A GÉPIPARI ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei - szakszervezeti részanyag -

Autonóm társadalmi párbeszéd erősítése PHARE program előkészítése A GÉPIPARI ágazat helyzetének értékelése, a szociális párbeszéd lehetőségei - szakszervezeti részanyag - Készítette: Thuma Györgyné Budapest 2002. január

2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ 4 I. AZ ÁGAZAT JELLEGE, STRUKTÚRÁJA 5 1. Az ágazat struktúrája... 5 2. A gépipar jelenlegi gazdasági helyzete... 7 3. Az EU csatlakozás várható hatásai... 10 II. A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK SZEREPLŐI, AZ ÁGAZATON BELÜL 11 1. A gépipar területén működő szakszervezetek... 11 2. A gépipar területén működő szakszervezetek jellemzői... 12 3. A gépipar területén jelenlévő munkaadói szervezetek... 13 4. A gépipar területén jelenlévő munkaadói szakmai szervezetek jellemzői... 14 III AZ ÁGAZATI SZINTŰ KOLLEKTÍV ALKU JELLEMZŐI 14 1. Ágazati/középszintű kollektív szerződések... 15 2. Ágazati/középszintű bérmegállapodások... 16 3. A Középszintű Kollektív Szerződés, illetve a középszintű éves bér-megállapodások főbb jellemzői... 16 4. A kollektív szerződés felmondásának okai... 17 5. A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés hiányának okai... 18 6. Trendek a kollektív szerződés területén... 20 IV. A KÖZÉPSZINTŰ SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD TOVÁBBI FÓRUMAI 21 1. A munkaadók és a szakszervezetek közötti együttműködés formái... 21 2. A munkaadói érdekképviselet/munkaadók és a szakszervezetek által kezdeményezett, támogatott közös ágazati események/akciók... 21 3. KSZ lefedettség az ágazaton belül... 23 4. A többmunkáltatóra vonatkozó KSZ-ek száma... 24

3 V. A MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉTEL INTÉZMÉNYEI 24 1. Az ágazatban választott üzemi tanácsok aránya, jellemzői... 24 2. Bekapcsolódás az Európai Üzemi Tanácsok munkájába... 26 3. Szerepvállalás az EU-s Ágazati Bizottságok munkájában... 27 MELLÉKLETEK 29 DOKUMENTUMOK... 30 FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK 31

4 BEVEZETŐ Az Európai Uniós csatlakozásra történő felkészülés szociális dimenziója a magyarországi partnerek házi feladata még teljesítésre vár, különösen az ágazatok szintjén. Meg kell teremteni az érdekegyeztetés ágazati rendszerét és egy olyan ágazati kollektív alku feltételeit, ami ágazati kollektív megállapodásokhoz vezethet. Ahhoz, hogy ez a folyamat beinduljon fel kell térképezni, fel kell tárni a jelenlegi helyzetet. Meg kell ismernünk, fel kell kutatnunk az ágazati szociális párbeszéd lehetséges szereplőit, a szociális partnereket, azaz a munkaadók és munkavállalók szervezeteit, a kollektív alku jelenlegi eredményeit. Meg kell keresni azokat az okokat, amelyek miatt egyelőre nem működik kielégítően a párbeszéd a gépipar területén. Meg kellene találni, továbbá azokat a tennivalókat, módszereket is amivel az előbbi okok kiiktathatók. Fenti kérdésekre próbál meg választ adni ez a tanulmány, amely a gépipar területén veszi gór cső alá a szociális párbeszéd helyzetét. Amikor gépiparról esik szó, az emberek többsége valószínűleg gépgyártó vállalatokra gondolnak. A magyar statisztikai számbavétel szerint azonban a gépipar ennél jóval szélesebb tevékenységi kört foglal magában. Ide tartozik a gépek-, berendezések gyártása a villamos gép, műszergyártás és a járműgyártás is, amelyek lényegében önálló ágazatok. A tanulmányban azonban egyfelől az egyszerűsítés kedvéért, másfelől, hogy jelezzem mégiscsak a gépiparon belüli tevékenységekről van szó csak a gépipart nevezem ágazatnak és az azon belüli, a TEÁOR 1 szerint DK-DL-DM jelölésű kód alátartozó alágakat pedig alágazatként említem. A tanulmány szerkezete követi az előzetesen kiadott témavázlatot, kisebb eltérések - összevonások azonban az egyes fejezeteken belül előfordulnak. Tekintettel arra, hogy a gépipari szociális párbeszéd helyzetét szakszervezeti nézőpontból vizsgálom, az anyagban elsősorban a szakszervezeti szereplőkre, küzdelmekre, eredményekre és véleményekre helyezem a hangsúlyt. Emiatt a gépipar gazdasági helyzetére és a munkaadói szervezetekre vonatkozó fejezetrészek kevésbé kidolgozottak. A tanulmány elkészítésére rendelkezésre álló idő rövidsége miatt elsősorban a gépipar területén működő ágazati szakszervezetek által közreadott tapasztalatokra támaszkodom. Ezért például csak érintőlegesen tudom számba venni azokat a szakszervezeteket, akik nem tartoznak egyik ágazati szakszervezeti szövetséghez sem. Számuk valószínűleg nem jelentős, a ké-

5 sőbbiek során mégis érdemes volna őket feltérképezni. Fentiek miatt igen korlátozottak az anyagban fellelhető információk azokról az üzem tanácsokról is, ahol nem működik szakszervezet. A közölt szakszervezeti taglétszámok, KSZ lefedettségi mutatók, ÜT választási eredmények az ágazati szakszervezetek vezetőitől szóban kapott, vagy írásos dokumentumaikban közölt adatok, sem jogom, sem lehetőségem nincs azok valódiságát kétségbe vonni. A szakszervezetek képviselőivel folytatott beszélgetések arra engednek következtetni, hogy az ágazati párbeszéd helyzetét vizsgáló tanulmány készítése, illetve az Ágazati Paritásos Bizottságok létrehozásának szándéka máris gerjesztően hat a párbeszéd szakszervezeti oldalának összerendeződésére. I. AZ ÁGAZAT JELLEGE, STRUKTÚRÁJA 1. Az ágazat struktúrája Az ágazati struktúrájának bemutatásakor a tevékenységi köröket, az ágazatban működő szervezetek nagyságrend szerinti megoszlását, a privatizáció szintjét, a külföldi tőke arányát és az ágazatban foglalkoztatottak számát, összetételét vizsgálom. Mint a bevezető is említette, a gépipar többfajta tevékenységet magában foglaló és gyűjtő fogalom, a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási rendszerében 2 a Feldolgozóipar, mint gazdasági ágon belüli DK-DL-DM kód alá tartozó alágakat foglalja magában. Ezek a következő tevékenységeket takarják: Alág Ágazat Tevékenység DK 29 Gép, berendezés gyártás DL DM Villamosgép, műszergyártás 30 Iroda-számítógépgyártás 31 Máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása 32 Híradástechnikai termék, készülék gyártása 33 Műszergyártás Járműgyártás 34 Közúti járműgyártás 35 Egyéb járműgyártás 1 TEÁOR Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere 2 TEÁOR Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere

6 Fenti ágazatokban (továbbiakban: alágazatokban ) a gazdálkodó szervezetek száma 2000- ben 942 3 volt, ezek többsége (több mint 50 %-a) a 20 és 100 fő közötti munkavállalót foglalkoztató szervezet. A 1000 és 5000 fő közötti gazdálkodó szervezetek száma 36, a 5000 fő feletti pedig mindössze 4 volt és mind a 4 a villamosgép, műszergyártás területén található. A 942 gazdálkodó szervezetnél összesen 221 191 főt foglalkoztattak 4. Tekintettel arra, hogy a 20 fős létszám alatti gazdálkodó szervezeteknél nem működnek szakszervezetek, a további szervezettségi, különböző lefedettségi mutatók számítási alapjának is ez a létszám tekinthető. A privatizáció szintjét illetően a gépipar területén már nincs állami többségi tulajdonban lévő vállalat, a gazdálkodó szervezetek külföldi, vagy magyar, vagy vegyes magántulajdonban vannak. A külföldi érdekeltségű vállalkozások aránya a gépipar területén ma már meghatározó és még mindig, évről évre növekvő. A vállalkozások jegyzett tőkéjén belül a külföldi befektetés aránya a gép-, berendezés gyártás területén 89 %, a villamosgép, műszergyártás területén 94 %, a járműgyártás területén 85,7 % volt 2000-ben, nagysága összesen 354,7 MdFt 5. A külföldi befektetés aránya és nagysága a villamosgép, műszergyártás területén volt a legmagasabb a három alágazat közül. A foglalkoztatottak száma a 20 fő feletti vállalkozásoknál 221 191 fő volt 2000-ben, a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál összesen 235 994 fő (2002. I. félévére ez a létszám 247 100 főre emelkedett). Az előző évhez képest csökkent a létszám a gép-, berendezésgyártás, az iroda-, számítógépgyártás, valamint az egyéb járműgyártás területén. A legnagyobb, 132,7 %-os növekedés a híradás-technikai termék, készülék gyártása, illetve a máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása területén történt 119,7 %-kal. A foglalkoztatottak állománycsoportok szerinti 6 összetételét vizsgálva a fizikai foglalkoztatottak aránya a gépipar átlagában 78,5 %, ezen belül azonban jelentős szóródás található, így a műszergyártás területén 69 %, a máshová nem sorolt villamos gép, készülék gyártása területén 80,9 % volt 2000-ben. A DL gazdasági alághoz tartozó 30, 31, 32 és 33-as ágazatokban (alágazatokban) a női munkavállalók aránya közel 60 %, akiknek a többsége betanított munkás. A közúti járműgyártás 3 Lásd: 1. sz. melléklet 4 Lásd: 2. sz. melléklet 5 Lásd: 3. sz. melléklet 6 Lásd: 4. sz. melléklet

7 területén és különösen a multinacionális vállalatoknál a szakképzett munkások aránya a meghatározó, jóllehet többségük itt is betanított munkát végez. A külföldi tulajdonú jármű-, illetve járműalkatrész-gyártás, továbbá az elektronikai alkatrész és számítástechnikai alkatrészgyártást folytató üzemek általában megszakítás nélküli, többműszakos termelést folytatnak. 2. A gépipar jelenlegi gazdasági helyzete A tőke beáramlásból a legtöbbet profitáló gépipar néhány év alatt az ipari termelés legmeghatározóbb ágazatává nőtte ki magát, s ezt a pozícióját 2000-ben tovább erősítette. A magyar gépipar sikeressége összefügg azzal, hogy a rendszerváltás kezdete óta a termékstruktúra, a technológia, a piacpolitika átalakult elsősorban a tulajdonosváltás eredményeként. Éppen a gépipar az az ágazat, amelynek termelését uralják a multinacionális cégek. Az ipar termelési értékének 42,3 %-át 7 képviselik a gépgyártó ágazatok; ezen belül a villamosgép- és műszergyártás 24,6, a gép és berendezés gyártása 3,7 %-át, a járműgyártás pedig 14 %-át adta az ipari termelésnek. GÉPIPARI CÉGEK TOPLISTÁJA, 2000 8 (millió forint) Rangsor A gazdálkodó neve Nettó árbevétel 1. Philips Industries Magyarország Kft. ** 639.698 2. IBM Storage Products Ipari Vámszabadterület Kft. 632.198 3. Flextronics International Term és Szolg. Vámszabadterület Kft. 245.046 4. GE Hungary Ipari és Kereskedelmi Rt. 185.760 5. Nokia Komárom Kft. 155.835 6. Elekrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. 81.679 7. Samsung Elektroncs Magyar Rt. 81.035 8. Siemens Nemzeti Vállalatcsoport ** 72.036 9. Videoton Holding Rt. ** 61.092 10. Ericsson Magyarország Kommunikációs Rendszerek Kft. 40.089 11. MKM Magyar Kábel Művek Rt. 26.072 12. Clarion Hungary Elektronikai Kft. 19.445 13. Phoenix Mecano Kecskemét Tarmelő és Kereskedelmi Kft. 15.903 14. Temic Telefunken Microelectronic Hungary Kft. 15.764 15. Zollner Elektronik Vác Gyártó és Szolgáltató Kft. 14.927 16. Tyco Elektronics MPI Autóalkatrészgyártó Kft. 13.604 17. AFL Hungary Ipari és Termelési Kft. 13.154 18. Ganz Transelektro Villamossági Rt. 11.902 19. Massive Hungaria Villamosipari Termelő Kft. 11.851 20. Mezőgép Autóipari és Gépgyártó Rt. 11.401 *Járműgyártók nélkül **Konszolidált adatok 7 Lásd: 5. sz. melléklet 8 TOP 200 Figyelő különszám, 2001

8 JÁRMŰGYÁRTÓ CÉGEK TOPLISTÁJA, 2000 9 (millió forint) Rangsor A gazdálkodó neve Nettó árbevétel 1. Audi Hungária Motor Kft. 900.597 2. Opel Magyarország Járműgyártó Kft. 177.685 3. Suzuki Rt. 126.017 4. Rába Járműipari Holding Rt.* 64.828 5. Visteon Hungary Termelő és Értékesítő Kft. 58.472 6. Lear Automotive (Eeds) Hungary Gépjárműipari Kft. 54.893 7. Delphi Pakard Hungary Kft. 47.719 8. Hammerstein Bt. 41.376 9. Alcoa Európai Keréktermék Gyártó és Kereskedelmi Kft. 25.426 10. BPW-Rába Futóműgyártó Kft. 23.760 11. LUK Savaria Kuplunggyártó Kft. 23.523 12. ZF Hungária és Kereskedelmi Kft. 22.080 13. Ikarus Járműgyártó Rt. 20.631 14. Ikarusbus Járműgyártó Rt. 20.178 15. Sapu Ipari és Kereskedelmi Bt. 19.963 16. Sama Járműalkatrészgyártó Bt. 17.178 17. Suoftec Könnyűfémtermék Gyártó és Forgalamzó Kft. 15.371 18. Leoni Hungárai Ipari és Kereskedelmi Kft. 14.125 19. Continental Teves Magyarország Kft. 13.716 20. Aeroplex Közép-Európai Légijármű Műszaki Központ Kft. 11.745 *Konszolidált adatok 2000-ben az ipari termelés értéke 18,7 %-kal 10 nőtt, de például a villamosgép- és műszergyártásban 53,9 %-os bővülést mutatott ki a statisztika, a gépek-berendezések gyártása pedig 11,0 %-kal nőtt. Ennél is többet mond az iparban termelt hozzáadott értéket jelző mutató: az ipar egészét tekintve tavaly 9,2 %-kal nőt a hozzáadott érték, miközben a gépipari ágazatban 19,9 %-ot mértek. A gépiparban 2000-ben legdinamikusabban a villamos gép, műszergyártó alágazat fejlődött. Bruttó termelése az év végéig 53,9 %-kal, belföldi értékesítése 42,9 %-kal, exportja 56,6 %-kal növekedett a bázisidőszakhoz képest. Az ipar termelésének 25 %-a belföldi eladásainak 7 %-a és exportjának 40 %-a ebből az alágazatból származott. A gépiparon belül a második legnagyobb súlyú alágazat a járműgyártás termelésének és értékesítésének növekedése a 2000 év során a feldolgozóipar átlagától elmaradóan alakult. Ezzel együtt is ez az alágazat adja az ipar termelésének 14 %-át, belföldi értékesítésének 3 %-át és exportjának 24 %-át. Az ipari exportnak 2000-ben már közel 64 %-át produkálta a gépipari termékek kivitele, amely 1999-hez képest 36 %-kal bővült. A termelékenység is növekedett, hiszen az egy főre jutó termelési érték 16,6 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Különösen magas 9 TOP 200 Figyelő különszám, 2001 10 Lásd: 6. sz. melléklet

9 36,8 %-os termelékenység növekedést produkált a máshová nem sorolt villamosgép és készülékgyártás 11 és 33,6 %-kal a híradás-technikai termékek gyártása. A gépipari termelés és kivitel bővülése 2001-ben is folytatódott, ám a forint árfolyamsávjának májusi kiszélesítését követő forinterősödésre a szektor legtöbb szereplője egyszerűen nem volt felkészülve. Igaz ugyan, hogy az ipar exportjának immár 45 %-át vámszabad területeken állítják elő, ezért e cégeket alig érinti a devizaárfolyam változása, a magyar alapanyagból dolgozó, jellemzően hazai tulajdonú kis és közép cégeket azonban komolyan fenyegeti a megerősödött hazai fizetőeszköz. A szerény nyereségesség egyes szakértők szerint 12 - abból adódik, hogy a legfejlettebb országokban a távol-keleti gyártók alacsony árszintjével kellene versenyezniük az általában nem túl magas feldolgozottságú termékeket szállító magyar termelőknek, s ez még a növekvő hatékonyság mellett is nagyon nehéz feladat. A helyben megtelepedett nemzetközi óriáscégek beszállítói piacán közben komoly lehetőségek kínálkoznak a magyar gépgyártók számára. Más kérdés azonban, hogy ezeket mennyire képesek kihasználni a vállalatok, hiszen a régi termelési struktúra miatt még számos gond nehezíti a nagy cégek és a beszállítók együttműködését. A probléma komolyságát mutatja, hogy a vámszabad területi vállalkozások bruttó termelésére vetítve mindössze 8 %-os a hazai beszállítói arány. Ez a szám az újonnan betelepült iparágak esetében is jellemzően 10 % alatti. A kis és közepes méretű gépipari vállalkozások legtöbbje számára mégis a beszállítóvá válás jelentheti a hosszú távú talpon maradás lehetőségét, hiszen a hazai piac felvevőképessége kicsi, ráadásul a külföldi konkurencia itthon is erős. A beszállítóvá válás viszont változatlanul hátráltatja az akut tőkehiány, hisz ha van is vagyonuk e cégeknek, az is jellemzően a privatizáció során megszerzett nehezen mobilizálható ingatlanok, vagy elavult termelő-eszközök formájában van jelen. Az ágazat jövőjét pozitívan befolyásolhatja, hogy a külföldi tőkebeáramlás üteme 2000-ben 15 %-kal 2,14 milliárd euróra nőtt, és az előrejelzések szerint is hasonló nagyságrend várható. Negatívan befolyásolhatja viszont a helyzetet, hogy a hazai beszállítók továbbra is szerény mértékben vesznek részt a nemzetközi cégek magyarországi termelésében, inkább alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket szállítanak, s a kormányzati erőfeszítések sikere is kétséges. 11 Lásd: 7. sz. melléklet 12 TOP 200 Figyelő különszám, 2001

10 A 2001-es év második felére a világgazdaságban végbemenő folyamatok hatására a 2000 évig tartó fejlődési ütem megtorpant. Egyes előrejelzések szerint ez a tendencia a 2002. évben - remélhetőleg csak átmenetileg még folytatódik. 3. Az EU csatlakozás várható hatásai Szakszervezeti nézőpontból vizsgálva a munkavállalókat elsősorban az érdekli, hogy az EU csatlakozás milyen hatással lesz a foglalkoztatásra, megmarad-e a munkahelyük, a bérük közelít-e az EU-ban hasonló munkát végző munkavállalók béréhez, milyen munkakörülmények között dolgoznak és végezetül érvényesülnek-e a munkavállalói, a szakszervezeti jogok, jobban működik-e a párbeszéd a munkáltatókkal, ha az Európai Unió tagja lesz Magyarország. A gépiparban foglalkoztatott munkavállalók is e kérdésekre adott válaszokból mérik majd le a csatlakozás hatásait. A kérdések első felére adott válasz, azaz a foglalkoztatás, a bérekre, munkakörülményekre várható hatás nagymértékben függnek attól, hogy milyen a gépipar EU érettsége. Az EU Bizottság éves jelentése a 2001. évről azt mondja, hogy összességében egy gazdaság annál jobban teljesíti a tagsággal járó kötelezettségeit, minél nagyobb az Unióval való gazdasági integrációjának foka a csatlakozást megelőzően. Ezt bizonyítja az áruk mennyisége és sokfélesége az EU tagállamokkal folytatott kereskedelemben. A magyar gépipar termékstruktúrája az alkalmazott új technológiák és az új piacpolitika eredményeként megfelel ezeknek a követelményeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a magyar gépipari export liberálisabb piaci körülmények között állja a versenyt az EU piacán. A gépipar exportképessége évről évre növekszik, 2000-ben a gépipari termékek adták az export 64 %-át. A gépiparon belül a legdinamikusabban a számítógépgyártás, az elektronikai alkatrészgyártás, a máshová nem sorolt villamosgépgyártás és a járműgyártás fejlődik. Ezekben az alágazatokban a foglalkoztatottak száma növekvő. A jelenleg látható tendenciák azt mutatják, hogy a műszeriparon a gép-berendezés gyártáson és egyéb járműgyártáson belül egyes termelékenységek jelentősége csökkenő, és ott foglalkoztatott munkavállalók létszáma is csökkenő. Az új technológiák következtében a munkavégzés körülményei javulnak. A munkavédelem terén a jogharmonizáció szintje kielégítő és várhatóan a csatlakozás után a végrehajtásuk is magasabb színvonalat ér el.

11 Az EU-s bérektől való elmaradás a gépipar egyes ágazataiban például a járműgyártás területén kisebb mint a többi alágazatban, de összességében többszörös. Ezért változatlanul a legerőteljesebb szakszervezeti törekvés az EU-s bérekhez történő felzárkózás ütemének növelése, amelyet a gépipar és különösen egyes alágazatainak eredménye, a termelékenység terén elért növekedési üteme indokolttá tesz. Az Európai Unió hagyományai, az EU-ban elfogadott és alkalmazott szociális normák, a szociális párbeszéd színvonala azt a reményt kelti a magyar munkavállalókban, hogy az integráció foka a csatlakozás időpontjára már megfelelően alakul. Nagy szerepe lehet ebben a most alakuló Paritásos Bizottságoknak, de mindenekelőtt politikai szándék szükségeltetik hozzá. II. A MUNKAÜGYI KAPCSOLATOK SZEREPLŐI, AZ ÁGAZATON BELÜL 1. A gépipar területén működő szakszervezetek A gépipari területén jelenleg három ágazati szakszervezet 13 működik a Vasas Szakszervezeti Szövetség a Liga Vas- és Fémipari Szövetség a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége A három ágazati szakszervezeten túlmenően van néhány, a fent felsorolt ágazati szövetségek egyikéhez sem csatlakozott (kevés kivételtől eltekintve többnyire 50-100 fős) munkahelyi szakszervezet is. Ezek egy része teljesen független (pl. az Ikarus Egyedi Kft., a Lear Corporation Kft. gödöllői gyárában működő szakszervezet). A szakszervezetek másik hányada a Liga vagy a Munkástanácsok konföderációhoz közvetlenül tartozó, vagy attól leszakadt szervezet. Ilyen a GE Tungsram Rt-nél működő Liga szakszervezet, a Flextronics Kft-nél működő Demokrata Liga szakszervezet, továbbá az AFL Hungary Kft-nél működő Munkástanács. A Tungsram kivételével a felsorolt gazdálkodó szervezeteknél a Vasasszövetségnek is működik munkahelyi szervezete. 13 Lásd. 10. sz. melléklet

12 2. A gépipar területén működő szakszervezetek jellemzői A három ágazati szakszervezet közül tradícióit, nemzetközi kapcsolatait és taglétszámát tekintve a szövetséggé 1903-ban alakult és azóta folyamatosan működő Vasas Szakszervezeti Szövetség a legjelentősebb. Klasszikusan a kohászat és a gépipar területén működő gazdálkodó szervezetek, intézmények és a felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltató és kereskedelmi cégek munkavállalói köréből szervezi tagjait. Szervezi továbbá a vasas szakmákat oktató szakképző iskolák tanárait és tanulóit, a munkanélkülieket és tagjai között jelentős létszámot képviselnek a nyugdíjas szakszervezeti tagok is. A Vasasszövetségnek jelenleg 385 munkahelyi szervezetnél közel 80 000 tagja van, ebből megközelítően 20 000 fő a nyugdíjas szakszervezeti tagok, továbbá a munkanélküli, és a szórvány tagok és a szakmunkástanulók száma. A 60 000 aktív tag közel 50 000 fő a gépipar területén működő 250 munkahelyi szervezetnél található, ahol egyébként összesen 140 000 fő munkavállalót foglalkoztatnak. A Vasasszövetség keretein belül az 1999-es kongresszust követően az azonos vagy közeli szakmastruktúrák mentén öt szakmai szövetség alakult, amelyek önállóan jelenítik meg tagjaik sajátos érdekeit. Ezek közül három, a Gépipari, a Járműipari, és az Elektronikai, Híradás, Műszeripar, Villamosgép, készülékgyártó Szakmai Szövetség az, amelyik a tanulmány által vizsgált gépipar területén működik a már említett közel 50 000 taggal. A Vasas Szakszervezeti Szövetség a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ETUC). A Vasasszövetség kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, 1991 óta tagja az Európai Fémipari Szövetségnek (EMF) és 1992 óta a Nemzetközi Fémipari Szövetségnek (IMF) is. Szoros és gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a német, az osztrák, a svéd, a dán, továbbá a szomszédos országok vasasszakszervezeteivel. A Liga Vas- és Fémipari Szövetsége 1991-ben alakult. Szerveződési területe a fémfeldolgozás és a gépipar. A Liga Szakszervezetek országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ETUC). A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége 1991-ben alakult. Szerveződési területe elsősorban a gépipar, de található munkahelyi szervezete a vaskohászat területén is. A Munkástanácsok országos konföderációhoz tartozik, amely tagja az Ipari Dolgozók Világszövetségének (FMTI).

13 A Liga Vas- és Fémipari Szövetség és a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége az ágazati szintű érdekvédelmi ügyekben történő közös fellépés céljából a közelmúltban szorosabbra fűzte kapcsolatait és megalakították a Független Vasas Koalíció Szakszervezeti Szövetséget. Jóllehet e két szakszervezet szervezetileg és tagjait tekintve önállóan működik a munkahelyi szervezetekre és a taglétszámra vonatkozó információkat a koalíció vonatkozásában közölték. Eszerint a gépipar területén 53 munkahelyi szervezetük és 18 000 tagjuk van. Az 53 munkahelyi szervezet közül 19 olyan munkáltatónál működik, ahol a Vasasszövetségnek is van munkahelyi szervezete, 34 gazdálkodó szervezetnél viszont csak a Koalícióhoz tartozó munkahelyi szervezet található. A három szakszervezet közötti, a rendszerváltás első éveire jellemző szembeállás ma már csak elvétve található és inkább személyi okokra vezethető vissza. A munkahelyi szakszervezetek a munkavállalói érdekvédelem, a kollektív tárgyalások témaköreiben elenyésző kivételtől eltekintve többnyire egyeztetik álláspontjukat és együttműködnek. Ennek konkrét példái is vannak, ilyen a RÁBA Érdekvédelmi Szövetség működése. Ágazati szinten lazább, de itt is van együttműködés a szakszervezetek között, ami elsősorban az évi 2-3 alkalommal megtartott elnöki találkozókban nyilvánul meg. 2001 tavaszán pedig a Munka Törvénykönyve módosítása elleni tiltakozó nagygyűlésen együtt tiltakoztak a vasasok, ligások, munkástanácsos szakszervezeti tagok. Jelenleg az ágazati szintű együttműködés szorosabbra fűzése van napirenden. A Független Vasas Koalíció Szakszervezeti Szövetség és a Vasasszövetség vezetése között 2002. januárban elkezdődnek az egységes ágazati érdekvédelem megteremtésére irányuló tárgyalások. 3. A gépipar területén jelenlévő munkaadói szervezetek A gépipar területén a munkaadók kb. 60 %-a tartozik a kamarán kívül valamilyen munkaadói szövetséghez, de a paletta pedig igen széles. Található VOSZ, MGYOSZ, IPOSZ, Joint Venture Szövetség, Kézműves Kamarai tag egyaránt. Az ágazatban négy olyan munkaadói szakmai szövetség található, amely ágazati/alágazati kollektív szerződés kötésére alkalmas, vagy alkalmassá tehető: a Magyar Gépgyártók Országos Szövetsége (továbbiakban: MAGOSZ) a Magyar Gépjárműipari Szövetség (továbbiakban: MGSZ) a Magyar Járműalkatrészgyártók Országos Szövetsége (továbbiakban: MAJOSZ) a Magyar Elektronikai és Informatikai Szövetség (továbbiakban: MEISZ)

14 4. A gépipar területén jelenlévő munkaadói szakmai szervezetek jellemzői A MAGOSZ-hoz elsősorban a gépgyártó vállalatok, de a villamosgép-gyártók, továbbá a járműiparba sorolt vállalatok is tartoznak. A Szövetség 1993-ban alakult, tagvállalatainak száma a holdingokhoz, illetve tagszövetséghez tartozókkal együtt 100. A MAGOSZ rendelkezik nemzetközi kapcsolatokkal, az 1999-es és végén lett társult tagja az európai munkáltatók egyik legnagyobb érdekvédelmi szakmai szövetségének, az Európai Gép-, Elektrotechnikai-, Elektronikai és Fémmegmunkáló Ipari Gyártók Szakszervezetének, az ORGALIME-nek. A MGSZ 1998-ban alakult. Alapítói elsősorban olyan Magyarországra települt multinacionális autóipari cégek, mint az Audi, az Opel, a Suzuki, a Ford, a Knorr-Bremse, ide tartozik például a Rába Rt. is Jelenleg 22 tagvállalata van, közöttük az autóiparba beszállító és kereskedelmi cégek is. Az MGSZ tagja az Autógyártók Nemzetközi Szervezetének, az OICA-nak. A MAJOSZ-hoz elsősorban járműalkatrész-gyártó beszállító és járműkereskedelmi cégek tartoznak. A tagvállalatainak száma megközelítőleg 180, közöttük többségében magyar vállalatok találhatók, de már megjelent néhány külföldi tulajdonú vállalat is. A Szövetség rendelkezik nemzetközi kapcsolatokkal. Tagja az Európai Járműalkatrész-gyártók Szövetségének, a CLEPA-nak. A MEISZ a rendszerváltás előtti időszakban hagyományosan a híradásiparba és a műszeriparba tartozó nagyvállalatokat tömörített. Tagjai között ma már elenyésző a fenti alágazatokba tartozó tagvállalatok száma, a túlnyomó többség távközlési és informatikai szolgáltató vállalat, számuk összesen 21. III AZ ÁGAZATI SZINTŰ KOLLEKTÍV ALKU JELLEMZŐI Bár a rendszerváltozás utáni magyarországi munkaügyi politika mind a jogalkotási, mind a munkaügyi kapcsolatok intézményeinek kiépítése terén elsősorban a kontinentális Európa országainak modelljeiből indult ki, mégsem sikerült olyan kollektív alkurendszert kialakítani, melynek gazdasági és társadalompolitikai súlya hasonlítana a mintának tekintett európai modellországok gyakorlatához. A magyarországi gépipar munkaügyi kapcsolataira különösen jellemzőek a Kollektív alku Magyarországon című tanulmány 14 e bevezető gondolatai. A tapasztalatok alapján megerősíthető a gondolatmenet folytatása is: A magyarországi kollektív alku rendszere két fontos vonásában különbözik a kontinentális Európában a második 14 Nacsa Beáta és Naumann László: Kollektív alku Magyarországon. Tanulmány, 2000

15 világháború után kialakult gyakorlattól. Egyrészt az alku legfontosabb szintje a vállalati szerződéskötés, miközben az ágazati szerződések szerepe másodlagos. Ezzel együtt a társadalmi partnerek szerveződése is más, mint az Európai Unió országainak többségében. A kollektív alkuval kapcsolatos szakszervezeti működés jelentős részben a vállalaton belülire került, a munkáltatótól független ágazati szakszervezeti központok szerepe másodlagos. Az ágazati kollektív szerződés megkötésében kulcsfontosságú munkaadói szervezetek ugyan létrejöttek, a rendszerváltás után, de gyengék maradtak. A magyarországi kollektív alku másik jellemzője a szocializmus bukása után kialakult szakszervezeti pluralizmus, melynek következtében a vállalaton belül és több szakszervezet együttes jelenlétével kell számolnunk. 1. Ágazati/középszintű kollektív szerződések Az elmúlt évek során a gépipar területén összesen egy kollektív szerződés megkötésére került sor munkaadói szervezet és ágazati szakszervezet között. Ezt a kollektív szerződést a kötő felek a MAGOSZ és a Vasasszövetség, illetve annak a gépipar területén működő tagozatai maguk is középszintű (és nem ágazati) kollektív szerződésnek 15 nevezték, ugyanis érvényessége korlátozott volt, nem terjedt ki a gépipar egészére. Voltaképpen több munkáltatóra kiterjedő KSZ-nek nevezhetnénk. A munkaadói szervezetnek nem volt előzetes felhatalmazása KSZ kötésére sem az Alapszabálya szerint, sem a közgyűlése által. A tárgyalások befejezése után egyenként kellett azt a munkáltatóktól beszereznie. A KSZ hatálya így csak arra a nyolc munkáltatóra terjedt ki, akik vállalták annak tartalmát. A KSZ hatása azonban ennél jóval szélesebb körben érvényesült, mert azon munkáltatók is mintának tekintették, akik egyébként nem csatlakoztak hozzá. 15 Lásd: Dokumentumok

16 2. Ágazati/középszintű bérmegállapodások Az egész gépipar területére érvényes bérmegállapodás kötésére az elmúlt években nem került sor. A MAGOSZ és a Vasasszövetség között kötött középszintű kollektív szerződében a felek kötelezték magukat arra, hogy a szerződés hatálya alá tartozó munkáltatókra vonatkozó bérmegállapodást legkésőbb minden év január 31-ig megkötik. A megállapodásoknak megfelelően a felek a KSZ hatálya idején a 2001 év kivételével minden évben lefolytatták a bértárgyalást és középszintű bérmegállapodást kötöttek 16, amit a munkaadói szervezetek és a szakszervezet is a lapjában közzétett. Jóllehet a bérmegállapodáshoz többnyire csak néhány munkáltató csatlakozott, hatása a KSZ-hez hasonlóan jóval szélesebb körben érvényesült, mert a munkahelyi bérmegállapodások egy jelentős hányada ugyanazokat a mértékeket tartalmazta, mint a MAGOSZ bérmegállapodás. 3. A Középszintű Kollektív Szerződés, illetve a középszintű éves bérmegállapodások főbb jellemzői A fejezet első pontjában bemutatott Középszintű Kollektív Szerződést 1996-ban határozatlan időre kötötték és egy alkalommal 1998-ban módosították. A KSZ tervezetet a Vasasszövetség szakértői készítették. A MAGOSZ 2001 október 15-én felmondta ezt a KSZ-t, a felmondási határidő 2002. január 15-én járt le. Ez a kollektív szerződés alig több mint 2000 munkavállalóra terjed ki és a hatálya alá tartozó munkáltatókra kötelező érvénnyel bírt, a helyi kollektív szerződések rendelkezései át is vették azokat. Tartalmát illetően az KSZ számtalan, az Mt-nél kedvezőbb szabályt tartalmazott a munkavállalók számára: pl. a határozott idejű munkaviszony legrövidebb időtartamát 6 hónapban határozta meg. Csoportos létszámcsökkentés esetére felmondási korlátokat állított fel, továbbá ebben az esetben a teljes felmondási időre felmentette a munkavállalót a munkavégzés alól, a végkielégítés felső határát felemelte 9 hónapra. A munkaidőre vonatkozó szabályai között megengedte a 6 havi munkaidőkeret alkalmazását, de meghatározta az alkalmazás szabályait is, például a keret kezdő időpontjának rögzítésére, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén alkalmazandó kiegyenlítő bérezésre vonatkozó kötelezettséget. 16 Lásd: Dokumentumok

17 Kimondta, hogy a rendes és a rendkívüli munkavégzés együttes napi időtartama nem haladhatja meg a 12 órát. A munka díjazására vonatkozó szabályai között az Mt-nél magasabb túlóra és műszakpótlékokat állapított meg, rögzítette az éves bérmegállapodás kötésére vonatkozó kötelezettségeket, a 6/1992 (IV. 27.) MüM rendelet szerinti ágazatközi besorolási rendszer egyes kategóriáihoz béreket rendelt. A béren kívüli juttatások között a munkahelyi étkezés támogatása, szociális segélyre vonatkozó elkötelezettség, lakásépítési támogatás, munka- és formaruha juttatás, önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj átvállalása szerepelt. Fentieken túlmenően a KSZ szabályozta a felek közötti kapcsolatrendszert, beleértve a konfliktusok esetén felállítandó Egyeztető Bizottságot és a munkabeszüntetés esetén követendő eljárási rendet, továbbá az egyes munkáltatók és a helyi szakszervezetek közötti együttműködésre vonatkozó alapvető kötelezettségeket is. A fenti középszintű Kollektív Szerződés felhatalmazásával kötött középszintű éves bérmegállapodások rögzítették a legkisebb munkabér összegét, amely minden esetben magasabb volt a kötelező minimálbérnél. E minimálbér képezte az alapját a KSZ-ben rögzített besorolási kategóriákhoz tartozó bérek kiszámításának. Az éves bérmegállapodások meghatározták az éves átlagos személyi alapbér növekedés kötelező legalacsonyabb mértékét, továbbá az éves átlagkereset növekedés legkisebb mértékét is, amely általában az országos szintű keresetnövekedésre vonatkozó ajánlások felső határához közelített. A bérmegállapodások kitértek az étkezési hozzájárulás fizetési kötelezettségére és rögzítették a támogatás összegét is, ami egyébként nem volt magasabb a mindenkori SZJA törvény által a munkáltató által adómentesen adható összegnél. Ajánlásként fogalmazták meg a bérmegállapodások az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj átvállalását. Végül a bérmegállapodások rögzítették a hatályuk alá tartozó munkáltatók adatszolgáltatási kötelezettségét a bázisokra és a létszámra vonatkozóan. 4. A kollektív szerződés felmondásának okai A középszintű Kollektív Szerződés felmondásához több ok vezetett. Jóllehet a KSZ hatálya alá kevés munkáltató tartozott, közülük is egyes munkáltatók gazdasági helyzete az évek során megváltozott és már nem tudták vállalni azokat a kondíciókat, amelyeket a KSZ előír, elsősorban a minimálbérrel együtt mozgó bértáblázatok miatt. A 2001. évi bérmegállapodás elmaradása már erre az okra vezethető vissza.

18 2001. augusztusában történt egy kísérlet a KSZ módosítására, de ebben a felek végül is nem tudtak megállapodni. Az Mt. 2001. július 1-i hatályú módosítása tovább csökkentette a munkáltatók érdekeltségét a középszintű KSZ iránt, mivel a törvényben a szerződéskötési jogosultság szabályozása túlságosan a munkahelyi szintre koncentrál. Ezt mutatja például, hogy a korábbi több munkáltatós KSZ-re tartozó jogosultság a túlórák szabályozásában megszűnt, a rugalmasságot jelentő szabályozások pedig a munkahelyi KSZ-ekben rendezhetők. A MAGOSZ végült 2001. október 15-én felmondta a kollektív szerződést, lényegében az előzőekben felsorolt okokra történő hivatkozással. Nem zárkózik el azonban egy újabb, a tagjainak széles körére és a Vasasszakszervezet számára is elfogadható tartalmú KSZ kötésétől. Az újabb kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalások azonban egyelőre nem kezdődtek el, bár a kedvezményezés megtörtént a Vasasszövetség részéről. 5. A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés hiányának okai A gépipar egészére vonatkozó kollektív szerződés/bérmegállapodás hiányának okai legalább három irányban keresendők, a szakszervezeteknél, a munkaadóknál, továbbá a jogszabályi késztetés oldaláról. Az ágazatban, mint azt az előző fejezet bemutatta több szakszervezeti szövetség, illetve több szakszervezet található, emellett az ágazathoz tartozó vállalatoknál nem működik mindenütt szakszervezet. Szakszervezeti nézőpontból vizsgálva mégsem a szándék hiányára vezethető vissza az, hogy az elmúlt években nem született a gépiparra, vagy annak egyes alágazataira vonatkozó kollektív szerződés/bérmegállapodás. Jóllehet az ágazatokban nem működött minden munkáltatónál szakszervezet, az ágazatokban található legjelentősebb szakszervezet a Vasasszövetség az ÜT választásokon minden alkalommal reprezentativitást szerzett és alapszabálya szerint is jogosult kollektív szerződés kötésére. Az 1994-es és 1999-es kongresszusán is kiemelt hangsúlyt kapott főleg a kislétszámú munkahelyi szervezetek részéről az ágazati KSZ kötésére vonatkozó igény. Az erre irányuló elkötelezettséget a kongresszusi programok meg is fogalmazták. Az elvárásnak eleget téve a Vasasszövetség, illetve egyes szakmai szerveződései (akkoriban tagozatai) megkereste az ágazatai területén működő munkaadói szakmai szövetségeket a kollektív szerződéskötés szándékával és kész kollektív szerződés tervezettel. Szerettek volna a munkáltatók lehető legszélesebb körére, de legalább arra a körre vonatkozó KSZ-t kötni,

19 ahol a vállalat tagja a munkaadói szövetségnek és működik ott a Vasasszövetséghez tartozó munkahelyi szervezet is. Fenti célból felvették a kapcsolatot a MAGOSZ-szal, a Mezőgépgyártók Országos Szövetségével (MEGOSZ) és a MEISZ-szel is. A MAGOSZ-szal néhány hónapi tárgyalást követően megkötötték a kollektív szerződést, az előzőekben már említett szépséghibával. A középszintű Kollektív Szerződés csak nyolc vállalatra volt érvényes, tehát nem adott felhatalmazást azon 17 munkáltató mindegyike sem, akik MAGOSZ tagvállalatok és a Vasasszövetségnek is működik ott munkahelyi szervezete. A MEGOSZ-szal folytatott tárgyalások a megállapodás küszöbén érdektelenségbe fulladtak és elhaltak, elsősorban a mezőgazdasági gépgyártó vállalatok megszűnése, felszámolása, privatizációja miatt. A MEISZ-szel több évig tartó tárgyalássorozat után a tárgyaló delegáció által elfogadott szövegű KSZ aláírására végül is nem került sor, mert a munkáltatók nem hatalmazták fel erre a munkaadói szövetséget. A tárgyalások közben egy alkalommal mégis sikerült éves bérmegállapodást kötni a tárgyaló feleknek. Mivel a tárgyalások ideje alatt munkahelyi kollektív szerződéseket kötöttek, a jó kondíciókat tartalmazó kollektív szerződéssel rendelkező munkahelyi szervezetek sem erőltették a középszintű kollektív szerződést, mert féltek attól, hogy abba nem sikerül az általuk már kiharcolt mértékeket beépíteni. Megalakulása után röviddel a Vasasszövetség keretein belül működő Vasas Járműipari Szövetség is felvette a kapcsolatot a járműipar területén működő két munkaadói szövetséggel. Ez a két szövetség a MGSZ és a MAJOSZ - együttesen viszonylag nagy arányban fedi le a járműipar területén működő munkáltatókat, bár itt sem tagja mindegyik munkaadó valamelyik szövetségnek. A munkaadók a középszintű kollektív szerződés megkötésére nem láttak lehetőséget és nincs is erre felhatalmazásuk. A Vasasszövetség - vélhetően - az ÜT választásokon szerzett reprezentativitás és saját jelentősége tudatában - nem keresett ebben az időszakban szövetségest a többi szakszervezet körében az ágazati/alágazati kollektív szerződés kikényszerítésére. Az ágazati/alágazati kollektív szerződések hiányának okait vizsgálva a munkaadói szervezetek tekintetében is több ok fogalmazható meg. Nincs olyan munkaadói szervezet, amely a gépipar összes alágazatából szervezné tagjait. (Még leginkább a MAGOSZ látszik erre alkalmasnak, mivel elnevezésével ellentétben nemcsak a gépgyártók, hanem a villamosgépgyártók illetve a mezőgépgyártók sőt járműgyártók köréből is kerülnek ki tagjai.) További ok, hogy a munkaadói szövetségek szervezettsége viszonylag alacsony az egyes alágazatokban

20 működő munkaadók között. További ok, hogy a munkaadói szövetségeknek nincs felhatalmazásuk alágazati kollektív szerződés kötésre. Végezetül az okok közé sorolható, hogy a munkáltatók nem érdekeltek abban, és a 2001. évi Mt. módosítás óta különösen nem hogy ágazati/alágazati kollektív szerződést kössenek. Ugyanis a munkahelyi kollektív szerződésben a vállalattal munkaviszonyban álló, velük függőségi viszonyban lévő szakszervezeti partnerrel megállapodhatnak például a munkavégzés rugalmas feltételeiről. A munkahelyi szakszervezeteknek nehezebb kiharcolniuk a rugalmasítás ellentételezését a munkáltatóval szemben. Így az ágazati/alágazati kollektív szerződés kötésének jelenleg akadálya a jogszabályi ösztönzés hiánya is. 6. Trendek a kollektív szerződés területén A gépipar területén a rendszerváltás előtti években minden állami vállalatnak volt kollektív szerződése. Ez a helyzet fennmaradt a nagyvállalatok fennállásáig, sőt többnyire a vállalatok szétdarabolásának, átalakításának időszakában is. A 90-es évek elejétől bekövetkezett csődhullám miatti vállalatértékesítések, továbbá a privatizáció következtében magántulajdonba került gazdálkodó szervezeteknél a kollektív szerződésre vonatkozó tárgyalást elölről kellett kezdeni. A külföldi tőkével, zöldmezős beruházással létesült vállalatoknál pedig először szakszervezetet kellett alakítani és csak ez után kerülhetett szóba a kollektív szerződés. A 90-es évek közepétől az országos szintű érdekegyeztetésben történt megállapodás alapján hozott jogszabályok közvetve ösztönözték a munkahelyi és a többmunkáltatós kollektív szerződések megkötését. Ilyen szabály volt az Mt. 1995. évi módosításában a 300 túlóra elrendelhetősége és a 6 havi munkaidőkeret megállapítása a többmunkáltatós kollektív szerződésekben, továbbá a munkahelyi kollektív szerződés meglétének vizsgálata a foglalkozatást elősegítő támogatásokra benyújtott igény esetén. Az ágazati, alágazati szintű kollektív szerződés kötésére irányuló kezdeményezések a gépipar területén az előző fejezetekben bemutatott eredménnyel jártak. Ezért az ágazati szakszervezetek a munkahelyi kollektív szerződések elősegítésére helyezték a hangsúlyt. Például a vasasszövetség ajánlásokkal, kollektív szerződés mintákkal, szakértői közreműködéssel, a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi ismeretekre történő oktatásával segítette a munkahelyi szervezetek kollektív szerződéskötési tevékenységét.

21 A kislétszámú munkáltatók és a multinacionális vállalatok körében azonban a fentiek ellenére különösen alacsony a munkavállalók kollektív szerződéssel történt lefedettsége. Ahol volt hagyománya a szakszervezetnek, ott a kollektív szerződéskötés általában kevesebb akadályba ütközött. A gépipar területén jelenleg nincs egyetlen érvényes középszintű kollektív szerződés sem, de a munkahelyi kollektív szerződések száma noha állandó mozgásban van lassan növekvő tendenciát mutat. A Paritásos Bizottságok megalakulása, továbbá az Európai Unióba történő belépés új lendületet adhat az ágazati/alágazati kollektív szerződéseknek, ehhez azonban további feltételek teljesülése is szükséges. Szakszervezeti oldalon a szervezettség, a nyomásgyakorló képesség fejlesztése, a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi és tárgyalástechnikai ismereteinek elmélyítése és a szakszervezeti erők koncentrálása. Munkaadói oldalon a munkaadók meggyőzése a kollektív szerződés munkabékét jelentő biztonságáról, a szabályozott, kiszámítható viszonyokról. További feltétel, hogy minél több munkáltató tagja legyen az ágazatban/alágazatban működő munkaadói szövetségnek. Végül az ágazati kollektív szerződések száma növelésének elengedhetetlen feltétele a jogi feltételek, a munkáltatók érdekeltségének megteremtése, amihez politikai szándék is szükséges. IV. A KÖZÉPSZINTŰ SZOCIÁLIS PÁRBESZÉD TOVÁBBI FÓRUMAI 1. A munkaadók és a szakszervezetek közötti együttműködés formái Az elmúlt években a gépipar területén nem működött olyan intézmény, amely formalizált keretet jelentett volna a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek közötti folyamatos együttműködésnek. Ennek ellenére mint az előző fejezet már bemutatta a Vasasszakszervezet és egyes munkaadói szervezetek között szakszervezeti kezdeményezésre lényegében 1993-tól, de 1996- tól mindenképpen folyamatos volt a kapcsolat és kollektív szerződésre irányuló tárgyalások is folytak. A MAGOSZ-szal megkötött középszintű kollektív szerződés végül is hat évig hatályban volt. 2. A munkaadói érdekképviselet/munkaadók és a szakszervezetek által kezdeményezett, támogatott közös ágazati események/akciók

22 Az 1996-os évtől napjainkig néhány alkalommal sor került olyan közös ágazati/alágazati rendezvények megtartására, amelyet többnyire a szakszervezetek és néhányszor a munkaadók kezdeményeztek. Ilyen közös rendezvénynek tekinthető a Vasasszövetségben 1999-ben szervezett szakmai tanácskozás a munkaidő csökkentéséről és a munkaidő rugalmasításáról. A rendezvényre meghívták a MAGOSZ-t, az MGSZ-t, a Vaskohászati Vállalatok Szakmai Szövetségét és a MEISZ-t is, akik a meghívást el is fogadták. A Vasasszövetség legutóbbi kongresszusára, az osztrák vasasszakszervezet és a Vasasszövetség által közösen rendezett, az EU-s csatlakozás várható hatásait tárgyaló konferenciára szintén meghívást kaptak és részt is vettek a munkaadói szervezetek képviselői. Akad néhány példa a közös utazásokra is. A MAGOSZ meghívására a Vasasszövetség képviselője (egyik tárgyalópartnere) részt vett a munkaadók által szervezett németországi tanulmányúton. Egy más alkalommal a Magyar Gépjárműipari Szövetség képviselője vett részt a Vasasszövetség meghívására portugál tanulmányúton, amelyet egy PHARE projekt keretében szervezett a portugál vasasszakszervezet. A projekt egyéb közös feladatok teljesítését is előírta, nevezetesen egy országjelentés elkészítését, amelybe a MGSZ is bedolgozott. Néhány példa említhető a közös oktatások témakörében is, s ám itt lényegében olyan szakszervezeti oktatásról van szó, ahová munkaadókat is meghívtak. A Vasasszövetségen belül működő két szakmai szövetség a Járműipari és a Gépipari Szövetség által szervezett tisztségviselői oktatásra meghívták a MAGOSZ és a MGSZ képviselőit, akik egy alkalommal előadóként is szerepeltek a tanfolyamon. A második alkalommal sajnálatos módon már egyik szervezet sem tudott a meghívásnak eleget tenni. A MEISZ vezetői pedig résztvettek az Elektronikai Szövetség által szervezett, a finn vasas delegáció részére tartott bemutató előadáson, melynek a munkaadói oldalról ők voltak az előadói. A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetsége, a tisztségviselőik részére Miskolcon rendezett szemináriumot amelyet az Ipari Dolgozók Világszövetségének (FMTI) rendezésében tartottak meghívta azokat a munkaadókat, ahol munkahelyi szervezeteik működnek. A meghívott munkaadók többsége a szemináriumon részt is vett. 2002. áprilisában az FMTI szervezésében újabb szemináriumra kerül sor, ahová ismételten meghívják a munkaadókat is. A munkaadói szervezetek közül a MAGOSZ, a MEISZ és az MGSZ alkalmanként meghívja a Vasasszövetség képviselőit egy-egy rendezvényre (pl. közgyűlés, elnökségi ülés, szimpózium).

23 Fentieket figyelembe véve megállapítható, hogy a középszintű párbeszéd csírái, kezdeményei már évek óta megtalálhatók a gépipar területén. A lehetséges partnerek tudnak egymásról, egyes partnerek között elkezdődött a párbeszéd. Történtek konzultációk, egyeztetések, megállapodásokra azonban a MAGOSZ KSZ és bérmegállapodás kivételével ezidáig nem került sor. 3. KSZ lefedettség az ágazaton belül Annak ellenére, hogy a gépipari ágazat egészére érvényes kollektív szerződést a munkaadók és a szakszervezetek nem kötöttek, a gépiparban dolgozó munkavállalók jelentős hányada kollektív szerződés hatálya alá tartozik. Ennek az az oka, hogy a munkahelyeken működő szakszervezeteknek sokhelyütt sikerült a munkáltatóval kollektív szerződést kötniük. Azon munkáltatók körében, ahol a vasasszakszervezetnek munkahelyi szervezete működik, átlagosan a munkavállalók 78 %-át fedte le kollektív szerződés 2001-ben. Ebbe a számba beleértendők a több munkáltatóra kiterjedő, ún. társasági szintű keretszerződések is. Ez az átlag azonban a gépipar egyes alágazatai vonatkozásában jelentős különbségeket takar. Így például a Vasas Gépipari Szövetség működési körébe tartozó munkavállalók 72 %-át, a Vasas Járműipari Szövetség működési körében 64,7 %-át, a Vasas Elektronikai, Híradás, Műszer, Villamamosgép, készülékgyártó Szövetség működési területéhez tartozó munkavállalók 86,1 %-át fedi le kollektív szerződés. Abban a működési körben, ahol kizárólag a Liga Vas- és Fémipari Szövetsége, illetve a Fém- és Gépipari Munkástanácsok Szövetségének munkahelyi szervezetei működnek, 28 munkahelyen van kollektív szerződés. Annál az egy-két gazdálkodó szervezetnél, ahol ágazathoz/konföderációhoz nem tartozó ún. független szakszervezetek működnek, nincs információ kollektív szerződésekről. A gépipar területén üzemi tanáccsal kötött kollektív szerződésről szintén nincs információ. (A tanulmány elkészítésére rendelkezésre álló rövid idő nem is volt elegendő ilyen irányú kutatás elvégzésére.) Az előzőekben bemutatott KSZ lefedettségi mutatók értelemszerűen csak arra a gazdálkodói körre vonatkoznak, ahol működnek szakszervezetek. A gépipar egészére vonatkozó KSZ lefedettség lényegesen alacsonyabb, megközelítően 50 százalékosra becsülhető. Ez a lefedettségi mutató nem konstans, a KSZ-ek száma állandóan változik. Lejár a hatályuk, felmondják vagy éppen folyamatban van a tárgyalás (jelenleg megközelítően tíz vállalatnál). A tapasztalatok szerint munkavállalói nézőpontból a multinacionális vállalatok a legkemé-

24 nyebb ellenfelek, ebben a körben a legalacsonyabb a KSZ lefedettség. Ilyen esetekben előfordult, hogy a szakszervezetnek igénybe kellett venni a nemzetközi szakszervezeti háttér segítségét is. Így történt például az egyik nagy autógyár esetében, ahol a helyi szakszervezetek a német vasasszakszervezet az IG Metall háttértámogatásával négy évig tartó tárgyalást követően 2001-ben kötötték meg a munkáltatóval a kollektív szerződést. 4. A többmunkáltatóra vonatkozó KSZ-ek száma Tekintettel arra, hogy a Vasasszövetség és a MAGOSZ által kötött kollektív szerződés nem tekinthető igazán ágazati kollektív szerződésnek, több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződésnek nevezhető. Ezen túlmenően a gépipar területén találhatók olyan többmunkáltatóra kiterjedő kollektív szerződések (keretszerződések), amelyek egy tulajdonoshoz tartozó társaságcsoportokra érvényesek. Ilyen például a VIDEOTON Rt., a Siemens Rt., az Elektrolux-Lehel Hűtőgépgyár Rt., a Transelekro, a Rába Rt., a Tungsram Rt., és ilyen volt az Ikarus Járműgyártó Rt. kollektív szerződése is, amely 2000. júliusában lejárt és ezt követően már nem kötöttek társaságcsoportra érvényes KSZ-t. V. A MUNKAVÁLLALÓI RÉSZVÉTEL INTÉZMÉNYEI 1. Az ágazatban választott üzemi tanácsok aránya, jellemzői Az üzemi tanács választásának már közel tíz éves múltja van. Az elmúlt évek alatt lebonyolított választások alapvető célja a szakszervezetek vagyoni vitájának eldöntése volt. Emellett különösen nyíltan szakszervezet ellenes időszakokban az egyes szakszervezetek támogatásának megmérettetése is lényeges érdekké vált, politikai és joggyakorlási szempontból egyaránt. A 2001. évi ÜT választások eredményének elsősorban a szakszervezeti reprezentativitás mérése, a kollektív szerződéskötési jogosultság szempontjából van jelentősége egyfelől a munkahelyi szinten, másfelől az ágazati kollektív szerződéskötési és kiterjesztési jogosultság szempontjából. Az előző években történt üzemi tanács választásokon a gépipar területén az MSZOSZ konföderációhoz tartozó Vasas Szakszervezeti Szövetség jelöltjeire leadott szavazatok összes szavazaton belül aránya minden alkalommal összességében meghaladta a 75 %-ot. Azokon