Budapesti Gazdasági Főiskola. KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat. Export-import menedzsment szakirány

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import menedzsment szakirány MAGYARORSZÁG HELYZETE A NEMZETKÖZI BORPIACI KÖRNYEZETBEN AZ EURÓPAI UNIÓS CSATLAKOZÁSRA KÉSZÜLVE Készítette: Lóth Barbara Budapest, 2002.

2 Tartalomjegyzék Bevezetés...5 I A BORPIACI KÖRNYEZET 1.1 A világ borpiaca A világ szőlőterülete A világ szőlőtermesztése A világ bortermelése A világ borfogyasztása A világ borexportja A világ borimportja A világ borpiacának bővülése Az Újvilág borpiacának rövid történeti áttekintése Ausztrália Dél-Afrika Argentína Chile Kalifornia Az EU borpiacának rövid jellemzése...15 II HAZÀNK BORTÖRTÈNELME ÈS JELENLEGI BORPIACI HELYZETE 2.1 A magyar bor és borkereskedelem történetének áttekintése A kezdetektől az utolsó Árpád-házi király uralkodásáig Róbert Károly uralkodásától a 18. század végéig A 19. század és a 20. század első felének bortörténelme Magyarországon A borágazat helyzete a szocializmus idején A magyar borgazdaság helyzete a rendszerváltozást megelőzően és azt követően A magyar borpiac Szőlőtermő területeink A magyar bortermelés

3 2.2.3 A magyar borexport A magyar borimport...36 III MAGYARORSZÀG ÈS AZ EURÒPAI UNIÒ KAPCSOLATA A BORGAZDASÀG TEKINTETÈBEN 3.1 Magyarország és az Európai Unió közötti bormegállapodás A borkereskedelmi megállapodás Az eredetvédelmi megállapodás A borpiac szabályozása Magyarországon, a hegyközségek és az eredetvédelmi rendszer rövid ismertetése Törvényi szabályozás A hegyközségek Az eredetvédelem Az eredetvédelmi rendszer alkotóelemei A termőhelykataszter Az ültetvénykataszter A borkataszter Az Európai Unió szőlészeti-borászati szabályozása Az Európai Unió új közös borpiaci rendtartásának termelési potenciált befolyásoló elemei A szőlőterület növekedésének megakadályozása A szőlőtermő-területek termelésből való végleges kivonásáért járó támogatások A szerkezet-átalakítás és átállítás támogatása Piacszabályozási intézkedések...51 Összefoglalás...53 A TÀBLÀZATOK ÈS ÀBRÀK JEGYZÈKE...55 IRODALOMJEGYZÉK...56 FÜGGELÉK

4 Bevezetés A magyarok számára a szőlőtermesztés és a borászat már a honfoglalás óta az egyik legfontosabb mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat. Minden országban, ahol szőlőt termesztenek, majd abból jó minőségű bort előállítanak, a nemzeti arculat kialakításában jelentős szerepet játszik a borgazdaság. Ennek megfelelően Magyarországon is fontos termék a bor, mind a belföldi értékesítés, mind pedig külgazdaságunk szempontjából, valamint jelentős szerepet játszik a foglalkoztatáspolitikában is, hiszen ezer ember megélhetését biztosítja. Fontos megemlíteni még a szőlő- és bortermelés gazdaságpolitikai, természetvédelmi, környezetvédelmi, tájvédelmi jelentőségét is. Ugyan az elmúlt évtizedek alatt a magyar bor hírneve jelentős mértékben megkopott, a jelen szakemberei hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel próbálják visszaszerezni a magyar bor ismertségét, sőt elismertségét. A 90-es évek második felére olyan nagy méreteket öltött a borhamisítás Magyarországon, hogy az a termelők számára mintegy félmillió hektoliter szőlőbor értékesítését akadályozta meg. 3-4 milliárd forintra tehető a kár, amit ez az államnak okozott. Ezen túlmenően a magyar bor híre jelentősen csökkent, amit a külpiaci értékesítések adatai is tükröznek. Mivel a magyar bor tradícionálisan az egyik legjelentősebb exporttermékünk, a régi hírnevet szükségszerű visszaszerezni, hogy a magyar bor újra a régi fényében csilloghasson. Többek között ezért is választottam szakdolgozatom témájául a borpiaci helyzet áttekintését. A világ borászata és borpiaca az elmúlt évek, évtizedek során jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a változások már a 60-as, 70-es években megfigyelhetők voltak, a 80-as években azonban felerősödve jelentkeztek. A változások okai többrétűek. Említhetjük közöttük az Európára jellemző bortúltermelést, a nem hagyományosan bortermelő országok térnyerését a nemzetközi borpiacon, valamint a borfogyasztási szokások is átalakuláson estek át. A magyar bor jövőjére nézve is fontosnak tartom a lehetséges versenytársak helyzetének ismeretét. Ennélfogva betekintést szeretnék nyújtani azoknak a borpiacon újonnan megjelent, tengerentúli országoknak a történetébe, amelyek a lehetőségek 5

5 maximális kihasználása mellett nagymértékben növelik külföldön értékesített boraik mennyiségét. A magyar borgazdaság jelenlegi nehéz helyzete igen sok okra vezethető vissza. A helyzet könnyebb megértéséhez bemutatom dolgozatomban a magyar bor és borkereskedelem történetét. A múlt eseményeiből lehetőségünk van ötleteket meríteni, a korábbi tapasztalatokra támaszkodva bővíteni ismereteinket. Dolgozatomban megvizsgálom, hogy mi okozhatta a magyar bor exportjának csökkenését. Az Európai Unió várhatóan néhány éven belül bővíti tagállamainak létszámát, melynek során valószínűleg Magyarország is csatlakozni fog az Unióhoz. Elengedhetetlen ezért, hogy áttekintsük az Unión belül érvényes szabályozásokat, amelyek a csatlakozást követően Magyarországra nézve is kötelezőek lesznek. Összefoglalva fel szeretném tárni a borpiaci környezet egyes elemeinek kapcsolatát, azok hatását a Magyarországon termelt bor értékesítési lehetőségeire, illetve fejlődésének útjára. 6

6 1.1 A világ borpiaca A szőlő- és bortermelés már évezredek óta fontos szerepet játszik az emberek életében, de a mai értelemben vett nemzetközi borpiac csak az ipari forradalmak után, a gazdasági fellendüléssel párhuzamosan kezdett kialakulni. A fellendülés maga után vonta a nagyobb árupiac és a növekvő kereslet kialakulását is. A második nagyobb ugrást az expanzió felé a 2. világháború utáni időszak hozta el, amikor az életszínvonal emelkedése mellett a mennyiségi és főleg a minőségi igények jelentősen megnőttek. Erre az időszakra tehető a szállítás, szállítmányozás határainak kiszélesedése is, a technikai fejlődés következtében az áruszállítás körülményei ugyanis mind az anyagi, mind az idő viszonylatában kedvezőbbé vált. A világ bortermelése és ezzel párhuzamosan annak borpiaca az elmúlt évekhez képest átrendeződik. Új bortermelő államok jelennek meg, akikről eddig alig hallott a borszakma, illetve a korábbi hagyományos bortermelő országok veszítenek jelentőségükből. Ez a folyamat nem újkeletű, ám az elmúlt években nagymértékben felgyorsult. A magyar bortermelők és exportőrök számára is hangsúlyos ez a kérdés, hiszen a magyar bor egykori hírnevét visszaszerezni, a korábbi elismertségét feleleveníteni alapvetően ma a világban tapasztalható új tendenciák ismeretében lehet A világ szőlőterülete A 10 legnagyobb szőlőterülettel rendelkező ország a világ szőlőterületéből 66,3%-kal részesedik. Közülük az első három ország (Spanyolország, Franciaország és Olaszország) Európában található, és 3 millió hektárra tehető a szőlőterületük nagysága. Ez az összes szőlőterület 37,9%-a. Európa a világ szőlőterületéből összességében 68%- kal részesedik. A szőlőterület kb. 2 millió hektárral csökkent az elmúlt 20 év folyamán között a világ szőlőterületének átlaga 9,8 millió hektár volt, míg 2000-ben 7,9 millió hektárt tett ki. Összességében azonban elmondható, hogy a szőlőterületek nagysága inkább Európában csökkent, míg a világ más részein növekedett. Az újvilágban (Ausztrália, Egyesült Államok, Chile, Dél-Afrika) a szőlőterületek nagysága dinamikusan fejlődik, ám ez a folyamat pár év múlva várhatóan alább fog hagyni. A világ szőlőterületének csökkenése ellenére a bortermelésben nem figyelhető meg lényeges csökkenés, ami a termésátlagok növekedésével magyarázható. Ennek oka a 7

7 fajtaösszetétel javulására és a borágazati technológia színvonalának emelkedésére vezethető vissza. A szőlőterület változására ma is a csökkenő tendencia érvényes. 1. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőterülettel rendelkező ország, 2000 Ország 1000 ha Részesedés % 1Spanyolország ,91 2Franciaország ,59 3Olaszország ,47 4Törökország 581 7,34 5Egyesült Államok 413 5,22 6Irán 270 3,41 7Portugália 261 3,30 8Kína 260 3,29 9Románia 248 3,14 10Argentína 209 2,65 Az első 10 összesen ,32 Világ összesen ,00 Forrás: Bor és Piac, Szám A világ szőlőtermesztése 2000-ben a világ szőlőtermése 62,4 millió tonna volt, amelyből a listavezető Olaszország 14,21%-kal részesedett. Az átlagtermés az utóbbi évek során jelentősen növekedett. Az elmúlt időszakra 5 t/ha, míg jelenleg 7,7 t/ha a jellemző. A szőlőtermelés a szőlőterületeknél jobban koncentrált, mivel itt megfigyelhető, hogy az első négy ország 48%-kal részesedik a világ össztermeléséből. 2. táblázat: A 10 legnagyobb szőlőtermelő ország, 2000 Ország 1000 t Részesedés % 1Olaszország ,21 2Franciaország ,22 3Egyesült Államok ,88 4Spanyolország ,64 5Törökország ,45 6Kína ,83 7Irán ,77 8Argentína ,51 9Chile ,04 10Németország ,10 Az első 10 összesen ,65 Világ összesen Forrás: Bor és Piac, Szám 8

8 1.1.3 A világ bortermelése A világon megtermelt bor mennyisége 1982 óta folyamatosan csökken, ám a 90-es évek végén emelkedés volt tapasztalható. Az utóbbi évekre jellemző az évi összesen 270 millió hl bortermelés, amely még a szőlőterületeknél is jobban koncentrált, tekintve az első három ország 54,6%-os részesedését. Ez 150 millió hl-t jelent. Európa adja a világ bortermelésének 73-75%-át. A bor világpiacán az elmúlt évtizedben a túltermelés állandóvá vált, különösen az Európai Unió bortermelő államaiban. A túltermelés csökkentését az Unió szigorú szabályozásokkal próbálja meg elérni, amire később fogok kitérni. 3. táblázat: A 10 legnagyobb bortermelő ország, 2000 Ország 1000 hl Részesedés % 1Franciaország ,93 2Olaszország ,78 3Spanyolország ,96 4Egyesült Államok ,04 5Argentína ,56 6Németország ,58 7Ausztrália ,13 8Dél-Afrika ,53 9Portugália ,43 10Chile ,43 Az első 10 összesen ,37 Világ összesen ,00 Forrás: Bor és Piac, szám A világ borfogyasztása A borfogyasztás 1982 óta 25%-kal csökkent a világon. 219 millió hl bort fogyaszt évente a világ lakossága, ami 1 főre levetítve 41 liternyi borfogyasztást jelent. A megtermelt és elfogyasztott bor mennyisége közötti különbség 2000-ben 55 millió hl volt. A fennmaradó mennyiség magyarázatára a későbbiek során fogok kitérni (ld. felesleg, lepárlás, egyéb piacszabályozási mechanizmusok). Nemzetközi kereskedelmi forgalomba a világon megtermelt összes bor 22-25%-a kerül évente. A borfogyasztási szokások átalakulóban vannak a világon, a kereslet egyre inkább a drága minőségi borok, elsősorban a vörösbor irányába tolódik el. Az közötti időszakot figyelembe véve például Németországban a vörösbor részaránya 33%-ról 43%-ra nőtt. Ez is alátámasztja azt, hogy a boriparnak az elkövetkezendő években nagyobb figyelmet kell szentelnie a kereslet alakulására, a kereslet és kínálat egymáshoz való közelítésére. 9

9 A legtöbb bort Európában, Észak- és Dél-Amerikában fogyasztják. Az egy főre jutó elfogyasztott bor mennyisége Luxemburgban a legmagasabb, ahol ez évenként átlagosan 70 l-t tesz ki. Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában egyaránt a 60 l személyenkénti éves borfogyasztás a jellemző. Kiemelkedő Nagy-Britannia helye, mivel itt több mint 10%-kal növekszik a borfogyasztás évente. Ez a magyar bortermelők és borkereskedők számára is megfontolandó, hasznos lenne növelni az erre a piacra irányuló borexportunkat. A borfogyasztás növekedése szempontjából az ázsiai piac sem lenne elhanyagolható, hiszen Japánban pl. 10 év alatt megkétszereződött a borfogyasztás. 4. táblázat: A 10 legnagyobb borfogyasztó ország, 2000 Ország 1000 hl Részesedés % 1Franciaország ,00 2Olaszország ,04 3Egyesült Államok ,76 4Németország ,92 5Spanyolország ,61 6Argentína ,82 7Egyesült Királyság ,17 8Kína ,52 9Oroszország ,51 10Románia ,38 Az első 10 összesen ,73 Világ összesen Forrás: Bor és Piac, Szám A világ borexportja A borfogyasztás szoros összefüggésben áll a bor és bortermékek exportjával. 64,74 millió hl-tett ki 2000-ben a világon összesen exportált bor mennyisége, amelyből Európa részesedése 82%. A három legnagyobb borexportáló ország Olaszország, Franciaország és Spanyolország, amelyek az összes borexport 64%-át képviselik. Mindhárom ország borkivitelét tekintve növekedés tapasztalható az 1994-es adatokhoz képest. Rajtuk kívül a többi Európai Uniós szőlőtermelő állam, illetve a közép-, dél- és kelet-európai államok a legjelentősebb borexportőrök. Egyre inkább meghatározó szerephez jutnak a borexport területén az ún. Újvilág államai. 10

10 1.1.6 A világ borimportja A világ borimportja 2000-ben 60 millió hl volt. A két legnagyobb borimportőr ország Nagy-Britannia és Németország. Együttesen a két ország a világ borimportjának 35,5%-át teszi ki. Németország különleges helyet foglal el a világ borpiacán, hiszen jelen van mind bortermelőként, borexportőrként, mind pedig borimportőrként ben 12 millió hl bort importált. Abban az esetben a legnagyobb borimportőr Németország, ha kirívóan alacsony a szőlőtermés. A Nagy-Britanniába irányuló borkivitel legnagyobb hányadát Franciaország (32,5%), Olaszország (13,4%), Németország (12,0%) és Ausztrália (9,6%) biztosítja. Ezen államokon túl 3% feletti részarányt képvisel még Spanyolország, Dél-Afrika, Bulgária, az USA és Chile. Az USA és Kanada jelentős mennyiségben importál bort és borterméket. A kelet-európai államok közül érdemes kiemelni Lengyelországot, ill. a balti államokat. A megtermelt és elfogyasztott bor mennyisége között számottevő különbség tapasztalható a bor piacán. Évente millió hl borfelesleg keletkezik a világban, ebből mintegy 20 millió hl az Európai Unióban. A túlkínálat mérséklése vezérelte az uniós szakembereket, hogy a szőlő- és bortermelés szigorú szabályozás alá kerüljön. 5. táblázat: A borfelesleg alakulása a világon (millió hl) , , , , , A világ borpiacának bővülése Az elmúlt évtized során vonták magukra a világ figyelmét azok az országok, ahol korábban a bortermelés nem képviselt jelentős pozíciót. Ezek között az országok között az Újvilág borászata nagymértékű fejlődésen ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Az Újvilág ebben az értelemben nem csupán Amerikát (USA, Kanada, Chile, Argentína) jelenti, hanem Ausztráliát, Új-Zélandot és Dél-Afrikát is. Az Európai Unióval ellentétben ezekben az országokban növelik a szőlő termőterületeit. Erre korlátozás nélkül van lehetőségük, mivel náluk nincsen bortörvény. Jelentős összegeket fordítanak boraik külpiaci értékesítésére, az arra irányuló marketingtevékenységre. Az agresszív marketingpolitika miatt is, de a világ borpiacán tapasztalható ízlésváltozás miatt is igen sikeresnek bizonyultak még a tengerentúli 11

11 piacokon is ezek az országok. Egyre keresettebbek a távoli, egzotikus ízvilágot tükröző borok, aminek az Újvilág borai teljes mértékben megfelelnek. Ezek a borok új stílust honosítottak meg. Az európai bortermelő országokkal ellentétben az éghajlati viszonyoknak megfelelően megbízhatóan meleg a nyár, így a borokat megbízható minőségben tudják előállítani. Az Újvilág borainak minőségére vonatkozóan az évi párizsi bírálat is elismerő esemény volt. Ekkor zajlott le a világban nagy port kavaró borverseny, amelyen a kaliforniai borok maguk mögött hagyták a francia borokat.tizenöt francia borkritikus hasonlított össze vakkóstoláson Kaliforniából és Franciaországból származó borokat, és a kaliforniai borok jobbnak bizonyultak. A francia felháborodás következtében meg kellett ismételni a versenyt, ahol azonban az elsőhöz hasonló eredmény született. Az 1980-as évek végén a borexport 85%-a négy államból származott: Franciaországból, Olaszországból, Portugáliából és Spanyolországból re ez a részesedés 72%-ra csökkent, jelenleg 70% alatti. Chile és Ausztrália borexportja ezzel szemben hihetetlen mértékben növekedett. Az elmúlt néhány év alatt Chile 400%-kal, Ausztrália 350%-kal növelte borexportját. 1. ábra: Az "Újvilág" EU-ba irányuló borkivitelének alakulása, ezer ECU Az Újvilág borainak térnyerését leginkább az Egyesült Királyság borpiaci változásaival tudjuk mérni, mivel ez az ország az egyik legnagyobb borimportőr a világon ben például 3-5%-kal csökkent a hagyományosan vezető szállítók közül Franciaország és Németország részesedése, míg Spanyolország és Olaszország 12

12 részesedése 6-7%-kal növekedett. Ezeket az arányokat összehasonlítva az Újvilág angol borpiaci részesedésével, lényeges eltéréseket kapunk. Chile ugyanis 7%-kal, az USA 16%-kal, Újzéland 19%-kal, Dél-Afrika és Ausztrália 21-21%-kal, Argentína pedig 28%-kal növelte piaci részesedését. Ausztrália tíz év alatt Franciaország után az Egyesült Királyság második legnagyobb borszállítójává vált. Az új borok azért is arattak ilyen rövid idő alatt sikert a külpiacokon, mert a címkéken egyértelműen feltüntették a szőlőfajtát, a bor származásának helye pedig csak másodrangú volt. 1.2 Az Újvilág borpiacának rövid történeti áttekintése Ausztráliába a szőlővesszőket az 1788-ban ideérkezett telepesek hozták magukkal. Kezdetben Sydney környékén létesítettek ültetvényt, azonban az itteni szubtrópusi klíma nem kedvezett a szőlőnek. Ennek következtében a hűvösebb Dél- Ausztráliai területekre települtek át a szőlőbirtokosok, Barossa Valleybe és Coonawarrába. A 19. század közepére tehető felívelésük, amelyben a német bevándorlók is szerepet játszottak. Azóta az ausztrál boroknak nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a világ borpiaci szakemberei, ám az elmúlt 20 évben üstökös-szerűen ívelt fel az ausztrál borok csillaga. Ez annak volt köszönhető, hogy a korábbiakkal ellentétben egyre inkább a minőségre helyezték a hangsúlyt a pincészetek, kimondvakimondatlanul azzal a céllal, hogy az Ó- és az Újvilág versenytársaival fel tudják venni a versenyt Dél-Afrikába az első holland telepesek juttattak el szőlőtőkéket a 17. század közepén. Az Európából Indiába tartó utazók számára pihenőállomást létesített a Tábla-hegy lábánál a Kelet-Indiai Társaság, ahova elsősorban a tengerészek kívánságára szőlőt telepített. Előbb a németek, majd a francia hugenotta menekültek révén fejlődött tovább a borkészítés Dél-Afrikában. Kezdetben Fokváros közelében alakult ki a borkészítés központja (Stellenbosch, Paarl), majd egyre inkább az ország belseje felé is kezdett élénkülni a szőlő- és bortermelés. Dél-Afrikában a bortermeléshez igen kedvezőek a feltételek, hiszen a világ minden fontosabb szőlőfajtájának megfelelnek az itteni körülmények. Egy bizonyos szőlőfajta, nevezetesen a Pinotage csak itt található meg, ezért is hívják a jóreménység borának is. A dél-afrikai borok fellendülését két 13

13 okra vezethetjük vissza. Egyrészt a világpiaci tendenciának megfelelően a fogyasztók körében egyre inkább előtérbe kerülnek a távoli, egzotikus vidékről származó borok, másrészt pedig az apartheid-politika felszámolásával az ország ismét bekerült a nemzetközi kereskedelmi vérkeringésbe Dél-Afrika mellett Argentína is rendelkezik egy szőlőfajtával, amely sehol máshol nem nevelhető fajtatisztán: a malbec szőlő. Korábban a criolla szőlő volt az uralkodó, ám az újabb szőlőtelepítések során az európai szőlőfajtákat részesítik előnyben. Ezzel párhuzamosan a minőségi borok élveznek nagyobb népszerűséget, míg a tömegbor termelése visszaszorulóban van Dél-Amerikában Chilébe érkezett először a szőlő a spanyol hódítókkal 1551-ben, ezt követően pedig Argentínába. Spanyolország csak megszorításokkal engedélyezte a dél-amerikai bortermelést, így próbálta megóvni a hazai termelőket az új versenytársaktól. A 19. század elejétől fogva, a Spanyolországtól való elszakadás után viszont már szabadon kibontakozhatott a bortermelés. Míg Chilében a francia, az Andok túloldalán, Argentínában inkább az olasz befolyás mutatkozott meg. A magas borkultúrával rendelkező országok hatására a szőlőtelepítésre a magas minőségi követelményrendszer volt jellemző. A 70-es évek közepén a borfogyasztás nagymértékben lecsökkent, fellendülés csak néhány évvel ezelőtt jelentkezett. Chilében a Pinochet-diktatúra után a gazdasági élet helyreállítása nyomán a borgazdaság is talpra állt, és 1992-ben a megtermelt 3 millió hektárnyi össztermelésből 1 millió került exportra A világ legnagyobb borüzeme Kaliforniában található, a Gallobirodalom, amely hektárnyi területen termett szőlőt dolgoz fel. Még kiaknázatlanok a San Francisco-i öböltől északra fekvő területek, ahol a Napa Valley is található. 14

14 1.3 Az EU borpiacának rövid jellemzése A világ borpiaci helyzetének áttekintése után Magyarország szűkebb környezetének, az Európai Unió borpiacának jellemzésére szeretnék kitérni. A magyar borok legfőbb felvevőpiaca az Európai Unió, ezért is fontos ismerni ennek részleteit. 2. ábra: A világ és az EU bortermelésének alakulása az elmúlt évtizedben (millió hl) Világ összesen Európai Unió Az Európai Unió a világ legnagyobb bortermelője. Az 1990-es évtizedben a világ bortermeléséből 60 és 67% közötti mértékben részesedett. Ez az arány természetesen ingadozó ben a világon összesen 284 millió hektoliter bort termeltek, ebből 177 milliót az EU, és ezen belül 59 milliót Franciaország, 58 milliót Olaszország és 36 milliót Spanyolország. E három ország a világ bortermelésének közel 54%-át adja. Megemlítendő, hogy Franciaországban az agrárbevételek 14%-át a borágazat adja ábra: A 3 legnagyobb bortermelő ország bortermelése (1000 hl) Franciaország Olaszország Spanyolország ben az EU szőlőterületei összesen 3,286 millió hektárt tettek ki, a szőlőtermő terület a céltudatos csökkentés következtében folyamatosan fogy ben még 3,394 millió hektár volt. A 90-es években 3,9 millió hektárról 3,3 millió hektárra 15

15 csökkent. A legnagyobb bortermelő ország, Franciaország bortermő területe csupán 865 ezer hektárt tett ki. Ezekből az adatokból már következtethetünk a jelentős hektáronkénti hozamkülönbségekre. Egyszer fejtett borban számolva Franciaország 61,4 hl/ha hozamot ért el 1999-ben, míg Spanyolország csak 27,6 hl/ha-t. A legmagasabb hozamok Németországban tapasztalhatók. Az Európai Unió átlaga 48 hl/ha volt, ahogy az a 4. mellékletben is látható. A borfogyasztásban szintén az EU a világelső, a világ borfogyasztásának 55 %- át adja. Közel 130 millió hektolitert fogyaszt az EU lakossága, ám ez a tendencia tartósan csökkenő: 1983-ban még 45 liter volt a személyenkénti borfogyasztás, ban azonban már csak 33,6 liter. Az exportált bor mennyiségét tekintve is az Európai Unió az első. Évente millió hektoliter bor alkotja az Unió exportját, ami a világ millió hektoliteres exportjából közel 20%-ot jelent. A legnagyobb borexportőr-országok az Unión belül Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Portugália és Ausztria. Ezek az adatok csupán a harmadik országokkal folytatott borkülkereskedelemre vonatkoznak. Az Európai Unió összes borexportjának valamivel több mint 70%-a az EU-n belül valósul meg: 1999-ben az EU teljes borexportja 49 millió hektoliter volt, ennek a mennyiségnek háromnegyede az Unión belül cserélt gazdát és csak egynegyedének célországa volt azon kívüli. 4. ábra: Az EU borimportjának megoszlása, 2001 Olaszország Franciaország Spanyolország Németország Ausztrália Portugália Chile USA Dél-Afrika Bulgária Egyéb Az Unió borimportja több mint 6 millió hektoliter. Ez az érték azonban csupán 40%-a a borexporténak. Az Unió harmadik országokból származó borimportja az évi 0,5%-ról 1999-re 2,6%-ra emelkedett és 1999 között az érték alapon számított Unión belüli borimport megduplázódott, míg a harmadik országokból származó borbevitel a tízszeresére nőtt. A mennyiség alapján számított borimport-növekedési 16

16 mutatók azonban ennél lényegesen alacsonyabbak: az intra-eur import indexe 137%, míg az extra-euré 392%. Az EU harmadik országbeli fő borszállítói a következők: Ausztrália, USA, Chile Dél-Afrika, Bulgária, Magyarország, Új-Zéland, Argentína, Macedónia és Románia. A Magyarország számára konkurenciát jelentő országokból származó Európai Uniós borimport-adatokat részletesebben a 6. melléklet mutatja be. Áttérve hazánk borpiaci helyzetének elemzésére, először Magyarország bortörténelmét mutatom be. 17

17 2.1 A magyar bor és borkereskedelem történetének áttekintése A kezdetektől az utolsó Árpád-házi király uralkodásáig Honfoglaló elődeink minden valószínűség szerint már találtak szőlőt a Kárpátmedencében, emellett azonban a vándorlások során ők maguk is megismerkedhettek a szőlővel és a borral. Erre utal az is, hogy a magyar bor szó török származású, nem pedig a latin vinum szóból eredeteztethető. Török eredetű szavunk még a szőlő, a szűr, a csiger is. Elődeink a Kaukázus vidékén török fajú népekkel kerültek kapcsolatba, rajtuk keresztül kerülhetett a magyarokhoz is a borkészítés tudománya. A Kárpát-medence területén már a Honfoglalás előtt is létezett szőlőtermesztés. Az itt talált szőlőterületek nagyrészt a rómaiaknak voltak köszönhetők. A meghódított provinciákban nem korlátozták a szőlőtermelést, bár akadtak ezzel ellentétes intézkedések is. Domitianus császár például megtiltotta, hogy új szőlőket telepítsenek az Alpok vonulatain túl, és a meglévő szőlőterület felére csökkentésére adott utasítást. Birodalma ugyanis szűkében volt a gabonának, így a szőlő egy részét gabonával akarta lecserélni. Az i.sz. 3. században uralkodó Probus császár neve azonban a magyar borászat történetében a nagyszabású szőlőtelepítésekkel kapcsolódott össze. A Duna menti római tartományokban ugyanis intézkedéseinek hatására fellendült a szőlőtermesztés, Pannónia és Dácia területén így Probus volt a szőlőtermelés újrateremtője. Visszatérve a Honfoglalás utáni időszakhoz elmondható, hogy ugyan a kalandozó magyarok előnyben részesítették a lovas rablóháborúkat a földműveléssel szemben, a Kárpát-medencében élő más néptöredékeknek köszönhetően azonban ezt az időszakot átvészelték a szőlőültetvények. A szőlőtermesztést és bortermelést I. István király uralkodása alatt már igen nagyra tartották. Erre oklevelekből és más dokumentumokból következtethetünk, pl. tizedet elsősorban a szőlő után kellett szolgáltatnia a lakosságnak. A Buda környéki dombokon II. Géza uralkodása alatt kiirtották az erdőket, helyüket pedig szőlővel ültették be, ekkor kezdődött meg ezen a vidéken a szőlőművelés. Az első szőlőhegyek Óbuda, Kis-Gellérthegy és Sashegy voltak. 18

18 Magyarországon a 12. század végén nem volt hiány borban és élelemben, így az országon átvonuló keresztes vitézek ellátása sem okozott gondot. Ebben az időszakban indult meg a borkereskedés is mind belföldön, mind külföldön. A tatárjárás súlyos pusztításokat okozott, a tatárok elvonulása után ezeknek a károknak a helyreállítása IV. Béla nevéhez fűződik. Külföldről hívott telepeseket az elnéptelenedett vidékek benépesítéséhez. Tokaj-Hegyaljára olaszok kerültek, akik szülőföldjükről hoztak magukkal szőlővesszőket: a bocca d orót, ami bakatorrá vált a magyar nyelvhasználatban, valamint a Campoformióból származó, a magyarban furmintként meghonosodott szőlővesszőt. Az olasz telepesek emlékét őrzik a következő helységnevek is: Olaszliszka, Bodrogolaszi. IV. Béla a telepeseket többnyire a fejlett szőlőkultúrájú országokból hívta, mivel a szőlőtermesztés, a borászat fejlesztése nagy jelentőségű volt politikájában. Várakat építtetett az újabb támadások megfékezésére, amelyek körül szőlőskertek létesültek, és ezek a területek lettek a minőségi borvidékek központjai (Somló, Csókakő, Gyöngyös, Eger, Pécs, Siklós, stb.). Már IV. Béla uralkodása alatt sikerült a kereskedelmet újra fellendíteni a tatárjárás pusztításai után, III. Endre pedig a Németország és Lengyelország irányába történő borkivitelt fejlesztette tovább Róbert Károly uralkodásától a 18. század végéig Az Árpád-ház kihalása után az örökösödés körül kialakult viták nem kedveztek a szőlő- és borgazdálkodás fejlődésének. Róbert Károly uralkodása alatt viszont ismét fellendült a bortermelés és -kereskedelem ben például már nagy piaca volt a magyar bornak Krakkóban, amit főként a Dunántúlról, azon belül pedig a Somlóról szereztek be. Nagy Lajos uralkodása alatt is kedvezőek voltak a feltételek a bortermeléshez és a borkereskedéshez, Zsigmond azonban nem szentelt nagy figyelmet a borkereskedelem fejlesztésére. Mátyás király idején az élet minden területére a fejlődés, virágzás volt jellemző, így volt ez a borászattal is. A korabeli emberek nagy mennyiségű bort fogyasztottak. Ennek magyarázata egyrészt a fűszeres ételekben keresendő, másrészt a rossz minőségű 19

19 ivóvízben, ami gyakran vérhast okozott. A bor kedveltségének jele az is, hogy Mátyás visegrádi palotájában ünnepi alkalmakkor a fehér és vörös márványból készült szökőkútból fehér- és vörösbor csorgott. A 15. században tehát már megjelent a vörösbor, a hagyományok szerint Mátyás király uralkodása alatt ültettek át szőlővesszőt Burgundiából (burgundi). A kadarka elterjedése is erre az időszakra tehető, bár a török hódoltság ideje alatt a törökök, és az előlük menekülő rácok is hoztak hazánkba kadarkát. A törökök által megszállt területekről a lakosság egyrésze elmenekült, másokat a törökök hurcoltak el, így nem volt ki dolgozzon a szőlőkben. A borkereskedelmet a törökök vették a kezükbe, ők azonban nem az addigi piacainkra vitték a bort, hanem a keleti területekre. Ennek következtében az osztrákok, németek és lengyelek borpiacán kialakuló űrt más borexportáló ország tölthette be. Azokon a területeken, ahova a törökök nem jutottak el, fellendült a szőlőművelés. Ez részben azért történt, mert a törökök elől menekülő szőlőművelők felfrissítették új otthonuk szőlőkultúráját, részben pedig a bor belföldi keresletének kielégítése miatt. Tudomásunk szerint az első borhamisítás is ebben az időszakban történt (1611), amikoris a borhamisítóra 100 márka pénzbírságot szabtak ki. Korabeli feljegyzések szerint előkelő asztali borok voltak a badacsonyi, pestkőbányai, somlói, neszmélyi, vaáli, moóri, villányi borok. Itt tehát még nemigen hallhatunk a tokaji bor hírnevéről. A feljegyzések szerint az 1650-es évekre tehető a Tokaji aszú születése. A hagyomány szerint 1650 őszén Sepsi Laczkó Máté, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony udvari papja elrendelte, hogy a szokottnál később szüreteljenek, tartva a török martalócoktól. A kései szüret következtében a szőlőszemek egy része elkezdett töppedni, azaz aszúsodni. Sepsi Laczkó Máté húsvétra az aszúsodott szemekből előállított bort kínálhatta Lorántffy Zsuzsannának. Az évi országgyűlés el is rendelte az aszúszőlő különválasztását a tokaji borvidéken, ez is mutatja a bor különlegességét után, a törökök kiűzését követően a szőlőtermelés országszerte fellendült. A 18. század elején a magyar borkivitelnek négy fő iránya volt: 1. Bécsen keresztül a Duna vonalán Ausztriába és Németországba, 2. Pozsonyon át Sziléziába és Stettinbe, 20

20 3. Lengyelországba a Szepességen keresztül, ahová főként tokajit szállítottak, 4. Havasalföldre és Moldvába. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is nagy szerepe volt a borkereskedelemnek. Legfőképpen a Lengyelországba kivitt bor adta meg a felkelés anyagi hátterét. Még külpolitikai eszköznek is megfelelt a tokaji bor, ugyanis a fejedelem gyakran küldött belőle XIV. Lajosnak, hogy ezzel is szilárdítsa a Napkirály támogatását. A szabadságharc leverését követő évtizedekben a szőlő- és bortermelést súlyos gondok súlytották. Nem csak a Habsburg-elnyomás, hanem a bor minőségének a romlása is problémát okozott. Egyre többször lehetett hallani borhamisításokról, ezért az 1723-as országgyűlés is foglalkozott a kérdés megoldásával. A Habsburg-udvarban ebben az időszakban több fiatal magyar nemes szolgált testőrként, általuk ismerte meg Mária Terézia a magyar bort. Ekkor vált hagyománnyá az udvarban a somlói bor fogyasztása a nászéjszakákon, mivel a közhiedelem szerint a somlói fiú utódok nemzését segíti elő. Innen származik a somlói bor másik elnevezése is: a nászéjszakák bora. A hírnév ellenére -vagy talán éppen azért- a Habsburgok korlátozni próbálták a magyar bor exportját, hogy ezzel is elősegítsék az osztrák bor versenytársának a piacról való kiszorítását. Különféle rendeletekkel akarták ezt elérni, így pl. az addig olcsónak számító dunai szállítást megdrágították, ill. előírták, hogy az a kereskedő, aki magyar bort külföldre akar szállítani, legalább ugyanannyi osztrák bort is köteles kivinni. Ez a rendelkezés azonban nem vezetett sikerre, mivel az oszták bor piaca így sem bővült. II. József uralkodása alatt felmérték a császárság és Magyarország szőlészeti és borászati helyzetét. Az ország szőlőterülete katasztrális hold ( ha) volt, az évi termés pedig 18 millió bécsi akót (kb. 9 millió hl) tett ki. A szőlőterület az összes terület 3,2 %-át adta. 21