EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az alkoholprobléma gyakoriságának vizsgálata Józsefvárosban Betegek és orvosok körében végzett felmérések eredményei Kalapos Miklós Péter dr. Elméleti Biológiai Kutatócsoport, Budapest és Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat, VIII. TÁMASZ Gondozó, Budapest A rendszeres alkoholfogyasztás szerepe a betegségek kialakulásában ismert. Célkitűzés: A szerző egyrészt a kerületi pulmonológiai szakrendelésen megjelenő betegek, illetve három háziorvosi praxisban a rendelésen megjelenők között vizsgálta az alkoholprobléma előfordulási gyakoriságát, másrészt ugyanezen kerület egészségügyi szolgálatánál dolgozó, illetve az adott kerületben praktizáló háziorvosok körében az orvosok egészségi állapotát, szokásait, addikciós problémáit, betegellátó attitűdjüket és kémiai szerfüggőségekről alkotott véleményüket mérte fel. Módszerek: A betegek körében az alkoholprobléma előfordulási gyakoriságát az ABBÉ-teszt segítségével vizsgálta, míg az orvosok körében végzett vizsgálathoz kérdőívet szerkesztett. Eredmények: A betegek válaszadási hajlandósága a szakrendelőben 60,18%, míg a három háziorvosi praxisban 32,98% volt. A szakrendelésen megjelenő betegek közül a tesztet kitöltők 6,02%-a, míg a háziorvosoknál megjelent és tesztet kitöltő betegek 4,82%-a esetében további vizsgálatok lettek volna szükségesek annak eldöntéséhez, hogy az alkoholprobléma fennáll-e vagy sem. A tesztet kitöltők 9,77%-a, illetve 11,67%-a minősült súlyos alkoholproblémás (alkoholfüggő) betegnek a szakrendelésen, illetve a háziorvosi praxisokban megjelent és tesztet kitöltők közül. A válaszadási hajlandóság az orvosok körében végzett vizsgálat esetében 41,28% volt. Az orvosok, állításuk szerint, nem csupán rákérdeznek a páciens szerproblémáira, hanem szakorvoshoz is irányítják őket. Ennek a tapasztalat ellentmondani látszik. Ugyanakkor döntő részük krónikus betegségnek tartja a kémiai szerproblémát, noha azért jelen van, különösen a háziorvosok körében, a kérdés morális alapon történő megítélése is. Ha lehetősége lenne arra, hogy válasszon, kit kezel, alkohol- vagy drogproblémás beteget, akkor a többség az előbbi csoportba tartozó betegeket kezelné. Az ABBÉ-teszt alapján három háziorvosnál a teszt egyértelműen pozitív volt az alkoholprobléma tekintetében, míg a szakorvosoknál egy esetben sem. Az orvosok közül szinte mindegyik kávézik, de többségük nem dohányzik. Mivel az orvosok suicid kockázata nagyobb, mint az átlagpopulációé, az öngyilkossággal kapcsolatban is tett fel a szerző kérdéseket. A mintában három orvosnak volt korábban suicid kísérlete és tizenegynek voltak suicid gondolatai. Miközben az orvosok jelentős része elégedett testilelki kondíciójával, többüknek van súlyos betegsége, és többeket kezelnek depresszió miatt. Ugyanakkor az orvosok jelentős része elégedetlen az anyagi és szakmai elismertségével, és véleményük szerint a szakmai tudás nem elsődleges szempont egy előléptetésnél. Következtetések: Bár a válaszadók relatíve alacsony száma nem tette lehetővé az egyes tényezők közötti összefüggések elemzését, a vizsgálat mégis alkalmas volt arra, hogy ráirányítsa a figyelmet az orvosok suicidium és addiktológiai betegségek tekintetében észlelhető veszélyeztetettségére. A szerző javaslatot tesz a veszélyeztetett csoportok számára gyorsan elérhető, megfelelő diszkréciót biztosító, de ugyanakkor hatékony pszichiátriai-addiktológiai ellátásra, illetve a pszichiátriai területen dolgozók mentális egészségének karbantartása végett külső csoportvezető által vezetett személyzeti csoportfoglalkozásokra. Mindemellett világossá kell tenni az elvárásokat és az előmenetel feltételeit! A vizsgálat, illetve a szakirodalom adatai alapján a szerző a háziorvosi praxisban, a pulmonológiai, illetve gasztroenterológiai szakrendeléseken megforduló betegek rendszeres addiktológiai tesztszűrésére tesz javaslatot. Orv. Hetil., 2012, 153, 1263 1280. Kulcsszavak: ABBÉ-teszt, alkoholfüggőség, orvos, demográfia, egészségi állapot, életmód, megbetegedések, kémiai szerhasználat DOI: 10.1556/OH.2012.29422 1263 2012 153. évfolyam, 32. szám 1263 1280.
Investigation of the frequency of alcohol related problems in Józsefváros, Budapest Data and conclusions of three surveys undertaken among doctors and out-patients The role of permanent alcohol consumption in the development of diseases is well-known. Aims: To study the occurence of alcohol related problems among patients of a municipal pulmonology out-patient clinic as well as in the family practice of three physicians. In addition, a survey was performed among physicians of a municipal health service and also among family practitioners working in the same district by investigating health problems, habits and professional careers of physicians, and their addictive problems, their attitude toward addict patients and their opinion upon chemical dependency. Methods: CAGE-test was used to examine the presence of alcohol problem and a questionnaire was constructed for the study undertaken among physicians. Results: The response rate was 60.18% and 32.98% among patients who visited the pulmonology out-patient clinic and their family physician, respectively. Among those who responded to the test, as many as 6.02% and 4.82% of the cases would need a further medical examination to make clear whether alcohol related health problem was present or not, whilst 9.77% and 11.67% of the patients proved to be alcohol dependent, respectively. The response rate in the survey among physicians was 41.28%. As stated, physicians not only screen the patients for alcohol and drug dependence, but also refer them to a specialist. The general experience seems to oppose this statement. The majority of health professionals considered chemical dependence as a chronic disease, whereas a kind of moral judgment of the problem was also seen, particularly among family physicians. If they had the opportunity to choose whom to treat: an alcoholic or a drug dependent patient, the majority of them would treat patients brought under the first category. The CAGE test revealed alcohol problem in three family physicians, but none in specialists. Nearly all physicians consumed coffee, but the majority of them were non-smokers. As the risk for committing suicide is higher among physicians than in the general population, physicians were interviewed in this regard, too. Three physicians in the sample reported an attempt of suicide, and eleven physicians had suicidal ideas in the past. Although the majority of physicians were satisfied with their physical and mental health, several of them had serious health problems or were treated with depression. At the same time, the majority of physicians were unsatisfied with their financial and professional respect, and had the opinion that a career is unlikely to depend on the professional knowledge. Discussion: Although the relatively low rate of physicians answering the questions did not make it possible to reveal the interrelationships among different variables, the study was able to direct the attention to the risk existing among physicians to commit suicide or use chemical substances. A proposal is made to establish an effective, but discreet and easy way to acquire psychiatric-addictological support. To avoid mental health problems among professionals working in psychiatry, organization of groups headed by someone not belonging to the same institute would be warmly encouraged. Parallel to these, the requirements and the conditions of making a career have to be made clear. On the basis of these surveys, as well as literature data, a continuous test examination of alcohol problem is recommended in the practice of family physicians as well as in the out-patient clinic of such disciplines like pulmonology and gastroenterology. Orv. Hetil., 2012, 153, 1263 1280. Keywords: CAGE-test, alcohol dependence, physician, demography, health, life style, morbidity, chemical substance use (Beérkezett: 2012. május 27.; elfogadva: 2012. június 14.) Közhely, hogy az addiktológiai betegségben szenvedők száma világszerte, ezen belül Magyarországon is, jelentős. Ám ne legyenek illúzióink, a statisztika nem a kémiai szereket használók vagy az azokat kipróbálók valós számát mutatja. Ez a jelentős populáció nemcsak egyre nagyobb terhet ró a társadalomra mind anyagi, mind pszichoszociális értelemben, hanem éles vitákat is provokál a jelenség természetét illetően. Mindez különösen igaz a már megbetegedett szerhasználók, az addiktológiai betegek vonatkozásában. Az addiktológiai betegek sikeres kezelése és ellátása multidiszciplináris gyógyítóstáb együttműködését igényli. Ám addig, amíg a beteg a megfelelő ellátóhelyre eljut, rendszerint többször megfordul az egészségügyi ellátás különböző szolgálatainál. Vagyis miközben az orvos beteg találkozások elvileg lehetőséget biztosítanának arra, hogy az orvos a beteg addikciós problémájáról tudomást szerezzen és őt a megfelelő szakellátó helyre irányítsa, addig ezek a beavatkozások késve vagy egyáltalán nem történnek meg. Amerikai háziorvosok körében végzett felmérés szerint a háziorvosok legtöbbje a rutinvizsgálatok során nem kérdez rá a beteg alkohol- vagy drogfüggőségére, mi több(!), elvesztegetett időnek tartják azt az időt, amelyet a beteg kémiai szerfogyasztásának felderítésére szánnának [1]. Ugyanakkor vizsgálatok igazolták, hogy az intenzív osztályos és a közkórházi betegfelvételek jelentős hányada alkoholfogyasztás kapcsán kialakult egészségügyi problémákhoz köthető [2, 3, 4, 5, 6, 7]. Az előbbi esetben az arányt 20%-ra teszik, míg az utóbbi esetben ez az arány akár a 20 40%-ot is elérheti vagy meghaladhatja [3, 5, 6, 8]. Ezen adatok fényé- 2012 153. évfolyam, 32. szám 1264
ben különösen megdöbbentő az a tény, hogy az esetek nem elhanyagolható hányadában még a kórházi kezelések során sem derül fény a beteg alkohol- vagy drogproblémájára [5]. Bár az alkohollal összefüggésben jól ismert adatokhoz hasonló adatok az illegális kémiai szerfüggőségekkel kapcsolatban kevésbé ismeretesek, a droggal kapcsolatos egészségügyi problémákkal összefüggő kórházi felvételek száma is növekszik [9]. Ezért vélhetően nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy egy meglehetősen aluldiagnosztizált, ugyanakkor gyakori betegségkörről van szó, és a kórházakban, szakorvosi rendelőkben gyakran a fel nem ismert alkohol- vagy más kémiai szerfüggőség következményeit kezelik. Az elmondottak alapján könnyű belátni, hogy az egészségügyi személyzet körében észlelhető attitűd a diagnózis felállítására, a terápia kimenetelére és a terápia költségeire egyaránt döntő befolyással bír. Miközben egyrészről az orvosok, a műhibaperektől való félelmükben, túlvizsgálják a betegeket [10], másrészről gyakran még az alapvető vizsgálatok eredményeiről is elmulasztják informálni őket [11]. Emellett közismert, hogy a betegek nem elhanyagolható hányada nem az előírásoknak megfelelően szedi az orvos által felírt gyógyszereket [12]. Sőt, gyakran nem is az orvos által felírt gyógyszert szedik! A szakirodalom a nem együttműködők arányát a diabetes mellitusban, a magasvérnyomás-betegségben, a pszichiátriai zavarokban, illetve a rheumatoid arthritisben szenvedők körében 20 40%, 40%, 41 74%, illetve 55% nagyságrendben adja meg [12, 13, 14, 15, 16, 17]. Mi több, egy nagy átfogó tanulmány C(linical) A(ntipsychotic) T(rials) of I(ntervention) E(ffectiveness) tanulmány szerint a kezelésből történő kiesés pszichiátriai betegek körében egy év alatt 74% [18]. Tehát feltételezhető, hogy pró és kontra hibák észlelhetők az orvos beteg kommunikációban és attitűdben. Jelen dolgozatban három vizsgálat eredményeit foglalja össze a szerző. Az első két vizsgálatot betegek körében végezték. Az egyik esetben egy szakrendelésen megjelenő betegek, míg a második esetben három háziorvosi praxisban megforduló betegek körében vizsgáltuk az alkoholprobléma előfordulási gyakoriságát. A harmadik vizsgálat egy kerületi egészségügyi szolgáltató orvosai és az adott kerületben praktizáló háziorvosok körében végzett kérdőíves felmérés volt, és ennek eredményeiről számolunk be. A kérdőívvel az orvosok egészségi állapotára, szokásaira és a szakmai előmenetelére vonatkozó kérdések mellett az orvosok addikciós problémái, betegellátó attitűdjük és addiktológiai tudásuk tekintetében is végeztünk adatgyűjtést. Módszerek Betegek körében végzett kérdőíves kutatások A betegek alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó problémáit ABBÉ-teszttel (angolul CAGE-teszt) vizsgáltuk. Az ABBÉ-teszt Magyarországon is validált teszt, amely alkalmas az alkoholfüggőség gyors szűrésére [19]. A betegek körében végzett tesztvizsgálatokban közreműködő orvosok megkeresése A Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Pulmonológiai Szakrendelésének betegei körében végzett felmérés előtt két héttel minden, a szakrendelésen dolgozó orvost összesen négy kollégát személyesen felkerestünk és megbeszéltük a vizsgálat lényegét, a kérdőív kitöltését és a felmerült kérdéseikre válaszoltunk. A józsefvárosi háziorvosi körzet kiválasztása egy hosszabb folyamat eredménye volt. 2010 januárjában egy rendelőben dolgozó, korábbi megkeresésünkre pozitív választ küldő kollégákat levélben ismételten megkerestük és találkozóra hívtuk őket. Megkeresésünkre a megbeszélt időpontban a többi kollégát is képviselő három kolléga jelent meg a gondozóban, és ekkor állapodtunk meg a rendelőjükben egy hónapon keresztül végzendő szűrővizsgálatban. Ezután a gondozóvezető főorvos egy, a tesztek begyűjtésében közreműködő gondozónő társaságában két alkalommal felkereste a rendelőt, ahol az orvosokkal ismét megtörtént az egyeztetés. A háziorvosok asszisztenseinek a kitöltés lebonyolításáról egy alkalommal a gondozóvezető főorvos a közreműködő gondozónő társaságában tartott eligazítást, míg másik alkalommal a gondozónő egyedül beszélt az asszisztensekkel. A teszteket végül is négy praxis vette át, ezek közül kettőben maradéktalanul, egyben rövidebb ideig, míg a negyedikben egyáltalán nem folyt adatgyűjtés. A tesztlapok összegyűjtése hetente történt, és a vizsgálat végén a tesztfelvételben részt vevő háziorvosok felé levélben jeleztük, hány alkoholproblémás beteget találtunk a betegeik között. Orvosok körében végzett kérdőíves kutatás A szerkesztett kérdőív kérdései között feleletválasztást és igen/nem választ igénylő kérdések szerepeltek. A kérdéscsoportok a következők voltak: 1. Demográfiai, szociológiai, munkaügyi adatok: nem, életkor, munkajogi státus, családi állapot, gyermekek száma, beosztás, másodállás, tudományos minősítés, szakvizsgák száma. Emellett kérdés szerepelt a fizetés, a szakmai elismertség és a megbecsültség vonatkozásában is. 2. Egészségügyi adatok: pszichiátriai, addiktológiai és szomatikus betegségek mellett rákérdeztünk a gyógyszerszedési szokásokra, az alkohol-, drog-, nikotin- és kávéfogyasztásra, illetve mind a válaszadó, mind pedig családja suicidológiai anamnézisét is felvettük. E kérdések között szerepelt az ABBÉ-teszt, illetve a válaszadóknak értékelniük kellett az általános egész- 1265 2012 153. évfolyam, 32. szám
1. táblázat A Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Pulmonológiai Szakrendelésén 2008. március 5 13. között megjelent betegek körében végzett tesztvizsgálat eredményei A vizsgált jellemző A orvos B orvos C orvos Összes A rendelésen megjelent betegek száma 86 70 65 221 A tesztet kitöltő betegek száma 43 33 57 133 A tesztet kitöltő betegek a megjelentek százalékában (%) 50 46,4 87,6 60,18 (61,33±22,82) Naponként a tesztet kitöltő betegek és az aznap megjelent betegek aránya (átlag±szórás) 47,54±21,5 45,54±7,36 88,39±9,86 Nem értelmezhető Nincs igen válasz 36 27 48 a 111 Egy igen választ adott 2 2 4 8 Két igen választ adott 2 2 4 8 Három igen választ adott 1 1 0 2 Négy igen választ adott 2 1 0 3 A teszt alapján további vizsgálat szükséges 2 2 4 8 A teszt alapján alkoholfüggő beteg 5 4 4 13 a Egy beteg értékelhetetlen választ adott. ségi állapotukat, és ezen belül külön-külön a fizikális és a lelki egészségüket. 3. Szokások, hobbik kérdéscsoportban a sportolással, a szabadidő eltöltésével és az élethez, valamint önmagukhoz való viszonyra vonatkozó kérdések mellett rákérdeztünk arra is, hogy milyen tényezők befolyásolják a szakmai előremenetelt. 4. Betegekkel történő kommunikációval kapcsolatos kérdésekkel alapvetően az iránt érdeklődtünk, ha felmerül az orvosban, hogy betegének addiktológiai problémája van, akkor rákérdez-e, ezt milyen indíttatásból teszi és mit kezd betege addiktológiai problémáival, továbbá mit gondol az addiktológiai betegségek természetéről, azok kezelhetőségéről és magáról az addikt betegről. Matematikai módszerek Tekintettel arra, hogy az egyes válaszcsoportokban a válaszok száma nem érte el az 50-et, ezen válaszok feldolgozása esetén kerültük a százalékszámítást. Ahol lehetséges volt, az értékeket átlag±szórás formában is megadtuk. Eredmények A betegek körében végzett kutatások eredményei A Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálat Pulmonológiai Szakrendelésén a három, a teszt kitöltését végül is vállaló kolléga rendelésén a vizsgált periódusban 221 beteg jelent meg és közülük 133 töltötte ki az ABBÉtesztet, ami az összes megjelent beteg 60,18%-a. Az egyes rendeléseken a kitöltési arány változott (1. táblázat). Miközben a teszteredmények alapján nyolc beteg, a megjelentek 3,62%-a és a tesztet kitöltők 6,02%-a esetében további vizsgálatok lettek volna szükségesek a beteg alkoholhoz fűződő viszonyának feltárásához, addig a teszteredmények alapján 13 beteg, a megjelentek 5,88%-a és a tesztet kitöltők 9,77%-a minősült súlyosan alkoholproblémás (alkoholfüggő) betegnek (1. táblázat). A vizsgálatban végül is részt vevő három praxisban a vizsgálat ideje alatt 1507 beteg fordult meg. Közülük 946 nő (62,77%) és 561 férfi (37,22%) beteg. Összesen 497 fő (32,98%) töltötte ki a tesztet, akik közül 258 nő (az összes beteg 17,12%-a, a megjelent nőbetegek 27,27%-a, míg a tesztet kitöltők 51,99%-a) és 239 férfi (az összes beteg 15,85%-a, a megjelent férfi betegek 42,6%-a, míg a tesztet kitöltők 48,01%-a). A praxisonkénti értékeket a 2. táblázatban foglaljuk össze. A teszteredmények alapján a három háziorvosi praxisban megjelent betegek közül 24 beteg esetében (a megjelentek 1,59%-a, a tesztet kitöltők 4,82%-a) további szakorvosi vizsgálatok lettek volna szükségesek az alkoholprobléma fennállásának megerősítéséhez vagy annak megnyugtató kizárásához (2. és 3. táblázat). Azonban a teszteredmények alapján 58 beteg, a megjelentek 3,84%-a és a tesztet kitöltők 11,67%-a minősült súlyosan alkoholproblémás (alkoholfüggő) betegnek. A nemek arányát e betegkörben a 3. táblázatban mutatjuk be. Az orvosok körében végzett kutatás eredményei Az orvosok válaszadási hajlandósága, a válaszadók kor és nem szerinti megoszlása A kérdőívet 47 háziorvos (26 nő, 21 férfi) és 62 szakorvos (41 nő, 21 férfi) kolléga kapta meg. A megadott 2012 153. évfolyam, 32. szám 1266
2. táblázat A három háziorvosi praxis összefoglaló betegforgalmi adatai, 2010. április 26 május 21. Praxis Megjelent beteg (%) Nőbeteg (%) Férfi beteg (%) A tesztet kitöltötte férfi + nő = összes (%) I. 478 (100) 285 (59,62) 193 (30,38) 131+142 = 273 (57,11) II. 775 (100) 493 (63) 282 (37) 98+101 = 199 (25,67) III. 254 (100) 168 (66,1) 86 (33,9) 10+15 = 25 (9,84) Összes 1507 (100) 946 (62,77) 561 (37,22) 239+258 = 497 (32,98) Egy igen válasz férfi + nő = összes Két igen válasz férfi + nő = összes 3 igen válasz férfi + nő = összes 4 igen válasz férfi + nő = összes 10 + 5 = 15 16 + 5 =21 4 + 5 = 9 2 + 1 = 3 1 + 0 = 1 9 + 1 = 10 4 + 2 = 6 2 + 0 = 2 1 + 1 = 2 5 + 1 = 6 0 + 1 = 1 0 + 0 = 0 12 + 6 = 18 30 + 7 = 37 8 + 8 = 16 4 + 1 = 5 3. táblázat A háziorvosnál megjelent és az ABBÉ-tesztben legalább egy igen választ adó betegek nem szerinti megoszlása Egy igen választ adott a tesztben Kettő négy igen választ adott a tesztben Összes beteg (%) Férfiak (%) Nők (%) Összes beteg (%) Férfiak (%) Nők (%) Tesztet kitöltők arányában 4,82 7,53 2,33 11,67 17,57 6,2 Az összes beteg arányában 1,59 3,2 0,63 3,84 7,48 1,69 határidőig a háziorvosok közül 18 (10 nő, nyolc férfi), míg a szakorvosok közül 27 (20 nő, hét férfi) küldte vissza a kitöltött kérdőívet, ami 41,28%-os visszaküldési arányt jelent. Tehát a válaszadási hajlandóság nem érte el a megkeresett orvosok felét, ugyanakkor a szakorvosok körében a válaszadási hajlandóság magasabb volt, mint a háziorvosok körében, és kétszer annyi nő kolléga küldte vissza a kitöltött kérdőívet, mint ahány férfi kolléga, ami nagyjából megfelelt a szolgáltatónál dolgozó orvosok nemi arányának. A legkisebb válaszadási hajlandóságot a férfi szakorvosok mutatták. A kérdőívet visszaküldő kollégák kor és nem szerinti megoszlását az 1. ábrán, míg más természetű szociológiai jellemzőiket a 4. táblázatban mutatjuk be. Érdeklődés az addiktológiai betegségek jelenléte után Saját bevallása szerint a háziorvosok és a szakorvosok majd mindegyike rákérdez a beteg alkohol- vagy drogproblémájára, ha annak lehetősége benne felmerül (5. és 6. táblázat). Mi több, túlnyomó részük a beteget szakemberhez irányítja (5. és 6. táblázat). A kémiai szerhasználat lehetőségére történő rákérdezés indokaként az orvosok a leggyakrabban ezen betegségek gyógyíthatóságát, illetve az orvosnak ismernie kell az általa kezelt beteg szokásait válaszokat adták. A választ adó orvosok véleménye az addiktológiai betegségek természetéről Az alkoholbetegséget a választ adó valamennyi orvos betegségnek tartotta, és ezen belül a háziorvosok döntő része krónikus betegségként könyvelte el, bár e csoportban vannak, akik az alkoholbetegséget gyógyítható, míg mások gyógyíthatatlan állapotnak tartják (5. táblázat). A panel 8 Orvosok száma (személy) 6 4 2 0 B panel 12 Orvosok száma (személy) 10 8 6 4 2 0 3 Életkor (év) Életkor (év) 1. ábra A kérdőívet kitöltve visszaküldő józsefvárosi háziorvosok és Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálatnál dolgozó szakorvosok nem és kor szerinti megoszlása (A panel: háziorvosok, B panel: szakorvosok) Ugyanakkor a férfi háziorvosok körében többen erkölcsi kérdésként kezelik a problémát (5. táblázat). A szakorvosok többsége is krónikus betegségnek tartja az alkoholbetegséget, de körükben inkább az állapot gyógyíthatóságába vetett hit az elterjedtebb (5. táblá- 1267 2012 153. évfolyam, 32. szám
4. táblázat A kérdőívet kitöltő háziorvosok és a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálatnál dolgozó szakorvosok néhány szociológiai jellemzője Háziorvosok Szakorvosok Nő Férfi Nő Férfi Házas Igen 7 7 15 5 Nem 3 1 5 2 Gyermeke van Igen 9 7 18 5 Nem 1 1 2 2 Másodállása van Igen 2 1 7 5 Nem 8 7 13 2 Tudományos minősítése van Igen 1 0 0 2 Nem 9 8 20 5 Szakvizsgák száma 1 2 5 12 2 2 4 3 8 4 3 4 0 0 1 zat). Ugyanakkor nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik véleménye szerint az alkoholprobléma akaraterő kérdése, illetve erkölcsi kérdés (5. táblázat). Bár szemben az alkoholprobléma megítélésével, a kábítószer-problémás esetek tekintetében a háziorvosok és a szakorvosok véleménye jelentősebb eltérést mutatott, minden orvos betegségnek tartja az állapotot (6. táblázat). A drogbetegséget lényegében minden háziorvos krónikus betegségként könyvelte el, különbség csupán abban volt köztük, hogy gyógyítható vagy gyógyíthatatlan állapotnak ítélik-e (6. táblázat). Jóllehet, ez a meghatározó vélemény a szakorvosok között is, körükben előforduló vélemény, hogy az egész akaraterő kérdése, illetve erkölcsi kérdés (6. táblázat). Sőt egyesek az egész problémakört akut betegségként írják le és megelégszenek a megvonási tünetek kezelésével (6. táblázat). Az orvosok alkohol-, illetve droghasználók iránti attitűdje A kérdésre választ adó háziorvosok, ha választhatnának az alkohol-, illetve drogfüggő betegek közül, akkor inkább alkoholproblémás betegeket kezelnének (nők esetében 10 közül kilenc, míg férfiak esetében nyolc közül hét döntene így). A női szakorvosok közül 15 válaszolta, hogy inkább alkoholproblémás, míg csupán egy adta azt a választ, hogy inkább drogproblémás beteget kezelne. (A válaszoló kolléga maga is kipróbálta a drogot.) Négyen nem adtak választ a kérdésre. A férfi szakorvosok közül négy inkább alkoholfüggő beteget kezelne. A választ nem adók száma három volt. Ha a kérdést úgy fogalmaztuk meg, hogy igaz-e az az állítás, hogy a drogfüggő betegektől igyekszik megszabadulni, akkor a háziorvos kolléganők öt-öt arányban adtak igenlő, illetve tagadó választ, míg férfi kollégáik közül csak egy adott igenlő választ szemben a hét nemlegesen nyilatkozóval. A szakorvosok körében az igenlő és tagadó válaszok aránya megegyezett (nőknél 10 igennel szemben kilenc nem, míg férfiak esetében három igennel szemben négy nem válasz állt). Az attitűd szempontjából fontos kérdés a családi tapasztalat. Három háziorvos kolléganő és egy szakorvos kolléganő gyermeke kipróbálta az illegális kémiai szerek valamelyikét, de a többség nemleges választ adott a Gyermeke használt-e drogot? kérdésre. Az orvosok egészségi állapota Bár az orvosi tevékenység jelentős distresszel jár, az orvosok halandósága tekintetében az adatok ellentmondásosak. Az átlagnépesség halálozási rátájával összehasonlítva hol alacsonyabb, hol magasabb orvosi halálozási arányról számolnak be vélhetően a vizsgált orvospopulációtól függően, de abban konszenzus van, hogy az orvosok suicidium miatti halálozása nagyobb, mint az átlagpopulációé [20, 21, 22, 23, 24]. Az orvosok általános egészségi állapota Az orvosok saját általános egészségi állapotukat 80% körüli értékben adták meg (7. táblázat). Mindkét csoportban a nő orvosok adtak meg jobb általános állapotot, a férfi orvosok esetében nem csupán az átlagos érték volt alacsonyabb, különösen a háziorvosok esetében, hanem a tartomány is szélesebb volt, amiben az értékek mozogtak (7. táblázat). A lelki és testi egészségre különkülön is rákérdezve, a háziorvos nők kivételével minden vizsgált csoportban a lelki egészség mutató magasabb volt, mint a testi egészségre vonatkozó mutató (7. táblázat). Egyes betegségcsoportokra rákérdezve minden orvoscsoport esetén magas a cardiovascularis betegségek és a krónikus fájdalom előfordulása (8. táblázat). Ezen két betegségcsoport, illetve a hozzájuk kapcsolódó panaszok magas előfordulásának egyik magyarázata lehet az orvosok magas átlagéletkora (1. ábra és 8. táblázat). 2012 153. évfolyam, 32. szám 1268
Ha rákérdez, mi a rákérdezés indoka? b 1 5 4 9 2 Mit gondol az alkoholbetegségről? d 1 0 1 5 3 EREDETI KÖZLEMÉNYEK 5. táblázat A józsefvárosi háziorvosok, illetve a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálatnál dolgozó szakorvosok viszonya a beteg alkoholproblémájához Kérdés Háziorvos Szakorvos Nő Férfi Nő Férfi Ha az alkoholprobléma felmerül, rákérdez? Igen 10 8 18 5 Nem 0 0 1 a 2 a Nincs válasz 0 0 1 0 A beteg igenlő válasza esetén szakorvoshoz irányít? 2 1 3 2 0 3 4 5 10 4 4 1 3 5 1 5 0 0 0 0 6 4 0 0 0 Igen 7 6 17 5 Nem 3 c 2 2 2 Nincs válasz 0 0 1 0 2 0 0 1 0 3 4 0 11 2 4 6 4 4 4 5 0 4 2 1 6 0 0 0 0 7 1 e 0 1 e 0 a Ha nem kérdez rá a beteg alkoholproblémájára, akkor azt azért nem teszi, mert a beteg esetleg megsértődik (egy kolléganő válasza), vagy mert általa nem befolyásolható, illetve időhiány (egy-egy kolléga). b Több választ is lehetett adni. 1. Úgy gondolja, az alkoholbetegség gyógyítható. 2. Ugyan nem hiszi, hogy az alkoholbetegség gyógyítható, de ha már felmerült a lehetősége, akkor illik rákérdezni. 3. Az orvosnak ismernie kell az általa kezelt beteg szokásait. 4. Legalább a lelkére beszélhetek. 5. A családjában is volt alkoholbeteg. 6. Egyéb, éspedig. c Egy kolléganő egy bizonyos pontig kezelné, majd szakorvoshoz küldené a beteget. d Több választ is lehetett adni. 1. Akaraterő kérdése az egész. 2. Akut betegség, a megvonási tüneteket kell kezelni. 3. Krónikus betegség, de gyógyítható. 4. Krónikus, visszaesésekkel járó gyógyíthatatlan betegség. 5. Erkölcsi kérdés. 6. Nem betegség. 7. Egyéb, éspedig. e Az egyéb válaszlehetőségek között a válaszadó orvos szabadon megadhatott bármilyen indokot, esetünkben a kolléga a menekülés a semmittevés elől, de van genetikai háttere választ nevezte meg. A pszichés betegségek között hangulatzavar (depresszió, dysthymia) fordult elő (8. táblázat). Különösen gyakori az orvosok körében az alvásprobléma, a szorongás és emiatt, illetve a depresszió előfordulása miatt nem meglepő, hogy az antidepresszánsok szedése mellett az orvosok szorongásoldót, illetve altatót is szednek (8. táblázat). A fenti egészségügyi problémák dacára az orvosok énképe alapvetően pozitív, a hobbi vagy rendszeres sportolás körükben gyakori (8. táblázat). Az orvosok suicid kísérletei, suicid gondolatai és családi anamnézis A suicidium vonatkozásában többféle kockázati tényező ismert, és ezen számba jöhető kockázati tényezők egyike a kémiai szerfüggőség, például az alkoholizmus, míg egy másik fontos kockázati tényező a depresszió. Ezen utóbbi tekintetében több kolléga a betegség előfordulását firtató kérdésre igenlő választ adott (8. táblázat). A fent felsorolt kockázati tényezők mellett egyéb, szociológiai és egészségügyi rizikófaktorok is hatással 1269 2012 153. évfolyam, 32. szám
Ha rákérdez, mi a rákérdezés indoka? c 1 6 5 7 2 Mit gondol a drogbetegségről? d 1 0 0 5 2 EREDETI KÖZLEMÉNYEK 6. táblázat A józsefvárosi háziorvosok, illetve a Józsefvárosi Egészségügyi Szolgálatnál dolgozó orvosok viszonya a beteg drogproblémájához Kérdés Háziorvos Szakorvos Nő Férfi Nő Férfi a Ha a drogprobléma felmerül, rákérdez? Igen 10 8 16 6 Nem 0 0 3 b 1 b Nincs válasz 0 0 1 1 A beteg igenlő válasza esetén szakorvoshoz irányít? 2 0 0 1 0 3 3 3 8 5 4 1 2 1 1 5 0 0 0 0 6 3 0 0 0 Igen 10 8 14 6 Nem 0 0 3 1 Nincs válasz 0 0 3 1 2 0 0 2 0 3 6 6 11 2 4 3 1 4 4 5 1 0 2 2 6 0 0 0 0 7 1 0 1 0 a Egy kolléga a droggal kapcsolatos egyetlen kérdésre sem válaszolt. b Egy kolléganő azért nem kérdez rá a drogproblémára, mert nem ismeri a tüneteket, míg további kettő azért nem, mert ha rákérdez, esetleg megsértődik a beteg. A kolléga szerint a kérdést a megfelelő helyen kell feltenni, és nem ő a megfelelő hely. c Több választ is lehetett adni. 1. Úgy gondolja, a drogbetegség gyógyítható. 2. Ugyan nem hiszi, hogy a drogbetegség gyógyítható, de ha már felmerült a lehetősége, akkor illik rákérdezni. 3. Az orvosnak ismernie kell az általa kezelt beteg szokásait. 4. Legalább a lelkére beszélhetek. 5. A családjában is volt drogbeteg. 6. Egyéb, éspedig.. d Több választ is lehetett adni. 1. Akaraterő kérdése az egész. 2. Akut betegség, a megvonási tüneteket kell kezelni. 3. Krónikus betegség, de gyógyítható. 4. Krónikus, visszaesésekkel járó gyógyíthatatlan betegség. 5. Erkölcsi kérdés. 6. Nem betegség. 7. Egyéb, éspedig. vannak az öngyilkos-magatartásra, például a nem, a családi kapcsolatok, a munkanélküliség, súlyos betegség [25]. De emellett védőfaktorok is ismertek, például a házas állapot [25]. A 9. táblázatban foglaltuk össze az orvosok öngyilkossági gondolataival, kísérleteivel kapcsolatos adatokat, illetve ezzel összefüggésben bemutatjuk az orvosok családjának suicidológiai anamnézisét is. Az orvosok kémiai szerfogyasztása Addiktológiai probléma miatt egyetlen orvos sem részesült kezelésben, jóllehet, napi rendszerességgel italozó orvosok is dolgoznak a szolgáltatónál (10. táblázat). Alkohollal majd mindegyik választ adó orvos kapcsolatba került már, sőt mind a kilengés, mind pedig a szabályszegés előfordult már körükben (10. táblázat). Az egyáltalán nem fogyaszt alkoholt választ bejelölőkről nem tudni, hogy vajon soha nem fogyasztottak alkoholt, vagy csupán egy idő óta absztinensek. Az absztinencia oka sem ismert ezt a kérdőív hiányosságának is tekinthetjük. Ugyanakkor elgondolkodtató az önmagát absztinensnek valló férfi orvosok magas száma. Az ABBÉ-teszt az alkoholprobléma szűrésére alkalmas gyorsteszt. A teszteredmények alapján egy háziorvos 2012 153. évfolyam, 32. szám 1270