3. A VÁLLALKOZÁSOK ERŐFORRÁSAI 3.5 Költségek, költségkalkuláció és árképzés A vállalkozások tevékenységük folytatásához különféle erőforrásokat használnak fel. A felhasznált erőforrások pénzben kifejezett értékét költségnek nevezzük, pontosítva: a költség a termelés érdekében felhasznált élő- és holtmunka ráfordítás pénzben kifejezett értéke. A ráfordítás tágabb fogalom, mint a költség, mert olyan felhasználásokat is tartalmaz, amelyek a számviteli szabályok szerint nem számolhatók el költségként, azaz a ráfordítás lehet: egyidejűleg költség is (pl. anyag-, bérfelhasználás), átmenetileg nem költség (p1. az aktív időbeli elhatárolás), nem költség, mert az eredmény terhére számolják el (p1. társasági adó). A költség tartalmának és a költségfelhasználások értékelési módjának meghatározása azért elsődleges fontosságú, mert a költség készletnövekedési tényező, jövedelmezőségi tényező és ártényező is. A ráfordítások teljes körű elszámolása növeli az árat, így csökkenti a versenyképességet, növeli a saját termelésű készletek értékét, mely nagyobb forgóeszköz-szükségletet és hiteligényt jelent. A termelés, vagyis a termékek, szolgáltatások előállításának költségeit pontosan ismerni kell, mert az elengedhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak. A költségeket sokféleképpen lehet csoportosítani. A költségeket különféle szempontok alapján történő rendszerezésére azért van szükség, hogy az egyes vállalkozási tevékenységekhez kapcsolódó költségek szükségességét, jogosságát, ésszerű mértékét vizsgáljuk, elemezzük. Költség nemek szerint: anyagköltség: alapanyag, félkész termék, energia stb.; személyi jellegű ráfordítások: bérek, személyi jellegű kifizetések, társadalombiztosítási járulékok stb.;
értékcsökkenési leírás: a befektetett tárgyi eszköz egyszeri nagy kiadásának lineáris, progresszív vagy degresszív módon elszámolt költsége; egyéb költségek: pl. nyomtatvány, irodaszer, posta, telefon, bankköltségek stb.. Az elszámolás módja szerint: közvetlen költségek, amelyek közvetlenül az előállított termék (szolgáltatás) létrehozása érdekében merülnek fel, és közvetlenül megállapítható, hogy mely terméket terhelik; közvetett költségek, amelyek szükségesek a vállalkozás működéséhez és csak a költség helye ismert, vagyis ahol a költség felmerül, az adott termékre vagy szolgáltatásra eső értéke számítással határozható meg, ilyenek az általános költségek, rezsi stb.. Termeléshez való viszonyuk szerint: fix költségek, amelyek a termelés kisebb mértékű növekedése, vagy csökkenése esetén nem változnak, viszonylag állandóak. Rövidtávon, vagyis éven belül a közgazdaságtan állandónak, fix költségnek tekinti, amelynek egy termékre eső része a termelés bővítésével csökken, de sohasem éri el a nullát, ilyenek az értékcsökkenési leírás, irodai költségek, raktározási költségek; változó költségek, amelyek a termelés vagy értékesítés során maguk is változnak, változásuk mértéke azonban eltérő. Az anyagköltség, a közvetlen bérköltség a termelés növekedésével arányosan (lineárisan) nő, az üzemi általános költségek azonban kisebb ütemben emelkednek. A költségekkel nem csak utólag, a termékek, és szolgáltatások elkészülése után kell tisztában lenni, hanem már a gyártás megkezdése előtt. Tudnia kell a vállalkozónak, hogy egy áru előállítása, eladása, vagy az adott szolgáltatás mennyibe kerül. Azt a tevékenységet, amikor meghatározzuk, hogy egy adott termék előállítása, forgalmazása, a szolgáltatás nyújtása milyen és mekkora költségekkel jár, költségkalkulációnak nevezzük. A költségek tervezése és a költségkalkuláció elkészítése pontos számításokat igényel. Tételezzük fel, hogy példánkban a következő adatok állnak rendelkezésre. Közvetlen költségek: Anyagköltségek: Az anyag egységára: 3200 Ft Kellékek: 800 Ft Összes közvetlen anyagköltség = 4 000 Ft
Munkabér: A vállalkozónak két részmunkaidős alkalmazottja van, akiknek havi 128 500 Ft/fő a munkabére TB járulékkal együtt. A két alkalmazott éves bértömege: 2 x 128 500 Ft x 12 hónap = 3 084 000 Ft. A dolgozók 46 héten keresztül heti 40 órában dolgoznak, így az évi ledolgozott munkaidő: 2 x 46 hét x 40 óra = 3 680 óra. Az egy munkaórára eső bérköltség (éves bértömeg / évi ledolgozott munkaóra): 3 084 000 Ft: 3 680 óra = 838 Ft. Egy termék előállításához 5 munkaóra szükséges, így a két dolgozónak: 2 x 5 óra = 10 munkaóra szükséges. 10 munkaórára eső bérköltség: 838 x 10 = 8380 Ft. Tehát egy termék előállításához szükséges bérköltség: 8380 Ft. Összes anyagköltség: 4000,00 Ft Összes bérköltség: 8380,00 Ft Összes közvetlen költség: 11 380,00 Ft Közvetett költségek: épület költségei (műhely bérleti díja), 240000 Ft, gépek karbantartása, amortizáció 60 000 Ft, energiaköltségek 132 000 Ft, adminisztrációért fizetett bér 250 000 Ft, irodai költségek 160 000 Ft, értékesítési költségek 140 000 Ft, egyéb költségek 80 000 Ft, így az összes közvetett költség: 1 062 000 Ft. Éves munkaórák száma 3 680 óra. Egy órára jutó közvetett költség: 1 062 000 Ft : 3 680 óra = 288,60 Ft. A termék 10 munkaórával készül el, költsége 288,60 Ft x 10 óra = 2886,00 Ft. Összes közvetlen költség 11 380,00 Ft Összes közvetett költség: 2886,00 Ft Összes költség: 14 266,00 Ft Több termék esetén a közvetlen költségeket külön-külön, termékenként kell kiszámolni. A közvetett költségszámítást ugyanilyen módon kell elvégezni. Ezek a tényleges költségek, a vállalkozó jövedelmét és a tőkeköltségét (hozamát) biztosító profitot (nyereséget) az értékesítéssel a piacon lehet realizálni. Ha 14 266 Ft-nál magasabb áron lehet a terméket eladni, akkor nyereség képződik. Az árképzés nélkülözhetetlen a nyereséget biztosító árbevétel tervezéséhez. A gyakorlatban sokféle árképzési módszert alkalmaznak: a költségorientált, keresletorientált, és versenytárs alapú árképzési módszereket.
A költségorientált árképzés alkalmazásánál az ár kialakításánál az összes költségre megfelelő hasznot számolva kalkulálunk. ÖSSZES KÖLTSÉG + HASZON = ÁRBEVÉTEL vagy ÖSSZES KÖLTSÉG/DB + HASZON/DB = ÁR Az ár a piacon alakul ki. A piac jelzi, hogy a termékre szükség van-e, és a vevő mennyit hajlandó érte fizetni. Ha egy termék a piacon 15 466 Ft-ért eladható, - áfa-t nem számolva-, akkor termékenként a nyereség 15 466 Ft 14 266 Ft = 1 200 Ft lesz. Ha azonban a termék alacsonyabb áron adható el, a nyereség kisebb lesz. Ebben az esetben ahhoz, hogy a vállalkozó az előbbivel azonos nyereséget érjen el, költségeit csökkentenie kell. Ha a termék ára a piacon 10 000 Ft, akkor az áru csak veszteséggel adható el. A vállalkozónak két lehetősége van: vagy nem gyárt több ilyen terméket (más termék gyártásába fog, esetleg föladja vállalkozását), vagy csökkenti a termelési költségeit. Ha sikerül költségeit 10 000 Ft alá szorítani, ismét nyereségessé válik a tevékenysége. A költség csökkentése fejlettebb technika alkalmazásával lehetséges. Így az egy termékre fordított munkaórát a példában szereplő 10 óráról kevesebb órára csökkentheti. A fejlettebb technika beruházást igényel, melynek megvalósítása gazdaságossági számításokat és gondos előkészítést igényel. A szolgáltató vállalkozások nem terméket adnak el, hanem szolgáltatnak, ami leegyszerűsítve megfelelő szakértelemmel végzett gépi vagy kézi munka. A szolgáltatások árát általában munkaórák szerint számolják, ez a rezsióradíj, mely a szolgáltatás óránkénti díjtétele. Összetevői: éves ledolgozott órák száma (termelő óra), éves költségek (bér közvetett) vállalkozói tevékenység díja. Az alkalmazottal rendelkező vállalkozó rezsióradíjában, az éves költségek között a közvetett költségek (rezsi) és az alkalmazottak bére, valamint járulékai is szerepelnek. Ha a vállalkozónak nincsenek alkalmazottai, közvetlen bérköltsége a saját bére. A szolgáltatás kalkulált ára: Ár = az adott munka időszükséglete x rezsióradíj + a közvetlen anyagköltség A helyszínen végzett munkánál még fel kell számolni a kiszállás költségeit is.
Az ár itt is a piacon, a megrendelő és szolgáltató alkujának eredményeként alakul ki. Ha az igénybevevő nem fogadja el az előre közölt feltételek szerinti árat, az ajánlott ár változhat, esetleg az adásvétel meg is hiúsulhat. Az árbevétel, a költségek meghatározásánál, tervezésénél a fedezeti pont számítása megfelelő támpontot nyújt. A fedezeti pont megmutatja, hogy mekkora árbevétel szükséges ahhoz, hogy nyereséget realizáljunk, illetve milyen volumenű termelés szükséges a nyereséget biztosító árbevétel eléréséhez. A számításhoz a költségeket fix és változó költségekre osztjuk. Ha az árbevétel éppen fedezetet nyújt az állandó és változó költségekre, akkor a vállalkozás nyeresége nulla. A fedezeti pont eléréséhez komoly üzleti érdeke főződik a vállalkozásnak, hiszen ennél nagyobb termelési volumen és magasabb árbevétel mellett tud nyereséget felmutatni. Célszerű a fix költségeket az induláskor minimalizálni. Az elhalasztott beruházásokat az adózott eredmény visszaforgatásával lehet pótolni. A jövedelemelvárás megalapozása az árbevételi tervben nagyon komoly és részletekbe menő költségtervezést igényel. Az árbevétel költség nyereség (ÁKN) struktúra szerint az (Á) árbevételből levonva az értékesítés(kv) közvetlen költségét megkapjuk a (F) fedezetet. Ebből levonva az értékesítés (Kfix) közvetett költségét megkapjuk a nyereséget. Fontos tudni, hogy a teljes költségen belül a nagyobb állandó költség nagyobb üzleti kockázatot jelent. Az ÁKN struktúra mellett a fedezeti pont számításának pénzügyi modelljét is alkalmazhatjuk. Az alábbi képlet segítségével is meghatározhatjuk azt a termelési nagyságot, amely mellett az eladási ár, az egységnyi változó költség, és a teljes állandó költség figyelembe vételével az összes felmerülő költségünk megtérül: Q b F =. P V Ahol F az összes fix költség, P az eladási ár, V az egységnyi termékre jutó változó költség. A fedezeti pont meghatározását akkor kell alkalmaznunk, ha a vállalkozás egy termék előállításával foglalkozik, a fedezeti árbevétel kiszámítása akkor indokolt, ha a vállalkozás több termékkel, illetve szolgáltatással van jelen a piacon.
Költségek becslése induló vállalkozásnál Az egyik legfontosabb dolog, hogy tisztában kell lenni azzal: induláskor és az első pár hónapban, amíg elegendő bevételhez nem jutunk, milyen, és mennyi kiadásunk lesz. Egy kezdő vállalkozás költségeinek összetételében vannak egyszeri, a vállalkozás indításával kapcsolatos kiadások, és vannak folyamatosan fizetendő tételek. A folyamatos költségek az üzletmenettől függetlenül állandó, és változó költségek lehetnek. Milyen egyszeri kiadásokra lehet számítani? A teljesség igénye nélkül, egyszeri kiadások lehetnek: Cégalapítás költsége Honlap, egyéb reklámanyagok Ingatlan, jármű vásárlása, bérbevételének első díja, kaució Szükséges gépek, berendezések megvásárlása Árukészlet költsége. Milyen állandó és változó költségek (kiadások) merülhetnek fel? A további, folyamatos, fix kiadások lehetnek: Egyes adók, járulékok Alkalmazottak fizetése Hiteltörlesztés, lízingdíjak Bérleti díjak Ingatlan rezsije Internet, telefon Biztosítások Hirdetés. Változó kiadások lehetnek: Egyes adók (áfa, iparűzési adó) Járművek üzemanyag költsége Árukészlet Egyéb fogyó eszközök pótlása Szükséges gépek, szerszámok beszerzése.