1
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR KESZTHELY Állttudományi és Állttenyésztéstni Tnszék DOKTORI (Ph.D.) ÉRTEKEZÉS Állt- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskol Iskolvezető: Dr. And Angél, D.Sc. A hrcs (Silurus glnis) növényi fehérje lpú tkrmányozásánk meglpozás intenzív rendszerben Témvezetők: Dr. Bercsényi Miklós egyetemi tnár és Dr. Ngy Szbolcs egyetemi docens Készítette: Hvsi Máté Keszthely 2014 2
A HARCSA (SILURUS GLANIS) NÖVÉNYI FEHÉRJE ALAPÚ TAKARMÁNYOZÁSÁNAK MEGALAPOZÁSA INTENZÍV RENDSZERBEN Értekezés doktori (PhD) fokozt elnyerése érdekében Írt: Hvsi Máté Készült Pnnon Egyetem, Georgikon Kr Állt- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskoláj keretében Témvezetők: Dr. Bercsényi Miklós egyetemi tnár és Dr. Ngy Szbolcs egyetemi docens Elfogdásr jvslom (igen / nem) A jelölt doktori szigorlton...%-ot ért el, Az értekezést bírálóként elfogdásr jvslom: Bíráló neve:...... igen /nem (láírás)**. (láírás) Bíráló neve:......) igen /nem. (láírás) ***Bíráló neve:......) igen /nem. (láírás) A jelölt z értekezés nyilvános vitáján...%-ot ért el. Veszprém/Keszthely,. Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése... Az EDHT elnöke 3
Trtlomjegyzék 1.Kivont... 6 2.Abstrct... 7 3.Auszug... 8 4.Bevezetés... 9 5.Célkitűzések... 12 6.Irodlmi áttekintés... 13 6.1. A hrcs rendszertn... 13 6.2. A hrcs elterjedése... 14 6.3. A hrcs testfelépítése... 14 6.4. A hrcs táplálkozás és növekedése... 15 6.5. Hrcsfélék termelése és hsznosítás hzánkbn és világbn... 18 6.5.1.Pngsius sp.... 19 6.5.2.Cstornhrcs (Ictlurus puncttus)... 21 6.5.3.Afriki hrcs (Clris griepinus)... 23 6.5.4.Amuri vgy jpán hrcs {Amur ctfish, Jpnese ctfish}, Silurus sotus... 25 6.6. A lesőhrcs hsznosítás hzánkbn és Európábn... 26 6.7. A hlliszt termelés helyzete és problémái... 31 6.8. A hlliszt kiváltásánk és mennyiségi csökkentésének lehetőségei... 33 6.8.1. Állti eredetű összetevők... 34 6.8.2. Növényi eredetű összetevők... 36 6.8.3. Fermentációs termékek... 39 6.9. Intenzív, növényi fehérje lpú rgdozó hltermelés fenntrthtóság... 41 6.10. A hlk fehérje- és minosv-szükséglete... 42 6.10.1. Fehérjeigény... 43 6.10.2. Aminosvigény... 45 6.11. Az optimális etetési gykoriság és npi tkrmánydg... 47 7.Anyg és módszer... 49 7.1. A kísérleti rendszerek... 49 7.2. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 50 7.2.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 50 7.2.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 51 7.2.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 52 7.3. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 53 7.3.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 53 7.3.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 55 7.4. Anlitiki vizsgáltok... 57 7.5. Mérések, számítások, sttisztiki értékelés... 57 8.Eredmények... 60 8.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 60 8.1.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 60 8.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 63 8.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 66 8.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 69 8.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 69 8.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 72 9. Az eredmények értékelése és következtetés... 76 9.1. Tkrmányozás-technológii prméterek vizsgált... 76 4
9.1.1.Optimális npi tkrmánydg meghtározás... 76 9.1.2. Optimális etetési gykoriság meghtározás... 77 9.1.3. Különböző tkrmányok kiürülési idejének vizsgált... 78 9.2. Hlliszt kiválthtóságát célzó vizsgáltok... 79 9.2.1. Különböző tkrmánylkotók htás hrcs teljesítményére növényi fehérje lpú táp etetése során... 79 9.2.2. Hlliszt kiváltás húsliszttel, illetve növényi fehérjével... 80 10. Összefogllás... 81 11. Tézispontok... 82 12. Thesis points... 83 13. Köszönetnyilvánítás... 83 14. Irodlomjegyzék... 84 Függelék... 104 Fényképek... 104 Publikációs list... 107 Tudományos elődások z értekezés témkörében... 107 Tudományos közlemények z értekezés témkörében... 109 Egyéb tudományos közlemények... 110 Jegyzetek, dolgoztok... 111 Egyéb tudományos elődások... 111 5
1. Kivont A dolgoztbn bemuttott kísérletek egy, hzi körülmények között gzdságosn folytthtó, intenzív lesőhrcs (Silurus glnis) termelési technológi meglpozását szolgálják. Mivel egy ilyen rendszerben termelési költségek túlnyomó részét tkrmányozás teszi ki, gzdságosságosság elsősorbn ezen tényezőn múlik. Igen fontos tehát z optimális npi tkrmánydg és z etetési gykoriság ismerete. Továbbá gzdságosság és fenntrthtóság jegyében fontos olyn tápok fejlesztése, melyek kielégítő növekedést és hlhús minőséget biztosítnk, ugynkkor olcsó, hzi lpnygokból készülnek, és hllisztet pedig nem, vgy csk csekély mennyiségben trtlmznk. A dolgoztbn bemuttott kísérletekben szerző vizsgált z optimális npi tkrmánydgot, etetési gykoriságot és bélcstorn kiürülési sebességét. Szintén vizsgált hlliszt helyettesítésének lehetőségét növényi fehérjével önmgábn és különböző hozzádott tkrmánylkotókkl, illetve húsliszttel. Eredményei szerint egynyrs hrcs tkrmányozás során npi 2,5-4 % (z állomány tömegében kifejezett) tkrmánydg jvsolhtó, z ktuális vízhőmérséklettől, illetve gzdsági strtégiától függően. Kísérletében kimuttt, hogy z etetési gykoriság nem volt htássl sem növekedésre, sem tkrmányértékesítésre, sem pedig szétnövésre. Igzolt hrcs étvágyánk és nygcsere intenzitásánk hőmérsékletfüggését. A hőmérséklet emelkedésével felvett tkrmány mennyisége rányosn nőtt. A tápcstorn kiürülése hőmérséklet növekedésével gyorsult. 20 C-on 36-49 ór ltt, 24 C-on 19-35 ór ltt ürült ki hlk bélrendszere. Eredményei lpján kijelenthető, hogy lesőhrcs nevelhető szinte kizárólg növényi fehérjét trtlmzó tápokon, ugynkkor növekedése z elvárt optimum ltt mrd. A hlliszt kiváltásár hrcs tkrmányábn, szerző áltl vizsgált állti eredetű lpnygok közül, húsliszt lklmzás tűnt eredményesnek. 6
2. Abstrct Foundtion of plnt protein bsed feeding of Europen ctfish (Silurus glnis) in intensive systems In these experiments the optiml dily feeding rte, the feeding frequency nd the pssing time of feeds through the intestinl system were studied. The possibilities of substitution of fish mel with plnt protein lone nd with different dmixtures nd met mel were lso investigted. According to the results 2.5-4% dily feed portion (expressed s percentge of stock body weight) is recommended for the one-summer old wels. During the experiment there were not found ny effects of feeding frequency on growth, feed conversion nd size vrition. At 20 C the gut content ws evcuted from the digestive trct within 36-49 hours while it occurred within 19-35 hours t 24 C. For the fish mel substitutions met mel, ppered to be suitble. 7
3. Auszug Der Grundierung der plnzliches Eiweiss enthltenen Fütterung des Wels (Silurus glnis) in den intensiv Systems In dem Experiment in dieser Disserttion ht der Autor die optimle tägliche Futterportion, die Häufigkeit der Fütterung, die Entleerungsgeschwindigkeit des Drmknls untersucht. Er ht uch die Möglichkeiten des Ersetzens des Fischmehls durch pflnzliches Eiweiss llein und mit Zustzstoffen und uch mit Fischmehl untersucht. Nch seinen Ergebnissen ist bei einsömmerigen Welsen eine Futterportion von 2,5-4% (im Gewicht des Bestndes ngegeben) vorzuschlgen. In seinem Experiment konnte er keine Wirkung der Fütterung uf Wchstumsrte, uf Futterverwertung und uch uf die Zerwchsung nicht beweisen. Die Drmenentleerung ist mit zunehmender Tempertur beschleunigt. Bei 20 C leert ds Drmsystem der Fische währed 36-49 Stunden, bei 24 C während 19-35 Stunden us. Als Erstz für Fischmehl us untersuchten tierischen Grundstoffen scheint die Verwendung von Fleischmehl erfolgreich zu sein. 8
4. Bevezetés A világ népessége rohmosn növekszik, becslések szerint 2050-re kár 11 milliárd főt is elérheti (Pimentel és Pimentel, 2006). A mezőgzdsági ágztok számár folymtos kihívást jelent növekvő populáció ellátás megfelelő minőségű élelemmel. Ebben tekintetben hlászt és kvkultúr szektor szerepe is jelentős. A világ állti eredetű fehérjeellátásánk 15%- hl. A fejlődő világbn ez szám jóvl mgsbb, z összes fehérjefogysztás 40%-. 1 milliárd embernek (elsősorbn Ázsiábn) egyedüli fehérjeforrás hl (Horn, 2009). Rádásul z életszínvonl folymtos emelkedésével párhuzmosn nő húsfogysztás, és ezen belül hlfogysztás mértéke is (Gillnd, 2002). A növekvő igényt zonbn csk kkor tudjuk kielégíteni, h rendelkezésre állnk termeléshez szükséges források is. A világ hlellátását m már 53%-bn z kvkultúr fedezi, természetes vízi hlászt részesedése 47% (FAO Fisheries nd Aquculture D., 2009). Az édesvízi hlászt rányát tekintve elenyésző, tengeri fogási kvóták vizek túlhlászottság mitt tovább nem emelhetők. A fentiekből világosn következik, hogy jövőben világ hlellátás z kvkultúr szektor növekedésétől és fejlődésétől várhtó. Mindemellett fogysztói pic és kereskedelem folymtos, állndó minőségű szállítást igényli. Ennek biztosítás csk intenzív technológiák lklmzásávl lehetséges. A hl intenzív rendszerben vló termelésének jelentős költségei vnnk, ezért intenzív módon csk mgs pici értékű hlk (pl. rgdozók) termelése lehet gzdságos. Nem meglepő z sem tehát, hogy hzi, ponty dominnciájú kvkultúr értékesítési gondokkl küzd. Az ágzt jövedelemtermelő-képesség növelésének egyik lehetséges módj mgs pici értékű, rgdozó hlk rányánk növelése termelésben. Ezek fjok jelenlegi gykorlt szerint tógzdsági termelés 2-5%-át dják. A lesőhrcs (Silurus glnis Linneus 1758) őshonos, rgdozó hlfjunk, mely hzi kuttások és nyugt-európi példák lpján kiválón megfelel fent említett intenzív termelés igényeinek is. Erre számos kedvező tuljdonság teszi lklmssá. Őshonos, télálló hl, minek mesterséges szporítás kidolgozott. Szálkátln, ízletes fehér hús mgs pici értékkel bír, mi megfelel megváltozott fogysztói igényeknek. A tkrmányt kiválón hsznosítj, növekedése rendkívül gyors. Széles táplálékspektrumml rendelkezik, könnyen tápr szoktthtó. A gzdsági műveletek 9
okozt töréssel szemben ellenálló, oldott oxigéntrtlom igénye pontyéhoz hsonlón lcsony. Hzi termelése még kiknáztln lehetőségeket hordoz mgábn, ugynis számos előnyös tuljdonság ellenére, tógzdsági körülmények között, pusztán járulékos hlként, teljes áruhl mennyiség egy-két százlékábn folyik termelése. 2009-ben z évi tógzdsági hrcstermelés mindössze 246,1 tonn, míg természetes vízi zsákmány 166,6 tonn volt (Pintér, 2010). Ugynkkor Nyugt- és már Kelet- Európábn is növekedik z étkezési hrcsát előállító intenzív hltelepek szám. Németországbn például egyetlen cslád évi 150 tonn pici hrcsát állít elő recirkulációs rendszerben (www.wllerzucht.de). A hrcsábn rejlő termelési potenciált tehát Mgyrországon nem hsználjuk ki kellőképpen. Ennek oki között z új technológiák ismeretének és változttásr vló készségnek hiány is szerepelhet. Az kvkultúrábn termelés htékonyságát és gzdságosságát tkrmányozás ngy mértékben meghtározz. Intenzív rendszerekben z összköltség kár több mint 50%-át is jelentheti tkrmányozás ráfordítás (Fst és mtsi., 1997; Müller, 1990, Silv és mtsi., 2007). Az intenzív hrcstenyésztés hzi viszonyokr vló dptálás során elsődleges cél lehet tehát tkrmányköltség csökkentése olcsóbb tápok lklmzásávl. Jelenleg z intenzív hlnevelő üzemekben hsznált hltápok fő fehérjeforrás, szinte kivétel nélkül hlliszt. A hlliszt lklmzás kézenfekvő, hiszen hl fehérjeszintézise kkor leghtékonybb, h táplálék összetétele minél inkább megközelíti hl testösszetételét. Azonbn hlliszt fő nyersnygát dó tengeri hlk fogás 90-es évek elejétől stgnál, ill. csökken (Astles és mtsi., 2009; Cddy és Gribldi, 2000; Horn, 2009; Johnsen, 2005). A túlhlászt rádásul jelentősen csökkenti biodiverzitást tengeri ökoszisztémákbn (Reid és mtsi., 2009). A világ éves, tengeri hlfogás jelenleg kb. 81-84 millió tonn (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). A tengerek túlhlászottság mitt jelenlegi fogási kvóták tovább már nem növelhetők. A hlliszttel szembeni igény nyilvánvló növekedése mellett, z eddigi gykorlt fenntrthtóság bizonytln, hlliszt előállítás ngyon drágává válht. (Tcon és Metin, 2008). 2004 ót ár megduplázódott, npjinkbn 1600-1800 $/tonn között ingdozik kereskedelmi ár, míg szójliszt ár tonnánként 490 $ (http://www.indexmundi.com). Az egyes trofitási szintek közötti nyg- és energiátviteli rendszer kis htékonyság mitt z állti fehérje állti fehérjéből történő előállításán lpuló termelési folymt komoly gzdsági és környezetvédelmi ellentmondásokkl bír. Sürgető tehát z kvkultúrábn m már áltlános késztetés, hogy felhsznált hlliszt mennyiségét csökkentsük és egyéb, megfelelő 10
fehérjeforrásokkl (pl. más állti fehérjék, növényi fehérjék, fermentációs eredetű fehérjék) váltsuk ki (Ai és Xie, 2006). Számos kuttás kitűzött célj hlolj és hlliszt helyettesítése (Dis és mtsi., 2009; Pnsert és mtsi., 2009; Sánchez-Lozno és mtsi., 2009; Silv és mtsi., 2009) különböző hrcsfélék tkrmányozásánk kpcsán is (Ai és Xie, 2006; Ambrdekr és mtsi., 2009; Dvies és Gouvei, 2008; Toko és mtsi., 2008; Webster és mtsi., 1997). Az Európi Unió külön projektet hozott létre z kvkultúr hlliszt-felhsználásánk csökkentésére AQUAMAX néven (www.qumxip.eu). A progrmnk mgyr résztvevői is vnnk termelői és tudományos oldlon egyránt. A hlliszt kiváltásár már léteznek pozitív eredmények termelési gykorltbn is (FAO Fisheries nd Aquculture Deprtment, 2009). Az Ameriki Egyesült Állmokbn cstornhrcs (Ictlurus puncttus) ipri méretű termelése lcsony fehérjetrtlmú, főleg növényi fehérjét trtlmzó tápokon folyik (Sink és mtsi., 2010). A tápokbn hlliszt mennyisége mindössze 5% körül vn. A termelés npjinkr éves szinten meghldt 270 000 tonnát (Stickney, 2010). Hzi körülmények között zárt rendszerű, intenzív, étkezési lesőhrcs termelés vlószínűleg nem lenne gzdságosn művelhető. Ugynkkor már meglévő kb. 20 000 h hlstófelület olyn mrdndó érték, mely jövőben is hsznosításr érdemes. Mgyrországon intenzív hrcsnevelésre egy olyn kombinált rendszer lehet leglklmsbb, miben z extenzív és intenzív hlnevelő rendszerek előnyös tuljdonságit egyránt kihsználjuk. Ilyenek tvi recirkulációs, tó tóbn rendszerek, illetve tvi ketreces technológiák. Ezeknek rendszereknek közös jellemzője, hogy z értékes hrcsát, egy jól körülhtárolhtó intenzív egységben neveljük, mely egy ngyobb méretű, extenzív (ponty, bus lpú polikultúr) termelő egységgel áll kpcsoltbn. Ez utóbbi végzi z intenzív tenyészterek biológii szűrését, vlmint z itt termelődő biomssz kiegészítő táplálék lehet hrcsánk, tápetetés mellett. Ilyen termelési szerkezet mellett gzdságos lehet olcsóbb, esetleg lcsonybb fehérjetrtlmú tápok etetése is. További előnyei, hogy fenntrthtóbb, víztkrékos, trágyázás mértéke csökkenthető, elhgyhtó, hl könnyebben védhető lopásoktól és mdárkárrl szemben (Kozák, 2009), vlmint természetvédelmi szempontok is jobbn érvényesülhetnek egy ilyen rendszer lklmzás során. 11
5. Célkitűzések A bevezetésben említett technológi dptálás egy új fj termelésére számos technológii részletkérdés megválszolását teszi szükségessé. Mivel termelési költségek túlnyomó részét tkrmányozás teszi ki, gzdságosság elsősorbn ezen tényezőn múlik. Igen fontos tehát tkrmányozás optimlizálás. A fenntrthtóságot is figyelembe véve fontos olyn tápok létrehozás, melyek kielégítő növekedést és hlhús minőséget biztosítnk, ugynkkor olcsó, hzi lpnygokból készülnek, hllisztet pedig nem, vgy csk csekély mennyiségben trtlmznk. A tápok összetétele mellett szintén lényeges z optimális etetési gykoriság és módszer ismerete. A hlk tápfelvétele ugynkkor szemünk elől rejtve zjlik, tényleges tápfogysztásról csk közvetett információk lpján következtethetünk. A tkrmánypzrlás csökkentése mitt szükséges tkrmány kijutttás optimális npi ritmusánk, gykoriságánk, vlmint tkrmánydgnk termelési prméterekre vló htásánk ismerete. A dolgoztbn bemuttott kísérletek eredményei jövőben hozzájárulhtnk egy, hzi körülmények között gzdságosn végezhető, intenzív lesőhrcs termelés meglpozásához. Ennek érdekében célkitűzéseim következők: Az optimális npi tkrmánydg meghtározás egynyrs hrcs esetében. Az optimális etetési gykoriság meghtározás egynyrs hrcs esetében. A tkrmány bélcstornán vló áthldási idejének meghtározás különböző hőmérsékleteken. A lesőhrcs növényi fehérjén vló nevelhetőségének vizsgált. A hlliszt kiválthtóságánk vizsgált lesőhrcs tápjibn. 12
6. Irodlmi áttekintés 6.1. A hrcs rendszertn Elnevezései (http://fishbse.org): ltin: Silurus glnis ngol: Europen ctfish, shetfish, wels német: Wels, Wller, Shden frnci: silure glne mgyr: hrcs, folymi hrcs, lesőhrcs, szürkehrcs, sárg hrcs, prsztfló (Hermn, 1887), pozsárhrcs, pumhrcs, ivdék: hrcspundr, hrcspurdé (Pintér, 2002). Rendszertn: törzs (Phylum): Gerincesek Vertebrt főosztály (Superclssis): Csontos hlk Osteichthyes osztály (Clssis): Sugrsúszójú hlk Actinopterygii losztály (Subclssis): Újúszójúk Neopterygii losztályág (Infrclssis): Vlódi csontoshlk - Teleostei rend (Order): Hrcs lkúk - Siluriformes lrend (Suborder): Hrcs lktúk - Siluroidei cslád (Fmili): Hrcsfélék Siluride nemzetség (Genus): Silurus fj (Species): Silurus glnis L. 1758. (Pintér, 2002; http://fishbse.org) A Siluride csládból mindössze Silurus nemzetségbe (mely jelenleg elfogdott rendszertn szerint 14 fjt tömörít) trtozó két fj fordul elő Európábn: Silurus glnis, Silurus ristotelis (Teugels, 1996). E két fj elterjedési területe is csk Görögországbn fed át (Kobykw, 1989). Természetes hibridjükről nincs tudomásunk, de mesterséges szporítás során sikeresen, 66-89% kelési rát mellett, létrehozták fjhibridet (Hochleithner, 2006). A nemzetség többi 12 fj Közép- és Kelet-Ázsi lkój. Akvkultúrás termelésbe következő fjok kerültek bevezetésre: Silurus glnis, Silurus sotus, Silurus meridionlis (Ai és Xie, 2006, Trintfyllidis és mtsi., 1999). 13
6.2. A hrcs elterjedése Eredeti elterjedési területét nyugtról Rjn vízrendszere, keletről z Arl-tó vízgyűjtője htárolj. Európ észki és déli területein többfelé hiányzik. Észkon 60. szélességi fok képezi htárt. A Blkán-félszigeten csk Dun és Vrdr vízrendszeréből ismert. Svédországbn és Finnországbn rendkívül ritk. Dániából kipusztult, ugynkkor telepítéseknek köszönhetően meghonosodott egész Frnciországbn, Spnyolországbn, z Appennini-félszigeten, Kis-Ázsiábn, Kukázusbn és Kszpi-tengerben is. Angliábn szigetszerű z előfordulás (Pintér, 2002; Trintfyllidis és mtsi., 2002). Hzánk legtöbb vizében megtlálhtó (Hrk és Slli, 2004), elsősorbn ngyobb folyóink (Dun, Tisz, Kőrösök, Ráb), vlmint ngyobb tvink, holtágink (Blton, Velencei-tó, Fertő-tó, Fdd-Dombori Dun holtág, Alcsi-szigeti Holt-Tisz) rendelkeznek jelentős állománnyl. Képes elviselni sótrtlom változását széles htárok között, illetve brkkvizes élőhelyeken is előfordul (Györe, 1995) 6.3. A hrcs testfelépítése Teste pikkelytelen, feje htlms, felülről lpított, törzse rövid, frk hosszú, oldlról lpított. Száj szélesen hsított, melyben lul és felül egyránt sűrű, kefeszerű elrendezésben pró, hegyes fogk sorkoznk (gerebenfogzt). A felső állkpcson egy pár hosszú bjuszszál tlálhtó, mely mellúszó csúcsán is túlér. Az lsó állkpcson négy rövidebb bjuszszál tlálhtó. Szeme pró (Pintér, 2002). Hátúszój csökevényes, frok ltti úszó ugynkkor egészen frokúszóig ér, mely kicsi és lekerekített. A mellúszókt és hátúszót egy-egy kemény úszósugár teszi erőssé. Úszósugár képlete: P D I/2-4, P A I/77-92 (Hrk és Slli, 2004). Testszíne z élőhelytől függően változik, rnybrnától szürkésfeketéig terjed. Oldlit márványos mintázt trkítj, mely átterjed frok ltti úszór is. Előfordulnk lbínó példányi is (Pintér, 2002). Szg- és ízérzékelése, hllószerve, vlmint elektromos- és rezgésérzékelése fejlett (Devitsin és Mljukin, 1977; Mljukin és Mrtemjnov, 1981; Bretschneider, 1974). Szeme pró, látás gyenge, leginkább fényviszonyok változásánk érzékelésére szolgál (Bruton, 1996). 14
6.4. A hrcs táplálkozás és növekedése Az ivdék első táplálékát Cldocer és Copepod rákok képezik, de hmr megjelenik táplálékspektrumábn Chironomus lárv is (Horváth és Tmás, 2007), így sokáig vegyes (plnkton-bentosz) táplálkozású. Duni vizsgáltok szerint 24-30 mm-es kortól plnkton fogysztás visszszorul, 30-50 mm-es hrcsák már részben rgdozó táplálkozást folytthtnk (Tsnádi, 2005). A növendék és felnőtt hrcsák táplálék igen változtos összetételű, szinte minden megfelelő méretű táplálékot elfogysztnk, élőt és dögöt egyránt. Fő táplálékuk hl, de ngyméretű hrcsák étlpján vízimdrktól békán át, egészen kérészlárvákig minden elérhető vízi szervezet szerepel. Kuttások eredményei lpján elmondhtó, hogy hrcs méretéhez képest viszonylg kis hlkkl táplálkozik (Zikov és mtsi., 2008), nnk ellenére, hogy élő tömegének 40%-át kitevő zsákmányt is ejthet (Pintér és Pócsi, 2002). Táplálékánk mennyiségére és összetételére vontkozó vizsgáltokt hzánkbn Vásárhelyi István (1968) végzett. A Tisz egy Tiszdobhoz trtozó szkszán vizsgált több, 0,60-20,0 kg közötti hrcs gyomortrtlmát. A gyomortrtlom döntő többsége, 70,5 %- hl volt, elsősorbn krik- és dévérkeszeg, de pduc, domolykó, blin, márn, küsz, selymes durbincs, német bucó, fekete sügér, menyhl, ponty, sőt még hrcs is előfordult. A hlon kívül zsákmány jelentős részét képezte tiszvirág lárváj (14%) és bék (7,5%). Emellett kisebb mennyiségben rák- és kgylómrdványok is megtlálhtók voltk gyomortrtlombn. Az olszországi Pó folyóbn egy vizsgált szerint 32 cm ltti hrcsák gyomortrtlmábn 77% volt rákok rány és további 15% rovrlárvák részesedése. A 32 cm feletti hrcsák gyomortrtlmábn zonbn gerinctelenek rány már csk 19% volt, táplálék 81%-át hlk képezték (Hochleithner, 2006). Egy lengyel tóbn hrcstelepítés után túlszporodott, idegenhonos cifrrák (Orconectes limosus) z első két évben hrcs gyomortrtlmánk 51%-át dt. A második év után rákpopulációt hrcsállomány sikerrel visszszorított, így már csk táplálék 4%-át képezte (Czrneczki és mtsi., 2003). A hrcs táplálékspektrumánk szélességére és nnk ruglmsságár utl, hogy ngy folyók torkoltvidékein élő populációkbn egyes egyedek specilizálódtk szezonálisn elérhető ndrom hlfjok, mint fttyúhering (Alos los) fogysztásár (Syvärnt és mtsi., 2009). A hrcs emésztése meleg vízben igen gyors, hidegben zonbn jelentősen lelssul (Tsnádi, 2005), így télen csk ritkán, lklomszerűen táplálkozik. A lssú nygcsere 15
következményeként zonbn csk csekély mértékű tömegveszteség tpsztlhtó hosszú kopllás ltt. Alpvetően éjszk táplálkozik, de nevelés során nppli etetése is problémmentesen megoldhtó (Boujrd, 1995, Boillet és mtsi., 2001; Rónyi és Ruttky, 1990). Táplálkozás intenzív, életmódj psszív. Ebből kifolyólg táplálékhsznosítás többi rgdozó fjhoz képest is jónk mondhtó. Külföldi vizsgáltok lpján természetes táplálékból 6-8 kg kell 1 kg tömeggyrpodáshoz (Pintér, 2002). Más szerzők szerint szükséges mennyiség ennek mintegy fele (Admek és mtsi., 1999; Zikov et l, 2008), ez utóbbit erősítik meg sját tpsztltim is. A legtöbb rgdozó hlhoz hsonlón hrcs is hjlmos knniblizmusr (Doğn Bor és Gül, 2004), mi tvi és medencés nevelésének eredményességét ngymértékben befolyásolj. Litkei (1990) zt tlált, hogy pontyos bikultúr lklmzásávl (60:1-es hrcs : ponty rány beállításávl) jelentősen visszszoríthtó lesőhrcs knniblizmus. Sját tpsztltim lpján rendszeresen, kielégítően tkrmányozott hrcs esetében knniblizmus 4 cm-es testhossz elérése után megszűnik. A hrcs növekedését számos tényező befolyásolj: táplálék mennyisége, elérhetősége és minősége, fényviszonyok, víz oxigéntrtlm és más fiziki, biológii és kémii prméterek. Mind közül zonbn z egyik legfontosbb vízhőmérséklet, melynek z nygcsere és táplálékfelvétel intenzitásánk befolyásolásán keresztül közvetlen htás vn növekedés sebességére. A hrcs melegigényes hlfj. Mgyr kuttók munkái lpján (Hrk, 1984; Oláhné Tóth és mtsi., 1981) gyrpodásánk optimum 25 o C körül tlálhtó, frnci szerzők szerint ez z érték némileg mgsbb, 26-28 o C (Proteu és Thollot, 1998)). A hrcs növekedésével kpcsoltbn több kelet-és közép-európi tnulmány íródott (Bizjev, 1952; Mihlik és Holcik, 1968; Gyurkó, 1972; Ristic, 1972; Sedlár és Gecző, 1973), eredményeik között zonbn jelentős különbségek is előfordulhtnk, egyes esetekben relitásuk is kétséges lehet (Hrk, 1986). Mgyrországon kevés publikáció született hrcs növekedési üteméről természetes vizeken. Hrk (1984) vizsgált tiszi hrcsák gyrpodását. A vizsgáltot 140 db, 500-1790 mm-es példányon végezte. Az egyedek életkorát mellúszó csontsugrából készült csiszoltok lpján htározt meg. Megállpított, hogy pici egy-másfél kilogrmmos 16
átlgtömeg (g) testtömeget hlk 4-5 év ltt érik el, mi lul mrd Dun, z Urál és Don vízrendszerében tpsztlt értékeknek, de jobb, mint cseh, szlovák és román hrcsák növekedési erélye. Intenzív nevelés során, optimális körülmények között, mgs fehérjetrtlmú tápon ugynez testtömeg 6-8 hónp ltt elérhető (Hllier és mtsi., 2007). Ezt bizonyítják egy németországi, intenzív hrcsnevelő telep áltl mért növekedési dtok is (1.ábr). 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 hónp 1. ábr: A hrcs növekedése egy intenzív, recirkulációs rendszerben. Torsten Pistol, Ahrenhorster Edelfish Gmbh Co., közlése lpján (www.wllerzucht.de). A jelenleg kívántos pici mérettrtományt szggtott vonl jelöli. A növekedés üteme ugynkkor ngyfokú egyedi változtosságot mutt. A hrcsár jellemző szétnövés, zonos korú egyedek tömege között jelentős különbségek lehetnek (Hrk, 1986). Ugynkkor lssú és gyors növekedésű időszkok váltkozásávl ez különbség hosszú távon mérséklődik. Hrcsfélékre jellemző tuljdonság, hogy éhezési periódusok után htékonybb tkrmányhsznosítás, vlmint megnövekedett tkrmányfelvétel segítségével kompenzálni is tudj növekedésben muttkozó lemrdást (Kim és Lovell, 1995; Reigh és mtsi., 2006). A hím egyedek áltlábn gyorsbbn nőnek nőstényeknél, így zonos korú hlk közül hímek többnyire ngyobb tömegűek (Alp és mtsi., 2004). Hffry és mtsi. (1998) szerint ez különbség z ivri érés későbbi szkszábn válik kifejezetté, zonbn ilyenkor kár 17%-os is lehet z ivrok közötti különbség. Ez z ivri dimorfizmus más, rokon fjok körében is jelentkezik. A cstornhrcs (Ictlurus puncttus) esetében méretkülönbség kár 43%-ot is elérheti (Bondri, 1990; Dunhm és mtsi., 1985; Goudie és mtsi. 1995). Az ivrok közötti jelentős méretkülönbség mitt, jövőben cél 17
lehet YY genotípusú, monosex hím állományok létrehozás. Ez genetiki módszer kissé komplikáltbb, mint monosex nőstény populációk nevelése, de hrcsán vlószínűleg eredményesen elvégezhető. Gynogenetikus és triploid hrcs előállítás már megtörtént (Krszni és Márián, 1986, 1994; Linhrt és Fljshns, 1995). A hrcs teljes élettrtmr vontkozttott átlgos növekedése lineáris összefüggéssel közelíthető (Hrk, 1984), z ivrérettség eléréséig trtó szksz exponenciális görbével írhtó le. Európábn, viz után, hrcs, második legngyobbr növő hlfjunk. A mximális testhosszt illetően zonbn megoszlnk z eredmények: 5 m (Nikolski, 1957; Deckert, 1974) 3 m (Lovssy, 1927; Ristic, 1977) 2,5 m (Pintér, 1976). A régi mgyr szkirodlom 250 kg-bn mximálj hrcs testtömegét (Hermn, 1887; Fekete, 1995). Npjinkbn ekkor hlk felbukknásár nem számíthtunk, reálisbb 2,5 m hosszú, 120 kg tömegű felső htár. Hrk (1984) eredményei lpján mximális testhossz 3,75 m. A kori irodlombn emlegetett htlms példányok eltűnésének ok feltehetően nem genetiki potenciál megváltozás, hnem környezeti viszonyok megváltozás, ill. fogások intenzitásánk növekedése mitt csökkenő átlgéletkor. A jelenlegi horgász világrekordot egy mgyr horgász állított be 2010-ben Pó folyón, egy 135 kg-os hrcs megfogásávl. 6.5. Hrcsfélék termelése és hsznosítás hzánkbn és világbn. A világ kvkultúrás termelésében hrcslkúk (Siluriformes) részrány eltörpül pontylkúk (Cypriniformes), sügérlkúk (Perciformes) és lzclkúk (Slmoniformes) termelési hányd mellett. H z édesvízi kvkultúrár szűkítjük kört, ez z rány lényegesen jvul, hrcslkúk z össztermelés 17,5%-át dták 1996-bn és z emelkedő tendenci zót is folyttódik (Ccot és Hung, 1997). 7 csládból összesen 15 fj került be z kvkultúrábn hsznosított fjok körébe. Ezek közül négy fj jelentős mennyiségben kerül előállításr minden évben: cáphrcs (Pngsius sp.), cstornhrcs (Ictlurus puncttus), muri hrcs (Silurus sotus) és z friki hrcs (Clris griepinus) (http://www.fo.org/fishery). A termelésbe bevont hrcsfjok közül egyedül lesőhrcs (Silurus glnis) mérsékelt égövön tenyésztett fj, z összes többi trópusi és szubtrópusi területek hl. Mind négy fj éves termelése, lesőhrcsához hsonlón, intenzív emelkedő tendenciát mutt (2. ábr). 18
1950 1955 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2010 tonn (t) 1600000 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 Silurus sotus Ictlurus puncttus Clris griepinus Pngsius sp. 2. ábr: A négy jelentősebb hrcsfj termelési dti 1950 és 2010 között. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 6.5.1. Pngsius sp. Mgyrországon cáphrcs vgy Pngsius néven kerül z üzletekbe. A legngyobb mennyiségben előállított hrcsféle. 2010-ben z éves termelése meghldt z 1 343 000 tonnát (3. ábr). Elsősorbn délkelet-ázsii országok fogllkoznk z előállításávl (Vietnám, Indonézi, Thiföld, Mljzi, Kmbodzs, Minmr), közülük is kiemelkedik Vietnám, hiszen világtermelés 85%-át egymg dj (Griffiths és mtsi., 2010). Pngsius név ltt egy fjcsoportot értünk, miből két hsonló, rokon fjt (Pngsius bocourti, Pngsinodon hypophthlmus) termelnek hsonló módszerekkel. Korábbn Pngsius bocourti úszó, folymi ketreces termelése volt jellemző, mjd 1994-től egyre inkább Pngsinodon hypophthlmus vált meghtározó fjjá. 2002-ben már ez utóbbi dt vietnámi hrcstermelés 90%-át, 2007-ben pedig ez z rány már 95-97% volt (Várdi és Phuong, 2009). Üzemi körülmények között nem szporodik, ezért telepítésre szánt ivdékállomány vdfogásból illetve keltetőházi, hormonindukált szporításból szármzik (Pilly és Kutty, 2005). Vietnám már áttért keltetőházi ivdék ellátásr, más országok zonbn még vdon fogott ivdékállománnyl telepítik termelő rendszereiket (Hung és mtsi., 2002; Slembrouck és mtsi., 2009). Hormonindukált szporítás pontyhoz hsonlón történik, HCG-vel vló oltássl indukálják z ivrtermékek érését, mjd szárz fejést 19
1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) lklmzv termékenyítik. Az ivdékot néhány száz négyzetméteres tvkbn két fázisbn előnevelik természetes tkrmány, szójliszt és pelletált hltáp kombinációjávl kb. 15-20 g-os méretig (Griffiths és mtsi., 2010). 1600000 1400000 1200000 1000000 800000 600000 400000 200000 0 3. ábr: A Pngsius sp. össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Ezután z ivdék nevelő frmokr kerül, hol három különböző termelési mód terjedt el. A folyóvizek közvetlen közelében, pár ezer négyzetméteres földmedrű tvkbn, npi néhány órás vízátfolyást biztosítv, mely kár npi 30%-os vízcserét is jelenthet, 250-300 t/h (kivételesen 500t/h) hozmot érnek el (Phn és mtsi., 2009). A hálóketrecek mérete, melyek folyó deltvidékén jellemzőek, 50 és 1600 m 3 között változik. Ezekben 100-120 kg/m 3 hozm érhető el. A hrmdik termelési mód elkerített folyószkszok intenzív népesítését jelenti. Ezzel módszerrel 300-350 t/h hozm érhető el átlgosn. A korábbn elterjedt ketreces nevelést már túlnyomórészt felváltott kistvi termelés. A Pngsius nevelése lpvetően kisüzemi, csládi méretekben folyik 4,1 h átlgos tómérettel (Phn és mtsi., 2009). A fenti termelési módok monokultúrás népesítést lklmznk. Korábbn előfordult fj(ok) tvi, polikultúrás termelése is, de már háttérbe szorult, mjd eltűnt. A rendkívüli hozmokt z teszi lehetővé, hogy Pngsius fjok fkulttív módon légköri oxigént is hsznosítni képesek, így elviselik z 1 mg/l ltti oxigén koncentrációt is, víz szennyezettségét és mgs telepítési sűrűséget is. 20
Növekedése és tkrmányértékesítése ngyon jó, z 1-1,5 kg-os testméretet 6 hónp ltt eléri. Az 1990-es években legtöbb gzdság sját mg készítette hrcsák tkrmányát, szeméthlk, szój- és vérliszt, rizsipri melléktermékek, zöld növények és vitminok felhsználásávl. 2008-tól kezdődően szigorúbb élelmiszerügyi előírásoknk köszönhetően kilkult egy trend, mi szerint egyre inkább kereskedelmi hltápok hsználtár térnek át nevelés első és utolsó időszkábn. A köztes időszkbn még m is gykori házi készítésű tkrmányok hsznált költségcsökkentés céljából. A Pngsius tkrmányértékesítése 2,8-3 házi készítésű tkrmányok és 1,7-1,9 kereskedelmi hltápok hsznált során (Griffiths és mtsi., 2010). A Pngsius számár készített tápok 17,9-22,6% nyersfehérje trtlmúk (Várdi és Phuong, 2009). A délkelet-ázsii országok 80 országb exportálják Pngsius filét, elsősorbn z Európi Uniób, Oroszországb, Mexikób és z Egyesült Állmokb. Helyben élő hlként árusítnk kisebb mennyiségben (Griffiths és mtsi., 2010). A jövőben z ázsii hrcsipr számár gyenge ivdékellátás (Brs és mtsi., 2010), ngy telepítési sűrűség következtében fellépő betegségek, elsősorbn bktériumos fertőzések, rossz vízminőség és klímváltozás jelentik főbb kihívásokt (Phn és mtsi., 2009; Várdi és Phuong, 2009). 6.5.2. Cstornhrcs (Ictlurus puncttus) A cstornhrcs vgy pettyes hrcs (Ictlurus puncttus) Mississippi vízgyűjtőjén őshonos, lesőhrcsávl rokon, mindenevő hrcsféle. Jelenleg cstornhrcs fő termelője z USA. Az ország produktum évente kb. 270 000 tonn. A többi jelentősebb hrcstermelő országgl (Kín, Kub, Mexikó, Brzíli) együtt z össztermelés kb. 450 000 tonn/év (4. ábr). Észk-Amerikábn hrcsipr z 1960-70-es években kpott ngy lendületet. Már cstornhrcs termelésére fenntrtott tvk területe z USA-bn már meghldt 36 000 h-t (Stickney, 2010). A hozmokról igen eltérő jelentések tlálhtók z irodlombn. Brown és mtsi. (2011) szerint z átlgos termelési intenzitás 4,5-5,5 t/h, de előfordul 7 t/h-s érték is. Pilly és Kutty (2005) átfogó munkájukbn már csk 1,5-3 t/h hozmot említenek, 3700-4900 db/h telepítési sűrűség mellett. 21
1950 1954 1958 1962 1966 1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006 2010 tonn (t) 500000 450000 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 4. ábr: A cstornhrcs, Ictlurus, puncttus, össztermelésének lkulás 1950-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Termelése során ketreces trtást, átfolyóvizes, medencés technológiát egyránt lklmznk, de elsősorbn földmedrű tvkbn zjlik hrcs ngyüzemi előállítás (Brown és mtsi., 2011). Az meriki technológi szerint, tvkbn vegyes népesítésben, zz több korcsoportos monokultúrábn trtják hlkt, Kínábn pedig tvi polikultúrát lklmznk pl. ponttyl, busávl (Stickney, 2010). Az Ameriki Egyesült Állmokbn kisebb részránybn előfordul bikultúrás termelése szivárványos pisztráng (Onchorhynchus mykiss) mellett (Pilly és Kutty, 2005). Az ivdékot természetes tvi ívtássl vgy keltetőházi szporítássl állítják elő. Az ikrából kikelő ivdék szikzcskój 3-5 np ltt szívódik fel. Ezt követően 45-50% nyers fehérje trtlmú, por lkú tápokkl (gykrn pisztráng strter tápok) etetik z ivdékot. Ilyenkor hlkt zárt, ellenőrzött rendszerben trtják mximum 10 npig. Ekkor npi tkrmánydg teljes biomssz kb. 25%-, melyet npont 8-10 lklomr osztnk szét. Ezt követően nevelő tvkb helyezik ki őket. Ezeket tvkt trágyázzák, mert tkrmányozást természetes táplálékr (zooplnkton, rovrok) lpozzák. Ezzel párhuzmosn mesterséges tkrmányozás is folyik, melynek célj tápr szokttás. 3-5 cm-es testhossz elérése után már 35% nyersfehérje trtlmú zúzott vgy pró, extrudált tápokt etetnek npi egy-két lklomml, étvágy szerint. Ebben korbn z állti fehérje nem hgyhtó el még teljesen tkrmányból. Amint hlk elérik 12-18 cm-es testhosszt, 28-32%-os nyersfehérje trtlmú tápokr térnek át és ezzel etetik z állományt pici méret eléréséig. Az ivdéknevelő tápokbn hlliszt 22
mennyisége 45-50%, növendéktápokbn 12%, pici hl neveléséhez már csk 0-8% hllisztet trtlmzó tápokt hsználnk (Robinson és mtsi. 2001). A kuttások szerint tápok 8% hlliszt trtlm kár teljes egészében kiválthtó más állti fehérjével, pl. hús-, csont- és vérliszt megfelelő keverékével (Hu és mtsi.,2008; Millmen, 2002; Wng és mtsi., 2008). Sok esetben tápok 2-4% hllisztet trtlmznk, mrdék 4-6 % egyéb állti fehérjéből szármzik. Az ivdék számár nélkülözhetetlen z állti fehérje, de 15-17 cm-es testhossz felett tápokbn z állti fehérje teljes mértékben helyettesíthető növényi fehérjével (Robinson és Li, 2007). A széles körben hsznált cstornhrcs nevelőtápok főbb összetevői szójliszt, gypotmg-liszt, kukoricliszt, földimogyoró liszt és búz növényi oljokkl, vlmint vitminokkl és ásványi nygokkl kiegészítve (Robinson és mtsi., 2006). A tkrmányértékesítés átlgosn 2 kg/kg (Pilly és Kutty, 2005). Robinson és Li (1999) ngyüzemi, tvi körülmények között, több ezer állt felhsználásávl állomány szintű kísérleteket folytttk szükséges fehérjemennyiség meghtározás céljából. Ezek eredményei következők. 26-35% közötti nyersfehérje trtlmú tápokt vizsgálv megállpították, hogy cstornhrcs számár 28-32% fehérjetrtlmú tápok megfelelők pici hl nevelése során. A pici hlk nevelőtápjából teljes mértékben ki tudták váltni z állti fehérjét növényi összetevők lklmzásávl. A növényi fehérjés tápok esetén is lépést tudott trtni 28% fehérjetrtlmú táp teljesítménye 32%-os fehérjetrtlmú táppl. Rádásul hsűri zsír mennyisége is csökkent z állti fehérjés tápok hsználtához képest. A cstornhrcs számár ivdékkortól kezdve lebegő tápokt kínálnk, hogy hrcs megszokj, hogy vízfelszínről kell táplálkozni. Ennek módszernek ngy előnye, hogy elkerülhető tkrmánypzrlás (Robinson és mtsi. 2001). A pici méret z USA-bn áltlábn 500-1400 g. A fj termelési ciklus nem egészen két év tvi körülmények között (Pilly és Kutty, 2005). Az USA iprát z ázsii hrcsimport és tkrmány-lpnygok beszerzési nehézségei fenyegetik (Stickney, 2010). 6.5.3. Afriki hrcs (Clris griepinus) Nem kizárólgosn rgdozó hrcsfj, hl mellett dögöket, rovrokt, sőt növényeket is fogyszt (Hochleithner, 2006). Termelésbe vonás z 1950-es években indult, de csk 80-s években kpott ngyobb lendületet, mesterséges szporításánk kidolgozásávl. Az 1990-es években átlgosn 4160 tonnát termeltek évente (90%-át 23
1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) Nigériábn), 2010-re z éves össztermelés már meghldt 190 000 tonnát (5. ábr). Európi termelése z 1980-s évek közepén indult, elsősorbn Hollndiábn, Belgiumbn és Mgyrországon (Hochleithner, 2006). Az említetteken kívül jelentősebb termelő még Brzíli, Kín, Szíri, Mli, legfőbb termelője pedig jelenleg is Nigéri (Pouomogne, 2010). E fj tekintetében hzánk is jelentős termelőnek számít z évi körülbelül 2000 tonnás hozmml. Jelenleg három üzem állít elő friki hrcsát. 2011-ben z össztermelés z intenzív telepeken 2110 tonn volt, ez hzi hltermelés csknem 10%- (Jámborné Dnkó és Brdócz, 2012). Hzi tenyésztési és tkrmányozási technológiáját szrvsi Hlászti és Öntözési Kuttóintézetben dolgozták ki (Rdics, 1990). Az friki országok elsősorbn földmedrű tvkbn állítják elő monokultúrábn, illetve bikultúrábn nílusi tilápiávl (Oreochromis niloticus). Egyes ázsii országokbn megtlálhtó tvi, ketreces nevelése is, hol tóbn szintén nílusi tilápiát nevelnek. A legfőbb friki termelő, Nigéri, illetve z európi országok, átfolyóvizes vgy recirkulációs rendszerben trtják z friki hrcsát. A mérsékelt övi országokbn meleg víz szükséges z friki hrcs előállításhoz, így telepek geotermális kutkt vgy erőművek hűtővizét hsznosítják (Pouomogne, 2010). 250000 200000 150000 100000 50000 0 5. ábr: Az friki hrcs (Clris griepinus) össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. A levegő oxigénjét is hsznosítni képes, mgs mmónitűréssel rendelkező hlfj, ezért rendkívül ngy telepítési sűrűséget visel el (Rdics, 1990; Pilly és Kutty, 2005). A telepítési sűrűség földmedrű tvkbn kb. 150-300 kg/m 3, z éves hozm így, egy négyzetméterre vetítve 1-1,5 t, hektáronként kb. 10 tonn. A pici mérete 0,8-1 kg, mit 6-8 hónp termelési ciklus ltt érnek el hlk (Hochleithner, 2006). Az átfolyóvizes, 24
illetve recirkulációs rendszerekben ennél jóvl ngyobb telepítési sűrűség (700-1000 kg/m 3 ) és hozm ( 1000 kg/m 3 ) érhető el (Pouomogne, 2010). Hzánkbn z ivdék előnevelése zárt, vgy átfolyóvizes kádkbn történik, 200-400 db/l egyedsűrűség mellett. Az előnevelés 1-2 g-os méretig trt 28-30 C-os vízben. A kezdeti Artemi slin lárvávl vló táplálást követően, második héttől megkezdődik z ivdék szárz táphoz szokttás. Átfolyóvizen 100-300 kg/m 3 hozmot érnek el z áruhl nevelése során, földmedrű tóbn hektáronként 30-60 tonnát. A fj ngyon jó növekedési eréllyel és tkrmányértékesítéssel rendelkezik. Az 1000-1500 g-os pici méret 8-10 hónpos nevelés ltt érhető el, 1-1,3-s tkrmányegyütthtó mellett (Rdics,1990) Szporításához különböző mesterséges hormonkészítményekkel (pl. HCG), illetve különböző fjokból nyert hipofízis kivonttl vló oltás szükséges. Mesterséges termékenyítés lklmzás esetén hímek ntómii okokból nem fejhetők, operálásuk szükséges. Az ivri dimorfizmus erős méretbeli különbségként jelentkezik hímek jvár (Pilly és Kutty, 2005). Sok gzdságbn nem tiszt Clris griepinus-t nevelnek, hnem Heteroclris névvel illetett hibrideket Heterobrnchus longifilis ikrástól és Clris griepinus tejestől. A hibridek nem fertilisek, ugynkkor erőteljesebb növekedési eréllyel rendelkeznek, mint szülőfjok egyedei (Pouomogne, 2010). A Szhrától délre lévő állmokbn jelenleg z kvkultúrás termelés fő hl, közvetlenül tilápi előtt. A fjjl szemben muttkozó pici igény továbbr is, folymtosn növekszik, hlászti szkemberek jövő egyik édesvízi sikerfjánk trtják (Pouomogne, 2010). 6.5.4. Amuri vgy jpán hrcs {Amur ctfish, Jpnese ctfish}, Silurus sotus Az európi lesőhrcsánál kisebbre, kb. egy méteresre növő, rgdozó hlfj. Fő táplálékát hlk és vízi gerinctelenek dják. Kelet-Ázsi édesvizeiben széles körben elterjedt fj, elsősorbn Kín, Jpán, Tjvn és Kore területén. Kínábn és Jpánbn gzdsági szempontból is értékes hl, étkezési célú felhsználás mellett, hgyományos kíni orvoslás is lklmzz (www.plnetctfish.com). A fjjl kpcsoltos tudományos ismeret szegényes, kevés z elérhető szkirodlom (Shiri és mtsi., 2002). Npjinkbn fj lpvető tápnygigénye még nem ismert. A gzdságokbn 35-46% nyersfehérje trtlmú tápokkl etetik, miben hlliszt 20-25
1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 tonn (t) 40%-ot képvisel (Liu és mtsi., 2013). A fj termelésbe vonás új keletű, de ipr rendkívül dinmikusn fejlődik. Mesterséges szporítását csk z 1990-es évek végén, 2000-es évek elején dolgozták ki (Miw és mtsi., 2001). Ugynkkor 2010-ben z össztermelés megközelítette 400 000 tonn éves mennyiséget (6. ábr). 400000 350000 300000 250000 200000 150000 100000 50000 0 6. ábr: A jpán hrcs (Silurus sotus) össztermelésének lkulás 1980-2010 közötti időszkbn. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 6.6. A lesőhrcs hsznosítás hzánkbn és Európábn Gzdságilg jelentős hlfjunk, mind étkezési, mind pedig sporthorgász szempontból. A hrcs z mur és z friki hrcs mellett jövő sikerfj lehet z édesvízi kvkultúrábn. Éves termelési értéke világviszonyltbn 2000 és 2006 között 2 millió dollárról 5 millió dollárr emelkedett (Várdi, 2009). Jelenleg világon előállított lesőhrcs összmennyisége kb. 1700 tonn és folymtosn növekszik (Linhrt és mtsi., 2004). Legjelentősebb termelői Németország, Frnciország, Lengyelország és Románi (7. ábr). Hzánk jelenleg z ötödik legngyobb lesőhrcs termelő ország, mindzonáltl z évente előállított hrcs mennyisége csekélynek mondhtó (8. ábr). 2011-ben z évi tógzdsági hrcstermelés mindössze 259,8 tonn volt z összesen előállított 22585 tonn hlból (Jámborné Dnkó és Brdócz, 2012). Ugynkkor Nyugt-, és már Kelet-Európábn is gyrpszik z étkezési hrcsát előállító tógzdságok, illetve intenzív hltelepek szám. 26
tonn (t) 87,22 47 50 153,55 217 200 Németo. Frncio. Lengyelo. Románi Mgyro. 137 Ausztri Tunézi Bulgári 151 200 Moldáv Közt. Cseh Közt. Egyéb termelők 156 163,82 7. ábr: A lesőhrcs éves össztermelése tonnábn megdv, z egyes országokbn, 2010-ben. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 8. ábr: A lesőhrcs európi össztermelésének lkulás 1984 és 2010 között. Forrás: FAO FishsttJ, 2013. 08. 14. Az Európ szerte terjedő tógzdsági termelését (Linhrt és mtsi., 2004; Trintfyllidis és mtsi., 2002; Várdi, 2009) elsősorbn mgyrországi eredmények tették lehetővé. Több hzi szkember szerzett nemzetközi hírnevet hrcsszporítás és nevelés technológiájánk kidolgozás kpcsán: Antlfi Antl, Jászflusi Ljos, 27