EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2014.6.20. COM(2014) 365 final A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az Európai Unió 2010-2014 közötti belső biztonsági stratégiájáról szóló végrehajtási zárójelentés HU HU
1. Bevezetés A 2010-ben elfogadott belső biztonsági stratégia 1 lehetővé tette az Európai Unió számára az európai társadalom, az európai polgárok és az Unióban működő szervezetek biztonságát veszélyeztető meglévő és kialakuló fenyegetések kezelését. A stratégia célja, hogy meghatározza az EU belső biztonsági kihívásait egy olyan helyzetben, amelyben számos aktuális biztonsági kihívás határokon, illetve ágazatokon átnyúló természetű, és önmagában egyetlen tagállam sem képes hatékony válaszokat adni ezekre a fenyegetésekre. A stratégia meghatározza az európai biztonsági modell alapját képező és az alapvető jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó közös elveket és irányvonalakat, és egy integráltabb megközelítés alkalmazása révén a közös eszközök és szakpolitikák továbbfejlesztésére törekszik. Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósításáról szóló bizottsági közlemény 2 öt stratégiai célkitűzést határozott meg az EU és tagállamai számára, hogy eredményesebben léphessenek fel a súlyos és szervezett bűnözés, a terrorizmus és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem és ezek megelőzése, a külső határaink igazgatásának megerősítése, valamint a természeti és ember által előidézett katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség kialakítása terén. Uniós és nemzeti szinten egyaránt konkrét intézkedéseket irányoztak elő. A Bizottság 2011-ben 3 és 2013-ban 4 jelentést készített a belső biztonsági stratégia végrehajtásáról, továbbá az új fejleményekkel kapcsolatos intézkedéseket és ajánlásokat fogadott el. A jelentések az uniós szinten megvalósult erőfeszítésekre összpontosítanak, és felvázolják az elért előrelépéseket, illetve a jelenlegi és jövőbeli kihívásokat. Legutóbbi közleményében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a belső biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló következő, és egyben legutolsó jelentés 2014 közepén kerül előterjesztésre. A jelentés megvizsgálja, hogy teljesültek-e a belső biztonsági stratégia célkitűzései, továbbá mérlegeli a belső biztonság terén a jövőben jelentkező kihívásokat. Ezzel a következtetéssel összhangban és a két előző jelentésben foglalt értékelésekre építve a 2010 2014 közötti belső biztonsági stratégiáról szóló jelenlegi harmadik és egyben utolsó jelentésnek kettős célja van. Egyrészt értékelést nyújt a belső biztonsági stratégia öt stratégiai célkitűzése kapcsán 2010 óta végrehajtott intézkedésekről, másrészt pedig meghatározza a lehetséges jövőbeli kihívásokat, átfogó célkitűzéseket és körvonalazódó fenyegetéseket, hogy ezek alapján egy megújított belső biztonsági stratégia jöhessen létre, összhangban a Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra! című bizottsági közleménnyel 5, amely az Európai Unió jövőbeli belügyi menetrendjére vonatkozó javaslatokat tartalmaz. E jelentés összeállítása során a Bizottság figyelembe vette a belső biztonsági stratégiáról szóló második jelentés kapcsán elfogadott európai parlamenti állásfoglalást 6. 1 2 3 4 5 6 Az Európai Unió belső biztonsági stratégiája: Az európai biztonsági modell felé, 5842/2/2010. COM(2010) 673. COM(2011) 790. COM(2013) 179. COM(2014) 154. 2013/2636(RSP). 2
2. A 2010 2014 közötti belső biztonsági stratégia végrehajtásának fő eredményei A belső biztonsági stratégia és a célzott stratégiák végrehajtásának köszönhetően Európa belső biztonságának megerősítése az elmúlt években új lendületet kapott. A 2010 2014 közötti belső biztonsági stratégia a következő öt stratégiai célkitűzést jelölte ki: 1. a nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése, 2. a terrorizmus, a radikalizálódás és a terroristatoborzás megelőzése, 3. a virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára, 4. a biztonság megerősítése a határigazgatás útján, valamint 5. Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása. 2010 óta lényeges előrelépések történtek e célkitűzések terén, amit a belső biztonsági stratégiáról szóló előző két bizottsági jelentés és a mostani jelentés is alátámaszt. Az elmúlt években a 2010 2014 közötti belső biztonsági stratégia képezte az EU belső biztonsági kezdeményezéseinek vázát. Hozzájárult az EU, a tagállamok és más érintett szereplők kapacitásainak további növeléséhez és a tagállamok közötti operatív együttműködés megerősítéséhez. Ugyancsak elősegítette, hogy minden szinten fokozottan érvényesüljön az ágazatközi megközelítés. A stratégia végrehajtása során több kihívással is meg kellett birkózni. A pénzügyi válság és a válság nyomán bevezetett költségvetési megszorítások némileg korlátozták az erőforrások hozzáférhetőségét Európában. Az új technológiák új lehetőségeket kínáltak a biztonság területén az érdekelteknek, ám ezzel egyidejűleg új fenyegetéseket is maguk után vontak amilyen például a számítástechnikai bűnözés egyre növekvő veszélye, valamint megteremtették az ilyen fenyegetések kezelésére vonatkozó átfogó megközelítés kialakítása iránti igényt. A kiterjedt hírszerzési programokra vonatkozó állítások bár nem állnak közvetlen összefüggésben a bűnüldözési együttműködéssel heves vitát váltottak ki arról, hogy milyen körülmények között kellene elérni a biztonság megfelelő szintjét. Ez megszilárdította a kölcsönös bizalom megőrzése és az inkluzívabb biztonsági szakpolitikák kialakítása iránti akaratot, valamint szükségessé tette az alapvető jogok szorosabb beágyazását a belső biztonsági szakpolitikákba. Végül, a biztonság külső dimenzióját illetően az EU-nak szembe kellett néznie a regionális konfliktusok és a nagy horderejű politikai változások így az arab tavasz, a Szubszaharai-Afrikában dúló konfliktusok és a szíriai konfliktus hatásaival, amelyek az Unió belső biztonságán is nyomot hagytak. Mindezek a kihívások igazolták, hogy belső biztonsági stratégiára van szükség, amelyet azóta az általános kezdeményezések és az öt konkrét célkitűzéshez kapcsolódó konkrét kezdeményezések útján sikeresen végrehajtottak. A jogalkotási és együttműködési mechanizmusok ma már közös eszközöket kínálnak, amelyek segítségével az európai társadalmak és gazdaságok hatékonyabban megvédhetők a súlyos és szervezett bűnözéstől. A fokozott bűnüldözési és igazságügyi együttműködés elengedhetetlennek bizonyult a közös fenyegetésekre például az emberkereskedelemre, a terrorizmusra, a számítástechnikai bűnözésre és a korrupcióra adott válaszok szempontjából. Jelentős erőfeszítéseket tettek a belső biztonsági stratégia egyik fő célkitűzése, a multidiszciplináris és integrált megközelítés alkalmazásának kiterjesztése érdekében, hogy ezáltal kezelhetőbbé váljanak az egyre összetettebb biztonsági kihívások. A különféle kezdeményezések keretében az érdekelt felek összefogtak, és megteremtették, illetve megerősítették a szakpolitikák és az intézkedések közötti szinergiákat. 3
2010-ben megkezdte működését a Lisszaboni Szerződés által létrehozott Belső Biztonsági Állandó Bizottság (COSI). A COSI fokozatosan az uniós belső biztonság integrált, többszereplős, operatív megközelítésének központi szereplőjévé növi ki magát. A COSI-nak a tagállamok, a Bizottság és az uniós ügynökségek által végzett munka koordinációját tekintve még inkább operatív jellegűvé kell válnia. Az Európai Unió Politikai és Biztonsági Bizottságával (PBB) való fokozott párbeszéd szorosabbra fűzhetné a belső biztonság külső és belső dimenziója közötti kapcsolatot. 2.1. A célkitűzések terén tett fő előrelépések a 2010 2014 közötti időszakban 2.1.1. 1. célkitűzés: A nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése A belső biztonsági stratégia három kulcsfontosságú fellépést határozott meg: 1. a bűnözői hálózatok azonosítása és felszámolása, 2. a gazdaság védelme a bűnözés beszivárgása ellen, valamint 3. a bűncselekményből származó vagyoni eszközök elkobzása. Jelentős erőfeszítéseket tettek ezen a téren a hírszerzésen alapuló bűnüldözés továbbfejlesztése, valamint a bűnüldöző hatóságok közötti és az egyéb hatóságokkal folytatott együttműködés javítása érdekében. Ennek legkitűnőbb példája a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó uniós szakpolitikai ciklus 7 kidolgozása és végrehajtása. Az uniós tagállamok az uniós intézmények és ügynökségek támogatásával elsősorban az Europol súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó európai uniós fenyegetettségértékelése (SOCTA) 8 alapján meghatározzák a prioritásokat 9, a többéves tervekben kijelölik a stratégiai célokat és éves operatív terveket dolgoznak ki, majd hajtanak végre. A bel- és igazságügyi ügynökségeket megerősítették, aminek köszönhetően javult az Europol 10 és az Eurojust 11 által a nyomozások során például közös nyomozócsoportok 12, valamint stratégiai és operatív elemzések révén biztosított operatív támogatás, továbbá mindkét ügynökség tekintetében új jogalapokra vonatkozó javaslatok 13 születtek. 7 A Tanács 2010. november 8 9-i következtetései. 8 Az értékelést az Europol a tagállamokkal, az EU bel- és igazságügyi ügynökségeivel, valamint a kulcsfontosságú harmadik országokkal együttműködve készíti. 9 A Tanács 2013. június 6 7-i következtetései. A 2014 2017 közötti időszakra vonatkozó uniós prioritások áttekintése: 1. illegális bevándorlás; 2. emberkereskedelem; 3. az egészségügyre, a biztonságra és az élelmiszerekre vonatkozó szabályokat sértő hamisított áruk, valamint a nem kielégítő minőségű áruk; 4. a jövedéki adóval kapcsolatos csalás és a közösségen belüli eltűnő kereskedő útján elkövetett csalás; 5. szintetikus kábítószerek előállítása és kereskedelme; 6. kokain- és heroinkereskedelem; 7. számítástechnikai bűncselekmények (internetes és fizetési kártyával elkövetett csalás, a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása és informatikai támadások); 8. a lőfegyverek kockázata a polgárokra nézve és illegális lőfegyver-kereskedelem; 9. mobil bűnszervezetek által elkövetett, vagyon elleni szervezett bűncselekmények. 10 2013 harmadik negyedévének végéig az Europol több mint 220 000 esetben segítette elő az operatív üzenetváltást, és több mint 13 500 ügyet kezdeményeztek (ez 15 %-os növekedést jelent 2012 azonos időszakához képest). Az Europol támogatást nyújtott a bűnözés általi fenyegetettség elleni európai multidiszciplináris platformhoz (EMPACT) kapcsolódó tagállami műveletekhez, a 2013. évi súlyos és szervezett bűnözésre vonatkozó európai uniós fenyegetésértékelés (SOCTA) közzétételéhez, valamint az EMPACT Támogatási Egysége (ESU) általi segítségnyújtás formájában. 11 2013-ban az Eurojust 639 ügyet zárt le, a folyamatban levő 937 ügy közül pedig 257 vonatkozott a szervezett bűnözésre. 12 2013-ban az Eurojust összesen 34 közös nyomozócsoportnak nyújtott (pénzügyi) támogatást, az Europol pedig 35 közös nyomozócsoportban vett részt formálisan, és 9 másik közös nyomozócsoportnak rendszeres operatív támogatást biztosított. 13 COM(2013) 173, COM(2013) 535. 4
Továbbfejlesztették és (pénzügyileg) támogatták a határokon átnyúló, szakosított bűnüldözési hálózatokat csakúgy, mint a közös nyomozócsoportokat. Az uniós finanszírozás különösen a Bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem egyedi program elősegítette, hogy a tagállamok között megerősödjön a határokon átnyúló együttműködés. Létrehozták több bűnügyi jelenség átfogó szakpolitikai keretét, amelyek iránymutatást nyújtanak a valamennyi érdekelt félre kiterjedő együttműködéshez. A 2013 2020-as időszakra szóló, kábítószer elleni uniós stratégia 14 megújította a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem irányvonalát, többek között az illegális kábítószerpiacok változó dinamikájára vonatkozóan. Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogalkotási javaslatok révén kezelik az új kábítószerek jelentette, gyorsan változó fenyegetést 15. Ezen túlmenően a 2013 januárjában a Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) és az Europol által közösen kiadott, kábítószerpiacról szóló első jelentés mérföldkövet jelent a kibontakozó tendenciák azonosítása és az ügynökségek közötti szinergia megteremtése szempontjából 16. Az emberkereskedelem problémájával foglalkozó, átfogó és multidiszciplináris megközelítést a megelőzés, a védelem, a büntetőjogi felelősségre vonás és a partnerség elvét érvényesítő uniós szakpolitika az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló, 2011-es irányelvben 17 is tükröződik. A Bizottság által elfogadott és a Tanács által jóváhagyott 18, az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012 2016) 19 már a gyakorlati végrehajtás szakaszában van. 2013-ban létrejött az emberkereskedelem elleni uniós civil társadalmi platform, amely több mint száz szervezetet ölel fel. 2011. december 13-án hatályba lépett a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló irányelv 20, amely harmonizálja a büntetőjogi tényállásokat és minimumszankciókat ír elő. Céljai közé tartozik továbbá az internetes gyermekpornográfia és a gyermekszexturizmus felszámolása. A nyereségszerzés céljából elkövetett bűncselekményeket illetően fontos ellenintézkedések születtek; ezek közé tartozik a tagállami vagyon-visszaszerzési hivatalok felállítása, illetve az általuk folytatott határokon átnyúló együttműködés 21, a negyedik pénzmosási irányelvre vonatkozó javaslat 22, a pénzátutalásról szóló rendelet 23, valamint a bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztásáról és elkobzásáról szóló új irányelvről 24 való megállapodás. A korrupcióval kapcsolatos, az Unió egészére kiterjedő jelentéstételi mechanizmus és értékelés nyomán 2014 februárjában elkészült az első európai uniós antikorrupciós jelentés 25. A jelentés bemutatja az egyes tagállamokban hatályos korrupció 14 17547/12. 15 A Tanács 2005/387/IB határozata. 16 http://www.emcdda.europa.eu/publications/joint-publications/drug-markets 17 2011/36/EU irányelv. 18 A Tanács 2012. október 25-i következtetései. 19 COM(2012) 286. 20 2011/93/EU irányelv. 21 A 20 tagállam által használt SIENA eszközön keresztül érkező, a jövedelem határokon átnyúló felkutatására vonatkozó kérelmek száma a 2012. évi 475-ről 2013-ban 2 000 fölé emelkedett. Az ilyen kérelmek vonatkozásában csökkent a válaszidő. 22 COM(2013) 45. 23 COM(2013) 44. 24 HL L 127., 2014.4.29., 39. o. 25 COM(2014) 38. 5
elleni intézkedéseket és hogy melyek működnek eredményesen, továbbá arra is kitér, hogy mit és hogyan lehetne javítani. Szorgalmazza a feddhetetlenségre vonatkozó normák megerősítését, és a közbeszerzések terén a kontrollmechanizmusok továbbfejlesztését javasolja. Szem előtt tartva, hogy a lőfegyverek illegális használata milyen mértékben fenyegeti a polgárok biztonságát, a Bizottság egy közleményben 26 számos módját vázolta fel annak, hogy az EU miként mozdíthatná elő a fenyegetés mérséklésére irányuló tagállami erőfeszítéseket. Az Unió ratifikálta az ENSZ tűzfegyverekről szóló jegyzőkönyvét 27. Csökkenteni kell a hamisított és nem kielégítő minőségű termékek jelentette megnövekedett kockázatot, hiszen az ilyen termékek káros hatást gyakorolnak a legális gazdaságra, az állami költségvetésre és a polgárok egészségére egyaránt. Ebből a célból új eszköztárak jöttek létre, például elfogadták az Európai Uniónak a szellemitulajdon-jogok megsértése elleni küzdelemre irányuló 2013 2017-es vámügyi cselekvési tervét 28 és a cigarettacsempészet elleni uniós fellépésre vonatkozó stratégiát 29. A büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló irányelv 30 megteremti a büntetőügyek bármilyen típusú bizonyítékainak megszerzésére vonatkozó egységes uniós mechanizmust. Az igazságügyi hatóságok például tanúk kihallgatására, házkutatás végrehajtására vagy bankszámlák megfigyelésére kérhetik fel más tagállamok igazságügyi hatóságait. A jogszabály egyúttal bevezeti a nyomozási határozatok automatikus kölcsönös elismerését, továbbá szűkíti azon okok körét, amelyekre hivatkozva egy másik tagállam megtagadhatja a határozat végrehajtását. Számottevő előrelépés történt a bűnüldözési információk határokon átnyúló cseréje terén. A tagállamok fokozatosan végrehajtották a meglévő kezdeményezéseket, így például a prümi határozatot 31 és a svéd kezdeményezést 32. A bűnüldöző hatóságok szigorú feltételek mellett hozzáférést kaptak bizonyos információs rendszerekhez, például az ujjnyomatadatokat tartalmazó EURODAC-adatbázishoz 33. A Bizottság 2012 decemberében előterjesztette az európai információcsere-modellről (EIXM) szóló közleményt 34. A Bizottság szoros együttműködést folytat a tagállamokkal és az Europollal az EIXM végrehajtásának elősegítése érdekében. A Bizottság irányelvtervezetet dolgozott ki az uniós utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról 35. Fontos, hogy mielőbb sor kerüljön az előterjesztett javaslat elfogadására. Az EU ügynökségei bővített képzést nyújtottak a bűnüldözés terén dolgozó szakembereknek, hogy ezáltal megerősítsék mind az egyéni, mind a közös kapacitásokat 36. A Bizottság a képzésre vonatkozó új megközelítésként bemutatta az európai bűnüldözési képzési 26 COM(2013) 716. 27 HL L 89., 2014.3.25., 7. o. 28 HL C 80., 2013.3.19., 1. o. 29 COM(2013) 324, a Tanács 2013. december 10-i következtetései. 30 HL L 130., 2014.5.1., 1. o. 31 2008/615/IB határozat. 32 2006/960/IB határozat. 33 603/2013/EU rendelet. 34 COM(2012) 735. 35 COM(2011) 32. 36 Az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) 2013-ban több mint száz különböző képzési tevékenység keretében több mint 8 200 résztvevőnek 36 nyújtott képzést. 6
rendszert 37. Az új rendszer négy kiemelt képzési terület 38 köré épül, és célja, hogy képzési lehetőségeket köztük csereprogramokat biztosítson a bűnüldöző szervek különböző típusú és különböző szinteken dolgozó tagjai (rendőrök, határőrök és vámtisztviselők) számára. 2.1.2. 2. célkitűzés: A terrorizmus, a radikalizálódás és a toborzás megelőzése 2010-ben három kulcsfontosságú intézkedést határoztak meg: 1. a közösségek felruházása a radikalizálódás és a toborzás megelőzéséhez szükséges eszközökkel, 2. a terroristák finanszírozáshoz és anyagokhoz való hozzáférésének megakadályozása, tranzakcióik nyomon követése, valamint 3. a közlekedés védelme. A közösségekkel, a helyi hatóságokkal és a civil társadalommal való együttműködést illetően a Bizottság számos intézkedést hajtott végre. A Bizottság 2011 szeptemberében létrehozta az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózatot (RAN) 39, amely elősegíti, hogy a helyi szereplők eredményesebben lépjenek fel a radikalizálódással és a toborzással szemben. 2014 januárjában a Bizottság elfogadta a terrorista radikalizálódás és az erőszakos szélsőségek megelőzéséről szóló közleményt 40. Az ebben javasolt fellépések kiterjednek a megelőzésre, az ellenálló képesség megerősítésére, valamint a radikalizálódott személyeknek való segítségnyújtásra a tevékenységükkel való felhagyás és a deradikalizálódás érdekében. Ezzel párhuzamosan a Bizottság közzétette a RAN által meghatározott bevált gyakorlatok és megközelítések gyűjteményét is. A Bizottság különböző fellépések köztük a bevált gyakorlatokra vonatkozó, a RAN által kidolgozott iránymutatás révén reagált a konfliktusövezetekbe (különösen Szíriába) utazó külföldi fegyveresek jelentette sürgősen kezelendő problémára. A Bizottság szorosan nyomon követte a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó EU USA program 41 végrehajtását, amely 2010-ben zárult le. Az EU és tagállamai által egyre fokozódó mértékben igénybe vett program értékes eszköznek bizonyult, amely világszerte lehetővé tette a terroristák és az őket támogató csoportok azonosítását és nyomon követését 42. Az e területre vonatkozó két cselekvési terv 43 további végrehajtása, valamint a robbanóanyagprekurzorok forgalmazásáról és felhasználásáról szóló rendelet 44 útján jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a veszélyes anyagok így a robbanóanyagok és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) anyagok védelme és felderítése révén garantálják a biztonságot és a védelmet. A kritikus infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai programot 45 új megközelítésbe helyezték, így a megelőzés, a felkészültség, a reagálás és különösen az ágazatok kölcsönös függőségi kapcsolata került a figyelem középpontjába. 37 COM(2013) 172. 38 1. fellépési terület: a bűnüldözés uniós dimenziójával kapcsolatos alapismeretek, 2. fellépési terület: hatékony kétoldalú és regionális együttműködés, 3. fellépési terület: a rendőri munka speciális tematikus prioritásai, 4. fellépési terület: polgári missziók és kapacitásépítés harmadik országokban. 39 http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/networks/radicalisation_awareness_network/index_en.htm 40 COM(2013) 941. 41 HL L 195., 2010.10.27., 5. o. 42 COM(2013) 843. 43 http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/crisis-and-terrorism/securing-dangerousmaterial/index_en.htm 44 98/2013/EU rendelet. 45 SWD(2013) 318. 7
A légi közlekedés védelme terén folytatott kockázatértékelési tevékenységet az utasokkal kapcsolatos kockázatok széles körére terjesztették ki 46. A tagállamok és az Európai Unió Helyzetelemző Központja bevonásával közösen kidolgozott módszertan biztosítja a területen végzendő jövőbeni munka referenciakeretét. Az Airpol hálózat és a Bizottság tovább munkálkodott a repülőtéri sebezhető célpontok védelmére vonatkozó uniós iránymutatás kidolgozásán. A válsághelyzetek mint például a Norvégiában, Burgaszban és Toulouse-ban történt terrorcselekmények azonnali kezelése érdekében az Europol, az Eurojust és az IntCen, valamint az ATLAS és a hasonló bűnüldözési platformok is segítséget nyújtottak a tagállamoknak. A 28 uniós tagállam különleges beavatkozó erőiből álló uniós ATLAS hálózat tovább bővítette kapacitásait. 2013 áprilisában sikeres közös gyakorlatokat hajtottak végre egy kilenc tagállamot érintő, összehangolt terrortámadás-szimuláció keretében 47. 3.1.2. 3. célkitűzés: A virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára A belső biztonsági stratégia három kulcsfontosságú fellépést határozott meg: 1. kapacitásépítés a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás terén, 2. együttműködés az iparággal a polgárok eszközökkel való felruházása és védelme érdekében, valamint 3. a számítástechnikai támadások kezelésére irányuló képességek javítása. A SOCTA kiemeli, hogy a nyereségorientált számítástechnikai bűnözés egy sor különböző típusú bűncselekmény előtt nyitja meg az utat. A kiberbiztonságról szóló Eurobarométer tematikus felmérés 48 tanúsága szerint az európai polgárok is tudatában vannak a fenyegetésnek: a megkérdezettek 76 %-ának véleménye szerint az elmúlt tizenkét hónap során nőtt a kockázata annak, hogy valaki számítástechnikai bűncselekmény áldozatává váljon. E fenyegetés kezelése érdekében intézkedések születtek. Az Európai Unió elfogadta az információs rendszerek elleni támadásokról szóló irányelvet 49, amely harmonizálja a tagállamok büntetőjogát az ilyen bűncselekményekre például az információs rendszerekhez való jogosulatlan hozzáférésre, az rendszerekbe és adatokba való jogosulatlan beavatkozásra és az adatok jogosulatlan megszerzésére vonatkozóan, és elősegíti a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködést. A 2013 februárjában elfogadott uniós kiberbiztonsági stratégia 50 fő célkitűzése, hogy az EU-t a világ legbiztonságosabb online környezetévé tegye. A Tanács 51 és az Európai Parlament 52 egyaránt üdvözölte a stratégiát, amely többek között az állami és a magánszféra közötti együttműködésre helyezi a hangsúlyt a megelőzés és az ellenálló képesség javítása érdekében. A Bizottság elkészítette első jelentését az elért eredményekről, és folytatja a stratégiában kijelölt fellépések teljes körű végrehajtására irányuló munkát. A Bizottság 46 E munka előzményét a 2012-ben Nicosiában tartott, A légi közlekedés terrorfenyegetésekkel szembeni védelme című konferencián jóváhagyott tanácsi következtetések jelentik. 47 IP/13/335. 48 404. Eurobarométer tematikus felmérés, 2013. november. 49 2013/40/EU irányelv. 50 JOIN(2013) 1. 51 A Tanács 2013. június 25-i következtetései. 52 P7_TA(2013)0376. A stratégia elfogadása után egy évvel tartott magas szintű konferencián bemutatott, a végrehajtásról szóló táblázat: http://ec.europa.eu/digital-agenda/en/news/eucybersecurity-strategy-high-levelconference-0. 8
javaslatot tett a hálózat- és információbiztonságról szóló irányelvre 53 is, amely a nemzeti ellenálló képesség megerősítésére és a kiberbiztonsági incidensekkel kapcsolatos együttműködés fokozására irányul. Az Europolon belül életre hívott Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) 2013 elején kezdte meg működését. Az EC3 fokozatosan a számítástechnikai bűnözéssel összefüggő ügyek fókuszpontjává válik, és a tagállamokkal, az Eurojusttal, illetve harmadik országokkal együttműködve már számos sikeres vizsgálatot hajtott végre 54. Emellett az internetbiztonsággal és a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó tanácsadó csoportok tevékenysége útján a magánszektorral is együttműködik. A Bizottság a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelem terén folytatott nemzetközi együttműködés kereteként, illetve a nemzeti jogok modelljeként tekint a számítástechnikai bűnözésről szóló budapesti egyezményre, így változatlanul annak előmozdítására törekedett. 2012-ben a Bizottság és az USA közös kezdeményezésére létrejött a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni globális szövetség 55, amely jelenleg 53 országot fog össze az áldozatok hatékonyabb azonosítása, az elkövetők eredményesebb büntetőjogi felelősségre vonása, a tudatosság fokozása, valamint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek online elérhetőségének csökkentése érdekében. A számítástechnikai bűnözés gyors terjedésére való tekintettel még sok a tennivaló. Ugyanakkor már a meglévő intézkedések is hozzájárulnak a biztonságosabb online környezet megteremtéséhez a polgárok és a vállalkozások számára. 2.1.4. 4. célkitűzés: A biztonság határigazgatás révén történő erősítése A belső biztonsági stratégia négy kulcsfontosságú fellépést határozott meg: 1. az EUROSUR teljes potenciáljának kihasználása, 2. a Frontex szerepének erősítése a külső határokon, 3. közös kockázatkezelés az áruk külső határokat átlépő mozgásával kapcsolatban, valamint 4. az ügynökségek közötti együttműködés javítása nemzeti szinten. Különböző uniós tevékenységek szolgálták a kulcsfontosságú fellépések végrehajtását, amelyek arra irányultak, hogy biztosítsák a személyek alapvető jogait és szabadságait például a szabad mozgást a schengeni térségen belül, valamint az áruk és szolgáltatások szabad mozgását a belső piacon, ugyanakkor megerősítsék az Unió belső biztonságát. Ennek az volt a módja, hogy kiaknázták a személyekre és árukra vonatkozó határigazgatási szakpolitikák közötti szinergiákat, valamint az integrált határigazgatási stratégia végrehajtása folyamán együttesen foglalkoztak a migrációkezeléssel és a bűnüldözéssel. A határőrségek, a vámhatóságok, a rendőrségek és az egyéb hatóságok ismereteinek bővítése a szárazföldi, tengeri és légi helyzet vonatkozásában szilárd alapot teremtett ahhoz, hogy arányos és hatékony intézkedéseket lehessen kidolgozni és végrehajtani az uniós határokon. Jelentős lépés, hogy 2013 végén megkezdte működését az EUROSUR 56 elnevezésű többcélú rendszer, amely egyrészt a határokon átnyúló bűnözés felderítését és megelőzését, másrészt pedig a schengeni térség külső határain a migránsok életének megmentését célozza. 53 COM(2013) 48. 54 https://www.europol.europa.eu/sites/default/files/publications/ec3_first_year_report.pdf 55 http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/organized-crime-and-human-trafficking/globalalliance-against-child-abuse/index_en.htm, http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-wedo/policies/organized-crime-and-human-trafficking/global-alliance-against-childabuse/docs/global_alliance_report_201312_en.pdf 56 Az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) létrehozásáról szóló 1052/2013/EU rendelet. 9
Ezen túlmenően hatályba lépett a schengeni kormányzásra vonatkozó új jogszabálycsomag 57, amelynek célja, hogy javítsa az értékelést és a nyomon követést, biztosítsa a szükséges támogatást a tagállamoknak és orvosolja az esetleges hiányosságokat a schengeni térségen belüli kölcsönös bizalom megőrzése érdekében. A Frontex által készített különféle elemzések és a második generációs Schengeni Információs Rendszer (SIS II) 58 bevezetése szintén hozzájárult az ismeretek bővítéséhez. A SIS II továbbfejlesztett információelemzési eszközöket tartalmaz. A Vízuminformációs Rendszer (VIS) 59 bevezetése és az intelligens határ-ellenőrzési csomag 60 ugyancsak a személyek szabad mozgását támogatja. Ez utóbbi jogszabálycsomag a határregisztrációs rendszerre, valamint a regisztráltutas-programra vonatkozó jogalkotási javaslatokat foglal magában, amelyekről jelenleg is zajlanak a tárgyalások. Az áruk gyors importja és exportja, illetve a belső piac védeleme egyaránt olyan kérdés, amelyet az ellátási lánc biztonságára és a kockázatkezelésre vonatkozó kezdeményezés 61 kidolgozása útján kívánnak kezelni. Annak érdekében, hogy rendelkezésre álljanak az uniós tagállamoknak történő segítségnyújtáshoz szükséges kapacitások, megerősítették a Frontexet az ügynökség felülvizsgált jogi alapjának 62 elfogadása útján. A Frontex fokozott operatív támogatást nyújtott a magas migrációs nyomást tapasztaló tagállamoknak, például a görög török határon vagy az Égei-tenger térségében. A mediterrán térséggel foglalkozó uniós munkacsoport 63 keretében végrehajtott intézkedések átfogó támogatást nyújtanak a migránsok életének megmentése, valamint a legsúlyosabban érintett uniós tagállamokra nehezedő nyomás további enyhítése terén. 2.1.5. 5. célkitűzés: Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének fokozása A belső biztonsági stratégia négy kulcsfontosságú fellépést határozott meg: 1. a szolidaritási klauzula teljes mértékű kihasználása, 2. a fenyegetés- és kockázatértékelés minden veszélyt figyelembe vevő megközelítése, 3. a különböző helyzetelemző központok összekapcsolása, valamint 4. európai veszélyhelyzet-reagálási képesség kialakítása a katasztrófák kezelésére. A hatékony és eredményes válságreagálás biztosítása érdekében meg kellett válaszolni a központi kérdéseket (ki, miért, mikor és hogyan vállal felelősséget) és ágazatközi megközelítést kellett érvényesíteni. Ezt felismerve a Bizottság és az EKSZ kidolgozta a Lisszaboni Szerződésben bevezetett szolidaritási klauzula (az EUMSZ 222. cikke) végrehajtásáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó együttes javaslatot 64, amelyről jelenleg egyeztetnek a tagállamokkal. A szolidaritási klauzula egységes keretbe helyezi azokat a helyzeteket, amikor egy tagállam természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik. 57 1053/2013/EU rendelet; 1051/2013/EU rendelet. 58 1987/2006/EK rendelet. 59 767/2008/EK rendelet. 60 COM(2013) 95, COM(2013) 97. 61 COM(2012) 793, 8761/3/13. 62 1168/2011/EU rendelet. 63 17409/13. 64 JOIN(2012) 39. 10
A Tanács 2013. december 17-én elfogadta az új uniós polgári védelmi mechanizmust 65, ezáltal előmozdítva az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás kiépítését. Ennek alapját az előzetesen elkülönített tagállami eszközök és a jobb tervezés képezik, és a 2013 májusától működő Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ fogja segíteni tevékenységét. A Bizottság 2010-es iránymutatásával 66 összhangban nemzeti kockázatértékelések készülnek. A Bizottság 2014 áprilisában kiadta az uniós természeti vagy ember okozta katasztrófákra vonatkozó első áttekintést, amely tartalmazza a tagállamok által készített 17 nemzeti kockázatértékelésben szereplő 12 legnagyobb horderejű természeti és ember okozta katasztrófával kapcsolatos információkat. Ezeket az információkat a vonatkozó uniós szakpolitikákkal kapcsolatos tájékoztatás, illetve az EU által finanszírozott releváns kutatási tevékenységek eredményei egészítik ki 67. A határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló határozat 68 elő fogja segíteni az EU kockázatkezelési kapacitásának megerősítését a közegészségügy terén. A Bizottságban és az érintett ügynökségekben a tagállamok támogatása céljából megerősítették az ágazatközi, illetve ágazatspecifikus központok közötti uniós szintű együttműködést. Ehhez az együttműködéshez a minősített adatok cseréjére vonatkozó új keret 69 is hozzájárult. A Tanács által 2013. június 13-án elfogadott uniós politikai szintű integrált válságreagálási intézkedéseknek 70 köszönhetően lehetővé vált a rugalmasabb és testre szabottabb uniós politikai szintű reakció a jelentős válságok esetében. 2.1.6. Az alapvető jogok tiszteletben tartása a belső biztonsági stratégia végrehajtása során Az uniós polgárok és az Unió területén tartózkodó személyek jogainak és szabadságainak tiszteletben tartása és védelme a belső biztonsági stratégia sarokköve. Ez a szemlélet a Lisszaboni Szerződést és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 71 hatékony végrehajtása iránti igényt szem előtt tartva alakult ki. Érvényesítése érdekében a Bizottság elfogadta az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiát 72, majd többek között éves jelentések 73 útján nyomon követte annak végrehajtását. A Bizottság operatív iránymutatást dolgozott ki arról, miként kell beágyazni hatásvizsgálataiba az alapvető jogok tiszteletben tartását 74. Emellett a megújult európai igazságügyi portálon tájékoztatást tett közzé az egyes uniós tagállamokban igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről 75. Az Európa Tanáccsal karöltve fontos lépéseket tett annak előmozdításáért, hogy az Európai Unió csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez 65 HL L 347., 2013.12.20., 924. o. 66 SEC(2010) 1626. 67 SWD(2014) 134 final. 68 1082/2013/EU határozat. 69 A Tanács 2013/488/EU határozata. 70 http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=hu&f=st%2011443%202013%20init 71 Az Európai Unió Alapjogi Chartájának alábbi cikkei kiemelt jelentőséggel bírnak az uniós belső biztonság szempontjából: 1 26. cikk, 37., 38., 45., 46., valamint 47 54. cikk. 72 COM(2010) 573. 73 http://ec.europa.eu/justice/fundamental-rights/charter/application/index_en.htm 74 SEC(2011) 567. 75 https://e-justice.europa.eu/home.do?action=home&plang=hu&init=true 11
(EJEE) 76. Tekintettel a személyes adatok védelmének biztosítása iránti igényre (a Charta 8. cikke) a Bizottság 2012-ben egy uniós adatvédelmi csomagra vonatkozó javaslatot 77 terjesztett elő. Az uniós belső biztonság garantálásának mikéntjét is befolyásoló jogalkotási javaslatról szóló tárgyalások folyamatban vannak. Az intézményi jellegű fejleményeken kívül más, gyakorlatorientált erőfeszítések is megvalósultak az alapvető jogoknak az uniós biztonságba való beillesztése érdekében. Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) például több véleményt 78 és jelentést 79 dolgozott ki egy sor kérdésről így az adatvédelemről, a radikalizálódásról, valamint a belső biztonságot befolyásoló gyűlölet-bűncselekményekről és szélsőségekről, továbbá gyakorlati eszközöket fejlesztett ki a köztisztviselők számára 80. Az FRA 2013 decemberében közzétette az alapvető jogokon alapuló rendőri képzés kézikönyvét 81, amely a megkülönböztető etnikai profilalkotásról szóló, 2010-ben kiadott kézikönyvet 82 egészíti ki. A 2013-ban elfogadott schengeni értékelési mechanizmus 83 értelmében nyomon fogják követni, hogy a tagállami bűnüldöző szervek tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat a schengeni vívmányok alkalmazása során 84. A bűncselekmények áldozatainak védelmét szolgáló uniós intézkedések célja, hogy minden egyes polgár jogainak védelmét megerősítsék. Ezek közé sorolható a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelv 85, a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló rendelet 86 és az európai védelmi határozatról szóló irányelv 87. Végül számottevő előrelépés történt a kölcsönös elismerésen és kölcsönös bizalmon alapuló európai igazságszolgáltatási térség kiépítése terén. Az EU már három irányelvet elfogadott a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogairól. Ezek a jogszabályok a büntetőeljárások során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogra 88, a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz és a vádról való tájékoztatáshoz való jogra 89, illetve az ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogra, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor 76 Az Európa Tanács 47 tagállama és az EU 2013. április 5-én véglegesítette az EJEE-hez való uniós csatlakozásról szóló megállapodástervezet szövegét. Az Európai Unió Bírósága várhatóan 2014 tavaszán fogja közzétenni véleményét a szövegről. 77 COM(2012) 9, COM(2012) 10, COM(2012) 11. 78 Elérhető: http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources/opinions. 79 Elérhető: http://fra.europa.eu/en/publications-and-resources. 80 Lásd: FRA (2013), Joining up fundamental rights. Toolkit for local, regional and national public officials (Összefogás az alapvető jogokért A helyi, regionális és nemzeti köztisztviselők eszköztára). 81 http://fra.europa.eu/en/publication/2013/fundamental-rights-based-police-training-manual-policetrainers 82 FRA (2010), Towards More Effective Policing, Understanding and preventing discriminatory ethnic profiling: a guide (A hatékonyabb rendfenntartás felé, A megkülönböztető etnikai profilalkotás megértése és megelőzése Útmutató). 83 Lásd az 57 lábjegyzetet. 84 10597/13. 85 2012/29/EK irányelv, HL L 315., 2012.11.14., 57. o. 86 606/2013/EU rendelet. 87 2011/99/EU. 88 2010/64/EU irányelv. 89 2012/13/EU irányelv. 12
történő tájékoztatásához való jogra és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogra 90 vonatkoznak. 3. Kihívások a jövőre nézve Az Európai Uniónak és tagállamainak több kihívással is meg kell majd birkóznia az elkövetkező néhány évben. Európa fokozatosan kilábal a gazdasági és szociális válságból, amely mély nyomokat hagyott, és társadalmainkat sebezhetőbbé, a rasszizmusra és idegengyűlöletre fogékonyabbakká tette. Európa egy globalizált és kölcsönösen összekapcsolt világ része, ahol a személyek mobilitásának és az áruk szállításának további fokozódására lehet számítani. Az EU demográfiai változásokkal, az urbanizáció problémájával, a társadalmak egyre sokszínűbbé válásával és munkaerő-piaci hiányokkal fog szembesülni. Emellett szembe kell majd nézni a világ különböző részein és különösen az Unió közvetlen szomszédságában tapasztalható politikai instabilitás lehetséges következményeivel. Az arab tavaszhoz, a jelenlegi szíriai konfliktushoz vagy az ukrajnai helyzethez hasonló események megfelelő válaszintézkedéseket követelnek. Ezekre a kihívásokra kiemelt figyelmet kell fordítani. A jelen közlemény 2. fejezetében felvázolt lépések mind jogalkotási, mind operatív szintű végrehajtása megerősített eszköztárral látta el az EU-t és tagállamait az európai társadalmak és gazdaságok hatékonyabb védelme érdekében. Kialakították a biztonsági veszélyekre való ügynökségközi operatív reagálás mechanizmusait, meghatározták a különböző operatív szolgálatok (a rendőrség, az ügyészség, a határőrség, a vámhatóság és adott esetben a hírszerzés és a katonaság) határokon átnyúló fenyegetésekre vonatkozó egységesebb és összehangolt munkamódszerét, valamint fokozták a tagállami hatóságok határokon átnyúló, az EU ügynökségei által támogatott, ügynökségközi operatív tevékenységet, ami konkrét operatív eredményeket hozott. A Nyitott és biztonságos Európa: váltsuk valóra! című bizottsági közleményben már kijelölték a belső biztonsági szakpolitikák azon területeit, amelyeken az Uniónak és a tagállamoknak további erőfeszítést kell tenniük a belső biztonsági stratégia hatékony végrehajtása érdekében. Ez a fejezet a következő néhány év során megoldandó kihívásokra összpontosít. A jövőbeni munka során prioritásként kell kezelni a jogszabályok végrehajtását és az eddigi eredmények megszilárdítását csakúgy, mint a szorosabb gyakorlati együttműködést. A jogalkotás és a szakpolitikák hatékonyságának nyomon követése és értékelése nyomán az uniós fellépéseket a szükségletekhez lehet majd igazítani. A megelőzés, a felderítés és a nyomozás fokozott és hatékony információmegosztást tesz szükségessé a tagállami bűnüldöző és igazságügyi hatóságok között, az érintett uniós ügynökségekkel és az uniós ügynökségek között, maradéktalanul kihasználva a meglévő uniós eszközök adta lehetőségeket. A polgárközpontú megközelítést továbbra is vezérelvként kell érvényesíteni az uniós belső biztonsági stratégia, valamint az előttünk álló lehetőségek és kihívások terén. A Bizottságnak, az Unió kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, az Európai Parlamentnek, a tagállamoknak, az uniós ügynökségeknek, a biztonsággal foglalkozó szakértői platformoknak 90 2013/48/EU irányelv. 13
és számos más szereplőnek minden eddiginél szorosabban kell együttműködniük, hogy képesek legyenek hatékonyan reagálni a változó körülmények között. Amint azt a 4. fejezet részletesebben is bemutatja, a Bizottság véleménye szerint az EU-nak ki kell dolgoznia a belső biztonsági stratégia aktualizált változatát, amelyben felülvizsgálnák, hogy az egyes jelenlegi célkitűzések keretében milyen intézkedésekre van szükség 2015 és 2020 között. 3.1. Tematikus kihívások 3.1.1. Súlyos és szervezett bűnözés A súlyos és szervezett, határokon átnyúló bűnözés továbbra is rendkívüli veszélyt jelent az EU belső biztonságára nézve, és súlyos károkat okoz mind az áldozatoknak, mind a társadalom egészének. Az Europol becslése szerint 2013-ban 3 600 bűnszervezet működött az Európai Unióban. Európa biztonságára nézve továbbra is fenyegetést jelent a bűnszervezetek legális gazdaságban való elterjedése. A gazdasági válság és azt követően a fogyasztói keresletben bekövetkezett változások hatására a bűnözők által működtetett piacok is megváltoztak. A nemzetközi kereskedelmi útvonalakból és az EU-n belüli mozgásszabadságból adódóan számos árucikk esetében (pl. heroin, emberkereskedelem) átalakultak a kereskedelmi útvonalak. Változatlanul az illegális kábítószerek piacához köthető a legtöbb bűnszervezet (nagyjából a bűnszervezetek egyharmada). A gazdasági bűncselekmények különösen a csalások jelentősen elszaporodtak, és a csalást nagyban megkönnyíti a kommunikációs és technológiai eszközök széles körének hozzáférhetősége, ami lehetővé teszi az egyének és a vállalkozások online megcélzását. Sok fenyegetés mint például a szintetikus kábítószerek és a számítástechnikai bűnözés a nemzeti, uniós és nemzetközi szinten tett erőfeszítések ellenére is egyre nagyobb teret nyer. Mások így az emberkereskedelem és a kokainkereskedelem ugyan nem nőnek ilyen jelentős mértékben, ám minden bizonnyal az elkövetkező években is komoly kihívás elé állítják majd az Uniót. A 2013. évi fenyegetésértékelésben (SOCTA) az Europol mindemellett két kialakulóban levő veszélyt is azonosított, amelyeket a következő néhány évben nyomon kell követni. Ezek: a környezeti bűnözés és az energiacsalás 91. A Bizottság az érintett szereplőkkel együttműködve többek között az alábbi tevékenységeket fogja folytatni: 91 2013-ban közzétették az uniós környezeti bűnözést vizsgáló rendkívüli fenyegetésértékelést, amely a szervezett bűnözéssel összefüggő két legelterjedtebb jogsértésre az illegális hulladékkereskedelemre és a veszélyeztetett fajok kereskedelmére összpontosított. Az EU-t a csempészett védett fajok kiemelkedő cél-, illetve tranzitországaként tartják számon, az illegális hulladék kereskedelme pedig az EU-n belül és az EU-n kívüli célállomások irányába is megfigyelhető. A bűnözés ezen területén szakosodott bűnszervezetek tevékenykednek. A további lépéseket a következőket figyelembe véve kell meghatározni: a) különféle eszközök, b) a több szervezetet/ügynökséget (Europol, Eurojust, Interpol és UNODC) összefogó, meglévő és összehangolt bűnüldözési fellépések a környezeti bűnözés ellen, c) a Bizottság nemrégiben közzétett közleménye a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelméről, illetve az érdekelt felekkel folytatott konzultációról, valamint d) az EnviCrimeNet nevű hálózatnak a környezeti bűnözés elleni stratégia és operatív intézkedések kidolgozására irányuló erőfeszítései. A SOCTA kiemelte a villamosenergia- és gázpiacok ellen irányuló, közösségen belüli eltűnő kereskedő útján elkövetett csalást (energiacsalás), amely hasonlít a kibocsátáskereskedelmet célzó, az elmúlt években feltárt rendszerhez. A bűnszervezetek már jelen vannak az alternatív (szél- és nap-) energiával, illetve a hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozásokban is, amelyeket a bűncselekmények útján szerzett jövedelmük kifehérítésére használnak. 14
Végrehajtja a szervezett és súlyos bűnözés elleni, 2014 2017 közötti európai uniós szakpolitikai ciklust; Felméri, hogy a szervezett bűnözés miként ruház be a gazdaságba, és azonosítja a legális gazdaság sebezhető pontjait a bűncselekményekkel például a korrupcióval és a pénzmosással szemben; Nyomon követi az első uniós antikorrupciós jelentést, így annak egyes országokra vonatkozó fejezeteit és a közbeszerzésre vonatkozó tematikus fejezetét is, és előkészíti a 2016-ban esedékes második jelentést; Támogatja az olyan jogszabályok gyors elfogadását, mint például a negyedik pénzmosási irányelv, amelynek célja a pénzügyi és gazdasági bűncselekmények kezelése és többek között a pénzügyi rendszerrel való azon visszaélések megelőzése, amikor elrejtik a bűncselekményekből származó jövedelem eredetét vagy a pénzt terrorista célokra használják fel; Mérlegeli a pénzmosás büntetendőségéről szóló irányelvjavaslat előterjesztését, amely az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerint bizonyos mértékben közelítené a fogalommeghatározásokat és a szankciókat; Végrehajtja a 2013 2020-as időszakra szóló, kábítószer elleni uniós stratégiát, valamint előmozdítja az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok mielőbbi elfogadását; Végrehajtja a 2012 2016-os időszakra szóló, az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiát. Ennek érdekében meg kell hosszabbítani az emberkereskedelem elleni küzdelem európai uniós koordinátorának mandátumát; Nyomon követi az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló irányelv átültetését és végrehajtását; Nyomon követi a gyermekek szexuális kizsákmányolása és szexuális bántalmazása elleni küzdelemről szóló irányelv átültetését és végrehajtását; Megvizsgálja a gyermekek szexuális bűncselekmények elleni védelmére vonatkozó átfogó uniós stratégia szükségességét; Nyomon követi a lőfegyverek legális értékesítésének és tartásának a védelméről, valamint a lőfegyverekhez kötődő bűncselekmények megelőzéséről szóló közleményt. Ez a tevékenység kiterjedhet a lőfegyverek Unión belüli értékesítésére és transzferére vonatkozó, meglévő uniós joganyag felülvizsgálatára; Támogatja az export-ellenőrzési szakpolitika felülvizsgálatára és végrehajtására irányuló megerősített együttműködést, amelynek célja a bűnüldözés, a vámhatóságok és az exportellenőrzési hatóságok kapacitásainak bővítése a stratégiai, illetve veszélyes árucikkek határokon átnyúló illegális kereskedelmének feltárása és megakadályozása terén. A Bizottság e cél érdekében elő fogja segíteni az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását, valamint egy uniós szintű kapacitásépítési program és az említett szereplőknek szóló képzés kidolgozását; További értékeléseket készít a környezeti bűnözés és az energiacsalás mértékéről, és megvizsgálja a kezelésüket célzó lehetséges intézkedéseket. 3.1.2. Számítástechnikai bűnözés Az elmúlt néhány év során csökkent a számítástechnikai bűncselekmények elkövetésének küszöbe, így ma már bárki sokkal könnyebben válhat számítástechnikai bűnözővé. Még technikai ismeretekre sincs szükség, hiszen a szükséges eszközök felhasználóbarát változata kedvező áron beszerezhető az interneten. A digitális pénz és az online platformok a súlyos és szervezett bűnözés számos formájának kedveznek. Az informatikai támadások száma a 15
következő években várhatóan emelkedni fog, annak ellenére, hogy fontos intézkedéseket hajtottak végre a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó képesség javításáért és a kiberbiztonság megerősítéséért. A számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó operatív kapacitások növelésére van tehát szükség. Emellett kezelni kell, hogy az áldozatok számottevő része nem jelenti be az ellene irányuló számítástechnikai bűncselekményt, a számítástechnikai bűnözők nyomon követése összetett és a számítástechnikai bűncselekményekkel összefüggő kölcsönös jogsegély, valamint a számítástechnikai bűnözésre vonatkozó joghatóság aggályokat támaszt. A Bizottság az érintett szereplőkkel együttműködve többek között az alábbi tevékenységeket fogja folytatni: Végrehajtja az EU kiberbiztonsági stratégiáját; Változatlanul támogatja az Europolon belül működő Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) munkáját; Továbbra is segítséget nyújt a tagállamoknak a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó saját kapacitásaik (számítástechnikai bűnözés elleni nemzeti központok) kiépítése terén; Támogatja az EU-n belüli egységes, magas szintű hálózat- és információbiztonságra irányuló intézkedéseket megállapító irányelvjavaslat elfogadását, és az Európai Hálózatés Információbiztonsági Ügynökség új megbízatásának teljesítését; Támogatja a számítástechnikai bűnözésről szóló budapesti egyezmény elfogadását és alkalmazását; Támogatja, fejleszti és bővíti a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni globális szövetséget; Az EC3-mal együttműködve továbbfejleszti az Unión kívüli partnerekkel, illetve a magánszférával folytatott együttműködést a hatékonyabb válaszintézkedések érdekében. 3.1.3. Terrorizmus, radikalizálódás és válságkezelés Az elmúlt években számos terrortámadás történt, amelyeket főként egyének vagy kisebb csoportok követtek el, mégis súlyos következményekkel jártak. 2012 folyamán több mint 200 terrortámadást hajtottak végre vagy kíséreltek meg az Európai Unióban 92. A bostoni maratoni futóversenyen és a Nairobi egyik bevásárlóközpontjában 2013-ban végrehajtott támadások egyértelművé tették, hogy a radikalizálódott egyének és a szervezett terrorista csoportok nem csupán a hagyományos célpontokkal számolnak, hanem egyre gyakrabban próbálnak lecsapni a sebezhető célpontokra. Aggasztó tendencia rajzolódik ki arról, hogy a fiatalok más országokba, például Szíriába mennek, hogy külföldi fegyveresekké képezzék ki őket. Mikor visszatérnek, némelyikük komoly biztonsági kockázatot jelenthet az EU-ra nézve. A terrorizmus és az erőszakos szélsőségek veszélye az elkövetkező években is komoly kihívás elé fogja állítani az Uniót. A Bizottság az érintett szereplőkkel együttműködve többek között az alábbi tevékenységeket fogja folytatni: 92 A terrorizmus helyzetéről és alakulásáról szóló 2013. évi Europol-jelentés szerint az Európai Unió területén 2012-ben elkövetett terrortámadásoknak 17 halálos áldozata volt; az uniós tagállamokban 219 terrortámadást hajtottak végre; 537 személyt vettek őrizetbe az EU-ban terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekmények vádjával; összesen 400, terrorizmussal vádolt személy elleni büntetőjogi eljárást zártak le. 16