A halálbüntetés Jog és erkölcs

Átírás

1 A halálbüntetés Jog és erkölcs Készítette: Marosi Beatrix Erkölcstan, etika szakos pedagógus Budapest 2013

2 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS A BÜNTETÉS Fogalma Jogi háttér Magyarország Alaptörvénye /1990.(X.31.) AB határozat Nemzetközi egyezmények A büntetés célja TÖRTÉNETE Kezdetek A halálbüntetés napjainkban VITÁK A HALÁLBÜNTETÉSRŐL Az elrettentő hatás Humánus vagy antihumánus? Szükséges vagy szükségtelen? A Justizmord Gazdaságossági szempontok A KUTATÁSI TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA KUTATÁS A kutatási módszerválasztás indoklása Szituációs tényezők Csoportösszetétel Módszerválasztás: erkölcsi dilemmavita A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLAT VEZÉRFONALA, A DILEMMAVITA MENETE ÖSSZEGZÉS Tapasztalatok Kutatási eredmény FELHASZNÁLT IRODALOM: MELLÉKLETEK... Hiba! A könyvjelző nem létezik.

3 "Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít. Biztosan. De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszűntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szűntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát. Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserű fekélytől szabadultunk volna meg. 1 (Nemes Nagy Ágnes) 1. BEVEZETÉS A halálbüntetés kérdése sem politikailag, sem jogilag nem aktuális a mai Magyarországon. Mégis ez a téma nagy érdeklődésre tart számot a társadalomban. A rendszerváltás után a társadalom értékítélete felbomlott és az emberek hiába kerestek kapaszkodót a jogban, az nem volt azonos saját erkölcsi meggyőződésükkel Számtalan vitát folytatnak a halálbüntetés visszaállításáról, szükségességéről, különösen akkor aktualizálódik ez a probléma, amikor a közvélemény figyelme valamilyen súlyos bűncselekmény felé fordul (pl. Szita Bence-ügy, Bándy Kata meggyilkolása stb.). Ma nem jogi, hanem erkölcsi dilemmaként éljük meg/át ezt a kérdést: az esetlegesen kimondott halálos ítélet után, melyikünk lenne képes a végrehajtásra is, melyikünk tudna a szemébe nézni az elítéltnek, vagy akár csak végignézni a kivégzés folyamatát mindannak a tudatában, hogy ez egy visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen esemény. A bűnösnek bűnhődni kell, de éreznie is kell a súlyát a tetteinek. Ugyanakkor az emberélet a legnagyobb kincs, amellyel rendelkezünk a születéstől a halálig, nem akarhatjuk ezt senkitől sem elvenni. De nehéz erről azt a szülőt meggyőzni, kinek gyermeke gyilkosság áldozata lett, nehéz azt a gyermeket meggyőzni, akinek szüleit brutális kegyetlenséggel megölték, és nehéz mindazokat, akik értelmetlenül vesztették el szeretteiket mások gyilkos tettei miatt. 1 ( )

4 2. A BÜNTETÉS 2.1. Fogalma A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása jogi eljárás keretében. A halálos ítélet végrehajtása a kivégzés. A kivégzés alatt olyan, nem jogszerűen végrehajtott emberölést is értenek, amit tervszerűen hajtanak végre, és az ölés előtt védekezésre képtelen állapotba hozzák az áldozatot. 2 A büntetés a bűnhöz kapcsolódik, így mondhatjuk, hogy ezen két fogalom egyidős. A bűn és a büntetés egyidős az emberiséggel, a társadalom kialakulásával. A büntetés fogalmában benne található valamifajta hátrány, mely az elkövetőt sújtja és mely közvetlenül az elkövető által véghezvitt bűnös cselekedethez kapcsolódik. A hátrány olyan rossz, amely az elkövetőt sújtja és valamely életjavának az elvételét, korlátozását jelenti, amely az elkövetőt korábbi helyzetétől hátrányosabb helyzetbe hozza. A büntetőjog a bűncselekmény fogalmánál tárgyalja a jogkövetkezményt, az ún. szankciót, ugyanis akkor beszélhetünk bűncselekményről, ha a cselekmény kimerít egy bűntető törvényi rendelkezést, azaz tényállásszerű, ha az elkövető a cselekményét szándékosan, vagy gondatlanul követi el, ha a cselekmény társadalomra veszélyes, és ha azt a törvény joghátránnyal fenyegeti, azaz szankciót rendel hozzá. A halálbüntetésnél ez a joghátrány az élet elvétele Jogi háttér A halálbüntetéssel kapcsolatos jogi szabályozást Magyarországon két jogszabály és számos nemzetközi egyezmény határozza meg Magyarország Alaptörvénye II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. 2 Halálbüntetés-Wikipédia, ( ), (A továbbiakban: Wikipédia) 3 DR. SZABÓ PÉTER: A büntetés, annak célja, jogalapja, ( ), (A továbbiakban: Dr. Szabó Péter)

5 IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. 4 Az alaptörvény rögzíti a II. cikkben, az emberi élethez való jogot, illetve a IV. cikkben rendelkezik a tényleges életfogytig tartó büntetésről /1990.(X.31.) AB határozat Az alkotmánybíróság a 23/1990 (X. 31.) határozatában foglalkozott a halálbüntetés témájával. Az indítványozó az alkotmányellenességet az élethez való joggal, illetve az embertelen büntetés tilalmával való ellentétben látta. Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a jogszabályt, mivel az alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, így ellentétes az alkotmány 8. -val. Indoklásban az alkotmánybíróság kimondta, hogy "az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték, olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjog forrása és feltétele." A halálbüntetésre vonatkozó rendelkezések az alapvető jog lényeges tartalma korlátozásának alkotmányjogi tilalmába ütköznek, mivel megengedik e jog teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését Nemzetközi egyezmények Jelenleg a halálbüntetéssel kapcsolatban két nagy nemzetközi egyezmény hatálya terjed ki Magyarországra: az egyik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, november 4-én kelt Egyezmény (Római Egyezmény) és az ahhoz tartozó 6. kiegészítő jegyzőkönyv, a másik pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (Egyezségokmány) az Egyesült 4 Magyarország Alaptörvénye, ( ) 5 DR. SZABÓ PÉTER

6 Nemzetek Közgyűlése XLIV. ülésszakán, december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzőkönyve. Az előbbi egyezményt és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyveket, 6. kiegészítő jegyzőkönyvet is, április 28-án fogadták el Strasbourgban. Az elsőt Európa Tanács keretében hozták tető alá, és ahhoz csak az Európa Tanács tagjai csatlakozhatnak; az utóbbi egyezmény, illetve annak fakultatív jegyzőkönyvei pedig az ENSZ keretében jöttek létre, és ezek aláírói is csak ENSZtagállamok lehetnek. Hazánk a Római Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet az Európa Tanácsba való felvétele után három évvel, 1993-ban egyszerre ratifikálta. (Az Egyezménynek és a nyolc kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló évi XXXI. törvény április 15-én lépett hatályba, de az alapegyezményben foglaltakat már december 1. napjától kezdődően alkalmazni kell.) Az 1983-ban elfogadott és a szükséges öt ratifikáció után 1985-ben hatályba lépett Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv az 1. Cikkében fogalmazza meg: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni." Azonban ez a tilalom nem kategorikus, ugyanis a 2. Cikk szerint "egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején", vagyis ez a jegyzőkönyv nem általában tiltja meg a halálbüntetést, hanem annak alkalmazását csak béke idején nem engedi meg, igaz, ezen kívül a jegyzőkönyvet aláíró állam részéről a jegyzőkönyvhöz semmilyen fenntartás nem fűzhető. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, december 16-án fogadtak el, Magyarországon az évi 8. törvényerejű rendelet cikkelyezett be, eredeti szövegében kimondja: "Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani." (6. Cikk 1. pont) A 2. pont azonban rögtön hozzáteszi: "olyan országokban, amelyekben a halálbüntetést nem törölték el, csak a bűncselekmény elkövetése idején hatályos törvényben meghatározott legsúlyosabb bűncselekményekért lehet kiszabni halálbüntetést, és az nem állhat ellentétben az

7 Egyezségokmány rendelkezéseivel, sem a népirtás bűncselekményének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezménnyel. E büntetést csak az illetékes bíróság által hozott jogerős ítélet alapján lehet végrehajtani." "Halálbüntetést nem lehet kiszabni a 18. életévüket be nem töltött személyek által elkövetett bűncselekmények miatt, és azt terhes nőkön nem lehet végrehajtani." Az Egyezségokmány eredeti szabályozása csak az élettől való önkényes megfosztást tilalmazta, lehetővé téve a halálbüntetés alkalmazását olyan országokban, amelyek azt még nem törölték el. Az Egyezségokmányhoz fűzött, a halálbüntetés eltörlésére irányuló Második Fakultatív Jegyzőkönyv a következőket deklarálja: "A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani." (1. Cikk 1. pont) "Joghatósága körében minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a halálbüntetés eltörlésére." (1. Cikk 2. pont). Hasonlóan a Római Egyezmény 6. kiegészítő jegyzőkönyvéhez - ez a Jegyzőkönyv sem tartalmaz totális abolíciós kötelezettséget az aláíró tagállamok számára, ugyanis rögtön a 2. Cikk 1. pontja kinyilvánítja: "Ezen Jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartást tenni, kivéve a megerősítéskor vagy csatlakozáskor tett azon fenntartást, amely a halálbüntetés alkalmazását háború idején, a háború alatt elkövetett legsúlyosabb katonai bűncselekményekben való bűnösség megállapítása miatt lehetővé teszi." Vagyis az ezen jegyzőkönyvet aláíró tagállamok sem kötelesek azt háború idején alkalmazni, amennyiben a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor ilyen értelmű fenntartást tettek. Magyarország a Jegyzőkönyvet 1994-ben fenntartás nélkül fogadta el, majd az évi II. törvénnyel cikkelyezte be, mely március 2-án lépett hatályba, ám a Jegyzőkönyv rendelkezéseit már május 24. napjától kezdődően alkalmazni kell. 6 Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően (2004) már tilos lett a halálbüntetés alkalmazása, ugyanis a 2000 decemberében elfogadott, az Európai Unió Alapvető Jogok 6 DR. TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés és a nemzetközi egyezmények. ( ), (A továbbiakban: Dr. Tóth J. Zoltán)

8 Kartája 2. Cikkének 2. pontja megfellebbezhetetlenül leszögezi: "senkit sem szabad halálra ítélni, sem kivégezni." A büntetés célja A büntetés mögött mindig valamifajta büntetőhatalmi kényszer áll, ma ezt az állam kizárólagos büntetési monopóliumaként említjük. A büntetés céljai az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése. A megelőzésnek két oldala van, az egyik szerint az elkövetőt kell visszatartani újabb elkövetéstől, a másik a társadalom többi tagját rettenti vissza bűnelkövetéstől. A büntetés célja az igazságosság, az újabb bűncselekmény megelőzése, a hasznosság és szükségesség, újabb bűncselekmény megelőzése elveinek érvényre juttatása. A megtorlás manapság újra terjedőben van, ugyanis a társadalom igazságérzete a súlyosabb büntetések kilátásba helyezését igényli. A büntetés többes funkcióval bír. Hatásos eszköz lehet a bűnözés kontrolljánál. Cselekvési korlátot jelent az egyénnek, a társadalom tagjának. A büntetés jogi kategória, így jogi eljárásként is értelmezhető. A büntetést a hatalomgyakorlás egyik eszközének is tekinthetjük, amelyben ugyanakkor tetten érhetjük a társadalom erkölcsi ítéletének kifejeződését is. A büntetés célja a táradalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt követhessen el. Az egyéni prevenció tekintetében a büntetés célja annak megelőzése, hogy az elkövető újból bűncselekményt kövessen el. E cél lényegében háromféleképpen érhető el: javítással, neveléssel, a társadalomba történő visszaillesztéssel, az elkövető visszatartásával, az elkövető ártalmatlanná tételével. Az ártalmatlanná tétel egyrészt jelentheti az elkövető elszigetelését, másrészt a fizikai megsemmisítést. 8 7 DR. TÓTH J. ZOLTÁN 8 DR. SZABÓ PÉTER

9 3. TÖRTÉNETE 3.1. Kezdetek Az őskortól fogva egészen a legújabb korig a legtöbb társadalom jogrendje tartalmazta a halálbüntetést, amelyet jellemzően kultúrától függetlenül az egyik legsúlyosabb büntetésnek tekintettek Jelenleg a világ országai közül 97 egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 8 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, és 35 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább 10 éve nem alkalmazták. 58 államban továbbra is gyakorlat. A halálbüntetés a régebbi korokban, illetve diktatúrákban elrettentés céljából gyakran kínzással párosult és nyilvánosan történt, és a politikai ellenfelekkel, vagy ártatlan emberek tömegeivel szemben is elkövették. Az ókorban alkalmazása gyakran összekapcsolódott az emberáldozat intézményével, amit a bűncselekménnyel gyanúsított emberek mellett különösen az elfogott ellenségen alkalmaztak. A kivégzés emberáldozat-mivoltának hátterében az állt, hogy az illető az elkövetett bűntettével megsértette az isteneket, és engesztelésként őt ajánlották fel. Emellett a közösségből való eltávolítás is szerepet játszott: a közösség rendjét jelentősen veszélyeztetőt a táboron kívülre száműzték, s hogy ne tudjon visszatérni, gyakran egy fához kötötték. Ez szorosan kapcsolódott a földet és a fákat övező vallási felfogáshoz. Rómában a kezdeti időktől alkalmazták a halálbüntetést. A Római Birodalomban a principátus idején, azonban ha ki is szabták azt római polgárra, helyette száműzetésbe vonulásra hagytak lehetőséget az elítéltnek, azzal a feltétellel, hogy ha visszatér, végrehajtják rajta az ítéletet. Később ez úgy módosult, hogy a halálbüntetés helyett eleve a száműzetésre ítélték az illetőt. A halálbüntetést Septimus Severus római császár vezette be újra, akit követően újra elterjedt annak alkalmazása. A középkorban a halálbüntetés alkalmazása és módszere az elítéltek társadalmi osztálya, valamint az elkövetett cselekmény szerint is különbözött. A középkori Európában általában a közrendűeket felakasztották, a nemeseket lefejezték.

10 Minősített, különösen súlyosnak számító esetekben általában lehetőség volt valamelyik minősített, kínzással együtt járó kivégzési módszer alkalmazására. A felvilágosodás korában több jelentős gondolkodó is felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében ben látott napvilágot az olasz író, Cesare Beccaria Bűnökről és büntetésekről című műve (Dei Delitti e Delle Pene), amelyben amellett érvel, hogy a kínzás és a kivégzés nemcsak erkölcstelen, hanem mérhetetlenül romboló hatású is az egész társadalomra. Beccaria műve nagy visszhangot váltott ki a maga korában. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 8. kiegészítő cikkelye (8th Amendment, 1791) a kegyetlen és szokatlan (cruel and unusual) büntetések tilalmát mondja ki, amit a gyakorlatban a kegyetlen kivégzési módszerek tilalmaként értelmeznek, bár az is felmerült, hogy magában foglalhatja a halálbüntetés, mint önmagában "kegyetlen és szokatlan" büntetés tilalmát. Franciaországban a francia forradalom idején minden elítéltre ugyanazt a halálbüntetést, a guillotine-nal történő lefejezést alkalmazták, amit gyors és fájdalommentes, "emberséges" eljárásnak neveztek. Az Egyesült Államok néhány államában már a 19. század óta egyáltalán nem gyakorolják a halálbüntetést, az első állam, amely törvény szerint felszámolta, Michigan volt (1847). Portugáliában 1867 óta nincs halálbüntetés től kezdve először Nyugat-Németország, majd számos más demokratikus ország az alkotmányában is rögzítette a halálbüntetés eltörlését. A halálbüntetés tiltása jelenleg 42 ország alkotmányában szerepel, köztük Magyarországéban is A halálbüntetés napjainkban A mai demokratikus országok közül csak az USA (államainak többsége) és Japán az, ahol a halálbüntetés intézményesítve van, bár azt csak a legsúlyosabb életellenes bűncselekmények büntetéseként alkalmazzák. Ma a világ 74 országában engedi meg a törvény a halálbüntetést (az említett országokon kívül Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia és a Karib-térség egyes államaiban). A legtöbb országban azonban csak gyilkosság, 9 Wikipédia

11 illetve háborús bűncselekmény miatt szabják ki. Néhány országban ezenkívül a kábítószerrel való kereskedelmet is halállal büntetik (Kína, Indonézia, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr és Vietnam). Oroszországban 1999 óta moratórium van a kiszabott halálbüntetések végrehajtására. Az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés és kivégzéseket továbbra is hajtanak végre, az Fehéroroszország. Több diktatórikus berendezkedésű országban még ma is végrehajtanak kivégzéseket politikai okokból. Az Amnesty International jelentése szerint 2004-ben 25 országban alkalmaztak halálbüntetést, összesen esetben. A kivégzések 90%-ára Kínában került sor, (összesen kb személy). Kínában 1990 és 2001 között legalább kivégzést hajtottak végre, részben politikai okokból. 10 A legtöbb halálbüntetést végrehajtó 12 ország 2004-ben: Wikipédia 11 ( )

12 4. VITÁK A HALÁLBÜNTETÉSRŐL Az Alkotmánybíróság 1990 októberében eltörölte a halálbüntetést Magyarországon. Az elmúlt 23 esztendőben a büntetési nem visszaállítása érdekében különösen egyegy kirívóan súlyos bűncselekmény után civilek és politikusok is gyakran szót emeltek. A rendszerváltozás hajnalán a Halálbüntetést Ellenzők Ligája kezdeményezte a legsúlyosabb büntetési nem kiiktatását a magyar jogrendszerből. Az Alkotmánybíróság 1990 októberében hozott határozatában leszögezte: a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani Az elrettentő hatás A halálbüntetés-pártiak szerint a halálbüntetésnek elrettentő hatása van, mert hatékonyan képes visszatartani az élet elleni bűncselekmények potenciális elkövetőit szándékuk megvalósításától. Az abolicionisták szerint nincs bizonyíték arra, hogy bárkit is sikerült volna visszatartani a halálbüntetéssel való fenyegetés által. Szerintük nem rettenti el az ezzel való fenyegetés azokat az embereket, akik cselekedetüket hirtelen felindulásból, erős izgalmi állapotban, nagyfokú érzelmi-idegi stresszhelyzetben, illetve alkohol hatása alatt követik el. Mindezekben közös, hogy a tettes tudata beszűkült, ezért átmeneti jelleggel nem tudja indulatait megfékezni, nem képes magatartását teljes mértékben kontrollálni. A hirtelen felindulás a spontán, indulati, nem tudatos viselkedés egy fajtája, így az elkövetett tett potenciális következményeinek (mindenekelőtt a büntetés fajtájának és mértékének) az előzetes számbavétele és értékelése a leendő elkövető részéről fel sem merül. 13 A halállal való fenyegetés nem tudja továbbá elrettenteni az elmebetegeket, az öngyilkos gyilkosokat, nem rettenti el a halálbüntetés azokat sem, akik pont ennek révén kívánnak mártírrá válni TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés: pro és kontra, ( ), (A továbbiakban: Tóth) 13 TÓTH 14 TÓTH

13 A halálbüntetés megtartása, illetve visszaállítása mellett kardoskodók azt mondják, hogy ha a halálbüntetés helyett a legsúlyosabb büntetés a tényleges életfogytiglan, és valakit ez fenyeget, annak ugyanúgy nincs vesztenivalója, és ugyanúgy többször fog gyilkolni, mint a halálbüntetéssel fenyegetett. Sőt a halálbüntetés kiiktatásával megszűnne az életellenes bűncselekmények alternatív büntetéssel fenyegetése Humánus vagy antihumánus? Az abolicionisták szerint a halálbüntetés embertelen büntetési nem, mert sérti az élethez és emberi méltósághoz való jogot azáltal, hogy ezen jogok gyakorlását és élvezetét nemcsak korlátozza, hanem véglegesen és visszavonhatatlanul lehetetlenné teszi (L. 23/1990 (X.31). 16 A halálbüntetés-pártiak szerint, ha elismerjük az egyénnek az önvédelemhez való jogát, vagyis azt, hogy az életét fenyegető támadást a támadó megölésével is elháríthassa, akkor el kell ismernünk a társadalom kollektív önvédelemhez való jogát is. Ha az egyénnek individuumként joga van az önvédelemre, akkor joga kell, hogy legyen egy közösség, azaz a társadalom tagjaként is. A társadalomnak tehát nemcsak joga, hanem a tagjaival szembeni kötelessége is, hogy megvédje őket mások jogtalan támadásaival szemben. Ha pedig az életellenes támadásokat csak a támadó életének elvételével tudja megakadályozni, akkor köteles ezt is megtenni. 17 A halálbüntetés ellenzői szerint minden végrehajtási mód kegyetlen, embertelen, fogalmilag nem létezik tehát humánus kivégzés. Bármily gyors is egy kivégzés, az szükségszerűen valamekkora fádalommal, szenvedéssel jár. A halálbüntetés azonban nemcsak a kivégzés metódusai miatt embertelen, hanem azért is, mert a halálos ítélet kihirdetése és annak végrehajtása között rengeteg idő telik el. A hosszú várakozási idő az elítélteket mind fizikailag, mind mentálisan kikezdi. Ez pedig egy idő után testi és szellemi leépülésükhöz vezet. Ehhez jön még az az érzés, hogy minden nap azt 15 TÓTH 16 TÓTH 17 TÓTH

14 várják rettegve, mikor hirdetik ki a kegyelmi kérvényüket elutasító határozatot, illetve ha már ez is megtörtént, mikor hirdetik ki a kivégzés időpontját Szükséges vagy szükségtelen? Az abolicionisták egyik legfőbb érve a halálbüntetés ellen, hogy annak nincs nagyobb elrettentő hatása, mint más súlyos büntetési formáknak, ezért annak fenntartása szükségtelen. A halálbüntetés sem alkalmas arra, hogy az életellenes bűnözés terjedésének gátat vessen, Kérdés azonban, hogy a szabadságvesztés tényleg rendelkezik-e ugyanolyan visszatartó erővel, mint a halálbüntetés (és ezért az valóban szükségtelen), avagy nem (és ezért a halálbüntetés mégiscsak szükséges). A halálbüntetés-pártiak szerint a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit ki kell vonni a társadalomból, nem szabad nekik több esélyt adni, hogy veszélyeztessék a társadalom tisztességes tagjainak életét. Épp ezért a határozott ideig tartó szabadságvesztést, illetve a nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést nem tartják megfelelőnek. Akit tényleges életfogytiglanra ítéltek, és kiszabadulására nincs remény, az kezelhetetlenné válik: bármit is tesz, az nem súlyosbíthatja a büntetését, hiszen csak egy élete van, amelyet így is, úgy is a börtönben kell végigszenvednie. Végül meg kell említeni a szabadságvesztés általános visszatartó hatásának csökkenését. A szabadságvesztés ugyanis csak addig rendelkezik elégséges elrettentő erővel, ameddig a kinti és a benti élet minősége között számottevő különbség van. Amíg a börtönbe kerülés nagymértékű életszínvonal-csökkenéssel jár, addig ez jelentős fékezőerőt jelent a potenciális bűnelkövetők számára. Mihelyst azonban ez a differencia csökkenni kezd (és manapság ennek lehetünk tanúi a büntetés-végrehajtási intézetek korszerűsítésével), úgy válik ez a visszatartó erő egyre kisebbé. Sőt szélsőséges esetben az előjel pozitívvá válhat A Justizmord Az abolicionisták legfőbb érve, hogy a halálbüntetés tévedés esetén jóvátehetetlen, visszafordíthatatlan. 18 TÓTH 19 TÓTH

15 A Justizmordot csak úgy lehet teljes bizonyossággal eltörölni, ha a halálbüntetést megszüntetjük. A halálbüntetés pártolói ezzel szemben azt mondják, hogy a tévedés nem elkerülhetetlen velejárója a bírói ítélkezésnek. A tévesen kiszabott halálos ítélet lehetősége bizonyos eljárási garanciák bevezetésével, illetve kiterjesztésével elkerülhető. Ilyen eljárási garancia lehet például az, ha halálbüntetést csak a bírói tanács összes tagjának egyetértésével lehetne kiszabni Gazdaságossági szempontok Egy ember élete nem pénzkérdés. Életről vagy halálról dönteni pusztán gazdasági indokok alapján nem szabad, A halálbüntetés-pártiak szerint a gyilkosok halálra ítélése és kivégzése olcsóbb, mint élethossziglani tartásuk, mégpedig két szempontból is. Az egyik az, hogy ha egy gyilkost kivégeznek, akkor ezután több költség már nem merül fel az állam számára, míg ha életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik, akkor évtizedeken át etetni, őrizni kell őt, fűteni, világítani kell rá stb., tehát az elítélt életben tartása jelentős többletterhet ró a társadalomra. Az érvelések másik fajtája természetesen tagadja mind a gazdasági jogelméleti megközelítést: szerintük egyrészt a szabadságvesztés azért gazdaságosabb, mert az elítélt munkaereje így még kihasználható, másrészt tényadatokkal bizonyítják, hogy egy olyan eljárás, amelyben akár halálbüntetést is ki lehet szabni, messze költségesebb, mint egy olyan, ahol ezen szankció alkalmazására nem kerülhet sor TÓTH

16 5. A KUTATÁSI TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Az elmúlt évtizedekben a halálbüntetés elleni küzdelem jelentős eredményeket hozott végéig 97 országban szüntették be a halálbüntetést, 35 országban tíz évre felfüggesztették az alkalmazását, ugyanakkor ma még 58 országban/térségben létezik a legszigorúbb büntetési tétel óta október 10-e a halálbüntetés elleni világnap. Mégis az mondható, hogy napjainkban az egyik legkényesebb és a legtöbb vitát kiváltó témája, amely világszerte, így Magyarországon is, sok indulat kiváltó oka. Jogi szempontból a nemzetközi szerződések és az Alaptörvény sem teszik értelmezhetővé a halálbüntetés dilemmáját. A téma mégis gyakran napirendre kerül, főként egy-egy országos nyilvánosságot kapó ügy kapcsán, főként a gyermekek, az idősek és a nők ellen elkövetett kegyetlen gyilkosságok hozzák felszínre. Mivel az Európai Unió a leghatározottabban ellenzi a halálbüntetés intézményét, ezért ha egy politikai erő vissza akarná azt nálunk állítani, akkor az Unióból is ki kellene lépnünk. Vajon a magyar társadalom hogyan áll a témához? A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a magyar lakosság többsége halálbüntetés-párti vallási és politikai nézeteitől függetlenül. 21 A népesség 63 százaléka békeidőben is elfogadhatónak tartaná a halálbüntetést, és ez az arány még a magukat vallási felekezethez sorolók esetében is ilyen magas. Emellett további 7 százalék háborús körülmények között tartaná elfogadhatónak, és mindössze 28 százalék mondta, hogy a halálbüntetés semmilyen körülmények között nem engedhető meg. Korábbi elemzés is utalt már arra, hogy a magyar népesség szívesen büntet, azaz a károkozások esetében nemcsak a helyreállítást tartják fontosnak, hanem azt is, hogy az elkövető elnyerje méltó büntetését. Ugyanakkor a halálbüntetés népszerűsége minden bizonnyal az ezzel kapcsolatos vizsgálatok ismeretlenségével, az emberek tájékozatlanságával is magyarázható ( )

17 2% 28% 7% 63% nem tudja háboruskörülmények békeidőben nem fogadható el A tájékozatlanság mellett a halálbüntetés támogatottságának egy további oka lehet, hogy az emberek erőszak-percepciója jóval erőteljesebb a valóságnál, azaz mind az elkövetett erőszakos bűncselekmények arányát, mind a bűncselekmények számának növekedését a hivatalos statisztikákhoz képest magasabbnak gondolják. 22 Azonban akármennyire fejlett is az igazságérzetünk, felvetődik egy erkölcsi kérdés. Ha a gyilkosság halálos bűn, akkor a halálbüntetésen keresztül az állam, illetve a társadalom ha közvetve is, de nem mocskolja-e be éppúgy a kezét, mint az, akit ugyanezért a cselekedetért éppen kivégeznek? Egy élet kioltása a közjó érdekében még oké? Az se elhanyagolható szempont, hogy mi van akkor, hogyha valakit ártatlanul ítélnek halálra? A téma érzékenysége és ellentmondásossága miatt sokunknak nehéz határozott véleményt formálni a halálbüntetésről. Mindenesetre nem árt elgondolkodni azon, hogy mind erkölcsi, mind társadalomlélektani szempontból tényleg megfelelő-e ez a módszer? ( ) 23 ( )

18 6. KUTATÁS A közgondolkodásban a halálbüntetés újra meg újra megjelenő kérdés. A társadalmi változások ellenére a rendszerváltozás óta a megítélése nem változott. A megkérdezettek túlnyomó többségének határozott véleménye van erről, ami mellett érvelni is képes. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a demokratikus államokban, így Magyarországon is az értelmiség körében a halálbüntetés nem elfogadható, hiszen a jogalkotás is az élet, az emberi élet védelmét elsődleges szempontnak tekinti. Kutatásom célja az volt, hogy igazoljam, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ezen belül a pedagógusok körében, a halálbüntetés megítélése humánusabb, mint össztársadalmi szinten. A kutatás egy kvalitatív vizsgálat lebonyolítását jelentette két fókuszcsoportos interjúval. 6.1.A kutatási módszerválasztás indoklása A fókuszcsoportos vizsgálat a társadalomtudományos csoportinterjúk egyik típusa, amelynek legnagyobb értéke az interakció, amely jellemzően vitahelyzetekben jön létre. A megkérdezettek konkrét válaszain kívül, megismerhetjük a résztvevők gesztusain, a csoportdinamikai sajátosságokon keresztül érzelmi irányultságaikat is. A fókuszcsoportos vizsgálat előnyei, hogy: - a részvevők véleménycseréjéből származó többlet, - spontánul felmerülő összefüggések megtalálása, - könnyen érthető eredmények, - ideális feltáró jellegű kutatásra, - személyes interakció, - a résztvevők saját szavaikkal fejezik ki a véleményüket, így spontán reakciók is megnyilvánulhatnak, - rugalmasság, - a mélyinterjúhoz képest olcsó, mert egyszerre több emberrel zajlik a vizsgálat, - gyors ( )

19 Ugyanakkor a vizsgálat előtt figyelembe kell venni ennek a módszernek a hátrányait is, amelyeknek kiküszöbölése az eredményesség szempontjából fontos. A legfontosabb hátrányok: - a moderátornak kisebb az ellenőrzési lehetősége, - a kapott információ nem kvantitatív, és nem vonatkoztatható a vizsgált népesség egészére, - a fókuszcsoportokban néha torzítások is előfordulnak, - az adatok sokszor nehezen értelmezhetők, - speciális képességet igényel, - a moderátor befolyásolhatja a résztvevőket, - a csoportok energetikai szintje, hangulata nagyon különböző lehet, - nehezen szervezhető Szituációs tényezők Pedagógus, illetve pedagógiai szakértői munkám során rendszeresen tartok képzéseket elsősorban felnőtteknek, pedagógusoknak től a közoktatásban bekövetkező törvényi változások új kihívások elé állították az oktatásban dolgozókat. A Nemzeti Alaptanterv és a hozzá kapcsolódó Kerettanterv új tantárgyak oktatását tette kötelezővé az iskolákban. Ilyen a Hit és erkölcstan nevű tantárgy is, amelynek tanítására egy 60 órás képzés elvégzése után válnak jogosulttá azok a kollégák, akik nem rendelkeznek szakirányú felsőfokú végzettséggel. A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézetben szeptember között, valamint október között került sor egy-egy 60 órás tanfolyam megszervezésére, amelyben oktatóként vettem részt. A 60 órás képzésből mindkét tanfolyamon a második 30 óra megtartása volt a feladatom, amelynek során a Kerettanterv 7-8. évfolyamos témakörei kerültek feldolgozásra. E témaköröknél kiemelt szempont, hogy a tanulók kritikai gondolkodását fejlesszük, valamint megtanítsuk őket arra, hogy értékeléseiket érvekkel tudják alátámasztani és alkalmassá váljanak az úgynevezett erkölcsi dilemmavitákban való részvételre. Az ilyen típusú tanórák lehetőséget adnak a pedagógusok számára, hogy tanítványaik véleményét személyes kapcsolatokon keresztül ismerjék meg, tudomást 25 ( )

20 szerezzenek az őket foglalkoztató kérdésekről, napi problémáikról, erkölcsi gondolkodásukról. Az erkölcsi dilemmaviták módszere a 7-8. évfolyamos témakörök közül elsősorban az Egyén és közösség, valamint a Helyem a világban című részeknél építhető be a legjobban. Saját képzésemben az utóbbit választottam, mert ez a fejezet ad lehetőséget a társadalmi együttélés közös normáinak megértetésére és az erre vonatkozó igény megerősítésére: Milyen jellegű szabályok vonatkoznak a társadalom minden tagjára? Milyen esetekben fogadható el a kivételezés? Hogyan alakulnak ki ezek a közös szabályok? Miért baj, ha egyesek nem tartják be ezeket a szabályokat? Jogos-e, ha ezért megbüntetik őket? A büntetés milyen formái fogadhatók el? Milyen módon lehet jóvátenni, ha valaki vétett a társadalom közös normái ellen? Melyik hatékonyabb, a büntetés vagy a megelőzés? Mit tehet az egyén és a közösség a társadalmi normák általános érvényre jutása érdekében? Meg lehet-e tartani azt az elvet, hogy ne tegyünk senkivel olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk megtörténjen? 26 Mindkét fókuszcsoport esetében a képzés 5. napján került sor a halálbüntetéssel kapcsolatos vita kialakítására az első csoport esetében szeptember 27-én, a második csoportnál október 30-án. A csoportok a semleges környezetben, amelynek kialakításában maguk is részt vettek az előző napokban (rajzok, képek, plakátok készítése), szabadon és oldottan érezték magukat, hiszen a csoport már nem volt idegen számukra. Ez lehetővé tette, hogy a tematikába épített, módszertanilag kidolgozott vitát lebonyolítsuk. 6.3.Csoportösszetétel Az első funkciócsoport eredetileg húsz főből állt, de egy tagja a képzés utolsó két napján, így a vitanapon sem, nem tudott részt venni betegség miatt. A vizsgált napon a csoport tagjai között 17 nő volt, a moderátoron kívül, és két férfi, így mondhatni, hogy nemi összetétele szinte homogén volt a csoportnak. Tudjuk, hogy a csoportok nemi összetétele befolyással van a fókuszcsoportok kimenetelére, hiszen a nőket általában humánusabb megközelítés jellemzi a probléma megoldásokban. Életkor szempontjából ketten voltak év közöttiek, egy fő volt év között, szintén egy volt év közötti, négyen voltak év közöttiek, öten évesek, hárman Kerettanterv, ( )