D.11.I. MÁV ZRT. 1/279 MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ZRT. UTASÍTÁS VASÚTI ALÉPÍTMÉNY TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE, KARBANTARTÁSA ÉS FELÚJÍTÁSA I. KÖTET BUDAPEST 2014.

Átírás

1 D.11.I. MÁV ZRT. 1/279 MAGYAR ÁLLAMVASUTAK ZRT. D. 11. UTASÍTÁS VASÚTI ALÉPÍTMÉNY TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE, KARBANTARTÁSA ÉS FELÚJÍTÁSA I. KÖTET BUDAPEST 2014.

2 2/279 MÁV ZRT. D.11.I. Jóváhagyta a Magyar Államvasutak Zrt /2014/MAV sz. alatt Budapest 2014 Felelős kiadó: MÁV Zrt.

3 D.11.I. MÁV ZRT. 3/279 A D. 11. UTASÍTÁS MÓDOSÍTÁSAI Sorszám A rendelet száma A változás időpontja A módosítás tárgya

4 4/279 MÁV ZRT. D.11.I. TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés A D.11. Utasítás hatálya Alapfogalmak Általános tervezési irányelvek Geotechnikai tevékenységek Fogalommeghatározások Az alépítménnyel kapcsolatos geotechnikai tevékenység és a geotechnikai szolgáltatások A geotechnikai szolgáltatások felépítése a geotechnikai tevékenységekből Geotechnikai információk előállítása, dokumentálása Geotechnikai tervezés Geotechnikai szerkezetek megvalósításának irányítása, vizsgálata Meglévő építménnyel és természeti képződménnyel kapcsolatos geotechnikai feladatok Geotechnikai tervellenőrzés Geotechnikai kategóriák A geotechnikai szolgáltatások és a projektszakaszok kapcsolata Előkészítés Vállalkozó kiválasztása Megvalósítás Használat A geotechnikai dokumentumok általános tartalmi követelményei Talajvizsgálati jelentés Geotechnikai terv Geotechnikai tervellenőrzés A geotechnikai vizsgálatok vasúti alépítményhez kapcsolódó speciális követelményei Hatások és ellenállások Fogalommeghatározások Alapelvek Állandó,változó és rendkívüli hatások A vasúti forgalomból adódó terhek terjedése a talajban Az alépítmény illetve az altalaj dinamikai stabilitásának igazolása és vizsgálatai Rézsűk állékonyságának vizsgálata földrengésre Ellenőrzés a járműforgalomból keletkező dinamikus hatásokra Teherbírási és használhatósági követelmények Általános meghatározások Általános tervezési elvek A tervezési állapotok felvétele Tervezési módszerek A számításon alapuló tervezés... 70

5 D.11.I. MÁV ZRT. 5/ Tervezés gyakorlati tapasztalatokon alapuló intézkedésekkel Tervezés próbaterhelésekkel és modellvizsgálatokkal Megfigyeléses módszer Teherbírási határállapot A teherbírás igazolása A használhatósági határállapot Az alakváltozás igazolása és vizsgálatai Az alépítményi földmű kialakítása Fogalommeghatározások Az alépítményi földmű keresztmetszeti kialakítása A talajok szabványos osztályozása Az alépítményi földmű alapozása A töltéstest anyagai A talajok minősítése földműanyagként való általános alkalmasság szerint Építéstechnológiai célú minősítések Vízmozgásokkal kapcsolatos minősítések Az alépítményi földmű építése Az alépítményi földművel szemben támasztott követelmények A tömörség vizsgálata A teherbírás vizsgálata Egyéb vizsgálatok Süllyedések elleni intézkedések Egyéb szabályozások Régi földmű stabilizálása kötőanyaggal Geoműanyagok alkalmazása a vasúti alépítményben Fogalommeghatározások A geoműanyagok funkciói A geoműanyagok alkalmazási köre A geoműanyagok alapvető jellemzői A mérnöki alkalmazás követelményei a termékekkel szemben A geoműanyagok tervezési módszerei A tervezés alapjai Tervezés az egyes funkciókra Az alépítményi földmű kiegészítő rétege Fogalommeghatározások Az alépítményre kerülő kiegészítő réteg feladatai és annak tervezése A kiegészítő réteggel szemben támasztott követelmények A szemcsés kiegészítő réteggel szemben támasztott követelmények Szemcsés kiegészítő réteg V 120 km/h sebességű vágányokban Szemcsés kiegészítő réteg V 120 km/h sebességű vágányokban A szemcsés kiegészítő réteg elhagyhatósága A szemcsés kiegészítő réteg méretezése teherbírásra

6 6/279 MÁV ZRT. D.11.I Az elválasztási stabilitás A szemcsés kiegészítő réteg fagyvédelmi méretezése A szemcsés kiegészítő réteg beépítése Geoműanyagok alkalmazása az alépítménykoronán A geoműanyagok alkalmazásának feltételei A geoműanyaggal erősített szemcsés kiegészítő réteg méretezése Aszfalt kiegészítő réteg A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása Fogalommeghatározások Az átmeneti szakasz kialakítása Földrézsűk Fogalommeghatározások Általános rendelkezések Rézsűk építése földanyagból Sziklarézsűk Általános rendelkezések Sziklarézsűk biztosítása Partvédelem Alapelvek A partvédelem kialakítása Parti károk elhárítása Víz- és talajvédelem Általános rendelkezések Szerkezeti kialakítás A földművek biológiai védelme Általános rendelkezések Füvesítés Különleges biológiai védelem Beépített és kiegészítő létesítmények Fogalommeghatározások Általános rendelkezések Kábelvezetések Védőkorlátok Kezelőutak Töltésalapozás Meghatározó előírások Alapkövetelmények Tervezési alapelvek Tervezési rend A töltésalapozások tervezése A talajjellemzők meghatározása Az alaptörés veszélyének vizsgálata Süllyedésszámítások A süllyedések időbeli alakulásának számítása A töltésalapozások építésének megfigyelése és irányítása Az építésszervezési megoldások tervezési irányelvei Lépcsős építés Többlettöltés (előterhelés)

7 D.11.I. MÁV ZRT. 7/ Szerkezeti megoldások tervezési irányelvei A töltésmagasság optimalizálása A rézsűhajlás csökkentése A töltéstömeg csökkentése Talperősítés geoműanyagokkal Talajjavítások Talajcsere Talajjavítás mélytömörítéssel Talajjavítás mélykeveréssel Függőleges drénezés Kavicscölöpözés Dinamikus talajcsere Támszerkezetek Alkalmazási területek és feltételek Alapelvek Alkalmazási feltételek Tervezési előírások Alapkövetelmények A földnyomások meghatározása Alakváltozási korlátok tartós szerkezetekre Egyéb követelmények Tervezési rend Támfalak A támfalak tervezésének általános szempontjai Súlytámfalak Szögtámfalak Gabionfalak Máglyafalak Erősített talajtámfalak Szegezett falak Befogott támszerkezetek Általános szabályok Szádfalak Cölöpfalak Résfalak Szilárdított talajtestek mint megtámasztó szerkezetek Tartóbetétes támszerkezetek Horgonyzott szerkezetek Alapelvek A horgonyzások tervezése Technológia és minőségbiztosítás Szerkezeti részletek Padkaszerkezetek Alapelvek, alkalmazási feltételek Befogott és hátrahorgonyzott padkaszerkezet Georácsos erősítésű padkaszerkezet Acélhálós homlokfalú padkaszerkezet Ideiglenes vágánybiztosítások felszín alatti munkaterek nyitásához A munkatér-határolások statikai követelményei

8 8/279 MÁV ZRT. D.11.I A felszín alatti munkaterek víztelenítése Egyéb követelmények A vasúti pálya víztelenítése Általános alapelvek Felszíni vizek elvezetése nyílt vonalon Általános szabályok A méretezés alapjai A felszíni vízelvezetés létesítményei Szikkasztó és tározó létesítmények Rézsűk víztelenítése Felszín alatti vizek elvezetése nyílt vonalon Általános tervezési előírások A felszín alatti vízelvezetés létesítményei Vasútállomások víztelenítése Általános tervezési előírások Vágányok és kitérők víztelenítése Az állomási rézsűk és egyéb felületek víztelenítése Utasforgalmi és egyéb üzemi létesítmények víztelenítése Egyéb víztelenítő berendezések Aknák Gyűjtőcsövek Műanyagcsövek vasúti építmények víztelenítésére

9 D.11.I. MÁV ZRT. 9/279 Bevezetés A D.11. Műszaki Útmutató. Vasúti alépítmény c. kötet 1988-ban jelent meg azzal a céllal, hogy a vasúti alépítmény kialakítását olyan mélységig ismertesse, amilyent a tervezés, az építés, a felújítás és a fenntartás során jelentkező problémák megoldása igényel. Az útmutató félezer oldalon, nagy alapossággal, nagyon gazdag ábraanyaggal ellátva, leíró jelleggel tárgyalta a céljának megfelelő témaköröket. Megjelenése óta igen fontos dokumentum volt a vasúti pálya tervezésével, építésével és üzemeltetésével foglalkozó szakemberek számára. Az elmúlt két évtized sok újdonságot hozott a műszaki szabályozás, az alépítménnyel kapcsolatos szerkezetek és technológiák területén, amelyek megfelelőségét a nemzetközi tapasztalatok, a tudományos eredmények viszszaigazolták. A rehabilitációs munkák és az új vonalak építése, elsősorban a sebesség és a tengelyterhelés emelése miatt, a korábbiakban megszokotthoz képest szigorúbb követelményeket támasztanak. Mindezek miatt szükségessé vált a régi útmutató nagyon alapos tartalmi átdolgozása. A MÁV Zrt. a dokumentum rangját azzal is emelni kívánta, hogy a régi útmutató helyett utasítás szintre emelte. A D.11. Utasítást egy erre a célra összehívott bizottság dolgozta ki, amely a MÁV Zrt. szakemberei mellett a hazai szellemi műhelyek és tervező cégek szakembereit is tagjai között tudhatta. Az új D.11. Utasítás céljait a bizottság a következőkben fogalmazta meg: az új európai műszaki szabályozások (pl. Eurocode 7) beillesztése az utasításba, paraméterek megadása, szabályozás létrehozása a 160 V 250 km/h sebességtartományban végzendő tervezésekhez, építésekhez, a legújabb szerkezetek, technológiák alkalmazási lehetőségének megteremtése, a tenderkiírások, a tervezési és kivitelezési gyakorlat számára ismeretek nyújtása, a közúti és a vasúti földmunka tervezési és építési gyakorlatának közelítése, a hazai gyakorlat műszaki és szervezési tapasztalatainak hasznosítása, a korszerű projektszervezéshez való igazodás, a minőségbiztosítás nemzetközi követelményeinek érvényesítése. Az átdolgozás egyik alapjául a Német Vasutak (DB) Richtlinie 836 számú, Erdbauwerke und sonstige geotechnische Bauwerke planen, bauen und

10 10/279 MÁV ZRT. D.11.I. instand halten (Földművek és egyéb geotechnikai építmények tervezése, építése és karbantartása) 1 című előírás-gyűjteménye szolgált. A D.11. Utasítás több fejezetrészt átvett az Útügyi Műszaki Előírás 2 sorozatból. Ennek egyik oka az volt, hogy a közút és a vasút földmunkájának tervezése, építése a legtöbb vonatkozásban megegyező követelményeknek megfelelően, azonos technológiákkal valósul meg. Másrészt pedig az, hogy egyre inkább elmosódik a határ a közutat, illetve vasutat tervező, építő cégek között, s ez közös értelmezést, szabályozást igényel. Ugyanakkor a közutas terület geotechnikai szabályozásának korszerűsítési munkája az utóbbi években nagyon sikeresen haladt előre. A D.11 Műszaki útmutató két kötetben tárgyalja az egyes témaköröket. Az I. kötet általános kérdésekkel és a szűkebb értelemben vett alépítményi földművel foglalkozik. A II. kötet legfontosabb fejezeteiben az alagutakkal, átereszekkel, szintbeni vasúti átjárókkal, az ár- és belvízvédelemmel, a vasúti geotechnikai építmények fenntartásával, az alépítményi földmű felújításával kapcsolatos szabályozások vannak összefoglalva. A D.11. Utasítás alkalmazásakor a hatályos jogszabályokat be kell tartani. 1 Deutsche Bahn AG Geschäftsbereich Netz, DB Netz AG, 2008., melyből az alábbi fejezetek tartalmaznak szöveghasonlóságot: 5.4 A vasúti forgalomból adódó terhek terjedése a talajban 6.5 A használhatósági határállapot Szemcsés kiegészítő réteg V 120 km/h sebességű vágányokban A szemcsés kiegészítő réteg méretezése teherbírásra 12.Sziklarézsűk 13. Partvédelem 14. Víz- és talajvédelem 2

11 D.11.I. MÁV ZRT. 11/ A D.11. Utasítás hatálya Az utasítás hatálya kiterjed valamennyi MÁV Zrt. által működtetett normál (1435 mm) nyomtávolságú közforgalmú vágány, valamint a technológiai vágányok alépítményének tervezésére, építésére, karbantartására és felújítására, illetve az ezen vágányok bővítésével vagy átalakításával kapcsolatos tervezésekre és építésekre. Az utasítás előírásait értelemszerűen kell alkalmazni a normál nyomtávolságtól eltérő széles és keskeny nyomtávolságú vasutak tervezéséhez, építéséhez, karbantartásához és felújításához. Ezek esetében azonban a kiadott egyéb, közvetlenül rájuk vonatkozó irányelveket is minden esetben figyelembe kell venni. Az utasítás hatálya kiterjed a MÁV Zrt. összes munkavállalójára, illetve a vasúti pályán szerződéses jogviszonyban az 1. bekezdésben leírt munkafolyamatokat végző személyekre. Az utasításban leírtakat a vasúti pálya tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében tevékenykedő szakembereknek jól kell ismerniük. Az abban foglaltak szolgálnak a versenyeztetési kiírások alapjául, és segítséget adnak a kivitelezés során felmerült vitás esetek eldöntéséhez is.

12 12/279 MÁV ZRT. D.11.I. 2. Alapfogalmak Alépítmény: Általános értelemben az alépítmény fogalomkörébe mindazon létesítmények beletartoznak, amelyek feladata a vasúti pálya térbeli elhelyezkedésének megvalósítása, a forgalomból származó erőhatások felvétele, az időjárási hatásokkal, a csapadékvizekkel, a felszíni és felszín alatti vizekkel szembeni védelem biztosítása, a természetes és mesterséges akadályok feletti, illetve alatti átvezetések megoldása, a keresztező közutak csatlakozási feltételeinek megteremtése. Az alépítmény a vasúti üzem és a fenntartási tevékenység feladatainak ellátását is segíti. Alépítményi földmű: Az alépítménynek a vasúti pálya felépítményszerkezete alatti, általában talajanyagokból épült része. Az önsúly, valamint a forgalmi terhek felvételére, altalajra továbbítására szolgál úgy, hogy közben a megengedhetőnél nagyobb maradó alakváltozásokat rendes esetben nem szenved. Altalaj: Az alépítmény alatt lévő azon talaj, amelyről a fedőréteget (feltalajt) eltávolították. Töltés esetén az altalajon épül meg a töltéstest. Bevágás építésekor a talaj megfelelősége esetén abban alakítják ki az alépítményt, míg meg nem felelősség esetén pedig az eredeti altalaj kezeléséhez, megerősítéséhez (pl. geoműanyaggal) vagy cseréjéhez kell folyamodni. Ágyazat: Általában zúzott kőanyagból készülő, a vágány rugalmas alátámasztására és oldalmegtámasztására szolgáló réteg. Ágyazatváll: Zúzottköves felépítmény esetén a keresztalj homlokfelülete előtt levő ágyazati keresztmetszet-tartomány, amely különösen a keresztirányú ágyazat-ellenállás révén a vágány fekvési helyzetének biztonságát befolyásolja. Cölöpfal: Szakaszos földkiemeléssel, általában talajhelyettesítéses módon készülő, cölöpökből álló támszerkezet. Erősített talajtámfal: Vízszintes fém- vagy műanyag szalagokkal, illetve georáccsal erősített, védett homlokfelületű, durvaszemcséjű földtöltés, amelynek megtámasztó hatását az erősítés által együttdolgoztatott tömeg biztosítja. Fagybiztonság: Egy talaj térfogatállósága fagyhatás esetén. Fagyérzékenység: Durva szemcséjű talajok esetén a szemeloszlás, vegyes és finom szemcséjű talajok esetén pedig a plaszticitási index alapján megállapított besorolás. Általa a fagykár és az olvadási kár kialakulásának lehetőségét jellemezzük. Fagykárok: Fagybehatás következtében kialakuló fagyemelkedések (fagylencse képződés), illetve teherbíróképesség-veszteségek (olvadási károk).

13 D.11.I. MÁV ZRT. 13/279 Felépítmény: A vasúti pályának az alépítménykorona, illetve a kiegészítő réteg (szerkezet) fölötti része. Magában foglalja az ágyazatot, az aljakat, a síneket és a sínleerősítés elemeit. Felszín alatti víztelenítés: A vágányok mentén épített szivárgótest és folyóka segítségével a réteg- és talajvizek, valamint a beszivárgó vizek felvétele és elvezetése. Feltalaj: A felszín alatti 0,5...1,0 m vastag zóna, amely a terület építési célú járhatósága szempontjából kiemelt jelentőségű. Földmű: Földanyagból készült geotechnikai szerkezet, közlekedési pálya töltése, árvédelmi gát, alaptest alatti talajcsere, bármely szerkezet ágyazata, bármely szerkezet melletti és feletti visszatöltés, munkatér visszatöltése, tereprendezést szolgáló feltöltés. Földmű-koronasík: A földmű felső, előírt szélességű, magasságra és lejtésre elegyengetett és tömörített síkja. Gabionfal: Hasáb alakú, acél- vagy műanyaghálókból készülő, kővel (d max < 300 mm), zúzottkővel vagy kaviccsal kitöltött kosarak, melyek ellenálló, egymásra rakható blokkokat alkotnak. Híd: Sarukon elhelyezett mérnöki létesítmény 2,00 m nyílással, illetve saruk nélkül 2,00 m szabad nyílással, amellyel egy másik nyomvonalas létesítmény a pályát, vagy amellyel a pálya egy másik nyomvonalas létesítményt, természeti alakulatot külön szintben keresztez. Keresztvágat: A vasúti vágány tengelyére merőlegesen, a keresztaljak között, az ágyazat teljes vagy fél szélességében készített kutató gödör, amelyben talajmintákat lehet venni, valamint a kialakított sík felületeken a tömörséget és a teherbírást lehet mérni. Kiegészítő réteg (szerkezet): Az alépítménykoronára helyezett, védő / erősítő faladatot ellátó, meghatározott követelmények szerint felépített réteg (rendszer). Máglyafal: Előregyártott vasbeton (esetleg faanyagú) elemek máglyaszerű összeállításával képzett cellákból és az azokat kitöltő földanyagból álló szerkezet, amely a vasbeton elemek által együttdolgoztatott tömege révén biztosítja a megtámasztó hatást. Megtámasztó szerkezet: Tereplépcsők kialakítására és földművek stabilitásának biztosítására szolgáló szerkezet. Merevlemezes pályaszerkezet: Leggyakrabban hídon, illetve alagútban alkalmazott, zúzottkő ágyazat nélküli vágánykialakítás, amely általában vasbeton lemez alátámasztáson fekszik.

14 14/279 MÁV ZRT. D.11.I. Mértékadó talajvízszint: Adott vizsgálati helyen észlelt adatokból számított érték. Nagytengely: Kétvágányú vasúti pályatest esetében a két vágány tengelyének felező távolságában haladó vonal. Padka: A földmű koronasíkjának a zúzottkő-ágyazaton kívüli része, amely anyagtároló helyként, készülékek átmeneti leállítására, valamint a pályaszemélyzet számára gyalogos közlekedés céljára is szolgál. Résfal: Olyan folytatólagos, helyben készült betonfal, amelyet támasztófolyadék védelmében megtámasztott résekben állítanak elő. Rézsű: A földművek oldalait határoló, a vízszintes síkkal szöget bezáró felület. Rézsűhajlás: A rézsű esésvonalának a vízszintessel bezárt szöge. Sínkoronaszint: A nem túlemelt sín felső élének geodéziailag meghatározott magassági értéke. Súlytámfal: Betonból, kőből épülő, trapézszerű keresztmetszettel kialakított támszerkezet, amely saját súlyával biztosítja a megtámasztott földtömeg állékonyságát. Szabadon tartandó tér: A vágánymenti építmények elhelyezésénél figyelembe veendő szelvény. Szádfal: Hornyokkal kapcsolódó szádpallókból készülő fal, amely kihorgonyozva vagy megtámasztva, esetleg ezek nélkül készül, szükség esetén a felső végén fejgerendával összefogva. Szegezett fal: Úgy jön létre, hogy a bevágás termett talaját tartós vagy ideiglenes talajszegekkel együttdolgoztatják, megfelelő homlokfelülettel védik, s így az együttdolgozó földtömeg megtámasztja a mögötte levő talajt. Sziklarézsű: Rézsű szilárd, állékony kőzetben. Szilárdított talajtest, mint megtámasztó szerkezet: Építéstechnológiai módszerekkel hidraulikusan szilárdított talajtest, amely a tereplépcsők megtámasztását szolgálja. Szögtámfal: Vasbetonból épülő, L- vagy T-alakú keresztmetszettel kialakított szerkezet, amely saját súlya mellett a szerkezet fekvő lemezén nyugvó földtömeg súlyerejével is biztosítja a megtámasztott föld állékonyságát. Talajcsere: Az alépítményt vagy az altalajt alkotó, kedvezőtlen talajfizikai tulajdonságú és talajjavítással vagy erősítéssel alkalmassá nem tehető talaj cseréje, megfelelő tulajdonságú talajra.

15 D.11.I. MÁV ZRT. 15/279 Talajjavítás: Kötőanyagokat és egyéb alkalmas anyagokat alkalmazó eljárás a talajok beépíthetőségének és tömöríthetőségének javítására, továbbá az építés-kivitelezés megkönnyítésére. Talajszilárdítás: Eljárás tartósan teherbíró, a közlekedési és a klimatikus igénybevételeknek ellenálló talajréteg előállítására kötőanyagok vagy más alkalmas anyagok hozzáadásával. A talajszilárdítás magasabb minőségi tulajdonságú állapotot hoz létre, mint a talajjavítás. Tartóbetétes megtámasztó fal: Olyan támszerkezet, amely függőleges vagy közel függőleges, merev profilacél tartókból áll, s amelyek között fa, beton, acél áthidalás van. Támfal: Olyan fal jellegű támszerkezet, amelynél a megtámasztásra szoruló anyag (földháttöltés) akár a fal rendeltetése, akár annak építési módja miatt csak a fal megépítése után készül el, tehát a fal önállóan a háttöltés nélküli állapotban is állékony kell, hogy legyen. Töltés / bevágás: A töltés az a földmű, amely az eredeti terep fölé épül, míg a bevágás az eredeti terepszint alá mélyített földmunka (a táró kivételével). Töltésmagasság: A vasúti vágány tengelyében az alépítmény koronaszintje és a terepszint közötti magasságkülönbség. Töltésváll: A töltés koronaél közeli tartománya. Vasúti pályatest: Az alépítményből és a felépítményből álló, épített létesítmény. Vasúti vágány: A felépítmény-szerkezet sínekből, általában keresztaljakból és kapcsolószerekből álló része, amely a vasúti járművek biztos alátámasztására és vezetésére szolgál. Vágánytengely: A vasúti vágány középvonala (nyombővítés nélküli vágány esetén). Vállalkozásba adás: kivitelező által szerződés alapján végzett feladatok megrendelése, beleértve az előkészítés, kiválasztás teljes folyamatát is.

16 16/279 MÁV ZRT. D.11.I. 3. Általános tervezési irányelvek (1) A D.11. Utasításban leírtak normál nyomtávolságú, V 250 km/h sebességgel épült vasúti pályákra érvényesek. (2) Az alépítményi földművet úgy kell megépíteni, hogy feladatát üzemi élettartama alatt biztonsággal ellássa, állékony legyen, feleljen meg az igénybevételeknek (az építés közben és a végső állapotában is), az alkalmazási cél(ok)ra gazdaságosan legyen használható, a felszínén az üzem során ne alakuljanak ki megengedhetetlenül nagy deformációk, legyen ellenálló az időjárás és a felszíni/felszín alatti vizek kedvezőtlen hatásaival szemben, legyen műszakilag összhangban a vasúti pálya szomszédos létesítményeivel (például kábelcsatorna, felsővezeték-tartó oszlopok), az üzem behelyezés után a lehető legkevesebb földmű-fenntartási és -javítási tevékenységre legyen szükség, feleljen meg a környezetvédelmi és az esztétikai szempontoknak. (3) A vonali, illetve az állomási keresztszelvényeket a 7.2. fejezet előírásai alapján kell kialakítani. (4) A zúzottköves vágányt alátámasztó réteg olyan merevségváltozásait, amelyek a vágányok (aljak) rugalmas ágyazásának eltéréséhez vezethetnek, el kell kerülni vagy megfelelő intézkedésekkel kompenzálni kell. Ez különösen fontos olyan helyeken, ahol a merevségi változások nem merőlegesek a vágány tengelyére (pl. ferdeszögű áthidalásoknál, meglévő pályatest bővítésénél). (5) A meglévő és újonnan építendő földművek között az alátámasztási merevség szempontjából egyenletes átmenetet kell kialakítani, ha az alátámasztási merevségek különbsége miatti fekszinthibák kialakulása nem zárható ki. Az új töltés anyagának és tömörségének követelményeit a korábban létesített földmű ilyen jellemzőivel össze kell hangolni. (6) A zúzottköves, illetve a merevlemezes felépítménnyel készülő pályatestek tervezése során az összes alakváltozási vizsgálatnak azzal a céllal kell megvalósulnia, hogy a pályatest építésének megfelelő sorrendjét meg lehessen állapítani. Ez adott esetben egyetértésben más szakmai területekkel bizonyos kötöttségeket eredményezhet már a töltésalapozás, a hídalapozás, a hidak és töltések kapcsolatának tervezése során vagy a felépítményrendszer kiválasztásánál. (7) Merevlemezes pályaszakaszok tervezése és építése során alakváltozási vizsgálatot kell végezni azért, hogy az üzem során a fekvésbiztonság és az utazáskényelmi követelmények biztosíthatók legyenek.

17 D.11.I. MÁV ZRT. 17/279 A vizsgálat az alakváltozási folyamat megfigyelésén nyugszik, s általa már az építés során, az érintett vágány teljes hosszára nézve igazolható, hogy a merevlemezes pályaszerkezet építése után a várható maradó alakváltozások és az alakváltozás-különbségek nem fogják meghaladni a megengedhető értékeket. Az alakváltozások mértékét és időbeli alakulását a vágány teljes hosszára vonatkozóan lehetőleg kísérletekkel alátámasztott számításokkal kell előre jelezni, s a megengedhető értékekkel össze kell hasonlítani, majd az építés és az üzemeltetés során mérésekkel ellenőrizni kell. Az előrejelzéseket szükség esetén a mérések alapján korrigálni kell. Ha szükséges, akkor az alakváltozási követelmények betartását szerkezeti intézkedésekkel kell biztosítani. (8) Amennyiben a pályaszakasz földművében a tervezett sínkoronaszint és a mértékadó talajvízszint között nincs legalább 1,5 m különbség, akkor speciális víztelenítési megoldás(oka)t kell alkalmazni, például szivárgót kell beépíteni. A megfelelő beavatkozást szükség esetén az építési és üzemeltetési költségek összehasonlításán alapuló gazdaságossági vizsgálattal kell megválasztani. A magas talajvíz elleni beavatkozás módjának meghatározásához a mértékadó talajvízszintet úgy kell megválasztani, hogy Q 200 kn tengelyterhelésű pályáknál az előző 2 év talajvízszint értékeit, Q 200 kn tengelyterhelésű pálya esetén az előző 10 év legnagyobb mért talajvízszintjét, V t 160 km/h nagysebességű pályák esetén az előző 20 év legnagyobb mért talajvízszintjét kell alapul venni. A mértékadó talajvízszinteket a tervekben rögzíteni kell. (9) A föld- és támszerkezeteket mindig a mértékadó talajvízszint figyelembe vételével kell megtervezni. Szükség esetén víznyomásálló szerkezeteket kell építeni. (10) A mértékadó árvízszintet a tervben rögzíteni kell. Ha a meglévő szerkezeteknek az árvízvédelemben is van szerepük, akkor megfelelőségüket árvízvédelmi szempontból is értékelni kell. Különösen a csökkenő vízszint mellett bekövetkező állékonyságvesztést, illetve az elárasztás miatti roskadás veszélyt kell mérlegelni. (ld. D.11. Utasítás 2. kötetét) (11) A vasúti pálya földművének építéséhez olyan tervet kell készíteni, amelyben egyértelműen rögzíteni kell a teljesítendő teherbírási és használhatósági követelményeket, és amely azokat szerkezetileg biztosítja.

18 18/279 MÁV ZRT. D.11.I. (12) A geotechnikai vizsgálatokat a 4. fejezet alapján kell elvégezni. Amennyiben a tervben szereplő építményekhez kiegészítő, a pályaszakasz szokásos vizsgálatán túlterjedő, építmény specifikus vizsgálatok is szükségesek, akkor ezeket már a tervezés időszakában el kell végezni, és a tervekben figyelembe kell venni azok eredményét is. A meglévő létesítmények teherbírásának és használhatóságának értékeléséhez, valamint azok alkalmasságának megítéléséhez elvégzendő rendkívüli geotechnikai vizsgálatokat a 6. fejezet tárgyalja. (13) A geotechnikai szerkezetekre, a töltések alapozására az elfogadott tervben szereplőtől különböző megoldás csak akkor terjeszthető be, ha az a tervben szereplővel a teherbírás és a használhatóság tekintetében egyenértékű, és a figyelembe veendő határállapotokra bizonyítottan megfelelő. Egy új ajánlat elfogadása előtt ellenőrizni kell, hogy az eredeti tervben ismertetett geotechnikai vizsgálatok eredményei alapján az új ajánlás kielégítő volta megítélhető-e vagy kiegészítő vizsgálatok szükségesek. Az új ajánlat megvalósításához is engedély vagy jóváhagyás szükséges. (14) A geotechnikai vizsgálatok adatainak értékelése során a következőkre kell tekintettel lenni: a javasolt vizsgálati programnak a tervezett szerkezetek és építési folyamatok jellegére és körére kielégítőnek kell lennie, azonnal közölni kell a tervezővel és a megbízóval, ha a vizsgálatok azt mutatják, hogy a talajviszonyok bonyolultabbak, mint azt korábban feltételezték, és ezért további vizsgálatok szükségesek, a geotechnikai tervezési beszámolóban szereplő, az alépítményre, az alapozásra, a kivitelezésre adott utasítások betartása révén olyan gazdaságos megoldásokat kell megvalósítani, amelyek tekintettel vannak a használhatósági követelményekre, és amelyekből a megbízónak nem keletkezik kára, a geotechnikai tervezési beszámolóban szereplő, a szerkezeti kialakításra és az építés folyamatára vonatkozó javaslatok az ismert, általános technikai szabályozásokat kielégítsék. (15) A beépített anyagoknak az arra illetékes szervezet alkalmazási (pl. ETA vagy ÉME) engedéllyel kell rendelkezniük.

19 D.11.I. MÁV ZRT. 19/ Geotechnikai tevékenységek 4.1. Fogalommeghatározások Geotechnika: Azoknak az építőmérnöki tudományoknak és módszereknek az összessége, amelyek az építmények és/vagy az építési tevékenységek, illetve a talajkörnyezet közötti kölcsönhatások elemzésével, a belőlük eredő problémák értékelésével, illetve megoldásával foglalkoznak. Geotechnikai kategória: A geotechnikai feladat nehézségét kategóriába sorolással kell minősíteni. A kategória megállapításakor figyelembe kell venni a talajkörnyezetet, a természeti és épített környezetet, a geotechnikai szerkezet jellegét, az alkalmazandó geotechnikai megoldásokat és az esetleges károsodások következményeit. Az átlagos feladatok a második kategóriába, az egyszerűbbek az elsőbe, a bonyolultabbak a harmadikba kerüljenek (ld fejezetet). Geotechnikai szerkezetek, geotechnikai technológia: Az építmények és a talajkörnyezet kölcsönhatásait biztosító, illetve az ezen kölcsönhatások következtében felmerülő problémák kiküszöbölését biztosító szerkezetek illetve eljárások, melyek közé soroljuk az alapokat, támszerkezeteket, földműveket stb., illetve a talajjavítást, víztelenítést, földmunkát stb. Geotechnikai szolgáltatás: A geotechnikai tevékenységek összességének eredménye. Az előbbiekben értelmezett kölcsönhatások következtében felmerülő geotechnikai feladatok megoldásához, a vélelmezhető veszélyek elhárításához szükséges szakszerű geotechnikai tevékenységek (talajvizsgálatok, tervezés, kivitelezés, ellenőrzés, stb.) eredményeképpen készített és a megrendelőnek átadott geotechnikai dokumentumok (jelentések, szakvélemények, tervek, stb.) és esetlegesen a szóbeli tanácsadás. Ezek célja a kölcsönhatásokat biztosító, illetve az ezek következtében várhatóan felmerülő kellemetlen következmények kiküszöbölését biztosító geotechnikai szerkezetek (alépítményi szerkezetek, földművek, víztelenítő berendezések, támszerkezetek, alapok, stb.) és geotechnikai építési eljárások, technológiák (alapozási, talajjavítási, földmunka, stb.) szakszerű megvalósítása. Geotechnikai terv: Geotechnikai tervet kell készíteni, ha az építendő szerkezet és a talajkörnyezet kölcsönhatása felmerül, ha a szerkezetekre jutó hatásokat, illetve a szerkezetek ellenállását és elmozdulásait a talajkörnyezet lényegesen befolyásolja. Ilyenek pl. a föld- és víznyomással terhelt falak, alagutak, illetve az alapok és a töltések. Ha egy legalább 2. geotechnikai kategóriás szerkezet esetében az Eurocode 0 szerinti GEO teherbírási határállapot felmerül, illetve az STR teherbírási határállapot bekövetkeztében a talajkörnyezethez való kapcsolódásnak nagy szerepe van, továbbá ahol a használhatósági határállapot elérését a talaj alakváltozások okozhatják, a tervezésbe geotechnikai tervezőt is be kell vonni. Geotechnikai tervellenőrzés: Célja a kiviteli tervdokumentációban megjelenő geotechnikai szolgáltatások alkalmasságának megítélése. Ki kell terjednie

20 20/279 MÁV ZRT. D.11.I. a talajvizsgálati jelentés és a geotechnikai tervek, tervrészek felülvizsgálatára is. A geotechnikai szerkezetek megvalósításába a kivitelező és a műszaki ellenőrzést végző szervezetnek célszerű geotechnikai tervezőt vagy szakértőt bevonnia, ha legalább 2. geotechnikai kategóriába sorolták a projektet, és ha készült rá geotechnikai terv. Geotechnikai tevékenység: Kiterjed a szükséges talajvizsgálatok tervezésére, kivitelezésére, eredményeinek értékelésére, az alkalmazandó geotechnikai megoldások és szerkezetek tervezésére, kivitelezésére, műszaki felügyeletére, megfigyelésére és fenntartására. Talajkörnyezet: Az építmény, illetve az építési tevékenység által közvetlenül vagy közvetve befolyásolt, már a beavatkozás előtt a helyszínen lévő talajvagy kőzetzóna (földkéregtartomány), függetlenül annak az építményhez viszonyított geometriai helyzetétől, valamint természetes vagy mesterséges eredetétől. A talajkörnyezet fogalma magába foglalja e zóna felépítését és anyagát, továbbá a talajvizet is, s mindezek egymásra ható tulajdonságainak összességét. Talajvizsgálati jelentés: Egy építési projekt talajkörnyezetének megismerésére végzett vizsgálatok eredményeinek a felhasználás céljának megfelelően rendszerezett ismertetése. Talajvizsgálati jelentést minden építéstervezési és kivitelezési munkához kötelező készíteni, részletességének az adott projektfázis igényeit kell kielégítenie Az alépítménnyel kapcsolatos geotechnikai tevékenység és a geotechnikai szolgáltatások (1) A geotechnikai tevékenység célja, tartalma függ a megoldásra váró feladat és/vagy az építmény jellegétől, a természetes és az épített környezet jellegzetességeitől, a megrendelő igényeitől, az építmény létesítésének aktuális fázisától. (2) A geotechnikai szolgáltatások tekintetében a D.11. Utasításban lefektetett követelményeket kell felhasználni: az ajánlati kiírások elkészítéséhez, a geotechnikai tevékenységekre adandó ajánlatokhoz illetve azok értékeléséhez, a geotechnikai szolgáltatásokra kötendő szerződésekhez, a díjak megállapításához, a geotechnikai szolgáltatások elfogadásához.

21 D.11.I. MÁV ZRT. 21/ A geotechnikai szolgáltatások felépítése a geotechnikai tevékenységekből (1) A geotechnikai szolgáltatások alapját a geotechnikai tevékenységek tervezése, elvégzése és értékelése adja. Ezek végzése során be kell tartani az Eurocode vonatkozó szabályozásait. (2) A vonatkozó jogszabályok és szabványok értelmében az egyes geotechnikai szolgáltatásokat tartalmukat is megadva az 1. táblázat foglalja össze. A szolgáltatás jellege Geotechnikai információk előállítása, dokumentálása Geotechnikai tervezés Geotechnikai szerkezetek megvalósításának irányítása, vizsgálata Meglévő építménynyel és természeti képződménnyel kapcsolatos geotechnikai feladatok Geotechnikai tervellenőrzés 1. táblázat Geotechnikai szolgáltatások A szolgáltatás tárgya, tartalma Építésföldtani adatszolgáltatás konkrét projekthez Terepi talajvizsgálatok tervezése, irányítása, feldolgozása és dokumentálása Laboratóriumi talajvizsgálatok tervezése, irányítása, feldolgozása és dokumentálása Talajvizsgálati jelentés készítése konkrét projektekhez Geotechnikai megvalósíthatósági tanulmány készítése konkrét projekthez Sík- és cölöpalapozás tervezése Támfal, más földmegtámasztó szerkezet és talajhorgony tervezése Talajjavítás és víztelenítés tervezése Földmű tervezése Földalatti műtárgy (mélygarázs, aluljáró, metróállomás, alagút, stb.) tervezése Technológiai utasítás, organizációs terv és minőségbiztosítási terv készítése Geotechnikai szerkezet (cölöp, horgony, földmű stb.) méréses vizsgálata, próbaterhelése Geotechnikai szerkezet megvalósításának műszaki felügyelete Geotechnikai megfigyelés tervezése, irányítása és értékelése Meglévő építmény geotechnikai vizsgálata Meglévő építmény megerősítésének vagy átalakításának geotechnikai tervezése Természetes földtani képződmény geotechnikai vizsgálata Természetes földtani képződmény védelmének tervezése Geotechnikai információs dokumentum alkalmasságának értékelése Geotechnikai terv ellenőrzése Geotechnikai megvalósítási dokumentum ellenőrzése Meglévő építményről és természetes képződményről szóló dokumentum ellenőrzése

22 22/279 MÁV ZRT. D.11.I Geotechnikai információk előállítása, dokumentálása Építésföldtani adatszolgáltatás konkrét projekthez (1) Az adatgyűjtés a földtani térképekből, geológiai-építésföldtani leírásokból, vízrajzi adatgyűjteményekből és korábban készült geotechnikai szakvéleményekből kivehető, továbbá helyszíni szemlék során szerezhető adatok felkutatását, valamint célirányos, rendszerezett bemutatásukat és megbízhatóságuk értékelését jelenti. (2) A helyszíni szemlék során különös figyelmet kell szentelni a meglévő vonalak környezetének értékelésére. Szelvény szerint meg kell adni az esetleges belvízveszélyes helyeket, ezekhez légi fotótérképeket kell használni, és mindenképpen sort kell keríteni a belvizes időszakokban a helyszíni szemlére. (3) El kell végezni a meglévő vonalak melletti ún. anyagnyerőhelyek felkutatását és térképezését, az esetleges vízszintek bemérését. (4) Vizsgálni kell az esetleges korábbi bányaművelések, azok védősávjainak helyzetét és az értékelést dokumentáltan kell elvégezni Talajfeltárás (tervezés, irányítás, feldolgozás és dokumentálás) (1) A közvetlen talajfeltárást fúrás, akna, árok, vágat, táró, illetve meglévő bevágás, bányagödör, nyílt geológiai képződmények megfigyelése segítségével kell végezni. Meg kell állapítani a földtani képződmények települését, zavart és/vagy zavartalan mintákat kell venni. Meg kell állapítani a jellemző felszín alatti vízszinteket (megütött, nyugalmi, rétegvíz vízszivárgási), és a felszín alatti vizekből mintát is kell venni. (2) A mérnöki tevékenység a feltárások számának, módszerének, helyének és mélységének megtervezéséből, a feltárás végrehajtásának irányításából és az eredmények közléséből áll. (3) A talajfeltárásoknál betartandó szabványok jegyzéke a D.11. Utasítás II. kötetének 1. mellékletében található. (4) A talajfeltárás helyszínrajzi és mélységi tervezésekor a tervezett létesítmény geotechnikai besorolási kategóriáját, a geometriai és a terhelési jellemzőit, a természetes környezetbe történő beavatkozás jellemzőit, valamint a talajkörnyezet domborzati és ismert geológiai sajátosságai miatt várható viszonyait kell figyelembe venni. (5) A vasúti nyomvonalra vonatkozó talajfeltárás tervezésekor a meglévő vasútvonalak töltés és bevágási szakaszainak tervezéséhez az előbbiek mellett figyelembe kell venni az üzemeltető idevonatkozó, többnyire hosszú időszakban gyűjtött információit (nyugtalan pályafekvés, pályamozgásos szakasz, visszatérő irányhibák, zúzottkőpótlási igény, bevágási-töltési rézsűkárok megjelenése, javítások módjai).

23 D.11.I. MÁV ZRT. 23/279 (6) A talajfeltárások ajánlott sűrűségét és mélységét új létesítések esetén a 2. táblázat foglalja össze. (7) A közvetlen feltárások közül előnyben kell részesíteni a béléscsövezett, illetve az olyan feltárási módszereket, amelyeknél közvetlenül lehet a feltárási anyagot megszemlélni, vizsgálni, vizsgálati mintát nyerni (pl. magszondázás, szónikus feltárás). A közvetett feltárások 3. geotechnikai kategória esetén érjék el a közvetlen feltárások mennyiségének 30-50%-át. (8) A feltárások telepítésének tervezésénél figyelembe kell venni a 3. táblázatban ajánlott feltárási m 2 -re eső sűrűségértékeket is. Értelemszerűen ezek elsősorban a szélesebb töltés, mélyebb bevágás, valamint az ezekhez kapcsolódó műtárgyakra vonatkoznak. (9) A meglévő pályaszakaszok vizsgálatakor a fúrásmélység értelmezéséhez meg kell különböztetni a töltés, illetve a bevágás pályaelemeit. A fúrásokkal egyaránt fel kell tárni az épített szerkezetben lévő és a termett talajt is. 2. táblázat A feltárások ajánlott sűrűsége és mélysége új létesítésekhez A feltárások ajánlott távolsága m-ben Projektfázis Előkészítő vizsgálatok Tervezési vizsgálatok Talajrétegződés egyenletes változó egyenletes változó Új vasútvonal létesítése esetén síkvidéken dombvidéken hegyvidéken Rézsűfeltárás Közmű csatorna víz, gáz nagyműtárgy Alapozás kis terhelésű, süllyedésre nem érzékeny épület közepes terhelésű, süllyedésre érzékeny épület nagy terhelésű, süllyedésre érzékeny épület A feltárások ajánlott mélysége Síkvidéki vonali feltárások esetében legalább 6 m. Ez a mélység új nyomvonalra és meglévő nyomvonali korrekcióra értendő. Domb- és hegyvidéki vonali feltárások esetében legalább 6 m, illetve a geológiai adottságokból várható biztosan teherbíró képződmények felső síkja alatt 1 m. Ez a mélység új nyomvonalra és meglévő nyomvonali korrekcióra értendő. Rézsűfeltárások esetében 0,7-1,0 m. Távoli sáv- és Közeli sáv- és pilléralap Lemezalap Cölöpalap pilléralap 1,5-szeres lemezszélesség (m) 3-szoros alapszélesség + 2 m Várható hossz +4,5d Támszerkezet Töltés Bevágás 1,5-szeres megtámasztási 1,5-szeres talpszélesség 1,5-szeres bevágási mélység mélység Ahol a feltárási mélység több adattól is függ, ott mindegyik ajánlás mérlegelendő. A megjelölt feltárási mélységek általában 6,0 m-nél ne legyenek kisebbek. A feltárási mélység csökkentése csak szilárd, szálban álló kőzetkörnyezetben történő, meggyőző geotechnikai értékelés alapján elfogadható. Az ajánlott értékektől - a helyi sajátosságok függvényében - akár pozitív, akár negatív irányban el lehet térni.

24 24/279 MÁV ZRT. D.11.I. (10) A talajfeltárások ajánlott sűrűségét meglévő vasúti alépítmény esetére a 3. táblázat adja meg. A feltárások helyének, sűrűségének megállapításához fel kell használni a felépítményi mérőkocsi által szolgáltatott grafikont, a mérő- és minősítő számokat, valamint a lokális hibák jegyzékét is. 3. táblázat A feltárások ajánlott sűrűsége meglévő vasúti alépítményre A feltárások ajánlott távolsága m-ben Projektfázis Előkészítő vizsgálatok Tervezési vizsgálatok Nyugodt fekvésű vágány(szakasz) Nyugtalan fekvésű vágány(szakasz) Nyugodt fekvésű vágány(szakasz) Nyugtalan fekvésű vágány(szakasz) (11) Meglévő vasútvonalakon speciális közvetlen talajfeltárási mód a keresztvágat. Ezekben geometriailag fel kell mérni a zúzottkő ágyazat alsó síkját, amennyiben van, a kiegészítő réteg felső és alsó síkját, valamint a keveredett zónákat. Fel kell tárni és meg kell vizsgálni a földműkoronát és a földmű felső, legalább 50 cm vastag rétegét is. Az alépítmény minden meghatározó rétegéből mintát kell venni, illetve helyszíni vizsgálatnak kell alávetni azokat. A laboratóriumi vizsgálathoz szükséges mintavételtől el lehet tekinteni abban az esetben, ha a helyszíni azonosítás megbízható, és a vizsgálati eredményeket az adott szakasz anyagaira nézve statisztikailag értékelni lehet. A keresztvágatok lehetnek fél, teljes és átmenő vágatok. A félvágat az egyvágányú pályában az egyik sínszál alatt legalább a vágánytengelyig tárja fel az alépítményt. Kétvágányú pályában a félvágatot a külső sínszál alatt célszerű kialakítani. A teljes vágat egyvágányú pályában mindkét sínszál alatt feltárja az alépítményt. Két vagy többvágányú pálya esetén átmenő vágatról akkor van szó, ha a külső zúzottkő rézsűk talppontjai között tárják fel az alépítményt. Amennyiben a beavatkozás várható mértéke meghaladja az (sk 1,50) m mélységet, úgy a teljes vágat készítése helyett előnyben lehet részesíteni a félvágatos feltárást. Nagy forgalom és vastag zúzottkő ágyazat esetén a vágatolást vágányzárban kell elvégezni, szükség esetén megtámasztás alkalmazásával. Azért, hogy a vágathelyek később ne okozzanak lokális hibahelyeket, a vágat helyreállítását nagyon gondosan kell elvégezni Laboratóriumi vizsgálatok (tervezés, irányítás, feldolgozás és dokumentálás) (1) A laboratóriumi vizsgálatok beleértve a szemrevételezést is a talajok azonosítására, állapotuk minősítésére, illetve a talaj és a felszín alatti vizek vegyi jellemzőinek értékelésére szolgálnak, s meghatározzák a konkrét feladat igényeinek megfelelően a hidraulikai és mechanikai jellemzőket.

25 D.11.I. MÁV ZRT. 25/279 (2) A mérnöki tevékenység a vizsgálatok megtervezéséből, végrehajtásának irányításából és az eredmények feldolgozásából áll. (3) A laborvizsgálatok során betartandó szabványok jegyzéke a D.11. Utasítás II. kötetének 1. mellékletében olvasható. (4) Nem szabványosított vizsgálatok: lineáris zsugorodás, differenciált termo analízis (DTA), differenciált termo gravimetria (DTG), izzítási kísérlet. A lineáris zsugorodás, a DTA, és a DTG vizsgálatok a talajok térfogat változási hajlamának megítélésére szolgálnak. A vizsgálatok eredményeinek együttes, vagy külön-külön történő értékelése alapján lehet a talajok térfogat változási hajlamát megítélni. (5) A laboratóriumi vizsgálatok ajánlott számát a 4. táblázat adja meg. A laboratóriumi vizsgálatok esetleges csökkentési igénye a terepi vizsgálatok mennyiségének növelése mellett is csak kivételesen indokolt esetben fogadható el. 4. táblázat A laborvizsgálatok ajánlott száma Talajazonosításhoz Rétegződés Fúrásonként, rétegenként Fúrásonként Rétegenként jellege Egyenletes 2-4 Változékony Kevert Alakváltozási jellemzőkhöz Rétegződés jellege Fúrásonként Rétegenként Egyenletes 1-2 Változékony Kevert Szilárdsági jellemzőkhöz Fúrásonként, rétegenként Rétegződés jellege Fúrásonként Rétegenként Egyenletes 1-2 Változékony Kevert Fúrásonként, rétegenként Talajok azonosítása és osztályozása (tervezés, irányítás, feldolgozás és dokumentálás) (1) A talajok azonosítását és osztályozását az MSZ EN ISO :2003 és MSZ EN ISO :2004, valamint az MSZ :2006 szabványok alapján kell elvégezni. Az azonosításhoz a nem szabványosított vizsgálatok eredményeit is figyelembe lehet venni.

26 26/279 MÁV ZRT. D.11.I Terepi vizsgálatok (tervezés, irányítás, feldolgozás és dokumentálás) (1) A terepi vizsgálatok olyan, a terepen végzett mérések, vizsgálatok, melyek a talajrétegződés és/vagy a talajok valamely tulajdonságának megállapítására szolgálnak, beleértve a felszín alatti vizekkel kapcsolatos jellemzőket is. Ide tartoznak a geofizikai vizsgálatok, a (statikus, verő vagy nyíró) szondázások, a fúrólyukban végzett mérések, a próbaterhelés, a próbaszivattyúzás stb. (2) A geofizikai vizsgálatok közül a vasúti pályák esetében többnyire a felszíni mérési módszerek alkalmazása javasolt (geoelektromos szelvényezés, georadaros felvétel, szeizmikus szelvényezés, mikrogravimetriai mérések). A geofizikai mérésekkel lehetséges a rétegek elhelyezkedésének, az esetleges üregeknek, a talajvízzel átázott rétegeknek a kimutatása, a térbeli változás követése, a talajvíz-áramlási folyamatok kimutatása és követése, a rétegeken belüli sűrűségeltérések megállapítása. A dokumentálás és a térbeli megjelenítés szempontjából leginkább ezek az eredmények adnak támpontot a további vizsgálatok kijelöléséhez. (3) A terepi vizsgálatok során betartandó szabványok felsorolása a D.11. Utasítás II. kötetének 1. mellékletében található. (4) A terepi feltárások sűrűsége és mélysége azonos legyen a talajfeltárásokra vonatkozóan közöltekkel. (ld alfejezetet). (5) A feltárások módjára a következő irányelvek adhatók: 1. geotechnikai kategória esetén olyan egyszerű feltáró fúrások, vágányonkénti vágatok szükségesek, amelyek legalább az alépítménykorona alatti 50 cm mélységig lehetővé teszik a rétegződés megállapítását és a talajok azonosító és állapotminősítő jellemzőinek meghatározására alkalmas mintavételt; az alépítménykoronán tömörség és teherbírásmérések végrehajtására is szükség lehet, 2. geotechnikai kategória esetén a rétegződés megállapítása mellett a hidraulikai és/vagy mechanikai jellemzők meghatározására is alkalmas mintákat biztosító feltárás szükséges, az alépítménykoronán tömörség és teherbírásméréseket is kell végezni, 3. geotechnikai kategória esetén a szükség szerinti speciális vizsgálatokat is lehetővé tevő feltárási módszereket kell alkalmazni. (A geotechnikai kategóriák meghatározása a 4.4. fejezetben található.) (6) A terepi vizsgálatok elsősorban a szondázások feltáró fúrásokat akkor helyettesíthetnek, ha az adott körülmények között azokból is megállapítható a rétegződés és a talajok adott esetben lényeges jellemzője. Minden alapvetően azonos altalajú szakaszon (területen) szükséges azonban legalább egy közvetlen feltárás (fúrás vagy vágat). A statikus szondázás sok feladathoz, főként a cölöptervezéshez, megbízhatóbb eredményt nyújt a fúráson és laborvizsgálaton alapuló talajfelderítésnél.

27 D.11.I. MÁV ZRT. 27/ Talajvizsgálati jelentés készítése konkrét projektekhez (1) A talajvizsgálati jelentésnek korábbi földtani, vízrajzi, hidrogeológiai és geotechnikai információk gyűjtésével, valamint helyszíni szemlék, terepi és laboratóriumi vizsgálatok révén szerzett geotechnikai adatokon kell alapulnia. Azok bemutatása egyértelmű és könnyen értelmezhető módon rendszerezett (táblázatos, statisztikai jellegű stb.) adatközlést jelent, grafikus ábrázolás és szöveges ismertetés formájában Geotechnikai tervezés Geotechnikai terv megvalósíthatósági tanulmány készítése konkrét projektekhez (1) A geotechnikai tervnek a projekthez készült talajvizsgálati jelentésre támaszkodva fel kell térképeznie a geotechnikai feladatokat, bemutatni megoldásuk lehetséges változatait a szerkezetek fő méreteivel, építési technológiájával, elemezni kell az előnyöket és a hátrányokat, mérlegelve a gazdaságosság és a környezet védelmének követelményeit, s javaslatot kell adni a döntésre és a szükséges további geotechnikai szolgáltatásokra Sík- és mélyalapozás tervezése (1) A sík- és cölöpalapozás tervezése az építmények terheit az altalajra hárító szerkezet megválasztását, méretezését, ábrázolását, leírását, az alapvető technológiai és minőségbiztosítási követelmények rögzítését jelenti. A méretezés során a szerkezet és az altalaj kölcsönhatásának vizsgálata legalább a következő teherbírási és használhatósági határállapotok ellenőrzésével történjék: általános állékonyságvesztés, alap alatti talajtörés, elcsúszás, a szerkezet és a talaj együttes tönkremenetele, a tartószerkezet tönkremenetele az alap mozgása miatt, túlzottan nagy süllyedések, túlzottan nagy oldalirányú elmozdulás, elfogadhatatlan mértékű rezgések Támfal, más földmegtámasztó szerkezet és talajhorgony tervezése (1) A tervezés során a földtömeg súlyából és a hasznos terhekből eredő nyomás felvételére készülő szerkezet kialakítását, építési és megfigyelési követelményeinek és módszereinek megadását, statikai igazolását kell elvégezni. Ide tartoznak a megtámasztást a szerkezet és/vagy az ahhoz kapcsolt föld súlyával, a szerkezetnek a talajkörnyezetbe való befogásával és/vagy a megtámasztandó földtömeg mögötti talajzónába való hátrahorgonyzással biztosító szerkezetek. Méretezésük kiterjed a szerkezet körüli általános állékonyságvesztés és a lokális talajtörés elkerülésének vizsgálatára, a szerkezeti elem tartószerkezeti méretezésére, illetve a szomszédos szerkezetek teherbírási és használhatósági határállapotának vizsgálatára is.

28 28/279 MÁV ZRT. D.11.I Talajjavítás és víztelenítés tervezése (1) A talajjavítás és víztelenítés tervezését a talajtulajdonságok célirányos módosításának érdekében, az altalaj vagy töltésanyag terhelés miatti talajtörésének, túlzott alakváltozásának és hidraulikus talajtörésének megelőzése, valamint a talajvizek mozgásának és nyomásának szabályozása céljából kell készíteni. Magába foglalja a beavatkozások kiterjedésének, módszerének, elvárt eredményének és ellenőrzésének meghatározását is, s általában a kivitelezés elején végzendő próbák értékelésével zárul Földmű tervezése (1) A földmű tervezése során ideiglenes vagy végleges földanyagú szerkezetet kell tervezni a következő célokra: feltöltés, talajcsere vagy talajjavítás alapok és más szerkezet alatt, terepfeltöltés, infrastrukturális építmény töltésének és gátaknak építése, földkiemelés (gödör, bevágás) és visszatöltések, támszerkezetek háttöltésének készítése. Magába foglalja a geometriai tervezést, a földanyagok megválasztását, a technológiai és minőségbiztosítási szabályozást, a víztelenítés tervezését, valamint a földstatikai számításokat is Földalatti műtárgy tervezése (1) Földalatti műtárgy tervezése során a földalatti terek (nyílt és zárt építési technológiájú alagutak, metróállomások, aluljárók, mélygarázsok, tárolóterek stb.) szerkezetét és építési technológiáját kell megválasztani, el kell készíteni a szerkezetek kialakításának terveit és statikai méretezésüket, meg kell oldani a talajvízzel kapcsolatos problémákat, meg kell határozni a szomszédos szerkezetek védelmének biztosításához szükséges teendőket Geotechnikai szerkezetek megvalósításának irányítása, vizsgálata Technológiai utasítás, organizációs terv és minőségbiztosítási terv készítése (1) Ennek során a geotechnikai szerkezet kivitelezéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket, továbbá az építés sorrendjét kell meghatározni, illetve az építési folyamat és az épülő szerkezet jellemző műszaki paramétereit kell megállapítani, ki kell dolgozni az ellenőrzési módját, az elfogadás feltételeit Geotechnikai szerkezet méréses vizsgálata, próbaterhelése (1) A geotechnikai szerkezet és környezete viselkedését műszeresen kell megfigyelni annak megállapítására, hogy a szerkezet megvalósítható-e, illet-

29 D.11.I. MÁV ZRT. 29/279 ve mekkora a teljesítőképessége. Ide tartoznak a cölöpök, horgonyok, földművek próbaterhelése, a talajjavítási módszerek próbája, a terepi modellkísérletek, stb. Kiterjed a vizsgálatok megtervezésére, végrehajtására és értékelésére Geotechnikai szerkezet megvalósításának műszaki felügyelete (1) Az építmény műszaki megvalósítása során kivitelezői felügyeleti, műszaki ellenőri vagy tervezői művezetői tevékenységet kell végezni, melynek célja a tervben tett feltételezések teljesülésének és az építés szakszerűségének ellenőrzése szemrevételezésekkel és/vagy mérésekkel. Beletartozik a tervmódosítások kezdeményezése, de kidolgozása már nem Geotechnikai megfigyelés tervezése, irányítása és értékelése (1) Megvalósuló új építmény, illetve a beavatkozás által érintett építmények és természeti formációk viselkedését vizsgálni kell a munka közben és a befejezése után, szemrevételezéssel és/vagy mérésekkel annak ellenőrzésére, hogy a talajszerkezet kölcsönhatásával összefüggésben a várt viselkedés következik-e be Meglévő építménnyel és természeti képződménnyel kapcsolatos geotechnikai feladatok Meglévő építmény geotechnikai vizsgálata (1) Meglévő építmény és különösen a geotechnikai szerkezeteinek vizsgálata során állapotukat geotechnikai szempontból kell értékelni, esetleg tartalékaik feltárása céljából, vagy az építménynek (feltehetően) a talajkörnyezetből eredő károsodása esetén az okokat kell megállapítani. Prognosztizálni kell a károsodási folyamatot, valamint javaslatot kell tenni a további romlások megakadályozására illetve a helyreállításra. Ide tartozik a talaj, a talajvizek és szerkezetek anyagának vizsgálata és statikai elemzése is Meglévő építmény megerősítésének vagy átalakításának geotechnikai tervezése (1) Megerősítés vagy átalakítás geotechnikai tervezése során a meglévő építmény (különösképpen a geotechnikai szerkezetek) károsodása vagy átalakítása miatt szükséges beavatkozások geotechnikai feladatainak megoldását bemutató tervet kell kidolgozni az új szerkezetek esetében vázolt ismérveknek megfelelően. Ide tartozik a geotechnikai szerkezetek megerősítése, a talajkörnyezet javítása, a talajt érő hatások módosítása is.

30 30/279 MÁV ZRT. D.11.I Természeti képződmény geotechnikai vizsgálata (1) A vizsgálatban a természetes terepalakulatok anyagának és állapotának elemzését, valamely hatások miatt várható veszélyek vagy bekövetkezett károsodás esetén az okok megállapítását, a károsodási folyamat prognosztizálását, valamint a további romlások megakadályozását, illetve a helyreállítást szolgáló javaslattételt kell dokumentálni. Magába foglalja a szükséges talajvizsgálatok elvégzését is Természetes földtani képződmény védelmének tervezése (1) A megfelelő védelem biztosítása érdekében a természetes terepalakulatok fenyegető károsodásának megakadályozását vagy a bekövetkezett károsodás helyreállítása céljából szükséges beavatkozásokat kell megtervezni. Ide tartozik a lejtők stabilizálását szolgáló tereprendezések, támszerkezetek, talajjavítások, a talajvízrendszer szabályozásának a tervezése, az új szerkezetek esetében vázolt ismérveknek megfelelően Geotechnikai tervellenőrzés Geotechnikai információs dokumentumok alkalmasságának értékelése (1) Az építésföldtani adatszolgáltatás vagy talajvizsgálati jelentés, stb. ellenőrzése annak megítélése céljából szükséges, hogy a szolgáltatott adatok alapján az építés által érintett, befolyásolt, illetve az építmény viselkedésére kiható talajzóna felépítése és tulajdonságai egyértelműen ismertnek tekinthetők-e, s ezzel az építmény és a környezet geotechnikai jellegű kölcsönhatásai megítélhetők-e, a geotechnikai feladatok szakszerűen megoldhatók-e Geotechnikai terv ellenőrzése (1) Általánosságban a műszaki tartalom szakszerűségének, a jogszabályok, szabályzatok, szabványok, hatósági előírások és egyéb szakmai szabályok betartását kell ellenőrizni. Konkrétabban a mechanikai ellenállás és stabilitás, a környezetvédelem, a használati biztonság követelményeinek teljesítését, a terv egyértelműségét, részletezettségét, megvalósíthatóságát, a megfigyelésre, a műszaki felügyeletre és a fenntartásra vonatkozó előírásainak alkalmasságát kell értékelni Geotechnikai megvalósítási dokumentum ellenőrzése (1) A kivitelezéshez készített tervjellegű dokumentum tartalmának vizsgálatát kell végrehajtani abból a szempontból, hogy az biztosítja-e a tervezett szerkezetek szakszerű kialakítását, teljesítőképességét és minőségét.

31 D.11.I. MÁV ZRT. 31/ Meglévő építmény vagy természeti képződményről szóló geotechnikai dokumentum ellenőrzése (1) A végrehajtással az építmények, természetes terepalakulatok geotechnikai adatainak, az építmény és a környezet geotechnikai kölcsönhatásainak vizsgálatára, illetve a szükséges beavatkozások geotechnikai feladatainak megoldására vonatkozó geotechnikai dokumentumokat kell ellenőrizni Geotechnikai kategóriák (1) A feladatot a várható geotechnikai nehézségek és kockázatok, illetve az alkalmazandó eszközök, eljárások szempontjából értékelni kell és kategóriákba kell besorolni a talajkörnyezet adottságai, a feladat, az építmény jellege, az alkalmazandó geotechnikai megoldások és eljárások, valamint a környezeti kölcsönhatások együttes értékelése alapján. (2) A besorolási kategóriák fő jellemzőit az 5. táblázat foglalja össze. 5. táblázat Geotechnikai kategóriák Geotechnikai kategória Építmény kisméretű, egyszerű hagyományos, átlagos nagy, szokatlan Talajkörnyezet nem kedvezőtlen szokványos kedvezőtlen Épített és természeti környezet nincs veszélyeztetve veszélyeztetése lehetséges, vizsgálandó védelme külön intézkedéseket kíván Természeti hatás jelentéktelen szokványos nagy Kockázat kicsi közepes nagy Vizsgálatok egyszerű (azonosító) rutin labor és terepi speciális, kiegészítő Tervezés rutin módszerek szokásos eljárások speciális módszerek Speciális mélyépítési technológiák nem alkalmaznak alkalmaznak alkalmaznak újszerűeket is Felügyelet, megfigye- szemrevételezéssel is szokványos mérések speciális mérések is lés Vasúti pálya tervezési illetve üzemi sebessége Példák is V 100 km/h 100 km/h < V 160 km/h sík terepen, nyugodt talajrétegződés, 3-5 m-es töltés / bevágás változatos, esetleg dombvidéki terepen, 5-10 m töltés / bevágás V > 160 km/h változatos, esetleg hegyvidéki terepen >10 m töltés / bevágás mellett (3) A besorolásra a vállalkozó geotechnikus mérnök tesz javaslatot, s azt a Megrendelő és az Üzemeltető közösen fogadja el, figyelembe véve a közre-

32 32/279 MÁV ZRT. D.11.I. működők, elsősorban a generáltervező állásfoglalását is. A geotechnikai kategóriát már a szerződésben is rögzíteni kell. Nagyobb építmények a kategorizálás szempontjából kisebb egységekre bonthatók. A besorolást a megismert újabb információk alapján időről-időre felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani kell. Az átsorolás általában a geotechnikai szolgáltatásra kötött szerződés módosításával is járhat, illetve az átsorolás lehetőségét és következményeit már a szerződésben tisztázni kell. (4) A geotechnikai kategória a geotechnikai szolgáltatás költségeit jelentősen befolyásolja, mert a magasabb kategóriák mind terjedelmükben (feltárás, vizsgálatok, mérnöki munka időigénye), mind szakmai mélységükben (speciális vizsgálatok, szaktudás) több ráfordítást igényelnek. (5) Az 1. geotechnikai kategóriába az egyszerű, kevés kockázattal járó feladatok sorolhatók, ha egyidejűleg fennáll, hogy 10 % alatti a terephajlás, a helyszín nem ár- vagy belvizes területre esik, nem kedvezőtlen a talajkörnyezet, a talajkörnyezet egyszerű módszerekkel feltárható, a geotechnikai szerkezetek az azonosító és állapotminősítő jellemzők alapján felvett talajparaméterekkel (is) rutinszerű, szabványokban megadott számításokkal méretezhetők, jól ismert, régóta alkalmazott tartószerkezete(ke)t kell tervezni, speciális mélyépítési technológiák nem szükségesek, az építmény, illetve az építés, valamint a természetes és/vagy az épített környezet közötti kölcsönhatás bizonyosan veszélytelen, a műszaki felügyelet és megfigyelés részben szemrevételezéssel is történhet, meglévő töltések, bevágások feltárása esetében a várható rétegződésre korábbi adatok fellelhetők, a vasúti rézsűfelületek rostaaljtól mentesek, a vonalbejárás során láthatóan nincsenek felsárosodások, vízzsákok, padkahiány a vágányban, a zúzottkő ágyazat vastagsága előírásszerű. Ide sorolható építmények: 1-2 emeletes épületek felszín alatti szerkezetei, szokványos terhelésű, süllyedésre és süllyedéskülönbségre nem érzékeny építmények, legfeljebb 250 kn terhelésű pillér-, 100 kn/m terhelésű sáv- és 150 kn/m 2 lemezalapok, 2 m-nél nem mélyebb munkagödrök, 2 m-nél nem magasabb támszerkezetek, szokványos, 2 m-nél kisebb átmérőjű közművek és kisműtárgyaik, sík és dombvidéki külterületi és belterületi utak és vasutak, 2 m-nél alacsonyabb töltések, illetve 2 m-nél nem mélyebb bevágások, felszíni vízelvezetés kb. 1 km 2 vízgyűjtő területig.

33 D.11.I. MÁV ZRT. 33/279 Az 1. geotechnikai kategóriába sorolt építmények geotechnikai szerkezeteit geotechnikus tervező által készített talajvizsgálati jelentés alapján a generáltervező mérnök (pályatervező, statikus, stb.) is megtervezheti. (6) A 2. geotechnikai kategóriába az átlagos nehézségű, szokásos kockázatú feladatok sorolandók, ha 25 % alatti a terephajlás és nem csúszásveszélyes a terület, nem omlásveszélyes (nem alábányászott, pincés, karsztos) a terület, nem épül élővízben vagy erősen áramló felszín alatti vízben szerkezet, nem különlegesen kedvezőtlen és nem speciális a talajkörnyezet, a talajkörnyezet a szokásos módszerekkel megismerhető, a talajparamétereket rutinszerű labor- vagy terepi vizsgálattal lehet meghatározni, nem terveznek különleges és/vagy újszerű tartószerkezeteket, speciális mélyépítési technológiákat is alkalmaznak, a műszaki felügyelet és megfigyelés szokványos mérési eljárásokat is kíván, az új építmény, illetve az építési tevékenység, valamint a természetes és/vagy az épített környezet közötti kölcsönhatás veszélyességét vizsgálni kell, új feladatként az 1. kategóriába tartozó építmény átalakítását vagy károsodás utáni helyreállítását kell tervezni, meglévő töltések, bevágások feltárása esetén a várható rétegződés a korábbi adatokból nem ismert, a rézsűfelületek rostaaljtól közepes mértékben szennyezettek, a vonalbejárás során láthatóan rövidebb hosszakban felsárosodások, vízzsákok, padkahiányok vannak a vágányban, a zúzottkő ágyazat vastagsága helyenként az előírt vastagságot meghaladja, nyugtalan fekvésű pályaszakaszok rövid hosszakban (pl. felépítményi mérőkocsi grafikonjai által) dokumentáltak. Ide sorolható építmények: 10 szintnél nem magasabb épületek, szokványos terhelésű, süllyedésre és süllyedéskülönbségre érzékeny építmények, az 1. kategóriában jelzettnél nagyobb terhelésű pillér-, sáv- és lemezalapok, cölöp- és más mélyalapok (egyenként) 3 MN terhelésig, 6 m-nél nem mélyebb munkagödrök, beépített területen, felszíni vízelvezetés 1 km 2 feletti vízgyűjtő terület esetén, 300 m 2 -nél kisebb munkagödör víztelenítése 1 m-nél kisebb vízszintcsökkenéssel, 6 m-nél nem magasabb támszerkezetek, 10 m-nél nem nagyobb fesztávú hidak, áthidalások, 10 m 2 -nél kisebb hasznos keresztmetszetű földalatti műtárgyak, hegyvidéki utak, vasutak, 10 m-nél nem magasabb töltések, illetve 15 m-nél nem mélyebb bevágások, tereprendezések, hulladéktárolók földmunkája.

34 34/279 MÁV ZRT. D.11.I. A 2. kategóriába sorolható feladatok esetében a geotechnikai terveket megfelelő tervezői jogosultsággal rendelkező geotechnikus tervezőnek kell készítenie, az ugyancsak geotechnikai tervező által készített talajvizsgálati jelentés alapján. (7) A 3. geotechnikai kategóriába a különleges szakértelmet kívánó, nagy kockázatú feladatok sorolandók, ha 25 % feletti a terephajlás és/vagy csúszásveszélyes a terület, omlásveszélyes (alábányászott, pincés, karsztos) a terület, élővízben vagy erősen áramló felszín alatti vízben épül(nek)a szerkezet(ek), különlegesen kedvezőtlen és/vagy speciális a talajkörnyezet, speciális labor- és/vagy terepi vizsgálatok szükségesek a talajkörnyezet jellemzésére, különleges és/vagy újszerű tartószerkezete(ke)t terveznek, újszerű speciális mélyépítési technológiá(ka)t alkalmaznak, speciális szakértelmet kívánó geotechnikai számítások szükségesek a tervezéshez, az új építmény, illetve az építési munka, valamint a természetes és/vagy az épített környezet kölcsönhatásának veszélyességét külön intézkedésekkel kell elhárítani, a geotechnikai műszaki felügyelet és megfigyelés speciális méréseket kíván, új feladatként a 2. vagy 3. geotechnikai kategóriába sorolandó építmény átalakítását vagy károsodás utáni helyreállítását kell megtervezni, meglévő töltések, bevágások feltárása esetében a várható rétegződésre korábbi adatok nem állnak rendelkezésre, a rézsűfelületek egyenetlenek, rézsűfelületi problémák láthatók, a merevlemezes felépítményű pályaszakaszok földművei, a vonalbejárás során láthatóan rövidebb-hosszabb szakaszokon felsárosodások, vízzsákok vannak a vágányban, a zúzottkő ágyazat vastagsága helyenként az előírt értéket jelentősen meghaladja, a padka többnyire nem látható, zúzottkőlefolyások vannak a rézsűfelületeken, a rézsűfelületek rostaaljtól közepes vagy nagymértékben szennyezettek, különleges talajviszonyok (tőzeges, mésziszapos, különösen térfogatváltozó talajok, stb.) feletti a nyomvonalvezetés, nyugtalan fekvésű pályaszakaszok visszatérően és nagyobb hosszakban (pl. felépítményi mérőkocsi grafikonjai által) dokumentáltak. Ide sorolható építmények: földszint+10 szintnél magasabb épületek és magas súlypontú (toronyszerű) szerkezetek, különleges terhelésű, süllyedésre és süllyedéskülönbségre érzékeny építmények, cölöp- és más mélyalapok egyenként 3 MN terhelés felett, 6 m-nél mélyebb munkagödrök beépített területen, 10 m-nél magasabb töltések, illetve 15 m-nél mélyebb bevágások,

35 D.11.I. MÁV ZRT. 35/279 6 m-nél magasabb támszerkezetek, 10 m-nél nem nagyobb fesztávú hidak, áthidalások, 10 m 2 -nél nagyobb hasznos keresztmetszetű földalatti műtárgyak, talajszilárdítások, talajerősítések, földművek felszín alatti víztelenítése, 300 m 2 -nél nagyobb munkagödör víztelenítése 1 m-nél nagyobb vízszintcsökkenéssel, kikötők, partfalak, vízépítési nagyműtárgyak. A 3. kategóriába sorolt feladatok esetében a geotechnikai terveket megfelelő jogosultsággal rendelkező tervezőnek kell készítenie, geotechnikai tervező által készített talajvizsgálati jelentés alapján A geotechnikai szolgáltatások és a projektszakaszok kapcsolata (1) A geotechnikai szolgáltatásokkal szembeni általános követelmény, hogy megadják az érintett projektszakaszhoz, a követő tevékenységhez, illetve a döntéshez szükséges geotechnikai információkat, terveket, illetve megoldásváltozatokat. (2) A szokásos projektszakaszokat és műszaki dokumentációikat, illetve az ezekhez ajánlható geotechnikai szolgáltatásokat, dokumentációkat a 6. táblázat foglalja össze. (A három geotechnikai szolgáltatástípus tartalmi követelményeit a 4.6. fejezet részletezi.) Projektszakasz Előkészítés Vállalkozásba adás Megvalósítás Használat 6. táblázat A projektszakaszok és a geotechnikai szolgáltatások Műszaki dokumentáció Adatszolgáltatás Terv Tanulmányterv Engedélyezési terv Ajánlatkérő (tender-) terv Ajánlati terv Kiviteli terv Megvalósulási dokumentum Fenntartási-átalakítási terv Helyreállítási terv Előkészítő talajvizsgálati jelentés Tervezési talajvizsgálati jelentés Tervezési talajvizsgálati jelentés Kiegészítő talajvizsgálati jelentés Kiegészítő talajvizsgálati jelentés Ellenőrző talajvizsgálati jelentés Ellenőrző talajvizsgálati jelentés Ellenőrző talajvizsgálati jelentés Geotechnikai tanulmányterv Geotechnikai engedélyezési terv Geotechnikai tenderterv Geotechnikai ajánlati terv Geotechnikai kiviteli terv Geotechnikai megvalósulási dokumentum Geotechnikai fenntartási-átalakítási terv Geotechnikai helyreállítási terv (3) Az előkészítő projektszakaszban a geotechnikai tervezést a pálya és szakági tervekkel azonos módon két ütemben kell elvégezni. A geotechnikai engedélyezési terv készítése időben előzze meg a vasúti pálya építésének engedélyezési tervét, hogy az egyeztetetten elfogadott nyomvonal alapján jól használható feltárási tervek születhessenek.

36 36/279 MÁV ZRT. D.11.I. (4) A megvalósítás egymásra épülő projektszakaszainak (ld. 6. táblázatot) összevonása, sorrendjük felcserélése műszakilag hibás és gazdaságilag káros terveket eredményezhet. Az 1. ábra a vasúttervezési projektben a geotechnikai tervezés helyes folyamatát mutatja be. Az információk áramlási irányát a nyilak jelzik. (5) Geotechnikai tervnek mindig kell készülnie, de az a későbbi ajánlás szerint lehet önálló, vagy a pályaterv, illetve a tartószerkezeti terv része is.

37 D.11.I. MÁV ZRT. 37/ ábra A vasúttervezéshez kapcsolódó geotechnikai tervezési folyamat

38 38/279 MÁV ZRT. D.11.I Előkészítés (1) A műszaki-gazdasági előkészítés során, általában több fázisban készülő műszaki tervek (beruházási program, koncepcióterv, vázlatterv, tanulmányterv, megvalósíthatósági tanulmány, elvi építési engedélyezési terv) tartalmát elsősorban az építmény jellege és a beruházásról hozandó döntés módja határozza meg. Készítésükhöz a megrendelő kívánsága szerint a geotechnikus mérnök a következő előkészítő jellegű geotechnikai szolgáltatásokat nyújthatja: Az előkészítő talajvizsgálati jelentés az építésföldtani adatgyűjtés révén, szükség esetén néhány új terepi és laborvizsgálattal szerzett talajadatok rendszerezett ismertetése. A geotechnikai tanulmányterv (vagy megvalósíthatósági tanulmány) a geotechnikai feladatok megoldásának lehetséges változatait mutatja be a szerkezeti megoldások fő méreteivel, technológiájával, elemezve az előnyöket és hátrányokat, mérlegelve a gazdaságosság és a környezetvédelem követelményeit, javaslatot adva a szükséges további geotechnikai szolgáltatásokra. (2) Az engedélyezés az előkészítés végső fázisa, s az ennek alapját képező terv célja az engedély megszerzése. Ez az építmény mechanikai megfelelőségének, valamint a természetes és/vagy épített környezetbe illeszkedésének igazolása esetén adható meg. Ehhez általában szükséges a teljes körű talajmechanikai informáltság, valamint a geotechnikai feladatok megoldásának bemutatása és igazolása. Ez az egyes geotechnikai szolgáltatásokra vonatkoztatva a következőket jelenti: A tervezési talajvizsgálati jelentés olyan teljes körű geotechnikai adatszolgáltatás, amely a szükséges és elégséges mértékű feltáráson, labor- és terepi vizsgálaton alapul, és tartalmazza a geotechnikai feladatok megoldásához szükséges adatokat. A geotechnikai engedélyezési terv bemutatja mindazokat a szerkezeteket és/vagy beavatkozásokat, melyekkel a geotechnikai feladatok legalább egyféle, a tervező által legjobbnak tartott módon megoldhatók. Ismerteti az ezek megfelelőségét igazoló számításokat, közli azokat a kivitelezési és műszaki felügyeleti utasításokat, amelyek biztosítják a tervben feltételezettek teljesülését Vállalkozó kiválasztása (1) Az ajánlatkérés és az ehhez elkészített műszaki dokumentáció (tenderterv) célja a projektet megvalósító Vállalkozó, illetve megoldás kiválasztása. Tartalmát a közbeszerzési törvény hatálya alá eső munkákra jogszabály rögzíti, más esetekben a részletesség az építtető szándékától függ. Ehhez olyan geotechnikai szolgáltatást kell nyújtani, mely az építtető célját a legjobban szolgálja. Teljes körű geotechnikai információadás indokolt, mert ez biztosíthatja, hogy az ajánlatok a legjobb (biztonságos és gazdaságos) geotechnikai megoldásokat tartalmazzák. Nem mindig célszerű viszont a geotechnikai

39 D.11.I. MÁV ZRT. 39/279 megoldások részletes kidolgozása azért, hogy az ajánlattevők az előkészítés során a tervezettnél esetleg előnyösebb megoldásai teret kaphassanak. Az ajánlatkéréshez a következő geotechnikai szolgáltatások ajánlottak: A tervezési talajvizsgálati jelentés az engedélyezési fázishoz is használt, vagy annál esetleg bőségesebb geotechnikai adatszolgáltatás, mely elégséges mértékű terepi és laboratóriumi vizsgálaton alapul, és tartalmazza a geotechnikai feladatok megoldásához szükséges adatokat. A geotechnikai tenderterv az építtető szándékától függően többféle lehet. Lehet azonos az engedélyezési tervvel, illetve lehet annak a részleteket illetően bővített változata. Lehet azonos a kiviteli tervvel, ha az építtető a már pontosan megtervezett megoldások megvalósítását várja el, esetleg csak a geotechnikai feladatok megoldásának követelményeit (kivitelezési idő, biztonság, megengedhető mozgások, stb.) fogalmazza meg, ha az építtető az ajánlattevőktől várja a legjobb geotechnikai megoldásokat, s ekkor az engedélyezési tervet esetleg csak viszonyításként csatolja. (2) Az ajánlattétel terveit az ajánlattevők készít(tet)ik el, és ezekben saját megoldási javaslatukat mutatják be. Az ennek részletezettségére vonatkozó követelményeket a lehető legteljesebb módon a kiírásban kell megadni. A geotechnikai szolgáltatások formája a következő lehet: A kiegészítő talajvizsgálati jelentés az ajánlattevő által az ajánlatkészítés idején elvégeztetett, a saját megoldásához szükségesnek vélt kiegészítő terepi és laborvizsgálatok eredményeit mutatja be, a korábbi geotechnikai információkkal történt egybedolgozással. A geotechnikai ajánlati terv a kiírásban előírt részletességgel mutatja be az ajánlott geotechnikai megoldást, amihez általában az ajánlatkérési terv szintje irányadó, de előnyös lehet a kiviteli terv szintjét megközelítő részletezés. Rajzos és szöveges tervezési beszámolóban ismerteti a választott megoldásokat és általában az engedélyezési terv szintjén kell igazolnia a megoldások mechanikai megfelelőségét, illetve a környezetbe illeszthetőségét Megvalósítás (1) A kivitelezés során megépítendő szerkezeteket mutatja be, s a kiviteli, illetve több kapcsolódó tervvel egészül ki (technológiai utasítás, ütemterv, organizációs terv, méret- és mennyiség-kimutatás, költségvetés, minőségbiztosítási terv). Céljuk a részletek olyan kidolgozása, amely biztosítja, hogy a vállalkozó a felkészültségének megfelelő építési eljárásokkal az építtető igényeinek megfelelő építményt hozzon létre az építési engedélyben rögzített feltételek mellett (esetleg annak módosítási kérelmével.) Ha az előző projektfázisokhoz az előbbiekben vázolt geotechnikai szolgáltatások készülnek, akkor e tervekhez legfeljebb kiegészítő talajvizsgálatok lehetnek szükségesek. A kiegészítő talajvizsgálati jelentés a vállalkozó által, a választott megoldás kivitelezéséhez szükségesnek ítélt kiegészítő jellegű terepi és laborvizsgálatok eredményeit mutatja be, a korábbi geotechnikai információkkal történt egybedolgozással.

40 40/279 MÁV ZRT. D.11.I. A geotechnikai kiviteli terv a kivitelezéshez szükséges részletességgel rajzos és szöveges tervezési beszámolóban mutatja be az elfogadott megoldást. A geotechnikai szerkezetek esetében különösen fontos az alkalmazandó technológiák, az azokkal összhangban levő ütemtervek rögzítése, a minőségbiztosítási tervfejezet, a geotechnikai műszaki felügyelet és megfigyelés terve. Ha szükséges, tartalmazza a fenntartás geotechnikai feladatait is. (2) A megvalósulás végén készül a megvalósulási dokumentáció (megvalósult állapot rajzai, minőségtanúsítási dokumentumok, műszaki ellenőrzési dokumentumok, stb.), s célja az elkészült építmény jellemzőinek rögzítése, hogy az esetleg felmerülő vitás helyzetek megítéléséhez, az épületek megfigyeléséhez, üzemeltetéséhez, fenntartásához, eladásához, esetleges átalakításához és a közvetlen környezetében megvalósuló építéshez az építmény adatai rendelkezésre álljanak. Az ellenőrző talajvizsgálati jelentés a korábban készült talajvizsgálati jelentések és a talajkörnyezetre vonatkozóan a kivitelezés közben tett, szakszerűen feljegyzett észlelések, továbbá az építés közben végzett ellenőrző talajvizsgálatok eredményeinek összeállítása. A geotechnikai megvalósulási dokumentum fő része az elkészült geotechnikai szerkezetek rajza célszerűen új dokumentáció formájában, a változások jelzésével. Egyszerűbb esetekben és a tervet jól követő kivitelezés esetén elfogadható a végrehajtott változtatásokat tartalmazó kiviteli terv. Csatolni kell a megvalósításhoz készített összes (technológiai, organizációs, minőségbiztosítási stb.) tervet, a geotechnikai minőségtanúsítási dokumentumokat, a mélyépítés építési naplóit, a műszaki felügyelet iratait és az átadás-átvétel jegyzőkönyveit. Ezekhez tervezői jelentést is kell csatolni, mely értékeli az észlelt talajadottságokat, a tervtől való eltéréseket, nyilatkozik a további teendőkre korábban készített tervek alkalmasságáról vagy a szükséges változtatásukról Használat (1) Az üzemelés során (az általában a kiviteli terv részeként megadott) megfigyelési-fenntartási terv szerint kell elvégezni az építmény rendszeres megfigyelését és fenntartását. A változások miatt azonban gyakran indokolt új megfigyelési és fenntartási terv készítése. Az olyan átalakítási igény esetén, amellyel kapcsolatosan biztonsági, teherbírási, használhatósági kérdések is felmerülnek, állapotvizsgálatot kell végezni és átalakítási tervet kell készíteni. Előfordul az is, hogy az állapotvizsgálatra azért kerül sor, mert az építményt értékesíteni kívánják, vagy mert a környezetében változás várható. E munkálatoknak is lehet geotechnikai része, sőt gyakran főleg a geotechnikai jellegű építmények (földművek, támszerkezetek) esetében ez kifejezetten geotechnikai tervezői-szakértői feladat. A geotechnikai szolgáltatásokkal szemben ilyenkor a következő igények támasztandók. Az ellenőrző talajvizsgálati jelentés a megfigyelés keretében előzetesen tervezett, vagy a jelzett feladatok kapcsán utólag szükségesnek ítélt feltárások, terepi és laborvizsgálatok eredményeinek bemutatása.

41 D.11.I. MÁV ZRT. 41/279 Ide sorolhatók a szemrevételezéssel nyert információkat tartalmazó jegyzőkönyvek, illetve a talajkörnyezet és az építmény viselkedéséről közvetve tájékoztató mozgás- és erőmérések, illetve a vízmozgásokat jellemző adatok ismertetése is. A geotechnikai fenntartási-átalakítási terv kiviteli szintű terv, akkor kell új tervként elkészíteni, ha a kiviteli tervben kidolgozott fenntartási terv módosításra szorul, vagy az építményt úgy alakítják át, hogy az befolyásolja a geotechnikai szerkezetek viselkedését is. Nagyobb, a tartószerkezeteket és a talajkörnyezet igénybevételeit jelentős mértékben módosító átalakítás esetén természetesen új projektként kell kezelni a feladatot és az előzőek szerint kell eljárni. (2) Építmények, természetes terepalakulatok helyreállítása is szükségessé válhat, mert még szabályszerű üzemelés esetén is lehetnek károsodások. Sokszor a körülmények előre nem érzékelt változása, máskor tervezési, kivitelezési, fenntartási hiba okoz bajt. Az ok nem ritkán a talajkörnyezetben, esetleg a korábbi geotechnikai tevékenységben rejlik, ezért a károsodások és a helyreállítások tervezéséhez a következő geotechnikai munkák, illetve dokumentációk szükségesek: Ellenőrző talajvizsgálati jelentés: ld. ugyanezen alfejezet (1) pontját. A geotechnikai helyreállítási tervnek a károsodás utáni helyreállításra kell az előbbi jelentés alapján megoldást adnia. Ki kell elégítenie az engedélyezési, a kiviteli és a tenderterv követelményeit. Tartalmaznia kell az eredetileg megvalósult, a károsodott, az esetleg ideiglenesen, illetve a véglegesen helyreállított állapot leírását, a végleges szerkezet elkészítéséhez alkalmazandó technológiákat, ütemterveket, műszaki felügyeleti és megfigyelési módszereket és a statikai számításokat is A geotechnikai dokumentumok általános tartalmi követelményei (1) A geotechnikai tervdokumentumoknak meg kell felelniük a geotechnikai tevékenység jellegéből és tartalmából levezethető igényeknek (ld fejezetet), a magyar jogszabályoknak és a vonatkozó műszaki szabványoknak, a geotechnikai kategóriának (ld fejezetet) az aktuális projektszakasz igényeinek (ld fejezetet), a megrendelő elvárásainak, amennyiben az az előbbiekkel nem ütközik, A legfontosabb dokumentációk általános tartalmi elvárásait az alábbiakban részletezzük Talajvizsgálati jelentés (1) A geotechnikai feladatok megoldásának alapja a talajkörnyezet olyan mértékű megismerése, hogy az építmény és a környezet geotechnikai jellegű

42 42/279 MÁV ZRT. D.11.I. kölcsönhatásai megítélhetők, a geotechnikai feladatok megoldhatók legyenek. Az ehhez szükséges talajvizsgálatok mennyiségét és minőségét az építmény kiterjedése és a talajadottságok előzetes ismerete alapján a becsült (és szükség esetén módosított) geotechnikai kategóriát figyelembe véve a geotechnikai szolgáltatásra vállalkozó geotechnikus mérnöknek kell megállapítania. Ajánlatában, illetve a megkötendő vállalkozási szerződésben ezeket az adatokat és feltételezéseket részleteznie kell. A vállalkozó geotechnikusnak a további felhasználásra alkalmas, elégséges információt nyújtó dokumentációk átadásával kell teljesítenie feladatát. Ha a menetközben szerzett ismeretek indokolják, akkor a talajvizsgálati tevékenységet bővítenie kell. Ezért célszerű olyan szerződéseket kötni, melyek a változtatás lehetőségét a költségek és a határidő tekintetében biztosítják. (2) Egy projekt más közreműködőinek is tisztában kell lenniük azonban azzal, hogy még a szokásosnál jóval sűrűbb feltárás sem teszi lehetővé a talajadottságok tökéletes megismerését, valamekkora bizonytalanság mindig fennmarad. Ennek kezelését szerződésekben kell tisztázni. (3) A talajvizsgálati jelentésnek nem tárgya a modellezés, a talajparaméterek karakterisztikus értékeinek megállapítása, mert készítésekor a geotechnikai szerkezet általában még nincs pontosan tisztázva, még nem ismeretesek mindazok a körülmények, amelyeket a modellezésnél figyelembe kell venni. Azt azonban el kell várni, hogy az e munka keretében végzett talajvizsgálatok és értékelés is szem előtt tartsa a tervezett építmény jellemzőit. Oly módon kell bemutatnia a talajadottságokat, hogy annak alapján a geotechnikai terv készítője a talajkörnyezet modelljeit könnyen felvehesse. (4) A talajvizsgálati jelentés a geotechnikai alapszabványok alapján elvárt tartalmát a 7. táblázat foglalja össze. A talajvizsgálati jelentésből ki kell tűnnie, hogy az elvégzett talajvizsgálatok minősége az eszköz, az eljárás és a feldolgozás tekintetében megfelel a hatályban lévő vizsgálati szabványoknak. Az információkat bemutató fejezet a következőket tartalmazza: a geotechnikai vizsgálat célját és tárgyát, a 4.3. és a 4.5. fejezet szerinti besorolását, a közreműködők (építtető, tervező, tanácsadó, vállalkozó, mérnök, hatóság) nevét, fő adatait, a tervezendő építmény rövid leírását, (hely, méretek és geometriai jellemzők, a várható terhelések, alkalmazandó szerkezeti elemek és anyagok, stb.), az építmény feltételezett geotechnikai kategóriáját, a kategória esetleges változásait (ld. 4.4 fejezetet), a geodéziai adatokat, az esetleges légi felvételeket, korábbi térképeket, az építési helyszín történetét, különös tekintettel az esetleges korábbi építményekre, a talaj ebből eredő előterheltségére, a felszín közeli zónák anyagára,

43 Az információk értékelése Az információk bemutatása D.11.I. MÁV ZRT. 43/279 a térségben szerzett korábbi építési tapasztalatokat, különösen a geotechnikai (felszín alatti) szerkezetek megvalósíthatóságát és viselkedését illetően, a tágabb terület bejárásakor szerzett ismereteket, különös tekintettel a felszín alatti vizekre, szomszédos építmények viselkedésére, a vetődésekre, a fejtőkben és anyaggödrökben látható jelekre, a csúszásveszélyes területekre, a fejtés közben várható nehézségekre, a térség geológiai adottságait, földrengéstani adatait, a terepi és laboratóriumi vizsgálatok időpontját, a feltárás és a mintavétel, illetve a minták szállításának és tárolásának módszereit, a terepi vizsgálóberendezések típusát, azonosítási adatait, a terepi és laboratóriumi munka eredményeit, a vizsgálatokat ellenőrző személyzet megfigyeléseit, a felszín alatti vízszintek időbeli ingadozásának adatait, a feltárási munka alatt a fúrólyukakban, majd a terepi munka befejezése után az észlelő kutakban tett észlelések alapján, a fúrásnaplók összeállítását és a talajkörnyezetre a feltárás közben tett megfigyeléseket, a terepi és a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek csoportosítását és bemutatását. 7. táblázat Atalajvizsgálati jelentés (TVJ) elvárt tartalma A vizsgálatok tárgya és célja A hely, a létesítmény (méretek szerkezetek, hatások) ismertetése, geodéziai adatai A feltételezett (egyeztetett) geotechnikai kategória A terepi és laboratóriumi vizsgálatok ideje, módja, helye és eszközei A közreműködők adatai A helyszín bejárásakor szerzett adatok (talajvíz, szomszédos építmények, növényzet) A helyszín története, korábbi építési tapasztalatok Geológiai adottságok, szeizmicitás A terepi és laboratóriumi mérések eredményei Talajvíz, belvíz és élővíz adatok Fúrásnaplók, a fúrás közbeni megfigyelésekkel együtt Az eredmények közlése táblázatokban, jegyzőkönyvekben, grafikusan A terepi és labormunka, valamint egyéb információgyűjtés értékelése A hibásnak vélt vagy hiányos adatok ismertetése Javaslat további (kiegészítő) vizsgálatokra indoklással, programmal A geológiai adottságok és a szeizmicitás értékelése Az eredmények célszerű grafikus és táblázatos ábrázolása A változó adatok statisztikai értékelése a geotechnikai kategóriához igazodóan Talajszelvények bemutatása a különböző formációk megkülönböztetésével A talajrétegek szöveges ismertetése (osztályozó, mechanikai és hidraulikai jellemzőik) A talajvízviszonyok bemutatása (mélység, ingadozás, áramlások, nyomások, kémiai jellemzők) A tervezési paraméterek felvételére alkalmas adatbemutatás

44 44/279 MÁV ZRT. D.11.I. (5) A talajvizsgálati jelentés értékelő része az alábbiakból álljon: a terepi és a laboratóriumi munka értékelése, számuk, megbízhatóságuk 4.3., 4.4. és 4.5. fejezet szerinti megítélésével, különös tekintettel a szokatlan adatok értelmezésére, a továbbiakban még elvégzendő terepi vagy laboratóriumi munkákra vonatkozó javaslat a többletmunka indoklásával, céljával és programjával együtt, a feltárási és laboratóriumi munka eredményeinek táblázatos és grafikus ábrázolása a fontos adatok tartományainak és eloszlásának bemutatásával, illeszkedve az építmény követelményeihez, a felszín alatti víz mélységének, nyomásának, ingadozásainak és mértékadó szintjeinek megállapítása, a talajok és a felszín alatti vizek kémiai jellemzőinek számszerű adatai és minősítése, a talajkörnyezet szelvényeinek bemutatása a különböző formációk megkülönböztetésével, valamennyi képződmény részletes leírása, beleértve ásványi összetételük, fizikai tulajdonságaik, hidraulikai és mechanikai (összenyomódási és szilárdsági) jellemzőiket, valamennyi réteg geotechnikai adatainak olyan csoportosítása és ezek értéktartományainak olyan bemutatása, mely lehetőséget ad a talajkörnyezet tervezési paramétereinek kiválasztására. (6) Talajvizsgálati jelentést geotechnikai tervezői jogosultsággal rendelkező személy készíthet Geotechnikai terv (1) A geotechnikai tervben a tervező mindenkor egyértelműen ismertesse az építés helyéről, a tervezett építményről kapott és felhasznált kiindulási adatokat és forrásukat, a többi szerkezethez való kapcsolódást, s az ezekről folytatott egyeztetéseket, a felhasznált geotechnikai dokumentációkat és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalását, az alkalmazott geotechnikai megoldásokkal kapcsolatban (pl. a potenciális kivitelezővel) lefolytatott egyeztetéseket. (2) A szerződésben rögzített geotechnikai szerkezetek és tevékenységek tervezése közben figyelembe kell venni minden körülményt és követelményt. Ki kell térni minden előre látható geotechnikai feladatra, beleértve az építés közbeni állapotok, a segédszerkezetek, a környező építmények, a természetes formációk, a hidrogeológiai viszonyok stb. vonatkozásában vélelmezhető kérdésekre is. A geotechnikai tervezőnek ki kell térnie azon feladatokra is, melyek megtervezésére nem szól a megbízása, amelyekre nem kell megoldást adnia, de jeleznie kell ezek megtervezésének szükségességét, a tervezett saját megoldásokban ezek legmegfelelőbb kialakítását kell feltételeznie,

45 D.11.I. MÁV ZRT. 45/279 közölnie kell azokat a követelményeket, amelyeket ezek tervezésénél az általa tervezett megoldások védelme érdekében teljesíteni kell. (3) Nem vállalható viszont a geotechnikai tervezési részfeladat, míg nem készült megfelelő talajvizsgálati jelentés, vagy legalább geotechnikai tanulmányterv, illetve megvalósíthatósági tanulmány az építmény vagy az érintett terület alapvető geotechnikai feladatainak megoldására. (4) A geotechnikai terv tartalmában a geotechnikai alapszabványok alapján a következőknek kell szerepelniük: a feladat vázolása, a terv céljának, funkciójának ismertetése, kapcsolódás a korábbi és további tervekhez, a projekt egészében és a tervezésben közreműködők neve, az építési helyszín és környezetének bemutatása, geodéziai adatok, a talajkörnyezet és a felszín alatti vizek összefoglaló jellemzése a korábbi geotechnikai szolgáltatások felhasználásával, a tervezett építmény leírása, beleértve a méreteket és a terhelő hatásokat, az építmény geotechnikai kategóriája, a körülményekkel, a kockázattal és nehézségekkel indokolva, a tervezés talajkörnyezeti modellje, beleértve a talajjellemzők és a vízadatok tervezési értékeit, a tervezési követelmények, az elkerülendő határállapotok és az elfogadható kockázatok ismertetése, a tervezés módszereinek bemutatása és a számítások részletei, geotechnikai szerkezetek rajzai a méretekkel és az anyagminőségekkel, technológiai, organizációs és ütemezési követelmények, utasítások, minőségbiztosítási tervek, utasítások, a geotechnikai műszaki felügyeletre vonatkozó tervek (utasítások), a geotechnikai megfigyelés terve, az üzemeltetésre és a szükséges fenntartásra vonatkozó utasítások, az alkalmazott szabványok, előírások, illetve szakirodalom és szakmai szoftverek jegyzéke. Mindezekből az egyes tervtípusokban (projektszakaszokban), illetve az egyszerűbb feladatok esetében egyes részek elmaradhatnak, vagy csak rövid utasításként kell megjelenniük. (5) A tervdokumentáció hagyományosan műszaki leírásból, tervrajzokból és erőtani számításból áll. Szükséges azonban főként az elkülönülten készülő geotechnikai terv esetében a rajzok mellett, a műszaki leírást és az erőtani számítást összevonva, geotechnikai tervezési beszámolót készíteni. (6) A geotechnikai terv ezen általános követelmények mellett feleljen meg a terv tárgyát képező speciális geotechnikai szerkezetre vonatkozó szabványnak.

46 46/279 MÁV ZRT. D.11.I. (7) A geotechnikai terv külön vagy a többi tervvel egy dokumentumban adható ki, készítésére a következő kompetencia és kooperáció ajánlható. 1. geotechnikai kategória esetén nem szükséges külön geotechnikai tervdokumentációt készíteni, a geotechnikai szerkezeteket is a többivel együtt érdemes ábrázolni, s a geotechnikai vonatkozású szöveges információk, számítások és utasítások az általános tervezési beszámolóban jelenhetnek meg, a geotechnikai tervezésbe nem szükséges geotechnikai tervezőt bevonni, azt a talajvizsgálati jelentés alapján a szakterületi tervező (tartószerkezeti, vasútépítési, útépítési, vízépítési stb.) is elvégezheti, szükség esetén ehhez geotechnikai szaktanácsadást igénybe véve. 2. geotechnikai kategória esetén a feladat jellegéhez, a tevékenységek elkülönítési szándékához és lehetőségéhez, valamint az építésütemezéshez igazodóan az egyes (vagy valamennyi) geotechnikai feladat megoldására önálló geotechnikai terv is készülhet, ha az egyesített tervcsomag részét képezik a geotechnikai tervfejezetek, a geotechnikai terveket és mindazon tervrészeket, melyek elkészítéséhez lényeges geotechnikai döntéseket kell hozni a szakterületi tervező (tartószerkezeti, vasútépítési, útépítési, vízépítési stb.) és a geotechnikai tervező társtervezőként készítse el és vállaljon érte felelősséget. 3. geotechnikai kategória esetén külön geotechnikai tervdokumentációt kell készíteni az előbbiekben vázolt tartalommal, s ennek részeként lehet közölni a más szakterülethez tartozó tervfejezeteket is, a főtervező geotechnikai tervezői jogosultsággal rendelkező személy legyen, s ő szükség szerint vonjon be más szakterületi (pl. tartószerkezeti, vasút stb.) tervezőket, illetve indokolt lehet szakértők (specialista geotechnikai szakértők, mérnökgeológusok stb.) bevonása is. (8) Geotechnikai tervezésre csak jogosultsággal rendelkező személy vállalkozhat Geotechnikai tervellenőrzés (1) Kötelező tervellenőrzést ír elő a jogszabály (191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet) a kiviteli tervekre vonatkozóan a következő építmény fajtákra: tömegtartózkodásra szolgáló építmény, a katasztrófák és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek elleni védekezésről szóló évi LXXIV. törvényben meghatározott és becsülhetően 300-nál több személy életét, egészségét veszélyeztető, vagy veszélyes létesítmény körébe tartozó építmény, a honvédelmi és katonai célú építmény, továbbá a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy tárgyát képező építmény.

47 D.11.I. MÁV ZRT. 47/279 (2) A tervellenőrzést csak tervellenőri jogosultságú személy végezheti. Az ellenőrzés nyomán tervellenőri nyilatkozatot kell kiadni, amelyben az alap információk mellett a következők tartalmi kérdésekről kell nyilatkozni: a terv megfelel-e a jogszabályoknak, a szabványoknak, az építési követelményeknek és az eseti hatósági előírásoknak, a vonatkozó szabványoktól eltérő műszaki megoldás alkalmazása esetén a szerkezet, eljárás vagy számítási módszer a szabványossal legalább egyenértékű-e, a kivitelezési dokumentáció eltér-e a jogszabályok keretein belül az engedélyezési dokumentációtól. (3) A geotechnikai tervellenőrzés keretében a felsorolt kritikus építményekhez, illetve az építtető és/vagy a hatóság egyedi megrendelése esetén a megnevezett létesítményhez, természeti képződményhez készített geotechnikai dokumentumokat (vagy tervfejezeteket) kell vizsgálni. A 4.3 fejezet szerint az ellenőrzés tárgya lehet geotechnikai információs dokumentum, geotechnikai terv, geotechnikai szerkezet kivitelezéséhez készült dokumentum és meglévő építmény vagy természeti képződményről szóló geotechnikai dokumentum. Ezek ellenőrzésekor az előbbi általános követelmények vizsgálata foglalja magába a következő pontokban közölt konkrét geotechnikai szempontok szerinti értékelést. (4) Geotechnikai információs dokumentum (építésföldtani adatszolgáltatás vagy talajvizsgálati jelentés) ellenőrzésekor főként a következőket kell vizsgálni: tartalmilag és formailag megfelel-e a fejezetben ismertetett általános előírásoknak, melyeket a geotechnikai tervezési szabványok részleteznek, teljesülnek-e a geotechnikai szerkezet jellegéből következő azon sajátos talajvizsgálati elvárások, melyeket a speciális geotechnikai munkára vonatkozó szabványok tartalmaznak, tartalmazzák-e az 4.5 fejezet szerint a projektfázis igényeihez a szükséges információkat, a talajvizsgálatok eszközeinek, eljárásainak és feldolgozásának színvonala megfelel-e a vonatkozó talajvizsgálati szabványoknak, a talajvizsgálatok mennyisége és minősége összességében biztosítjae az optimális geotechnikai megoldások kiválasztását, szakszerű tervezését és kivitelezését. (5) A geotechnikai terv (vagy tervfejezet) ellenőrzésekor a következőket kell vizsgálni: tartalmilag és formailag megfelel-e a fejezetben ismertetett általános tervezési előírásoknak, melyeket a geotechnikai tervezési szabványok részleteznek, megfelelnek-e az alkalmazott szerkezetek, a javasolt technológiák és minőségi előírások azoknak a szabályoknak, melyeket a speciális geotechnikai munkákra vonatkozó szabványok tartalmaznak, tartalmazzák-e a 4.5. fejezet szerint a projektfázis igényeihez a szükséges információkat,

48 48/279 MÁV ZRT. D.11.I. a tervezett megoldások műszaki, gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból optimálisnak tekinthetők-e, vagy ha a megoldások az optimálistól különböznek, azt elfogadható jogszabályi, építtetői, hatósági vagy más követelmények indokolják-e. (6) A geotechnikai szerkezet kivitelezéséhez készült tervjellegű dokumentumok ellenőrzésekor vizsgálni kell a következőket: tartalmilag és formailag megfelelnek-e a fejezetbeli általános tervezési előírásoknak, melyeket az általános geotechnikai tervezési szabványok részleteznek, megfelelnek-e az építési technológiák és minőségbiztosítási eljárások a speciális geotechnikai munkákra vonatkozó szabványoknak, elfogadhatók-e a kivitelezés módszerei és körülményei a munkabiztonság és a környezetvédelem szempontjából, tartalmazzák-e a kivitelezéssel kapcsolatos döntésekhez és a munkák ellenőrzéséhez szükséges információkat, biztosítják-e általánosságban, hogy a szerkezetek tervnek megfelelő anyagokból, méretekkel, minőséggel és teljesítőképességgel az elvárt határidőre valósulnak meg. (7) Meglévő építmény vagy természeti képződményről szóló geotechnikai dokumentum ellenőrzésekor a következőket kell vizsgálni: tartalmilag és formailag megfelelnek-e a és/vagy a fejezetbeli általános tervezési előírásoknak, melyeket a geotechnikai alapszabványok részleteznek, megfelelnek-e az alkalmazott talajvizsgálati eljárások, illetve a tervezett szerkezetek, építési technológiák és minőségbiztosítási eljárások a speciális geotechnikai munkákra vonatkozó szabványoknak, tartalmazzák-e a 4.5. fejezet szerint a projektfázis igényeihez a szükséges információkat, összességükben jó megoldást szolgáltatnak-e a felmerült igények és/vagy problémák kezelésére. (8) A geotechnikai tervellenőrzés részletességét és módszereit a geotechnikai kategóriától függően kell megválasztani. Ezért tervellenőrzési kötelezettség vagy szándék esetén, a projekt elején a szokottnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a geotechnikai kategória megállapítására. A kategóriától függően a tervellenőrzés a következők szerint végzendő. Az 1. geotechnikai kategória esetén a geotechnikai tervellenőrzés az általános tartószerkezeti (esetleg más szakterületi) tervellenőrzés keretén belül elvégezhető, elsősorban az összehasonlítható tapasztalatokra és (esetleg) közelítő számításokra támaszkodjon, eredményeit elegendő az általános tervellenőri nyilatkozatban megfogalmazni, geotechnikai tervellenőri jogosultsággal rendelkező szakember bevonása nélkül is elvégezhető.

49 D.11.I. MÁV ZRT. 49/279 A 2. geotechnikai kategória esetén a geotechnikai tervellenőrzés a geotechnikai információs dokumentum vonatkozásában külön valósuljon meg, a geotechnikai tervet (vagy tervjellegű dokumentumot) illetően az külön vagy az általános tervellenőrzés keretében is végezhető, attól függően, hogy az ellenőrizendő dokumentum is különálló anyag vagy egy tervcsomag része, alapfeladata az elvégzett talajvizsgálatok és/vagy a választott geotechnikai szerkezetek, technológiák általános alkalmasságának megítélése, foglalja magába a tervező számításainak tételes ellenőrzését és a fontosabb tervezési eredmények független, közelítő számításokkal való felülvizsgálatát, eredményeit külön geotechnikai tervellenőri nyilatkozatban vagy az általános tervellenőri nyilatkozat részeként kell megfogalmazni, végzésére a geotechnikai információs dokumentumok esetében csak geotechnikai tervellenőri jogosultsággal rendelkező személyt szabad megbízni, a geotechnikai terv (vagy tervjellegű dokumentum) ellenőrzését pedig ilyen személy más szakterületi tervellenőrrel együtt végezze. A 3. geotechnikai kategória esetén a geotechnikai tervellenőrzés a teljes tervellenőrzési munka elsődleges, meghatározó súlyú része legyen, alapfeladata az elvégzett talajvizsgálatok és/vagy a választott geotechnikai szerkezetek, technológiák általános alkalmasságának megítélése legyen, foglalja magába a tervező számításainak tételes ellenőrzését és a tervezőéhez hasonló színvonalú, önálló számítás elvégzését, s a számítási eredmények összehasonlító értékelését, vizsgálódásainak eredményeit az előírt, illetve egyeztetett tartalmú geotechnikai tervellenőri nyilatkozatban kell közölni, s ehhez csatolható a más szakterületi tervfejezetek értékelése is, geotechnikai tervellenőri jogosultsággal rendelkező szakember végezze, aki szükség esetén bevonhat más szakterületi tervellenőrt is. (9) A tervellenőrzésre vonatkozóan az építtető és a tervellenőr között kötendő szerződésben kell részletezni, hogy a tervellenőri nyilatkozat a jogszabályban megfogalmazott kötelező tartalmon túl mennyiben részletezze az előbbiekben vázolt geotechnikai sajátosságokat, illetve milyen részletességű legyen az ellenőrzéskor elvégzett vizsgálatok dokumentálása A geotechnikai vizsgálatok vasúti alépítményhez kapcsolódó speciális követelményei (1) A vasúti alépítmény teherbírását, használhatóságát nem befolyásoló, kis kockázatú munkák esetében el lehet tekinteni a geotechnikai vizsgálatoktól, ha rendelkezésre állnak a talaj- és talajvízviszonyokra vonatkozóan hasznosítható ismeretek.

50 50/279 MÁV ZRT. D.11.I. (2) Amennyiben fenyegető károsodások megelőzése érdekében azonnali intézkedéseket kell foganatosítani, akkor azokat előzetes geotechnikai vizsgálatok nélkül is el lehet végezni. Utólag azonban e munkák geotechnikai alkalmasságát is ellenőrizni kell a rendelkezésre álló geotechnikai dokumentációk tükrében. (3) Geofizikai és egyéb méréstechnikával végrehajtott vizsgálatokat (pl. georadaros vagy dinamikus/rezgéses talajvizsgálat) csak akkor szabad felhasználni, ha azok eredményeit közvetlen feltárásokkal kalibrálva kellőképpen megbízhatónak minősítik. A geofizikai, georadaros módszerrel az alépítmény réteghatárai a módszer pontosságának megfelelően állapíthatók meg. A dinamikus/rezgéses talajvizsgálatok új nyomvonalak és meglévő pályaszakaszok alatti lágy rétegek kimutatására és értékelésére használhatók fel. (4) A megszokott terepi és laboratóriumi vizsgálatok, valamint a geofizikai és egyéb mérési eljárások mellett alapok próbaterhelése, illetve különleges talajviszonyok esetén pl. kísérleti töltésépítés és modellkísérletek is alkalmazhatóak. (5) A feltárási munkák geotechnikai szakértői jogosultsággal rendelkező közreműködő egyetértésével megszakíthatók, ha feltételezhető, hogy azok nem vezetnek újabb eredményre, ismeretre. (6) Amennyiben egy projekt keretében különféle építési folyamatok vannak tervbe véve, akkor a szükséges feltárásokat és vizsgálatokat össze lehet/kell hangolni, de mindegyik folyamathoz szolgáltatni kell a kielégítő mennyiségű és minőségű adatokat. (7) A geotechnikai tervnek a következőket mindenképpen tartalmaznia kell: a meglévő földműkorona szintjét a meglévő sínkorona alatt, a meglévő teherviselő rétegrendszer leírását, anyagának, állapotának bemutatását (beleértve az ágyazat szennyeződését, a keveredési zónákat vagy a vízzsákokat, a rétegrendszer minőségét), az alépítmény talajjellemzőit (általánosságban a szemeloszlást, víztartalmat, konzisztencia-határokat, fagyérzékenységet, vízáteresztőképességet, nyírószilárdságot), a földműkoronaszint és adott esetben az altalaj összenyomhatóságát, teherbírási modulusait, a teherbírás csökkenésére és a földmű sérüléseire vonatkozó adatokat, a kiegészítő réteg szükségességét, adott esetben javaslatot annak kialakítására, a hidrológiai viszonyokat a mértékadó vízszintekkel együtt, az elvezetendő vízmennyiséget (legalább nagyságrendileg), a szennyeződési vizsgálatok elvégzésének szükségességére vonatkozó utalást,

51 D.11.I. MÁV ZRT. 51/279 a létesítménynek az ivóvízbázisra és a természetvédelmi területekre való kihatásáról szóló utalást és a megfelelő védelmi intézkedésekre vonatkozó javaslatot, utalást a kitermelt földmennyiség felhasználására. (8) Alapesetben elegendő, ha a helyszínen vett mintákat a munkafolyamat befejezését követő átvételig megőrzik. A megbízó a minták tárolási helyének és idejének tekintetében másként is rendelkezhet. (9) A meglévő zúzottköves felépítményű vágányszakaszok felújítási munkálatai során az alépítmény javításáról szóló döntéshez legalább a koronaszint alatti 0,50 m-t fel kell tárni. Durva szemcséjű talajok esetében a földműkorona teherbírását statikus vagy dinamikus tárcsás teherbírásméréssel kell megállapítani. Nem használható a könnyű ejtősúlyos berendezés finomszemcséjű talaj illetve 30 cm-nél nem vastagabb rétegű durvaszemcséjű talajréteg esetén. (10) Az alépítménykoronán végzett közvetlen feltárásokat szükség esetén közvetett vizsgálatokkal és/vagy georadaros vizsgálattal kell kiegészíteni. (11) A védőművek építése és jelentős mértékű szélesítés esetén azok tervezett helyén feltétlenül feltárásokat kell elvégezni, melyeknek ki kell terjednie a földnyomást meghatározó és a földmű állékonyságát befolyásoló tartományra. A közvetlen feltárások sűrűségét az altalaj homogenitásától függően 1 feltárás / 25 m és 1 feltárás / 100 m építési hossz között kell megválasztani, általában az 1 feltárás / 50 m építési hosszat választva. (12) Átereszek építéséhez illetve új szelvényű átépítésükhöz feltárásokat kell elvégezni, megvizsgálva a földnyomást meghatározó talajtartományt. (13) Víztelenítő rendszerek építéséhez és bővítéséhez legalább 1,0 m-rel a víztelenítés kívánt szintje alá kell a feltárásokat lemélyíteni. A közvetlen feltárások távolságát az alépítmény homogenitásától függően mélyvíztelenítés tervezéséhez 50 és 200 méter, vasúti árkok tervezéséhez 100 és 300 méter között kell megválasztani, általában 100, illetve 200 m ajánlott. (14) Szivárgórendszer tervezéséhez az alépítmény vízelvezető képességét az érintkező talaj vízáteresztő képessége alapján kell megállapítani. Nagyobb vízmennyiségek elszivárogtatása esetén az elnyelési képességet insitu próbával kell meghatározni. Az elszivárgás hatásait előzetesen fel kell becsülni.

52 52/279 MÁV ZRT. D.11.I. 5. Hatások és ellenállások 5.1. Fogalommeghatározások Anyag- vagy termékjellemző névleges értéke (X nom vagy R nom ): Megfelelő dokumentumokban, például európai szabványokban vagy előszabványokban meghatározott érték, melyet általában karakterisztikus értékként alkalmaznak. Anyag- vagy termékjellemző tervezési értéke (X d vagy R d ): A karakterisztikus értéknek egy m vagy M parciális tényezővel osztott értéke, vagy különleges esetekben közvetlenül meghatározott érték. Állandó hatás (G): Az a hatás, amely egy adott referencia-időszakon belül nagy valószínűséggel mindvégig működik, és nagyságának időbeli változása elhanyagolható, vagy ez a változás mindaddig egyirányú (monoton), amíg a hatás el nem ér egy bizonyos határértéket. Dinamikus hatás (f): Az a hatás, amely a tartószerkezeten vagy a tartószerkezeti elemen számottevő gyorsulást idéz elő. Ellenállás (R): Egy tartószerkezet, egy tartószerkezeti elem, vagy ezek egy keresztmetszetének a külső hatásokkal szembeni, mechanikai tönkremenetel nélkül elérhető teherbírása, például hajlítási ellenállás, kihajlási ellenállás, húzási ellenállás. Esetleges hatás (Q): Az a hatás, amely nagyságának időbeli változása nem elhanyagolható és nem is monoton. Geotechnikai hatás: Az altalajról, a feltöltésről vagy a talajvízről a tartószerkezetre átadódó hatás. Használhatósági határállapotok: A tartószerkezet vagy egy tartószerkezeti elem olyan állapotai, melyeken túl a használattal kapcsolatos, előírt követelmények már nem teljesülnek. Használhatósági követelmény: Használhatósági határállapotra megfogalmazott tervezési követelmény. Határállapotok: A tartószerkezet olyan állapotai, melyeken túl már nem teljesülnek a vonatkozó tervezési követelmények. Hatás (F): a.) A tartószerkezetre ható erők (terhek) (közvetlen hatás); b.) Kényszer-alakváltozások vagy kényszergyorsulások, melyeket például hőmérséklet-változás, nedvességtartalom-változás, egyenlőtlen támaszmozgás vagy földrengés okoz (közvetett hatás).

53 D.11.I. MÁV ZRT. 53/279 Hatás karakterisztikus értéke (F k ): A hatás legfontosabb reprezentatív értéke. (Megjegyzés: ha a karakterisztikus érték statisztikai alapon meghatározható, akkor úgy kell felvenni, hogy a tervezési élettartam és a tervezési állapot időtartamának figyelembevételével meghatározott referenciaidőszak alatt, a kedvezőtlen oldalon figyelembe véve, a hatás ezt az értéket előírt valószínűséggel ne haladja meg.) Hatások kombinációja: A különböző, egyidejűleg működő hatások tervezési értékeinek egy csoportja, melyet a szerkezet megbízhatóságának igazolására használnak az adott határállapotokban. Hatás reprezentatív értéke (F rep ): A hatásnak a határállapotok igazolásakor alkalmazott értéke. A reprezentatív érték lehet a karakterisztikus érték (F k ) vagy egy nem domináns hatás értéke ( F k ). Hatás tervezési értéke (F d ): A hatás reprezentatív értékének és egy f parciális tényezőnek a szorzataként meghatározott érték. (Megjegyzés: A reprezentatív érték és a F = Sd f parciális tényező szorzatából adódó értéket szintén a hatás tervezési értékének lehet tekinteni.) Ideiglenes tervezési állapot: A tartószerkezet tervezési élettartamánál lényegesen rövidebb időtartamra vonatkozó, nagy valószínűséggel fellépő tervezési állapot. (Megjegyzés: az ideiglenes tervezési állapot a tartószerkezet, a használat, a környezeti hatások ideiglenes körülményeit írja le, például a kivitelezés vagy a javítás során.) Igénybevétel (E): A hatás következménye a tartószerkezeti elemeken (például belső erő, nyomaték, feszültség, alakváltozás) vagy a teljes szerkezeten (például lehajlás, elfordulás). Karakterisztikus érték (X k vagy R k ): Az az érték, amelyet az anyag- vagy termékjellemző értéke egy elképzelt, végtelen elemszámú kísérletsorozat során adott valószínűséggel nem ér el. Ezt az értéket általában az anyagvagy termékjellemző statisztikai eloszlása alapján egy előírt kvantilissel adják meg. Bizonyos esetekben a névleges értéket alkalmazzák karakterisztikus értékként. Korrelációs tényező: Geotechnikai szerkezet ellenállásának próbaterheléssel vagy számítással meghatározott átlagos vagy minimális értékéhez rendelt tényező, mellyel az ellenállás karakterisztikus értéke számítható. Kvázistatikus hatás: A statikai modellben egyenértékű statikus hatással figyelembe vett dinamikus hatás. Megbízhatóság: Egy tartószerkezet vagy egy tartószerkezeti elem azon képessége, melynek révén a tervezés során előírt követelményeket ki tudja elégíteni, beleértve a tervezési élettartamot is. A megbízhatóságot általában valószínűségelméleti formában adják meg. (Megjegyzés: A megbízhatóság fogalma a szerkezet biztonságát, használhatóságát és tartósságát foglalja magában.)

54 54/279 MÁV ZRT. D.11.I. Módosító tényező (K FI ): A határállapot következményeit figyelembe vevő tényező, mellyel az ellenállások tervezési értékét lehet módosítani, ha a tervező szerint a következmények a szokásosnál enyhébbek vagy súlyosabbak. Nyomott zóna: Az alépítmény, illetve az altalaj / alapozás vasúti közlekedésből adódó terheléssel érintett tartománya. Összehasonlítható tapasztalat: Dokumentált vagy más módon egyértelműen megállapított információ, mely a tervezés során figyelembe veendővel azonos típusú talajra vagy szilárd kőzetre vonatkozik, s amelytől hasonló szerkezetek esetén hasonló geotechnikai viselkedés várható. Kiemelt jelentőségű az építési helyszínre vonatkozó információ. Parciális tényező: Az anyagszilárdság vagy az ellenállás, illetve a hatások vagy az igénybevétel karakterisztikus értékéhez rendelt, ezek megbízhatóságától függő tényezők, melyekkel elérhető a szerkezetek biztonsága. Rendkívüli hatás (A): Rövid időtartamú, de jelentős nagyságú hatás, mely a tervezési élettartam során egy adott tartószerkezeten várhatóan nem lép fel. (1. Megjegyzés: megfelelő intézkedések hiányában egy rendkívüli hatás gyakran komoly következményekkel járhat. 2. Megjegyzés: a statisztikai eloszlással kapcsolatos, rendelkezésre álló adatoktól függően az ütközés, a hó, a szél és a szeizmikus hatások esetleges és rendkívüli hatásnak egyaránt tekinthetők.) Rendkívüli tervezési állapot: A szerkezet vagy az azt érő hatások kivételes feltételek közötti működési körülményeit leíró tervezési állapot, beleértve a tűzhatást, a robbanást, az ütközést és a helyi tönkremenetelt is. Statikus hatás: Az a hatás, amely a tartószerkezeten vagy a tartószerkezeti elemen nem idéz elő számottevő gyorsulást. Szeizmikus hatás (A E ): A földrengéssel járó talajmozgásokból adódó hatás. Szeizmikus tervezési állapot: A szeizmikus hatás okozta kivételes feltételek közötti működési körülményeket leíró tervezési állapot. Szilárdság: Egy anyag külső hatásokkal szembeni ellenállásának mértékét kifejező mechanikai jellemzője, rendszerint feszültség mértékegységben. Tartós tervezési állapot: A tartószerkezet tervezési élettartamával azonos nagyságrendű időtartamra vonatkozó tervezési állapot. (Megjegyzés: általában a szokásos használat körülményeit írja le.) Teherbírási határállapotok: Összeomlással vagy hasonló jellegű szerkezeti tönkremenetellel járó határállapotok. (Megjegyzés: ezek általában egy tartószerkezet vagy egy tartószerkezeti elem teherbírásának kimerülését jelentik.) GEO teherbírási határállapot: a talaj törésével vagy túlzott mértékű alakváltozásával járó határállapot.

55 D.11.I. MÁV ZRT. 55/279 STR teherbírási határállapot: a tartószerkezet vagy a tartószerkezeti elemek (pl. síkalapok, cölöpök) túlzott mértékű alakváltozásával járó határállapot. Teherviselő rétegrendszer: A zúzottkőágyazat keresztalj alsó síkja alatti részéből, a kiegészítő rétegből és az alépítményből/altalajból álló szerkezet. Terhelési eset: Az adott vizsgálat során egyidejűleg figyelembe veendő, összetartozó teherelrendezések, valamint a rögzített esetleges és állandó hatásokkal együttesen fellépő alakváltozások és szabálytalanságok együttese. Tervezési állapot: A fizikai feltételek olyan együttese, melyek egy bizonyos időtartam során kialakuló valódi körülményeket jellemeznek, és amelyek fennállása esetén a tervezés keretében igazolni kell, hogy a határállapotokat a szerkezet nem lépi túl. Tervezési élettartam: Az a feltételezett időtartam, melynek során a tartószerkezet vagy annak egy része az előirányzott fenntartás mellett, de jelentős javítási munkák nélkül, a tervezett rendeltetésének megfelelően használható. Tervezési érték: A talaj vagy a tervezett szerkezet valamely teherbírási vagy igénybevételi (terhelési) jellemzőjének az az értéke, melyet a tervező szerint valamely tervezési állapotban számításba lehet venni, s amelyet a karakterisztikus értékből és a parciális tényezőből kell számítani. Tervezési követelmények: Olyan egyenlőtlenségek, melyek megadják azokat a feltételeket, melyek teljesülését az egyes határállapotokban igazolni kell. Vágány hosszanti megtámasztása: Ideiglenes megtámasztó építmény valamely, a vágány közelében lévő munka biztosításához, amely a vágány keresztirányú ellenállásának és az állapotbiztonságnak realizálását szolgálja. A megtámasztás igénybevételét az ágyazat, valamint a talaj saját terhelése következtében fellépő földnyomás és a vasúti közlekedésből adódó terhelés adja Alapelvek (1) A fejezet a geotechnikai szerkezetek statikus teherbírásának igazolásához és a deformációk számításához szükséges jellemző hatásokat határozza meg, beleértve a vasúti pálya alapozását is, s az ezen utasításban szabályozott összes építménytípusra átfogóan érvényes. Adott esetben egyes építménytípusokhoz kiegészítő szabályozásokat is figyelembe kell venni. Nem szabályozott építménytípusok esetén a hatásokra vonatkozóan más megkötések is mértékadóak lehetnek. A vasúti forgalomból adódó hatásokat az 5.3. fejezet tárgyalja.

56 56/279 MÁV ZRT. D.11.I Állandó, változó és rendkívüli hatások (1) A teherbírási és használhatósági határállapotok igazolásához a talajjellemzőket objektum- és szerkezet specifikusan, a projektfázisnak megfelelően a 4. fejezetben leírtak alapján, vizsgálati eredményekből kell meghatározni. (2) A vasúti pályaszerkezet önsúlyának terhét a teherbíró réteg felületére vagy a terhelési síkra egyenletesen megoszló teherként kell felvenni. (3) A zajárnyékoló falak tervezése során azok jellegzetes terheit (pl. szélteher) is meg kell határozni, s alapozásuk méretezését ezek figyelembe vételével kell elvégezni. (4) Az újonnan épített támszerkezetek és töltések állékonyságának igazolásakor V 160 km/h tervezési sebességű szakaszok esetében a zajárnyékoló falakon működő hatásokat el lehet hagyni, ha azok mélyalapozással készültek. (5) A jelzőberendezések és a felsővezetékek oszlopairól származó jellemző hatásokat és igénybevételeket is meg kell határozni. (6) A földművek (pl. töltések) és a támszerkezetek esetében a vasúti forgalomból adódó igénybevételek megállapításához koncentrált erők helyett helyettesítő megoszló terhelés alkalmazható. (7) Zúzottkő ágyazatos felépítmény esetén állandó (önsúly) teherként az alábbi értékeket kell felvenni V t 250 km/h sebességű pályák esetében egyvágányú pálya 12,5 kn/m 2, 4,5 m szélességben, kétvágányú pálya 12,5 kn/m 2, 8,5 m szélességben. A teher szélességét a vágány-, illetve a nagytengelyre szimmetrikusan kell felvenni. (8) Merevlemezes felépítmény esetén az önsúlyterhet a szerkezet geometriai adataiból és az alkalmazott anyagok tömegsűrűségi értékei alapján kell kiszámítani. (9) Vonatteherként az UIC 71 ajánlás alapján a 2. ábrán látható LM 71 jelű statikus terhet kell felvenni a vasúti pálya hossztengelye mentén.

57 D.11.I. MÁV ZRT. 57/ ábra Az LM 71 jelű vasúti statikus teher (fent) és a helyettesítő (vonal mentén megoszló) teher (lent) alapértéke A földműre jutó függőleges, a vágánytengelyre merőlegesen megoszló helyettesítő terhet a 3. ábra mutatja. Az 52 kn/m 2 nagyságú terhet az alépítmény koronasíkján 3 m szélességgel és korlátlan hosszal kell figyelembe venni a geotechnikai ellenőrzésekhez. 3. ábra A vágány keresztmetszetében a felületen megoszló, helyettesítő statikus teher Merevlemezes pályaszerkezetek esetében a tehermegoszlás szélessége típusfüggő, de nem lehet nagyobb 3,0 méternél. A koncentrált terhekhez csatlakozó 80 kn/m nagyságú vonalas terhet egy 26,7 kn/m 2 nagyságú, 3 méter szélességű megoszló terhelésre lehet változtatni. (10) Az igénybevételek tervezési értékének meghatározásánál mind az állandó (önsúly), mind a hasznos (jármű-) terheket a megfelelő parciális tényezőkkel fel kell szorozni. (11) A helyettesítő megoszló teher alkalmazható rátöltéssel készülő műtárgy esetében is az igénybevételek megállapításához, ha a vágányon és az alépítményen biztosítható az egyenletes teherfelvétel, a műtárgy felső síkja a hagyományos ágyazattal készülő pályaszerkezet esetében a keresztalj felső síkjától legalább 1,50 m mélységben van, (a minimális mélység a sínkorona alatt 1,70 m), míg

58 58/279 MÁV ZRT. D.11.I. merevlemezes pályaszerkezetek esetében az alaplemez felső síkjától legalább az 1,0 méteres mélységre kerül (a minimális mélység a sínkorona alatt 1,20 m). Ha e feltételek nem teljesülnek, akkor az egytengelyű terhelések hatását a tengelyterhelések felosztásával kell meghatározni. Ez vonatkozik azokra az átereszekre és csővezetékekre is, ahol hagyományos zúzottköves pályaszerkezetek alatt a rátöltés magassága 1,5 m-nél kevesebb, valamint vonatkozik a vágányok hatásterületén belül lévő támszerkezetekre is. (12) A geotechnikai szerkezetek és alapozások számításához a felvett 52 kn/m 2 helyettesítő megoszló terhet 6,4 m-nél nagyobb hossz esetén a legkedvezőtlenebb pozícióba kell elhelyezni. (13) Olyan rátöltés alatti műtárgyak és keresztezések (átereszek és csövek) esetében, ahol azok felett átboltozódás nem alakul ki, dinamikus szorzót kell alkalmazni. (14) Olyan újonnan építendő geotechnikai szerkezetek teherbírásának igazolásakor, mint a talajra felfekvő (cölöpözés nélküli) alaplemezek, a földnyomással terhelt támszerkezetek a dinamikus szorzó elhagyható, ha az alépítmény illetve az altalaj rezgésre nem érzékeny. (15) A geotechnikai szerkezetek igénybevételeinek megállapításakor a centrifugális erőt is figyelembe kell venni. A csővezetékek méretezésekor a vasúti forgalomból adódó vízszintes igénybevételek elhanyagolhatóak. A négyszög-szelvényű átereszek (kerethidak) esetében a vasúti forgalomból adódó vízszintes igénybevételek elhanyagolhatók, ha azok takarása a hagyományos zúzottkő ágyazatos pályaszerkezet esetében legalább 1,5 m, illetve a merevlemezes pályaszerkezet esetén legalább 1,0 m. (16) A közúti és az építési forgalomból származó terhek változó hatásait 10 kn/m 2 felületi teherrel és az arra érvényes parciális tényezővel lehet figyelembe venni. (17) A vágányok melletti sávokra (biztonsági zónák) forgalmi teherként 2,5 kn/m 2 egyenletesen megoszló terhet kell figyelembe venni. A padka hasznos terheként 5 kn/m 2 értéket kell felvenni. (18) Rendes körülmények között a geotechnikai szerkezetek esetében a hőmérsékleti hatások figyelembe vételétől eltekinthetünk. Támszerkezetek esetén azonban a tervezés során a hőmérsékleti hatásokat is figyelembe kell venni. (19) Rendkívüli hatásként a támszerkezethez rögzített felsővezeték szakadását és

59 D.11.I. MÁV ZRT. 59/279 magas töltés, támszerkezet esetén a földrengési terhet (ld fejezetet) kell figyelembe venni. (20) A vasúti forgalomból származó hosszirányú erők (pl. fékezés) hatása az alépítmény esetében a megtámasztó szerkezet kivételével elhanyagolható A vasúti forgalomból adódó terhek terjedése a talajban (1) A vasúti forgalmi terhelések következtében fellépő feszültségek megállapításához és a hatások meghatározásához a rugalmas féltér modelljének megfelelő feszültségterjedésből kell kiindulni. (2) A vasúti forgalomból a földműben keletkező feszültségeket a 4. ábra szerint, egyenes vonalakkal határolt nyomott zónákat megállapítva kell számítani. Két zónát kell megkülönböztetni: a belső nyomott zónában levő teherviselő szerkezet vagy építményrész esetén a teherhatások változását a méretezés során, különösen az építményrészek állékonyságának vizsgálatakor, dinamikus terhelésként kell figyelembe venni, a külső nyomott zónában fekvő teherviselő szerkezet vagy építmény rész esetén a vasúti forgalomból adódó terheket kvázi-statikus teherként kell figyelembe venni. (3) A belső nyomott zóna egyvágányú vonalszakasz esetén 2:1 hajlású ferde vonallal határolható le. Két- vagy többvágányú vonal esetén a feszültségek vágányok közötti átfedése miatt a nagytengelynél a belső nyomott zóna határait 1:1 esésű ferde vonalakkal kell megadni. A külső nyomott zónát 1:1 esésű ferde vonalak határolják le. A belső nyomott zóna alsó határát az alépítmény koronasíkja alatt 5 m mélyen kell felvenni, ha nincsen olyan körülmény, amely mélyebben fekvő határvonal felvételét indokolja.

60 60/279 MÁV ZRT. D.11.I. 4. ábra A függőleges terhek terjedése. A nyomott zóna és a támaszzóna definíciója (4) A nyomott zónától meg kell különböztetni a megtámasztó zónát. A megtámasztó zóna minimális felső szélessége nem azonos a padkaszélességgel. A 4. ábra alapján szélessége a helyettesítő tehertől az ágyazati lábponton 0,25 méterrel ér túl. A vágány alátámasztási szélessége: hagyományos zúzottköves vágányok esetén 2,60 m hosszú keresztaljak és a túlemelések értékének figyelembe vételével a megtámasztó zóna felső határpontjai közötti szélesség, merevlemezes pályaszerkezetek esetén a kötőanyaggal erősített teherhordó alapréteg szélei közötti távolságnak feleltethető meg, beleértve mindkét oldalon 0,5-0,5 méteres többletet is. A megtámasztó zóna lehatárolására 1:1,5 vagy enyhébb esésű ferde vonalat kell felvenni. A hajlás értéke a biztosítás nélküli rézsűsík megkövetelt hajlásából adódik. A megtámasztó zóna ellentétben a nyomott zónával alulról nincsen lehatárolva. (5) A rátöltéssel készült szerkezetek vagy építményrészek esetében a vasúti forgalomból adódó feszültségeket a belső és a külső nyomott zónára eltérő intenzitású, konstans megoszló feszültségekként kell felvenni (ld. 4. ábrát), ha a teherviselő szerkezet felső síkjától mért alábbi távolságok betarthatóak: 1,5 m a keresztalj felső síkjáig (1,7 m a sínkoronaszintig) hagyományos zúzottköves felépítmény esetén, 1,0 m az alaplemez felső vonaláig (1,2 m a sínkoronaszintig) merevlemezes felépítmény esetén. A 4. ábra szerinti konstans megoszló feszültségek felvétele akkor megengedett, ha úgy ítélhető meg, hogy a vágány képes keresztirányban egyenletesen elosztani, a műtárgy pedig egyenletesen felvenni a terhelést.

61 D.11.I. MÁV ZRT. 61/279 (6) A talajban a helyettesítő teherből a belső és külső nyomott zónában keletkező függőleges feszültségeket, mint egyenletesen megoszló feszültségeket, a 8., 9. és 10. táblázatokban megadott értékekkel kell figyelembe venni. Az eredő igénybevételeket a táblázatok értékeinek segítségével számítva úgy tekinthető, hogy a tehernek a centrifugális erők és az oldallökések következtében kialakuló excentricitása is figyelembe van véve. 8. táblázat Az egyenletesen megoszló talajfeszültségek jellemző értékei a belső nyomott zónában egyvágányú pálya alatt, az LM 71 helyettesítő járműterhelés hatására Takarás magassága (mélység a sínkoronaszint alatt) (m) Függőleges feszültség Szélesség (m) (kn/m 2 ) q 1 = 52 kn/m 2 esetén 1,5 (1,7) 4,0 48,0 24,6 2,5 (2,7) 5,0 39,0 16,0 4,0 (4,2) 6,5 26,0 12,4 5,5 (5,7) 8,0 19,0 10,0 q 2 = 26,7 kn/m 2 esetén 9. táblázat Az egyenletesen megoszló talajfeszültségek jellemző értékei a belső nyomott zónában kétvágányú pálya alatt, az LM 71 helyettesítő járműterhelés hatására Takarás magassága (mélység a sínkoronaszint alatt) (m) Függőleges feszültség Szélesség (m) (kn/m 2 ) q 1 = 52 kn/m 2 esetén 1,5 (1,7) 8,0 49,0 25,1 2,5 (2,7) 9,0 41,0 21,0 4,0 (4,2) 10,5 33,0 16,9 5,5 (5,7) 12,0 26,0 13,3 q 2 = 26,7 kn/m 2 esetén 10. táblázat A maximális feszültségek jellemző értékei a külső nyomott zónában, az LM 71 helyettesítő járműterhelés hatására Feltöltés/túltöltés magassága (mélység a sínkoronaszint alatt (m) Szélesség (m) Függőleges feszültség (kn/m 2 ) 1,5 (1,7) 0,5 7,5 2,5 (2,7) 1,0 6 4,0 (4,2) 1,75 5 5,5 (5,7) 2,5 4 (7) A függőleges talajfeszültségek megállapítására az (5) ponttól eltérően más feszültségeloszlást feltételező egyszerűsített eljárások is megengedettek, amennyiben azok a feszültségek szuperponálódását a belső nyomott zónára helyesen adják meg. A centrifugális erők és az oldallökő erő hatását is figyelembe kell venni. (8) Az egyenletes feszültségmegoszlás 1:1 arányú határvonallal történő felvétele rendszerint nem helytálló.

62 62/279 MÁV ZRT. D.11.I. (9) Vágányok alatti csővezeték-keresztezések méretezésekor a teljes nyomott zónán belül a belső nyomott zónára érvényes értékeket kell a csővezeték tetőpontjában működtetni. A vágányokkal párhuzamos és a külső nyomott zónában fekvő csövek esetén a csővezeték tetőpontjára működő terhelés értékét a 10. táblázat alapján lehet megállapítani. A táblázati értékek extrapolációja 1,5 m-nél kisebb takarás esetében nem megengedett. (10) A vasúti teherből adódó földnyomás megállapításakor a függőleges helyettesítő teherből számítható vízszintes nyomás és a centrifugális erőből számított egyenletesen megoszló felületi tehernek az összegével kell számolni. (11) Az olyan támszerkezetek esetében, amelyek hátlapja a zúzottköves vasúti ágyazat talppontján kívül, a legközelebbi vágánytengelytől nem közelebb, mint 2,5 m-re van, a vasúti teher függőleges és vízszintes komponenséből származó összesített földnyomást (egy vágányra és merőlegesen ható megoszló teherre egyszerűsítve a kérdést) egy meghatározott megoszlási magasságra szabad számítani (ld. 5. ábrát). 5. ábra A vasúti terhekből adódó földnyomás a vasúti pályával párhuzamos támfal esetén (elvi ábrázolás, értéke meghatározandó) (12.) A vasúti terhekből az 5. ábra alapján meghatározott földnyomás a talaj önsúlyából származó földnyomás nagyságától és megoszlásától függetlenül vehető figyelembe. A vasúti terhekből az 5. ábra alapján meghatározott földnyomás megtámasztatlan falak esetén is alkalmazható. (13) A vágányok közvetlen közelében elhelyezkedő támszerkezetek esetében a földnyomást a kritikus csúszólap felvételével, a teher excentrikusságának, a centrifugális erőknek és az oldallökő erőnek a figyelembe vételével kell meghatározni. A vonatkoztatási sík a kiegészítő réteg felső síkja (vagy az alépítménykorona síkja). A vágány közvetlen közelében lévőnek az a megtámasztás számít, amelynek hátlapja a megtámasztó zónán (ld. 4. ábrát) belül helyezkedik el.

63 D.11.I. MÁV ZRT. 63/279 (14) A zúzottkő ágyazatot metsző támaszok esetében az ágyazatlábnak az oldalirányú ellenállás szempontjából kieső részét a 6. ábra szerint kell a támaszra működő hatásként figyelembe venni. Ezt a hatást a talaj önsúlyából és a forgalomból keletkező földnyomáshoz kell hozzáadni, és a nyomott zónában elhelyezkedő támaszok esetében is figyelembe kell venni. 6. ábra A vágány közvetlen közelében lévő támasz 5.5. Az alépítmény illetve az altalaj dinamikai stabilitásának igazolása és vizsgálatai (1) Az alépítmény illetve az altalaj dinamikai stabilitását a tervezés keretében igazolni kell, szükség esetén különleges intézkedésekkel kell azt biztosítani. (2) Olyan dinamikai stabilitásigazolási módszerek alkalmazhatók, amelyekkel az előforduló és a megengedhető eredő rezgéssebességek, vagy a fellépő és megengedett nyírási alakváltozások összehasonlíthatók. (3) A V t 250 km/h pályasebességű és zúzottköves felépítménnyel készülő szakaszok alépítményére / altalajára rezgésstabilitási vizsgálatokat akkor kell végezni, ha az alépítmény kialakítására ezen utasításban közölt szerkezeti megkötésektől el kell térni, vagy az alépítmény alatti rezgésre érzékeny talajt ugyan meg kell tartani, de a vágány használhatóságára károsan ható rezgések fellépése a tapasztalatok szerint nem zárható ki. A zúzottköves ágyazattal rendelkező vágányok alatt rezgésre érzékeny talajnak számítanak a C u < 2,0 egyenlőtlenségi mutatójú és I d < 0,5 tömörségi indexű homokok, az I c < 0,6 konzisztencia indexű finomszemcséjű talajok, aprózódásra hajlamos szemcsés anyagok, 6%-nál nagyobb izzítási veszteségű szerves talajok.

64 64/279 MÁV ZRT. D.11.I. (4) Kis sebességű pályák vagy pályaszakaszok esetén az altalaj rezgésérzékenységét olyan tapasztalatok alapján kell értékelni, amelyek a számításba veendő igénybevételekre vonatkoztathatók. (5) Ha a tervezett beavatkozások nem okoznak igénybevétel-növekedést a kiegészítő rétegben és a teherviselési tartományban, az alépítmény és az altalaj rezgésviselkedésére irányuló vizsgálatok elhagyhatóak, amennyiben a korábbi üzemi tapasztalatok bizonyítják, hogy a vágány fekvésgeometriai hibái nem a rezgések fellépésére vezethetők vissza Rézsűk állékonyságának vizsgálata földrengésre (1) Földrengésre a 8 méternél magasabb töltések, illetve a 8 méternél mélyebb bevágások rézsűit az MSZ EN :2009 szabvány szerint kell ellenőrizni. (2) Ha a rézsűn vagy a csúszásra veszélyes zónán belül a felsővezetéki és a jelző oszlopokon kívül más létesítményt (pl. magasépítményt, támfalat, stb.) is elhelyeznek, és annak alapozási síkja magasabban van a bevágási rézsű talppontjánál, akkor a rézsűt a méreteitől függetlenül ellenőrizni kell. (3) A földrengésre történő ellenőrzéshez az alapkőzeten előforduló horizontális gyorsulás értékeket g-egységben a szeizmikus zónatérkép adja meg (ld. 7. ábrát) ábra Szeizmikus zónatérkép (4) Az adott területre a szeizmikus hatás az MSZ EN :2008 szabványban megadott horizontális gyorsulással, illetve az abból számított tervezési gyorsulással vehető figyelembe. A szeizmikus hatás tervezési értékét növelni kell a topográfiai növelő tényezővel, ha a rézsűn, illetve annak közelében

65 D.11.I. MÁV ZRT. 65/279 olyan szerkezet altalajának stabilitását is igazolni kell, amelynek fontossági tényezője I >1,0 (lásd még az MSZ EN :2009 szabványt). A talajrézsűk földrengésre adott válaszát a dinamikus analízisre felkészített végeselemes vagy merevblokkos módszerrel, illetve az egyszerűsített, ún. pszeudostatikus módszerekkel lehet vizsgálni. A pszeudostatikus módszerek megegyeznek a statikus hatásokra történő vizsgálatokkal, de a lecsúszó földtömegre a földrengés energiájából származó gyorsulást is működtetni kell. A pszeudostatikus vizsgálat nem alkalmazható olyan altalaj esetében, amelyben a ciklikus terhelésre nagy pórusvíznyomás vagy nagymértékű merevségcsökkenés alakulhat ki. A pórusvíznyomás növekedésének veszélyét alkalmas talajvizsgálatok alapján kell értékelni. Ilyen vizsgálatok hiányában és tanulmányterv készítéséhez tapasztalati adatokból lehet azt becsülni. (5) A földrengés hatásának vizsgálatát homogén talajú rézsűk esetében közelítő módszerrel is (pl. súrlódási körös módszer) el lehet végezni. Pontosabb vizsgálat az igényesebb lamellás módszerek valamelyikével (pl. Bishop, Morgenstein-Price, Janbu), számítógépes program segítségével végezhető, amellyel a valós körülmények (rétegzett talaj, terhelés, pórusvíznyomás, járműteher keltette gyorsulás, szeizmikus hatás) jól modellezhetők Ellenőrzés a járműforgalomból keletkező dinamikus hatásokra (1) A vasúti járműveknek a pályán való haladása következtében az alépítményre rezgések formájában dinamikus hatások is átadódnak, amelyek feszültségeket és alakváltozásokat okoznak a földműben. A rezgések hullámok formájában terjednek szét a felépítményben, az alépítményben, majd az altalajban. A rezgéskeltés üteme függ a vasúti járművek geometriai adataitól (pl. tengelyelrendezés, kerékegyenetlenségek) és a pálya jellemzőitől (pl. aljtávolság, sínek hullámossága, jármű haladási sebessége). A tervezéshez felhasználandó méretek illetve frekvenciatartományok a járművek vonatkozásában a 11. és a pálya vonatkozásában a 12. táblázatokban szerepelnek. 11. táblázat A járművek tervezéshez felhasználandó méretei és frekvenciatartományai Rezgéskeltés Kocsik távolsága Forgóváz távolság Jármű tengelytávolságok Kerékegyenetlenségek Járműmozgások frekvenciája (gördülés, bólintás) Terhelt kerekek merőleges hajlító rezgésének frekvenciája Kerekekről átadódó, függőlegesen lehatoló rezgés frekvenciája rugalmas vágány esetén Vasúti járművekre vonatkozó hossz adatok, illetve frekvenciatartományok személykocsi: 26,40 m 7,40 m személykocsi: 2,50 m kerékátmérő: 0,80 1,20 m < 10 Hz (és többnyire kis amplitúdó) Hz Hz (a csillapítatlan keréktömegtől és a vágánymerevségtől függően)

66 66/279 MÁV ZRT. D.11.I. 12. táblázat Tervezéshez felhasználandó méret adatok és frekvenciatartományok a pálya vonatkozásában Rezgéskeltés Vaksüppedések, hegesztési helyek, hevederes sínillesztések Hullámos sínkopás hullámhossza Aljtávolság Vasúti pályára vonatkozó hossz adatok, illetve frekvenciatartományok ütésszerű rezgést keltő helyek < 8 cm cm (2) A dinamikus terhelés által keltett rezgéshullámok frekvenciája (rezgésszáma) az alábbi módon számítható: f V 3, 6 s (Hz), ahol V: sebesség (km/h) s: a 11. és 12. táblázat szerinti távolságok (m). Kis frekvenciák (0-40 Hz) adódnak a vagonhosszakból, a forgóváz távolságokból, a tengelytávolságokból, járműmozgásokból, vaksüppedésekből és a hevederes sínillesztésekből. Közepes frekvenciájú rezgések ( Hz) okozói a kerékegyenetlenségek (lapos részek a keréken), a terhelt kerekek merőleges hajlító rezgése, a kerekek függőleges rezgése a rugalmas vágányon, a hullámos sínkopás és az aljak távolsága. Az alépítmény és az altalaj rezgéstartománya általánosságban kb. 120 Hz-ig terjed. (3) A keresztalj alsó síkján fellépő kísérő effektív rezgéssebesség nagysága a következő módon számítható: v res,eff = x V (mm/s), ahol V: sebesség (km/h), x: empirikus konstans, értéke zúzottkő ágyazatok esetében 0,1 0,2. Az effektív rezgéssebességet a közlekedő vonatfajtákra a tengelyelrendezést, a tengely-terhelést és a sebességet figyelembe véve alkalmas számítási modell alapján kell meghatározni. A v res,eff 60 mm/s-ig terjedhet, a jellemző tartomány a zúzottkő ágyazatok esetében 7 40 mm/s, a merevlemezes pályák esetében 2 20 mm/s. (4) A talajfeszültségekhez hasonlóan a rezgéssebesség is csökken a mélységgel, s ez a következő módon számítható: v eff,z = v res,eff e -e z (mm/s), ahol e: csillapítási tényező, értéke 2 (zúzottkő ágyazat) és 5 (merevlemezes kialakítás) között változhat. z: (m), a mélység az alj alsó síkja alatt, (5) Meg kell vizsgálni, hogy az adott mélységben megállapított rezgéssebesség (v eff,z ) nem haladja-e meg az ott lévő talajra jellemző kritikus rezgéssebességet: v eff,z < v krit A talaj kritikus rezgéssebességének közelítő meghatározása: durva szemcséjű talajok esetében v krit = 30 I D (mm/s), vegyes szemcséjű talajok esetében v krit = 25 I p 1,5 (mm/s), A képletekbe I D és I P értékét tizedes számban kell bevezetni.

67 D.11.I. MÁV ZRT. 67/279 Az előző kifejezésben szereplő érték számítása: l D = (e max e)/(e max e min ), ahol e a durvaszemcséjű talaj fekvésbeli hézagtényezője, e max a talaj leglazább állapotát jellemző hézagtényező, e min a talaj legtömörebb állapotát jellemző hézagtényező. A második kifejezésben I P a plaszticitási index. (6) A szemcsés talajok kritikus rezgéssebessége (v krit ) az az érték, amelynél a belső súrlódás annyira lecsökken, hogy a szemcsék egymástól való elmozdulása kritikus szerkezeti változást eredményez a talajban. A nagyon puha és telített szerves talajoknál a megnövekedett rezgéssebesség kritikus állapotot eredményezhet, amikor is a megnövekedett pórusvíznyomás következtében a talaj megfolyósodhat. Ezek esetében csak viszonylag kicsi, 1 3 mm/s kritikus rezgéssebességeket (v krit ) szabad felvenni. (7) Az altalaj puha rétegeire vonatkozóan meg kell vizsgálni a rezonancia kialakulásának lehetőségét is a rezgéskeltő frekvencia és a talaj sajátfrekvenciájának értékelésével. A sajátfrekvencia a talaj fajtájának és a réteg vastagságának függvénye. Puha talajrétegeken elhelyezkedő töltés saját frekvenciáját az alábbi képlettel lehet meghatározni: f 0 = (0,5 v s ) / d (Hz), ahol v s : a nyíróhullám sebessége (m/s), d: a puha talajréteg vastagsága (m). A számított sajátfrekvencia segítségével, a rezgést keltő frekvencia tartomány figyelembe vételével lehetséges a rezonanciaveszélyt megbecsülni. Azon altalajokra, amelyekben v s = m/s közötti nyíróhullámsebességek alakulnak ki, ott a 3 25 Hz közötti saját frekvencia értékek jellemzőek.

68 68/279 MÁV ZRT. D.11.I. 6. Teherbírási és használhatósági követelmények 6.1. Általános meghatározások (1) A teherbírási és a használhatósági határállapotok igazolását a parciális tényezős eljárás elve szerint, az igénybevételek és az ellenállások tervezési értékeinek összehasonlításával kell elvégezni. A tervezési értékek megállapításához szükséges parciális tényezőket az európai szabványok, illetve azok nemzeti mellékletei, valamint a megfelelő szerkezeti elemekre vonatkozó szabályozásokból kell átvenni. A vasúti forgalomból keletkező hatásokra a q parciális tényező az érvényes. (A q parciális tényező az Eurocode szerint az esetleges jellegű, kedvezőtlen vagy kedvező hatásokra vonatkozó parciális tényező.) (2) A geotechnikai szerkezetekre jutó jellemző hatásokat az 5. fejezet alapján kell megállapítani. (3) A jellemző talajellenállásokat az MSZ EN 1997:2006 európai szabvány, illetve a Nemzeti Melléklet alapján, szükség esetén a dinamikus hatások figyelembevételével kell meghatározni. (4) Újonnan épülő létesítmények vagy szerkezeti elemek és meglévő szerkezetek jelentős átalakítása esetén számításon alapuló, a 6.2. fejezetben leírtak szerinti teherbírási vagy használhatósági határállapot igazolást kell készíteni. A számításokon alapuló igazolási módszerekhez olyan általánosan elfogadott számítási modelleket kell alkalmazni, amelyekkel a valóságos viselkedés jól jellemezhető. (5) A vasúti teherből származó terhelés hatásterületén belül elhelyezkedő, monolit vasbetonból készült geotechnikai szerkezetek esetében a vasúti forgalomból eredő hatásokon kívül a hőmérséklet hatásait is figyelembe kell venni az építmény szerkezeti elemeinek tönkremenetellel szembeni biztonságának igazolásakor. (6) Az olyan építési segédszerkezetek esetében, amelyek a vasúti forgalomból adódó terhelések hatászónájában helyezkednek el, vagy közvetlenül a vasúti terhelések által igénybe vannak véve, megfigyelési módszereket csak külön vasúti engedéllyel szabad alkalmazni. (7) Új vagy nem szabályozott szerkezet és technológia külön vasúti engedély birtokában alkalmazható, feltéve, hogy az elkészülő pálya megfelelőségét számítással igazolják, és kielégítően bizonyítják a tartós használhatóságot is.

69 D.11.I. MÁV ZRT. 69/ Általános tervezési elvek A tervezési állapotok felvétele (1) A tervezőnek a követelmények, a körülmények, különösen a talajadottságok, valamint az építési technológia és az üzemelés ismeretében meg kell állapítania mindazokat a tervezési állapotokat, amelyekben felmerülhet, hogy valamely követelmény nem teljesül, valamely nem kívánatos teherbírási vagy használhatósági határállapot bekövetkezik. Az ilyen állapotok felismerése a tervező felelőssége. (2) Vizsgálni kell mind az építés közben, mind az üzemeltetés során lehetséges tartósan jelentkező állapotokat, rövid ideig fellépő állapotokat, és rendkívüli állapotokat. (3) Fel kell mérni és a geotechnikai tervben egyértelműen ismertetni kell a tervezési állapotokat, rögzítve a vizsgálatuk célját, azt a feltételezett mechanizmust, mely tönkremenetelhez vagy a használhatóság elvesztéséhez vezethet, a határállapot elérésének kritériumait, illetve a kimutatandó biztonságot, a tervezési állapot jellegét (tartósságát), a geometriai adatokat, a földmű és a kapcsolódó szerkezet anyagjellemzőit, a tervezési állapotot befolyásoló talajadatokat, a talajvízviszonyokat, a belvíz és a felszíni vizek hatásait, a terhelési viszonyokat, minden egyéb, a teherbírást és/vagy a használhatóságot befolyásoló hatást (pl. időjárás, technológia). (4) A tervezési állapotokat, a határállapot bekövetkezésének folyamatát a tervezőnek modelleznie kell. A modell egyszerűsítheti a valós viszonyokat, de a vizsgált határállapot bekövetkezése szempontjából meghatározó részleteknek megfelelő hangsúlyt kell kapniuk. A tervezőnek ismertetnie kell, hogy az egyes tervezési állapotokat miként modellezte, milyen körülményeket hanyagolt el, mindezek miként befolyásolhatják az eredményeket. (5) A felvett tervezési állapotokra vonatkozóan ki kell mutatni, hogy a határállapot bekövetkezése megbízhatóan kizárható. Ennek többnyire az a legkritikusabb eleme, hogy a számításba vehető talajparaméterek mennyire megbízhatóak, ezért általában vizsgálni kell, hogy ezek változása miként befolyásolhatja az eredményeket.

70 70/279 MÁV ZRT. D.11.I Tervezési módszerek (1) A tervezést a következők szerint kell végrehajtani a kötelezően alkalmazandó nemzeti szabványok és műszaki előírások betartásával, az ajánlott nemzeti szabványokhoz igazodóan, a szakma általánosan ismert és elfogadott szabályait, módszereit alkalmazva. (2) Az egyes tervezési feladatokban alkalmazott módszereket olyan részletességgel kell ismertetni, hogy alkalmasságuk megítélhető legyen. Általában elegendő a forrás megadása, ha az könnyen elérhető, ellenkező esetben a használt módszert a forrás megjelölése mellett be kell mutatni, vagy leírását mellékelni kell. Ha a tervező ezen elvárásokat nem teljesítő, kevéssé ismert módszereket alkalmaz, akkor azt köteles előzetesen egyeztetni a megrendelővel vagy megbízottjával, s (pl. szakértővel) igazol(tat)nia kell, hogy helyesen járt el. (3) A geotechnikai tervezésben az MSZ EN :2006 szerint az alábbi módszerek alkalmazhatók: tervezés számítások alapján, tervezés gyakorlati tapasztalatokon alapuló intézkedésekkel, tervezés próbaterhelés alapján, tervezés megfigyeléses módszerrel. A számításos eljárást kell követni, ha van megfelelő elméleti vagy tapasztalati eredetű számítási módszer a felmerülő kérdés vizsgálatára, nem igazolható, hogy valamely más tervezési módszer az adott esetben előnyösebb megoldást nyújt. A további módszerek akkor alkalmazandók, ha számításokkal nem követhető a megoldandó feladatban felmerülő jelenség, számítással nem igazolható megbízhatóan a választott megoldás alkalmassága. A módszerek kombináltan is alkalmazhatók A számításon alapuló tervezés (1) A számításos eljárással a teherbírási határállapotokra számszerűen ki kell mutatni azok biztonságos elkerülését, a használhatósági határállapotokra az alakváltozások, elmozdulások megengedhetőségét kell igazolni. (2) A teherbírási határállapotok a 6.3. fejezet szerint számítandók.

71 D.11.I. MÁV ZRT. 71/279 (3) A használhatósági határállapotokat általában a talajparaméterek karakterisztikus értékeivel kell vizsgálni. (4) A talajok szivárgással kapcsolatos jellemzőinek (áteresztőképesség, konszolidációs tényező) tervezési értékét, ha ezek a teherbírási vagy a használhatósági állapotokat befolyásolják, általában a karakterisztikus értékekkel kell számításba venni. Ezt annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy az átlagtól való eltérés iránya miként hat ki a vizsgált határállapotra. (5) Az MSZ EN 1990:2006-nak megfelelően az emberéletet nem veszélyeztető és csekély gazdasági, társadalmi és környezeti kárral fenyegető állapotokra, s ide sorolhatók általában az építés közbeni állapotok, elfogadható, hogy az ellenálláshoz vagy a talajparaméterekhez rendelt parciális tényezőket K FI =0,9 módosító tényezővel csökkentsük. Az emberéletet veszélyeztető és nagy gazdasági, társadalmi és környezeti kárral fenyegető tervezési állapotokra vonatkozóan viszont a biztonságot növelő K FI =1,1 tényező alkalmazható. (6) Az olyan számítások alkalmazásakor, melyek megbízhatósága a szokásosnál kisebb, bevezethető a biztonságot növelő, további modelltényező is. (7) A geometriai adatokat általában a tervezett, névleges értékkel kell a számításokban figyelembe venni, de ha feltételezhető, hogy valamely méret a kivitelezés során kedvezőtlen irányban módosul, akkor ennek mértékét és hatását vizsgálni kell. (8) A számításokat az érthetőség és a reprodukálhatóság szintjéig a következők megadásával ismertetni kell: a számítási modell, a bemenő adatok, a számítási eljárás, a követelmények, a végeredmények. (9) A földművek és a kapcsolódó szerkezetek tervezése esetében ezt a tervezési módszert kell alkalmazni minden 2. és 3. geotechnikai kategóriába sorolt feladat esetében, a támszerkezetek és rézsűállékonyság tervezésében, töltésalapozás esetében, ha jól modellezhetők a talajadottságok Tervezés gyakorlati tapasztalatokon alapuló intézkedésekkel (1) Ezen a tapasztalat szerint bevált szerkezeti megoldások, anyagok alkalmazása értendő, melyekkel kizárható a vélelmezhető határállapot bekövetkezése. Általában e módszerrel vállalják az érdekeltek a legkisebb kockázatot, viszont ennek a költségei lehetnek a legnagyobbak.

72 72/279 MÁV ZRT. D.11.I. (2) Ennek a módszernek alkalmazásakor a választott megoldás alkalmasságát szabványokra, szakirodalmi adatokra, tapasztalatokra, referenciákra történő, ellenőrizhető hivatkozásokkal kell tanúsítani. (3) A földművek tervezése esetében ez a módszer alkalmazható az 1. geotechnikai kategóriában, szerkezeti részletek megoldásában, víztelenítési részfeladatok tervezésében, töltésanyagok kiválasztásában Tervezés próbaterhelésekkel és modellvizsgálatokkal (1) Ezzel a módszerrel egyes szerkezeti elemek vagy talajzónák viselkedését lehet előzetesen felmérni, vagy azok alkalmasságát utólag igazolni. Akkor célszerű használni, ha a gazdaságosság növelését és a kockázat csökkentését azonos mértékben várják el. (2) A hatásokat ekkor is számítással kell megállapítani. A próbaterheléssel meghatározott adatokból parciális és korrelációs tényezők figyelembevételével kell az ellenállások tervezési értékét meghatározni. A korrelációs tényezőket a vizsgálatok számától függően kell felvenni 1,0 és 1,4 között, a szerkezet típusára vonatkozó fejezet szerint. A módszer úgy is alkalmazható, hogy közvetlenül a mért ellenállásokból számított statisztikai jellemzőkre adunk meg határértékeket, melyek ekként az ellenállás tervezési értékének tekintendők. (3) Ennek a módszernek alkalmazásakor a tervben meg kell adni a próbaterhelés és modellvizsgálat alkalmazásának indoklását, a próbaterheléssel és modellvizsgálattal a vizsgált tervezési állapotra vonatkozóan megállapítandó ellenállásokat vagy más adatokat, a próbaterhelés és modellvizsgálat módszerét, eszközeit, végrehajtását és feldolgozását, a nem kielégítő eredmény esetén követendő eljárást. (4) A földművek és a kapcsolódó geotechnikai szerkezetek tervezése esetében ez a módszer lehet indokolt a 3. geotechnikai kategóriában, a földmű felső része teherbírásának tervezésében, a talajhorgonyok tervezésében, a víztelenítési feladatok tervezésében, újszerű megoldások, szerkezetek tervezésekor, talajjavítási eljárások alkalmazásakor. (5) Ezen eljárás alkalmazásakor nagy figyelmet kell fordítani a vizsgálati helyek kijelölésére. Törekedni kell arra, hogy ha egyetlen vizsgálatra van mód, akkor az a legkedvezőtlenebbnek ítélt helyen legyen, ha több készül, akkor azok a legkedvezőtlenebbnek és az átlagosnak vélelmezhető helyekre jellemző ellenállásokat mérjék fel.

73 D.11.I. MÁV ZRT. 73/ Megfigyeléses módszer (1) Ha a geotechnikai szerkezet viselkedésének előrejelzése nehéz, indokolt lehet a megfigyeléses módszer néven ismert eljárást követni, amelynek során a tervet az építés közben folyamatosan felülvizsgálják és szükség esetén módosítják. Ilyenkor még az építés megkezdése előtt teljesíteni kell a következő követelményeket: meg kell határozni a viselkedés elfogadható határait, fel kell mérni a viselkedés lehetséges tartományát, és ki kell mutatni, hogy a tényleges viselkedés kellő valószínűséggel az elfogadható határok között marad, ki kell dolgozni a megfigyelés tervét, amellyel észlelhető lesz, hogy a tényleges viselkedés az elfogadható határokon belül maradt-e, s a megfigyelésnek ezt már elég korán, azután pedig kellően rövid időszakonként ki kell mutatnia, hogy sikerrel végre lehessen hajtani az esetleg szükségessé váló beavatkozásokat, a megfigyelendő folyamat kifejlődéséhez viszonyítva kellően gyors észlelő berendezéseket és értékelési eljárásokat kell választani, tervet kell készíteni az esetleg szükségessé váló beavatkozásokra, amelyeket akkor kell megvalósítani, ha a megfigyelés a megengedett határokat meghaladó viselkedést jelez. Építés közben a terv szerinti megfigyelést végre kell hajtani, a munkafázisokhoz igazodó időpontokban értékelni kell a megfigyelés eredményeit, és ha azok a viselkedés határait meghaladják, akkor az előzetesen megtervezett beavatkozásokat el kell végezni, pótolni vagy bővíteni kell a megfigyelés eszközeit, ha nem szolgáltatnak megfelelő típusú vagy elegendő mennyiségű megbízható adatot Teherbírási határállapot (1) A teherbírási határállapotok vizsgálata során azt kell kimutatni, hogy ahol E d R d E d az igénybevételek tervezési értéke, számítható az igénybevételek E k karakterisztikus értékéből a hozzájuk rendelt E parciális tényezőkkel, vagy a hatások F d tervezési értékéből, melyeket a hatások F k karakterisztikus értékéből a hozzájuk rendelt F parciális tényezőkkel kell meghatározni, R d az ellenállások tervezési értéke, számítható az ellenállások R k karakterisztikus értékéből a hozzájuk rendelt R parciális tényezővel, vagy a talaj és a szerkezeti elemek szilárdságának, illetve geometriai jellemzőinek X d, illetve a d tervezési értékéből, melyek ezek X k, illetve a k karakterisztikus értékéből a hozzájuk rendelt M parciális tényezőkkel, illetve a növeléssel határozhatók meg.

74 74/279 MÁV ZRT. D.11.I. A hatásokhoz vagy az igénybevételekhez a tartós és az ideiglenes tervezési állapotok esetében használandó parciális tényezőket a Nemzeti Melléklet tartalmazza (ld. 13. táblázatot). A rendkívüli tervezési állapotok esetében valamennyi hatáshoz vagy igénybevételhez 1,0 értékre lehet felvenni a parciális tényezőt. (2) A síkalapok, a cölöpök, a támszerkezetek, a talajhorgonyok és bármely más geotechnikai szerkezet tervezésére az MSZ EN :2006 szerinti 2. tervezési módszert, abból is az ún. DA-2 változatot és ehhez a parciális tényezőcsoportok A1 + M1 + R2 kombinációját kell alkalmazni. A hatások F k karakterisztikus értékeiből meg kell határozni az igénybevételek E k karakterisztikus értékeit, és azokat a E parciális tényezőkkel szorozva kell az igénybevételek E d tervezési értékeit számítani. Ha az igénybevételek karakterisztikus értékeinek számítása után az állandó és az esetleges hatásokból származó rész nem választható szét, akkor az állandó és az esetleges hatások arányának mérlegelésével kell a G és a Q értékek alapján felvenni a E összevont parciális tényezőt. Ha valamely hatást illetően nem állapítható meg egyértelműen, hogy az a vizsgált tervezési állapotban kedvező- vagy kedvezőtlen-e, akkor a megfelelő parciális tényezők számításba vételével mindkét lehetőséget vizsgálni kell. (3) A rézsűk és bármely geotechnikai szerkezet általános állékonyságának vizsgálatára a 3. tervezési módszert, azaz a parciális tényezőcsoportok (A1 vagy A2) + M2 + R3 kombinációját kell alkalmazni. A hatásokhoz tartozó parciális tényezőket az A2 értékcsoportból kell kiválasztani. Az általános állékonyság teljesülése igazolható úgy, hogy a nyírószilárdsági paramétereket az M2 értékcsoport szerinti parciális tényezőket alkalmazva tervezési értékeikkel veszik számításba, s azt mutatják ki, hogy az ellenállások belőlük számítható tervezési értékei nem kisebbek, mint az igénybevételek tervezési értékei, melyeket a hatásoknak az A2 értékcsoport szerinti parciális tényezőkkel számított tervezési értékeiből kell meghatározni. A mozgást előidéző igénybevételek, illetve a mozgást akadályozó ellenállások lehetnek erők vagy nyomatékok. Alkalmazhatók azok a hagyományos állékonyságvizsgálati módszerek is, melyek a rézsűcsúszással szembeni biztonságot a kritikus csúszólapon meglevő és az egyensúlyhoz ott szükséges nyírószilárdsági paraméterek hányadosaként mutatják ki. Ez esetben, mivel a nyírószilárdság már tartalmazza az előírt biztonságot, elegendő azt igazolni, hogy ez a biztonsági tényező nem kisebb 1,0-nél. Úgy is szabad eljárni, hogy a nyírószilárdsági paraméterek tervezési értékeként a karakterisztikus értékeiket veszik számításba, s igazolják, hogy a rézsű szokásos, a nyírószilárdsági paraméterekben az előbbiek szerint értelmezett biztonsága nagyobb annál, mint amit az M2 értékcsoport tartalmaz. (A hatások esetében ez esetben is az A2 értékcsoport szerinti parciális tényezőket kell alkalmazni.) Ha az általános állékonyság vizsgálatakor valamely esetleges hatást illetően nem állapítható meg egyértelműen, hogy az a vizsgált tervezési állapotban

75 D.11.I. MÁV ZRT. 75/279 kedvező - vagy kedvezőtlen-e, akkor mindkét lehetőséget vizsgálni kell a megfelelő parciális tényezők számításba vételével. A különféle parciális tényezőket a táblázatok foglalják össze. 13. táblázat Az értékcsoport definíciója (Az MSZ EN :2006 A3. táblázata) Parciális tényezők a hatásokhoz ( F ) vagy az igénybevételekhez ( E ) A hatás Jel Értékcsoport A1 A2 Állandó Kedvezőtlen G 1,35 1,0 Kedvező 1,0 1,0 Esetleges Kedvezőtlen Q 1,5 1,3 Kedvező táblázat Talajparaméterek parciális tényezői ( M ) (A szabvány A2. táblázatának nemzeti változata) Talajparaméter Jel Érték Hatékony súrlódási szög a 1,35 Hatékony kohézió c 1,35 Drénezetlen nyírószilárdság cu 1,5 Egyirányú nyomószilárdság qu 1,5 Térfogatsúly 1,0 a Ez a tényező a tg -re alkalmazandó. 15. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői síkalapok esetében (A szabvány A5. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás típusa Jel Értékcsoport R2 R3 Talajtörési ellenállás R;v 1,4 1,0 Elcsúszási ellenállás R;h 1,1 1,0 16. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői vert cölöpök esetében (A szabvány A6. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás típusa Jel Értékcsoport Talpellenállás b 1,1 1,0 Nyomott cölöp palástellenállása s 1,1 1,0 Nyomott cölöp teljes/kombinált ellenállása t 1,1 1,0 Húzott cölöp palástellenállása s;t 1,25 1,1 R2 R3

76 76/279 MÁV ZRT. D.11.I. 17. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői fúrt cölöpök esetében (A szabvány A7. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás típusa Jel R2 Értékcsoport Talpellenállás b 1,25 1,0 Nyomott cölöp palástellenállása s 1,1 1,0 Nyomott cölöp teljes/kombinált ellenállása t 1,20 1,0 Húzott cölöp palástellenállása s;t 1,25 1,1 R3 18. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői folytonos spirállal fúrt (CFA) cölöpök esetében (A szabvány A8. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás típusa Jel R2 Értékcsoport Talpellenállás b 1,2 1,0 Nyomott cölöp palástellenállása s 1,1 1,0 Nyomott cölöp teljes/kombinált ellenállása t 1,15 1,0 Húzott cölöp palástellenállása s;t 1,25 1,1 R3 19. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői előfeszített horgonyok esetében (A szabvány A12. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállási igény Jel Értékcsoport R2 R3 Ideiglenes a;t 1,1 1,0 Tartós a;p 1,1 1,0 20. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői támszerkezetek esetében (A szabvány A13. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás jellege Jel Értékcsoport Talajtörési ellenállás R;v 1,4 1,0 Elcsúszási ellenállás R;h 1,1 1,0 Földellenállás R;e 1,4 1,0 R2 R3 21. táblázat Az ellenállások ( R ) parciális tényezői rézsűk és az általános állékonyság esetében (A szabvány A14. táblázatának nemzeti változata) Az ellenállás jellege Jel Értékcsoport R3 Földellenállás R;e 1,0

77 D.11.I. MÁV ZRT. 77/ A teherbírás igazolása (1) Az MSZ EN :2008 szabvány szerint kell vizsgálni a teherbírási határállapotot a vágányok alatt az alépítményben / altalajban bekövetkező alaptörésre, illetve rézsű-tönkremenetelre, valamint a geotechnikai szerkezetek esetében. A geotechnikai tervezést az MSZ EN 1990:2011 szabvány alapelvei és az MSZ EN :2006 szabvány 2. fejezetében leírt tervezési követelmények szerint, a szóban forgó szerkezettípusra vonatkozó fejezetben megfogalmazott konkrét útmutatások szerint kell elvégezni. Azonosítani kell mindazokat a geotechnikai tervezési állapotokat, melyeket veszélyesnek kell/lehet gondolni, azaz vélelmezhető róluk, hogy előfordulásuk esetén az MSZ EN 1990:2011 szabványban értelmezett valamelyik teherbírási vagy használhatósági határállapot bekövetkezhet. (2) A vágány alatti alépítmény / altalaj teherbírása megfelelő, ha az alaptöréssel szembeni biztonság, illetve az általános állékonyság bizonyítható. (3) A geotechnikai szerkezetek vagy szerkezeti elemek igénybevételeit rendszerint az 5. fejezet alapján kell meghatározni. A MSZ EN :2006 szabvány szerint a különböző állandó és esetleges hatások parciális tényezői hozzárendelhetők a nem lineáris rendszerek igénybevételeihez. Az E jellemző igénybevételeket először az F G állandó hatásokra, továbbá külön az állandó és az esetleges hatásokra ( F G +F Q ), mint E G és E G+Q jellemzőket kell meghatározni. Az F Q esetleges hatások következtében a jellemző igénybevételek E Q része (E G+Q -E G ) különbségként adódik. A több esetleges hatással és nem lineáris rendszerviselkedéssel jellemezhető méretezési szituációnál az esetleges hatásokat az igénybevételi elemek meghatározása során kedvezőtlen sorrendben kell figyelembe venni. (4) A belső nyomott zónában levő geotechnikai szerkezetek és szerkezeti elemek méretezésekor alapvetően nem konstans igénybevételekre érvényes ellenállásokkal kell számolni. Az igazolást az ezen szerkezetekre vonatkozó szabványok és eseti megfontolások alapján kell elvégezni. Olyan építmények esetében, ahol a méretezéskor a talaj és a szerkezet kölcsönhatását veszik alapul, a talajjellemzőket túlnyomórészt nem konstans igénybevételeket figyelembe véve kell meghatározni. Ehhez a statikus terhelésekre meghatározott nyírási és merevségi paramétereket korrigálni kell. Az állékonyság igazolásához a vasúti forgalomból adódó terhekre a belső nyomott zóna nyírási paramétereit a statikus terhelésre vonatkozó értékek 10%-os csökkentésével indokolt figyelembe venni. A merevségi paramétereket a feladat jellegétől függően (hosszantartó vagy rövididejű terhelés) csökkenteni vagy növelni kell.

78 78/279 MÁV ZRT. D.11.I A használhatósági határállapot (1) Vasúti pályák geotechnikai szerkezetei, egyéb vasúti létesítmények és a vasúti pályaszakaszok alatti alépítmény / altalaj akkor alkalmas a használhatósági követelmény szempontjából, ha az állandó és esetleges hatások következtében, különösen a vasúti forgalomból adódóan, csak olyan alakváltozások keletkeznek, hogy a vágány fekvési helyzetének változása a megszokott felépítménykarbantartási intézkedések keretében kiegyenlíthető, az esetleges hatások következtében, különösen a vasúti forgalomból adódóan, nem keletkeznek olyan rezgések, amelyek o a közlekedő vonatok biztonságos futására kedvezőtlenek, o nem okoznak a felépítményben károsodásokat (pl. zúzottköves ágyazat esetében a zúzottkő átrendeződését / zúzottkőfolyás /, merevlemezes pályaszerkezet esetében a keresztalj és pályalemez közötti kapcsolat megszűnését). (2) Merevlemezes felépítménnyel készülő pályaszakaszokra vonatkozóan az alakváltozási korlátozás megengedett értékekre való igazolását a 6.6. fejezet alapján kell elvégezni. Ez az igazolás akkor hagyható el, ha bizonyítható, hogy az üzembe helyezést követően a (pl. talajcsere miatt kialakuló) konszolidációs folyamat következtében létrejövő süllyedések hosszú időtávlatban sem haladják meg a 15 millimétert. (3) Az alakváltozás korlátozásának igazolása elhagyható zúzottköves felépítménnyel készülő, V < 160 km/h üzemi sebességű szakaszoknál, ha az alépítmény kialakítására vonatkozó szerkezeti követelményeket betartották, az alépítmény megfelelően teherbírónak lett minősítve, az alépítmény / altalaj dinamikailag stabilnak minősíthető. (4) 160 km/h V 250 km/h sebességű, alacsony (0,5...2,0 m) új építésű töltések, valamint V 160 km/h sebességű pályák rehabilitációja esetében a töltéstestet a járműforgalomból keletkező dinamikus hatásokra is vizsgálni kell (ld fejezetet). (5) Egyéb meglévő zúzottköves felépítményű szakaszok esetén az alépítmény illetve az altalaj rezgésstabilitásának igazolása elhagyható, ha a pályafelügyeleti ellenőrzés megfelelőnek értékeli a pálya állapotát. A dinamikai stabilitást ebben az esetben az ellenőrzésről szóló szakértői jelentésben kell értékelni. (6) A használhatósági követelmény kielégítésére alkalmazott intézkedéseket újonnan épülő vasúti pálya vagy régi pálya jelentős sebességemeléssel járó javítása esetén az alakváltozási viselkedés és a dinamikai stabilitás szempontjából is meg kell indokolni.

79 D.11.I. MÁV ZRT. 79/ Az alakváltozás igazolása és vizsgálatai (1) A következő szabályokat azokra az esetekre kell alkalmazni, amelyekben az alépítménykorona alakváltozásai elsősorban süllyedések formájában jelennek meg. A vízzsákok kialakulása szempontjából veszélyes körülmények esetén kiegészítő vizsgálatokat kell végezni. (2) Merevlemezes felépítmény esetén az altalaj konszolidációjának és a töltés tömörödésének, deformációjának következtében kialakuló, építés utáni maradó süllyedéseket úgy kell korlátozni, hogy az alépítményi korona bármely pontjára nézve ne legyenek nagyobbak, mint a vonatkoztatási hossz 1/500 része. A maradó teljes süllyedés mértéke nem lehet nagyobb 15 mm-nél. Ha az alépítményi viszonyok 100 m-nél nagyobb hosszon bizonyítottan egyenletesek, akkor ez az érték 30 mm-re növelhető, feltéve, hogy e szakaszon belül sehol sem várható 5 mm-nél nagyobb maradó süllyedéskülönbség. Kivételes esetben a süllyedési teknő 60 mm maradó süllyedéssel is megengedhető, ha az az alábbi sugarú körrel helyettesíthető: R a 0,4 V t 2, ahol R a a helyettesítő körív sugara m-ben megadva, V t a tervezési sebesség km/h-ban megadva. A maradó süllyedések határértékei azzal a feltétellel érvényesek, hogy az alépítmény / altalaj dinamikai stabilitása bizonyítást nyert. A hidakra vezető átmeneti szakaszokon a hídfő és a földmű közötti maradó süllyedések a hídfő hátfalától 30 cm-re nem haladhatják meg a 20 mm-t és a süllyedések következtében a koronán kialakuló hosszesés nem lehet meredekebb 1:1000-nél. (3) Zúzottköves felépítménnyel készült vágányok esetében az alépítménykoronán deformációs vizsgálatokat kell végezni, ha a tapasztalat alapján valószínűsíthető, hogy néhány éven belül alépítményi beavatkozást igénylő alakváltozások alakulhatnak ki. Ez különösen vonatkozik a gyenge talajon épülő töltésekre, a talajcserére és a műtárgyakra vezető átmenetekre. (4) A deformációs vizsgálatok értékeléséhez a 8. ábra hívható segítségül, amelyen meg vannak adva a hosszú időtávlatban még elviselhető süllyedések. A vágányok alépítményét úgy kell kialakítani, hogy azokon az ábrán megadott süllyedéskülönbségek 6-10 éves időn belül ne alakulhassanak ki. A vasúti vágány üzembe helyezése után a teljes süllyedés mértéke 40 méteres vonatkoztatási hosszon nem haladhatja meg a 8. ábra szerinti elfogadható süllyedéskülönbség értékének 3-szorosát.

80 80/279 MÁV ZRT. D.11.I. 8. ábra Az alépítménykoronán kialakuló, még elfogadható deformációk egy felújítási cikluson belül, zúzottköves felépítmény esetén (5) A süllyedések megfigyelését úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy pontos prognózist tegyen lehetővé. A tervek készítése során a geotechnikai tervezési beszámolóban a helyi körülményektől függően kell a megfelelő mennyiségű mérésre javaslatot tenni.

81 D.11.I. MÁV ZRT. 81/ Az alépítményi földmű kialakítása 7.1. Fogalommeghatározások Alépítménykorona: Az alépítménynek az ágyazat, illetve a kiegészítő réteg(szerkezet) alatti felülete. Földmű zárórétege: A földmű felső 0,5 m vastag rétege, amelyre a kiegészítő réteg(szerkezet) vagy közvetlenül a zúzottkő ágyazat kerül. Mértékadó teherbírási modulus: Az alépítményi koronasíknak vagy a teherviselő réteg(szerkezet) valamely síkjának (pl. kiegészítő réteg tetejének) a teherbíró képességére vonatkozó elméleti érték, amelynél a minimális teherbíró képesség nagy valószínűséggel sohasem lesz kisebb. Minimális teherbíró képesség: A földműkorona teherbíró képességének legalacsonyabb értéke, amely a tapasztalat szerint a legtöbb helyen az olvadási időszakban, tavasszal jelentkezik Az alépítményi földmű keresztmetszeti kialakítása (1) A földmű keresztmetszeti kialakításával mindazon alak- és méretkövetelményeket biztosítani kell, amelyek annak állékonyságához, a vasúti üzembiztonságos lebonyolításához, a felépítmény megépítéséhez szükségesek. (2) A földmű keresztmetszeti méreteit meghatározó tényezők: a tervezési sebesség (pl. sebességtől függő padkaszélességi érték), az űrszelvény méretei, a vágányok száma és a vágánytengely-távolság(ok), a pálya vízszintes geometriája (ívsugár), a túlemelés nagysága, a vágány jellege (hagyományos vagy hézagnélküli), a vágányszerkezet meghatározó jellemzői (pl. sínrendszer, keresztalj hossza, stb.), a megkövetelt hatékony ágyazatvastagság értéke, az ágyazatváll szélessége, rézsűjének hajlása, a kiegészítő réteg kialakítási követelményei, az alépítménykorona keresztirányú esése, a vasúti pálya víztelenítési követelményei, a pályaszemélyzet számára biztosítandó üzemi közlekedési tér (pl. tolatási padka), csatlakozó létesítmények kialakítása (pl. peronok), fenntartási munkák, anyagdepóniák helyigénye (pl. vasút feletti átvezetések alatt), pálya melletti építmények és tartozékok (pl. vezetéktartó oszlopok) elhelyezési követelményei.

82 82/279 MÁV ZRT. D.11.I. (3) Az egyvágányú pályák földműkoronáját a kivitelezési technológiától függetlenül és tekintettel a későbbi ágyazatrostálásra aszimmetrikusan, egyoldali eséssel kell kialakítani. (4) Kétvágányú pályák földműkoronáját (és rajta a kiegészítő réteget) kétoldali eséssel (tető alakúra) kell kialakítani, úgy, hogy a tetőpont a pálya nagytengelyébe essen. (5) Háromvágányú pályák esetén a harmadik vágány koronasíkja és a kiegészítő réteg síkja kifelé lejtsen. (6) A vasúti pálya földművének méreteit a vágánytengelyre merőleges kereszt-szelvényekkel kell megadni (ld ábrákat). A keresztszelvények méreteit meghatározó adatokat a mindenkor érvényes tervezési szabályzatok alapján kell felvenni. Az egyes betűk jelentése: sk = sínkoronaszint v 1 és v 2 = ágyazatváll szélessége, ív külső és belső oldalán az ívsugár függvényében eltérő lehet, p = padkaszélesség, e% = kiegészítő réteg keresztesése, m = túlemelés, há = hatékony ágyazatvastagság, kv = kiegészítő réteg vastagsága, k1 és k2 = az egyes oldalak szélessége az alépítménykoronán, k = alépítmény koronaszélessége, 1:n = rézsűhajlás, ám = árok mélysége, ász = árok fenékszélessége, T = vágánytengely-távolság. A keresztaljak hosszát még ha az esetenként ténylegesen rövidebb is mindig 2,60 m hosszúsággal kell figyelembe venni. 9. ábra Mintakeresztszelvény töltés esetén egyvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelés nélkül

83 D.11.I. MÁV ZRT. 83/ ábra Mintakeresztszelvény töltés esetén egyvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelésben 11. ábra Mintakeresztszelvény bevágás esetén egyvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelés nélkül 12. ábra Mintakeresztszelvény bevágás esetén egyvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelésben

84 14. ábra Mintakeresztszelvény töltés esetén kétvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelésben 84/279 MÁV ZRT. D.11.I.

85 15. ábra Mintakeresztszelvény bevágás esetén kétvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelés nélkül D.11.I. MÁV ZRT. 85/279

86 16. ábra Mintakeresztszelvény bevágás esetén kétvágányú, zúzottkő ágyazatú pálya, túlemelésben 86/279 MÁV ZRT. D.11.I.

87 D.11.I. MÁV ZRT. 87/279 (7) A vasúti pálya keresztszelvényének rétegszerkezeti felépítését a 17. ábra mutatja. 17. ábra A vasúti pálya rétegszerkezeti felépítése (8) A kiegészítő réteg "kv" vastagságát a talajvizsgálati jelentés alapján méretezéssel kell meghatározni, de 0,20 m-nél kevesebb nem lehet. (9) Az állomások földművét, illetve a keresztszelvényi kialakítást a vágányok adott elrendezésének megfelelően és a következők figyelembevételével kell megtervezni: A keresztaljak hosszát mindig 2,60 m hosszúsággal kell figyelembe venni. Az ágyazatot a keresztaljak végéhez képest 0,40 m-rel kell túlnyújtani, és feltöltött vágányköznél az ágyazat széle függőlegesen is lezárható. A földmű koronaeséseket úgy kell kialakítani, hogy az előírt hatékony ágyazatvastagság minden vágány alatt meglegyen, és a pálya víztelenítése is megfelelő legyen. Az egyes vágányok ágyazata közötti sávot minimálisan az üzemi közlekedési térnek megfelelő szélességben az aljak felső síkjáig fel kell tölteni. A feltöltés felső kb. 0,10 m vastag rétege olyan anyagból készüljön, amely a gyalogos közlekedésnek megfelel és karbantartható. (10) Merevlemezes felépítmény esetén a kötőanyag nélküli teherbíró réteg felső felülete számít a földmű koronasíkjának, erre kerül a kötőanyaggal kevert teherbíró réteg. (11) Zúzottköves pályában a földműkoronának és a kiegészítő réteg felső síkjának új építés és átépítés esetén is keresztirányban 5% esésűnek kell lennie. (12) Merevlemezes pályaszerkezet alatt a keresztesés 2,5%-ra (1:40) csökkenthető, ha a beszivárgó vizek elvezetése így is megoldható. (13) Ívben fekvő, túlemelt egyvágányú pályán az alépítménykorona hosszabbik egyoldali esésének iránya (lehetőleg) egyezzék meg a sínszálakra fektetett sík esésének irányával. Ha az alépítményi korona oldalesésének irányát meg kell változtatni, akkor az lehetőleg műtárgynál vagy útátjárónál legyen. A földműkorona (és a kiegészítő réteg) keresztesésének váltását legalább V t /10 méter hosszú átmeneti szakaszon kell megoldani, ahol V t a pálya tervezési sebessége km/h-ban.

88 88/279 MÁV ZRT. D.11.I. (14) Töltésépítés során az alapsík és a közbenső rétegek oldalesése azonos legyen. (15) Építéskor az alépítményi korona, illetve a kiegészítő réteg felső síkjának egyenetlensége 4 m bázishosszon ellenőrizve nem lehet nagyobb, mint 20 mm. Ha más rendelkezés nincsen, akkor az egyéb rétegek felső síkjának egyenetlensége30 mm-ig megengedett. A rézsűfelületek egyenetlensége 50 mm-ig terjedhet. A tervezett magasságtól való eltérés a földműkorona esetében legfeljebb ±30 mm, a kiegészítő réteg esetében legfeljebb ±20 mm lehet. (16) Új vasúti pálya építése esetén törekedni kell arra, hogy annak egyik oldalán üzemi út kialakítható legyen A talajok szabványos osztályozása (1) A talajokat és a szilárd kőzeteket építési szempontokból a következők szerint kell osztályozni: a talajokat az MSZ EN :2003, MSZ EN :2004 és az MSZ :2006 szerint kell megnevezni, a talajok általános leírásában, terepi felismerésében az MSZ EN :2004 szerint kell eljárni, a szilárd kőzetek mérnöki célú besorolásában az MSZ EN :2005 szerint kell eljárni. (2) A talajszemcséket a méretük alapján a 22. táblázat szerint kell megnevezni és jelölni.

89 D.11.I. MÁV ZRT. 89/ táblázat A szemcsék méretének megnevezése Szemcsecsoport Szemcsefrakció Jelölés Nagyon durva Durva Finom Szemcseméret mm Kőtömb LBo > 630 Görgeteg Bo Macskakő Co Kavicsok Gr 2,0 63 Durva kavics CGr Közepes kavics MGr 6,3 20 Apró kavics FGr 2,0 6,3 Homokok Sa 0,063 2,0 Durva homok CSa 0,63 2,0 Közepes homok MSa 0,20 0,63 Finom homok FSa 0,063 0,20 Iszapok Si 0,002 0,063 Durva iszap CSi 0,020 0,063 Közepes iszap MSi 0,0063 0,020 Finom iszap FSi 0,0020 0,0063 Agyag CI 0,002 (3) A talajokat az MSZ :2006 szerint a következő módon kell osztályozni, megadva a besorolás alapját: a durva szemcséjű (szemcsés) talajokat a szemeloszlás alapján, ha az iszap+agyagtartalmuk S 0, % és a plaszticitási indexük I P 10 %, a finom szemcséjű (kötött) talajokat a plaszticitási jellemzők alapján, ha az iszap+agyagtartalmuk S 0, % és a plaszticitási indexük I P 10 %, a vegyes szemcséjű talajok esetében a szemeloszlás és a plaszticitási jellemzők egyidejű figyelembevételével, ha az előbbi két szempont szerint nem egyértelmű a besorolás. A 18. ábra a talajok osztályozását mutatja.

90 90/279 MÁV ZRT. D.11.I. 18. ábra A talajok osztályozása a szemeloszlás alapján (4) A plaszticitási index alapján a 23. táblázat szerint kell a talajokat megnevezni. Plaszticitási index I P 23. táblázat A finom szemcséjű talajok osztályozása Csoportnév Megnevezés 10 % alatt nem plasztikus (szemeloszlás alapján) 10% és 15 % között kissé plasztikus iszap 15% és 20 % között sovány agyag közepesen plasztikus 20% és 30 % között közepes agyag nagyobb 30 %-nál nagyon plasztikus kövér agyag (5) A durva és a vegyes szemcséjű talajok viselkedését (főleg a tömöríthetőséget) nagyban befolyásolja a C u =d 60 /d 10 egyenlőtlenségi mutató, s jellemzi a C c =(d 30 ) 2 /(d 60 d 10 ) görbületi mutató. A szemeloszlás ezek alapján történő minősítését a 24. táblázat mutatja.

91 D.11.I. MÁV ZRT. 91/ táblázat A szemeloszlás jellemzése A szemeloszlási görbe alakja C u C c SZ-1 lapos > SZ-2 elnyúló 6 15 < 1 SZ-3 meredek < 6 < 1 SZ-4 hiányos szemeloszlású rendszerint nagy akármennyi (rendszerint < 0,5) (6) Az állapotot a durva szemcséjű talajok esetében a tömörségi index alapján a 25. táblázat, a finom szemcséjű talajok esetében a konzisztenciai index alapján a 26. táblázat szerint kell minősíteni. A talajok szervességét a 27. táblázat szerint kell minősíteni, a szerves talajok megnevezésére a 28. táblázat használandó. 25. táblázat A durva szemcséjű talajok állapotának minősítése Megnevezés Tömörségi index I D % L-1 nagyon laza 0 15 L-2 laza L-3 közepesen tömör L-4 tömör L-5 nagyon tömör táblázat A finom szemcséjű talajok állapotának minősítése A konzisztencia Konzisztencia index I c K-1 nagyon puha < 0,25 K-2 puha 0,25 0,50 K-3 gyúrható 0,50 0,75 K-4 merev 0,75 1,00 K-5 kemény > 1, táblázat A talajok szervességének minősítése Jellemzés A szervesanyag-tartalom ( 2 mm) tömegszázalékban S-1 kissé szerves 2 6 S-2 közepesen szerves 6 20 S-3 nagyon szerves > 20

92 92/279 MÁV ZRT. D.11.I. 28. táblázat A szerves talajok megnevezése Megnevezés Jellemzés H-1 Rostos tőzeg H-2 Rostos megjelenésű tőzeg Rostos szerkezet, könnyen felismerhető növényi szerkezet, csekély szilárdság Felismerhető növényi szerkezet; de annak már nincs szilárdsága H-3 Amorf tőzeg Növényi szerkezet nem látható, pépszerű konzisztencia H-4 Mocsári üledék H-5 Humusz Lebomlott növényi és állati maradványok; lehetnek szervetlen összetevői is Növényi maradványok, élőlények és váladékaik szervetlen öszszetevőkkel vegyesen (7) A közelítő osztályozásra (talajfelismerésre) az MSZ :2003 szerint a következő módszerek használhatók: a durva szemcséjű talajok szemcseméreteit szabad szemmel vagy nagyítóval lehet megítélni és így a szemeloszlást megbecsülni, a finom szemcséjű talajok esetében a száraz rögök szilárdságát vagy a rázogatás-gyúrás hatására bekövetkező vízleadást vizsgálva lehet a plaszticitás szerint minősíteni, s így különíthetők el az iszapok és a különböző agyagok, illetve megítélhető a konzisztencia is, a meszesség sósavcsepp hatásra bekövetkező pezsgés időtartama és intenzitása alapján minősíthető Az alépítményi földmű alapozása (1) Kellőképpen teherbíró és megfelelő nyírószilárdsággal rendelkező altalaj esetén a töltéstest rétegeit közvetlenül a terv szerint előkészített felszínre szabad felhordani. (2) A nem kellő nyírószilárdságú és teherbírású altalajt meg kell erősíteni. (3) Az altalaj alkalmasságának megítélését ellenőrző vizsgálatok alapján (MMK jogosultsággal rendelkező) geotechnikai tervezőnek kell véleményeznie. (4) Belvízveszélyes területen található töltések, valamint finomszemcséjű talajból készült, illetve magas talajvízszint mellett finomszemcséjű altalajra alapozott töltések építése esetén a kapilláris átnedvesedés megakadályozására egy cm vastagságú megszakító szűrőréteget kell beépíteni durva szemcséjű talajanyagból, vagy ennek helyettesítése történhet megfelelő és körültekintő hidraulikai számításokkal a tervezési élettartamra igazolt egyenértékű, alkalmazási engedéllyel rendelkező szivárgó geokompozit beépítésével. (5) Alábányászott, illetve egyéb süllyedésre érzékenyterületeken, lágy rétegek keresztezésénél különleges alapozások készítésére lehet szükség.

93 D.11.I. MÁV ZRT. 93/ A töltéstest anyagai (1) A töltéstestbe csak megfelelő fajtájú és minőségű anyagok építhetők be. Az alkalmasság megítélésekor a következőket kell figyelembe venni: kielégítő nyírószilárdság és merevség, kielégítő szemcseszilárdság, tartós térfogatállóság, megfelelő tömöríthetőség, külső behatásokkal szembeni mérsékelt érzékenység, környezetre gyakorolt hatás. (2) A földmű anyagjellemzőit úgy kell előírni, hogy a beépített anyag a tömörítés után a megkívánt szilárdságú, merevségű, tartósságú és áteresztőképességű legyen. Az elvárások megfogalmazásakor figyelemmel kell lenni a földmű céljára, valamint a ráépítendő tartószerkezet által támasztott követelményekre. (3) Földmű céljára megfelelő lehet csaknem minden jól osztályozott, természetes szemcsés anyag, továbbá bizonyos másodlagos anyagok, mint pl. az osztályozott bányameddő és a pernye. Bizonyos körülmények között egyes ipari termékek, mint pl. a könnyű adalékanyagok, is felhasználhatók. Kohéziós anyagok is megfelelhetnek, de ezek esetében különös gondossággal kell eljárni. (4) A földművek anyagainak előírásakor a következő szempontokat kell figyelembe venni: talajfajta: szemeloszlás, szervesanyag-tartalom, plaszticitás, vegyi agresszivitás, környezetszennyező hatások, áteresztőképesség, a beépítés utáni cementálódás (pl. kohósalak esetén). romlási hajlam: mállási ellenállás, ellenállás aprózódással szemben, oldhatóság, érzékenység alacsony hőmérsékletre és fagyásra, térfogat változási hajlam (duzzadó és roskadó anyagok), technológiai jellemzők: tömöríthetőség, beleértve az épülő földmű alatt levő talaj szilárdságát is, a kitermelés, szállítás és beépítés hatásai a beépítendő anyagra. (5) A töltésanyag alkalmasságát igazolni kell. (6) A kiegészítő rétegek töltésanyagaira, illetve a vízelvezető építményekre vonatkozó követelményeket be kell tartani. (7) Az egyes töltésrétegek anyagainak, valamint az altalajnak egymással szembeni szűrési stabilitása megfelelő legyen. (8) A töltéstestbe kerülő anyagok alkalmasságát kiegészítő kezeléssel lehet javítani: javítás kötőanyag hozzáadásával, javítás megfelelő talaj hozzákeverésével.

94 94/279 MÁV ZRT. D.11.I. (9) A kötőanyag hozzáadásával készülő javítás hatékonyságának tartósságát kivitelezése előtt vizsgálatokkal kell igazolni. (10) Az olyan ipari melléktermékek alkalmazása, mint pl. kohósalak vagy újrahasznosított építőanyagok, csak megfelelő, az ipari melléktermékre érvényes előírásokat figyelembe vevő vizsgálatok alapján engedhető meg. (11) A vasúti pályatest terhelési zónájában fűtőházi salak nem maradhat. Amennyiben e követelmény teljesítése környezeti körülmények, technológiai okok miatt nem lehetséges, akkor a salakos részt egyedi vizsgálatokon alapuló tervezést követően egyedi megoldással kell a teherviselő rétegszerkezetben tarthatóságát lehetővé tenni A talajok minősítése földműanyagként való általános alkalmasság szerint (1) Az általános alkalmasság minősítése azt jelenti, hogy az anyag felhasználható-e a szokványos technológiák és minőségi követelmények alkalmazásával a földmű valamely részében, illetve ez csak speciális kezeléssel lehetséges-e, az előírt tömörségű beépítéssel tartósan biztosítja-e a szokásosan elvárt mechanikai és hidraulikai paramétereket. (2) A földműanyagként való felhasználás szempontjából a következő minősítések adhatók. M-1 Kiváló földműanyagok a durva szemcséjű, S 0,063 5 % jellemzőjű talajok (kavicsok, homokos kavicsok, kavicsos homokok és homokok), ha C u 6 és szemeloszlásuk folytonos. M-2 Jó földműanyagok a durva szemcséjű, S 0,063 5 % jellemzőjű talajok (kavicsok, homokos kavicsok, kavicsos homokok és homokok), ha C u 6 és szemeloszlásuk hiányos, illetve ha 3 C u 6 és szemeloszlásuk folytonos, a vegyes szemcséjű, 5 S 0,063 15% jellemzőjű talajok (iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha szemeloszlásuk folytonos, a mállásra nem hajlamos, folytonos szemeloszlású kőzettörmelékek, ha legnagyobb szemcseméretük nem nagyobb 200 mm-nél. M-3 Megfelelő földműanyagnak minősítendők a durva szemcséjű, S 0,063 5 % jellemzőjű talajok, ha 3 C u 6 és szemeloszlásuk hiányos, a vegyes szemcséjű, 5 S 0,063 15% jellemzőjű talajok (iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha szemeloszlásuk hiányos, a vegyes szemcséjű, 15 S 0, % (és I p 10 %) jellemzőjű talajok (erősen iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha 8 w 18 %, a finom szemcséjű talajok, 10<I p 25 % jellemzőjű talajok, ha 10 w 20 %,

95 D.11.I. MÁV ZRT. 95/279 a mállásra nem hajlamos, kissé változó szemeloszlású kőzettörmelékek, ha legnagyobb szemcseméretük nem nagyobb 200 mm-nél. M-4 Elfogadható földműanyagnak minősítendők a durva szemcséjű, kissé szerves talajok, ha C u 3, finom szemcséjű a 25<I p 40 % jellemzőjű talajok, ha 12 w 24 %, a mállásra nem hajlamos, kissé változó szemeloszlású kőzettörmelékek, ha legnagyobb szemcseméretük nem nagyobb 320 mm-nél. M-5 Kezeléssel alkalmassá tehető földműanyagok közé sorolandók a durva szemcséjű, ha C u 3, a vegyes szemcséjű, 15 S 0, % (és I p 10 %) jellemzőjű talajok (erősen iszapos és/vagy agyagos kavicsok és/vagy homokok), ha w 8 %, illetve w 18 %, a finom szemcséjű, 10<I p 25 % jellemzőjű talajok, ha 7 w 10 %, illetve 20 w 24 %, a finom szemcséjű, 25<I p 40 % jellemzőjű talajok, ha 8 w 12 %, illetve 24 w 28 %, az aprózódásra és mállásra enyhén hajlamos és / vagy változékony szemeloszlású kőzettörmelékek. M-6 Földműanyagként nem használható talajnak tekintendők a finom szemcséjű, 10<I p 25 % jellemzőjű talajok, ha w 7 %, illetve w 25 %, a finom szemcséjű, 25<I p 40 % jellemzőjű talajok, ha w 8 %, illetve w 30 %, a finom szemcséjű, I p 40 % jellemzőjű talajok, a közepesen és nagyon szerves talajok, a szikes talajok, a mállásra hajlamos talajok vagy kőzetek, azok a talajok, amelyeknek a módosított Proctor-vizsgálattal maghatározott legnagyobb száraz térfogatsűrűsége dmax 1,75 g/cm 3. A talajok besorolásakor a kitermelési és a beépítési viszonyokat is mérlegelni kell. Egy talaj besorolása javítható, ha azt a tervező speciális vizsgálatokkal meggyőzően igazolja Építéstechnológiai célú minősítések A terep és a feltalaj minősítése (1) A munkagépekkel való járhatóság és a töltésépítés megkezdésének lehetősége szempontjából a terep és a feltalaj a következő módon minősíthető. A-1 Kedvező minősítés adható, ha nagytömegű, gumikerekes földmunkagépekkel (vélhetően vagy megtapasztaltan) jól járható a felület, a terep becsült vagy mért statikus teherbírási modulusa E 2 > 15 MPa, durva szemcséjű talajok alkotják a felső 50 cm-t,

96 96/279 MÁV ZRT. D.11.I. olyan finom szemcséjű talajok alkotják a felső 50 cm-t, amelyek konzisztencia indexe I c > 0,9. A-2 Bizonytalan minősítés adható, ha a terület (vélhetően vagy megtapasztaltan) csak néhány napos szárazság után járható jól gumikerekes, nagy munkagépekkel, de terepjárók és lánctalpas eszközök nedves időben is közlekedhetnek, a terep becsült vagy mért statikus teherbírási modulusa 7,5 < E 2 15 MPa, olyan finom szemcséjű talajok alkotják a felső 50 cm-t, amelyek konzisztenciaindexe 0,75 < I c 0,9. A-3 Kedvezőtlen minősítés adható, ha magas talajvíz van, csak kisebb munkagépekkel, terepjárókkal járható a terület, a terep becsült vagy mért statikus teherbírási modulusa 2,5 < E 2 7,5 MPa, olyan finom szemcséjű talajok alkotják a felső 50 cm-t, amelyek konzisztenciaindexe 0,5 < I c 0,75. A-4 Gyenge minősítés adható, ha tartósan belvizes a terület, csak gyalogosan és speciális járművekkel járható a terület, a terep becsült vagy mért statikus teherbírási modulusa E 2 2,5 MPa, olyan finom szemcséjű talajok alkotják a felső 50 cm-t, amelyek konzisztenciaindexe I c 0,5. A felsorolt kritériumok vagylagosan értendők, ha valamely gyengébb minősítés egyik feltétele teljesül, akkor oda kell besorolni a feltalajt. A minősítéskor gondolni kell az időjárás és a növényzet miatti változások lehetőségére, ezért a minősítés évszak- vagy időjárásfüggően más lehet A földanyagok fejthetőségének minősítése (1) A kitermelendő talajokat fejtésük nehézsége szempontjából a 29. táblázat szerint kell osztályozni az alábbiak figyelembevételével: előzetesen a talajok azonosító és állapotjellemzői alapján kell a fejtési osztályt megállapítani, a fejtési osztály a kivitelezésig elnedvesedés vagy kiszáradás miatt esetleg megváltozhat, változó talajviszonyok, illetve valamely fejtési osztályba határozottan nem sorolható földanyagok esetében két vagy több fejtési osztály százalékos megoszlása veendő alapul, a végleges osztályozást a helyszíni próbafejtés alapján kell meghatározni.

97 D.11.I. MÁV ZRT. 97/ táblázat Talajok osztályozása a fejtés szempontjából Talajosztály F-I. Laza homok Laza iszapos homok Laza termőtalaj Tőzeg stb. A talaj megnevezése F-II. Nedves homok Homokos kavics Könnyű homokos agyag Nedves, laza lösz, meszes vagy egyéb sókkal kötött nedves homok Apró- és közepes kavics 15 mm-ig Tömör termőföld, fűgyökérzettel Tőzeg és termőföld, 30 mm átmérőig terjedő gyökérzettel Homok és termőföld, kaviccsal és zúzalékkal keverve Leülepedett feltöltés kavics- és zúzalékkeverékkel stb. F-III. Összetömörödött meszes vagy egyéb sókkal kötött homok Kövér, lágy agyag, kavicszárványokkal Nehéz homokos agyag Durva kavics, nagyszemcse méretű folyami kavics és zúzalék, mm Száraz lösz, természetes nedvességű lösz kaviccsal keverve Termőföld vagy tőzeg, 30 mm-nél nagyobb átmérőjű gyökérzettel Homokos agyag kőzúzalékkal vagy kaviccsal és épülettörmelékkel keverve F-IV. Tömör agyag, kavicszárványokkal Kövér agyag és nehéz homokos agyag, benne kőzúzalék, kavics, épülettörmelék legfeljebb 25 kg-ig terjedő nagy kövekkel, legfeljebb 10 %-os nagykő tartalommal Csákány lapos végével fejthető kemény szikes agyag Agyaggal kötött konglomerátum, legfeljebb 10% 50 kg-os kőtömbbel Nagyszemű kavics 90 mm átmérőig, legfeljebb 10 kg-os kövekkel keverve F-V. Tömör, megkeményedett lösz és megkeményedett, sókkal kötött talaj Cementesedett építési törmelék Nem mállott kohászati salak Lágy márga és kovaföldes tömör agyag Kőgörgeteg, legfeljebb 30% 50 kg-os kőtömbtartalommal (ha kőtömbtartalma 30 %-nál nagyobb, a VI. kategóriába tartozik) Barnaszén Lágy kőszén Lágy mész- vagy homokkő Száraz, kemény agyag Gyengén cementesedett konglomerátum Különféle nem kemény pala Gipsz stb. Átlagos természetes térfogatsűrűség n (kg/m 3 ) Drénezet len nyírószilárdság c u (kn/m 2 ) A kitermelés módja, eszközei < 2,5 Lapáttal és ásóval könnyen fejthető 2,6 50 Ásóval, lapáttal, kevés csákányozással Lapáttal, állandó csákányozással, csákány lapos végével, kavicsos,köves talajok a csákány hegyes végével Lapáttal, csákány hegyes végével és bontórúd esetleges alkalmazásával Részben kézi erővel, bontórúddal, bontókalapáccsal és ékkel helyenkénti robbantások alkalmazásával

98 98/279 MÁV ZRT. D.11.I. 29. táblázat folytatása Talajok osztályozása a fejtés szempontjából (folytatás) F-VI. Tufa és habkő Lyukacsos, hasadékos mészkő Antracit Közepes keménységű pala Közepes keménységű márga Repedéses puha homokkő Mészcementtel kötött kavicsos konglomerátum, üledék kőzetből stb Fejtőkalapáccsal, ékkel, bontórúddal, robbantással F-VII. Tömör mészkő, dolomit, gránit, bazalt, andezit stb > 5000 Csak robbantással A földanyagok tömöríthetőségének minősítése (1) A földanyagokat a tömöríthetőség szempontjából a következők szerint kell minősíteni. T-1 Jól tömöríthető talajok közé sorolandók a durva szemcséjű talajok, ha egyenlőtlenségi mutatójuk C u 15, illetve ha 6 C u < 15 és a szemeloszlás folytonos, a vegyes szemcséjű talajok, ha S 0,063 40% és a víztartalom kedvező. T-2 Közepesen tömöríthető talajok közé sorolandók a durva szemcséjű talajok, ha egyenlőtlenségi mutatójuk 6 C u < 15, a vegyes szemcséjű talajok, ha S 0,063 40% és a víztartalom még elfogadható, a finom szemcséjű talajok, ha I p 25% és a víztartalom kedvező. T-3 Nehezen tömöríthető talajok közé sorolandók a durva szemcséjű talajok, ha egyenlőtlenségi mutatójuk 3< C u <6, a finom szemcséjű talajok, ha I p 25% és a víztartalmuk még elfogadható, a finom szemcséjű talajok, ha 25 < I p 40% és víztartalmuk kedvező. T-4 Nem tömöríthető talajok közé sorolandók a durva szemcséjű talajok, ha egyenlőtlenségi mutatójuk C u <3 és kezeléssel nem javítható, a finom szemcséjű talajok, ha víztartalmuk kedvezőtlen és kezeléssel sem javítható, a választott rétegvastagsághoz képest túlzottan nagyméretű szemcséket tartalmazó anyagok. (2) Módosított Proctor-vizsgálattal kell megállapítani a tömöríthetőséget az alábbi esetekben: kezelt talajok, egyéb földműanyagok, téli munkavégzéskor (figyelve arra, hogy a fagyott talaj nem tömöríthető). (3) A tömöríthetőség megítéléséhez legtöbb esetben szükséges a próbatömörítés elvégzése, különösen akkor, ha a szóba jövő talajok paraméterei a megadott határértékek közelében vannak. A próbatömörítés alapján egy-egy talaj az előbbiek szerinti besorolásnál gyakran kedvezőbb minősítést kaphat.

99 D.11.I. MÁV ZRT. 99/279 (4) A talajok tömöríthetőségének tájékoztató adatait a 30. táblázat tartalmazza. 30. táblázat Talajok tömöríthetőségének tájékoztató adatai Tömöríthetőség Jó Közepes Nehéz Nem U (d 60 /d 10 ) -tól A+I tartalom (tömeg%) -ig tól ig I P (%) -tól ig 20 - I C (%) -tól 0,9 0,9 1,25 -ig 1,25 1,25 0, Vízmozgásokkal kapcsolatos minősítések A talajok vízvezetőképességének minősítése földművekhez (1) A vízmozgások szabályozására beépítendő talajok a következők szerint minősítendők. V-1 Vízszállító a talaj, ha vízáteresztőképességi együtthatója k m/s, durva szemcséjű és kavicstartalma S %. V-2 Jó vízvezető a talaj, ha vízáteresztőképességi együtthatója k m/s, kavics és/vagy homok alkotja és iszap+agyagtartalma S 0,063 5 %. V-3 Közepesen vízvezető a talaj, ha vízáteresztőképességi együtthatója 10-9 k m/s, vegyes szemcséjű és 5 S 0, %, továbbá I p 10 %. V-4 Gyengén vízvezető a talaj, ha vízáteresztőképességi együtthatója k 10-9 m/s, finom szemcséjű és 10 I p 30 %. V-5 Vízzáró a talaj, ha vízáteresztőképességi együtthatója k m/s, finom szemcséjű és Ip 30 %. A megadott áteresztőképességi határok és minősítések T r 90% tömörségi fok feltételezésével érvényesek. Ha a vízáteresztő-képesség és a szemeloszlás különböző minősítést eredményez, akkor az áteresztőképességet kell meghatározónak tekinteni A talajok erózióérzékenységének minősítése földművekhez (1) A vízmozgások okozta szemcsemozgások veszélyessége szempontjából a következő minősítés lehetséges:

100 100/279 MÁV ZRT. D.11.I. E-1 Erózióérzékeny a talaj, ha egyidejűleg teljesülnek a következők: C u 15 és S 0,063 5, S 0,125 S 0,02 50 % (a szemcsék felének átmérője 0,02 mm és 0,125 mm között van), I p 15 % esetén S 0,063 S 0,002 2 S 0,002 (az agyagtartalom az iszaptartalom felénél kevesebb) E-2 Nem erózióérzékeny a talaj, ha durvább szemcsékből áll, kevesebb benne a homok és iszap, mint amit az előbbi definíció megad, finomabb szemcsékből áll a talaj, több benne az agyag, mint amit az előbbi definíció megad A fagyveszélyesség minősítése (1) Az azonosító jellemzők alapján a 31. táblázatban közölt kritériumok szerint lehet minősíteni a talajokat, így a durvaszemcséjű talajokat a szemeloszlásuk alapján, a finomszemcséjű talajokat a plaszticitási indexük alapján. A fagyveszélyesség minősítése X-1 fagyálló X-2 fagyérzékeny X-3 fagyveszélyes 31. táblázat A talajok minősítése fagyveszélyesség szempontjából Megnevezés homokos kavics kavicsos homok homok iszapos kavics iszapos homok A szemeloszlás jellemzői 0,02 mm-nél 0,1 mm-nél kisebb szemcsék tömegszázaléka Plaszticitási index I p(%) < 10 < sovány agyag közepes agyag kövér agyag > 30 iszapos kavics > 20 iszapos homok > 15 > 40 finom homok < 10 > 50 iszapos finom homok > iszap Ha egy talaj kétféle besorolást is kaphatna, akkor a kedvezőtlenebbet kell mértékadónak tekinteni. (2) Kedvezőbb minősítést nyerhetnek egyes talajok, és ezzel gazdaságosabb lehet a terv, ha kimutatható, hogy a fagyás szempontjából kritikus finom szemcsék olyan ásványokból állnak, melyekre a talajfagyás alatti víztartalom és térfogat növekedése nem vagy kevéssé veszélyes. Ehhez az ásványi öszszetétel DTA- vagy röntgenvizsgálattal határozható meg, az ásványok fagyveszélyességét pedig a szakirodalomban fellelhető tapasztalati adatok alapján lehet megítélni.

101 D.11.I. MÁV ZRT. 101/279 (3) Még pontosabb eredmények várhatók a közvetlen talajfagyasztási vizsgálatoktól, ezért indokolt esetben ezt el kell végezni. A talaj fagyás közbeni víztartalom- és térfogat-növekedését olyan berendezésekben kell megállapítani, melyekben a valóságosnak megfelelő módon fedett talajból csak felülről vonják el a hőt miközben az alulról vizet szívhat fel. A fagyveszélyességnek az ásványi összetétel vagy a kísérleti adatok alapján történő megítéléséhez szakértőt kell bevonni A talajok térfogatváltozási hajlamának minősítése (1) A vízfelvétel hatására bekövetkező duzzadás és a vízleadás miatti zsugorodás szempontjából a talajok a következők szerint minősítendők. D-1 Nem térfogatváltozó a talaj, ha plaszticitási indexe I p 15 %, iszap+agyag-tartalma S 0, %. D-2 Kissé térfogatváltozó a talaj, ha plaszticitási indexe 15 I p 20 %, lineáris zsugorodása l 3 %. D-3 Közepesen térfogatváltozó a talaj, ha plaszticitási indexe 20 I p 30 %, lineáris zsugorodása 3 l 6 %. D-4 Nagyon térfogatváltozó a talaj, ha plaszticitási indexe 30 I p 40 % lineáris zsugorodása 6 l 9 %. D-5 Különösen térfogatváltozó a talaj, ha plaszticitási indexe I p 40 %, lineáris zsugorodása l 9 %. (2) Ha a kétféle kritérium különböző minősítést eredményez, akkor a lineáris zsugorodást kell meghatározónak venni. A minősítés duzzadási célvizsgálatok alapján és a konkrét körülmények figyelembevételével módosítható Az alépítményi földmű építése (1) A töltéseket, a kiegészítő rétegeket és a háttöltéseket úgy kell megépíteni, hogy csekély süllyedésű és az időjárásra érzéketlen töltéstest jöjjön létre. Magas töltésekbe csak kevéssé összenyomható talajanyag épüljön be. (2) A töltésanyagokat a talajfajtától függő rétegvastagsággal rétegenként kell felhordani és tömöríteni. A minőségi követelmények és azok vizsgálata minden rétegre érvényes. Fagyott vagy erősen átnedvesedett töltésanyagot nem szabad beépíteni vagy eltakarni.

102 102/279 MÁV ZRT. D.11.I. (3) A finom és a durvaszemcséjű talajokból készített rétegváltásokat (szendvics-építésmód) kerülni kell. Ha a töltésépítés során mégis finom és durvaszemcséjű talajok rétegváltására kerül sor, akkor minden finomszemcséjű talajból készült réteget durvított felső síkkal és 5% kifelé lejtő kereszteséssel kell megépíteni. (4) Szükség esetén, a geotechnikai szakértőkkel egyetértésben, próbatöltéseket kell készíteni, amelyeken a megfelelőséget és az ellenőrzési módszereket vizsgálni lehet. (5) A 10 %-nál nagyobb lejtésű terep esetén az alapsíkot lépcsőzéssel kell kialakítani. Az alapsík lépcsőzése alapvetően a csúszásbiztonság növelését és adott esetben az építés megkönnyítését szolgálja. (6) Meglévő töltéshez új töltést csak lépcsőzött kialakítással és megfelelő tömörítési munkával szabad hozzáépíteni. A lépcsőket kb cm magassággal és 5% kifelé irányuló lejtéssel kell kialakítani. E lépcsőzés az összefogazódás révén a csúszás elkerülése mellett a süllyedéskülönbségek kiegyenlítését, valamint a régi és az új töltés közötti függőleges hézag kialakulásának elhárítását is szolgálja Az alépítményi földművel szemben támasztott követelmények (1) Az alépítményt megfelelő nyírószilárdságú és csak kevéssé összenyomható altalajra szabad elkészíteni. Az altalaj alkalmasságát szakértői értékelés alapján kell eldönteni. (2) A vágány alatti alépítményi földművet úgy kell elkészíteni, hogy az a követelményeknek a méretek, a tömörség, a teherbírás és az alakváltozások tekintetében eleget tegyen. Vasúti földművek építéséhez csak olyan talajok alkalmazhatók, amelyek kielégítik az Eurocode 7 előírásait azzal a kiegészítéssel, hogy a talaj száraz térfogatsűrűsége legalább dmax = 1,75 g/cm 3 legyen. (3) A statikus teherbírási vizsgálatok, valamint az alépítménykorona / kiegészítő réteg felső síkja deformációs vizsgálatai alapján rendszerint biztonsággal megbecsülhető, hogy az altalaj a vasúti forgalomból keletkező igénybevételeket beleértve a dinamikai hatásokból keletkezőket is, fel tudja-e venni. (4) Bevágásokban akkor lehet eltekinteni a megerősítő intézkedésektől, ha az ott lévő talaj megfelel a követelményeknek és a vonatkozó teherbírási és használhatósági követelmények teljesülése a teljes hosszra igazolható. Az igazolás a nyitott földműkoronán végzett közvetlen vagy közvetett talajvizsgálatok eredményei alapján adható ki.

103 D.11.I. MÁV ZRT. 103/ A tömörség vizsgálata (1) Minden töltés építése során vizsgálni kell a tömörséget és a teherbírást. A közvetlen vizsgálati módszereket előnyben kell részesíteni az indirekt módszerekkel szemben. Az ellenőrzés során csak azonos vizsgálati módszert szabad alkalmazni. Ettől a követelménytől el lehet térni, ha a különböző vizsgálati módszerek közötti korreláció bizonyítható. (2) A tömörség ellenőrzésére minden közvetlen módszer felhasználható (pl. laboratóriumi Proctor-vizsgálat, helyszínen rádióizotópos eljárás, térfogatmérés). A vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a vizsgálat módját. A felhasználható tömörségmérési módszerek a következők: a tömörített anyagból vett minta tömeg- és térfogatméréseivel (kiszúróhengeres magmintavétellel vagy zavart minta vételével és a minta helyének anyagkitöltéses térfogat mérésével), izotópos (radiometriás) tömörségméréssel (az elnyelt vagy visszavert sugárzásokat mérő kalibrált eszközzel, mely a nedves térfogatsűrűségről és a víztartalomról ad információt, vagy az utóbbit másként kell mérni), könnyű ejtősúlyos berendezéssel végzett dinamikus tömörségméréssel (az ejtősúly okozta tömörödés gyorsulásmérővel való mérése alapján kapcsolódó víztartalomméréssel), penetrométeres vizsgálattal (dinamikus vagy statikus szondával, a velük mért ellenállás és a tömörségi fok közötti előzetesen megállapított összefüggés alapján), statikus tárcsás terheléssel (a mért deformációs paraméterek és a tömörség közötti, a vizsgált talajra vonatkozó összefüggés alapján), dinamikus tárcsás terheléssel bármely ejtősúlyos berendezéssel (a mért deformációs modulus és a tömörség közötti, a vizsgált talajra vonatkozó összefüggés alapján), a teljes felületű tömörségellenőrzés módszerével (a tömörítés végén a tömörítő eszközre szerelt gyorsulásmérővel mérve a tömörítő eszköznek a próbabeépítés szerint megengedhető benyomódását), a tömörítési technológia betartásának ellenőrzésével (az előírt tömörséget a próbabeépítés szerint biztosító eljárás műszaki felügyeletével). (3) A tömörséget minden esetben mintavételi terv alapján kell ellenőrizni. A mintavételi tervet a kivitelező készít(tet)i el, és a beruházó vagy annak képviselője hagyja jóvá. A földmű fő tömegében min. 500 m 3 -enként kell mintavételi helyet biztosítani. A földmű zárórétege és a kiegészítő réteg felszínén 25 m-enként jelölendő ki vizsgálati hely. (4) Az üzemeltető képviseletében szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell végezni az alábbiak szerint: a földmű fő tömegében legalább 1500 m 3 -enként,

104 104/279 MÁV ZRT. D.11.I. a földmű zárórétegén és a kiegészítő rétegen 100 m-enként legalább négy helyen. (5) Kiegészítésképpen vagy a geotechnikai szakértővel egyetértésben a közvetlen vizsgálati módszer helyettesítésére az alábbi indirekt vizsgálati módszerek alkalmazása lehetséges a tömörségi állapot meghatározásánál: E 2 /E 1 viszonyszámok a statikus tárcsás terhelési módszerből, verő- és/vagy nyomószondázás, süllyedésmérés az egyes tömörítési műveletek között. (6) Előírt tömörségi érték: a kiegészítő rétegben T r = 96%, a földmű felső 50 cm vastag rétegében T r = 95%, a földmű felső 50 cm vastag rétege alatti 50 cm-ében T r = 94%, a műtárgyak háttöltésében, teljes mélységben T r = 96%, minden egyéb helyen T r = 92%. (7) A tömörségi fok megállapítása és minősítése nagyszámú (10 db vagy több) minta esetén a következők szerint történjék. A tömörségi fok megállapításához meg kell határozni, hogy egy d értékhez milyen dmax értéket rendelünk. A következők valamelyike szerint kell eljárni: mindegyik d értékhez a dmax is egyedi vizsgálattal határozandó meg, ha nagyon változékony a talaj, illetve ha vita van a minősítést illetően, valamely d értékhez a dmax azonosító vizsgálat, illetve az azonosító paraméterek és dmax előzetesen megállapított kapcsolata alapján vehető fel, ha trend jelleggel viszonylag jelentős mértékben változik a talaj, valamely d értékhez a dmax közelítő azonosítás, illetve dmax előzetesen közelítőleg felmért változásai alapján vehető fel, ha trend jelleggel kissé változó a talaj, és kevésbé jelentős a kérdés, a d és a dmax értékhalmazok hasonlítandók össze, ha véletlen szerűen és nem elhanyagolható mértékben változik dmax is, s ekkor a tömörségi fok átlaga és szórása: T r d dmax és s T Tr s d d 2 s dmax dmax paraméterű normális eloszlás elemzésével értékelhető, valamennyi d értékhez azonos dmax veendő fel az előzetes Proctorvizsgálatok átlag eredményeként, ha gyakorlatilag homogén a talaj és azonos a tömörítési technológia. (8) Az értékeléskor az utolsó előtti módszert kivéve mérésenként kell a tömörségi fokokat kiszámítani, majd azok átlagát és szórását számítani. A mérési módszerek egy része az előzetes kalibráció alapján közvetlenül a tömörségi fokot adja, s azok átlagát és szórását kell számítani. 2

105 D.11.I. MÁV ZRT. 105/279 (9) A tömörség a tömörségi fok átlagából és szórásából statisztikai értékeléssel a következőképpen adható meg a minősítés 10 db vagy több minta esetén: az előírt T tömörségi fok tűréssel teljesül, ha az elért tömörség n mintaszámmal megállapított átlagos T értékével és s T szórásával teljesül a következő egyenlőtlenség 1 T T 1,28 1 s T n A negatív tűrés értéke 3% lehet, de a tervező ennél szigorúbb előírást is adhat. (10) Ha a mérési szám 10 alatt van, úgy valamennyi pontban külön értékelendő a tömörség. A megengedett negatív eltérés minden egyes helyen egyformán T rp %-ban értve -2%. Ha a tömörségi érték az előírt érték és a megengedett alsó értékhatár között van, akkor a földmű tömörsége megfelelő. Ha a tömörségi érték a megengedett alsó értékhatár alatt van, a földmű tömörsége nem megfelelő és nem vehető át. Ha a tömörségi érték túllépi a megengedett felső határt, akkor a Proctor-vizsgálatot meg kell ismételni a mérés környezetéből vett talajmintából A teherbírás vizsgálata (1) A teherbírást az MSZ :1989 szerinti statikus tárcsás vizsgálattal kell ellenőrizni. A teherbírást a földmű zárórétegén és a kiegészítő réteg felszínén vágányonként és 100 m-enként legalább négy helyen kell megmérni egyenletes eloszlásban. (2) Dinamikus tárcsás teherbírásmérés minősítési céllal csak akkor alkalmazható, ha durva vagy vegyes szemcséjű a minősítendő talaj, ugyanazon a talajon statikus terheléssel kalibrálták a dinamikus mérést, a tömörség meghaladja az előírt értéket. A dinamikus tárcsás teherbírásmérés eredményei szabadon felhasználhatók a teherbírás egyenletességének jellemzésére. (3) A geoműanyagok feletti teherbírási vizsgálatoknál tudni kell, hogy a geoműanyagok rugalmas összenyomódása ronthatja a teherbírásmérés eredményét. (4) A mért E 2stat, illetve E din modulus értékek a 32. táblázatban foglaltaknak feleljenek meg.

106 106/279 MÁV ZRT. D.11.I. 32. táblázat Az E 2stat és E din modulus megkövetelt értékei a kiegészítő réteg tetején Sebesség (km/h) Modulus V E 2stat (MPa) E din (MPa) (5) A 32. táblázatban összeállított E 2stat és E din értékpárokat nem szabad korrelációs értékpárokként értelmezni, mert a két mérési módszer túlságosan különbözik egymástól ahhoz, hogy a modulusok összefüggése általánosan érvényes lehessen. Amíg a statikus tárcsás teherbírásmérés közben a terhelés okozta pórusvíznyomások a konszolidáció kivárása miatt nagyrészt megszűnnek, addig a dinamikus tárcsás teherbírásmérés közben a hirtelen megnövekvő pórusvíznyomás bizonytalanná teszi az eredményt. Az utóbbi esetében egy nagyobb kődarab is olyan teherbírás-növekedést okozhat, mely a statikus mérés során és a pályában a szemcsemozgások lehetősége miatt nem jelentkezik. (6) Amennyiben a zúzottkő ágyazat és az alépítmény között nincsen kiegészítő réteg, akkor az alépítmény koronasíkján a kiegészítő rétegre előírt E 2 értéket kell teljesíteni. (7) A karbantartási munkák során betartandó értékekről a D.11. Utasítás II. kötete intézkedik. (8) A teherbírás ellenőrzésére tervet kell készíteni, melynek tartalmaznia kell a teherbírás-ellenőrzés szempontjából egyben kezelt szakaszokat, illetve felületeket, a teherbírás-ellenőrzések számát (legalább 25 m-ként), a teherbírás mérésének módszerét, különösen, ha nem statikus tárcsás terhelésről van szó, a teherbírás értékelésének módját. A szakaszolás általában ugyanaz legyen, mint a tömörségellenőrzés esetében. A gyakoriságra vonatkozóan irányadónak tekinthető, hogy a záróréteg alsó síkja felett a tömörségméréssel együtt kerüljön rá sor. (9) A teherbírás minősítését csak a kiegészítő réteg tetején kell elvégezni. Azonban a tervezőnek a töltéstest jellemző réteghatáraira (pl. földmű zárórétege alatti síkra, a zárórétegre) is meg kell adnia az elérni kívánt teherbírási értékeket, s azokat a kivitelezés során ellenőrizni kell. (10) A statikus tárcsás terheléssel meghatározott E 2 teherbírási modulusokat a következők szerint kell értékelni. Valamennyi mérési helyre vonatkozóan a mért E 2 értéket, a felső zóna rétegződését, a lejjebb mért teherbírást, a zóna talajtípusait, tömörségeit és víztartalmait együtt értékelve meg kell állapítani, hogy a tervben előírt teherbírási modulus feltételezhetően megvan-e.

107 D.11.I. MÁV ZRT. 107/279 Egy egyedi E 2 értéket külön elemzés nélkül akkor szabad megfelelőnek tekinteni, ha egyszerre teljesül, hogy az legalább 10 MN/m 2 értékkel nagyobb az előírt méretezési teherbírási modulusnál, a vizsgált helyen a földmű felső 0,5 m-ének anyaga maradéktalanul teljesíti az előírt követelményeket, a tömörség eléri a 7.8. fejezetben leírt, vonatkozó értéket. A földműnek mindenütt biztosítania kell a méretezési teherbírási modulust. Ha az előbbiek szerint végzett ellenőrzés során mindegyik mérési helyen megfelelőnek bizonyul az eredmény, akkor teherbírási szempontból megfelelőnek tekinthető az egész földmű. Ha azonban homogénnek tekinthető talajokból, azonos módon felépülő felső földműzónára azonos körülmények mellett is jelentős szórást mutatnak az adatok, és viszonylag sok adat van kevéssel a méretezési teherbírási modulus felett, akkor statisztikai értékelés is szükséges. Ki kell mutatni, hogy a tervben előírt E 2 méretezési teherbírási modulus = 5 MPa negatív tűréssel úgy teljesül, hogy a mért teherbírási modulusok átlagos E 2 értékére és s E szórására igaz, hogy 1 n E 2 E 2 1,28 1 s E. Ha a teherbírás nem felel meg, akkor a leggyengébb eredmények helyétől indulva kell elemezni ennek okát. Különösen vékonyabb (kb. 20 cm-es) durva szemcséjű felső réteg és agyag földmű esetén indokolt feltárni a felszínt, s vizsgálni az alsó réteget. A teherbírás feljavítását általában szakértők bevonásával kell megoldani Egyéb vizsgálatok (1) A kiegészítő réteg anyagának talajfizikai jellemzőire vonatkozó vizsgálatokat 500 m 3 -enként kell dokumentáltan elvégezni. (2) A földmű és a záró réteg profilhelyességét, azaz a koronaszélességet, a keresztesést és a magassági helyzetet geodéziai méréssel kell ellenőrizni A minőségi osztályba sorolás alapját a keresztmetszeti méreteltérések képezik. A keresztmetszeti méréseket a 20 m-enként kitűzött vágánytengelyre merőlegesen, a földmű teljes keresztmetszetében kell végrehajtani vízszintes és magassági értelemben egyaránt. Kötelezően bemérendő földműkoronán vágányonként legalább 3 pont és a földmű töréspontjain, a rézsűfelületen is legalább 3 pont. A mérés adatait M 1:100 méretarányú keresztszelvényekben kell ábrázolni, feltüntetve a mérési pontoknál a méreteltéréseket. (3) A földmű és a kiegészítő réteg koronasíkját a 33. táblázat szerint kell minőségi osztályba sorolni.

108 108/279 MÁV ZRT. D.11.I. 33. táblázat Megengedett méreteltérések a földmű és a kiegészítő réteg koronasíkjának minőségi osztályba sorolásához Mért jellemző Minőségi osztály I. II. III. A koronasík magassági eltérése a tervezettől 3 cm 4 cm 5 cm A koronaszélesség eltérése a tervezettől +15 cm / -5 cm + 20 cm / -5 cm +25 cm / -5 cm A rézsűfelület szintjének megengedett eltérése a tervezettől 10 cm 15 cm 20 cm (4) A földmű zárórétege mindaddig nem takarható el, amíg a minőségi átvétel meg nem történt, és az engedélyt a beruházó vagy képviselője építési naplóbejegyzéssel meg nem adta. (5) A földmű kiegészítő rétegét a 34. táblázat szerint kell minőségi osztályba sorolni, amelynek alapját a keresztmetszeti méreteltérések képezik. A keresztmetszeti méréseket 20 m-enként, a megelőző (2) pontban megadott helyeken végrehajtott keresztmetszeti mérésekkel pontosan megegyező helyen kell elvégezni, így a kiegészítő réteg vastagsága a két méret különbségeként egyértelműen meghatározható. A mérés adatait a végrehajtott mérés után elkészített M 1:100 méretarányú keresztszelvényen kell feltüntetni, a méret eltérésekkel együtt. 34. táblázat Megengedett méreteltérések a földmű kiegészítő rétegének minőségi osztályba sorolásához Mért jellemző A kiegészítő réteg vastagságának eltérése a tervezettől A kiegészítő réteg koronaszélességének eltérése a tervezettől Minőségi osztály I. II. III. 3 cm 4 cm 5 cm +15 cm / -5 cm + 20 cm / -5 cm +25 cm / -5 cm (6) A földművek minőségi osztályba sorolása a 33. és 34. táblázat adatai alapján megállapított méreteltérések szerint: I. osztályú a földmű a minősítési szakaszon, ha a 2. és 3. pontban vizsgált méretek legalább 90%-a az I. osztályú intervallumba esik és csak 10%-a II. osztályú, III. osztályú adat pedig nincs, II. osztályú a földmű a minősítési szakaszon, ha a 2. és 3. pontban vizsgált méretek kevesebb, mint 90%-a az I. és II. osztályú intervallumba esik és legfeljebb 10%-a III. osztályú, III. osztályú a földmű a minősítési szakaszon, ha a 2. és 3. pontban vizsgált méretek kevesebb, mint 90%-a a II. és III. osztályú intervallumba esik azzal a kikötéssel, hogy osztályon kívül eső méret nem fogadható el. Az átépítés elvégeztével az alépítmény minőségének megismerése céljából a roncsolásmentesség érdekében georadaros felmérést kell végezni, melyet 200 m-ként CPT szondázással kell kalibrálni.

109 D.11.I. MÁV ZRT. 109/ Süllyedések elleni intézkedések (1) A töltés tömörödése és az altalaj összenyomódása által okozott süllyedések miatt a töltést a 19. ábrának megfelelően úgy kell elkészíteni, hogy a koronasík és a rézsűk a töltésépítés végén a várható süllyedés mértékének megfelelően magasabban legyen, mint a tervezett magasság. 19. ábra A várható süllyedések figyelembevétele (2) A süllyedés időbeli lefolyása és nagysága befolyásolható: a töltés talajanyagának típusával és víztartalmával, tömörítéssel (tömörítés módjával, tömörítési energiával, ráhordás magasságával), a beépítés ütemezésével (a pórusvíznyomások leépülésével), speciális megoldásokkal. (3) Süllyedés különbségekre különösen a töltés és a bevágás közti átmenetekben, valamint a földműről a műtárgyra való átmenetekben kell számítani. Veszélyes süllyedéskülönbségek kialakulása ellen az alábbi megoldások ajánlhatók: az altalaj teljes vagy részleges cseréje, speciális töltésalapozás, a töltésanyagok típusára és tömörítésére vonatkozó követelmények fokozása, geoműanyagokkal erősített kiegészítő réteg készítése. (4) A töltésépítés közben és után fellépő süllyedéseket mérésekkel kell ellenőrizni. Az altalaj és a töltéstest süllyedését egyaránt dokumentálni kell. A süllyedés mérhető: geodéziai módszerekkel (pl. szintezés), süllyedésmérő berendezéssel, hidrosztatikus szintezővel, deflectométerrel, fotogrammetriai eljárással. A süllyedésmérések pontosságára megkövetelt értékek: zúzottköves felépítmény esetén ± 5,0 mm, merevlemezes felépítmény esetén ± 2,0 mm.

110 110/279 MÁV ZRT. D.11.I Egyéb szabályozások (1) Az időjárási hatásokra érzékeny talajokból készült rétegeket nem szabad hosszabb időre kitenni az időjárás hatásainak. Az építés idejére védőintézkedésként javasolható: építési fóliával való lefedés (az átnedvesedés ellen), hőszigetelő réteggel való lefedés (a fagy ellen), kötőanyagos kezelés (átnedvesedés ellen és/vagy a járhatóság javítására). (2) A földművön az építési forgalom csak akkor engedhető meg, ha az a későbbi üzemi használatot károsan nem befolyásolja. Hosszabb időtartamú építési nehézforgalom esetén építési/felvonulási utakat kell építeni. (3) A földműkoronán és a kiegészítő rétegen átvételük után gépjárművel, munkagéppel közlekedni már nem szabad, hogy megengedhetetlenül nagy deformációk ne alakuljanak ki. Amennyiben ilyen deformációk mégis kialakulnak, akkor meg kell ismételni az átvételt az ahhoz kapcsolódó egyenletességi, illetve tömörségi és teherbírási vizsgálatokkal együtt, még az újabb réteg felhordása előtt. (4) Csak olyan geoműanyagok használhatók fel, amelyeknek az adott feladatra való alkalmasságát igazolták. (5) Amennyiben a földműre fektetett nagy szakítószilárdságú anyagok (pl. georácsok) a későbbi munkákat megnehezíthetik, azok alkalmazását a szükséges mértékre kell korlátozni. A geoműanyagok beépítésével kapcsolatos előírásokat, feltételeket lásd a es pont (7)-es bekezdésében. (6) A töltéstestek és a műtárgyak közötti átmenetekre, valamint a különböző merevségű és teherbírású töltéstestekre vonatkozóan a fejezetben leírtakat kell figyelembe venni. (7) A partvédelemre vonatkozóan a 13. fejezetet kell figyelembe venni. (8) A víz- és talajvédelemre vonatkozóan a 14. fejezetet kell figyelembe venni. (9) A földművek biológiai védelmére vonatkozóan a 15. fejezetet kell figyelembe venni. (10) A töltéstestbe kerülő építményekre vonatkozóan a 16. fejezetet kell figyelembe venni.

111 D.11.I. MÁV ZRT. 111/ Régi földmű stabilizálása kötőanyaggal (1) Régi földműkoronát kötőanyagos stabilizálással lehet javítani, amivel növelhető a nyírószilárdsága, a teherbírása, javítható a tömöríthetősége és a földmű tetejének vízzárósága. (2) A régi földmű zárórétegének stabilizálása különböző kötőanyagokkal és (részben) eltérő technológiákkal valósulhat meg. Új eljárás csak akkor alkalmazható, ha az érvényes szabályozás szerinti engedéllyel rendelkezik. A stabilizálást csak helyi körülményekre adaptált, részletes technológiai utasítás alapján szabad kivitelezni. Ennek ki kell terjednie a következőkre: az eljárás alapjainak rövid ismertetése, terület előkészítése, kötőanyag fajtája, kötőanyagra vonatkozó követelmények ellenőrzése, a javított réteg előállításának műveletei és technológiai követelményei, felületképzés, tömörítés, utókezelés, az elkészült réteggel szembeni követelmények ellenőrzése (próbatest és helyszíni vizsgálatok), munka- és környezetvédelem. (3) A talajok hidraulikus kötőanyagú stabilizálásának követelményeit (alapanyagok, laborvizsgálatok, gyártásellenőrzés) az alábbi szabványok fogalmazzák meg: MSZ EN :2006 Hidraulikus kötőanyagú keverékek. Előírások. 10. rész: Cementtel kezelt talaj MSZ EN :2006 Hidraulikus kötőanyagú keverékek. Előírások. 11. rész: Mésszel kezelt talaj (4) A kötőanyaggal stabilizált rétegre kerülő kiegészítő réteg koronáján mért teherbírás (E 2 modulus) megfelelőségének igazolása mellett tekintettel kell lenni a 6.6. fejezetben az alakváltozások vizsgálatára és igazolására vonatkozóan leírtakra is. (5) A stabilizálási eljárás csak akkor hoz kielégítő eredményt, ha a pályatest víztelenítését is gondosan megtervezik és megvalósítják, beleértve a felszíni vizek elvezetését és a kapilláris vízszintemelkedés megszakítását is. (6) A tervezett talajstabilizálási eljárásra vonatkozó műszaki követelményeket, feltételeket a helyi adottságok alapján (pl. kiinduló teherbírási értékek) már az engedélyezési, de legkésőbb az ajánlatkérő tervben meg kell határozni. A részleteket geotechnikai szakértővel kell egyeztetni. A helyszíni adottságok és a vasúti forgalomból eredő hatások figyelembevételével igazolni kell a tervezett eljárás tartósságát és a javítási hatást. (7) A kötőanyagos stabilizálás fajtáját és technológiai paramétereit csak előzetes laboratóriumi vizsgálatok alapján szabad megállapítani. Meg kell határozni a talajazonosító jellemzőket, az átdolgozandó rétegvastagságot, a víz-,

112 112/279 MÁV ZRT. D.11.I. illetve a kötőanyag adagolás mennyiségét, a tömöríthetőséget és a várható teherbírást. A tervezés során geotechnikai szakértővel kell egyeztetni. (8) Nem végezhető stabilizálási munka, ha fagyott állapotú a talaj, a léghőmérséklet 0 o C alatt van, a talaj nagyon puha konzisztenciájú, hosszú, csapadékos időszak várható. (9) Az alkalmazandó stabilizálási eljárás fajtáját a talaj típusa alapján kell meghatározni. Az eljáráshoz felhasználható kötőanyag cement, mész vagy alkalmas vegyszer lehet. A cementes talajstabilizálás iszapos homok, iszapos kavics, esetleg homokos kavics és homok esetén alkalmazható. A meszes talajstabilizálás agyagtalajok, iszapok, esetleg iszapos vagy agyagos kavicsok és homokok javítására alkalmasak. A legjobb eredmény közepes és kövér agyagok esetén érhető el, de hatásos sovány agyag és iszaptalajok esetében is. A talaj nem tartalmazhat szulfátokat vagy más olyan károsító anyagokat, amelyek a mész hozzáadását követően a keverék megengedhetetlen duzzadását okozhatják. Vegyszeres stabilizációval azok a talajok javíthatók eredményesen, amelyek finomszemcse-tartalma (a 0,06 mm alatti frakció) legalább 5-20%, de a finomszemcséjű frakció plasztikus indexe (I p ) lehetőleg ne legyen 30%-nál, folyási határa (w L ) pedig 40 %-nál nagyobb. A legnagyobb szemcsenagyság d max mm legyen. (10) A cementes stabilizációhoz általában CEM II. típusú, N jelű (normál szilárdulású), 32,5 szilárdsági osztályú cementet kell használni. A cementtel kapcsolatos követelményeket az MSZ EN 197-1:2011 és MSZ EN 197-2:2000, a vizsgálatokat az MSZ EN szabványok tárgyalják. A cementtel stabilizált rétegben a zsugorodás, a hőmérsékletváltozás hatására keresztirányú repedések alakulnak ki, s a megszilárdult rétegben a forgalom újabb repedéseket idézhet elő. (11) A meszes stabilizációhoz mészkőliszt vagy mészhidrát használható fel. Az alkalmazott oltatlan mész feleljen meg az MSZ EN 459-1:2011 szabvány követelményeinek. A vizsgálatokat az MSZ EN 459-2:2011 szabvány alapján kell végezni. (12) A vegyszeres stabilizációs eljárás során az adalékszernek a talajba juttatása után a talaj finom szemcséi morzsásodnak. A talaj+adalékszer keverék könnyebben tömörödik, a vízáteresztőképesség csökken, a szilárdság nő. Kivitelezhető helyszíni keveréssel vagy telepen történő előkeveréssel. Meg kell oldani a kezelt réteg felületén összegyűlő víz folyamatos elvezetését és a stabilizált réteg alatti talajzóna víztelenítését.

113 D.11.I. MÁV ZRT. 113/279 (13) A stabilizálandó talaj szervesanyag-tartalma az 5 tömegszázalékot nem haladhatja meg. A szerves szennyeződést az MSZ :1982 szerint kell vizsgálni. (14) A stabilizált keverék legnagyobb száraz térfogatsűrűségét ( dmax ) és legkedvezőbb tömörítési víztartalmát (w opt ) az MSZ EN :2003 szabványban előírtaknak megfelelően az MSZ EN :2011 szabvány szerinti módosított Proctor-vizsgálattal kell megállapítani. (15) A stabilizált réteg minőségellenőrzése a rétegvastagság, a tömörség és a teherbírás méréséből áll. A tömörségre és a teherbírásra vonatkozóan a 7.8. és 7.9. fejezetben leírtaknak kell teljesülniük. (16) A teherbírásmérések során figyelembe kell venni, hogy a szilárdulás időigényes folyamat, s a teherbírás jelentős megemelkedéséhez napok (hetek) szükségesek.

114 114/279 MÁV ZRT. D.11.I. 8. Geoműanyagok alkalmazása a vasúti alépítményben 8.1. Fogalommeghatározások Bentonitpaplan: Geotextíliából és nagyon kis áteresztőképességű földanyagból (bentonit esetleg más agyag) gyártott lemezszerű szerkezet, melyet talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak mérnöki szerkezetekben. Bitumenes geomembrán: Viszonylag nagy vízzáróságú, természetes bitumenből készült síklemez. Elasztomer geomembrán: Viszonylag nagy vízzáróságú, elasztomer polimerből készült síklemez. Erősítő geokompozit: Különböző geoműanyagokból összeállított szerkezet a talaj erősítésére. Extrudált georács: Extrudálással készült, majd kilyukasztott polimer lemez egy- vagy kétirányú nyújtásával előállított, a nyújtás irányában polimerizálódott, merev kapcsolatú georács. Funkció: Valamely geoműanyag elkülönítetten értelmezhető fizikai, mechanikai vagy hidraulikai feladat ellátása mérnöki szerkezetben. A legtöbb alkalmazás esetén a geoműanyagok egyszerre több funkciót is teljesítenek. Geocella: Áteresztő polimer (szintetikus vagy természetes) anyagú georács vagy geomembrán sávokból váltakozó rögzítéssel készített, háromdimenziós, méhsejtszerű szerkezet, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak erózióvédelmi vagy teherviselő elemként mérnöki szerkezetekben. Geocső: Polimer anyagból extrudálással készített, sima vagy bordázott, zárt vagy perforált cső, melyet geohidraulikai szerkezetekben használnak. Geofüggöny: Vékony polimer szálakból készített hálószerű, síkbeli termék, melyet elsősorban szikla- és földfalak veszélyes kipergésének megakadályozására használnak. Geohab: Könnyűsúlyú, magas hézagtartalmú, polimer anyagú, 1-2 m oldalméretű blokkszerű elemek, melyeket talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva és/vagy azok helyett használnak mérnöki szerkezetekben. Geoháló: Síkbeli, polimer anyagú, extrudálással vagy csomózással összekapcsolt szálakból álló, a georácsoknál sokkal kisebb szilárdságú szerkezet,

115 D.11.I. MÁV ZRT. 115/279 melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva hidraulikai célból használnak mérnöki szerkezetekben. Geokompozit: Gyártott vagy szerelt, legalább két geoműanyag elemből álló szerkezet, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak mérnöki szerkezetekben. Geokompozit drénszalag vagy -lemez: Előregyártott, felszín alatti víztelenítő szerkezet, melyet geotextília szűrőburkolat és merevítő/távtartó szalagvagy lemez (geoháló, préselt műszálgomolyag, bordás szalag, hullámosított lemez stb.) alkot. Geokonténer: Talaj tárolására, előírt formájú földtest kialakítására (zsaluszerűen) használható polimer anyagú zsákok, medencék. Geomembrán: Viszonylag nagy vízzáróságú, polimer (szintetikus vagy természetes) anyagú síklemez, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva hidraulikai célból használnak mérnöki szerkezetekben. Geoműanyag: Polimer (szintetikus vagy természetes) anyag, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak geotechnikai, hidraulikai, közlekedési és környezetvédelmi célból a mérnöki szerkezetekben. Geopáncél: Áteresztő geoműanyag, melyet szabályos rendben elhelyezett burkoló-elemekkel együtt fektetnek a talaj felszínére az erózió megakadályozása érdekében. Geopokróc: Áteresztő, biológiailag lebomló (szintetikus vagy természetes) textíliaszerű anyagból készült szerkezet, melyet a talaj felszínére fektetnek ideiglenes (általában a növényzet megerősödéséig tartó) erózióvédelem céljából. Georács: Síkbeli, polimer anyagú, szálak/szalagok extrudálás, kötés vagy szövés általi összekapcsolásával készülő, szabályos, nyitott, egy- vagy többirányú húzóerő felvételére képes geoműanyag, amelyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak teherviselő elemként a mérnöki szerkezetekben. Geoszalag: Polimer anyagú szalag, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva erősítési céllal használnak mérnöki szerkezetekben. Geoszálak: Polimer szálak, melyeket a talajjal összekeverve, annak erősítésére használnak. Geoszőnyeg: Háromdimenziós, áteresztő, polimer anyagú, kötött szálakból készült szerkezet a fű és kis növények gyökereinek erősítésére és a növények erózióvédelmi korlátainak kiterjesztésére tartós erózióvédelem céljából.

116 116/279 MÁV ZRT. D.11.I. Geotávtartó: Háromdimenziós, polimer anyagú, más elemek távolságát szabályozó szerkezet, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak mérnöki szerkezetekben. Geotextília: Sík, áteresztő, polimer (szintetikus vagy természetes) nemszőtt, hurkolt vagy szőtt textília, melyet a talaj/kőzet és/vagy más geotechnikai anyagokhoz kapcsolva használnak többféle funkcióval mérnöki szerkezetekben. Hegesztett georács: Polimer anyagú szálak, szalagok vagy pászmák két vagy több kötegéből hegesztett kötéssel gyártott, rendszerint derékszögű georács. Hurkolt georács: Polimer anyagú szálak, szalagok vagy pászmák rendszerint derékszögű összehurkolásával gyártott georács. Hurkolt geotextília: Egy vagy több gyapotfonál, rostszál, műszál vagy más elem hurkolásával készült geotextília. Nemszőtt geotextília: Irányítottan vagy véletlenszerűen rendeződött, mechanikusan és/vagy hőkezeléssel és/vagy vegyileg megkötött rostszálakból, műszálakból vagy más elemekből gyártott lemez, szövet vagy vatta. Plasztomer geomembrán: Viszonylag nagy vízzáróságú, plasztomer polimerből készült síklemez. RDG radarral detektálható geotextília: Utólagos, roncsolásmentes, kitakarás nélküli georadarral történő vizsgálatokhoz kifejlesztett geotextília. RDG= (Radar Detectable Geotextile) georadarral érzékelhető geotextília. Szőtt georács: Polimer anyagú szálak, szalagok vagy pászmák rendszerint derékszögű összeszövésével gyártott georács. Szőtt geotextília: Fonalak, rostszálak, műszálak, szalagok vagy más elemek két vagy több kötegének, rendszerint derékszögű fűzésével előállított, nagy húzószilárdságú geotextília A geoműanyagok funkciói (1) A tervezés során először a geoműanyag szerkezettől elvárt funkciókat, az azokból adódó számszerűsített követelményeket kell megállapítani, s ezután kell az ezek teljesítésére képes geoműanyag szerkezetet, terméket kiválasztani. (2) A geoműanyagoknak általánosságban a következő elkülönített funkciói lehetnek: Szigetelés: a víz talajbeli mozgásának megakadályozása a geoműanyag tartós vízzárósága által.

117 D.11.I. MÁV ZRT. 117/279 Drénezés: a talajban mozgó víz összegyűjtése és szállítása a geoműanyag tartós síkbeli vízszállítóképessége által. Szűrés: a víz valamely talajrétegből való átszivárgásának megengedése oly módon, hogy közben a talajszemcsék ellenőrizetlen mozgását a geoműanyag tartósan meggátolja a síkra merőleges vízszállító- és szemcsevisszatartási képessége által. Felszíni erózióvédelem: felszíni talajrészecske csapadék és/vagy szél által okozott eróziójának megakadályozása. Elválasztás: két különböző geotechnikai anyag (különböző típusú talajok, kőanyagok, stabilizációk stb.) keveredésének megakadályozása a geoműanyag tartós erőssége (robosztussága) révén. Védelem: a lokális feszültségek csökkentése valamely felület vagy réteg károsodásának megakadályozása vagy csökkentése végett a geoműanyag tartós robosztussága révén. Erősítés: valamely geotechnikai szerkezetben fellépő feszültségekkel és alakváltozásokkal szembeni ellenállás létrehozása vagy növelése a geoműanyag tartós húzási ellenállásának, valamint a talaj és a geoműanyag közötti mechanikai kapcsolatnak a felhasználásával. Oldalhatárolás: a talajok oldalirányú mozgásának megakadályozása geoműanyag elemekkel. Tárolás: talajok vagy hasonló anyagok tárolása a beépítéskor meghatározott alakkal és méretekkel, gátolva a tárolt anyag elvesztését, elmozdulását, illetve alakváltozását. Töltéskönnyítés: töltéstest építése könnyű geohab blokkokból az altalaj öszszenyomódásának csökkentése céljából. Fagyvédelem: hőszigetelő geohabok beépítése a földművek átfagyó felső zónájába a fagy- és olvadási károk elhárítására. Deformációk minimalizálása: hexagonális georács alkalmazásával a kiegészítő réteg szemcséinek oldalirányú elmozdulását hatékonyan akadályozva azt stabilizálja A geoműanyagok alkalmazási köre (1) A geoműanyagok alkalmazási körein olyan geotechnikai, hidraulikai, közlekedési és környezetvédelmi vagy más célú mérnöki szerkezetekben való megjelenésüket értjük, melyekben egy vagy több olyan funkciót teljesítenek, amely a szerkezet alkalmassága szempontjából elengedhetetlen vagy legalábbis előnyös. (2) Töltésalapozás esetén a gyenge teherbírású altalajra a (viszonylag magas) töltés alá egy vagy több geotextília és/vagy georács réteget, esetleg geokompozitot, majd arra szemcsés anyagot lehet/kell fektetni, illetve nagyobb erősítési igény esetén georácsokból szerelt és szemcsés anyaggal kitöltött geocellát építeni azért, hogy elkerüljük a töltés állékonyságvesztését,

118 118/279 MÁV ZRT. D.11.I. csökkentsük a töltéskorona süllyedéseit és/vagy különbségeit, gyorsítsuk a konszolidációt mindenekelőtt az erősítési, továbbá az elválasztási és a szűrési, kis részben a drénezési funkció révén. Kiegészítőleg az altalajba, a konszolidáció gyorsítására, geodrének is lemélyíthetők, s ezzel az építés közbeni állékonyság is növelhető. Különösen kritikus esetben a töltés alá még kavicsoszlopok vagy kavicscölöpök is készíthetők, s ekkor a georácsok az oszlopok, vagy a cölöpök közötti áthidalást is szolgálják. (3) Töltéstest építésekor annak egymástól különböző anyagú részeit vagy a töltéstest bizonyos zónáit geotextíliával vagy geomembránnal, illetve geokompozitokkal lehet/kell lehatárolni azért, hogy megvédjük őket a szomszédos zónákkal való elkeveredéstől, vagy megakadályozzuk az elnedvesedést, s az ezzel járó állapotromlást, elsősorban az elválasztási vagy a szigetelési, másodsorban a szűrési és drénezési funkció révén. (4) Földművek teherbírásának növelése céljából a gyenge teherbírású altalajra vagy mesterségesen kialakított földfelületre az építendő töltés, a felvonulási utak szemcsés pályaszerkezeti rétegei alá egy esetleg több geotextília és/vagy georács réteget lehet/kell fektetni a terület járhatóságának biztosítására, a kötőanyag nélküli szerkezet nyomvályúsodásának csökkentésére, fontossági sorrendben az erősítési, az elválasztási, a szűrési és a drénezési funkció révén. (5) Rézsűvédelem céljából a földrézsűk felszínére általában humusztakaróval és fűmagokkal együtt lehet/kell a geotextíliát, geohálót, geopokrócot, geoszőnyeget, geocellát, geokompozitot, esetleg geomembránt, illetve geofüggönyt lefektetni, hogy ideiglenesen (a növényzet megerősödéséig) vagy tartósan (a növények védelmét is biztosítva) az erózióvédelmi funkciót hasznosítva megvédjük a földrézsű felületén levő szemcséket attól, hogy a lehulló és lefolyó víz magával ragadja őket. Ide lehet sorolni (de szokás külön is kezelni) a sziklarézsűk azon védelmét is, amellyel a kipergő szikladarabok elmozdulását megakadályozzuk vagy (csak) szabályozzuk a sziklafelületre rögzített georácsokkal, geohálókkal vagy geofüggönnyel. (6) Rézsűk erősítése céljából a töltésanyag nyírószilárdsága által megengedettnél meredekebb, de 70 -nál laposabb rézsűvel határolt földtestbe több rétegben georácsot vagy szőtt geotextíliát építünk be új meredek földmű rézsűállékonyságának biztosítására, meglévő töltésrézsűk szélesítésére, megcsúszott rézsűk helyreállítására, főként az erősítési és kötött töltésanyag esetén a drénezési funkciót hasznosítva. Szükség esetén a meredekebb rézsű felszínét az erózió ellen geoműanyagokkal kell védeni.

119 D.11.I. MÁV ZRT. 119/279 (7) Erősített földtámfal kialakításakor a földanyag nyírószilárdsága által megengedettnél és 70 -nál meredekebb síkkal határolt földtestbe több rétegben georácsot, geotextíliát vagy geoszalagot építünk be, és azokat a homlokfalat lezáró, geoműanyagból vagy betonból, vasbetonból készülő elemekhez kapcsoljuk a töltésanyag saját állékonyságának biztosítására, a töltésanyaggal megtámasztott földtömeg állékonyságának biztosítására az erősítési funkció által. (8) A földművekhez csatlakozó szerkezetek (falak, támfalak, hídfők, cölöpök, geo-membránok) és a töltésanyag közé geotextíliát, esetleg geokompozitot építünk be a csatlakozó szerkezetek védelmére, a vízelvezetés céljából, védelmi és erősítési, illetve drénezési és szűrési funkcióra. (9) A földművekhez létesülő víztelenítő szerkezetek esetében a szivárgókba geocsövet, a víztelenítendő talaj és a szivárgótest, valamint szükség esetén a szivárgótest és geocső közé geotextíliákat építünk be, a vízmozgás okozta szemcsemozgások megakadályozása céljából, a vízmozgás lehetővé tételére elsősorban a szűrési, másodsorban az elválasztási funkció teljesítésére. A kavicsszivárgó helyett olyan geokompozit is alkalmazható, amely a kavicstestet geohálóval vagy drénlemezzel helyettesíti, s ezeket határolja a geotextília, s kapcsolódik hozzájuk a geocső. (10) A 35. táblázat a geoműanyagok és funkcióik jelentőségét tárgyalja.

120 Termék Funkció Töltéstest építése Töltésalapozás Teherbírásnövelése Rézsűerősítés Erősített talaj-támfal Földműcsatl koz-tatása Víz-telenítés 120/279 MÁV ZRT. D.11.I. 35. táblázat A geoműanyagok és funkcióik jelentősége az egyes alkalmazási körökben Alkalmazási kör Kiegészítő réteg stabilizálása Rézsűvédelem Szigetelés ** * * * * Drénezés ** * * * * * * *** Szűrés * * * * * * *** Erózióvédelem * * *** ** * Elválasztás *** ** *** * * * * Védelem * * * * ** * Erősítés *** * *** * *** *** Deformációk minimalizálása *** *** Geo- Nemszőtt ** * * * * * ** *** textí- lia Szőtt, hurkolt ** * ** *** ** * * * Georács Geocella Geokompozit egyirányú *** * *** *** Extrudált kétirányú *** *** ** hexagonális *** *** Hegesztett, egyirányú ** * ** ** szőtt, hurkolt kétirányú ** ** ** Geoháló * *** *** *** Geomembrán ** * * * * Geofüggöny ** * Geopokróc *** * Geoszőnyeg * *** * Szalagból gyárilag készítet ** *** * Rácsból helyszínen szerelt *** Geocső * ** *** Geoszintetikus agyagszig. * * * Lemez- vagy szalagdrén *** * ** *** Georács+geotextília *** *** * ** ** *** alapvető ** fontos * másodlagos 8.4. A geoműanyagok alapvető jellemzői (1) A geoműanyagokkal szemben támasztott követelményeket a geoműanyag konkrét típusától, funkciójától és alkalmazási körülményeitől függően kell megállapítani és a teljesülésüket ellenőrizni. (2) A geoműanyagok fizikai jellemzői Anyag, szerkezet: o a polimer fajtája (általában poliészter (PET), polipropilén (PP), polietilén (PE), nagysűrűségű polietilén (HDPE), kissűrűségű polietilén (LDPE), polivinilclorid (PVC), poliamid (PA)), o az UV-stabilizálás módja, amely általában szénadagolást jelent, o az alkotók jellege, kapcsolata: szál, szalag, fonal, lemez, rács, szövés, kapcsolat, toldás. Méretek: o szerkezeti vastagság: a teljes (esetleg több elemű) szerkezet (szövet, rács) legkisebb mérete, o alkotóelemek vastagsága: az egyes alkotórészek legkisebb mérete, o nyitottság: az alkotóelemek és a teljes felület aránya a geoműanyag síkjában, rácsméret,

121 D.11.I. MÁV ZRT. 121/279 o tekercsszélesség: a leszállított anyag szélességi mérete, mely a kapcsolás típusától függő mértékben, nagyobb a beépített szélességnél, o elemhossz: a gyártási, illetve szállítási hossz, melyet darabolással a helyszínen vágnak a beépítési hosszra. Tömegjellemzők: o területi sűrűség: az egységnyi felületű (általában 1 m 2 ) anyag tömege, o térfogatsűrűség: a térfogategységre eső anyag tömege. (3) A geoműanyagok mechanikai tulajdonságai Viselkedés húzóigénybevételre: o húzási merevség (modulus): az egységnyi nyúlást okozó húzóerő vagy másként, az egységnyi nyúlással mobilizálódó húzási ellenállás vagy bizonyos fajlagos nyúlásokat okozó erők a termék 1 folyóméterére vonatkoztatott értékével megadva, o szakítószilárdság: a húzási ellenállás maximuma, mely az elem szakadásával, anyagi folytonosságának megszűnésével jár, o szakadónyúlás: az a fajlagos alakváltozás, melynél a szakadás bekövetkezik, o toldási ellenállás: a toldások ellenálló képessége általában a folytonos anyag ellenállásának arányával számszerűsítve. Viselkedés nyomóigénybevételre: o kompresszibilitás: a síkra merőleges nyomás hatására bekövetkező fajlagos összenyomódás. A geoműanyag és a talaj közötti mechanikai kapcsolat: o súrlódási viselkedés: a talaj és a geoműanyag közötti nyírási ellenállás, melyet a talaj belső súrlódási szögéhez és kohéziójához viszonyítva értelmeznek, s az arányukat kifejező együtthatókkal jellemeznek, s kísérleti vagy tapasztalati alapon állapítják meg, o kihúzódási (horgonyzási) ellenállás: a kihúzáshoz szükséges, a geoműanyag és a talaj közötti súrlódási ellenállásból számítható erő, melyet ennek elméleti értékét módosító tényezővel lehet jellemezni, vagy az erő kísérleti úton közvetlenül mérhető. Lokális (koncentrált) hatásokkal szembeni ellenállások: o statikus átszakítási ellenállás, melyet CBR-berendezéssel mérnek, o dinamikus átszakítási ellenállás, melyet az ejtőkúpos vizsgálattal lehet meghatározni, o beépítéskori sérülésekkel szembeni ellenállás, melyet a húzási ellenállásnak a beépítéskor keletkező károsodások miatti %-os csökkenésével jellemeznek, o dörzsölés okozta sérülések hatása: a geoműanyag felületére ható nyíró-feszültségek okozta károsodás, melyet a húzási ellenállás %- os csökkenésével jellemeznek, o repesztési ellenállás: előírt repesztés miatt fellépő teherbíráscsökkenés, melyet a húzási ellenállás csökkenésével mérnek.

122 122/279 MÁV ZRT. D.11.I. (4) A geoműanyagok tartóssági tulajdonságai Kúszási tulajdonságok: o a polimer azon tulajdonságának számszerű jellemzése, hogy szilárdsága idővel és a polimer fajtájától függően csökken, s amelyet a gyors terhelés mellett mért szakítószilárdság %-os csökkenésével jellemeznek. Degradációs tulajdonságok: o hőmérsékleti degradáció: az anyagvizsgálatok körülményeihez képest extrém hőmérsékletek okozta ellenállás-csökkenés a szakítószilárdság %-os csökkenésével jellemezve, o kémiai degradáció: az oxidáció, a hidrolízis, a radioaktivitás és az egyéb (eseti) vegyi hatások okozta ellenállás-csökkenés a szakítószilárdság %-os csökkenésével jellemezve, o mikrobiológia ellenállás: a növények, az állatok, a mikroorganizmusok károsító hatásával szembeni ellenállóképesség, o UV-sugárzással szembeni ellenállás: a geoműanyag ellenállásának csökkenése a geoműanyagot érő napsugárzás okozta degradációval szembeni ellenálló-képesség, mely takarással vagy stabilizáló anyagok hozzáadásával zárható ki. (5) A geoműanyagok hidraulikai tulajdonságai Vízvezetőképesség: o vízáteresztőképesség a geoműanyag síkjára merőleges áramlásra vonatkozóan, a Darcy-törvény szerinti vízáteresztőképességi együtthatóval (k gm ), vagy annak a geoműanyag vastagságával (d) osztott értékével, a permittivitással (ψ=k gm /d) kifejezve, o vízáteresztőképesség a geoműanyag síkjában létrejövő áramlásra vonatkozóan, a Darcy-törvény szerinti vízáteresztőképességi együtthatóval (k gs ) vagy annak a vastagsággal (d) szorzott értékével, a transzmisszivitással (Θ=k gs. d) értelmezve, s a geoműanyagra síkjára ható nyomás függvényében megállapítva. Szűrési tulajdonságok: o jellemző szűrőnyílás, a geotextíliák szűrőképességi jellemzője: a szabványos vizsgálótalaj azon frakciójának a szemcsemérete, melyből a geotextília 90 %-ot visszatart, o eltömődés: a vízáteresztőképesség időbeli csökkenése a geoműanyagba jutó talajszemcsék miatt a csökkenés mértékét kifejező számmal jellemezve A mérnöki alkalmazás követelményei a termékekkel szemben (1) A geoműanyagokkal szemben még az alábbi követelmények fogalmazhatók meg. Gyártási követelmények: o technológiai állandóság, mely a geoműanyag homogenitását hivatott biztosítani, s az alkotók, az adalékszerek, a gyártás környezetének

123 D.11.I. MÁV ZRT. 123/279 és az alkalmazott mechanikai és termális eljárások állandóságával teljesíthető, o megbízható minőségellenőrzés és tanúsítás: a gyártásba kapcsolt ellenőrzési és visszacsatolási rendszer alkalmazása a viszonylag bizonytalan tulajdonságú, a szokásos módon és sok helyen nem vizsgálható polimerekkel szembeni fenntartások leküzdése céljából. Geotechnikai megfelelőség: o az alkalmazásból eredő funkciók teljesítése, melyet a méretezés és konstrukciós kialakítás, illetve a megfelelő beépítési módszer biztosít, o az alkalmazásból adódó körülmények, igénybevételek elviselése, melyek a funkciótól független, a szállításkor, a tároláskor, a beépítéskor, a működés alatt, a geoműanyaggal kapcsolatba kerülő gépek, anyagok, a környezeti viszonyokból következő hatások okozhatnak A geoműanyagok tervezési módszerei A tervezés alapjai (1) A tervezőnek a feladatot a funkció felől kell megközelítenie. Bármely alkalmazás és termék esetén azt kell ellenőrizni, hogy a betervezett geoműanyag-szerkezet az adott körülmények között az elvárt funkciókat teljesíti-e. E munka rendje a következő: a geoműanyagtól elvárt funkciók azonosítása és az egyes funkciókból eredő igények meghatározása, a fő funkció megállapítása és olyan termék kiválasztása, mely ennek követelményeit teljesíti, a kiválasztott termék alkalmasságának ellenőrzése a többi funkció szempontjából, az időjárásállóság és az esetleges egyéb degradációs hatásokkal szembeni ellenállás ellenőrzése. (2) Adott geoműanyag minősítéséhez a termékek pontosan definiált anyagjellemzőit a nemzetközileg egységes és idehaza is szabványosított vizsgálatokkal kell meghatározni. A tervezés keretében meg kell határozni a geoműanyagok környezetét, a terhelő hatásokat, a funkcióikat, a típusaikat, a helyüket, az elrendezésüket, a kiosztásukat, a méretüket és a csatlakozó szerkezeteket. Mindezek alapján lehet a geoműanyag funkcióiból származó pontos igénybevételeket megállapítani, s azokra a megfelelő geoműanyag termékeket / szerkezeteket kiválasztani, illetve méretezni. (3) A tervezést az Eurocode szerinti teherbírási és használhatósági határállapotokra kell elvégezni. A használhatósági határállapot vizsgálatára alkalmazható közelítő megoldások: a teherbírási határállapotokra szokásos számítási eljárások (pl. rézsűállékonysági vizsgálat) alkalmazása azzal, hogy a talajok nyírószilárdságának csak kb. a felét vesszük számításba, ami a nyírószilárdság mobilizálódásának, ez pedig a mozgásoknak a korlátozását jelenti,

124 124/279 MÁV ZRT. D.11.I. előírjuk, hogy az erősítő funkció betöltése, főként a teherbírást növelő alkalmazások esetén, a geoműanyagoknak a tartós üzemi terhelés hatására bekövetkező nyúlását kb. 2%-ban kell korlátozni, és az ehhez tartozó maximálisan felvehető húzóerőt kell mértékadónak tekinteni. Továbbá a számításban a geoműanyag tartós, a kúszást is magában foglaló alakváltozási jellemzőit kell figyelembe venni Tervezés az egyes funkciókra Minden tervezett funkcióra való megfelelőség szükség esetén 1:1 léptékű modellel ellenőrizendő. (1) Tervezés szigetelési funkcióra Egykori próbálkozások tapasztalatai szerint az alépítményi koronára ilyen céllal fektetett geomembrán hátrányos, mivel a membrán alatt megnövekszik a víztartalom és ezért csökken a teherbírás. Ha azonban szivárgóban, árokban kell az elszivárgásokat megakadályozni, akkor e funkciók teljesítésére a szokásos geomembránok vagy bentonit paplanok külön méretezés nélkül is alkalmazhatók, mert vízzáróságuk bizonyosan kielégíti a követelményeket. (2) Tervezés drénezési funkcióra A víztelenítési funkciót a geoműanyag, geotextília, geoháló vagy az ezekből összeállított geokompozitok úgy és azzal teljesítik, hogy síkjukban elvezetik a talajból feléjük áramló vizet. A tervezés során a körülmények elemzése alapján meg kell állapítani a drénszerkezethez jutó vízhozamot, a drénszerkezetbeli áramlás hidraulikus gradiensét, az előbbiekből a drénszerkezet szükséges transzmisszivitását (síkbeli áteresztő-képességét és a vastagság szorzatát), a geoműanyagra a talajról átadódó nyomásokat, a geoműanyag beépítési környezetét, az altalaj függőleges vízelvezető képességét, a szivárgási hosszt. A tervezés során a drénszerkezet transzmisszivitását minden esetben a hidraulikus gradiens, a terhelő nyomás, valamint a beépítési környezet határozza meg. (Például a kvázi nem alakváltozó betonfelület, valamint a deformálható talaj környezetében az áteresztő képesség eltérő. A drénszerkezetben alkalmazandó termék kiválasztásához a szállító minőségi tanúsítványaiból ismerni kell a termék nyomásfüggő transzmisszivitását, s ezt esetleg méréssel ellenőrizni kell. (3) Tervezés szűrési funkcióra A szűrési feladatot a geotextília akkor teljesíti, ha visszatartja a szűrendő talaj durva szemcséit, ugyanakkor átengedi a vizet. Az igények megállapítása abból áll, hogy meghatározzuk

125 D.11.I. MÁV ZRT. 125/279 a szükséges mechanikai szűrési hatékonyságot (szemcsevisszatartási képességet), a geotextília jellemző szűrőnyílásának szükséges értékét a szűrendő talaj szemeloszlása (kiválasztott szemcsemérete) alapján megállapítva, vagy tapasztalatok alapján felvéve, a szükséges hidraulikai szűrési hatékonyságot (vízáteresztőképességet) a talaj vízáteresztő-képességi együtthatójából. A tervezendő vagy ajánlott geotextília kiválasztása, minősítése történhet a jellemző szűrőnyílásnak a szállító minőségi tanúsítványai vagy külön laboratóriumi vizsgálattal való meghatározása alapján, a geotextília síkra merőleges áteresztőképességének megállapítása a szállító adatai vagy külön laboratóriumi vizsgálata alapján. Szükség esetén az alkalmazandó geotextíliából és a szűrendő talajból készített modell laboratóriumban vizsgálandó. (4) Tervezés erózióvédelmi funkcióra E funkció akkor teljesül, ha a geoműanyag a szükséges ideig (ideiglenesen vagy tartósan) a lejtőn, rézsűn nem csúszik le, az alatta levő, vagy ráterítendő talajtakaróhoz jól kapcsolódik, s a növények kifejlődését nem akadályozza. A változó körülményekhez igazodóan a geopokróctól a geocelláig sokféle geoműanyag típus közül lehet választani. Az igénybevételek megállapítása a következőket jelenti: a várható csapadékintenzitás és a lejtőhajlás megállapítása, értékelése, a rézsűfelszín és a termékre kerülő takaróréteg anyagának minősítése, a füvesítés módjának és megtelepedésének elemzése. A geoműanyag termék kiválasztása történhet a szállító és a tervező tapasztalatai alapján, a munka közben végzett kísérletek alapján. Szükség esetén előzetes terepi próbaszakasz építésével kell a megfelelőséget igazolni. (5) Tervezés elválasztási funkcióra A geotextília e funkcióját akkor tudja teljesíteni, ha a beépítés során működő hatások nem szakítják el. E célból a Geotextília Erősségi (Robusztussági) Osztályokba (GRK) sorolással lehet a geotextíliákat minősíteni. Ezt a 36. táblázat szerint lehet megállapítani.

126 126/279 MÁV ZRT. D.11.I. 36. táblázat A geotextíliák GRK-minősítése Geotextília GRK1 GRK2 GRK3 GRK4 GRK5 Jellemző paraméter típus szerkezet anyag ha a paraméter nagyobb, mint nemszőtt 5) 6) bármely típus bármely polimer átszakítási ellenállás 1) kn 0,5 1,0 1,5 2,5 3,5 területi sűrűség 2) g/m szőtt fóliaszalag, hasított szál multifilame ns szálak polipropilén polietilén általában poliészter szakítószilárdság 1) 3) kn/m területi sűrűség 1) g/m szakítószilárdság 1) 4) kn/m területi sűrűség 1) g/m ) az átlag egyszeres szórással csökkentett értéke 2) átlagérték 3) a gyengébbik irányra vonatkozik 4) az erősebb irányra vonatkozik, míg a gyengébbikben min. 50 kn/m szakítószilárdság 5) min. 25 kn/m szilárdságú georáccsal erősített termékek esetében egy kategóriával javítható a minősítés 6) szőtt geotextíliával történő erősítés esetén a területi sűrűség növekedése vehető figyelembe A szükséges GRK-minőség megállapításához a várható mechanikai igénybevételeket kell értékelni: az altalaj és a tervezett töltésanyag jellemzőit és az első réteg várható minimális vastagságát, a megrendelő tapasztalatai szerint várható építésforgalmi igénybevételt. Figyelembe véve az elválasztó funkciót vasútépítésben betöltő geotextíliák esetén felmerülő építési technológiát, forgalmat és egyéb specifikus befolyásoló tényezőket, a geotextíliákkal szemben támasztott minimális követelmény rendszer a következő: Szakítószilárdsága (hossz- és keresztirányban egyaránt) az EN ISO szabvány szerint 10 kn/m legyen Szakadónyúlása (hossz- és keresztirányban egyaránt) az EN ISO szabvány szerint 20 % legyen Maximálisan engedélyezett időtartam a telepítés és az eltakarás között az EN ISO szabvány szerint 7 nap A geotextília robosztussági osztálya az M Geok E szabvány szerint GRK 4 legyen. Az alkalmazandó geotextília GRK-minőségének megállapításához a következőket kell figyelembe venni: a geotextília területi sűrűségét a gyártó adatai és ellenőrző mérések alapján, a geotextília statikus átszakítási ellenállását vagy szakítószilárdságát a gyártó adatai és ellenőrző mérések alapján. Szükség esetén helyszíni próbabeépítést kell végezni, melynek során a tervezett talajok és az építési forgalom szimulálásával kell a geotextíliát beépíteni, megfelelő méretű geotextília-mintát kell kibontani, és vizsgálni kell a károsodását.

127 D.11.I. MÁV ZRT. 127/279 (6) Tervezés védelmi funkcióra. A vasútépítéseknél e funkcióra ritkán kell tervezni a geoműanyagokat, de pl. csatlakozó hídfők és támszerkezetek szigetelésének, esetleg töltészónákat lehatároló geomembránok védelmére építhetnek be geotextíliákat. A funkciót a geotextília akkor teljesíti, ha a megfelelő vastagságával a rákerülő szemcsék nyomását a geomembránra vagy más szigetelésre elosztva adja át. Az igények megállapításához a beépítendő szemcsés anyag legnagyobb szemcseméretét és érdességét vizsgálni és minősíteni kell, elemezni kell, hogy az építési technológiák és a munkagépek várhatóan milyen hatásokat gyakorolnak a védendő szerkezetre, ezekhez igazodóan tapasztalati alapon meg kell adni a geotextília szükséges vastagságát, de az általában legyen legalább (3 kpa nyomás alatt mért) 2,5 mm. Az alkalmazandó termék vastagságát a gyártó adataiból vagy ellenőrző laboratóriumi vizsgálattal kell megállapítani. Szükség esetén helyszíni próbabeépítést kell végezni, melynek során a tervezett talajok és az építési forgalom szimulálásával kell a geotextíliát beépíteni, megfelelő méretű geotextília-mintát kell kibontani, és vizsgálni kell a károsodását. (7) Tervezés erősítő funkcióra. Az erősítő funkciót a következő alkalmazások esetében érvényesíthetjük: töltésalapozás, a földmű-felszín teherbírásának növelése, meredek töltésrézsűk kialakítása, erősített talajtámfalak építése A tervezés csak statikai számítás és az alkalmazandó termék mechanikai jellemzőinek laboratóriumi vizsgálata, vagy próbaterhelés alapján történhet. Figyelembe kell továbbá venni az építmény környezeti adottságait, valamint a szerkezet várható élettartamát, illetve azt az időtartamot, ameddig a geoműanyagnak a tervezett funkciót teljesítenie kell. Az igénybevételeket a termék pontos funkciójából (húzószilárdság kölcsönzése vagy teherbírás-növelés) és a peremfeltételekből (élettartam, beépítés, környezet) kell meghatározni, amihez meg kell állapítani a geoműanyag tervezett élettartamát a kúszási jellemzőinek figyelembevételéhez, a létesítmény kémiai és biológiai körülményeit ezek degradációs hatásainak értékeléséhez, az erősítésre ható legnagyobb húzóerőt az erősített szerkezet teherbírási határállapotára végzett statikai számításokból, az erősítés megengedhető nyúlásának mértékét a használhatósági határállapotokra végzett számítások, követelmények alapján, az erősítéshez kapcsolódó tervezett töltésanyagot az erősítés és a közte működő súrlódás és a beépítés közbeni károsodások értékelésére,

128 128/279 MÁV ZRT. D.11.I. az erősítés elvárt teherbírás-növelő hatását az alatta levő talaj teherbírási jellemzői és a ráépülő szemcsés anyag szemeloszlása és vastagsága alapján. A tervezett, ajánlott geoműanyagot az előbbiekben megállapított követelmények teljesítésére a következők szerint kell kiválasztani: értékelendők a tervezett élettartamnak és a beépítési körülményeknek az ajánlott termékre gyakorolt károsító hatásai és megállapítandók az ezeket kompenzáló csökkentő tényezők, a geoműanyag tervezési szakítószilárdságát és húzási merevségét (modulusát) a szállító minőségi tanúsítványai alapján és néhány ellenőrző vizsgálattal megállapított alapértékekből és a csökkentő tényezőkből kell meghatározni, a termék és a tervezett kapcsolódó töltésanyag közötti súrlódási jellemzőket előzetes tapasztalati adatok vagy aktuális (nyírási vagy kihúzódási) vizsgálatok alapján kell megállapítani, az alakváltozási követelmények teljesítését a termék kísérleti alapon megállapított húzási merevségének és kúszási jellemzőinek figyelembevételével kell ellenőrizni, a teherbírás-növelő hatás igazolása elméleti vagy tapasztalati diagramok, illetve próbaszakaszokon végzett mérések alapján. Erősítő hatást ellátó georács csak merev csomópontos kivitelű lehet. Erősítő hatásra csak olyan georács alkalmazható, amely szabványosított vizsgálat alapján kielégíti a merev csomóponti követelményeket. A georácsok beépíthetőségével kapcsolatosan (fektetés, törtszemcsés keverék terítése és tömörítése) a redukciós (csökkentő) tényezőt, illetve a degradációs és a kúszási tulajdonságokat figyelembe kell venni. (8) Tervezés deformáció minimalizálási funkcióra A hexagonális georács alkalmazási célja, hogy stabilizálja a szemcsés rétegeket a forgalom által okozott deformációk minimalizálása érdekében, növelje a teherbírást és növelje a beépített szerkezetek szemcsés rétegeinek tervezési élettartamát. A hexagonális georács termékjellemzőinek meghatározását az EOTA TR041 dokumentumban foglaltak szerint kell elvégezni. A hexagonális georácsos rétegszerkezetet a gyártó által megadott segédletek alapján kell tervezni. (9) A funkciókra való tervezés mellett valamennyi esetben ellenőrizendő az időjárásállóság, hogy a geoműanyagot a fektetés alatt, illetve az üzemi állapotukban érő UV-sugárzás nem károsíthatja-e. A szükséges időjárásállóságot általában három kategóriát megkülönböztetve kell megállapítani a következők mérlegelésével: a termék lefektetése és takarása közötti időtartam, a végleges állapotban várható talajtakarás vastagsága.

129 D.11.I. MÁV ZRT. 129/279 A tervezett vagy ajánlott geoműanyag időjárásállóságát a gyártó és független ellenőrző intézmény laboratóriuma által végzett globális UV-sugárvizsgálat alapján kell minősíteni. Szükség esetén helyszíni vizsgálat végzendő az elemek letakarás nélkül kifektetésével, az UV-sugárzás szilárdságcsökkentő hatásának mintavétellel és szakítóvizsgálattal való értékelésével.

130 130/279 MÁV ZRT. D.11.I. 9. Az alépítményi földmű kiegészítő rétege 9.1. Fogalommeghatározások Alépítményi kiegészítő réteg: Az alépítménykorona megerősítését és/vagy védelmét ellátó réteg, tömörített és/vagy kötőanyaggal kezelt durvaszemcséjű anyagokból, vagy durva szemcséjű anyagok és geoműanyagok kombinációjával kialakítva. Fajtái az erősítő réteg, a védőréteg és az előbbi két szerepet együtt ellátó védő-erősítő réteg. Erősítő réteg: Feladata az alépítménykorona teherbírásának megfelelő (előírt) értékre való növelése. Hatékony ágyazatvastagság: A keresztalj alsó síkja és a kiegészítő réteg vagy annak híján az alépítményi korona, illetve az ágyazatot alátámasztó mesterséges szerkezet (pl. híd) felső síkja között, a sín függőlegesében értelmezett ágyazatvastagság. Egy keresztalj két sínszálának a függőlegesében a kiegészítő réteg felső síkja, illetve az alépítményi korona esése miatt eltérő vastagsági értékek adódnak. A méret alatt mindig a vizsgált keresztszelvényben kiadódó kisebbik értéket értjük. Hidrológiai eset: Egy vonalszakasz osztályozása a hidrológiai viszonyai szerint az alépítmény illetve az altalaj átnedvesedése szempontjából. Keveredési zóna: A fel- és az alépítmény közötti határtartomány, amelyben a dinamikus és/vagy hidraulikai folyamatok eredményeképpen a felépítményi zúzottkő és az alépítményi anyag egymással keveredve jelenik meg. Szemcsés keverék (SZK): Szigorú követelményeknek megfelelő keverék, amely ásványi anyagokból (homokos kavics), újrahasznosításból származó anyagokból (pl. aprított zúzottkő) vagy egyéb granulátumból áll, és amelyből kiegészítő réteget építenek. Védő-erősítő réteg: Az alépítménykorona és az ágyazat alsó síkja közé kerülő, a védő- és az erősítő szerepet egyaránt ellátó réteg. Védőréteg: Az alépítménykorona és az ágyazat alsó síkja közé kerülő kiegészítő réteg, melynek feladata az ágyazatról érkező terhelés egyenletes elosztása, az alépítmény-korona védelme a csapadékvizektől, a fagytól, a rétegkeveredéstől és az ágyazatrostálás közbeni mechanikai sérülésektől. Vízzsák (kavicszsák): Az a földmű-tartomány, illetve romlási forma, amelyben az ágyazati kőanyag és az alépítmény a dinamikus és/vagy a hidraulikus folyamatok eredményeként mélyrehatóan keveredik egymással.

131 D.11.I. MÁV ZRT. 131/ Az alépítményre kerülő kiegészítő réteg feladatai és annak tervezése (1) A vasúti pálya felépítménye tartósan megfelelő teherbírású alátámasztást kíván, ezért az ágyazat és az alépítménykorona (a földmű felső síkja) közé egy általában többfunkciójú kiegészítő réteg készül. Ezt természetes és/vagy mesterséges anyagok alkotják, s kialakítását az ellátandó feladatoktól és a felhasznált anyagok műszaki paramétereitől függően kell meghatározni. (2) A kiegészítő réteg az alábbi feladatok ellátására alkalmas, de a gyakorlati esetekben nem mindegyiket kell egyidejűleg teljesíteni. Teherelosztás: a vonatterhek elosztása oly módon, hogy az alépítményt közel egyenletes, a teherbírásánál kisebb igénybevételek érjék, s ne alakuljanak ki a szemcsék érintkezésénél a sarkok és az élek letöredezését okozó feszültségcsúcsok. Rétegelválasztás: az ágyazat és az alépítmény keveredésének, azaz annak a megakadályozása, hogy a zúzottkőágyazat a felpuhuló alépítménybe nyomódjon, illetve a finom talajrészecskék az ágyazatba felpumpálódjanak. Vízszigetelés: a csapadékvizek távoltartása az alépítménytől, ami különösen vízérzékeny anyagú alépítmény esetén fontos. Vízelvezetés: a csapadékvizeknek az ágyazat alóli gyors kivezetése a kiegészítő réteg felszínén vagy a belsejében végbemenő vízáramlással, illetve a vízpára kiszellőztetésével. Erősítés: az ágyazatról érkező igénybevételek csekély alakváltozással való felvétele kedvező mechanikai tulajdonságai révén. Fagyvédelem: fagy alépítménybe való behatolásának csökkentése, a téli fagypúpok kialakulásának és a tavaszi olvadási károknak a megakadályozása. Rezgéscsökkentés: a vonatforgalomból az alépítményre adódó rezgések mérséklése. (3) Az előbbi felsorolásból kitűnik, hogy az alépítménykorona és az ágyazat közé beépítendő kiegészítő rétegnek védő (pl. csapadékvizektől, fagytól, rétegkeveredéstől, ágyazatrostálási hatástól) és erősítő (egyenletes terheléselosztás, teherbírás növelés) funkciója is lehet. A kiegészítő rétegnek az esetek legnagyobb részében kombinált (védő és erősítő) feladato(ka)t kell ellátniuk. (4) A kiegészítő réteg eltérő funkcióinak megfelelően a (réteg)szerkezeti kialakításukra, az anyagukra és a beépítésükre vonatkozóan különböző követelményeket kell megállapítani. (5) A kiegészítő réteg tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a talajmechanikai és hidrológiai adottságok a pálya mentén gyakran nagyon változékonyak, s ezeket az egymástól nagyobb távolságokban

132 132/279 MÁV ZRT. D.11.I. ( m) végezhető feltárásokkal csak korlátozott pontossággal lehet megismerni, a talajmechanikai és hidrológiai adottságok az évszakoktól függően jelentős eltérést mutat(hat)nak. (6) A kiegészítő réteget úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy előírt vastagságú, tömörségű és teherbírású legyen. (7) Meglévő pályaszakaszon végrehajtandó javítási, erősítési munkák esetében igazolni kell, hogy a megtervezett szerkezeti illetve technológiai eljárás megfelel a teherbírási és a használhatósági követelményeknek. (8) A használhatósági követelmények kielégítését a 6. fejezetben leírtak szerint kell értékelni, illetve igazolni. (9) A rétegszerkezet tervezése végeselem program felhasználásával is elvégezhető A kiegészítő réteggel szemben támasztott követelmények A szemcsés kiegészítő réteggel szemben támasztott követelmények (1) A szemcsés kiegészítő rétegnek a következő követelményeket kell teljesítenie: a zúzottkőágyazattal szemben megfelelő szűrési stabilitása van, ami a D mm szemeloszlási követelménnyel teljesíthető, fagy- és térfogatálló, a dinamikus hatásokból származó mechanikai igénybevételeknek ellenáll, azaz szemcséi nem aprózódnak. környezetbarát anyagú. (2) A szemcsés kiegészítő réteget úgy kell megtervezni (és megépíteni), hogy az adott esetben megkövetelt funkció(k)nak maradéktalanul eleget tudjon tenni. Elegendően vastagnak kell lennie és anyagjellemzőinek (pl. szemeloszlás, szemalak, szemcseszilárdság stb.) is teljesítenie kell az elvárásokat. Általában szemcsés (durvaszemcséjű) keveréket kell alkalmazni, amelyben a finomrész arányát úgy kell meghatározni, hogy az kellő nyírószilárdságot és merevséget, megfelelő tömöríthetőséget, fagyállóképességet és vízvezető képességet biztosítson. (3) A szemcsés anyagot az alépítmény tulajdonságai, a hidrológiai viszonyok, a vasúti pálya terhelése és forgalma alapján kell megválasztani. A szemcsék nem lehetnek mállásra, kémiai átalakulásra hajlamosak, szilárdnak kell lenniük és tömörítés közben vagy a forgalom hatására nem aprózódhatnak. (4) A szemcsés kiegészítő réteget szükség esetén keverékként kell megtervezni, egyenletes és folyamatos szemeloszlással, azt bányában vagy megfe-

133 D.11.I. MÁV ZRT. 133/279 lelő keverőhelyen úgy kell előállítani, hogy a megkövetelt tulajdonságok a keverék minden részében teljesüljenek. Mivel a keverés általában nagy területen valósul meg, ezért ott biztosítani kell a csapadékvíz elvezetését és letakarással a keverék megvédését az esőtől. A szétosztályozódást a szállítás és a tárolás során meg kell gátolni. A szemcsés kiegészítő réteg összetétele az építési helyszínen már nem módosítható. (5) Szemcsés kiegészítő réteghez felhasználható újonnan kitermelt ásványi anyag: o természetes állapotú, többnyire kerekszemcsés homokos kavics, o tört kavicsból, tört homokból, tört kőzetanyagból készített keverék, újrahasznosított anyag: o tört, használt ágyazati anyag, o törtszemcsés beton (pl. betonaljak töréséből). (6) A leggyakrabban használt homokos kavicsban legalább 70 tömegszázalék kerekszemcsés anyag legyen, amelyhez legfeljebb 30 tömegszázalék tört anyag keverhető. Újrahasznosított ágyazati anyag alkalmazásakor a keverékben legalább 30 tömegszázalék kerekszemcsés homokos kavics legyen. Törtbeton szemcsés anyaggal készülő keverékben annak aránya legfeljebb 30 tömegszázalék lehet. A törtszemcsés anyag százalékos aránya 30%-nál magasabb (akár 100%) is lehet, ha a kiegészítő rétegre vonatkozó minden kritérium azzal is bizonyítottan teljesíthető. (7) Újrahasznosított ásványi anyag alkalmazásakor a következő követelményeket kell teljesíteni: csak minősített cégtől származó anyag építhető be, csak a vasútépítési újrafelhasználásra megfelelőnek minősített anyag építhető be, (8) A szemcsés kiegészítő réteget geotextíliával kell a földműkoronától elválasztani, ha szemszerkezete az alépítmény anyagával szemben nem biztosítja a szűrési stabilitást. (9) A csak védőréteg szerepet ellátó szemcsés kiegészítő réteg minimális vastagsága 20 cm lehet Szemcsés kiegészítő réteg V > 120 km/h sebességű vágányokban (1) A felszíni vizek beszivárgásának és az alépítmény elnedvesedésének a megakadályozására a lehető legkisebb vízáteresztő képességű (kvázivízzáró) kiegészítő réteget kell tervezni. Ehhez SZK1 jelű szemcsés keve-

134 134/279 MÁV ZRT. D.11.I. rékanyagot kell az alépítménytől átmeneti illetve finomszemcsés talaj esetében geotextíliával elválasztva, előírt értékre tömörítve beépíteni. (2) Az SZK1 keveréknek viszonylag nagy finomrész-tartalma van (ld. 20. ábrát), s ezáltal közel vízzáró, nagyon érzékeny viszont az optimális beépítési víztartalom túllépésére. (3) Az SZK1 keverékkel szemben támasztott követelmények: az anyagot természetes anyagú törtszemcsés és természetes kerekszemcsés frakciókból keveréssel kell előállítani úgy, hogy az alábbi feltételek teljesüljenek: o a törtszemcsés rész tömegszázaléka min. 30% legyen, o a keverék legalább 30% kerekszemcsés anyagot tartalmazzon, o az SZK1 keverék elkészíthető akár 100%-ban törtszemcsés frakcióból is akkor, ha az alábbiakban felsorolt, valamint beépítés után a tömörségi és teherbírási követelmények bizonyítottan teljesíthetők, szemeloszlási görbéjének a 20. ábrán látható határgörbék közé kell esnie, egyenlőtlenségi mutatója C u 15 legyen, mert ez biztosítja, hogy a dinamikus igénybevételek hatására nem rázódik szét, a legnagyobb szemcseátmérője legalább 32 mm legyen, de a 63 mm-t nem haladhatja meg, vízáteresztőképességi együtthatója T r =100% tömörségi foknál k 1x10-6 m/s legyen, a vízáteresztőképességi együttható meghatározása során a mérést CBR edényben, cm vízoszlopnyomás mellett, változó víznyomással kell végrehajtani, a d 0,063 mm-es finomrész-tartalom legfeljebb 7 tömegszázalék legyen (a C u 15 követelmény teljesítése mellett), mert ez fagyállóságot biztosít, a Los Angeles és a micro-deval vizsgálatok aprózódási értéke o V 160 km/h pályasebesség esetén az ÚT (e UT ) Útügyi Műszaki Előírás pontja szerinti Kf 0, vagy Kf A, vagy Kf B, vagy Kf C1 kőzetfizikai csoportba tartozzon, de a LA+MDE együttes értéke nem haladhatja meg az 50 tömegszázalékot, o V 160 km/h pályasebesség esetén az ÚT (e UT ) Útügyi Műszaki Előírás pontja szerinti Kf 0, vagy Kf A, vagy Kf B, vagy Kf C1 kőzetfizikai csoportba tartozzon, de a LA+MDE együttes értéke nem haladhatja meg az 40 tömegszázalékot.

135 D.11.I. MÁV ZRT. 135/ ábra SZK1 jelű szemcsés keverék határgörbéi (4) Bizonyítottan nagy áteresztőképességű alépítmény esetén vízáteresztő kiegészítő réteg beépítése ajánlott, mert ezzel a víztelenítési költségek csökkenthetők. Ilyenkor az SZK2 jelű, kisebb finomrész-tartalmú keverék alkalmazható. A vízáteresztő SZK2 keveréktől az SZK1 keverékével megegyező teherbírási tulajdonságok várhatók. (5) Az SZK2 keverékkel szemben támasztott követelmények: az anyagot természetes anyagú törtszemcsés és természetes kerekszemcsés frakciókból keveréssel kell előállítani úgy, hogy az alábbi feltétel teljesüljön: o a keverékben a törtszemcsés rész tömegszázaléka legalább 30 százalék legyen, a szemeloszlási görbéjének a 21. ábrán látható határgörbék közé kell esnie, egyenletes szemeloszlású legyen egyenlőtlenségi mutatója C u 15 legyen, mert ez biztosítja, hogy a dinamikus igénybevételek hatására nem rázódik szét, a legnagyobb szemcseátmérő legalább 32 mm legyen, de ne haladja meg 63 mm-t, vízáteresztőképességi együtthatója T r = 100% tömörségi foknál 1x10-6 k 5x10-5 m/s legyen; ezen követelmény csak abban az esetben vizsgálandó, ha az SZK2 kiegészítő réteg védőrétegként épül (nem kerül fölé SZK1 típusú, kvázi vízzáró kiegészítő réteg),

136 136/279 MÁV ZRT. D.11.I. a d 0,063 mm-es finomrész-tartalom legfeljebb 7 tömegszázalék legyen (a Cu 15 követelmény teljesítése mellett), mert ez fagyállóságot biztosít, amennyiben az SZK2 kiegészítő réteg védőrétegként épül, a Los Angeles és a micro-deval vizsgálatok aprózódási értéke o V 120 km/h pályasebesség esetén az ÚT (e UT ) Útügyi Műszaki Előírás pontja szerinti Kf 0, vagy Kf A, vagy Kf B, vagy Kf C1 kőzetfizikai csoportba tartozzon, de a LA+MDE együttes értéke nem haladhatja meg az 50 tömegszázalékot, o V 160 km/h pályasebesség esetén az ÚT (e UT ) Útügyi Műszaki Előírás pontja szerinti Kf 0, vagy Kf A, vagy Kf B, vagy Kf C1 kőzetfizikai csoportba tartozzon, de a LA+MDE együttes értéke nem haladhatja meg az 40 tömegszázalékot. 21. ábra SZK2 jelű szemcsés keverék határgörbéi (6) Mindkét szemcsés keverék (SZK1 és SZK2) szemeloszlása biztosítja a zúzottkő ágyazat és a földmű elválasztását. (7) Merevlemezes felépítmény esetén az alépítmény koronára SZK2 jelű anyagot kell beépíteni, amelynek vízáteresztőképességi együtthatója k 5x10-5 m/s értékű legyen.

137 D.11.I. MÁV ZRT. 137/279 (8) Kiegészítő szemcsés réteg zárórétege csak SZK1 keverékből készülhet, min. 20 cm vastagsággal Szemcsés kiegészítő réteg V 120 km/h sebességű vágányokban (1) V 120 km/h sebességű vágányokban is lehetséges SZK1 vagy SZK2 keverék használata. (2) A szemcsés réteg anyagát a feladatok (pl. szűrési szerep, kvázi vízzáróság) megbízható ellátása szempontjából ellenőrizni kell. (3) V 120 km/h sebességű, zúzottköves vágány esetén a szemcsés kiegészítő réteg vastagsága legalább 20 cm legyen. A fagyállósági és/vagy a teherbírási követelményekből adódhat 30 cm-nél nagyobb vastagság is, s ilyenkor az alépítménykoronát a felszíni vizek behatolása ellen is védeni kell. (4) Csak olyan talajokat szabad szemcsés kiegészítő rétegként felhasználni, amelyek alkalmasságát a beépítési körülményekre és feladatokra igazolták A szemcsés kiegészítő réteg elhagyhatósága (1) Üzemi- és rendezőpályaudvarok új vágányainak építésekor, illetve meglévő vágányok sebességemeléssel nem járó átépítésekor, a következő feltételek teljesülése esetén lehet a kiegészítő réteg beépítésétől eltekinteni: az alépítménykorona teherbírása megfelelően nagy és egyenletes, az alépítménykorona alatt a fagyhatáron belül nincs fagyérzékeny talaj, zúzottkő ágyazatos vágány esetében az ágyazat és az alépítmény között a szűrési és réteg elválasztási követelmények teljesülnek, zúzottkő ágyazatos vágány esetében az alépítmény felső részében nincs vízérzékeny talaj, az alépítményt a beszivárgó vizektől nem kell védeni A szemcsés kiegészítő réteg méretezése teherbírásra (1) A földműkorona nem megfelelő teherbírása miatt alkalmazandó (azaz erősítő szerepű) szemcsés kiegészítő réteg vastagságát a következőkben részletezett méretezési eljárással kell megállapítani. (2) Az E 2,földmű teherbírási modulussal jellemzett földműkoronára építendő, h vastagságú, szemcsés kiegészítő réteg tetején olyan E 2,kieg teherbírási modulust kell elérni (ld. 23. ábrát), mely megfelel a 7.9. fejezet 32. táblázatában szereplő értékeknek.

138 138/279 MÁV ZRT. D.11.I. 23. ábra A modulusok értelmezése (3) A teherbírás növeléséhez szükséges h kiegészítő réteg vastagsága függ: a földműkoronán mért E 2 földmű kiindulási teherbírástól, az alkalmazott szemcsés keverék saját modulusától, a kiegészítő réteg tetején elérendő E 2 kieg teherbírástól. (4) A kiindulási teherbírási érték (E 2 földmű ) meghatározására két lehetőség van: a teherbírást kellő számú statikus tárcsás terheléssel kell megmérni az MSZ 2509/3 szabvány előírásai alapján, majd a talajmechanikai és a hidrológiai adatok segítségével, az évszakonkénti változások figyelembe vételével kell belőlük a tervezési értéke(ke)t megállapítani, ha kellő számú és megbízhatóságú adat nem áll rendelkezésre, akkor a tervezési érték(ek) a 37. táblázat adatainak felhasználásával határozható(k) meg. A 37. táblázat használatához a következő hidrológiai eseteket kell megkülönböztetni: 1-es hidrológiai eset: az ép alépítménykoronáról a víz lefolyik, nincsenek időszakos átnedvesedések, az sk-1,50 m mélység feletti tartományban még időszakosan (pl. tavasszal) sincsen átnedvesedés (az I c konzisztencia index mindig 1,00 érték felett van). 2-es hidrológiai eset: időszakos átnedvesedés bekövetkezhet, rossz a vízelvezetés, az sk-1,50 m mélység feletti tartományban időszakosan (pl. tavasszal) jellemző az átnedvesedés (az I c konzisztencia index 0,75..1,00 értékek között van). 3-as hidrológiai eset: állandó az átnedvesedés, nincs megoldva a vízelvezetés, az sk-1,50 m mélység feletti tartományban állandóan jellemző az átnedvesedés (az I c konzisztencia index kisebb, mint 0,75). A 37. táblázatbeli 1/2 és 2/3 kategória átmeneti eseteket jelent.

139 D.11.I. MÁV ZRT. 139/ táblázat Az E 2földmű statikus teherbírási modulus tervezési értékei Alépítmény anyaga Iszapos vagy agyagos kavics Iszapos vagy agyagos homok Erősen iszapos vagy agyagos kavics, illetve homok Iszap és agyag Szemcseátmérő D 0,1 mm Javasolt E 2 földmű (N/mm 2 ) méretezési érték az alépítmény tetején, ha a hidrológiai eset 1 1/2 2 2/ % % , % , % könnyen sodorható puha ,5 10 nagyon puha 20 17, ,5 10 (5) A szemcsés kiegészítő réteg szükséges vastagságának meghatározására szolgáló méretezési diagram a 24. ábrán látható. Közbenső E 2,kieg réteg értékekre (pl. E 2,kieg = 110 MPa) a tervezés interpolálással hajtható végre. 24. ábra Méretezési diagram szemcsés anyagból készülő, teherbírást növelő kiegészítő rétegre (6) Ha az alépítménykoronán kiegészítő munkát is kell végezni, akkor a méretezett szemcsés kiegészítő réteg vastagsága (a kiindulási E 2,földmű értékével összhangban) csökkenthető. Ilyen kiegészítő munka a talajszilárdítás, talajcsere. A tervezett kiegészítő munka teherbírást növelő hatásának mértékét a kivitelezés megkezdése előtt igazolni kell. (7) Abban az esetben, ha a helyszíni vizsgálatok során E 2 15 MPa jellemző teherbírási értékek adódnak a megerősítendő földművön, illetve ha a tervező

140 140/279 MÁV ZRT. D.11.I. ilyen kicsiny tervezési értéket állapít meg, akkor méretezéssel kell a szemcsés erősítő réteg szükséges vastagságát meghatározni. Minden esetben próbaszakaszt kell építeni. A gyenge teherbírású síkra épített teherviselő rétegszerkezettel létesített próbaszakaszon végzett mérésekkel a megfelelő teherbírást igazolni kell. A próbaszakasz hossza minimum 50 m legyen Az elválasztási stabilitás (1) Ha az alépítményi földmű anyaga finom szemcséjű talaj, akkor az elválasztási stabilitást igazolni kell. Meg kell előzni az ún. kontakteróziót, azaz a dinamikus járműterhelés hatására az alépítményi földmű finom anyagának és a durva szemcséjű kiegészítő rétegnek egymásba nyomódását. Az elválasztási stabilitás hiánya anyagkeveredési zónák és hosszabb időtávlatban vízzsákok kialakulásában nyilvánul meg. (2) Az elválasztási stabilitást az alsó, finomszemcséjű talajnak függvényében kell igazolni, a következő esetek szerint: a) ha az alsó talaj kohézió nélküli vagy nincsen jelentős kohéziója és a folyási határa w L < 20%, akkor a Terzaghi-féle szabályon alapul a bizonyítás: D15, meglévő D15, megengedet t 4 D85, ahol D 15 a felső, durva szemcséjű (kiegészítő) réteg anyagának 15 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérője, és D 85 az alsó, finomszemcséjű talajnak a 85 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérője. (Ez az összefüggés eredményezi a 26. ábrán az I. jelű hidraulikus szűrőpontot.) b) ha az alsó talajnak van kohéziója és a folyási határa 20% w L 46%, akkor a bizonyítás a következő összefüggéssel történik: D 17, meglévő D17, eng, ahol D 17,meglévő a felső, durva szemcséjű (kiegészítő) réteg anyagának 17 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérője, D 17,eng a durva szemcséjű (kiegészítő) réteg szemcsekeverékének megengedett szemcseátmérője, amelyet a 25. ábráról lehet megállapítani, a védendő talaj folyási határának függvényében.

141 D.11.I. MÁV ZRT. 141/ ábra A D 17,eng szemcsenagyság megállapítása c) ha az alsó talajnak nagy a kohéziója, a folyási határa w L > 46% és kemény állapotú, valamint kizárólag SZK1, illetve SZK2 a kiegészítő réteg, akkor az elválasztási stabilitás bizonyítása elhagyható. (3) A szemcsés keverék szemeloszlási görbéjének a 26. ábrán látható II jelű ponttól balra kell feküdnie.

142 142/279 MÁV ZRT. D.11.I. 26. ábra Az elválasztási stabilitás igazolása (4) Ha az elválasztási stabilitás nem bizonyítható, akkor finom szemcséjű keveréket vagy elválasztási hatással bíró geoműanyagot kell beépíteni A szemcsés kiegészítő réteg fagyvédelmi méretezése (1) A talajok fagyérzékenységét a 31. táblázat alapján kell megítélni. (2) Indokolt esetben (pl. helyi klimatikus viszonyok okán) a földművet nemcsak teherbírásra, hanem fagyvédelemre is méretezni kell, s végül a két méretezésből kiadódott nagyobb vastagsággal kell a kiegészítő réteget megtervezni és megépíteni. (3) A fagy ellen szükséges szemcsés védőréteg (általában homokos kavics) vastagsága (az UIC 719 E Kódexből származó) 27. ábráról olvasható le. A fagyindex függvényében a helyi átlaghőmérsékletet is mérlegelve kell a rétegvastagságot felvenni. A fagyindex a 0 o C alatti napi középhőmérsékletek éves összegének abszolút értéke. A 27. ábra használatához tíz év legkedvezőtlenebb adatát kell figyelembe venni.

143 D.11.I. MÁV ZRT. 143/ ábra A fagyvédelem miatt szükséges homokos kavics védőréteg vastagságának meghatározása (4) Ha a 27. ábra alapján túlzottan nagy rétegvastagság adódik ki, akkor mérlegelni kell hőszigetelő lemezek beépítését. A szemcsés réteg vastagsága azonban ekkor sem lehet kisebb annál, mint amit a teherbírási számítások eredményeztek A szemcsés kiegészítő réteg beépítése (1) A kiegészítő réteget a megfelelő teherbírású földműkoronára, a 28. ábrán látható módon a koronaélig kivezetve kell ráépíteni. 28. ábra A kiegészítőréteg szabályos szélessége (2) Vágányon járó alépítményátépítő vonatokkal a kiegészítő réteg az eddigi hazai tapasztalatok szerint csak E 2 > 10 MPa teherbírású földműkoronán készíthető el. Ellenőrizni kell, hogy a kiegészítő réteg tetején elérendő teherbírás az alkalmazandó technológia adta lehetőségek között (pl. építhető maximális rétegvastagság, georács beépítése) teljesíthető-e. (3) A kiegészítő rétegek keresztirányú kialakítása az egységes vágány alátámasztás céljából hosszabb szakaszokon azonos legyen. ( Hosszabb szakasznak a 300 m-t meghaladó vágányhossz tekinthető.)

144 144/279 MÁV ZRT. D.11.I. (4) Kiegészítő réteg alkalmazása esetén a rétegszerkezet magasságváltozását V t /10 méter hosszú átmeneti zónákban kell kifuttatni, ahol V t a pálya tervezési sebessége km/h-ban. (5) Ha pl. sziklás területen nem lehet a földműkoronát egyenletes felületű és megfelelő oldalesésű síkként kialakítani, akkor a víztelenítés biztosítására az egyenlőtlenségeket kiegyenlítő kiegészítő réteget kell készíteni. (6) Ha az alépítménykorona szintjén a kőzetmállással szemben nem ellenálló, akkor az egyenletes felületet és a megfelelő oldalesést SZK1 jelű szemcsés keverékből készülő kiegészítő réteggel kell a 29. ábrán bemutatott módon kialakítani. 29. ábra Egyenlőtlenségeket kiegyenlítő kiegészítő réteg, mállással szemben nem ellenálló szikla alépítménykorona esetén (7) Ha az alépítménykorona szintjén mállással szemben ellenálló kőzet van, akkor az egyenletes felületet és a megfelelő oldalesést aszfalttal, soványbetonnal vagy SZK1 jelű szemcsés keverékkel kell a 30. ábrán bemutatott módon kialakítani. 30. ábra Egyenlőtlenségeket kiegyenlítő réteg nem málló szikla esetén (8) Az egyenetlenségeket úgy kell kiegyenlíteni, és az oldalesést úgy kell kialakítani, hogy az összefolyó vizek ne okozhassanak fagykárokat. (9) Soványbeton alkalmazása esetén legalább C12-es szilárdságú beton szükséges. (10) A soványbeton és az aszfalt kiegyenlítő rétegek vastagsága a megfelelő tömöríthetőség végett 15 cm-nél több nem lehet. (11) Ha szivárgó is van a vágány mellett, akkor a kiegészítő réteget ahhoz csatlakozóan kell megépíteni, hacsak nem vízáteresztő a kiegészítő réteg és az alépítmény. Több vágány esetén a kiegészítő réteget a szomszédos vágányhoz olyan közel kell vezetni, hogy annak átépítésekor a kiegészítő réteget folytatólagos csatlakozással lehessen kialakítani.

145 D.11.I. MÁV ZRT. 145/279 (12) A karbantartási munkák során, különösen rossz időjárási viszonyok és vízérzékeny altalaj esetén, a földműkoronát hátráló munkairányban (a munkagépek a régi ágyazaton mozgatva) kell kialakítani. Az elkészült földműkoronát haladéktalanul le kell takarni. (13) A szállítás és a terítés során megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a beépítendő szemcsés keverék víztartalma az optimális víztartalomhoz közel és semmiképpen sem afölött legyen. (14) Túlságosan nedves szemcsés keveréket nem szabad beépíteni. A beépítés során a víztartalom csökkentése végett sem szabad a keverékhez kötőanyagot adagolni. (15) A szemcsés keverékeket nagyon gondosan kell tömöríteni. Az egy munkamenetben beépíthető kiegészítő réteg vastagsága nem haladhatja meg a 30 cm-t. (16) Az elégtelen szűrési stabilitás következtében kialakult talajkeveredési zónákat és vízzsákokat meg kell szüntetni. A mélyebb vízzsákokat csak akkor szabad a pályában hagyni, ha nem lehet káros hatásuk, illetve ha csak nagyon nagy ráfordítással lehetne őket megszüntetni. Ilyen esetben megfelelő fedőréteget kell ráépíteni és a megbízható víztelenítését is meg kell oldani. Megmaradó vízzsákoknál a szűrési stabilitás biztosítása végett geoműanyag beépítése is szükséges. (17) A rossz minőségű kőrakatot el kell távolítani a pályából, hogy az alépítmény homogén legyen. Jó minőségű kőrakatot akkor szabad a pályában hagyni, ha felette a kiegészítő réteg a tervezett vastagságban beépíthető. Jó minőségű kőrakat a kiegészítő réteg vastagságába beszámítható. A figyelembe vehető vastagságot mind a teherbírás, mind a fagyállóság szempontjából geotechnikai szakértőnek kell megállapítania. A bennmaradó kőrakat szűrési stabilitásának biztosítása végett geoműanyag beépítése is szükséges. (18) Kétvágányú pályán a kiegészítő réteg beépítésekor az átépítés alatti és az üzemben lévő vágány között ideiglenesen magassági lépcső alakulhatna ki, amit úgy lehet elhárítani, hogy a nagytengelyben a kiegészítő réteg vastagságát a lehetséges minimumra csökkentjük. (19) Merevlemezes felépítményű pályák fagyvédő rétegeként olyan szemcsés keverékek használhatók, melyek vízáteresztőképességi együtthatója igazoltan k 5x10-5 m/s, és a beépíthetőségüket tanúsították. (20) A szemcsés kiegészítő réteg minőségellenőrzése során a szemeloszlást, valamint a beépítés előtti és utáni vízáteresztőképességi együtthatót geotechnikai szakértő értékelje.

146 146/279 MÁV ZRT. D.11.I Geoműanyagok alkalmazása az alépítménykoronán A geoműanyagok alkalmazásának feltételei (1) Az alkalmazandó geoműanyago(ka)t az építés helyszíni körülményekhez, feltételekhez és az ellátandó feladathoz kell megválasztani. A szemcsés kiegészítő réteggel készülő szerkezetben a geoműanyagok az alábbi feladatok ellátására alkalmazhatók: geotextíliák o rétegelválasztás, o szűrés, o vízelvezetés a réteg síkjában, o mérési határfelület biztosítása (RDG geotextíliák esetén) geomembránok o vízszigetelés, o rétegelválasztás, georácsok o erősítés, o deformáció minimalizálás geokompozitok o összetett feladatok ellátása. (2) Elválasztó, szűrő és drénező elemként geoműanyagot akkor kell a földműkoronára fektetve alkalmazni, ha a szűrési stabilitás a földműkorona és a szemcsés anyagú kiegészítő réteg között nem igazolható, a földműkorona erősen átnedvesedett. (3) Erősítő hatású geoműanyag, illetve erősítő hatású, de elválasztó, szűrő és drénező elemként is működő geokompozitot akkor kell a földműkoronára fektetve alkalmazni, ha a szűrési stabilitás a földműkorona és a szemcsés anyagú kiegészítő réteg között nem igazolható, és a földműkorona erősen átnedvesedett, a földműkorona kis és/vagy egyenlőtlen teherbírású, A georács és a törtszemcsés keverék megfelelő együttdolgozásának érdekében a minden georács csomópontban összekapcsolt (georács + geotextília) geokompozitot kerülni kell. (4) A geoműanyagot úgy kell beépíteni, hogy a tehereloszlási zónán (illetve az ágyazat keresztmetszetén) legalább cm-rel túlnyúljon. Ha a drénező hatást is ki kell használni, akkor a geoműanyagot a víztelenítő szerkezetig, illetve a rézsűig kell kivezetni. (5) A geoműanyag erősítő hatása a földmű teherbírásába a fejezet szerint számítható be. A geoműanyag beszámítását a szűrési stabilitásba a fejezet tartalmazza.

147 D.11.I. MÁV ZRT. 147/279 (6) A geoműanyagok alkalmazásának általános feltételei a következők: a környező talaj ph-értéke 5 és 9 között legyen, ezért a nem alkáliálló geoműanyagok (pl. a poliészter) nagy mész- vagy cementtartalmú talajokkal, illetve friss betonnal nem érintkezhet, kellően alkáliálló geoműanyag esetében a környező talaj ph-értéke 9- nél nagyobb is lehet. (7) A geoműanyagok beépítésének általános feltételei: a geoműanyagokat egyenletes, 5 %-os keresztesésű földműkoronára vagy közbenső rétegre kell fektetni, csak kétirányban teherviselő geoműanyagok alkalmazhatók, illetve ha a geoműanyag szakítószilárdsága az iránytól függően különbözik, akkor a kisebb szakítószilárdságnak is teljesítenie kell az elvárásokat, s ez esetben a fektetéskor a teherviselési főirányra ügyelni kell, a geotextíliákat legalább 30 cm-es, a georácsokat és a geokompozitokat legalább 50 cm-es átlapolással kell fektetni, az átlapolásoknál teherbíró kapcsolatot általában nem szükséges kialakítani, de talajerősítési cél esetén az átlapolási méretet ellenőrizni kell, a gyártók által kiadott fektetési és szállítási tanácsokat, előírásokat be kell tartani, a lefektetett geoműanyagra legalább 20 cm vastag, az előírásoknak megfelelő szemcsés keveréket kell teríteni, georácsokra csak törtszemcsés keverék teríthető, a geoműanyagra gumikerekes vagy lánctalpas járművel tilos ráhajtani, míg rá legalább 20 cm vastag szemcsés anyagú terítés nem kerül, de tekintettel kell lenni arra, hogy a geoműanyagok szakítószilárdságától függően a járművek alatti szakadás esete ekkor sem kizárt, a geoműanyag és a földmunkagépek közvetlen érintkezését kerülni kell, a nehéz dózerek alkalmazását kerülni kell. (8) Az (át)építést követő méretellenőrzés megkönnyítésére, majd pedig a teherviselő rétegszerkezet üzem alatti alakváltozásainak megfigyelésére olyan geoműanyagok beépítése szükséges, amelyek georadarral érzékelhetők. A radarral detektálható geotextília alkalmazása elősegíti a radarjelek visszaverődését, ezáltal részletesebb radarképet biztosít. Beépítésével az alépítmény és az ágyazat deformációjának és lokális hibáinak kimutatása lehetővé válik, hatékonyan kiemeli a határfelületet még nagyfokú szennyeződés esetén is. Egy kiinduló állapotot mutató georadaros mérés a rendszeres vizsgálati eredmények folyamatos feldolgozásával lehetőséget nyújt a rétegszerkezeti / alépítményi hibák korai felismerésére, segíti a tervezést, a karbantartási munkák rangsorolását, a fenntartási költségek csökkentését A geoműanyaggal erősített szemcsés kiegészítő réteg méretezése (1) A tervezőnek méretezéssel kell igazolnia, hogy a betervezett erősítő hatású geoműanyagból és a reákerülő durvaszemcsés anyagból álló rétegszer-

148 148/279 MÁV ZRT. D.11.I. kezet tetején elérhető lesz a megkövetelt teherbírás (E 2 érték). A geoműanyaggal erősített durvaszemcséjű anyagból álló réteg vastagsága meghatározható a gyártók által megadott, saját termékeikre vonatkozó, hiteles méretezési diagramok segítségével is, melyek az altalaj E 2 modulusának függvényében adják meg a kívánt teherbíráshoz szükséges rétegvastagságot. (2) Vitás esetben amennyiben arra mód van a geoműanyaggal erősített rétegszerkezet teherbírásának igazolására próbaszakaszt kell építeni Aszfalt kiegészítő réteg (1) Gyenge teherbírású alépítmény megerősítésének és vízszigetelésének együttes igénye esetén bitumenes kötőanyagú aszfaltkeverék is építhető. Alkalmazásával a vasúti teherviselő rétegszerkezetben a következők érhetők el: a vasúti járművekről az alépítményre átadódó statikus és dinamikus igénybevételek fokozott mértékű elosztása és csillapítása, az alépítményi alakváltozások nagyságának csökkentése, tökéletes rétegelválasztás, a fagyveszély csökkentése, a zaj- és vibrációs hatások csökkentése, a kapilláris hatások teljes kizárása, nagyon szabályos alépítménykorona kialakítása és a megfelelő vágánygeometria biztosítása, a pályafenntartási költségek csökkentése. (2) Az aszfalt kiegészítő réteg kialakításával, anyagával kapcsolatosan a következőket kell betartani: vastagsága 12 cm-nél kisebb ne legyen, a tervezés során meg kell határozni az aszfaltréteg típusát, kötőanyagtartalmát, a szabadhézag tartalmat, a Marshall-stabilitást és folyást, a terítési hőmérsékletet, az aszfaltréteg és az alépítményi korona közé kötőanyag nélküli szemcsés réteget kell beépíteni, melynek anyaga homokos kavics, mészkő, dolomitmurva, (használt vagy új) zúzottkő lehet, s amelynek a vastagságát a rétegszerkezet szerepének, igénybevételeinek s az alépítmény jellemzőinek figyelembevételével kell meghatározni, az aszfaltkeverék típusának megválasztásakor a helyi körülményeket is figyelembe kell venni. (3) Az aszfalt kiegészítő réteget a koronaélekig ki kell vezetni, és a csatlakozó rézsűt az intenzívebb vízáramlás eróziós hatása ellen megfelelő védelemmel kell ellátni.

149 D.11.I. MÁV ZRT. 149/ A földmű és a híd közötti átmeneti szakasz kialakítása Fogalommeghatározások Alágyazati szőnyeg: Mikrocellás elasztomer vagy (recycling) gumianyagú, paplanszerűen fektethető rugalmas réteg, amely híd pályalemezén vagy alagút vb. fenéklemezén rugalmasan támasztja alá az ágyazatot. A szőnyegek különböző vastagsággal és ágyazási tényezővel készülnek, s közülük a vasúti forgalom jellege, a pályasebesség, a járművek tengelyterhelése alapján lehetséges választani. Általuk kedvezőbb a rezgéscsillapítás és az ágyazati anyag aprózódása csökkenthető. Átmeneti szakasz: Olyan vasúti pályaszakasz, amely két, erősen eltérő ágyazási együtthatójú pályarész között folyamatosan vagy több lépcsőben átmenetet képez. Az átmeneti szakasz hosszát az eltérő alátámasztási rugalmasságok és a pályasebesség függvényében kell meghatározni. Háttöltés: A vasúti pálya alépítményének műtárgyhoz (falazatokhoz) csatlakozó szakasza. Hídfő: A híd függőleges és vízszintes terheinek felvételére és a csatlakozó vonalas létesítmény földművének megtámasztására szolgáló építmény. Bordás kiegyenlítő lemez: Az egyik végén a hídfőre, további szakaszán a csatlakozó töltésre támaszkodó olyan felül bordás vasbeton tartó szerkezet, amelynek bordáira a vasúti sín keresztaljait rugalmas kapcsolóelemekkel oly módon rögzítik, hogy a tartóvég járműteherből eredő szögforgása miatti sínemelkedést korlátozza. Szárnyfal: A hídfőhöz csatlakozó vasúti töltést lezáró, a pályatengelyhez képest párhuzamos, merőleges vagy ferde kialakítású vasbeton fal. A párhuzamos szárnyfalakhoz töltéslezáró kúpokkal csatlakozik. Úszólemez: Az egyik végén a hídfőre támaszkodó, a hídfők mögött, a csatlakozó töltéstestbe folyamatos lejtéssel beépített olyan sík, vagy ágyazat megtámasztó bordát is magába foglaló vasbeton lemez, amelynek feladata, a híd és a csatlakozó töltéstest eltérő rugalmassági viszonyaiban átmenetet teremteni Az átmeneti szakasz kialakítása (1) Átmeneti szakaszt a hidak csatlakozásánál akkor kell kialakítani, ha új vasúti pályaszakasz épül, új vasúti híd épül, a kialakult felépítményi hibákat a felújítási munkák keretében átmeneti szakasz beiktatásával kell megszüntetni.

150 150/279 MÁV ZRT. D.11.I. (2) Az átmeneti szakasz feladatai: fokozatos átmenet biztosítása a földmű és a híd csatlakozásánál az eltérő merevségű vágány alátámasztások között, a földmű és a híd közötti, a vasúti üzemet zavaró süllyedési lépcső kialakulásának elkerülése. (3) A híd és a csatlakozó földmű kapcsolatának kialakítását az alábbi körülmények határozzák meg: új építésről vagy átépítésről van-e szó, s az csak a vasúti pályát vagy a hidat is érinti-e, milyenek a hídfő talajadottságai, a híd alapozása, mekkorák a már lejátszódott, illetve a még várható süllyedések, milyen a csatlakozó földmű altalaja, konszolidációs jellemzői, épült-e a háttöltésben valamilyen kiegészítő szerkezeti megoldás, milyen a hídon a vasúti felépítmény, hogyan változik a töltésen a vasúti vágány alátámasztása. (4) Az átmeneti szakaszokat a helyszíni körülmények és a vasúti terhelés figyelembe vételével úgy kell kialakítani, hogy azok süllyedése az altalaj konszolidációja, a háttöltés alakváltozása és a forgalmi terhelés következtében minimális legyen. (5) Az átmeneti szakaszt a hídszerkezetnek, a pálya felépítményszerkezetének és a csatlakozó földműnek a tulajdonságait és viselkedését, illetve ezek kölcsönhatásait figyelembe véve kell kialakítani, amihez új építéskor szükség esetén előzetes beavatkozásokkal kell csökkenteni a hídfő és a csatlakozó töltés süllyedését és a különbségüket (talajjavító megoldások), új építés esetén gondosan meg kell tervezni és elő kell írni a háttöltésbe beépítendő talajanyagok minőségét, építési technológiáját és az ellenőrzést. csökkenteni kell a csatlakozó vágányszakaszok alátámasztási rugalmasságának eltéréseit, szükség esetén megfelelő hosszúságú átmeneti szakaszok beiktatásával. A híd tervezése műszakilag indokolt esetben terjedjen ki a két oldalról csatlakozó m hosszú pályaszakaszra is, s azt a geotechnikus, a híd- és a pályatervező közösen dolgozza ki. (6) Az átmeneti szakasz hosszát a pályára engedélyezett sebesség, a közlekedő vontató- és vontatott járművek tengelyelrendezése és a járműterhelés függvényében kell megállapítani. Ajánlott minimális hosszúsága V t /7 méter, ahol V t a pályára engedélyezett sebesség km/h-ban. (7) Az átmeneti szakasz kialakításánál a vasúti felépítmény szerkezeti követelményeit is figyelembe kell venni (pl. hídfőre kerülő síndilatációs szerkezet esete).

151 D.11.I. MÁV ZRT. 151/279 (8) Új hídfő süllyedését annak alapozási módját, valamint az alapsík alatti talaj(ok) összenyomódási jellemzőit figyelembe véve kell a tervezés során számítani. Nem átépülő, régi hidat illetően általában feltételezhető, hogy még a sebesség- és tengelyteher emelése sem kelt új süllyedést. E feltételezés helyességét azonban az adott körülmények mérlegelése alapján ellenőrizni kell. (9) A híd és a hídfő szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy az átmeneti szakasz megfelelő minőségben épülhessen meg. (10) A háttöltés forgalom alatti viselkedését annak tömörsége nagyban befolyásolja. Ezért a háttöltést durva szemcséjű anyagból cm-es rétegekben tömörítve kell építeni, és a minőségét elfogadott mintavételi terv szerint tömörség és teherbírás mérésekkel kell ellenőrizni. (11) A háttöltés süllyedését, a konszolidáció lejátszódását folyamatos mérésekkel kell követni. (12) Új építésű pályákra a 31. ábrán látható kialakítás javasolható. (Megjegyzés: a fejezetben található ábrák csak elvi megoldásokat mutatnak be, kidolgozottságuk nem tervezési dokumentáció szintű.) A hídfő mögötti rész saját összenyomódásából adódó süllyedést úgy kell csökkenteni, hogy cementtel kezelt anyagból ékszerű testet (vagy azzal egyenértékű megoldást) kell építeni. A kapcsolódó háttöltés kavicsos homokból vagy homokos kavicsból épüljön T r =96% értékre tömörítve. Az alátámasztás merevségének a töltéstől a hídfő felé való növelése végett a kötőanyag mennyiségét a hídfőhöz közelítve 2%-ról 4%-ra kell növelni. A tapasztalatok szerint a süllyedési teknő ilyen körülmények mellett viszonylag kis mélységű és nagy sugarú lesz. (13) Ferdeszögű keresztezések esetén a felső rézsűélt és az ék rézsűjének felső vonalát a vágánytengelyre merőlegesen kell kialakítani. 31. ábra Hídháttöltés kialakítása szemcsés talajból és cementkötésű ékkel új építésű, nagyforgalmú pályában (14) Üzemelő vasútvonalon szükséges átépítéskor a 32. ábrán látható megoldás javasolható. A háttöltést kavicsos homokból vagy homokos kavicsból

152 152/279 MÁV ZRT. D.11.I. ék alakban, cm-es rétegekben, T r =96% tömörségi fokra tömörítve kell megépíteni. 32. ábra Hídháttöltés kialakítása üzemelő vasútvonalon történő átépítéskor (15) A háttöltést lehetőleg a híd elkészülte után rövid időn belül a kapcsolódó töltéssel együtt kell elkészíteni, hogy a konszolidáció a felépítmény fektetéséig lejátszódhasson. (16) A különböző anyagból, illetve nem egyidejűleg épített töltésrészeket fogazással kell egymáshoz csatlakoztatni (ld. 33. ábrát). 33. ábra Építési példa (17) Ágyazatátvezetéses híd esetében az átmeneti szakaszt a 34. ábra szerint kell kialakítani. A nyíltvonali töltés hídfő felé eső rézsűjének hajlása 1:2- nél kisebb legyen. A homokos kavics kiegészítő réteg vastagsága legalább 20 cm legyen és azt különös gondossággal kell tömöríteni. Megfelelő lehet a cementtel való stabilizálás is, melynek vastagsága a hídfő hátfalmagasságának legalább kétszeres hosszában legalább 30 cm legyen. 34. ábra Hídháttöltés kialakítása ágyazatátvezetéses pályában

153 D.11.I. MÁV ZRT. 153/279 (18) Ágyazatátvezetéses híd esetében a 35. ábrán látható kialakítás is alkalmazható. A hídfőtől a csatlakozó töltés felé csökkenő vastagságú HKT (hidraulikus kötésű teherhordó) éket kell készíteni, amelynek alsó síkja 1:3 hajlású. Az ágyazat igénybevételeinek csökkentése végett az ékre 7,5 m hosszban a híd feletti szakaszhoz hasonlóan alágyazati szőnyeget fektetnek. 35. ábra Hídháttöltés kialakítása zúzottkő ágyazatos pálya és ágyazatátvezetéses híd esetén, cementkötésű talajékkel (19) Ágyazatátvezetés nélküli (merevlemezes) pálya esetén a hídfő hátfala mögött ék alakban cementkötésű homokos kavicsot kell beépíteni 1:1 1:2 rézsűhajlással, ahogyan azt a 36. ábra mutatja. Az ék alsó síkja legyen a hídfő alapsíkján, töltse ki a szárnyfalak közötti teret, felső része pedig legyen 1,0 m-nél szélesebb, hogy a felépítmény számára széles szilárd felfekvést biztosítson. A háttöltés/töltéstest közös rézsűjének hajlása legyen 1:2-nél laposabb. (Ez a megoldás ágyazatátvezetéses hidak esetében is használható.) 36. ábra Hídháttöltés kialakítása merevlemezes pálya esetén (20) A merevlemez alatt a hagyományos szemcsés kiegészítő réteg helyett hidraulikus kötésű teherviselő réteget (HKT) kell készíteni, melynek anyaga általában cementkötésű homokos kavics. A hídfőtől 5-10 m távolságban, a vágány hossztengelyére merőlegesen vasbeton zárófalat kell a háttöltésbe beépíteni. Ez a hídfő és a szokásos csatlakozó pálya között a merevlemezes pályaszerkezet hosszirányú stabilitását hivatott biztosítani, s egyben a merev pályalemez lehorgonyzását is szolgálja. Keresztirányban legalább olyan hosszú legyen, mint a HKT réteg szélessége (többvágányú pályán valameny-

154 154/279 MÁV ZRT. D.11.I. nyi vágányra vonatkozóan). Vastagsága a merevlemezes kialakítás típusától függően 0,8...1,3 m lehet. (21) A nagy forgalmú, V 160 km/h sebességű, hagyományos zúzottkő ágyazattal készülő szakaszokon szükség esetén az alépítménykorona kiegészítő rétegének fellazulását elkerülendő megelőző intézkedésként az alépítménykoronát meg kell szilárdítani. A szilárdítás azonban ne tegye túlzottan merevvé az ágyazat alátámasztását. Szükség esetén a szilárdított rétegre alágyazati szőnyeget kell teríteni. (22) Ha az átmeneti szakaszban különleges szerkezeteket, pl. kiegyenlítő lemez, georácsos rétegszerkezetet kívánnak alkalmazni, akkor ahhoz kérni kell a vasút üzemeltetőjének engedélyét. (23) A kiegyenlítő lemez önmagában nem elégséges a hídfő mögötti kedvezőtlen alépítmény / ágyazat alakváltozási jelenségek kiküszöbölésére, az csak a vágány alátámasztási rugalmasságának átmenetes változását is biztosító, a süllyedéseket korlátozó kiegészítő, előbbiekben vázolt megoldásokkal együtt alkalmazható. Enélkül ugyanis a kiegyenlítő lemez utáni szakaszon alakulnak ki a fekszinthibák. (24) A hídfő mögötti kedvezőtlen jelenségek elháríthatók úgy is, hogy a hídfőhöz csatlakozó m szakaszon merevlemezes felépítmény készül. A sínalátámasztás fokozatos változtatásával ugyanis ilyen hosszon már megfelelő átmenet alakítható ki. (25) A hídfők, szárnyfalak, falazatok mögötti zóna víztelenítéséről gondoskodni kell, hogy víznyomás, illetve télen a megfagyó víz nyomása és a csapadékvíz kimosó hatása ne okozhasson károkat. A falak mögé szivárgókat kell építeni és azok vízkivezetését biztosítani kell. A hídpályáról odafolyó vizet a hídfő elérése előtt víznyelőkkel el kell fogni. (26) A kiegyenlítő lemezen összegyűlő víz elvezetéséről is gondoskodni kell olyan módon, hogy a lemez felső síkján végigfolyó víz a lemez végén távozzék. A keresztirányban folyó víznek a töltésből történő kivezetését úgy kell megoldani, hogy az sem a kiegyenlítő lemez alatt, sem a töltésrézsűn kimosást vagy aláüregelődést ne okozzon. (27) Ha a híd a pálya mélypontján van, akkor mindkét háttöltésben a hídfőtől kellő távolságban keresztszivárgó beiktatásával kell gondoskodni a hídhoz érkező víz elvezetéséről. (28) Az átmeneti szakasz minőségellenőrző vizsgálatainak mennyisége haladja meg a nyíltvonali töltésekét. Ajánlatos legalább minden második rétegen egy-egy alakváltozási vizsgálatot (tárcsás terhelést) és tömörségmérést végezni, a töltés tetején pedig legyen legalább három alakváltozási és egy tömörségi vizsgálat.

155 D.11.I. MÁV ZRT. 155/ Földrézsűk Fogalommeghatározások Rézsűmagasság: A rézsűváll és a rézsűláb közötti magasságkülönbség. Rézsűláb: A rézsűsík és a környezetében legmélyebben levő sík (pl. terep, ároktalp) metszésvonala. Rézsűváll: A rézsűsík és a környezetében legmagasabban levő sík (pl. padka, terep) metszésvonala Általános rendelkezések (1) A fejezetben leírtak az alábbiakra érvényesek: földanyagból újonnan épített rézsűkre, meglévő, de nem megfelelő állékonyságú földanyagú rézsűkre és földfalakra, meglévő, földanyagú rézsűkre és földfalakra, amelyek igénybevétele növekedni fog. (2) A földanyagból készülő rézsűk állékonyságát az MSZ EN 1997:2006 szabvány szerint kell igazolni. Nem kedvezőtlen, jól ismert geológiai és hidrológiai viszonyok esetén az állékonyság igazolását el szabad hagyni, ha az altalaj bizonyítottan megfelelő teherbírású és csak kissé alakváltozó, a rézsűhajlás az ebben a fejezetben javasolt értéket nem haladja meg. 8 m-nél magasabb rézsűknél mindig szükséges állékonyságvizsgálatot végezni. (3) A 38. és 39. táblázat adja meg a rézsűhajlások ajánlott értékeit. Durvaszemcséjű talajok Vegyes szemcséjű talajok Finom szemcséjű talajok 38. táblázat Töltésrézsűk ajánlott hajlása Talajfajta Töltés Ajánlott magassága hajlás laza és közepesen tömör kavicsos homok 0 12 m 1:1,5 tömör kavicsok, közepesen tömör és 0 12 m 1:1,7 laza homokok tömör homokok 0 12 m 1:2,0 iszapos és erősen iszapos kavicsok 0 6 m 1:1,6 agyagos és erősen agyagos kavicsok 6 9 m 1:1,8 iszapos és erősen iszapos homokok 9 12 m 1:2,0 agyagos és erősen agyagos homokok iszapos kemény homokliszt kemény iszap, homokos agyag kemény agyag 0 3 m 3 6 m 6 12 m 1:1,5 1:1,7 1:2,0

156 156/279 MÁV ZRT. D.11.I. Durvaszemcséjű talajok Vegyes szemcséjű talaj Finomszemcséjű talajok 39. táblázat Bevágási rézsűk ajánlott hajlása Talajfajta Bevágás Ajánlott mélysége hajlás laza és közepesen tömör kavicsos homok 0 12 m 1:1,5 tömör kavicsok, közepesen tömör és 0 12 m 1:1,7 laza homokok tömör homokok m 1:2,0 iszapos és erősen iszapos kavicsok agyagos és erősen agyagos kavicsok 0 6 m 1:1,6 iszapos és erősen iszapos homokok agyagos és erősen agyagos homokok 6 9 m 1:1,8 iszap agyag 9 12 m 1:2,0 (4) A földrézsűket sík felülettel és egyenletes hajlással kell kialakítani. Mállásnak ellenálló, szilárd kőzetek alkotta kisebb zónák túlnyúlhatnak a rézsűfelületen. (5) A 8 m-nél magasabb és 1:1,8-nál meredekebb hajlású rézsűket a karbantartás könnyítése érdekében lépcsőzni kell. A rézsűlépcsők szélessége legalább 2,5 m és keresztirányú esésük a rézsűláb irányába legalább 5 % (1:20) legyen, s nem lehet rajtuk olyan akadály, mely a víz szabad lefolyását nehezítené. (6) Ha a rézsű eróziójától kell tartani, akkor kialakítása után azonnal meg kell védeni. Ajánlott rézsűvédő szőnyegek alkalmazása, melyek lehetőleg teljesen vagy részben lebomló termékek legyenek. (7) Amennyiben vízparti rézsűkről van szó, úgy a partvédelmet is meg kell oldani. (8) Azokon a területeken, ahol elő van írva a talajvíz és a talaj védelme, a töltések és bevágások rézsűit szigetelni kell, s ezért 1:1,8-nál laposabb hajlásúnak kell lenniük. (9) Helyszűke esetén a rézsűk hajlását geoműanyagos talajerősítés alkalmazásával a rézsűanyag belső súrlódási szögének értékéig lehet növelni, ha az állékonyságot igazolták, a javasolt építési mód megbízható. Az így kialakított rézsűkre nem szabad többletterhet jelentő burkolatot tenni. (10) Amennyiben a földanyagú rézsűk állékonysága nem igazolható, megtámasztó szerkezetet kell építeni. (11) A tanulmánytervekben elsősorban az összehasonlító tapasztalatokra építve meg kell határozni az alap megoldásokat: a rézsű geometriájának jellemzőit olyan részletességgel, hogy a területfoglalások, a földmunka mennyiségek, a rézsűfelületek számíthatók legyenek, a rézsűstabilitás biztosításához szükséges kiegészítő szerkezetek, megoldások, eljárások jellemzőit,

157 D.11.I. MÁV ZRT. 157/279 a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. (12) Az engedélyezési tervben meg kell adni a rézsűk pontos geometriáját, hogy az engedélyező és az érintettek számára felmérhetők legyenek a területfoglalások, az élő és épített környezetre gyakorolt hatások, a stabilitási követelmények teljesítéséhez szükséges geotechnikai megoldások meghatározó jellemzőit olyan részletességgel, hogy azok alkalmassága elbírálható legyen, a rézsűk stabilitásának igazolását az alkalmazott tervezési eljárás kellő részletességű bemutatásával, a vonatkozó szabványok, előírások betartásáról szóló nyilatkozatot, vagy az esetleges eltérések indoklását és elfogadhatóságának igazolását. (13) A tendertervekben ha nem végleges tervek megváltoztathatatlan megvalósításáról van szó meg kell adni a végleges rézsűk mindazon geometriai és szerkezeti jellemzőit, amelyek nem változtathatók meg, a végleges rézsűk mindazon jellemzőit, amelyekre alternatív megoldás adható, az alternatív megoldások biztonsági követelményeit, az anyagjellemzőkre, a geometriára és technológiára vonatkozó kivitelezési követelményeket. (14) A kiviteli tervekben, illetve az azokhoz kapcsolódó utasításokban meg kell adni az engedélyezési terv kapcsán említettek mellett a következőket: a töltésépítéshez használandó anyagokat, s az állékonyság szempontjából megfelelő talaj jellemzőket, a rézsűk kialakításának technológiáját, különös tekintettel a rézsűsáv tömörítésére és a tervezett geometria biztosítására, a rézsűk építés közbeni és tartós erózióvédelmére alkalmazandó módszereket és anyagokat, az építés olyan ütemezését, amely kizárja az építés közbeni veszélyes mozgásokat, a rézsűk stabilizálására alkalmazott támszerkezetek, víztelenítő berendezések és mérnökbiológiai módszerek terveire való utalásokat. (15) A megvalósulási dokumentumokhoz az elvárt dokumentumok mellett csatolni kell az építés közben megismert talajadottságokat bemutató dokumentációs anyagokat, az építés közben esetleg észlelt rézsűmozgásokról és azok helyreállításáról szóló jelentéseket. (16) A fenntartási utasításban rögzíteni kell a rutinszerű fenntartás követelményeit, módszereit, a megfigyelés tárgyait, szempontjait, eljárásait, a megfigyelt jelenségek nyomán teendő intézkedéseket.

158 158/279 MÁV ZRT. D.11.I Rézsűk építése földanyagból (1) Bevágási rézsűk építésekor ügyelni kell arra, hogy a termett talajok természetes szerkezetét, belső ellenállását megőrizzük. A talaj kiemelése közben lehetőleg ne fejtsenek a tervezett rézsűvonal alá. (2) Töltések építésekor a töltésanyagot rétegesen kell beépíteni és a 7. fejezet szerint kell azt tömöríteni. A mállásra, felpuhulásra hajlamos földanyagot a terítés után azonnal tömöríteni kell. (3) A beépített talajanyagnak a tervezett rézsűfelületig tömörnek kell lennie. A szélső tartomány megfelelő tömörségének elérése végett ajánlatos a rétegeket a tervezettnél legalább 1,0 m-rel szélesebben kialakítani, majd a tömörítés után ezt a többletet a tervezett rézsűfelületig visszabontani. Az óhatatlan fellazulások miatt a rézsűfelület mentén levő 50 cm széles sávban a tömörséget nem kell igazolni.

159 D.11.I. MÁV ZRT. 159/ Sziklarézsűk Általános rendelkezések (1) A fejezetben leírtak az alábbiakra érvényesek: újonnan kialakítandó sziklarézsűkre, meglévő, de nem megfelelő állékonyságú sziklarézsűkre és sziklafalakra, meglévő sziklarézsűkre és sziklafalakra, amelyek igénybevétele növekedni fog. (2) A sziklarézsűk állékonyságát geotechnikai tervezőnek kell igazolnia. (3) A sziklarézsűk állékonysága elsősorban az alábbiaktól függ: az adott kőzet szilárdsága és mállással szembeni ellenálló képessége, a tagoltsági jellemzők, a környezet vízviszonyai, rézsűhajlás, rézsűmagasság, kiegészítő biztosítási intézkedések. (4) A sziklarézsűk állékonyságvizsgálatát a bemenő paraméterek lehetséges változékonyságát is figyelembe véve kell végrehajtani. (5) A sziklarézsűk hajlásuk szerint az alábbi csoportokba sorolhatók: lapos rézsűk: <30 közepes hajlású rézsűk: meredek rézsűk: nagyon meredek rézsűk: visszahajló rézsűk: >90 (6) A természetes módon kialakult, közel függőleges sziklarézsűk és -falak csak kivételesen vannak stabil állapotban. (7) Kevéssé repedt, de megfelelő szilárdságú és mállással szemben ellenálló kőzetben 60 -nál nagyobb hajlású mesterséges rézsűket csak kőzetkímélő fejtéssel szabad kialakítani. (8) A rézsű geometriájának kialakításakor és a stabilizáló elemek típusának és elrendezésének megtervezésekor nagy figyelmet kell fordítani a tagoltsági jellemzőkre. (9) A szükséges biztosítási intézkedéseket a helyi geotechnikai és építési körülmények, valamint a kockázatok és a gazdaságossági szempontok figyelembevételével kell megállapítani. A szóba jövő megoldások összehasonlításakor a beruházási költségek mellett a várható élettartamot és a karbantartási költségeket is figyelembe kell venni. (10) A következő biztosítási intézkedések jöhetnek szóba (részletezve a fejezetben):

160 160/279 MÁV ZRT. D.11.I. a laza és instabil szikladarabok elbontása, a sziklarézsűk hajlásának csökkentése, a rézsűk lépcsőzése, befüggönyözés acélhálóval vagy geofüggönnyel, hátrahorgonyzás kőzethorgonyokkal vagy előfeszített injektált horgonyokkal, megtámasztás támszerkezetekkel, burkolás lőttbetonnal vagy más borítófallal, kőfogó acélhálókkal, görgetegfogó térrel és/vagy szerkezettel való biztosítás. (11) A sziklarézsűket általában lépcsőzni kell, hogy a rézsűt ellenőrzés céljából be lehessen járni, görgetegfogóként szolgáljon kőhullás-veszély esetén, növényeket lehessen telepíteni, alkalmazkodni lehessen a kőzetek változó tulajdonságaihoz, a felszíni vizeket és a talajvizet össze lehessen gyűjteni és el lehessen vezetni. (12) A lépcsőket lejtőirányú kereszteséssel kell kialakítani, hogy a víz lefolyjon, ne szivároghasson be. (13) A sziklarézsűk feltételezett vagy már bekövetkezett mozgásait különös gondossággal kell megfigyelni. Az ellenőrzés módszereit és a megfigyelések alapján hozandó intézkedéseket a felmerülő veszélyeket értékelve a geotechnikai tervben kell meghatározni. A bekövetkezett mozgások okait mérnökgeológiai és geotechnikai vizsgálatokkal kell megállapítani, s dönteni kell a foganatosítandó intézkedésekről. A 40. és 41. táblázat a sziklamozgások árulkodó jeleit és okait foglalja össze. 40. táblázat A sziklamozgások árulkodó jelei Sziklamozgások árulkodó jelei Friss repedési élek, szakadt gyeptakaró A hasadékoknál lévő gyökerek sérültek vagy szakadtak Friss, szélesre nyílt hasadékok (általában) Élesélű repedések a sziklában Világos törési felületek Fák kardalakú növése Fák ferde növése Fák törtvonalú növése Friss törmelék a rézsűlábnál és az árokban Árkok eltolódása Kőanyag folyása és ropogó zajok Következtetések Rézsűzónák meginduló mozgása Folyamatban levő vagy már csillapodó mozgások Nemrégen kialakult, nagymértékű fellazulás Nyírási zónák kifejlődése Hasadéktest rövid idővel azelőtti kiszakadása Felszínközeli zónák tartós mozgása, esetleg mélyebb zónák csillapodó mozgása Tartós vagy gyors mozgások,részben mélyebb zónákban is Egyszeri, lökésszerű mozgás Erősen mállott kőzet lehullása Nagy rézsűzónák vagy kőzetdarabok mozgása Fenyegető sziklahullás vagy sziklacsúszás

161 D.11.I. MÁV ZRT. 161/ táblázat A sziklamozgások okai Sziklamozgások okai Hézagfagyás A fák szélterhelése Átnedvesedés Kimosódás Hasadékvíz és vízáramlás Mállás A vegetáció megváltoztatása Szakszerűtlen építés vagy karbantartás Magyarázat A nedvesség és a fagyás együttes repesztő hatása kőfellazuláshoz vezet. A gyökérzónában bekövetkező mozgások, főleg a sziklaperemeken, a felszínközeli sziklák fellazulásához vezetnek. A hasadékkitöltés elnedvesedésével a kőzettömbök közötti kötés és súrlódás csökken. A vízfelvétel a kőzetszilárdságot is csökkenti. Ez vízben oldódó kőzet vagy gyenge anyagú hasadék kitöltés esetén lép fel, és csökkenti a kőzet szilárdságát, illetve a kőzettömbök közötti kötést. Nagy csapadék vagy hóolvadás után a víznyomás megnő és mozgástokoz. Erős kőzetek közötti gyenge rétegek kimállása után az erős kőzet omlása következhet be. A csapadékvíz akadálytalanul behatol a repedésekbe, ami elnedvesedéshez, kimosódáshoz, valamint felszíni erózióhoz vezet. Az adott kőzetek jellegét és viselkedését nem ismerve a végzett munkák sziklamozgásokat, illetve azok fokozódását okozhatják Sziklarézsűk biztosítása (1) A meglévő sziklarézsűk bizonytalan részeit eltávolítással kell gondozni az illetékes szakmegbízott által megállapított és a helyi körülményekhez illeszkedő időn belül, különleges esetben közvetlenül fenyegető üzemveszély esetén, előfeltételi követelményként további építési intézkedések kivitelezésénél. Az eltávolításos gondozással általában csak felszíni málló sziklafelületek és kisebb, lezuhanás előtt álló sziklatömbök problémáját lehet megoldani. Az eltávolításokhoz legmegfelelőbb idő a fagyási ciklus után, de mindenképpen a vegetációs periódus előtt van. Az eltávolításokat messzemenően kőzetkímélő módon, azaz kézzel vagy egyszerű mechanikai eszközökkel kell kivitelezni. (2) Nagyobb ledőlés közeli szikladarabok leomlasztásához megfelelő biztonsági intézkedések figyelembevételével kőzetkímélő robbantási megoldások alkalmazhatók. (3) Meglévő sziklarézsűk hajlásának csökkentését akkor lehet figyelembe venni, ha nagy az esés-, csúszás- vagy a billenésveszélyes szikladarabok száma, illetve ha a sziklarézsű széles sávban, mélyre nyúlóan mállott. A sziklarézsűk hajlását úgy kell csökkenteni, hogy az a lehető legjobban illeszkedjék a meglévő elválasztó felület szerkezetéhez. A munkáknál figyelni kell arra, hogy a végleges rézsűfelületen a kőzet lehetőleg ne lazuljon fel. (4) Az acélsodronyokkal történő befüggönyözés vízszintes és/vagy függőleges irányban kifeszített acélsodronyokkal akadályozza meg a lebillenésveszélyes sziklatestek, vagy a kinyúló, illetve előreugró sziklarészek leesését.

162 162/279 MÁV ZRT. D.11.I. A vízszintes acélsodronyos megoldás főleg sziklabástyák vagy sziklaorrok biztosításához megfelelő. A kialakításnál legalább két szál acélsodronyt kell alkalmazni. A függőleges acélsodronyos megoldás kinyúló és előreugró sziklarészek leesésének visszatartásához használható. Az acélsodronyos befüggönyözést gyakran védőhálós befüggönyözéssel együtt kell alkalmazni. Az acélsodronyokat mindkét végükön feszítőzárral kell ellátni, s kőzethorgonyokkal kell stabilan a sziklához erősíteni és úgy kifeszíteni, hogy későbbi utánfeszítés is végrehajtható legyen. Az acélsodronynak korrózióvédelemmel ellátottnak kell lennie. Az acélsodronyt csak úgy szabad megfeszíteni, hogy a biztosítandó területen újabb törés, repedés ne keletkezzék. Az acélsodronyt oldalirányú kitérés ellen is biztosítani kell. (5) Felszínközeli csúszófelülettel és ledőlés-veszélyes sziklarészekkel rendelkező sziklafalaknál a biztosítás kőzethorgonyokkal is megoldható. A laza és feszített kőzethorgony általában 32 mm-es maximális átmérőjű és 6 m-es maximális hosszúságú betonacélból készül. A laza és feszített horgony ellentétben az előfeszített horgonnyal jelentős kezdeti alakváltozásokat enged meg. Az elhelyezett horgony irányát és dőlését úgy kell meghatározni, hogy a biztosítási rendszer legnagyobb hatása legyen elérhető (ld. 37. ábrát). A horgonyhabarcs bejuttatásához patronos és feltöltő eljárások nem alkalmazhatók. A fellazulási zónában ragasztott horgony nem alkalmazható. 37. ábra Horgonnyal biztosított sziklarézsű (6) Az előfeszített injektált horgonyt akkor kell alkalmazni, amikor mélyen húzódó csúszófelületeken történő mozgást vagy nagyobb szikladarabok lezuhanását kell megakadályozni, illetve ha bizonyos szerkezeti elemeket kell kihorgonyozni. Az előfeszített injektált horgonyok alkalmazhatóságának felülvizsgálatakor a kőzetvíz betonra veszélyes alkotóelemeit vizsgálni kell. Az előfeszített horgony hosszát úgy kell megválasztani, hogy a kőzet szilárd zónájába megfelelően nyúljon bele. 200 kn-nál nagyobb horgonyerő felett a horgonyfejeket habarcságyra vagy teherelosztó szerkezetre kell felültetni. A feladatának megfelelően az előfeszített horgonyt helyileg koncentráltan vagy síkszerűen felosztva kell beépíteni (ld. 38. ábrát).

163 D.11.I. MÁV ZRT. 163/ ábra Előfeszített injektált horgonnyal biztosított sziklarézsű Az optimális horgonyirány, illetve horgonydőlés függ az elválasztó felületszerkezet térbeli elhelyezkedésétől és jellemzőitől, valamint az esetleges sikertelen megoldástól. (7) Támszerkezet építését az alábbi esetekben kell elrendelni: a sziklarézsű kielégítő globális állékonyságának biztosításához, kitöredező sziklatömeg mennyiségének csökkentésére, lehullás veszélyes sziklatartományok helyi biztosításához. (8) A klasszikus támszerkezetek közé sorolhatók a támfalak, a súlytámfalak, a kihorgonyzott támfalak (ld. 39. ábrát) és a kihorgonyzott támasztó falak. A támszerkezeteket méretezni kell. 39. ábra Hátrahorgonyzott támfal (kivitelezési példa) A kőzetvizet a támfalak és a támasztó falak hátsó oldalán megfelelő víztelenítő berendezéssel kell összefogni és fagytól védve a hosszirányú víztelenítési hálózatba elvezetni (ld. 39. ábrát). A csatlakozási helyen aknát kell létesíteni. (9) A horgonyzott vagy horgonyzás nélküli alátámasztó tuskók szűken lehatárolható dőlés- vagy csúszásveszélyes rétegek, illetve egy-egy hasadéktest biztosításához megfelelők (ld. 40. és 41. ábrát).

164 164/279 MÁV ZRT. D.11.I. 40. ábra Alátámasztó tuskó csúszási mozgások megakadályozására 41. ábra Alátámasztó tuskó dőlési mozgások megakadályozására Az alátámasztó tuskókat mállásálló és teherbíró sziklákon kell alkalmazni és teljes felületükön a sziklafalhoz, vagy a csúszásveszélyes réteghez kell őket csatlakoztatni. Gyenge, közbeékelődött rétegekkel rendelkező vízszintes sziklarétegeknél beton vagy falazott anyagú alátámasztó tuskókkal lehet a gyenge réteg mállása miatti dőlésveszélyt elkerülni (ld. 41. ábrát). (10) Támpillérek elsősorban omlásveszélyes függőleges sziklafalhoz használandók. Síkszerű megtámasztáshoz boltozatokkal összekötött támpilléreket lehet alkalmazni. Különösen hatásosak a támpillérek abban az esetben, ha a támasztó falhoz hasonlóan, a rézsűhajlásnak megfelelően döntve alakítják ki, vagy horgonyokkal kombinálva építik meg őket (ld. 42. ábrát). A támpillérek a kőzetbe benyúlóan is építhetők. 42. ábra Támpillér A támpilléreket mállásálló és állékony sziklákon kell alkalmazni és a megtámasztandó sziklazónához, valamint a hátoldalán található sziklafelülethez is lehetőség szerint síkszerűen kell csatlakoztatni. A jó kapcsolat elérése érdekében a támpillér zónájában a szikla felületéről a laza darabokat el kell távolítani és a felületet meg kell tisztítani.

165 D.11.I. MÁV ZRT. 165/279 (11) A hegy kőzetanyagának mállása, illetve a miatta kialakuló kőomlásveszély elhárítására a sziklafelület védelméről lőttbeton réteggel, borítófallal vagy rácsos szőnyeggel kell gondoskodni. A megfelelő biztosítási intézkedések kiválasztásánál gyakran a tájformálást figyelembe vevő nézőpont is szerepet játszik. (12) Lőttbetonos felület kialakítását mutatja a 43. ábra. 43. ábra Sziklarézsű biztosítása lőttbetonos felülettel Szabálytalanul kialakított rézsűfelületek nem megfelelőek a lőttbetonos fedéshez. Ez érvényes mind állandó, mind ideiglenes vízvezető rézsűfelületeknél abban az esetben, ha a víz tartós összefogása és elvezetése nem megoldható. A lőttbetonnak a kőzetvizek esetlegesen gyenge vagy erős veszélyeztető hatásával szembeni megfelelőségét esetenként igazolni kell. Lőttbetonos felületi réteg kivitelezése előtt, a sziklával való hatékony kötés elérése végett a laza köveket, valamint a növényzetet gondosan el kell távolítani. A lőttbeton borítást C20 szilárdsági osztályú és minimum 150 mm vastag betonból kell készíteni. A lőttbetont hálós vasalással kell megerősíteni, amelyet nem fellazult kőzethez kell horgonyozni. A betonacélok minimális betonfedése a szabad oldalon 40 mm. A lőttbeton rétegben, megfelelő számban víztelenítő nyílásokat is ki kell alakítani az állandóan vagy időszakosan összegyülekező kőzetvizek elvezetésére. (13) Függőleges vagy közel függőleges borítófalakat a meglévő sziklához kell hozzáerősíteni vagy horgonyozni. A hegyi vizeket a fal mögött szivárgópaplannal kell összegyűjteni és fagytól védve a hosszirányú vízelvezetésbe kell bekötni. A csatlakozásoknál aknákat kell kialakítani. A borítófalakat eléfalazott módon, a felülethez betonozva, hátraerősítetten, valamint hátrahorgonyzottan lehet megépíteni (ld. 44. ábrát). A borítófal dőlésének a helyi adottságokhoz kell igazodnia.

166 166/279 MÁV ZRT. D.11.I. 44. ábra Borítófalak kialakítási módjai sziklában Az eléfalazott, a hozzáerősített és hátrahorgonyzott borítófalak előregyártott elemekből is kialakíthatók. A háttöltést betonnal kell kitölteni. (14) Védőhálókkal történő függönyözések (kő leesést megakadályozó hálókkal történő lefüggönyözések ) amiatt szükségesek, hogy megakadályozzák a sziklatömegből a fellazult kőzetdaraboknak a vasúti vágány területére esését. A függönyözésnél használt védőhálókat a kőzethorgonyokhoz és a feszítőkábelekhez kell hozzáerősíteni. A védőhálókkal történő függönyözéshez sodronyfonatot vagy sodronykötélhálót lehet alkalmazni. A horgony hosszát a hasadéktest nagyságától függően kell megállapítani, de minimálisan 1 m legyen. A horgonyok távolsága rendszerint 2-4 m. A horgonyfejhez rögzítőkarika van hozzáhegesztve. A feszítőhuzalokat átvezetik a karikákon, majd a védőhálót ezekhez a feszítőhuzalokhoz erősítik. Sodronyfonat alkalmazásánál a feszítőhuzalokhoz való megfelelő hozzáerősítés különösen fontos. A horgonyokat, feszítőhuzalokat és védőhálókat korrózióvédelemmel kell ellátni (tűzihorganyzás, galvanizáló eljárások vagy rozsdamentes acélok alkalmazása). Mállott és erősen tagolt kőzet esetén a rézsűfelület és a védőháló között kellő távolságot kell tartani, hogy a háló alatt a kőzetdarabok a rézsűlábig le tudjanak esni. A rézsűlábtól a leesett kőzetdarabokat időről-időre el kell távolítani. Kevésbé tagolt kőzet esetén a védőhálót lehetőleg közvetlenül a rézsűfelületre kell helyezni, hogy a lezuhanás-veszélyes kőzetdarabokat a helyükön lehessen tartani. (15) A lezuhanó szikladarabokat a vasúti pályatesttől görgetegfogó terekkel vagy görgetegfogó építményekkel (pl. görgetegfogó kerítések, falak vagy földsáncok) kell távol tartani abban az esetben, ha más kőleesés elleni biztosítási intézkedés műszaki vagy gazdasági okokból nem jöhet számításba és/vagy a szükséges tér (általában a vágány mellett) rendelkezésre áll. Azoknál a sziklarézsűknél, amelyek 45 -nál (1:1 hajlásnál) laposabbak, általában a kőleesés elleni védelem elhagyható abban az esetben, ha elegendő

167 D.11.I. MÁV ZRT. 167/279 tér áll a vágány mellett rendelkezésre ahhoz, hogy szükség esetén a későbbiekben görgetegfogó kerítést lehessen építeni. (16) A görgetegfogó építmények megfelelő helyének és szükséges magasságának meghatározásához, illetve méretezésükhöz is, esési kísérleteket vagy számításos szimulációt kell végrehajtani. A görgetegfogó építmény méretezésénél előnyös, ha olyan helyet választanak, ahol az adott kialakítással a leeső szikladarab idő előtti lefékezése érhető el. Rézsűn a szükséges felügyelet és a karbantartás miatt csak megközelíthető területen szabad görgetegfogó építményt létrehozni, vagy kevés felügyeleti és karbantartási munkát igénylő kialakítást kell kivitelezni. Magas rézsűk és kicsi gyűjtőtér esetén a rézsűlábnál lépcsőzött görgetegfogó építmény kialakítása a célszerű. (17) A görgeteggyűjtő tér számára a 45. ábra szerinti b szélességet és d mélységet szükséges biztosítani. A gyűjtőterekről a görgeteget szükség esetén el kell távolítani. A 45. ábrán megadott méretek javasolt irányértékek. Felfelé vagy lefelé történő eltérés a helyi viszonyoknak megfelelően lehetséges (pl. a sziklarézsű milyensége és mállási foka alapján). Rézsűhajlás o Rézsűmagasság h m Görgetegfogó tér szélessége b m 3,0 5,0 6,5 3,0 5,0 6,5 8,0 3,0 5,0 6,5 8,0 3,0 5,0 5,0 3,0 3,0 5,0 Görgetegfogó tér mélysége d m 1,0 1,5 1,5 1,0 1,5 2,0 2,0 1,0 2,0 2,0 3,0 1,0 1,5 2,0 1,0 1,5 2,0 ha megfelelően magas görgetegfogó kerítés is készül, akkor a d mélység 1,5 méterre csökkenthető 45. ábra Gyűjtőtér méretezése

168 168/279 MÁV ZRT. D.11.I. (18) Meglévő vasútvonalak esetében a rézsűlábnál levő gyűjtőtér kialakítása érdekében a vágánytest és a rézsű közötti tér szélesítése sziklabevágásokban nem megengedett, ha egyúttal a rézsűt nem alakítják át megfelelően, megelőzendő a stabilitás csökkenését és megszüntetve a sziklaleesést elősegítő hatásokat. (19) A görgetegfogó építmények méretezéséhez a lehullás veszélyes sziklatestek tömegét, alakját és legkedvezőtlenebb röppályát kell figyelembe venni. Az ugráló és forgó módon lefelé történő mozgásból származó energiaveszteség a biztonság javára elhanyagolható. (20) Rugalmas görgetegfogó kerítésekre az alábbiak érvényesek: az energiaelnyelő-képességet vagy terepi kísérletekkel, vagy megfelelő gyakorlati tapasztalatok alapján kell bizonyítani, az összes acél anyagú szerkezeti elemnek korrózióvédettnek kell lennie. A rugalmas görgetegfogó kerítések támszerkezetekből, vízszintesen kifeszített acélsodronyokból, védőhálókból és oldalsó, esetleg még hátsó lerögzítésekből is állnak. A védőháló sodronyfonatból vagy sodrony kötélhálóból állhat. Rugalmas görgetegfogó kerítések 2000 kj értékig képesek energia elnyelésére. (21) Merev görgetegfogó kerítéseket olyan, pl. használt sínekből konstruált támelemekkel lehet építeni, amelyek az alsó végükön bebetonozottak és közöttük vízszintesen elhelyezett, használt vasúti keresztaljak vannak. A használt vasúti keresztaljas szerkezeteknek csak behatárolt energiaelnyelőképességük van, de a használt anyagok alkalmazásával jelentősen takarékos megoldásnak számítanak. A keresztaljak zárt síkban történő elrendezésével létrehozott fal nagyon kedvező karbantartási szempontból. Energiaelnyelő-képessége 70 kj. (22) A görgetegfogófalak (ld. 46. ábrát) merev szerkezetek, s masszív kialakításuk magas kivitelezési költséget jelent. A görgetegfogófalak nagy helyet igényelnek a vágánytest és a sziklarézsű között. Amennyiben elégséges hely van a sziklarézsű és a vágánytest között akkor geotextília erősítésű védősánc, vagy gabionfallal lehet a leeső szikladarabok ellen védekezni. 46. ábra Monolit betonból készített görgetegfogófal

169 D.11.I. MÁV ZRT. 169/279 (23) Védőtetőket vagy galériákat abban az esetben kell építeni, ha a kő- és sziklaleesésből származó veszélyeket nagy felületű sziklarézsűknél más módon gazdaságosan nem lehet megszüntetni. (24) A kőanyagok tetőnek történő ütközésének csillapítására, valamint tájba illesztési követelmények miatt a védőtetőket földdel kell borítani és növényekkel kell beültetni őket. (25) Az alagutak kapuzatánál a kőleesés elleni védelem védőtetővel vagy galériával oldható meg.

170 170/279 MÁV ZRT. D.11.I. 13. Partvédelem Alapelvek (1) Ha a vasúti pálya élővíz mellett van és töltése erősebb vízáramlásnak, hullámzásnak vagy jégzajlásnak van kitéve, akkor védelmét meg kell oldani. A partvédelem szükségességének vizsgálata árvizek által terhelt töltéseknél különösen fontos. (2) A partvédelem szükségességekor elsősorban a következőket kell vizsgálni: a töltés a várható hidraulikus terhelésekkel szemben kellően erózióbiztos-e, az árvíz alatti beszivárgás és a vízszint gyors süllyedése következtében kialakuló állapotban kellően állékony-e a töltés? (3) A partvédelemnek ki kell terjednie a víz alatti területekre, a vízváltó területekre és a víz feletti területekre. E zónák lehatárolásához a kétévente egyszer visszatérő árvizet és a kétévente egyszer visszatérő alacsony vízszintet lehet alapul venni, hacsak nincsenek más megállapodások. A zónák lehatárolása a 47. ábrán látható. A víz feletti zóna felső határát jelentő méretezési vízállás a mért árvízmagasságnak a hullám felfutással és a szélduzzasztással megnövelt értéke. Árvízszintként ajánlatos figyelembe venni zúzottköves vágány esetén a 25 évenként egyszer visszatérő árvíz szintjét, merevlemezes vágány esetén az 50 évenként egyszer visszatérő árvíz szintjét. 47. ábra Zónalehatárolás és ajánlott partvédelem A partvédelem kialakítása (1) A partvédelmet tájvédelmi szempontokat is figyelembe véve kell kialakítani. A helyi körülményeknek megfelelő biológiai, épített vagy kombinált partvédelmet lehet alkalmazni.

171 D.11.I. MÁV ZRT. 171/279 (2) Az egyes partvédelmi zónák ajánlott partvédelmi intézkedéseit a 48. ábra mutatja. (3) A partvédelem kialakításakor a helyben szokásos építőanyagokat és építési módokat kell előnyben részesíteni. (4) Változó vízfenék esetén a partvédelemnek olyan messzire kell benyúlnia a vízfenék fölött, hogy a vízmosással szembeni biztonság biztosított legyen. (5) Szűrőként ásványi vagy geotextília szűrőket szabad alkalmazni. (6) A biológiai partvédelemnek, azaz a magát regeneráló, növényzettel megvalósított partvédelemnek előnyt kell élveznie az élettelen építőanyagokból épített partvédelemmel szemben, ha az egyenértékű megoldást szolgáltat. Ezért kell a töltéseket a víz feletti zónában a helynek megfelelő vegetációval védeni. (7) Ha a biológiai biztonsági intézkedések önmagukban nem elegendőek, akkor a biológiai és az épített partvédelem kombinációját kell megvalósítani. Például a vízváltó zóna rőzseterítéssel biztosítható, melyet cövekekkel és nádkévékkel, valamint kőszórással lehet erősíteni. A töltésláb biztosítását a víz alatti zónába lesüllyesztett rőzsekévékkel és kőtöltésekkel, nádból, sásból vagy fűzfa dugványokból álló növényzettel összekapcsolva lehet megoldani. (8) Épített partvédelem akkor szükséges, ha a biológiai vagy kombinált partvédelemmel a töltésfelszín ellenállósága nem biztosítható, illetve ha azt egyéb okok, pl. helyhiány, illetve a partvédelem kiemelt jelentősége kizárják. A partlefedést a hidraulikus terhelésnek megfelelően kell megválasztani (pl. kőszórás) és méretezni. (9) Ha vízáteresztést csökkentő partborítás (pl. betonnal töltött kétfalú szövetszőnyeg) készül, akkor a töltés állékonyságát feltétlenül bizonyítani kell. (10) Ha a mederfenék változásával kell számolni, akkor a rézsűlábat flexibilis módon kell kialakítani. Ezt például a 48. ábra szerint süllyesztett rőzsekévékkel és kőszórásokkal, vagy töltött kétfalú szövetszőnyeggel, illetve betonnal összekötött kövekből álló rendszerrel lehet megvalósítani. 48. ábra Kombinált partvédelem flexibilis rézsűlábbal

172 172/279 MÁV ZRT. D.11.I. (11) A rézsűtalp kismértékű változása esetén többnyire elegendő megmagasítani a kőszórást. Ez a kőanyag azután legörgéssel a töltéslábnál induló kimosódást zárni tudja. (12) A partoknak a kisállatokkal szembeni védelme is szükséges lehet. A vízi emlősállatok közül különösen a pézsmával, nutriával, vidrával, nerccel, vízi cickánnyal és a vízi pocokkal szemben, míg a földi fajok közül a vakondokkal, földi egérrel, vadnyúllal, vándorpatkánnyal, borzzal, rókával szemben lehet szükség a védelemre. A kőszórások, a homokos kavicsok vagy a jól tömörített murvák, valamint a feltalaj csekély vastagsága a parton megnehezíti az állatok számára a megtelepedést. Az ásó-túró emlősállatokkal szembeni legegyszerűbb védelmet a kellően lapos rézsű nyújtja, azzal, hogy így az ásás-túrás nem az állékonyságot leginkább veszélyeztető alsó tartományra korlátozódik. (13) Ha ezeknek az állatoknak a megtelepedését az anyagválasztással nem lehet meggátolni, illetve ha a rézsű nem tehető laposabbá, akkor az ásó-túró emlősállatokkal szemben horganyzott dróthálót kell a 49. ábra szerint beépíteni. Hódok, vagy pézsmák előfordulásakor a dróthálónak legalább 1,5 m-rel a kisvízszint alá kell érnie. 49. ábra Drótháló az ásó-túró emlősállatokkal szembeni védelemként Parti károk elhárítása (1) Ha tartani kell attól, hogy egy vízmosta üreg veszélyes lehet a terület biztonságára, akkor ezt árvíz idején azonnal, ideiglenesen be kell tömni, hogy ezáltal az üreg további kimélyülése és a töltés további lazulása ne következhessen be. Ehhez homokzsákokat, kőrakásokat, rőzsekévéket, betonelemeket, stb. lehet felhasználni. Árvíz alatt azonnali intézkedésként kidöntött fákkal hatékonyan és egyszerűen lehet a legveszélyeztetettebb helyeken az áramlási sebességet és ezáltal az erózió intenzitását csökkenteni. (Az erős, göcsörtös fákat koronájukkal és a kiszakadó gyökérzetükkel együtt kell a folyási iránnyal szemben a folyóba helyezni és le kell őket horgonyozni.) (2) A végleges helyreállítás során az azonnali intézkedésként beépített anyagokat vissza kell nyerni. A partvédelem erősebb kiépítésével kell biztosítani, hogy hasonló kimosódás ne ismétlődhessen meg.

173 D.11.I. MÁV ZRT. 173/279 (3) A töltéseken kialakult vízmosásokat erózióálló, azaz durvaszemcséjű és élesszemű anyaggal, rétegesen kell kitölteni. (4) A víz alatti zónában lévő vízmosásokat az 50. ábra szerint kell biztosítani, elsődlegesen geoműanyag szűrő és kőanyag, illetve kőszórás terítésével. Erős hidraulikus terhelés esetén a kövek rögzítését is mérlegelni kell. Kisebb hidraulikus terhelés esetén kombinált partvédelem ajánlott meggyökeresedésre képes, süllyesztett rőzsekévékkel. 50. ábra Vízmosás megszüntetése a rézsűlábnál

174 174/279 MÁV ZRT. D.11.I. 14. Víz- és talajvédelem Általános rendelkezések (1) Az ebben a fejezetben közöltek azokkal a szennyezőanyagokkal szembeni víz- és talajvédelemre vonatkoznak, amelyek a rendeltetésszerű vasúti üzem vagy a vasúti üzem közbeni baleset következtében keletkeznek. A vízés talajvédelmi intézkedéseknek az a célja, hogy megakadályozzák a vízvédelmi területen vagy más, meghatározott védelmi területen a vasúti üzemből származó káros anyagoknak az alépítménybe, illetve altalajba való bejutását. (2) A földművek esetében a következő víz- és talajvédelmi megoldások alkalmazhatók: bevonatos és szigetelt védőrétegek, sűrű vízelvezetés, a kifolyó anyagok összegyűjtése, elvezetése és tisztítása, az árvízi víztömegek átvezetése kevésbé értékes területekre, tömör fallal, védőtöltéssel való védekezés, szennyezett területek talajának tisztítása. (3) A vízjogi engedélyeket és jóváhagyásokat az építés vagy a létesítmény állapotát megváltoztató beavatkozás végrehajtása előtt kell beszerezni. (4) Vízhasználatnak tekintendő minden olyan intézkedés, amelyik a víz állapotát megváltoztathatja. Ezek közül kiemelt jelentőségű minden vízkivétel, a talajvíz vagy felszíni víz koncentrált kiemelése, illetve az ezekbe való bevezetés. (5) A védelmi intézkedéseket a helyi hidrológiai, geológiai, higiéniai és műszaki követelményekhez igazodóan a vízügyi és környzetvédelmi hatósággal egyeztetve kell meghatározni. Az egyes védelmi zónákban legalább a következőkben ismertetendő használati feltételeket és védelmi intézkedéseket kell teljesíteni. (6) A vízvédelmi területeket a vízügyi és környzetvédelmi hatóság állapítja meg, s határozza meg az ott elérendő védelmi célokat, illetve a nem folytatható tevékenységeket Szerkezeti kialakítás (1) Ha a földműkoronára mindkét oldalán strukturált, legalább 2 mm vastag vízszigetelő műanyag réteget kell teríteni, akkor az alul és felül is geotextíliával védett legyen. A műanyag szigetelést min. 20 cm vastag SZK1 vagy SZK2 szemcsés keverékkel kell lefedni. A műanyag szigetelés alá legalább 10 cm vastag, megfelelő szűrőstabilitású, vízáteresztő, durva szemcséjű talajból álló drénező réteget kell beépíteni.

175 D.11.I. MÁV ZRT. 175/279 (2) Víztelenítő létesítmények segítségével a szigetelésre lejutó vizeket a mélypontokon össze kell gyűjteni és a vízvédelmi területről ki kell vezetni őket. Bevágásokban a víztelenítő létesítményt a vasúti árok tengelyében, míg töltések esetében a töltéslábnál, illetve magasabb töltésen adott esetben kiegészítésként a töltésvállnál kell kialakítani. (3) Magas talajvízszint vagy rétegvíz esetén az alépítménykoronára kerülő szigetelésen kívül mélyvíztelenítést is ki kell alakítani. Védelmi területen meg kell akadályozni az esetleg szennyezett felszíni vizeknek és a mélyvíztelenítés által összegyűjtött talajvíznek a keveredését. (4) A kapillárisan felemelkedő vizek szigetelés alatti összegyülekezésének elkerülése érdekében a szigetelés alá jól drénező réteget kell beépíteni. (5) A védelmi területről az azon kívülre kivezetett vizekkel a megszokott módon kell eljárni.

176 176/279 MÁV ZRT. D.11.I. 15. A földművek biológiai védelme Általános rendelkezések (1) A biológiai védelem elsősorban a földtestek tartósságát növeli azáltal, hogy védik a felszínt az eróziótól, mechanikailag stabilizálják a felszínt, valamelyest víztelenítik a természetes lejtőket, bevágásokat és töltéseket, enyhítik a felszínen a hirtelen időjárás-változásból származó hatásokat (pl. eső és napsütés váltakozása), csökkentik a fagybehatolás mélységét, megnehezítik vagy meg is gátolják a laza anyagok (pl. hordalék, hó) lecsúszását, megvédik a felszínt a kiszáradás okozta fellazulástól. (2) A biológiai védelmi megoldások mellékhatásként szél-, hó-, fény- és zajvédelemként, valamint kerítésként szolgálnak, állatok és növények számára élettérül szolgálnak, javítják a vasúti létesítmény beilleszkedését a természetes tájba, kedvezően befolyásolják a környezetet a káros anyagok lebontásával, az oxigéntermeléssel és a nedvesség szabályozással. (3) A biológiai védelem a földművek esetében alapvetően növényzet (pl. füvek, dudvák, bokrok és bokorrészek) telepítését jelentse. A felszínt tartósan beborító, azt védő növénytakarót kell létrehozni. (4) Az 1:2 hajlásnál meredekebb, talajból vagy nem időjárásálló kőzetből készült felületeket nem szabad takarás nélkül hagyni. (5) A földművek biológiai védelméül síkszerű megoldásként vetéseket (száraz vetés, nedves vetés, vetésszőnyeg), növénytelepítést (pl. bokor ültetvények, cserje-telepítés), növényi eredetű elemekből készülő takarást (pl. rőzsék, rőzsekévék, rőzsematracok) lehet alkalmazni. (6) A rézsűlefedésnek legalább 10 cm vastagnak kell lennie, de jobb, ha 20 cm vastag, és ajánlatos, hogy elérje a töltéseknél a földmű koronáját, a bevágásoknál a pályaárok külső peremét. (7) Ha a töltésen fennáll a rézsűlefedés lecsúszásának a veszélye, akkor a következő ellenintézkedéseket kell foganatosítani: a töltéshajlás csökkentése a rézsűsík megszakítgatása barázdákkal vagy lépcsőkkel, a rézsűre rögzített elemek (pl. hálók, kerítések vagy rőzseköteg) alkalmazása,

177 D.11.I. MÁV ZRT. 177/279 elemek rögzítése a töltésvállon (pl. georácsos paplan rögzítése karmokkal). (8) Bonyolult körülmények esetén, vagy ha a biológiai védelemnek a földmű teljesítőképessége szempontjából különös jelentősége van, a növényzetet, a talajt, a klímát és az eróziót értékelő vizsgálatokat kell lefolytatni. (9) A biológiai védelemhez a terület tipikus növényeit és növénycsoportjait kell kiválasztani, hogy azok rövid időn belül zárt és tartós növénytakarót képezzenek, és ne okozzanak semmiféle károsodást. (10) Kúszó- és futónövényeket (pl. szeder, málna, borostyán) a vasúti pályatesttől és vízelvezető létesítményektől távolabbi területekre szabad csak telepíteni, hogy a padkára, a jelző- és felsővezetéki oszlopokra, a nyílt vízelvezető létesítményekre ne futhassanak fel. (11) A csövek és szivárgók gyökerek általi károsodását elkerülendő, a fáknak és bokroknak megfelelő távolságra kell kerülnie a víztelenítő létesítményektől (szivárgóktól és szivárogtató létesítményektől). A következő távolságok tekinthetők megfelelőnek: vízkedvelő fák (nyárfák, kőrisfák): 8,0 m, egyéb fák: 6,0 m, nagy cserjefélék: 4,0 m, egyéb cserjefélék: 2,0 m. (12) Ha a cserjék valahol mégis közelebb kerülhetnek a vízelvezető létesítményekhez, akkor a vízelvezető létesítmény működőképességének biztosítása végett a gyökereknek a vízelvezető létesítményekbe való behatolását átgyökeresedéssel szemben ellenálló fólia beépítésével kell megakadályozni. (13) Bokrok nem kerülhetnek 2,0 m-nél közelebb a földalatti kábel- és csővezetékekhez, azok egyik oldalán sem. (14) Bokroktól szabadon kell maradnia a szabadvezetékek alatti tereknek is, függetlenül ezek magasságától. (15) A biológiai védelem telepítésével és az aljnövényzet ápolásával szakmailag alkalmas céget kell megbízni, s a növényeket is szakcégtől kell beszerezni. (16) A földművek felszínét tájvédelmi célokra is lehet hasznosítani, ha az hosszútávon nem vezet a pályaberendezések károsodásához, a vasúti üzem zavarásához, és nem okoz pótlólagos karbantartási költséget sem Füvesítés (1) A védendő felszín kialakítása után azonnal el kell végezni a füvesítést. Vetőmagként tájgyepet célszerű használni.

178 178/279 MÁV ZRT. D.11.I. (2) Ha időjárási okok miatt a füvesítés kitolódik, és közben az eróziót nem lehet elkerülni, akkor másfajta erózióvédelem szükséges, hogy az erodálódó földanyag más, már megépített létesítményeket (pl. vízelvezető létesítményeket) ne tudjon károsítani. (3) A füvesítést a következő módokon lehet megvalósítani: száraz vetés, nedves vetés, vetésszőnyeg, kész gyep fektetése. (4) Az időjárástól, a vetés csíra aktivitásától függően többszöri vetés is szükséges lehet (közbenső vetés, fedővetés). (5) A nedves vetések mind humusztalajon, mind nyers földanyagon elvégezhetők. Nedves vetés esetén négyzetméterenként körülbelül 2 liter folyékony keveréket kell kiszórni, ami vetőmagból, folyékony trágyából, ragasztóanyagból, talajjavítókból és esetleg vízraktározó elemekből áll. A nedves vetés esetén a vetőmag a száraz vetéshez viszonyítva kedvezőbb induló feltételeket kap a ragasztóknak köszönhető rögzítődés által, a madáreledellel szembeni védelem által, miután szigetelő borítása is van, a trágyákkal, talajjavítókkal kialakuló kapcsolata révén, az egyenletes elosztásának köszönhetően. (6) Az erózió által különösen veszélyeztetett területeken erózióvédelemként egyidejűleg vetésszőnyeg is alkalmazható, amelybe a gyártó üzemben vetőmagot, valamint trágyát és más talajjavítót dolgoznak be. (7) A vetésszőnyegnek a teljes felületen kell a talajra felfeküdnie, és alulról nem szellőzhet. Ezért ezeket megfelelően kell rögzíteni és talajborítással leterhelni. (8) A vetőmagkeverék csírázó képességét az üzemszerű bedolgozás, a szállítás és az esetleges közbenső tárolás nem gyengítheti. (9) A gyártók beépítési előírásait be kell tartani. (10) Kész gyepet (gyepszőnyeg vagy gyeptégla) csak ritkán, pl. különösen erózióveszélyes és nehezen gyepesíthető felületeken indokolt alkalmazni Különleges biológiai védelem (1) A különleges biológiai védelem körébe tartoznak a karók, lejtős rostélyok és fonatos művek, bokortelepek, sövénybokor telepek és sövénytelepek, ágtelepek és bokormatracok, sövények és bozótlefolyók,

179 D.11.I. MÁV ZRT. 179/279 kigyomlálások, élő cölöpzet és keresztküszöbök, dugványfák és náddugványok. (2) Az élő biológiai védelmet a növekedési fázisukban szükség szerint nem élő segédanyagokkal (pl. kiszáradt fa, geoműanyagok) addig indokolt megtámasztani, amíg azok önállóan nem eléggé hatékonyak. (3) A segédanyagok akkor maradhatnak a földműben, ha belőlük hosszú távon sem kerülhet ki semmiféle károsító anyag.

180 180/279 MÁV ZRT. D.11.I. 16. Beépített és kiegészítő létesítmények Fogalommeghatározások Beépített létesítmények: a vasúti üzemhez szükséges, a földműbe a mintakeresztszelvényen belül található létesítmények. Ilyenek például a kábelvezetékek, a zajárnyékoló létesítmények, az oszlopalapok, illetve a vasúti járművek üzeméhez és karbantartásához szükséges berendezések. Kiegészítő létesítmények: a vasúti földmű teljesítőképességét hivatottak biztosítani. Ide tartoznak például a védőkorlátok, a kezelőutak, a hóvédművek Általános rendelkezések (1) Ha a földmű teherbírásának növeléséhez erősítő rétegre van szükség, s egyúttal beépített vagy kiegészítő elemek létesítése is szükséges, akkor ez utóbbiakat mindenképpen a teherbírás növelését célzó munkálatok előtt kell létrehozni. Ha ezekre mégis a teherbírás növelését szolgáló munkálatok után kerül sor, akkor igazolni kell, hogy a földmű ezen utasításnak megfelelő állapotban marad. (2) A nem a vasúti járművek karbantartásához vagy üzeméhez kapcsolódó, beépített vagy kiegészítő elemeknek a szabadon tartandó téren kívül kell esniük. (3) A beépített és kiegészítő elemeket úgy kell kialakítani, hogy a pálya elemei (vágány, padka, kezelőút) korlátozás nélkül használhatók legyenek, a vízelvezetést ne zavarják Kábelvezetések (1) A kábelcsatorna elektromos és/vagy hírközlő kábelek befogadására alkalmas, többnyire a pályával párhuzamos, néhol arra merőleges vonalas létesítmény. (2) A kábelcsatornának a koronaélek között kell lennie, ha a vágánytengely és a kiegészítő réteg koronaéle közötti távolság nagyobb, mint 3,80 m, illetve az elhelyezésük a padkában megoldható. (3) A kábelcsatorna és a vágánytengely közötti távolság legalább 3,25 m legyen.

181 D.11.I. MÁV ZRT. 181/279 (4) A koronaélek között a kábeleket kábelcsatornában, kábelcsőben vagy kábelcsordában kell vezetni. A kábelcsatorna fedelének levételével mindenütt elérhetők a kábelek, azonban a kábelcső vagy a kábelcsorda esetében az csak az aknákban oldható meg. (5) A kábelcsatorna nem akadályozhatja a vizek lefolyását a földmű tetején. Ezért a kábelcsatornát az SZK1 szemcsés keverékből készülő kiegészítő réteg alkalmazásakor az 51. ábra szerint SZK2 szemcsés keverékbe kell ágyazni. Alternatív megoldásként a kábelcsatorna az 52. ábra szerint drénező rétegre (pl. trénbeton vagy geoműanyag) is fektethető. A kialakítással azt is meg kell akadályozni, hogy a kábelcsatorna vízelvezető szerepet töltsön be. 51. ábra Kiegészítő réteggel épülő pálya padkájába fektetett kábelcsatorna 52. ábra Padkában lévő kábelcsatorna kiegészítő réteggel és speciális drénezéssel (6) Erózióveszélyes anyagból készülő töltések esetén, vagy ahol a máshonnan érkező víz bejutását el kell hárítani, a földműkoronát a kábelcsatorna alatt szigetelni kell. (7) A kábelcsövet az 53. ábra szerint úgy kell beépíteni, hogy legalább 15 cm vastag vízáteresztő kavicsos homok kerüljön alája, és legalább 30 cm vastag SZK1 vagy SZK2 szemcsés keverék fedje.

182 182/279 MÁV ZRT. D.11.I. 53. ábra Padkában fekvő kábelcső kiegészítő réteggel (8) Ha a kábelcsatorna nem fér el a koronaélek között, akkor a pályán kívül kell vezetni. (9) Az állékonysági problémák elkerülése végett a bevágási rézsű tetején levő kábelároknak a körömvonaltól legalább 3,0 m-re, a töltéslábnál vezetettnek pedig a rézsűlábtól legalább 1,0 m-re kell lennie, illetve a rézsű lábától biztosítani kell azt a távolságot, amely max. 1,3 m mély kábelfektetés esetén sem veszélyezteti a töltésrézsű állékonyságát. (10) A kábeleket a nyíltvonalon el kell ásni (max. fektetési mélység 1,3 m). Csak kivételes estekben (környezeti adottságok miatt) alkalmazható takart kábelcsatorna vagy csöves alépítmény, és ebben az esetben kb. 50 m- enként kábelszekrény/kábelakna elhelyezése szükséges a vonali kábelek behúzhatósága miatt. (11) A talajjal fedett kábelvezetések vonalában a felszínen, valamint kb. 30 cm-rel a kábelek felett kb. 40 mm széles, sárga, műanyag jelzőszalagot kell elhelyezni. Az optikai kábelek nyomvonalát 100 méterenként és a kötéspontokat aktív markerekkel kell megjelölni. (12) A vasúti távközlési, erősáramú és biztosítóberendezési kábelek fektetésével kapcsolatosan a P-9227/2008 számon a TEB Központ által kiadott irányelveket is figyelembe kell venni. (13) A kábeleket vagyonvédelmi okokból a zajvédőfalon és a MÁV telekhatáron belül kell elhelyezni. Mindig legyen elég hely a sínpár és a rézsű széle/zajvédőfal között, illetve a felsővezetéki oszlopok mellett, hogy a kábelek egyenes vonalban elhelyezhetőek legyenek, és ne kelljen kerülgetni az oszlopok alaptestjeit. (17) Zajvédőfal és a felsővezetéki oszlopok alapozása nem építhető rá a kábelek nyomvonalára.

183 D.11.I. MÁV ZRT. 183/ Védőkorlátok (1) Tartós védművek, támszerkezetek és a 45 -nál meredekebb rézsűk mentén védőkorlátot kell építeni. Az 1,5 méternél magasabb töltésen lévő peron szélénél kerítés, korlát vagy élősövény szükséges. Hasonlóan kell elválasztani a szintben vagy kis magasságkülönbséggel csatlakozó peront, amennyiben azt a szomszédos terület vagy út jellege megkívánja. A védőkorlát az üzemi közlekedési téren kívül legyen. (2) Ahol a gyalogosforgalom kisebb, szabad olyan védőkorlátot építeni, mely 1,0 m magasan karfával, 0,5 m magasan pedig oldaldeszkával van kialakítva, időálló és karbantartást nem igényel, vízszintes terhelés felvételére képes Kezelőutak (1) Ha a rézsűkön a karbantartáshoz kezelőútra van szükség, akkor az legalább 60 cm széles és legfeljebb 33 % esésű lehet, vagy 60 cm széles és a rézsűhajlással egyező meredekségű lépcsőt kell karfával együtt építeni.

184 184/279 MÁV ZRT. D.11.I. 17. Töltésalapozás 17.1.Meghatározó előírások Alapkövetelmények (1) A töltésalapozást úgy kell megoldani, hogy teherbírási és használhatósági határállapot ne következzék be, azaz: az altalajban vagy a felszínen talajtörés ne történhessen, a töltés süllyedései, alakváltozásai és azok időbeli alakulása (konszolidációja) ne okozzanak szerkezeti károsodást magában a töltésben, a vágányban vagy bármely egyéb szerkezetben, a süllyedések és az alakváltozások a vasút használhatóságát, a futási komfortot ne korlátozzák, a töltésalapozási munka a környezetet ne károsítsa, s csak a szükséges mértékben alakítsa át, tegye lehetővé a töltésépítés további munkálatait. (2) A töltések tervezésekor az előbbiekkel összhangban az altalajt kedvezőtlennek kell nyilvánítani, ha a felsorolt veszélyek valamelyikének bekövetkeztével a talajadottságok és a töltés mérete miatt számolni kell. (Ez jellemzően 0,5 m-nél vastagabb rétegű, puha, szerves finomszemcséjű talajok és tőzegek, mésziszapos talajok esetében áll fenn.) (3) A töltésalapozási munkák tervezésekor nagy figyelmet kell fordítani a növényzetre, letermelésének vagy meghagyásának előnyeire és hátrányaira, a talajvízre és belvízre, ezek változásaira, a technológiát befolyásoló hatásukra, a talajparaméterek meghatározására, tekintettel annak nehézségeire és bizonytalanságaira, a munkagépek mozgatásának lehetőségeire, az ezt biztosító megoldásokra, a kivitelezés időjárástól való függőségére, az építésre alkalmas időszakokra, a talajtörés veszélyének, valamint a süllyedések időbeli alakulásának és az építés időbeli ütemezésének szoros összefüggéseire, a kivitelezés helyén és idején reálisan várható technikai felkészültségre, a gyenge altalaj miatt a nagy munkagépek mozgatásának nehézségeire és a munkájuk során fenyegető balesetveszélyre, az építés közbeni és utáni megfigyelésre, tekintettel az elméleti kezelés bizonytalanságára. (4) A töltésalapozás terveiben a diszpozíciós terv alapján vagy a terv megrendelőjének elvárásaihoz igazodóan meg kell adni, hogy milyen építési időtartam és határidő feltételezésével készül a terv, az építés közben, illetve az üzemi állapotban fenyegető alaptörés és szétcsúszás veszélyét illetően mekkora kockázat fogadható el,

185 D.11.I. MÁV ZRT. 185/279 mekkorák lehetnek az átadáskor (forgalomba helyezéskor) és miként növekedhetnek azután (az üzemelés alatt) a süllyedések és a süllyedéskülönbségek. (5) A töltésalapozás tervezhető elméleti számítások alapján, ha a talajadottságok jól modellezhetők és a követelmények a közelítő számítások szerint is könnyen teljesíthetők, megfigyeléses módszerrel, ha a számításokkal nehéz követni az építési folyamatot az altalaj rétegzettsége és/vagy hidraulikai, illetve mechanikai tulajdonságai miatt, próbatöltések vizsgálata alapján, ha már a megfigyeléses módszer alkalmazása is túlzott kockázatokkal járna, vagy az építés lebonyolításához pontosabb szerkezeti tervek és ütemezés szükséges. (6) A töltésalapozás tervezhető módszerei: alkalmas építésszervezés, megfelelő töltésszerkezet, előzetes talajjavítás, beleértve a talajcserét is. Ezeket a lehetőségeket célszerűen kombináltan úgy kell alkalmazni, hogy a követelmények optimálisan teljesüljenek. Általában szükség lehet a szóba jövő megoldások költségeinek, időigényeinek, bizonytalanságainak, kockázatának számszerűsítésére és az összehasonlító elemzésre. (Ezt az igényt a tervezésre kötött szerződésben rögzíteni kell.) (7) Különösen kritikus esetekben indokolt lehet a töltésalapozási probléma megkerülése, ami a különösen kedvezőtlen altalajú terület elkerülésével vagy a pálya mélyalapozású hídon való vezetésével oldható meg. E lehetőséget a tanulmánytervben kell elemezni. (8) Különös gondot kell fordítani a kedvezőtlen talajon épülő alacsony töltések alapozására, melyeknél a járművek okozta dinamikus terhelés az alapozási szerkezetben és az altalajban is jelentős többletterhelést kelt. Ezeket az alapozást és a földmű felső zónáját együtt vizsgálva kell megtervezni. (9) Hasonlóképpen különös gondossággal kell eljárni kedvezőtlen talajon történő töltésszélesítések alapozásakor is. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a meglévő töltés altalaja a lezajlott összenyomódások miatt sokkal kedvezőbb állapotú, mint a leendő szélesítés altalaja. A töltésszélesítés csak legalább 30 MPa teherbírási modulusú, természetes vagy javított állapotú altalajra építhető. (10) Ha a vasútépítési földmű egyben árvédelmi gátként is szolgál, akkor az azok alapozására érvényes követelményeket is teljesíteni kell.

186 186/279 MÁV ZRT. D.11.I Tervezési alapelvek (1) A töltésalapozási feladatok esetében az elméleti számítások megbízhatósága a talajparaméterek, különösen a konszolidációs jellemzők meghatározási nehézségei miatt még a legrészletesebb és legigényesebb talajvizsgálatok mellett is korlátozott. Ezért a legcélszerűbbnek ítélt megoldások meghatározása mellett még a legutolsó tervfázisokban (a kiviteli tervben is) ismertetni kell azokat a további lehetőségeket, amelyeket a tervezett megoldások elégtelensége esetén lehet alkalmazni. A tervekben mindig meg kell adni azt is, hogy milyen méréseket kell az építés közben végezni, és miként kell azok eredményei alapján az építést irányítani. Egyértelmű kritériumokat kell adni arra, hogy mikor kell a tervezett megoldásokról másokra áttérni, a kiegészítő eljárásokat elindítani, és/vagy a kiegészítő szerkezeteket megépíteni. (2) Gyakran célszerű idejekorán (akár a végleges töltés részét képező) próbatöltést építeni, s az ennek során észleltek alapján lehet a végleges megoldásokat kialakítani. Általában azonban ilyenkor is szükség van az építés közbeni mérésekre, a megfigyeléses módszer alkalmazására. A töltésalapozás tervezéséhez fel kell használni a hasonló altalajon lefolytatott korábbi építések tapasztalatait mind az altalaj viselkedését, mind az alkalmazott megoldások alkalmasságát és költségeit illetően. (3) Kedvezőtlen altalajon épülő töltések esetében általában az építés közbeni állapotban a legnagyobb a töltés alatti talajtörés és a szétcsúszás veszélye. A töltésépítés közbeni állapotokra vonatkozóan a szokásosnál nagyobb tönkremeneteli valószínűség fogadható el, ha az emberélet veszélyeztetése kizárható, meglévő építményeket a talajtörés nem veszélyeztet, megfelelő méréseket végeznek a folyamatok kézbentartására, folyamatos geotechnikai irányítás és műszaki felügyelet van. Ekkor a nagy talajelmozdulások következményei még viszonylag könnyen javíthatók. Ilyenkor az MSZ EN 1997:2006 előírásaival összhangban megengedhető az ellenállásokhoz vagy a talajparaméterekhez rendelt parciális tényezőnek a K FI =0,9 tényezővel való csökkentése. (4) A tartós állapotban bekövetkező alaptörés és el- vagy szétcsúszással szembeni biztonság vizsgálatakor a nyírószilárdság karakterisztikus értékét különös óvatossággal kell megállapítani, tekintettel a hatások és ellenállások fokozott bizonytalanságára. Mérlegelni kell a következőket: a gyenge altalaj nyírószilárdságának és a konszolidációval bekövetkező javulásának bizonytalanságai, az alkalmazott töltésalapozási megoldás hatásai, megbízhatósága, a megfigyelés terjedelme, megbízhatósága, a veszélyeztetett értékek és a károsodás egyéb következményei, az esetleg szükségessé váló helyreállítás lehetőségei, költségei. (5) A süllyedések, illetve a süllyedéskülönbségek és a süllyedések időbeli alakulásának számításakor elemezni kell a talajparaméterek (a talajmerev-

187 D.11.I. MÁV ZRT. 187/279 ség, valamint a konszolidációs és kúszási jellemzők) változásainak kihatásait, valamint az alkalmazott megoldások ezekre gyakorolt hatásait. Meg kell állapítani a legvalószínűbb és a reálisan várható legkedvezőtlenebb és legkedvezőbb eredményeket mindegyik betervezett megoldásra vonatkozóan. (6) A számítások értékelésekor mérlegelni kell a mozgások következményeit, figyelembe véve a létesítmény jellegét, a tervezett szolgáltatási színvonalat, a töltésre épülő felépítmény deformációs tűrését, a töltéshez csatlakozó szerkezeteknél (pl. hídfő) felmerülő problémákat, a felszíni és a felszín alatti víztelenítésre gyakorolt hatásokat. (7) Az alkalmazható számítások, különösen a bemenő paramétereik bizonytalansága miatt, a konszolidációs idők tekintetében a 2 5-szörös eltérést sem kell tervezési hibának tekinteni. Az építés ütemezését ennek megfelelő tartalékokkal kell megtervezni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor megfelelő beavatkozásokkal kell a süllyedés idejét és/vagy mértékét annyira csökkenteni, hogy az előírt határidők teljesíthetők legyenek Tervezési rend (1) A töltésalapozások tervezési rendjét a 3. fejezet mellett a fejezet szerinti sajátosságok figyelembevételével kell kialakítani. Az előkészítési és megvalósítási folyamatot úgy kell szervezni, hogy mód legyen az előbbiek szerint indokolt változtatásokra. (2) A tanulmánytervben (megvalósíthatósági tanulmányban) beleértve az ezek alapján készülő diszpozíciós tervet is elsősorban az összehasonlítható tapasztalatokra építve meg kell határozni: a töltésalapozás szempontjából kritikus szakaszokat, e szakaszok kedvezőtlen altalajainak jellemző vastagságait és kedvezőtlen tulajdonságait, a lehetséges töltésalapozási megoldásokat, a töltésalapozás és az építés ütemezésének összefüggéseit, a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. (3) Az engedélyezési tervben meg kell adni a töltésalapozási követelmények teljesítéséhez szükséges geotechnikai megoldások meghatározó jellemzőit olyan részletességgel, hogy azok alkalmassága elbírálható legyen, a töltésalapozás megfelelőségének igazolását és/vagy az igazoláshoz az építés közben végzendő méréseket, illetve az azok alapján hozandó döntések rendjét, a vonatkozó szabványok, előírások betartásáról szóló nyilatkozatot, vagy az esetleges eltérések indoklását és elfogadhatóságának igazolását.

188 188/279 MÁV ZRT. D.11.I. (4) Az ajánlatkérő (tender-) tervben a díszpozíciós terv alapján egyértelműen megadandók a terv mindazon geometriai és szerkezeti jellemzői, melyek nem változtathatók meg, a töltésalapozás mindazon jellemzői, amelyekre alternatív megoldás adható, az alternatív megoldások biztonsági és deformációs követelményei, a kivitelezés során betartandó követelmények. (5) A kiviteli tervben és a kapcsolódó tervjellegű kiviteli dokumentumokban kell rögzíteni azon szerkezetek, anyagok és eljárások részletes terveit, követelményeit, melyeket a munka megkezdésekor az előbbi tervfázisok nyomán a legjobb megoldásként megvalósítandónak tartanak, a megfigyelést szolgáló mérések módszereit és eszközeit, illetve a mérési eredmények értékelését, s a követő eljárási rendet, az esetleg végrehajtandó változtatásokat, a terület járhatóságával és az ebből eredő veszélyekkel kapcsolatos megoldásokat. (6) A megvalósulási dokumentumhoz a szokásos dokumentáció mellett csatolni kell az építés közben megismert (és visszaszámított) talajadottságokat bemutató anyagokat, az építés közben végzett mérések módszereit és eredményeit, illetve az azok alapján hozott döntéseket, kialakított megoldásokat, az építés közben esetleg észlelt rendellenességekről és azok megszüntetéséről szóló jelentéseket. (7) A fenntartási tervben rögzíteni kell az üzemeltetés és fenntartás számára az építés befejezése után esetleg várható mozgásokat, s értékelésük módját, kritériumait, a folytatandó megfigyelés tárgyait, szempontjait, eljárásait, a megfigyelt jelenségek nyomán teendő intézkedéseket A töltésalapozások tervezése A talajjellemzők meghatározása (1) A talajfeltárások során a szokásos követelmények mellett külön figyelni kell a növényzetre, a felszíni lefolyási viszonyok, esetleges belvizek felmérésére, a felszíni és a felszín közeli talajzónákra, illetve ezek állapotának időszakos változásaira, a puha, szerves rétegek kimutatására és tulajdonságaik pontos leírására, az altalaj vízáteresztő képességének változásaira.

189 D.11.I. MÁV ZRT. 189/279 (2) A talajfeltárási munkában nagy szerepet kell kapnia a hidrológiai adatok feldolgozásának, a helyszíni szemléknek, az áteresztőképesség helyszíni meghatározására szolgáló méréseknek, a nyírószondáknak, a pórusvíznyomás behatolás közbeni növekményének mérésére is alkalmas nyomószondáknak. (3) A talajtörés vizsgálatához a nyírószilárdságot nyírószondázással és/vagy laboratóriumi vizsgálatokkal kell meghatározni, de a mért eredményekből a karakterisztikus értékeket csak a szakirodalmi tapasztalatokkal való összevetés után szabad megállapítani. (4) A puha, finom szemcséjű talajok esetében általában a c u drénezetlen nyírószilárdságot kell meghatározni, annak (esetleges) mélységbeli változásait is megállapítva. Ennek során figyelembe kell venni a puha finomszemcséjű talajok viszkózus tulajdonságait, a c u értékek esetleges anizotrópiáját, a kezdeti feszültségek és a feszültségtörténet hatását, a c u értékek és a konszolidáló feszültség kapcsolatát. A nyírószondázással nyert c u értékek esetében az utóbbi kettő a mért adatban önmagától érvényesül, az első két hatást pedig módosító tényező alkalmazásával kell figyelembe venni. (5) A laboratóriumi vizsgálatok során az előbbi hatásokat modellező és azok szerepét felmérő vizsgálatokkal kell a tervezésnél számításba vehető c u értékeket megadni. Ehhez figyelembe vehető, hogy a c u értékek a talaj plaszticitásával egyenes arányban növekednek, a terhelési sebesség logaritmusával arányosan növekednek, az anizotrópia miatt aktív állapotban a legnagyobbak és passzív állapotban a legkisebbek, előterhelt talajban a konszolidáló feszültség logaritmusával arányosan nőnek, normális konszolidáció esetén a konszolidáló feszültséggel egyenesen arányban nőnek. (6) A töltések és a talajjavító megoldások keretében beépülő talajok nyírószilárdságát jellemző belső súrlódási szöget az előbbiekben megjelölt vizsgálatok mellett általában elegendő tapasztalati (korrelációs) adatok alapján felvenni, figyelembe véve az adott talaj szemeloszlását és tömörségét. (7) A süllyedésszámításokhoz a talajok összenyomódási és konszolidációs jellemzőit laboratóriumi vizsgálattal lehet meghatározni. E jellemzők szondázásokkal meghatározott értékeit csak becslésnek szabad tekinteni, kivéve a terepi vizsgálatokból nyert vízáteresztő képességből származtatott konszolidációs jellemzőket. Az alakváltozási jellemzők vizsgálatakor gondosan kell megállapítani a terhelés módját és időtartamát, hogy szükség esetén a tala-

190 190/279 MÁV ZRT. D.11.I. jok azonnali, konszolidációs és kúszási alakváltozásai megállapíthatók legyenek. (8) A térfogatállandóság mellett a talajok harántkontrakciója miatt jelentkező azonnali alakváltozások számításához szükséges talajjellemzők drénezetlen triaxiális vizsgálatokkal határozhatók meg. A talajok tömörödése révén fellépő konszolidációs és kúszási alakváltozásokat jellemző paramétereket a gátolt oldalkitérés mellett végzett ödométeres vizsgálattal célszerű meghatározni, de mérhetők ezek triaxiális vizsgálattal is. A vizsgálatokat a kezdeti, illetve a töltésépítés nyomán fellépő feszültségek tartományában kell végezni. A konszolidáció kivárására óra terhelési időket kell biztosítani, a kúszás jellegű másodlagos összenyomódás vizsgálatára pedig legalább ötnapos terhelési idő szükséges. (9) A töltésalapozás tervezéséhez végzett alakváltozási vizsgálatok mérési eredményeit közölni kell, hogy a tervező s más közreműködők maguk választhassák meg az alkalmazandó anyagtörvényeket. Az eredmények feldolgozásakor a következő anyagmodelleket lehet/kell figyelembe venni, s a következő bennük szereplő talajparamétereket kell megadni: a feszültségek és az alakváltozások lineáris összefüggésének feltételezésén alapuló, a terhelési tartományra jellemző alakváltozási (rugalmassági vagy összenyomódási) modulusokat, vagy a feszültség logaritmusa és az alakváltozás közötti lineáris kapcsolat feltételezésén alapuló alakváltozási indexeket, a konszolidáció törvényére a Terzaghi-modellt, elfogadva a benne szereplő konszolidációs tényezőt, a másodlagos összenyomódás (kúszás) törvényére az idő logaritmusa és az alakváltozás közötti lineáris kapcsolat feltételezésén alapuló kúszási indexet Az alaptörés veszélyének vizsgálata (1) Töltésépítéskor a következő talajtörési mechanizmusokkal kell számolni: a többé-kevésbé homogén altalajban viszonylag nagy mélységig lehatoló, többnyire a rézsűláb előtt kimetsző, hengeres csúszólapon bekövetkező, rotációs jellegű elmozdulás, a felszín alatti első kedvező szilárdságú réteg felszínén haladó csúszólapon bekövetkező, rétegcsúszás jellegű elmozdulás, a felszínen vagy a felszín alatt a legkedvezőtlenebb szilárdságú rétegben haladó csúszólapon bekövetkező el-, le- vagy szétcsúszás jellegű elmozdulás. (2) Az állékonyság vizsgálatokat a MSZ EN :2006 Nemzeti Mellékletében megadottak szerinti 3. tervezési módszert alkalmazva lehet elvégezni. A finomszemcséjű talajok esetében a teljes feszültségekkel és a drénezetlen c u nyírószilárdsággal kell számolni. Ha az építés módot ad a finomszemcséjű altalaj építés közbeni (legalább részleges) konszolidációjára, akkor szabad a c u nyírószilárdság növekedésére számítani. A finomszemcséjű talajokkal körbezárt homoklencsékben bekövetkező csúszás a hatékony feszültségekkel

191 D.11.I. MÁV ZRT. 191/279 vizsgálandó. Ehhez számítani kell a töltés terheléséből a homoklencsében fellépő pórusvíznyomás-növekményeket. Pontosabb elemzés híján arra lehet számítani, hogy a pórusvíznyomás építés közbeni növekménye a függőleges teljes feszültség növekményével lesz azonos. (3) Az állékonyságvizsgálat módszere a csúszólap alakjától függően választandó meg: az alaptörés vizsgálatára általában a lamellás eljárás alkalmazandó, a lejtős terepen való lecsúszás, illetve a felszínen vagy közvetlenül alatta kialakuló csúszólapon való szétcsúszás akár a blokkos, akár az e mechanizmusokra kidolgozott lamellás eljárásokkal vizsgálható. Vizsgálható az állékonyság végeselemes programokkal is, ami különösen akkor indokolt, ha azzal a teljes építési folyamatot modellezik. Közelítésként az MSZ EN :2006 Nemzeti Melléklete szerinti 2. tervezési módszert alkalmazva vizsgálható az alaptörés a töltés okozta függőleges nyomás és az altalaj törőfeszültségének összehasonlításával is, mely utóbbi a drénezetlen nyírószilárdság ötszörösére vehető, a szétcsúszás a töltés valamely függőleges metszetében működő aktív földnyomás, valamint a rézsűtalpon e metszet és a rézsűláb közötti szakasz hossza és az azon figyelembe vehető drénezetlen nyírószilárdság szorzataként számítható nyírási ellenállás összehasonlításával. (4) A töltésépítést megelőzően végzett altalajjavító beavatkozások, illetve az építéstechnológiai megoldások hatását az alaptörés elleni biztonság számításakor figyelembe kell venni. Összehasonlítható tapasztalatok és előzetes laboratóriumi vizsgálatok alapján kell mérlegelni a szilárdságnövelő hatásokat a geometriai arányok figyelembe vételével. A szemcsés anyagokból készülő függőleges talajjavító elemeket (kavicscölöpöket, kőtömzsöket) úgy lehet számításba venni, hogy a potenciális csúszólapokon ezek és az altalaj felületi arányainak megfelelő nyírószilárdságot tételezünk fel, vagy a potenciális csúszólap ezen elemeket metsző szakaszán az elemek anyagának a nyírószilárdságát vesszük számításba Süllyedésszámítások (1) Általában elkülönítve kell meghatározni az azonnali süllyedéseket, a konszolidációs süllyedéseket, a másodlagos összenyomódásokból származó süllyedéseket. A számításokhoz a fejezetben ismertetett anyagmodellek és anyagjellemzők használhatók. (2) Az azonnali süllyedéseket okozó, térfogat-állandóság melletti függőleges összenyomódásokat, hacsak pontosabb módszert nem alkalmaznak a Hooke-törvény alapján, valamennyi feszültségkomponens figyelembevételével kell számítani. A konszolidációs és a másodlagos összenyomódásból

192 192/279 MÁV ZRT. D.11.I. származó süllyedések általában lineáris alakváltozási modell feltételezésével, csak a függőleges feszültségek figyelembevételével is számíthatók, de ezekre is alkalmazható a Hooke-törvény. (3) Ezeket az összenyomódásokat rétegenként kell számítani, hogy eltérő sebességű időbeli változásuk is meghatározható és értékelhető legyen. Erre jól használhatók a különböző hagyományos elméleteken alapuló, valamint a végeselemes analízissel dolgozó számítógépes programok. A határmélység általában az a mélység legyen, ahol a töltésből származó, mélységgel csökkenő függőleges feszültségek az építés előtti állapotban működő, a mélységgel növekvő hatékony függőleges feszültségek 20 %-ával azonosak. Ha az altalaj viszonylag kevéssé különböző gyenge rétegekből áll, akkor azok a számításokban összevontan is jól kezelhetők. Ha a kifejezetten gyenge réteg(ek)hez képest az altalaj mélyebben fekvő zónáit legalább egy nagyságrenddel nagyobb összenyomódási és áteresztőképességi paraméterek jellemzik, akkor az azokból származó süllyedés gyakran elhanyagolható. Ilyenkor a süllyedés olyan egyszerű modellel is becsülhető, amely elhanyagolja a feszültségek mélység szerinti csökkenését. (4) A számított süllyedések és süllyedés különbségek nagysága önmagában általában nem meghatározó a töltés viselkedését illetően, ha a süllyedések időbeli alakulása és az építés ütemezése összehangolható. A számított sülylyedés nagysága mégis önmagában utal a süllyedésekből származó veszélyekre, ezért ha értéke a 20 cm-t meghaladja, akkor már feltétlenül szükséges az időbeli alakulás részletes elemzése. (5) A töltésépítést megelőző altalajjavító beavatkozások süllyedés csökkentő hatása elméleti számítások, összehasonlítható tapasztalatok, esetleg előzetes próbaterhelések alapján a kezelt és kezeletlen zónák geometriai és merevségi viszonyának figyelembevételével vehető számításba A süllyedések időbeli alakulásának számítása (1) A számítások során elkülönítve kell vizsgálni a konszolidációt és a kúszás, a másodlagos összenyomódás alakulását. (2) A konszolidáció a rétegződés egyszerűsített modelljével, a Terzaghi-féle elmélet segítségével számítható: többnyire elegendő a legnagyobb összenyomódásokat szenvedő és/vagy a legkisebb áteresztőképességű rétegek konszolidációját elemezni, a feszültségek, illetve az alakváltozások mélységbeli változásait figyelmen kívül lehet hagyni, általában megengedhető egydimenziós (függőleges) konszolidációval (összenyomódással és vízáramlással) számolni, a számításokban a talajokat kísérletileg meghatározott, egy rétegen és a terhelési tartományon belül állandó értékű konszolidációs tényezővel lehet jellemezni,

193 D.11.I. MÁV ZRT. 193/279 az építés időtartamát, a teherfelhordás elhúzódását első közelítésben nem kell figyelembe venni. (3) Ha e feltevések valamelyikének teljesülése nem valószínűsíthető, s az eltérés feltehetően lényeges befolyást gyakorol a konszolidáció sebességére, akkor olyan számítást kell végezni, mely azt figyelembe veszi. Ilyen lehet a teherfelhordás sebessége, az alakváltozások mélység szerinti változása. Ha egyidejűleg több feltétel tér el az előbbiektől, akkor csak a bonyolultabb peremfeltételek figyelembevételére is képes hagyományos elméletekkel dolgozó vagy végeselemes számításoktól várható reális eredmény. (4) A konszolidáció számítások során mindig vizsgálni kell a bemenő adatok, elsősorban a vízáteresztőképesség, vagy az azt is magába foglaló konszolidációs tényező bizonytalanságainak hatását. A konszolidáció számítás eredményeit tájékoztató jellegűnek kell tekinteni, s ezek alapján csak annyi döntést szabad meghozni, amennyi a munkák elindításához feltétlenül szükséges. (5) A konszolidáció gyorsítható szalagdrénekkel, kavicscölöpökkel vagy kőtömzsökkel elérhető függőleges drénezéssel, az ezek felé tartó, vízszintes irányú vízáramlásnak köszönhető radiális konszolidáció által. Ennek hatása Barron elmélete alapján az egydimenziós konszolidációval azonos elvek szerint számítható, figyelembe véve a drének tényleges- (névleges-) és hatásátmérőjét. Ha van adat arra, hogy az altalaj vízszintes irányú vízáteresztőképessége különbözik a függőleges irányútól, akkor azt is figyelembe kell venni. Az előbbiek szerint számított kétféle konszolidáció eredménye szuperponálható. (6) A másodlagos összenyomódás időbeli alakulása az alakváltozás és az idő logaritmusa közötti lineáris kapcsolat feltételezésével, és laboratóriumi vizsgálattal meghatározott talajparaméterekkel számítható. Általában úgy lehet számolni, mintha a másodlagos összenyomódás a %-os konszolidáció után indulna A töltésalapozások építésének megfigyelése és irányítása (1) A töltésalapozási módszerek mindegyike megköveteli, hogy helyszíni mérésekkel ellenőrizzük a tervezett építést, a talaj feltételezett változásait. Erre a következők alkalmasak: a konszolidáció folyamatát süllyedés méréssel lehet a legegyszerűbben ellenőrizni, a teher felhordások alatti talajtörés elkerüléséhez a pórusvíznyomás növekményének mérése ad alkalmas információt, ami a konszolidáció lezajlásáról is tájékoztat, a szilárdság növekedésről (esetleg) szondázással lehet képet kapni. (2) Célszerű több helyen, többféle méréssel figyelni a folyamatot, mert a méréseket sok bizonytalanság terhelheti. Legalább a kiviteli tervben meg kell adni

194 194/279 MÁV ZRT. D.11.I. a mérések helyeit, gyakoriságát, eszközeit, pontosságát, a végrehajtás, a feldolgozás és az értékelés módszereit. (3) Indokolt minden olyan szakaszon legalább egy mérés, ahol a számítások szerint a süllyedés 20 cm-nél, a 90 %-os konszolidációs idő 3 hónapnál több. A süllyedésmérés legjobb eszköze a töltés alá beépített süllyedésmérő cső lehajlásának hidrosztatikus műszerrel való bemérése. A pórusvíznyomás változását a töltés alá telepített elektromos piezométerrel, a nyírószilárdság növekedését nyírószondázással lehet mérni, de mindkettőről lehet tájékozódni a pórusvíznyomás mérésére is alkalmas (CPTu) statikus szondával. (4) A mérések megkezdéséig minden mérési helyre össze kell állítani egy olyan adatlapot, mely tartalmazza a mérési hely talajadottságait, a tervezett töltés méreteit, szerkezetét, a töltésalapozás technológiáját, a mérendő adatok számított értékeit. (5) A mérési eredmények alapján kell/lehet az ütemezést irányítani. Ehhez előzetesen meg kell határozni, hogy valamely időben milyen mérési eredményeket kell kapni a tervezett megoldás elfogadásához és az ütemezés szabályozásához. Ilyenek lehetnek: süllyedésmérés esetén az a konszolidációs fok, süllyedési sebesség, bekövetkezett vagy hátralevő süllyedés nagyság, amelynél a konszolidáció ütemét megfelelőnek lehet ítélni, s ezért a terv szerinti építésütemezést lehet követni, vagy amelynél a megoldás módosítását kell kezdeményezni, pórusvíznyomás-mérés esetén a pórusvíznyomás azon (általában a töltésteher arányában megadott) küszöbértéke (kb. 70 %), melynél a töltésépítést le kell állítani, vagy folytatni lehet, illetve amelynél esetleg már tervmódosítás szükséges, szondázás esetén az altalaj javulásának azon mértéke, mely igazolja a talajjavítás vagy a konszolidáció várt szilárdságnövelő hatását, illetve amelynél módosítani kell a tervet. (6) A süllyedés mérések alapján előrejelzést kell adni a süllyedések várható alakulásáról. Erre használható az idő-süllyedés görbe hiperbolikus közelítése, de pontosabb eredmény várható a mért eredmények alapján végzett viszszaszámolással pontosított elméleti konszolidáció számítástól. (7) Minden mérést értékelni kell, nyilatkozva a következőkről: a mért eredmény mennyire illeszkedik a számított, illetve az addigi mérések alapján várt értékekhez, mi várható a következő időszakban, szükséges-e esetleg valamilyen építés jellegű beavatkozás, mikor kerüljön sor a következő mérésre.

195 D.11.I. MÁV ZRT. 195/ Az építésszervezési megoldások tervezési irányelvei (1) A töltésalapozási feladatok legegyszerűbb és legkisebb többletköltséget igénylő megoldását célszerű építésszervezési módszerekkel lépcsős építéssel vagy többlettöltéssel (előterheléssel) elérni, ha ezek a számítások szerint elégségesek. A két eljárás kombinálható egymással és a következőkben ismertetendő szerkezeti megoldásokkal vagy altalajjavító beavatkozásokkal Lépcsős építés (1) A lépcsős építést ott lehet alkalmazni, ahol nagy a talajtörés veszélye, viszont bőséges az építési idő. Olyan lépcsőkben kell építeni, s az egyes lépcsők között annyi konszolidációs időt kell kivárni, hogy a lépcsők terhelése talajtörést ne okozzon. E módszer a süllyedési problémák megoldására nem alkalmas, vele a süllyedések nagysága nem befolyásolható, a konszolidációs idő pedig megnő. (2) A lépcsős építés tervezésekor meg kell állapítani az altalaj töltés okozta konszolidációja révén várható szilárdság növekedést, s ezt kihasználva állékonyság vizsgálattal lehet a terhelési lépcsők nagyságát és időtartamát megállapítani. A szilárdság növekedés és a konszolidáció felmérésére laboratóriumi vizsgálatok és összehasonlítható tapasztalatok adhatnak kiindulási adatokat. Alkalmazásához azonban általában a megfigyeléses módszer elvei szerint eljárva, a fejezet szerinti terepi mérésekre kell támaszkodni Többlettöltés (előterhelés) (1) A többlettöltés építése olyan esetekben hatékony, amikor a süllyedések lezajlását kell gyorsítani, a talajtörés veszélye viszont akár valamely más, egyidejűleg alkalmazott töltésalapozási megoldásnak köszönhetően kicsi. A többlettöltést a töltések tetején deponált földtömegekkel célszerű létrehozni. Annyi ideig kell működtetni, míg az általa keltett konszolidáció révén a süllyedések a végleges méretű töltés alatt várt süllyedéseket, vagy azok előzetesen meghatározott részét elérik. (Ha a földmű tetejére még beépítendő kiegészítő réteg és felépítmény által okozott süllyedés is veszélyesnek ítélhető, akkor legalább ezek vastagságával azonos többlettöltést azért érdemes építeni, hogy az ezek által okozott süllyedést a felépítménynek ne kelljen elszenvednie.) (2) A többlettöltés növeli a talajtörés veszélyét, ezért azt különös gondossággal kell vizsgálni. (3) A többlettöltés előzetesen a és fejezetek szerinti számításokkal tervezendő, de alkalmazásakor a megfigyeléses módszer elveit kell követni a fejezet szerinti mérések segítségével.

196 196/279 MÁV ZRT. D.11.I Szerkezeti megoldások tervezési irányelvei (1) Ha az építésszervezési megoldások önmagukban nem elégségesek, akkor a veszélyek csökkenthetők: a töltésmagasság ésszerű megválasztásával, töltésrézsű laposabb kialakításával, a töltés tömegének csökkentésével, a terepfelület megfelelő kialakításával, talperősítő geoműanyagok alkalmazásával. Ezek alkalmasságát számítással kell igazolni, s mérésekkel ellenőrizni. Előnyös lehet a kombinációjuk is A töltésmagasság optimalizálása (1) A különösen gyenge altalajon való építés esetében helyénvaló a töltés magasságát 3 4 m-ben megválasztani. Ezzel a talajtörés veszélye és a várható süllyedés még viszonylag kicsi, ugyanakkor a járművek dinamikus hatásai már nem hatnak a gyenge altalajra. E magasság előnyös a kavicscölöpös és kőtömzsös talajjavítás esetén is, mert ezek felett ekkora magasság esetén már ki tud alakulni megfelelő átboltozódás. Az ilyen töltésmagasságot a diszpozíciós tervben a magassági vonalvezetés rögzítésekor kell elérni. (2) A különösen magas (10 15 m) töltéseket, melyekre általában műtárgyak közelében lehet szükség, még kevésbé rossz altalaj esetén is kerülni kell. Ezt általában a műtárgyak hosszának növelésével el lehet érni A rézsűhajlás csökkentése (1) A rézsűhajlás csökkentése a talajtöréssel szembeni biztonságot növeli, a süllyedések alakulását gyakorlatilag nem befolyásolja. Megoldható oly módon is, hogy a rézsűt közbenső padkával (nyomópadkával) képezik ki. Ezt a lehetőséget bizonyos korlátozásokkal általában még az utolsó tervfázisokban is ki lehet dolgozni. (2) A megfelelő rézsűhajlást a fejezet szerinti állékonyság vizsgálatok valamelyikével kell megállapítani A töltéstömeg csökkentése (1) A töltéstömeg csökkentése a talajtörési és süllyedési gondokat egyaránt mérsékli. Megoldható könnyű töltésanyagok, pl. kohósalakok, pernyék, habszerű anyagok alkalmazásával, vagy a töltéstestbe vízszintesen beépített üres gyűrűkkel.

197 D.11.I. MÁV ZRT. 197/279 (2) A tervezett csökkentés alkalmasságát a fejezet szerinti számításokkal kell megtervezni, s elegendő lehet ezt a kiviteli tervben pontosítani. A tervben vizsgálni kell a speciális anyagok tartósságát Talperősítés geoműanyagokkal (1) A töltéstalpba beépített geoműanyagok a töltés alatti talajtörés és a szétcsúszás elleni védelem hatékony eszközei, mivel az általuk felvett húzóerő akadályozza a töltéstest elmozdulását. A süllyedéseket membránszerű hatásuk révén csekély mértékben csökkentik, de ez számítással általában nem mutatható ki. (2) Erősítés céljára alkalmazhatók georácsok, szőtt geotextíliák. (3) Szükséges esetekben a talajtörés elleni védelem fokozható több georács réteg beépítésével, illetve georácsokból készülő geocellák elhelyezésével is. (4) Az erősítések tervezésekor követni kell az MSZ EN 14475:2006 és a MSZ EN 13250:2001, a geoműanyagok vizsgálataihoz pedig a D.11.Utasítás II. kötetének 1. mellékletében felsorolt szabványokban foglaltakat. A jelen előírás betartásával ez alapvetően teljesül, de egy-egy részletkérdés megoldásához szükség van az arra vonatkozó szabvány alkalmazására is. (5) A tervezés során az MSZ EN :2006 Nemzeti Melléklete szerint a 3. tervezési módszert alkalmazva a töltés szétcsúszásának, alaptörésének vizsgálatából kell megállapítani a georácsok vagy szőtt geotextíliák által felveendő húzóerőt, majd ki kell mutatni, hogy a geoműanyagok ezeket az erőket szilárdságuk révén húzott elemként az adott körülmények között fellépő degradáló hatások ellenére is tartósan fel tudják venni, a töltésanyag és a georács közötti teherátadási mechanizmus révén a geoműanyag fölött a vizsgált csúszólap esetében elmozduló töltéstömegről az azzal érintkező szakaszon át tudják venni, a töltésanyag, illetve az eredeti talajfelszín és a georács közötti teherátadási mechanizmus révén a vizsgált csúszólap mögött a nyugalomban maradó töltés-, illetve eredeti talajzónára át tudják adni. (6) A geoműanyagok tartósságát, szilárdságát, illetve a köztük és a talajok közötti súrlódási ellenállást jellemző paramétereket a termékek gyártói szolgáltatják. A tervezéskor figyelembe kell venni, hogy a szilárdság a beépítéskor bekövetkező sérülések, valamint a tervezett élettartam alatt várható vegyi, biológiai hatások és a geoműanyag anyagától függő kúszás miatt csökken. Ezeket az MSZ EN :2006 szerinti csökkentő tényezőkkel kell számításba venni. (7) A geoműanyagok és a talaj közötti súrlódásban a geoműanyag szerkezeti jellemzői mellett lényeges az érintkező talaj típusa is. A geoműanyagokra

198 198/279 MÁV ZRT. D.11.I. kerülő töltőanyag a már korábban ismertetett okok miatt 0,5 m vastagságban általában eleve törtszemcsés anyag, mely jól együtt dolgozhat a geoműanyaggal, amit azonban célszerű kísérlettel mérni. (8) A georácsok esetében az együttdolgozás általában nagyobb erők felvételét teszi lehetővé, mint amennyit a szilárdságuk megenged, míg a szőtt geotextíliák esetében fordított is lehet a helyzet. A beépítési hatásokat és a helyi talajhoz való kapcsolódást célszerű helyszíni kísérlettel megállapítani. A gyártó által megadott állandó jellemzők közül a jelen alkalmazásban meghatározó szakítószilárdságot kételyek esetén célszerű szúrópróbaszerű vizsgálattal ellenőrizni. (9) A georácsok alá geotextíliát kell beépíteni a szemcsés anyag alulról történő elszennyeződésének megakadályozásra. A georácsok az erősítés mellett nagyban javíthatják a terület járhatóságát is Talajjavítások (1) Ha az előbbi megoldások a számítások szerint nem nyújtanak kielégítő megoldást, akkor a töltésépítés előtt célszerű az altalajt a következő eljárások valamelyikével megjavítani: talajcsere, mélytömörítés, függőleges drénezés, kavicscölöpözés, dinamikus talajcsere. (2) Ezek az eljárások előnyösen kombinálhatók az előbbiekben ismertetett eljárásokkal Talajcsere (1) Talajcsere akkor alkalmazható, ha a cserélendő talaj vastagsága és mennyisége a töltés méreteihez képest nem nagy, megfelelő durvaszemcséjű, tömörítés nélkül is jó teherbírású talaj áll rendelkezésre, a földkiemelés megbízhatóan és ellenőrizhetően végrehajtható, a cseretalaj kellő tömörséggel beépíthető, a kiemelt föld elhelyezése megoldható. (2) A részletes tervezéskor nagy figyelmet kell fordítani a gazdaságossági, a környezetvédelmi és a minőségellenőrzési szempontokra. Sűrű mérési hálózattal (kb. 100 m 2 -enként), megbízható módon (pl. dinamikus szondázással) kell igazolni, hogy a teljes talajcsere megvalósult. (3) Talajvíz alatti talajcsere csak különleges indokkal tervezhető. Részleges talajcsere tervezhető, ha önmagában, vagy azzal és esetleg a és

199 D.11.I. MÁV ZRT. 199/ fejezetek szerinti eljárások valamelyikének kombinációjával biztosítható a töltés adott esetben elvárt viselkedése. Ilyenkor a talajcsere utáni állapotot a fejezet szerint kell megtervezni és az építést a fejezet szerinti gondos megfigyelés mellett szabad csak végrehajtani Talajjavítás mélytömörítéssel (1) Az altalaj nagyobb vastagságban tömöríthető mélyvibrálással, dinamikus konszolidációval (a felszín döngölésével), mélykeveréses eljárással. (2) Ezek az eljárások elsősorban laza, durva szemcséjű talajok esetén tervezhetők, főként összehasonlítható tapasztalatok felhasználásával. Más tömörítést kívánó talajok (pl. vegyes anyagú meddőhányók) esetén előzetes próbákkal kell igazolni a hatékonyságukat. (Hasonló technológiákkal finom szemcséjű talajokban a talaj kiszorításával képződő üreg helyén kavicscölöpök vagy kőtömzsök állíthatók elő.) (3) A mélyvibrálás végrehajtható az altalajba lehajtott speciális szárnyas vibrátorok segítségével vagy más, célszerűen kialakított fémelemek vibrációs (esetleg döngöléses) lehajtásával. Az elérhető legnagyobb mélység kb. 20 m lehet, 3,0 m-nél kisebb mélység esetén viszont a technológia alkalmazása nem célszerű. (4) A dinamikus konszolidáció 8 20 tonnás tömegek m magasságból való ejtegetésével valósul meg. A hatásmélység nagyban függ a talajtól és ejtési energiától, kb m érték tételezhető fel. (5) Mindkét eljárás esetén a kezelés nyomán a felszínen kialakuló kráterszerű bemélyedéseket a környező helyi anyaggal vagy behordott szemcsés anyaggal lehet kitölteni. (6) Az alkalmazandó mélytömörítési eljárások terve térjen ki a talajkezelési helyek kiosztására és sorrendjére, a talajkezelés mélységére, az elvárt tömörség növekedésre, a tömörség növekedés igazolásának módjára. Az utóbbi legcélszerűbb módszere a kezelés előtt és után végzett verőszondázás. (7) Mélytömörítéssel csökkenthető a talajtörés veszélye és a süllyedés, ami a fejezet szerinti számításokban az altalaj javított mechanikai paramétereivel vehető számításba. (8) A tervezés során vizsgálni kell a környezetet érő hatások megengedhetőségét. (9) A kivitelezés során minden talajkezelési pontról jegyzőkönyvet kell készíteni.

200 200/279 MÁV ZRT. D.11.I Talajjavítás mélykeveréssel (1) A mélykeverés célja a talaj jellemzőinek javítása, azaz a nyírószilárdság növelése és/vagy az összenyomhatóság csökkentése azáltal, hogy összekeverik a talajt valamilyen vegyi adalékanyaggal, amely reakcióba lép vele. A javítás az agyagásványok felülete menti ioncsere, a szemcsék közötti kötés és/vagy a pórusoknak a vegyi reakciók termékeivel való kitöltődése révén válik lehetővé. (2) A mélykeverés osztályozható a felhasznált kötőanyag (pl. cement, mész/cement) és a lehetséges adalékanyagok (pl. gipsz, pernye stb.) és a keverés módja szerint (száraz/nedves, forgatással, jethabarcsosítással, spirálfúróval, forgólapáttal). (3) A mélykeverés történhet oszlopokat kialakító technológiával, amikor cölöpszerű talajbeton-testeket hozunk létre, illetve tömegstabilizáló keveréssel, amikor az egész talajtömeget átkeverik. Egyedi oszlopokkal akkor dolgozunk, ha a gyenge altalaj vastagsága meghaladja az 5-10 m-t, illetve az elsődleges cél a süllyedések csökkentése, míg a stabilitás növelése csak másodlagos. Tömegstabilizálásra akkor lehet szükség, ha nagyon gyenge az altalaj, pl. tőzeg vagy szerves és puha agyagok, de a kezelendő talajtömeg vastagsága nem több mint 7 m. (4) A mélykeverés kivitelezésének, vizsgálatának és megfigyelésének általános alapelveit az EN európai szabvány foglalja magába Függőleges drénezés (1) A függőleges drénezés a konszolidáció gyorsítását szolgálja, s ezzel a talajtörés elleni biztonságot is növeli. Jól kombinálható a fejezet szerinti építésszervezési megoldásokkal. (2) Függőleges drénezést különösen akkor célszerű tervezni, ha elsősorban a konszolidáció elhúzódása és nem a süllyedések nagysága, illetve a teherbírás a kritikus, és ha a konszolidálódó réteg vastag és/vagy mélyen van, a kritikus réteg különösen kis áteresztőképességű kövér agyag, a mechanikai jellemzőket közvetlenül javító megoldások szükségtelenek vagy nehezen valósíthatók meg. (3) Elsősorban geotextília szűrőréteggel körülvett, műanyag geodrénszalagok alkalmazását célszerű tervezni, melyek szalagjainak felületképzése biztosítja a vízvezető-képességet és a mechanikai ellenállást. (Kör keresztmetszetű homokdrének alkalmazása különleges esetben lehet indokolt.) (4) A függőleges drénezés tervezése az MSZ EN 15237:2007 és az MSZ EN 13252:2001 szerint, vizsgálataik a D.11. Utasítás 2. kötete végén ismertetett szabványok szerint végzendő el, de általában elegendő az itt megfogalmazottak szerint eljárni.

201 D.11.I. MÁV ZRT. 201/279 (5) A téglalap keresztmetszetű geodrén-szalag szélessége általában b=100 mm, vastagsága t=5 10 mm legyen. Ezt a számításokban kerület azonosságából adódó d=2 (b+t)/ névleges átmérőjű kör keresztmetszettel szokás helyettesíteni. A geodrén-szalagok hossza 25 m is lehet, s előnyös, ha alul is vízvezető rétegbe kötik be őket. (6) Gondolni kell arra is, hogy a drének letűzését az altalajban előforduló akadályok meggátolhatják. A letűzéshez csak statikus nyomás alkalmazandó, bármely dinamikus hatás a környező talaj megzavarásával csökkenti a hatékonyságot. Ugyanezen okból a letűzéshez a szükséges legkisebb keresztmetszetű, vízzel feltöltött csövet kell használni. (7) A dréntávolságot gazdaságossági és építésütemezési megfontolások alapján kell megtervezni a fejezet szerinti konszolidáció számítások alapján, biztosítva a konszolidáció elvárt sebességét, időtartamát. Az 1,0 2,5 m oldalhosszúságú, szabályos háromszög szerinti kiosztás alkalmazása a célszerű. (8) A geodrén-szalagok mechanikai tulajdonságait illetően a következőket kell elvárni: bármely minta szakadónyúlása legyen nagyobb 2 %-nál, 0,5 kn erő a tervezett élettartam alatt ne okozzon 10 %-nál nagyobb nyúlást, a leggyengébb minta szakítóereje is legyen nagyobb 1,5 kn-nál, a külső szűrőréteg átlagos szakítószilárdsága érje el a 3 kn/m-t. a vízelvezető magnak és a külső szűrőrétegnek egymáshoz integráltnak, összekapcsoltnak kell lennie (minél nagyobb felületen) a beépítési veszteségek csökkentése érdekében. (9) A geodrén-szalag és a geotextília anyaga olyan legyen, hogy az adott vegyi jellemzőkkel bíró környezetben a tervezett élettartam alatt működőképes maradjon. Az elvárható élettartam 5 év. (10) A dréneknek megfelelő vízszállítóképességgel kell rendelkezniük. Ez függ a drén hosszától, kiosztásától, névleges- és hatásátmérőjétől, a környező talaj áteresztőképességétől és nyugalmi nyomásától, valamint a beépítés okozta zavaroktól. Az előbbiekben ajánlott méretek és technológia mellett agyagtalajokban a szokványos geodrén-szalagok megfelelnek, kritikus esetekben azonban ezt előzetesen igazolni kell. A drén geotextília köpenyének szűrőképessége legyen megfelelő, de a 0,08 mm-nél kisebb jellemző szűrőnyílás általában megfelel. (11) A geodrén-szalagok fölé jó vízvezető homokos kavicsból vagy tört kőanyagból 50 cm vastag szivárgópaplan tervezendő, vagy ennek helyettesítése történhet megfelelő és körültekintő hidraulikai számításokkal a tervezési időtartamra igazolt egyenértékű geokompozit beépítésével. A geodrénszalagok ebbe legalább 25 cm-nyit érjenek bele. A szivárgópaplant az altalajtól függően, de általában célszerű geotextíliával megvédeni az alulról való elszennyeződéstől. Ehhez a geotextíliát elválasztásra méretezni kell.

202 202/279 MÁV ZRT. D.11.I. (12) A geodrén-szalagot körülvevő talaj különösen nagymértékű összenyomódása esetében a szalagok kihajlásától is tartani kell. Ezt az összehasonlító tapasztalat alapján kiválasztott erősebb elemmel kell elhárítani. (13) A geodrén-szalagokat helyszínrajzilag és a mélységet illetően 15 cm tűréssel kell letűzni, a függőlegestől való eltérése legfeljebb 2 % lehet. A letűzésről jegyzőkönyvet kell vezetni. (14) A geodrén-szalagok konszolidációt gyorsító hatása javítható vákuumos technológiával. Ennek tervezése és kivitelezése speciális szakértelmet kívánó feladat. (15) A függőleges drénezés hatékonyságát elsősorban süllyedésméréssel, esetleg pórusvíznyomás-méréssel kell ellenőrizni Kavicscölöpözés (1) A kavicscölöpözési eljárás a töltés alatti altalaj komplex javítási módszere, mert készítésük, illetve a kész kavicscölöpök talajtömörítésként, részleges talajcsereként, függőleges drénként is működnek, s így csökkentik a süllyedések mértékét, növelik a talajtöréssel szembeni biztonságot, gyorsítják a konszolidációt. (2) Kavicscölöpöket kis áteresztőképességű, nagyon kompresszibilis és kis szilárdságú, szerves iszap és agyagtalajokban célszerű alkalmazni, ahol mindegyik hatásra szükség van, és azok érvényesülhetnek is. A hatásmechanizmus a talajtípustól nagyban függ, az agyagokban inkább a konszolidációgyorsítása lényeges, az iszapokban, tőzegekben inkább a talajjavítás és a teherátvállalás. (3) Nagyon gyenge (kb. 15 kpa-nál kisebb drénezetlen nyírószilárdságú) talajokban fennáll a kavicscölöpök kihajlásának, szétnyomódásának a veszélye, ezért csak külön óvintézkedésekkel alkalmazható. (4) A kavicscölöpöket ha nincs kizáró ok talajkiszorításos eljárással kell készíteni, melyhez elsősorban vibrációs célszerszámot célszerű alkalmazni. Előállíthatók alul elvesző saruval vagy betondugóval lezárt csövek lejuttatásával, illetve csavarással lehajtható, talajkiszorításos cölöpök készítésére alkalmas berendezéssel is. Az ezek által kialakított üreget durva szemcséjű anyaggal kell kitölteni, lehetőleg a szerszám felhúzása közben bejuttatva és egyben tömörítve azt. Az az eljárás is alkalmazható, hogy az üregből kiemelik a célszerszámot, betöltik a durva szemcséjű anyagot, majd azt a visszajuttatott szerszámmal tömörítik, s ezt többször ismételve készítik el a kavicscölöpöt. Ennél azonban igazolni kell a kavicscölöp folytonosságát, ha arra a terv (leginkább drénezést elvárva) számított, illetve azt, hogy a kiemelés

203 D.11.I. MÁV ZRT. 203/279 közben megtámasztatlan üreg esetleges beomlása, összefolyása nem okoz zavart. E berendezések munkaeszközének átmérője általában 40 cm, s a velük elérhető cölöpátmérő cm lehet, az előbbi a kövér agyagokra, az utóbbi a tőzegekre jellemző. (5) A kavicscölöpök anyaga 35 40º súrlódási szögű anyag (homokos kavics vagy tört kőanyag) legyen. Ha a drénezés különösen fontos és a célszerszám zavartalan működtetése megkívánja, akkor pontosan előírt szemeloszlású (kevés finom szemcsét tartalmazó, de legfeljebb 32 mm átmérőjű szemcsékből álló) anyagot kell alkalmazni. (6) Gyenge talajokban a kavicsot cementhabarccsal lehet szilárdítani, esetleg száraz vagy folyós betonból is lehet készíteni. Ajánlott megoldás továbbá a nagyszilárdságú szőtt (lehetőleg varrat nélküli) geotextília cölöpzsákok alkalmazása. (7) A kavicscölöpöket célszerű a töltés alatt egyenletes távolságokban kiosztani, a tengelytávolság függ az elérhető, illetve előirányzott átmérőtől. Általában 1,5 3,0 m raszter-távolság a célszerű, s törekedni kell arra, hogy a cölöpök keresztmetszeti felülete haladja meg az egy cölöpre eső talajfelület 10 %-át. (8) A kavicscölöpök érjék el a javítandó talaj alatti teherbírónak minősíthető réteget. Az elérhető mélység a lehajtó berendezéstől és a harántolandó talaj tulajdonságaitól függ. Kb. 15 m teljesíthető, de 10 m-nél nagyobb hossz esetén már vizsgálandók az összehasonlítható tapasztalatok vagy a tervezés előtt próbacölöpözés szükséges. 3,0 m-nél rövidebb cölöpöket nem célszerű tervezni. (9) A kavicscölöpök fölé legalább 0,5 m vastag szemcsés réteg tervezendő a vízelvezetés és a teherelosztás biztosításra. Általában számítással vagy öszszehasonlítható tapasztalatok bemutatásával kell igazolni, hogy a kavicscölöpök fölötti átboltozódás révén a földmű koronáján már csak megengedhető mozgáskülönbségek lesznek. A kavicscölöpök teteje és a tükörszint közötti távolság legalább a kavicscölöpök palástjai közötti távolság kétharmada legyen. Indokolt lehet a kavicscölöpök fölött a georácsos erősítés, ha a cölöpkiosztás sűrűsége, a töltés magassága és anyaga nem biztosítja az átboltozódást. (10) A tervben meg kell adni a kavicscölöpök kiosztását, mélységét, anyagát, átmérőjét és építési sorrendjét. A terv elsősorban az előbbi és más összehasonlítható tapasztalatokra támaszkodhat, de célszerű a fejezet szerinti számításokkal is igazolni a terv alkalmasságát. Ehhez alkalmazhatók olyan modellek, melyek a kavicscölöpöket és a kezelt talajzónát a cölöpök kiosztásától és anyagától, valamint a kezelés módjától és mértékétől függő paraméterekkel jellemzett homogén közegként veszik számításba,

204 204/279 MÁV ZRT. D.11.I. a kavicscölöpöket és a kezelt altalajt külön-külön, saját méretükkel és anyagjellemzőikkel veszik figyelembe, de vizsgálják a határfelületükön ható erők egyensúlyát is, csak a kavicscölöpöket tekintik teherviselő elemeknek. (11) A konszolidációgyorsító hatás a függőleges drénekhez hasonló módon tervezendő. (12) Kritikus esetben és nagy volumenű alkalmazás esetén a terv véglegesítéséhez próbatöltés is tervezhető. A technológiai utasítás kidolgozásához próbacölöpözés végzendő, s szükség esetén a cölöp próbaterhelése is elvégezhető, vagy vizsgálni lehet a cölöpöt és környezetét. (13) A tervezőnek ki kell dolgoznia a minőségellenőrzési tervben figyelembe vett hatásoknak megfelelő módszereit és a minősítés céljából végzendő mérések eredményeinek értékelését is. Elvárható, hogy a kavicscölöpök készítésekor legalább az elért mélységet, a gép által leadott teljesítmény mélység szerinti változását és a bejutatott anyag mennyisége(ke)t mérjék. Kétséges esetekben a cölöptest minőségének és a talajjavítás mértékének ellenőrzésére a cölöpök és a köztük levő talajzónák szondázása is előírható. (14) A tervezés és alkalmazás során vizsgálni kell a környezetet érő hatások megengedhetőségét, köztük például a meglévő cölöpökben lehetséges erők következményeit is Dinamikus talajcsere (1) Dinamikus talajcsere alkalmazásakor célszerű alakú, méretű és tömegű acéltestet ésszerűen változtatott magasságokból (10 20 m-ről) ejtegetnek a felszínre behordott durva szemcséjű anyagra, amely ennek hatására a gyenge talajba hatol. Az utóbbi a kezelés helyéről kiszorul, a környezet így tömörödik. A képződő üregbe durva szemcséjű anyagot tolnak, s ezt is ledöngölik. E folyamatot ismételgetve érik el a kívánt, illetve lehetséges mélységben a teherbíró talajt, s állítanak elő kellő tömörségű és méretű kőtömzsöt. Így a kavicscölöpökhöz hasonlóan a kőtömzsök révén részleges talajcsere jön létre, függőleges drénezést nyerünk, a környező talaj mechanikai tulajdonságai feljavulnak. (2) E szerkezet illetve technológia tehát többféle mechanizmussal csökkenti a süllyedéseket, növeli a talajtöréssel szembeni biztonságot gyorsítja a konszolidációt. (3) A dinamikus konszolidációnak is nevezett módszer tervezésében meghatározó szerepe van az összehasonlítható tapasztalatoknak, a próbabeépítésnek, de számítással is leírhatók a folyamatok.

205 D.11.I. MÁV ZRT. 205/279 (4) A dinamikus talajcsere elsősorban néhány méter vastag, különösen gyenge, szerves talaj, tőzeg javítására alkalmas. Elérhető vele 10 m mélység is, de a 3 6 m mélységű, lefelé javuló talajok javításában igazán hatékony. Ilyenkor kialakul egy egyenletes teherbírású kőtömzs. (5) Az ejtegetett test célszerűen 1,5...2,5 m átmérőjű, gömbszerű alakzat. Egy-egy kőtömzsöt 3 6 fázisban, fázisonként 5 6 döngöléssel érdemes előállítani, 8 12 m ejtési magasságot és 8 10 t tömeggel alkalmazva. A kőtömzsöket célszerű két ütemben lehajtani, az elsőben kb. 5 7 m oldalhosszú négyzetes kiosztásban haladni, majd a második ütemben ezt a kiosztást lehet beközepelni. Törekedni kell arra, hogy a kőtömzsök területe a teljes terület 20 %-át közelítse. (6) A kőtömzsök törtszemcsés anyagból készüljenek. Előnyös, ha nagy (35 40 ) a szemcsés anyag belső súrlódási szöge, kedvező az összenyomódási modulusa (25 50 MPa) és elég nagy (10-5 m/s) az áteresztőképessége, de összetételét nem kell túlzottan szigorúan és igényesen megállapítani. A kőtömzsök készítése előtt ebből olyan vastagságban kell feltölteni a területet, hogy az anyag nagy része bekerüljön a kőtömzsökbe, de legalább 1,0 m vastag legyen, biztosítandó a döngölést végző gépek mozgását. E feltöltés alatt már bekövetkezhet viszonylag nagy süllyedés. A feltöltés alá, ha nincs fűtakaró, akkor célszerű vékony geotextíliát fektetni. (7) A kőtömzsök elkészülte után föléjük újra el kell készíteni a szemcsés feltöltést, melynek vastagsága legalább 0,5 m legyen. E szemcsés réteg elosztja a terhelést és biztosítja a vízelvezetést. Indokolt lehet, hogy mindkét szemcsés réteg alá geotextília kerüljön, illetve a második szemcsés réteg fölé georácsos erősítés is kerülhet. Az erősítés elősegíti a töltésben az átboltozódással kialakuló teherelosztást, ha a kőtömzsök kiosztásának sűrűsége, a töltés magassága és anyaga nem biztosítja. (8) A tervekben meg kell határozni a kőtömzsök kiosztását, mélységét, anyagát, tervezett átmérőjét és építésük sorrendjét. A tervezés során elsősorban az előbbiekben ismertetett és más összehasonlítható tapasztalatokra kell támaszkodni, de célszerű a fejezet szerinti számításokkal is igazolni a terv alkalmasságát. Ehhez felhasználhatók olyan modellek, melyek a kőtömzsöket és a kezelt talajzónát a kőtömzsök kiosztásától és anyagától, valamint a kezelés módjától és mértékétől függő paraméterekkel jellemzett homogén közegként veszik számításba, a kőtömzsöket és a kezelt altalajt külön-külön, saját méretükkel és anyagjellemzőikkel veszik figyelembe, de vizsgálják a határfelületükön ható erők egyensúlyát is, csak a kőtömzsöket tekintik teherviselő elemeknek. (9) A konszolidációt gyorsító hatás a függőleges drénekhez hasonló módon számítható. (10) Számítással vagy összehasonlítható tapasztalatok bemutatásával igazolni kell, hogy a kőtömzsök fölött olyan teherátadódási mechanizmus (átbol-

206 206/279 MÁV ZRT. D.11.I. tozódás) alakul ki, hogy a földmű koronáján már csak megengedhető mozgáskülönbségek lesznek. (11) Kritikus esetben és nagy volumenű alkalmazás esetén a terv véglegesítéséhez próbatöltés is tervezhető. A technológiai utasítás kidolgozásához próbabeépítés végzendő, melynek keretében feltárással is igazolni kell a kőtömzsök elért méretét, állapotát és a környezetre gyakorolt hatását. (12) A tervezőnek ki kell dolgoznia a minőségellenőrzésnek a tervezett hatásoknak megfelelő módszereit és a minősítés céljából végzendő mérések eredményeinek értékelését is. Elvárható, hogy a kőtömzsök készítésekor az elért mélységet, a bejutatott anyag mennyisége(ke)t 100 kőtömzsre átlagosan közvetve igazolják, s a kőtömzsök 1 %-ában pedig verőszondázással vagy presszióméterrel mutassák be a kőtömzsök méretét és állapotát. Ha a tervezéskor figyelembe vették, akkor igazolni kell a kőtömzsök és az azok közötti talajzónák javulását is. (13) A tervezés és alkalmazás során vizsgálni kell a környezetet érő hatások megengedhetőségét (pl. talajrezgések hatása a környezetre).

207 D.11.I. MÁV ZRT. 207/ Támszerkezetek Alkalmazási területek és feltételek Alapelvek (1) A 18. fejezet a támszerkezetek, valamint a tartós és ideiglenes célokra alkalmazott megtámasztási megoldások tervezésére, építésére és fenntartására vonatkozik. E fejezet előírásait kell figyelembe venni a vasúti vágányok melletti támszerkezetek alkalmazása és tervezése esetén, különös tekintettel a bevágások és a vasúti alépítmény biztosítására vonatkozóan. (2) A támszerkezetek feladata a mögöttük levő földtömeg súlyából és a térszíni terhelésekből származó nyomások felvétele. Tervezhetők erre támfalak, melyek megtámasztó hatását elsősorban a szerkezet és/vagy a szerkezethez kapcsolt föld tömege biztosítja, befogott támszerkezetek, melyek megtámasztó hatásukat elsősorban a szerkezet altalajba való befogásából nyerik, horgonyzott támszerkezetek, melyek megtámasztó hatása elsősorban a megtámasztandó földtömeg mögötti talajzónákba történő hátrahorgonyzásból származik. E szerkezetek kombináltan is alkalmazhatók. (3) A megtámasztási eljárások olyan alkalmazások, amelyek a vasúti vágányok melletti tereplépcsők megtámasztását szolgálják vasútépítés-specifikus feltételek alapján. (4) Az alagutak előbevágásaihoz, a hidak és segédhidak támaszainak (pálya)csatlakozásaihoz épített támszerkezetekre, valamint a túlemeléses szakaszokon az alagutakra és a hidakra vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni. (5) Málló, omló sziklára, nagy terepi szintugrásokra és szakadékos sziklán lévő rézsűkre külön intézkedések szükségesek. (6) A támszerkezetek tervezésére és kivitelezésére, valamint a megtámasztási munkák megvalósítására ezen műszaki utasítás mellett a vasútépítésspecifikus előírásokat/szabályozásokat és a különleges geotechnikai munkák (speciális mélyépítési munkák) kivitelezésére vonatkozó MSZ EN szabványokat is figyelembe kell venni. (7) Ha a támszerkezet élővizet is határol, akkor a partfalakra vonatkozó vízépítési szabályzatok követelményeit is be kell tartani, különben a vasútépítésben nem alkalmazhatók. (8) Ennek a fejezetnek előírásait kell alkalmazni a következő szerkezetek tervezése és kivitelezése esetén: végleges és ideiglenes támszerkezetek,

208 208/279 MÁV ZRT. D.11.I. munkagödör megtámasztások, homlokfal nélküli erősített rézsűk Alkalmazási feltételek (1) A támszerkezetek alkalmazásához a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság és az üzemeltető engedélye szükséges. (2) Új építésű vasútvonalaknál akkor kell támszerkezetet alkalmazni, ha a szabad rézsűvel történő kialakításhoz nincs meg a megfelelő teherbírás, a rézsűs határolás kialakítására nincsen elegendő hely, a rézsűs határolás biztonságos kialakítása, védelme és fenntartása túlzottan nagy költségekkel járna, tájvédelmi vagy gazdaságossági okokból nem kívánatosak a nagyobb földmunkák. (3) A növényekkel betelepíthető támszerkezetek alkalmazásakor az élettartam és a fenntartási költségek figyelembe veendők. A külső georács borítású támszerkezetek növényekkel való betelepítésekor a felső felület biztosítása és ezzel a tartós, hosszú távú állékonyság is garantálandó. A növényekkel való betelepítést ezen utasítás 15. fejezete szerint kell tervezni, kivitelezni. A támszerkezeteket növényzettől szabaddá kell tenni, ha az nem szerepelt a tervben. Fákat csak abban az esetben szabad a támszerkezetek mögé ültetni, ha káros hatástól nem kell tartani. Ennek megítéléséhez a helyi tapasztalatokra kell támaszkodni. (4) A támszerkezet típusának megválasztásakor a magasan levő erősítő elemeknek és horgonyoknak a szakasz használatát (pl. zajárnyékoló falak alapozását) befolyásoló, esetleg korlátozó hatására gondolni kell, és azokat a tervek készítésekor figyelembe kell venni. (5) Ha a külső hatásokból keletkező, teherviselést korlátozó károsodásokat/sérüléseket nem lehet kizárni (pl. a közlekedési járművek ütközése vagy tűz kialakulása esetén), akkor különleges védelmi intézkedéseket, többek között rugalmas támszerkezet, korlát építését kell tervbe venni. A szükséges intézkedéseket a tervezés keretében kell megállapítani. (6) A terv szerint megépített támszerkezeteket csak a méretezésben alapul vett terhelésekre szabad használni. Ha a terhelési feltételekben lényeges változások következnek be, akkor ezeket statikailag értékelni kell.

209 D.11.I. MÁV ZRT. 209/ Tervezési előírások Alapkövetelmények (1) A támszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy teherbírási és használhatósági határállapot ne következzék be: a támszerkezet és a fal körüli földtömeg ne veszítse el általános állékonyságát, a támszerkezetről a talajra jutó hatásokat a talaj teherbírási határállapot bekövetkezése nélkül viselje el, a támszerkezetek elemei és a határoló talaj között szükséges kapcsolatok teherbírása ne merüljön ki, a támszerkezet valamennyi eleme viselje el a rá ható igénybevételeket, a támszerkezet és a környező talaj alakváltozásai, elmozdulásai a vasút használatát, a támszerkezetet és a környező építményeket ne veszélyeztessék, veszélyes lokális szemcsemozgások a támszerkezetben és határoló felületein ne következzenek be, a támszerkezetek felülete esztétikus legyen és a környezethez jól illeszkedjék, a támszerkezetek kivitelezési technológiája feleljen meg a körülményeknek, a támszerkezetek fenntartása ne követeljen különleges teendőket. (2) A támszerkezetek tervezési módszereit illetően a következők irányadók: általában elméleti számításokkal kell igazolni a statikai követelmények teljesülését, különleges körülmények esetén a megfigyeléses módszer is alkalmazható, egyszerű esetekben, kisebb szintkülönbségnél az összehasonlítható tapasztalatokra is lehet támaszkodni, egyes részletek gyakorlati tapasztalatokon alapuló intézkedésekkel is megoldhatók, egyes szerkezeti részletek próbaterhelésekkel vizsgálhatók. (3) A támszerkezeteket általában százéves élettartamra úgy kell megtervezni, anyagaikat úgy kell megválasztani, hogy élettartamuk alatt legfeljebb felületjavítási és tisztítási munkákat kelljen végezni. (4) A támszerkezetek tervezésekor a jelen utasításban foglaltak mellett be kell tartani: az MSZ EN :2006 szabványt, s annak mellékleteit, a szerkezeti elemek méretezésére vonatkozóan az annak anyagára vonatkozó MSZ EN szabványokat. (5) A támszerkezetek általános állékonyságát az MSZ EN :2006 szabvány szerint kell vizsgálni.

210 210/279 MÁV ZRT. D.11.I. (6) A támszerkezetek tervezésekor fokozott figyelmet kell szentelni a következő szempontoknak: a bevágásban épülő támszerkezetek esetében az építés közbeni állékonyság biztosítása okozhatja a legnagyobb nehézséget, a töltést megtámasztó támszerkezetek esetében vizsgálni kell a tömörítés hatását is, a szerkezettípus megválasztásakor az építés időtartama, továbbá a helyszínének méretei, megközelíthetősége is mérlegelendő, a támszerkezetek mögötti földtömegeket (háttöltéseket) vízteleníteni kell, csak kivételes esetekben szabad a szerkezeteket a földnyomás mellett víznyomásra is méretezni, a háttöltés feletti felszíni víz beszivárgását és a homlokfalon való lefolyását is meg kell akadályozni, az előterhelt talajok kezdeti (nyugalmi) nyomása jelentős lehet, ezért ilyen esetekben külön vizsgálat szükséges a földnyomási szorzó megállapítására. (7) A támszerkezetek terveiben meg kell adni, hogy mikor és milyen módon kell a szerkezetek mozgásait mérni, milyen mozgások fogadhatók el, milyen óvintézkedéseket kell tenni bizonyos értékek elérése esetén A földnyomások meghatározása (1) A földnyomások meghatározásával az MSZ EN : 2006 szabvány 9.5. pontja foglalkozik részletesen. E szerint a földnyomások nagyságát, az eredő erők irányát az alkalmazott tervezési módszernek (a szabvány pontja), valamint a vizsgált határállapotnak megfelelően, azzal összhangban kell kiszámítani. (2) A vasúti támszerkezetek esetében még az alábbiakra is figyelemmel kell lenni: alacsony teherbírású (főleg tőzeg és szerves talajok, mésziszap, laza településű homok) talajokon fekvő töltések vagy bevágások esetében a vasúti járművek által keltett rezgések csekély csillapítással terjednek az altalajban, ezért ilyen talajkörnyezetbe tervezett támszerkezetek alatti illetve mögötti szemcsés talaj utólagos tömörödésére, vagy kipergésére lehet számítani, ezek következményeként a támszerkezet megsüllyedhet, növekszik a földnyomás, csökken a támszerkezet és a háttöltés közötti súrlódás, a fentiek hatását megfelelően megválasztott töltésanyaggal és szerkezettel, a talajjellemzők karakterisztikus értékeinek óvatos felvételével, valamint a kivitelezés során gondos tömörítéssel lehet csökkenteni. (3) A vasúti járműteherből a támasztószerkezetre ható földnyomás vízszintes összetevője az alábbi összefüggésből számítható:

211 D.11.I. MÁV ZRT. 211/279 e hq q 1 Eah Fc Qd Qi Qh Hsz [kn/m 2 ] h A jelölések: E ah : földnyomás a q i függőleges felületi teherből E ah b q K [kn/m], K s földnyomási szorzó vízszintes komponense a vizsgált határállapotban, b: a felületi teher szélessége attól függően, hogy a megtámasztás síkja melyik zónába esik, q i : h q : a felületi teher intenzitása, attól függően, hogy a megtámasztás síkja melyik zónába esik (ld. 4. ábrát), a felületi teher végpontjaira fektetett és a a hajlású síkok, valamint a megtámasztó szerkezet metszéke közötti távolság az 5. ábra szerint. : a talaj belső súrlódási szöge, a : F c : a sík csúszólap vízszintessel bezárt szöge aktív határállapotban, ívben vagy átmeneti ívben fekvő vágánynál, az ív középpontjával ellentétes oldali vágánybiztosítás esetében a megtámasztásra ható centrifugális erő, 2 q V Fc [kn/m] 127 R q: az egyenletesen megoszló helyettesítő teher normál nyomtáv esetén q i =156 kn/m, keskeny nyomtáv esetén q i =40 kn/m V: a megengedett maximális sebesség km/h-ban, R: az ívsugár m-ben, változó ívsugár esetén a középértékkel kell számolni, Q d.: oldallökő erő, a jármű által keltett, a pálya hossztengelyére merőleges, a sínkorona magasságában ható, a centrifugális erővel egyidejűleg ható vízszintes erő normál és széles nyomtáv esetén Q d =15,4 kn/m, keskeny nyomtáv esetén Q d =4 kn/m. Q i : Értéke a járművek indításakor, illetve fékezésekor keletkező F i erő, amely ívben vagy átmeneti ívben fekvő vágányban a pálya hossztengelyével párhuzamosan hat, és a sugárirányú összetevője megoszló erőként adódik át a talajra. Számításakor a vágány túlemeléséből származó csökkenés elhanyagolható. Fmax Q i [kn/m] R normál és széles nyomtáv esetén keskeny nyomtáv esetén F imax =6000 kn, F imax =1500 kn. i s

212 212/279 MÁV ZRT. D.11.I. R: az ívsugár m-ben, változó ívsugár esetén annak középértékével kell számolni, Q h : az F h hőmérsékleti teherből keletkező erő, amely ívben vagy átmeneti ívben fekvő, illetve irányhibával terhelt vágányban a pálya hossztengelyével párhuzamosan hat, és a sugárirányú összetevője megoszló erőként adódik át a talajra. Számításakor a vágány túlemeléséből származó csökkenés elhanyagolható. F Q h h R [kn/m] 3 F h 2 A 2,5 t 10 [kn] A: a sín keresztmetszeti terülte mm 2 -ben, t: a sínhőmérséklet eltérése a semleges hőmérséklettől, t max =45 o C, normál és széles nyomtáv esetén 48 kg/m tömegű sínrendszer esetén F hmax =1385 kn, 54 kg/m tömegű sínrendszer esetén F hmax =1560 kn, 60 kg/m tömegű sínrendszer esetén F hmax =1730 kn, keskeny nyomtáv esetén 23,6 kg/m tömegű vagy ennél könnyebb sínrendszer esetén F hmax =700 kn, ettől eltérő esetben az alkalmazott sínrendszernek megfelelő F hmax -t kell figyelembe venni. R: ívsugár m-ben, változó ívsugár esetén a középértékkel kell számolni. Q h : legkisebb értéke egyenesben vagy ívben fekvő vágány esetén, normál és széles nyomtáv esetén keskeny nyomtáv esetén Q h =0,75 kn/m, Q h =0,3 kn/m lehet H sz : széllökésből származó, a járművek által közvetített, a pályára merőlegesen, vízszintesen, a sínkorona magasságában működő erő, melynek értéke H q h [kn/m] sz sz j q sz : egyenletesen megoszló vízszintes erő: q sz =3 kn/m 2 h j : a járművek szélnek kitett felületének magassága a sínkorona fölött, pontosabb adat hiányában normál és széles nyomtáv esetén h j =4,0 m, keskeny nyomtáv esetén h j =3,0 m, ha a jármű részben szélárnyékban van, pl. a jármű előtt zajárnyékoló fal van, akkor e magasság a takarással csökkenthető Alakváltozási korlátok tartós szerkezetekre (1) A tartós használatra épített vasúti vágány alépítményének biztosításához tervezett támszerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a vasúti vágány megengedhetetlen alakváltozása ne következhessen be.

213 D.11.I. MÁV ZRT. 213/279 (2) A merev támszerkezeteket tartós használatra megnövelt aktív földnyomásra, legalább 50 %-ban a nyugalmi földnyomásra kell méretezni. A szerkezeti kialakítás miatt lényegében elmozdíthatatlan falak, mint pl. a hídfők esetében a nyugalmi földnyomás figyelembevétele indokolt. (3) A használhatósági határállapot elkerülését a 6. fejezet szerinti számítással vagy legalább szakértői értékeléssel kell igazolni. (4) A meglévő, zúzottkő ágyazatos felépítményű, üzemben lévő vágányok melletti földkiemeléseket biztosító támszerkezetek esetében a szerkezet típusát és a földnyomást a kiemelési mélységtől, a szomszédos vágány és a támszerkezet távolságától és a pálya használhatósági követelményeitől függően kell a kiviteli terv készítésekor megállapítani. (5) Ha a használhatóságra vonatkozó részletesebb vizsgálatot nem végeznek, akkor az olyan földkiemelések esetében, melyek vágányoldali lábpontja a belső nyomott zónában van, merev munkagödör-megtámasztást kell készíteni. (Vágányoldali lábpontnak a munkagödör falának (hátoldalának) a gödörfenék meghosszabbításával kiadódó metszéspontja számít.) (6) Azon földkiemeléseket, amelyek a nyomott zónán kívül esnek, megtámasztás nélkül vagy hajlékony megtámasztással lehet kialakítani, ha kizárható, hogy az káros hatással van az üzemi és az egyéb vágányokra. Ha a munkagödör vasúti pályához legközelebb eső pontja 5 m-nél közelebb van a belső nyomott zóna vonalához, a megtámasztást az illetékes vasúti szervezettel egyeztetni kell. (7) Az üzem biztosításához szükséges intézkedéseket az építési felügyelet keretében a pályafelügyeletet ellátó illetékes pályafenntartási szervezettel kell egyeztetni. (8) A merevlemezes felépítményű vágányok nyomott zónáján belüli földkiemelésekhez és a csatlakozó munkálatokhoz geotechnikai szakértőt kell bevonni. A szakértőnek olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyekkel a merevlemezes felépítmény megengedhetetlen alakváltozásait ki lehet zárni. (A merevlemezes felépítményű vágányok melletti földkiemelések esetében a merev dúcolás szükségességéből kell kiindulni.) Egyéb követelmények (1) A támszerkezetek vágányoktól való távolságát bevágásokban úgy kell meghatározni, hogy a támszerkezetek fenntartása az üzem korlátozása nélkül megoldható legyen, és az üzemnek a lehulló tárgyak miatti veszélyeztetése kizárható legyen, ha a lehullást más biztonsági eszközökkel nem lehet megakadályozni. (2) A vasúti pálya biztosítására épített végleges támszerkezeteknek a szükséges koronaszélességen és padkán kívül kell lenniük. A távolságot rendsze-

214 214/279 MÁV ZRT. D.11.I. rint úgy kell megállapítani, hogy a vasúti pálya víztelenítése is a biztonsági téren kívül legyen megoldható. (3) A támszerkezetek vágánytól való szükséges távolságát a tervekben a MÁV Zrt. illetékes szervezetével való egyetértésben kell megállapítani. (4) A támszerkezetek tervezésekor szükség esetén kiegészítő intézkedéseket kell tenni a következőket illetően: leesés elleni biztosítások (korlát), zajárnyékoló falak kialakítása és alapozása, felsővezeték tartó és egyéb oszlopok alapozása, szervizutak, menekülő- és mentőutak kialakítása, hordalékfogó tér kialakítása, sziklafogó kerítések és hálók kialakítása. (5) A leesés elleni biztosításokra a 16. fejezetben szereplő előírások érvényesek. A pallókkal biztosított padkaszerkezeteket h 0,6 m magasság esetén a 16. fejezetben előírtaknak megfelelően kell a leesés elleni biztosítani. Georács erősítésű támszerkezetekkel kialakított padkaszerkezetekhez leesés elleni védelmet kell tervezni, ha az erősített meredek rézsű magassága nagyobb, mint 1,0 m és a hajlása nagyobb, mint 45. (6) A támszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy a káros fagybehatásokat ki lehessen zárni. Vékonyfalú felső felületi biztosítások, mint pl. lőttbetonos biztosítás esetén fagyálló háttöltés-sávot és drénezést kell tervezni. (7) A teherbírás és a használathatósági határállapot igazolását meglévő támszerkezetek esetében is a 6. fejezet előírásai szerint kell végrehajtani Tervezési rend (1) A tanulmánytervben elsősorban az összehasonlító tapasztalatokra építve meg kell határozni: hol célszerű támszerkezeteket építeni, mely szerkezettípusokat és milyen fő méretekkel célszerű alkalmazni, a további tervezési fázisokra vonatkozó irányelveket. Az engedélyezési tervben meg kell adni a támszerkezetek pontos geometriáját, hogy az engedélyező és az érintettek számára felmérhetők legyenek az élő és az épített környezetre gyakorolt hatások, a támszerkezetek megfelelőségének igazolását az alkalmazott tervezési eljárás kellő részletességű bemutatásával. Az ajánlatkérő (tender-) tervben az engedélyezési terv alapján (általában annak csatolásával együtt) meg kell adni

215 D.11.I. MÁV ZRT. 215/279 mindazon geometriai és szerkezeti jellemzőket, melyek nem változtathatók meg, a megtámasztás mindazon jellemzőit, amelyekre alternatív megoldás adható, az alternatív megoldások biztonsági követelményeit, a kivitelezés során betartandó követelményeket. A megvalósulási dokumentumokhoz egyebek mellett csatolni kell az építés közben megismert talajadottságokat bemutató dokumentumokat, az építés közben esetleg észlelt mozgásokról és azok helyreállításáról szóló jelentéseket, az építés közben, az MSZ EN szabványok szerint készített jegyzőkönyveket. A fenntartási tervben a szokásos szempontokon túl meg kell adni: a szerkezetek mozgásmérésének szükségességét, rendjét és értékelését, a víztelenítő szerkezetek tisztításának és ellenőrzésének rendjét és módszereit, a horgonyszerkezetek ellenőrzésének és esetleges utófeszítésének szabályait Támfalak A támfalak tervezésének általános szempontjai (1) A támfalak tervezésekor előnyben kell részesíteni a növényzettel betelepíthető, esztétikus megjelenésű faltípusokat, a nyitott felületű, könnyen vízteleníthető megoldásokat. (2) A tervezés a szokásos mérnöki követelmények teljesítése mellett terjedjen ki a fal látványának vizsgálatára és képszerű bemutatására, a homlokfal esztétikus külső megjelenésének tervezésére és annak bemutatására, a növényfajták szakszerű kiválasztására és ennek indoklására. (3) A támfalak tervezésekor az MSZ EN :2006 szerint kell eljárni. (4) A támfalak alapsíkjukon a megtámasztott földtömeg nyomásából, a felszíni teherből és önsúlyukból származó, ferde külpontos erőt hárítanak az alattuk levő talajra. Erre nézve igazolni kell, hogy a működő erő külpontossága a tartós és rövid idejű tervezési állapotokban kisebb a falszélesség hatodánál, s rendkívüli tervezési állapotokban sem nagyobb a falszélesség harmadánál, az altalaj ferde külpontos erő okozta töréssel szembeni teherbírása megfelelő,

216 216/279 MÁV ZRT. D.11.I. a támfal az alapsíkon történő elcsúszásával szemben elegendően biztonságos, az alsó sarokpont körüli kiborulással szemben elegendőn biztonságos. A támfalnak a megtámasztott földtömeggel ellentétes oldalán ható passzív földnyomás számításakor a felső 50 cm-es réteget figyelmen kívül kell hagyni. (5) A támfalakat a fagyhatár alá kell alapozni, hacsak nem igazolható, hogy a fagyemelkedések nem okozhatnak kárt a falszerkezetben. (6) A támfalak alkalmazhatóságának és kivitelezhetőségének feltételeit a tervezés során kell megállapítani. (7) Új rendszerek és szerkezeti megoldások csak vasútépítési alkalmassági engedéllyel alkalmazhatók Súlytámfalak (1) A súlytámfalak méretezése során külön figyelmet kíván, hogy a támfalak hátlapján működő földnyomás irányát a hátlap, a hátszivárgó és a háttöltés anyagának elemzése alapján kell megállapítani, a külpontosan terhelt vízszintes keresztmetszetekben csak az alkalmazott anyagfajtára megengedhető húzófeszültség lépjen fel. (2) Geometriai kialakításukat illetően a következőket kell figyelembe venni: 4 méternél magasabb súlytámfal csak különleges indokkal tervezhető, alsó szélességük ne legyen kevesebb a falmagasság 25 %-ánál, felfelé keskenyedhetnek, de legfelső szélességük ne legyen kevesebb 40 cm-nél, dőljenek hátrafelé, de építés közben önmagukban állékonyak legyenek, elcsúszásuk megakadályozása végett az alapsíkjuk ferdén vagy lépcsősen, esetleg fogazással alakítható ki, felborulásuk veszélyének csökkentése végett előre szélesítendők. (3) A súlytámfalakban dilatációs hézagokat kell kialakítani a hő okozta kényszerek, illetve az egyenlőtlen süllyedések kiküszöbölésére. A hőmérsékleti hatásokra vonatkozóan az MSZ EN :2005 szabványban foglaltak az irányadók. (4) A súlytámfalat megfelelően méretezett, kevés karbantartást igénylő, a fal mögé épített szivárgóval kell vízteleníteni, ezért a súlytámfalat nem kell víznyomásra méretezni és kialakítani. A víztelenítésre olyan drénrendszer is alkalmazható, amely megfelel a geoműanyagokra vonatkozó követelményeknek. (5) A betonminőség és a felületvédelem az esztétikai követelmények, a körülmények és a tartóssági igények figyelembevételével határozandó meg.

217 D.11.I. MÁV ZRT. 217/279 Falazott támszerkezet esetén biztosítani kell, hogy annak kötéseit növényzet ne gyengítse, gyökérnyomás miatt ne alakuljon ki megengedhetetlen mértékű igénybevétel Szögtámfalak (1) A szögtámfalak méretezése során a földnyomást kifejtő és a stabilizáló földtömeg határvonala felvehető az alaplemez hátsó szélének függőlegesében, vagy az alaplemez hátsó szélét és a függőleges elem tetejét összekötő egyenessel, a függőleges falelemet a ráható földnyomásra a merevítő bordák figyelembevételével lemezszerkezetként kell méretezni, a szögtámfalak repedéstágasságának igazolására az MSZ EN :2010 szabványban közöltek érvényesek. az alaplemez általában lineáris talpfeszültség eloszlás feltételezésével méretezhető. (2) A szögtámfalak geometriai kialakítását illetően a következőket kell figyelembe venni: 6 m-nél magasabb szögtámfal csak kivételesen tervezhető, alaplemezük szélessége nem lehet kevesebb a falmagasság 40 %- nál, a lemezvastagságuk nem lehet kisebb 20 cm-nél, a függőleges és a vízszintes falrészeket legalább 3,0 m-enként merevítő bordákkal kell összekötni, elcsúszásuk megakadályozása céljából az alaplemez fogazással látható el, felborulásuk veszélyének csökkentése céljából az alaplemez előre is szélesíthető. (3) A töltésanyag jól tömöríthető, nem korrozív, szemcsés talaj legyen. (4) A szögtámfalakban dilatációs hézagokat kell kialakítani a hő okozta kényszerek, illetve az egyenlőtlen süllyedések kiküszöbölésére. A hőmérsékleti hatásokra vonatkozóan az MSZ EN :2005 szabványban foglaltak az irányadók. (5) A szögtámfalakat úgy kell vízteleníteni, hogy meg kell akadályozni a felszíni vizek beszivárgását és homlokfalon való lefolyását, a felszín alá esetleg mégis bejutó vizeket dréncsővel kell összegyűjteni, és szakaszosan ki kell vezetni. (6) A betonminőség és a felületvédelem az esztétikai követelmények, a körülmények és a tartóssági igények figyelembevételével határozandó meg.

218 218/279 MÁV ZRT. D.11.I Gabionfalak (1) A gabionfalak laza kőzetek tereplépcsőinek statikai biztosítására vagy gyengén mállott (laza), törmelékes kőzetben lévő bevágások védelmére tervezendők. (2) Az általános követelmények teljesülése mellett még a következőkre kell kitérni: a háló megfelelőségét kísérletileg kell igazolni, a vízszintes csatlakozási felületek mentén bekövetkező elcsúszás elleni biztonságot külön igazolni kell, vizsgálni kell, hogy a feltételezhető mértékű (esetleg akár szándékos) rongálás elindíthat-e súlyos károkhoz vezető, vagy a forgalombiztonságot veszélyeztető tönkremeneteli folyamatokat. E követelmények teljesülését általában a gabionkosarak gyártója igazolhatja, illetve összehasonlítható tapasztalatokra (megépült szerkezetek dokumentált alkalmasságára) lehet támaszkodni. (3) A gabionkosarakra az alábbi követelmények vonatkoznak: A gabionkosarakat úgy kell kialakítani, hogy az egymásra helyezett elemek sík felfekvése biztosítható legyen. Gondoskodni kell arról, hogy a gabionkosarak ne billenjenek és ne hasasodjanak ki. Az acél- vagy műanyagháló korrózióálló legyen, a kapcsolatokat pedig úgy kell kialakítani, hogy a hálószemek méretei a várható földnyomások hatására ne növekedhessenek. A gabionkosarak szükség esetén a statikai és szerkezeti követelményeknek megfelelő tartós húzókapcsolatokkal is egymáshoz erősíthetők. A kitöltő kőanyag ne legyen hajlamos mállásra, jó vízvezető legyen, és szemcseméretei feleljenek meg az alkalmazott háló szemméretének. Mérsékelt statikai igénybevételnek kitett, 2 m-nél nem magasabb gabionfalakban finom szemcsétől mentes kavics is alkalmazható. A gabionelemek magassága legalább 0,5 m, alaprajzi mérete legalább 1,0 m legyen. (4) Az elemekből épített falra vonatkozó követelmények: a gabionelemeket kötésben kell elhelyezni, a fal homlokzatának átlagos hajlása ne haladja meg a 80 -ot, a gabionfal fölötti rézsű lába legalább 50 cm-re legyen a fal hátoldalától, a gabionfal lépcsősen is kialakítható, a gabionfal mögé nem kell szivárgó, de a finom szemcséjű talajoktól geotextíliával kell elválasztani, az alsó falszélességük a falmagasság 40 %-nál nagyobb legyen, célszerű a falat a fagyhatár alá, kb. 25 cm vastag vasalt betonlemezre fektetni, az alaplemez környezetének víztelenítését nagyon gondosan kell megtervezni.

219 D.11.I. MÁV ZRT. 219/279 (5) A vasúti alépítmény biztosítására alkalmazott gabionfalnak a vágány felőli legközelebbi pontja lehetőleg a külső nyomott zóna (ld. 4. ábrát) külső élén kívül legyen. (6) Merevlemezes vágány esetén gabionfalat a vasúti alépítmény biztosítására csak erre külön is érvényes vasútépítési alkalmazási engedéllyel szabad alkalmazni. (7) A gabionfal homlokfelülete és a vágány közötti távolságot úgy kell megállapítani, hogy a gabionfal karbantartását az üzem korlátozása nélkül el lehessen végezni, és a pályaszakasz víztelenítése is kialakítható legyen. V 120 km/h sebességű vonalszakaszon a padka széle és a gabionfal közötti távolság legalább 1,0 m legyen, V > 120 km/h sebességű szakaszon legalább 2,0 m. (8) Csak olyan rendszereket szabad alkalmazni, amelyek a tartós teherbírás és a karbantartás szempontjából is bizonyíthatóan megfelelnek. Ennek a követelménynek dokumentált igazolása különösen fontos olyan létesítéskor, amikor a gabionfalnak a vágány felőli legközelebbi pontja a külső nyomott zóna külső élén belül van. Az igazolásnak az alábbi paraméterekre kell kitérnie: az acélhálóhoz alkalmazott drót anyagösszetétele és szakítószilárdsága, a drót átmérője, a drót felületi bevonata, a háló nyílásméretei, a háló kialakítási módja, tekintettel a rezgésekkel szembeni ellenállóságra is, a kitöltő kőanyag mérete, faggyal szembeni ellenállása, a beépített kőanyag tömörítése. (9) A karbantartás során a gabionfalakat rozsdásodási kár, kihasasodás és kidőlés szempontjából szemrevételezéssel kell vizsgálni. Szükség esetén mérésekkel kell pontosítani az észleléseket. (10) A kitöltő anyag finom szemcséinek esetleges mennyiségi növekedését és átnedvesedését az ellenőrzési iratokban dokumentálni kell, és szükség esetén azt értékelni kell. (11) A növényzetnek a gabionfalakon való megtelepedése csak oly mértékig tűrhető el, amíg az nem korlátozza az élettartamot és a fal vizsgálhatóságát Máglyafalak (1) A máglyafalak méretezése során a szerkezet megfelelőségének igazolására ki kell mutatni, hogy a csomóponti kapcsolatok a vízszintes erőkkel szemben kellő ellenállást mutatnak, a falelemek elviselik a rájuk ható húzó és hajlító igénybevételeket,

220 220/279 MÁV ZRT. D.11.I. a falelemek alakváltozásai nem lépik túl a megengedhető mértéket, a hátfal felé eső csomópontokban nem emelkedhetnek fel a falelemek. (2) A máglyafalak méretezésekor a következőket kell figyelembe venni: a falelemek terheit a fal hátoldalán az arra ható aktív földnyomásból, a belső oldalakon a cellák anyagának silónyomásából kell meghatározni, a falelemek és kapcsolataik terhelhetőségét célszerű próbaterheléssel, esetleg laboratóriumi vizsgálattal is megállapítani, a falelemek hátsó felemelkedésének elkerülése igazolható annak kimutatásával, hogy a földnyomásból és a fal önsúlyából ható eredő a fal egyetlen keresztmetszetében sem lép ki a belső magból, fából készült elemek esetében különös gondossággal kell vizsgálni a nedvességtartalom változásának és a faanyag kúszásának hatásait is. (3) A betonelemek vastagsága minden helyen és minden irányban legalább 0,2 m legyen. (4) A vasbeton máglyaelemek repedéstágasságának igazolására az MSZ ENV :2010 szabványban közöltek érvényesek. (5) A máglyafalak általános alkalmazási feltételei: a máglyafalakat a laza kőzetek tereplépcsőinek statikai biztosítására, vagy a sziklában és laza kőzetben lévő bevágások védelmére célszerű alkalmazni, a máglyafalakat önmagukban álló szerkezetként is szabad alkalmazni (pl. hangszigetelő falként), a hátra döntött és a 6 m-nél magasabb máglyafalak esetén vasútépítési alkalmazási engedély is szükséges az üzemeltető részéről. (6) A vasúti alépítmény biztosítására szolgáló máglyafal vágány felőli legközelebbi pontja a külső nyomott zóna külső élén (ld. 4. ábrát) kívül legyen. (7) Merevlemezes vágány esetén máglyafalat a vasúti alépítmény biztosítására csak külön erre is érvényes vasútépítési alkalmazási engedéllyel szabad alkalmazni. (8) A máglyafal homlokfelülete és a vágány közötti távolságot úgy kell megállapítani, hogy a fal karbantartását az üzem korlátozása nélkül el lehessen végezni. (9) A 120 km/h alatti sebességű vonalszakaszon a biztonsági tér és a máglyafal közötti távolság legalább 1,0 m legyen, a V >120 km/h sebességű szakaszokon legalább 2,0 m. (10) Csak olyan rendszereket szabad alkalmazni, amelyek a tartós teherbírás és a karbantartás szempontjából megfelelnek. (11) A máglyafalakat a karbantartás során a repedések keletkezése, az elemek eltolódása és elbillenése szempontjából kell ellenőrizni.

221 D.11.I. MÁV ZRT. 221/279 (12) A máglyafalak növényzettel történő benövése csak oly mértékig tűrhető el, amíg az nem korlátozza az élettartamot és a vizsgálhatóságot Erősített talajtámfalak (1) Az erősített talajtámfalak technológiai- és minőségterveinek készítésekor be kell tartani az MSZ EN 14475:2006 szabvány előírásait is. (2) Az erősített talajtámfalak alkalmazásához vasúti alkalmazási engedély szükséges. Az erősített támfalak alkalmazhatóságát egyeztetni kell a MÁV Zrt. létesítményért felelős szervével már a tervezés megkezdése előtt. (3) A tervezési és a kivitelezési feltételek megállapítására a Magyar Mérnöki Kamara szaktervezői jogosultságával rendelkező, a tárgykörben járatos geotechnikai tervező, szakértő bevonása szükséges. (4) Az erősített talajtámfalak méretezésekor a támfalakra vonatkozó általános szabályok betartásán kívül igazolni kell, hogy a falelemek a rájuk ható igénybevételeket elviselik, az erősítő elem a fellépő húzóerőt elviseli, az erősítő elem és a talaj közötti kapcsolat megakadályozza az erősítő elem kihúzódását, a földtömegben, az erősítő elemek között haladó csúszólap mentén bekövetkező csúszással szemben is kellő biztonság van, a rugalmas homlokfelületű falak szándékos rongálása sem indíthat el súlyos károkhoz vezető tönkremeneteli folyamatokat. (5) A vasúti alépítményhez alkalmazott erősített talajtámfal tervezése során külön figyelmet kell fordítani: a felsővezetéki tartóoszlopok és a jelzőoszlopok, valamint a zajvédő falak alapozására, az érintésvédelemre, a kóboráram elleni pályaföldelésre. (6) Geometriai kialakításukat illetően a következőket kell betartani: az erősített talajtömeg szélessége legalább a falmagasság 60 %-a legyen, az erősítő elemek hossza általában a fal teljes magasságában azonos legyen, s a legkedvezőtlenebb csúszólapon érjen túl. az erősítő elemeket egyenletesen kell kiosztani, s távolságuk ne legyen nagyobb 1,0 m-nél. (7) A szerkezeti kialakítást illetően megkülönböztetendők a merev elemekkel burkolt homlokfalak, a geoműanyagokkal kialakított hajlékony homlokfalak.

222 222/279 MÁV ZRT. D.11.I. (8) A merev homlokfalak esetében a következőket kell betartani: a falelem legalább 15 cm vastag vasbetonból (esetleg fémből) készülhet, alakja zárt, a négyzethez közeli legyen, konzolszerű részei rövidek legyenek, a falelemeket a fagyhatár alá, egyenletes felfekvést biztosítva az erősített földtöltéssel lényegileg azonos altalajra kell alapozni, hogy mozgásuk a töltésével közel azonos legyen, a falelemek kapcsolata biztosítsa a fal síkjában és arra merőlegesen működő erők átadását, de tegyen lehetővé 1/300 nagyságú szögelfordulásokat, a falelemek és a talajerősítő elemek kapcsolata minden irányban tegye lehetővé a szögforgásokat és teherbírása ne legyen gyengébb az erősítő elemekénél, az erősítő elem korrózióálló acélszalag vagy geoszalag, illetve georács lehet, a földanyag jól tömöríthető, jó vízvezető, durvaszemcséjű anyag legyen, legalább 25º belső súrlódási szöggel. (9) A hajlékony homlokfelületű falak esetében a következőket kell betartani: a külső homlokfelület hajlása a vízszinteshez képest nem lehet kisebb 60 -nál az erősítő elem egyenletes kiosztású, korrózióálló acél- vagy műanyag háló lehet, a homlokfelület lokális állékonyságát visszahajtott hálóval és sűrített erősítéssel kell biztosítani, a kipergéssel szemben ideiglenesen geotextíliával, véglegesen füvesítéssel kell a homlokfelületet védeni, a földanyag jól tömöríthető, jó vízvezető, durvaszemcsés anyag legyen, legalább 25º belső súrlódási szöggel, s szemcsemérete illeszkedjék az alkalmazott hálóhoz. (10) Követelmények a georácsokkal szemben: erősítő elemként csak alkalmassági engedéllyel rendelkező georácsok alkalmazhatók, bizonyítani kell, hogy a georács tartóssága a várható kitettség mellett meghaladja a 60 évet, az egyéb georácsok tulajdonságaira és minőségvizsgálataira vonatkozó előírásokat az engedély keretei között kell megadni, a szerkezet jellegének megfelelően, az ellenőrző vizsgálatok mennyiségét a szerkezettől függően kell megállapítani, de legalább 50 méterenként kötelező ellenőrző vizsgálatokat végezni. (11) A szerkezet használatára vonatkozó védőintézkedéseket a tervben kell megadni, azokat a szerkezetért felelős szervnek be kell tartania. A védőintézkedések a megerősített földtest fölötti kiemelés, a nem kívánt növényzet és az erősítő anyag sérülésének elkerülésére, illetve a füvesítés rendben tartására kell, hogy vonatkozzanak.

223 D.11.I. MÁV ZRT. 223/ Szegezett falak (1) A szegezett falak általában ideiglenes szerkezetek. Végleges szerkezetként kizárólag kőzetkörnyezetben csak a MÁV Zrt. hozzájárulásával alkalmazhatók. (2) A szegezett fal bevágások megtámasztására szolgáló szerkezet, amelyet felülről lefelé haladva, lépcsőkben lehet megépíteni. A következő méretelőírásokat kell betartani: a szegek hossza, s ezzel az együttdolgozó földtömeg szélessége legalább a falmagasság 50 %-a legyen, s érjen kellő hosszúsággal a legkedvezőtlenebb csúszólap mögé, a szegek egyenletesen legyenek kiosztva, és távolságuk ne legyen nagyobb, mint 1,5 m, a földkiemeléskor megtámasztatlanul maradó földfal magassága ne legyen nagyobb, mint 1,5 m, a homlokfal függőlegesen vagy meredek hajlással, egyetlen síkban vagy lépcsősen is kiképezhető. (3) A szerkezeti kialakításra vonatkozóan a következőket kell betartani: végleges szerkezet esetén a talajszegeknek korrózióállónak kell lenniük, a homlokfalat általában teljes felületén burkolni kell, s a burkolófal önsúlyát a fal alatti talajra kell hárítani, a talajszegek és a burkolófal kapcsolatát úgy kell kialakítani, hogy az a szegek irányába ható erők átadására képes legyen, a homlokfal mögötti földtömeget vízteleníteni kell. (4) A talajszegek acélból vagy műanyagból készülhetnek, és fúrással, veréssel vagy vibrálással juttathatók be. (5) A homlokfal vasbeton legyen, s készülhet lövellt betonként vagy külső zsaluzattal. Végleges szerkezet esetén gondoskodni kell az esztétikus megjelenésről. (6) A víztelenítést a bevágásbeli vízmozgás jellegétől és mennyiségétől függően kell kialakítani: célszerű a rétegvizeket vízszintes fúrásokkal, jóval a fal mögött elfogni, kevés víz esetén a fal mögé geotextília fektetendő, nagyobb vízmennyiség esetén a fal mögé geotextíliából és műanyag hullámlemezből szivárgó építendő. (7) A szegezett falakat a támfalakra vonatkozó előírásokat követve kell méretezni a következő sajátosságok figyelembevételével: a szegek teherbírását a homlokfal aljától a térszínhez futó aktív, illetve ugyanonnan a legalsó szeg végéhez indított csúszólap között lehetséges valamennyi csúszólapra ki kell mutatni, a szegek teherbírását kísérletileg igazolni kell, ellenőrizni kell az építés közbeni állapotok megfelelőségét is.

224 224/279 MÁV ZRT. D.11.I. (8) A technológiai és minőségbiztosítási tervek készítésekor be kell tartani az MSZ EN 14475:2006 és az MSZ EN 14490:2010 előírásait Befogott támszerkezetek Általános szabályok (1) A befogott támszerkezetek a megtámasztott földtömegről rájuk háruló földnyomásokat elsősorban a tereplépcső alsó szintje alatti talajra hárítják. Általában azonban szükséges, illetve célszerű a falakat a megtámasztott földtömeg mögötti talajzónákba hátrahorgonyozni. Az ilyen szerkezetek építését ezért nagyban elősegíti, ha a horgonyerők felvételére alkalmas talajok, illetve szilárd kőzetek vannak a fal mögötti zónákban. (2) A bevágások kialakítására befogott támszerkezetet akkor indokolt tervezni, ha nem lehet sem rézsűvel, sem támfallal, sem horgonyszerkezettel a követelményeket kielégítő módon megoldani a feladatot, ugyanakkor a befogott szerkezet számára előnyösek az adottságok. Ilyennek tekintendők a következő körülmények: nincs elegendő hely rézsűk vagy támfalak kialakítására, a lehető legkisebb földmunkára kell törekedni, a tereplépcső alsó szintjén nincs olyan talaj, melyre egy támfal alapozható volna, a támfal építése közben nagy lenne a csúszásveszély, a természetes lejtőben mélyen haladó csúszólapon bekövetkező csúszás fenyeget, a támszerkezet mögötti terület beépítettsége miatt a mozgásokat erősen korlátozni kell, a megtámasztás alsó szintjét élővíz határolja és tartani kell a kimosódástól. (3) Előnyös lehet a befogott támszerkezetek és a támfalak kombinálása is, amikor a támfalra háruló földnyomásokat az alattuk levő befogott szerkezet hárítja az altalajra, illetve ezek akadályozzák meg a mélyen futó csúszólapon bekövetkező csúszást. (4) Befogott támszerkezetek tervezhetők rézsűk stabilizálására olyankor is, ha tereplépcsőt valójában nem vagy csak kis szintkülönbséggel alakítanak ki, viszont mély csúszólapon bekövetkező csúszást kell elhárítani. (5) A befogott támszerkezetek tervezésekor az MSZ EN :2006 szabvány és mellékletei szerint kell eljárni. (6) A támszerkezetek általános statikai követelményei a befogott támszerkezetek esetében a következők szerint teljesítendők. Vizsgálni kell, hogy a befogott (és hátrahorgonyzott) támszerkezetek és a körülöttük levő földtömeg általános állékonysága biztosítva van-e,

225 D.11.I. MÁV ZRT. 225/279 a befogott támszerkezetről a tereplépcső előtti talajzónákra háruló földnyomásokat az ottani talaj képes-e felvenni, a befogott támszerkezet elbírja-e a rá háruló hajlító és nyíró igénybevételeket, a horgonyok (ha vannak) elbírják-e a rájuk háruló húzó igénybevételeket, a horgonyok és a talaj közti kapcsolat elegendő ellenállást biztosít-e a horgonyok kihúzódásával szemben, az együttdolgoztatást biztosító gerendák elbírják-e a bennük fellépő igénybevételeket, a talaj és a befogott támszerkezet között fellépő köpenysúrlódás és talpellenállás elegendő-e a szerkezet függőleges egyensúlyához, a fal és a mögötte levő talajtömeg vízszintes elmozdulásai és süllyedései megengedhetők-e. (7) A befogott és hátrahorgonyzott szerkezet statikai számításából a vízszintes erők vetületi és nyomatéki egyensúlyából, illetve a szerkezettel érintkező és azáltal megtámasztott földtömeg és a szerkezet vízszintes elmozdulásainak kompatibilitásából határozható meg: a fal szükséges befogási mélysége, a fal előtti talajra ható nyomások, a fal igénybevételei, a horgonyokra ható erők. (8) A befogott szerkezetet a számított igénybevételekre kell az anyagára vonatkozó szabályozásnak megfelelően méretezni. A befogott szerkezet függőleges elemeinek és a horgonyoknak az együttdolgozását biztosító összefogó- és/vagy hevedergerendákat az anyagukra vonatkozó szabályozás alapján kell vizsgálni. Ezeket általában arra kell méretezni, hogy ha az egymás után sorakozó cölöpök vagy horgonyok valamelyike kiesik a teherviselésből, az összefogó elemek biztosítsák a terhek áthárítását a szomszédos elemekre Szádfalak (1) A nyomott zónán belüli szádfalak alkalmazásához az illetékes szervezet hozzájárulása szükséges. (2) Szádfalak esetében az általános tervezési kérdéseken túlmenően a következő kérdésekkel kell foglalkozni: szádfal teherbírása, a szádpallók lehajthatóságának értékelése, horgonyzás nélküli szádfal esetén az eltérő fejelmozdulások mértéke, a szádpallók korrózióvédelme (a talaj agresszivitása). (3) A szádfalak technológiai és minőségbiztosítási terveinek készítésekor a vonatkozó MSZ EN 12063:2002 és az MSZ EN szabvány követelmé-

226 226/279 MÁV ZRT. D.11.I. nyeit kell irányadónak tekinteni. A számítást adott esetben a szádpalló rozsdásodása miatt csökkentett mérettel kell elvégezni. (4) A végleges céllal épülő szádfalat hornyokkal ellátott, megfelelő keresztmetszeti modulussal rendelkező pallókból kell készíteni. Csak olyan szádpallókat szabad alkalmazni, amelyek megfelelnek az MSZ EN :1999, illetve az MSZ EN :1999 előírásainak. (5) Az acél szádlemezek kapcsolata olyan legyen, hogy akadályozza meg szétnyílásukat. (6) Vízáteresztő talajba kerülő szádfal esetén a tervezőnek meg kell vizsgálnia a geotechnikus szakértővel egyetértésben, hogy szükséges-e a hornyok pótlólagos tömítése, s ezt ellenőriztetnie kell az építésért felelős szervvel is. Szükség esetén kiegészítő tömítést kell alkalmazni. (7) Hidegen hengerelt szádpallókból csak olyan munkagödör megtámasztására szabad szádfalat építeni, amely a vasúti terhelésből eredő nyomástartományon kívül van. (8) A korrózióvédelmi intézkedéseket az acélszerkezetekre vonatkozó előírások alapján, illetve az MSZ EN 12063:2002 szabvány szerint kell elvégezni. A szádfal talajjal nem érintkező, látható felületét végleges szerkezet esetén korrózió ellen védeni kell. A befogási szakaszon a védelmet a talajfelszín alatt és felett min. 50 cm-nyire legalább még egy felületi réteggel meg kell erősíteni. (9) A szádfal korrózióvédelmét meg lehet oldani festékbevonattal, galvanizálással, a várható korróziós veszteség mértékével megnövelt falvastagsággal. (10) A végleges szádfal talajjal érintkező felületeire vonatkozóan a talaj agresszivitásától függően a következő többletvastagsággal kell számolni: nincs talajagresszivitás: +1,0 mm, gyenge a talajagresszivitás: +2,0 mm, közepes a talajagresszivitás: +4,0 mm. Erős talajagresszivitás esetén gyárilag kell a korrózióvédelmet egy felületi rétegben felhordani, vagy a talajt ki kell cserélni. (11) A szádfalak kivitelezésekor az MSZ EN 12063:2001 szabványban foglaltak szerint kell eljárni. (12) A szádfalak készítésekor meg kell győződni arról, hogy a pallók a használatot nem veszélyeztető sérülések nélkül könnyen lehajthatók, és a lehajtás a környéken nem okoz meg nem engedett károsodást. A szádpallók lehajtására előirányzott gépek alkalmasságát a talajviszonyok/behatolási ellenállás és a környék károsításának elkerülése szempontjából kell mérlegelni.

227 D.11.I. MÁV ZRT. 227/279 (13) Az elhelyezés vízszintes és függőleges irányú eltérésének megengedett tűréseit a tervezés során kell meghatározni. Ezek betartását a kivitelezés során ellenőrizni kell. (14) A szerkezettől függően kell eldönteni, hogy kell-e a szádfal tetején vasbeton vagy acél fejgerendát kiképezni. A horgonyzás nélküli, befogott, a vágányok támasztási tartományán belüli végleges szádfalat általában fejgerendával kell ellátni. Ha a szádfal hátrahorgonyzott és nincsen nyilvánosan hozzáférhető helyen, akkor a fejgerenda kialakítása általában mellőzhető, s elhagyható a horgonyzás is, ha a lehetséges elmozdulás-különbségeket értékelték. (15) A szádfalak kihúzásakor az MSZ EN 12063:2001 szabványban foglaltak szerint kell eljárni. A szádfal kihúzása esetén ellenőrizni kell, hogy a keletkező hézag nem vezethet-e káros süllyedésekhez. Szükség esetén kiegészítő intézkedéseket kell tenni, pl. injektálással kell kitölteni a keletkező rést. A vágányok területén lévő szádfal esetében általában szükségesek az ilyen kiegészítő intézkedések Cölöpfalak (1) Támasztófolyadékkal készített fúrt cölöpök 40 km/h sebességkorlátozás mellett, az üzemelő vágány tengelyétől legalább 6 m távolságra mélyíthetők le. Ha ez a távolság nem biztosítható, akkor a cölöp felső 4 m-ét béléscsővel kell készíteni 10 km/h sebességkorlátozás védelmében. A támasztófolyadék szintje a mindenkori talajvízszint felett legalább 1,5 m-rel legyen. A furat nyitvatartási idejét a lehető legkisebbre kell csökkenteni. (2) A cölöpsorok tervezhetők hézagosan sorakozó cölöpökkel, egymást érintő cölöpökkel, egymást átmetsző cölöpökkel. (3) A hézagos cölöpök közei a talajfajtától és a cölöptávolságtól függően szabadon hagyhatók, lőttbetonból készülő boltívvel hidalhatók át, a cölöpökhöz kívülről rögzített vasbeton előtétfallal zárhatók. (4) A cölöpök technológiai és minőségbiztosítási terveinek készítésekor az MSZ EN 1536:2001 szabvány követelményeit kell irányadónak tekinteni. (5) Szabadon hagyható kivitel akkor épülhet, ha a cölöpök közül a talaj bizonyosan nem omlik ki. Hézagosan sorakozó cölöpök közti áthidalással készülő cölöpfalat csak akkor szabad végleges támfalként alkalmazni, ha az áthidaló és a cölöpök csatlakozásának tartósságát igazolták.

228 228/279 MÁV ZRT. D.11.I. (6) Lőttbeton kitöltés esetén a következő követelményekre kell figyelni: a lőttbetonréteg vastagságát méretezni kell, de legalább 0,25 m legyen, a lőttbetont az MSZ EN :2006 előírásai szerint kell felhordani, a lőttbeton alkáli tartartamát a lehető legkisebbre kell szorítani, s ha a kötés gyorsítására van szükség, akkor kizárólag olyan alkálimentes kötésgyorsítók alkalmazhatók, amelyek építéshatósági engedéllyel rendelkeznek, a beton névleges takarási vastagsága a vasalás felett 6 cm legyen, a talaj és a levegő felőli oldalon is, a lőttbetonhéj mögött erős, alakváltozásra is képes drén legyen, amely kizárja a mögöttes talaj eróziójának a lehetőségét, és lehetővé teszi a lőttbeton felhordását a drén sérülése nélkül, a drén mögött az üregek kialakulását a felületkialakítás megfelelő módszereivel vagy talajkitöltéssel kell elkerülni, csak akkor szabad hézagos cölöpfalat alkalmazni a vasúti járműteher által terhelt területen, ha erre vonatkozóan geotechnikai szakvélemény áll rendelkezésre, amely megerősíti, hogy a talaj erre a megoldásra alkalmas. (7) A végleges támfalként alkalmazott cölöpfalak esetén az előtétfal vagy fejgerenda szükségességét a kiviteli terv készítése során kell megállapítani. (8) Előtétfalat akkor kell alkalmazni, ha nem zárható ki a tömítetlen hézag és a vízkilépés miatti üzemi kockázat (pl. jégcsapképződés), a geotechnikai viszonyok miatt a cölöpök tartósságában nem lehetünk biztosak. (9) Az előtétfalak szolgálhatnak a horgonyerők átadására is. (10) Előtétfal készülhet teherviselési illetve esztétikai céllal. (11) Az előtétfalakat a cölöpfalhoz szerkezetileg hozzá kell kötni és vízteleníteni kell. (12) Cölöpfal létesítéséhez úgy kell biztosítani a szükséges területet, hogy az előtétfal utólagos megépítése is lehetséges legyen. (13) A cölöpfalak esetében is biztosítani kell a háttöltés víztelenítését. Talajvíz, illetve rétegvíz esetén hézagos cölöpfalat kell tervezni, hogy a víz kiszivároghasson a fal mögül, ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy a cölöpök közötti talajt a kiáramló víz ne moshassa ki. Ezért a fal mögé geotextíliát kell fektetni, nagyobb vízmennyiség esetén a fal mögé geotextíliából és geodrénlemezből szivárgót kell építeni, a rétegvizeket vízszintes furatokkal a fal mögött kell elfogni. (14) A végleges cölöpfalak repedéstágasságának igazolására az MSZ EN :2010 szabványban közöltek érvényesek.

229 D.11.I. MÁV ZRT. 229/ Résfalak (1) A résfalak kivitelezésekor az MSZ EN 1538:2010 szabvány szerint kell eljárni. (2) A rés állékonyságának biztosításánál az alábbiakra kell tekintettel lenni: a réstáblák hossza, a támasztófolyadék tulajdonsága, sűrűsége, a támasztófolyadék szintje, a rés nyitvatartásának időtartama. A rés felső szakaszát a beomlástól a résvezető gerenda védi. A résiszap szintje 1,5 m-rel haladja meg a mindenkori talajvízszintet. (3) A végleges résfalat előtétfallal kell ellátni, ha ennek feltételei ugyanúgy megvannak, mint ezen előírás fejezetében a cölöpfalaknál. (4) A végleges résfal vízzáróságát a rendeltetéstől függően kell megállapítani. (5) Ha a helyben betonozott résfal olyan helyre kerül, hogy állékonyságát a járműteher befolyásolja, vagy a nyitott rés a közeli vágányokon való közlekedés biztonságát veszélyezteti, akkor a tervezés során: a résvezető gerenda méretének meghatározásakor a forgalomnak a nyitott rés állékonyságára gyakorolt dinamikus hatásait is figyelembe kell venni, amihez geodinamikai szakvéleményre is szükség lehet, a végleges állapotokra vonatkozó állékonyság vizsgálatot a kritikus tartományban levő járműterhelés figyelembevételével kell elvégezni. (6) Réselni az üzemelő vágány tengelyétől 8 m-nél kisebb távolságban csak 10 km/h sebességkorlátozás mellett szabad, hacsak alkalmas intézkedésekkel nem biztosítják, hogy enyhébb követelmények mellett (távolság és sebesség) sem veszélyeztetik a vasúti közlekedés biztonságát. (7) Ha a résfal kivitelezését a járműteher befolyásolja, vagy a munka a vasúti közlekedés biztonságát veszélyezteti, akkor a munka csak abban az esetben kezdhető meg, ha a geodinamikai szakvélemény rendelkezésre áll, a járműterheket is figyelembe vevő, ellenőrzött statikai számítás igazolja a tervet, az építés szakmai felügyelete a geotechnikai terv készítőjének bevonásával biztosítva van, az érintett építő és üzemeltető feleknek a geotechnikai terv készítőjének bevonásával készített írásos riadóterve is rendelkezésre áll. (8) A réselés időtartama alatt a felszíni süllyedéseket folyamatosan mérni kell.

230 230/279 MÁV ZRT. D.11.I. (9) A riadótervben meg kell adni a réselési munka illetve a vasúti üzem megszakításának süllyedési vagy más kritériumait és a kapcsolódó intézkedéseket. (10) A végleges résfalak repedéstágasságának igazolására az MSZ EN :2010 szabványban közöltek érvényesek Szilárdított talajtestek, mint megtámasztó szerkezetek (1) Szilárdított talajtestek előállíthatók jethabarcsosítással, cement vagy cement-szuszpenzió injektálásával vagy mélykeveréssel, fal- vagy oszlopszerű kialakítással és vasalás nélkül vagy merevbetétes vasalással. (2) A szilárdított talajtestekből készülő megtámasztó szerkezeteket a cölöpilletve a résfalakra vonatkozó követelmények szerint kell tervezni. Meg kell határozni azonban azt a talajszilárdítás befejezése utáni időpontot, amelytől a vasúti forgalom adott paraméterek mellett lebonyolítható. Vizsgálni kell továbbá a szilárdított talajtestek minőségének tartósságát is. (3) Az injektálással, jethabarcsosítással vagy mélykeveréssel szilárdított talajtestekre vonatkozólag az MSZ EN 12715:2002 (Injektálások), az MSZ EN 12716:2002 (Jethabarcsosítás) és az MSZ EN (Mélykeverés) kivitelezési szabványok alkalmazandók Tartóbetétes támszerkezetek (1) Szakvéleménnyel kell alátámasztani, hogy a talaj megfelel a szerkezet alkalmazására. A nyomott zónán belüli végleges rendeltetésű tartófalak létesítéséhez az illetékes szervezet engedélye szükséges. (2) Pallózással kitöltött tartóbetétes falat csak rövid élettartamú célra szabad alkalmazni, csak a nyomott zónán kívül szabad létesíteni, nem szabad alkalmazni kapilláris kohéziójú homokban, ha a homok kiszáradása omláshoz vezethet, különösen a visszatöltés állapotában. (3) Betonnal kitöltött tartóbetétes falat csak akkor szabad végleges megtámasztásként alkalmazni, ha a tartóssága biztosított és kevés karbantartást igényel. (4) A nyomott zónán belülre tervezett tartóbetétes fal esetén geotechnikai szakvéleményben kell meghatározni a megtámasztás nélkül kiemelhető mélységet, figyelembe véve a járműteher hatását is. Az építésfelügyelet köteles ellenőrizni a földkiemelést. (5) Ha a szokványos elemek alkalmazásakor nem kerülhető el a kitöltő szerkezet mögötti kiüregelődés, akkor védőintézkedéseket kell tenni (pl. injektálás), vagy más megtámasztási módszert kell alkalmazni.

231 D.11.I. MÁV ZRT. 231/279 (6) A fal előtti föld kiemelése közben a kitöltő fal elkészültéig ne legyen a palló szélességét meghaladó megtámasztás nélküli földmagasság. (7) Ideiglenes fal előtti földvisszatöltés után a pallókat el kell távolítani és a keletkezett üregeket vissza kell tölteni Horgonyzott szerkezetek Alapelvek (1) A horgonyzott szerkezetek elsősorban természetes lejtők, sziklafalak, bevágások megtámasztására alkalmazhatók. (2) Alkalmazásuk ott célszerű, ahol blokkszerű omlásokat, repedezett, málló sziklarézsűk mozgásait kell megállítani, más támszerkezetek elsősorban az egyenetlen terepadottságok és a sziklás talajok miatt erre kevéssé lehetnek alkalmasak, a horgonyzásra jó lehetőséget adnak az elérhető távolságban fekvő, jó teherbírású talajok, kőzetek. (3) A horgonyzott szerkezeteket a következő szabványok betartásával kell tervezni és kivitelezni: MSZ EN :2006 Geotechnikai tervezés. 1. rész: Általános szabályok MSZ EN 1537:2002 Speciális mélyépítési munkák. Talajhorgonyok MSZ EN tartószerkezeti szabványok a szerkezeti elemek anyaga szerint. (4) A horgonyzott szerkezetek esetében nagy figyelmet kell fordítani arra a talajzónára is, amelybe a horgonyok kerülnek, beleértve e terület geotechnikai adottságainak és tulajdonjogi viszonyainak ismeretét is, illetve a horgonykészítés esetleges kedvezőtlen hatásait. (5) A horgonyzott szerkezetek részei: teherviselő horgonyok, melyek feladata a földnyomásokat kiegyensúlyozó, a fenyegető lejtőmozgásokat megállító erők áthárítása a potenciális csúszólap mögötti talaj- vagy kőzetzónákra, teherátadó és kitöltő elemek, melyek feladata a horgonyerők és a lejtőfelszín közötti teherátadás, a lejtő közvetlen megtámasztása, illetve a teherhordó elemek közti felületek zárása. (6) A tervezéskor a lejtő illetve a megtámasztás stabilitását kell vizsgálni, s ennek alapján kell meghatározni

232 232/279 MÁV ZRT. D.11.I. a horgonyok típusát, kiosztását, hosszát és a horgonyokra háruló erőket, a teherátadó elemek típusát, méreteit. (7) A horgonyszerkezetek építésének műszaki felügyeletét és megfigyelését a szerkezet jellege miatt a tervekben szigorúan szabályozni kell A horgonyzások tervezése (1) A horgonyok esetében a következő határállapotokat kell vizsgálni, mind egyenként, mind kombinációikban: a megtámasztott talaj, kőzetzóna és a megtámasztó szerkezet általános állékonyságának elvesztése, injektált horgonyok esetében törés az injektált test és a talaj érintkezési felületén, illetve az acél horgonyszár és a habarcs között, horgonytömb esetében törés a lehorgonyzó tömb elégtelen ellenállása miatt, a horgonyszár vagy horgonyfej szerkezeti törése, torzulása vagy korróziója, a horgonyerő elvesztése a horgonyfej nagymérvű elmozdulása vagy kúszás és ernyedés miatt, a horgonyszerkezet más elemeinek törése vagy nagymérvű elmozdulása az alkalmazott horgonyerő miatt. (2) A tervezés során mivel az ilyen típusú lejtők állékonysági viszonyai és a horgonyok teherbírása elméleti úton csak bizonytalanul számíthatók célszerű a tervezést összehasonlítható tapasztalatokra alapozni, a tervet próbaterhelések alapján véglegesíteni, a megfigyeléses módszer szerint eljárva szükség esetén a tervet módosítani. (3) A horgonyzott szerkezeteket úgy kell megtervezni, hogy szükség esetén új horgonyok beépítésével könnyen és gyorsan fejleszthetők, erősíthetők legyenek. (4) Az általános állékonyságot az MSZ EN :2006 előírásai szerint kell vizsgálni. A veszélyes csúszólapokat a horgonyok helyzetének figyelembevételével kell felvenni. A csúszólapok valamennyi szakaszán alkalmazni kell az MSZ EN :2006 Nemzeti Mellékletében megadott parciális tényezőket. Az általános állékonyság elsősorban a horgonyszárak szabad hosszától függ, melyet ezért úgy kell megállapítani, hogy a horgonyerő olyan talaj- vagy kőzetzónára háruljon, amely elég távol van a megtámasztott talajtömegtől ahhoz, hogy annak stabilitására kedvezőtlenül már ne hasson, a horgonyerő olyan talajzónát terheljen, mely elég távol van a környező építményektől ahhoz, hogy rájuk semmilyen káros hatást ne gyakorolhasson,

233 D.11.I. MÁV ZRT. 233/279 az egymáshoz közeli horgonyok befogott szakaszai között kedvezőtlen kölcsönhatások ne lépjenek fel, ami általában legalább 1,5 m távolságot kíván. (5) A horgonyok befogási hosszának tervezett nagyságát az elvárt horgonyerők és a felvételükre tervezett talaj- vagy kőzetzónák állapot- és szilárdsági jellemzőinek ismeretében, próbaterhelések eredményeiből összeállított tapasztalati adatok alapján kell megállapítani. (6) A horgonyok készítésének kezdetén indokolt minden különböző talaj- és szerkezet kombinációra legalább 3 megfelelőségi vizsgálattal megállapítani, hogy az adott körülmények közt a beépíteni tervezett horgonytípus alkalmas-e, elkészíthető-e, képes-e a tervezett teherbírásra. A megfelelőségi vizsgálat alapján kell a tervet véglegesíteni. (7) A kivitelezés során a horgonyok előfeszítése egyben ellenőrző jellegű elfogadási vizsgálat, ami a tervezés befejező fázisának is tekinthető. Ennek céljai a következők igazolni, hogy a horgony képes megtartani a vizsgálati terhet, meghatározni a horgonyszár szabadon elmozduló hosszának elméleti értékét, biztosítani, hogy a záróteher a tervezési teher legyen, kizárva a súrlódást, meghatározni a kúszási vagy az ernyedési jellemzőket a használhatósági határállapotban, ha szükséges. (8) A maximális záróteher a horgonyellenállás karakterisztikus értékének 60 %-a legyen, ha a kúszási vagy ernyedési határt ezzel nem lépik túl. Ha a kúszási vagy az ernyedési határt túllépik, akkor a záróterhet olyan szintre kell csökkenteni, amely kielégíti a kúszási és az ernyedési kritériumokat. (9) A horgonyok kihúzódással szembeni megfelelőségét a 2. tervezési módszert követve az előbbiek szerint a P d R a;d egyenlőtlenség teljesülésével kell igazolni. A horgonyerő, mint igénybevétel P d tervezési értékét a lejtőállékonyság vagy a horgonyzott szerkezet egyensúlyi vizsgálatából kell megállapítani, melyben a kőzetek és a talajok szilárdságának karakterisztikus értékével kell számolni. Az e számításokból kiadódó szükséges horgonyerőt P k karakterisztikus értéknek kell tekinteni, melyből a P d tervezési értéket az MSZ EN :2006 Nemzeti Mellékletében megadott E parciális tényezővel valós szorzással kell meghatározni. Mivel a jelen előírásban tárgyalt horgonyzott szerkezetek esetében az esetleges terhek általában elhanyagolhatóak, szabad a E = G feltételezéssel számolni. A kihúzódási (külső) ellenállás R a;d tervezési értéke a horgonyokkal végzett próbaterhelésekből megállapított R a;k karakterisztikus értékből számítható az MSZ EN :2006 Nemzeti Melléklete szerinti a =1,1 parciális tényezővel való osztással.

234 234/279 MÁV ZRT. D.11.I. (10) Ha az R a;k karakterisztikus értéket a megfelelőségi vizsgálatok eredményeiből számítják és elfogadási vizsgálattal nem ellenőriznek minden horgonyt, akkor a megfelelőségi vizsgálatok eredményeinek (R a;m ) mean átlagából, illetve (R a;m ) min minimumából a 1, illetve 2 korrelációs tényezőkkel való osztással kell az R a;k karakterisztikus értéket számítani: R a;k = Min (R a;m ) mean / 1 ; (R a;m ) min / 2 A korrelációs tényezők az MSZ EN :2006 szabvány Nemzeti Melléklete alapján a 42. táblázatból vehetők ki, a megfelelőségi próbaterhelések számától függően. 42. táblázat A 1 és 2 korrelációs tényezők a próbaterheléssel vizsgált horgonyok n számától függően Korrekciós tényező Horgonyok száma (n) ,40 1,30 1,20 1,10 1,00 2 1,40 1,20 1,05 1,00 1,00 (11) A horgonyok szerkezetét úgy kell megtervezni, hogy a szerkezeti (belső) ellenállás tervezési értéke nagyobb legyen a kihúzódási ellenállásnál. A horgonyszárak statikai megfelelőségét az MSZ EN 1993 szerint kell igazolni, de a horgonyok próbaterhelése e szerkezeti ellenállás ellenőrzésére és pontosítására is szolgál. (12) A horgonyszerkezetek teherátadó elemeit a vasbeton szerkezetekre vonatkozó MSZ EN 1992 szerint kell méretezni. Előregyártott elemek teherbírását célszerű próbaterheléssel megállapítani. (13) A horgonytömbökkel való lehorgonyzás esetében az ellenállásokat statikai számításokkal, a befogott támszerkezetek tervezési szabályait követve kell megállapítani. Az ilyen szerkezeteket általában elegendő az elfogadási vizsgálattal ellenőrizni. (14) Zárt horgony-, illetve burkolófalak kialakításakor a víztelenítést is meg kell oldani. Irányadóak a szegezett falakra adott megoldások Technológia és minőségbiztosítás (1) A technológiai és minőségbiztosítási tervek készítésekor a vonatkozó MSZ EN 1537:2002 szabvány követelményeit kell irányadónak tekinteni, s azok a megfelelőségi vizsgálaton alapuljanak. (2) A technológiai utasításoknak tartalmazniuk kell a horgonykészítés valamennyi műveletének pontos szabályozását, főként a következőket: a horgonyzáshoz végzendő terep előkészítése, a fúrási technológia, különösen tekintettel a furat állékonyságának biztosítására, a horgonyszerkezet készítése, szállítása, tárolása, beépítése,

235 D.11.I. MÁV ZRT. 235/279 korrózióvédelem elkészítése, a habarcskitöltés, beleértve az alapanyagok beszállításával kapcsolatos adatokat és az injektálás módját, injektálási nyomás nagysága, feszítés, blokkolás. (3) Meg kell határozni a műveletek időbeliségét és a horgonyok készítésének sorrendjét is. (4) A minőségellenőrzés legfontosabb eleme a feszítés elfogadási vizsgálatként való értékelése. Minden horgony összes készítési műveletéről és előfeszítéséről jegyzőkönyvet kell kiállítani. (5) A korrózióvédelmi rendszer megfelelőségét előzetes rendszervizsgálattal kell igazolni, melynek minden eredményét szintén dokumentálni kell. A vizsgálandó horgonyokat a terepen vagy a laboratóriumban a valós viszonyokat modellező terhelés után ki kell bontani, s meg kell szemlélni a feszített állapotnak a korrózióvédelmi rendszerre gyakorolt hatását. (6) A korrózióvédelmi rendszer következő tulajdonságait kell értékelni szemrevételezés vagy mérés alapján: a műanyag vagy acél védőcső vastagsága és épsége, a csatlakozások és tömítések épsége, a habarcstakarás, a távtartók és központosítók helyzete, a repedések helye és távolsága a cementhabarcsban, ahol annak korrózióvédelmi szerepe van, a habarccsal, műgyantával és korrózióvédő kenőccsel való kitöltöttség foka a védőcsövekben és a befoglaló elemek terében, a fémbevonatok esetleges sérülése, a bekötés vagy a kilazulás mértéke az érintkezési felületeken, az elemek kimozdulása az elhelyezés és a terhelés során. A horgonyok korrózióvédelme ellenőrizhető elektromos mérésekkel is. (7) A horgonyok illetve a teljes horgonyzott szerkezetek megfigyelésének módszere lehet szemrevételezés, a horgonyerő mérése, a lejtő vagy a szerkezetek mozgásmérése. (8) Ha e vizsgálatok szerint a kivitelezés közben vagy a későbbi megfigyelés során a horgonyok teherbírását elégtelennek ítélik, akkor a horgonyszerkezeteket meg kell erősíteni. (9) Ha a tartós megfigyelés tapasztalatai szerint szükségesnek ítélik, a horgonyok újrafeszítése is elrendelhető, illetve ennek szükségessége és/vagy lehetősége már a tervekben is rögzíthető. (10) A horgonyzott szerkezetek kivitelezésében és ellenőrzésében minden esetben geotechnikai szakértő közreműködése szükséges.

236 236/279 MÁV ZRT. D.11.I Szerkezeti részletek (1) A horgonyzott szerkezetek elemei az előfeszített injektált vagy más típusú horgonyok, cölöpök, horgonyrudak és horgonylemezek, illetve a teherátadó elemek. (2) Elsősorban fúrt, injektált, előfeszített horgonyokat célszerű alkalmazni, megoldva a tervezett élettartamra az acélelemeknek az MSZ EN 1537:2002 szabványban előírt korrózióvédelmét, figyelembe véve a talajkörnyezet agresszivitását. (3) A horgonyszár az MSZ EN 1992 előírásainak megfelelő profilozott vagy bordás acélrúd, kötélpászma vagy nyomott acélcső lehet. (4) A horgonyban alkalmazott habarcsok tervezésekor figyelembe kell venni a talaj agresszivitását, s nem szabad a feszítőacéllal érintkezően nagy szulfidtartalmú cementet használni. Adalékszereket szabad használni a bedolgozhatóság és a tartósság javítása, a vízkiválás és a zsugorodás csökkentése és a szilárdulás gyorsítása végett. Műgyantát és műgyantahabarcsot is szabad használni a talajhorgony készítésekor cementhabarcs helyett, ha használhatóságukat igazolják. Ahol a talaj- és kőzetjellemzők miatt a habarcskitöltéskor nagymértékű veszteség várható, ott előzetes kitöltést indokolt alkalmazni. A horgonyszárak habarcstakarása legalább 10 mm legyen, s ezt távolságtartókkal kell biztosítani. (5) Az állandó horgony szárán a következő védelmek valamelyikét kell alkalmazni: kétszeres korrózióvédelem úgy, hogyha egyik megsérül, a másik még ép marad, egyszeres korrózióvédelem, melynek épségét mindegyik horgony helyszíni vizsgálatával kell igazolni, acél védőcsöves, mandzsettás típusú korrózióvédelmi rendszer, bordás műanyag védőcsöves, mandzsettás típusú korrózióvédelmi rendszer, acél védőcsöves, nyomócsöves korrózióvédelmi rendszer. A védőcsövekre és az azokon belül vagy kívül levő cementhabarcsokra vonatkozóan be kell tartani a MSZ EN 1537:2002 vastagsági előírásait. A korrózióvédelem olyan legyen továbbá, hogy ne akadályozza a szabad horgonyszakaszon az acélrudak, vagy pászmák mozgását. (6) Az előfeszített horgonyok esetén a horgonyfejek kialakítása tegye lehetővé a horgonyszár vagy rúd megfeszítését, próbaterhelését és zárását, valamint, ha szükséges kioldását, tehermentesítését majd újrafeszítését is. Minden horgonytípus esetében olyan horgonyfejet kell tervezni, mely elviseli a horgonyerő irányának az MSZ EN 1537:2002 szerint elfogadható szögeltérését, és képes alkalmazkodni azokhoz az alakváltozásokhoz, amelyek a tervezett élettartam alatt előfordulhatnak. A horgonyfejek korrózióvédelmét is meg kell oldani, amire külső védősapkák, hüvelyek és belső kitöltés alkalmazható.

237 D.11.I. MÁV ZRT. 237/279 (7) Nagy figyelmet kell fordítani a három horgonyelem csatlakoztatásának tömítésére. (8) Becsavart vagy befeszülő mechanikus horgonyok is alkalmazhatók, elsősorban kőzetek esetében. (9) A nem előfeszített horgonyok esetében meg kell vizsgálni, hogy elviselhető-e a húzóerő felvételéhez szükséges elmozdulás, illetve a stabilizált zóna ebből adódó, vagy ehhez szükséges elmozdulása. (10) Injektált horgonyt tartós használatra csak a MÁV Zrt. egyetértésével szabad alkalmazni, figyelembe véve a későbbi karbantartási ráfordításokat. (11) A szerkezeti acélból vagy idomacélból készített horgonyrúd esetén ezen utasítás fejezetében a szádfalaknál közöltek szerint a korrózió miatt többletvastagságot kell előirányozni. (12) A vágányok alatt a horgonyrudat a járműteherből származó hatások felvételére is alkalmas védőcsőbe kell helyezni, melynek takarása a vágányfenntartás üzemi szempontjaitól függ, de legalább 1,5 m legyen. Az olyan szakaszokon, ahol a sebesség meghaladja a 120 km/h értéket, legalább 2,5 m takarási vastagságot kell betartani. (13) Ideiglenes horgonyrudak a MÁV Zrt. hozzájárulásával a keresztaljak között az ágyazatban is elhelyezhetők. (14) A horgonylemezhez kapcsolódó horgonyokhoz vagy a támfalak jászolgátszerű összekapcsolását szolgáló kapcsolatokhoz szerkezeti acél, idomacél vagy feszítő acél alkalmazható. (15) A hátrahorgonyzó elem fúrt cölöp is lehet, s ebben az esetben a fúrt cölöpfalakra vonatkozó előírásokat kell betartani. (16) A cölöpfejek szerkezeti és üzemi okok miatt a támaszzónán belül a keresztaljak felső éle alatt legalább 1,5 m mélyen legyenek. A 120 km/h feletti sebességű vonalszakaszokon legalább 2,5 m-t kell betartani. (17) A horgonyzott szerkezetek teherátadó elemei lehetnek függőleges bordák, vízszintes gerendák, pontszerűen vagy zártan elhelyezett blokkok, összefüggő falak. (18) Anyaguk vasbeton, s készülhetnek előregyártva, a helyszínen zsaluzva, lőttbetonként. (19) Az alkalmazandó típus kiválasztásakor elsősorban a beépítendő horgonyok számát,

238 238/279 MÁV ZRT. D.11.I. a kőzetek repedezettségének jellegzetességeit, mállási hajlamukat, az esztétikai követelményeket kell figyelembe venni. (20) A betonminőséget a környezeti hatásoknak megfelelően kell felvenni. Esztétikai célból indokolt lehet burkolófalak tervezése is Padkaszerkezetek Alapelvek, alkalmazási feltételek (1) Padkaszerkezetek készítése akkor indokolt, illetve szükséges, ha a meglévő padkát szélesíteni, vagy a szintjét emelni kell, és az új rézsűsík kialakításához nincs hely, vagy az nagyon költséges megoldás lenne. (2) Padkaszerkezeteknek kell tekinteni azokat a padkamagasításokat vagy padkaszélesítéseket, melyeknek a földműénél meredekebb rézsűjét geoműanyaggal, acél vagy beton elemekkel vagy más módon támasztják meg. (3) A padkaszerkezetek mind ideiglenes, mind végleges céllal alkalmazhatók. (4) Padkaszerkezetek építéséhez engedélyezett kiviteli terv szükséges, amihez geotechnikai vizsgálatot kell végezni, amelynek alapján geotechnikai tervezőnek vagy szakértőnek kell nyilatkoznia arról, hogy a földmű padkaszerkezet létesítésére alkalmas. (5) Padkaszerkezetet akkor szabad építeni, ha a szélesíteni vagy magasítani kívánt földmű felső 50 cm-s rétegének statikus teherbírása E 2 20 MN/m 2, a padkaszerkezettel kiegészített földmű állékonysága az MSZ EN :2006 szabvány 11.5., illetve a pontja szerint igazolható. Ha a töltés felső rétegének teherbírása a megadott értéket nem éri el, akkor szabad talajkezeléssel vagy talajcserével növelni azt. Ha azonban a vizsgálatok szerint az alkalmazáshoz a rézsűben nagyobb javításokra lenne szükség, akkor a magasítás/szélesítés megoldására más szerkezeti megoldásokat (pl. támfalas megtámasztást) is vizsgálni kell. (6) Mellőzhető az MSZ EN :2006 szabvány szerinti rézsűállékonysági vizsgálat, ha egyidejűleg teljesülnek az alábbi feltételek: a pálya tengelyterhelése változatlan, nem növekszik a pályára megengedett sebesség, a pálya lejtviszonyai nem változnak meg, a padka magasítása kiegészítő réteggel, vagy a nyírószilárdság szempontjából azzal egyenértékű talaj beépítésével történik, ha a padka magassági emelése h 50 cm.

239 D.11.I. MÁV ZRT. 239/279 (7) Meglévő támszerkezet kiegészítő beavatkozásokkal utólag padkaként hasznosítható vagy a biztonsági térbe bevonható, ha geotechnikai vizsgálat igazolja, hogy a támszerkezet állapota és a statikai megfelelősége azt megengedi, és ha azt a MÁV Zrt. jóváhagyja. (8) A padkaszerkezetek hasznos terhe p=5 kn/m 2 legyen Befogott és hátrahorgonyzott padkaszerkezet (1) A befogott és hátrahorgonyzott padkaszerkezet kialakítására az 54. ábra mutat példát. 54. ábra Kihorgonyzott padkaszerkezet (2) A töltésből kiemelt padka földanyagát oldalt injektált mikrocölöpökhöz rögzített vízszintes acél, vasbeton vagy más alkalmas anyagú elemek támaszthatják meg. (3) Ha a cölöp átmérője a rézsű felszínen kisebb 30 cm-nél, akkor azt az alakváltozások korlátozása végett legalább d=30 cm átmérőjű betongyűrűvel kell ellátni. (4) Mellékvonalakon, vagy alárendelt vágányokban az injektált cölöpök helyett alkalmazhatók pl. sínből vagy más idomacélból készült, veréssel lehajtott oszlopok is, ha azok szélességi mérete legalább 100 mm, és sérülésmentes lehajthatóságukat, valamint a tartósságukat előzőleg igazolták. (5) A padkaszerkezetek acélelemeit korrózió ellen védeni kell, vagy a korrózió okozta anyagveszteség miatt legalább 2 mm-rel vastagabbnak kell lenniük a méretezés szerint szükségesnél. Biztosítani kell továbbá, hogy a megtámasztott padkatöltésbe jutó csapadékvíz szabadon távozhasson. (6) Ha a padkaszerkezet magassága h 0,6 m, akkor az injektált cölöpöket hátra kell horgonyozni, kivéve, ha erőtani számítással igazolható a kihorgonyzás/megtámasztás mellőzhetősége.

240 240/279 MÁV ZRT. D.11.I. (7) A horgony és az oszlop kapcsolatára igazolás nélkül csak a MÁV Zrt. által már engedélyezett szerkezetek használhatók. (8) A támasztófal magassága ne haladja meg az 1,0 m-t. (9) A padkaszerkezet méretezését a cölöpfalakhoz hasonlóan kell számítással elvégezni. Mellőzhető azonban a számítás, ha betartják az alábbi feltételeket: a cölöpök/oszlopok átmérője legalább 20 cm és benne legalább 10 cm átmérőjű acélcső van, illetve ezzel egyenértékű a cölöp teherbírása, a cölöpök/oszlopok távolsága legfeljebb 2,0 m, az oszlopok t befogási mélysége legalább 2,0 m, de ha nincs hátrahorgonyzás, akkor legalább a h padkamagasítás ötszöröse, az injektált horgonytest legalább 0,5 m-rel van a kiegészítő réteg alsó síkja alatt, a horgonyok teljes hossza l A 3,0 m, a horgonyszár vízszintessel bezárt szöge (10) A horgonyzás kialakításakor még figyelembe kell venni a fejezetben foglaltakat is, például a horgonyok anyagának tekintetében. (11) Az injektálás helyett a MÁV Zrt. engedélyével jethabarcsosítás is alkalmazható (MSZ EN 12716:2002), de ehhez igazolni kell, hogy az alkalmazott jetnyomás nem okoz a töltés egy részének elmozdulásával járó talajtörést, illetve megengedhetetlen alakváltozásokat. Szükség estén próbajeteléssel kell megállapítani az alkalmazható jetnyomást. (12) Az injektált horgonyok kivitelezésére még az MSZ EN 1537:2002 szabvány előírásait is be kell tartani Georácsos erősítésű padkaszerkezet (1) Georáccsal erősített padkaszerkezet kialakítására az 55. ábra mutat példát. 55. ábra Georáccsal erősített padkaszerkezet (2) A georáccsal erősített padkaszerkezet kialakítási szabályai: magassági mérete (h) ne haladja meg az 1,60 m-t, a georács anyagát úgy kell megválasztani, hogy

241 D.11.I. MÁV ZRT. 241/279 o a húzószilárdság karakterisztikus értéke F hk 50 kn/m legyen, o a =2% fajlagos nyúlást okozó erő karakterisztikus értéke H 2% 15 kn/m legyen. (3) A támasztótest kialakításának szempontjai: a georács befogási hossza L 1,5 h, de legalább 1,5 m legyen (a talajra felfekvő visszahajtás tervezett átmenetétől számítva), a homlokoldal hajlása 60 legyen, az erősítő rétegek függőleges távolsága 40 cm legyen, a támasztótest külső héját ideiglenes (pl. geotextilia) és tartós védelemmel is (pl. talajtakarás+füvesítés) el kell látni, és karban kell tartani. (4) A kitöltő anyagnak jól graduált homokos kavics talajt kell választani, melynek megkövetelt tulajdonságai: C u 7, 25 mm d max 40 mm, beépítési tömörsége T r 96%. (5) A kialakításnál figyelembe kell venni még a fejezetben foglaltakat is. (6) A georács padkaszerkezeteket ún. becsomagolásos technológiával építik. Építésüknél be kell tartani az MSZ EN 14475:2006 Speciális geotechnikai munkák kivitelezése. Töltéserősítés c. szabvány előírásait Acélhálós homlokfalú padkaszerkezet (1) Acélhálós homlokfalú (betonacélból készülő, georáccsal kombinált) padszerkezetre az 56. ábra mutat példát. 56. ábra Betonacélháló és geoműanyag kombinációjával kialakított, kétlépcsős padkaszerkezet (2) Az acélhálós homlokfalú padkaszerkezet kialakítási szabályai: a padkaszerkezet állékonyságát statikai számítással kell igazolni, az acél elemek vízszintes befogási hosszát statikai számítással kell megállapítani,

242 242/279 MÁV ZRT. D.11.I. a függőleges acélháló falat 45 o -os bekötő vasakkal kell a háló vízszintes részéhez hátrahorgonyozni, a vízszintes acélháló rész oldalirányú elcsúszását kampós rögzítéssel kell megelőzni. (3) A tervezett alakra hajlított, min. 10 mm átmérőjű vasakból álló, 10x10 cm rácsméretű, méretre vágott és helyére tett hegesztett hálót geotextíliával és kétirányban teherviselő georáccsal kell kibélelni. Esztétikai követelmények esetén az acélelemeket korrózió ellen védeni kell. A korrózió okozta anyagveszteséget a méretezés során figyelembe kell venni. (4) Biztosítani kell továbbá, hogy a padkába jutó csapadékvíz szabadon távozhasson. (5) A padkaszerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy azon a biztonsági korlátok elhelyezhetők és rögzíthetők legyenek. Ezek elhelyezésekor figyelemmel kell lenni a kábelcsatornák és felsővezetéki oszlopok helyzetére is. (6) Ha a padkaszerkezetekbe acél vagy más fémes elemet is beépítenek, és az érintett szakaszon villamos vontatás van, akkor a tervet az 1/2003. (MÁV Ért.8.) TEB Ig.R. Vasúti Érintésvédelmi Szabályzat szerint is felül kell vizsgálni. (7) A padkaszerkezetek geometriai méreteit (szélesség, magasság, oldalfal hajlása) használatba vételkor az átadási naplóban rögzíteni kell. (8) A padkaszerkezetek karbantartására az alépítmény karbantartására vonatkozó általános szabályok érvényesek. (9) A padkaszerkezeteket havonta legalább egy alkalommal, szemrevételezéssel ellenőrizni kell. Ha a szerkezet méretei, helyzete 5 %-nál nagyobb mértékben eltérnek az átadáskor rögzítettektől, akkor a szerkezetet elemcserével, anyagpótlással vagy más alkalmas módon az eredeti állapotra kell kiigazítani Ideiglenes vágánybiztosítások felszín alatti munkaterek nyitásához A munkatér-határolások statikai követelményei (1) Ideiglenes vágánybiztosításra akkor van szükség, ha a kiemelni szándékozott munkaárok vagy munkagödör a vágány hatásterületén belül van, és a tervezett nyitvatartás ideje legfeljebb 1 év. A vágány hatásterületének értelmezése a 4. ábra alapján történik. (2) A vágány hatásterületén belül megnyitott munkagödör, munkaárok oldalfalait, a talajviszonyoknak megfelelő szerkezettel, pl. szádfallal, dúcolattal kell megtámasztani vagy rézsűvel kell kialakítani.

243 D.11.I. MÁV ZRT. 243/279 (3) A munkagödör és a megtámasztás állékonyságát erőtani számítással az MSZ EN :2006 szabvány 9. és 10. pontja szerint kell igazolni. (4) Az ideiglenes vágánybiztosítást úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy annak egyetlen eleme se kerüljön az űrszelvénybe. (5) Az ideiglenes biztosítással érintett vágányszakaszokon a legnagyobb sebesség V max =60 km/h lehet. (6) Két vagy több vágányú pálya esetén a szomszédos vágányon legfeljebb V max = 80 km/h sebesség engedhető meg. E vonatkozásban szomszédosnak számít az olyan vágány, amelynek hatásterülete nem érinti a tervezett megtámasztó szerkezetet, és a tengelye a megtámasztó szerkezettől 4,75 m-nél messzebb van. (7) Ha a megtámasztás függőleges síkja az aljvéghez R>600 m ívsugár esetén 0,6 m-nél, R 600 m ívsugár esetén 0,8 m-nél közelebb kerülne, akkor a megtámasztás helyett hídprovizórium alkalmazását kell előirányozni. Keskeny nyomtávolságú pályában e határérték ívben és egyenesben egyaránt 0,40 m. (8) Ha az ideiglenes vágánybiztosítás felsővezeték tartó oszlopo(ka)t vagy más magas súlypontú építményeket is érint, akkor az oszlop(ok) környezetében olyan megtámasztási módot kell választani, hogy az biztosítsa az oszlopok állékonyságát, és azok elmozdulását (süllyedés, elferdülés) a megengedhető határokon belül tartsa. Ha ez támszerkezettel nem lehetséges, akkor a veszélyeztetett építményt külön biztosítással (pl. aládúcolással, kihorgonyzással, stb.) kell megóvni. (9) A támszerkezet elmozdulásait abból a szempontból is vizsgálni kell, hogy az mekkora fekszinthibát okozhat az érintett vágányban. A tapasztalat szerint a vágányok melletti munkatér határolás 8 mm nagyságú vízszintes elmozdulása e tekintetben még megengedhető. A tervezés során a megtámasztást rugalmas ágyazású tartóként, a talajt az aktív és a passzív földnyomás határértékeivel, s azok között lineáris rugóval modellezve, vagy végeselemes módszerrel lehet vizsgálni. Figyelemmel kell lenni azonban arra a tényre, hogy a számított elmozdulások megbízhatósága nagymértékben függ a bemenő paraméterektől. (10) Az ideiglenes vágánybiztosításokat a tervezett élettartamuk végén, a funkciójuk betöltését követően elbontják. A szádlemezek kihúzása után utántömörítéssel, esetleg injektálással meg kell szüntetni a keletkező hézagot, ha az fekszinthibát okozhat. A dúcolatok elbontásakor ugyancsak számolni kell ilyen jelenséggel, amit gondos, a kihúzással egyidejűleg végzett rétegenkénti tömörítéssel lehet mérsékelni. Az ideiglenes vágánybiztosítások elbontása után a pályafenntartási szakszolgálat előírhatja az érintett vágány(ok) fekszintjének és/vagy irányának szabályozását is. (11) Az ideiglenes vágánybiztosításokat terhelő földnyomásokat a fejezet szerint kell meghatározni.

244 244/279 MÁV ZRT. D.11.I. (12) A víznyomások karakterisztikus értékeinek megállapításakor figyelembe kell venni mind a felszíni, mind a felszín alatti vízszinteket. A munkagödrök, munkaárkok víztelenítése esetén a víznyomások számításánál megengedhető a lesüllyesztett vízszintek figyelembevétele, feltéve, ha a lesüllyesztett vízszint megbízhatóan megállapítható.????? (13) A kis vízáteresztőképességű talajok (iszap és agyagtalajok) esetén szivárgó hiányában a megtámasztott oldalon a víznyomást a térszín magassági szintjéből kell számítani. 2,0 méternél nagyobb vízszint süllyesztés esetén vizsgálni kell a megtámasztó szerkezet mögötti hírtelen vízszintemelkedés hatását is.????? (14) A dúcolás módját és kialakítását a következők határozzák meg: a dúc anyaga, a talaj szilárdsága (a földnyomások), a víztelenítés módja, mértéke, a munkagödör alaprajzi elrendezése, mélysége a pálya vonalvezetése, a vágány mérete, helyzete, és a kivitelezési munka jellege, időtartama, ütemezése. (15) Terheletlen térszín és víznyomással nem terhelt talajban függőlegesen, megtámasztás nélkül megálló földfal magassága az alábbi összefüggésből számítható: 2,67 c h 1 tg( 45 o ) Re ρ g 2 ahol Re : parciális tényező az MSZ EN szerint, itt Re =1,4, c: a talaj kohéziójának tervezési értéke a teljes feszültségek függvényében, : a belső súrlódási szög tervezési értéke a teljes feszültségek függvényében, : a talaj térfogatsűrűsége, g: a gravitációs állandó. (16) Mivel a tapasztalatok szerint a talajok nyírószilárdsága az idővel is változhat, ezért ezt a hosszabban nyitva hagyott munkagödrök méretezésekor figyelembe kell venni. (17) Hézagos pallózású dúcolás tervezhető kohéziós talajok esetében ha azt a víztelenítés lehetővé teszi. (18) Folyósodásra hajlamos talajokban zártsorú vagy azzal egyenértékű dúcolást kell tervezni. (19) A dúcolatok tervezésére az MSZ EN :2006 szabvány előírásai az irányadók.

245 D.11.I. MÁV ZRT. 245/279 (20) A munkagödör rézsűsen is kiemelhető, ha elegendő hely áll rendelkezésre, és a kiemelendő talaj alkalmas a visszatöltésre. Kohézió nélküli talajban a rézsű hajlása legyen. Száraz munkagödör, illetve nyíltvíztartás esetén a földkiemelés megengedett mélysége a talajfajta és rézsűhajlás függvényében a 43. táblázatból állapítható meg. 43. táblázat Földkiemelés megengedett mélysége A talaj A földkiemelés megengedett mélysége m-ben megnevezése Laza durvaszemcséjű talaj Tömör durvaszemcséjű talaj és sodorható iszap Kemény iszap és sodorható sovány agyag Sodorható kövér agyag Kemény agyag kiemelésének módja függőle ges földfal esetén 2/4 3/4 4/4 5/4 6/4 7/4 hajlású rézsű esetében szárazon 0 0,8 1,0 1,2 1,5 3,0 3,0 nyíltvíztartás mellett ,8 1,0 1,5 2,5 szárazon 0,8 1,0 1,2 1,5 2,0 3,5 3,5 nyíltvíztartás mellett 0 0 0,8 1,0 1,5 2,0 3,0 szárazon 1,0 1,2 1,5 2,0 2,5 3,3 4,0 nyíltvíztartás mellett 0,5 0,8 1,0 1,2 1,5 2,0 3,0 szárazon 1,5 2,0 2,5 3,5 5,0 7,0 7,0 nyíltvíztartás mellett 1,0 1,5 2,0 3,0 4,0 4,0 4,0 szárazon 1,7 3,0 4,0 5,0 7,0 7,0 7,0 nyíltvíztartás mellett 1,0 1,5 2,0 3,0 4,0 4,0 4,0 Megjegyzés: az iszap és agyag talajra adott mélységeket 30 napnál hosszabb nyitvatartás esetén 40 %-kal csökkenteni kell. (21) A munkagödör a 43. táblázat szerinti mélységben és hajlással külön állékonysági vizsgálat nélkül is kiemelhető, feltéve, ha a munkagödör vagy a munkaárok fölött a terepszinten a terhelés nagysága, akár állandó, akár esetleges: q 2 kn/m 2. (22) A munkagödör rézsűjének állékonysági vizsgálatát az MSZ EN : pontja szerint kell elvégezni A felszín alatti munkaterek víztelenítése (1) A felszín alatti munkatereket a talaj- és talajvízviszonyokhoz igazodva vízteleníteni kell. (2) Durvaszemcséjű (kohézió nélküli) talajok esetében vizsgálni kell a megfolyósodás veszélyét. Ha a talaj egyenlőtlenségi mutatója C u 5, és egyidejűleg d 10 0,015-0,030 mm, továbbá a hézagtényezője e 0,65-0,70, akkor a talajt folyósodásra hajlamosnak kell tekinteni. Ha folyósodásra hajlamos talajban 0,6 m-nél nagyobb vízszint csökkenésre van szükség, akkor nyíltvíztartás nem alkalmazható. (3) Nyíltvíztartással csak olyan mértékű vízszintsüllyesztést szabad előirányozni, hogy az ne okozhasson hidraulikus talajtörést. Igazolni kell, hogy teljesül az alábbi feltétel:

246 246/279 MÁV ZRT. D.11.I. ' Q ;dst 1,50, ahol i : a talaj víz alatti térfogatsúlya: ' ( )( 1 n) g s : a talaj sűrűsége v : a víz sűrűsége n: a talaj hézagtérfogata g: a gravitációs állandó i: a hidraulikus gradiens. (4) A víztelenítési tervekben meg kell határozni az építéskor várható vízszinte(ke)t, a szükséges vízszintsüllyesztést, a próbaszivattyúzás helyét, várható időtartamát, ha az szükséges, a kihatási távolságot, a víztelenítés módját és időtartamát, a víztelenítéskor eltávolítandó vízmennyiséget, az észlelő kutak, szivattyúk, zsompok helyét, számát, a víztelenítés befogadóját, a várható geotechnikai kockázatokat, (pl. az esetleges talajmozgásokat, a depresszió hatását a környező talajra, növényzetre, építményekre), külön meg kell tervezni, ha szükséges, o a veszélyeztetett létesítmények védelmét, o a megfigyelés módszereit és időtartamát, o a mérési eredmények beavatkozási határértékeit és a beavatkozás módját. (5) A talajok vízáteresztőképességi együtthatójának tájékoztató értékeit a 44. táblázat tartalmazza. 44. táblázat Talajok vízáteresztőképessége A talaj megnevezése Avízáteresztőképességi együttható értéke k cm/s s v Megjegyzés Kövér agyag 10-9 Gyakorlatilag vízzáró Közepes agyag Sovány agyag Rossz vízvezető Iszap Homokliszt Iszapos homok Finom homok Kis mértékben vízvezető Iszapmentes közepes homok Közepesen vízvezető Durva homok Homokos kavics ,0 Kavics 1,0 Jó vízvezető (6) A vízáteresztőképességi együttható (k) pontosabb értékét próbaszivattyúzással, illetve laboratóriumi vizsgálattal és annak elemzésével kell megállapítani. (7) A víztelenítés módját a vízáteresztőképességi együttható és a szükséges depresszió függvényében az 57. ábra alapján lehet megválasztani.

247 D.11.I. MÁV ZRT. 247/ ábra A szükséges vízszintkülönbség a talaj vízáteresztőképességének függvényében (8) A munkagödrök, munkaárkok víztelenítési tervét a vízáteresztőképesség bizonytalansága miatt kerettervnek kell tekinteni, melyet a víztelenítés folyamata alatt szerzett tapasztalatokkal folyamatosan helyesbíteni kell Egyéb követelmények (1) Ha az ideiglenes vágánybiztosításokhoz acél vagy egyéb fémes elemet is beépítenek, és az érintett szakaszon villamos vontatás van, akkor az érvényben lévő vasúti érintésvédelmi szabályzatnak is meg kell felelni. (2) Az ideiglenes vágánybiztosításnak mind munkavédelmi, mind biztonságtechnikai követelményeknek is meg kell felelnie. (3) Az ideiglenes vágánybiztosítások tervezése során a tervekben elő kell írni, hogy a teherviselő elemek közül melyek méretét, helyzetét, épségét milyen gyakorisággal és milyen módszerrel kell ellenőrizni, a megtámasztott pályaszakasz fekszint- és iránytartását mely pontokon, milyen gyakorisággal szükséges ellenőrizni, a vízszintek kivitelezés alatti ellenőrzését (vízszintészlelő kutak menynyiségét, helyét, az észlelés gyakoriságát), milyen méreteltérések esetén és milyen módon kell beavatkozni. (4) Mindezeket az ideiglenes vágánybiztosítás ellenőrzésével megbízott szervezet képviselője az előírt gyakorisággal köteles ellenőrizni. Az ellenőrzés tényét és az ellenőrzés során tapasztaltakat a felügyeleti dokumentum(ok)ban rögzíteni kell.

248 248/279 MÁV ZRT. D.11.I. 19. A vasúti pálya víztelenítése Általános alapelvek (1) A vasúti pályákat és az állomásokat a csapadékvíz és a felszín alatti vizek (talajvíz, rétegvíz, stb.) hatásai ellen védeni kell. A víztelenítő berendezéseknek az alépítmény, illetve az altalaj, továbbá a környező földtömegek káros elnedvesedését kell megakadályozniuk, hogy a földművek teherbírása és állékonysága mindenkor biztosítva legyen. (2) A pálya vízelvezető rendszerébe csak az 58. ábra szerinti felszíni vagy felszín alatti vizeket szabad bevezetni, háztartási, üzemi, ipari és más idegen víz bevezetése tilos. 58. ábra A vasúti pályatestre jutó víz megjelenési formái (3) A pályatest vízelvezető rendszerében összegyűlt vizet lehetőleg közvetlenül vissza kell táplálni a természetes vízháztartásba. Az elvezetéssel szemben előnyben kell részesíteni a szikkasztást, illetve az olyan elvezetést, amelynek szikkasztó funkciója is van. Az összegyűjtött vizet akkor szabad elszikkasztani, ha a szikkasztás nem okoz az alépítményben/talajban károsodást. (4) A pálya víztelenítésének elősegítése végett sík területen ajánlatos az alépítmény koronasíkját a felszín fölé legalább 0,5 m-re kiemelni. (5) A vízelvezetést nem akadályozhatják építmények, depóniák vagy építés közbeni körülmények. (6) A vízelvezetés elemei az árkok (talpárkok, övárkok, szabványárkok), a zárt csatornák, és a szivárgók. Befogadók a természetes vízfolyások, a közcsatornák, a szikkasztó és párologtató árkok, medencék, a szikkasztóblokkok, szikkasztómezők és a tározók. (7) A vízelvezetés elemeit és a szikkasztás-tározás létesítményeit vasúti területen kell elhelyezni. Befogadóként köztulajdonban (állami vagy önkormányzati tulajdonban) levő vízi létesítmények felhasználására kell törekedni. Amennyiben ez nem lehetséges, úgy a befogadóra vízbevezetési szolgalmi jogot kell alapítani.

249 D.11.I. MÁV ZRT. 249/279 (8) A padkákat, levezető árkokat hordaléktól, gyomtól és fás növényektől folyamatosan meg kell szabadítani. Az árkok tisztítása akkor feltétlenül elvárható, ha vízszállító képességük már csökken. A fákat és bokrokat az árkoktól kellő távolságra kell telepíteni, hogy a növényzet gyökerei ne szűkítsék a méreteiket. (9) A talaj vízteleníthetősége elsősorban a vízáteresztő képességétől függ. A vízmozgások szabályozására beépítendő talajok a fejezet szerint minősítendők. (10) A vasúti pálya vízelvezetésének mindenben meg kell felelnie az általános szakmai előírásoknak. A speciális követelményeket ezen utasítás tartalmazza Felszíni vizek elvezetése nyílt vonalon Általános szabályok (1) A víztelenítési terveknek a csapadékvíz szabályozott összegyűjtését és elvezetését, illetve ideiglenes tározását, valamint elszikkasztását kell megoldaniuk. Figyelembe kell venni a környező terület hidrológiai jellemzőit, amelyeket esetleg a tervezett vasúti pálya is befolyásolhat. A tervekben olyan megoldásokat kell adni, amelyek a beavatkozás nélküli állapottal lényegileg egyenértékű, és a területrendezés (szabályozási tervek, stb.) előírásainak megfelel. (2) A víztelenítő berendezésekkel összegyűjtött vizeket befogadóba kell vezetni. A befogadó természetes vízfolyás, mesterséges csatorna, szikkasztó létesítmény vagy tározó lehet. Az összegyűjtött vizek nyílt felszínű elszikkasztása során a párolgás is számításba vehető. (3) A mértékadó csapadék mennyiséggel kell számolni akkor, ha az összegyülekező csapadék vagy annak egy része tározással és átemeléssel, vagy szikkasztással kerül elhelyezésre. (4) Belterületen vezetett vasúti pálya tervezésekor a helyi víztelenítési rendszer üzemeltetőjének előírásait figyelembe kell venni. (5) Ha a vasúti pálya korrekt víztelenítése azt megkívánja, akkor a területi vízrendezési tervekben a vasúti pálya víztelenítési szempontjait is érvényesíteni kell. Ennek az utasításnak nem feladata e kérdés tárgyalása. (6) A vízelvezető rendszer elemei az árkok, zárt vezetékek és a tározók, szikkasztók. A vízelvezető berendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy azok a topográfiai viszonyokhoz igazodjanak,

250 250/279 MÁV ZRT. D.11.I. a természetvédelem és a környezetvédelem szempontjai érvényesülhessenek, a felszíni vizek levezetése kártétel nélkül legyen biztosított, a befogadóba bocsátott víz továbbvezetése, elhelyezése biztosított legyen, a rendszer kialakítása tegye lehetővé az egyszerű, biztonságos és költségtakarékos fenntartást. (7) A tervezett vasúti árkokat tilos felhasználni öntözőcsatornaként, vízkivételi célokat szolgáló vízfolyásként és reverzibilis belvízcsatornaként A méretezés alapjai (1) A felszínre hulló csapadékból egy adott helyen elvezetendő vízmennyiség (Q): Q = Q m + Q Z + Q U, ahol Q m Q Z Q U a mértékadó csapadékból odaérkező vízmennyiség (l/s), a máshonnan odavezetett vízmennyiség (l/s), a térszín alatti hozzáfolyás (l/s). (2) A víz hozzáfolyásokból, a vasút területéről és idegen területekről a vízelvezető rendszerbe érkező további vízmennyiséget (Q Z ) egyedi elemzések alapján kell meghatározni. (3) A rétegvizekből és a talajvízből származó felszín alatti víz hozzáfolyásból származó Q U vízmennyiséget hidrológiai vizsgálattal (szakvéleménnyel) kell meghatározni. Előzetes számítás céljára a következő tájékoztató értékek vehetők fel: beszivárgás a talajvízből 0,1 0,2 l/(s m), beszivárgás a rétegvízből 0,1 l/(s m), beszivárgás lefolyástalan területről 0,05 0,1 l/(s m). (4) A mértékadó csapadékból származó vízhozam: Q m i A p ahol i p A lefolyási tényező, mértékadó intenzitás (l/(s ha)), vízgyűjtő terület nagysága (ha). (5) A figyelembe veendő csapadékintenzitási adatokat az 59. ábra alapján lehet meghatározni.

251 D.11.I. MÁV ZRT. 251/ ábra Csapadékintenzitási diagram (6) A mértékadó csapadékintenzitás meghatározható a következő képlet segítségével is: i p a t ahol m i p a p visszatérési idejű csapadék intenzitása (mm/h), a 10 perces időtartamú p visszatérési idejű zápor inten- a zitása (mm/h), t m a csapadék időtartama 10 perc időegységben, hatványkitevő Az a és m értéke a 45. táblázatból vehető fel. 45. táblázat A valószínűségi változó értékei Visszatérési idő p (év) Előfordulási valószínűség (%) 10 perces intenzitás a (mm/h) Hatványkitevő m ,8 0, ,0 0, ,0 0, ,0 0, ,0 0, ,0 0, ,0 0, ,0 0,75 (7) A hidraulikai méretezést 20 éves gyakoriságú csapadék alapulvételével kell végezni. Indokolt esetben a tervezőnek gazdaságossági megfontolásokat figyelembe véve szabad más gyakorisággal is számolni, de azt a MÁV Zrt-vel előzetesen egyeztetni kell.

252 252/279 MÁV ZRT. D.11.I. (8) Csökkentett gyakoriság alkalmazható, ha szakvélemény igazolja, hogy az alépítményi korona alatti 1,0 m mélységig nincs vízre erősen érzékeny vagy olyan talaj, melynek teherbírása víz és dinamikus hatás következtében nagymértékben csökken, illetve hogy a lefolyó felszíni víz visszatorlódása miatt nem következik be a felépítmény elöntése. (9) Az esőintenzitás időtartamát a tervezett vasúti árok (csatorna) vizsgált szelvényéhez tartozó vízgyűjtő terület összegyülekezési idejével kell egyenlőnek venni (racionális módszer). Az összegyülekezési időt a terepen való lefolyás és az árokban (csatornában) történő elfolyás idejének összegeként lehet számítani: t c = t 1 + t 2. A terepen való lefolyás közelítő idejét (t 1 ) KERBY módosított képletével lehet meghatározni: t n L1 0,5 1 1,2( ) ahol n L 1 I m I m terepfelület érdességi tényezője, lefolyási úthossz (max. 400 m), átlagos tereplejtés. A terepfelület édességi tényezőjének értékei: szántó 0,4 0,5 erdő, rét, legelő 0,3 0,4 gyepes park 0,2 0,3 kőburkolat 0,15 0,25 beton, aszfalt-burkolat 0,1 0,15. A vízfolyásban (csatornában, szivárgóban) történő lefolyás idejét (t 2 ) a telt szelvényű vízszállítás középsebességeiből számított részidők szakaszonkénti összegzésével kell meghatározni: t N L v j 1 2 j mj ahol j az egyes mederszakaszok vonatkozó értékének indexe, N az összes mederszakasz száma, L 2 árokban (csatornában) történő elfolyás úthossza, v mj az áramlás középsebessége a j-edik szakaszon. (10) A tervezett létesítményhez csatlakozó, nem homogén területek lefolyási tényezőjét súlyozott átlag kiszámításával lehet meghatározni: ahol i ai 1 a1 2 a2... n an i 1 A A n

253 D.11.I. MÁV ZRT. 253/279 A a teljes vízgyűjtő terület nagysága, 1, 2, n az a 1, a 2 a n részvízgyűjtőkhöz tartozó lefolyási tényezők. (11) A lefolyási tényezők számításba vehető értékeit a 46. táblázat tartalmazza, melyek kis esésű, sík terepre (I < 5%) vonatkoznak. 46. táblázat Az lefolyási tényezők I< 5% esésű terepre Terület jellege Lefolyási tényező Útburkolatok Aszfaltburkolat 0,85-0,95 Bitumennel kiöntött kockakő burkolat 0,80-0,85 Kockakő burkolat hézagkiöntés nélkül 0,50-0,70 Idomított terméskő burkolat 0,40-0,50 Kavicsolt utak 0,15-0,30 Vasúti rétegek Szilárd pályatest 0,90 Zúzottkő felépítmény kvázi vízzáró kiegészítő réteggel (SZK1) Zúzottkő felépítmény vízáteresztő kiegészítő réteggel (SZK2) Zúzottkő felépítmény kiegészítő réteg nélkül 0,40-0,60 0,10-0,20 földmű vízáteresztőképességétől függően választható érték Belterületek Sűrűn beépített belváros 0,70-1,00 Belvároshoz csatlakozó zárt sorú városrész 0,60-0,80 Pontházak 0,50-0,70 Villanegyed 0,30-0,50 Ipartelep 0,40-0,50 Kertes házak 0,20-0,30 Sportpályák, pályaudvarok 0,10-0,20 Parkok 0,05-0,10 Mezőgazdasági területek Rét 0,15-0,30 Legelő 0,12-0,25 Szántó 0,08-0,20 Erdő 0,03-0,10 (12) Az 5 %-nál meredekebb terepre vonatkozó lefolyási tényezőket a 47. táblázat tartalmazza.

254 254/279 MÁV ZRT. D.11.I. 47. táblázat Lefolyási tényezők I 5% esésű terepre Terepesés l Megnövelt lefolyási tényező (%) 0-5,0 6,4 0,9 + 0,1 7,9 0,8 + 0,2 9,4 0,7 + 0,3 10,9 0,6 + 0,4 12,4 0,5 + 0,5 13,9 0,4 + 0,6 15,5 0,3 + 0,7 17,0 0,2 + 0,8 18,5 0,1 + 0,9 20,0 1,0 (13) Felépítményi szivárgó esetén a felszíni lefolyás helyett a zúzottkőben, a kiegészítő rétegen (rétegben) és a szívótestben történő beszivárgás idejét kell figyelembe venni. Ezt az értéket a pályatervezési előírás szerint kialakított keresztszelvény esetében egységesen 6 percben lehet felvenni A felszíni vízelvezetés létesítményei (1) A vasúti árkoknak az ágyazatról, a padkáról, a rézsűkről és a terepről lefolyó felszíni vizeket, illetve az alépítményi földműből, a kiegészítő rétegből és a környező talajokból hozzászivárgó vizeket kell felvenniük és a befogadóig továbbvezetniük. (2) A kiegészítő réteget a benne levő vízelvezetéséhez az árkokba be kell kötni (ld. 28. ábrát). (3) A földanyagú árkokat trapézszelvénnyel, az előregyártott burkolatúakat íves fenékkel kell kialakítani. (4) Az árkok vízszállító képességét minden esetben számítással kell igazolni. (5) A vágánnyal párhuzamos árkokban a 20 éves gyakoriságú vízállás nem lehet magasabban, mint az alépítményi korona külső éle alatti 0,20 m mélység. (6) Az árokrendszert a környező terület lefolyási viszonyait figyelembe véve kell megtervezni, biztosítva a természetes lefolyást. Evégett szükség van a vasúti árkokhoz kapcsolódó további medrekre és műtárgyakra (átereszek, hidak stb.) is. (7) Az árkoknak a mértékadó csapadékvizet kártétel nélkül kell levezetniük, ezért azon szelvényekben, melyekben az erózió megbonthatja a szelvényt, szükséges az árokmeder burkolása. Erre előregyártott betonelem, műanyag árokelem, gyephézagos kő, műanyag sejtrács stb. alkalmazható.

255 D.11.I. MÁV ZRT. 255/279 (8) A burkolás szükségességéről az árokban várható mértékadó vízsebesség és az árok anyagát megbontó sebesség összehasonlítása alapján kell dönteni. A burkolt illetve a burkolatlan árok 30 cm vízoszlop-magasság esetén érvényes határsebesség értékeit a 48. és 49. táblázat tartalmazza. 48. táblázat Burkolt árok határsebesség értékei Burkolat anyaga Fenékszélesség Rézsűhajlás Sebesség Vízhozam Árok fenékesése ( ) 0, Hézagolt terméskő 0,40 m 0,50 m 1:1 1:1,5 1:1 1:1,5 v (m/s) 0,37 0,53 0,74 0,91 1,05 1,18 1,39 1,66 2,35 2,88 Q (l/s) v (m/s) 0,38 0,54 0,76 0,93 1,07 1,20 1,42 1,70 2,40 2,94 Q (l/s) v (m/s) 0,39 0,55 0,78 0,96 1,10 1,24 1,46 1,75 2,47 3,03 Q (l/s) v (m/s) 0,39 0,56 0,79 0,97 1,12 1,25 1,48 1,76 2,49 3,06 Q (l/s) Beton 0,40 m 0,50 m 1:1 1:1,5 1:1 1:1,5 v (m/s) 0,50 0,70 0,99 1,22 1,40 1,57 1,86 2,22 3,14 3,84 Q (l/s) v (m/s) 0,50 0,71 1,01 1,23 1,42 1,59 1,88 2,25 3,18 3,89 Q (l/s) v (m/s) 0,52 0,73 1,03 1,27 1,46 1,64 1,94 2,31 3,27 4,01 Q (l/s) v (m/s) 0,52 0,74 1,04 1,28 1,47 1,65 1,95 2,33 3,29 4,03 Q (l/s) ,40 m 0,50 m Fenékszéles lesség Rézsűhajlás 1:1 1:1,5 1:2 1:1 1:1,5 1:2 49. táblázat Burkolatlan árok határsebesség értékei Sebesség Árok fenékesése ( ) Vízhozam 0, v (m/s) 0,27 0,38 0,53 0,65 0,76 0,84 1,00 1,20 1,69 2,07 Q (l/s) v (m/s) 0,27 0,38 0,54 0,66 0,76 0,85 1,01 1,21 1,70 2,09 Q (l/s) v (m/s) 0,27 0,38 0,54 0,67 0,77 0,86 1,02 1,22 1,72 2,10 Q (l/s) v (m/s) 0,28 0,40 0,56 0,69 0,79 0,89 1,05 1,26 1,77 2,17 Q (l/s) v (m/s) 0,28 0,40 0,56 0,69 0,80 0,89 1,05 1,26 1,78 2,18 Q (l/s) v (m/s) 0,28 0,40 0,57 0,69 0,80 0,89 1,06 1,26 1,79 2,19 Q (l/s)

256 256/279 MÁV ZRT. D.11.I. (9) Kerülni kell a csapadékvíz burkolt árokszakaszból földmedrű árokba történő bevezetését. Az árok burkolását lehetőség szerint a befogadóig ki kell építeni. (10) Nagyobb hosszesés és vízmennyiség esetén az áramlási sebességet fenéklépcsőzéssel vagy csillapító fogak beépítésével csökkenteni kell. (11) Az árokcsatlakozás a folyás irányával hegyes szöget zárjon be. Árkok csatlakozásánál azok fenekét a csatlakozás környezetében legalább 1,0 m hosszon burkolni kell. (12) Meglévő bevágási pályaszakaszok újjáépítésekor, helyszűke esetén olyan előregyártott árokelemek alkalmazhatók, amelyek képesek a bevágási rézsű alsó részének megtámasztására is. A megtámasztás állékonyságát igazolni kell. (13) A vasúti szegélyárok a bevágás koronájára és rézsűjére hullott csapadékvizet vezeti el. Mély befogadóba való bevezetésüknél a kimosások megelőzésére megfelelő torkolati művet kell kiépíteni. Vegyes szelvényben vezetett pálya esetében, ha a hosszesés viszonyok következményeként mélypont alakul ki, akkor a szegélyárok vizét aknás csőáteresszel, vagy kerethíddal kell a pálya másik oldalára átvezetni. (14) Ha egy bevágáshoz nagyobb vízgyűjtő terület tartozik, akkor nemcsak szegélyárkot, hanem a bevágás hegy felőli oldalán övárkot is kell létesíteni (ld. 60. ábrát). Ennek az a rendeltetése, hogy a hegyoldalra hullott csapadékvizet a bevágás rézsűjétől távol tartsa és azt a legrövidebb úton károkozás nélkül levezesse. 60. ábra Szegélyárok és övárok (15) Az övárokban összegyűjtött vizet a vasútvonalra merőlegesen, a rézsűben kiépített surrantókon át kell a szegélyárokba vezetni. A surrantó esése a rézsű hajlásával azonos, de legfeljebb 1:1,5 lehet. (16) Az övárok és a surrantó csatlakozásánál a surrantót a kimosás ellen védeni kell. Ahol a surrantó a szegélyárokba torkollik, ott a szegélyárok és a vasúti felépítmény védelméről gondoskodni kell. (17) A töltések domb/hegy felőli lábánál talpárkot kell létesíteni. A talpároknak fel kell fognia a töltés felé lefolyó vizet, hogy megakadályozza a töltés lábának elnedvesedését, s ezzel óvja annak állékonyságát. A talpárok és a

257 D.11.I. MÁV ZRT. 257/279 töltés lába között 1,5 m széles padkát kell hagyni, s ennek felső síkja legalább 2%-kal essen a talpárok felé. A talpárokban összegyülekező vizet a pálya alatt műtárgy segítségével kell átvezetni. (18) Az árkok hidraulikai méretezésével kell igazolni, hogy képesek a mértékadó vízhozam levezetésére. (19) A mértékadó vízhozam hidrológiai szakvélemény alapján veendő figyelembe, vagy a fejezet szerint számítandó. Az árok vízszállítóképessége: Q A =A v ahol Q A az árok vízszállító-képessége (m 3 /s) A nedvesített keresztmetszeti terület (m 2 ), v közepes áramlási sebesség (m/s), (20) Az A nedvesített terület a 61. ábra szerint számítható. 61. ábra Nyílt árok vázlata Nedvesített felület: Nedvesített kerület: A h (b m h) U b 2 h 1 m 2 (21) A közepes áramlási sebesség Gauckler/Manning/Strickler szerint a következő képlettel számítható: v k s R 2 / 3 1/ 2 ahol I k s R I a sebességtényező (m 1/3 /s), az árok szelvény hidraulikus sugara (m), R=A/U az árokbeli vízfelszín esése, A számításban esésértéknek az árokfenék esését lehet venni. (22) Az 50. táblázat a sebességtényezőket adja meg.

258 258/279 MÁV ZRT. D.11.I. 50. táblázat Sebességtényezők (simasági tényezők) értékei Sorszám Kialakítás módja Az árokfal milyensége k s (m 1/3 /s) 1. Földcsatorna durva, göröngyös anyag kissé füves szilárd, finom anyag Falazott csatorna durva kőburkolat normál tégla- vagy kőburkolat szépen kifugázott klinker- vagy téglaburkolat Betoncsatorna egyenetlen vagy durva felület fával zsaluzott felület simára vakolt vagy vaslemezzel zsaluzott 95 (23) Az árkok minimális méretei: 40 cm fenékszélesség, 40 cm mélység. (24) Padka alatti felépítményi szivárgó fenékszélessége legalább 0,6 m, fenékmélysége legalább 0,5 m legyen. (25) A vasúti árkok rézsűinek hajlását a talajtípus függvényében kell kiválasztani, de nem lehet meredekebb 1:1-nél. Ha helyszűke miatt meredekebb hajlás szükséges, akkor erózióvédelemmel kell ellátni. (26) A vasúti árok feneke ugyanabba az irányba essen, mint a vasúti pálya. Ettől csak kivételes esetben és úgy szabad eltérni, hogy a pályaszakasz víztelenítése mindenütt megoldott legyen, lefolyástalan mélypont ne alakuljon ki. (27) A vasúti árok hosszesése lehetőleg 3 és 3% között legyen. Az árok legkisebb esése burkolatlanul 2, burkoltan 0,5 lehet. Burkolatlan árok 2 -nél kisebb esése akkor engedhető meg, ha az árok szikkasztó árokként működik, (a környező talaj szikkasztásra alkalmas, áteresztőképessége k>10-5 m/s), a vasúti árok alatt vízáteresztő altalajig lenyúló szikkasztó rés készül, az összegyűjtött víz megengedhetetlen duzzasztás nélkül levezethető Szikkasztó és tározó létesítmények (1) A szikkasztó létesítmények feladata, hogy az összegyűjtött vizeket viszszajuttassák a természetes vízháztartásba. Ennek alapfeltétele, hogy legyen az altalajban elérhető mélységben kellő kiterjedésű, szikkasztásra alkalmas vízáteresztő réteg. (2) A talaj szikkasztóképességét talajmechanikai vizsgálatok alapján kell megállapítani. A kiviteli tervek készítésekor szükség szerint helyszíni szikkasztási próbával kell megbizonyosodni az altalaj alkalmasságáról. (3) A szikkasztó létesítményeket úgy kell méretezni, hogy nagy vízhozam esetén se következhessen be visszaduzzasztás a vágányok irányába. Ehhez a várható legmagasabb vízállást kell figyelembe venni.

259 D.11.I. MÁV ZRT. 259/279 (4) A szikkasztó létesítmények lehetnek szikkasztóárkok, szikkasztórések, szikkasztófuratok és -aknák, szikkasztó és párologtató medencék, műanyag szikkasztó blokkok. (5) A szikkasztóárkok olyan vasúti pályaárkok, amelyek feneke vízáteresztő talajban van, és ezáltal az összegyűjtött vizek elszikkadhatnak belőle. (6) A szikkasztórések a vasúti árkok alatt készíthetők, ha a vízáteresztő réteg 2,0 m-nél kisebb mélységben van. A szikkasztórések kialakítására a 62. ábra mutat példát. 62. ábra Szikkasztórés (7) A szikkasztófuratok és -aknák a vizet pontszerűen vezetik le a mélyebben fekvő vízáteresztő talajrétegbe, ezért kapacitásuk kisebb. A szikkasztófuratok legalább 0,40 m átmérőjűek legyenek, a szikkasztóaknákat pedig a 63. ábrának megfelelően kell kialakítani. Csak kivételes esetben, akkor érdemes alkalmazni őket, ha a szikkasztásra képes réteg olyan mélyen van, hogy nem lehet szikkasztóárokkal vagy szikkasztóréssel elérni. A szivárgótest alsó síkja és a maximális talajvízszint között legalább 0,5 m különbségnek kell lennie. 63. ábra Szikkasztóakna

260 260/279 MÁV ZRT. D.11.I. (8) A szikkasztó és párologtató medencék befogadó hiányában sík területen jelenthetnek megoldást. Ezek a létesítmények természetes szűrőfenékkel ellátott, felül nyitott medencék, amely elé szükség esetén ülepítő medencét kell építeni. A legközelebbi vágány tengelyétől mért távolságuk legalább 5,0 m legyen. (9) A szikkasztó műanyag blokkok térszín alá süllyesztett, zöldterület vagy útburkolat alatti kivitelben készülhetnek. Beépítésüket a gyártó előírásai alapján kell végezni. (10) Amennyiben a szegélyárok egyben tározó funkciót is ellát, úgy vizsgálni kell, hogy legalább a mértékadó csapadékmennyiség 1,5 2-szeresét be tudja-e fogadni. A tározó térfogat nagyságát az adott helytől és az adott körülményektől függően kell meghatározni. (11) Külterületen a tározó medence a tervezett árok külső szélétől legalább 5 m távolságban legyen. A karbantartáshoz szükséges feltételeket (megközelítés, ellenőrizhetőség, leürítési lehetőség, stb.) biztosítani kell. (12) A szükséges szikkasztófelület meghatározását a 20 éves előfordulási gyakoriságú, 24 órás, hosszú idejű csapadék alapján kell végezni: V ct = i 20 F 86,4 ahol V ct =összes csapadéktömeg; (m 3 ) i 20 =11,7 l/s.ha F=vízgyűjtő terület (ha). (13) A csapadéktömeg a vízgyűjtőn a 24 órás lefolyás alatt beszivárgó víztömeggel csökkenthető. A burkolt és fedett területek, valamint a szivárgóval víztelenített pályafelületek víztömegét csökkenteni nem lehet, mivel innen a hosszú idejű csapadék közel teljes mennyisége lefolyásra kerül. A szükséges tározótér a szikkasztófelületen elszivárgó vízmennyiség és az érkező csapadéktömeg különbözete. (14) Szikkasztási próba alapján végzett számításnál a javasolt biztonsági tényező 1,1 1,25. Szikkasztási próba hiányában talajmechanikai jellemzők, irodalmi adatok alkalmazásakor a javasolt biztonsági tényező 1,5 2,0. A biztonsági tényező értékét a szikkasztás körülményeitől függően kell megállapítani Rézsűk víztelenítése (1) A rézsűk víztelenítési létesítményeinek feladata a felszín alatt illetve felett áramló vizek összegyűjtése és károsodásmentes elvezetése. A rézsűk és azok felületének állékonyságát és stabilitását nem szabad a felgyülemlő és lefolyó vizek veszélyének kitenni. A rézsűállékonyság javításának egyik lehetséges módja a rézsű megfelelő víztelenítése. Ez a leghatékonyabb eszköz, ha az állékonyság azért csökken, mert

261 D.11.I. MÁV ZRT. 261/279 az áramlási nyomások a csúszólapon működő csúsztatófeszültségeket megnövelik, a víznyomások a mélyebben levő csúszólapokon működő nyírószilárdságot csökkentik, a felszínközeli talajzónákat a pangó vagy beszivárgó vizek felpuhítják, a felszínre kifutó repedésekben víznyomás alakulhat ki. (2) A víztelenítés célszerű módja e jelenségek szerepétől függően lehet megelőző felszíni vízrendezés, lecsapolás árkokkal, szivattyúzással, felszíni vízelvezetés árkokkal, surrantókkal, csőátereszekkel, felszín alatti víztelenítés szivárgókkal, kutakkal, drénező furatokkal, szárító- és támbordákkal. (3) Felszíni vízelvezetésre mindig szükség van, és azt a korábbiakban leírtak szerint kell megtervezni. A víztelenítésbe bevont terület kiterjesztésével, elemeinek ésszerű alakításával a rézsűk állékonysága kedvezően befolyásolható. Külön figyelmet érdemel az árkok helyzete, esése és burkolása, mely kihat az állékonyságot befolyásoló beszivárgásra is. Szükség lehet külön ideiglenes (építés közbeni) és külön végleges (építés utáni, üzemi) állapotban működő víztelenítési megoldásokra. Előnyös, ha a kétféle megoldás azonos. (4) A szakszerű vízösszegyűjtéshez az alábbiak részletes vizsgálata szükséges: morfológiai viszonyok (lejtésirányok és vízgyűjtők a talajfelszínnek megfelelően), geológiai viszonyok (talajtípus, talajrétegződés, hasadék), hidrológiai viszonyok (vízáramlási irányok, talajvízszint, vízzárások, vízelvezetések), mérnökbiológiai viszonyok (növényzet, felületbiztosítások, vízfelvevőképesség, párolgás) Felszín alatti vizek elvezetése nyílt vonalon Általános tervezési előírások (1) A vasúti pálya magassági vonalvezetését úgy kell meghatározni, hogy a mértékadó talajvízszint a földművet ne károsítsa. A kapilláris és a beszivárgó vizeket szivárgóval célszerű elvezetni. (2) Meglévő pálya esetében a tartósan magas talajvízállású területeken szóba jöhet az alépítmény koronaszintjének emelése, vagy a talajvízszint sülylyesztését kell megoldani. (3) A felszín alatti víztelenítés tervében ismertetni kell a talajvízviszonyok megváltoztatását: a talajvízfelszín várható helyzetét, illetve a zárt rétegben várható víznyomásokat, a víztelenítés térbeli kihatását,

262 262/279 MÁV ZRT. D.11.I. a víztelenítő berendezésekbe jutó vízhozamokat. Ezeket geohidraulikai (szivárgási) számításokkal kell meghatározni, de öszszehasonlítható tapasztalatokra is lehet támaszkodni, és a tervben azok alapjait is be kell mutatni. (4) A tervezéskor ügyelni kell a következőkre: a talajvízszint-süllyesztésnek kedvezőtlen hatása lehet a természeti környezetre, a víztelenítés viszonylag távoli területeken is megindíthatja a talajvíz és vele az esetleges felszín alatti szennyezés megengedhetetlen áramlását, a feltárások során gyakran lehetetlen a talajvízviszonyok pontos megismerése, a kivitelezéskor és a víztelenítő rendszerek működésekor mutatkozhatnak váratlan jelenségek, a talajok áteresztőképességét, különösen, ha repedezettek vagy finoman rétegzettek, gyakran nem lehet elég pontosan meghatározni, az épülő pálya, az építési folyamat és a felszíni víztelenítés megváltoztathatja a terület hidrológiai viszonyait, a víztelenítés megvalósítása közben elkövetett, akár jelentéktelennek látszó szerkezeti hibák is meghiúsíthatják a rendszer tervezett működését, a nehezen fenntartható vagy elhanyagolt víztelenítő berendezések akár több kárt is okozhatnak, mintha nem is épülnének ki. (5) A tervezés feladatait, céljait, módszereit a következőket szem előtt tartva kell megválasztani: a víztelenítési megoldásokat átfogóan, rendszerükben, az összefüggéseket és a kihatásokat gondosan elemezve kell a tervezés közben folyamatosan felülvizsgálni, általában csak a feltétlenül szükséges mértékig kell csökkenteni a talajvíz szintjét, törekedni kell a kihatási távolságok csökkentésére, és szükség esetén meg kell oldani a környező terület talajvízszintjének csökkentését is, kellő rátartással kell tervezni a vízelvezető elemek szállítókapacitását, hogy képesek legyenek a becsültnél nagyobb mennyiségek elvezetésére is, vizsgálni kell a bizonytalanságok következményeit, s ha szükséges, pontosítani kell az alapadatokat, nagy figyelmet kell fordítani a minőségellenőrzés megtervezésére, ki kell dolgozni a megfigyelések tervét, nélkülözhetetlen a fenntartás megtervezése. (6) A tervezéskor különös figyelmet kel fordítani a felszíni és felszín alatti vízbázisok és védőterületek megóvására, szennyeződésük megakadályozására (lásd a 14. fejezetet), a vízfüggő élőhelyek megóvására, vízellátásuk biztosítására. (7) A felszín alatti vízelvezetés elemeinek többsége a vágányokkal lényegileg párhuzamosan a 64. ábra szerint a vasúti árkok alatt épül. Kettőnél többvágányú pályaszakaszok esetén és az állomásokon a felszín alatti vízelvezetés

263 D.11.I. MÁV ZRT. 263/279 elemeit a vágányok között is el kell elhelyezni. Meglévő szakaszokon helyszűke esetén a szivárgók a vágánytengelytől kisebb távolságra, a padka alá is elhelyezhetők. (8) A felszín alatti víztelenítés elemei általános esetben a következők: szivárgótestek, geotextília borítás, szivárgó vezetékek, aknák, gyűjtővezetékek, ha kellenek. (9) Az aknákat az ágyazatrostáló gép hatósugarán kívül kell elhelyezni. 64. ábra Felszín alatti víztelenítés a talajvíz felvételére és elvezetésére A felszín alatti vízelvezetés létesítményei Szivárgók (1) A földműveket veszélyeztető talaj- és rétegvizeket a leggyakrabban szivárgókkal lehet összegyűjteni és szikkasztásra alkalmas helyre vagy gravitációsan befogadóba vezetni. (2) A szivárgók a legtöbb esetben jó vízvezető anyaggal kitöltött függőleges falú árkok, amelyek a környező földtömegben feléjük áramló vízmozgást indítanak meg, a beléjük érkező vizeket összegyűjtik, elvezetik, és ezzel a talajvíz szintjét leszállítják. (3) A szivárgókkal szemben követelmény, hogy a szivárgótestük áteresztőképessége minél nagyobb legyen, a víz minél gyorsabban és rövid úton áramoljon a szivárgócsőben a befogadóba, felszíni vizek ne jussanak beléjük, az áramlás ne vigyen be finomabb szemcséket a szivárgótestbe, vagy ha be is jutnak a szemcsék, ne ülepedjenek ki, hanem lebegve továbbáramoljanak. (4) A szivárgók tervezése helyzetük (mélységük, vonalvezetésük), valamint a szerkezetük (anyaguk, méretük, elrendezésük) meghatározásából áll.

264 264/279 MÁV ZRT. D.11.I. (5) A szivárgókat a vasúti földműhöz képest el lehet helyezni a földmű tengelyével párhuzamosan vagy arra merőlegesen, esetleg ferdén is. Párhuzamos szivárgók a következők: árkos szivárgó, talpszivárgó, övszivárgó. Merőleges szivárgók a következők: rézsűszivárgó, szivárgó paplan, szárítóborda, támborda, szárítótáró, műtárgyhoz csatlakozó szivárgó. (6) Nagyobb területek víztelenítéséhez szivárgóhálózatot kell kiépíteni. (7) Az árkos szivárgó a térszínig érő függőleges falú, a fenekén burkolt, közben kővel vagy kaviccsal kitöltött és felül vízzáró anyaggal lefedett árok. Az árkos szivárgó részei a fenékcsatorna, a szivárgótest és a felső lezárás. A fenékcsatorna a víz gyors levezetését biztosítja. A szivárgótest anyagát a környező talaj szemcsenagysága alapján kell kiválasztani. Többrétegű szívótest esetén a finomabb anyag a külső rétegbe kerül. A szivárgó felső lezárásának célja a felületi vizek behatolásának a megakadályozása. (8) Talpszivárgót vasúti bevágásban kell építeni, ha talajvíz vagy rétegvíz mutatkozik. Rendeltetése, hogy a rézsű felől áramló talaj-/rétegvizet a fagyhatár és a földműkorona alá süllyessze. A talpszivárgó elhelyezhető a bevágási korona szélén, a padka vagy a szegélyárok alatt. Irányadó szempont az, hogy a legmagasabb talajvíz szintje min. 1,50 m-rel legyen mélyebben a sínkorona és min. 0,50 méterrel az alépítménykorona szintjénél, ellenkező esetben lesüllyesztendő. A talpszivárgó minden töréspontján, illetve egyenes szakaszon 50 m-enként vizsgáló aknát kell építeni. A szivárgó nyílt árokba való csatlakozásánál torkolati művet kell készíteni. (9) A megszakító övszivárgókat általában a vasúti pálya tengelyével párhuzamosan, a töltések és a bevágások domb/hegy felőli oldalán, a vasúti tengelytől olyan távolságban kell vezetni, hogy a rézsűk állékonyságát veszélyeztető talajzónákat megóvják a feléjük áramló víztől. Általában addig a vízzáró rétegig kell lemélyíteni őket, amely alatt már nincsenek a védendő földmű állékonyságát veszélyeztető talajok. Az övszivárgóra a 65. ábrán látunk példát.

265 D.11.I. MÁV ZRT. 265/ ábra Megszakító övszivárgó (10) A rézsűszivárgókat általában a vasúti pálya tengelyére merőlegesen, vagy ahhoz szögben hajolva, a víztelenítendő bevágási rézsűkben olyan mélységben és olyan távolságokban kell vezetni, hogy az állékonyság növeléséhez szükséges vízszintcsökkentés elérhető legyen. Akkor indokolt az alkalmazásuk, ha csak nagyon mély oldalszivárgóval lehetne ekkora vízszintcsökkenést biztosítani. (11) Szivárgópaplan akkor alkalmazandó, ha a rézsű nagy felületén várható vízszivárgás miatt annak károsodására kell számítani és a kilépő víz más módon nem gyűjthető össze (ld. 66. ábrát). A dréncső helyett drénszalag, drénpaplan alkalmazható, ami felületén biztosítja a víz kivezetését és ezáltal megelőzhető a rézsű elnedvesedése, víznyomás kialakulása. A szivárgó paplanok elsősorban geoműnyagokból készülnek. A drénező szerkezet két részből áll, egyrészt egy nagy szakítószilárdságú, kiváló vízvezető képességű belső magból, másrészt nagy vízátbocsátó képességű külső szűrőrétegből. 66. ábra A szivárgópaplan kialakítása rézsűn (12) Szárítóbordát, illetve támbordát akkor célszerű alkalmazni, amikor a rézsűből lokális vízszivárgásokra számítunk. Szárítóbordát a rézsűhámlások elkerülése, az összegyűjtött vizek oldalárokba vezetése céljából kell építeni (ld. 67. ábrát). A kialakítás olyan legyen, hogy a víz akadálymentesen, károsodás okozása nélkül összegyűjthető és levezethető legyen. A szárítóbordákat mélyszivárgóként kell kialakítani, egyenletes eséssel vagy lépcsőzetes megoldással.

266 266/279 MÁV ZRT. D.11.I. 67. ábra Példa szárítóbordák alkalmazására A támborda a bevágási rézsűoldalt a kritikus csúszólap alá nyúló kőtesttel vízteleníti, és megtámasztja (ld. 68. ábrát). A támbordát a talpszivárgóba kell bekötni. 68. ábra Példa támborda kialakítására (13) A víztelenítő/szárító tárók a rézsűszivárgókhoz, illetve megszakító szivárgókhoz hasonló helyekre és feladatokra tervezhetők. Akkor célszerű használatuk, ha a víztelenítendő réteg mélysége m, és a felső rétegek víztelenítése szükségtelen. Ekkor a rézsűket veszélyeztető, nehezen kivitelezhető, mély árok nyitása helyett előnyösebb bányászati módszerekkel tárót hajtani. A tárók vonalvezetését a hidrogeológiai viszonyok alapján kell megállapítani. A tárók falát dúcolattal vagy falazattal kell megtámasztani, keresztmetszetüket kőanyaggal kell kitölteni, s ilyenkor legalább 50 méterenként ellenőrző és levegőztető aknát kell csatlakoztatni hozzájuk. A falazott táró kitöltőanyag nélkül, üresen is maradhat. A táró aljában folyókát kell kialakítani. Tervezése 3. geotechnikai kategóriába tartozó feladat. (14) A szivárgók helyzetét, elrendezését és mélységét a geohidraulikai számítások és összehasonlítható tapasztalatok alapján kell meghatározni, melyek végezhetők áramkép-vizsgálatok alapján, egyszerűsített modellekkel (pl. Darcy, Dupuit, Sichardt számítási képleteivel),

267 D.11.I. MÁV ZRT. 267/279 a rétegződés pontosabb figyelembevételét lehető tevő végeselemes számításokkal. (15) A víztelenítő berendezések szerkezetét, szerkezeti elemeit általában úgy kell kialakítani, hogy a méretek biztosítsák az előzőekben megállapított vízhozamok elvezetését, a vízáramlás ne okozzon szemcsemozgásokat, a rájuk háruló hatásokat, igénybevételeket elbírják. (16) A szivárgóknak a következő szerkezeti elemekből kell állnia: durvaszemcséjű anyagból készült szivárgótest, dréncső, a szivárgótest és a környező talaj, illetve a szivárgótest és a dréncső közötti szűrést biztosító geotextília. (17) A szivárgótest feladata a feléje áramló víz elfogása és levezetése. Ehhez anyaga fagyálló, legalább jó vízvezető, D max 32 mm és C U 8 szemeloszlási jellemzőjű homokos kavics vagy tört kőanyag legyen. (18) A dréncső feladata a beléjutó víz hosszirányú elvezetése. Műanyag csövek alkalmazása ajánlott. A hasítékok (perforációk) feleljenek meg a fejezetben leírtaknak. (19) A dréncső alá gyengén vízvezető talajt vagy geoműanyag membránt kell fektetni. (20) A víztelenítendő talaj és a szivárgótest közé beépítendő geotextíliának azt kell biztosítania, hogy a környező talaj nem erodálódik, s így stabil marad, sem a szivárgótest, sem a geotextília nem kolmatálódik, s így megfelelő marad az áteresztőképessége. (21) A szivárgótest és a dréncső közé fektetendő geotextíliának azt kell biztosítania, hogy a szivárgótest nem erodálódik, s így stabil marad, a dréncső és a geotextília nem kolmatálódik, s így megfelelő marad az áteresztőképessége. (22) A megkívánt tulajdonságokat megfelelő mechanikai és hidraulikai szűrőképességű geotextíliával lehet elérni, amit a tervezőnek az MSZ EN 13252:2001 alapján kell ellenőriznie. Általában elegendő a következők betartása: a geotextília O 90 jellemző szűrőnyílása és a szűrendő talaj D 90 szemcseátmérőjének viszonyára teljesüljön a 0,2 D 90 O 90 D 90 egyenlőtlenség, de a nemszőtt geotextíliák esetében a legtöbb esetben elegendő 0,06 O 90 0,2mm egyenlőtlenség teljesülése, míg a szőttek esetében a felső határ 0,4 mm, a geotextília síkjára merőleges áramlásra vonatkozó k v áteresztőképessége és a szűrendő talaj k t áteresztőképességére teljesüljön a k v k t egyenlőtlenség, ahol legalább =1,0 legyen, de

268 268/279 MÁV ZRT. D.11.I. célszerű =10 értéket biztosítani, illetve általában k v m/s teljesítendő. (23) A geotextíliát elválasztásra is méretezni kell, s vizsgálni kell a tartóssági követelmények teljesülését is. (24) Szivárgó kialakítható geotextília nélkül is, de akkor a szivárgótest anyagát kell úgy megtervezni, hogy az előbbiekben vázolt eróziós és kolmatációs jelenségek ne következhessenek be. (25) A szivárgók geometriai jellemzői a következők legyenek: hosszesés: min. 0,3 %, szivárgótest szélessége: min. 60 cm, dréncső melletti méretek: min cm, csőtakarás: min. 60 cm Szivárgócsövek (1) A szivárgócsövek a szűrőtesten keresztül odaáramló vizet perforált csőfalukkal felveszik, és továbbvezetik a befogadóhoz, vagy a gyűjtővezetékhez. (2) Csak olyan cső alkalmazható, amely a figyelembe vett célnak megfelel, anyagi tulajdonságai teljesítik a műszaki előírásokban foglaltakat, és hitelesített mérőhelyen rendszeresen ellenőrzik a terméket. A szivárgócsövek lehetnek: műanyagcsövek, kőanyagú csövek, beton szűrőcsövek. (3) A nyomott zónában alkalmazott műanyag csöveknek építőipari műszaki engedéllyel kell rendelkezniük, amely kitér a csövek terhelhetőségére is. (4) A perforációk méretét a szűrő stabilitásra vonatkozó utasításának megfelelően kell kialakítani. Olyan helyeken, ahol a talajvíz kémiai agresszivitása miatt vagy lőttbeton alkalmazása miatt (pl. rézsűbiztosítás) megnövekedett lerakódással kell számolni, lehetőség szerint nagyméretű réseket kell alkalmazni (min. 3-5 mm). (5) A szivárgócsövek a vízbeáramlás függvényében lehetnek: teljes szivárgócsövek, részleges szivárgócsövek vagy többcélú csövek. A szivárgócsövek kialakítását a 69. ábra mutatja.

269 D.11.I. MÁV ZRT. 269/ ábra Szivárgócső típusok (6) Ha a felszín alatti vízelvezetés szabad talajvíz elvezetésére és talajvízszint csökkentésére is szolgál, akkor teljes szivárgócsöveket kell használni. Teljes szivárgócsövet lehet alkalmazni, ha az összegyűjtött vizet veszélytelenül el lehet szikkasztani. (7) Ha a felszín alatti vízelvezetés elsősorban rétegvíz, valamint a csőbe közvetlenül beáramló felszíni víz elvezetésére szolgál, akkor részleges szivárgócsövet kell alkalmazni. (8) Ha a felszín alatti vízelvezetés nagymennyiségű víz elevezetésére szolgál, vagy a vízelvezetési funkció a vízfelvétellel szemben túlsúlyban van, alkalmazható többcélú cső, nagyméretű teljes szivárgócső (9) Kivételes esetekben, különösen nagy mennyiségű víz elvezetése esetén építési szempontból egymástól elválasztott szivárgó- és gyűjtővezetéket is ki lehet alakítani, amelyek egymás felett helyezhetők el (ld. 70. ábrát). 70. ábra Szivárgó- és gyűjtővezeték egymás feletti elhelyezése (10) A teljes szivárgócsöveket szűrő vagy szivárgó anyagba kell ágyazni, hogy a vízszint felett beáramló víz elsősorban az alsó csőrészen lépjen be. Részleges vagy többcélú csöveknél a csőárok talpa legalább gyengén vízáteresztő legyen és a perforált csőtartomány felé lejtéssel alakítandó ki úgy, hogy a szivárgó víz elszivárgás nélkül a csőbe legyen vezetve. Nyomási tartományban hajlékony csöveket soványbetonra vagy betonra fektetni nem szabad.