Társadalmi egyenlötlensége.indd 1 Kereszty Zsuzsa A kötet összeállításának célja elsősorban az volt, hogy a pedagógiai munkát végzők számára segítséget adjunk a mindennapi tapasztalataik jobb megértéséhez, a címben felsorolt folyamatok, jelenségek közötti összefüggések értelmezéséhez. A kötetet azzal a reménnyel készítettük, hogy az írások gazdagítják a pedagógusok felkészültségét, akik megújult tudásuk birtokában hatékonyabban segíthetik a hátrányos helyzetű gyermekek fejlődését olyan módon, hogy együttműködve segítik a szülőket is, és elismerik a nem hagyományos családok szokatlan működését is. Ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek fejlődését a pedagógusok professzionálisan tudják segíteni, ismerniük kell a családok helyzetéből és/vagy kultúrájából fakadó különbözőségeket. Különösen fontos, hogy a tanárok értsék, milyen nehézségeket jelent a szegény családok gyermekeinek az iskolai követelmények teljesítése. Napjainkban a pedagógusok körében számos esetben leegyszerűsítő magyarázatokkal, sztereotípiákat tartalmazó értelmezésekkel találkozunk, amikor a hátrányos helyzetű roma és nem roma gyermekek iskolai vagy családi helyzetéről esik szó. Az iskolákban dolgozó pedagógusok attitűdjének változásához olyan ismeretekre van szükség, amelyek segítenek a hétköznapi tapasztalatok értelmezésében, feldolgozásában. Rendelkezésükre kell bocsátani minél több olyan információt, amely segíti a nem hagyományos családmodell, a szokatlan szülői viselkedés, az átlagtól eltérő kapcsolati jellemzők értékességének felfedezését. Csak akkor várható változás, ha a társadalmi vagy kulturális különbözőségekből eredeztethető sajátosságokat a tanárok szakmailag felkészülten, a különbözőségeket értékként képesek kezelni. 2008.07.22. 21:33:40 Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermekek fejlődésének összefüggései Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermekek fejlődésének összefüggései Tanulmányok nulmányok a társadalmi egyenlőtle egyenlőtlenségeknek a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásairól Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermekek fejlődésének összefüggései
Társadalmi egyenlôtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülôi viselkedés és a gyermekek fejlôdésének összefüggései
Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerôforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés központi programjának A komponense keretében Sorozatszerkesztô Kerber Zoltán
Társadalmi egyenlôtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülôi viselkedés és a gyermekek fejlôdésének összefüggései Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008
A külföldi tanulmányok szerzői Birgit Leyendecker Christy Brady Jeanne Brooks-Gunn Michael E. Lamb Paul C. Rosenblatt Pia Rebello Britto Vivian L. Gadsden A fordítások az alábbi kiadás alapján készültek Michael E. Lamb (ed.): Parenting and Child Development in Nontraditional Families. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, Mahwah, New Jersey, 1999. A tanulmányokat fordította Harmati Gábor A magyar tanulmányok szerzői Babarczy Eszter Békési Ágnes Boreczky Ágnes Katz Katalin Kertesi Gábor Kézdi Gábor Mendi Rózsa Ranschburg Jenő Sallai Éva Szilvási Léna Alkotószerkesztő Sallai Éva Olvasószerkesztő Dr. Takács Éva Szerzők, 2008 Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008 Azonosító: 8/211/A/4/társ_egy ISSN 1789-2619 ISBN 978-963-9795-14-3 A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja.
Tartalom Bevezető... 7 Társadalmi egyenlőtlenségek és a gyermekek fejlődésének összefüggései a hazai és külföldi szakirodalom tükrében... 11 Szilvási Léna: Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés beavatkozási lehetőségek... 13 Ranschburg Jenő: A család anyagi helyzetének szerepe a gyermekkori magatartási zavarok kialakulásában... 39 Nem hagyományos családmodellek családkutatási módszerek, eredmények... 53 Békési Ágnes: A magyarországi muzsikus cigány családok szocializációs stratégiái és kapcsolati hálózata... 55 Vivian L. Gadsden: A fekete családok intergenerációs és kulturális perspektívából... 83 Boreczky Ágnes: Családtörténet és társadalmi-földrajzi mozgás a szimbolikus család szerepe... 107 Nem hagyományos családmodellek társadalmi egyenlőtlenségek oktatás, identitás... 117 Birgit Leyendecker Michael E. Lamb: A latinó családok... 119 Kertesi Gábor Kézdi Gábor: A szegénység átörökítésének közvetlen és rejtett csatornái... 135 Paul C. Rosenblatt: Multiraciális családok... 143 Mendi Rózsa: A kirekesztettség mint lélektani probléma... 157 A szegénység hatása a gyermeki fejlödésre kutatási eredmények, személyes élmények... 163 Szilvási Léna: Gyermekszegénység és társadalmi kirekesztettség Magyarországon... 165 Jeanne Brooks-Gunn Pia Rebello Britto Christy Brady: A létfenntartásért folytatott küzdelem A szegénység és a gyermeki fejlődés... 175 Katz Katalin: Aki szegény, az a legszegényebb... 200 Babarczy Eszter: A szegénységnek nincs rovata... 211
Bevezetô A társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodellek, a szülői viselkedés és a gyermekek fejlődésének összefüggései Ez a kötet pedagógusok számára készült. Amerikai és magyar szociológusok, közgazdászok, pszichológusok, szociálpolitikai szakemberek, családkutatók, újságírók gondolatait, véleményeit és kutatási eredményeit tartalmazza. Az összegyűjtött írások által képviselt interdiszciplinaritás is azt a szemléletet képviseli, hogy az iskolaügy fontos kérdései csak a társtudományok segítségével értelmezhetők. Ilyen kérdés a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlődésének segítése, és ebben a folyamatban a család, a szülők szerepének vizsgálata. Sokféle írás sokféle nézőponttal. Szándékaink szerint ez a gondolati gazdagság segíti az olvasót, hogy örömét lelje a részben vagy teljesen ismeretlen szaktudományok eredményei közötti kalandozásban. A kötet összeállításának célja elsősorban az volt, hogy a pedagógiai munkát végzők számára segítséget adjunk a mindennapi tapasztalataik jobb megértéséhez, a címben felsorolt folyamatok, jelenségek közötti összefüggések értelmezéséhez, és egyfajta kitekintéshez, amely új gondolatokat indíthat el, és ezzel gazdagítja az iskolai szakemberek felkészültségét, szélesítheti szakmai látókörüket. Feltételeztük, hogy a magyar pedagógusok kevésbé ismerik az amerikai nem hagyományos családmodelleket, nem foglalkoztak a Magyarországon is egyre gyakoribb interetnikus családok működésével, jellemzőivel, így azt gondoljuk, örömmel fogadják, ha kötetünk elkalauzolja őket ezekre a területekre. Ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek fejlődését a pedagógusok professzionálisan tudják segíteni, ismerniük kell a családok helyzetéből és/vagy kultúrájából fakadó különbözőségeket. Különösen fontos, hogy a tanárok értsék, milyen nehézségeket jelent a szegény családok gyermekeinek az iskolai követelmények teljesítése. Napjainkban a pedagógusok körében számos esetben leegyszerűsítő magyarázatokkal, sztereotípiákat tartalmazó értelmezésekkel találkozunk, amikor a hátrányos helyzetű roma és nem roma gyermekek iskolai vagy családi helyzetéről esik szó. Az iskolákban dolgozó pedagógusok attitűdjének változásához olyan ismeretekre van szükség, amelyek segítenek a hétköznapi tapasztalatok értelmezésében, feldolgozásában. Rendelkezésükre kell bocsátani minél több olyan információt, amely segíti a nem hagyományos családmodell, a szokatlan szülői viselkedés, az átlagtól eltérő kapcsolati jellemzők értékességének felfedezését. Csak akkor várható változás, ha a társadalmi vagy kulturális különbözőségekből eredeztethető sajátosságokat a tanárok szakmailag felkészülten, a különbözőségeket értékként képesek kezelni. Mivel kötetünk több amerikai szerző írását tartalmazza, felhívjuk az olvasó figyelmét néhány sajátosságra. Az amerikai tanulmányok egy része bizonyára nehezen olvasható a magyar pedagógusok számára (én is csak többszöri olvasás után szerettem meg őket), de a hazai szerzők írásai sem könnyű olvasmányok, mert hol a közgazdaságtan, hol a pszichológia vagy éppen a szociológia, antropológia felől közelítik meg a tárgyalt kérdéseket, feltételezve az olvasó megfelelő előzetes tudását az adott szakmai területen. Esetenként a kérdésfelvetések
is szokatlanok, a szakkifejezések is idegenek és az ismeretlen forrásokra történő hivatkozásokkal sem tud mit kezdeni a magyar pedagógus olvasó. Az amerikai példák talán túl távolinak is tűnhetnek, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a kitekintés hasznosságával. A tanulmányok elolvasása mindezek ellenére megéri az erőfeszítést, mert a kötet lehetővé teszi, hogy olyan kérdéskörökkel is megismerkedjen az olvasó, amelyekkel eddig feltehetőleg nem vagy ritkán találkozott. Például a kiterjedt családok működése. Ez a probléma sok pedagógust nem érint közvetlenül, de a témakezelés, a problémák megfogalmazása mégis értékes tapasztalatot jelenthet mindenki számára. Illetve ezek az amerikai tanulmányok szembesítenek bennünket azzal a ténnyel, hogy az említett területeken mennyire hiányosak a saját környezetünkben élőkről szerzett kutatási eredményeink. Valószínűleg nem találnánk adatokat a magyarországi interetnikus házasságokkal kialakuló családokban nevelkedő gyermekek fejlődéséről. Így akár kutatásokra is ösztönözhetnek ezek az izgalmas tanulmányok. Különösen fontosnak tartom, hogy a tanulmányok a nem hagyományos családok erősségeire teszik a hangsúlyt, amellyel példát adnak arra, hogy egy másik nézőpontból történő elemzés, milyen jelentős különbségeket hoz létre egy probléma kezelésében. A hazai tanulmányok közé a legfrissebb írásokat is igyekeztünk megtalálni. Szilvási Léna diszszertációjának két fejezete és Békési Ágnes írása széles körű szakirodalmi tájékozottsághoz juttathatják az olvasót. A többi tanulmány válogatásánál a fejezet tartalmához való kapcsolódást és a minél összetettebb, de a pedagógusok számára is izgalmasnak ítélt témakezelést tartottam fontosnak. Külön figyelmet kapott a kötet összeállításakor az a törekvés, hogy a pedagógus olvasó több megközelítésben is találkozzon a sztereotípiák veszélyességével, mert ezek gátolják talán a legerőteljesebben az iskolai szakembereket a hátrányos helyzethez kapcsolódó jelenségek valódi összefüggéseinek megértésében. Az írások stílusukat tekintve, témakezelésük módjában és mélységében is nagyon különbözőek, de remélem, ez csak segíti, hogy mindenki megtalálja azt a forrást, amelyből új inspirációkat kaphat a kiemelt témakörökről való gondolkodáshoz. A kötetben vannak szakirodalmi összegzéseket tartalmazó dolgozatok, vannak egy-egy résztémához kapcsolódó tanulmányok, de helyet kapnak személyes hangvételű, konkrét élethelyzeteket tartalmazó írások is. Az első fejezet a Társadalmi egyenlőtlenségek és a gyermekek fejlődésének összefüggései a hazai és külföldi szakirodalom tükrében címet kapta. Ebben a fejezetben a hazai és a külföldi szakirodalom értelmező elemzésével foglalkozó tanulmányok kaptak helyet. A tanulmányok jól mutatják, milyen gazdag információk állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy értsük a társadalmi egyenlőtlenségek hatását a gyermekek fejlődésére. A tanulmányok egyfajta nemzetközi tájékozottságot biztosítanak a problémaháttér széles körű feltárásával. A második fejezet címe: Nem hagyományos családmodellek családkutatási módszerek, eredmények Ebben a fejezetben a kiterjedt család, az intergenerációs családkutatás és a szimbolikus család mint kutatási módszer kap helyet. A módszerek megismerése felveti azt a kutatás-módszertani kérdést, hogy a vizsgáló módszerek mennyire befolyásolják a kapott információkat? A bemutatott esetben a különböző nem hagyományos családok vizsgálata hagyományos módszerekkel oda vezetett, hogy az összehasonlítás a kedvezőtlen jellemzőket erősítette 8
föl, viszont rejtve maradtak a nagyon is értékes erősségek. Sőt talán úgy is fogalmazhatunk, hogy a hagyományos módszerekkel történő kutatás megerősíti a hagyományos család felsőbbrendűségének mítoszát. Érdemes ezen elgondolkodnunk. Nem hagyományos családmodellek társadalmi egyenlőtlenségek oktatás, identitás a harmadik fejezet címe. Ebben a fejezetben is a nem hagyományos családokról olvashatunk, de itt az identitás és az oktatás kérdésköre kerül a fókuszba. Az utolsó fejezet A szegénység hatása a gyermeki fejlődésre kutatási eredmények, személyes élmények címmel gyűjti össze azokat az írásokat, amelyek kifejezetten a szegénység és a gyermeki fejlődés átfogó és részkérdéseivel foglalkoznak. A magyarországi szegény - ség és kirekesztettség jelenségeinek szociológiai bemutatása mellett a pszichológiai megközelítés is megjelenik. A publicisztikai írások egyrészt nagyon izgalmas kérdést vetnek föl, másrészt a szegénység mint környezet gyermeki fejlődésre való hatásához adnak elgondolkodtató, erős élményt. A kötetet azzal a reménnyel készítettük, hogy mind az amerikai, mind a magyar szerzők írásai gazdagítják a pedagógusok felkészültségét, és akik megújult tudásuk birtokában hatékonyabban segíthetik a hátrányos helyzetű gyermekek fejlődését olyan módon, hogy együttműködve segítik a szülőket is, és elismerik a nem hagyományos családok szokatlan működését is. Sallai Éva szerkesztő 9
Társadalmi egyenlôtlenségek és a gyermekek fejlôdésének összefüggései a hazai és külföldi szakirodalom tükrében
Szilvási Léna Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés beavatkozási lehetőségek 1 A téma nemzetközi irodalma A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődési mechanizmusainak megismerése a társadalomtudomány egyik fontos feladata. Az utóbbi évtizedekben felhalmozódott társadalomtudományi ismeretek a kora gyermekkor jelentőségére hívják fel a figyelmet a szegénység újratermelődésének folyamatában. A gyerekeket a korai életéveikben érő hatások ereje nagy, és ezek jelentős mértékben meghatározzák a felnőttkori társadalmi pozíciójukat. A kisgyermekkor paradoxonja, hogy a fejlődés ekkor a legerőteljesebb, de egyben a legsérülékenyebb is. A kora gyermekkor az az időszak, amikor a társadalmi kirekesztődés folyamata leginkább megfordítható (By n n e r, 2001). A fogamzás pillanatától az iskoláskor kezdetéig tartó időszakban a gyerekek fejlődésének üteme messze meghaladja a bármely későbbi életszakaszban jellemző fejlődés sebességét. A társadalomtudományi ismeretek széles körűek: ismertek és empirikusan bizonyítottak azok a biológiai, lelki, szocializációs és társadalmi mechanizmusok, melyeken keresztül a szegénység hat a gyerekek fejlődésére. A hatékony beavatkozások módjára vonatkozóan mára jelentős tapasztalat halmozódott fel. Kutatások sora bizonyítja, hogy az emberi erőforrások fejlesztése szempontjából gazdaságilag a kisgyermekkorban történő beavatkozások a leghatékonyabbak. Az alábbiakban az ezen állítások hátterét jelentő tudományos ismereteket, kutatási tapasztalatokat foglalom össze. A korai beavatkozási programok társadalmi és gazdasági haszna Ma már széles körben elfogadott a kora gyermekkori fejlődés és a korai beavatkozások jelentősége (OECD, UNESCO stb.). Különösen nagy szerepe volt ebben annak a programnak (High/Scope Perry Preschool 2 ), melyet a Michigani Egyetem mellett működő egyik óvodában valósítottak meg a 60-as években (Sc h w e i n h a r t, 1993). Ez a modellprogram ami a hátrányos helyzetű gyerekek korai fejlesztését célozta egyike volt azoknak a programoknak, melye- 1 Forrás: Szilvási Léna: Társadalmi egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés beavatkozások. Doktori disszertáció, kézirat. 2 További hasonló modellprogramok: Head Start; itt csak a Head Startot érdemes kiemelni, a többiről később lesz szó. 13
Társadalmi egyenlôtlenségek és a gyermekek fejlôdésének összefüggései ket az amerikai kormány a szegénység elleni küzdelem keretein belül valósított meg. A High/ Scope program különlegessége az volt, hogy a modellkísérlet részeként a programban részt vevő gyerekek sorsának hosszú távú utánkövetését is célul tűzte ki. Ma már ismertek a részt vevő gyerekek 30 40 éves korában készült felmérések eredményei is. Ezek a gyerekek 1993-ban lettek harmincévesek, és felnőttkori helyzetük a korai beavatkozások hosszú távú kedvező hatásait bizonyította. Felnőttkorukra lényegesen sikeresebbek lettek kontrollcsoportbeli társaikhoz képest: nagyobb százalékban szereztek középiskolai végzettséget (67 százalék a kísérleti, 49 százalék a kontrollcsoportban 3 ), a lányok között alacsonyabb volt a kamaszkori terhességek száma (64, míg a kontrollcsoportban 117), kevesebben kaptak segélyt (59 százalék és 80 százalék), magasabb volt a havi jövedelmük, és lényegesen kevesebben követtek el közülük bűncselekményt (7 százalékuk, szemben a kontrollcsoport 35 százalékával) (Sc h w e i n h a r t, 1993; Ba r n e t t). A kora gyermekkori beruházások nem kifizetődőek rövid távon, mivel a korai készségfejlesztésben részt vevők több évnyi oktatási beruházást igényelnek. A nyereség akkor jelentkezik, amikor a korai nevelési programokban részt vevők elhagyják az iskolarendszert. Felnőttkorukban kevesebb társadalmi befektetést igényelnek, mivel a gazdasági önállóságuk nagyobb, jobb kapcsolatokkal rendelkeznek, kevesebb korrekciós beavatkozásra van szükségük (Ba r n e t t, 2000, 601.). A High/Scope program társadalmi haszna kilencszeres volt a programban részt vevők harmincéves korára: a befektetett gyerekenkénti 16,5 ezer dollár hosszú távon 150 ezer dolláros haszonnal járt, mivel a programban részt vevőknek felnőttkorukban magasabb volt a jövedelmük, nagyobb arányban rendelkeztek saját tulajdonú lakással, és kevésbé vettek igénybe állami segítséget segélyek vagy intézményes ellátás formájában (He c k m a n, 2005a; Ba r n e t t, 2000). Ma már az oktatás-gazdaságtan területén széles körben elfogadott, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek korai oktatására irányuló társadalompolitikai programok nem csak a méltányosságot segítik elő, de a gazdaság és társadalom működésének hatékonyságát is előmozdítják. A gyermeki fejlődés humánökológiai modellje A gyerekek fejlődését tényezők sokasága határozza meg, a génektől a környezetig. Az, hogy a veleszületett genetikai adottságok vagy a nevelés és a környezet hatása az erősebb, évtizedek óta kérdés az ember fejlődésével foglalkozó tudományok számára (Va j d a, 2002). 4 A korai beavatkozási programok és a kora gyermekkorra ható tényezőket elemző társadalomtudományi kutatások egyaránt az Ur i e Bronfenbrenner által kidolgozott humánökológiai fejlődési modellre támaszkodnak (Bronfenbrenner, 1979). A humánökológiai megközelítés a környezet jelentőségét hangsúlyozza a gyerekek fejlődésében (Bronfenbrenner, 1986, 1979). A környezetet azok a rendszerek képezik, amelyek közvetlenül (a gyerek mindennapi környezetében végzett napi rutinok) vagy közvetetten (a napi rutinokra ható távolabbi tényezők) hatnak a gyerek fejlődésére. Fontos állítása a modellnek, hogy a gyerek fejlődésére ható rendszerek kölcsönös összefüggésben állnak és kölcsönösen hatnak egymásra. Ami a gyerek- 3 A programban 123 gyerek vett részt (kísérleti csoport); a kontrollcsoportba szintén 123, hasonló családi háttérrel és hasonló képességekkel rendelkező gyerek tartozott. 4 A Va j d a Zs u z s a n n a által szerkesztett Az intelligencia és az IQ-vita című kötet sokoldalúan ismerteti a természet vagy nevelés, nature-nurture vita különböző aspektusait. 14
Szilvási Léna: Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés... kel az iskolában történik, az hat a család mindennapjaira, és fordítva. Ugyanígy az ökológiai megközelítést alkalmazzák azok a társadalomtudósok is, akik a társadalompolitikai beavatkozásoknak és a gazdasági tényezőknek a gyerekek fejlődésére tett hatását vizsgálják. Vizuálisan az ökológiai modell a gyereket körbevevő koncentrikus körök sora (1. ábra). A gyerek közvetlen környezetét azok a felnőttek és gyerekek (szülők, rokonok, bölcsődei, óvodai nevelők, pedagógusok) jelentik, akik naponta gondozzák, nevelik őt, valamint ide tartoznak a testvérei és a kortársai. Egy gyerek személyes kapcsolatainak jellemzői sűrítik magukba a fejlődésére ható tényezőket. Ez a gyerek mikrokörnyezete. 1. ábra A fejlődés humánökológiai modellje Urie Bronfenbrenner szerint Szülő gyerek kapcsolat, a fejlődés motorja Közeli kapcsolatok: rokonok, testvérek, gondozók, nevelők (bölcsőde, óvoda) A gyerek közeli kapcsolataira ható környezet: szülő munkahelye, testvér iskolája, egyéb intézmények Tágabb környezet: kultúra, vallás, gazdaság és szociálpolitika, politikai berendezkedés Életciklus és történelmi idő A család, a gyermekkel rendszeresen találkozó felnőttek és intézmények számos módon kapcsolódnak egymáshoz; kapcsolataik hálója alkotja a mezorendszert. Ide tartozik például a szülő és az óvónő, a szülő és a pedagógus kapcsolata egymással, a kapcsolatuk minősége, a közöttük lévő összhang vagy éppen az összhang hiánya. Ezek a kapcsolatok kötik össze a gyerek személyes és társadalmi világát. A személyes világ és a külső világ dinamikus egymásra hatásában fejlődik a gyerek személyisége, alakul a gondolkodása, a viselkedése és a szociális kompetenciái. A gyerekek fejlődésének motorja a szülő, a motor számára az energiát azonban a környezet biztosítja (Bronfenbrenner, 1986). A következő kör azt a rendszert jeleníti meg, melyek a gyerek gondozását biztosító személyekre és intézményekre hatnak, ahol a gyerek nincs jelen, de amelyek fontos hatást gyakorolnak a fejlődésére. Ilyen például a szülő munkahelye, ami lehetővé teszi vagy megakadályozza, hogy a szülő az esti lefekvés idején otthon tartózkodjon, hogy az esti beszélgetések rutinná váljanak. A modell következő köre a tágabb környezeti hatásokat tartalmazza, az adott ország kultúráját, politikai berendezkedését, szociálpolitikáját, gazdasági helyzetét. Az ötödik alrendszer az időtényezőt veszi tekintetbe, mind a gyerek életciklusának értelmében (kora gyermekkor, iskoláskor, kamaszkor, fiatal felnőtt kor), mind a történelmi időben. A történelmi idő 15
Társadalmi egyenlôtlenségek és a gyermekek fejlôdésének összefüggései jelentősége a generációs távlatokban történő változásokra hívja fel a figyelmet, olyan változásokra, amelyek alapvetően alakítják át a család mindennapjait. A tudás felértékelődése, a számítógépek elterjedése, a média térnyerése, az információ terjedésének felgyorsulása, a munkaerőpiachoz való rugalmas alkalmazkodás kényszere megváltoztatták a mindennapokat, és így a gyerekek fejlődésére is hatnak. A gyerekek alapvetően máshogyan élik ma a mindennapjaikat, máshogyan töltik a szabadidejüket. A társadalmi környezet más miatt is meghatározó a gyerek fejlődése szempontjából: azt a közeget jelenti, ahova a gyermekkor befejeztével a fiatal felnőtt belép. A humánökológiai megközelítés kidolgozásában Bronfenbrennert a természet vagy tanulás, öröklés vagy környezet vita inspirálta. A humánökológiai modell szerint az emberi viselkedést az egyéni és a környezeti hatások egymásra hatásának bonyolult dinamikája alkotja. A fejlődés folyamat, melynek során az emberben rejlő genetikai lehetőségek az emberi szervezet és a környezet fizikai, szociális és kulturális elemeinek folyamatos interakciója során bontakoznak ki (Bronfenbrenner Cec i, 1994), a fejlődést a veleszületett adottságok és a környezet határozzák meg. A modell szerint a gyerekek közeli kapcsolatai, a mikroviláguk jelenti a fejlődés elsődleges motorját, melynek révén a veleszületett adottságaik realizálódnak. A közeli kapcsolatok ereje akkor mutatkozik meg, ha az interakciók ismétlődőek, tartósak, gyakoriak. Ahhoz, hogy az örökletes tényezők a fejlődő személyiség részeként (például intelligencia vagy művészi tehetség formájában) is megjelenjenek, ismeretekre és készségekre (kulturális tőkére) is szükség van a gyerekkel közeli kapcsolatban levő felnőttek részéről (Bronfenbrenner Cec i, 1994). A hátrányos helyzetű gyerekek fejlődésének szempontjából a modell lényeges megállapítása, hogy kedvező társadalmi-gazdasági és kulturális körülmények között az egyének közötti különbség genetikai komponense viszonylag jelentős: részben mivel a kedvező körülmények a veleszületett adottságok nagyobb részét képesek kibontakoztatni, részben pedig mert az az egyén, akinek az örökletes adottságai jók, inkább képes a környezetét alakítani (Bronfenbrenner Cec i, 1994). Ezzel szemben a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági és kulturális körülmények között a közeli kapcsolatok kisebb ereje és alacsonyabb hatékonysága miatt az örökletes adottságok nagyobb része marad kihasználatlanul. A nehéz körülmények között élő társadalmi csoportokban a családi folyamatok elsődleges célja a túlélés, kevesebb idő és energia marad a fejlődés szempontjából alapvető jelentőségű folyamatokra, a közeli kapcsolatok ápolására. Ezekben a csoportokban a mindennapi élet több feszültséggel jár, a családok szűkösebb anyagi, kulturális, kapcsolati erőforrással rendelkeznek, ami gyengíti a közeli kapcsolatok minőségét (Bronfenbrenner Cec i, 1994). A kedvezőtlen körülmények között élő csoportokban a veleszületett adottságok kibontakoztatása kevésbé valósul meg, viszont a környezeti tényezők enyhe változása is jelentős egyéni különbségekhez vezethet (Bronfenbrenner Cec i, 1994). Ez, a genetika és a környezet interakciójára épülő modell lett a kora gyermekkori beavatkozások lehetőségét vizsgáló különböző társadalomtudományi kutatások és elemzések koncepcionális kerete. 16
Szilvási Léna: Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés... A kisgyermek közvetlen környezete és a szegénység Attól, hogy valaki szegény vagy rossz környéken lakik, még lehet érzékeny, határozott szülője egy egészséges, életvidám gyereknek. De a szülői feladat ebben az esetben szükségszerűen sokkal nehezebb. Ut t i n g (1995) Kutatások sora bizonyítja, hogy a gyerekek egészséges fejlődését és jó teljesítményét a szülői melegség, érzékenység, a gyerek életében való részvétel (involvement) és a mérsékelt fegyelmezés biztosítja. A gyerekek akkor fejlődnek jól, ha az otthon légköre meleg, a szülők válaszkészek és érdeklődőek a gyermekeik tevékenységei iránt, ha felügyelik, irányítják és következetesen, de nem erőszakosan fegyelmezik gyermekeiket, és ha elvárásokat támasztanak velük szemben (Ha n s o n McLa h a n, In: Br o o k s-gu n n, 1997, 190) Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy a megélhetési nehézségek, a szegénység csökkenti a szülők képességét arra, hogy mindezt biztosítani tudják. A jövedelem elvesztése, a munkanélküliség, a tartósan alacsony jövedelem csökkenti a szülő válaszkészségét, melegségét, aláaknázza a szülői felügyelet minőségét és gyakran következetlen és durva fegyelmezéshez vezet. Az alábbiakban összefoglalom azokat a klinikai kísérletekből és empirikus társadalomtudományi kutatásokból származó ismereteket, amelyek rámutatnak, milyen közvetlen és rejtett mechanizmusokon keresztül gyakorol hatást a szegénység a gyerekek fejlődésére. Az egészség mint közvetítő tényező A szegénység következtében a gyerekek táplálkozása is egészségtelenebb. A szegény családok gyerekei betegebbek, magasabb közöttük a koraszülések aránya, ami később egészségügyi és tanulási problémákhoz vezet. A betegebb vagy rosszabbul teljesítő gyerekek nevelése is nehezebb, a szegényebb szülők azonban kevesebb információval, kapcsolattal és olyan erőforrással rendelkeznek, ami hozzásegítené őket a korszerű gyógyítási vagy fejlesztési lehetőségekhez. Mivel a szegényebb szülők egészségi állapota is rosszabb, mint a jobb helyzetű szülőké, az egészség olyan közvetítő tényezőnek tekinthető, amely több csatornán keresztül járul hozzá a szegénységi ciklus fennmaradásához (Ke r te s i, Br o o k s-gu n n). Otthoni környezet Csecsemőkorban a biztonságos környezet, a szabad mozgást lehetővé tevő tér fontos feltétele az egészséges fejlődésnek; három-négyéves korban a megfelelő játékok, tárgyi eszközök megléte alapvető jelentőségű a gyerekek értelmi fejlődése szempontjából. Gondolkodásuk fejlődéséhez a gyerekeknek olyan konkrét tapasztalatokra van szükségük, amelyek fejlesztik az ismereteiket és a fogalmi készségeiket. A játékok egyben lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyerekek szüleikkel együtt, illetve szüleik útmutatásai alapján játszanak. Ennek révén tanulják meg tőlük a problémamegoldás különböző lehetőségeit. Vizsgálatok sora támasztja alá, hogy a szegénységben élő gyerekek között is jelentős különbségek vannak értelmi 17
Társadalmi egyenlôtlenségek és a gyermekek fejlôdésének összefüggései képességeik fejlődésben az otthoni környezet minőségének függvényében (Br a d l e y, 1984, 807 808.). Az otthon tárgyi környezetének egyik legfontosabb meghatározója a szülő társadalmi-gazdasági státusa. A szegényebb szülő kevesebbet tud áldozni a gyerek tárgyi környezetére, ugyanakkor Ga r r e t t kutatása rámutatott, hogy amint a szegény szülők jövedelme nő, az otthon tárgyi környezete is javul. A szülők megnövekedett erőforrásaikat gyerekeikre és a környezetük javítására fordítják (Ga r r e t t, 1994). A szülői bánásmód minőségére vonatkozó klinikai kutatások A szülők társadalmi hovatartozása és a szülői bánásmód minőségének összefüggései évtizedek óta foglalkoztatja a szakembereket. Tény, hogy a szegények között kevesebb a jó szülő egyszerűen azért, mert kevesebb erőforrással rendelkeznek. De vajon milyen mechanizmusok húzódnak meg a háttérben? Mennyire képes a jó szülői bánásmód ellensúlyozni a szegénység kedvezőtlen hatását? Hogyan javítható a szülői bánásmód? Ezek a kérdések már a 60-as évek óta foglalkoztatják a kutatókat. Dr il l i e n, egy kanadai gyermekorvos a 60-as években vizsgálta a szülők társadalmi hovatartozása (osztályhelyzetének) és a szülői bánásmód hatását a gyerekek fejlődésére. Az elsők között mutatott rá arra, hogy a szegényebb családokban a jó szülői bánásmód hatása lényegesen erősebb, mint a jobb módú (a vizsgálatában középosztályúnak nevezett) családokban. Arra a fontos összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy a jó szülői bánásmód jelentősen csökkenti a szegénység kedvezőtlen hatásait a gyerekek fejlődésére (Dr il l i e n, 1964, Bronfenbrenner Cec i, 1994). Más klinikai elemzők azt figyelték meg, hogy a kedvezőtlenebb helyzetben lévő szülők kevesebbet beszélgetnek a gyerekeikkel, és alacsonyabb a válaszkészségük is, mint középosztálybeli társaiké (Tu l k i n, 1973). Ezt részben megmagyarázza alacsonyabb iskolázottságuk, de nem csak erről van szó. A szegénységben élő szülők gyakran úgy gondolják, nem képesek hatást gyakorolni gyerekük fejlődésére, mint ahogy a saját életkörülményeiken sem képesek változtatni (Tu l k i n, 1973; Minuchin, 1965), maguk is kiszolgáltatottak, és nem bíznak abban, hogy képesek befolyásolni a gyerekeik sorsát. Megfelelő tájékoztatással, gyereknevelési tanácsadással azonban a szülői készségek az alacsony iskolázottságú szülők esetén is javíthatók (Riks e n-wa l r a v e n, 1978). Klinikai kísérletek támasztották alá azt is, hogy rendszeres érzelmi támasznyújtás révén a szülői készségek javíthatók azon anyák esetében is, akik szociális helyzete érzelmi nehézségekkel is párosul (Fr a ib e r g, 1980). Megfelelő terápiás segítséggel a szegény és érzelmileg sérült anyák is képesek a gyerek szükségleteire érzékeny szülői magatartás kialakítására (Fr a ib e r g, 1980). 18
Szilvási Léna: Egyenlőtlenségek és gyermeki fejlődés... Empirikus elemzések a szülői bánásmód hatásáról A 90-es években Ha n s o n és munkatársai reprezentatív mintán 5 elemezték a szegénység hatását a gyerekek jólétére. Ezen belül is különös figyelmet fordítottak arra, hogy a szülői gyakorlatban fellelhető különbségek mennyiben vezetnek a hátrányos helyzetű családok gyerekeinek alacsonyabb teljesítményéhez. A kutatók a gyerekek viselkedését és teljesítményét több területen mérték: iskolai teljesítmény, teszteredmények, magatartási problémák megléte, agresszív viselkedés gyakorisága, visszahúzódó magatartás előfordulása, a gyerek társas készségei, kezdeményezőkészsége, életminősége. Több mért dimenzió tekintetében az eredmények azt mutatták, hogy a szülői bánásmód minősége a szülők szociális helyzetétől függetlenül kedvezően hat a gyerekek teljesítményére: minél jobb a szülői bánásmód, annál kedvezőbbek a gyerekek teljesítményét mérő mutatók az iskolai teljesítményben és a társas készségekben (2. ábra). Bár a szegényebb szülők gyerekeinek teljesítménye összességében alacsonyabb, de a szülői bánásmód javulása az eredmények javulásával is jár. Tehát nem a szülői bánásmódban megmutatkozó különbség az, ami kedvezőtlenebb eredményhez vezet a hátrányos helyzetű gyerekek esetében. 2. ábra A jövedelmi helyzet és a szülői bánásmód minőségének hatása a gyermek fejlődésére, konkrétan a társas készségeire NSZ SZ 1 SZ szegény NSZ nem szegény 0 Szülői bánásmód minősége +1 Forrás: Hanson et al. In: Brooks- Gunn Duncan: Consequences of Growing Up Poor, 1997: 216. 5 A National Survey of Families and Households (NSFH) vizsgálatából 2778 olyan háztartás adatait vették figyelembe, ahol a kiválasztott gyerek 3 és 18 év közötti életkorú (In: Br o o k s-gu n n, 1997, 193.) 19