszterben lehetôség nyílhat a kockázatos terhességek egy részének kiemelésére. Elsôsorban azoknál hasznos, akiknél a méhen belüli növekedési retardáció, illetve krónikus hypoxaemia veszélye fenyeget. A harmadik trimeszterben a színes hisztogram alkalmazásával kvantitatív perfúziós vizsgálatok végezhetôk, újabb ismeretekkel gazdagodhatunk a fejlôdô magzat fiziológiás változásairól. Az invazív intrauterin terápia (amnioinfúzió, intrauterin, közvetlen magzati szteroidinjekció, intraamnialis surfactantinstillatio, intrauterin digoxin és egyéb, magzati szívre ható gyógyszerek) hatására bekövetkezô élettani változásokat pontosabban nyomon követhetjük. A technikai fejlôdés távközlés, képi archiválás segítségével megvalósulhat a telemedicina, így akár hazai és nemzetközi konzultációra is nyílhat lehetôség. Az elôadó gazdag képanyaggal szemlélteti a fent leírtakat. A HÁROMDIMENZIÓS ULTRAHANGVIZSGÁLAT AZ UROPOETICUS RENDSZER MEGBETEGEDÉSEINEK KIMUTATÁSÁBAN Varga T., Bodrogi N., Baranyai T. Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórház, Sopron Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum Oktató Kórháza, Röntgen és Izotópdiagnosztikai Osztály, Debrecen Bevezetés: A háromdimenziós módszer az elmúlt években sokat fejlôdött, és indikációs területe körvonalazódik. A háromdimenziós ultrahangvizsgálatnak fontos szerepe van a vese térfoglaló folyamatai kiterjedésének megítélésében, a felületen jelentkezô elváltozások (pyelon, húgyhólyag belsô fala) kimutatásában, a prostata vo- M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 43

lumenének pontos meghatározásában. Eredménnyel kecsegtet a daganat vascularisatiójának jobb megítélésében és a dignitás eldöntésében. Módszer: 2004 áprilisa óta rendelkezünk Medison Accuvix XQ készülékkel. Az elmúlt másfél évben az uropoeticus rendszernél háromdimenziós módszerrel 50 esetben egészítettük ki a kétdimenziós vizsgálatot. A leképzésnél konvex és lineáris volumen-transzducereket használunk automatikus térfogatszkenneléssel. A reprocesszálás fázisában különbözô módszerek állnak rendelkezésre (Niche, Sono CT, MagiCut, Cine mód, Rendering). Eredmények: Az 50 háromdimenziós vizsgálat során 18 betegnél történt vesevizsgálat, amelybôl nyolc üregrendszerben, illetve pyeloureteralis határon elhelyezkedô kövesség, 10 esetben tumor miatt történt a vizsgálat. Az ureter proximalis, illetve juxtavesicalis szakaszának vizsgálatát végeztük 10, illetve öt esetben, amelybôl egy uretertumornak bizonyult. Öt hólyagtumort, hét benignus prostatahyperplasiát és nyolc prostatacarcinomát elemeztünk, illetve volumenmeghatározást végeztünk. Két esetben prostatatumornál vesicula seminalisba terjedést láttunk. Következtetés: Az uropoeticus rendszer háromdimenziós ultrahang-diagnosztikája fontos többletinformációt jelent az urethra és a szájadék közeli, a pyeloureteralis átmenethez közeli kövek detektálásában. A veseparenchyma-tumorok nagyságának (volumenének) és vascularisatiójának megítélésében hasznos módszer, de szövettani diagnózist nem ad. A húgyhólyag lumen felé bedomborodó papillaris és exofitikus daganatainak ábrázolásánál a kétdimenziós ultrahangvizsgálat jó kiegészítô módszer. Nem alkalmas a fali tumorterjedés pontos meghatározására. A prostatavolumen pontosan mérhetô. Az intra- és extracapsularis tumorterjedés elkülöníthetô. A vesicula seminalis érintettségének meghatározásában elônyös módszer. MIÉRT SZERETÜNK OKTÓBERBEN SOPRONBA JÁR- NI? Lombay Béla Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Röntgen Intézet, Miskolc A cím szubjektív érzelmet tükröz, de a szeretet szó lehet objektív értelmû is, amely kifejezi, hogy szívesen, önszántunkból, a tudomány és a kultúra szerencsés összetalálkozásának alkalmából töltünk minden évben három napot Sopronban. Az elmúlt 20 év lehetôséget adott rá, hogy végigkövessük egy gyermekcipôben járó, de az évek során felnôtté váló diagnosztikai ágazat fejlôdését. Kezdetben botladoztunk, majd egyre nagyobb biztonsággal mozogtunk az újabb ultrahangkészülékek között, és egyre inkább élvezhettük az elért tudományos eredményekrôl szóló beszámolókat. Az évek során bôvült a repertoár, és az ultrahang mellett más új vizsgálóeljárások CT, MR, DSA is megjelentek a színen, kiegészítve diagnosztikai tevékenységünket. Az egyes szubspecialitások is szerephez jutottak, így a neuroradiológiai, nôgyógyászati, gyermekradiológiai, tumordiagnosztikai, intervenciós elôadások is állandó részét képezik a programnak. A 20 év alatt szinte a világ minden tájáról sok külföldi kollégát ismerhettünk meg és köthettünk barátságokat, alakíthattunk ki kapcsolatokat a nagy nemzetközi központokkal. A szervezôk, élükön Baranyai Tiborral, a rendezvény motorjával, mindig nagy energiát fordítottak a magas színvonalú kulturális mûsor biztosítására is, amely az elfoglalt radiológusoknak ritka élmény. Így a Soproni Ultrahang Napok az évek során 500-600 résztvevôjével társaságunk egyik legfontosabb rendezvényévé, tudományos, kulturális találkozójává vált, amely évrôl évre vonzza a radiológusokat Sopron városába, idôjárástól függetlenül, nyári-ôszi melegben vagy hóviharban egyaránt. A Magyar Radiológusok Társasága ezúton is köszönti a 20 éves Soproni Ultrahang Napokat és az elkövetkezendô 20 évre további hasonló baráti találkozókat kíván. A BABYDOPTÓL A HUTT-IG Humml Frigyes (okleveles gépészmérnök) Budapest Néhány szó az elfelejtett kezdetekrôl és rövid bevezetés egy ígéretes új technika, a dél-kaliforniai Viterbi School of Engineering-ben és a Karlsruhe-i IPE intézetben kidolgozott High-resolution Ultrasonic Transmission Tomography (HUTT) alapelveibe. A CT ultrahangos analógiájaként mûködô berendezések használata az emlôvizsgálatok célkitûzése lehet. Frekvenciatartománya 4 12 MHz, az ígért felbontás 0,4 mm, amelyet rövid, 250 ns-os impulzusokkal ér el. Mivel az ultrahang csillapításának frekvenciafüggése az egyik szövetjellemzô, a berendezés a szöveteken áthaladó ultrahang spektrummódosulásának segítségével ismeri fel a szövetek minôségét, és különbözteti meg az ígéretek szerint a benignus és a malignus elváltozásokat. A Viterbi mérnökei az ismert futásidô - (terjedési sebesség) különbségekbôl származó képtorzításokat a mindenkori elsônek érkezô impulzus kizárólagos kiértékelésével vélik elkerülni. A berendezések a háromdimenziós képeket hatalmas számítástechnikai apparátussal állítják elô. Az IPE berendezése 25 GB/s adatot produkál. MIT LÁTTUNK A BISTABIL ULTRAHANGTECHNIKÁ- VAL? Szebeni Á. BM Központi Kórház és Intézményei, Budakeszi úti Ultrahanglaboratórium, Budapest A kezdeti egydimenziós A módú ultrahangtechnikát követôen nagy haladást jelentett az egydimenziós képek sorozatából kialakított kétdimenziós technika, amely az echóknak megfelelô jeleket fénymoduláció alkalmazásával, fénylô pontok formájában ábrázolta egy idôtengely mentén (B mód), majd a tengely, azaz a transzducer kézi mozgatásával egy síkmetszet letapogatása is lehetôvé vált (B-scan). A kép így lassan rajzolódott ki a képernyôn, és ennek értékelése is idôt vett igénybe, ezért a jeleket tárolni kellett. Kezdetben ez a tárolás fényképezéssel történt (open shutter technika), és az ultrahangképek értékelése csak a fényképek elôhívása után vált lehetségessé. Nagy fejlôdést jelentett az úgynevezett tárolóoszcilloszkóp bevezetése, amely a jeleket elegendô ideig tárolta ahhoz, hogy a vizsgáló a statikus ultrahangképet a vizsgálat alatt közvetlenül a képernyôrôl értékelhesse. 44 Referátumok

A jelek azonban csak egy bizonyos amplitúdó felett ábrázolódtak, s a fényességkülönbségek sem voltak érzékelhetôk (bistabil technika), így a jelek amplitúdóinformációja elveszett. A bistabil technikával jól tudtuk értékelni a szervek és elváltozások kontúrját, alakját, nagyságát, de a szerkezetrôl csak az erôsítés változtatásával kaphattunk némi adatot. A vizsgált síkok beállítása a készülékhez csatlakozó mechanikus szerkezetekkel történt, így egy-egy vizsgálat egy másfél óráig tartott. Mindezen nehézségek ellenére ez a technika volt az, amely eredményeivel az ultrahang-diagnosztikát világszerte elterjesztette, népszerûvé és nélkülözhetetlenné tette. Az azóta történt óriási fejlôdés ezt megerôsítette, s tovább növelte az ultrahang-diagnosztika alkalmazásának lehetôségeit és hatásfokát. Ez a fejlôdés még ma sem fejezôdött be. A SZÜLÉSZETI ULTRAHANG-DIAGNOSZTIKA KEZ- DETE ÉS FEJLÔDÉSE Tóth Z. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Debrecen Az ultrahang-diagnosztika nemcsak a fáradhatatlan kreatív, elôrelátó fizikusoknak, hanem a csapatmunkában dolgozó mérnököknek, orvosoknak is köszönheti fejlôdését. Kezdetben az ipari alkalmazhatóság, az anyagok homogenitásának vizsgálata, majd a hadászati felhasználás (SoNaR=Sound Navigation and Ranging, Langevin) adott lendületet a kutatásoknak. A II. világháború után jelent meg az ultrahangvizsgálat az orvostudományban. A neurológiai (Dussik), sebészeti (Ludvig), lágyrész-diagnosztikai (Howry, Holms, Wild), kardiológiai (Edler és Hertz) felhasználás után Donald alkalmazta elôször a módszert a nôgyógyászati tumorok (myoma, ovarium, cysta) kimutatására, majd terhesek vizsgálatára (1962). Donald és Brown fejlesztette tovább a kétdimenziós B kép eljárást azzal, hogy kidolgozta a kontaktvizsgálati technikát (kuplung olaj-gél), így szükségtelenné vált a korábbi víz alá merítés. Ez a technika új lehetôséget teremtett nemcsak a szülészet-nôgyógyászat, hanem valamennyi orvosi ultrahangvizsgálat számára. Donald nevéhez fûzôdik a kora terhesek, nôgyógyászati betegek telt húgyhólyag módszerrel történô vizsgálata. A nôgyógyászat területén úttörô jellegû munkát végzett Yshihara és Uchida, Muroska. Kratochwilnak köszönhetô a transvaginalis transzducer, majd a háromdimenziós technika kifejlesztése. Minôségi ugrást jelentett a Kossof által kifejlesztett gray-scale technika. Az állóképes, lassú felépítésû kétdimenziós compound szkennereket felváltotta a parabolatükör fókuszában forgó transzducerrel alkotott real-time parallel scan, késôbb a szektorszken, majd a multielement-scan. Az elektronika, a komputertechnika legújabb vívmányaként megjelentek a három- és a négydimenziós ultrahangkészülékek, amelyeket a szülészetben használunk leggyakrabban. Az ultrahang-diagnosztika orvosi alkalmazásának fejlôdésében nagy szerepet játszottak a sorra alakuló nemzeti, nemzetközi társaságok (AIUM 1952, japánban 1961, SIDUO 1964, FWCUDM 1969, OBUS 1972, WFUMB 1976, ASUM 1977, RACOG 1986, MRTUSZ 1987, MSZNUT 1992). Az AIUM 1986-ban, az ACR és az ACOG 1988-ban, az ISUOG 1991-ben, az MSZNUT 1993-ban foglalta össze a szülészeti-nôgyógyászati ultrahangvizsgálatok végzésének minimumstandardját és a képzés feltételeit. Ian Donald tanítványai (Campbell, Kurjak, Vladimiroff) munkásságukkal, tanfolyamaikkal maradandót alkottak a szülészeti-nôgyógyászati ultrahang-diagnosztikában. Magyarországon a BM Korvin Ottó Kórház Szülészeti és Nôgyógyászati Osztályán szülészek használtak elôször bistabil, B kép ultrahangkészüléket 1968-ban. Debrecenben a Szülészeti és Nôgyógyászati Klinikán 1974-ben kezdtük, majd a radiológusokkal együtt alkalmaztuk az ultrahangtechnikát. Az 1992-ben alakult, ma már 1077 tagot tömörítô, nemzetközileg is ismert és elismert Magyar Szülészeti Nôgyógyászati Ultrahang Társaság (MSZNUT), amely a nemzetközi minôségbiztosításnak megfelelô protokollja szerint szervezi, irányítja, felügyeli a hazai szülészeti-nôgyógyászati ultrahang-diagnosztikát. Az Ian Donald Inter-University School of Medical Ultrasound (1982) nyolcadik nemzeti tagozatán 2003-tól Budapesten képezzük Kelet-Közép-Európa szülésznôgyógyász ultrahangszakembereit. A GYERMEKGYÓGYÁSZATI ULTRAHANG KEZDETE ÉS A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK KIALAKULÁSA Harmat Gy. Heim Pál Gyermekkórház-Madarász Utcai Gyermekkórház, Budapest A gyermekgyógyászati ultrahang elôzményei mindenképpen összefüggnek az idegrendszer elsôdleges ultrahangvizsgálataival. Az echoencefalográfia hazai kezdetét Scháb és Kopa, majd Svékus András 1973-ban végzett vizsgálatai jelentik. Az elsô kétdimenziós, még bistabil technikával készült képeket Falus Miklós készítette 1968-ban. 1974-ben szigorló orvosként nézhettem elsô leánygyermekem bizonytalan körvonalait. Néhány évvel késôbb már a Madarász Utcai Gyermekkórházban és az idegsebészeten Szénássy József és Paraicz Ervin profeszszorok támogatásával próbáltuk azonosítani az intracranialis képleteket az úgynevezett Grün scale, de már real time technikával. Akkori fônököm és mesterem, a gyermekradiológia doyenje, Köteles György bátorított és egyengette utamat. Csákány György és Zsebôk Zoltán professzorok támogatásával hivatalosan is Szebeni Ágnes egyik elsô tanítványa lehettem. Ugyanezen idôszakban kezdte gyermekgyógyászati vizsgálatait Harkányi Zoltán a Radiológiai Klinikán. Ekkor már beérkeztek az elsô gray scale B-scan készülékek, és Magyarországon is megpróbáltak használható mûszert gyártani. Ezt követôen az események és a technika is rohamléptekkel felgyorsultak. 1979-ben létrehoztuk az ország elsô önálló gyermek-ultrahangszakrendelését. Miskolcon Lombay Béla és Borbás Éva, Zalaegerszegen Rubecz István, Cegléden Jójárt György, a budapesti egyetemi gyermekklinikákon Kiss Éva, Rudas Gábor, Debrecenben Várady Valéria kezdtek a gyermekgyógyászati területtel foglalkozni. Az ultrahang-diagnosztika csak a 80-as években nyert orvosi polgárjogot. Ezt megelôzôen a Magyar Biofizikai Társaság kebelében alakulhatott meg az OBUS (Orvosbiológiai Ultrahang Szekció), amely valódi interdiszciplináris mûhelyként funkcionált. 1972-ben alapító tagként vettünk részt az Európai Ult- M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 45

rahang Társaság alakuló ülésén Baselben. Jellegzetes módon ekkor még két társaság is létezett (kelet- és nyugateurópai). Hivatalosan mindkettô rendezett üléseket, és idônként korlátozott módon, de lehetôségünk volt mindkét irányban részt venni az üléseken. Eleinte háromévenként rendeztek európai és háromévente világkonferenciákat. Ezen gyakran igen szép számú résztvevôgárdával képviselhettük a hazai közösséget. Mérföldkônek számított az 1985-ös év, amikor Visegrádon rendeztük az elsô nemzetközi konferenciát és ôsszel az elsô Soproni Ultrahang Napokat. 1988-ban, a Washingtonban megrendezett világkongresszuson köszöntötték a szakma nagy öregjeit. Hazánkból Bertényi Anna, Falus Miklós, Gregus Pál (Humml Frigyes és Szebeni Ágnes) nevét írták az ultrahangpionírok nagy könyvébe. Négy évvel késôbb a második és egyben utolsó kelet-európai orvosi ultrahang-konferencia került megrendezésre Debrecenben. Egy évvel késôbb, 1990- ben a jeruzsálemi hetedik európai kongresszuson sikerült kivívni a jogot, hogy Budapesten rendezhessük meg elsôként a közép-kelet-európai országok közül az Euroson Konferenciát. Ugyanebben az évben alakult meg az interdiszciplináris Magyar Ultrahang Társaság. 1996-ban minden magyar szaktársaság közremûködésével valóban sikeres konferenciát tartottunk. Az idén a 17. Euroson Kongresszus Genfben kerül megrendezésre. A kezdetben néhány száz fôt számláló európai társaság taglétszáma ma már meghaladja a 18 000 fôt. Az elôadás számos elég régi, talán ma is érdekes dokumentumot és fényképet tartalmaz a magyar és külföldi ultrahangtörténetbôl. A JEFFERSON EGYETEM HATÁSA A HAZAI ULTRA- HANG-DIAGNOSZTIKA FEJLÔDÉSÉRE Morvay Zita Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika és NEK Szeged Képalkotó Centrum, Szeged Szegedi Tudományegyetem, II. Számú Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Az elmúlt 20 évben a philadelphiai Thomas Jefferson University (TJU) ultrahang-diagnosztikával és kutatással foglalkozó radiológiai részlegén (JUREI) folyó munka nagy hatással volt a hazai ultrahang-diagnosztika fejlôdésére. A kapcsolat Harkányi Zoltán tanulmányútjával kezdôdött. Sikerült olyan jó viszonyt kialakítania az osztályvezetô Berry B. Goldberg professzorral és munkatársaival, hogy annak eredményeként 16 hazai kolléga vett részt hat-, illetve 12 hetes kurzuson Philadelphiában. Komplett oktatási rendszert tanulhattunk, módszeresen képeztek ki bennünket az ultrahangoktatás minden részletére. Ezt a tudást és szemléletet igyekszünk ma is továbbadni és természetesen bôvíteni. Az együttmûködés részeként Goldberg professzor és számos munkatársa járt hazánkban, és sok közülük vendégünk volt itt, Sopronban is. A szakma legújabb kérdéseirôl, oktatási-szervezési problémákról tájékoztattak bennünket, konzultálhattunk velük. Ezekbôl a gyökerekbôl az évek során hatalmas fa fejlôdött ki, számos nemzetközi kapcsolatunk alapja, hogy Philadelphiában ismertünk meg kollégákat. Reméljük, hogy e fa gyümölcseit még sokan, sokáig élvezhetjük! ULTRAHANG-DIAGNOSZTIKA A XXI. SZÁZADBAN: HOGYAN TOVÁBB? Harkányi Zoltán Heim Pál Gyermekkórház, Radiológia, Budapest A 20. Soproni Ultrahang Napokon az elkerülhetetlenül nosztalgikus visszaemlékezések felvetik a kérdést, mi lesz az ultrahang-diagnosztika további jövôje. Van-e tere a technikai fejlesztéseknek, várható-e olyan újabb áttörés, mint a színes Doppler vagy a felharmonikus ábrázolás a XX. században? A jelenleg észlelt tendencia a készülékek további miniatürizálása, teljes funkció elérése egyetlen kis berendezésen, amelyik nem nagyobb, mint egy laptop, vagy akár kisebb is lehet annál. Lassult, de nem állt meg az ultrahang-kontrasztanyagok és a feldolgozószoftverek fejlesztése. Az ellátandó betegek milliói a legfejlettebb országokban sem jutnak CT-hez, MR-hez az elkövetkezô évtizedekben, ezért megjósolható, hogy az ultrahang-diagnosztika játszhatja az elôválogatás szerepét. A terápiás célból alkalmazott ultrahang-kontrasztanyagok (thrombolysis, célzott gyógyszeres kezelés) a nem távoli jövôben eljuthat a klinikai gyakorlatba. A számítástechnikai fejlesztések révén elérjük-e a valódi realtime háromdimenziós ábrázolást, jó felbontással és nagyobb látószöggel? A jelenlegi eredmények már valószínûsítik ezt a lehetôséget. A fokuszált ultrahangkezelés kombinálható lehet ultrahangvezérléssel és hômérsékletméréssel, új utat nyitva a nem invazív terápiában. És mi lesz az orvosokkal, a radiológus és nem radiológus képalkotó szakemberekkel? Ki képezzen és kit, és fôleg lesz-e végre valamiféle kontrollja a tevékenységnek? Az ultrahang átveszi-e a XXI. században a sztetoszkóp szerepét, ahogy sokan jósolták vagy várják? A mentôegységek, a háziorvosok elsô eszközös vizsgálata lesz-e az ultrahang, a tapintás és kopogtatás helyett? Integrálódik-e jobban az ultrahang-diagnosztika a mindennapi ellátásba (például subclaviakanül behelyezése, mellkasi és hasi folyadékpunkció, lágyrész-sérülések elsô észlelése)? Rémálom vagy valóság lesz-e, hogy interneten vagy mobiltelefonon küldi az orvos vagy a beteg az ultrahangképeket konzíliumba? Nagy változásokon ment keresztül az ultrahang-diagnosztika az egykristályos compound képalkotástól a jelenlegi lehetôségekig. Megjósolható, hogy az ultrahangvizsgálatnak fontos helye lesz az orvosi diagnosztikában és terápiában a XXI. században is. Bár néhány nyitott kérdés azért marad A VENA PULMONALIS BAL PITVAR ÉRTÉKELÉSE CT-VIZSGÁLATTAL Palkó A. 1, Sághy L. 2, Séllei Á. 3, Szentgyörgyi R. 3, Kardos L. 3, Forster T. 2 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Klinika, Szeged 3 NEK Képalkotó Központ, Szeged Bevezetés: A pitvarfibrilláció az egyik leggyakrabban elôforduló ritmuszavar. A katéterablatiós beavatkozások fejlôdésének köszönhetôen a ritmuszavar e technika se- 46 Referátumok

gítségével gyógyítható. A pitvarfibrilláció-fókuszok dominálóan a vena pulmonalis szájadékok közelében helyezkednek el, kezelésükben döntô szerepe van a változatos bal pitvari anatómia feltérképezésének, különös figyelemmel a vénák bal pitvarba ömlése területére. Az utóbbi idôben rendelkezésre álló háromdimenziós elektroanatómiai térképezôrendszerek nagy segítséget nyújtanak a fenti területeken, de morfológiai adataik nem kellôképpen pontosak, kiegészítô virtuális anatómiai információkra van szükség. Ezek az adatok biztosíthatók kardiológiai CT-vizsgálattal. Módszer: 2005 februárja óta 11 vena pulmonalis bal pitvar értékelést végeztünk EKG-kapuzott MDCT-vizsgálattal (GE Lightspeed 16). Az adatokat Carto Mergetechnikával illesztettük az elektrofiziológiai mérések eredményeihez, egyúttal elvégeztük a vena pulmonalis bal pitvar átmenet kvantitatív elemzését is. Eredmények: A módszer megfelelô mennyiségû és minôségû adatot biztosít az elektrofiziológiai adatok beillesztéséhez, és kiváló lehetôséget teremt a morfológia megítélésére is. Következtetés: A multislice CT-képek elemzése és integrálása az elektroanatómiai térképekbe az eddigi tapasztalatok szerint lehetôvé teszi az ablatio pontos irányítását, illetve a késôi szövôdmények (vena pulmonalis szûkülete) könnyebb kimutatását. További vizsgálatok szükségesek az eljárás értékének statisztikai igazolására. SIEMENS SENSATION 10 MSCT-VEL SZERZETT TA- PASZTALATOK A TÜDÔEMBÓLIA DIAGNOSZTIKÁ- JÁBAN Bodrogi N., Baranyai T. Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórház, Sopron Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Oktató Kórháza, Röntgen- és Izotópdiagnosztikai Osztály, Debrecen Célkitûzés: A spirál CT-vizsgálat alkalmazási lehetôségeit tüdôembólia diagnosztikájában 10 éve 1995 óta tanulmányozzuk osztályunkon. Errôl a munkánkról különbözô helyeken több ízben beszámoltunk. 2004. február 16-án üzemeltük be osztályunkon a Siemens Sensation 10 MSCT-készüléket, amely jelentôsen megváltoztatta diagnosztikai tevékenységünket az általunk alkalmazott CT-diagnosztika minden területén, így a pulmonalis embolia diagnosztikájában is. Jelen tanulmányunkban a 2004. február 16. 2005. július 31. közötti idôben, MSCT-vel végzett, pulmonalis CT-angiográfiás vizsgálatok tapasztalatait összegezzük. Módszer: A pulmonalis CT-angiográfia osztályunkon 10 detektorsoros MSCT készülékkel történik. 90 ml 300 mg/ml nem ionos kontrasztanyagot alkalmazunk, kanülált perifériás vénán át, injektoros beadással, a flow 3,5 ml/s. A terv a jugulumtól a rekeszig készül. További paraméterek: 120 kv, 100 effektív mas, rotation time: 0,5 s, tabele feed/rotation 9,4 mm, slice collimation: 0,75, slice width: 5 mm. A bolus tracking során a monitoring szeletben a ROI a truncus pulmonalisba kerül. Rekonstrukció mindhárom síkban 1 mm-es szeletekkel. Eredmény: Az MSCT nyújtotta elônyök jelentôsen csökkentették a korábban, a spirál CT-vel végzett vizsgálatok során észlelt hibalehetôségeket, amellett, hogy a diagnosztikai érzékenység fokozódott. Megfelelô vizsgálati protokoll szigorú, következetes alkalmazásával az álnegatív és -pozitív esetek kiküszöbölhetôk. Számos olyan kórformában, ahol a tünetek tüdôembóliát utánoztak, a tüdôembólia kizárása mellett ki tudtuk mutatni a tünetek-panaszok hátterében álló kórkép(ek)et; erre sem az izotópvizsgálat, sem az angiográfia nem alkalmas. A 2004. február 16. 2005. július 30. közötti idôszakban 2576 mellkasvizsgálatot végeztünk. Tüdôembólia gyanúja miatt 261 esetben történt pulmonalis CT-angiográfia (pcta). A vizsgálattal 109 esetben mutattunk ki tüdôembóliát, 55 esetben nem találtunk kóros elváltozást, 97 esetben más elváltozás(oka)t találtunk a panaszok hátterében. Hét esetben más beutaló diagnózis miatt végzett dinamikus mellkas-ct-vizsgálat során észleltünk mellékleletként tüdôembóliát. Tizenkét esetben kontrasztanyag-allergia, extrém rossz vesefunkció miatt nem végezhettük el a kontrasztanyagos vizsgálatot. Két esetben hibás vénakanülálás hiúsította meg az eredményes vizsgálatot. Száztizenhat pozitív esetünkbôl súlyos klinikai képpel 13 beteg került vizsgálatra. Középsúlyos állapotban 38, enyhe panaszok miatt 65 vizsgálatot végeztünk, ezek között volt a hét melléklelet is. Amenynyiben a kezelés kórházunkban történt, a terápiát a klinikus igénye szerint kontrollvizsgálatokkal követtük. Utánvizsgálataink során álpozitív diagnózisról egy esetben kaptunk visszajelzést, álnegatív esetrôl nincs tudomásunk. Következtetés: Több mint egyéves munkánk során kialakítottuk a pontos vizsgálati protokollt, ezt szigorúan betartva nagy biztonsággal diagnosztizálható a tüdôembólia, illetve annak hiánya esetén egyéb betegségek. A negatív leletek találati biztonsága magas. A terápia követése a klinikus számára nyújt jelentôs segítséget, biztonságot. ULTRASOUND EXAMINATION OF CHRONIC VE- NOUS INSUFFICIENCY Colin Deanne London Venous insufficiency has a large cost burden on health services worldwide. Ultrasound has a vital role in any service which aims to address this problem. Duplex scanning determines the presence of venous reflux. It can differentiate between deep, superficial and combined incompetence. It can differentiate the site of superficial reflux, namely saphenofemoral or saphenopopliteal, perforator or recurrent incompetence. It is effective in determining unusual sources of reflux, enabling optimum therapy to be planned. Thrombosis and residual outflow problems can be documented. Reflux can, to an extent, be quantified with spectral Doppler but colour flow is most useful in identifying its presence and site. New treatments including RF and laser ablation and mircofoam therapy are becoming increasingly available and have been shown to be effective. Ultrasound guidance is instrumental in many of these treatments. With increased availability of small, relatively inexpensive scanners, the imaging of veins and reflux within them may move away from imaging departments to treatment centres with consequent issues of training and quality. M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 47

VIRTUÁLIS KOLONOSZKÓPIA KORAI TAPASZTA- LATOK Kiss I. 1, Palkó A. 2, Kardos L. 1, Nagy F. 3, Gera Zs. 1 1 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, NEK Képalkotó Centrum, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Belgyógyászati Klinika, Szeged Bevezetés: Az adenomatosus polipok korai felismerése és eltávolítása csökkenti a colorectalis daganat kialakulásának lehetôségét. A CT-kolonoszkópia széles körben terjedô módszer az egész colon vizsgálatára. Betegek, metodika: Öt hónap alatt húsz beteg virtuális kolonoszkópiás vizsgálatát értékeltük az endoszkópos leletek ismeretében, optimális technikai feltételek mellett (13 nô, hét férfi; átlagéletkoruk 54,8 év; 18 83 év). A vizsgálatokat hasi fájdalom, véres székürítés, tumoros anamnézis tette szükségessé. A vizsgálatokat 16 szeletes GE Lightspeed CT-berendezéssel végeztük alacsony dózisparaméterekkel. Minden betegnél hason és háton fekvô helyzetben készítettünk méréseket a colon optimális distensiója mellett. Eredmények, következtetés: A virtuális kolonoszkópia vizsgálataink alapján pontos képet adott a vastagbél-elváltozások elhelyezkedésérôl, nagyságáról, illetve az extracolicus folyamatról, leleteinket az endoszkópos vizsgálatok megerôsítették. Kezdeti eredményeink alapján várhatóan megerôsíthetôk az irodalmi adatok a módszer magas specificitását és szenzitivitását illetôen. THE VALUE OF NEW US TECHNIQUES SUCH AS SONOELASTOGRAPHY, INTRAURETHRAL US AND REAL-TIME VIRTUAL SONOGRAPHY FOR DIFFE- RENT GENITOURINARY APPLICATIONS PRELIMI- NARY EXPERIENCE Ferdinand Frauscher Uroradiology Radiology II Medical University Innsbruck Purpose: To assess the value of sonoelastography, intraurethral US and real-time virtual sonography (RVS) for different genitourinary applications. Methods: Altogether 100 patients with different urological diseases were investigated. Urological diseases included prostate cancer (n=50), testicular cancer (n=10), renal cell cancer (RCC) (n=4) and urinary stress incontinence (n=36). Patients with prostate and testicular cancer were investigated with sonoelastography using a Hitachi EUB 8500 ultrasound unit. Sonoelastography was used to detect prostate and testicular cancer. Real-time virtual sonography was used as a navigation tool to guide radiofrequency ablation of renal cell cancer. In patients with urinary stress incontinence an intraurethral ultrasound probe was used to assess the rhabdosphincter function and thickness. Results: Sonoelastography was able to detect 69 of 78 (88%) prostate cancer foci, when compared with the pathohistological findings. In all 10 cases sonoelastography correctly diagnosed testicular cancer as markedly stiffer areas compared to the normal testicular tissue. Real-time virtual sonography showed excellent results in all four cases with renal cell cancer to guide radiofrequency ablation. Intraurethral ultrasound allowed for exact assessment of the rhabdosphincter function and thickness in the pre-therapeutic diagnosis and in the therapeutic follow-up. Conclusions: Sonoelastography, intraurethral US and real-time virtual sonography have shown a great potential in the diagnostic evaluation and therapeutic management of urological diseases, such as prostate cancer, testicular cancer, renal cell cancer and urinary stress incontinence. MR-UROGRÁFIA GYERMEKKORBAN Lombay Béla Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Röntgen Intézet, Miskolc Az ultrahangvizsgálatnak meghatározó szerepe van, s feltehetôleg marad a jövôben is a gyermekgyógyászati vesebetegségek diagnosztikájában. Vannak azonban esetek, amikor kiegészítô vizsgálatok (iv. urográfia, cisztográfia, izotóp stb.) szükségesek. Ezek korlátai viszont régóta ismertek. Az utóbbi években az MRI-technika többgenerációs fejlesztése során lehetôvé vált e hátrányok kiküszöbölése, és megvalósíthatóvá vált a vese MRI statikus és dinamikus vizsgálata is. Példaként véve egy dilatált üregrendszert, a morfológiai (kéreg, velô üregrendszer, ureter, hólyag) MR-vizsgálatokon kívül funkcionális: kombinált statikus-dinamikus vizsgálatokra is lehetôség van. Jelen összefoglalóban az irodalmi áttekintés után saját tapasztalatainkat is bemutatjuk a gyermekkori vesebetegségek különbözô formáiban, valamint megpróbáljuk meghatározni az MR-vizsgálat helyét a diagnosztikai algoritmusban. AZ MR-UROGRÁFIÁS PROTOKOLLOK KIDOLGOZÁ- SA ÉS BEVEZETÉSE INTÉZETÜNKBEN Horváth L., Bajzik G., Repa I. Kaposvári Egyetem Egészségtudományi Centrum, Kaposvár Célkitûzés: Az úgynevezett hidrografikus szekvenciák megjelenésével lehetôvé vált a lassan áramló vagy stacioner folyadékok noninvazív megjelenítése MR-vizsgálattal, amely a vizeletelvezetô rendszer leképezésére is alkalmas. Célul tûztük ki az ezeknek az elvárásoknak megfelelô protokoll kidolgozását az intézetünkben mûködô Siemens Magnetom Avanto készüléken. Betegek és módszer: Tizenegy betegnél végeztünk MRurográfiás vizsgálatot, hét gyermek és négy felnôtt tisztázatlan renalis üregrendszeri tágulatát vizsgáltuk. Légzésvezérelt T2-súlyozott HASTE (half-fourier acquisition single-shot turbo spin echo) szekvenciát, multi-slice acquivisitióval használtunk és MIP-algoritmussal dolgoztuk fel. Kontrasztanyag szükségessége esetén 5-10 ml iv. Furosemid beadása után 30 perccel készült a vizsgálat, légzésvezérelt, zsírelnyomásos, T1-súlyozott háromdimenziós FLASH-szekvenciát és MIP-rekonstrukciót használva. Eredmények: Minden beteg esetében kiválóan ábrázolódott az egy- vagy kétoldali üregrendszeri tágulat. A kiegészítô vizsgálatokkal minden esetben diagnózishoz jutottunk. Három gyermeknél más módszerrel nem igazolható fejlôdési rendellenességet mutattunk ki. Következtetés: A gyermekek urogenitalis fejlôdési rendellenessége esetén, jódérzékeny és vesetranszplantált felnôtteknél jól alkalmazható vizsgálati metodika. A 48 Referátumok

kiválasztásos formájában pedig a kiváló morfológia mellett a vese mûködésérôl is információkat nyerhetünk nephrotoxicus károsodás veszélye nélkül. A HERE ULTRAHANGVIZSGÁLATA CSECSEMÔ- ÉS GYERMEKKORBAN Kis É. Semmelweis Egyetem, I. Számú Gyermekklinika, Budapest A here klinikai vizsgálata csecsemôkorban nehéz, így a képalkotó diagnosztika jelentôsége fokozott. Ugyanakkor a kis méretek az ultrahangvizsgálatot is nehezítik. Ennek ellenére az esetek többségében az ultrahangvizsgálat a választandó módszer a korrekt diagnózis felállításához. Az egyik legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy heretorzió vagy -orchitis a diagnózis, a válasz nem mindig egyértelmû. Az elôadás ezenkívül a gyermekkorban elôforduló tumorok és egyéb megbetegedések (hydrokele, vérzés, varicokele, testicularis microlithiasis, trauma stb.) diagnosztikájával foglalkozik. AZ EMLÔ HELYREÁLLÍTÓ ÉS ESZTÉTIKAI PLASZTI- KAI SEBÉSZETI MÛTÉTEI. MIT VÁR A PLASZTIKAI SEBÉSZ A KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKÁTÓL? Gulyás G. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A XXI. század globalizációs tendenciái és a mindent átszövô kommunikáció átalakítja a medicinát és új helyet jelöl ki számunkra, orvosok számára a társadalom hierarchiájában. A XXI. század egyik legerôsebb trendje az életminôség felértékelôdése. Századunk modern embere a medicinától, az orvostól elvárja az azonnali, legmagasabb színtû gyógykezelést, az azonnali gyógyulást, türelmetlenül követeli az azonnali visszatérést a társasági, családi és üzleti életbe. A páciens a gyógykezelésre teljes körû garanciát kíván, az orvos-beteg viszonyt a bizalmi kapcsolat helyett egyenlôtlen értékrendû jogviszony váltja fel. Ebben a környezetben az orvosoknak is változniuk kell, jobb eredményeket, gyorsabb, hatékonyabb gyógyítást kell felmutatniuk. Változást csak együttmûködéssel érhetünk el, újra kell értékelnünk és magasabb szintre kell emelnünk a csapatmunkát és a konzíliumi tevékenységet. A XXI. század kihívásainak csak a diagnosztikában, gyógyításban, utókezelésben együtt gondolkodó és együttmûködô orvosok felelhetnek meg. Különösen fontos az együttmûködés az emlôsebészetben. Azok az adatok, amelyek az emlôdaganatok gyógyításában 80%-ot elérô vagy meghaladó eredményességrôl tudósítanak, a legfényesebb bizonyítékát adják az interdiszciplináris együttmûködés hatékonyságának. Napjainkban a funkcionális és esztétikai igényeket egyaránt kielégítô, helyreállító emlôsebészet csak a képalkotó diagnosztika, onkológiai és plasztikai sebészeti mûtét, komplex utókezelés és a hosszú távú követés esetén lehet eredményes. Az esztétikai célú emlôsebészeti beavatkozások plasztikai sebészeti szemlélet és megfelelô plasztikai sebészeti gyakorlat nélkül ma már nem elégítik ki a páciensek igényeit. A legtöbb elégedetlenséget, a legtöbb kártérítési igényt a nem kellô szakmai felkészültséggel végzett emlômûtétek után regisztrálták. Az emlôplasztikai beavatkozások és a diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai képalkotó vizsgálatok számos égetô kérdést vetnek fel. Az emlôplasztikai sebészeti beavatkozásokat két fô csoportra oszthatjuk: esztétikai célú emlômûtétek és a daganat miatt részben vagy teljesen eltávolított emlô helyreállító mûtétei. Az esztétikai emlômûtét a méretcsökkentô és méretnövelô emlôplasztika, valamint az emlô térfogatát nem befolyásoló mastopexia. Mit vár a plasztikai sebész egészséges emlô mûtétekor a képalkotó vizsgálattól? Az európai és amerikai álláspont alapján 18 éves kor alatt nem végzünk emlônagyobbító mûtétet. Kérdésként merül fel, hogy 19 és 40 éves kor között megelégedhetünk-e az ultrahangvizsgálattal. Szükség van-e állapotrögzítés céljából végzett további képalkotó vizsgálatra? A méretnövelô és méretcsökkentô emlôplasztika tervezésekor a plasztikai sebész számára az emlôparenchyma dimenziói és térfogata meghatározó jelentôségû. Az implantátum izomzat alatti vagy izom fölötti helyzetét az emlôparenchyma vastagsága határozza meg. Az emlôparenchyma teljes térfogatának meghatározása aszimmetrikus emlôk korrekciójakor nélkülözhetetlen a pótlásra felhasználható implantátum térfogatának meghatározásakor. Mellkasfali deformitás, fejlôdési rendellenesség, atópiás emlô esetén a csontos mellkasfal alakja, az emlôparenchyma lokalizációja és háromdimenziós képe a mûtéti tervezést megkönnyíti. Esztétikai emlômûtétek után végzett képalkotó vizsgálatok esetén a plasztikai sebész a következô kérdésekre keres választ: emlôaugmentáció esetén az implantátum helyzete a mellkasfali szövetek között, a környezô szövetek állapota, az implantátumot körülvevô kötôszövetes tok minôsége és vastagsága, az implantátum állapota, esetleges sérülése. Az emlôdaganatok perioperatív képalkotó diagnosztikájában a plasztikai sebész szempontjai azonosak az onkológus sebész mûtéti szempontjaival. A kisméretû, nem tapintható daganat lokalizációja és tumorjelölése mellet a parenchyma dimenziói és az emlô térfogatának pontos ismerete fontos. Az onkológiai szempontból megtartható emlôrészlet térfogata és a parenchyma dimenziói kiinduló alapját képezhetik a primer vagy azonnali halasztott emlôhelyreállító mûtétnek. A daganat miatt eltávolított emlô helyreállító mûtétei után a képalkotó diagnosztika az állapotrögzítés mellett a legértékesebb információt biztosítja az implantátumexpander teltségének, a szelepegység helyzetének, környezetéhez való viszonyának meghatározásában. A korai posztoperatív idôszakban a folyadékgyülemek lokalizációjának kimutatása a feltáráshoz elengedhetetlen információt nyújt. A képalkotó vizsgálatokkal történô posztoperatív állapotkövetés, a lokális recidíva differenciáldiagnosztikája a tumor vagy reaktív gyulladás kiterjedésének meghatározása a gyógykezelés meghatározó eleme. A KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA LEHETÔSÉGEI I. Ormándi K. Nemzetközi Egészségügyi Központ, Szeged Képalkotó Centrum Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika, Szeged Célkitûzés: Az emlô hagyományos vizsgálómódszereinek és korlátainak bemutatása az emlô helyreállító és esztétikai plasztikai sebészeti mûtétei elôtt és után. M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 49

Módszer: A hagyományos képalkotó eljárások, a mammográfia és az ultrahangvizsgálat, valamint az általuk vezérelt invazív és intervenciós módszerek is a diagnosztika fô pillérei a különféle plasztikai mûtétek elôtt és után. Eredmény: Az esztétikai plasztikai megoldások elôtt az életkor, valamint az emlô méretének figyelembevételével döntünk a diagnosztikus sorrendrôl, illetve az alkalmazott képalkotó eljárásokról. A mûtét utáni lehetôségeket a plasztikai mûtét típusa, pontosabban az implantátum helye határozza meg. A mammográfia kivitelezése nem minden esetben könnyû, bizonyos esetekben lehetetlen. Az Eklund által kidolgozott speciális felvételi technikai eljárás ismerete minden mammográfiás szakasszisztens számára elengedhetetlen. A mammográfia csak az ábrázolódott mirigyállomány állapotának megítélésére alkalmas. Hasonlóképpen, az ultrahangvizsgálat is csak a mirigyállományban kialakult eltérések kimutatására, a szükséges invazív beavatkozások vezérlésére használható. Az implantátum esetleges sérüléseinek kimutatására önmagában nem alkalmazható. A helyreállító mûtétek azon csoportjában, ahol a pótlás saját szövettel történt, ott ugyanazt a diagnosztikus sorrendet alkalmazzuk, mint a preoperatív esetekben. Implantátumok esetén a mammográfiát legtöbbször nem is végezzük el. Problémás esetekben a fizikális és az ultrahangvizsgálat mellett az MR-vizsgálaté a vezetô szerep. Következtetés: A helyreállító és esztétikai plasztikai mûtétek száma nô, ezért a diagnosztikus eljárások, valamint korlátaik ismerete a radiológusok, továbbá a társszakmák képviselôinek egyaránt fontos. A KÉPALKOTÓ DIAGNOSZTIKA LEHETÔSÉGEI II. Forrai G. Országos Gyógyintézeti Központ, Radiológiai Osztály, Budapest Nemzetközi Egészségügyi Központ, Budapest Célkitûzés: Az implantált emlô MR-vizsgálatának és intervenciós megközelítésének bemutatása. Módszer: A plasztikai mûtéten átesett emlôk MR-vizsgálati technikája alapvetôen különbözik a szokásos emlô- MR-tôl. Alapvetô a natív zsírelnyomásos, többsíkú, vékony rétegû T2 és a szilikonszelektív szekvenciák alkalmazása. A parenchyma vizsgálata azonban amennyiben az is szükséges a klasszikus emlô-mr-szekvenciákkal történik, kontrasztanyag adása után. Az implantált emlô citológiai, hengerbiopsziás, mammotome-vizsgálata a megszokott technikákkal elvégezhetô úgy ultrahang-, mint stereotaxiás vezérléssel. A csak MR-rel ábrázolható elváltozások punkciója, jelölése, biopsziája vagy MR-, vagy CT-vezérléssel oldható meg. Eredmény: A mûtéti komplikációk, folyadékgyülemek, az intra-, extracapsularis rupturák kimutatása, az implantátum helyzetének ábrázolása MR-rel lényegesen pontosabban végezhetô el, mint a magas álnegatív és álpozitív eredményû ultrahanggal. Nem jelent gondot az implantátumok típusának (egy- és kétüregû, szelepes) meghatározása sem. A mammográfia számára rejtett lokalizációjú, az implantátum mellett-mögött kialakuló tumorok is jól ábrázolhatók. Az implantátum nélküli plasztikai beavatkozások (például TRAM) esetleges szövôdményei is jól vizsgálhatók MR-rel. Az intervenciós módszerek a hagyományos technikával végezhetôk el, de az implantátum sérülésének veszélye (és magas ára) miatt ezek komoly gyakorlatot igényelnek. Számos esetben csak néhány (4-8) milliméter parenchyma áll rendelkezésre az implantátum felett, ami a citológiai vagy core-tû pontos célba juttatásához gyakorlatilag mindig elégséges. Az átlagos beteganyagnál magasabb arányban van szükség CT-vezérlésre, mert az ultrahang például nem alkalmas a folyadékrétegek természetének megállapítására (például kétüregû implantátum körül reaktív folyadékgyülem). Következtetés: Az emlô MR-vizsgálata a legmegfelelôbb módszer az implantált emlôk vizsgálatára. Az ultrahang használata ebben a betegcsoportban igen komoly tévedésekhez vezet, amelyeknek felesleges mûtétek lehetnek a következményei. Ezek jelentôs anyagi vonzata mellett a mûhibaperek fokozott veszélyével is számolni kell. Az intervenciós beavatkozások implantátum mellett is elvégezhetôk, sôt, elvégzendôk. A biopsziás indikációk felállításában nem szabad különbséget tenni implantált emlôk esetén. Ezeknél a betegeknél sem helyettesíti az emlô-mr-vizsgálat a korrekt mammográfiát, ultrahangot és a szükséges intervenciókat. FOKÁLIS MÁJLAESIÓK VIZSGÁLATA HEPATOCYTA- SPECIFIKUS MR-KONTRASZTANYAGGAL Faragó K. Schering Kft. A Primovist új paramágneses T1 típusú extracelluláris kontrasztanyag, amely egyetlen injekcióval lehetôvé teszi a fokális májlaesiók detektálását és karakterizálását. A kontrasztnövelô hatás egy stabil gadolíniumkomplex (gadoxetsav) révén valósul meg. A bolusinjekciót követôen a Primovist elôször az extracelluláris térben oszlik el, majd pedig a hepatocyták veszik fel speciális transzportfehérje segítségével. A gadolíniumkomplex nem metabolizálódik, 50%-ban az epével, 50%-ban a vesén keresztül választódik ki. Az új hepatobiliaris kontrasztanyag egyesíti az extracelluláris MR-kontrasztanyagok képalkotó sajátosságait a májspecifikus kontrasztanyagokéval. Lehetôséget nyújt a korai dinamikus képalkotásra a bolusinjekciót követôen, majd a hepatocytákban halmozódva lehetôvé teszi a májspecifikus fázis vizsgálatát. Az artériás, portovenosus és kiegyenlítôdési fázist magában foglaló dinamikus képalkotás során a különbözô májlaesiók idôben és intenzitásban változó kontrasztanyag-felvétele képezi a radiológiai laesio karakterizálásának alapját. Ez a tulajdonság hasonló az egyéb gadolíniumtartalmú extracelluláris kontrasztanyagokhoz. A késleltetett (hepatocyta-) fázis a Primovist bolus injekció beadását követôen 10-20 perccel vizsgálható, legalább 120 perces képalkotó ablakkal. A hepatocytafázisban az egészséges májparenchyma pozitív kontrasztanyag-halmozást mutat a T1-súlyozott felvételeken. Azok a májlaesiók, amelyekben mûködô hepatocyták nem találhatók vagy csak csekély mértékben fordulnak elô például ciszták, metasztázisok, rosszul differenciált hepatocellularis carcinomák, nem veszik fel a kontrasztanyagot, így hipointenz módon ábrázolódnak. A fokális nodularis hyperplasia és a hepatocellularis ade- 50 Referátumok

noma mivel mûködô májsejteket tartalmaz kontrasztanyag-halmozást mutat. A hepatocellularis carcinomák kontrasztanyag-felvételét a daganat differenciáltsági foka határozza meg. A Primovist szokásos dózisa 0,1 ml/ttkg, így az optimális kontraszterôsítéshez igen kis kontrasztanyagmennyiség elegendô. Alacsony ozmolalitása és viszkozitása révén a Primovist igen jól tolerálható. A jó- és rosszindulatú májlaesiók elkülönítésében, valamint a multifokális laesiók kimutatásában vagy kizárásában jelentôs segítséget nyújthat az új kontrasztanyag. Az elôadás esetismertetésekkel illusztrálva mutatja be a Primovist alkalmazásának lehetôségeit. A használatra kész Primovist-oldat fizikokémiai tulajdonságai a következôk: ozmolalitás 37 C-on (mosm/ttkg H 2 O) 688. A SONOVUE ULTRAHANG-KONTRASZTANYAG HASZNÁLATÁVAL SZERZETT ELÔNYÖK INTERVEN- CIÓS RADIOLÓGIAI BEAVATKOZÁSOK SORÁN Harmat Z., Battyány I., Rostás T., Horváth L. Pécsi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika, Pécs Az intervenciós radiológiai beavatkozások során sok esetben olyan CT- vagy MR-vizsgálat által kimutatott képletet kell kezelnünk (biopszia, ablatio, szelektív kemoterápia stb.), amelyek a hagyományos ultrahangvizsgálat alkalmával nem vagy csak részlegesen ábrázolódnak. A SonoVue használatával lehetôségeink bôvülnek, pontosabb lehet mind a diagnosztika, mind pedig a terápia. Intervenciós radiológiai ambulanciánkon megjelent betegeket akiknél a fenti problémával szembesültünk vizsgáltunk ESAOTE Technos MPX készülékkel, SonoVue második generációs ultrahang-kontrasztanyag alkalmazásával. Az elôadásban bemutatjuk az így szerzett tapasztalatainkat. Bemutatunk olyan esetet is, ahol a máj szelektív citosztatikus kezelésének és kemoembolizációjának eredményességét intraarteriálisan beadott kontrasztanyaggal vizsgáltuk. Vázoljuk az így szerezhetô elônyöket a hagyományos ultrahang-, CT-, valamint a kontrasztanyagos ultrahang- és CT-vizsgálatok függvényében. A rövid idôszak alatt szerzett tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy az irodalmi adatokkal is összevetve ígéretes, új, hazánkban még nem alkalmazott vizsgálati módszerek kidolgozásának, rutinszerû alkalmazásának útjára léptünk. REAL TIME NÉGYDIMENZIÓS BIOPSZIA VOLUSON KÉSZÜLÉKEKKEL Homoki István Medicare Kft. A három- és négydimenziós ultrahangtechnikák új eszközöket hoztak nemcsak az ultrahang-diagnosztikában, hanem az ultrahangvezérelt eljárások területén is. Az elôadás rövid áttekintést ad a három- és négydimenziós ultrahangos megjelenítés technikai jellemzôirôl, majd az emlôbiopsziában való alkalmazásukat tárgyalja. Az ultrahangvezérelt biopszia a vizsgálandó képlet ultrahanggal történô megjelenítésén alapul. A három- és négydimenziós technika alkalmazásának célja az ultrahangvezérelt biopsziában a mintavétel optimalizálása és a tanulmányok által igazolt tévedési arány csökkentése. Már a háromdimenziós célzási technika is nagy elôrelépést jelent a hagyományos kétdimenziós technikához képest, mivel a beavatkozás elôtt a képlet és környezete többsíkú megjelenítése sok járulékos információt szolgáltat, valamint a biopszia után a tû pozícióját pontosan megmutatja a többsíkú megjelenítésben. A GE Voluson ultrahangkészülékeiben lévô, egyedülálló Real time négydimenziós biopszia program pedig még ennél is többet nyújt. A folyamatosan felvett, valós idejû háromdimenziós adathalmazt többsíkú megjelenítésben mutatja a készülék. A képlet és a biopsziás tû helyzetének folyamatos háromdimenziós analízise elôsegíti a biopsziás tû optimális mintavételi pozícióba való vezérlését. AZ ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉG PATOFIZIOLÓGIÁ- JA. A NONINVAZÍV ÉS INVAZÍV KÉPALKOTÓ ELJÁ- RÁSOK HELYE ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉGBEN Simor T. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Coronariabetegségben a klinikai döntést a revascularisatio szükségességérôl ideálisan a coronariastenosis anatómiája és annak hemodinamikai jelentôsége alapján hozzuk meg. A perfúziós zavar/defektus súlyossága és kiterjedése meghatározó a beteg prognózisában is. Ezért a myocardialis perfúziót vizsgáló, nem képalkotó és képalkotó diagnosztikus eljárások például a terheléses EKG, a stressz-echokardiográfia, a terheléses SPECT és újonnan a terheléses szívizom-perfúziós MRI, emellett a noninvazív multislice CT- és MR-koronarográfiás vizsgálatok kulcsszerepet játszanak a betegség diagnosztikájában és a kezelés megválasztásában. Az elôadás ezeknek a diagnosztikus eljárásoknak a helyét, diagnosztikus értékeit taglalja. NONINVAZÍV ÉS SZEMIINVAZÍV DIAGNOSZTIKA ISCHAEMIÁS SZÍVBETEGSÉGBEN. ECHOKARDIO- GRÁFIA Forster Tamás Szegedi Tudományegyetem, II. Számú Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum, Szeged Az ischaemiás szívbetegség még mindig a vezetô halálokok egyike. Az echokardiográfia az egyik legfontosabb noninvazív vizsgálómódszer az ischaemiás szívbetegség diagnózisában. Már a nyugalmi echokardiográfia is hordoz információt az ischaemiás eredetrôl, de az ischaemia felderítésében a terheléses vizsgálatok a legfontosabbak. Echokardiográfiával a gyógyszeres terhelések (dipiridamol vagy dobutamin) kombinálhatók a legjobban, de bizonyos országokban a fizikai terheléses forma is elterjedt. A terheléses echokardiográfia hasznos kiegészítôje a terheléses EKG-nak, és értéke hasonló a terheléses izotópvizsgálatéhoz. A terheléses echokardiográfia prognosztikai értéke is kiemelkedô. Az ischaemia diagnózisa mellett a myocardium életképességének vizsgálata is jelentôs diagnosztikai terület. Az életképességet vasodilatatióval vagy inotrop stimulációval lehet kiváltani. Az életképes szívizom nagysága pedig szoros összefüggésben van a beteg túlélésével. M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 51

A kontraszt-echokardiográfia, azon belül is elsôsorban a myocardium kontraszt-echokardiográfiája a myocardium perfúziójáról informál. Myocardialis infarctus diagnózisában segít, és a terápia sikerességérôl is kaphatunk adatokat. A megmentett myocardium mennyiségét is megbecsülhetjük. Az echokardiográfia alkalmas módszer a coronariák proximalis szakaszának vizsgálatára is (mind transoesophagealis, mind pedig transthoracalis megközelítésbôl). A coronariaáramlási rezerv (CFR) a koszorúerek funkcionalitását jelzô arányszám. Utánkövetéses vizsgálataink igazolták, hogy a CFR-érték jó prognosztikai elôjelzôje a késôbbi cardiovascularis eseményeknek. Az ultrahangtechnikát az artériák reakciókészségét jelzô áramlás mediálta dilatáció (FMD) kimutatására is használhatjuk. Az FMD az endothelfunkció becslésére alkalmas módszer. Összefoglalva: Az echokardiográfia sokoldalú, noninvazív módszer, amely az ischaemiás szívbetegség különbözô formáiban segít a diagnózisban és a kezelés megválasztásában. STRESSZPERFÚZIÓS SZÍV-MR-VIZSGÁLAT Tóth A. 1, Simor T. 2, Tóth L. 2, Horváth I. 2, Tormási I. 2, Hüttl K. 1, Repa I. 3, Papp L. 2 1 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Radiológia Diagnosztika, Budapest 2 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, OEC Szívgyógyászati Klinika, Pécs 3 Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár A perfúziós szív-mr-vizsgálat a sokrétû cardiovascularis MR-diagnosztika egy rohamosan fejlôdô területe, amely a myocardium vérellátását más modalitásokhoz képest nagy térbeli és idôbeli felbontással képes megjeleníteni. A minél pontosabb leképezés érdekében a készülékek teljesítményének maximális kiaknázása szükséges még a legmodernebb berendezések esetében is. Jó minôségû perfúziós képeket csak a legújabb MRgépekkel lehet elôállítani. Az utóbbi okok miatt a cardiovascularis MRI-guideline a perfúziós szív-mrvizsgálatokat jelenleg még csak a II. osztályú indikációk csoportjába sorolta. Az elôadás során röviden ismertetésre kerülnek a perfúziós vizsgálatokhoz használható akvizíciós technikák, a vizsgálat kivitelezésének személyi és tárgyi feltételei, valamint az ez idáig megjelent, összehasonlító, perfúziós szív-mr-vizsgálatok eredményei. 2004-ben egy nemzetközi, perfúziós szív MR-SPECT összehasonlító vizsgálat keretén belül munkacsoportunk 55 beteg esetében adenozinterheléses perfúziós mérést végzett. A terhelés során 140 µg/ttkg/perc adenozin maximális hatása alatt a perfúziós zavart 0,075 mmol/ttkg Omniscan adása mellett a szív 16 szegmentumát lefedô, háromszeletes, minden EKG-ciklusban gyûjtött perfúziós MRI-képsorozattal vizsgáltuk. Saját anyagunkban a vizsgálat 75%-os coronariastenosissal történô összehasonlítás során 87%-os szenzitivitást, 87,5%-os specificitást, 83%-os pozitív prediktív értéket és 90%-os negatív prediktív értéket mutatott. A metodikával már 50%-os koszorúér-szûkület esetén is detektálni lehet a perfúziós zavart. A SPECT-tel történô összehasonlítás során jelentôs elôny mutatkozik a subendocardialis jellegû perfúziós zavarok elkülönítésében. Súlyos transmuralis perfúziós zavarok esetén a két vizsgálat azonos szenzitivitással képes az eltérés kimutatására. SZÍVIZOM-VIABILITÁS MEGÍTÉLÉSE MRI-VEL Simor T. 1, Tóth L. 1, Tóth A. 2, Hüttl K. 2, Baranyai T 3, Repa I. 4, Papp L. 1 1 Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Radiológia, Budapest 3 Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórház, Radiológia, Sopron 4 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet, Kaposvár Bevezetés: Myocardialis infarctus során a bal kamra (BK) izomzata regionális károsodást szenved. A cine MRI (légzésszünetben végzett, EKG-kapuzott, sokszeletes, több szívciklus fázisvizsgálata) során nagy pontossággal meghatározható a bal kamra végszisztolés és a végdiasztolés térfogata, s az ezekbôl számított verôvolumen és ejekciós frakció, valamint a bal kamra izomtömege, emellett szegmentumonként meghatározható a diasztolés (EVD) és a szisztolés (ESD) falvastagság, a falvastagodás (V) és a szisztolés falmozgás (M) mértéke is. Egy új MR-vizsgálati módszer, a late enhancement MRI (LE MRI: késôi típusú kontraszt- MRI) alkalmas a nekrotizált terület kimutatására. Utóbbi okok miatt 2004-ben az SCMR/EuroCMR kongresszuson, majd ezt követôen a European Heart Journalben ismertetésre került irányelvek szerint ischaemiás szívbetegségben a szív balkamra-funkciójának, valamint a szívizom életképességének megítélésére a szív-mr-vizsgálat elsôdleges képalkotó eljárásként alkalmazható, azaz I. osztályú klinikai indikációt jelent. Magyarországon az SCMR/EuroCMR standardoknak megfelelô szívfunkció- és életképesség-vizsgálatokat a Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetében 1999 óta (2119 eset), a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika, Radiológiai Diagnosztika részlegében 2002 óta (1249 eset), valamint a Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórház Radiológiai Osztályán 2005 márciusa óta (112 eset) végzünk. Elôadásunk célja a szív-mr-vizsgálat diagnosztikus értékének bemutatása az ischaemiás szívbetegség, myocardialis infarctusban kialakuló anatómiai és funkcionális eltérések megítélésére. Betegek és módszer: Jelen anyagban 32, infarktuson átesett betegnél (25 férfi, hét nô, átlagéletkor 57 év) cine MR-vizsgálat standard hossztengelyi síkok (négy, három, két üreg) mellett a szív rövid tengelye mentén a szív bázisától a csúcsig, majd 0,2 mmol/ttkg gadolínium-dtpa adása után 10-15 perccel a cine MR-vizsgálattal azonos síkokban LE MR-vizsgálat készült. A vizsgálati eredmények értékelése a 17 szegmentumos balkamra-modell alapján történt. A kontrasztanyagot felvevô szegmentumokat (sz) három csoportba soroltuk. 1. csoport: nincs LE, 2. csoport: LE a diasztolés falvastagság 50%-nál kisebb, 3. csoport: LE a diasztolés falvastagság 50%-nál nagyobb területen látható. Összesen 488 szegmentum került analizálásra. 52 Referátumok

Eredmények: 1. csoport 2. csoport 3. csoport (305 sz) (107 sz) (76 sz) EDD (mm) 8,74 7,88 6,32 ESD (mm) 11,7 10,1 6,8 V (mm) 3,0 2,2 0,49 M (mm) 5,39 3,3 1,39 Minden paraméter esetén szignifikáns különbség van az egyes csoportok között. Következtetés: Az LE MRI alapján kialakított három csoport a nyugalmi regionális balkamra-funkciót jelzô paramétereiben jelentôs eltérést mutat, amely az infarktus kiterjedésével arányos, regionális balkamra-funkció változását mutatja. CORONARIA-MSCT-ANGIOGRÁFIA ÉS KALCIUM- TARTALOM-MEGHATÁROZÁS Hoffer K. 1, Mohácsi A. 2, Baranyai T. 1 1 Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórháza, Sopron 2 Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Oktató Kórháza, Röntgen- és Izotópdiagnosztikai Osztály, Belgyógyászati Mátrix Osztály, Debrecen Cél: Elôadásunk célja multislice CT-vel a szív vizsgálatában használt algoritmusok, technikai követelmények rövid áttekintése. A vizsgálati protokollunk, eredményeink (rendelkezésre álló katéteres eredményekkel való összevetés) és a szerzett tapasztalataink ismertetése. Betegek és módszer: A vizsgálatokat Siemens Somatom 10 szeletes készülékkel végeztük. 2004. május 1. és 2005. július 31. között 78 betegnél (45 férfi, 33 nô) határoztuk meg az érelmeszesedés mértékét (Ca-scoring), és ezt követôen coronaria-ct-angiográfiát végeztünk. A betegek átlagéletkora 57,5 év volt. Vizsgálati protokoll: Adatgyûjtés a tracheabifurcatiótól a rekeszig caudocranialis irányban. Retrospektív EKG-kapuzás. Ca-scoring 1,5 mm-es kollimáció. Elsôdleges rekonstrukció középdiasztoléban, 3 mm-es szeletvastagsággal. Ca-pontérték meghatározása Agatston módszere szerint. Coronaria- CT-angiográfia 90 ml Ultravist-370 kontrasztanyaggal, kétfázisú flow-val (3,5 ml/s 70 ml, 2,5 ml/s 20 ml), bolus tracking-gel, 5 s-os késleltetéssel, 0,75 mm-es kollimációval. Elsôdleges rekonstrukció középdiasztoléban, 1 mm-es szeletvastagsággal, és 1 vagy 0,5 mm-es incrementtel. Képoptimalizálás preview series segítségével. A legoptimálisabb szívciklusban újabb rekonstrukció. Postprocessing: MIP, curved MPR, MPR és VRT. Eredmények és következtetés: Az eredményeinket táblázatban foglaljuk össze, és a rendelkezésre álló szívkatéteres leletekkel összevetjük. A coronaria multislice CT-angiográfia hasznos módszernek bizonyul a nem típusos mellkasi fájdalommal rendelkezô betegeknél az arteria coronaria szûkület kizárására. A coronaria-cta egy gyors és széles körben alkalmazható eszköznek tekinthetô, hogy kimutassuk a sérülékeny plakkokat vagy a koszorúéren belüli thrombust az akut coronariaszindrómás és instabil anginás betegekben. Bypassmûtét után a graft nyitottságának a meghatározásában segíthet. Segítségével a koszorúerek fejlôdési rendellenességei (eredési, lefutási variációk) kimutathatók. A szívkatéterezés standard rutinvizsgálat, alacsony morbiditással és mortalitással (1 és 0,1%). Gazdasági okokból és a betegek kisebb megterhelése érdekében szükség van egy alternatív nem invazív, klinikailag azonos értékû vizsgálatra, amely a coronaria-msct-angiográfia lehet. A KOSZORÚEREK MR-VIZSGÁLATA Tóth L. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szívgyógyászati Klinika, Pécs A szív-mr-vizsgálat kiválóan alkalmas a globális és a regionális bal- és jobbkamra-funkció vizsgálatára. A dobutaminterhelés során kialakuló ischaemiás, hibernált szívizomzatot jelzô falmozgászavarok és az adenozin/ dipiridamol hatására kialakuló perfúziós zavarok is nagy pontossággal megítélhetôk. A késôi típusú kontrasztanyagos vizsgálat pedig az elhalt, nem életképes szívizomzatot mutatja nagy térbeli felbontóképességgel. A koszorúerek direkt ábrázolása, az invazív koronarográfia mellett két noninvazív technikával lehetséges. Ezek a multislice (16 64 szelet) CT- (MSCT) és az MRkoronarográfia. Az MSCT-vizsgálat során a rutin-koronarográfiánál alkalmazottnál nagyobb sugárdózis szükséges, és ugyanúgy potenciálisan nefrotoxikus kontrasztanyag alkalmazásával jár, így az MR-koronarográfia mint sugárterhelés-mentes, noninvazív diagnosztikai módszer elôtt nagy lehetôség áll. Az MR-koronarográfia történeti áttekintése mellett a különbözô akvizíciós technikák (két- és háromdimenziós akvizíció, légzésvisszatartással, légzésvisszatartás nélkül, kontrasztanyag alkalmazásával és a nélkül, mozgáskorrekció alkalmazásával vagy a nélkül, különbözô k-spacekiolvasási módok) és eltérô mágneses térerôn (1,5 vagy 3,0 T) végzett vizsgálatok elônyeit és hátrányait mutatom be klinikai eseteken (natív coronariák ábrázolása, koszorúér-fejlôdési zavarok, bypassgraftok, stentek vizsgálata). Emellett az érfal szerkezetének, az arteriosclerosis-coronariasclerosis progressziójának megítélésére alkalmas MR-technikák is bemutatásra kerülnek. CORONARIA-BYPASSMÛTÉTEK ELÔTTI ARTERIA RADIALIS ÉS ARTERIA ULNARIS ULTRAHANGVIZS- GÁLATA Morvay Z. 1, Szolnoky J. 2, Séllei Á. 1, Kovács G. 1 1 Szegedi Tudományegyetem, Radiológiai Klinika és NEK Szeged Képalkotó Centrum, Szeged 2 II. Számú Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Célkitûzés: Coronaria-bypassmûtét során szóba jöhet az arteria radialis felhasználása áthidaló érként. Munkánkban az ultrahangvizsgálat lehetôségeit kívántuk értékelni az ér alkalmasságának megállapításában. Módszerek: 2003 októberétôl 2005 augusztusáig 88, mûtétre váró beteg bal karjának artériás keringését vizsgáltuk duplex ultrahangvizsgálattal. Az arteria radialist az arteria brachialis oszlásától követôen ábrázoltuk a csukló magasságáig esetleges meszesedés megítélésére. A lumenátmérôt a csukló magasságában három mérés átlagából számítottuk. A minimális lumenátmérôt 2 mmben határoztuk meg. Az arteria ulnaris átmérôjét és a M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 53

benne mérhetô csúcsszisztolés sebességet mértük alaphelyzetben és az arteria radialis kompressziója során. Eredmények: Hetvenegy esetben (80%) találtuk alkalmasnak az arteria radialist graftként történô felhasználásra. Hét (8%) betegnél a méret vagy a nem megfelelô sebességváltozás miatt megfontolandónak ítéltük a felhasználást, közülük háromnál került sor beültetésre. Tíz (12%) betegnél kiterjedt meszesedés, szám feletti radialis oszlás, gracilis arteria radialis, illetve gracilis arteria ulnaris miatt nem javasoltuk az arteria radialis kivételét. Ezekben az esetekben nem történt felhasználás. Mindössze egy eset volt (1,1%), amikor az ultrahanglelet ellenére az arteria radialis a mûtéti lelet alapján nem bizonyult felhasználásra alkalmasnak. Következtetés: Tapasztalataink szerint a duplex ultrahangvizsgálat, megfelelôen magas frekvenciájú vizsgálófejjel és jó felbontású készülékkel, megbízható vizsgálómódszer az alkar artériáinak preoperatív kivizsgálása során. VESEPARENCHYMA-, ÜREGRENDSZER- ÉS URETER- DAGANATOK Baranyai T. Sopron Megyei Jogú Város Erzsébet Kórház, Sopron Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum Oktató Kórháza, Röntgen és Izotópdiagnosztikai Osztály, Debrecen A veseparenchyma, az üregrendszer és az ureterek daganatainak diagnosztikájában az ultrahangtechnikák mellett (két- és háromdimenziós, színkódolt és kontrasztanyagos vizsgálatok) egyre jelentôsebb szerepet kap az MSCT. A tumorenhancement segítségével a kimutatáson kívül karakterizálásra is lehetôség kínálkozik. Az MR-vizsgálat elsôsorban a zsírszövet detektálása, a vascularis és nyirokcsomó-invázió kimutatása, a tumor térbeli kiterjedésének meghatározása szempontjából jelentôs. Az ureter daganatának detektálása a CT- és MRvizsgálat feladata. Értékes adatokat szolgáltatnak a kétés háromdimenziós rekonstrukciós eljárások. A vese- és ureterdaganatok klasszifikációja, diagnosztikai lehetôségei: A szerzô részletesen ismerteti a veseparenchymából és üregrendszerbôl kiinduló jó- és rosszindulatú tumorokat (Zollinger- és a WHO-beosztás szerint). Foglalkozik a szolid elváltozásokkal, a cisztákkal, az atípusos cystosus (benignus és malignus) térfoglalásokkal, cystosus tumorokkal (Bosniak-féle beosztás szerint). Részletesen elemzi a tumorok echómorfológiáját, a natív és kontrasztanyagos MSCT-vizsgálatoknál tapasztalható tumormegjelenést, elemzi a kontrasztanyag-halmozás jellegébôl adódó diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai lehetôségeket. Külön foglalkozik a kis tumorokkal és azok karakterizálási nehézségeivel. Az üregrendszerbôl kiinduló daganatok elôfordulása, viselkedése, terjedése külön kerül elemzésre. A radiológiai módszereken kívül az endoszkópia jelentôségét is hangsúlyozza. Az ureterek megítélésében az IVP, a CT- és MR-urográfia játssza a legfontosabb szerepet, felhasználva az axiális szeletekben nyert információt és ezen adatokból készített kétdimenziós (MPR) és háromdimenziós rekonstrukciós képeket (MIP, VRT). A tumor lokális kiterjedését (a TNM-stádiumot) preoperatíve meg kell határozni. A radiológiai módszerek számára legjobb a Robson-féle beosztás. A tumor vesekapszulához és Gerota-fasciához való viszonya mûtéttechnikai szempontból fontos. A vena és arteria renalis, vena cava inferior, jobb pitvar és kamra állapotának tisztázása a vascularis invázió miatt jelentôs. A regionális és távoli nyirokcsomók, a máj megítélése a metasztáziskeresésnél kötelezô; az ultrahang-, CT- és MR-vizsgálat nyújtja a legpontosabb információt. A szerzô foglalkozik a radikális és ablasztikus megoldás mellett a nephron sparing mûtéti megoldással, elemzi annak feltételeit. Bemutatja a MIP és VRT jelentôségét a tumoros vese vérellátásának kimutatásában. Összefoglalás: A szerzô saját kísérletes és klinikai tapasztalatai alapján elemzi a vese- és ureterdaganatok kimutathatóságát és a dignitás megállapíthatóságát. Az ultrahangmódszerek közül kiemeli a kétdimenziós realtime technikát, a color Doppler, power Doppler nyújtotta lehetôségeket, érinti a háromdimenziós technikát is. Diagnosztikai nehézséget jelent az atípusos ciszta, cystosus terime, amelyeknél az MSCT és az MRI nyújt kiegészítô hasznos információkat. Nagy tumorok pontos kiterjedését az ultrahangvizsgálat nem mutatja, az MSCT és az MRI megbízható módszer. MSCT-nél fontos a két-, illetve háromfázisú kontrasztanyagos vizsgálat. Alkalmazásával felismerhetôk a kis tumorok (3-4 mm). A korai artériás fázisban a vascularisatio és a kontrasztanyagos felvétel dinamikája az elváltozás jellegének (benignus vagy malignus) megítélésére alkalmas (például hypervascularis adenocarcinoma, oncocytoma). A zsírtartalmú tumorok elkülönítésében az MSCT-nek és az MR-vizsgálatnak van nagy jelentôsége. Üregrendszeri fázisban végzett CT-vizsgálat fontos információt ad az átmeneti sejtes carcinoma kiindulásáról és nagyságáról. Ureterdaganatnál az ureterfal elváltozása mellett a környezeti infiltráció és a környezetben lévô nyirokcsomóáttét is detektálható MSCT-vel. A KÉPALKOTÓ ELJÁRÁSOK ALKALMAZÁSA A HÚGY- HÓLYAG, A VESICULA SEMINALIS ÉS AZ URETHRA DAGANATAINAK KIMUTATÁSÁBAN, A STÁDIUM MEGHATÁROZÁSÁBAN, A TERÁPIA HATÉKONYSÁ- GÁNAK FELMÉRÉSÉBEN, A BETEGEK KÖVETÉSÉBEN ÉS RECIDÍV TUMORNÁL Horváth K. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A vizeletelvezetô rendszer malignus elváltozásai közül a húgyhólyagtumor fordul elô leggyakrabban, a primer vesicula seminalis és urethratumorok ritkák. Gyakoribb, hogy a szomszédos szervek (cervix, rectum, prostata) tumoros infiltrációja terjed rájuk. A primer diagnózis felállításában a laboratóriumi vizsgálatnak, az endoszkópiának, az endoszkópos ultrahangvizsgálatnak, a kismedencei ultrahangvizsgálatnak és a szövettannak van döntô szerepe. A daganat stádiummeghatározásában standard módszereket, CT- vagy MR-vizsgálatot alkalmazunk. Az irodalmi adatok szerint a lokális tumorterjedés megítélésében az MR diagnosztikus pontossága (73 96%) a CTét jelentôsen meghaladja (30 60%). A terápia utáni státusrögzítés és a hosszú távú követés CT- és MR-vizsgálattal egyaránt történhet. Lokális recidíva gyanúja esetén, a recidíva és a heg elkülönítésére az MR-vizsgálat pontosabb módszer, mint a CT. 54 Referátumok

MELLÉKVESE-DAGANATOK Monostori Zs. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A legtöbb adrenocorticalis daganat benignus, úgynevezett non-(hiper)funkcionális adenoma (incidentaloma), amelyeket a malignus daganatok ugyancsak tünetmentes mellékveseáttéteitôl kell leggyakrabban elkülönítenünk. Erre a célra, szûrésként és a megnagyobbodott mellékvesék követésére, a legalkalmasabb a natív, vékony szeletes CT-vizsgálat, amely a terimék zsírtartalmát méri (szenzitivitás 78%, specificitás 87%, 10 HU határérték alatt). Kiegészítô információ kapható kontrasztanyagos wash-out CT-vizsgálatok, illetve chemical shift MR-vizsgálatok során, amelyek a diagnosztikus pontosságot tovább növelik. Az FDG PET a mellékvese-laesiók jellemzésében 96% pontosságot is elér. A képalkotók egyre jobb teljesítménye mellett sem nélkülözhetetlen a mellékvese-biopszia azoknál az onkológiai betegeknél, akiknél a mellékveseáttét alapvetôen befolyásolja a terápiát, akiknél több primer tumor van egyszerre jelen, akiknél (tüdôdaganatban) a primer daganat és a szoliter mellékveseáttét mûtéte egyaránt szóba jön. A hormontermelô kéregadenomák és phaeochromocytomák a klinikum és a laboratóriumi adatok alapján, valamint a speciális izotópvizsgálatokkal könnyen diagnosztizálhatók. A mellékvesék primer daganatai igen ritkák, fôleg ötéves kor alatt és 40-50 éves kor felett fordulnak elô, 50%-ban hormontermelôk, nagyok, egyoldaliak és heterogén kép jellemzô rájuk. PROSTATACARCINOMA Gôdény M. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A prostatacarcinoma az egyik leggyakoribb daganat férfiaknál, lehetôségét klinikai vizsgálatok és a prostataspecifikus antigén szintjének emelkedése veti fel. A transrectalis ultrahangvizsgálat stádiummeghatározó pontossága az irodalmi adatok szerint 55 60%. Az ultrahangvezérelt biopszia pontosabbá teszi a mintavételt. Az MR-vizsgálat határozza meg legjobban a tok állapotát, fontos adatokat szolgáltat a daganat terjedésérôl, a neurovascularis köteg, a vesicula seminalis állapotáról, és a nyirokcsomók státusáról is közöl információt. Az MR felbontóképességét speciális tekercsek javítják, stádiummeghatározó pontossága 80% fölött van. A CT-vizsgálat az elôrehaladott, tokot áttörô lokális és regionális, valamint a távoli disszemináció detektálására alkalmas. A prostatarák nyirokcsomó-metasztázisai gyakran 1 cm alattiak, az irodalmi adatok alapján a CT- és az MRvizsgálat pontossága nyirokcsomó-metasztázis kimutatására alacsony (50-60%), de speciális technikával, MRlimfográfiával 90%-ra növelhetô. Emelkedett PSA esetén, recidíva klinikai gyanújakor a dinamikus MR-vizsgálattól, MR-spektroszkópiától és a PET-CT vizsgálattól várható a legjobb eredmény. KÉPALKOTÓ VIZSGÁLATOK A CSÍRASEJTES HERE- DAGANATOK STÁDIUMMEGHATÁROZÁSÁBAN, A KEMOTERÁPIA HATÁSÁNAK MEGÍTÉLÉSÉBEN ÉS KÖVETÉSÉBEN Petri K. Országos Onkológiai Intézet, Budapest A csírasejtes heredaganatok a kemoterápiával legjobban befolyásolható malignomák közé tartoznak. Ez az érzékenység egyénre szabott, risk adapted kezelést tesz lehetôvé, amely a jó terápiás effektus mellett a legkevesebb mellékhatást, szövôdményt okozza. A kezelés a pontos stádiummeghatározáson alapszik, amelyben a képalkotó vizsgálatoknak az áttétek felmérésével kulcsszerepe van. A terápiás válasz megítéléséhez a kiinduló státus rögzítése után a kezelés gyakori követése, majd a befejezés után újabb stádiummeghatározás szükséges. Terápiás döntés csak standard módszerrel végzett (CT-, MR-) vizsgálat alapján hozható. Eredményes kezelés után a rendszeres, hosszú távú követés részét képezô képalkotó vizsgálatok az onkoterápiás protokoll elôírásai alapján történnek. UTERUS-, OVARIUM- ÉS VAGINADAGANATOK Nagy Gy., Somogyi R. Zala Megyei Kórház, Radiológia és Diagnosztikai Osztály, Zalaegerszeg A nôgyógyászati kismedencei tumorok kivizsgálásában fontos szerepet töltenek be a modern képalkotó diagnosztikai módszerek. A nôgyógyászati tumorok diagnózisát elsôdlegesen a szövettani vizsgálat biztosítja. A radiológiai vizsgálómódszerek transvaginalis ultrahang-, CT- és MR-vizsgálat részben a diagnosztikában és differenciáldiagnosztikában, de elsôdlegesen a stádiummeghatározásban döntô jelentôségûek. Elôadásunk célja az MR-vizsgálat szerepének és vizsgálati protokolljainak bemutatása a nôi kismedencei tumorok stádiummeghatározásában és követésében. Az MR-vizsgálatokat nemzetközi ajánlásokat is követve 1-1,5 teslás MR-berendezéssel célszerû elvégezni testtekercs vagy speciális kismedencei tekercs alkalmazásával. Gold standardnak a T2- és T1-súlyozott spinechoszekvenciák tekinthetôk, az uterus corpus- és cervixcarcinomáinak esetén az uterus hossztengelyével párhuzamos, illetve arra merôleges síkokban végezve. A prognosztikai és terápiás szempontból fontos myometrialis infiltratio, vagina- és cervixstroma-infiltratio, valamint az uteruson túlterjedô folyamat pontosabb megítéléséhez dinamikus kontrasztanyagos gradiensecho szekvenciájú vizsgálatok is végezhetôk. Ovariumtumorok esetén a transvaginalis szonográfiának, a CT- és az MR-vizsgálatnak diagnosztikai, differenciáldiagnosztikai szerepe is van. (A stádiummeghatározás mellett azonban a tumor nagysága és a gyakori peritonealis, mesenterialis terjedés miatt a teljes hasra és kismedencére kiterjesztett vizsgálat szükséges.) Valamennyi kismedencei tumor esetén a vizsgálati protokoll része a retroperitonealis és parailiacalis nyirokcsomók megítélése is. A követésben a CT- és MRvizsgálat egyaránt alkalmazható, de a heg és recidíva differenciáldiagnosztikájában az MR-vizsgálat érzékenyebb módszernek bizonyul. A stádiummeghatározásban a FIGO, illetve TNM staginget követjük leletezésünk során. A nyirokcsomók érintettségére vonatkozóan csak morfológiai méretbeli megítélésre van módunk jelenleg, amelyet a CT- és MRvizsgálat hasonló szenzitivitással képes megmutatni. Összefoglalás: Az MR-vizsgálat a képalkotó diagnosztikai módszerek közül kiemelkedô jelentôsséggel bír a M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 55

nôi kismedencei daganatok stádiummeghatározásában: standardizált vizsgálati protokollokkal, a radiológiai-patológiai korreláció követésével a diagnosztikus pontosság növelhetô. A primer tumorstaging mellett a követésben is érzékeny módszer a recidívák korai kimutatására. A nyirokcsomó-stagingben az MR-limfográfia jelentheti az áttörést a jövôben. A CITOPATOLÓGUS ÉS RADIOLÓGUS EGYÜTTMÛ- KÖDÉSÉNEK FONTOSSÁGA A CITODIAGNOSZTIKÁ- BAN Járay B., Székely E., Istók R., Gyôri G., Tóth A., Winternitz T., Tarján Zs., Márton E. Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet, I. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest I. Sz. Sebészeti Klinika, Radiológiai Klinika, Budapest Bevezetés: A szerzôk a II. Sz. Patológiai Intézet citológiai egységének több mint egy évtizedes munkáját elemzik az aspirációs citológia területén, elsôsorban a beavatkozások eredményességét vizsgálva. Módszer: Az elmúlt 12 év során több mint 20 000 betegbôl 34 000 mintavétel történt ultrahangvezérléssel. Az intézet citopatológusai a radiológusokkal együttmûködve végzik az ultrahangvezérelt biopsziákat, és ennek köszönhetôen a közös mintavételezés során nyert anyagoknál a szervektôl függôen csupán 3 5% közötti a sikertelen biopsziák száma. A felületes szerveknél 70%-ban a citológus végezte a mintavételt, hasüregi szerveknél 25%-ban, de utóbbi esetekben ez az arány növekvô tendenciát mutat. A szerzôk összevetik a beküldött, valamint a közösen vett minták minôségi mutatóit. Eredmények: A beküldött, radiológusok által vett minták esetében szervtôl függôen átlagosan 15 25% közötti az értékelhetetlen kenetek aránya, míg a közösen vett mintáknál ugyanez a mutató minden szerv esetében 5% alatti. Nyirokcsomók esetében az elôbbi csoportban 25 40% közötti az elégtelen mintavételek aránya, míg a közösen vett anyagoknál 3 5%-os ez az arány. Májbiopsziáknál a mutató 20, illetve 5%. Ismertetjük az együttmûködés elônyeit, valamint az általunk alkalmazott technikai megoldásokat. Következtetés: A fenti adatok alapján biztosan állíthatjuk, hogy a legeredményesebb citológiai mintavételi módszer az úgynevezett ultrahangvezérelt négykezes technika, amikor a radiológus és a citopatológus közösen végzi a mintavételezést, ugyanis ebben az esetben töredékére csökkenthetô az elégtelen minták aránya, ezenkívül a patológus jelenléte, a beteggel való személyes kontaktus, egyéb leletek részletes megismerése a citológiai kép véleményezését is nagymértékben elôsegíti. A szerzôk remélik, hogy adataikkal hozzájárulhatnak ennek az ideális együttmûködésnek a terjedéséhez. ULTRAHANGVIZSGÁLATTAL NEM BIZONYÍTHATÓ TERHESSÉG Hernádi L. Markhot Ferenc Kórház, Szülészeti és Nôgyógyászati Osztály, Eger A terhesség legkorábbi biztos jele az ultrahangvizsgálattal kimutatott petezsák. Ennek megfelelôen gyakorlattá vált, hogy már az elsô jelentkezéskor ultrahangvizsgálatot végzünk, és lehetôségünk van mind a fiziológiás, mind a patológiás kora terhességek diagnosztizálására. A felismerhetô kóros állapotok sorában (kora terhességi elhalások, méhen kívüli terhesség, mola terhesség, a vetélés jelei, korai retardáció és a genitalis-extragenitalis kórképek) a nemzetközi irodalom külön kategóriaként kezeli az ultrahangvizsgálattal nem lokalizálható terhességet. Ismert adat, hogy a fertilis korban lévô nôknél végzett hüvelyi ultrahangvizsgálat során, pozitív terhességi teszt birtokában, az esetek körülbelül 10%-ában nem sikerül terhességet igazolni. A leggyakoribb ok a túl korai idôpont: a petezsák még nem éri el a vizsgálófej felbontóképességének megfelelô méretet. Ugyanakkor az elôbbiekben felsorolt patológiás állapotok is lehetnek a háttérben, amelyek igazolásáig, illetve kizárásáig ez a diagnosztikus sikertelenség külön nevet kapott: ismeretlen lokalizációjú terhesség (pregnancy of unknown location, PUL). Több prospektív tanulmány foglalkozott az ismeretlen lokalizációjú terhességek esetében javasolható diagnosztikus protokollokkal, azok prognosztikai értékével és a terhességek lefolyásával. Ezek eredményei közül a következôk emelhetôk ki: A diagnózis megállapításához a kvantitatív bétahcg-meghatározás és a hüvelyi ultrahangvizsgálat ismétlése szükséges. A kórisme felállításáig általában elégséges a várakozó megfigyelés. Az ismeretlen lokalizációjú terhességek 50%-a spontán felszívódik és nem igényel sebészi beavatkozást. A béta-hcg értéke csökken, a klinikai tünetek megszûnnek. A kontroll-ultrahangvizsgálattal észlelt kóros terhességek és/vagy emelkedô hormonszint esetén aktív kezelés válik indokolttá. A LEPÉNY ELVÁLTOZÁSAINAK ULTRAHANG-MOR- FOLÓGIAI JELLEMZÔI ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNOSZ- TIKÁJA Nagy S., Gardó S. Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Szülészeti és Nôgyógyászati Osztály, Gyôr A lepény biztosítja a kapcsolatot az anya és a magzat között, ezért annak morfológiai és funkcionális vizsgálata a magzati állapotdiagnosztikának egyik legfontosabb része. Az ultrahang alkalmazása elôtt kizárólag post partum kórbonctani vagy kórszövettani vizsgálatokkal sikerült a kóros elváltozásokat igazolni. Az ultrahang-diagnosztika lehetôvé tette a placenta élettani mûködésének és kóros elváltozásainak in vivo tanulmányozását. A szerzôk összefoglalják a lepény ultrahang-anatómiai jellemzôit, csoportosítják elváltozásainak méretbeli és alaki tulajdonságait és elemzik azok klinikai jelentôségét. Áttekintést adnak a placenta felszínén, annak állományában, illetve retroplacentarisan elhelyezkedô szolid, cysticus és folyadékot tartalmazó elváltozásokról. Hangsúlyozzák a szûrôvizsgálat során, a mindennapi gyakorlatban felmerülô elkülönítô diagnosztikai nehézségeket. Az ultrahangvizsgálat az egyik leghatékonyabb diagnosztikai módszer a lepény rendellenességeinek kimutatására, így fontos információkat szolgáltat a fejlôdô magzat méhen belüli állapotáról is. Az elváltozások egy része jól felismerhetô annak ellenére, hogy klinikai jelentô- 56 Referátumok

séggel nem bírnak. Ezzel szemben a kevésbé feltûnô és néha nehezen ábrázolható eltérések kellô idôben történô felismerése a magzat szempontjából rendkívül fontos lehet. Pontos ismeretük ezért nélkülözhetetlen a vizsgálatot végzô szakemberek számára. AZ ELSÔ TRIMESZTERBEN ÉSZLELT KISZÉLESE- DETT TARKÓREDÔ JELENTÔSÉGE A TERHESGON- DOZÁSBAN Török O. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Debrecen Az érvényben levô szakmai protokoll szerint 2004. január 1-jétôl a terhesség 11 13. hetében végzett ultrahangszûrés során a magzati tarkóredô vastagságának a mérése kötelezôen elvégzendô a kromoszomális aneuploidiákra emelkedett kockázatú terhességek kiemelése érdekében. Az összefüggés a kiszélesedett tarkóredô és a kromoszóma-rendellenességek, elsôsorban a 21-es trisomia között jól ismert. Kevésbé ismert azonban szakmai körökben, hogy ugyancsak jól megfigyelhetô összefüggés áll fent a kiszélesedett tarkóredô és egyes cardiovascularis, pulmonalis malformatiók, skeletalis dysplasiák, congenitalis fertôzések, valamint metabolikus és hematológiai rendellenességek, továbbá számos genetikai szindróma között. A kromoszóma-rendellenességet nem hordozó magzatok intrauterin halálozásának prevalenciája a tarkóredô-vastagsággal arányosan, exponenciálisan növekszik. Ennek mértéke a 95 99-es percentilek közé esô NT esetén 1,3%, ami fokozatosan növekszik a 6,5 mm-t meghaladó tarkóredô-vastagság esetén jellemzô, körülbelül 20%-ig. A referátum áttekinti a kiszélesedett tarkóredôt mutató, ám normális karyotypusú magzatokat hordozó terhességek kimenetelére vonatkozó irodalmi adatokat. Ezeknek az adatoknak az alapján megjósolható, hogy adott tarkóredôvastagság-tartományokba esô mérések esetén az érintett magzatok milyen valószínûséggel maradnak életben, illetve születnek egészségesen vagy hordoznak major rendellenességeket. A bemutatásra kerülô eredmények segítséget nyújthatnak a kiszélesedett tarkóredôt mutató magzatot hordozó terhesek tanácsadásában, valamint a terhesség folyamán esedékes vizsgálatok megtervezésében. A HÁROMDIMENZIÓS TECHNIKA ALKALMAZÁSÁ- NAK LEHETÔSÉGEI A SZÜLÉSZETI ULTRAHANG- DIAGNOSZTIKÁBAN Tankó A. Bács-Kiskun Megyei Kórház, Szülészeti és Nôgyógyászati Osztály, Kecskemét A háromdimenziós ultrahangtechnika napjainkban egyre inkább terjedô, modern képalkotó eljárás, amely az utóbbi néhány évben különösen a szülészet és a praenatalis diagnosztika területén rendkívül gyors fejlôdésen ment át. Amíg a kétdimenziós technika csupán átmetszeti síkok megjelenítésére képes, addig a háromdimenziós alkalmazásakor térhatású, fotorealisztikus felületi, illetve transzparens felvételek nyerhetôk. Az így elôállított plasztikus kép számos kiegészítô információval szolgál. Klinikai alkalmazásának köszönhetôen a magzat anatómiai viszonyairól pontosabb képet nyerhetünk, a harmadik sík, valamint a kóros képletek térbeli ábrázolásával egyre több rendellenességre deríthetünk fényt. A konvencionális kétdimenziós eljárással gyanított elváltozások mibenlétének tisztázása révén jelentôsen javítható a diagnosztikus pontosság is. Ugyanakkor nem szabad szem elôl téveszteni azt a tényt sem, hogy ezen új vizsgálómódszernek is vannak korlátai. A három-, négydimenziós ábrázolás során egyes részletek hiányos, illetve elmosódó leképezése vagy helytelen értelmezése miatt megnôhet a téves megállapítások esélye. A szerzô érdekesebb esetei bemutatása kapcsán összehasonlítja a két-, illetve háromdimenziós képalkotás sajátosságait, rámutat a háromdimenziós ultrahangvizsgálat alkalmazásából származó elônyökre, és említést tesz a módszer korlátairól is. Végül tapasztalatait összegezve az ultrahang-diagnosztikával foglalkozó szakemberek számára ajánlott megállapításokat fogalmaz meg: A háromdimenziós technika alkalmazása számos potenciális elônyt szolgáltat, amelyek a konvencionális kétdimenziós képalkotással nem érhetôk el. A vizsgált képlet vagy szerv képének három alapsíkban történô egyidejû megjelenítése különösen a C metszet; a coronalis sík csak ezzel a módszerrel nyerhetô ábrázolása, valamint a tetszôlegesen választott síkok hozzáférhetôsége az anatómiai struktúrák korábbinál részletesebb tanulmányozását teszi lehetôvé. A felszíni rekonstrukció a testfelszín integritásának, a görbült felületek (magzatrészek) szabályos felépítésének megítélésében nyújt segítséget (minor anomáliák). A transzparens mód a dinamikus képalkotás révén a csontvázrendszer részletes elemzésére ad lehetôséget. Az elôállított, valósághû, háromdimenziós kép interaktív elforgatásával a térbeli anatómiai összefüggések, háromdimenziós power Doppler-technikával történt kombinációjával a vizsgált képlet erezôdésének jellegzetességei pontosabban ítélhetôk meg. A háromdimenziós technika felhasználása sokszor könnyíti a diagnózis felállítását, de nem teszi nélkülözhetôvé a vizsgálatot végzô szakember megfelelô felkészültségét, a kétdimenziós technikában való jártasságát. A diagnózisok döntô többsége a kétdimenziós technika alkalmazásával is megbízhatóan felállítható. A háromdimenziós technika a konvencionális kétdimenziós képalkotásnak nem alternatívája, azt önmagában nem pótolja, csupán kiegészíti. A két módszer együttes alkalmazása a leghatékonyabb, hozzáértô szakember kezében igen pontos diagnózishoz vezet. A háromdimenziós technika alkalmazása során is a Magyar Szülészeti-Nôgyógyászati Ultrahang Társaság (MSZNUT) által kidolgozott standard, a szülészeti ultrahangvizsgálatokra vonatkozó protokoll szakmai és etikai szabályai szerint kell eljárni. AZ ULTRAHANG SZEREPE A NÔGYÓGYÁSZATI VÉRZÉSZAVAROK KIVIZSGÁLÁSÁBAN Szilveszter P., Nagy B., Tiboldi Z., Berkes S., Csécsei K. Soproni Megyei Jogú Város Erzsébet Kórháza, Sopron Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum Oktató Kórháza, Szülészet-Nôgyógyászat, Debrecen A vérzészavarok jelentôségét a kórkép gyakorisága, valamint az elôidézô okok széles skálája magyarázza. Nô- M AGYAR R ADIOLÓGIA 2006;80(1 2):43 58. 57

gyógyászati járóbeteg-ellátásunkban a kismedencei ultrahangvizsgálat rutineljárás, és a vérzészavarok képalkotó diagnosztikájában az elsô választási lehetôség. Ultrahangvizsgálattal az organikus eredetû vérzészavarok (myoma, endometriumpolypus, adenomyosis, endometriumcarcinoma) többnyire azonosíthatók. Diszfunkcionális vérzészavar esetén az endometriumhyperplasia, endometritis és endometriumatrophia mellett a jellemzô ultrahang-elváltozásokat nem mutató juvenilis és praemenopausalis vérzési rendellenességek, véralvadási zavarok, májbetegségek, hypo- és hyperthyreosis, syncumar, antidepresszáns és egyéb gyógyszerek miatti rendellenes vérzészavarok azonosítása nem a képalkotó, inkább a laboratóriumi diagnosztika kérdése. A strukturális eredetû vérzészavarok ultrahang-diagnosztikáját eredményesen egészítik ki a további képalkotó eljárások (HSG, HyCoSy, Salin kontraszt hiszterográfia, CT, MR), valamint a direkt vizualizáció módszerei (hiszteroszkópia). AZ ULTRAHANG-DIAGNOSZTIKA JOGI VONATKO- ZÁSAI Tóth Zoltán Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Szülészeti és Nôgyógyászati Klinika, Debrecen Az ultrahang-diagnosztika a modern betegellátás szerves részévé vált, megváltoztatta szemléletünket, az ellátás során folytatott gyakorlatunkat. A módszer teljesítôképességét kezdetben kétkedéssel fogadták, ma már a társadalom számára elfogadottá vált, sôt, túlzott elvárás alakult ki vele szemben. Napról napra nô a vizsgálat elérhetôsége iránti igény. A módszer elônyei, hátrányai a szakemberek számára jól ismertek. Az ultrahangvizsgálat a hagyományos orvosjogi esetektôl eltérô problémákat vet fel, amely új kihívás az ügyvédek és a bíróságok számára. Az orvosi gondatlanság, a beteg beleegyezése értelmezése új megvilágításba kerül a polgári perek során. A szolgáltatónak is meg kell ismerkednie a magánjogi vétkes cselekmény fogalmával, amelynek elemei a kötelesség-kötelességszegés, közvetlen ok-kár. A kötelesség az orvos-beteg kapcsolattal kezdôdik, amelybe a készített felvétel értékelése is beleszámít. A közvetlen ok a szülészeti diagnosztikában a megszületéskor látható. A kár lehet konkrét anyagi és nem gazdasági kár (erkölcsi, fájdalom, szenvedés). A per során bizonyítandó, hogy a szokásos ellátás során hiányosság volt. A szokásos ellátás az ésszerû emberi standard, a protokoll szerinti ellátást feltételezi. A valószínûségi elv arra utal, hogy hasonló esetben a protokoll betartásával a többi specialista milyen eredményre jutott volna. Ezen elv tisztázásában van jelentôsége a tudományos közleményeknek, a statisztikáknak, a korrekt szakvéleményeknek. Leggyakoribb vádak: az elváltozás fel nem ismerése, a téves diagnózis, a kitalált elváltozás, a nem megfelelô indok, a nem megfelelô személy által végzett vizsgálat, a beteg beleegyezésének elmulasztása, a nem megfelelô felvilágosítás. Az ellenper kimenetele kétes, mert a vádlottnak kell bizonyítania, hogy a felperes rosszhiszemû, ok nélkül vádaskodik. A sikeres védelemhez fontosak a szakmai útmutatók, elvárások, az adott országban érvényes törvények ismerete, az ultrahangvizsgálat tárgyi feltételeinek megléte, a megfelelô speciális képzettség, az ultrahangvizsgálatok személyi, tárgyi, fejlôdéstani, ábrázolási korlátainak és az adott vizsgálatra jellemzô találati arányoknak az ismerete. Az érvényes protokollok mindenkori betartása, a defenzív szemléletû ultrahangvizsgálat végzése (megfelelô készülék, képzettség, indok, felvilágosítás, beleegyezés, írásbeli lelet, képi dokumentáció, a vizsgálat jellegének, a vizsgálatot nehezítô körülményeknek, differenciáldiagnosztikai nehézségeknek a feltüntetése) esetén van lehetôség az elmarasztaló ítélet megelôzésére. 58 Referátumok