A Magyar Universitas Program és az új felsőoktatási törvény koncepciója

Átírás

1 A Magyar Universitas Program és az új felsőoktatási törvény koncepciója Budapest, február 1

2 I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kormányprogrammal és az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggő feladattokkal összhangban 2002 őszén az oktatási miniszter átfogó felsőoktatási modernizálási és fejlesztési program indítását határozta el. Ezzel összefüggésben megkezdődtek az új felsőoktatási törvény előkészítésének munkálatai, valamint a Magyar Universitas Program egyéb elemeinek kidolgozása, illetve megvalósítása. A Magyar Universitas Program alapvető céljai: A magyar felsőoktatás versenyképességének javítása. A képzés és működés megfelelő minőségének biztosítása. Az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása. A) AZ ELŐTERJESZTÉS SZAKMAI INDOKAI, ELŐZMÉNYEI, SAJÁTOSSÁGAI A társadalmi-gazdasági környezet változásai nyomán az elmúlt évtized során a magyar felsőoktatás is alapvetően új kihívásokkal szembesült. Az egymást követő fejlesztési koncepciók nyomán megkezdődött és napjainkig is tart az ágazat átalakulása. Az évi alapvető fontosságú felsőoktatási törvényt követően, az 1996-os módosítás újabb állomást jelentett a rugalmasabb, hatékonyabb működés és fejlődés jogszabályi feltételeinek megteremtésében ban a felsőoktatás fejlesztését célzó világbanki kölcsön kapcsán elinduló reform program átfogó változtatást tervezett. A reform egyes elemei megvalósultak (hallgatói létszámnövekedés, diákhitel-rendszer, kredit rendszer) mások részben gyakorlattá váltak (intézményi integrációk), ismét mások elmaradtak. A felsőoktatásról szóló, többször módosított évi LXXX. törvény az európai egyetemek Magna Chartájában foglaltak szerint garantálja a felsőoktatási intézmények autonómiáját. Az Országgyűlés nyarán kialakította az új magyar állami felsőoktatási intézményhálózatot, amelynek nyomán január 1-jével intézmények összevonása zajlott le, mintegy felére csökkentve az állami intézmények számát. Jelenleg 18 állami egyetem, 13 állami főiskola, 5 egyházi egyetem, 21 egyházi főiskola és 11 magán illetve alapítványi felsőoktatási intézmény működik A magyar felsőoktatás alapvetően duális szerkezetű. Az elkülönült főiskolai és egyetemi szintű képzés részaránya a nappali tagozatosok esetében egy évtizede közel állandó, hozzávetőleg %. Az egységes Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozást szolgáló lineáris, többciklusú képzés kiépítésének a kezdetén tartunk. A felsőoktatás jelenleg számos kihívással néz szembe: ezek egyike a magyar társadalom kedvezőtlenül alakuló demográfiai szerkezete, másik a tanulási igények változása. Az előrejelzések alapján ig a következő helyzet alakul ki: általános iskolát végez kb. 100 ezer fő/év, ebből középiskolába megy 80 ezer fő, szakiskolába 12 ezer fő, nem tanul tovább 8 ezer fő. Az érettségizők száma stabilizálódik kb. 70 ezer fő/év szinten. A felsőoktatásba jelentkezés beáll kb. 80 ezer fő/év szintre (közülük 55% az adott évben érettségiző, akiknek 66%-a felvételre is kerül). (Lásd: II. sz. melléklet.) Az egész felsőoktatást strukturált és komplex tervezésre késztető lépés volt az ún. intézményfejlesztési tervek készítésének előírása, ill. azok elkészítése. A kötelezően előírt stratégiakészítés lehetővé tette, hogy az újonnan integrálódott felsőoktatási intézmények komplex módon fogalmazzák meg fejlesztési célkitűzéseiket, meghatározzák azok elérésének módját, előkészítve ezzel a fejlesztési forrásokhoz való hozzájutást. 2

3 A minőségpolitika szempontjából jelentős lépés volt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) létrehozása. Valamennyi felsőoktatási intézmény számára kötelező előírás az intézmény minden tevékenységi területére kiterjedő minőségfejlesztési rendszer bevezetése. A külső akkreditáció megteremtését követően megoldandó feladat a belső minőségirányítási program és ennek keretében a képzések minőségbiztosítása intézményenkénti kiépítése. A minőség problémája még inkább előtérbe került a képzés tömegessé válásával, illetve a több ciklusú képzés napirendre kerülésével. A magyar felsőoktatás számos erőssége ellenére (ilyenek a magyar tudomány és felsőoktatás hagyományaiból eredő jó hírnév, az eredményeit tekintve külföldön is elismert egyetemi és PhD képzési rendszer felkészült, nemzetközi tekintélyű oktatókkal, kutatókkal, intézményeink egyre kiterjedtebb nemzetközi kapcsolatrendszere) több ponton változtatásra szorul. A Magyar Universitas Program ezekre kínál megoldást a jogszabályi, működési és infrastrukturális feltételek javításával. A 2003-as felsőoktatási törvény módosításának célja az volt, hogy egy reformértékű intézkedéssornak legyen az első állomása. Az új törvény összhangban van a évimódosításokkal, azok az új törvény előkészítésének tekinthetők.. A többszintű képzésre való átállás, az intézményirányítás átfogó reformja, az állami szerepkör megváltoztatása, a jogorvoslati rend egyértelművé tétele, a finanszírozás új pályára állítása, a bejutási (felvételi) rend új alapokra helyezése, a rendszer piacorientált elemeinek megjelentése azonban nem volt egy törvénymódosítással megoldható. Az új kihívásoknak megfelelően az új felsőoktatási törvény struktúrája is megváltozik, tartalmi elemei pedig az említetteken túl is lényegesen módosulnak.. (pl. hallgatók és oktatók jogállása, szerződések kiterjedt rendszerének érvényesítése, minőségpolitika érvényesítése stb.) Az elmúlt évben párhuzamosan folytak az új felsőoktatási törvény koncepcionális előkészítésére, társadalmi-politikai egyeztetésére irányuló munkálatok, valamint az ezek célrendszerével összhangban álló (ld. Magyar Universitas Program egyes elemeinél) intézkedések megtétele, illetve a megfelelő jogszabályi környezet kialakítására irányuló változtatások (költségvetési törvényben érvényesített költségvetési szervek gazdálkodását érintő rendelkezések) beiktatása. A felsőoktatási kutatások számára is új perspektívákat nyitnak a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló, évi XC. törvény rendelkezései. Olyan reformértékű intézkedés-sorozat megvalósítására van szükség, melyhez a Kormány jóváhagyása szükséges, mivel a Magyar Universitas Program megvalósításának olyan költségvetési vonzatai vannak, amelyek (a költségvetési megszorítások ellenére is) a jövő évi költségvetésben már feltétlenül érvényesítendők. B) A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM FŐ CÉLKITŰZÉSEI Az Európai Felsőoktatási Térbe valamint az Európai Kutatási Térségbe történő beilleszkedés keretfeltételeinek megteremtése; A felsőoktatási rendszer rugalmasságának, alkalmazkodóképességének javítása a képzési szerkezet és az intézményi és ágazati működés modernizálásával; A felhasználói igények, a diplomák iránti kereslet kielégítése érdekében a felsőoktatás nyitottságához szükséges jogszabályi, intézményi keretfeltételek biztosítása; A felsőoktatás regionális dimenziójának erősítése; 3

4 5. A hallgatók, végzett hallgatók, felsőoktatási oktatók és művészeti oktatók belföldi és nemzetközi mobilitásának támogatása; a hazai intézmények külföldi hallgatókat befogadó képességének növelése; Az ágazati minőségirányítás program és az intézményi minőségfejlesztési rendszerek kiépítése és fenntarthatóságának biztosítása; Az intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása, a magánforrások bevonásának vonzóvá tétele, a felsőoktatási intézmények önkormányzáshoz, tulajdonhoz, önálló gazdálkodáshoz, vállalkozáshoz való jogának erősítése, Az intézményi gazdálkodás ésszerűsítése, a hatékony gazdálkodás szervezeti, pénzügyi feltételeinek megteremtése; Olyan intézményi menedzsment kialakítása, amely képes ellátni újszerű egyetemi feladatait (a tudás-gazdaság kiszolgálása, továbbképzés, tudásközpontok működtetése, regionális vállalati együttműködés, innovációs folyamatok); A finanszírozási rendszer átalakítása és többcsatornássá tétele; A felsőoktatási intézmények infrastruktúrájának hatékony fejlesztése. Az esélyteremtés feltételeinek javítása, a szociális juttatások rendszerének felülvizsgálata, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatásának javítása; A hallgatók jogainak tételes meghatározása és az őket közvetlenül érintő döntésekbe történő bevonás jogának fokozott érvényesítése, komplex tanácsadói rendszer kialakítása a felsőoktatási intézményeken belül, a tömegoktatás igényeinek megfelelően; A felsőoktatásban a világnézeti és minden egyéb megkülönböztetéssel szembeni fellépés és az oktatás politikamentességének biztosítása; A fenti célkitűzéseknek megfelelően a Magyar Universitas Program jogi-szabályozási, programjellegű és pénzügyi támogató eszközöket alkalmaz, és a következő elemekből áll: I. Új felsőoktatási törvény megalkotása. II. Hallgatók támogatása a diplomaszerzésben. III. Oktatói bérek rendezése. IV. Kutatásfejlesztési expanzió. V. Infrastruktúra Program magántőke bevonásával. VI. A Nemzeti Fejlesztési Terv szerepe a kitűzött célok elérésében C) AZ ELŐTERJESZTÉS KAPCSOLÓDÁSA AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG JOGANYAGÁHOZ, NEMZETKÖZI KITEKINTÉS A Római Szerződés egyértelműen kimondja, a felsőoktatás tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdések a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, e tárgyakban jelenleg nincs jogharmonizációs kötelezettség. Vannak azonban olyan nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott, s amelyek miatt felsőoktatási joganyagunkat ezekkel összhangban kell megállapítanunk. Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása alapvető fontosságú (a négy alapszabadság egyike). Az alapgondolat az, hogy az Európai Felsőoktatási Térben mielőbb biztosítani kell a munkaerőpiacra felkészítő felsőoktatási rendszerek közelítését, kompatibilitását, egymással való összehasonlíthatóságát, az állampolgárok mobilitását, munkaerőként való alkalmazhatóságuk elősegítése érdekében. 4

5 Ennek elérése érdekében 1999 júniusában az oktatási miniszterek aláírták a Bolognai Nyilatkozatot, amely konkrét célokat fogalmazott meg a felsőoktatás nagyobb mértékű összehasonlíthatóságára és harmonizálására vonatkozóan. A nyilatkozat célul tűzte ki egy Európai Felsőoktatási Tér létrehozását 2010-ig. A Bolognai Nyilatkozat a következő konkrét célokat tűzte ki: 1. könnyen összehasonlítható végzettségek rendszere az európai felsőoktatásban 2. kétciklusú képzés 3. egységes kreditrendszer 4. mobilitás támogatása 5. az európai együttműködés ösztönzése a minőségbiztosítás terén 6. a felsőoktatásban az európai dimenziók támogatása ben az oktatási miniszterek prágai tanácskozásán folytatódott a feladatok konkretizálása, a deklaráció értékelte az előrehaladást, megnevezte a súlypontokat, akcióprogramot rendelt a hat korábbi célkitűzéshez, és létrehoztak két szakértői csoportot: az elvégzendő feladatokat előkészítő csoportot és a megvalósítást folyamatosan értékelő csoportot. Prágában a bolognai célokhoz három további elem társult: 1. egész életen át tartó tanulás 2. a hallgatók és a felsőoktatási intézmények bevonása az Európai Felsőoktatási Tér kialakítása folyamatába 3. az Európai Felsőoktatási Tér vonzerejének és versenyképességének növelése. A szeptember 19-én tartott berlini miniszteri értekezleten az immár 38 résztvevő ország oktatási miniszterei által aláírt kommüniké hangsúlyozza: közös érdek, hogy az Európai Felsőoktatási Tér megalakításához vezető folyamatok a tagországokban csakúgy, mint európai szinten felgyorsuljanak és egységes irányelvek szerint valósuljanak meg. Így a miniszterek egyhangúlag a következő döntéseket hozták : A legfontosabb teendők, különösen a kétciklusú képzés bevezetését előrehozzák 2005-re. Biztosítani kell a diákhitel és a források hordozhatóságát a hallgatók számára. Elő kell mozdítani az Európai Felsőoktatási Tér és az Európai Kutatási Térség közötti szorosabb kapcsolatok kialakulását. A nyilatkozat fölhívja a nemzeti kormányokat arra, hogy erőteljesen támogassák, beleértve a pénzügyi támogatást is és megfelelő döntésekkel segítsék elő a felsőoktatási intézményekben folyó, a technológiai, társadalmi és kulturális fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen kutatási kapacitás növekedését. Hazánkban április 1-jén lépett hatályba a felsőoktatási képesítéseknek az európai régióban történő elismeréséről szóló, április 11-én, Lisszabonban aláírt Egyezmény, melyet a évi XCIX. törvény hirdetett ki. A Lisszaboni Egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a felsőoktatásba való bejutást lehetővé tevő képesítések elismeréséről, a résztanulmányok tanulmányi idejének elismeréséről, a felsőfokú képesítések elismeréséről, a menekültek, befogadottak és menedékes személyek képesítéseinek elismeréséről, tájékoztatási kötelezettséget ír elő felsőoktatási intézmények és képzési programok értékeléséről és elismeréséről. A Lisszaboni Egyezmény értelmező rendelkezései körében olyan fogalomrendszert tartalmaz, amelyet felsőoktatási fogalomrendszerünkben a felsőoktatási törvényben és annak végrehajtása során nekünk is alkalmaznunk kell. A Magyar Universitas Program a felsorolt nemzetközi egyezmények és megállapodások rendelkezéseivel összhangban van, ahol pedig nemzetközi egyezményből fakadó 5

6 kötelezettségeink nincsenek, ott a korszerű európai trendeket vettük figyelembe, s az azok nyújtotta tapasztalatokat honosítjuk meg a hazai felsőoktatási rendszerben. D. VÁRHATÓ TÁRSADALMI HATÁSOK A felsőoktatás modernizációja megfelelő feltételeket teremt az egész társadalom számára hazánk Uniós csatlakozáshoz, illetve lehetővé teszi a csatlakozásból következő előnyök jobb kihasználását. A modernizációs folyamat hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a fiatal diplomások, kutatók külföldre vándorlásának mérsékléséhez. A rövidebb szakaszokból álló, többciklusú képzés bevezetése, illetve a kompetenciákat, készségeket hangsúlyozó kimeneti szabályozás elősegíti a felsőoktatási képzés munkaerő-piaci igényekhez történő igazítását. Másfelől a fejlesztési program a csatlakozástól függetlenül is számos előnnyel jár a felsőoktatás leglényegesebb szereplői számára: A munkaadók, a felhasználói szféra számára kiképzett, korszerű tudással, nemzetközi kitekintéssel és EU ismeretekkel rendelkező, kvalifikált szakembereket ad, az élethosszig tartó tanulás jegyében a munkaadók igényeihez maximálisan illeszkedő, változatos időtartamú továbbképzési programok széles kínálatát nyújtja. Ugyanakkor megteremti a hazai és EU finanszírozású, nagy volumenű tudományos, innovációs és regionális fejlesztési programokba történő érdemi, konzorciális jellegű bekapcsolódás lehetőségét, lehetővé teszi a szoros kooperációt a helyi önkormányzatokkal, szervezetekkel közös célú infrastrukturális fejlesztési programok kidolgozásában, továbbá elősegíti a szaktanácsadási szolgáltatások kiépítését. A hallgatók jogállása ebben a rendszerben, merőben új alapokra kerül. A hallgató olyan megrendelői státusba kerül, amelyben döntéseitől valójában az intézmény léte függ, hiszen a hallgató azzal, hogy dönt az intézmények között, a kezelésében lévő, az állam által számára rendelkezésére bocsátott tanulmányi támogatást (utalványokat, vouchert) egy általa választott intézményben költi el. Valójában ez a megoldás - különösen akkor, ha ezek az utalványok vagy normatívák külföldre is áttelepíthetők - egy átmeneti lépés afelé, hogy a hallgató krediteket vásároljon, s abból állítsa össze a maga diplomáját. Ez a hallgatói szerep merőben más, mint az eddigi. A hallgató tehát nem csak azzal szavaz az intézményre, hogy annak intézményi tanácsában szavazattal rendelkezik, s ezzel befolyásolja az intézmény stratégiáját, amelynek alakulásában kevés érdekeltsége van, mert hosszú távon hat, hanem azzal, hogy az intézmények által nyújtott szolgáltatásokat az általa kiválasztott intézmény(ek)ben veszi meg. A hallgatók számára ez a rendszer nagyobb esélyegyenlőséget jelent már a választott képzési programokba történő bejutásnál is. Szabad intézményválasztást kínál a magyar felsőoktatási rendszeren belül, magas színvonalú, a globális munkaerőpiacon is elismert készségeket és képességeket eredményező képzési kínálatot, valamint az intézmények által nyújtott hallgatói szolgáltatások bővített, széles körét nyújtja. A hallgatói jogok széleskörű, garantált érvényesítését kínálja, valamint a hallgatói érdekérvényesítés biztosítását nyújtja az intézmények képzési, tanulmányi döntéseiben. Az oktatók/kutatók számára jogszabályban rögzített irányelveken alapuló, egységes oktatói követelményrendszert biztosít, amelyben kiemelt szerepet kap a teljesítmény és minőségközpontú besorolás és a vonatkozó EU alapelveken nyugvó versenypályázati rendszer. Ezzel válik lehetővé a jobb oktatói-kutatói teljesítmények megfelelő honorálása, a kimagasló teljesítmény valódi elismerése. A változásoknak megfelelő vezetési struktúra, a 6

7 professzionális menedzsment megteremti az oktatói-kutatói munka nyugodt végzéséhez szükséges hátteret, és így végső soron a minőséget szolgálja. E) VÁRHATÓ KÖLTSÉGKIHATÁSOK Az intézmények belső átalakulásával a működés hatékonyabb formái alakíthatók ki. A január 1-jétől hatályos államháztartási törvényben új gazdálkodási formák támogatása jelenik meg, amely a költség hatékony működést szolgálja. Intézményi szinten járulékos, de nem lényegtelen hatás, hogy minőségjavulás is remélhető a képzés felsőbb szintjein, csökken a diplomás-túlképzés és a munkaerő-piaci igényekhez igazodnak a képzések által nyújtott szakképzettségek. Ennek elérése azonban a költségvetéstől az átmenet időszakában többletforrás rendelkezésre bocsátását igényli az alábbiak szerint: A felsőoktatás-fejlesztési program sikeres megvalósításának feltétele az egyetemek, főiskolák pénzügyi konszolidációja. A konszolidáció csak az adósságállomány okainak tételes feltárása és az intézményi tartalékok mozgósítása után hajtható végre a központi források terhére. A struktúraváltás kívánatos irányainak meghatározása során kell eldönteni a konszolidáció végrehajtásának mértékét. Ebbe a körbe tartozik elsősorban a) a tartós adósságállomány rendezése, b) az eszközállomány amortizálódásának pótlása, c) az oktatás tartalmi fejlesztését megalapozó kutatás bővítése, a kétciklusú képzés egyszeri ráfordításai fedezetének biztosítása, d) az intézményirányítás átalakításával járó többletköltségek biztosítása, e) az oktatók munkabérének Európai Uniós-szintre hozása, f) az Oktatási Minisztérium kapcsolódó szervezeti átalakítása, g) olyan alap létrehozása, amely pályázati forrásokat és pályázati lehetőséget biztosít. Az alábbiakban felsorolt konszolidálási költségek - amelyek az infláció mértékét követő évenkénti dologi támogatás-növelésen felül jelennek meg - természetesen nem egy ütemben merülnek fel. A képzés évi 117 milliárd forintos támogatását a felsorolt tételek a következő módon bővítik, természetesen változatlan áron, milliárd forintban, évente: Konszolidálási tételek Tudományos támogatás 6,0 10,0 16,0 24,0 35,0 Képzés-korszerűsítés 5,0 10,0 13,0 15,0 16,0 Irányítás-korszerűsítés 1,0 1,5 1,5 1,5 1,5 Összesen 12,0 21,5 30,5 40,5 52,5 A tágabb értelemben vett konszolidációs költségeket a IV.sz. melléklet tartalmazza. A szükséges források megteremtéséhez EU támogatások is igénybe vehetők, illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv már részben tartalmazza őket. F. KAPCSOLÓDÁS MÁS KORMÁNY-ELŐTERJESZTÉSHEZ Jelen előterjesztés más a tárca által benyújtott kormány-előterjesztéshez nem kapcsolódik G. KAPCSOLÓDÁS A KORMÁNYPROGRAMHOZ A Kormányprogram V. fejezetének C. pontja foglalkozik a felsőoktatás helyzetével, mellyel a Magyar Universitas Program valamennyi eleme összhangban van. A Kormányprogram, mérlegelve a felsőoktatás nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a korszerű, versenyképes 7

8 munkaerőt képző felsőoktatás megteremtését tűzte ki célul. Kiemelt célként szerepel az egyenlő esélyek megteremtése valamennyi felsőoktatási intézmény számára, a regionális tudásközpontok támogatása, a minőségi követelmények fokozott érvényesítése a felsőoktatásban, az élethosszig tartó tanulás feltételeinek megteremtése, a finanszírozás többcsatornássá tétele, valamint a képzési szerkezet átalakítása a bolognai elveknek megfelelően. A Kormányprogram célul tűzte ki a számszerűleg kevesebb, de szélesebb alapozású alapszak indítását is, az új Ftv. szabályozása erre fog irányulni. Ugyancsak kiemelten kezeli a kormányprogram a felsőoktatás és gazdaság kapcsolatainak erősítését, az intézmények professzionális menedzsmentjének kialakítását. Nagy hangsúlyt kapnak a programban a hallgatókat érintő intézkedések, amelyek megvalósítását részben a Magyar Universitas Program hallgatói csomagja, részben az új törvény hallgatókra vonatkozó része biztosítja. 8

9 II. AZ ÚJ FELSŐOKTATÁSI TÖRVÉNY ELEMEI, A SZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS INDOKOLÁSA A Magyar Universitas Program megvalósításának fő jogi eszköze egy új Felsőoktatási Törvény megalkotása. A törvény az alábbi fő területeket érinti: 1. A képzési és kutatási tevékenység modernizálása; az Európai Felsőoktatási Térhez történő csatlakozás feltételeinek megteremtése 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek 3. Az intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása 4. Ágazati irányítás, fenntartó irányítás, hatósági jogkörök 5. Az állami finanszírozás és intézményi gazdálkodás rendszere 1. A képzési rendszer átalakítása Az új képzési struktúra A hazai lineáris képzés az átalakítást követően a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik (felsőfokú alapképzés [bachelor], mesterképzés [master], és doktori képzés [PhD, DLA]. a) Az első ciklus (bachelor; magyar elnevezése: felsőfokú alapképzés) általában 3 éves (180 kredites) képzés.(kivételesen indokolt esetben az alapképzés 3,5 éves [210 kredites] is lehet, amennyiben a 30 többlet kredit a második ciklusban betudható. Tekintettel arra, hogy az új típusú alapképzés egyik fő célja, hogy lehetővé tegye a munkaerőpiacon elhelyezkedést biztosító diploma megszerzését, az alapképzésben a gyakorlati képzésre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Ahol ez különösen indokolt, az említett 30 plusz kredit pontosan ezt a célt szolgálhatja. b) A második ciklus (nemzetközi terminológiában master; magyar elnevezéssel mesterképzés) az alapképzés utáni, arra épülő, általában 2 éves (négy szemeszteres, 120 kredites) képzés. c) A harmadik ciklus (doktori képzés) a mesterképzésre épülő 3 éves (180 kredites) képzés, amely doktori tudományos (illetve művészeti) képzést nyújt és tudományos doktori fokozat (PhD illetve DLA) megszerzésére készít fel. d) Kivételes esetben alapképzésre nem épülő mesterfokozattal végződő képzések indulhatnak akkor, ha a képzés lineáris ciklusokba szervezése a végzettségekhez társuló szakképzettségek jellege vagy a képzés hazai hagyományai miatt csak aránytalan nehézségek árán lenne megvalósítható (pl. orvosi képzések 360 kredittel, jogászképzés, egyes művészeti képzések). e) A pedagógusképzés is alapvetően illeszkedik a lineáris szerkezetbe, óvópedagógusi, tanítói és szakoktatói oklevél alapképzésben is megszerezhető, a tanári és szakmai tanári oklevelet azonban csak alapképzés utáni mesterképzésben lehet megszerezni. A közismereti és készségtágyak tanára képzés legalább egy főszakon és egy mellékszakon (a közoktatás igénye szerint) folyik. f) A felsőoktatás alternatív be-, illetve kimeneteként értelmezhető képzés a felsőfokú szakképzés. Az iskolai rendszerű szakképzés fő célja, hogy rövidebb idő alatt biztosítson a munkaerőpiacon hasznosítható, gyakorlat orientált ismereteket, célzottan készítve fel valamely szakképzettség megszerzésére. A felsőfokú szakképzésbe minden sikeresen érettségiző diák felvételt nyerhet. A felsőfokú szakképzés két éves (120 kredites) képzés, amely elsősorban a szakmai ismeretek és készségek átadására koncentrál. Az életen át tartó tanulás keretében a felsőfokú alapképzéssel való összehangolás és akkreditáció révén biztosítani kell, hogy a felsőfokú szakképzés után a továbbtanulás kredit beszámítással biztosítható legyen: 9

10 g) A két képzési ciklus mellett számos kiegészítő, továbbképző, specializáló rövid idejű programnak kell megjelennie a felsőoktatás új képzési szerkezetében, amelyek a diszciplináris ismeretek megújítását, specializálását, illetőleg szakirányú ismeretek megszerzését, fejlesztését, megújítását célozzák az életen át tartó tanulás keretében. A képzési szerkezet lineárissá válásával megváltozik a képzések horizontális tagolódása is. Az első ciklusban tizennégy, széles, a tudományterületekkel rokon képzési terület alakul ki, amelyeken belül területenként eltérő számú, de összességében mintegy nyolcvan képzési ág jön létre. A képzési ágak az egyes képzési területeken belül diszciplináris szempontok alapján csoportosítható, és ezért közös alapozásra képes képzéseket fogják össze. A képzési ágakban történő alapozás után alapszakokon folyik tovább a képzés. A képzési területek, ágak és alapszakok kialakításának véglegesítése a Nemzeti Bologna Bizottság keretében zajlik, az ezzel kapcsolatos konszenzust a Magyar Rektori Konferencia és a Főiskolai Főigazgatói Konferencia Bologna Bizottsága szakcsoportjainak két éves munkájára történő alapozás jelenti. A képzési területeket, ágakat és alapszakokat jogszabály rögzíti, a rendszer elindulása után nyílhat mód további korszerűsítésükre. Az alapszakokhoz - sajátos szakmai ismeretek és kompetenciák nyújtására az egyes intézmények belátása szerint - szakirányok csatlakozhatnak. A második ciklusban a képzés az alapképzési ciklusra kialakított képzési ágakon belül specializáltabb ismereteket és kompetenciákat nyújtó mesterszakokon történik. Egy-egy képzési ágban a tudományos és társadalmi igényekre alapozva számos mesterszak működhet. A mesterszakok mennyiségét ezért nem szükséges korlátozni, összesített számuk várhatóan sokszorosan meghaladja majd az alapszakokét. A harmadik ciklusban doktori iskolák keretében kialakított doktori programokban folyik a tudományos kutatásra történő felkészítés és a tudományos fokozatszerzés támogatása. Az új képzési rendszerhez kapcsolódóan tovább kell fejleszteni az egységes kreditrendszert, és meg kell teremteni az intézmények és az országok közötti transzfer lehetőségét és a diplomamelléklet kiadásának rendszerét. A képzés fejlesztése elképzelhetetlen a kutatás fejlesztése, valamint az oktatás módszertani fejlesztések és a korszerű informatikai háttérre alapozott tananyagfejlesztés nélkül, melyek meglétét az akkreditációs követelményekben is rögzíteni kell. Hasonló fejlesztés szükséges a gyakorlati orientáltságú képzés hátterének kialakítása terén is. A labor- és gyakorlóhely-fejlesztés mellett hatékony együttműködési formákat kell kialakítani a gazdasági szervezetekkel. A felkészüléshez az esti és levelező képzések indításának és folytatásának feltételéül kell szabni, hogy a képzésben távoktatásra is alkalmas speciális tananyagot bocsássanak a hallgatók rendelkezésére. 2. Minőségpolitika és minőségfejlesztés. A képzési szerkezet átalakításához társuló további elemek A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) eddigi tevékenysége elsősorban a felsőoktatási intézmények működésének, a képzések folytatásának minőségértékelésére irányult, bár az utóbbi években megjelent az intézményi minőségfejlesztés támogatásának célja is. A minőségértékelés terén a MAB által kialakított feltételek és az egész magyar felsőoktatásra megtörtént akkreditáció rendkívül jelentős előrelépést jelent a képzések minőségének egységes elvek szerinti megítélése terén. A képzések szabályozásának a törvényben kialakítandó új rendje következtében kialakuló új minőségpolitika a korábbiaknál erőteljesebben követeli meg a minőségfejlesztési rendszer kiépítését és a képzés és kutatás minőségbiztosításának fejlesztését az intézményekben. A Magyar Universitas Program egyik célja, hogy az egész szférában kialakuljon és elterjedjen a minőségelvű működés kultúrája, amelyet az erre irányuló jogszabályalkotás és a szervezeti 10

11 keretek kialakításán túl pályázati források e célra rendelésével és szakemberekből álló testület aktív szakértői, támogató tevékenysége révén is ösztönözni szükséges. Az ágazati minőségpolitika megvalósítása érdekében a következő rendszerelemeket szükséges kialakítani: a ciklusos képzésekhez illeszkedő, kimenet-vezérelt, kompetencia-alapú képesítési kereteket, melyek rögzítése törvényben történik meg, s amely felváltja a jelenlegi képesítési követelményeket. Képzések a képesítési keret szerint indíthatók. a minőség külső értékelését ellátó akkreditáció továbbfejlesztése is szükséges: az intézményakkreditációnak nyilvános erőforrás-kritériumokon, mint minimumfeltételeken kell alapulnia, amelyet jogszabály határoz meg. az intézmények minőségirányítási programját, amelynek keretei között a képzésekre irányuló minőségfejlesztés további erősítése szükséges. Ennek külső szakmai támogatását a MAB minőségfejlesztési bizottsága végzi. A képzési programok kialakításában, a minőségfejlesztésben és a minőségértékelésében, a szakmai és munkaerő-piaci elvárások figyelembevétele érdekében hangsúlyosabb szerepet kell kapniuk a szakmai szervezeteknek, munkaadóknak. A kredit rendszer korszerűsítését és a kölcsönös kredit beszámítás elterjesztését, a megfelelő korosztályok egyre nagyobb részének felsőfokú végzettséghez juttatását, az életen át tartó tanulás ebben a szektorban döntő fontosságúvá válása érdekében lesz. Az átmenet kezelése a) Az új képzési szerkezetre történő átállás felmenő rendszerben történik szeptemberétől már csak a lineáris ciklusos képzésnek megfelelő első ciklusú képzési programok indulnak, így 2009 szeptemberétől már a második ciklusú képzési programok is általánosan megjelennek a felsőoktatási intézményekben. b) Az intézményeket a jelenleg érvényes intézményi és program akkreditációk alapján egy leegyszerűsített, gyors akkreditációs döntés keretében be kell sorolni aszerint, hogy mely szinteken és képzési ágakban folytathatnak majd lineáris képzéseket. Minthogy a főiskola egyetem közti különbségek a több ciklusú képzéssel megszűnnek, az egyetem elnevezést az a felsőoktatási intézmény viselheti, amelynek a doktori képzésre is kiterjed az akkreditációja. c) Tekintettel arra, hogy az új képzési szerkezetre való átállás újszerű, és jelentős változásokat hoz, szükséges, hogy az első ciklusban kialakuló új képzési programok bevezetésük előtt a minőség és a bolognai elveknek való megfelelés biztosítása érdekében - egy egyszerűsített akkreditációs és engedélyeztetési eljáráson essenek át. A továbbiakban a kialakított akkreditációs eljárások mentén történik a képzésekminőségének értékelése.. d) A megfelelő mértékű szerkezeti rugalmasság és hallgatói mobilitás biztosítása érdekében az alapszakokat és a mesterszakokat olyan közös rendszerben kell kialakítani, amelyben minden alapfokozattal tovább lehet lépni több mesterszakra is, illetve egy-egy mesterszak a szakmai szempontok által megszabott keretek között minél szélesebb alapképzési körből fogadjon hallgatókat. Az alapképzésben egyes alapszakok elindítása előtt meg kell nevezni 2-3 olyan mesterszakot, amelyben a megszerzett alapfokozattal folytathatók a tanulmányok. Nem lehetséges olyan alapképzési program indítása (vagyis olyan képzési program nem akkreditálható), amelyből nincs lehetőség valamely mesterképzésre való jelentkezésre. 3. A felsőoktatási intézmények alapítása, jogállása és belső irányítása A felsőoktatási intézmények létesítése, átalakítása és megszüntetése új szabályok alapján történik, állami és nem állami intézmények esetében ugyanazon akkreditációs feltételek mellett. Az akkreditációs eljárás kiterjed arra, hogy az intézményben meghatározott létszám képzésére a 11

12 működési feltételek biztosítottak legyenek (kapacitás-akkreditáció). A törvény lehetőséget ad az érintett intézmény működésének felfüggesztésére, s ha működőképessége nem állítható helyre, végső soron sor kerülhet megszüntetésére is. Nem állami intézmény esetén a megszüntetés a fenntartó joga. A felsőoktatási intézmény jogi személy. Az állami fenntartású akkreditált felsőoktatási intézményeket a törvény speciális jogállású költségvetési szervként határozza meg. A speciális jogállás a felsőoktatás sajátos működési jellegének figyelembe vételéből adódik. (pl.: ÁFA visszatérítés, adókedvezmények, szellemi alkotás preferálása, tudástranszfer ösztönzése, versenyszférával való kooperáció) (Ez megfelel a Ptk. módosítására vonatkozó kormányzati koncepcióban szereplő közintézményi státusnak.) E speciális státust csak olyan felsőoktatási intézmény nyerheti el, amelyben a képzés szakmai, szervezeti, személyi feltételei a képzési ciklus teljes időtartamára tartósan biztosított, ha megfelelő küldetésnyilatkozattal, képzési és fejlesztési tervvel, valamint a minőségirányítási program végrehajtásának koordinálásához belső szervezettel rendelkezik. Az alapítói-fenntartói kört szélesíteni kell. Fenntartó lehet: a) állam b) gazdasági társaság, gazdálkodó szervezet c) alapítvány, közalapítvány d) egyházi jogi személy, e) országos kisebbségi önkormányzat, f) helyi önkormányzat, g) (kivételes esetben) magánszemély. A tervezett változtatások professzionális megvalósításához mindenképpen szükség van az intézményi menedzsment megerősítésére. A program irányelveivel és számos európai példával összhangban a koncepció olyan vezetési modellt irányoz elő a költségvetési intézményekként működő felsőoktatási intézményeknél, amelyben (szorosan kooperálva egymással) kettéválik az intézményműködtetési (menedzsment) és a képzési és kutatási (akadémiai) tevékenységek irányítása, és ennek megfelelően alakul a felelősségi körök telepítése. A tudományos tevékenység irányítását a szenátus, a menedzsment tevékenység irányítását az Irányító Testület (IT) látja el.az egyetemi közösséget a szenátus reprezentálja. A szenátusnak az akadémiai kérdéseket érintő stratégiai ügyekben (képzési terv, kutatási terv, akadémiai szolgáltatási terv, oktatói/kutatói pályázatok elbírálása stb.) előzetes egyetértési joga van. Csak a szenátus véleményével együttesen lehet a stratégiai döntéseket az IT elé terjeszteni. Ezt a struktúrát a törvény minden költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény számára kötelezően előírja. A rektor az intézmény vezetője és képviselője, a munkáltatói jogok gyakorlója, kinevezések, szerződések aláírója. Egy személyben felelős az IT által meghozott döntések végrehajtásáért, az intézmény hatékony működéséért. A hivatalban lévő rektor, amennyiben az IT elnöki pozícióját kívánja betölteni, egyszerre lesz rektor, illetve az IT elnöke (elnök-rektor).a vezetői megbízás lejártát követően az IT dönt arról, hogy megőrzi-e azt az irányítási formát, vagy az elnöki szerepet és a rektori funkciót személyileg kettéválasztja. Az új törvény tervezete biztosítékokat teremt a minisztérium túlsúlyának érvényesülésével szemben az IT-ben. Egyrészt 50%-nál alacsonyabb arányban szabja meg a minisztérium delegáltjainak számát a testületben, másrészt szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapít meg az IT tagjaira, harmadrészt lehetővé teszi, hogy a Szenátus kifogást emelhessen a miniszter delegáltjaival szemben (A Szenátus 2/3-os többséghez kötött döntés útján vétójoggal élhet a minisztérium jelöltjével szemben). Lehetővé teszi továbbá, hogy azok a vállalkozások, illetve 12

13 intézmények, amelyek együttműködésre irányuló társulási szerződést kötnek a felsőoktatási intézménnyel, az IT-ben is megjelenhessenek. Az IT, a Szenátus és a rektor tevékenységeit az új felsőoktatási törvény tervezete elkülöníti egymástól, és a hárompólusú belső vezetést illetően egyeztetési eljárásokat irányoz elő, amelyek azonban nem tarthatnak korlátlan ideig, hanem a határidőhöz kötött döntések esetén az IT ideiglenesen hatályba léptetheti a teljes konszenzussal el nem fogadott döntést, amelyet azonban további egyeztetések után véglegesíteni kell. Az új törvény a felsőoktatási intézmények belső szerkezetére vonatkozóan keretjellegű szabályozást valósít meg. 4. Ágazati irányítás, fenntartói irányítás, hatósági jogkörök A tervezett törvényi szabályozás szerint az állam e célra létrehozott szervezetei útján gondoskodik: a) a felsőoktatás fejlesztéséről; b) a felsőoktatás megfelelő minőségének biztosításáról; c) arról, hogy a felsőoktatási intézményeknek közfeladataik ellátásához közpénzekből olyan mértékű, és összetételű támogatást nyújtson, amely a feladatok magas színvonalának biztosításához elegendő; d) a közpénzek hatékony felhasználásának és a felsőoktatási intézmények törvényes működésének ellenőrzéséről, továbbá e) szolgáltatások nyújtásával (tájékoztatás, információk és adatok feldolgozása és szolgáltatása) a felsőoktatás modernizálási folyamatának elősegítéséről. Az ágazati irányítást illetően a törvény meghatározza az oktatási miniszter irányítási jogkörét, rendezi annak tartalmi kérdéseit. Az ágazati irányítás kiterjed minden intézményfenntartóra, felsőoktatási intézményre, az azokban foglalkoztatottakra, illetve az azokban tanulmányokat folytatókra. Az ágazati irányítás legfontosabb feladatai: a) a törvények és kormányrendeletek előkészítése; b) a miniszteri szintű szabályozás; c) költségvetési támogatás elosztási rendszerének működtetése, a felsőoktatás fejlesztésével, a rendszer [és nem az egyes intézmények] működésével összefüggő szakmai feladatok ellátása (oktatók képzése, továbbképzése, szakmai programok indítása, minőségbiztosítási rendszer működtetése, kredit rendszer működtetése, információs rendszer működtetése, kutatások és hatásvizsgálatok indítása, új megoldások kidolgoztatása); d) a fenntartói tevékenység feletti törvényességi ellenőrzés ellátása; e) az államilag támogatott létszámok elosztása. Egyértelműen és pontosan elkülönülnek az oktatási miniszter hatósági és törvényességi ellenőrzési jogosítványai. Az új Ftv. keretjelleggel meghatározza majd a felsőoktatási intézmény létesítésének és működésének személyi és tárgyi feltételeit. A kapacitásakkreditáció részletes feltételeiről az Ftv. felhatalmazása alapján alacsonyabb szintű jogszabály rendelkezik. A működés engedélyezésére hatósági engedélyezési eljárásban kerül sor. 13

14 A fenntartó jogosítványai egységesek. A magyar állam mellett minden fenntartót azonos jog illet meg-. Az új szabályozás világossá teszi, hogy az intézmény működéséért nem az állam, nem az ágazati irányító felel, hanem a fenntartó. Az állam a működés költségeihez hozzájárul, de nem köteles biztosítani a működés teljes fedezetét. Az állam az intézményrendszer működtetéséért felel. Az alapító elválhat a fenntartótól. Az alapítás alapító okirattal történik, melyben az alapító az intézmény feladatait is meghatározza. Az alapító okiratot a fenntartó, illetve az alapító adja ki. Az intézmény átalakítása és megszüntetése is az alapító joga. A fenntartói jogok átruházásnak pontos feltételeit jogszabály határozza meg. A fenntartói jog átadására állami fenntartású felsőoktatási intézmények estében csak akkor kerülhet sor, ha ily módon biztosítható a hatékonyabb gazdálkodás és vagyonkezelés A fenntartói jogkör elemei: a) a fenntartó biztosítja a rendelkezéseire álló források keretein belül a felsőoktatási intézmény működéséhez szükséges feltételeket, ezek között a vagyoni, a személyi és tárgyi feltételeket, b) a fenntartó állapítja meg a felsőoktatási intézmény költségvetését, c) fenntartó látja el a felsőoktatási intézmény működése feletti törvényességi ellenőrzést. A közigazgatási hatósági eljárásról szóló új törvény alapján önálló hivatal felállításával megkezdődhet a minisztériumi feladatrendszer profiltisztítása, hiszen arra kell törekedni, hogy minisztériumi szinten csak az ágazati stratégiai, szabályozási és az elemző, ellenőrző feladatok maradjanak. Egyedi hatósági jogköröket tehát a minisztérium szervezetétől elkülönült önálló hatáskörű közigazgatási szervre kell bízni. Az új törvény tervezete az állami feladatok ellátását segítő közbülső testületekre (Magyar Akkreditációs Bizottság, Felsőoktatási és Tudományos Tanács) vonatkozóan új (összetételüket és működésüket illetően egyaránt) a rendszerhez illő működési kereteket rendel. A MAB jogállását illetően az új törvény csak kisebb törvényi változtatást irányoz elő, az FTT-vel kapcsolatban arról gondoskodik, hogy tevékenysége ténylegesen a szakértői munka irányába mozduljon el, és az érdemleges döntések szakmai megalapozása is az FTT-n belül történjen meg. Ehhez szakértői háttérre van szükség, amelyet a törvénytervezet egyebek között az igénybe vehető szakértők nyilvántartásával, továbbá az FTT szakértői mellé rendelt segítők létesítésével kíván reális alapokra helyezni. A Magyar Felsőoktatás Vezetőinek Konferenciája számára számára az új törvény véleményezési jogot és reprezentatív részvételt biztosít a felsőoktatást érintő alapvető kérdésekben. 5. Finanszírozás. A korszerűsítés egyik leglényegesebb eleme és feltétele a finanszírozási rend megváltoztatása. A felsőoktatás finanszírozás új modelljének egyik legfontosabb célja az intézményi teljesítmények, valamint a szolgáltatások színvonalának elismerésén alapuló költségvetési finanszírozási rendszer kialakítása és működtetése. Az új állami finanszírozási rendszerrel szemben támasztott követelmények: a) Normatív mutatókon és teljesítmény-indikátorokon alapuljon. b) Ösztönözze a minőség, a hatékonyság növelését. 14

15 c) A munkaerő-piaci (a felvevőpiaci) igényeknek megfelelő képzési kínálatot finanszírozzon. d) Ágazati szinten biztosítsa, intézményi szinten támogassa, ösztönözze a felsőoktatás tartalmi, szerkezeti korszerűsítését. e) Az átláthatóság, az összemérhetőség érdekében biztosítani kell a finanszírozás, a támogatások, illetőleg a főbb költségelemek teljes körű nyilvánosságát a minisztérium(ok), az intézmény és az intézmény belső szervezetei, programjai, projektjei tekintetében egyaránt. f) Biztosítson forrást a hatékony tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmai-alkotó munkára. g) A saját bevételek egyaránt szolgálják a tudományos-kutató-fejlesztő, a szakmai-alkotó munka, valamint az infrastruktúra fejlesztését, illetve a realizálásában közreműködők jövedelmének növelését. h) Rögzítse az állami, illetve a nem állami fenntartású intézmények finanszírozásának, támogatásának követelményeit, szabályait. i) Javítsa a magyar felsőoktatási intézmények nemzetközi versenyképességét. Ennek megfelelően a finanszírozás tervezett modelljében a következő fő csatornákat tervezzük a felsőoktatási célú állami költségvetési források allokálására: normatív alapú támogatások: (a) képzési támogatás; (b) tudományos támogatás; (c) fenntartói támogatás; pályázatok útján elosztandó (d) egyéb társuló források; szerződéses alapon nyújtott (e) restrukturálási támogatások (teljesítménymutatók meghatározott - a jelenleginél jobb - értékeihez kötve) és (f) beruházási támogatások (fejlesztésekre és felújításokra, lehetőség szerint ugyancsak teljesítményszerződések vagy pályázatok alapján) További (normatív és nem normatív) költségvetési támogatások szolgálják a pénzbeni és természetbeni elemeket ötvöző (g) állami hallgatótámogatási rendszer és a (h) diákhitel-rendszer működtetését. A felsőoktatási intézmények támogatási rendszerén [a fenti (a)-(f) elemek] belül meghatározott arányoknak és tendenciáknak kell érvényesülnie. (A normatív támogatási rendszer szolgáljon az intézményeknek szánt rendszeres állami támogatások döntő részének, mintegy 80 %-ának elosztására.) Fontos alapelv, hogy a hallgatók, akik az intézmények széleskörű szolgáltatásait igénybe veszik, választásukkal mindenképpen befolyásolják az intézmény finanszírozását. Az államilag támogatott képzések estében az állam részben vagy egészben átvállalhatja a szolgáltatást igénybe vevő hallgatóktól a terheket, az adófizetők pénzéből finanszírozva a szolgáltatás költségeit. Ennek megfelelően a képzési támogatás az intézményi normatív támogatás mintegy fele, a hallgatói létszám, és a hallgató képzésének szakmai jellege, valamint a képzés szintje alapján kerül meghatározásra. Az intézmény e támogatásban a hallgatók intézményt preferáló szándéka alapján részesedik. A jövőben az államilag támogatott képzésben részesülő hallgatók felvehető számát nem az intézménynek leosztott keretszámok, hanem az országos felvételi rangsor alapján a hallgatók intézmény választása határozza meg, az előre rögzített kapacitáskorlátok figyelembevételével. A képzési támogatás intézményváltoztatás esetén követi a hallgatót, külföldi részképzés esetén (vagyis a Bolognai Nyilatkozatot aláíró országok felsőoktatási intézményeiben folyó részképzés esetén) pedig a hallgatót terhelő költségek fedezetéül szolgál. Az államilag támogatott hallgatók számára ez azt jelenti, hogy a képzésben való részvétel (meghatározott számú szemeszter, illetve kredit) és a képzéshez tartozó kísérő szolgáltatások költségét az állami képzési támogatások 15

16 kialakítandó rendszerén keresztül a költségvetés finanszírozza. A jövőben meg kell határozni azon szolgáltatások körét, amelyeket az állami támogatás fejében az intézmény a hallgatónak nyújt. A nem államilag támogatott helyeken tanuló hallgatók költségtérítést fizetnek. A költségtérítés mértéke nem lehet kevesebb a nappali képzési támogatásnál. Az új rendszer kialakítása szorosan összefügg a lineáris képzési rendszer bevezetésének ütemezésével ( ), mert az állami támogatási-rendszernek erre kell épülnie, ezzel szolgálva a mobilitást és az életen át tartó tanulás elveit. Az egyes képzési ciklusokban tanulmányokat megkezdő hallgatók arányai kiindulásként: felsőfokú szakképzésbe az érettségizők 20%-a, alapképzésbe 70%-a lép be. A mesterképzésben az alapképzésbe tanulmányokat sikeresen befejezők 50%-a lép be. A doktori képzésbe a mesterképzésben tanulmányokat folytatók 20%-a lép be. Ezen fő arányokon belül az állam ciklusonként a képzési területekre határozza meg az állami finanszírozásban részesítendő hallgatók számát az előző évi jelentkezések és a munkaerőpiac igényeinek figyelembe vételével. (A hallgatói létszámok alakulását és ennek költségkihatásait ábrázolják az II-es és III-as számú mellékletek.) Az intézmény fenntartási költségeinek viselője az intézmény fenntartója. Az állami intézmények e célra normatív támogatásban részesülnek, melynek összege a teljes normatíva legalább 20%-a. A nem állami intézmények a kieső fenntartói normatívát költségtérítéssel, illetőleg állami vagy nem állami támogatással kompenzálhatják. A tudományos tevékenység normatív finanszírozása Az intézmények képzéssel összefüggő kutatásainak támogatására használt költségvetési forrásuk részarányát 25%-ra kell emelni. A megemelkedett kutatás támogatás azonban csak akkor érheti el célját (a kutatás a képzés minőségére gyakorolt pozitív hatásának elismerését), ha a támogatás számításának alapja a kutatási inputok mellett növekvő súllyal figyelembe veszi a kutatási kibocsátás mértékét és színvonalát. A képzés színvonalának megtartását is biztosító kutatások támogatására a normatív elem mellett szükség van a kutatási teljesítmények beépítésére az intézmény további forrásszerző tevékenységének támogatásába. Az intézményi kutatási output objektív és szubjektív elemeket egyaránt tartalmazó országos értékelési rendszer felállítása kezdeti szinten kísérletként 2006-ra már megvalósítható, 2011-re pedig már egy elfogadható precizitású nemzeti kutatásértékelési rendszer is kialakítható, természetesen az érdekeltek (oktatók, kutatók, MTA egyes bizottságai, stb.) bevonásával és egyetértésével. A normatív támogatási forrásokat pályázati források egészítik ki. A pályázati források szolgálnak többek között: a) a fiatal oktatók és kutatók kutatási feltételeinek a megteremtésére, b) a társadalompolitikai célkitűzésekre (pl. regionális-, országos-, nemzetközi szerep), nemzetközi keretekben működtetett képzési, kutatási programokra, c) nemzeti és regionális feladatokat ellátó kutatócentrumok (egyetemek) fejlesztésére, létesítésére, d) költségigényes tevékenységekre, költséges berendezések működtetésére (gyakorlati képzések: tangazdaság, klinika, művészeti gyakorlóhelyek, műhelyek, laboratóriumok), e) a tudománypolitikai vagy képzéspolitikai célból fenntartandónak ítélt kis szakok magasabb költségeinek támogatására. A felsőoktatás fejlesztésének számos olyan eleme van, amely nem valósítható meg a normatív finanszírozás keretei között úgy intézményi, mint központi szinten. Így szükség lenne egy olyan 16

17 forrásra, melyből a felsőoktatási intézmények többszintű képzésre való átállását, az ezt támogató átmeneti állami többletkiadásokat, fejlesztéseket, a normatív támogatás keretei között nem finanszírozható intézményi specialitásokat (szakkollégiumok, művészeti intézmények jogos többletigényei) támogatni lehetne. A 2000-ben megszüntetett Felsőoktatás-fejlesztési Alap (FEFA) helyett célszerűnek látnánk egy olyan Alap létrehozását, melyből e faladatok pályázatok és szerződések alapján megoldhatók lennének. Az Alap a költségvetésben elkülönített pénzösszeget jelent, és nem minősül elkülönített állami pénzalapnak. Az állami felsőoktatási intézmények restrukturálása és fejlesztésük finanszírozása A restrukturálási támogatására akkor van szükség, ha a különböző adottságú intézmények fajlagos képzési költségei között fellépő különbségek és az intézmény iránti hallgatói érdeklődés változása miatt a hallgatók által az intézményhez eljuttatott képzési támogatás, továbbá a normatív kutatási és fenntartási támogatás összege több mint 5 %-kal kisebb, mint a korábbi évben hasonló jogcímen kapott támogatás reálértéke. A restrukturálási támogatások odaítélésének alapelve az, hogy a restrukturálás költségvetési támogatásának célja csak az intézmény működési hatékonyságának növelése, azaz a hatékonyságmutatóinak javulása lehet. Ennek teljesülése érdekében minden ezen a jogcímen nyújtott támogatás számon kérhető restrukturálási-szerződés keretében valósul meg. A fejlesztési támogatások célja olyan beruházások megvalósítása, amelyek az intézmény teljesítményének növekedését célozzák a feltárt igényeknek való megfelelés érdekében, az intézményi stratégia szerint, és amelyeket az intézmény önerejéből vagy partnereivel együttműködve egyébként nem lenne képes megvalósítani. Lehetőséget kell teremteni a fejleszteni kívánó intézmények számára kincstári vagy akár kereskedelmi hitel felvételére. Az állami intézmények számára ez a hitel, az állami garanciaelvárás miatt, teljesen szabaddá vélhetően nem tehető, de akár a holland rendszerből ismert kincstári hitel például a későbbi évek amortizációja terhére, akár kötelező közvetítő intézmény előírásával megvalósítható. Az előzőekben felsorolt intézkedések megvalósításának fedezetéül többletforrásként már ben mintegy 1.5 milliárd Ft áll rendelkezésre a költségvetési törvény módosítása következtében, amely szerint a felsőoktatási intézmények mentesülnek a saját, működési bevételük 5%-os befizetési kötelezettsége alól, illetve ezt az összeget felújítási célokra használhatják. Új rendelkezés, hogy a tárca felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények ingatlanértékesítésből származó bevétele az intézményeknél marad, amennyiben azt beruházásra fordítják. III. A MAGYAR UNIVERSITAS PROGRAM TOVÁBBI ELEMEI III/A A HALLGATÓK HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA A Magyar Universitas Programban kiemelt szerepet kap a hallgatók támogatása, a tanulás feltételeinek javítása, a tehetségek érvényesülésének támogatása. Az alábbiakban a program ezekre vonatkozó intézkedéseit összegezzük: 1. Államilag támogatott hallgatók Az államilag támogatott hallgatói státus elnyerése egy országos rangsor felállításával történik majd, melybe korábban költségtérítéses képzésben diplomát szerzettek is 17