A MAGYAR ÁFA-TÖRVÉNY A HATOS IRÁNYELV TÜKRÉBEN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR GAZDASÁGDIPLOMÁCIA ÉS NEMZETKÖZI MENEDZSMENT SZAK Nappali tagozat Nemzetközi Gazdaságelemző szakirány A MAGYAR ÁFA-TÖRVÉNY A HATOS IRÁNYELV TÜKRÉBEN Budapest, 2007 Készítette: Konkoly Gábor 3

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés......5 1. Az áfa szerepe a költségvetésben...7 1.1. Az áfa bevételek jelentősége a magyar költségvetésben 7 1.2. Az áfa szerepe az Európai Unió közös költségvetésében.10 2. Az adóharmonizáció.. 12 2.1. Az adóharmonizáció célja és jelentősége.12 2.2. Az adóharmonizáció alkalmazása Magyarországon 13 2.3. Az áfa közösségi harmonizációja. 14 2.3.1. Az áfa szabályok harmonizációjának indokoltsága 14 2.3.2. Az áfa közösségi szabályozásának folyamata 16 3. A közösségi áfa szabályozás működése (6. áfa irányelv) 18 3.1. Közösségi adószám bevezetése 19 3.2. Adóalanyok ügyletei. 20 3.3 Új közlekedési eszköz értékesítése, beszerzése. 21 3.4. Távértékesítés... 22 3.5. Építési tevékenység, bérmunka 22 3.6. Bevásárlóturizmus. 23 3.7. Jövedéki termék értékesítése 24 3.8. Több értékesítésből álló (lánc-) ügyletek. 24 3.9. Adófizetési kötelezettség, számlázás, összesítő nyilatkozat a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatosan...25 4. Az EU által elfogadott irányelv szabályainak érvényesülése a hazai Áfatörvényben...26 4.1. Adómértékek....26 4.2. Termékexport adózása.. 30 4.3. Termékimport adózása. 31 4.4. Egyéb áfa szabályok. 33 4.4.1. Arányosítás. 33 4.4.2. Az áfa-megfizetési kötelezettség, az adó levonása. 36 4.4.3. Visszaigénylés 37 4.4.4. Áfa-mentesség 39 4.4.5. Változások a számlázásnál, a számlák kötelező tartalmi elemei...40 4

5. Lényeges közelmúltbeli változások 44 5.1. A termékimport szabályozásának változásai 44 5.1.1. Adómentes termékimport 44 5.1.2. Belföldi adóalanyok adómentes termékimportjának lebonyolítása 49 5.1.3. Import adójogi megbízott.. 50 5.1.4. A termékimport utáni adókötelezettség keletkezésének időpontja az adómentes termékimport meghiúsulása esetén...54 5.1.5. A termékimportot követő termékértékesítés.. 54 5.2. A kártérítés és kártalanítás kérdése.. 55 6. Adóigazgatási kötelezettségek az áfával kapcsolatosan.57 7. A Közösségen belüli ügyletek áfájának nyilvántartási és ellenőrzési rendszere 60 7.1. Az Intrastat adatszolgáltatói.60 7.2. EU-forgalmazók Intrastat-adatszolgáltatási kötelezettségei 60 8. A hazai országos áfa adatok elemzése 2003-2005-ig..62 8.1. Az áfa bevallók számának változása....62 8.2. A befizetendő és visszaigényelhető áfa összegének változása.63 8.3. A beszerzés, értékesítés áfa alapjának összetétele 66 8.4. Az áfa bevallásokból számított főbb gazdasági adatok alakulása... 67 9. Áfa csalásokról.68 9.1. Körhinta jelenség. 68 9.2. Áfa csalások Magyarországon.....69 10. Összegzés, javaslatok. 72 Irodalomjegyzék Mellékletek jegyzéke 5

BEVEZETÉS Az Európai Unió már ma is a világpolitika és a világgazdaság meghatározó szereplője, és ez a jövőben csak még tovább fokozódik, hiszen újabb tagországokkal folyamatosan bővül. Ez olyan nemzetközi súlyt, befolyást és hatalmat jelent, amilyennel az egykori történelmi birodalmak rendelkeztek. Az Unió azonban alapjaiban különbözik tőlük: kialakulását nem kísérték véres háborúk, kegyetlen gyarmatosítások, elsöprő hódítások, egyetlen állam sem igázott le más államokat, egyetlen nép sem olvadt más birodalmakba, egyetlen ország sem tűnt el a térképről. Az Európai Unió szövetség, melyhez minden tagja önszántából, saját érdekeit szolgálva csatlakozott. Szövetség, mely úgy fűzi fokozatosan szorosabbra a tagjai közötti kapcsolatot, ahogy azt a tagok felkészültsége megengedi. Az integráció során megvalósuló adóharmonizáció következtében a tagállamok belső adóeljárási szabályai lényegében érintetlenül maradtak, hiszen közösségi adó és az azt beszedő közösségi adóhatóság nem létezik, az egyes tagállamoknak a közösségi saját forrásokhoz való forgalmiadó-bevételből származó hozzájárulásuk alapját képező adóbevételek befizetésének teljesítését a nemzeti adóhatóságok felügyelik. Az uniós adóügyi együttműködési szabályok átvételében egyrészt a magyar jogalkotásnak, másrészt az együttműködési szabályok gyakorlati alkalmazásának van szerepe. A csatlakozási partnerség dokumentuma szerint az adóügyekben végzett ellenőrzések hatékonyságának növelésére van szükség, amely csak az egyes tagállamok illetékes hatóságainak együttműködésével valósulhat meg. Az Európai Bizottság által kiadott egyes dokumentumok is megerősítik, hogy a tagállamok adó- és vámigazgatásának elsősorban erre, a különböző formákban megnyilvánuló Közösségen belüli nemzetközi kooperációra kell felkészülnie. Munkámmal az Áfa-törvény (az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény - a továbbiakban: Áfa-törvény) változása hazánk EU csatlakozásának tükrében témát kívánom feldolgozni. Annak ellenére, hogy Áfa-törvényünk az uniós elvárások szellemében került kidolgozásra, az integráció követelménye miatt számos Európai 6

Uniós irányelvet kellett figyelembe venni a törvény módosítása során, melyek közül a legismertebb a Hatos irányelv. Mielőtt az Áfa-törvény konkrét változásait elemeznénk, érintenünk kell számos egyéb kérdéskört is. Ide tartozik az adóharmonizációra való törekvés vizsgálata - különös tekintettel Magyarország vonatkozásában -, hiszen az Áfa-törvény egy komplex adórendszer része, amelynek számos elemét, illetve annak egészét érintheti, akár eltérő mértékben is, az adóharmonizáció kérdésköre. A dolgozatban részletesen ismertetésre kerül az áfa szabályozáshoz kapcsolódó legfontosabb uniós irányelv. Nem hagyhatók figyelmen kívül a hazai jogszabályban a közelmúltban bekövetkező lényeges változások sem. A teljesség igénye nélkül áttekintést adok azon adóigazgatási kötelezettségekről is, melyek a választott törvény alkalmazásának vonatkozásában merülnek fel. Elemzésre kerülnek továbbá a rendelkezésre álló országos áfa adatok is 2003-2005 időszakra vonatkozóan. Végül kitérek az áfa csalásokkal kapcsolatos kérdéskörre is mind az uniós országokat, mind hazánkat tekintve. Dolgozatom végén vizsgálataimból következtetéseket vonok le és egy lehetséges jövőképet is megkísérlek felvázolni. 7

1. Az áfa szerepe a költségvetésben 1.1. Az áfa bevételek jelentősége a magyar költségvetésben Az áfa hazai költségvetésben betöltött fontosságának igazolását megelőzően kiemelném az adónem legfontosabb jellemzőit. Ezek a következők: fogyasztási típusú adó, forgalmi adó, általános jellegű, nettó típusú adó, az elszámolásokban átfutó tételként szerepel, szektor semleges, többfázisú adó közvetett adó. A felsorolt jellemzőket néhány mondatban értelmezem. Az áfa fogyasztási típusú adó, mert azt a fogyasztó, vagy végső felhasználó fizeti meg. A költségvetési bevétel nagysága a fogyasztás növekedésével párhuzamosan emelkedik. Az áfa forgalmi típusú adó, mert ahogyan a forgalom nő, arányosan növekszik az áfa fizetés is. Az áfa tömege a forgalmazás, vagyis az összes beszerzés és értékesítés növekedésének függvényében emelkedik. Az áfa általános típusú adó, mert az vonatkozik majdnem minden termék, szolgáltatás értékesítésére és a termékek importjára, valamint az Európai Közösségen belülről megvalósuló termékbeszerzésre. Az áfa nettó típusú adó, mert a termelés, forgalmazás végső felhasználót megelőző láncszemeit a termékre vagy szolgáltatásra vonatkozóan csak a hozzáadott értékre jutó áfa terheli. A bevallásban a fizetendő és az előzetesen felszámított, levonható áfa különbségét kell elszámolandó adóként feltűntetni és a költségvetéssel szemben pénzügyileg rendezni. Az áfa általában az elszámolásokban átfutó tételként jelenik meg. Az eredményt alapvetően nem érinti, mert beszerzésnél nem része a költségeknek, értékesítésnél nem része az árbevételnek. 8

Az áfa szektor semleges, mert az a tulajdon- és gazdálkodási formáktól független adókötelezettség. Az áfa többfázisú adó, mert az adóalanyoknak a forgalom minden pontján meg kell fizetniük. Végül az áfa közvetett adó, mert az adó fizetője (az egyes szakaszokban a vállalkozó) és az adóterhet viselője (végső fogyasztó, felhasználó) nem ugyanaz. 1 Az áfa bevételek aránya az összbevételből rendszerint egyharmad (27-34 %) körül mozog, ami alapján kijelenthetem, hogy a költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrásáról beszélhetünk, vagyis az áfa bevételek jelentősége óriási. 1. táblázat: Az áfa bevételek alakulása Magyarországon, 2001-2006 (milliárd Ft, %) Év Áfa bevételek (milliárd Ft) Költségvetés bevételei összesen (milliárd Ft) Az áfa bevételek aránya az összes bevételből (%) Áfa bevétel éves változása (%) 2001 1243,9 4 073,9 30,53-2002 1 304,9 4 365,8 29,87 104,90 2003 1 699,6 4 939,5 33,80 130,25 2004 1 727,7 5 351,7 32,28 101,65 2005 1 785,3 6 458,4 27,64 103,33 2006 1 831,9 6 558,1 27,93 102,61 Forrás: www.2.pm.gov.hu Ahogy a táblázatban is jól látható, mind az áfa bevételek, mind a költségvetés összbevételei évről-évre növekvő tendenciát mutatnak. A 2003-as évben tapasztalhattuk a legjelentősebb áfa bevétel változást, amikor az előző évhez képest 30,25 százalékos volt a növekedés. Ez a reálkeresetek dinamikusabb növekedéséből fakadó kiskereskedelmi forgalom élénkülésével, a szezonális, illetve a szabályozó változások miatt előre hozott vásárlásokkal magyarázható. A 2004-es áfa bevételek elemzésekor ki kell emelnünk a 2004. május 1-jei uniós csatlakozás befolyását. Az adókulcs változások és átsorolások bevételnövelő hatását innentől kezdve az a szabályváltozás ellentételezte, miszerint a korábbi import áfa 1 dr. Szakács Imre: Az adózás nagy kézikönyve, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.Budapest, 2006 9

kivetéses helyett önbevallásossá vált. Így az importőrök bevallásaiban a befizetések és visszaigénylések egyenlege jelenik meg. 2004. május-júniusában jelentkezett az import áfa pénzforgalmi kiesése, mely az import áfa elszámolásának változása miatt következetett be. 2 Meg kell azonban jegyezni, hogy 2005. július 1-től az import áfa meghatározása során ismét a vám- és pénzügyőrség adó megállapítása és beszedése érvényesül alapvető szabályként, azonban az engedéllyel rendelkezők (feltételekkel) továbbra is jogosultak önadózással teljesíteni az import áfa kötelezettségüket. Az önadózásos megoldás bevezetésének indoka egyéként az volt, hogy Magyarország nem akart versenyhátrányba kerülni. A módszer alkalmazásának azonban a tervezettől elmaradó áfa bevétel lett a következménye. A módosítást így szükségessé tette az, hogy a tapasztalatok szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a belföldi beszerzésekhez képest az önadózás alkalmazásával versenyelőnyhöz jutottak a közösségi beszerzések és az import. Az önadózás lehetősége azonban a vám- és pénzügyőrség 1 éves érvényességi időre vonatkozó engedélye alapján a nemzetgazdasági szempontból jelentős exportálóimportáló gazdálkodók számára továbbra is fennáll. A jogosultság feltétele, hogy a kérelmet benyújtó gazdálkodó megbízható vámadós legyen, a benyújtás évét megelőzően minimum 1 éve működjön, a tárgyévet megelőző évi export és a Közösségen belülre történő értékesítés összesített adóalapja elérje a tárgyévet megelőző évi, összes értékesítés összesített adóalapjának 67 %-át, de legalább 10 milliárd Ft-ot, vagy a tárgyévet megelőző évi export és a Közösségen belülre történő értékesítés összesített adóalapja elérje a 20 milliárd Ft-ot. 2 www.2.pm.gov.hu Letöltve:2007.05.07. 11:58 h 10

1.2. Az áfa szerepe az Európai Unió közös költségvetésében 2. táblázat: Az EU közös költségvetésének saját forrásai (az összes saját forrás százalékában), 1988-2005 Év Tradicionális Áfa alapú GNP-/GNIforrás saját forrás saját forrás 1988 29,1 60,0 10,9 1989 28,7 60,7 10,6 1990 29,4 69,9 0,7 1991 26,4 59,5 14,1 1992 23,6 61,9 14,5 1993 20,3 54,0 25,7 1994 20,6 51,9 27,5 1995 21,3 57,8 20,9 1996 19,1 51,3 29,6 1997 18,8 45,5 35,7 1998 17,2 40,2 42,6 1999 16,8 37,8 45,4 2000 17,4 39,9 42,7 2001 16,1 38,7 43,2 2002 11,9 28,8 59,3 2003 13,0 25,4 61,6 2004 12,0 14,6 73,4 2005 11,4 14,1 74,5 Forrás: www.vki.hu Az EU költségvetésének bevételeit két csoportra, a saját forrásokra, és egyéb bevételekre osztják. Mivel az egyéb bevételek (pl. közösségi adók, illetékek, járulékok, késedelmi kamatok, bírságok) igen csekély mértékűek, a kiadások legnagyobb részét a saját források (tradicionális saját források, áfa-forrás, GNI-forrás) finanszírozzák. Az import utáni, az agrárvámokból és cukorilletékből származó tradicionális forrásokból származó bevételek azonban nem voltak elegendőek a közösségi kiadások finanszírozására, így 1970-ben a Tanács határozata alapján kezdték bevezetni az áfaalapú saját forrást, amely a közösségi finanszírozások tengelyét képezte egészen a GNIforrás 1988-as bevezetéséig, amely a későbbiek során fokozatosan átvette a hozzáadottérték-alapú forrás szerepét. Az áfából származó saját bevétel megállapítása minden tagállamra azonosan vonatkozó egységes kulcs alkalmazásával történik. Az alkalmazott kulcs számításának alapja a harmonizált tagországi áfa-alap, amely nem lehet több az adott tagállam GNI-jének 11

(bruttó nemzeti jövedelmének) 50 %-ánál. A felső korlát alkalmazásának indoka, hogy a befizetendő összeg nagyságrendjét tekintve a kevésbé gazdag tagállamok se kerüljenek aránytalanul hátrányosabb helyzetbe. A számítás során a harmonizált áfa-alap 1 %-át kell összehasonlítani a felső korláttal, azaz adott tagállam 1 százalékos GNI-jének 50 %-ával. Ha a harmonizált áfa-alap nagyobb, mint a felső korlát, akkor a vetítés alapja az 1 százalékos GNI 50 %-a lesz. 3 3. táblázat: A harmonizált áfa-alapra vetített áfa kulcsok mértéke az Unióban Év Áfa kulcs - 2001 1 % 2002-2004 0,75 % 2004-0,5 % Forrás: Az Európai Unió költségvetése, http://www.euvonal.hu Hazánk áfa jogcímen történő hozzájárulásának becsült összege évente körülbelül 23 md Ft. A hozzájárulás számításának alapja a csatlakozáskor a GNI 50 %-os értéke alapján került meghatározásra.. Az Unió 2004. évi költségvetésében megjelenő, Magyarország számára teljesítendő befizetendő tételek a 4. táblázatban tekinthetők meg. 4. táblázat: Magyarország részéről teljesítendő saját források 2004-2006 között (milliárd Ft folyó áron) Megnevezés/év 2004 2005 2006 Tradicionális saját források Vámok Cukorilletékek 23 0 40 1 40 1 Áfa alapú forrás 20 26 27 Brit visszatérítés 10 19 20 finanszírozása GNI alapú forrás 95 145 150 Összesen 148 231 238 Forrás: Európai Füzetek 62, Bécsy Etelka Lucz Henrietta: Az Európai Unió költségvetése és finanszírozása 25. oldal 3 Európai Füzetek 62 12

2. Az adóharmonizáció 2.1. Az adóharmonizáció célja és jelentősége Az 1957-ben aláírt Római Szerződés 2. cikke számos gazdasági és szociális jellegű célt, valamint a célok megvalósításához szükséges eszközt határozott meg. Az eszközök közül a 2. cikk első helyen említi a közös piac létrehozását. A közös, illetve a belső piac megteremtése ugyanakkor az áruk, a szolgáltatások, a személyek, munkaerő és tőke szabad mozgását, az ún. négy alapszabály érvényesülését célozza meg. A versenyfeltételek minden piaci résztvevő számára való azonosságát, valamint a közös illetve a belső piac megfelelő működését akadályozó nemzeti jogszabályok esetén azok harmonizációját feltételezi. További tényezőként merül fel a mezőgazdaság és a szállítás területén bevezetendő közös politikák szükségessége, mivel ezek a területek érintik leginkább a közös piac megfelelő működését. 4 A közös piac hatékony működését gátló nemzeti jogszabályok között jelentős szerepet játszottak, és játszanak azok az adószabályok, amelyek elsősorban a határokon keresztül történő termékértékesítés, és szolgáltatásnyújtás, illetve a jövedelem és a tőke szabad mozgásának akadályát képezik. Ilyenek azok a nemzeti adójogszabályok is, melyek a hazai és az importtermékek és szolgáltatások közötti diszkriminatív adóügyi megítélés alapjául szolgálnak. A közös piac megfelelő működésének további akadályaiként említhetők az egyes nemzeti adójogi szabályozási rendszerek közötti számottevő különbségek is, a külföldről származó jövedelem kettős adóztatása és a külföldi illetőségű adózókat érintő diszkriminatív adóügyi szabályozás. Mivel ezek az akadályok a közös piac országhatárok mentén történő feloszlatásához vezetnek, ezért ennek elkerülése a közösségen belüli adóharmonizációhoz, vagy legalábbis a tagállamok adószabályozásának koordinációjához vezettek. A közösségi adóharmonizáció célja ugyanakkor nem egy szövetségesi adórendszer létrehozása, hanem a termékek és szolgáltatások mozgásának adóügyi megítélése során a nemzeti elbánás követelményének maradéktalan megvalósítása. Ezen feladat 4 dr. Őry Tamás (Pénzügyminisztérium) 2001 13

teljesítése során mind a pozitív, mind a negatív (tilalmakon keresztül megvalósuló) harmonizációs folyamatnak tanúi lehettünk. 5 A pozitív vagyis másodlagos jogforrási (főleg rendeleti és irányelvi) szinten megvalósuló harmonizáció elsősorban a közösségi közvetett adózás rendszerét érinti, lévén, hogy a közös piac működésének szempontjaiból kiemelkedő jelentőségű áru- és szolgáltatásmozgásra a legnagyobb korlátozó hatással a forgalmi és jövedéki adók vannak. A tilalmakon alapuló harmonizációs folyamat elsősorban a közvetlen adó harmonizációját érinti. A nemzeti adórendszerek eltérő módon kezelik a belföldi és a külföldi forrásból származó jövedelmeket, illetve eltérő szabályokat állapítanak meg a belföldi és a külföldi adóügyi illetőséggel rendelkező adózókra nézve. Pozitív harmonizációként említhetjük a káros adóverseny kiküszöbölése céljából hozott intézkedéseket, ugyanis ezek negatív gazdasági hatása gyakran jóval nagyobb meggyőző erővel hat a tagállami adópolitika irányítóira, mint a közvetlen adók harmonizációját szorgalmazó közösségi, elsősorban politikai érvrendszer, ugyanakkor a befektetők érdeklődését felkeltő adókedvezmények bevezetése révén közösségi szinten jelentős adóbevétel csökkenéséhez vezethet. Az adóharmonizáció évtizedei során egyértelművé vált, hogy az adójogszabályok közelítése, különösen a közvetlen adóké, politikailag rendkívül érzékeny terület. Az adóztatási felségjog ugyanis a pénzügyi szuverenitás olyan alapvető eleme, melyet egyetlen állam sem szívesen enged át más szervezet részére. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a társasági adózás területén a harmonizáció csak 1990-ben, míg a jövedéki adót érintő átfogó jogharmonizáció csak 1992-ben öltött jogszabályi formát. 6 2.2. Az adóharmonizáció alkalmazása Magyarországon Az európai uniós tagság arra is kötelez, hogy részt vállaljunk a közösség adópolitikai törekvéseinek érvényesítésében. 5 dr. Őry Tamás : Az Európai Unió Adójoga 6 L.a 90/434/EGK (OJ L 225/1., 1990. augusztus 20.) és a 92/12/EGK (OJ L 76/1., 1992. február 25.) 14

Az adóztatás ráadásul mindannyiunk életére hatással van: befolyásolja a pénztárcánkat, a fogyasztást, a megtakarításokat és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét is. Mindemellett kiemelt a szerepe a mindenkori kormányok programjában, hiszen adóbevételek nélkül nem lehet eredményes kormányzati politikát folytatni. Az adópolitikai döntések tehát az uniós tagállamok és Magyarország számára is nagy jelentőségűek, olyannyira, hogy az egyes döntéseknek nemcsak az országhatáron belül, de azon kívül is hatása lehet. Az egységes belső piaccal rendelkező Európai Unió számára ezért vált rendkívüli jelentőségűvé az adóharmonizáció ténye. A forgalmi és fogyasztási adókra, azaz a közvetett adókra ír elő az Unió minden tagállamra érvényes, összefüggő harmonizált rendszert, amely az árakat a csatlakozási felkészülés során megtett adóharmonizációs lépéseknek köszönhetően csak e két adónem vonatkozásában érinti. A társasági adó és az SZJA, tehát a közvetlen adók kezelése továbbra is tagállami hatáskörben marad, hiszen az EU ezekre nem alkalmaz egységes szabályokat. Árhatásokkal hazánkban nem kell számolni, mivel ezen adónemek esetében Magyarországnak nincs az árakat befolyásoló jogharmonizációs kötelezettsége. 7 2.3. Az áfa közösségi harmonizációja 2.3.1. Az áfa szabályok harmonizációjának indokoltsága A közös piac hatékony működését gátló nemzeti jogszabályok között jelentős szerepet játszottak (és játszanak) azok a adószabályok, melyek elsősorban a határokon keresztül történő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, illetve jövedelem és tőke szabad mozgásának akadályát képezik. Ilyenek azok a nemzeti jogszabályok is, melyek a hazai és import termékek és szolgáltatások közötti diszkriminatív adóügyi megítélés alapjául szolgálnak. 7 www.p-m.hu. Letöltve: 2007.03.18., 17:33 h 15

A vámunión belüli kereskedelmi akadályok megszüntetése az áruk, a szolgáltatások és a termelési tényezők szabad mozgása, a közösségi versenyjog együttesen sem biztosíthatja a belső piacon az ideális versenyviszonyokat, ha a tagországok adórendszere nem harmonizált. Az Európai Unión belül az egyes államok szuverenitásukon alapulva maguk határozzák meg adórendszereiket, ezen belül adónemeiket, az adók alapját és mértékét, valamint a kedvezményeket is. Az államok közötti adóztatási differenciák mérséklésére az Európai Unión belül, és ahhoz csatlakozni szándékozó államokban is folyik a jogharmonizáció, melynek megvalósítása nem olyan egyszerű feladata az állami szuverenitás egyik több évszázados talpkövét képező adóztatásnál, mint más, kevésbé tradicionális modernkori területeken, mint például a környezet- vagy fogyasztóvédelem terén. Az egységes belső piaccal rendelkező Európai Unió számára rendkívüli jelentőségű az adóharmonizáció megteremtése. A belső piac megvalósításának szempontjából az elsődleges feladat az volt, hogy a forgalmi adók rendszerét a lehető legsemlegesebb módon lehessen működtetni. E célból dolgozták ki az 1960-as években a hozzáadottérték-adó rendszerét, miközben az adó mértékének meghatározása továbbra is tagállami hatáskörben maradt. Legfőbb cél a hozzáadottérték-adózás terén biztosítani, hogy az egyes nemzeti adópolitikák ne hassanak kedvezőtlenül a többi tagra, illetve az unió egységes belső piacára. Mivel a tagállamok adórendszere mind az adóteher megoszlását, mind az adóztatás technikai megoldásait tekintve jelentősen különbözik egymástól, az adóharmonizáció csak fokozatosan megvalósítható feladatot jelent az Unió számára. Ennek során az adósemlegesség, vagyis az import- és a hazai termékek azonos adóügyi megítélésének biztosítása a központi kérdés. Ez elsősorban a közvetett adók esetében érdekes, hiszen ezek az adók érintik leginkább az uniós áruforgalmat. A közös hozzáadottérték-adó rendszer kialakításának alapja az az elv, miszerint a közös piac megteremtéséhez előbb az áruk szabad mozgásának kell zöld utat biztosítani. Ehhez a termékek egységes célország, vagy származási ország szerinti adóztatása elengedhetetlen. Fontos a kettős adóztatás elkerülése, ugyanakkor a versenysemlegesség és az állami bevételek érdekében mindenképpen biztosítani kell az egyszeri adózást. A Közösségen belüli áruforgalomra való tekintettel elengedhetetlenné vált a közvetett, különösen a forgalmi adó harmonizációja. Két lehetséges megoldás adódott a problémára. 16

Az egyik a származási ország szerinti adózás, ahol az adómértékek közötti különbség irányítja a kereskedelmi forgalom mozgását. Amennyiben ezt a megoldást választották volna az EGK alapítói, úgy kénytelenek lettek volna adómértékeiket harmonizálni, és az adóhatárokat eltörölni. Az alacsony fokú gazdasági integráció miatt a választás a célország szerinti adóztatásra esett, mely azt jelentette, hogy az adóhatárok megmaradnak, és a tagoknak nem kell adómértékeiket egymáshoz közelíteni. A hozzáadottérték-adót az Európai Unió a Hatodik irányelv alapján szabályozza, a magyarországi áfa szabályozás pedig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény iránymutatása alapján megy végbe. Véleményem szerint Magyarország adórendszere a 2004-es év során megvalósult EUcsatlakozás okán már néhány éve a közös európai normák irányába tendált, így egyrészt azoktól nem volt távolabb, mint más akkori tagország, másrészt a közös európai normákból és törekvésekből sejteni lehetett a magyarországi adóztatás változásainak középtávú prognózisát. A belső piaci gazdasági tevékenység nem kívánatos okozata, a kettős adóztatás, illetve annak kiküszöbölése nem vezethet az adókikerülés és adókijátszás elterjedésének fokozódásához. 2.3.2. Az áfa közösségi szabályozásának folyamata 1967-ben kezdődött el az EK-ban az a folyamat, melynek köszönhetően minden tagállamban felváltotta a korábban egyedileg, szabadon alkalmazott forgalmi adókat a hozzáadottérték-adó, melyet a későbbiekben ennek igen fejlett harmonizációja követett. A hatvanas években kezdődő általános forgalmi adó harmonizációja viszonylag zökkenőmentesen zajlott, és zajlik még napjainkban is. A folyamat során a tagállamokban korábban használt kumulatív többfázisú forgalmi adórendszert felváltotta a magyar rendszerben általános forgalmi adó néven ismert hozzáadottértékadó. Egészen a XX. század közepéig a legtöbb európai államban a kumulatív többfázisú adórendszer volt használatban. Ennek lényege, hogy minden egyes ügylet után megadóztatták a terméket, így az adóteher nemcsak adómértéktől, hanem az ügyletek számától is függött. Ez a fajta adóztatás az integrált nagyvállalatokat részesítette 17

előnyben, mivel a fogyasztói árakban rakódott le a termék értékesítésének minden egyes szakaszában (nyersanyag, félkész-, késztermék) felszámított adó. Ennek következtében kizárólag adócsökkentési céllal olyan vállalat-integrációk jöttek létre a termelés forgalmazás során, melyet gazdasági megfontolások nem támasztottak alá. 1954-ben Franciaországban vezették be először a hozzáadottérték-adó rendszerét, melynek lényege, hogy a hozzáadott értéket adóztatja, ami a bevétel és kiadások különbsége, tehát az eladási ár. Ebben a rendszerben is minden értékesítési fázisban megadóztatták a terméket, ám a fogyasztói adótartalma mégsem függött az ügyletek számától, mivel a vállalat az eladott termékei vagy szolgáltatásai után fizetett forgalmi adójából levonhatta a beszerzéseiben már kifizetett adót. 1967-ben született meg az első áfa-irányelv a Tanács 67/227 EGK irányelve alapján. Azt tűzte ki célként a tagállamoknak, hogy 1970. január 1-jére vezessék be a hozzáadott értéken alapuló, úgynevezett összfázisú adónemet, ezzel megszüntetve az addig használatos egy és többfázisú forgalmi adókat. Az irányelvben kitűzött időpont után három évvel, azaz 1973-ban végül minden akkori tagállamban bevezették az általános forgalmi adót. Ám közben egy 1970-ben hozott döntés alapján az új áfa rendszer feladatául tűzték ki a közösségi költségvetési forrás egy részének előteremtését. Ennek érdekében jóval nagyobb fokú harmonizációra volt szükség, mivel egyenletesen kellett elosztani a tagállamok között az áfa-alapú befizetésekből származó hozzájárulások terheit. Az adóalapot, és az erre kivetett adókulcsot is egységesen kellett megállapítani, ráadásul a mentességet és a tagállamok által használt egyszerűsített, illetve kedvezményes adózási módszereket is közös alapra kellett helyezni. A harmonizációs folyamat során leglényegesebb lépésként a 6. áfa irányelv (77/388) elfogadását emelhetjük ki, melyre 1977-ben az Európai Tanács jóváhagyása után került sor. A mai napig ez az irányelv képezi a Közösség áfa-rendelkezéseinek tengelyét. Cél volt az áfa szabályok egy jogforrásban való elhelyezése és csak önálló rendelkezések külön irányelvben való megjelentetése. A továbbiakban elsősorban a szabályozás alapját képező irányelv tartalmával foglalkozom. 18

3. A közösségi áfa szabályozás működése (6. áfa irányelv) A közösségi adójog jelentős részét, ezen belül az áfa-szabályozás zömét tehát irányelvek alkotják. Az irányelv közösségi másodlagos jogforrás, mely a Római Szerződés 249. cikke értelmében mindegyik címzett tagállamot kötelezi az elérendő célok tekintetében, azonban az eszközök, illetve a módszerek vonatkozásában a tagállamok szabad kezet kapnak. A 6. áfa-irányelvnek köszönhetően hasonló lett a nemzeti áfa-rendszerek szerkezete. Az egységesítés kiterjedt az adózási alapfogalmak tisztázására, meghatározta az adó befizetésére kötelezett személyeket és kötelezettségeiket, az adókulcsok természetét, az adómentességeket, az adóztatható ügyleteket, az adó kivethetőségének kritériumait, az adókulcsok természetét és természetesen az adó alanyait. Az irányelv speciális szabályokat határoz meg többek között a kisvállalkozókra, az utazási irodákra, illetve a mezőgazdasági kistermelőkre. Az integráció elmélyülésének köszönhetően a Közösség célul tűzte a közös piac fejlesztésén keresztül egy egységes európai piac megteremtését. Az adókulcsok különbözősége, illetve a célország szerinti adóztatás elve jelentette az áfa-rendszerrel kapcsolatban a két fő problémát. Az 1991- ben elfogadott irányelv mely a végleges és az átmeneti áfa-rendszer szabályait tartalmazta hozta meg a várt áttörést. 8 A közösségi áfa-szabályozás legjelentősebb pontjai a következők: Megszűntek a tagállamok közötti vámhatárok, megszűntek a vámhatósági ellenőrzések. Az export, illetve az import szabályai csak harmadik országba, az Európai Unió területén kívülre értékesített, vagy onnan érkező termékekre vonatkozik. A tagállamok közötti kereskedelemre ezután az Európai Unión (Közösségen) belüli beszerzés, illetve az Európai Unió másik tagállamába történő (közösségi) értékesítés szabályait kell alkalmazni. A legfontosabb szabályok a következő alpontokon belül kerülnek kifejtésre. 8 Európai Füzetek 17 19

3.1 Közösségi adószám bevezetése A közösségi adószám igénylése nem az adóalany választásától függ. Amennyiben az adóalany Közösségen belülre más tagállamban közösségi adószámmal rendelkező felé termékértékesítést teljesít, illetve onnan közösségi adószámmal rendelkezőtől termékbeszerzést hajt végre, kötelező közösségi adószámot kérnie. Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás, illetve -igénybevétel esetén csak bizonyos fajta (az Áfa-törvény 15. (5) bekezdésében, valamint a 15/A. -ában meghatározott) szolgáltatásoknál kell közösségi adószámot kérni. A már működő, de közösségi adószámmal nem rendelkező áfa alanynak is előzetesen be kell jelentenie, ha az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal az előzőkben leírtak szerinti közösségi adószám köteles kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Az adóhatóság a bejelentés alapján közösségi adószámot állapít meg az adóalanynak. Az adózónak a közösségi adószámot a közösségi kereskedelemmel összefüggő minden iratán fel kell tüntetnie. Az adóhatóság az adózó kérelmére a bejelentés napjával adóév közben is törli az adózó közösségi adószámát, ha bejelenti, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatát megszüntette. Magyarországon a közösségi adószámot minden esetben az illetékes adóhatóság képezi az adózók részére. A közösségi adószám igénylésének módja attól függ, hogy a magyar adózó rendelkezik-e már adószámmal vagy sem. Ha még nem rendelkezik adószámmal, úgy az adózó az érvényben lévő 101, 201 jelű adatbejelentő lapon kérheti a közösségi adószámot, az adószám igénylésével egyidejűleg. Amennyiben már van adószáma, úgy a hatályos 102, 102/E, 202, illetve a 202/T jelű változás-bejelentő lapon igényelheti a közösségi adószámot. A Magyarországon kiadott közösségi adószámok az országot azonosító HU kódból, valamint az adószám 8 jegyű törzsszámából állnak. (Egyes uniós tagállamok áfa azonosító számait ld. 1. számú Melléklet) Közösségi adószám érvényessége ellenőrizhető az Európai Bizottság internetes honlapján is. Az adószám érvényessége és azonosító adatok pontosságának 20

megerősítése az illetékes hatóságoktól, valamint az APEH Központi Kapcsolattartó Irodájától kérhető. 3.2. Adóalanyok ügyletei Az Európai Unión belüli értékesítés alapügylete, ha adóalany értékesít adóalanynak, és mindkét adóalany rendelkezik közösségi adószámmal. Ilyenkor az értékesítés áfamentes, mert a célország szerinti adózás elvét követve a beszerző fog a saját államában az ügylet után adózni. Az áfa-mentesség levonási joggal párosul, vagyis az áfamentesen értékesítő adóalany ezen értékesítésével összefüggő, előzetesen felszámított áfáját levonásba helyezheti. (hasonlóan az exportnál). A mentesség feltétele, hogy az eladó rendelkezzen a vevő áfa-azonosító számával és igazolja, hogy az értékesített termék elhagyta az eladó tagállamának területét. A beszerző adóalany önadózás keretében, a saját államának áfa adókulcsa szerint vallja be adófizetési kötelezettségét. Ugyanabban az áfa bevallásban beállítja az áfát levonhatóként is. Ez Magyarországon javítja a vállalkozások pénzügyi helyzetét, és egyben a költségvetésnek kiesést jelent. Adóalany értékesítése nem adóalany, vagy különleges jogállású beszerző felé Különleges jogállású beszerzőknek minősülnek az adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalanyok, vagyis tárgyi adómentes tevékenységet végzők, az alanyi adómentességet választók, a mezőgazdasági különleges jogállás alá tartozók, és az eva-alanyok is. Nem adóalanyok Magyarországon pl. a közhatalmi tevékenységet végző személyek, szervezetek (minisztériumok, önkormányzatok). Ha egy adott tagállambeli adóalany értékesít más tagállambeli nem adóalanynak, úgy az adózás módja attól függ, hogy a beszerző az Európai Uniós tagállamokból történő összesített beszerzései tekintetében a tárgyévben nem érte el a 10 000 eurót, vagy azt meghaladja, és az értékhatártól függetlenül nem választotta-e a saját tagállamában történő adózást. Amennyiben a különleges jogállású beszerző az említett összeghatár alatt van (és nem választotta a saját tagállamában történő adózást sem), úgy beszerzése nem minősül Közösségen belül történő beszerzésnek, vagyis saját tagállamában nem adózik ezen 21

beszerzése után. Viseli viszont az eladó által rá áthárított adóösszeget, melyre nézve levonási jogot nem gyakorolhat. 9 3.3. Új közlekedési eszköz értékesítése, beszerzése Az általános technikai paraméterek, mint a méret, teljesítmény vagy tömeg határozzák meg, hogy mi minősül közlekedési eszköznek, illetve az üzemeltetési adatok és az életkor, hogy mi minősül újnak. Az alábbi járműkategóriákat különböztetjük meg: Hajó: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, hossza meghaladja a 7,5 métert, az első használatba vételtől számítva 3 hónapon belül történik az értékesítés. Repülőgép és helikopter: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, legfeljebb 40 repült órát volt használatban, az első használatba vételtől számítva 3 hónapon belül történik az értékesítés, felszálló tömege meghaladja az 1550 kilogrammot. Szárazföldi gépjármű: hengerűrtartalma meghaladja a 48 köbcentimétert vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kw-t, az első használatba vételtől számítva 3 hónapon belül történik az értékesítés, legfeljebb 6000 kilométert futott. Az új közlekedési eszköz beszerzése esetében, ha a beszerző nem adóalany, vagy ha különleges jogállású beszerző (alanyi mentes, tárgyi adómentes tevékenységet folytató, mezőgazdasági különleges jogállású, eva-s), úgy a fizetendő adót a vámhatóság határozattal állapítja meg. Az adóalany beszerző viszont adófizetési kötelezettségét önadózással rendezi. Például a magyarországi vevő (akár adóalany, akár különleges jogállású beszerző, akár magánszemély) Franciaországban vásárol egy 5000 kilométert futott, 2 hónapja forgalomba helyezett személygépkocsit. Ekkor az eszköz új közlekedési eszköznek minősül, így a vevő Magyarországon fizeti meg a 20%-os forgalmi adót. 10 9 10 www.apeh.hu Letöltve: 2007.01.26., 18:21 h www.1.pm.gov.hu Letöltve: 2007.01.24., 14:37 h 22