Szent István Egyetem Gödöllı. Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola

Átírás

1 Szent István Egyetem Gödöllı Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁS JÖVEDELMEZİSÉGÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZİK VIZSGÁLATA Doktori (PhD) értekezés Kis Sándor Gödöllı 2008.

2 A doktori iskola Megnevezése: Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola Tudományága: Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Vezetıje: Dr. Szőcs István, egyetemi tanár, MTA doktora, a doktori iskola vezetıje SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdaságelemzési és Módszertani Intézet Témavezetı: Dr. Takácsné dr. György Katalin, egyetemi docens, SZIE, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Vállalatgazdasági és Szervezési Intézet Az iskolavezetı jóváhagyása A témavezetı jóváhagyása II

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS A mőtrágya és növényvédı szer felhasználás alakulása a magyar mezıgazdaságban A mőtrágyák és növényvédı szerek használatának káros hatásai A környezetterhelés mérése, a kemikália használat gazdasági következményei A növényvédı szer és mőtrágya-felhasználás csökkentésének lehetıségei Az ökológiai gazdálkodás fogalma és az ökológiai gazdálkodás térnyerése Ökológiai gazdálkodás a világon Ökológiai gazdálkodás Európában Ökológiai gazdálkodás Magyarországon A termelési technológia és a gazdálkodás paramétereinek változása az ökológiai gazdálkodásban A termelés szervezése, a termesztéstechnológia változása A hozamok változása Az árak különbözısége A termesztés költségeinek különbözısége A támogatások vizsgálata A jövedelmezıség vizsgálata Az ökológiai gazdálkodás SWOT elemzése ANYAG ÉS MÓDSZER A kérdıíves felmérés A kérdıíves felmérés feldolgozásának módszerei Az ökológiai gazdálkodás költség és jövedelemviszonyainak értékelése néhány növény termelésének példáján keresztül, összehasonlítva a konvencionális termelés eredményével A klaszteranalízis módszere Az ökológiai gazdálkodás és a konvencionális termelés összehasonlítása technológiai tervezéssel, az átállás következményeinek elemzése szimulációs modellel Az ökológiai gazdálkodás vetésszerkezetének optimalizálása LP modell segítségével III

4 4. EREDMÉNYEK A kérdıíves felmérés (primer kutatás) eredményei Általános eredmények Az ökológiai gazdálkodás költség és jövedelemviszonyainak értékelése néhány növény termelésének példáján keresztül, összehasonlítva a konvencionális termelés eredményével A kérdıíves felmérésben szereplı gazdaságok értékelése többváltozós statisztikai módszerekkel (klaszterelemzés) Az ökológiai gazdálkodás és a konvencionális termelés összehasonlítása technológiai tervezéssel, az átállás következményeinek elemzése szimulációs modellel Az ökológiai gazdálkodás vetésszerkezetének LP modellel történı optimalizálásának eredményei KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY MELLÉKLETEK M.1 Irodalomjegyzék... 1 M.2 Az ökológiai gazdálkodás adatai világviszonylatban M.3 Az ökológiai gazdálkodásba vont területek, az átállási területek, és az átállt terület mővelési ágankénti megoszlása Magyarországon 2006-ban M.4 Az ellenırzött területek nagysága M.5 Kérdıív M.6 A technológiai tervezés és a vetésszerkezet optimalizálás folyamatábrája M.7 A technológiai tervezésben felhasznált anyagok M.8 A technológiai tervezésben alkalmazott erı és munkagépek adatai M.9 A felmérésben szereplı gazdaságok területi megoszlása IV

5 M.10 A konvencionális és az ökológiai termékek piaci árának összehasonlítása M.11 A mőtrágya és növényvédı szer költségének aránya a konvencionális termelés költségszerkezetében M.12 A támogatások szerepe a konvencionális termelésben M.13 Technológiai tervlapok V

6

7 1. BEVEZETÉS A XX. század közepétıl kezdve rendkívüli mértékben felgyorsult a mezıgazdaságban a természeti és emberi erıforrások (munkaerı) helyettesítése ipari eszközökkel és ipari ráfordításokkal a mezıgazdaság mőszaki fejlesztése révén, az úgynevezett gépesítési és kemizálási folyamatban. Kialakultak az iparszerő, intenzív ipari eszköz- és inputhasználatra épülı technológiák és gazdálkodási rendszerek. Ennek a folyamatnak a hajtóereje az egyre nagyobb átlaghozamokra való törekvés volt. Ez a cél bizonyos szintig indokolt és szükséges is, hiszen az egyes országok és a Föld növekvı népességének eltartása és élelmezési biztonságának megteremtése elképzelhetetlen lenne korszerő fajták és a munkaerı-hatékonyságot növelı technológiai megoldások nélkül. A mezıgazdaság egyre intenzívebb földhasználata sajátosan alakította át a gazdaság szerkezetét, megváltoztatta az évszázadok alatt kialakult termelési módszereket, az agrotechnika fejlıdésével megtöbbszörözte az egységnyi területre jutó terméshozamot. Az intenzív mezıgazdasági mővelés nagymértékben terheli a különbözı ökoszisztémákat, rohamosan szegényíti a biodiverzitást, hiszen magába foglalja a mőtrágyák és növényvédı szerek túlzott használatát, a hagyományos mővelési gyakorlat háttérbe szorulását, valamint az ökológiai folyosók megszőnését, a tájképi elemek csökkenését. A gazdálkodás ilyen irányú változása számottevı terhelést ró a környezetre, melynek következménye: a vízbázisok elszennyezıdése, a termıtalaj pusztulása, savanyodása, a talajszerkezet romlása, vagy a monokultúrák elterjedésével a biológiai sokféleség csökkenése. A kutatók már több vegyi anyag esetében kimutatták, hogy azok számos betegség (rák, allergia, asztma, bırbetegségek) kialakulásának lehetnek komoly kockázati elemei, továbbá gyengítik az antibiotikumok hatásosságát a betegségek leküzdésében. Az emberiségnek ezért nagy a felelıssége a vegyi anyagok körültekintı használatát illetıen. Az Európai Unió 2001-ben elfogadott Fenntartható Fejlıdés Stratégiája azt a követelményt fogalmazta meg, hogy az Európai Unióban 2020-ra el kell érni, hogy csak olyan vegyi anyagot lehessen elıállítani, illetve használni, amely nem jelent komolyabb veszélyt az emberi egészségre és a természeti környezetre. Ma a gazdálkodással szemben támasztott legfıbb követelmény, hogy gazdaságos és környezetkímélı legyen, vagyis alkalmazkodjon az ökológiai és ökonómiai viszonyokhoz. Világszerte célkitőzés a hosszú távon fenntartható gazdálkodás megvalósítása. A mezıgazdasági termelés és a környezetvédelem céljait össze kell hangolni, meg kell teremteni a környezetkímélı, fenntartható gazdálkodás feltételeit. A gazdálkodás intenzitását a termıhelyi adottságokhoz kell igazítani. 1

8 Meg kell találni az egyensúlyt a gazdaságosság, a környezetvédelem és a társadalmi elvárások között. Ezt az összefüggést ismerteti Hopfenbeck (1994) Mágikus háromszöge a fenntartható fejlıdésrıl is. A környezet szemszögébıl a cél a természeti tıke, a természeti környezet megırzése és javítása, míg a gazdaság szempontjából az anyagi javakkal való ellátás hatékonysága a cél. A társadalom szempontjából biztosítani kell az egyenjogúság megteremtését és fenntartását. A téma aktualitását az adja, hogy a mezıgazdaságban a túltermelés általános jelenséggé vált, ugyanakkor ezzel párhuzamosan egyre több olyan élelmiszerbotrányról kapunk híreket, amelyek elkerülhetık lennének a termelésben felhasznált mesterséges (és esetlegesen mérgezı) anyagok felhasználásának csökkentésével, vagy mellızésével. Szükséges a mezıgazdaságban a kemikália (növényvédı szer, mőtrágya) felhasználás racionalizálása, egyrészt a környezetterhelés csökkentése, másrészt az egészséges élelmiszer elıállítás miatt, figyelembe véve a gazdaságossági szempontokat is. Az ökológiai gazdálkodás megfelel a fent megfogalmazott elvárásoknak, hiszen nem alkalmaz szintetikus mőtrágyákat és növényvédı szereket és a termelési filozófiából adódóan az ökológiai gazdálkodás a környezetterhelés csökkentés egyik fontos tényezıje lehet. A környezetterhelés csökkentése mellett fontos, hogy a gazdálkodás megváltozásával a jövedelemtermelı képesség alakulását is vizsgálják. Célkitőzések, hipotézisek Kutatásaim egyik célja a mezıgazdasági termelésben bekövetkezı kemikália (mőtrágya, növényvédı szer) felhasználás változásainak feltárása, különösképp a természet- és környezetvédelem szempontjából. Ehhez szükségesnek láttam megvizsgálni az elmúlt évtizedek agrártermelésében bekövetkezett ökológiaiökonómiai szemléletváltozásokat. Ennek során vizsgálom a magyar mezıgazdaság elmúlt néhány évtizedében a mőtrágya és a növényvédı szer felhasználás mennyiségi változását. Szakirodalmi áttekintés alapján ismertetem a mőtrágyák és növényvédı szerek helytelen és/vagy túlzott használatának következményeit. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen eljárásokkal lehet a mesterséges anyagok (mőtrágya, növényvédı szer, egyéb hozamfokozók) mezıgazdasági felhasználását csökkenteni, racionalizálni úgy, hogy a termelés gazdaságossága, hatékonysága lényegesen ne csökkenjen, ugyanakkor a környezetterhelés lehetıleg jelentısen mérséklıdjön. Nem foglalkozom a kérdéssel gyártói aspektusból, azaz nem vizsgáltam, hogy a gyártás-technológia fejlesztésének köszönhetıen hogyan csökkennek az ugyanolyan hatás eléréséhez szükséges (hatóanyag) dózisok. Áttekintést kívánok adni arról, hogy a mőtrágya és 2

9 növényvédı szer csökkentésnek milyen gazdasági következményei lehetnek gazdaság szinten, hogyan változnak a termelés ráfordítás-hozam kapcsolatai a fenti ráfordítások elhagyásával és milyen hatással van a kemikália csökkentés (tiltás) az értékesítési lehetıségekre és pénzügyi folyamatokra. Vizsgálandó, hogy a kemikália használat milyen eljárásokkal és eszközökkel váltható ki, illetve helyettesíthetı és ennek következményeként milyen változtatásokat kell eszközölni gazdasági szinten ahhoz, hogy a gazdálkodás fenntartható legyen. Ismertetem a kemikália (mőtrágya és növényvédı szer) csökkentés különbözı lehetıségeinek gazdasági hatásait, valamint azt, hogyan lehet ezek következményeit gazdasági szinten matematikai-statisztikai modellekkel értékelni. Külön figyelmet szenteltem az ökológiai gazdálkodás bemutatásának, míg vizsgálatom tárgyát nem képezte, a növényvédı szer és mőtrágyafelhasználás racionalizálásának egy másik módja, a precíziós növénytermelés összefüggésrendszerének ilyen irányú és mélységő elemzése. A szakirodalmi ismertetésen túl célom volt olyan adatgyőjtés elvégzése - kérdıíves felméréssel -, amely rávilágít arra, hogy az ökogazdálkodók az átállási folyamatot, az átállás utáni környezetkímélı termelés sajátosságait hogyan ítélik meg. Ennek keretében vizsgálom az átállási szándékot, az átállási folyamatot valamint az átállt gazdaságok mőködésének naturális és pénzügyi adatait, gazdálkodásuk eredményességét és értékelem az ökológiai gazdálkodás versenyképességét. A kutatáshoz kapcsolódóan a célkitőzéseim a következık: - A kemikália (mőtrágya és növényvédı szer) felhasználás alakulásának vizsgálata az intenzív termelés kezdetétıl (az 1960-as évektıl) napjainkig, - Áttekinteni, hogy a kemikália használatnak milyen kedvezı és kedvezıtlen hatásai voltak az intenzív termelés idıszakában, - A kemikália csökkentés lehetıségeinek felmérése, vázolni, hogy mely termesztési eljárásokkal lehet a mőtrágya- és a növényvédı szer használatot és ezáltal a környezetterhelést csökkenteni, - Az ökológiai gazdálkodás térnyerésének okait, jellemzıit elemezni, - A rendelkezésre álló szakirodalmi források és adatbázisok alapján a konvencionális és az ökológiai gazdálkodás termesztési és ökonómiai jellemzıinek összehasonlítása; mennyiben tér el a két gazdálkodási módban az elérhetı hozamok nagysága, a várható értékesítési árak és termesztési költségek alakulása, valamint miként változnak a támogatási lehetıségek, - Kérdıíves felmérés adataira alapozva az ökogazdaságok gazdálkodási körülményeinek, jellemzıinek vizsgálata, valamint a leggyakrabban termesztett növények meghatározása és a legfontosabb növények költség és jövedelemviszonyainak elemzése, értékelése, 3

10 - A kapott eredményeknek a konvencionális termelés adataival való ütköztetése, összehasonlítása, valamint ezek alapján egy modell felállítása, ami lehetıvé teszi az ökológiai gazdálkodás jövedelmezıségét meghatározó tényezık vizsgálatát és szimulálását, - A kérdıíves felmérés alapján a gazdaságok közötti kapcsolatok elemezése és a gazdaságok csoportosítása klaszteranalízis segítségével, majd az egyes klaszterek jellemezése. Hipotézisek: H.1. A konvencionális termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra való átállásban kiemelt szerepe van a gazdasági tényezıknek. H.2. Az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezete lényegesen eltér a konvencionális gazdálkodásétól. H.3. Az ökológiai gazdálkodás a piaci telítıdés bizonyos jelei ellenére képes a versenyt felvenni a konvencionális termeléssel. H.4. Az ökológiai gazdálkodás jövedelmezısége nem marad el a konvencionális termelés jövedelemtermelı-képességétıl. 4

11 2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A magyarországi gazdaságok az 1950-es években a természettel összhangban lévı megújuló gazdálkodást végeztek, majd az,,iparszerő mezıgazdaság korában, amikor a mennységi szemlélet dominált, ez az egyensúly felbomlott. [Csete, 2003.] Az élelmiszerellátás biztonsága érdekében a XX. század második felében világszerte fokozták az agrártermelés intenzitását, részben a gazdasági verseny miatt, részben a növekvı népesség igényeinek kielégítésére. [Láng, 2003.] A magyar mezıgazdaság fejlıdését az elmúlt évtizedekben a közvetlen és közvetett energiabevitel rohamos növekedése jellemezte. Az ipari eredető, illetve feldolgozású anyagok részaránya a mezıgazdaság összes anyagfelhasználásán belül az 1960-as évek elején még elenyészı volt, de az 1980-as évek közepére megközelítette a 60%-ot. Ennek hatására a területegységre jutó hozamok megkétszerezıdtek és az éves termésingadozás jelentısen csökkent. Magyarországon az as évekre az egy fıre jutó mezıgazdasági termelés több termék esetében a legfejlettebb agrárexportır országok mutatóit érte el. A nagyüzemi gazdálkodás a korábbi hagyományokkal és tapasztalatokkal szakítva áttért egy uniformizált, jól gépesíthetı és vegyszerekkel jól kezelhetı termelésre. Az iparszerő termelést elviselı növények (búza, kukorica, napraforgó) igényelték a legkevesebb kézimunkát és hektáronként ugyan kevés nyereséget adtak, de a magas fajlagos hozamok révén a mennyiségi szemlélető gazdálkodásnak méltó képviselıi voltak. [Dobos, 2000.] A növekvı ráfordítások, fosszilis energiabevitel kezdeti látványos sikerei azt sugallták, hogy az ipari folyamatokhoz hasonlóan szabályozható és környezetétıl egyre inkább függetleníthetı a mezıgazdasági termelés. Ez csak úgy valósítható meg, ha a kikapcsolt természeti erıforrások pótlására a rendszerbe egyre több mesterséges energiát viszünk be. Azt a felfogást, hogy a kibocsátott termék mennyisége a meghatározó, ami csaknem kizárólag az energiaátalakító-rendszer (növényfajta) teljesítıképességétıl és a bevitt energiák mennyiségétıl függ, tükrözte a fajtaváltás felgyorsult folyamata és a termelésben felhasznált mőtrágyák és növényvédı szerek mennyiségének robbanásszerő növekedése. A környezet és a természeti erıforrások átalakításával járó rohamos mesterséges energiaráfordítás-növelési kényszer azonban olyan önmagát gerjesztı folyamat, amely már a termésátlagok növekedésének idıszakában is káros változásokat indított el a környezetben, majd ezen rejtett folyamatok káros környezeti és gazdasági hatásai már a felszínen is jól látható módon jelentek meg. Miközben ez az intenzív, növekvı ipari ráfordításokkal, energia-bevitellel jellemezhetı iparszerő mezıgazdálkodás igen jelentıs termelésnövekedést eredményezett, aközben egyre nagyobb számban jelentkeztek azok a problémák, amelyek 5

12 kedvezıtlenül hatnak magára a termelésre, de a helyi társadalomra és a globális emberi létfeltételekre is. Ekkor a termésátlagok még - igaz, hogy egyre nagyobb ráfordításokkal, energiabevitellel és így természetesen egyre gazdaságtalanabbul, de - növekedhetnek. A jelek arra utalnak, hogy a magyar mezıgazdaság az 1980-as évek végére ebbe a fejlıdési szakaszba jutott. [NAKP, 1999.] A negatív jelenségek többségükben az energia-intenzív földhasználat és az ezzel együtt járó növekvı közvetlen (üzemanyag) és közvetett (mőtrágya, növényvédı szer) energia-bevitel környezetterhelı hatásának tulajdoníthatók, de okai között a mezıgazdaságon kívüli problémák (ipari, kommunális szennyezés stb.) is igen jelentıs szerepet játszanak. Az 1970-es évek elejétıl már Magyarországon is mutatkoztak a termelési alapokat károsító jelenségek, mint például a termıtalaj pusztulása (szervesanyag-tartalmának, biológiai életének csökkenése, savanyodása, vizenyısödés, láposodás, szikesedés, illetve sivatagosodás, kiszáradás, talajvízszint süllyedés, a talajszerkezet romlása, porosodás, tömörödés), a növényi és állati genetikai alapok beszőkülése, a biodiverzitás csökkenése, a gyomosodás, fajspektrum-beszőkülés, rezisztencia, vagy a mezıgazdasági területek és termékek mezıgazdasági, ipari, közlekedési és kommunális eredető szennyezıdése, a mezıgazdasági terület csökkenése az iparosítás és az urbanizáció következtében. Egyéb károsító hatások az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetettségére utalnak, mint például a vadon élı növény- és állatfajok, természetes biotópok veszélyeztetettsége, élıvizek, talajvíz, rétegvíz, ivóvízbázisok elszennyezıdése, szermaradványok feldúsulásának, metabolitjaik nyomonkövethetetlen rekombinálódásának kiszámíthatatlan hatása az élılényekre, köztük az emberre, az élelmiszerek beltartalmának felhígulása, táplálkozási és környezeti eredető humán egészségkárosodás és tájképi elszegényedés. [NAKP, 1999.] 2. 1 A mőtrágya és növényvédı szer felhasználás alakulása a magyar mezıgazdaságban A II. világháború utáni idıszakban a növekvı népesség egyre jelentısebb mennyiségő élelmiszer-alapanyagot igényelt, egyre kisebb mezıgazdasági területen. [Madas, 1985.] Az igények kielégítéséhez technológiai változtatásokra volt szükség, a tömegtermelés egyre több vegyszer (mőtrágya és növényvédı szer) használatát tette indokolttá és folyamatos volt a mezıgazdaság fejlesztése, iparosítása. A hozamok növelése vált szükségessé, amelyhez - fıként a fejlett országokban - jelentıs mennyiségő mőtrágyát és növényvédı szert használtak fel. Magyarországon a II. világháború elıtt kevés mőtrágyát használtak, a felhasználás az 1960-as évektıl növekedett jelentıs mértékben. A mőtrágyafelhasználás alakulása hat jellemzı szakaszra bontható. (1. ábra) 6

13 A mőtrágya-felhasználás Magyarországon (összes hatóanyag kg/ha) elıtt <30, erıteljes növekedés, az idıszak végén 270, közel állandó felhasználás , mérsékelt csökkenés 230, erıteljes csökkenés 30-40, tıl lassú növekedés Kg/ha ábra. A mőtrágya felhasználásának alakulása Magyarországon ( ) Forrás: Saját szerkesztés a NAKP, 1999; Mezıgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek és Agrárstatisztikai zsebkönyvek alapján A mőtrágya-felhasználás növelésének idıszakában a tápanyagmérleg pozitív volt, a talajok tápanyag-ellátottsága javult és a termésátlagok növekedtek. Ekkor viszont a túltrágyázás potenciális veszély volt (a talajvíz nitrátosodása, a talajok savanyodása). Az elmúlt közel húsz év során a mőtrágya-felhasználás radikális mértékben - az 1980-as évek közepén mért csúcsponthoz viszonyítva a nitrogén kevesebb mint a felére, míg a foszfor 1/6-ra - csökkent, ami elsısorban a termelıi forráshiánnyal és a rendszerváltást követıen a mőtrágyaárak állami támogatásának megszőnésével magyarázható. A mőtrágyázás visszaesésével a tápanyagmérleg negatívvá vált, romlott a talajok tápanyag-ellátottsága, termékenysége és a termelés is csökkent. A növények fejlıdését alapvetıen a talaj felvehetı nitrogéntartalma határozza meg, melynek mesterséges úton történı szakszerőtlen pótlása egyes helyeken hiányt, máshol tápanyag-feldúsulást okoz. 7

14 Mindkét folyamat káros következményekkel jár a talaj fizikai, kémiai tulajdonságaira, illetve a termésmennyiségre és -minıségre nézve. Magyarország mezıgazdasági hasznosítás alatt álló talajai a legpozitívabb N- mérleg egyenleget (+47 kg N/ha) az intenzív mőtrágyázás idıszakában ( ) mutatták. Az ezt követı es években a mőtrágya-felhasználás visszaesett, aminek következtében az egyenleg számottevıen csökkent (-28 kg N/ha), majd a következı évektıl napjainkig általában 0 és +10 kg N/ha érték között mozgott. [Magyarország környezetterhelési mutatói, 2003.] 2000-re becslések szerint az 1970 körüli szintre mérséklıdhetett a N-ellátottság. A pontos becslést nehezíti a hazai talaj tápanyagvizsgálatok számának csökkenése, amely egyúttal gátja a környezetkímélı trágyázási, szaktanácsadási rendszerek alkalmazásának, a környezet- és költségkímélı N-trágyázás gyakorlatának. Az Európai Unió tagállamainak többségében jóval pozitívabbak a N-mérlegek. Az 1990-es évek második felében az EU-15 átlagos N-mérleg-egyenlege kg N/ha volt. A Soil Bureau of Europe becslése szerint 17 millió hektáron (a mezıgazdasági terület 12%-án) a talaj NP-ellátottsága kedvezıtlenül magas, megnövelve a felszíni és felszín alatti vizek NP-terhelésének veszélyét. A foszfor hiányának pótlása a hagyományos szerves-, illetve mőtrágyázással egyaránt történhet, ugyanakkor túlzott mértékő alkalmazása súlyos környezeti problémákat vethet fel. A hazai mezıgazdasági hasznosítású talajok foszformérleg-egyenlegei - a nitrogénhez hasonlóan - az intenzív mőtrágyázás idıszakában (1970: +22; 1980: +40 kg P 2 O 5 /ha) pozitívak voltak tıl kezdıdıen a mőtrágya-felhasználás visszaesésébıl adódóan a P-mérleg egyenlege 0 kg P 2 O 5 /ha-nak adódott, majd között - mivel gyakorlatilag nem volt P-mőtrágyázás - az egyenlegek erısen negatívvá váltak (-10 és -20 kg P 2 O 5 /ha). A nyugat-európai országok többségében ezzel ellentétben ma is +20 és +40 kg P 2 O 5 /ha egyenlegőek a P-mérlegek, tovább növelve a mezıgazdasági mővelés alatt álló talajok környezeti kockázatának veszélyét. [Magyarország környezetterhelési mutatói, 2003.] Ez tehát azt is jelenti, hogy Magyarország kedvezıbb helyzetben van a környezetterhelés szempontjából. Magyarországon az egy hektárra jutó mőtrágya-felhasználást összevetve más országok adataival megállapítható, hogy minden országban jellemzı a mőtrágya-felhasználás csökkenése, de korántsem a magyarországihoz hasonló mértékben. (1. táblázat) 8

15 1. táblázat. Egy hektár szántó- és ültetvényterületre jutó NPK-mőtrágya felhasználásának alakulása (kg/ha) Országok/Év Ausztrália 25,8 24,3 40,3 45,0 48,7 Kanada 48,1 50,1 62,4 59,4 58,1 Törökország 51,7 69,9 64,1 80,4 64,2 Magyarország 262,4 128,6 73,2 86,8 67,3 Mexikó 50,5 69,4 47,1 67,1 68,5 Szlovákia 387,1 308,5 66,9 75,0 76,1 Portugália 82,4 88,8 84,1 88,6 92,2 Lengyelország 231,3 146,2 103,8 109,5 107,8 USA 112,7 99,0 108,8 105,1 110,7 OECD 129,2 116,8 114,2 111,2 112,7 Németország 412,6 269,9 233,9 228,2 217,3 Japán 332,5 350,6 325,7 300,7 280,3 Belgium 596,5 494,2 354,4 328,1 337,2 Írország 552,3 893,3 822,0 555,5 531,0 Új-Zéland 1 024,7 832, , , ,1 Forrás: Az OECD-országok környezeti mutatói, KSH, Budapest p. 85 alapján A mőtrágya és a szerves trágyaként felhasznált tápanyagok aránya 1960-ban még 50-50% volt, ami a mőtrágya-felhasználás növekedésének következtében 1975-re 85-15%-ra csökkent. Az 1970-es években Magyarország elérte a fejlett nyugat-európai országok mőtrágya-felhasználását, melyek a nagyobb állatállomány következtében szerves trágyából is lényegesen többet használtak. Magyarországon 1990 után nem csak a mőtrágya-felhasználás csökkent drasztikusan, hanem a szerves trágya termelése is, az állatállomány létszámának felére csökkenésének következményeként. [Loch, 1999.] Az istállótrágyázott terület között egyharmadára, a felhasznált szerves trágya mennyisége pedig 68%-kal csökkent (az közötti idıszakhoz képest a csökkenés 75%-os). [NVT, 2004.] Növényvédı szer felhasználás A növényvédı szer felhasználásból adódó egészségügyi, környezeti kockázat csökkentése és az erre irányuló fenntartható növényvédı szer felhasználás stratégiájának (Thematic Strategy on the Sustainable Use of Pesticides) kidolgozása az EU 6. akcióprogramjának egyik kiemelt területe. Magyarországon a vegyszeres növényvédelem alkalmazása az 1980-as évek közepétıl napjainkig folyamatosan szőkül, mely elsısorban gazdasági és csak másodsorban környezetbiztonsági okokra vezethetı vissza, harmadsorban pedig gyártási-technológiai fejlıdés következménye, hiszen ugyanaz a hatás kisebb hatóanyag dózisokkal is elérhetı. 9

16 A legnagyobb mértékő növényvédı szer felhasználást az 1985-ös év mutatja, ekkor a különbözı növénykultúrák védelmében tonna hatóanyagot használtak fel. Az 1990-es évek elsı felében az összes növényvédı szer felhasználás meredeken csökkent, majd az azt követı években csekély ingadozásokkal stagnált, 1995 és 2003 között az egy hektárra jutó összes mennyiség 0,9 és 1,4 kg között mozgott. (2. táblázat) 2. táblázat. Az EU-15 és Magyarország növényvédı szer felhasználásának összehasonlítása egy hektár mezıgazdasági területre (hatóanyag kg/ha) Megnevezés Magyarország Magyarországi összesenbıl EU-15 Összesen Gyomirtó Gombaölı Rovarölı Egyéb ,04 1,66 1,4 0,85 0, ,82 1,82 1,11 0,74 0, ,77 1,52 0,64 0,51 0, ,36 2,13 1,18 0,52 0,35 0, ,29 1,66 0,92 0,42 0,25 0, ,29 1,56 0,76 0,46 0,22 0, ,28 1,25 0,6 0,33 0,17 0, ,56 1,11 0,52 0,32 0,17 0, ,81 0,86 0,4 0,26 0,11 0, ,88 1,01 0,47 0,31 0,14 0, ,5 0,94 0,46 0,27 0,13 0, ,93 0,46 0,27 0,13 0, ,1 0,53 0,29 0,16 0, ,4 0,61 0,39 0,22 0, ,28 0,61 0,32 0,22 0, ,69 0,74 0,48 0,28 0,19 Forrás: Szektorális környezeti indikátorok KSH. Budapest. p. 24, Környezetstatisztikai évkönyv 2003, KSH, Budapest, p. 173 és Környezetstatisztikai évkönyv 2004, KSH, Budapest, p ben a felhasznált növényvédı szer mennyisége csupán negyede volt a bázisévben (1985) megfigyeltnek (6 430 tonna). A mezıgazdasági terület egy hektárjára vetített hatóanyag-mennyiség a gyomirtó szereknél az évi szint harmadát, a gombaölı és a rovarölı szerek esetében pedig még kevesebbet, csupán 18-20%-át adta. A rendelkezésre álló idısorra hatványfüggvény trendvonalat illesztve a következı idıszakban az várható, hogy a fajlagos növényvédı szer felhasználás tovább csökken és várhatóan 1 kg/ha hatóanyag körül stabilizálódik. [Kis, 2006.] A magyarországi növényvédı szer felhasználás a környezetterhelés szempontjából az EU-15 átlagához viszonyítva kedvezı képet mutatott ben az egy hektárra jutó érték (1,1 kg) nem érte el az EU ban mért átlagának harmadát. (2. táblázat) Ugyanekkor Lengyelországban 0,62; Portugáliában 5,32; Koreában pedig 12,93 kg/ha volt a kijuttatott hatóanyag értéke. (3. táblázat) 10

17 3. táblázat. Egy hektár szántó- és ültetvényterületre jutó növényvédı szerfelhasználás* (kg/ha) Országok Év Összes növényvédı szer felhasználás (tonna) Szántó és ültetvény-terület (1000 ha) Egy ha szántó és ültetvényterületre jutó felhasználás (kg/ha) Ausztria ,42 Csehország ,3 Lengyelország ,62 Magyarország ,71 Németország ,65 Portugália ,32 Spanyolország ,93 Korea ,93 Mexikó ,32 *Hatóanyag-tartalom alapján. Forrás: Magyarország környezeti állapota nemzetközi összehasonlításban KSH. Budapest. p A mőtrágyák és növényvédı szerek használatának káros hatásai Az intenzív mezıgazdálkodás káros következményei sürgették az olyan - korábban egyébként már ismert és alkalmazott - gazdálkodási módokhoz való visszatérést, ahol sokkal kevesebb energiával, de lényegesen több és jobb ismeretek és adatok birtokában állítanak elı olyan termékeket, amelyek kielégítik a piaci igényeket. Ezekbıl a régi-új irányzatokból fejlıdött ki fokozatosan a fenntartható agrárgazdaság koncepciója. Visszatekintve az 1970-es és az 1980-as évekre az állapítható meg, hogy az agrárágazat zöldülése megkövetelte egyúttal a technológiák és a kormányzati politikák zöldülését is. [Láng, 2003.] A fokozott iparszerő mezıgazdasági termelés egyre inkább szennyezte a környezetet, amire az ENSZ 1972-es stockholmi környezetvédelmi világkonferenciája is felhívta a figyelmet, ahol az ökofejlesztés téma volt a résztvevı országok számára. A helytelen mőtrágya és növényvédı szer felhasználás számos káros következménnyel járhat, egyrészt a szermaradványok megjelenhetnek a takarmányokban, illetve az élelmiszerekben, másrészt a környezeti elemek szennyezéséhez és pusztulásához vezethet. 11

18 Szermaradványok élelmiszerekben, emberi egészség veszélyeztetése A káros rovarok, gombák és gyomok ellen használt növényvédı szerek hozambizonytalanság csökkentı és terméshozam-javító hatásaik mellett, túlzott vagy helytelen adagolás esetén károsak az ember egészségére és az agrárökoszisztéma egyes fajaira. A peszticid szermaradványok megjelentek az élelmiszerekben és takarmányokban és ezzel humán- és állat-egészségügyi problémákat okoztak. [Bulla, 1993.] Az elsı figyelmeztetı jel a DDT felıl érkezett. Ez, és ehhez hasonló vegyületek lipidgazdag szövetekben (csontvelı, emlı, gonádok, zsírszövet stb.) bioakkumulációra képesek. A DDT-t és társait ma POP-vegyületek (Persistent Organic Pollutants) néven tartják nyílván, amelyek jelentıs szerepet játszanak bolygónk óceánjainak elszennyezésében. Kimutatható, hogy biomagnifikációra képesek, ami tápláléklánci felhalmozódást jelent, ezért a csúcsragadozók és az ember a legveszélyeztetettebb csoport. [Radics, 2001.] Az USA Élelmiszer és Gyógyszer Ellenırzı hatóságának (US Food and Drug Administration = US FDA) becslése szerint a nyugati országok polgárai évente kb. 2,5 kg vegyszert fogyasztanak el az élelmiszerekkel. [Szakály, 2001.] Egy német kutatás a növényvédı szer maradványokat vizsgálta 475 ökológiai gazdaságból származó gyümölcs és zöldség mintában. A minta 92%-ában nem vagy alig kimutatható mértékő maradványt mértek. Fejes salátákat vizsgáló kutatócsoport csak az ökológiai gazdaságokból származó növényben nem talált semmiféle szermaradványt, míg a másik 21, konvencionális gazdaságból származó növényben kimutathatóak voltak a káros anyagok, némelyikben a megengedett érték 36-szorosát mérték. [Schrot - Korn, 2005.] A német kutatás eredményeihez hasonló következtetésekre jutott Bitaud (2000) is, mert a vizsgált organikus termék 90%-ában nem talált növényvédı szer-maradványt és a további 10%-ában pedig csak nyomokban volt kimutatható. Osztrák felmérések is igazolták a fenti kutatások eredményeit és kimutatták, hogy az ökotermékek beltartalma jobb, minimális esetben tartalmaznak szermaradványt és egészségesebbek, mint az iparszerő mezıgazdaság termékei. [Velimirov - Müller, 2003.] Kardos és munkatársai (2002) is megerısítették, hogy az ökológiai gazdálkodásban termelt élelmiszerekben szignifikánsan alacsonyabb a nitrát-tartalom és a magasabb szárazanyag-tartalom miatt jobb a tárolhatóságuk. Ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy vannak olyan kémiai, mikrobiológiai kockázatok, amelyek nem küszöbölhetık ki teljesen az ökológiai gazdálkodás során. Ezek közé tartoznak a növényvédı szer maradványok, a klórozott szénhidrogének, valamint bizonyos nehézfémek. 12

19 Környezetünk elszennyezıdése A peszticidek termelést könnyítı és termésvédı tulajdonságaiért másodlagos hatásaik révén súlyos árat fizetünk. Gyártásuk hulladékkezelési és raktározási problémákkal jár. A növényvédı szerek alkalmazásukkor egyrészt elsodródnak (off target hatás); másrészt bemosódnak az élıvizeinkbe (run off hatás), harmadrészt nem célszervezetekben (non-target hatás) is kifejtik hatásaikat. A kémiai védekezés sikerei erısen redukálták a korábbi technológiák alkalmazását, amely komoly gyomproblémákat eredményezett, mint például a toleráns és rezisztens gyomnövények megjelenése, valamint a biodiverzitás csökkenése. A növényvédı szerek hatására a megmaradt fajok vegyszerrezisztenciája folyamatosan növekedett és mivel a konkurens fajok is eltőntek, szaporodásuk szinte kontrollálhatatlanná vált. [Ángyán - Menyhért, 1988.] Levegıszennyezıdés A helytelenül tárolt és használt szerves trágyák és hígtrágya metán- és ammóniakibocsátásának csökkentése szerepel a mezıgazdaság környezetvédelmi célkitőzései között. Az állattartás légszennyezésén kívül néhány további probléma is összefüggésben áll a levegı minıségével. Különösen a deflációval érintett területeken jellemzı, hogy a talaj legfelsı rétegét a szél elhordja, ami porszennyezést okoz, bizonyos esetekben pedig a deflálódó talajhoz növényvédı szerek és mőtrágyák is tapadhatnak, ami további szennyezést eredményezhet. A felszálló légáramlatok magukkal ragadják a perzisztens (megmaradóképes) peszticideket, és igen nagy távolságokban a csapadékkal rakják azokat le. Ezek a hatóanyagok az élı szervezetekben feldúsulnak. Ekkor fordult a figyelem a hatóanyagok párolgóképessége és a fel- és leszálló légáramlatok felé, amely elıidézi, hogy az iparilag fejletlen országokban használt elavult növényvédı szerek egy része tılük igen nagy távolságban is megjelenjen. Ez a példa azt is mutatja, hogy a környezeti problémák mennyire komplex és szoros kapcsolatban állnak egymással, mivel az egyik probléma súlyosbodása további problémák megjelenését vagy súlyosbodását is maga után vonhatja. [NVT, 2004.] Talajszennyezıdés Magyarország talajtakarójának 13%-a erısen, 42%-a pedig közepesen, illetve gyengén savanyú kémhatású. A talajok savanyodása az elmúlt két évtized során felgyorsult, de az érintett terület nem nıtt ezzel arányosan. A talajsavanyodás felerısödésében a szakszerőtlen mőtrágyázásnak, a légköri savas ülepedésnek, a különbözı savas kémhatású ipari melléktermékeknek, a hulladékoknak és a nem kellıen erıteljes talajkezelésnek (meszezésnek) van szerepe. A talajsavanyodás jelentıs mértékben visszafordítható a környezetbarát tápanyag-gazdálkodás bevezetésével, a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével, zöldtrágya használatával és rendszeres meszezéssel. [NVT, 2004.] 13

20 Vízszennyezıdés Az elsodródó és a bemosódó peszticidek, de a többé-kevésbé a vízoldhatók is (ha perzisztensek) felületi és a talajvíz-készleteinkbe kerülnek. A növényvédı szerek perzisztenciájának és vízoldhatóságának mutatói határozzák meg, hogy milyen gyorsan és milyen mélyre hatolnak be a talajokba. Ez azt is jelenti, hogy esetleg nem az alkalmazás évében mérhetı a talajvíz legnagyobb fokú szennyezettsége, hanem késıbb. Magyarországon 1998-ban jelent meg helyzetelemzı közlemény, amely szerint a nyersvíz bár tisztítási folyamatokon megy keresztül, de a hazai víztisztítókban az atrazine-tartalom töredéke (kb. 5%-a) bomlik le csupán, azaz a tároló ellátási körzetében az atrazine a vízhálózaton keresztül házhoz jön. [Radics, 2001.] A mőtrágyákból származó nitrogén nitráttá oxidálódva a talaj savanyodását, míg a mélyebb rétegekbe mosódva a talajvíz nitrátosodását okozza. Az intenzíven mőtrágyázott mezıgazdasági területek közül elsısorban a homoktalajokon jellemzı, hogy a talajvíz nitrát tartalma meghaladja az 50 mg/l határértéket, ami jelzi, hogy a talajvíz már elnitrátosodott. A nitrát bemosódhat a felszíni vizekbe is, ahol eutrofizációt indít el, az ivóvízbe kerülve pedig mérgezést okozhat. A vizek védelme érdekében - az EU irányelvei alapján - hazánkban is kijelölték a nitrát-érzékeny területeket, ahol az elıírt helyes mezıgazdasági gyakorlatnak megfelelıen a mezıgazdasági területre éves szinten a szerves trágyával kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. [Jó mezıgazdasági gyakorlat, 2004.]. Az intenzív mőtrágyázás a talajok elsavanyodásában, szerkezetének leromlásában és a vizek nitrit szennyezésében mutatkozik meg. Gondot okozhat a szakszerőtlen szállítás és tárolás. Szerves trágya esetében a problémák megelızhetık, ha korlátozzuk a kijuttatandó trágya mennyiséget. [Magda - Marselek, 2005.] Magyarországon a mezıgazdaságnak a csökkenı input felhasználást eredményezı átalakulása és válsága következtében nincs jelentıs diffúz vagy pontszerő, mezıgazdasági eredető vízszennyezés. Bár ez a helyzet az ágazatra erıltetett gazdasági és pénzügyi körülmények következtében spontán módon alakult ki, igen fontos, hogy a környezetbarát technológiák és módszerek terjesztésével fenn is tartsuk ezt a relatíve kedvezı állapotot. Externális hatások Magyarország természeti környezetének állapota nemzetközi összehasonlításban közepesnek tekinthetı és fokozatosan javul. Földünk környezeti állapota viszont folyamatosan és gyorsuló mértékben romlik. A környezetgazdálkodás során az externális hatások nincsenek, vagy csak részben vannak figyelembe véve. Kerekes és Kiss (2001) utalnak az ökológiai közgazdaságtan irányzataira. 14

21 Eszerint a gazdaságot nem a modernista (globalizáció, tömegtermelés, egységesülı piacok, kis számú multinacionális vállalat uralja a világot, hierarchizált a vezetés stb.), hanem a bioregionális (rugalmas termelırendszerek, helyi igényekre alapozott termelés, önellátó régiók, kisebb vállalatok, decentralizált vezetés stb.) modell irányába kellene fejleszteni, hogy a földi élet fenntartható legyen. Az ökológiai közgazdaságtan a jelenlegi fejlıdést zsákutcának tekinti és egy decentralizált modellt favorizál. [Fábián et al., 2006.] Napjaink agrárpolitikai reformjainak egyik központi kérdése a mezıgazdasági támogatási rendszerek társadalmi igényeknek megfelelı átalakítása. Ez igényli a mezıgazdaság funkciójának, a társadalmi jóléthez való hozzájárulásának újraértelmezését. [Csete - Láng, 2005; Farkasné-Szőcs, 2005.] A reformok fı motivációi: a költségvetési terhek mellett a korábbi agrárpolitikák által ösztönzött intenzív mezıgazdaság egyre elviselhetetlenebb környezetterhelése, a támogatásoknak a fenntarthatóság elveinek nem megfelelı elosztása, a mezıgazdaság nem árutermelı szolgáltatásainak ösztönzése, valamint a mezıgazdaság multifunkcionális jellegének erısítése. [Farkasné et al., 2006.] Pretty és társai (2000 és 2002) szerint a mérhetı (mőtrágya, növényvédı szer használatából eredı és a talajerózióhoz kapcsolódó) externális költségek a fejlett országok (Németország, Anglia, USA) mezıgazdaságában dollár/hektár nagyságot tesznek ki, míg a pozitív externáliák értéke mindössze, dollárt. Cobb és társai (1998) ugyanakkor az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan dollár/hektár értékő pozitív externáliát állapítottak meg. Tegtmeier és Duffy (2004) az USA szántóföldi növénytermelésének a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt externális hatását elemezte különbözı vizsgálati módszerek segítségével. Eredményeik összefoglalását a 4. táblázat mutatja be. [Farkasné et al., 2006.] 4. táblázat. Az USA növénytermesztésének externális költségei 2002-ben Kár kategória Költség ($/hektár) Vízszennyezettség 1,78 Talajszennyezettség 13,29-79,35 Levegıszennyezettség 1,68 Biodiverzitás csökkenése 6,71-6,89 Egészségkárosodás 5,98 Összesen 29,44-95,82 Forrás: Tegtmeier és Duffy, 2004 Vilela (2005) az OECD országaira vonatkozó vizsgálatai alapján megállapította, hogy a magyar mezıgazdaság externális költségei is magasak. Az externális költségek és hasznok azonban nem mindig fejezhetık ki pénzértékben, vagy kifejezésük túl költséges. Ilyenkor a szakirodalom gyakran ajánlja az úgynevezett orientációs érték alapján történı sorbarendezés használatát. 15

22 Hazai viszonyok között Fogarassy (2005) végzett összehasonlítást a különbözı termesztési módokra a feltételes sorbarendezı módszer alapulvételével és megállapította, hogy az ökológiai gazdálkodás tekinthetı a legkedvezıbb gazdálkodási módnak, de az externáliák internalizálási lehetıségeit is figyelembe véve az integrált gazdálkodás, mint az ökológiai gazdálkodáshoz legközelebb álló alternatíva is ajánlható. [Farkasné et al., 2006.] A mezıgazdasági termelés során jelentkezı externáliák internalizálására megoldás lehet a zonációs program, illetve az agrár-környezetvédelmi program, ezen belül olyan kezdeményezések, mint az érzékeny természeti területek programja, illetve az ökológiai és az integrált termesztés támogatása. A jelenleg alkalmazott intézkedések legfıbb problémája, hogy kizárólag a kínálatot szabályozzák a támogatásokkal, a környezetgazdasági célok pedig könnyebben elérhetıek lennének, ha keresletre ható eszközöket is alkalmaznának. [Farkasné et al., 2006.] Tény, hogy az iparszerő mezıgazdaságban elért hozamok a XX. században megtöbbszörözıdtek, de ez a jelentıs termésnövekedés több, igen komoly problémával járt, amely problémákat Mokry (2001) három nagy csoportra osztott fel a következık szerint: A) Közvetett - a biológiai, ökológiai alapokkal kapcsolatos - problémák: A termıtalaj biológiai, fizikai, kémiai degradációja, A talaj vízkészletével kapcsolatos problémák, A talaj gyomosodásával kapcsolatos negatív jelenségek, A genetikai alapok beszőkülése, a biodiverzitás csökkenése, Az ipari eredető szennyezıdések növekedése, A mezıgazdasági terület csökkenése. B) Közgazdasági, piaci problémák: Az agrárolló nyílása, Energiahordozók árának növekedése, Externális hatások, Kereskedelmi blokkok hatása az export lehetıségekre, Az élelmiszerek minıségének biztosítására új és magasabb követelmények, Környezetvédelmi elıírások miatt a természeti erıforrások felhasználásának korlátozása, Fokozott állatvédelem. 16

23 C) Az emberi létfeltételek közvetlen veszélyeztetése: Élıvizek, ivóvízbázisok veszélyeztetése, Szermaradványok felhalmozódása és az egészségre gyakorolt hatása, Természetes élıhelyek, vadállatok és növények védelmében foganatosítandó intézkedések, Tájképi elszegényedés A környezetterhelés mérése, a kemikália használat gazdasági következményei A fenntartható mezıgazdaság alapvetı feladatai közé tartozik, hogy adott ökológiai és társadalmi feltételek mellett megtalálja és alkalmazza azokat a technológiákat, eljárásokat, amelyekkel egyidejőleg válik megvalósíthatóvá a környezet fenntartása és a gazdaságos termelés. Ennek megfelelıen kell kialakítani az egyes gazdaságok gazdálkodási stratégiáit. Ez felveti annak szükségességét, hogy vizsgáljuk az áttérés gazdasági hatásait üzemi, ágazati, nemzetgazdasági szinten egyaránt. Az elmúlt években jó néhány fejlett országban folyt abban az irányban kutatás, hogy hogyan lehet számba venni a növényvédı szer használat csökkentés gazdasági következményeit, mind a módszerek, mind az alkalmazás terén. (5. táblázat) A kutatások az ökonómia alapelvére alapozva keresik a választ az optimális kemikália felhasználásra, csökkentve ezzel mind a környezet, mind a humán szféra terhelését. Természetesen figyelembe veszik azokat az irányzatokat is, amelyek teljesen elvetik a kemikáliák (mőtrágyák és növényvédı szerek) alkalmazását. A növényvédelem ökonómiai kérdéseivel, a kárküszöb elv üzemi szintő alkalmazásának gazdasági problémáival több hazai szerzı is foglalkozott. [Berzsenyi, 1978; Nagy, 1987; Takácsné, 2003.] Schou és társai (2002) a növényvédı szer használat hatásainak ökonómiai értékelésénél felmerülı bizonytalansági tényezık feltárásának fontosságára hívják fel a figyelmet. Kutatásukban azt vizsgálták, hogy hogyan ítélhetı meg a növényvédı szer használatából adódó bizonytalansági tényezı egy ökonómiai tanulmány megtervezésekor, kialakításakor. 17

24 5. táblázat. A növényvédı szer használat csökkentés (kockázat) mérésére és modellezésére alkalmas módszerek Modell / megközelítésmód Adat Eljárás Fókuszálás Eredmény típusa Kár - küszöb elv alapján felállított modell Részleges költségvetés Matematikai programozás (Lineáris programozás) GAMS modell, (LP bázisú) Ökonometriai modellek Általános egyensúlyi modellek Tábla kísérletek és termelési adatok Tábla szakértıi áradatok adatok, becslések, Tipikusan termelési, gazdasági és környezet adatok tábla, gazdaság és ágazati szinten Alapadat szükséglete megegyezik a lineáris programozás szükségletével A választott növények termelése, az input felhasználás és a kapcsolódó árak idısorai. A jövedelmet gazdaságok könyvelési statisztikái, néha térségi szinten Nemzeti számlák, input-output táblázatok, a választott mezıgazdasági szektorok növényvédı szer felhasználása, A mezıgazdasági termelés és kereskedelem helyettesítési rugalmassága A különbözı növények Tábla és/vagy Optimális különbözı kártevıkre gazdasági szint, alkalmazás/kezelés, farm vonatkozó károsodási tipikusan menedzsment szoftver a küszöbértékeinek viszonylag növényvédı szer meghatározása, a részletezett szinten, felhasználásával kapcsolatos gazdálkodási eljárások 1 és néhány döntésekhez, növényvédı leírása. Az árakat és a növény között szer szükséglet, jövedelmet állandónak változik környezetvédelmi veszi, azaz részleges indikátorok megközelítési mód Gyakran táblázatkezelıs Alapvetıen kalkulációk, melyek feltételezik, hogy az összes egyéb tényezı változatlan marad, azaz részleges megközelítési mód Célfüggvény érték (jövedelem) maximalizálása adott külsı korlátozó tényezık esetén. Sokkritériumos elemzést is használnak. Az árakat és a jövedelmet adottnak veszi, részleges megközelítési mód Ökonometriai módszerek, költség minimalizálás vagy profit maximalizálás. Az egyéb árakat és a adottnak veszik, azaz részleges megközelítési mód Általános mód megközelítési az egyes növényekre gyakorolt gazdasági hatások figyelembe vétele Tábla, gazdaság és ágazati szint Tábla, gazdaság és ágazati szint A hozzáigazítás lehetıségei, az elsıdleges mezıgazdaság kínálati reakciói, tipikusan az elsıdleges mezıgazdasági termelés néhány vonala Mikroökonómiai gazdaságelmélet, költség Szektorális országos minimalizálás, profit és hatások hasznosság maximalizálás, helyettesítés és jövedelmi hatások. és szintő Táblaszintő veszteség és költségváltozás A növényvédı szerek optimális kombinációja, a gazdasági és környezetvédelmi célokra gyakorolt hatások. Adott korlátozó tényezık meghatározása (árnyékár). Növényvédı szer szükséglet A növényvédı szerek, nitrogén forgalom optimális kombinációja, a gazdasági és környezetvédelmi célokra gyakorolt hatások mérése Gazdaság vagy szektorális szintő helyettesítési rugalmasság, változások a jövedelem tényezıiben, a kiválasztott növények termelése, optimális földhasználat, növényvédı szer használat, és egyéb input tényezık használata. Növényvédı szer szükséglet Termelés változása, munkaerı és terület allokáció a mezıgazdaságon belül és a szektorok között. Növényvédı szer szükséglet. Makroökonómiai hatások, GDP-re, kereskedelemre, beruházásokra, importra, exportra és a jólétre gyakorolt hatások. Forrás: Report of the OECD Workshop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in Agriculture in Takácsné (2002b) 18

25 2. 4 A növényvédı szer és mőtrágya-felhasználás csökkentésének lehetıségei Ma a gazdálkodással szemben támasztott legfıbb követelmény, hogy gazdaságos és környezetkímélı legyen, vagyis alkalmazkodjon az ökológiai és ökonómiai viszonyokhoz. Világszerte célkitőzés a hosszú távon fenntartható gazdálkodás megvalósítása. A fenntartható gazdálkodás fogalmának többféle meghatározása ismert. Gazdasági definíció szerint a szükségletek kielégítése és a fogyasztás nem történhet a következı generációk rovására. A biológiai értelmezés szerint a cél, hogy a természetes erıforrásokban ne következzen be változás, míg a szociális definíció kimondja, hogy a termelık nem hozhatók olyan helyzetbe, hogy tevékenységük ellentétbe kerüljön a fenntartható fejlıdés kritériumaival. A termelési célok és a környezetkímélés céljai összehangolhatók, amennyiben a növények igényéhez alkalmazkodó tápanyag-gazdálkodás elveit a termıhely adottságainak megfelelıen differenciáltan érvényesítjük. Ehhez a mővelt területek Loch (1999) szerint három csoportba oszthatók: 1. csoport: kedvezı tulajdonságú területek, melyeken a megcélzott jó termés és jó minıség eléréséhez a növények igénye optimálisan kielégíthetı a környezetszennyezés veszélye nélkül A természeti erıforrások védelme és az élelmiszerbiztonság egymást feltételezve és erısítve jelenik meg. Az EU- és WTO-konform módon támogatható környezetkímélı gazdálkodás új lehetıséget ad nemcsak a természeti értékek, a biológiai sokféleség fenntartására, hanem a termelési struktúra átalakulása (erdısítés, gyepesítés, tájgazdálkodás), a rekreációs fejlesztések (falusi, agro- és ökoturizmus), valamint az élımunka-igényes, nagy hozzáadott értéket elıállító termelési és feldolgozási rendszerek támogatása révén a vidéki térségek komplex fejlesztésére, foglalkoztatási és szociális biztonságának elısegítésére. A kedvezı agroökológiai adottságú és környezeti szempontból kisebb sérülékenységő területeken a gazdaságos árutermelés az elsıdleges cél. Nagyon fontos, hogy ezeken a helyeken is erıforrás-takarékos, szakszerő és ellenırzött termelési technológiákat alkalmazzanak és valósítsák meg itt is a környezetkímélı agrárgazdaság alapvetı céljait. 2. csoport: veszélyeztetett területek, melyeken a környezeti károk elkerülése miatt csökkent intenzitású termelés folytatható 3. csoport: védett területek (pl. vízgyőjtık) ahol a szerves és mőtrágyák használata megtiltható, vagy erıteljesen korlátozható Alapelvként jelenik meg a környezeti alkalmazkodás, vagyis az, hogy a földet mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire az a legalkalmasabb, illetve amit képes károsodás nélkül elviselni. 19

26 Ez a helyi alkalmazkodás, helyi erıforrásokra való támaszkodás nemcsak ökológiai vagy társadalmi szempontból, hanem egyúttal gazdaságilag is racionális törekvés akkor, ha a gazdaságpolitika az ökológiai szempontokat és a helyi természeti, társadalmi és kulturális erıforrásokat képes értékén kezelni. [Ángyán, 2003.] Fábián és társai (2006) szerint az agrártermelés ágazatonkénti speciális környezetszennyezése sem elhanyagolható, fıként iparszerő termelés esetén. Ez a termelési mód fokozott környezetkárosítást eredményezett, fıként a túlzott mőtrágya és növényvédı szer felhasználás miatt. Ezzel ellentétes Osváth (2002) véleménye, mert szerinte Magyarországon nem számottevı a mezıgazdasági termelés környezetterhelése, veszélyt inkább a termelés túlzott szétaprózottsága, helyenként a szakszerőtlen termelés és agrotechnikai beavatkozások jelentenek. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a gazdaságok tıkeszegénysége jelenleg még fékezi a környezetkímélı technikai eljárások térnyerését, a higiéniai és az állatjóléti feltételek javulását. Az elmúlt évtizedek mezıgazdasági fejlıdése, valamint a fokozódó környezetvédelmi elvárások és a mezıgazdaság fenntartható fejlıdésének igénye új technológiák kifejlesztését követelték meg. [Ángyán - Menyhért, 1997; Darvas, 1997; Csavajda, 2002; Csete 2003.] A fogyasztók olyan módon kívánnak jobb beltartalmi minıséggel rendelkezı, biztonságos élelmiszerekhez jutni, hogy ezek elıállítása közben a mezıgazdasági termelés által okozott szennyezés - azaz a környezetterhelés - minimálisra csökkenjen. Megjelentek azok a termesztési technológiák, eljárások, amelyek alternatívái lehetnek a növényvédı szerek és mőtrágyák nagymértékő felhasználására alapozott iparszerő növénytermesztési rendszereknek. Ezen eljárások célja a termelés közelítése a természetes rendszerekhez, minél kevesebb kemikália felhasználás - esetleg teljes tiltás - és egészséges, jó minıségő alapanyagok és élelmiszerek elıállítása. Ezt a célt tőzte ki az integrált növényvédelem, amely csak az indokolt mennyiségő peszticid felhasználással csökkenti a környezet terhelését. [Balázs - Mészáros, 1989; Bognár et al ] Az integrált termesztés felhasználja a biotóp természetes szabályozó elemeit is. Peszticidet ott, akkor, olyat és annyit használ amennyi feltétlenül szükséges. [Polgár, 1999a és 1999b.] Hasonló megoldási lehetıséget kínál a fenti problémákra a precíziós növénytermesztés is. [Tamás, 2001.] Ezektıl a technológiáktól természetközelibbnek tekinthetı a minimális és a zéró talajmővelés rendszere. Az ökológiai gazdálkodás pedig kizárja a szintetikus növényvédı szerek és mőtrágyák felhasználását. Az integrált és ökológiai gazdálkodás környezetszennyezése kisebb, így az új agrármodell elvezethet a fenntartható agrárfejlıdéshez. Összességében az agrártermelés legyen környezetkímélı, energiatakarékos és természetmegırzı, hogy megırizze a biodiverzitást. [Fábián et al., 2006.] 20

27 A precíziós gazdálkodás A mezıgazdasági táblákon a károsítók elterjedése gyakran heterogén, sokszor foltszerő, ezzel szemben az alkalmazott kezelések a táblán belül homogének, tehát táblaszintő technológiák valósulnak meg. A precision farming (precíziós gazdálkodás) valamennyi növénytermesztési input (mőtrágya, mész, növényvédı szer, vetımag stb.) helyspecifikus szabályozása, a veszteség csökkentése, a nyereség növelése és a környezet minıségének megırzése céljából. [Morgan és Ess in Kalmár 2000.] Sági (1996) megfogalmazása szerint a precíziós gazdálkodás a fenntartható mezıgazdasági fejlıdéstıl elválaszthatatlan termelési rendszer, amely elektronikai és számítógépes technikát integrál a maximális gazdaságosság érdekében, miközben a környezeti és a természeti forrásoknak védelmét is figyelembe veszi. A precíziós gazdálkodás lényege Yule és Crooks (1996) szerint, hogy lehetıséget ad, hogy a ráfordításokat pontosan a helyi variációknak megfelelıen alakítsák ki. Ebbıl adódóan javul a termelés jövedelmezısége és elmarad a kárbavészı túladagolás. Olyan növényvédelmi kezeléseket jelent, amelyek során csak azokon a táblarészeken történik kezelés, ahol azt a károsító egyedszáma vagy a kártétel indokolttá teszi, esetleg az alkalmazott peszticid dózisa vagy a kombinációs partnerek aránya is annak megfelelıen változtatható. [Nagy, 2004.] Nem mindenütt indokolt a kemikáliák táblaszintő egyenletes kiadagolása, hanem a terület tápanyag-ellátottságának, állapotának stb. inhomogenitásához alkalmazkodva kell az adott helyen az adott szükségletnek megfelelıen beavatkozni. Így a mennyiségi és minıségi termékjavulás mellett jelentıs költség takarítható meg, továbbá környezetünk megóvása érdekében is fontos lépés lehet. [Kalmár - Pecze, 2000.] A precíziós növényvédelmi kezelésekkel gyakran jelentıs mennyiségő peszticid takarítható meg [Nagy et al., 2003.], amely egyrészt a költségcsökkentés, másrészt a környezeti terhelés minimalizálása által komoly elınyökkel jár. A technológia célja a kártétel minimalizálása, nem a teljes kártevı mentesség biztosítása, hanem azok veszélyességi küszöbérték (economic threshold) alatt tartása. A gazdaságilag elviselhetı károsítás még elfogadható. [Kovács, 1998.] Ez azt jelenti, hogy a védekezést annál a károsító egyedsőrőségnél kell elvégezni, ahol a kezelés költségei a terméskiesés elkerülése miatt megtérülnek. [Benedek, 1974; 1977; Takácsné, 2002b.] A precíziós gazdálkodás gazdasági hatásairól Székely és társai (2000a, 2000b) magyarországi vizsgálataik alapján megállapították, hogy egy 35 ha területő ıszi búza táblán a precíziós módszerek alkalmazásával mintegy Ft jövedelemnövelés érhetı el hektáron 5,7-7,1 millió Ft jövedelemnövekedés várható. 21

28 Egy másik modellszámítás szerint precíziós növényvédelem alkalmazásával ıszi búzában hektáronként Ft fedezeti hozzájárulás többletet lehet elérni, ami 17,6%-kal magasabb a hagyományos technológiához képest. [Takácsné, 2002a.] Ezzel kapcsolatban azonban tovább vizsgálandó, hogy ez a fedezeti hozzájárulás többlet hogyan viszonyul a speciális gépek és technológia kialakításának és fenntartásának állandó költségeihez. Kalmár és Salamon (2002) megállapításai szerint a precíziós gazdálkodás elsısorban nagyüzemi, intenzív gazdálkodást folytató termelık számára ajánlható, ahol modern géppark áll rendelkezésre és az eszközrendszert üzemeltetı szakemberek anyagi érdekeltsége biztosítható. Ez a technológia a kisebb területeken gazdálkodók számára is elérhetıvé válhat, amennyiben a táblák heterogenitása indokolttá teszi és rendelkezésre áll a megfelelı szaktanácsadói döntéstámogató rendszer és gépi bérvállalkozók vagy integrátorok segítsége. [Nagy, 2004.] Az ökológiai gazdálkodás A mezıgazdasági kutatás és fejlesztés új paradigmája három tényezı kölcsönhatására épül fel: ökológiai fenntarthatóság, a gazdasági hatékonysággal párosult esélyegyenlıség, valamint a kormányzati és nem-kormányzati szektorok kölcsönös segítıkészsége, hogy javítsák a gazdálkodó rendszerek teljesítményét és jövedelmezıségét. Ez a paradigma lett az alapja az 1990-es évek és az utána következı évtizedek fenntartható agrárgazdaságának. [Uncommon opportunities, 1996.] A vidéki térség fejlesztése során a mezıgazdálkodás fogalmát tágabban kell értelmezni, egyre inkább megtöltve környezetgazdálkodási tartalommal, vagyis a természet- és környezetvédelmi (stabilizálási), a termelési valamint a fogyasztási-szolgáltatási, társadalmi, közösségi, kulturális funkciókat egyaránt figyelembe kell venni. Hosszú távon csak az a gazdálkodás lehet fenntartható, amely e hármas szempontrendszerre épül. Sokkal inkább a környezetnek megfelelı intenzitási fok és gazdálkodási forma megtalálása a feladat. Magyarországon a II. világháború végéig a tanyásgazdálkodás - természetes anyagokat, az állattartás trágyáját használva, a felszívódó növényvédı szereket, gyomirtó szereket nem ismerve - ökológiai módszerekkel élt. Az iparszerő mezıgazdaság eluralkodása szükségessé tette az ökológiai gondolkodás/gazdálkodás újraélesztését. [Gyırffy, 2000.] Annak ellenére, hogy - az élelmiszerbiztonság elvét követve - az országok szigorúan szabályozzák az élelmiszerekbe bekerülhetı szennyezı anyagok határértékeit, az emberiség bizonyos csoportjai nem elégednek meg ezekkel a megszorításokkal, számukra ezek az intézkedések nem jelentenek feltétlen biztonságot. İk azok, akik az organikus gazdálkodásban, az ökotermékekben látnak esélyt az egészségesebb táplálkozásra. [Tóth, 2005.] 22

29 A környezettudatos gondolkodás erısödésének, a szermaradványoktól mentes élelmiszerek iránt megnövekedett társadalmi igényeknek köszönhetıen hazánkban is egyre fontosabbá vált az ökológiai gazdálkodás Az ökológiai gazdálkodás fogalma és az ökológiai gazdálkodás térnyerése Az ökológiai gazdálkodás fogalma A Biokultúra Egyesület - mint a hazai ökogazdálkodók érdekképviseleti szervezetének - meghatározása szerint: Az ökológiai gazdálkodás ökológiai és biológiai eszközökkel olyan fenntartható, változatos, kiegyenlített, környezetet megóvó, jövedelmezı mezıgazdasági rendszerek létrehozása, amelyek biztosítják az értékes táplálék elıállítását. [Biokultúra Egyesület, 1997.] A dolgozatban az ökológiai gazdálkodás alatt a Biokultúra Egyesület által meghatározott gazdálkodási módot értem, így a dolgozatban az ökológiai gazdálkodás fogalomhasználata ezzel a definícióval egyezik meg. Radics (2001) megfogalmazása szerint az ökológiai gazdálkodás a szintetikus mőtrágya és a szintetikus növényvédı szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokon, szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen alapuló gazdálkodási formát jelenti. Radics (2001) szerint az ökológiai gazdálkodás kifejezés használható az egyébként elterjedt biogazdálkodás, vegyszermentes termelés, ökogazdálkodás szinonimájaként, valamint beleérti a biodinamikus gazdálkodást és a permakultúrát is. Az ökológiai gazdálkodás magában foglalja azt a termesztési módot, amely a föld, a növények és az ember harmonikus együttmőködésén alapul és fı célja az élelmiszerek elıállítása mellett a természetes körforgás fenntartása. Tudatosan nem a legnagyobb hozamok elérésére, hanem a lehetı leginkább környezetkímélı módszerekkel, biológiailag nagy értékő, egészséges élelmiszerek elıállítására törekszik. Angol nyelvterületen organikusnak, jó néhány európai országban biológiainak, máshol alternatívnak nevezik az ezzel elıállított végtermékeket. [Kissné, 2000.] Magyarországon a 140/1999 Kormányrendelet értelmében az ökológiai gazdálkodás lett a hivatalos elnevezés. [Oszoli, 2002.] Polgár (1999a) szerint az ökológiai gazdálkodás a legkevésbé hozamorientált gazdálkodási mód. Szemléletének középpontjában a természetes anyagok kizárólagos - esetenként rigorózus - használata áll. Az ökológiai gazdálkodás számos ponton különbözik a hagyományos gazdálkodástól. Nem a termés mennyiségének növelésére, hanem csak az ökológiailag optimális termésre törekszik. A termesztés zárt ciklusú, a lehetı legkevesebb inputtal dolgozik. Nem használ szintetikus növényvédı szereket, mőtrágyát és az állattenyésztésben nem alkalmaz hormonokat, antibiotikumokat, csak élet- és járványvédelem esetén használhat szintetikus gyógyszereket. 23

30 Elutasítja a GMO áldásait a növénytermesztésben és állattenyésztésben. Megırzi a biodiverzitást a természetes vegetációnál és a termesztett növényeknél is. Helyreállítja a talajok termékenységét, a talajéletet és csökkenti a talajmővelés intenzitását: biológiai talajmővelést alkalmaz. Megakadályozza a széleróziót, növényeket, erdısávokat, erdei kerteket épít. A talaj állandó fedettségére való törekvéssel csökkenti a vízeróziót. Takarékoskodik a korlátozott energiaforrásokkal, minél több megújuló energiaforrás bekapcsolására törekszik. Új szemléletet terjeszt: az öntevékeny, saját magukért és környezetükért tenni tudó embereket aktivizálja. Elısegíti az ökofalvak megjelenését, támogatja a szerves építészetet. Új irányokat generál az oktatásban és a kutatásban, az élelmiszer-feldolgozásban. [Radics, 2001.] Az ökológiai gazdálkodás célja a fenntartható fejlıdés biztosítása, amelynek során újra és újra visszanyúl a helyben rendelkezésre álló tartalékokhoz. A talaj és környezet védelme az organikus gazdálkodás legfontosabb alapelvei közé tartozik. Az ökológiai gazdálkodás jótékony hatást gyakorol a talajállapotra, elısegíti a felszíni és felszín alatti vizek védelmét és kedvezıen hat az ökoszisztémákra. [Stolze et al ] Podmaniczky és társai (2004) az elıbbi véleményekkel ellentétben nem csak a természeti és környezeti, hanem a piacigazdasági fenntarthatóságot is hangsúlyozza. Közgazdasági szempontból ez az igény úgy fogalmazható meg, hogy az ökológiai gazdálkodás feladata, hogy megszüntesse vagy legalábbis minimális szintre csökkentse a gazdálkodás által okozott negatív externális hatásokat és minél inkább a pozitív externális hatások létrehozása irányába változtassa meg a gazdálkodás egész koncepcióját. A FAO (Nemzetközi Világélelmezési Szervezet) szintén hármas szerepet tulajdonít az ökológiai gazdálkodásnak. [Hartwig de Haen, 1999.] Ökológiai funkciója révén hozzájárul a környezet védelméhez, amire különösen szükség van napjainkban. Gazdasági funkciója révén részt vesz a javak újraelosztásában, munka és piaci lehetıséget teremtve a termelıknek. Társadalmi-szociális jelentısége abban áll, hogy egészséges termékei révén szolgálja az élıvilágot, azon belül is kiemelkedıen az emberiséget, biztonságot és magas minıséget garantálva. [Szente, 2005.] Az ökológiai gazdálkodás terjedése Az ökológiai gazdálkodás terjedésének ütemét Padel (2001a) egy innovációs diffúziós folyamatnak tekinti, amely Rogers (1983) modelljére épül. Az ökológiai gazdálkodás terjedése S alakú görbével jellemezhetı (2. ábra), és több jól elkülöníthetı szakaszra bontható. A folyamatot beindító innovátorok és korai csatlakozók más tulajdonságokkal jellemezhetık, mint a késıbb csatlakozók. Az innovátorok vállalkozó szemléletőek, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeznek és más újítókkal folyamatos párbeszédet folytatnak, sokszor a nagy távolságok ellenére is. 24

31 Tudniuk kell kezelni a bizonytalanságot, az eltérı társadalmi csoportok megítélését. A korai csatlakozók jobban beilleszkednek a helyi közösségekbe, mint az innovátorok. Általában intenzív kapcsolatuk van az információ-forrásokkal, csatornákkal. Legfontosabb szerepük, hogy az innovációt elfogadhatóvá tegyék a közösség számára. A késıi csatlakozók két csoportba sorolhatók. A korai többség elfogadja az újításokat, míg a késıi többség inkább szkeptikus marad. 2. ábra. Az ökológiai gazdálkodás terjedésének modellje Forrás: Padel, 2001a. Európában az ökológiai gazdálkodás a 20. század elején kezdett terjedni Steiner (1924) biodinamikus mezıgazdaságról szóló elméletével, Angliában Lady Eve Balfour (1943) tanaival. Ugyanebben az idıszakban megjelentek az ökológiai gazdálkodás úttörıi Svájcban, Németországban és Ausztriában. Közös céljuk, hogy egy fenntartható gazdálkodási rendszert alakítsanak ki. A fenntarthatóságot természeti, gazdasági és társadalmi tényezıkre is kiterjesztik. Az ökológiai gazdálkodás terjesztésében maguknak az elsı ökogazdálkodóknak volt nagy szerepe, a tudás és az információ átadás fıleg informális csatornákon történt. A késıbbiekben az ökogazdaságok szervezeteket hoztak létre. A kezdeti szakaszokban a kutatásoknak, a mezıgazdaságnak és a vidékfejlesztésnek még kevés szerepe volt ben Európában kb hektáron, mintegy ökogazdaság mőködött, aminek több mint fele Németországban és Franciaországban volt megtalálható. Az ökogazdaságok aránya nem érte el a 0,1%-ot re az ökogazdaságok száma re nıtt és az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága elérte a 3,3 millió hektárt. 25

32 Az ökogazdaságok aránya közel 1,5%-ra nıtt, az ökológiai gazdálkodásba vont területek a mezıgazdasági területek 2,4%-át adták. [Padel, 2001a.] 2005-ben 6,9 millió hektáron és gazdaságban folyt ökológiai gazdálkodás, az ökológiai gazdálkodásba vont területek aránya a mezıgazdasági területbıl 3,9%-ra nıtt. Megjegyzendı, hogy az egyes országok ökológiai gazdálkodásának vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgálat idıpontjában a terjedés mely fázisában vannak. Az ökológiai gazdálkodásról megjelenı elsı publikációk fıleg az innovátorokról, a késıbb fellelhetı bıvebb információk már inkább a korai többségrıl szólnak. Rogers (1983) vizsgálatai szerint az ökológiai gazdálkodás terjedésének kezdeti szakaszaiban a gazdaságméret nagyobb volt, mint a késıbb csatlakozók esetében, azonban az ökogazdaságok átlagos mérete minden vizsgált országban kisebb volt, mint a konvencionális termelésben résztvevık átlagos nagysága. Ugyanakkor Dubgaard (1994) a kisgazdaságok fontosságára hívta fel a figyelmet, hasonlóan, mint Murphy (1992), aki megállapította, hogy Angliában és Wales területén az ökogazdaságok 43%-a kevesebb, mint 5 ha-on gazdálkodik. A késıbbiekben változás történt és több országban az ökogazdaságok átlagos mérete meghaladta a konvencionális termelés átlagméretét. Megfigyelhetı, hogy méret növelés/koncentráció következett be az európai országokban. Az ökológiai gazdálkodás terjedésével az átállást motiváló tényezık is megváltoztak. Kezdetben az átállást természeti okok (talaj állapotának védelme, víz védelme, erózió, állategészségügyi problémák, környezetterhelés csökkentése) vezérelték, majd az ökológiai gazdálkodás terjedésének felerısödésével egyre inkább elıtérbe kerültek a gazdasági és a pénzügyi okok. A terjedés elsı szakaszában a vizsgálatok szerint a gazdálkodók 30-75%-a a konvencionális termelés problémáit említette fı motiváló tényezıként, majd a késıbbiekben egyre inkább a pénzügyi okok váltak dominánssá. Ezt a folyamatot igazolja Moder (2000) kutatásainak az eredménye is, mert megállapítása szerint Ausztriában az ökológiai gazdálkodás terjedésének kezdetekor a kemikáliák negatív megítélése jelentette az átállás fı okát, majd az EU csatlakozás után már a magasabb támogatások ösztönözték a gazdákat az átállásra. Egy korábbi ben Magyarországon végzett felmérés szerint az ökogazdálkodók 23%-a gazdasági okból, 22%-a belsı késztetésbıl, meggyızıdésbıl állt át és 55%-uk a vegyes kategóriába tartozott, azaz a gazdasági okokat és a belsı késztetést is egyaránt megjelölték. [Csótó - Triczka, 2003.] 26

33 Az átállás motivációjánál Rigby - Caceres (2001) két külön csoportot hozott létre. Megkülönböztették az etikai okokból átállókat és a prémium (felár) által ösztönzött gazdálkodókat. Padel (2005) tovább részletezi az átállást elindító tényezıket. Megkülönbözteti a személyes indíttatású tényezıket, a gazdaságspecifikus okokat és a külsı tényezıket. A konvencionális termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra való átállás vizsgálatánál több kutató is kimutatta, hogy az ökológiai tényezık mellett a gazdasági, ökonómiai indítékok is fontos szerepet játszanak. [Schramek - Schnaut, 2004.] Ezzel ellentétben egy angol kutatás [ADAS, 2003.] rávilágított arra, hogy az átálláskor a gazdasági tényezık fontosak, ugyanakkor a felár és egyéb gazdasági motiváció nem lehet elégséges indíték az átálláshoz az általuk vizsgált növénytermesztı gazdaságoknál, mert az ökotermékek árának kis mértékő (10%-os) csökkenése a többletjövedelmet jelentısen csökkentheti, ezért a gazdasági motivációkon kívül egyéb okokra is szükség van. Mégis felméréseik szerint az átállást vállalók 55%-a a magasabb értékesítési árak miatt tért át az ökológiai gazdálkodásra. Magyarországi ökogazdaságok átállási motivációját vizsgálva megerısíthetı, hogy a gazdasági tényezıknek jelentıs, de nem kizárólagos szerepe van az átállásra való döntés során, mert a felmérésben részt vevık többsége igenis fontosnak tartja a környezet- és egészségvédelmi szempontokat is az elérhetı felár és többlettámogatások mellett. [Kis, 2007b.] Több szakértı vizsgálta, hogy milyen feltételek mellett lehet sikeres az adaptáció. Fontos az újdonság elterjedéséhez kapcsolódóan, hogy könnyen átvehetı legyen, nyilvánvaló (gazdasági) elınyökkel járjon, továbbá egyszerő, érthetı és a gyakorlatban megvalósítható - kipróbálható - legyen. A sikeres elterjedés feltétele, hogy alacsony kockázatú és az adott értékekhez/normákhoz illeszkedı legyen. [Albrecht, 1974; Buttel, 1990.] Ács (2006) az átállási lehetıségeket vizsgálta és dinamikus lineáris programozással elemezte az átállás gazdasági hatásait és következményeit holland körülmények között. Megállapította, hogy az átállásban meghatározó szerepe van a támogatások meglétének és nagyságának. Rogers (1983) különbséget tesz hardware és software típusú újítások között. Hardwer típusúnak tekinti az olyan újításokat, amelyek technológiaváltással járnak együtt, míg software csoportba sorolja azokat, ahol bıvebb információ átadás történik. Ennek alapján az ökológiai gazdálkodás terjedése software típusnak tekinthetı, hiszen új szemléletet, vezetıi és tervezıi képességeket igényel, mintsem komplett technikai változtatást. Ezzel párhuzamosan lehet az átállásnak is technikai/beruházás igénye (trágyaszóró gépek, gyomféső stb.). 27

34 Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan megállapítható, hogy egy komplex, az egész gazdálkodási rendszert érintı változást jelent, amelynek lehetnek gazdasági hátrányai is, mint a megnövekedett kockázat, csökkenı rugalmasság és más (al)rendszerekkel való összeegyeztethetetlenség. A komplexitása megmutatkozik a termelési és a vetésszerkezet változásában, a tápanyagutánpótlás rendszerének megváltozásában, a gyomszabályozásban és a növényvédelemben. Az ökológiai gazdálkodás terjedését segítette, hogy kipróbálható, nem szükséges az összes területen egyszerre bevezetni, lehetıség van akár a zöldségeskonyhakertben a kezdeti tapasztalatok begyőjtésére. Természetesen a részleges bevezetéssel a komplexitás sérülhet és problémák léphetnek fel. Az ökológiai gazdálkodás terjedésének kezdeti szakaszában sem anyagi, sem intézményi, sem egyéb támogatás nem állt rendelkezésre. Ezzel párhuzamosan a mezıgazdaság legfontosabb kihívásai között a fenntarthatóság növelése, a káros környezeti hatások csökkentése, a természetvédelem és a zöldülı fogyasztói igények szerepeltek/szerepelnek. Jelenleg a hagyományos mezıgazdaság problémái között a túltermelés, az alacsony jövedelmezıség, a környezetszennyezés és a mőtrágya, valamint növényvédı szer használathoz kapcsolódó negatív megítélés szerepel. [Padel, 2001a.] Az innováció terjedését a fenti tényezıkön túl befolyásolja a piac változása, a változó (agrár)politikai környezet, illetve az átállást/ökológiai gazdálkodást segítı támogatások, célprogramok. Hasonlóan befolyásoló tényezı a konvencionális termelést érintı változások, mint árcsökkenés, túltermelés és élelmiszer botrányok. Az ökológiai gazdálkodás terjedésének sajátossága, hogy a folyamat a termelık között indult el és bıvült folyamatosan, kihagyva belıle a kutatókat, tudósokat. A további terjedést elısegítheti, ha az ökológiai gazdálkodás elınyei és céljai kerülnek kiemelésre, mintsem a konvencionális gazdálkodás hátrányai. [Padel, 2001a.] Az ökológiai gazdálkodásban elınyként jelentkezhet a talajállapot javulás, a termıképesség egyensúlyának fenntartása, az állatjólét megvalósítása, az egészséges termék elıállítás és általános környezeti elınyök mellett a gazdasági/pénzügyi lehetıségek javulása, azonban az ökológiai gazdálkodásra való átállás során mérlegelni kell a várható (hozam-, ár-, és értékesítési-) kockázatokat. A kockázat megítélésénél kétféle vélemény különíthetı el. MacRae és társai (1989) szerint az átálláshoz kapcsolódó diverzifikáció egyben a kockázatot is csökkenti, míg Lampkin (1993) szerint a hozamcsökkenés és valamilyen elkövetett hiba teljes terméskiesést eredményezve nagy kockázatot jelent. Egyes kutatók szerint különbséget kell tenni az érzékelt és a valós kockázat között is. A kockázat kezelés módja lehet, ha részletes átállási tervet készítenek. 28

35 Ökológiai gazdálkodás a világon 2005-ben a világon több mint 120 országban és 31 millió hektáron folytattak ökológiai gazdálkodást és ezen felül még 62 millió hektáron folyt a vadon termı növények begyőjtése, így összesen több mint 92 millió hektár tekinthetı ökológiai gazdálkodásba vont területnek, amelyen gazdaság mőködik. Ausztrália és Óceánia 39%-kal, Európa 23%-kal és Latin-Amerika 19%-kal részesedik a világ ökoterületeibıl. [Willer - Yussefi, 2007.] Latin-Amerikában az összes ellenırzött terület nagysága 5,8 millió hektár és további 6 millió hektárt tartanak nyilván, mint ellenırzött erdı és vadon termı növényterületeket. A legnagyobb az ökoterületek aránya Uruguayban, Costa Ricán és Argentínában, ahol a 3,1 millió hektár ökoterület nagy része gyep. Észak-Amerikában 2,2 millió hektár ökoterület és ökogazdaság található. Az ökoterületek részesedése a mezıgazdaságilag mővelt területbıl alacsony, 0,6%. Észak-Amerikában figyelhetı meg a legnagyobb ütemő (közel 29%-os) terület- és piacnövekedés, 2005-ben az ökotermékek forgalma 14,9 milliárd dollár volt, itt bonyolódik az ökotermékek forgalmának 45%-a. Ázsiában 2,9 millió hektár ökoterület található, amelyen ökogazdaság mőködik. További 6,4 millió hektár területet tartanak nyilván, mint erdı és vadon termı növények győjtıhelyeit. A legjelentısebb ökoterülettel rendelkezı országok között van Kína, India és Oroszország. Kínában található az összes területbıl 3,5 millió hektár és ott figyelhetı meg a legnagyobb piacnövekedés, ami kb. 30%-ot tesz ki. Hasonló növekedésre számítanak Indonéziában is. [Willer - Yussefi, 2006.] Annak ellenére, hogy Ázsiában nagyon gyorsan bıvül az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága és itt él a Föld lakosságának 60%-a, az ökopiacok részaránya mégis alacsony. Az ökológiai termékek piaca tovább nı nem csak a legnagyobbnak számító Európai és Észak-Amerikai piacokon, hanem több más (fejlıdı) országban is. [Willer - Yussefi, 2006.] Az ökotermékek 2002-ben mért 23 milliárd dolláros forgalma 2005-re 33 milliárdra nıtt, ami 43%-os bıvülést jelent ban vélhetıen az ökotermékek forgalma elérte a 40 milliárd dollárt. [Willer - Yussefi, 2007.] Megállapítható, hogy az ökotermékek forgalma nı és két területen koncentrálódik, hiszen Észak-Amerika (46%) és Európa (50%) együtt 96%-kal részesedik az összes forgalomból. Ennek egyik oka, hogy itt található a felárakat megfizetni képes kereslet, másrészt összefügg a képzettséggel és az egészségtudatos élelmiszerfogyasztással ös adatok szerint Ausztráliában volt a legtöbb ökoterület, mégis az ökotermékek forgalma mérsékeltnek tekinthetı, 2004-ben 250 millió dollárt tett ki. [Willer - Yussefi, 2006.] 29

36 Afrikában is növekedésnek indult az ökológiai gazdálkodás területe és az ökopiacok forgalma fıleg a déli területeken. Jelenleg több mint 1 millió hektárra tehetı az ellenırzött ökoterületek nagysága és további 6,8 millió hektár az erdı és vadon termı növények területe. Az afrikai országokban az ökotermékek piaca még kicsi, kivételt képez ez alól Egyiptom és a Dél-Afrikai Köztársaság. [Willer - Yussefi, 2007.] A mediterrán országokban az ökológiai gazdálkodás szerepe még nem jelentıs, az ökológiai gazdálkodásba vont területek a mezıgazdaság által hasznosított terület 0,23%-át teszi ki, de megfigyelhetı az ökoterületek folyamatos növekedése. Tunéziában, Egyiptomban, Libanonban és Törökországban nagyobb az ökoterületek aránya, a többi országban alacsony az ökomővelésbe vont területek részesedése. [Al Bitar - Ciannamea, 2006.] További adatok a világ ökológiai gazdálkodásáról a 2. mellékletben találhatóak. A termelés és a fogyasztás helye nem egyezik meg. (3. ábra) Jelentıs hatást gyakoroltak e kettısség kialakulására a FAO ökológiai gazdálkodással kapcsolatos céljai, a gazdasági tényezık és a természeti adottságok, valamint a kereskedelem sajátosságai. [Szente, 2005.] 3. ábra. Az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága és az ökológiai termeléső élelmiszerek forgalma 2004-ben Forrás: 30

37 Ökológiai gazdálkodás Európában Európában 2005-ben 6,9 millió hektáron és gazdaságban folyt ökológiai gazdálkodás, ebbıl 5,8 millió hektár és gazdaság az Európai Unió területén volt található. Az ökoterületek aránya a mezıgazdasági területbıl 3,9%. A legnagyobb területtel és a legtöbb ökogazdálkodóval Olaszország rendelkezik rıl 2005-re hektárral nıtt az ökoterületek nagysága, ami 8%-os bıvülést jelent. Hasonló volt a növekedés az EU országok ökoterületében is, ugyanis az ökoterületek nagysága hektárral, azaz 8,5%-kal nıtt. Jelentıs volt a területi növekedés Lengyelországban, Litvániában, Lettországban és Olaszországban is. Yussefi és Willer 2002-ben végzett számítása szerint az ökológiai gazdaságok által termelt élelmiszerek forgalma 2005-re eléri az 5-10%-ot a teljes élelmiszer forgalomból. [Yussefi - Willer, 2002.] E becslés nem vált valóra, hiszen Európában az ökotermékek forgalma 2005-ben milliárd eurot tett ki. A növekedés üteme országonként eltérı, átlagosan 7-9% volt. A legnagyobb piaccal Németország rendelkezik, ahol az éves forgalom eléri a 3,9 milliárd eurot, majd ezt követi Olaszország (2,4 milliárd euro) és Franciaország (2,2 milliárd euro). Az ökotermékek részesedése az élelmiszer-kereskedelembıl Svájcban érte el a legmagasabb arányt - megközelítıleg 4,5%-ot - és itt a legnagyobb az egy fıre jutó ökotermék fogyasztás értéke is (több mint 100 euro/fı/év), de az ökotermékek részesedése a teljes élelmiszer-forgalomból messze elmaradt a 2002-ben becsült 5-10%-os aránytól ban az európai piacok növekedése az elızı évekhez hasonlóan 8-10% körüli volt. [Willer - Yussefi, 2007.] Az EU-ban célul tőzték ki, hogy kétéves idıszakonként 4%-kal növelik az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagyságát és az ökológiai gazdálkodás mértékét 2010-re a mezıgazdaságilag hasznosított területek 10%-ára kívánják növelni, [Solti, 2004.], ugyanakkor Willer - Yussefi (2004) adatai szerint néhány országban már csökken az ökoterületek és az ökogazdaságok száma (Ausztria, Dánia) vélhetıen a piaci lehetıségek végessége és a maximális kínálat biztosítottsága miatt. Az ökológiai termékek piaca alapján Szente (2005) három nagy csoportba sorolta az európai országokat. Az elsı csoportba a fejlıdés kezdeti stádiumában található országok kerültek, mint például Görögország és Portugália. A második csoportot az érett ökotermék piaccal rendelkezı országok (Ausztria, Svájc, Németország, Dánia) alkotják, amelyekben továbbra is növekvı fogyasztói érdeklıdés tapasztalható. A harmadik csoportba azok az országok kerültek, ahol ban már elkezdıdött a tetızés (Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia). A világon az ökoterületek közel 17%-át a szántó teszi ki (6. táblázat), amelynek legnagyobb része Európában és Észak-Amerikában található. A szántóterületek többségén gabonaféléket, rizst és takarmánynövényt termesztenek. 31

38 6. táblázat. A mővelési ágak nagysága kontinensenként (ha) Kategória Szántó Egyéb Egyéb növények Ültetvények Gyep Nem ismert Összesen Afrika Ázsia Európa Latin- Amerika Észak- Amerika Óceánia Összesen Forrás: Willer - Yussefi, 2007 Európában a szántó és a gyep mővelési ágak dominálnak, a szántó jelentıs részét a gabonanövények foglalják el. A következıkben az ökológiai gazdálkodás helyzetét mutatom be néhány európai országban. (7. táblázat) 7. táblázat. Az ökológiai gazdálkodás paraméterei néhány európai országban 2004-ben Ország Ökoterületek Ökoterületek aránya a Ökogazdaságok nagysága mezıgazdasági területbıl száma (ha) (%) (db) Szlovénia , Ausztria , Csehország , Lengyelország , Olaszország , Szlovákia ,3 127 Litvánia , Észtország ,5 810 Lettország , Ciprus 986 0,7 225 Málta ,4 20 Bulgária ,21 82 Románia , Forrás: Saját szerkesztés, Bavec, 2006, Hartl - Sedy, 2006, Moudry - Kalinova, 2006, Sniady - Bruchal, 2006, Ciannamea - Bitar, 2006, Fehér - Venglovsky, 2006, Feiziene - Rasomavicius, 2006, Vetemaa, 2006, Zarina, 2006, Papastylianou, 2006, Causon, 2006, Koutev, 2006, Toncea et al., 2006 alapján Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése Európában folyamatos és az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyága, illetve az ökogazdaságok száma nı, ettıl függetlenül országonként jelentıs különbségek vannak. A különbségek okai az eltérı nemzeti agrárszabályozásokban és a különbözı fogyasztói jellemzıkben keresendık. 32

39 Szlovéniában 2004-ben az ökoterületek 47,6%-át a gyep területek adták és meglepıen alacsony volt (3,7%) a szántó aránya. Szlovénia már kidolgozta az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó nemzeti akcióprogramját, amelynek 2015-ig megvalósítandó célkitőzése, hogy a farmok 15%-án, a mezıgazdaságilag hasznosított terület 20%-án ökológiai gazdálkodást végezzenek. További cél, hogy az ökológiai gazdaságokban termelt élelmiszerek 10%-os piaci részesedést érjenek el és a turisták számára látogatható ökogazdaságok számát - jelenleg megháromszorozzák. [Bavec, 2006.] Ausztriában az összes mezıgazdasági vállalkozás 11%-a választotta az ökológiai gazdálkodást. A mővelési ágak közül a gyep (52%) és a szántó (31%) a legjelentısebb. Az ökotermékek forgalmazásában a szupermarketeknek van a legnagyobb (75%) jelentıségük. [Hartl - Sedy, 2006.] Ausztriához hasonlóan Csehországban is az ökológiai gazdaságokban a mővelési ágak közül a gyep (89,4%) dominál. Az ökológiai növénytermesztés támogatását a 2003-as 110 euro/ha szintrıl 2004-re euro/ha értékre növelték. [Moudry - Kalinova, 2006.] Csehországban az 1998-as normatív támogatás bevezetésével 4 év alatt tízszeresére nıtt a termıterület nagysága. Lengyelországban az ökoterületek 47%-a gyep és a szántó (40%) részaránya is jelentıs. A legnagyobb területtel a kalászos gabonák rendelkeznek, búzát, árpát és zabot termesztenek a területek többségén. [Sniady - Bruchal, 2006.] Olaszországban a évi vetésszerkezetben a legfontosabb növények a durum- (57,1%) és ıszi búza (13,8%), valamint az árpa (8,8%) és a szemes kukorica (7,9%) volt. Az ország ökotermékekbıl exportır. Gyenge pont, hogy a termelés (déli részek) és a feldolgozás (északi vidék) földrajzilag elkülönül, továbbá magasak a termelés és elosztás költségei. [Ciannamea - Bitar, 2006.] Szlovákiában 2004-ben az ökoterületek 71,2%-a legelı és 28,2%-a szántó volt. Az ökológiai gazdálkodásban problémát a gyenge ökopiac hálózat jelent. [Fehér - Venglovsky, 2006.] Észtországban 2004-ben az ökológiai növénytermesztés 97 euro/ha, a zöldség és ültetvényágaztok 241 euro/ha támogatást kaptak, míg a gyep területek után 74 euro/ha járt, ha hektáronként 0,1 számosállatot feltételezünk és legalább az állatállomány felét az ökológiai állattartás szabályai szerint tartják ben a magán tanúsítást és ellenırzést az állami rendszer váltotta fel. [Vetemaa, 2006.] Lettországban 2004-ben az ökogazdaságok 36%-a kizárólag növénytermesztéssel foglalkozott. A mővelési ágak közül a szántó (50,1%) és a gyepterület (48,2%) emelkedik ki. A vetésszerkezetben a legfontosabb növények a gabonafélék, a burgonya, az ipari növények és a gyümölcsök. Problémát jelent a talajok csökkenı N készlete a tápanyag-utánpótlás hiányosságai miatt. [Zarina, 2006.] 33

40 Cipruson az ökológiai gazdálkodás jelentısége még alacsony, az ökoterület 70%-án olivát termesztenek. [Papastylianou, 2006.] Málta szigetén az ökoterület 50%-án zöldségnövényeket és 20%-án gyümölcsöt termesztenek. A gabonafélék aránya 5% körüli. [Causon, 2006.] Bulgáriában az ökológiai gazdálkodásban megtermelt termékek többsége nyersen kerül forgalomba, alacsony a feldolgozás aránya. Az ökogyümölcs volumene magas, az elıállított termék mennyisége 2004-ben tonna volt. Az ország rendelkezik nemzeti stratégiával, amelynek célkitőzései között szerepel az ökopiacok fejlesztése, 2013-ig a szántó terület 8%-ának ökomővelésbe vonása, 2007-re az ökológiai gazdálkodás jogi szabályozásának kialakítása, és a szaktanácsadási, ellenırzési, tanúsítási rendszerek fejlesztése. [Koutev, 2006.] Romániában az ökológiai gazdálkodásban a szántóé a legfontosabb szerep (az ökoterületek 56,23%-a) és dominál a gabonák részaránya a vetésszerkezetben. [Toncea et al., 2006.] Ökológiai gazdálkodás Magyarországon Magyarországon árutermelés céljával az 1980-as évek közepén indult az ökológiai gazdálkodás. A hazai ökológiai gazdálkodás világra jövetelében és fejlıdésében elévülhetetlenek az 1983-ban alakult Biokultúra Klub érdemei, ami 1987-ben országos egyesületté alakult és egyre több gazdálkodó figyelt fel a 36 vidéki csoport tevékenységében szervezett kurzusokon az ökológiai gazdálkodás elınyeire. [Márai, 1997.] A termelés ellenırzését, a termékek minısítését ekkor még a holland SEC végezte, majd az 1980-as évek végére a Biokultúra Egyesület annyira megerısödött, hogy elıbb a SEC-kel együtt, majd 1991-tıl önállóan végezte ezt a munkát. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás a nyugat-európai gyakorlathoz képest késéssel ugyan, de Közép-Kelet-Európában elsıként indult. Az elınyünket a szomszédos országokhoz képest csak az 1990-es évek elejéig tudtuk fenntartani, addigra ugyanis ezekben az országokban (Csehország, Szlovákia, Lengyelország) az ökológiai gazdálkodás jelentıs állami elismerést, és ezzel támogatást is kapott, ami az ottani ökológiai gazdálkodásra átállni kívánóknak nagy lendületet adott. A magyar állam azonban a szomszédos országokhoz képest késıbb ismerte el e tevékenység jelentıségét, ezért az ökológiai gazdálkodás lassabban indult fejlıdésnek. [Tóth, 2005.] Az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyságának és az ökológiai gazdálkodással foglalkozó gazdaságok számának változását a 4. ábra mutatja. 34

41 Db Ökoterületek nagysága Év Ökogazdaságok száma ábra. Az ökogazdaságok számának és az ökoterületek nagyságának alakulása ( ) Forrás: Saját összeállítás, Roszík et al., 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, illetve a alapján 2003-ról 2004-re nıtt mind az átállási, mind az átállt területek nagysága. A legnagyobb területváltozás a szántó, a rét és a legelı kategóriában következett be, az egyéb termıterületeknél csökkenés volt megfigyelhetı ben és 2006-ban szintén csökkenés volt tapasztalható mind az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyságában, mind az ökológiai gazdálkodással foglalkozó gazdaságok számában. Az ökológiai gazdálkodásba vont összes terület csökkenése úgy következett be, hogy az átállt területek nagysága továbbra is nıtt, ugyanakkor az átállás alatt lévı területek nagysága esett vissza, ami az átállási, változtatási hajlandóság csökkenését jelzi. Az átállási kedv a szántó mővelési ágban jelentısen, míg a rét, legelı, ültetvény kategóriában kis mértékben csökkent. (8. táblázat) 2006-ban ökogazdálkodó hektáron gazdálkodott. Az összes terület 73%-a ( ha) már átállt terület volt. Az átállási kedv 2006-ra tovább csökkent, az átállási szántó terület kevesebb volt mint ha. Az átállási, már átállt és az összes terület mővelési ágankénti megoszlása kis mértékben eltér egymástól. (3. melléklet) 2003-ban még az átállási területek 55%-a szántó volt, addig 2006-ra ez az arány 33%-ra csökkent és emellett a rét, legelı aránya az összes átállási területen belül 35%-ról 64%-ra nıtt. 0 Ha 35

42 8. táblázat. Az ellenırzött területek hasznosítása (ha) Év Megnevezés Szántó Rét, legelı Ültetvény Egyéb termıterület Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Forrás: Roszík et al., 2004; 2005; 2006; ben még az összes terület 42%-a volt átállás alatti, ami 2006-ra 24%-ra csökkent. Pozitívumként értékelhetı, hogy az átállt ültetvények aránya is kis mértékben növekszik, hozzájárulva talán a nagyobb hozzáadott értéket jelentı ágazatok megtelepedéséhez és a feldolgozottság és feldolgozó ágazatok növeléséhez. A termıterület bıvítésének megtorpanása a piaci telítıdést (is) tükrözheti. A növénytermelésének terület adatait vizsgálva megállapítható (4. melléklet), hogy a magyar ökológiai gazdálkodás termelési szerkezetében a növénytermesztésen belül is a szántóföldi növénytermesztés túlsúlya figyelhetı meg, amely sajnálatos módon a kedvezıtlen biológiai, gazdasági és piaci hatások ellenére sem változott. A szántó mővelési ágat döntı többségben gabonafélék foglalják el és ezen belül is búza és kukoricatermesztéssel hasznosítják a legnagyobb arányban. A kiemelkedıen magas részarányú gabonatermeléssel 2006-ban Magyarország a világ ökogabona-termı területének listáján a 13. helyet, a legnagyobb öko-búza termıterülettel rendelkezı országok között pedig a 6. helyet foglalta el. [Willer - Yussefi, 2007.] Kedvezıtlen, hogy csökken, illetve alacsony a zöldség- és gyümölcs, ültetvény-ágazatok aránya, valamint az ökológiai vetımagtermesztés sem mutat jelentıs növekedést. Az ökológiai állattartásnak és a magyar fogyasztók által is keresett zöldségek és gyümölcsök termesztésének csupán csekély szerep jut. A magyar ökológiai gazdálkodás termelési szerkezetérıl elmondható, hogy a növénytermesztés és az állattartás aránya torz, hiszen 2006-ban ökológiai állattartással csupán 148 gazdaság foglalkozott, összesen számosállat állománnyal, amelynek jelentıs részét (76,7%-át) a szarvasmarha állomány adta. (9. táblázat) 36

43 Az ökológiai állattartás kis létszám-aránya 2005-rıl 2006-ra további csökkenést mutat. 9. táblázat. Az ökológiai állattartás (számosállat) Állatfaj Baromfi 85,40 147,20 144,15 108,02 Bivaly 289,20 327,40 348,10 345,30 Juh 2 273, , , ,95 Kecske 260,50 252,80 200,88 284,42 Ló 341,20 247,30 209,80 386,74 Öszvér 1,40 Sertés 444,80 703,50 527,19 655,80 Szamár 12,50 32,80 19,30 20,70 Nyúl 0, ,10 Gímszarvas 23,15 Szarvasmarha 7 503, , ,60 Összesen , , , ,03 Forrás: Roszík et al., 2004; 2005; 2006; Magyarországon az ökológiai gazdálkodás terjedésének megállását és az ökológiai gazdálkodásba vont területek és az ökológiai gazdaságok számának csökkenését egyértelmően az átállási kedv csökkenése okozza. Padel (2001a) általánosságban az átállási kedvet csökkentı tényezınek tekinti a jövıbeni piac kiszámíthatatlanságát, az árkockázat növekedését és ide sorolja az állam ökopiaci árak stabilizálásához kapcsolódó beavatkozásainak a hiányát. Az ökológiai gazdálkodásra történı átállást olyan intézményi tényezık és problémák is nehezítik, mint az ellenırzés és a tanúsítás terhei. Véleménye szerint társadalmi visszafogó tényezı, hogy a gazdák félnek, hogy az átállással kirekesztıdnek és ennek révén konfliktusokba kerülnek. Szerencsére ennek jelentısége az ökológiai gazdálkodás egyre szélesebb körben történı elfogadásával jelentısen lecsökkent. Padel - Lampkin (1994), valamint Mansvelt - Mulder (1993) az átállást korlátozó tényezıket csoportokba sorolja. Megkülönböztetnek termelési, piaci, intézményi és társadalmi átállást korlátozó/gátló tényezıket. A termeléshez kapcsolódó gátló tényezınek ítélik a technikai/technológiai és pénzügyi információk hiányát és az átálláshoz kapcsolódó nagyobb kockázatot. Ezzel szemben a hazai szakirodalom szerint a lassú piaci térnyerés okai a magasabb árakban, az értékesítı hálózat szervezetlenségében és információhiányban, a technika, technológia viszonylag alacsony színvonalában kereshetık. Jelenleg a hagyományos mezıgazdaság technikai, pénzügyi kondíciói sokkal jobbak, nem is beszélve a kereskedelmi alaphálózat nagy sőrőségérıl, programozottságáról, szervezettségérıl. Magyarországon 2001-ben 8-9 milliárd forintot tett ki az ökológiai gazdaságokban elıállított élelmiszerek értéke, [Szente, 2005.] ami a teljes élelmiszerfogyasztás értékének mindössze 0,5%-a. [Oszoli, 2002.] 37

44 2003-ban milliárd forintnyi bevételre számíthattak az ökológiai gazdaságok, ami azt jelenti, hogy a termıterület gyorsabban nıtt, mint a bevétel. A kereslet azonban nem tudta követni a termelésben bekövetkezett gyors növekedést, így értékesítési problémák alakultak ki az ökotermékek piacán, amit csak fokoz, hogy az európai ökopiac egyes részterületei lassan telítıdnek, a hazai ökológiai gazdálkodás termékszerkezete pedig az igényekhez képest korszerőtlen. A termés százalékát exportálták, a legtöbb magyar ökológiai gazdaságból származó áru az EU-ba - Németországba, Ausztriába, Angliába, illetve Svájcba - került. Az uniós piacon ugyanakkor a szántóföldi növények értékesítésében egyre élesebb a verseny. Molnár és Mokry (2000) szerint a hazai ökológiai gazdálkodás exportorientáltsága egyrészt arra vezethetı vissza, hogy az ökológiai gazdálkodás népszerősítésében az 1980-as évek végén nyugat-európai szakemberek vettek részt, azonnali piacot biztosítva a termékeknek; másrészt hazánk viszonylag hamar 1995-ben felkerült az EU harmadik országainak listájára, ami piacképessé tette a hazai ökotermékeket Nyugat-Európában. Ehhez társult még a hazai ökogazdálkodók tıkehiánya és az ökotermékek feldolgozásának nehézségei, ami vélhetıen szintén hozzájárult az exportorientáltság növeléséhez. Magyarországon az ökológiai gazdálkodást elsısorban az segítette, hogy Európa egyes országaiban a kereslet sokáig nagyságrenddel meghaladta a kínálatot. Ez ma már nem így van, de az árszintbeli különbség miatt továbbra is érdemes Magyarországon vásárolni. A fogyasztók célja az ökotermék-vásárlással az, hogy saját egészségüket javítsák, illetve, hogy hozzájárulhassanak a természet megóvásához a fenntartható gazdálkodás környezetkímélı volta által, amely szerencsés esetben átfedésben van a termelı céljaival. Az ökológiai gazdálkodás környezetterhelés csökkentésében elismert szerepét az is mutatja, hogy a fejlett európai országokban nem korlátozzák termelésüket, most és késıbb sem tervezik kvóták bevezetését. Szakály (2004), valamint Lakner és Sarudi (2004) is az ökológiai gazdálkodás és a fogyasztás növekedését prognosztizálták 2004-ben, és már akkor jelezték, hogy az ökotermékek várhatóan sosem válnak majd tömegtermékekké, hanem egy bizonyos piaci szegmens (niche) elvárásait teljesítik, mégis meg kell találni azt a piaci egyensúlyt, ahol a kínált termékre még van fizetıképes kereslet. Magyarországi körülmények között Takács és társai (2003), Európára vonatkozóan Járási (2006) matematikai-statisztikai modellekkel írta le az ökológiai gazdálkodás terjedését, a várható kereslet és kínálat alakulását, valamint a piaci telítıdés folyamatát és ütemét. A kereslet bıvülésével az ökológiai termékeket fogyasztók között meg lehet különböztetni az ideológiai indíttatást, a tömeg-fogyasztókat (minıség- és egészségtudatosak), valamint a piaci sznobokat. [Takács, 2007.] 38

45 2. 6 A termelési technológia és a gazdálkodás paramétereinek változása az ökológiai gazdálkodásban Környezeti szempontból kiegyensúlyozott és egyben gazdaságos, hosszú távon mőködıképes gazdaságok csak úgy alakíthatók ki, ha azok tervezése a természeti és az agroökológiai, termıhelyi feltételekbıl, a helyi tradíciókból, azaz összefoglalóan az adottságokból indul ki, és ezek a szándékoknak, hosszú távú érdekeknek és a piaci lehetıségeknek megfelelıen kerülnek hasznosításra. Az integrált gazdaságtervezés lényege, hogy a gazdálkodás során az üzleti célokat és a környezetgazdálkodást összehangolja, lehetıséget adva a gazdának a termelési szerkezet, valamint a környezet beható vizsgálatára, amelynek eredményeként kiválasztható az ökonómiai és ökológiai szempontok szerint is optimális tervváltozat. [Podmaniczky et al., 2004.] Az ökológiai gazdálkodást nem lehet azonnal megkezdeni, hiszen ezt hosszabb ellenırzött folyamat elızi meg. Az elsı év - 12 hónap - konvencionális idıszak, amelynek a termékeit még teljesen hagyományos módon kell értékesíteni. A második évben betakarított növény már az úgynevezett átállási termék kategóriába tartozik, amelyik az ökológiai termékek piacán már nagyon jól értékesíthetı, különösen, ha takarmánycélú. Az állati eredető ökotermékek - tej, hús stb. - szabályozása ugyanis lehetıvé teszi, hogy a felhasznált takarmány 30%-a átállási termék legyen. Így az ökoterméket elıállító érdekeltté válhat abban, hogy saját drága ökotakarmánya helyett olcsóbb átállási terméket vásároljon, ami által kedvezıbb ökonómiai helyzetbe kerül. Ha saját magának állít elı átállási takarmánynövényt, úgy az 60%-ban használható fel állati ökotermék elıállítására. A 24 hónap után elvetett növények termése már valódi ökotermékké válhat, természetesen a szabályzók teljes betartása mellett. Az ökológiai gazdálkodásra való áttérésnek számos olyan fizikai, gazdasági és szociális hatása van, amely különbözik a már beállt ökológiai gazdálkodási rendszerekétıl. A termelık vélhetıen azért mozdulnak az ökológiai gazdálkodás irányába, mert a szokványos gazdálkodás feltételei egyre inkább kimerülnek. Jelentıs a tıkehiány, nem jut elegendı pénz az input anyagok megvásárlására, vagy éppen a terhelt környezet nem alkalmas valamilyen okból a termelésre A termelés szervezése, a termesztéstechnológia változása A konvencionálistól eltérı termesztés esetén megváltoznak a termesztéstechnológia elemei és az elemek egymáshoz viszonyított aránya. Fließbach - Mäder (2006) összehasonlítása szerint a konvencionális termelésben a tápanyag-utánpótlást fıleg mőtrágyával oldják meg, ezzel szemben az ökológiai gazdálkodás a szervesanyagok, trágyák használatára törekszik. 39

46 A gyomszabályozásban a konvencionális termelés során a herbicideké a fı szerep, míg az ökológiai gazdálkodásban a mechanikai és indirekt eszközöket alkalmazzák. A növényvédı szerek helyett a növényvédelemben kivonatokat alkalmaznak és a biológiai lehetıségeket használják ki. A konvencionális termelés hozamfokozói helyett egyéb (biodinamikus) preparátumokat használnak. Ennek következményeként a tápanyag utánpótlás mennyisége alacsonyabb, az energia és mesterséges anyag felhasználás kisebb, viszont nagyobb a természetes anyagok szerepe. Az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett - külön tételesen felsorolva (pozitív lista) - bizonyos mesterséges anyagok alkalmazása növényvédelmi céllal vagy trágyázó- talajjavító anyagként. A lista elérhetı a Biokontroll Hungária Kht honlapján ( A termesztés technológia legfontosabb elemei A vetésforgó az ökológiai gazdálkodás alapköve. Erre tervezhetı a tápanyagellátás, a növényvédelem és a talajmővelés rendszere. A vetésforgóval lehet megváltoztatni a leghatékonyabban azokat a hosszú távon ható tényezıket, amelyek a gazdaságok tevékenységét megfeleltetik az ökológia és a fenntarthatóság követelményeinek. A vetésforgót úgy kell összeállítani, hogy az elısegítse a talaj termékenységének fenntartását és fokozását, valamint a talaj szerkezetének megırzését és javítását. A helyes vetésforgó segít a gyomok és a kórokozók - kártevık elleni preventív védelemben - a károsítási lánc megszakításával -, valamint a szél és vízerózió csökkentésében és a tápanyagveszteség csökkenésében. A szuperintenzív, növényvédı szer-igényes fajtákat, a tájgazdálkodásba legjobban beillı, a helyi feltételekhez jól alkalmazkodó kultúrák helyettesítik. Bizonyos növények (köztes növények) azért kerülnek be a vetésszerkezetbe, mert sajátos tulajdonságai révén kedvezı hatást gyakorolnak a következı idıszak termelésére. Ezek a növények javítják (konzerválják) a tápanyagforgalmat, szerepük lehet a gyomszabályozásban, a kártevık elszaporodásának megakadályozásában, javítják a talaj állapotát. Néhány növény ezek közül egyszerre több funkciót is teljesít. Angliában 15 ilyen növény vetésváltásba történı beiktatásának talajszerkezetre, talajminıségre, gyomszabályozásra és kártevıkre gyakorolt hatását vizsgálták, valamint mérték az agronómiai és jövedelmezıségi hatásaikat is. [Smith, 2002.] Hasonló vizsgálatokat végeztek szlovák kutatók, akik a vetésváltás és az ökológiai termesztéső árpa hozama közötti kapcsolatot elemezték és megállapították, hogy cukorrépa, illetve ıszi búza után adta az árpa a legnagyobb hozamot, míg a legkisebb terméseredményt kukorica elıvetemény után takarították be. [Klimeková - Lehocká, 2006.] 40

47 Szente (2005) a vetésforgó, mint alapelv fontosságát elismeri, de hozzáteszi, hogy a gazdaságok kereskedelmi kapcsolatait általában a fı termékük esetén a monogenitás jellemzi, azaz a vetésforgó miatt termelt (további) növényeket pedig a legtöbbet ígérı vevınek, nagy gazdasági kockázat mellett értékesítik. A talajmővelést vizsgálva megállapítható, hogy a hagyományos és az ökológiai gazdálkodás között lényeges különbség nem mutatható ki. Az alapmővelés elemei lényegesen nem térnek el. Svájci kísérletek szerint csökkentett talajmővelés mellett az ıszi búza hozama (4,43 t/ha) 16%-kal volt alacsonyabb, ugyanakkor a napraforgó termesztésben a csökkentett talajmőveléssel 5%-kal nagyobb (3,33 t/ha) átlagtermést értek el. A talajmővelés megváltoztatásának jelentıs hatása van a gyomosodásra. Napraforgóban a vizsgálat második évében 47% volt a sorok közötti gyomborítottság a csökkentett talajmővelésnél, ezzel szemben csak 20% a mővelt területen. Ez a tény növelheti a következı évek gyomosodásának kockázatát. [Berner et al., 2005.] A tápanyag-utánpótlás rendszere lényeges különbségeket mutat. A hagyományos termelésben a tápanyag-utánpótlás fıbb elemei a mőtrágyák és a szerves trágyák. Az ökológiai gazdálkodásban a mőtrágyák és hozamfokozók használata nem engedélyezett, így a tápanyagok visszapótlása természetes úton, szerves trágyával, istállótrágyával, zöldtrágyával, komposzttal, a növényi maradványok visszaforgatásával és a helyes vetésforgó (pillangósok) megtervezésével történik. Dán kutatók [Jacobsen et al., 2005.] szerint lehetséges a GPS technológia alkalmazása az ökológiai gazdálkodásban is, mert nem áll mindig rendelkezésre megfelelı mennyiségő trágya és igyekeznek ezt a legjobban hasznosítani, másrészt költséggazdálkodási szempontok is indokolják a GPS használatát. Ennek hatására méréseik szerint 3% körüli hozamnövekedés érhetı el. A tápanyag-utánpótlásban fontos szerepet kapnak még a zöldtrágya növények is. A pillangós virágú növényekkel megközelítıleg annyi szerves anyag és nitrogén kerül a talajba, mint 14 t/ha istállótrágyával. Mégsem vehetı teljesen egyenértékőnek, mert a zöldtrágya szerves anyaga sokkal könnyebben bomlik el, ezért hatása a talajban rövidebb ideig tart. Kemenesy (1972) adatai szerint a pillangósok a növényfajtól és a talajadottságtól függıen évi kg/ha nitrogénnel gazdagítják a talajt. A lucerna feltörésekor visszamaradó gyökérzet nagy mennyiségő szerves anyaggal javítja a talaj állapotát. A 3-4 éves lucerna gyökérmaradványa hektáronként 7,5 t szerves anyagot tartalmaz, így trágyázó értéke kb. 30 t istállótrágyának felel meg. [Radics, 2001.] A gyomok elleni védekezés módszerei eltérnek a termesztési eljárások függvényében. A szántóföldi növénytermesztésben a gyomnövények jelentıs terméscsökkentı tényezıként szerepelnek, közvetlen és közvetett kártételükkel az összes termésveszteség mintegy 30%-át okozhatják. [Strobel, 1991.] 41

48 A gyomnövények, függetlenül a gazdálkodási módtól, a vetett kultúrnövénytıl, az idıjárástól, mindig megjelennek. Különbség csak a faji összetételben és a mennyiségi viszonyokban van. Míg a konvencionális termelésben a gyomszabályozást döntıen kémiai vegyszerek alkalmazásával, illetve talajmőveléssel oldják meg, addig az ökológiai gazdálkodásban elsısorban a prevencióra kell fektetni a hangsúlyt. A gyomszabályozás az ökológiai gazdálkodásban nem végezhetı egyetlen módszerrel, a védekezésnek komplex rendszerként kell mőködnie. Ennek legfıbb elemei a helyes vetésforgó kialakítása, a megfelelı talajmővelés, a fajtaválasztás, alávetés, köztesnövények használata, a mőveletek idızítése és a növénymaradványokkal vagy más anyagokkal történı mulcsozás. A közvetlen beavatkozást (a mechanikai, a termikus és a biológiai gyomszabályozás különbözı formáit) másodlagosnak kell tekinteni. Fontos a gazdaság gyomflórájának feltérképezése: a gyomnövényzet faji összetételének, területborítási százalékának, gyakoriságának, életformarendszereinek megállapítása. Mansvelt és Mulder (1993) szerint az intenzív mőveléső területekhez képest az ökoterületeken akár hétszer több gyomfaj jelenhet meg. Ezzel ellentétes eredményre jutott Dorner (2006), aki az ökológiai gazdálkodás szántóföldi kultúráiban alacsony gyomfaj-számot állapított meg (5-15 faj, kultúrától függıen), tehát a 12 éve folyó ökológiai gazdálkodás nem eredményezett diverzebb gyomnövényzetet, és ritkább vagy különlegesnek számító gyomfaj sem jelent meg a felvételezett területen. Az ökológiai gazdálkodású búza táblában, minimálisan ugyan, de nagyobb a gyomborítás, mint a konvencionális gazdaság búza táblájában, ugyanakkor az ökológiai gazdaság borsó táblájának összgyomborítási értéke kétszerese - háromszorosa volt a konvencionális területen mértnek. Eredményei szerint az ökológiai gazdálkodásban herbicidek használata nélkül is elfogadható szinten tartható a gyomosodás, mivel a gyomszabályozás agrotechnikai módszerei és mechanikai mőveletei is elszegényítik a gyomflórát. Egy dán kutatás szerint lehetıség nyílik a széles sortávú növényeknél a sorok közötti gyomirtásra hıkezelési eljárással, illetve már bizonyos helyeken alkalmaznak gyomrobotot is. [Sørensen - Nielsen, 2003.] Egyes ágazatokban ezáltal a munkaerı költség csökkentése nagyobb mértékő, mint a gépköltségek növekedése, így a vizsgálatukban a veszteséges répatermesztés nyereségessé volt átfordítható. [Jacobsen et al., 2005.] 42

49 Összefoglalva a gyomszabályozás legfontosabb elemei: Megelızés Biológiai védekezés Agrotechnikai védekezés: - Termıhely helyes megválasztása, - Fajtaválasztás, - Fertızésmentes szaporítóanyag, talaj és öntözıvíz biztosítása, - Vetésváltás, vetésforgó betartása, - Helyes tápanyagellátás, - Megfelelı talajmővelés, - Vetésidı, tenyészidı betartása, - Megfelelıen (idıben) végzett növényápolás, gyomirtás, - Fertızött növények, növényi részek megsemmisítése, - Vektorok kiiktatása, - Kedvezı növénytársítás, - Megfelelı állománysőrőség biztosítása, - Tarló, a tarlóhántás, a tarlóápolás. Mechanikai gyomszabályozás: - Megfelelı talajmővelési eljárások alkalmazása, - Kaszálás, - Talajtakarás, - Kézi kapálás, gyomlálás, - Gyomféső használata. Fizikai gyomszabályozás: - Gyomperzselı használata, - Takarás (papírtakarás, fehér fólia, illetve fekete fólia), - Talajsterilizálás. A betegségek és kártevık elleni védekezés is hasonló elvekre kell, hogy épüljön, mint a gyomszabályozás. Míg az iparszerő termelésben jól meghatározott vegyszerekkel írthatók a kártevık, addig az ökológiai gazdálkodásban a megelızés a cél és csak másodlagos eszköz a tényleges beavatkozás. Ahol közvetlen beavatkozás szükséges, a termesztési szabályzat számos biológiai védekezési formát engedélyez. Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében a célkitőzés az, hogy a kártétel olyan szinten maradjon, amely a gazdálkodás eredményességét nem veszélyezteti, és ennek elsıdleges eszközének pedig az erıs, egészséges, a károsítást ezért könnyebben elviselı növényállományt kell biztosítani. 43

50 Az átállási idıszak (két év, évelı kultúráknál három év) növényvédelmi indokoltsága kettıs; egyrészt a talajon, növényen levı növényvédı szerek maradványai - ha vannak - eltőnjenek, másrészt annak esetleges káros hatásaitól mentesüljön az élettársulás, meginduljon a károsító szervezeteket korlátozó élılények betelepülése, amelyek aktivitása részese az erıs, ellenálló növényállománynak. A károsítók elterjedésének megakadályozását a genetikailag nem módosított rezisztens és toleráns fajták alkalmazásával, a talajmőveléssel és a károsítók természetes ellenségei számára kedvezı körülmények biztosításával, a vetésforgóval és ezek kombinációival lehet elérni. Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmi eszköztára szinte teljesen ugyanaz, mint a konvencionális gazdálkodásban alkalmazott növényvédelemé, de itt a megelızés súlya, szerepe nagyobb, mivel az ökológiai gazdálkodásban elkövetett hiba késıbb más növényvédelmi eszközökkel (permetezés, biológiai védekezés stb.) nem orvosolható. Biológiai védekezés: - Természetes ellenségek. Fizikai védekezés: - Összegyőjtés, - Csalogatás, - Riasztás, - Hıkezelés, - Izolálás. Védekezés kémiai anyagokkal: - Engedélyezett növényvédı szerekkel A hozamok változása Az átállási idıszak alatt bekövetkezik egy nyilvánvaló hozamcsökkenés, ami nagyobb mértékő, mint ami egy beállt ökológiai gazdaságban tapasztalható. Ez azzal magyarázható, hogy a biológiai folyamatoknak (mint például a N-fixáció, valamint a vetésforgó gyomokra, kártevıkre és betegségekre gyakorolt hatása) idıre van szüksége. A hozam mennyiségének csökkenése egyrészt annak köszönhetı, hogy megváltozik a gazdálkodás gyakorlata, másrészt lehet hibák és helytelen cselekedetek eredménye, amiket elkerülhetünk a begyőjtött információkkal és tervezéssel. Az ökológiai mezıgazdasággal kapcsolatban gyakran kifogásolják, hogy alacsony termésátlagokat érnek el. A szakirodalomban sok egymásnak ellentmondó adat található, ezek általában az ökológiai gazdálkodás esetén valóban mintegy 10-20%-os csökkenést mutatnak. 44

51 Néhány növény hozamának konvencionális és ökológiai termesztésbıl származó adatait a 10. táblázatban hasonlítottam össze között végzett amerikai vizsgálatok [Lokeretz et al., 1981.] azt találták, hogy a kukorica termésátlaga 3-7%-kal, a szójáé 6%-kal, a búzáé 23%- kal, a zabé 1%-kal volt nagyobb a hagyományos farmon az ökológiaihoz képest. Vine és Bateman (1981), valamint Stanhill (1990) is végzett összehasonlító vizsgálatokat és az elızıekhez hasonlóan 10-30%-kal kisebb terméseredményt állapított meg az ökológiai termesztésben. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a különféle növénykultúrák eltérı hozamváltozásokat produkálnak. A kukorica, a búza és az almaterméső gyümölcsök hozama nagyobb mértékben, a hüvelyeseké és a zöldségféléké általában kisebb mértékben csökken. A szójabab és a zab sok esetben az ökológiai gazdálkodásban szerepelt magasabb hozammal. Szente (2005) Lokeretz (1981) eredményeihez hasonlóan a gabonanövények 20-30%-os terméscsökkenést tapasztalt, míg véleménye szerint olajtök, torma, burgonya és sárgarépa esetén megfelelı odafigyeléssel a konvencionális gazdálkodáshoz hasonló eredményt lehet elérni, sıt kismértékben azt meg is lehet haladni. [Szente, 2005.] Dorner (2006) megállapította, hogy 2000-ben az ökológiai termesztéső búza hozama 3,6 t/ha volt, ezzel szemben a konvencionális termelés intenzív mőtrágyázással és többszöri kémiai növényvédelemmel 7,0 t/ha átlaghozamot adott. Az ökológiai gazdálkodásban elért hozam a konvencionális termelés hozamának 51%-át tette ki. Offermann - Nieberg (2000) véleménye szerint a gabona esetében az elıbb ismertetett vizsgálatok eredményénél nagyobb a hozamkiesés és a gabonanövények hozama csak a 60-70%-át éri el az a konvencionális hozamnak, de a zöldség és állati termékek hozama közelít a konvencionális gazdaságokéhoz. A gyepek a konvencionális termelés hozamának %-át érik el. Stöppler (1988) 23 ıszi búza-fajta ökológiai gazdálkodásban elért termését hasonlította össze az iparszerő termesztésben elért eredményekkel és rámutatott arra, hogy 4,5 t/ha termésszintig a hozamok közel egyenlık, de a termésszint emelkedésével nı a két termelési mód termésátlagai közötti különbség. Podmaniczky és társai (2002) szerint az ökológiai gazdálkodásban a konvencionális termelés hozamainál nagyobb eredmény is elképzelhetı, például lucerna, zab és szója esetén. Ebbıl az a következtetés vonható le, hogy azoknak a növényeknek, amelyek érzékenyek a nitrogénhiányra (kukorica, búza, burgonya) sokkal valószínőbb, hogy kisebb lesz a termésátlaguk. A lucerna, szója és zab kevésbé érzékeny a nitrogénre, így a konvencionális termelés eredményéhez hasonló vagy annál nagyobb lehet a termésátlaguk. [Radics, 2002.] 45

52 Dabbert (1990) vizsgálatai kimutatták, hogy az ökológiai mővelési mód kezdetétıl eltelt idı és a termésátlag növekedése között összefüggés mutatható ki. Dabbert eredményeit Fejıs és munkatársai (2003) is megerısítik, mert vizsgálataik szerint az ökológiai gazdálkodásra való átállás kezdeti idıszakában sok esetben terméscsökkenés következhet be, de az egyensúly beállta után már biztonsággal lehet számolni jó közepes terméssel. Az átállás szükségszerően maga után vonja az eredmények csökkenését, egészen egy egyensúlyi szint beálltáig. A 3-4. év után, mire beáll a növényszerkezet, a vetésváltás és a vetésforgó, ezek a lemaradások mérséklıdnek. [Radics, 2002.] 10. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásban és a konvencionális termelésben elért hozamok összehasonlítása Növény Hozam (t/ha) Hozam- Vizsgálat Konven- kiesés Ökológiai helye cionális % Forrás Búza 3,9 4,5 13 Svájc Steinmann, ,08 4,07 0 Németország MELU, 1977 Schönberger, ,72 5,78 18 Magyarország, 1994 in Radics 2002 Schönberger, ,8 6,04 4 Magyarország, 1995 in Radics , Magyarország, 2000 Dorner, ,3 9,1 20 Anglia Cormack, ,20 8,30 37 Hollandia Vereijken, ,4 7,4 40 Anglia Wookey, ,1 6,4 36 Magyarország, 2004 Mile, 2006 Kukorica 4,4 4,7 6 Svájc Steinmann, ,8 9,6 29 Magyarország, 2004 Mile, 2006 Borsó 3,5 3,8 8 Anglia Firth, 2002 Zab 4, Svájc Steinmann, ,9 3,66-7 Németország MELU, 1977 Árpa 3,9 4,5 13 Svájc Steinmann, ,05 4,22 4 Németország MELU, ,16 5,15 39 Magyarország, ,85 7,3 20 Magyarország, ,46 5,05-8 Magyarország, 1995 Schönberger, 1996 in Radics 2002 Burgonya 22,8 22,7 0 Németország MELU, ,3 42,4 43 Anglia Cormack, ,8 51,4 54 Hollandia Vereijken, 1986 Napraforgó 2,3 3,65 37 Magyarország, 2004 Mile, 2006 Forrás: Saját összeállítás 2 2,36 15 Magyarország, ,83 2,19 16 Magyarország, ,94 2,31 16 Magyarország, ,13 2,15 1 Magyarország, 1995 Schönberger, 1996 in Radics

53 A hozamokban jelentıs ingadozások figyelhetık meg, például ıszi búzából angol ökogazdaságban 2001-ben 5,96 t termést takarítottak be hektáronként, 1998-ban pedig 7,93 t/ha volt a termésátlag. Burgonyából 1998-ban hektáronként 14,66 t termett 2000-ben pedig 28,77 t/ha volt a hozam. Jelentıs ingadozás volt megfigyelhetı tavaszi árpában is, 1999-ben 2,98 míg 2000-ben 5,32 t/ha volt az átlagtermés. [Cormack, 2002.] Végezetül hangsúlyozni kell, hogy miközben az ökológiai termesztési technológia közel hasonló eredményeket produkál a hozamokban, egyidejőleg a termıtalaj minıségét tartósan megırzi, sıt javítja, valamint a termény általános minıségi jellemzıi (íz, tárolhatóság, fonnyadás, elszínezıdés) is jobbak. [Staub, 1983 in Radics, 2002.] Az árak különbözısége Az ökológiai termesztési technológia életképessége és terjedése a hozamokon túl nagyban függ a jövedelmezıségüktıl, ez pedig szoros kapcsolatban van az ökotermékek árával. Az ellenırzött és minısített ökotermékek ára általában magasabb a konvencionális termékek piaci áránál, a konkrét ár országonként és piaconként változik és idıben is sajátos lefutást mutat. [Radics, 2002.] Az ökológiai termékek árának összehasonlításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vizsgálat mely idıszakot öleli fel, illetve, hogy a vizsgálat mely országokra terjedt ki, mert az elemzéseknek igazodniuk kell ahhoz, hogy az ökológiai gazdálkodás az adott országban a terjedés mely fázisában van. Ennek értelmében természetes, hogy az elérhetı felár nagyságának csökkenés idıben korábban bekövetkezett azokban az országokban, amelyben a piaci tetızés már megkezdıdött vagy érett piaccal jellemezhetıek, mint azokban az országokban, ahol az ökológiai gazdálkodás fejlıdése még a kezdeti fázisban van. Hajmási (2003) az EU-csatlakozást követı ártendenciákat vizsgálta, ami szerint hosszú távon is fennmarad egy bizonyos különbség a magyar és az európai árszínvonal között, az agrárárak azonban egyre inkább kiszámíthatóak lesznek. Orbánné (2002, 2003) azt állapította meg, hogy néhány termék kivételével az Európai Unió tagországainak árai az utóbbi 10 évben nem közeledtek egymáshoz. Ez fontos válasz arra a kérdésre, hogy Magyarországnak fel kell-e zárkóznia valamely nem létezı uniós egységárhoz. Az árváltozást indukáló tényezık csak közvetve vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a csatlakozás tényéhez. Ezzel ellentétes a saját kérdıíves felmérésem eredménye, amely szerint a felmérésben szereplı ökológiai gazdaságok a jövıben - részben az EU csatlakozás hatására - növekvı keresletre és/vagy növekvı árakra számítanak. A megkérdezettek 43%-a szerint semmilyen hatással nincs az EU csatlakozás a magyar ökológiai gazdálkodásra, míg 39%-uk szerint a csatlakozás kibıvülı piaci lehetıségeket és egyben növekvı konkurenciát jelent. [Kis, 2007a.] 47

54 Orbánné (2002, 2003) megállapításával egyetértve ez nem azt jelenti, hogy a külföldi piacokon mért felárakhoz kell a magyar feláraknak igazodnia, hanem - Padel (2001a) véleményének megfelelıen - az áraknak a hazai ökológiai gazdálkodás egyes fejlıdési stádiumát jellemzı áraknak kell megfelelnie. Vogtmann (1992) számításai szerint Németországban az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején ökológiai termesztéső búza az iparszerő árának 193%-án, a rozs 184%-án volt megvásárolható, az ökozöldségek, mint például a burgonya és a sárgarépa 178% és 125%-os felárral volt eladható. Vereijken (1986) adatai szerint az 1980-as évek közepén az ökoburgonya 92%-os, az ökobúza 72%-os felárral volt értékesíthetı. Angliában ben az ökobúza 47%-kal magasabb áron volt forgalmazható, mint a konvencionális termény. [Wookey, 1987.] A Németországban áprilisában végzett árvizsgálatok is alátámasztják, hogy jelentıs különbség lehet az ökológiai és a hagyományos termékek árai között, például a fejes salátát 110%-kal, a burgonyát és a paradicsomot 117%- kal, a paprikát 61%-kal, az ökolisztet 73%-kal magasabb áron értékesítették, mint a hagyományos termékeket. [Erkes, 2004.] Cormack (2002) vizsgálata szerint 2001-ben ökobúzát 127%-kal magasabb áron lehetett eladni, mint a hagyományos termesztéső búzát. A hosszabb idıtáv átlagában (8 év) az árkülönbség ıszi búza esetén 123%, míg burgonya esetén 137% volt. Ausztráliában az AQIS jelentése szerint az állati termékek és a gabonák felára 50 és 75% közötti, a zöldségek és gyümölcsök esetében a felár átlagosan 50-60%-ot is elérhet [FAO, 2002.], de nem ritka a 100%-os árkülönbözet sem. [Bulletin, 2001.] Halpin és Brueckner (2004) szerint 2003-ban a súlyozott átlagos felár 80% körüli, néhány termék esetében 100% feletti (liszt, mőzli, olíva olaj, spagetti (287%)) volt. A KSH adatai egyértelmően mutatják az eltérı termelési rendszerekben elıállított termékek közötti feltőnı árkülönbséget. A gabonaféléket tekintve az ökológiai termesztéső ıszi búzánál és kukoricánál tapasztalható a legnagyobb, közel 2-szeres, illetve 1,7-szeres átlagos felár, míg az olajnövények közül az ökorepce és ökoszója ára haladja meg számottevıen (40%-kal) a hagyományos termékét. A zöldségfélék közül a vöröshagymát, a sárgarépát, valamint a zöldborsót is - az elızıekhez hasonló %-os felár jellemzi. (11. táblázat) 48

55 11. táblázat. Ökotermékek átlagos felára Magyarországon 2002-ben Megnevezés Átlagos Átlagár (Ft/kg) felár Hagyományos Ökotermék % termékek İszi búza 45,0 23,1 194,8 İszi árpa 26,5 25,5 103,9 Tavaszi árpa 37,0 27,3 135,5 Kukorica 34,0 20,1 169,1 Napraforgó 80,0 73,0 109,6 Repce 71,5 50,9 140,2 Szója 90,0 64,1 140,5 Vöröshagyma 57,5 31,8 180,8 Sárgarépa 55,5 28,7 193,4 Zöldborsó 71,5 51,3 139,4 Alma 77,5 11,5 673,9 Akácméz 687,5 504,7 136,2 Forrás: Szektorális környezeti indikátorok KSH Budapest. p. 18 (A táblázatban közölt adatok tájékoztató jellegőek, módszertani eltérések miatt, ezért az összehasonlíthatóságuk megkérdıjelezhetı.) Magyarországon között az ökonapraforgó átlagára 105%-a, az ökobúza átlagára 143%-a volt a konvencionális termények árának. Az ökoárpát a vizsgált gazdaság a hagyományos termék áránál olcsóbban tudta csak értékesíteni. [Schönberger, 1996 in Radics, 2002.] ban Magyarországon végzett felmérések szerint a gazdák többsége akár a konvencionális termékek árának dupláját is megkaphatta az ökominısítéssel. A növekvı versenyhelyzet, a globalizálódó piac hatására azonban az árak jelentısen csökkentek. Az árcsökkenést tovább fokozza a Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és a mediterrán országokban az ökológiai gazdálkodás gyors és tudatos fejlesztése. Részben ennek hatására 2004-ben a magyar gazdák már csak 10-20%-kal kaptak többet az ökotermékekért. [Szente, 2005.] Mindennek ellent mond Mile (2006) vizsgálatainak eredménye, miszerint 2004-ben az ökobúza és az ökokukorica akár 80-90%-os felárral is értékesíthetı volt, míg az ökonapraforgó 45%-kal volt drágább, mint a konvencionális termés. Egy nyugat-európai felmérés szerint a szupermarketekben átlagosan 34-67% árkülönbség volt tapasztalható a hagyományos- és az ökotermékek között. Ugyanakkor termékcsoportonként is ingadozik a felár, így magasabb a rövid ideig tárolható ökozöldségek és -gyümölcsök esetében (akár 60-70%), ezzel szemben alacsonyabb az ökosajtok (20%) esetén. [Schmid - Richter, 2000 In Tóth 2005.] Ugyancsak a termékcsoportonkénti felár eltérésekre hívja fel a figyelmet Schantl (2004) Ausztriában közötti idıszakra vonatkozó kutatása is, miszerint burgonyánál 45-55%, friss gyümölcsöknél 18-37%, tejnél 10-14%, tejtermékeknél 0,8-10% volt az árkülönbség. 49

56 Érdekes, hogy a friss zöldségnél -6,4-13,4% volt az eltérés, azaz bizonyos esetekben az ökotermék olcsóbb volt, mint a konvencionális. Ez is igazolta Schramek - Schnaut (2004), valamint Offermann - Nieberg, (2001) megállapításait, amely hangsúlyozza, hogy az ökopiac egyik legnagyobb kockázatát az értékesítési körülmények jelentik. Az egész világon jellemzı, hogy az ökológiai gazdálkodás termékeinek egy részét nem tudják ökotermékként értékesíteni, hanem kényszerőségbıl a termékeket a konvencionális termékek piacán helyezik el. Az ár megítélése a fogyasztók szemszögébıl Az árak vizsgálatánál ugyanakkor különbséget kell tenni, hogy az ökotermékek felvásárlási árát vagy a boltokban megjelenı fogyasztói árakat hasonlítjuk a konvencionális adatokhoz, mert például a liszt árszerkezetét vizsgálva kimutatták, hogy mind az ökológiai, mind a hagyományosan termelı gazdálkodó a végsı fogyasztói árnak mintegy egyötödét kapja meg. Az ökoliszt ára jóval magasabb, mint a hagyományos liszté, és az árszerkezetben a legnagyobb különbség a kiskereskedıi árrés volt, amely a konvencionális termeléső lisztnél 3-4%, míg az ökológiai terméknél 25% volt. [Radics, 2002.] Az árkérdés vizsgálata során nem elegendı csak a termelıi oldalról elemezni az árakat, meg kell ismerni a fogyasztó viszonyát is az ökotermékekhez, mert Pearson (2001) szerint továbbra is az ár lesz a növekedés kulcstényezıje, melynek oka, hogy a jelenlegi felárakat nem minden fogyasztói réteg tudja elfogadni. Egy 1996-os német tanulmány szerint akkor az ökotermékek %-kal kerültek többe, mint a hagyományos élelmiszerek, ugyanakkor a fogyasztók fizetıkészségére vonatkozó felmérés szerint 20-30%-os prémium esetén már a vásárlók 95%-a bizonyult elutasítónak. [Hinderer, 1996.] A fogyasztók árérzékenysége fıleg a zöldségeknél, a gyümölcsöknél és a tejtermékeknél volt megfigyelhetı. [Schadlich, 1999.] Olasz felmérések szerint a fogyasztók több mint 20%-kal magasabb árat is elfogadhatónak tartanak. [Garbagna, 2005.] Szente (2005) felmérése szerint a válaszadók 82%-a egészségesebbnek tartja az ökológiai gazdaságokból származó élelmiszereket, mint a konvencionális termeléső élelmiszereket, mégis a vásárlás egyik fı korlátja az ökotermékek magas ára. Alacsonyabb árak esetén a minta 54%-a döntene ökotermék (gyakoribb) vásárlása mellett, míg 16,3% akkor sem venne ilyen terméket, ha a hagyományos árhoz hasonlón jutna hozzá, azaz nem ismeri el a magasabb minıséget. A felmérés eredménye szerint a vásárlók többnyire elfogadhatónak tartják az alkalmazott 20-30%-os prémiumot. Meglepı eredmény, hogy a vizsgálat során a termék ára és a vásárló jövedelme közt nem találtak szignifikáns összefüggést. 50

57 A magyar fogyasztók körében erıs árérzékenység mutatható ki, ami miatt a hazai kereslet nem képes tolerálni azt, hogy a termelık és kereskedık nem alkalmazkodnak a hazai viszonyokhoz, hanem a külföldön elérhetı nyereséget, az ottani mértéket tekintik alapnak. [Szente, 2005.] Kürthy (1997, 2002) kutatási eredményei szerint a hazai fogyasztók döntı többségét az ökotermékek fogyasztásától a magas ár után a beszerzési nehézségek tartják vissza A termesztés költségeinek különbözısége Az egyik alapvetı különbség az ökológiai és a hagyományos gazdálkodás között az inputköltségek szintje. Az ökológiai gazdálkodással összefüggı költségek alakulását illetıen az általános gyakorlati tapasztalatok szerint két, egymással ellentétes tendencia figyelhetı meg. Míg egyes költségnemek (vásárolt anyagok) csökkennek, addig mások (pl. a gépi munka, a munkabér és közterhei) jelentısen emelkednek. Schönberger (1996) adatai szerint (In Radics, 2002) megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodás anyagjellegő költségei csupán 9,0-27,5%-át teszik ki a konvencionális termelés adatainak. Ez a különbség elsıdlegesen az iparszerő termelés mőtrágya és növényvédı szer költségeivel magyarázható. Az ökológiai gazdálkodásban a talaj tápanyagainak pótlására a vetésforgót, a zöldtrágyát és a gazdaságban keletkezı szerves trágyát használják fel. A közvetlen költségek az ökológiai gazdálkodásban a konvencionális gazdaságok adatainak %-át teszik ki. A szerves trágya kiszórási költsége a mőtrágya, a gyomperzseléssel vagy kézzel végzett gyomirtás költsége a növényvédı szerek költségével állítható szembe. [Lampkin, 1990.] Habár mindkét rendszerben hasonló minıségő vetımagot használnak, annak mennyisége az ökológiai gazdálkodásban körülbelül 10%-kal több. A megnövelt egyedszámmal a gyomok terjedését kívánják kompenzálni. Az ökológiai gazdálkodásban általános a munkaerıigény növekedése, amely kultúránként igen változó lehet. Radics (2002) adatai szerint az ökológiai ıszi búza és az ökológiai ıszi árpa termesztésben többletmunkaerı-ráfordítás nem jelentkezett, azonban az ökonapraforgó gyomosodásának leküzdéséhez alkalmanként igénybe kellett venni a kézi munkaerıt is. Az ökológiai termesztésben a búza és árpa esetében a többletmunkaerı igény azért nem jelentkezett, mert ezeknek a növényeknek a termesztése jól gépesíthetı és nem igényelnek jelentıs mennyiségő kézimunkát. Ezzel szemben diverzebb termelési szerkezető, feldolgozási és értékesítési tevékenységet is végzı ökogazdaságokban német és svájci tanulmányok a hagyományoshoz képest 20%-kal több élımunkáról írnak, míg a dán gazdaságokban kétszer több munka jelentkezett. Más kutatók becslései szerint az élımunka felhasználás akár 15-70%-kal is nıhet. [MacRae et al., 1990; Dubgaard 1994; Klemola 1997.] 51

58 Lösch és Meimberg (1986) a munkaerıigény szempontjából a gazdasági méretet is befolyásoló tényezınek tartja és szerintük a kisebb mérető ökogazdaságokban nagyobb volt a többletmunka felhasználás a nagyobbakhoz képest, elsısorban a nagy értékő növények (zöldségek) termesztése miatt. Az ökológiai gazdálkodás költségeinek legnagyobb részét a munkabér és közterhei, illetve a segédüzemi költségek teszik ki, aminek egyik oka a gyakoribb (kézi vagy gépi) mechanikai gyomirtás szükségessége. A többször elvégzett mőveletek miatt a gépi üzemóra száma és a kézimunka mennyisége is magasabb, és ez több pénzt emészt fel, viszont kemikáliákra nem, vagy csak kevesebbet kell költeni. A segédüzemi költségeken belül ezért a traktorüzem költségei a legnagyobb arányúak. Az 1978 és 1998 közötti idıszakot vizsgálva Fließbach és Mäder (2006) megállapították, hogy ıszi búzában az ökológiai gazdálkodásban elért hozamok átlagosan a konvencionális gazdálkodás terméseredményének 80%-át érik el, ugyanakkor a tápanyag input 34-51%-kal, a felhasznált energia 20-56%-kal kevesebb. Vereijken (1986) adatai szerint az ökoburgonya termesztési költsége 42%-a a konvencionális termelés költségének, ugyanez a mutató a cukorrépánál 58% és az ıszi búzánál 57% volt az 1980-as évek közepén. Ez az alacsony költségarány részben azzal magyarázható, hogy Hollandiában a konvencionális termelés költsége - mint hasonlítási alap - kiemelkedıen magas. Ezzel ellentétben Schönberger (1996 in Radics, 2002) magyarországi adatai szerint az ökológiai napraforgó termelési költsége a konvencionális termelés költségének 82%-át, ıszi árpánál 65%-át és ıszi búzánál pedig 74%-át tette ki, szemben a Vereijken által mért 57%-kal. Magyarországon a konvencionális termelés költsége a holland intenzív gazdálkodáshoz viszonyítva alacsonyabb, ezért a konvencionális és az ökológiai gazdálkodás költségei közötti különbség a hazai viszonyok között kisebb. Saját felméréseim szerint az ökológiai búzatermesztés költsége a konvencionális termelés költségének %-át teszi ki. Egy dán vizsgálat szerint a növénytermesztéssel foglalkozó ökogazdaságokban az egy hektárra jutó teljes költség 12-46%-át az igénybe vett bérmunka költsége alkotja, a talajmővelés és vetı/magágykészítés gépi és kézimunka költsége az összes költség 20-40%-át teszi ki. [Jacobsen et al., 2005.] Wookey (1987) [In Radics, 2002.] 6 nagy-britanniai búzatermesztı gazdaság adatait elemezte es adatok alapján. (5. ábra) Ökológiai gazdálkodásban nem számolt növényvédelmi és (mő)trágyázási költségekkel, viszont úgy találta, hogy a vetımag költségek (20%-kal) és a talajmővelés költségei (16%-kal) magasabbak az iparszerő gazdálkodáshoz képest, mégis összességében az ökológiai gazdálkodás költségei csupán 48%-át teszik ki a konvencionális termelésnek. 52

59 növényvédelem; 25% betakarítás; 32% trágya ; 32% talajmővelés; 17% vetımag; 27% vetımag; 11% betakarítás; 15% talajmővelés; 41% trágya ; 0% növényvédelem; 0% Konvencionális termelés költségszerkezete Ökológiai gazdálkodás költségszerkezete 5. ábra. A konvencionális és ökológiai gazdálkodás költségszerkezetének összehasonlítása Forrás: Wookey, (1987) [In Radics, 2002.] alapján saját szerkesztés Egy ökológiai gazdaság mőködési költsége általában kisebb, mint egy hagyományosé, azonban néhány kivételes ágazatnál a megfelelı etikai alapok betartása következtében akár magasabbak is lehetnek. Padel (2001b) megjegyzi, hogy az átállási periódus sokszor költséges, az ökológiai gazdálkodás gazdasági eredménye késıbb jelentkez(het). Lehetséges, hogy az átállást követıen sem következik be jelentıs jövedelem-emelkedés. A német Élelmezésügyi, Mezıgazdasági és Erdészeti Minisztérium (BMELF) adatai alapján [In Radics, 2002.] a trágyázás költségei az ökológiai gazdálkodásban az iparszerő 18-23%-át tették ki, a növényvédelem költségei pedig 4-7%-át. A költségstruktúra a konvencionális és az ökológiai ıszi búza és ıszi árpa esetén is hasonló képet mutat. Ezzel szemben Firth (2002) az öko és a konvencionális borsó termesztésének költségeit vizsgálva megállapította, hogy a tápanyag-utánpótlás az ökológiai gazdaságokban kerül többe, míg a növényvédelmi kezelések költsége az ökológiai gazdálkodásban a konvencionális termelésben alkalmazott védekezések költségének egynegyedét teszik ki és az ökológiai gazdálkodásban tisztítási többletköltséggel kell számolni. Az ökogazdaságban a vetımagköltség 2,2-szerese a hagyományos gazdaság vetımagköltségének. Összességében a változó költségek az ökogazdaságokban magasabbak (33%-kal). Az ökológiai gazdálkodásban felmerül a mechanikai gyomirtás költsége, mint többletköltség. A növényvédelem, termény tisztítás és a trágyázás költsége együttesen az ökológiai gazdálkodásban magasabb. A betakarítási költséget azonosnak tekintették, így összességében a teljes költség nagysága az ökológiai gazdálkodásban 17%-kal magasabb, mint a hagyományos termelésben. Magyar felmérés szerint az ökológiai gazdálkodás költségszintje az elmúlt idıszakban növekedett, azonban a konvencionális termeléshez képest nem kell jelentısebb befektetéssel számolniuk az átállást választóknak. [Szente, 2005.] 53

60 Szintén magyarországi összehasonlító vizsgálat szerint az ökológiai gazdálkodás egy hektárra jutó költsége lényegesen nem tért el a búza, kukorica és a napraforgó termesztésben a hagyományos termelés költségétıl. A konvencionális gazdálkodásban a búza termesztési költsége Ft/ha között mozgott, míg az ökológiai gazdálkodásban Ft/ha körül alakult. Ugyanezek az adatok a hagyományos kukoricatermelésben Ft/ha között mozogtak, az ökológiai gazdálkodásban pedig Ft/ha volt a termelési költség. A napraforgó termesztésben mind a hagyományos, mind az ökológiai gazdálkodás termelési költsége Ft/ha körül alakult. [Mile, 2006.] Offermann - Nieberg (2000) vizsgálata szerint az ökogazdaságok változó költségei általában alacsonyabbak, és a konvencionális gazdaságok változó költségének 60-70%-át teszik ki. Az állandó költségekrıl megállapították, hogy kb. 45%-kal magasabbak az ökológiai gazdálkodás során. Összességében az ökológiai gazdálkodásban a költségek aránya átlagosan % a konvencionális gazdálkodáshoz képest A támogatások vizsgálata Az ökológiai gazdálkodás támogatása javítja a versenyképességet azáltal, hogy pótolja a kiesı jövedelmet, fedezi a felmerülı többlet-költségeket és tartalmaz egy bizonyos mennyiségő ösztönzı prémiumot. A magyar agrártámogatási rendszerben 1997-ben lehetett elıször támogatást igényelni az ökológiai gazdálkodáshoz között az ökológiai gazdálkodás támogatása költségarányos, utólag hozzáférhetı, átállási idıszakra vonatkozó formában valósult meg, amelyre pályázatot kellett az FVM-be beadni. A támogatások között a talaj- és növényvizsgálat, az ellenırzés és a minısítés költségei, valamint a vetı- és szaporító anyag beszerzési költségei és a termelési, talajerı utánpótlási rendszerek kidolgozása során felmerülı költségek szerepeltek. [Borbélyné - Kocsis, 2001.] A támogatás 1997-ben a felmerült és számlával igazolt költségek legfeljebb 30%-át, 1998-ban pedig az anyagköltség 40%-át, és az igénybe vett szolgáltatások költségeinek 100%-át fedezte. [Kissné, 2000.] A támogatási rendszer alapvetıen 2002-tıl, a Nemzeti Agrár- Környezetvédelmi Program (NAKP) beindulásával változott meg. A NAKP a mezıgazdasági termelés és a környezetvédelem közötti ellenérdekeltséget igyekezett feloldani oly módon, hogy a környezetkímélı gazdálkodási módokhoz kompenzációt rendelt hozzá a kiesett termésmennyiség veszteségeinek megfelelıen. Céljainak megvalósítását célprogramokon keresztül kívánta elérni, amelyek közül az ökológiai gazdálkodási célprogram kívánt segítséget nyújtani az ökológiai növénytermesztést és állattartást folytató, illetve arra átállni szándékozó gazdálkodóknak. A kifizetések a különbözı mővelési ágak, illetve állatfajok szerint eltérıek voltak. [Szabó, 2002.] 54

61 Czeller és Roszík (2002) számításai szerint az ökológiai gazdálkodás támogatására fordított összeg 0,3%-a, az egyéb különféle környezetbarát gazdálkodási formákra adott támogatás is csak 1,3%-a volt 2002-ben a teljes agrártámogatásnak Magyarországon, míg ezzel szemben az EU-ban ez az arány 20-30%-ot tett ki. Az integrált növénytermesztés legalább olyan mértékben volt támogatott, mint az ökológiai gazdálkodás. Bár az integrált gazdálkodás az ökológiaihoz hasonlóan ellenırzött termelést jelent, amelyet csökkentett vegyszerhasználat (de nem vegyszermentesség) jellemez, ennek elıírásai kevésbé szigorúak. Ugyanakkor az integrált termesztést folytató gazdálkodók nem tudnak felárat érvényesíteni termékeik értékesítésekor, szemben az ökológiai gazdálkodást végzıkkel, így a magasabb termelési költségeiket egyedül a támogatások kompenzálják. Ennek alapján indokolt az integrált gazdálkodás ilyen mértékő támogatása ben ökológiai gazdálkodási célprogramban az átállási idıszakban kultúráktól függıen Ft/ha támogatás volt elérhetı, az átállást követıen pedig Ft/ha támogatás állt rendelkezésre ban az átállás alatti területeken a támogatási összegek jelentısen nem változtak, míg az átállt területeken a támogatás Ft/ha értékre nıtt növénykultúráktól függıen ben az Európai Bizottság által jóváhagyott Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján történik az agrárkörnyezet-gazdálkodás támogatásának finanszírozása, az addigi célprogramok átrendezıdtek, az ökológiai gazdálkodási célprogram megszőnt, egyes elemei különbözı célprogram-csoportok részeivé váltak ben tovább bıvült a támogatási összeg, az átálláshoz Ft/ha támogatást, az átállt területen gazdálkodók Ft/ha támogatást kaphattak. Az igényelhetı támogatások mértéke eltérı a gazdálkodási, termelési formák esetén. (12. táblázat) Hagyományos szántóföldi növénytermelés esetén lehetıség van egységes területalapú támogatás (SAPS) és ezen felül nemzeti kiegészítı ( top-up ) támogatás igénylésére ben összességében konvencionális termelés esetén Ft/ha támogatáshoz juthatott a termelı ban a SAPS támogatás értéke Ft/ha értékre nıtt, ugyanakkor a top-up támogatás Ft/ha értékre csökkent, így összességében Ft/ha Ft-tal csökkent hektáronként- az igényelhetı támogatás összege. Az ökológiai gazdálkodást folytatók is igényelhetik az egységes területalapú támogatást, valamint a nemzeti kiegészítı támogatást is és ezen felül lehetıségük van még az ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogramban is részt venni. Szántóföldi mővelés esetén az átállási idıszakban Ft/ha támogatásra jogosultak, majd az átállás után Ft támogatást kaphatnak hektáronként az ökológiai gazdaságok. (13. táblázat) 55

62 Összességében az átállási idıszak alatt Ft/ha támogatáshoz, az átállást követıen pedig Ft/ha támogatáshoz juthat az ökogazdaság. [Tájékoztató az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésbıl támogatást igénylık részére ] 12. táblázat. A és évi egységes területalapú támogatás (SAPS) kalkulációja Megnevezés Bázis terület (ha) Támogatható terület (ha) Visszaosztási ráta Támogatás legfelsı mértéke ( /ha) Támogatás legfelsı mértéke (Ft/ha) Aktuális támogatási összeg (Ft/ha) SAPS , , Nemzeti kiegészítı támogatás egyéb , szántóföldi növények (2005) Összesen (2005) SAPS , , Nemzeti kiegészítı támogatás egyéb szántóföldi növények (2006) Összesen (2006) Forrás: A évi területalapú támogatások tényleges mértékei kiszámításának módja. Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, és A évi területalapú támogatások tényleges mértékének kiszámítási módja. Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. 13. táblázat. Az ökológiai szántóföldi növénytermesztési célprogram támogatása Átállási idıszakban Átállt Euro/ha Ft/ha Euro/ha Ft/ha Szántóföldi mővelés 176, , Zöldségtermesztés 325, , Forrás: Tájékoztató az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésbıl támogatást igénylık részére FVM Irányító Hatósági Fıosztály. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. Budapest. p. 16. A támogatásokat összehasonlítva megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodás támogatása %-kal is magasabb lehet a konvencionális termelés támogatási összegénél. Ennek a többlettámogatásnak a célja, hogy fedezze a megváltozó gazdálkodás következményeit, valamint motiválja a termelıt a környezetkímélı termelési eljárás fenntartására és az egészséges termék elıállításra. 56

63 Az ökológiai gazdálkodók ezeken a támogatásokon felül részesedhetnek még egyéb kiegészítı agrár-környezetgazdálkodási célprogramok támogatásából is, növelve az igényelhetı támogatásokat. Erózió elleni védekezési célprogramban résztvevı ökogazdálkodó akár hektáronként 423,53-694,12 euro ( Ft/ha) támogatást is kaphat A jövedelmezıség vizsgálata A korábban bemutatott hozamváltozások és a termesztés ráfordításainak különbözısége (megváltozása), illetve az értékesítési árak eltérései egyaránt hatással vannak az ágazatok eredményeire, jövedelmezıségeire. A hatás összetett. (6. ábra) 6. ábra. A termesztéstechnológia változtatásának hatásai az ágazatok eredményeire Forrás: Kis, 2006 Az elmúlt években jó néhány fejlett országban folyt abban az irányban kutatás, hogy hogyan lehet számba venni a növényvédı szer használat csökkentés gazdasági következményeit. A kutatások az ökonómia alapelvére alapozva keresik a választ az optimális növényvédı szer felhasználásra, csökkentve ezzel mind a környezet, mind a humán szféra terhelését. [Brown, 1998; Ørum et al., 2001; Takács-György et al., 2002; Takácsné, 2002b.] Waibel (2001) megjegyzi azonban, hogy bármilyen eredményt hoznak is az ilyen kutatások, a jelenlegi gyakorlat nem tartható fenn a továbbiakban, mert a fogyasztók elvesztették bizalmukat a magas növényvédı szer mennyiséget alkalmazó intenzív technológiák iránt, és egyre inkább elvárják, hogy a vásárolt termékek környezetbarát módon legyenek elıállítva. Az ökológiai gazdálkodás eredményének mérése Firth (2002) vizsgálta a jövedelemmérés módszereinek alkalmazhatóságát és a kapott eredmények összemérhetıségét a hagyományos és ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan. 57

64 Véleménye szerint a jövedelem mérésére megfelelı módszer lehet a fedezeti hozzájárulás kalkuláció, a nettó jövedelem mérése és a teljes körő költségelszámolással mért eredményszámítás. Mindhárom módszert ismertetve felhívja a figyelmet az egyes kategóriák sajátosságaira, korlátaira, alkalmazhatóságának problémáira. A fedezeti hozzájárulás (FH) széles körben elterjedt, megmutatja, hogy egy termelıegységen (1 hektár területre, egy fıre, egy állatra vetítve) mennyi a termelési érték és a változó költségek különbözete. Az FH jól használható a tervezéshez és a standard, átlagos adatokhoz való viszonyításban, jó összehasonlítási lehetıséget ad a hasonló termelési szerkezető és mérető vállalkozások értékelésére. Megjegyzi, hogy az ökológiai gazdálkodás gazdasági elemzésénél a kezdetekben az adatok becslésbıl származtak, csak késıbb keletkeztek mérhetı tapasztalati értékek. A fedezeti hozzájárulás kalkuláció korlátait Firth abban látja, hogy gazdaságonként és termelési módonként eltérı lehet az állandó és változó költségek besorolása. Például a herbicid használat kiváltása mechanikai gyomszabályozással tekinthetı állandó költségnek az ökológiai gazdálkodásban, vagy hasonló a helyzet a pillangósok tápanyag megkötı képességével is. A rotációban termesztett növények esetén az elvégzett mőveletek kihatnak a következı idıszakra is, hatásukat tartósabb ideig fejtik ki (például a szerves trágyázás). Ezen költségek kezelése eltér a felmerülés és a tartósság szempontjából. A teljes költség felosztásánál a változó költségen túl az állandó költségeket is figyelembe veszik. A nettó jövedelem megmutatja, hogy az összes felmerülı költség hogyan befolyásolja a termelés eredményességét, segít az összes költség felmérésében, azonosításában. Problémát jelent azonban, hogy az overhead jellegő költségeket milyen jellemzık, paraméterek alapján osztják szét. A leggyakrabban területi alapon (hektárra vetítve) terhelik az ágazatokra. Ilyen költségek lehetnek az általános munkaerı költségei, gépköltségek, amelyek helyes felosztásához nagyon részletes nyilvántartásra van szükség. Firth (2002) szerint a nettó jövedelem alkalmazásának hátránya, hogy figyelmen kívül hagyja a vállalat és a természet közötti kölcsönkapcsolatokat és összefüggéseket, így az ökológiai gazdaságok jövedelmének megítélésekor kevésbé nyújt hasznos információt. Ezért azt javasolja, hogy a könnyen felosztható költségeket - mint a növénytermelésben a mővelési költséghez, gépköltséghez kapcsolódó tételek - kell figyelembe venni. Így átléphetık az FH alkalmazásának korlátai, mert az állandó költségeket is figyelembe veszik. Ennek alkalmazása nehézségekbe ütközhet, mert kevés tapasztalati, mért adat áll rendelkezésre a gazdaságok összehasonlításához, másrészt több gazdaságban a költségek ilyen mélységő nyilvántartása nem áll rendelkezésre, ezért becslésekre hagyatkoznak, ami gazdaságonként jelentıs különbséget mutathat. Megjegyzi, hogy a nettó jövedelem kevésbé alkalmas (pontos) mérıszám a tervezéshez, mert az állandó költségek nagysága eltér gazdaság- és ágazati mérettıl függıen. 58

65 Koepf és társai (1980), egy Baden Würtenberg tartományban található, 1924 óta szerves gazdálkodást folytató gazdaság könyvelésébıl származó adatokat hasonlították össze a környékbeli hagyományos (energiaintenzív) gazdaságok átlagos adataival. Számításuk szerint az ökogazdaság nyeresége 138%-kal volt magasabb az iparszerő gazdasághoz viszonyítva. A nyereségértékek közötti eltérés több hatás eredıje, egyrészt az alacsonyabb költségekkel, másrészt a jóval nagyobb (kb. 60%-kal magasabb) értékesítési árakkal magyarázható. Koepf szerint a magas szakmai színvonalú munka és kellı tradíció esetén az ökológiai gazdálkodás akár jobb eredményt is adhat, mint a hagyományos. Egy 70 éve mőködı, beállt ökológiai gazdaság tehát minden tekintetben versenyképes az iparszerő gazdálkodást folytató gazdaságokkal. [Radics, 2002.] Egy Hollandiában végzett üzemgazdasági modellvizsgálat különbözı gazdálkodási rendszerek ráfordításait, hozam- és jövedelemviszonyait hasonlította össze, külön kiemelve az élımunka- és vegyszerfelhasználás eltéréseit. [Vereijken, 1986, in Radics, 2002.] Az összehasonlítás három növény termesztésére (burgonya, cukorrépa és ıszi búza) terjedt ki iparszerő, integrált és ökológiai gazdálkodásban. A hozamokat vizsgálva megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásban a termésátlagok jelentısen elmaradnak az iparszerő gazdálkodásétól, ugyanakkor a burgonya és az ıszi búza felárral volt értékesíthetı. Mindhárom növény esetében az iparszerő termelés a legdrágább, majd ezt követi az integrált termesztés és végül a legkevésbé költséges az ökológiai gazdálkodás. A legnagyobb fedezeti hozzájárulást az ökológiai gazdálkodás érte el a burgonya és az ıszi búza termelésben, míg a cukorrépa termesztés eredménye integrált termesztésben volt a legnagyobb. Az ökológiai gazdálkodásban a burgonya és az ıszi búza is az iparszerőhöz viszonyítva 27%- kal magasabb jövedelmet adott. A cukorrépa termesztés jövedelme 8%-kal volt kisebb az ökogazdaságban, mint a konvencionális termelésben. Külön kiemelésre érdemes - elsısorban a multifunkcionális mezıgazdálkodási modell szempontjából - az alternatív rendszerek nagyobb élımunka-igénye (foglalkoztatási funkció) és a lényegesen kisebb vegyszerfelhasználása (élettér funkció). Wookey (1987) felmérései szerint az ökobúza-termelés jövedelmezısége meghaladta a konvencionális termelés eredményét és az ökobúza fedezeti hozzájárulása 23%-kal nagyobb volt, mint a konvencionális gazdaságban termesztett búzáé. A német Élelmezésügyi, Mezıgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium (MELU, 1977) baden-würtenbergi üzemgazdasági felmérése szerint az ökológiai gazdálkodás hozamai a konvencionális termelés 74-91%-át érik el, mégis a kisebb hozam és az elérhetı felár révén az árbevétel a konvencionális gazdaságok árbevételének %-át teszik ki. A változó költségek az iparszerő termelés költségeinek 63-86%-át adják, így a fedezeti hozzájárulás %-a a konvencionális eredménynek. 59

66 A német Élelmezésügyi, Mezıgazdasági és Erdészeti Minisztérium (BMELF, 1991) átfogó gazdaság-összehasonlítása az ökológiai gazdaságoknál mintegy 12%-kal nagyobb családi jövedelmet mutatott ki. Hasonló eredményekre jutott Schlüter (1986) is ökológiai gazdaságokban Baden-Würtenbergben végzett vizsgálataiban. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a különbségek a jövedelemben nem nagyok, és sok esetben éppen az ökológiailag gazdálkodók tőnnek jobbnak. [Kotschi, 1990.] Schönberger [In Radics, 2002.] a napraforgó-termesztés jövedelmének alakulását vizsgálta Magyarországon között és megállapította, hogy az ökológiai gazdálkodásban a hektáronkénti jövedelem 16%-kal haladta meg az iparszerő gazdálkodás hasonló mutatóit. A napraforgó, ıszi árpa, ıszi búza 4 éves összesített átlagában tapasztalt mintegy 13,8%-kal alacsonyabb termésátlagot a mintegy 14%-kal magasabb átlagos értékesítési ár önmagában is kompenzálta. Mivel a hektáronkénti közvetlen termelési költség az ökológiai gazdálkodásban jelentısen alacsonyabb - a konvencionális gazdálkodás értékének átlagosan csak mintegy 74%-a - volt, így a hektáronkénti fajlagos jövedelem átlagosan mintegy 58%-kal magasabb lett. A vizsgált ökológiai gazdálkodásban termesztett növények jövedelmezısége szinte minden évben meghaladta a hagyományos termesztésőek jövedelmét. A hagyományos gazdálkodással elért 17-99% közti jövedelemrátával szemben ez az érték az ökológiai gazdálkodásban % között alakult, vagyis a 100 Ft közvetlen termelési költségre jutó jövedelem az ökológiai gazdálkodásban 2-2,5-szerese volt az iparszerő gazdálkodásban elértnek. [Radics, 2002.] Offermann - Nieberg (2000) a vizsgálataik végsı eredményeként +/- 20%-ban határozta meg az elérhetı profit nagyságát a konvencionális termelés eredményéhez képest. Ezzel a megállapítással ellentétes a német Mezıgazdasági Minisztérium (BMVEL, 2002) kutatási eredménye, amely szerint az ökogazdaságok nyeresége kb. 30%-kal kisebb, mint a konvencionális gazdaságoké, aminek az oka az alacsonyabb hozamokban és a kiugróan magas - felméréseik szerint 300%-os - bérköltségekben keresendı. A kiemelkedıen magas bérköltségeket átlagos termelési szerkezet mellett más kutatók nem igazolták. Ehhez hasonlóan magas bérköltséget csak ültetvények és egyéb kézimunka igényes tevékenységek esetén mutattak ki. Szente (2005) vizsgálatai szerint összességében az ökológiai gazdálkodás bevételei meghaladják a költségeket, így megélhetést nyújt a termelıknek. Hasonló eredményt kapott kutatásai során Mile (2006) is. Összehasonlítása szerint az ökológiai gazdálkodás által elıállított nettó jövedelem jelentısen meghaladja a konvencionális termelés eredményét a búza, a kukorica és a napraforgó termesztésben is. A hagyományos és az ökológiai búzatermesztés jövedelmezıségét összehasonlítva Cormack (2002) megállapította, hogy az ökológiai gazdálkodás eredménye 84,5%-kal magasabb, mint a hagyományos gazdálkodásé. 60

67 Több ökológiai és konvencionális gazdaságot összehasonlítva megállapította, hogy az ökogazdaságokban a fedezeti hozzájárulás átlagos értéke jelentısen magasabb ( %) a hasonló konvencionális gazdaságok FH értékénél. Jacobsen és társai (2005) vizsgálata szerint hektáron gazdálkodó, kizárólag növénytermesztéssel foglalkozó dán gazdaságokban a nettó jövedelem gazdasági szinten negatív. Érdekesség, hogy a növénytermesztı gazdaságokkal szemben az állattenyésztési ágazatoknál magas nyereséget mutattak ki. Számításaik szerint a növénytermesztı gazdaságok eredménye növelhetı lenne, ha a gépi munkák elvégzését optimalizálnák és a saját mőveletek egy részét bérszolgáltatóval oldanák meg. Fowler és társainak (2000) eredményei is igazolják, hogy gazdaság típusonként eltérı a jövedelmezıség; de ık Jacobsen eredményeivel szemben a szántóföldi növénytermelésben és tejtermelésben nagyobb jövedelmet mutattak ki, míg számításaik szerint a kertészetben, illetve juh és húsmarha ágazatban volt kisebb az elérhetı profit nagysága. Egy 2003-ban végzett angol kutatás a gabonafélék jövedelmezıségét vizsgálta és összehasonlító elemzést végzett a hagyományos és az ökológiai gazdálkodás eredményességére vonatkozóan. Az összehasonlítást egy 150 ha-on termelı ökológiai és egy 149 ha területő konvencionális gazdaság gabonatermesztési adataira alapozva végezték el. Az ökológiai ıszi búzánál 3,5-4 t/ha hozammal számoltak, a tavaszi kalászosoknál a termésátlag 3,0 t/ha volt. Az összehasonlítás eredményeként azt kapták, hogy az ökogazdaság fedezeti hozzájárulása 8,8%-kal magasabb, mint a konvencionális gazdálkodás FH értéke. A különbség a nettó jövedelemben már nagyobb az ökogazdaság javára és mintegy 27%-kal magasabb jövedelmet ért el a hagyományoshoz viszonyítva. Az elemzık szerint a jövedelmezıségbeli különbség alacsony és egyrészt ez magyarázza, hogy miért kevés az ökogabona termelésre átálló gazdaságok száma Angliában. Számításaik szerint az ökológiai gazdaságok termékeinek 10%-os árcsökkenése a jövedelemtöbbletet már nem tenné lehetıvé. Az összehasonlítást elvégezték olyan gazdaságokra is, ahol a cereáliák mellett, egyéb növényeket is termesztenek (burgonya, zöldség, bab). A termelési szerkezet változásával a jövedelmezıség és a jövedelem különbségek is megváltoztak. Az ökogazdaság 12,6%-kal magasabb fedezeti hozzájárulást és 130%-kal magasabb nettó jövedelmet könyvelhetett el. Megállapítható, hogy vegyes termelési szerkezettel jóval magasabb jövedelem érhetı el. [ADAS, 2003.] Jackson és Lampkin (2005) az ökológiai gazdaságok jövedelmezıségét vizsgálta gazdaság típusonként. A növénytermesztı gazdaságokban a nettó jövedelem a as évrıl es évre 6%-kal nıtt. Az input felhasználás az ökológiai gazdálkodásban 11%-kal nıtt, míg a konvencionális gazdálkodás során lényegesen nem változott. 61

68 A hagyományos termelés output értéke kb. 25%-kal nıtt, míg az ökológiai gazdálkodásban output érték növekedés nem volt kimutatható, mindemellett az ökogazdaságok jövedelme magasabb volt a hagyományos gazdaságokénál ban az ökogazdaságok átlagos jövedelme 3,75-szöröse volt a konvencionális gazdaságokban elért nettó jövedelemnek. A jövedelemkülönbség a következı évben jelentısen csökkent a fent ismertetett hatások miatt, így az ökogazdaságok 33%-kal értek el nagyobb eredményt, mint a hagyományos gazdaságok. A kiugró eredmények elérésében fontos szerepe volt az ökotermékek árnövekedésének, valamint a támogatásoknak is. A környezetvédelmi kifizetés az ökogazdaságok bevételének kb. 6%-át teszik ki. Az ökogazdaság jövedelme az egyik gazdasági évrıl a másikra 6%-kal emelkedett, míg a hagyományos gazdaságoké megháromszorozódott. Az angliai borsótermesztés gazdasági paramétereit összehasonlítva a konvencionális és az ökológiai gazdálkodásban azt tapasztalták, hogy az ökogazdaságban elért hozam 92%-a a konvencionális terméseredménynek, azonban jelentıs felárral lehet az ökoterméket értékesíteni. Az ökogazdaságban a változó költségek magasabbak, mégis a várható fedezeti hozzájárulás az ökológiai gazdálkodásban 89%-kal több. Az összes költség nagysága az ökológiai gazdálkodásban szintén nagyobb, ettıl függetlenül az elért nettó jövedelem nagyobb, mint a konvencionális termelésben. [Firth, 2002.] Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó szakirodalmi megállapításokat az alábbiak szerint foglalom össze: A fosszilisenergia-felhasználás lényegesen kisebb (a felhasznált tápanyag mennyisége (34-51%-kal), az energia felhasználás (20-56%-kal) alacsonyabb), mint a kemizált, konvencionális rendszerekben, A termékek minısége, táplálkozásbiológiai értéke jobb, beleértve a beltartalmi mutatókat is, szennyezıanyag- illetve szermaradvány-tartalma lényegesen kisebb, élelmezés-biztonsági jellemzıi kedvezıbbek, A hozamok mérsékeltebbek, mint a hagyományos gazdaságokban, a hozamkiesés növényenként eltérı, néhány kultúrában jelentıs a csökkenés (az elérhetı hozam a konvencionális termeléshez viszonyítva a búza termesztésben 80%, burgonya termesztésben 60-70%), A változó költségek általában alacsonyabbak, ugyanakkor megváltozik a költségszerkezet A kézi munkaerı felhasználás általában magasabb, a munkabér költségek hasonlóak a legtöbb növény termesztésekor és az állattenyésztésben, eltekintve az intenzív sertés- és baromfitartástól. A zöldség- és gyökérnövények termesztésekor a (bér)költségek magasabbak, az elkerülhetetlen kézi gyomirtás miatt, 62

69 A mővelési és gépköltségek hasonló nagyságrendőek, de az üzemanyag és a javítási költségek magasabbak. Különbséget kell tenni a rendszer miatt felmerülı mőködési költségek és a beruházási hiányok okozta mőködési költségek között, amelyek kezdeti pénzügyi gondokból adódhatnak, A termékekért felár vagy prémiumár érhetı el, A feldolgozás és a direkt eladás segíthet növelni a bevételt, A bruttó nyereség hasonló vagy magasabb, legalábbis addig, míg a kisebb változó költség és az árból és többlettámogatásból adódó elınyök képesek kiegyenlíteni a kisebb terméshozamokat, Az ökológiai gazdálkodásban a talaj ph lassú emelkedése jellemzı, szemben a konvencionális gazdálkodás során tapasztalható ph csökkenéssel (savasodás), P és a K értéke alacsonyabb míg a Ca és a Mg tartalom magasabb, mint a konvencionális gazdaságok talajaiban; a talajélet kedvezıbb és a hasznos élılények aránya jóval magasabb, A biodiverzitás nagyobb, egyszerre valósul meg a természeti erıforrások védelme és hatékonyabb kihasználása. Mindez alátámasztja, hogy a különbözı gazdálkodási stratégiákat több szempont együttes figyelembe vételével kell értékelni, nem csak a gazdaság szintő jövedelmezıség alakulását szükséges vizsgálni, hanem számos más makro- és mikrokörnyezeti tényezıt is. Az ökológiai gazdálkodás is gazdaságos tevékenység kell legyen, amibıl az ökogazdálkodó meg is tud élni. Természetesen nem a minden áron történı profitnövelés a fı célja, de tisztességes munka után e tevékenység tisztességes megélhetést is kell biztosítson. Az ökológiai gazdálkodásnak is legalább az egyszerő újratermelést biztosítania kell, ellenkezı esetben marad az elv megélhetés nélkül, önellátás céljából, amit csak hobbiszinten engedhet meg magának az ember. [Miklós, 2005.] 2. 7 Az ökológiai gazdálkodás SWOT elemzése Elkészítettem a hazai és nemzetközi szakirodalom alapján az ökológiai gazdálkodás SWOT elemzését (14. táblázat), amelyet itt mutatok be és késıbb, az önálló kutatás eredményeinek értékelésénél is felhasználok. A magyar ökológiai gazdálkodás szemszögébıl kedvezı, hogy a hazai talaj- és környezeti adottságok megfelelıek az ökológiai gazdálkodás számára. A környezet szennyezése és terhelése a nyugat-európai országokhoz képest kisebb. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben jó genetikai alapokkal rendelkezünk, aminek alapját a saját (magyar) ıshonos fajták jelentik. Pozitívumként értékelendı, hogy az ökotermékeket - bár lassan növekedve - egyre többen fogyasztják (erısödik a belföldi piac) és az ökotermékek 63

70 élelmiszerbiztonsága kiemelkedı, az ökológiai gazdálkodás környezetterhelése a hagyományos gazdálkodáshoz viszonyítva jelentısen kisebb. Az ökológiai gazdálkodás alapelvei biztosítják a talaj tápanyagkészletének fenntartását, a talaj és környezeti állapot romlásának megállítását, a környezeti elemek (talaj, víz, levegı) és a biológiai fenntarthatóság megvalósítását. Segítheti az ökológiai gazdálkodás bıvülését, hogy a környezetkímélı termesztéstechnológiák támogatása mind hazánkban, mind az Európai Unióban prioritást élvez. A környezetkímélı gazdálkodáshoz kapcsolódó támogatások, kifizetések összege növekszik, ellentétben a konvencionális termelés csökkenı támogatási összegeivel. A gazdasági fenntarthatóságot a többlettámogatásokon túl az elérhetı felár is segíti, valamint az ökológiai gazdálkodás szerepét erısítheti, hogy az ökotermékek termelését semmilyen (sem gazdasági, sem adminisztratív elıírás) nem korlátozza, nincs kvótaszabályozás az ökológiai gazdálkodók számára. A magyar ökológiai gazdálkodás gyenge pontja, hogy a termelési szerkezetben a növénytermesztés és az állattartás aránya nincs egyensúlyban. Az állattenyésztés jelentısége évek óta igen kicsi a növénytermesztéshez viszonyítva. A évben a Biokontroll Hungária Kht. adatai szerint csupán 160 gazdaságban folyt ökológiai állattartás, az állatlétszám pedig számosállatot tett ki. Emellett a Hungária Öko Garancia Kft. 610,17 számosállatot ellenırzött országosan. Összesen az ökogazdaságokban ,17 számosállat volt 2004-ben Magyarországon. Jelenleg az ökológiai gazdálkodás keretében tartott kis létszámú állatállomány okoz gondot, hiszen az ökogazdaságokban keletkezett szerves trágya az ökológiai gazdálkodásba vont területek csak 2-4%-ának trágyázására, tápanyag-utánpótlására elegendı. [Solti, 2003.] A hazai ökológiai állattartás növelése javíthatná a növénytermelés helyzetét és ezáltal lehetıség lenne a növénytermelés - állattenyésztés egyensúlyának helyreállítására és egyúttal a növénytermelésben jelentkezı tápanyag-visszapótlási hiányosságok is enyhíthetıek lennének. A termelési szerkezet vizsgálatánál nem csak a növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának hiánya jelentkezik, mint gyenge pont, hanem a növénytermesztı gazdaságokon belül a mővelési ágak aránytalansága is. Az ökológiai gazdálkodásban a mővelési ágak közül a szántó és a gyep hasznosítás dominál, ami erıs hasonlóságot jelent a hagyományos termelési struktúrához képest. A szántó mővelési ágon belül kiemelkedı a gabonafélék és az ipari növények dominanciája. Alacsony az ültetvények, zöldség-gyümölcs területek részesedése és ezek is fıként alapanyag termelıként jelennek meg. Kevés a munkaigényes, nagy hozzáadott értéket megtestesítı ágazat, illetve feldolgozó tevékenység. Az átállási kedvet csökkenti az alacsony szervezettség, az alacsony koncentráció. Ezen felül a termelési technológia változásából adódó kedvezıtlen hatások is lassítják az ökológiai gazdálkodás terjedését. 64

71 Ilyen kockázati tényezık az átállási idıszakban jelentkezı hozamkiesések, a kötelezıen kialakítandó vetésváltás/vetésforgó. A vetésforgóba sokszor olyan növényeket (pillangósok, tömegtakarmány növények) kényszerül kötelezıen beilleszteni a gazdálkodó, amelynek hozamai nem piacképesek, azaz nem minden esetben értékesíthetıek. Ezzel a területrıl nyerhetı potenciális jövedelem jelentısen csökkenhet. A termelésben a hozamkockázaton túl megjelenhet a fokozódó árkockázat, valamint az izolációs szabályok betartása miatti kötöttség. 14. táblázat. A hazai ökológiai gazdálkodás SWOT elemzése Erısségek Gyengeségek Kiváló agro-ökológiai adottságok Saját, hazai fajták, jó genetikai alapok Talajok alacsony szennyezettsége Élelmiszerbiztonság Környezetterhelés csökkentése Fenntarthatóság megvalósítása Elérhetı felár Kormányzati és EU-s támogatás Nincs adminisztratív és gazdasági korlátozás (kvóta) Lehetıségek Hazai piac bıvítése Feldolgozottság növelése Szakmai szervezetek létrehozása Koncentráció Vidékfejlesztés, diverzifikálás, multifunkcionalitás Többféle célprogramban történı részvétel, nagyobb támogatási összegek lehívása Forrás: Saját összeállítás Egyoldalú termelési szerkezet Konvencionális termelést másoló termelési struktúra Izolációs problémák Hozamcsökkenés, kockázat érzékenység Vetésforgó nem minden eleme piacképes Alacsony koncentráció Kevés állatállomány Kevés az ökológiai gazdálkodásból származó szerves trágya Érdekérvényesítés hiánya Marketing (kommunikáció) hiánya Értékesítési hálózatok szőkössége Exportorientáltság Feldolgozó-kapacitás hiánya Ökológiai gazdálkodásba vont terület csökkenése Ökológiai gazdaságok csökkenı száma Információhiány Minısítési rendszer gyengeségei Veszélyek Piactelítıdés Fokozódó verseny Jogszabályi változások Vetımaghiány Támogatások kedvezıtlen átalakulása Az értékesítésben gyenge pontnak számít, hogy erıteljes az exportorientáltság és hiányzik az erıs belsı felvevıpiac, bár 2005-tıl kedvezı változás indult be. Ennek oka fıleg az értékesítési hálózatok hiányosságában, a fizetıképes kereslet hiányában és a feldolgozatlanságban, valamint az érdekérvényesítés gyengeségében keresendı. Rontják a magyar ökotermékek versenypozícióját azok a termékek, amelyeket olyan területeken állítanak elı, ahol a források 65

72 lényegesen olcsóbbak, mint nálunk. Üzbegisztán, Kazahsztán, Románia, Albánia az ökológiai gazdálkodás dinamikus fejlesztésébe kezdett. Ennek ellenére Magyarország számára kedvezı, hogy a nagyon jó minıségő termékekre az EUpiacon továbbra is biztos vásárlókat talál. Az olajos növények, amik eddig is sikertermékek voltak és a jó minıségő gabonák továbbra is fontos exportcikkek lehetnek. Vizsgálandó, hogy ezek a növények a vetésforgóba milyen módon illeszthetık be, a vetésforgó egyes elemeinek milyen piaci lehetıségei lehetnek. A vetésforgó többi eleme takarmánybázist jelenthetne a hazai húságazatnak, ezáltal az ökológiai eredető hústermelést lehetne fokozni. [Frühwald, 2004.] Az ökológiai gazdálkodás segíthet a vidékfejlesztés és a vidék népességmegtartó képességének elısegítésében és a mezıgazdaság multifunkcionalitásának megvalósításában. Ezek megvalósításához lehetıség van többféle pályázati támogatás elnyerésére, amelyek az ökológiai célprogramokkal kombinálhatóak és ezáltal jelentıs (akár Ft/ha) támogatáshoz is lehet jutni, mindez által a jövedelem növelhetı. Az ökológiai gazdálkodás terjedésének további gátja az általánosságban jelentkezı információhiány (mind a termelı, mind a fogyasztó részérıl), ami jól megalapozott marketing kommunikációval, tájékoztatással feloldható lenne. A hazai ökológiai gazdálkodás talán legsúlyosabb gyengesége, hogy az elmúlt években az átállás dinamikája lelassult, sıt az utóbbi két évben az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága, illetve az ökológiai gazdálkodással foglalkozó gazdaságok száma csökkent. A magyar ökológiai gazdálkodás kitörési pontja lehet a hazai piac bıvítése az exportlehetıségek megtartása mellett, valamint az állati eredető termékelıállítás növelése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a feldolgozottsági fok növelése, ami megköveteli a termelési szerkezet változását is. A fejlıdéshez szükséges a termelıi és a feldolgozói összefogás és koncentráció. A szakmai szervezetek létrehozása és az érdekérvényesítı képesség erısítése további lehetıségeket hordoz. A magyar ökológiai gazdálkodás növekedésének 2005-ben és 2006-ban tapasztalt visszaesésének következtében az ökológiai gazdálkodásra további veszélyt jelent a fokozódó piaci verseny és a piacra újonnan belépı versenytársak. Megjelentek olyan keletrıl származó ökotermékek, amelyek jóval olcsóbban kerülnek Európa piacaira, ezáltal felgyorsul az árak csökkenése és a piaci telítıdés egyre inkább fokozódó veszélyt jelent. A magyar ökológiai növénytermesztés további veszélye a nem megfelelı mennyiségben rendelkezésre álló ökovetımag. Rontja az ökológiai gazdálkodás versenyképességét a magas termelési-, hozam-, árkockázat mellett a konvencionális termékek árának növekedése, amely hatására az ökotermékek többletjövedelme két oldalról is fogy. Ehhez hozzájárulhat még a jogszabályváltozásokban, támogatások leépítésében jelentkezı kockázat is. 66

73 3. ANYAG ÉS MÓDSZER A téma vizsgálatának elsı fázisa egy szekunder (ökoszkopikus) szakasz volt, amelyben a csökkentett növényvédı szer és mőtrágya-használathoz, az ökológiai gazdálkodáshoz és a konvencionális növénytermesztéshez kapcsolódó hazai és nemzetközi irodalmakat dolgoztam fel, hasonlítottam össze. A kemikália (mőtrágya és növényvédı szer) csökkentés gazdasági következményeit vizsgáló hazai és nemzetközi szakirodalom egyre inkább bıvül, egyre több aspektusból vizsgálják a témát. A kutatás kezdeti fázisában szükséges volt a már meglévı hazai és nemzetközi statisztikai adatbázisok áttekintése, elemzése. Ennek keretében a hazai adatbázisok közül a KSH, a Biokontroll Hungária Kht, valamint az AKI adatai adták a legnagyobb segítséget, míg nemzetközi adatokat az országok nemzeti statisztikái és az OECD adatbázisai, valamint konferencia kiadványok és weblapok szolgáltatták. A következı fázisban egy (demoszkopikus) primer forrásból származó, gazdálkodói kérdıíves felmérés eredményeit dolgoztam fel. Az ilyen jellegő kvantitatív primer kutatás célja, hogy közvetlenül a vizsgált egységektıl, a felmérés céljához illeszkedı pontos, hiteles információkat kapjunk. A kérdıív összeállítása és feldolgozása Hajdúné - Lakner (1999), Kotler (1999), illetve Tomcsányi (2000) iránymutatásai szerint történt A kérdıíves felmérés A kérdıíves felmérés feldolgozásának módszerei A kérdıívek kitöltésére nyarán került sor, amikor ökológiai gazdaságokat kerestem fel és végeztem el az adatfelvételezést kérdezıbiztosok segítségével. A kérdıívek kitöltése minden esetben önkéntes volt és név nélkül történt. A kérdıív az 5. mellékletben megtalálható. A felmérés az egész országra kiterjedt. Az ökogazdaságok címeit Solti (2005) kiadványából értem el. A felmérésben igyekeztem a területi reprezentativitást, mind megyei, mind regionális szinten megırizni. A rendelkezésre álló címlistából (amelyben gazdaság szerepelt) 110 ökológiai gazdaságot választottam ki véletlenszerően a földrajzi eloszlás megtartása mellett. A minta kiválasztásánál a területi eloszlásra vonatkozó kritériumon túl egyéb szempontot (vállalkozási forma, tevékenységi kör, gazdaság mérete) nem vettem figyelembe, ezért a mintát rétegzett mintának tekinthetjük. A minta reprezentatívnak tekinthetı, mert az alapsokaság és a minta eloszlására és szerkezetére vonatkozóan végzett statisztikai vizsgálat (illeszkedésvizsgálat khi-négyzet próbával) esetén a kritikus érték 5%-os szignifikancia szinten mindkét esetben nagyobb volt, mint a számított érték, azaz a H 0 hipotézis - miszerint a minta területi (megyei és regionális) megoszlása egyezik a sokaság eloszlásával - elfogadható. 67

74 A kérdıíves felmérés célja az ökológiai gazdálkodásra való átállás gazdasági következményeinek felmérése volt. A kérdıív rákérdezett a gazdaságok általános adataira, a konvencionálisról ökológiai gazdálkodásra való átállás körülményeire (átállás oka, ideje, az átállást motiváló tényezık, ökológiai gazdálkodásba vont terület nagysága) és az átállás naturáliákban és pénzben kifejezett eredményváltozásaira. A gazdaságok méretének kifejezésére az EUME rendszert egyrészt az önkéntes adatszolgáltatás, másrészt a gazdaságok nem egységes költségkimutatása miatt nem lehetett alkalmazni, ezért a gazdaságok méretének kifejezésére a legtöbbször a naturális adatokat (fıleg az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagyságát) alkalmazom. A felmérésben kértem a gazdálkodókat, hogy az átállás idejét is jelöljék meg és az átállástól a felmérés idejéig évenkénti és lehetıleg növényenkénti bontásban adjanak részletes adatokat a hozamok, értékesítési árak, költségek alakulásáról. Továbbá információt kértem a piac, az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos bizonytalanság/veszélyek megítélésére is. A kérdıívek eredményeit matematikai-statisztikai módszerekkel dolgoztam fel. Az elemzéshez, értékeléshez SPSS és Microsoft Excel programokat használtam. A kapott adatokból gyakorisági eloszlásokat, kereszttáblákat készítettem és szignifikancia vizsgálatokat végeztem. A klaszteranalízist, mint többváltozós módszert a gazdaságok elkülönítésére, csoportosítására használtam. Összehasonlító elemzések Adatbázisok, szakirodalom elemzése Kérdıív feldolgozása Gazdaságok elemzése, csoportosítása, következtetések LP modell Forrás: Saját szerkesztés 7. ábra. A saját kutatás folyamata A vizsgálat következı egységében egy lineáris programozási modellt, majd szimulációs modellt állítottam össze, amelyek a kérdıívek eredményeit használták fel. (7. ábra) A modellezés lényege, hogy megvizsgáljam a mőtrágya és növényvédı szer használat, valamint az ökológiai gazdálkodásra való átállás vállalati hatásait, a termelési szerkezet változását és a ráfordítás/hozam, költség/eredmény összefüggéseit. 68

75 Az ökológiai gazdálkodás költség és jövedelemviszonyainak értékelése néhány növény termelésének példáján keresztül, összehasonlítva a konvencionális termelés eredményével A kérdıívben kértem a válaszadókat, hogy jelöljék meg, milyen termelési szerkezet jellemzı rájuk, illetve kértem a növénytermesztı gazdaságokat, hogy adjanak adatot a termesztett növények körérıl és szolgáltassanak információt az egyes növények hozam, valamint költség- és jövedelemadatairól. Több esetben a vizsgálat idıszaka elérte a 10 évet, azaz 10 évre vonatkozóan kaptam adatokat évenkénti és növényenkénti bontásban. A vizsgálatom célja, hogy feltárjam az ökológiai gazdálkodásban a konvencionális termeléstıl eltérı jövedelmezıséget eredményezı tényezıket, okokat. Összehasonlítást végzek a két termesztéstechnológia eredményességére vonatkozóan, összehasonlítom a konvencionális és az ökológiai gazdálkodás költségeit, az elért hozamokat, az értékesítési árat és a támogatások összegét. Az elemzést a konvencionális és az ökológiai termesztéső ıszi búza, szemes kukorica és napraforgó növényekre készítettem el. A konvencionális termelés adatait az egyes növényekre vonatkozóan az AKI tesztüzemekre vonatkozó adatbázisából vettem [Béládi - Kertész, 2002; 2003; 2005; 2006], míg az ökológiai gazdálkodás adatai a kérdıíves felmérésbıl származnak. A konvencionális termelés költségeinél az összes termelési költséget vettem figyelembe, és az egy tonna termékre jutó összes költséget határoztam meg. Az ökogazdaságok felmérése során is arra kértem a válaszadókat, hogy növényenként a termeléssel kapcsolatosan felmerülı összes költség értékét írják be, így 1 t hozamra vonatkozóan a két mutató közvetlenül is összehasonlítható. Azért láttam szükségesnek az összes költség vizsgálatát, mert a két termelési mód esetében eltérı lehet egyes költségelemek besorolása az állandó vagy változó költségek közé, mert bizonyos elemek a konvencionális termelésben a változó költségekhez tartoznak míg az ökológiai gazdálkodásban az állandó költségekhez sorolandók, így közvetlenül nem lehetett volna összemérni a költségadatokat. Az összköltségek összehasonlításával ez a módszertani eltérés kizárható. Az értékesítési átlagár mind a konvencionális, mind az ökológiai gazdálkodás esetén az értékesített termék összes árbevételének és az értékesített termék mennyiségének a hányadosa. A konvencionális termelésben - az AKI módszertanának megfelelıen - közvetlen állami támogatásként került kimutatásra minden olyan támogatás, amelyet az ágazat megléte esetén kap a termelı, amelyek egyértelmően az ágazathoz, illetve tevékenységhez kapcsolódnak, kapcsolhatók. 69

76 Az eredményesség vizsgálatánál a konvencionális termelésnél az ágazati eredménybıl (nettó jövedelem) indultam ki, amely a termelési érték és az összes termelési költség különbsége. Ezt a mutatót korrigáltam úgy, hogy a támogatások hatása kiszőrhetı legyen. Erre azért volt szükség, mert az ökogazdaságok felmérése során arra kértem a válaszadókat, hogy az értékesített termékmennyiségre, az értékesítési árra és a termelés összes költségére adjanak adatot növényenkénti bontásban. Ezek az értékek nem tartalmazzák a támogatásokat, így az összehasonlíthatóság érdekében a támogatások módosító hatását a konvencionális termelés eredményébıl is ki kell venni, így mindkét termesztési módnál azonos tartalmú jövedelem kategóriát kaptam. A támogatások értékét egy hektárra vetítve hasonlítottam össze A klaszteranalízis módszere A kérdıíves felmérés adatainak összefüggés vizsgálatát, valamint az adatok (változók és esetek) csoportosítását és elemzését az SPSS program segítségével végeztem el. Az elemzés elején megvizsgáltam, hogy a rendelkezésre álló adatok milyen módszerek alkalmazását teszik lehetıvé. A vizsgálat egyik célja olyan csoportosítási lehetıség megtalálása volt, amely rendszerezi a gazdaságokat és olyan csoportokat képez, amelyben a gazdaságok homogén tulajdonságokkal rendelkeznek, míg a csoportok között (jelentıs) eltérés mutatható ki. Ennek megvalósítására klaszteranalízist végeztem. Megvizsgálva a klaszterezés lehetıségét, arra az eredményre jutottam, - tekintettel arra, hogy a változók különbözı mérési szintőek (kategória, folytonos, skála) -, hogy a Two-Step klaszterelemzést végzem el. Az összes változó felhasználásával végzett klaszterelemzés eredményeként a program csak egy klasztert jelölt meg, amibe beletartozott az összes gazdaság. A probléma megoldására két lehetıség volt, egyrészt, hogy a vizsgálatba bevont változók számát csökkentem, vagy a klaszterelemzés során - elızetes információk és tapasztalatok alapján - meghatározom, hogy hány klaszterbe sorolódjanak a gazdaságok. A probléma feloldására a második lehetıséget választottam, egyrészt azért, hogy a változók kihagyásából eredı információvesztést elkerüljem, másrészt azért, hogy a képzett klaszterek szakmailag is magyarázhatóak legyenek. A klaszterezést többször elvégeztem úgy, hogy a klaszterek számát 3 és 9 között változtattam. A kapott eredmények közül a négy klaszter képzését találtam indokolhatónak. Ha a mintában szereplı gazdaságokat négy csoportba sorolja be a program, akkor az egyes klaszterek között (Student-t próbával igazolhatóan) szignifikáns különbség az átállást motiváló tényezık megoszlásában, az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyságában, a mővelési ágak megoszlásában, az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott (növényvédelmi, gyomszabályozási, tápanyag-utánpótlási) eljárások gyakoriságában van. 70

77 Ha a csoportosítást úgy végezzük el, hogy kevesebb klaszterbe sorolja be a program a gazdaságokat, akkor nem jelentkeznek ilyen markáns különbségek az egyes klaszterek között az átállásra vonatkozóan és az ökológiai gazdálkodásban alkalmazott technológiai eljárások között. A csoportok számának növelésével pedig a gazdasági következtetések levonásához egyre kevesebb többletinformációt hordozó változók alapján történne a csoportosítás. Összességében azért a négy klaszter kialakítása mellett döntöttem, mert jól elhatárolható az egyes klaszterekben az átállást motiváló változók csoportja, klaszterenként kimutatható az eltérı gazdaság-méret és termelési szerkezet. Csoportonként jellemezhetı a gazdálkodásban alkalmazott termesztés technológiai (növényvédelmi, tápanyagutánpótlási, gyomszabályozási) eljárások szerepe is. Mindebbıl megismerhetı a gazdálkodás eredményessége is Az ökológiai gazdálkodás és a konvencionális termelés összehasonlítása technológiai tervezéssel, az átállás következményeinek elemzése szimulációs modellel A hazai szakirodalmat tanulmányozva igen csekély számban találtam az ökológiai gazdálkodás tervezéséhez kapcsolódó irodalmat. Nemzetközi szakirodalomban található néhány modell [Julian et al., 2002; Sharifi - Van Keulen, 1994.], azonban ezek mindegyike a helyi specialitásokat veszi figyelembe, ezáltal a hazai adaptációjuk nehézkes. Egy dán modell lehetıvé teszi a technológia tervezést, a munkaerı felhasználás és a gépüzemeltetés optimalizálását fıleg kertészeti és vegyes gazdaságokra vonatkozóan, tisztán szántóföldi növénytermesztésre érvényes eredményeket azonban nem ad. [Sørensen - Nielsen, 2003.] Padel (2001b) modellje már több szempontból tervezi és elemzi az átállás folyamatát. Felméri a gazdaság környezetét, kitőzi az elérendı célokat és ehhez illeszkedıen határozza meg az átállási/mőködési stratégiát. A modellnek része a vetésváltás tervezés, a tápanyag-gazdálkodás, a jövedelmezıség mérése, a pénzügyi folyamatok elemzése, scenario tervek készítése és értékelése. A program lehetıséget nyújt különbözı mélységő riportok kinyerésére. Készültek olyan modellek is, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen támogatásokra lenne szükség ahhoz, hogy az átállást egyre többen vállalják és az átállási folyamat makro szinten irányítható legyen. [Cooper, 1997; Lohr - Salamonsson, 2000; Pietola et al; 2001.] Vizsgálataim során egy olyan modell felállítása volt a cél, amely képes mérni egy gazdaság konvencionális technológiáról ökológiai gazdálkodásra való átállásának (gazdasági) hatásait. Növényenként összeállításra kerülnek a technológiai tervek, amelyek segítségével kiszámításra kerül a mőtrágya és a növényvédı szer kiiktatásával elérhetı költségmegtakarítás és az ezzel szemben várható hozamkiesés. 71

78 Ugyancsak növényenként kerül meghatározásra a termelési költség változása, a termelési érték és a támogatások alakulása is. A modellezésben egyszerre kell, hogy megjelenjen a jövedelem optimalizálás és a kockázat minimalizálás. Egy olyan (szimulációs) modell kidolgozása volt a cél, amellyel lehetıvé válik a növénytermesztéssel kapcsolatos tervezési feladatok elvégzése, a modellel összeállítható a termeszteni kívánt növény technológiai terve a gazdaság egyedi/sajátos paramétereihez igazodva, a termelési szerkezet kialakításánál lehetıség van a gazdaság egyéb/sajátos korlátozó tényezıinek a figyelembevételére is, amellyel meghatározható az egyes növények, illetve a teljes növénytermesztés termelési költsége és a várható eredmény, jövedelem, ami a konvencionális gazdaságban meghatározza az egyes növények termelésekor a növényvédı szerek és mőtrágyák anyagköltségét és a kijuttatás költségét, valamint a kemikália használathoz kapcsolódó egyéb költségeket, ami növényenként méri az ökológiai gazdálkodásra való átállással az elérhetı hozam, értékesítési ár, támogatás nagyságát, ami megadja az elérhetı jövedelem összegét növényenként és vállalati szinten is. A kialakított modell: Analitikus modell, mert a megoldáshoz elvileg matematikai levezetés segítségével is eljuthatunk, Nem determinisztikus modell, mert megengedjük a véletlen hatások érvényesülését is (Monte-Carlo módszer), Statikus modell, mert a paraméterek és az együtthatók értéke független az idıtıl, maga a modell egy idıpontra vagy idıszakra vonatkozik, Csak lineáris függvényeket tartalmaz, Folytonos modell mert változói egy intervallumon belül elvileg bármilyen értéket felvehetnek, Az algoritmus véges sok lépés után elvezet az optimumhoz. [Csáki, 1976.] 72

79 A modell változói: Exogén (külsı) változóknak nevezzük a független változóknak azt a csoportját, amelyeket nem lehet a modellbıl levezetni, tehát értékeiket mindenképpen kívülrıl kell a modell számára megadni: a felhasznált anyagok árait (növényvédı szer, mőtrágya, vetımag), tábla/táblák nagyságát, a rendelkezésre álló erı- és munkagépek típusát, mőszaki és ökonómiai jellemzıit. Endogén (belsı) változóknak tekintjük viszont mindazokat, amelyeket a modell segítségével határozunk meg: [Csáki - Mészáros, 1981.] kalkulált piaci felár, változó költségek a konvencionálistól eltérı termesztés esetén, hozamkiesés mértéke a konvencionálistól eltérı termesztés esetén, támogatás mértéke a termesztés-technológiától függıen. Feltételezés: Egyetlen korlátozó tényezı a termıföld, A meglévı konvencionális termelésre kialakított gépállomány elégséges és megfelelı az ökológiai gazdálkodáshoz is, Munkaerı igény szerint rendelkezésre áll. A modell egyrészt belsı (háttér) adatbázisokra, másrészt a felhasználó által bevitt inputokra támaszkodik. (6. melléklet) A tervezés során elsı lépésként a felhasználónak meg kell adnia a gazdaságra vonatkozó tábla paramétereket, majd meg kell adni, hogy milyen saját erıilletve munkagépekkel rendelkezik. A saját erı- és munkagépek egy háttér adatbázisból választhatók ki. A termelésben felhasználható anyagok költségét egy külön munkalap tartalmazza (vetımagok, növényvédı szerek, mőtrágyák). A következıkben a növény termesztése során idırendben kell megadni az egyes mőveleti elemeket, ebbıl készül el az adott növény technológiai terve. A költségeket anyag és mőveleti költségekre vonatkozóan (erıgép költsége, munkagép költsége) külön is számon tartom. Az összes mőveleti elem megadása után kalkulálható az adott területnagyságra a termesztés összes költsége. Az elméleti modellt egy konkrét konvencionális gazdaság adataival töltöttem fel és ennek segítségével növényenként vizsgáltam, hogy milyen eltérés feltételezhetı, ha a hagyományos termelést az ökológiai gazdálkodás váltja fel. 73

80 A gazdaság termelési szerkezetében a növénytermesztésen kívül fontos szerepet kap a tejelı szarvasmarha tartás is, amelynek (tömeg)takarmány szükségletét a gazdaság maga állítja elı. A tejet a gazdaság konvencionális hozamként értékesíti. A modell csak a növénytermesztés konvencionális termelésrıl ökológiai gazdálkodásra történı átállását vizsgálja. Az ökológiai gazdálkodásra való átállás során vizsgálom, hogy milyen eltérés tapasztalható a növénytermesztés költségeinek nagyságában, a költségszerkezetben és milyen hozam- és értékesítési ár változások várhatóak. Az ökológiai gazdálkodásra történı átállás után is feltételeztem, hogy a gazdaság a termelt tejet továbbra is konvencionális termékként értékesíti, azaz nem vizsgálom a tehenészet ökológiai gazdálkodásra történı átállításának lehetséges következményeit, mert az az ökológiai eredető takarmányozáson túl egyéb változtatásokat is feltételezne. Mőveleti költségek elszámolása A technológiai tervlapok részletesen tartalmazzák az egyes növények termesztésének mőveleti elemeit, a mőveletek elvégzésének idejét, a mővelethez szükséges erı- és munkagép kapcsolatokat. Mőveletenként kerül kiszámításra az erı- és munkagép üzemeltetési költsége, valamint a mővelet anyagköltsége is. Az anyag felhasználás mind mennyiségben, mind költségben látható egy hektárra, illetve az egész területre vonatkozóan. A tervezésben szereplı anyagok listáját és árát a 7. melléklet tartalmazza. A mőveletek erı- és munkagépköltségének elszámolása a Mezıgazdasági gépek ára és üzemeltetési költsége 2005-ben kiadvány alapján készült [Gockler, 2006.] és az egy üzemórára jutó összes költséget veszi figyelembe (8. melléklet). Minden egyes technológiai tervlap összeállítása során érvényes, hogy - a rakodás tervezésekor a rakodási idı fordulónként 0,25 mőszakóra, - a szállítás fordulónként MTZ erıgép esetén 1,25, IFA esetén 1 mőszakóra, - a bálahordás/kazlazás 2 mőszakóra/hektár, - szárítási költséggel nem számoltam. Tápanyagellátás tervezése A konvencionális növénytermesztésben a tápanyag-utánpótlás kizárólagosan mőtrágyával kerül megvalósításra, míg az ökológiai gazdálkodásban a tápanyagellátást a szerves trágyázás biztosítja. A tápanyag-visszapótlás az egyes növények tápanyagigényéhez és az elvárt termésszinthez igazodik. (15. táblázat) A kijuttatandó hatóanyag mennyiség úgy került meghatározásra, hogy a növények NPK igénye maradéktalanul kielégítésre kerüljön. 74

81 15. táblázat. A növények fajlagos tápanyagigénye (kg/t) Megnevezés Növények İszi búza Szemes kukorica Silókukorica Lucerna N ,5 27 P ,5 7 K Forrás: Radics, 1994, A mőtrágyák kijuttatása két részletben történik, az ıszi alapozó trágyázáskor adjuk ki a nitrogén 2/3-át és a teljes foszfor és kálium hatóanyag mennyiséget, majd tavasszal a nitrogén maradék 1/3-át. Az ökológiai gazdálkodásban a tápanyag-visszapótlás kizárólag szerves trágya használatával történik, szintén az egyes növények tápanyagigényéhez és az elvárt termésszinthez igazodva. A szerves trágya hatóanyag tartalmának meghatározása a 15. táblázat szerint történt, figyelembe véve azt is, hogy a szerves trágyázás több éven keresztül képes tápanyagot szolgáltatni. (16. táblázat) 16. táblázat. Az istállótrágya tápanyag-szolgáltatása és hatástartama Év N P K Forrás: Antal, 1987 (kg/10 t) Az egyes növények szerves trágya igényének meghatározásakor az NPK igényt maradéktalanul kielégítette a tervezés és figyelembe vette a következı évi tartamhatást is. Ennek megfelelıen az elızı évi kijuttatott mennyiség hatóanyagtartalmát figyelembe vettem a következı évi tervezésnél, amirıl elmondható, hogy P és K hatóanyag igényt minden esetben kielégítette az elızı évi maradék hatóanyag, a második évre vonatkozó tervezésben minden esetben a N volt a korlátozó elem. A szerves trágyázás mennyiségét és ezáltal a költségét úgy határoztam meg, hogy a vetésforgóhoz igazodva a kijuttatandó szerves trágya mennyiséget átlagoltam. Ez azt jelenti, hogy megvizsgáltam táblaszinten, hogyan követik egymást a növények és mekkorák a korábban kijuttatatott szerves trágya adagok. Ez alapján növényenként meghatároztam, hogy a 4 éves tervezési idıszak alatt összesen (az egyes táblákra) mennyi szerves trágya kerül kijuttatásra és ezt osztottam 4-gyel, így a növények éves tervére vonatkozik a tápanyag-visszapótlás. A lucernatermesztés technológiai terve szerint, a lucerna a telepítést követı 3. év végén kerül feltörésre. Átlagosan évi 3 kaszálással számoltam. A lucerna szénaként került hasznosításra és bálázva történik a betakarítása. A lucerna telepítési költségét a használati idıre arányosan osztottam szét. 75

82 A konvencionális lucernatermesztés esetén a szükséges N-adagok meghatározásánál figyelembe vettem, hogy a lucerna N-igényét csak részben kell kielégíteni, ugyanakkor nem vitatott, hogy a kezdeti fejlıdést serkentı starter N-trágyázás nagyon fontos és hatásos, mivel ilyenkor a szimbiózisban élı baktériumok tevékenysége még nem kielégítı, ezért - a kezdeti fejlıdés elısegítése érdekében - még jó lucernatermı talajokon is adni kell a lucerna telepítésekor nitrogénmőtrágyát. A konvencionális termelés tervezése során a tápanyagigény alapján számított nitrogén hatóanyag ¼-ét juttatom ki, P és K elemekbıl a tápanyagigénynek megfelelı mennyiség kerül kijuttatásra. A telepítést követı években nitrogénbıl 40 kg hatóanyag/ha kerül kiszórásra, mint fejtrágya. Az ökológiai gazdálkodás során a tápanyag-visszapótlást a lucerna termesztése esetén is szerves trágyázással oldom meg úgy, hogy alaptrágyaként akkora mennyiség kerül kijuttatásra, ami a növény termésszinthez igazodó P és K igényét fedezi, azaz 100 t/ha szerves trágyával számoltam. Ez a trágyamennyiség még a 2. évben is bıven fedezi a növény P és K szükségletét. Növényvédelem tervezése A növényvédelem és gyomszabályozás problémáját a konvencionális termelésben kizárólagosan növényvédı szerekkel terveztem megoldani, míg az ökológiai gazdálkodásban a hangsúlyt a mechanikai és az agrotechnikai védekezés kapta. Ennek megfelelıen a konvencionális termesztésben - növényenként részletezve a technológiai tervlapokon - herbicid, fungicid és inszekticid is alkalmazásra került, míg az ökológiai termelésben fıként a sorközmővelés és a gyomféső használata, valamint a 20%-kal növelt vetımagmennyiség látja el ezt a funkciót. A technológiai tervlapokból számítható mutatók A technológiai tervlapok tartalmazzák a vetésterület nagyságát, az elvárt hozam és értékesítési ár adatokat és az igényelhetı támogatási összegeket a termelési eljárás függvényében. Ezáltal a technológiai terv összeállítása után automatikusan kiszámolásra kerülnek a fıbb gazdasági mutatók, úgy mint - termelési érték, - összes termelési költség, (A költségek között az ökológiai gazdálkodás esetében még kalkulálni kell az ellenırzés, tanúsítás díjával) o egy hektárra esı összes költség, o egy tonna terményre jutó összes költség (önköltség), - nettó jövedelem, o egy hektárra esı nettó jövedelem, o egy tonna terményre esı nettó jövedelem, 76

83 - fedezeti pont, o megmutatja, hogy hektáronként milyen termésmennyiség mellett lenne az összes termelési költség egyenlı a termelési értékkel, - költségszint, o kifejezi, hogy a tonnánkénti termelési értéknek hány százalékát teszi ki a tonnánkénti teljes (ön)költség, - jövedelmezıség, o kifejezi, hogy a hektáronkénti termelési értéknek hány százalékát teszi ki a hektáronkénti nettó jövedelem. A véletlen tényezık figyelembevétele Konvencionálistól eltérı termesztéstechnológia esetén általában hozamcsökkenéssel kell számolnunk az átállást követı években. A hozamkiesés maximális nagyságát növényenként határoztam meg, amely során egyrészt figyelembe vettem a szakirodalmi adatokat, elemzéseket, másrészt a kérdıíves felmérés eredményeit is felhasználtam. A hozamkiesés egy meghatározott sávon belül került kezelésre úgy, hogy a sávszélességet egy, a modell által generált véletlen számmal megszoroztam, majd ezt növeltem a sáv alsó határával és ennek függvényében módosítottam a kiinduló adatot. A sáv alsó határa minden esetben nulla volt, azaz kedvezı esetben a modellben hozamkiesés nem jelentkezik. ahol: H = H k - (H k x (F h - A h )) x V, (1) H : az ökológiai gazdálkodás hozama (t/ha) H k : a konvencionális gazdálkodás hozama (t/ha) F h : a hozamkiesés felsı határa, a maximális hozamcsökkenés nagysága (%) A h : a hozamkiesés alsó határa, a minimális hozamcsökkenés nagysága (%) V: modell által generált véletlen szám (0<V<1) Ugyanezen az elven határoztam meg az ökotermék piaci felárát egy intervallumon belül. A felár maximális mértékének kialakításakor három szempontot vettem figyelembe. Egyrészt a szakirodalmi adatokra támaszkodtam, másrészt figyelembe vettem a kérdıíves felmérés eredményeit. Az árkalkulációnál az alsó sávhatár nulla volt, azaz a felár nélküli értékesítést is megengedi a modell. ahol: Á = Á k + (Á k x (F á - A á )) x V, (2) Á : az ökológiai gazdálkodás hozamának értékesítési ára (Ft/t) Á k : a konvencionális gazdálkodás hozamának értékesítési ára (Ft/t) F á : a felár felsı határa, a maximális prémium nagysága (%) A á : a felár alsó határa, a minimális prémium nagysága (%) V: modell által generált véletlen szám (0<V<1) 77

84 3. 3 Az ökológiai gazdálkodás vetésszerkezetének optimalizálása LP modell segítségével A vállalati termelés három alapkérdése: mit? mennyit? hogyan? termeljünk. A kérdésekre adott választ a vállalat egész tevékenysége tükrözi, amelyet a termelés szerkezetével jellemezhetünk átfogóan. A szántóföldi növénytermesztés ágazattársítási kérdései nem vizsgálhatók a vállalati gazdálkodás egészétıl elválasztva. Egy mezıgazdasági vállalaton belül különféle szempontok szerint körülhatárolhatunk egyes termelési alrendszereket, amelyeknek elemei viszonylag szorosan összetartoznak, így beszélhetünk fıágazatokról (növénytermesztés, állattenyésztés) vagy a növénytermesztésen belül árunövény-termesztésrıl, takarmány-termesztésrıl. De az alrendszerek tevékenységét elvileg egyazon vezérelv: a vállalati jövedelem tömegének a növelése főzi össze. Az ágazatok társítása olyan szervezési tevékenység, amely sokféle szempont egyidejő mérlegelésével meghatározza, hogy egy adott gazdálkodási idıszak folyamán milyen legyen az egymáshoz valamilyen szempontból csatlakozó ágazatok területi aránya, illetve mérete, elhelyezése úgy, hogy maximális mértékben elısegítse a vállalati cél megvalósítását. Az ágazattársítás optimalizálása az egyes ágazatok szemszögébıl nézve nem más, mint egy-egy ágazat kívánatos termelési méretének meghatározása. [Szabó, 1983.] A modellezésben a célkitőzés az volt, hogy meghatározzam, milyen változás történik a vetésszerkezetben, ha a konvencionális technológia helyett ökológiai gazdálkodást folytat a gazdaság és célja a vállalati jövedelem maximalizálása. A kialakított két modell lényegében abban tér el egymástól, hogy az egyik a technológia váltás hatásait mutatja be és számszerősíti a következményeit, azaz szimulálja a várható hatásokat. A szimulációs modell a lehetıségek és a különbözı kimenetek határait tárja fel, míg a másik modell a gazdasági és véletlen tényezık hatásának figyelembevételével a vetésszerkezetet optimalizálja úgy, hogy a célfüggvény szélsıértékét (elérhetı jövedelem maximumát) keresi. 78

85 4. EREDMÉNYEK 4. 1 A kérdıíves felmérés (primer kutatás) eredményei Általános eredmények A kérdıív kitöltésére 110 ökogazdaságban került sor. A kiválasztásnál fontos volt a területi (megyei, regionális) reprezentativitást megırizni. A 110 megkérdezett ökogazdaság területi elhelyezkedésének megoszlását a 9. melléklet mutatja. A felmérésben szereplı gazdaságok területi eloszlását vizsgálva statisztikailag is kimutatható (khi 2 próbastatisztika értéke megyei és regionális vizsgálatoknál egyaránt nagyobb, mint a kritikus érték, 95%-os konfidencia szint mellett), hogy az ökogazdaságok területi eloszlása nem egyenletes, azaz megyei és regionális szinten vizsgálva is különbségek mutathatók ki a területi egységek között. A két alföldi régióban található a vizsgált gazdaságok 55%-a. (8. ábra) 13 gazdaság 6 gazdaság 34 gazdaság 6 gazdaság 11 gazdaság 26 gazdaság 14 gazdaság 8. ábra. A felmérésben szereplı ökogazdaságok területi megoszlása Forrás: Saját szerkesztés A vizsgált gazdaságok közül 76-ban csak ökológiai gazdálkodás, a fennmaradó 34-ben párhuzamosan ökológiai és hagyományos termelés is folyik. A 110 gazdaságból 66-ban, a vizsgált gazdaságok 60%-ában csak növénytermelést végeznek, 34 gazdaság (31%) vegyes termelési szerkezettel - növénytermesztés és állattartás - jellemezhetı (17. táblázat). A feldolgozó és integrátori tevékenység aránya alacsony. 79

86 17. táblázat. A termelési irányok megoszlása Megnevezés Gazdaságok száma Gazdaságok aránya (db) (%) Növénytermesztı Növénytermesztı és állattartó Méhész területtel nem rendelkezik 4 4 területtel rendelkezik 2 2 összesen: 6 5 Feldolgozó 2 2 Állattenyésztı (halgazdaság) 1 1 Integrátor 1 1 Összesen Forrás: Saját felmérés alapján Átállási okok vizsgálata Vizsgáltam, hogy melyek voltak az átállást, illetve ökológiai gazdálkodást elindító okok. Megkértem a válaszadókat, hogy egy adott listából válasszák ki, hogy mely tényezık befolyásolták a döntésüket az ökológiai gazdálkodásra való átálláskor. A válaszadók több kategóriát is megjelölhettek. Az egyes kategóriák gyakoriságát a 18. táblázat mutatja. 18. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásra való átállás okai Ok Hányan említették (fı) Megkérdezettek hány %-a Személyes meggyızıdés Környezetvédelmi megfontolások Egészséges élelmiszer elıállítás Magasabb értékesítési ár Vegyszerekkel kapcsolatos negatív tényezık Nagyobb támogatás Kevésbé hektikus piac 9 8 Forrás: Saját felmérés A válaszadók közül a legtöbben személyes meggyızıdésbıl és környezetvédelmi-egészségügyi okokból kezdtek ökológiai gazdálkodásba. Ellentétben a korábbi kutatási eredményekkel a gazdasági jellegő motiváló tényezık aránya kisebb, az elérhetı magasabb értékesítési árat, valamint a nagyobb támogatási összeget összességében kevesebbszer jelölték meg. Egy válaszadó átlagosan 2-3 kategóriát jelölt be. Ez azt jelenti, hogy több válaszadó is bejelölte egyszerre mind a gazdasági, mind a környezettudatosságot jelzı motiváló tényezıket. Általában, de nem kizárólagosan, aki a gazdasági tényezıket megjelölte, az a környezetvédelmet vagy a személyes meggyızıdést is megjelölte, mint motiváló tényezıt, de ennek fordítottja nem minden esetben igaz. Így fordulhatott elı, hogy összességében többen jelölték az egészség- és környezettudatosságot motiváló tényezınek, mint a gazdasági faktorokat. 80

87 A kérdıívben rákérdeztem arra, hogy az adott gazdaság mióta mőködik az ökológiai gazdálkodás elvei szerint, azaz mikortól termel többek között mőtrágya és szintetikus növényvédı szerek használata nélkül. A válaszként adott dátum a legtöbbször az átállás kezdetét jelenti, bár néhány esetben ez átállásnak nem nevezhetı, mert jóval az ökológiai gazdálkodás szabályainak kidolgozása elıtt is termeltek ilyen módon. A vizsgált gazdaságok átállásának dinamikáját a 9. ábra mutatja ig 5 gazdaság kezdett ökológiai gazdálkodásba, között újabb 8 és ezt követıen között dinamikusan nıtt az ökogazdaságok száma (38) majd 2000 után további 59 gazdaság tért át az ökológiai gazdálkodásra. Megfigyelhetı, hogy az átállási hullám tól kezdıdött, ami összefüggésben állhat az ökológiai gazdálkodás támogatásának növekedésével. Db Év ábra. Az ökológiai gazdálkodást megkezdı gazdaságok számának idıbeli megoszlása (halmozás nélkül) Forrás: Saját felmérés alapján Az átállásra való döntésben 51 megkérdezettnél a magasabb értékesítési árak, 33 válaszadónál a nagyobb elérhetı támogatási összegek is szerepet játszottak. Ehhez kapcsolódóan rákérdeztem arra, hogy az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt végeztek-e gazdasági/gazdaságossági kalkulációkat, készült-e az átállásra vonatkozó gazdasági-pénzügyi terv. A válasz meglepı, mert 62 megkérdezett (56%) nem végzett ilyen számításokat. Az átálláshoz kapcsolódóan megkérdeztem, hogy termelt-e hasonló terméket mielıtt az ökológiai gazdálkodást megkezdte. A célom ezzel az volt, hogy megtudjam rendelkezik-e a termelı összehasonlítási alappal a két termesztési mód tekintetében. A válaszadók közül csak a termelık válaszait vettem figyelembe, mert a feldolgozók, integrátorok ebben a tekintetben nem tudnak releváns választ adni. A válaszoló termelık 76%-a az átállás elıtt is termelte ugyanazokat a termékeket, mint jelenleg az ökológiai gazdálkodás keretében. A fennmaradó 24% pedig úgy kezdett az ökológiai gazdálkodáshoz, hogy elızetes tapasztalatokkal nem rendelkezett, korábban ilyen terményt nem állított elı. 81

88 Az átállás vizsgálatánál célom volt annak feltárása, hogy az adott gazdaság korábban használt-e mesterséges anyagokat a termelés során, vagy már akkor is a természetes anyagok játszottak szerepet a termelésben. A válaszadók 56%-a használt mőtrágyát, 61%-a növényvédı szert, a megkérdezettek 54%-a mindkét kemikáliát alkalmazta az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt. Hozamfokozót 15%-uk használt, egyéb anyagot 4%-uk. Érdekesség, hogy a válaszadók 56%-a a konvencionális termelésben is szerves trágyázta területeit. A válaszadók 37%-a az ökológiai gazdálkodást megelızıen semmilyen kemikáliát, sem mőtrágyát, sem növényvédı szert, sem egyéb hozamfokozó anyagot nem használt Erıforrások értékelése Földterület A megkérdezett 110 gazdálkodóból 103 gazdaságnak volt területe, 7 gazdaság nem rendelkezett területtel, mert a tevékenységéhez (méhész, feldolgozó, integrátor) nem szükséges. A 103 gazdaság ha területen gazdálkodik, azonban ebbıl egy gazdaság kiugróan nagy területtel ha - halastóval rendelkezik. Elvégeztem a gazdaságok mérettartományok szerinti kategorizálását (19. táblázat), amelybıl megállapítható, hogy a legtöbb gazdaság igen kis területtel rendelkezik. A gazdaságok egyharmada 5 hektárnál kisebb területen folytat termelést. 19. táblázat. A gazdaságok méretkategóriák szerinti besorolása Méretkategória Gazdaságok száma (db) Gazdaságok halmozott száma (db) Gazdaságok halmozott aránya (%) 1 ha alatt ,01-2 ha ,02-5 ha ,01-10 ha ,01-15 ha ,01-20 ha ,01-30 ha ,01-40 ha ,01-50 ha ,01-60 ha ,01-70 ha ,01-80 ha ,01-90 ha , ha , ha , ha , ha ha felett Forrás: Saját felmérés 82

89 A gazdaságok legtöbbje szántóterülettel és gyeppel rendelkezik. A halastó területét leszámítva, a fennmaradó területbıl a gyümölcsös, kert és erdı részaránya alacsony. (20. táblázat) 20. táblázat. A vizsgált gazdaságok területe (mővelési áganként) Mővelési ág Összes terület Gazdálkodók száma Átlagos területnagyság (ha) (db) (ha) Szántó 4 071, ,76 Halastó Gyep 1 780, ,94 gyümölcsös 112, ,36 kert 60, ,52 szılı 8,9 5 1,78 erdı 2,3 2 1,15 Forrás: Saját felmérés A területi arányokat torzítja a halastó területének nagysága. Ezt a kiugró adatot kivéve az elemzésbıl eredményül a szántó magas részarányát kaptam. (10. ábra) A halastó nélkül számított átlagos területnagyság 59 ha (halastó mővelési ágat beleszámítva 97!). szántó; 67,46% gyep; 29,49% gyümölcsös; 1,86% erdı; 0,04% kert; 1,00% szılı; 0,15% 10. ábra. A mővelési ágak megoszlása (halastó nélkül) Forrás: Saját felmérés alapján Ökogazdaságonként vizsgáltam, hogy változott-e a hasznosított terület nagysága az ökológiai gazdálkodás megkezdése óta. A vizsgált gazdaságok 21%-a változtatta területi nagyságát, 16%-uk egyértelmően a növekedés, míg 2%-uk az egyértelmő csökkentés mellett döntött. 3% azon gazdaságok aránya, amelyek hol növelték, hol csökkentették a területeik nagyságát. (21. táblázat) 83

90 21. táblázat. A területváltoztatások iránya a vizsgált gazdaságokban az ökológiai gazdálkodás megkezdése óta Változás Hány gazdaság változtatott Arány (db) (%) Növelte 9 8 Többször növelte 9 8 Növelte majd csökkentette 2 2 Csökkentette majd növelte 1 1 Területét csökkentette 2 2 Összesen Forrás: Saját felmérés alapján A termelık 60%-a saját területen gazdálkodik és további 30%-uk saját és bérelt területen végzi a tevékenységét. A gazdaságok csupán kis hányada mőködik tisztán bérelt területen. 3 esetben az ökogazdaság a családtagoktól bérli a területet. A vizsgálatban szerepelt 2 olyan ökogazdaság is, amely állami területen mőködik, ezek közül az egyik egy kutatóintézet gazdasága, a másik pedig egy halgazdaság. (22. táblázat) 22. táblázat. Területek tulajdoni csoportonként Gazdaságok száma (db) Gazdaságok aránya (%) Nincs területe 7 6,4 Saját 61 55,5 Bérelt 7 6,4 Bérelt és saját 33 30,0 Állami 2 1,8 Összesen ,0 Forrás: Saját felmérés Az erıforrások vizsgálatnál nem csak a földterület nagysága szerepelt kérdésként, hanem a földterület minıségének megítélése is. A válaszadókat kértem, hogy kategorizálják területüket, hogy jó - közepes - vagy rossz minıségőnek tartják. Ezt követıen rákérdeztem a legjobb és a leggyengébb terület aranykorona értékére, valamint a terület átlagos aranykorona értékére is. A vizsgálatban résztvevık szívesen válaszoltak a kategorizálásra, azonban tényleges értékeket már jóval kevesebben adtak. A válaszadók 55%-a közepesnek, 26%-a jónak és 19%-a rossz adottságúnak minısíti földterületét. A válaszadók fele közölte aranykoronában kifejezve a területek minıségét. A legrosszabb földterület 0,7 AK/ha, a legjobb pedig 47 AK/ha értékő volt. A teljes minta átlaga 21,3 AK. A gazdaságokat földterületük átlagos AK értéke szerint csoportokba soroltam. (23. táblázat) A gazdaságok 40%-a AK minıségő területen termel. A területek 15-15%- a nevezhetı kimondottan jó (30 AK feletti) és igen gyenge (10 AK alatti) minıségőnek. 84

91 23. táblázat. Földterületek csoportosítása aranykorona érték szerint Megnevezés Gazdaságok aránya (%) 10 AK alatt 15 10,1-15 AK 9 15,1-20 AK 40 20,1-25 AK 7 25,1-30 AK 15 30,1-35 AK 7 35,1-40 AK 2 40 AK felett 5 Forrás: Saját felmérés Munkaerı, humán erıforrás A munkaerı, mint erıforrás vizsgálatára két kérdés irányult. Az egyikben azt kérdeztem, hogy hány alkalmazottja van, illetve ebbıl a számból mennyi az aki nem egész évben alkalmazott. A másik kérdésben arra voltam kíváncsi, hogy az alkalmazottak családtagok-e. Az eredmények meglepıek. A válaszok szerint 75 gazdaságban nincs alkalmazott, eseti igények felmerülésekor napszámosokat fogadnak. A gazdaságok foglalkoztatotti létszám szerinti megoszlását a 24. táblázat mutatja. 24. táblázat. A gazdaságok megoszlása foglalkoztatotti létszám alapján Foglalkoztatottak száma Gazdaságok száma Gazdaságok aránya (db) (%) 5 fı alatt fı 5 4, fı 2 1, fı fı fı 3 2,7 200 fı felett 1 1 Forrás: Saját felmérés Ha valamely gazdaság foglalkoztat munkaerıt, akkor általában 5-nél kevesebb dolgozója van. Ebbe a csoportba tartozik a munkaerıt foglalkoztató gazdaságok 63%-a. 13 gazdaság van, amely összesen egy-egy alkalmazottat foglalkoztat. Ebbıl a 13-ból 6 gazdaságban a foglalkoztatott családtag. 5 gazdaság alkalmaz 2-2 dolgozót, 1 gazdaság 3 alkalmazottat és 3 gazdaságban van egyenként 4-4 munkás. Ezekben a gazdaságokban az összes alkalmazott családtag. A 4-nél több alkalmazottat foglalkoztató gazdaságokban csak 2 esetben mutatható ki rokoni kapcsolat, az összes többi esetben a dolgozók nem tartoznak a családhoz. Megállapítató, hogy a kisebb gazdaságok általában családtago(ka)t foglalkoztatnak. Idénymunkás alkalmazásáról összesen 18 gazdaság számolt be. (25. táblázat) Jellemzıen csak néhány fıt vesznek fel szezonális munkára. 85

92 25. táblázat. A szezonális munkaerı foglalkoztatása Idénymunkások száma (fı) Gazdaságok száma (db) Gazdaságok aránya (%) , felett 3 2,7 Forrás: Saját felmérés Gépellátottság Az eszközellátottságot vizsgálva megállapítható, hogy a felmérésben szereplık közül 26 gazdaság sem erı- sem munkagépekkel nem rendelkezik. Ezekben a gazdaságokban a gépi munkákat idegen szolgáltatásként (bérmunkaként) végeztetik el. A gazdaságok nagy része munka- és erıgépekkel is rendelkezik. (26. táblázat) 26. táblázat. Gépellátottság vizsgálata Megnevezés Gazdaságok száma (db) Gazdaságok aránya (%) Munka és erıgéppel nem rendelkezı gazdaság Erı és munkagéppel is rendelkezı gazdaság Csak munkagéppel rendelkezı gazdaság Csak erıgéppel rendelkezı gazdaság 2 2 Forrás: Saját felmérés Anyagfelhasználás, ráfordítások változása A következıkben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az egyes gazdaságok a mőtrágyák és növényvédı szerek használatát mivel és hogyan váltották ki, azaz milyen eszközöket használnak az ökológiai gazdálkodás során a növényvédelemben, a gyomszabályozásban és a tápanyag-utánpótlásban. A válaszadókat arra kértem, jelöljék meg, hogy a növényvédelemben a felsorolt eljárások közül melyiket és egymáshoz viszonyítva milyen arányban alkalmazzák. A 110 gazdaság közül 96-ban alkalmaznak valamilyen növényvédelmi eljárást. A megjelölt elemek gyakoriságát a 27. táblázat mutatja. 27. táblázat. A növényvédelmi eljárások megoszlása Eljárás Hányan említették Válaszadók hány százaléka (fı) (%) Agrotechnikai Mechanikai Fizikai Biológiai Engedélyezett szer Forrás: Saját felmérés 86

93 Megvizsgálva, hogy a válaszadók milyen aránnyal említették az egyes eljárásokat, kiszámítható, hogy összesen a 96 gazdaság átlaga milyen értéket ad, azaz a minta alapján megkapjuk az egy modell (átlag)gazdaság növényvédelemben alkalmazott eljárásainak arányát. (11. ábra) biológiai; 12% engedélyezett szer; 16% agrotechnikai; 22% fizikai; 16% mechanikai; 34% 11. ábra. A növényvédelmi eljárások átlagos aránya Forrás: Saját felmérés Az átlagérték szerint a leggyakoribb és legnagyobb jelentıséggel bíró elem a mechanikai növényvédelem, majd ezt követik az agrotechnikai eljárások. Az engedélyezett szerek és a fizikai növényvédelem 16-16%-ot tesznek ki. A legkisebb arányt a biológiai növényvédelem képviseli. A gyomszabályozás felmérésénél 6 kategória közül választhatott a válaszadó. Erre a kérdésre 97 kiértékelhetı választ kaptam. A legtöbben a gépi és a kézi gyomirtást jelölték meg, valamint még kiemelkedik az agrotechnika szerepe a gyomszabályozásban. A legkevesebbszer a biológiai védekezést és a szerhasználatot jelölték meg. (28. táblázat) 28. táblázat. A gyomszabályozásban alkalmazott elemek megoszlása Eljárás Hányan választották Válaszadók hány százaléka (fı) (%) Agrotechnikai Gépi Kézi Fizikai Biológia Szer Forrás: Saját felmérés A válaszok alapján az egyes kategóriák gyakoriságát összesítve és megvizsgálva, hogy a gyomszabályozás különbözı elemeit az egyes válaszadók milyen arányban alkalmazzák, kiszámítottam a gyomszabályozásban átlagosan alkalmazott eljárások súlyát. 87

94 Ez alapján egy átlagos gazdaságban a gyomkezelésben a legnagyobb szerepe a gépi (39%) és a kézi (28%) gyomirtásnak van. Rangsorban ezt követi az agrotechnikai szabályozás, majd a fizikai, biológiai eljárások és végül a permetezés engedélyezett szerekkel. (12. ábra) gépi; 39% kézi; 28% fizikai; 7% agrotechnikai; 18% szer; 3% biológiai; 5% 12. ábra. A gyomszabályozásban alkalmazott eljárások átlagos aránya Forrás: Saját felmérés A tápanyag-utánpótlás vizsgálatánál 93 értékelhetı választ kaptam. Arra kérdeztem rá, hogy a tápanyag-utánpótlás módszerei közül az adott gazdaság a felsoroltakból melyeket alkalmazza és milyen arányban, illetve ha alkalmaz olyan eljárást, ami nincs a kérdıíven feltüntetve, akkor azt nevezze meg. A válaszok megoszlását a 29. táblázat tartalmazza. 29. táblázat. A tápanyag-utánpótlás elemeinek felmérése Tápanyag-utánpótlás módja Hányan említették Válaszadók hány százaléka (fı) (%) Szerves trágya Zöldtrágya Komposzt Mulcs Egyéb Forrás: Saját felmérés Az egyéb kategóriába legtöbbször a baktériumtrágya, kıpor és egyéb ásványok kerültek. A fenti adatok gyakoriságának és súlyának az átlagolásával meghatároztam a tápanyag-utánpótlásban alkalmazott egyes eljárások arányát. (13. ábra) A tápanyag-visszapótlásban leggyakrabban alkalmazott és a legjelentısebbnek ítélt eljárás a szerves trágyázás és a zöldtrágya növények leszántása. 88

95 szervestrágya; 50% zöldtrágya; 24% komposzt; 11% mulcs; 6% egyéb; 9% 13. ábra A tápanyag-utánpótlás elemeinek átlagos aránya Forrás: Saját felmérés Az ökológiai gazdálkodás költségeinek jellemzése A konvencionális és az ökológiai gazdálkodás összehasonlításához kérdésként szerepelt a tapasztalt költségváltozások értékelése. A kérdıívben 3 fı költségkategória változására (gépköltség, élımunka költsége, anyagköltség) és egyéb költségek (amelyeket a válaszadó kifejthetett) kérdeztem rá. A 110 ökogazdaságból 98-an feleltek úgy, hogy a fenti kategóriák valamelyikében a költségeik nıttek (14. ábra). A konvencionális termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra való átállással egyértelmően nem lehetett az összköltségcsökkenést kimutatni. A legtöbben az élımunka és/vagy a gépüzemeltetés költségeinek a növekedésérıl számoltak be és 8 esetben az egyéb költségek növekedését jelölték meg, aminél a leggyakrabban a tanúsítás és az ellenırzés költségei, valamint a tagdíjak szerepeltek. élımunka; 45% anyagköltség; 22% gépköltség; 27% egyéb ok; 6% 14. ábra. A konvencionális termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra való átállás során tapasztalt költségnövekedések gyakorisága Forrás: Saját felmérés 89

96 A költségek vizsgálatánál külön kértem, hogy jelöljék meg, hogy a fıbb költségkategóriák milyen részarányt képviselnek a teljes termelési költségen belül. A kapott válaszok gyakoriságából és súlyából meghatározható, hogy a vizsgált gazdaságok milyen átlagos költségszerkezettel jellemezhetıek. (15. ábra). egyéb; 6% bérköltség; 14% gép; 29% anyagköltség; 16% tanusítás; 3% ellenırzés; 5% tápanyag; 9% növényvédelem; 8% szaporító anyag; 10% 15. ábra. A vizsgált gazdaságok költségeibıl számított átlagos költségszerkezet Forrás: Saját felmérés A kapott eredmények szerint a legnagyobb költségtétel a gépüzemeltetéshez kapcsolódik, ez adja a teljes költség 29%-át. Jelentıs még az anyagköltség, a vetımag és szaporítóanyag költsége, valamint a (szezonálisan, illetve egész évben) foglalkozatott munkaerı bére és ennek közterhei, járulékai. A növényvédelem és tápanyag-utánpótlás a költségek 8-9%-át teszik ki, szemben a konvencionális termelés átlagosan 20-25%-ával Az ökológiai gazdálkodás hozamainak változása Az átálláshoz kapcsolódóan a költségváltozáson kívül rákérdeztem a tapasztalt hozamváltozásokra. 110 megkérdezettbıl hatan nem akartak a kérdésre válaszolni, további 8 válasz pedig nem volt értékelhetı, mert a feldolgozóknál, integrátoroknál, illetve termıre nem fordult ültetvényeknél ez a kérdés nem volt releváns. A hozamváltozással kapcsolatosan így 96 értékelhetı választ kaptam. A válaszok megoszlását a 30. táblázat tartalmazza. 30. táblázat. A hozamváltozás megítélése Megnevezés Válaszadók száma Aránya (fı) (%) Változatlan hozam, eltérés max +/-10% 43 44,79 Hozamcsökkenés 10-15% között 22 22,92 Hozamcsökkenés 15% felett 29 30,21 Hozamnövekedés 15% felett 1 1,04 Hozamnövekedés 10-15% között 1 1,04 Összesen Forrás: Saját felmérés 90

97 Általánosságban a válaszadók hozamnövekedésrıl nem, inkább stagnáló és csökkenı terméseredményekrıl számoltak be. A válaszadók 45%-a szerint a hozameltérés a konvencionális termeléshez viszonyítva +/- 10%-os sávban mozog, a válaszadók további 53%-a 10%-nál nagyobb mértékő hozamcsökkenést tapasztalt. 2 esetben a megkérdezett kiegészítést is tett és 30-35%-os hozamcsökkenésrıl számolt be. Ezt a két választ a 30. táblázat a 15% feletti hozamcsökkenésnél szerepelteti. Kifejezett hozamnövekedésrıl (10% felett) összesen 2 válaszadó számolt be Az ökológiai gazdálkodás értékesítési viszonyai Az ökotermékek árai A konvencionális termelésrıl ökológiai gazdálkodásra történı átállás során lehetıség van - már az átállási idıszakban is - a termékeket magasabb értékesítési áron (felárral) értékesíteni. Több gazdaság átállását ez az ok indította el. 31. táblázat. Az elért felár megoszlás mérték-kategóriák szerint Felár Válaszadók száma (db) Arány (%) nincs felár 4 3,6 0-5% 13 11,8 5-10% 12 10, % 11 10, % 10 9, % 4 3, % 1 0,9 30% felett 15 13,6 a kereskedı által ajánlott árat 23 20,9 saját döntés az árról 5 4,5 nem értékesít 1 0,9 nem válaszolt 11 10,0 Összesen ,0 Forrás: Saját győjtés A 100 válaszadóból 69-nek sikerült magasabb értékesítési árat elérni, mint a hagyományos termékek esetében, azonban a fennmaradó 41 válaszadó (a megkérdezettek közel 37%-a) nem tudott felárat érvényesíteni. A válaszadók 71%-a szerint nincs olyan termény/termék, amelynél kiugróan magas felárat lehetne elérni, míg a fennmaradó 29% szerint bizonyos termékeknél szélsıséges a felár mértéke. Ilyen termék például a burgonya, a tönkölybúza, az olajtök, a napraforgó és a növényi csírák. 14 megkérdezett szerint nagyon alacsony felár értékek is tapasztalhatók, például kukorica, lucerna, borsó és egyéb gabonafélék között is, beleértve a tönkölybúzát is, ami ellentmondásos az elızı megállapítással. 91

98 Kértem a gazdálkodókat, jelöljék meg, hogy esetükben milyen nagyságú az elért/elérhetı felár mértéke. A válaszok megoszlását a 31. táblázat tartalmazza. A megkérdezettek 21%-a elfogadja a kereskedı által ajánlott árat, bármilyen viszonyban is van az a piaci árral. A válaszadók csupán 5%-a dönt saját maga az értékesítési árról, a döntését a kereskedıi ajánlatok, illetve egyéb tényezık nem befolyásolják. A nagy többség (a megkérdezettek 60%-a) számszerősíteni tudja a felár nagyságát és a válaszadók 14%-a 30% vagy annál nagyobb felárat is el tud érni. Összehasonlítást végeztem néhány termék esetében (tojás, burgonya, fejes káposzta, vöröshagyma), hogy hogyan alakultak a idıszakban a konvencionális és az ökotermékek piaci árai. Az összehasonlításhoz az adatokat egyrészt az AKI adatbázisa adta (piaci árinformációs rendszer), másrészt a Biokultúra Egyesület honlapján havi rendszerességgel közzétett ökopiaci árakat vizsgáltam. Az összehasonlítás eredményeit a 10. melléklet tartalmazza. Az elemzés alapján megállapítható, hogy az elérhetı felár nagysága 2005 óta folyamatosan és jelentısen - fıleg szezonálisan, periodikusan - csökken, ugyanakkor megfigyelhetı, hogy a termelık által elért felár elmarad a piacon tapasztalható felártól. A termelıi és piaci árak egyre inkább elszakadnak, a termelıi ár a konvencionális termékek felvásárlási árához gyorsabb ütemben közelít, mint ahogyan az ökotermékek piaci ára csökken. Külön vizsgáltam, hogyan alakulnak bizonyos termékek minimum és maximum árai a hagyományos és az ökopiacokon. Megállapítható, hogy a konvencionális termékek legalacsonyabb árai (fıleg a szupermarketekben és bevásárlóközpontokban) sokkal alacsonyabbak, mint az ökopiacokon megjelenı legolcsóbb termékeké. Ugyanakkor a konvencionális termék legmagasabb ára és az ökotermék maximális ára közötti eltérés már kisebb, sıt néhol elıfordul, hogy a konvencionális termék drágább, mint az ökopiaci (például vöröshagymánál). Jelenleg az tapasztalható, hogy az értékesítési ár különbségek %-ot érnek el. Értékesítési csatornák, értékesítési lehetıségek A gazdálkodók közül 54-en, vagyis a megkérdezettek közel fele az összes terményt értékesíti. A válaszadók 39%-a a hozamok egy részét, de nem mindet viszi a piacra, mert a termékek egy részét saját maguk használják fel élelmezési vagy takarmányozási célra, illetve az is elıfordul, hogy piaci okok miatt nem tudja a gazdálkodó az összes terményt értékesíteni. 11 gazdaság (a mintában szereplık 10%-a) semmit sem értékesít, mert általában az összes termény belsı felhasználásra kerül. Sajnos néhány gazdálkodó azt is jelezte, hogy - szándékaival ellentétesen - elıfordult már, hogy a termékeibıl értékesítési problémák miatt semmit nem tudott eladni. A megkérdezettek közül 2 fı a megtermelt növényeket nem értékesíti, hanem azokat az állattartásban hasznosítva az állatot/állati termékeket viszi a piacra. 92

99 A vizsgált gazdaságok 64%-ában keletkezik melléktermék, aminek a kezelése eltérı. A gazdaságok 90%-a hasznosítja a keletkezı mellékterméket, 79%-uk felhasználja, 11%-uk értékesíti, míg mások semmilyen formában sem hasznosítják. Az értékesítési csatornák vizsgálatánál arra kértem a válaszadókat, jelöljék meg, hogy a gazdaságukban mely típusokat alkalmazzák. A kérdıíven a lehetséges értékesítési formák közül akár többet is bejelölhetett a válaszadó. A válaszok megoszlását a 32. táblázat tartalmazza. 32. táblázat. Értékesítési csatornák Értékesítési mód Aránya (%) Értékesítési szerzıdés 67 Értékesítés háztól 39 Értékesítés ökopiacon 15 Értékesítés bioboltban 9 Értékesítés TÉSZ-en keresztül 6 Értékesítés saját boltban 4 Forrás: Saját felmérés A 105 válaszadó összesen 146 kategóriát jelölt meg, azaz átlagosan egy gazdaságra 1,4 kategória jut. A leggyakoribb értékesítési forma a szerzıdéses értékesítés és a háztól való eladás. Az 1 ha alatti gazdaságok csupán 15%-a rendelkezik értékesítési szerzıdéssel, a nagyobb gazdaságok esetén ez az értékesítési forma a döntı. Az egy hektár alatti gazdaságok döntı többsége háztól értékesít (77%). Ez az értékesítési mód a terület növekedéssel csökken, 200 ha feletti méret esetén pedig eltőnik. Frühwald (2003) megállapításai szerint Magyarországon a termelıi (off-farm) eladások jellemzık, amelynek elınye a személyes kapcsolattartás, a hitelesség és a logisztikai feladatok megtakarítása, ugyanakkor hátrányként jelentkezik, hogy a gazdálkodó nem számolja fel az ehhez kapcsolódó költségeket, így az torzítja helyzetének saját megítélését (bruttó-jövedelem érdekeltség). Megállapítja, hogy az ökotermékek legjelentısebb felvevıpiacai a bioboltok, a szupermarketekben való vásárlás pedig még kezdeti szakaszban van. Ennek ellentmond Szente (2005) 2 évvel késıbb végett vizsgálata, mert szerinte az ökológiai gazdaságok termékeinek 41,4%-át piacokon, 40,7%-át szupermarketekben, 39,4%-át bioboltokban és csak 6,6%-át vásárolják a termelıktıl. Magasabb felár azokban az országokban érhetı el, ahol a szupermarketek aránya az ökotermékek értékesítésében kisebb szerepet játszik, míg ahol az ökotermékek jelentıs része bevásárlóközpontokban talál gazdára a felár értéke kisebb, ugyanakkor a termékek szélesebb fogyasztói réteghez jutnak el. [Schmid - Richter, 2000 in Tóth, 2005.] 93

100 Ennek értelmében a bevásárlóközpontokban az ökotermékek gyakoribb és szélesebb körő megjelenése maga után vonná vélhetıen a fogyasztás növekedését a szélesebb fogyasztói kör elérése miatt, ugyanakkor az árak gyorsabb csökkenésével is számolni kellene. Az ökotermékek szupermarketekben történı tömeges megjelenésének következménye kettıs lehet, egyrészt piacot bıvít és stabilizál, másrészt csökkenti a termelı által elérhetı felárat. Az értékesítési árat nagyban meghatározza, hogy egy gazdaság milyen értékesítési csatornát választ. Ha a megtermelt terményt kereskedı vagy felvásárló felé értékesíti, akkor számolnia kell azzal, hogy az így elérhetı ár alacsonyabb, mintha közvetlenül a fogyasztó felé értékesítene. Ennek a gondolatnak az alapján megvizsgáltam, hogy értékesítési csatornánként mekkora a felárat érvényesíteni tudó gazdaságok aránya. Eredményül azt kaptam, hogy a legnagyobb arányban az ökopiacon - az ott megjelenık 88%-a - tud felárat érvényesíteni. Magas még a TÉSZ-en keresztül értékesítıknél is ez az arány. Meglepetésre a legalacsonyabb arány a saját boltban értékesítıknél volt, majd ezt követte a háztól való értékesítés. (33. táblázat) 33. táblázat. Értékesítési csatornák és felár összefüggésének vizsgálata Értékesítési mód Gazdaságok száma (db) Felárat elérı gazdaságok száma (db) Felárat elérı gazdaságok aránya (%) Értékesítési szerzıdés Értékesítés háztól Értékesítés ökopiacon Értékesítés biobolton keresztül Értékesítés TÉSZ-en keresztül Értékesítés saját boltban Forrás: Saját felmérés alapján Értékesítési problémával a 105 válaszadó közül 53 (50,5%) küzd. A vizsgált gazdaságok közül 24% csak kis tételben, 39% csak nagy tételben és 38% pedig kis és nagy tételben egyaránt értékesít. A kis tételben értékesítık 77%-a, a kis és nagy tételben értékesítık 68%-a, míg a csak nagy tételben értékesítık 90%-a rendelkezik kialakult vevıkörrel. Értékesítési problémáról a kis tételben értékesítık 58%-a, a kis és nagy tételben értékesítık 49%-a, míg a nagy tételben értékesítık 43%-a számolt be, tehát értékesítési problémájuk inkább azoknak a termelıknek van, akik nem tudnak nagy mennyiséget egyszerre piacra vinni. Az értékesítési problémákat méretkategóriánként vizsgálva feltételeztem, hogy értékesítési gondokkal inkább a kisgazdaságok küzdenek. Ez az állítás nem igazolódott, értékesítési gondok gazdaságmérettıl függetlenül jelentkeznek. (34. táblázat). 94

101 34. táblázat. Értékesítési problémák vizsgálata méretkategóriánként Méretkategória Értékesítési problémával rendelkezı gazdaságok száma (db) Gazdaságok száma a méretkategóriában Értékesítési problémával rendelkezık aránya méretkategóriánként (%) (db) 1 ha alatt ,01-2 ha ,02-5 ha ,01-10 ha ,01-15 ha ,01-20 ha ,01-30 ha ,01-40 ha ,01-50 ha ,01-60 ha ,01-70 ha ,01-80 ha ,01-90 ha , ha , ha , ha , ha ha felett Nincs területe 2 Forrás: Saját felmérés alapján Folyamatos áruszállításra a gazdaságok 60%-a képes, a többi gazdaság csak idıszakosan jelenik meg a piacokon. A válaszadók 79%-a rendelkezik saját vevıkörrel. A kialakult vevıkörrel rendelkezık 47%-a küzd értékesítési problémákkal, míg ugyanez az arány a saját vevıkörrel nem rendelkezı gazdaságok esetén 57%. Az értékesítési lehetıségeket befolyásolja, hogy az adott gazdaság rendelkezik-e tanúsítvánnyal. A vizsgált gazdaságok közül 64 rendelkezik magyar, 36 magyar és külföldi tanúsító szervezet igazolásával. 2 gazdaság csak külföldi tanúsítvánnyal rendelkezik. 7 gazdaságban jelenleg nincs tanúsítvány, ebbıl 1 tervezi hogy a közeljövıben tanúsíttatja a termelést a többi 6 gazdálkodó nem is tervezi a tanúsítvány megszerzését. A válaszadók 75%-a úgy gondolja, hogy tanúsítvány nélkül nem lehet ökoterméket értékesíteni. 14%-uk szerint lehet így ökoterméket értékesíteni, de sajnos felárat már nem lehet elérni. 11%-uk úgy véli, hogy a minıséget nem a tanúsítvány adja, ezért lehetséges, hogy tanúsítvány nélkül is értékesíthetıek a termékek. 95

102 Az ökológiai gazdálkodás támogatása A válaszadók többsége (54%) nem kapott az átálláshoz támogatást, ugyanakkor a megkérdezettek többsége (64%) kap támogatást a jelenbeli mőködéshez. A támogatottak 26%-a csak ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó támogatást, 11%-uk csak terület alapú, és/vagy nemzeti kiegészítı támogatást és 60%-uk ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó és területalapú támogatást egyaránt kap. 2 megkérdezett csak azt tudta, hogy kap támogatást, de azt nem tudta megmondani, hogy milyet. A további 40 válaszadó, azaz a felmérésben szereplık 36%-a jelenleg nem kap semmilyen támogatást. Arra a kérdésre, hogy megfelelınek tartja-e a jelenlegi támogatási rendszert, a válaszadók közül 85-en nemmel, 21-en igennel válaszoltak és 4 fı nem kívánt választ adni. Azok közül, akik átállási támogatást kaptak 37% szerint helyes a támogatási rendszer, míg azok közül akik nem kaptak átállási támogatást ezt csak 3% helyesli. Azok, akik erre a kérdésre nem akartak válaszolni nem részesültek átállási támogatásban. A vizsgálathoz kapcsolódóan kértem a válaszadókat, hogy ismereteik és tapasztalataik szerint értékeljék a különbözı termesztési technológiákat. A kérdésben az szerepelt, hogy jövedelemtermelı-képesség szerint állítsák sorba a hagyományos, az ökológiai és a precíziós gazdálkodást. A kérdésre 106 értékelhetı választ kaptam. Az eredményeket a 35. táblázat tartalmazza. 35. táblázat. A különbözı technológiák jövedelmezıségi sorrendje. Jövedelmezıségi sorrend Válaszadók száma (fı) Hagyományos>Ökológiai>Precíziós 33 Hagyományos>Precíziós>Ökológiai 10 Ökológiai>Hagyományos>Precíziós 29 Ökológiai>Precíziós>Hagyományos 18 Precíziós>Hagyományos>Ökológiai 10 Precíziós>Ökológiai>Hagyományos 6 nem válaszol 4 Összesen 110 Forrás: Saját felmérés Megjegyzendı, hogy a válaszok véleményeken alapulnak és nem minden esetben támaszthatók alá tapasztalatokkal, így csak tájékoztató jellegőek. Összehasonlítási alappal azok a gazdálkodók rendelkeznek, akik az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt folytattak konvencionális vagy precíziós gazdálkodást. A válaszadók közül 43-an a hagyományos, iparszerő gazdálkodást, 47-en az ökológiai gazdálkodást és csak 16-an tartják a precíziós termelést a legjövedelmezıbbnek. A legkevésbé eredményes helyre 24 alkalommal a hagyományos termelés, 20 alkalommal az ökológiai gazdálkodás és 62 esetben a precíziós gazdálkodás került. 96

103 Eredményesség, jövıbeli várakozások, változtatási szándékok A gazdálkodáshoz és értékesítéshez kapcsolódóan megkérdeztem, hogy Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása milyen hatással van az ökológiai gazdálkodásra. A válaszok igen meglepıek, mert a válaszadók 43%-a szerint nincs semmilyen hatása az EU csatlakozásnak, 39%-uk szerint az EU csatlakozás kibıvülı piaci lehetıséget és egyben növekvı konkurenciát jelent a hazai ökológiai gazdálkodás számára. 16%-uk véleménye szerint pedig kimondottan piaci lehetıség az Európai Unióba történı belépésünk. Csupán 2%- uk gondolja úgy, hogy negatív, káros hatást jelent a csatlakozás. A hozam - értékesítési ár - költség változások értékelése után arra kértem a felmérésben résztvevıket, hogy jelöljék meg, hogy az ökológiai gazdálkodással sikerül-e nagyobb jövedelmet, eredményt elérni, mint a hagyományos, konvencionális termeléssel. A vizsgált 110 gazdaságból 5 esetében nem volt korábban konvencionális termelés, így ık nem rendelkeznek összehasonlítási alappal, illetve további 4 gazdaság nem adott erre a kérdésre választ. A válaszadók 58%-a szerint nem érhetı el nagyobb eredmény ökológiai gazdálkodás esetén, mint a konvencionális gazdálkodásban. Azon termelık közül, akik csökkenteni kívánják a jövıben az ökológiai gazdálkodásuk nagyságát, 89%-uk, míg azok, akik megszüntetni akarják 100%-uk gondolja úgy, hogy az ökológiai gazdálkodás eredménye nem haladja meg a hagyományos termelés jövedelmét. Az ökológiai gazdálkodás nagyságán nem változtatók 45%-a és a gazdálkodás bıvítése mellett döntık 46%-a szerint az ökológiai gazdálkodás igenis nagyobb jövedelmet ad, mint a konvencionális mezıgazdaság. Az eredményesség és értékesítési árak kapcsolatát külön vizsgáltam. A kapott válaszok szerint 69 gazdaság tud felárat elérni, ebbıl 32 (46%) nagyobb eredményt is ér el. 41 gazdaság nem tud felárat érvényesíteni, ugyanakkor ebbıl a csoportból 10 gazdaság (24%-uk) így is nagyobb jövedelmet ér el, mint a hagyományos termeléssel. Ez úgy lehetséges, hogy nagyobb támogatást kap a gazdálkodó és/vagy az ökológiai gazdálkodás költségeit a konvencionális termelés költségszintje alá tudta csökkenteni. A támogatás és az eredményesség kapcsolatát vizsgálva azt tapasztaltam, hogy 70 gazdaság kap a termeléshez valamilyen (ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó, területalapú vagy mindkettı) támogatást. A 70 gazdaságból 26 (37%) jelezte azt, hogy az ökológiai gazdálkodásban nagyobb eredményt ért el, mint a konvencionális gazdálkodásban. A 26 gazdaságból 5 úgy tudta növelni az eredményét, hogy felárat nem tudott érvényesíteni. 97

104 Támogatást 40 gazdaság nem kapott. Ebben a csoportban 16 gazdaság támogatások nélkül is magasabb jövedelmet ér el, mint a hagyományos gazdálkodás során. 5 gazdaság van, ahol támogatások és felár nélkül is nıtt az eredmény, azaz vélhetıen költségcsökkenés és/vagy hozamnövekedés következett be, esetleg a termelési szerkezetben történt változás. Az elıbbi kérdésekbıl, adatokból megismerve a gazdaságok jelenlegi helyzetét, a jövıbeli tervekrıl, változtatási szándékokról érdeklıdtem. Megkérdeztem, hogy a jövıben milyen változtatásokat kívánnak tenni az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban. Erre a kérdésre 109 értékelhetı válasz érkezett. Összességében a válaszadók 83%-a vagy meghagyja a gazdaság méretét a jelenlegi szinten vagy növelni kívánja, míg 17%-uk inkább a csökkentés vagy a teljes megszőntetés irányába változtat. Megfigyelhetı az az összefüggés, hogy akik megszüntetni kívánják az ökológiai gazdálkodást, azok közül mindegyik úgy gondolja, hogy a hagyományos termeléshez viszonyítva nem ért el nagyobb eredményt. Érdekes, hogy a megszüntetés mellett döntı 5 gazdaság közül 4 úgy véli, hogy a kereslet és az ár nıni fog a jövıben, az ötödik válaszadó szerint a kereslet változatlan marad. A 110 válaszadóból 9 kívánja az ökológiai gazdálkodás méretét csökkentetni, amelybıl 8 szintén kisebb jövedelmet ér el, mint a konvencionális termelésben. A 9 gazdaságból csupán 2 az, amelyik szerint a jövıben kereslet-csökkenéssel kell számolni. nem változtat; 57% növel; 26% megszüntet; 9% csökkent; 8% 16. ábra. Az ökológiai gazdálkodás méretének változtatási szándéka Forrás: Saját felmérés Az ökológiai gazdálkodás méretét 28 gazdaság kívánja növelni. (16. ábra) A 28 gazdálkodó közül 25 adott választ arra, hogy az ökológiai gazdálkodás eredménye nagyobb-e, mint a hagyományos gazdálkodásé. A 25 válaszadó kevéssel több mint fele (13 fı) nagyobb jövedelmet realizál az átállás óta és ez indokolhatja a méretnövelést. 98

105 Feltehetıen az a 12 gazdaság - amely az ökológiai gazdálkodással kisebb eredményt ért el, illetve veszteséges - azért dönt a növelés mellett, mert ezzel kívánja fedezeti méretét elérni, illetve jövedelemtermelı képességét javítani. Mind a 28 gazdaság kereslet-növekedésre számít a jövıben. 16 megkérdezett szerint a kereslet-növekedés mellett árnövekedéssel is számolhat, 11 gazdaság kereslet-növekedésre és lényegében változatlan értékesítési árakra számít és egyetlen olyan gazdaság van, amely kereslet-növekedés melletti árcsökkenést vár a jövıtıl. A méretváltoztatáson túl rákérdeztem arra, hogy a jövıben szándékozik-e az adott gazdaság a tevékenységét bıvíteni, illetve az egyes tevékenységek arányát változtatni. A válaszok megoszlását a 36. táblázat tartalmazza. 36. táblázat. Termelés változtatási szándékok csoportosítása Változtatás iránya Válaszadók száma Válaszadók (fı) aránya (%) Nem bıvít, nem változtat 57 Változtatók közül: Több növényt termelni fogyasztási célra Feldolgozás irányába bıvíteni Állattartás irányába bıvíteni Integrátori szerep 9 17 Több növényt termelni takarmányozási célra 8 15 Forrás: Saját felmérés A válaszadók közül 57-en nem kívánnak a jelenlegi termelési szerkezeten változtatni. A változtatók többsége a közvetlen fogyasztásra szánt termékek elıállítása, illetve a feldolgozó tevékenység irányába szeretné változtatni/bıvíteni a termelési szerkezetet. Megjegyzendı, hogy az itt adott válaszok nem minden esetben tükrözik az ökológiai gazdálkodás méretváltoztatásra adott válaszokat, ugyanis elıfordult több olyan válasz, hogy az adott gazdaság az ökológiai gazdálkodás méretét csökkentené, ugyanakkor a feldolgozási tevékenységet vagy az integrátori szerepet erısítené. A válaszadók 82%-a szerint a kereslet nıni fog és további 11%-uk a kereslet stagnálására számít, csupán 7%-uk az, akik szerint csökkenés fog bekövetkezni. A többség szerint az árak nıni fognak, a válaszadók kis hányada kalkulál csak árcsökkenéssel. (37. táblázat) 37. táblázat. Ár és kereslet változások Várakozás Válaszadók hány %-a választotta Kereslet nı és ár csökken 3 Kereslet és ár is nı 46 Kereslet nı ár jelentısen nem változik 33 Kereslet változatlan marad 11 Kereslet csökken 7 Forrás: Saját felmérés 99

106 A felmérés során vizsgáltam, hogy a termelık igénybe vesznek-e bármilyen szaktanácsadási szolgáltatást. A gazdaságok 54%-a nem él ilyen lehetıséggel. A szaktanácsadást igénybe nem vevık 17%-a úgy gondolja, hogy szüksége lenne rá, míg 82%-uk nem vesz igénybe és nem is tartja azt szükségesnek, 1%-uk pedig nem kívánt erre a kérdésre válaszolni Az ökológiai gazdálkodás költség és jövedelemviszonyainak értékelése néhány növény termelésének példáján keresztül, összehasonlítva a konvencionális termelés eredményével A kérdıíves felméréssel további célom az volt, hogy felmérjem az ökológiai gazdaságok termelési szerkezetét, illetve információt kapjak az egyes növények költség-hozam és bevételadatairól. Kértem a válaszadókat, hogy több évre visszamenıleg, növényenként szolgáltassanak adatot. 98 gazdaság volt hajlandó ismertetni, hogy milyen tevékenységet végez, milyen növényeket termeszt. Ezen adatokat összesítve és feldolgozva megállapítható, hogy általában egy gazdaságban több növény termesztése folyik, meghatározott vetésforgóban. A legtöbb gazdaságban ıszi búzát, lucernát, napraforgót és kukoricát termesztenek, ami egyszerő termelési szerkezetet eredményez, annak ellenére, hogy a megnevezett termesztett növények száma a vizsgált gazdaságokban összesen 101 darab volt. Relatíve gyakori még a tönkölybúza, az (olaj)tök, köles, zab, gyep és zöldségnövények termesztése. A termesztett növények teljes körő felsorolását a 38. táblázat tartalmazza. Összehasonlítottam az ökogazdaságok felméréssel győjtött fıbb gazdasági mutatóit a konvencionális termelés országos átlag adataival. A hagyományos szántóföldi termelésben a GOFR növények dominanciája érvényesül és hasonló túlsúllyal bír az ökológiai gazdálkodásban is. A kérdıíves felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a leggyakrabban termesztett növény az ıszi búza, hiszen a 110 felmérésben szereplı gazdaság közül 32-ben termesztik. 24 gazdaság hajlandó volt részletes adatokat adni a termelésrıl. A kapott értékeket becsült paraméterekként kezeltem, hiszen néhány gazdaság tételes kimutatást nem vezet a költségekrıl, csak hozzávetılegesen tudta azt megadni. 100

107 38. táblázat. A felmért ökológiai gazdaságokban termesztett növények Növény Gazdaságok Gazdaságok Gazdaságok száma aránya Növény száma aránya Növény száma aránya (db) (%) (db) (%) (db) (%) İszi búza Gyógynövény 4 4 Dohány 1 1 Lucerna Bab 4 4 Fodormenta 1 1 Napraforgó Cukkíni 4 4 Görögdinnye 1 1 Kukorica Durum búza 3 3 Sütıtök 1 1 Tönkölybúza Édeskömény 3 3 Karalábé 1 1 Tök Homoktövis 3 3 Kasvirág 1 1 Köles Kajszi 3 3 Kender 1 1 Gyep Legelırozs 3 3 Körömvirág 1 1 Zab Silókukorica 3 3 Körte 1 1 Zöldségek Szılı (Bor) 3 3 Lencse 1 1 Takarmány Rozs Borsó 3 3 Lóbab 1 1 Sárgarépa Zöldborsó 3 3 Málna 1 1 İszi árpa 9 9 Brokkoli 2 2 Mohar 1 1 Facélia 8 8 Cékla 2 2 Olajlen 1 1 Paprika 8 8 Cseresznye 2 2 İszi borsó 1 1 Tritikálé 8 8 Csillagfürt 2 2 Rebarbara 1 1 Hagyma 8 8 Főszerpaprika 2 2 Pohánka 1 1 Gyümölcsös Pattogatni való (vegyes) 7 7 Káposzta 2 2 kukorica 1 1 Mustár 7 7 Karfiol 2 2 Somkóró 1 1 Paradicsom 7 7 Sárgabarack 2 2 Sóska 1 1 Borsó 6 6 Vöröshere 2 2 Spárga 1 1 Alma 5 5 Zöldbab 2 2 Spenót 1 1 Szója 5 5 Földieper 2 2 Vetıborsó 1 1 Szilva 5 5 Pasztinák 2 2 Szarvaskerep 1 1 Csemege Takarmányfő Csalamádé kukorica 5 5 keverék 2 2 kukorica 1 1 Olajretek 5 5 Ánizs 1 1 Szeklice 1 1 Burgonya 4 4 Birs 1 1 Bükköny 4 4 Bodza 1 1 Héj nélküli Tök (mag) 1 1 Dió 4 4 Borsmenta 1 1 Szudáni fő 1 1 Meggy 4 4 Búzafő 1 1 Petrezselyem 4 4 Cikória 1 1 Repce 4 4 Cirok 1 1 Forrás: Saját felmérés alapján Szılı 4 4 Tavaszi búza 1 1 Tavaszi árpa 4 4 Szeder 1 1 Uborka 4 4 Csalán 1 1 Főszernövény 4 4 Cukorcirok

108 A konvencionális búzatermesztés hozamai 2004-ben, hosszú évek után ismét 5 t/ha fölé emelkedtek. Az ökológiai termesztésben elért hozamok széles sávban ingadoznak, a leggyengébb ökológiai terméseredmény 0,38 t/ha, míg a legjobb átlagtermés 6,72 t/ha volt a vizsgált gazdaságokban. Mindkét szélsıértéket 2005-ben mérték. A hozamadatok évenkénti alakulását, illetve az ökológiai gazdálkodás hozamainak konvencionális hozamokkal való összehasonlítását a 39. táblázat tartalmazza. 39. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termesztéső búza átlaghozamainak összehasonlítása (t/ha) Ökológiai gazdaságokban elért átlaghozam (t/ha) Adat (db) Konvencionális átlaghozam (t/ha) Ökológiai/konvencionális átlag (%) Év Min Max Átlag Súlyozott AKI AKI KSH AKI AKI KSH átlag egyéni társas egyéni társas ,00 3,80 2,40 2, ,00 4,10 4,05 4, ,80 4,00 3,90 3,93 2 4,14 g ,86 4,00 2,43 3,42 3 3,78 c 3,64 c 3,59 g ,50 5,79 4,65 5,16 3 3,61 e 3,74 e 3,60 g ,00 5,20 3,60 3,33 5 4,22 e 4,56 e 4,21 h ,20 4,40 2,80 2,59 7 3,49 f 3,72 f 3,51 a ,20 5,20 3,20 2, ,52 f 2,96 f 2,64 b ,44 5,20 2,82 3, ,10 f 5,20 f 5,12 c ,38 6,72 3,55 3, ,49 i 4,93 i 4,50 d ,53 6,20 4,865 4,2 2 4,06 d 103 Forrás: Saját felmérés alapján, a) Mezıgazdasági termelés KSH Bp. p. 42, b) Mezıgazdasági termelés (2005) KSH. Bp. p. 49, c) Mezıgazdasági termelés (2006) KSH. Bp. p.47, d) A kalászos gabonák betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga, (2006) Gyorstájékoztató. KSH. Bp. p. 6, e) Béládi - Kertész, 2002, f) Béládi - Kertész, 2005; g) Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2000 (2001) p. 77; h) Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002 (2003) p. 71; i) Béládi - Kertész, 2006 A hozamadatokat vizsgálva megállapítottam, hogy évenként jelentısek a különbségek a terméseredményekben. Az ökológiai és a konvencionális gazdálkodás termésátlagának vizsgálatánál elmondható, hogy általában az ökológiai gazdaságokban elért hozamok a konvencionális termelés eredményénél alacsonyabbak, kivételt képez a vizsgált mintában a év. Az átlag oszlop a minimum és maximum érték egyszerő számtani átlaga, míg a súlyozott átlag oszlop az összes hozam és összes termıterület hányadosából áll. Az ökológiai gazdálkodás hozama a konvencionális termelés eredményének %-át teszi ki, a legnagyobb átlagos hozamkiesés 30% ben a vizsgált ökogazdaságok az országos átlagnál nagyobb termést takarítottak be. A konvencionális termelésben 2001-ben viszonylag jónak mondható a kukorica elért közel 7 t/ha-os eredménye, azonban ez a teljesítmény is inkább a kritikus hozamszintnek felel meg, ugyanis ez alatt csak veszteségesen lehet kukoricát termelni. 102

109 A hozamok vizsgálatánál nem szabad figyelmen kívül hagyni az idıjárás befolyásoló hatását, mert például aszályos idıszaka után ben kedvezıbb feltételek jelentkeztek a szántóföldi növénytermelésben ben az elızı évhez viszonyítva a búza átlaghozama csökkent, ugyanakkor az AKI adatai szerint kukoricából rekordtermést takarítottak be, a piacmeghatározó gazdaságok 8,51 t/ha eredményt értek el. 40. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termesztéső kukorica átlaghozamainak összehasonlítása (t/ha) Ökológiai gazdaságokban elért átlaghozam (t/ha) Adat (db) Konvencionális átlaghozam (t/ha) Ökológiai/konvencionális átlag (%) Év Min Max Átlag Súlyozott AKI AKI KSH AKI AKI KSH átlag egyéni társas egyéni társas ,00 6,00 4,00 5, ,60 5,60 5,60 5, ,00 6,00 6, ,99 a 6,99 a ,00 6,50 4,25 5,58 3 4,65 b 4,99 b ,50 9,70 6,60 8,82 4 6,94 b 6,83 b ,91 8,20 4,56 4,51 8 5,44 b 5,97 b 5,05 g ,56 8,00 4,28 4,04 9 4,05 c 4,23 c 3,95 f ,80 9,00 4,90 4, ,36 c 7,33 c 7,00 e ,91 8,00 4,46 5, ,95 d 8,48 d 7,54 e Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; b) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006; e) Mezıgazdasági termelés (2006) KSH. Bp. p. 9; f) Mezıgazdasági termelés (2005) KSH. Bp. p. 11; g) Mezıgazdasági termelés (2004) KSH. Bp. p. 10 Az ökológiai gazdálkodásban a kukoricatermelés vizsgálatánál szintén megállapítható, hogy a hozamok tág határok között ingadoznak. (40. táblázat) 2003-ban a kukorica termelés feltételei sem a konvencionális, sem az ökológiai gazdálkodásban nem voltak kedvezıek. Ebben az évben érték el a vizsgált idıszak alatt a legkisebb minimum hozamot, ami alig haladta meg a 0,5 t/ha értéket. Ökológiai gazdálkodás keretében a legnagyobb elért átlaghozam (9,7 t/ha) közelíti a konvencionális termelésben elérhetı jó hozamszintet. Az ökológiai és a konvencionális gazdaságokból származó átlagtermés adatokat összehasonlítva megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásban általában a konvencionális gazdálkodás átlagtermésének %-a érhetı el. Nagyobb az eltérés, ha a konvencionális termelés feltételei kedvezıen alakulnak és az átlagosnál jobb hozamot érnek el. Ilyen év például a 2004-es, mert ekkor az ökogazdaságok is jónak tekinthetı átlaghozamot takarítottak be, ugyanakkor a konvencionális termelés sokkal magasabb hozamot ért el, ezért a kettı aránya mégis alacsony. Az adatsorból inkább az állapítható meg, hogy az ökológiai gazdálkodásban elért átlaghozamok kiegyenlítettebbek, az átlag nem mutat olyan nagy szóródást, mint a konvencionális termelés esetében. 103

110 2002-ben a viszonylag kedvezınek mondható 2001-es esztendı után ismét komoly gondok jelentkeztek a konvencionális szántóföldi növénytermesztésben; tavasszal ár- és belvíz pusztított, majd késıbb aszály sújtotta szinte a teljes növényi kultúrát. Ennek következtében valamennyi növény esetén csökkentek a hozamok, kivéve a napraforgót, ami esetében gyakorlatilag az elızı évi termésátlagot érték el ben a kedvezı idıjárásnak köszönhetıen konvencionális termelésben napraforgóból rekordtermést (2,52 t/ha) takarítottak be, ugyanakkor 2005-ben 9%-os terméscsökkenés volt megfigyelhetı. 41. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termesztéső napraforgó átlaghozamainak összehasonlítása (t/ha) Ökológiai gazdaságokban elért átlaghozam (t/ha) Adat (db) Konvencionális átlaghozam (t/ha) Ökológiai/konvencionális átlag (%) Év Min Max Átlag Súlyozott AKI AKI KSH AKI AKI KSH átlag egyéni társas egyéni társas ,31 2,31 2,31 2, ,31 2,31 2,31 2, ,00 2,00 2, ,66 1, ,00 2,00 2, ,66 1, ,65 2,10 1,38 1,64 4 2,01 1, ,00 3,00 2,00 2,06 5 1,98 1,97 1,86 g ,10 4,00 2,55 1,51 4 1,85 1,96 1,90 f ,50 3,90 2,70 2, ,42 2,52 2,47 e ,32 3,30 1,81 2, ,71 2,27 2,17 e ,86 2,86 2,86 2,86 1 Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006; e) Mezıgazdasági termelés (2006) KSH. Bp. p. 11; f) Mezıgazdasági termelés (2005) KSH. Bp. p. 12; g) Mezıgazdasági termelés (2004) KSH. Bp. p. 11 Ökológiai termesztésben a napraforgó átlaghozama szintén nagy szórást mutat, a kapott adatok szerint elıfordult már 0,32 t/ha-os átlagtermés, de sikerült közel 4 t/ha-os hozamot is betakarítani évjárattól és termesztési körülményektıl függıen. Összességében az átlaghozam adatokat elemezve megállapítható, hogy az ökonapraforgó hozamok a konvencionális terméseredmény %-át teszik ki. A 41. táblázatban az AKI társas gazdaságok átlaghozamainál az ipari napraforgó, míg az AKI egyéni gazdaságok hozamai oszlopban az étkezési napraforgó átlagos hozamadatai találhatóak. Az értékesítési árak vizsgálata Az évi mélypont után 1999-ben már emelkedtek a konvencionális termelésben a búza felvásárlási árak és 2000-ben ugrásszerően megnıttek. A 30-40%-os, illetve azt meghaladó növekedés egyértelmően a kedvezıtlen idıjárás által elıidézett terméskiesések következménye volt ben viszont fordított folyamat zajlott le. A javuló terméseredmények hatására csökkent a kereslet és ezáltal a felvásárlási árak is lefelé mozdultak el. 104

111 2002-ben a gazdaságok átlagosan 8%-kal magasabb áron tudták értékesíteni a búzát, mint az elızı évben, ami a jobb minıséggel hozható összefüggésbe. A konvencionális termelésben a korábbi években, de különösen 2003-ban kialakult rendkívül magas gabonaárakhoz viszonyítva 2004-ben már jelentıs, 20-25%-os árcsökkenés következett be, 2005-ben pedig tovább csökkentek az árak. A gabonafélék átlagos felvásárlási árai közel 10%-kal mérséklıdtek, ami az erıs kínálati piaccal függ össze. A évi árakkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy uniós tagságunkkal az intervenciós árak megléte szintén jelentıs hatást gyakorolt a piacokon kialakult tényleges árakra. 42. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termeléső búza átlagos értékesítési árának összehasonlítása (Ft/t) Ökológiai hozam értékesítési ára (Ft/t) Adat (db) Konvencionális hozam értékesítési ára (Ft/t) Ökológiai/konvencionális ár (%) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI KSH AKI AKI KSH zott átlag egyéni társas Egyéni Társas d b b d b b d b b e c c e c c a c c a f f a Forrás: Saját számítás, a) Mezıgazdasági termelés (2006) KSH. Bp. p.47; b) Béládi - Kertész, 2002; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2000 (2001) p. 77; e) Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002 (2003) p. 71; f) Béládi - Kertész, 2002 Az ökogazdaságokból származó búza értékesítésénél szintén éves bontásban vizsgáltam az értékesítési ár adatokat és összehasonlítottam az AKI és a KSH által publikált országos átlagadatokkal. Az eredményeket a 42. táblázat mutatja. Évenként vizsgáltam a kérdıíves felmérés adatai alapján az értékesítési árak alakulását, ingadozását. Meghatároztam az összes értékesítés alapján az évenkénti súlyozott átlagárat és azt összehasonlítottam a konvencionális termelésre vonatkozó országos átlagárakkal. Megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodás fejlıdésének kezdeti idıszakban még jelentıs árkülönbség volt a hagyományos és az ökobúza ára között, ami folyamatosan csökken. A felmérés adatai szerint 1998-ban az ökobúza ára közel háromszorosa volt a hagyományos búzáénak és 2003-ra 40%-ra csökkent a felár. Az elérhetı felár folyamatosan csökken és várhatóan egyre jobban közelíti a konvencionális termékek felvásárlási árait. 105

112 Az ökobúza értékesítése során az árak nagyon nagy sávban szóródnak, az értékesítés helyétıl, idejétıl és módjától függıen, hiszen volt olyan gazdaság aki 2005-ben Ft/t áron adta el terményét (közel a konvencionális búza árához), míg egy másik gazdaság Ft/t-nál is magasabb árat tudott elérni. A konvencionális termeléső kukorica értékesítési áránál erıteljes hullámzás figyelhetı meg, ami a betakarított mennyiséggel, azaz a kínálattal áll összefüggésben ben kedvezı termésmennyiség mellett az árak alacsonyak voltak, majd 2002 és 2003-ban a kevesebb betakarított termésmennyiség hatására az árak helyenként 60-70%-kal nıttek ben az AKI által valamennyi megfigyelt növény közül a kukorica ára csökkent a legnagyobb mértékben. A gyakorlatilag 30%-os felvásárlási árzuhanás három alapvetı okra vezethetı vissza. Egyik a évi kiváló kukoricatermés, a másik a csökkenı állatállomány miatti kisebb igény és mindezekhez társult a kalászos gabonák túlkínálata ben a kukorica felvásárlási ára minimális mértékben mérséklıdött, amiben nyilvánvalóan szerepet játszott az intervenciós felvásárlás. 43. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termeléső kukorica átlagos értékesítési árának összehasonlítása (Ft/t) Ökológiai hozam értékesítési ára (Ft/t) Adat (db) Konvencionális hozam értékesítési ára (Ft/t) Ökológiai/konvencionális ár (%) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI KSH AKI AKI KSH zott átlag egyéni társas Egyéni Társas a a b b b b b b c c e c c e d d e Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006; e) Mezıgazdasági statisztikai évkönyv (2006) KSH, p. 67 Az ökológiai gazdálkodásban megfigyelhetı, hogy a kukorica felvásárlási ára kevésbé mozog olyan tág határok között, mint a konvencionális termelésben, ugyanakkor folyamatosan csökken az átlagár. A konvencionális termelésben magasabb értékesítési árakkal jellemezhetı években sem mutatható ki árnövekedés az ökológiai kukorica termelésben. (43. táblázat) Ennek oka lehet, hogy a kereslet kevésbé érzékeny az ökotermékek esetén, mint a hagyományosnál. 106

113 A konvencionális és az ökotermékek árait összehasonlítva megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásban az 1990-es években még jelentıs felár volt érvényesíthetı (közel 300%-os áron értékesítettek), majd a felár folyamatosan csökkenve 30-40% körül stabilizálódott, illetve magas konvencionális értékesítési árakkal jellemezhetı években akár 10% alá csökkent ben a konvencionális termelésben az olajos növények 1999-óta tartó árcsökkenése megállt és jelentısnek tekinthetı 25-32%-os növekedés következett be az elızı évhez képest. Megjegyzendı, hogy az árak nagyságát döntıen a monopolhelyzetben lévı feldolgozó szervezetek határozzák meg, a termelık alkupozíciója meglehetısen csekély, ami részben a többi növényhez képest kötöttebb értékesítési lehetıségekkel is összefügg ban a napraforgónál szintén árcsökkenés következett be, ami elérte a 6%-ot. 44. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termeléső napraforgó átlagos értékesítési árának összehasonlítása (Ft/t) Ökológiai hozam értékesítési ára (Ft/t) Adat (db) Konvencionális hozam értékesítési ára (Ft/t) Ökológiai/konvencionális ár (%) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI KSH AKI AKI KSH zott átlag egyéni társas Egyéni Társas a a b b b b b b c c e c c e d d e Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006; e) Mezıgazdasági statisztikai évkönyv (2006) KSH. p. 81 Tartós és jelentıs árkülönbség nem mutatható ki az ökológiai termesztéső napraforgó és a hagyományos napraforgó értékesítési ára között. A konvencionális termelésben elért magasabb értékesítési árak csak néhány százalékkal maradnak el az ökogazdaságok által elért (felárat is tartalmazó) ártól. (44. táblázat) A felár nagyságában hullámzás, ingadozás figyelhetı meg és bizonyos területeken és értékesítési csatornák esetén az ökotermék már olcsóbb, mint a hagyományos. Az ökológiai termeléső napraforgónál még a döntı többségében humán felhasználás sem képes jelentıs és tartós felárat kialakítani. 107

114 A termelési költségek vizsgálata A konvencionális termelés költségalakulását döntıen a termék-elıállításhoz felhasznált anyag- és anyagjellegő kiadások határozzák meg. Külön meghatározó szerepe van az ipari eredető anyagok, gépek és eszközök felhasznált mennyiségének és nem utolsó sorban árszínvonalának. Az elmúlt években a gazdasági tevékenység összes ráfordításaiból ezek a költségek többnyire 50-60%-os arányt képviseltek. [Béládi - Kertész, 2006.] Általánosságban elmondható, hogy a konvencionális termeléső szántóföldi növények többségénél nıtt a termelési költség 2005-ben a évi szinthez viszonyítva. A költségemelkedés mértéke szinte minden ágazatnál elmaradt a termeléshez felhasznált anyagok és eszközök átlagos árváltozásának mértékétıl, ami részben a ráfordítások mennyiségi visszafogását jelzi; például 2004-hez képest 13%-kal mérséklıdött a gazdaságok mőtrágya-felhasználása. A konvencionális termelés költségszerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a mőtrágya és a felhasznált növényvédı szerek - növényenként eltérı mértékben, de - a költségek jelentıs arányát teszik ki. Közvetlen változó költségeken belül a 2004-ben az AKI adatai szerint a repce termesztésnél volt a legnagyobb a növényvédı szerek és mőtrágyák költségének aránya az összes költségen belül. A mőtrágya költség aránya több mint 40%-ot, a növényvédı szereké 28%-ot tett ki, így a kemikáliák költsége összességében a közvetlen változó költségek 69%- át adta. A kemikáliák költség arányát az összes termelési költségen belül vizsgálva megállapítható, hogy általánosan 13-29% között alakul (11. melléklet). A termés mennyiségével szorosan összefüggı vetımag, mőtrágya és növényvédelmi kiadások a termelési költség valamivel több mint egyharmadát tették ki 2005-ben. Elemenként átlagosan 10-15%-kal részesednek a teljes költségbıl. Növényenkénti arányeltolódások leginkább a növényvédı szereknél figyelhetık meg, ami abból adódik, hogy ezek a költségek csak részben tervezhetıek (technológia szerves része), más részük csak külsı környezeti tényezık (idıjárás miatt fellépı fertızöttség stb.) véletlenszerő hatására merül fel. A gépi költségek körülbelül a termelési költség egyharmadát, a földbérleti díjak az összes költség 10%-át és a munkabér és járulékai az összköltség 7-9%- át teszik ki. [Béládi - Kertész, 2006.] A hagyományos termesztésben a kalászos gabonák költségnövekedésében szerepet játszott, hogy az 1998-as és 1999-es kedvezıtlen évek után javuló jövedelem pozícióra (emelkedı, illetve tartósan magas árak) számíthattak a termelık. Ez pedig a ráfordítások fokozására ösztönözte a gazdálkodókat, amit az átlagos input árindexet (14,5%) meghaladó vagy azt közelítı költségnövekedések jeleznek. [Béládi - Kertész, 2002.] A konvencionális gazdaságokban a búza termelési költsége 2004-hez viszonyítva 4%-kal nıtt. A konvencionális termelés költségszerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy 2004-ben a mőtrágya költsége Ft/ha, míg a növényvédı szerek költsége Ft/ha körül alakult. 108

115 Összességében a kemikália felhasználás költsége az összes termelési költség 20-26%-át teszi ki. A kemikáliák kiiktatásával mintegy Ft-tal csökkenthetı a hektáronkénti termelési költség, amivel szemben 1,3-1,4 t/ha terméscsökkenés vállalható fel változatlan jövedelmi feltételek mellett. Ez a terméscsökkenés az eredeti hozamhoz viszonyítva 28-29%-ra tehetı a évi adatok alapján. A konvencionális és az ökológiai gazdálkodás költségeinek elemzését szintén évenkénti bontásban végeztem el a búza, kukorica és napraforgó termesztésre vonatkozóan. ( táblázat) Az ökológiai termeléső búza termesztési költségét 1 tonna terményre vetítve megállapítható, hogy évenként jelentıs különbségek mutathatók ki. Ennek oka fıleg a jelentıs hozamingadozás, ami az idıjárás hatásainak tudható be. Konvencionális termelésben egy tonna búza termelési költsége Ft között ingadozott a vizsgált idıszakban. Kedvezı hozamú években értelemszerően kisebb, rosszabb évjárat esetén magasabb fajlagos költséggel kell számolni. 45. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termeléső búza termesztési költségének összehasonlítása (Ft/t) Termelési költség az ökológiai gazdálkodásban (Ft/t) Év Min Max Átlag Súlyozott átlag Adat (db) Termelési költség a konvencionális gazdálkodásban (Ft/t)) AKI egyéni AKI társas Ökológiai/ konvencionális termelés költsége (%) AKI egyéni AKI társas a a a a a a b b b b b b c c Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002, b) Béládi - Kertész, 2005; c) Béládi - Kertész, 2006 Az ökológiai gazdálkodásban ugyanebben az idıszakban és Ft/t között szóródott a fajlagos költség értéke. A kiugróan magas fajlagos költség azzal magyarázható, hogy valamely technológiai elem hiánya/megsértése miatt a termésmennyiség nagyon alacsony lett. Elıfordult, hogy hektáronkénti Ft-os termelési költség mellett csak 1t/ha hozamot sikerült betakarítani. Kedvezı, ha alacsony költségszint mellett tud a gazdaság közepes/jó átlagtermést elérni, így a fajlagos költség mutató értéke alacsony lehet. Általánosságban kijelenthetı, hogy 1 tonna ökobúza termesztési költsége kb %-a a konvencionális termés önköltségének. 109

116 Az ökológiai gazdálkodás költségei közel azonosak a konvencionális termesztés költségeivel. (45. táblázat) A csapadékos ıszi idıjárás következtében több, mint háromszorosára nıttek a kukoricaszárítás költségei 2004-ben ben a hagyományos termelésben a kukorica termelési költsége 2004-hez viszonyítva 6%-kal nıtt ben a kukoricatermelés költsége az egyéni gazdaságokban Ft, míg a társas vállalkozások esetén Ft/ha körül alakult. Megfigyelhetı, hogy az elmúlt években nıtt a növényvédı szerekre és a mőtrágyákra kifizetett pénzösszeg. 46. táblázat. Az ökológiai és a konvencionális termeléső kukorica termesztési költségének összehasonlítása (Ft/t) Termelési költség az ökológiai gazdálkodásban (Ft/t) Év Min Max Átlag Súlyozott átlag Adat (db) Termelési költség a konvencionális gazdálkodásban (Ft/t)) AKI egyéni AKI társas Ökológiai/ konvencionális termelés költsége (%) AKI egyéni AKI társas a a b b b b b b c c c c d d Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006 A mőtrágya költsége Ft/ha, míg a növényvédı szereké Ft volt hektáronként. A kemikália költsége az összes termelési költség 20-22%-át tette ki. A évi hozam és értékesítési ár adatokat figyelembe véve, a kemikália használat elhagyással kb Ft/ha költségmegtakarítás érhetı el, ami hozamoldalon 1,4-1,7 t terménynek felel meg, azaz a kemikália elhagyás esetén - ceteris paribus %-os hozamkiesés még megengedhetınek tekinthetı változatlan jövedelem eléréséhez. Az ökológiai termesztéső kukorica költsége a konvencionális termelés költségének %-át teszi ki évjárattól függıen. (46. táblázat) A konvencionális termelésben, az olajos növények termelésével foglalkozó gazdaságok komoly gondokkal néztek szembe az 1990-es évek végén. Az idıjárási körülmények, a növény-egészségügyi problémák, valamint a növényi olajok iránti keresletcsökkenés miatt kialakult alacsony árak következtében jelentıs veszteségeket kellett elkönyvelniük a termelıknek. Ez a negatív folyamat 2001-ben megváltozott, az ágazatok helyzete stabilizálódott. Részben ezt tükrözik a költségadatok is. 110

117 A költségnövekedésben alapvetıen két tényezı játszott szerepet. Egyrészt, ezeknél a növényeknél a zártabb termesztéstechnológia kisebb mozgásteret ad a termelıknek a ráfordítás-szerkezet változtatására, így közvetlenebbül hatnak az input anyagok áremelkedésének hatásai. Másrészt a növekvı árak ismét egy kedvezıbb jövedelempozíció lehetıségét vázolták fel a gazdák számára ben 5%-kal nıttek a napraforgó termesztési költségei, ami döntıen az anyagköltségekkel hozható kapcsolatba. A évi kedvezıbb jövedelempozíció szintén növelte a termelıi kedvet, ami a ráfordítások fokozásában jutott érvényre ben a konvencionális termesztéső napraforgó költsége 2004-hez viszonyítva 3%-kal nıtt, a termelési költségek Ft/ha körül alakultak ben. Az összköltség 23-24%-át a növényvédı szerek és mőtrágyák adták. 47. táblázat. Az öko és a konvencionális termesztéső napraforgó termesztési költségének összehasonlítása (Ft/t) Termelési költség az ökológiai gazdálkodásban (Ft/t) Év Min Max Átlag Súlyozott átlag Adat (db) Termelési költség a konvencionális gazdálkodásban (Ft/t)) AKI egyéni AKI társas Ökológiai/ konvencionális termelés költsége (%) AKI egyéni AKI társas a a b b b b b b c c c c d d Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, 2006 Az ökológiai gazdálkodásban ezeknek a technológiai elemeknek a kiiktatásával hektáronként Ft-ot lehet(ne) megtakarítani, amivel szemben 0,4-0,65 t/ha hozamkiesés (25-30%) engedhetı meg változatlan feltételek (értékesítési ár, támogatás stb.) mellett. 1 tonna napraforgó termesztési költsége az ökológiai gazdálkodásban kisebb, mint a konvencionális termelésben, ami fıleg az anyagjellegő költségek csökkentésével magyarázható. (47. táblázat) A kapott eredmények szerint minden évben kevesebb költséggel lehetett ökológiai napraforgót termelni, mint hagyományos napraforgót. 111

118 A jövedelmezıség vizsgálata A vizsgálat következı lépésében a nettó jövedelem nagyságát hasonlítottam össze az ökológiai gazdálkodásban és a konvencionális termelésben. (48, 49, 50. táblázat) A nettó jövedelem számításnál a termelési érték (árbevétel+egyéb bevételek) és az összes költségek különbségét határoztam meg, azonban a termelési érték oldalon nem vettem figyelembe a támogatások összegét. Az AKI adatait vizsgálva megállapítható, hogy a konvencionális termesztéső ıszi búza támogatások nélkül nem képes nyereség elıállítására, míg az ökológiai gazdálkodásnál ez a mutató kedvezıbb. Az ökogazdaságokban a búzatermesztés általában nyereséges, azonban az elérhetı nettó jövedelem nagysága a csökkenı árak miatt évrıl évre csökken, de még így is meghaladja a hagyományos termelés jövedelemtermelı képességét ben a konvencionális termelésben kifejezetten kedvezıtlen helyzet alakult ki az egyéni termelık kalászos gabona termelésének átlagában, mert a csökkenı árak nem tudták fedezni a megnövekedett költségeket, így valamennyi termék veszteséges volt. A társas vállalkozások az óvatosabb költségfelhasználás és az elért magasabb felvásárlási áraknak köszönhetıen csekély nyereséggel zártak ben a konvencionális termesztésben a búza elıállítása veszteséges volt, az alacsony hozamok miatt megemelkedett önköltséget a kialakult árakban nem ismerte el a piac. Gyakorlatilag a szántóföldi növényeknél a konvencionális termelıi-felvásárlási árak elmaradtak a termékek elıállítására fordított költségektıl, azaz a piaci viszonyok az árakon keresztül nem biztosítottak jövedelmet a termelık számára. A búza ágazat tonnánként 3 ezer Ft veszteséget állított elı, ugyanígy támogatások nélkül 2005-ben is veszteséges lett volna a termék elıállítás. A támogatásoknak már nemcsak jövedelem-növelı szerepe volt, hanem a támogatások egy része a veszteségek megszüntetését szolgálta és csak másik része járult hozzá az eredményhez/nyereséghez. A támogatások nélküli nettó jövedelmet összehasonlítva megállapítható (48. táblázat), hogy az ökológiai gazdálkodás jövedelemtermelı képessége nagyobb sávban szóródik, a szélsı értékek közötti távolság nagy, ugyanakkor az átlagos elérhetı jövedelem nagysága jelentısen meghaladja a hagyományos termelés eredményességét. A konvencionális termelésrıl elmondható, hogy az 1999-es, 2000-es, és 2004-es évek kivételével támogatások nélkül a búzatermesztés veszteséges volt. Az ökogazdaságok közül azok, ahol a technológia lehetıvé tette közepes vagy annál jobb hozam betakarítását és ehhez felár is társult, ott jelentısen nagyobb jövedelem képzıdött. Azokban az ökológiai gazdaságokban, ahol a hozam alacsony volt, csak kisebb eredményt lehet kimutatni, illetve átlagos vagy a feletti költségszint esetén veszteségessé vált a termelés még elfogadható felár mellett is. 112

119 48. táblázat. A búzatermelés nettó jövedelme az ökológiai és a konvencionális gazdaságokban támogatások nélkül (Ft/t) Ökológiai gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) Adat Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) (Ft/t) Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatásokkal) (Ft/t) (Ft/t) (db) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI AKI AKI zott egyéni társas egyéni társas átlag a a a a a a a a a a 982 a a b b 668 b b b b b b b 496 b b b c c c c Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2005; c) Béládi - Kertész, 2006 A 32 búzatermesztéssel is foglalkozó ökogazdaság közül 30 kap támogatást a mőködéséhez. A támogatások közül a legkisebb összeg Ft/ha, míg a legnagyobb Ft/ha értékő volt. A támogatást kapó gazdaságokban az átlagos támogatási összeg Ft/ha. A támogatási összegeket is figyelembe véve a konvencionális termelésnél megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodás nagyobb jövedelmet állít ellı, mint a támogatott konvencionális termelés. A hagyományos gazdálkodásban 2001-ben a kukorica jövedelempozíciója kedvezıtlenül alakult, szerény nyereséget ért el, pedig a megelızı három évhez viszonyítva ezek az eredmények a legjobbak. A kukorica termesztés még stagnáló árak ellenére is adott jövedelmet, ami a magas hozammal és a kedvezı önköltséggel magyarázható. A kukorica termesztésben a támogatások teljes egészében a jövedelmet növelték. Az ökológiai gazdálkodásban a kukorica a vizsgát idıszak minden évében magas átlagjövedelmet tudott elérni. A jövedelemértékek széles sávban mozognak, kedvezıtlen körülmények és/vagy be nem tartott technológia esetén jelentıs veszteségeket is képes elıállítani. A jövedelmezıséget inkább befolyásolja az értékesítési árak alakulása, mint a termelési költségek változása, hiszen a termesztés költsége közel állandó, jelentıs ingadozások nincsenek, ugyanakkor a csökkenı értékesítési árak a hasonló ütemben csökkenı fajlagos jövedelemben visszatükrözıdnek. (49. táblázat) 113

120 Az ökológiai gazdálkodásban a kukorica termesztés jövedelmezısége támogatások nélkül számítva is jelentısen meghalad(hat)ja a konvencionális termelés támogatásokkal növelt eredményét. 49. táblázat. A kukorica termelés nettó jövedelme az ökológiai és a konvencionális gazdaságokban támogatások nélkül (Ft/t) Ökológiai gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) Adat Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) (Ft/t) Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatásokkal) (Ft/t) (Ft/t) (db) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI AKI AKI zott egyéni társas egyéni társas átlag a a a a b b b b b b b b b b b -992 b c x c 485 c c 919 c c c d d d d Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, ben az olajos növények jelentıs árnövekedése lehetıvé tette, hogy a konvencionális gazdaságok a költségeiket fedezni tudják az értékesítési árbevételbıl. Az egyéni gazdálkodók rekordnagyságú, Ft/t jövedelmet értek el. A konvencionális napraforgó termesztés támogatások nélkül 2005-ben veszteséges lett volna. Az ökológiai gazdálkodás jövedelmezıségét a konvencionális termeléshez hasonlóan hullámzás jellemzi. A napraforgó termesztés költségei kisebbek az ökológiai gazdálkodásban, így a jövedelmet fıleg az értékesítési árak és az elért hozamok határozzák meg. (50. táblázat) Megfigyelhetı, hogy minden vizsgált évben nyereséges volt a napraforgó termesztés, azonban a jövedelem nagysága az utóbbi években csökkent és 2005-ben ugyanolyan jövedelem csökkenés volt megfigyelhetı, mint a konvencionális gazdaságokban, ami az alacsony termésátlagokkal, illetve az alacsony felárral indokolható. 114

121 50. táblázat. A napraforgó termelés nettó jövedelme az ökológiai és a konvencionális gazdaságokban támogatások nélkül (Ft/t) Ökológiai gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) Adat Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatások nélkül) (Ft/t) Konvencionális gazdálkodás nettó jövedelme (támogatásokkal) (Ft/t) (Ft/t) (db) Év Min Max Átlag Súlyo- AKI AKI AKI AKI zott egyéni társas egyéni társas átlag a a a a b b b b b b b b b b b b c c c 423 c c 737 c c c d d d d Forrás: Saját felmérés alapján; a) Béládi - Kertész, 2002; b) Béládi - Kertész, 2003; c) Béládi - Kertész, 2005; d) Béládi - Kertész, ben a GOFR növényeknél Ft/ha volt a maximálisan elérhetı támogatás, azonban az AKI adatainál nem minden esetben található meg ez az érték, mert a gazdaságok egy része nem élt valamennyi jogcímen igényelhetı területalapú támogatással, valamint közvetlen ágazati támogatás során ezen felül még más ágazathoz kapcsolódó támogatást is elszámolhatnak a gazdaságok. Az ökológiai gazdálkodás esetén a támogatási értékek az egy hektárra jutó átlagos támogatások nagyságát jelentik, a legtöbb esetben ezek 3 elembıl, a terület alapú, a top-up és valamely célzott támogatásból (ökológiai gazdálkodási célprogram) állnak. Az eredményességet vizsgálva megállapítható, hogy 2004-ben a vizsgált növények mindegyike nyereséggel zárta a gazdasági évet a konvencionális termelésben. Ehhez nagyban hozzájárult a támogatások értéke is, hiszen a vizsgált növényeknél a termelési érték 3,19-50,82%-át a támogatási források tették ki ben a konvencionális gazdaságokban az eredményképzéshez a támogatás változó mértékben járult hozzá, a támogatási összeg a fedezeti hozzájárulás 4,84-53,20%-át tette ki, míg a támogatás összege a teljes eredmény 9,96-699,32%-át adta. (12. melléklet) A támogatásoknak már nemcsak jövedelem növelı szerepe lett, hanem a támogatások egy része a veszteségek megszüntetését szolgálta. 115

122 A kérdıíves felmérésben szereplı gazdaságok értékelése többváltozós statisztikai módszerekkel (klaszterelemzés) A klaszterelemzést az Anyag és módszer fejezetben leírtaknak megfelelıen úgy végeztem el, hogy négy csoportra bontsa a program a rendelkezésre álló mintát. A gazdaságok klaszterek szerinti megoszlását a 17. ábra mutatja. A klaszeterek között lényeges eltérés az átállási motivációban, a termelési szerkezetben és az értékesítési viszonyokban, ezáltal az elért eredményben van. Újonnan csatlakozók 16% Nyereség orientált gazdaságok 33% Útkeresı bizonytalanok 32% Környezet- és egészség-tudatos gazdálkodók 19% 17. ábra. A klaszterek megoszlása a gazdaságok száma szerint Forrás: Saját felmérés alapján Nyereség orientált gazdaságok Az elemzés szerint a klaszterbe 36 gazdaság került. A klaszterben szereplı gazdaságok átlagos területnagysága kissé meghaladja a vizsgált 110 ökológiai gazdaság területének átlagát. Az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagyságát a gazdaságok 33%-a növelte az átállás óta és 8%-uk csökkentette. A gazdaságok 2/3-a csak növénytermesztéssel és a fennmaradó egyharmad növénytermesztéssel és állattartással egyaránt foglalkozik. A mővelési ágak közül a szántó dominál, a klaszter területének közel háromnegyede ebbe a mővelési ágba tartozik. Az átállást motiváló tényezık közül kiugróan magas a felár szerepe, a gazdaságok közel 70%-a jelölte meg az átállás hajtóerejeként. A többi motiváló tényezı ennél minden esetben kevesebb aránnyal bír. A gazdasági szempontokat az is tükrözi, hogy a klaszterben szereplı gazdaságok 2/3-a végzett gazdasági számításokat az átállásra vonatkozóan és közel 42%-uk párhuzamosan folytat ökológiai és konvencionális gazdálkodást is. A csoportra jellemzı, hogy az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt a gazdaságok 83%-a mőtrágyázta területét és 78%-a növényvédı szert, 45%-a pedig még hozamfokozót is használt növényvédelmi - termésnövelési célokra, azaz megelızıen intenzív (kemizált) termelést folytattak. 116

123 A klaszter gazdaságainak 80%-a az átállás elıtt is termelte ugyanezeket a termékeket, és az átállással sem mutatható ki a termelési szerkezet bıvülése, diverzifikációja. A konvencionális termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra történı átállással a gazdálkodók 84%-a hozamcsökkenésrıl számolt be, amely 44% szerint 10-15% közötti és 40% szerint ennél lényegesen nagyobb mértékő. Vélhetıen ez azzal van összefüggésben, hogy az intenzív termelésben elért magas termésátlagokhoz viszonyítanak a gazdálkodók. Jellemzı, hogy ebben a klaszterben a foglalkoztatottak száma jóval meghaladja a felmérésben szereplı gazdaságok átlagát, közel annak kétszerese és szintén itt jelentkezik a legmarkánsabban a szezonális foglalkoztatás is. A foglalkoztatottak általában nem a gazdálkodók családtagjai. A nagyobb alkalmazotti létszám miatt a klaszterben a költségnemek közül kiemelkedı arányú a bérköltség. A növényvédelemben a mechanikai és az agrotechnikai eljárások dominálnak, a gyomszabályozásban az agrotechnikai eljárásoknak és a gépi, valamint a kézi gyomirtásnak van szerepe. A tápanyag-utánpótlásban a szerves trágya használatnak, zöldtrágyázásnak és a mulcs, valamint egyéb anyagok használatának van jelentısége. Általában a gazdaságok a növényvédelemhez és a gyomszabályozáshoz kapcsolódó feladatokat saját eszközökkel látják el, mert a klaszter gazdaságainak 70%-a rendelkezik erı és munkagépekkel, ugyanakkor 22%-uknak pedig semmilyen eszköze sincs. A gépekkel nem rendelkezı gazdaságok egy része bérszolgáltatást vesz igénybe, másik részük a nagyobb arányú kézi munkaerı alkalmazása mellett döntött, ami a bérköltségek növekedésében jelenik meg. A költségnemek közül a bér, anyag és gépköltség az átlagot meghaladó arányú. A klaszter gazdaságainak 27%-a gépköltség, 77%-a bérköltség és 22%-a anyagköltség növekedést tapasztalt az átállás elıtti állapothoz képest. Az átállást motiváló (gazdasági) tényezıknek megfelelıen az értékesítés során a gazdaságok kimagasló hányada (92%-a) tud felárat elérni és a gazdaságok 27%- a több mint 30%-kal magasabb áron tud értékesíteni. A gazdaságok fele egyaránt rendelkezik magyar és külföldi szervezet tanúsítványával is, csak egy olyan gazdaság van, amely semmilyen tanúsítványt nem tud felmutatni. A klaszter minden tagja egyetért abban, hogy tanúsítvány nélkül lehetetlen ökoterméket (felárral) eladni. A gazdaságok 94%-a rendelkezik értékesítési szerzıdéssel és 58% kizárólag nagy tételben értékesít. Kialakult vevıköre a gazdaságok 86%-ának van és 61% tud folyamatosan árut szállítani. A kedvezı értékesítési adatok ellenére mégis 2/3-uk tapasztal értékesítési gondokat. A klaszter elemeinek több mint háromnegyede részesül támogatásban, és az összes gazdaság fele egyaránt kap területalapú és/vagy top-up és ökológiai gazdálkodáshoz köthetı (cél)támogatást is. 117

124 Korábban, már az átálláshoz is több mint a gazdaságok fele (55%) kapott támogatást. A magasabb értékesítési áraknak és a többlettámogatásoknak köszönhetıen még az elszenvedett hozamkiesések ellenére is a klaszterben szereplık 44%-a nagyobb eredményt ér el, mint a konvencionális termelésben. A gazdaságok 22%-a, akik nem tudnak legalább olyan eredményt elérni, mint a konvencionális termelésben, az ökológiai gazdálkodás méretét kívánják növelni és ezáltal javítani a jövedelemetermelı-képességet. A gazdaságok további 11, illetve 22%- a az ökológiai gazdálkodás méretének a csökkentését vagy a megszőntetését tervezi, mert a kívánt jövedelmet nem tudják elérni, azaz a gazdasági terveiket nem tudják megvalósítani. A termelés jövedelmezıségének javítása érdekében a gazdaságok közel kétharmada (61%) tervezi, hogy módosít a termelési szerkezetén és 27% további fogyasztási célra növénytermeléssel, 30% feldolgozással bıvítené a tevékenységét. A csoport gazdaságainak a többsége optimistán tekint a jövıbe, hiszen 38% kereslet és árnövekedésre és további 41% változatlan árak melletti keresletnövekedésre számít. Az EU csatlakozást egyaránt piaci lehetıségként és erıs konkurenciaként ítélik meg. Az egyes technológiák jövedelmezıségének összehasonlításánál 15-en az ökológiai gazdálkodást jelölték az elsı helyre, míg 13-an a konvencionális termelést. Megfigyelhetı az az összefüggés, hogy azok a gazdálkodók kívánják az ökológiai gazdálkodás méretét csökkentetni vagy teljesen megszőntetni, amelyek a konvencionális termelést eredményesebbnek tartják, tehát igazolható, hogy a gazdasági érdek vezérli ıket és azt a termelési eljárást választják, amely nagyobb jövedelmet ad függetlenül annak környezetterhelésétıl. Környezet- és egészségtudatos gazdálkodók A második csoportba 21 gazdaság került, amelybıl 20 magyar tanúsítvánnyal rendelkezik. Egy kivételével minden gazdaság csak ökológiai gazdálkodást folytat, ezzel párhuzamosan hagyományos termelést nem. A vizsgált gazdaságok több mint háromnegyede csak növénytermesztéssel foglalkozik és a mővelési ágak közül a kert dominál. A klaszterben az átlagterület nagysága kicsi, mindösszesen 3,8 ha. A 21 gazdaságból az átállás óta 3 gazdaság növelte a területét, 2 gazdaság (a két feldolgozó) pedig nem rendelkezik területtel. A földterület a gazdaságok közel 80%-ában saját tulajdon, ami megítélésük szerint közepes minıségő. Az átállást motiváló tényezık közül a kemikália használat csökkentés, a környezet- és egészségvédelem dominál, az anyagi indíttatás kizárható (mindössze egy gazda jelölte meg, hogy a magasabb értékesítési árak miatt állt át). 118

125 A nagyobb támogatási összeget senki sem tartotta motiváló tényezınek. Ebbıl adódóan gazdasági tervet is kevesen készítettek az átállásra vonatkozóan. Az erıs környezettudatosságot az is tükrözi, hogy a gazdaságok csupán egynegyede használt az átállás elıtt mőtrágyát és/vagy növényvédı szert. A klaszterre jellemzı, hogy a felmérésben szereplı gazdaságok átlagához viszonyítva kevéssel több az állandó foglalkoztatott, ugyanakkor szezonális munkaerıt ritkán vesznek igénybe. A nagyobb foglalkoztatotti létszám azzal indokolható, hogy a gyomszabályozásban alapvetıen a kézi, illetve emellett a gépi és fizikai gyomszabályozási módszerek a jellemzıek. A növényvédelemben fıképp a fizikai és biológiai megoldásokat alkalmazzák. A tápanyagutánpótlásban a komposzt mellett a szerves trágya kijuttatása a leggyakoribb. A gépellátottság torz, mert a gazdaságok 62%-a csak munkagépekkel rendelkezik, erıgépekkel nem. Egy gazdaság kivételével mindegyik rendelkezik valamilyen géppel. A magas kézimunka igénynek köszönhetıen viszonylag alacsony a gépköltség hányada, ugyanakkor a gazdaságok fele növekvı bér- és anyagköltségrıl (fıleg szaporító anyag) számol be. Az átállás során tapasztalt hozamváltozások megosztottak, általában a többség változatlan (+/-10%) hozamról számol be, kevesen pedig ennél nagyobb mértékő, 10-15%-os hozamkiesést tapasztaltak. A gazdaságok közel fele az átállás során változatott a termelési szerkezetén, mert az átállás elıtt nem termelte ezeket a termékeket. Általában azokban a gazdaságokban következett be kisebb mértékő hozamcsökkenés, amelyekben az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt extenzíven vagy alacsony színvonalon termeltek. Az átállást követıen az elérhetı felárnak és többlettámogatásoknak köszönhetıen ezekben a gazdaságokban nıtt a jövedelmezıség. Bár a klaszter tagjai alapvetıen nem gazdasági okok miatt álltak át ökológiai gazdálkodásra, mégis a gazdaságok közel háromnegyede a megtermelt hozamok egy részét, a saját (családi) szükségletükön felüli termékeket értékesítik és 2/3- uk tud felárat érvényesíteni. Az értékesítés során a 30%-nál magasabb prémiumot elérık aránya csak 20% ebben a klaszterben. A gazdaságok többsége 20% alatti felárat ér el. Tekintettel arra, hogy a gazdaságok egy csoportja csak a felesleget értékesíti, ezért értékesítési szerzıdéssel általában nem rendelkeznek, a háztól való eladás dominál és általában csak kis tételben értékesítenek. A gazdaságok több mint fele értékesítési gondokkal küzd annak ellenére, hogy több mint háromnegyedüknek van kialakult vevıköre és 60% képes folyamatosan árut szállítani. Ennél a csoportnál nem az értékesítés az elsıdleges cél, sıt alapvetıen nem a gazdasági tényezık miatt kezdtek ökológiai gazdálkodásba, hanem a saját szükségletek jó minıségő termékkel való kielégítése miatt. 119

126 A gazdasági tényezık kisebb súlyát jelzi az is, hogy a 21 gazdaságból 19 nem kap támogatást a mőködéséhez. Az átálláshoz egyik gazdaság sem kapott támogatást, vélhetıen többen azért, mert nem érték el a támogatáshoz elıírt minimális méretet, vagy azért, mert ezek a gazdaságok álltak át a legrégebben az ökológiai gazdálkodásra, amikor még az átálláshoz támogatást nem lehetett igényelni. Támogatások nélkül is a klaszter gazdaságainak 38%-a növekvı eredményrıl számolt be, 28% szerint az ökológiai gazdálkodással elért eredmény nem éri el a hagyományos termelésben várhatót. A többi gazdaság korábban ilyen jellegő terméket egyáltalán nem termelt, így összehasonlítási alappal nem rendelkeznek. A klaszterben lévı gazdaságok 43%-a tervezi, hogy növeli az ökológiai gazdálkodás méretét, a többiek (egy kivételével) nem változatnának a jelenlegi méreten, egy gazdaság pedig az ökológiai gazdálkodás felhagyását tervezi. A klaszter tagjainak 52%-a gondolkodik azon, hogy bıvítené tevékenységét, fıleg a feldolgozás irányába. A megkérdezettek közül többen gondolják úgy, hogy az ökológiai gazdálkodás nagyobb jövedelmet képes adni, mint a hagyományos mezıgazdaság. A klaszter szereplıi egyértelmően pozitívan néznek a jövıbe, mert kereslet és/vagy árnövekedésre számítanak. A többség szerint az EU csatlakozásnak nincs hatása a magyar ökológiai gazdálkodásra. Útkeresı bizonytalanok Ebben a csoportban 35 gazdaság szerepel. A klaszter gazdaságainak 42%-a párhuzamosan folytat ökológiai és konvencionális termelést is. A gazdaságok 48%-a vegyes termelési szerkezettel jellemezhetı és további 40% pedig kizárólag növénytermeléssel foglalkozik. Egy gazdálkodó, - aki méhészettel foglalkozik - nem rendelkezik földterülettel. A klaszterben szereplı gazdaságok területeinek átlagos nagysága megközelítıleg 61 hektár. A mővelési ágak közül a szántó és a gyep együttesen a klaszter területeinek közel 3/4-ét fedi le. A föld általában a gazdálkodók saját tulajdona, egyharmaduk pedig bérelt területen dolgozik. A földminıséget közepesnek ítélik. Többségében sem fıállású, sem szezonális foglalkoztatottjuk sincs, ahol van foglalkoztatott, ott fıként családtag a munkát végzı. A klaszter szereplıinek többsége csak kiegészítı tevékenységként, részmunkaidıben végzi az ökológiai gazdálkodást fıleg saját és családi munkaerıre alapozva. Olyan szántóföldi növénytermesztéssel vagy gyepgazdálkodással foglalkoznak, amelyek jól gépesíthetıek, így alacsony élımunka ráfordítást igényelnek. A gazdaságok 80%-a személyes meggyızıdésbıl állt át ökológiai gazdálkodásra, azonban a gazdasági tényezık motivációja sem elhanyagolható, mert egyharmaduk a magasabb árak és 40% pedig a nagyobb támogatások lehetıségét is figyelembe vette az átállás során. 120

127 A gazdaságok 31%-a végzett gazdasági kalkulációt az átálláshoz kapcsolódóan. A gazdaságok 85%-a az ökológiai gazdálkodás elıtt is termelte ezeket a terményeket. A klaszter gazdaságainak 80%-a rendelkezik gépekkel, többségük mind erı, mind munkagépekkel is. Ennek megfelelıen a növényvédelmi eljárások közül a mechanikai és agrotechnikai eljárások emelkednek ki, míg a gyomszabályozásban a gépi gyomirtásé a fı szerep, így a költségek jelentıs részét a gép-üzemeletetés teszi ki. A tápanyag-utánpótlásban a legnagyobb jelentıséggel a szerves trágyázás bír. Az átállás elıtt a konvencionális termelésben 42%-uk mőtrágyát, 60% növényvédı szert alkalmazott, ugyancsak 60% szerves trágyázta már korábban is terültét. Az átállás során a gazdaságok 48%-a változatlan átlaghozamokról számolt be (+/-10%), míg 42%-uk 15% feletti hozamcsökkenést tapasztalt. A gazdaságok 37%-a minden hozamot értékesít, további 37%-a a megtermelt termények egy részét viszi piacra a fennmaradó rész saját felhasználásra kerül, a többi gazdaság pedig csak az állatokat értékesíti. A klaszterben szereplı gazdaságok csupán 34%-a képes felárat elérni, általában elfogadják a kereskedık által ajánlott árat. Értékesítési szerzıdéssel több mint a gazdaságok fele rendelkezik és ugyanilyen arányú a háztól való értékesítés is. Jellemzıen kis és nagy tételben egyaránt értékesítenek. A felárat elérni képes gazdaságok alacsony aránya részben azzal is magyarázható, hogy a gazdaságok 15%-a nem rendelkezik tanúsítvánnyal, ık csak kisebb mértékő felárat tudnak elérni vagy felár nélkül és fıként háztól értékesítenek. A klaszterben a legmagasabb felár 20% volt. Értékesítési problémával a klaszter szereplıinek 51%-a küzd. A gazdaságok 62%-ának van kialakult vevıköre, ugyanakkor folyamatos áruszállításra csak a klaszter gazdaságainak 37%-a képes. A gazdaságok 54%-a a nemzeti kiegészítı és/vagy területalapú támogatáson túl, ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó támogatást is kap. Összesen 5 olyan gazdaság van a csoportban, aki semmilyen támogatási forráshoz sem jut. A gazdaságok 60%-a már az átálláshoz is kapott támogatást. Az elérhetı felár és többlettámogatás ellenére a klaszter gazdaságainak mindössze 14%-a számolt be arról, hogy az ökológiai gazdálkodással nagyobb jövedelmet ér el, mint a hagyományos mezıgazdasággal. A klaszteren belül a többség véleménye szerint a hagyományos termelés jövedelmezısége nagyobb, mint az ökológiai gazdálkodásé. A gazdaságok 20%-a növelné, míg 11%-a csökkentené az ökológiai gazdálkodás méretét. Az ökológiai gazdálkodás megszüntetését egy termelı fontolgatja. A klaszterben szereplık 60%-a szívesen bıvítené a tevékenységi körét, fıleg fogyasztási célú növénytermeléssel és többen vállalnának integrátori szerepet. 121

128 A jövıtıl a gazdaságok 1/3-a azt várja, hogy a kereslet és ár is nıni fog, további 1/3 az árak változatlansága mellett számít keresletnövekedésre. A többi gazdaság inkább stagnálásra, illetve csökkenésre számít. A többség szerint az EU csatlakozás nincs hatással a magyar ökológiai gazdálkodásra. Újonnan csatlakozók A negyedik klaszterbe 18 gazdaság került be, amelyek egy kivétellel rendelkeznek tanúsítvánnyal, a többség mind magyar, mind külföldi igazolással is rendelkezik. 10 gazdaság, vagyis a klaszter elemeinek 55%-a növénytermesztéssel foglalkozik. Rajtuk kívül 3 (16%) méhész, 2 vegyes gazdaság (11%), 1 állattartó, 1 haltenyésztı és egy integrátor szerepel még ebben a klaszterben. A 18 gazdaságból 2 folytat párhuzamosan ökológiai és hagyományos gazdálkodást is. Az átlagterület kiemelkedıen nagy, köszönhetıen egy gazdaság óriási (4000 ha) területének. Az átállás óta egyik gazdaság sem változtatta az ökológiai gazdálkodásba vont terület nagyságát. 4 gazdaság nem rendelkezik területtel (méhészek és az integrátor) a többi gazdaság területe jellemzıen saját tulajdonban van, és jó minıségő. Az átállás ebben a klaszterben következett be a legkésıbb. Az átállást motiváló tényezık között fontos volt az elérhetı magasabb értékesítési árak szerepe, ugyanis a gazdaságok 83%-a ezt (is) szerepeltette, mint motiváló faktort. A gazdaságok 44%-a végzett gazdasági kalkulációt az átállás jövedelmezıségének vizsgálatára. A klaszter jellemzıje, hogy az átlagnál több az állandó foglalkoztatott, aminek következtében a költségek között kiemelkedıen magas - a többi klaszterhez és a fıátlaghoz viszonyítva is - a bérköltség. A gazdaságok 55%-a semmilyen géppel sem rendelkezik, a gépi munkák jelentıs részét külsı szolgáltatóval végeztetik el. Az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt 55% intenzív termelést folytatott, így növényvédı szert és mőtrágyát egyaránt használtak. A szerves trágyázás nem volt jellemzı a tápanyag-utánpótlásban. Az átállás után a növényvédelem és a gyomszabályozás hangsúlyos eleme az agrotechnikai védekezés lett. Az átálláshoz kötıdıen a többség (72%) kis mértékő (0-10%-os) hozamcsökkenésrıl számolt be, ettıl nagyobb hozamkiesést csak 3 gazdaság (16%) jelzett. A gazdaságok több mint háromnegyede az átállás elıtt is termelte ugyanezeket a termékeket. Egy kivételével minden gazdaság rendelkezik kialakult vevıkörrel és tud folyamatosan árut szállítani. A gazdaságok 77%-a minden megtermelt hozamot értékesít, a többi gazdaságban megjelenik a belsı felhasználás/fogyasztás is. Felárat a gazdaságok 61%-ában érnek el, azonban mindössze 2 gazdaság ért el 30%-os vagy annál magasabb prémiumot. 122

129 Értékesítési módok közül a szerzıdéses értékesítés dominál, a gazdaságok 89%- a rendelkezik értékesítési szerzıdéssel. A többség (83%) csak nagy tételben értékesít. Értékesítési problémával a gazdaságok 28%-a küzd, ami a többi csoporthoz viszonyítva alacsony mértékő, ami azzal van összefüggésben, hogy ennek a klaszternek a gazdaságai jelentısen különbözı termelési szerkezettel rendelkeznek a másik 3 klaszter gazdaságaihoz képest. A gazdaságok 38%-a semmilyen támogatást sem kap és nem is kapott az átálláshoz. A felár és a többlettámogatások révén a gazdaságok 2/3-a nagyobb eredményt ér el, mint a hagyományos termelésben. Ennek megfelelıen, a gazdaságok többsége (72%) szerint az ökológiai gazdálkodás jövedelmezısége nagyobb (lehet) mint a hagyományos termelésé. A gazdaságok 22%-a tervezi, hogy növeli az ökológiai gazdálkodás méretét, és egy gazdaság a csökkentés irányába mozdul. Egyetlen egy gazdaság sem tervezi, hogy bıvítené, diverzifikálná a tevékenységét, ami egyedülálló a 4 klaszter közül. A klaszter szereplıi két csoportra oszthatóak. Az egyik csoport, amelybe a gazdaságok 2/3-a tartozik, növekvı keresletre és növekvı árakra számít, míg a maradék egyharmad változatlan keresletet valószínősít. Az egyes klaszterek várható jövıbeni reakciói A klaszterek fıbb jellemzıit az 51. táblázatban foglaltam össze. Az egyes klaszeterek jellemzıi alapján prognosztizálható, hogy a jövıben a gazdálkodásukat milyen irányba változtatják. A nyereség orientált gazdaságok gazdasági érdekek alapján döntenek és feltételezhetıen addig folytatnak ökológiai gazdálkodást, amíg annak jövedelme eléri vagy meghaladja a konvencionális gazdálkodás eredményét. Ennek feltétele, hogy az intenzív gazdálkodásról átállók esetében a nagyobb arányú hozamkiesést kompenzálja az ökotermékekkel elérhetı felár és többlettámogatás. Ebbıl az is következik, hogy a felár csökkenéssel és ezáltal a gazdálkodás eredményének jelentıs csökkenésével ezen gazdálkodók egy része fel fog hagyni az ökológiai gazdálkodással. A környezet- és egészségtudatos gazdálkodók az ökológiai gazdálkodást filozófia indíttatásból választották, döntéseik általában a piaci és gazdasági folyamatoktól függetlenek, mert elsısorban saját szükségleteik kielégítésére termelnek ökotermékeket és piacra csak a felesleget viszik. Várhatóan ezek a gazdaságok az ökológiai gazdálkodás méretét jelentısen nem változtatják, mert elsıdlegesen a saját igényeiket akarják kielégíteni és nem akarnak az ökológiai gazdálkodásból mindenáron gazdasági elınyt kovácsolni és vélhetıen nem fogják a piaci-, értékesítési- és árkockázatot felvállalni. 123

130 Az útkeresı bizonytalanok az ökológiai gazdálkodás mellett konvencionális gazdálkodást is folytatnak. Véleményem szerint ık azok a gazdálkodók, akik az átállást csak részben vállalták azért, hogy az esetleges nagyobb hozam és árkockázat miatt keletkezı hátrányokat kiküszöböljék. Amennyiben az átállt ökológiai gazdálkodás során a technológiai paraméterek betartásával jelentıs hozamkiesést nem szenvednek el, akkor várhatóan az ökológiai gazdálkodás felé fordulnak. Ezeket a gazdaságokat még a kettısség jellemzi abból a szempontból is, hogy egyrészt a környezettudatosság, másrészt a gazdasági motiváció is fontos szerepet játszik döntéseikben. Megítélésem szerint, ha az ökológiai gazdálkodással hasonló eredményt érnek el, mint a konvencionális termeléssel, akkor ık is az ökológiai gazdálkodás stabil szereplıivé vál(hat)nak. Az újonnan csatlakozóknak nevezett gazdaságok egy jól meghatározott csoportja úgy vállalta az ökológiai gazdálkodásra való áttérést, hogy a termelés szervezésében jelentıs változások nem történtek. Így történhetett, hogy ebbe a klaszterbe kerültek a méhészek, a halgazdaság és az integrátor is. Jellemzıjük, hogy a mőködésük során az átállás következményeként jelentıs ráfordításváltozással és hozamkieséssel nem kell, hogy számoljanak, hiszen alapvetıen a gazdálkodásukhoz kevés vagy egyáltalán semmilyen olyan ráfordítást nem használtak (növényvédı szert, mőtrágyát, egyéb mesterséges hozamfokozót), amely elhagyásával a gazdálkodásuk naturális eredménye jelentısen csökkenne. Vélhetıen ık is az ökológiai gazdálkodás szereplıi maradnak. Mindemellett olyan termelési szerkezettel rendelkeznek és olyan termékeket állítanak elı, amelyeket a piacokon megfelelı feltételekkel tudnak értékesíteni, azaz náluk figyelhetı meg a legkevésbé, hogy a termelési szerkezetük a konvencionális gazdálkodás szerkezetét másolná. 124

131 51. táblázat. A klaszterelemzés eredményeinek összefoglalása 1. klaszter 2. klaszter 3. klaszter 4. klaszter Útkeresı bizonytalanok Újonnan csatlakozók Nyereség orientált gazdaságok Környezet- és egészségtudatos gazdálkodók Üzemek száma Foglalkoztatottak Az átlagos kétszerese, markáns száma szezonális foglalkoztatás Átlagnál kisebb létszám, szezonális foglalkoztatás nem jellemzı Jellemzıen nincs foglalkoztatott, ha van akkor családtag Átlagnál több az állandó foglalkoztatott, szezonális munkaerı nem jellemzı Birtoknagyság Átlag feletti Nagyon kicsi Átlagos Átlag feletti Mővelési ág Szántó dominál Kert dominál Szántó és gyep dominál Szántó, gyep, kert, halastó Gépellátottság A többség erı és munkagéppel is rendelkezik Munkagépek túlsúlya, erıgép kevés A többség erı- és munkagéppel is rendelkezik A gazdaságok fele géppel nem rendelkezik Növényvédelem Mechanikai, agrotechnikai Fizikai, biológiai Mechanikai Agrotechnikai Gyomszabályozás Agrotechnika, kézi és gépi Kézi és gépi gyomirtás Gépi gyomirtás Agrotechnikai Tápanyag utánpótlás Kiemelkedı költségnemek Termelési szerkezet Átállást motiváló tényezık Átállás elıtti termelés gyomirtás Szerves- és zöldtrágyázás Komposzt, szerves trágya Szerves trágya Zöldtrágyázás Bér, gépüzemeltetés Anyag- és bérköltség Gépüzemeltetés Bér- és gépköltségek A gazdaságok 2/3-a kizárólag növénytermesztı A gazdaságok 3/4-e kizárólag növénytermesztı Gazdasági Környezet- és egészségtudat, gazdasági motiváció kizárt A gazdaságok fele vegyes termelési szerkezető Környezet- és egészségtudat, mellett gazdasági motiváció Intenzív Extenzív Intenzív Intenzív Vegyes, növénytermesztı, méhész Gazdasági motiváció 125

132 folytatás 1. klaszter 2. klaszter 3. klaszter 4. klaszter Útkeresı bizonytalanok Újonnan csatlakozók Nyereség orientált gazdaságok Környezet- és egészségtudatos gazdálkodók Hozamváltozás Hozamcsökkenés 10-15% vagy annál nagyobb Lényeges változás nincs (+/-10%) Lényeges változás nincs (+/-10%) Felárat elérık 92% 66% 33% 66% aránya Értékesítés Értékesítési szerzıdéssel, nagy tételben Ökológiai gazdálkodásban nagyobb jövedelmet elérık aránya Méretváltoztatás 22%-22% növelnemegszüntetne Jövıbeni várakozás Háztól való eladás, kis tételben Értékesítési szerzıdés és háztól való eladás 44% 38% 14% 66% 43% növelne 20% növelne, 11% csökkentene Ár és/vagy keresletnövekedés Ár és/vagy keresletnövekedés 1/3-uk stagnálást/csökkenést vár Kis mértékő hozamcsökkenés (10%) Értékesítési szerzıdéssel, nagy tételben 22% növelne A gazdaságok 1/3-a stagnálást/csökkenést vár Támogatás Többség kap Többség nem kap Többség kap Többség kap Senki sem tervezi Diverzifikálás Fogyasztási célú növénytermelés, feldolgozás Forrás: Saját felmérés alapján Feldolgozás Fogyasztási célú növénytermelés vagy integrátori szerep 126

133 4. 2 Az ökológiai gazdálkodás és a konvencionális termelés összehasonlítása technológiai tervezéssel, az átállás következményeinek elemzése szimulációs modellel A vizsgálat következı részében a mőtrágya és növényvédı szer használattal jellemezhetı termelést hasonlítottam össze az ökológiai gazdálkodással négy növény termesztésének a példáján keresztül. Ehhez egy konkrét, valós konvencionális gazdaság adatait használtam fel. A kiinduló feltételeket az Anyag és módszer fejezetben ismertettem részletesen. Elkészítettem az egyes növények technológiai tervét külön konvencionális és külön ökológiai gazdálkodásra vonatkozóan. A vizsgált gazdaság vetésszerkezetét az 52. táblázat tartalmazza. 52. táblázat. A kiinduláskori vetésszerkezet adatai Szakasz Növény Részarány Terület (%) (ha) 1. İszi búza Szemes kukorica Silókukorica Lucerna Összesen Forrás: Saját összeállítás 1. év 2. év 3. év 4. év 18. ábra. A vetésváltás tervezése Forrás: Saját összeállítás 127

134 Feltételezve, hogy a kiválasztott gazdaság nem kíván a vetésszerkezetén változtatni, elkészítettem a vetésváltási tervet. A kiinduláskori tervben szereplı növények az eredeti arányban nem termeszthetık teljes vetésváltásban a búza túl magas aránya miatt, azaz minden évben van olyan terület, ahol a búzát búza követi. (18. ábra) Ez azt jelenti, hogy ez az ökológiai gazdálkodás elveinek csak részben felel meg. Függetlenül ettıl a megállapítástól az elméleti vetésváltási tervhez igazodva elkészítettem az egyes növények technológiai tervét, majd a késıbbiekben javaslatot teszek a vetésszerkezet változtatására. Az egyes növények termelési eljárástól függı technológiai tervlapjai a 13. mellékletben találhatóak meg. Az elkészített technológiai tervekbıl lehetıség nyílik az egyes növények és az egész gazdaság gazdálkodásának az elemzésére. A kiindulópontként vizsgált gazdaság eredeti termelési szerkezetével és konvencionális technológiával nyereségesen tud mőködni és Ft jövedelmet várhat. (53. táblázat) A tervezés szerint mind a négy vizsgált növény nyereségesen termeszthetı, de az egyes növények jövedelmezısége között jelentıs különbségek mutathatók ki. A kapott eredmények közelítenek az országos adatokhoz (AKI, KSH). Az elkészített technológiai tervek alapján a konvencionális termesztésben a termelési költségek néhol magasabbak az országos átlagértékeknél, mert a tervezés során az egyes növények teljes NPK igénye kielégítésre került, miközben ez az országos átlagban nem tükrözıdik. 53. táblázat. A gazdaság technológiai tervlapjainak összesítése Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Konvencionális termelés Vetésterület (ha) 94,00 38,00 62,00 31, Hozam (t/ha) 4,41 35,00 12,00 * 7,49 Összes hozam (t) 414, ,00 744,00 232,19 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 3,76 30,91 6,12 4,09 Költségszint (%) 85,22% 88,31% 51,03% 54,58% Jövedelmezıségi ráta (%) 14,78% 11,69% 48,97% 45,42% Forrás: Saját számítás alapján * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege 128

135 A vizsgálat következı lépésében az ökológiai gazdálkodás technológiai tervei kerültek feldolgozásra. Az ökológiai gazdálkodás vizsgálata során a hozam, termelési költség és értékesítési ár, valamint a támogatási adatok módosultak. Minden növényre meghatározásra került egy sáv, amelyen belül a hozamcsökkenés, illetve az elérhetı felár nagysága ingadozhatott a konvencionális termeléshez viszonyítva. (54. táblázat) A költségadatok az egyes növények ökológiai gazdálkodásra vonatkozó technológiai tervlapjaiból származnak. A támogatások esetén a konvencionális termeléshez kapcsolódó támogatásokon felül az ökológiai gazdálkodás támogatásaival is számoltam. A hozamkiesés és felár kalkuláció a rendelkezésre álló adatbázisok, szakirodalom feldolgozás és a saját kérdıíves felmérés eredményei alapján készült. (54. táblázat) 54. táblázat. A kalkulált hozamkiesés és elérhetı felár maximuma (%) Hozam kiesés Árnövekedés İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Forrás: Saját győjtés A véletlen hatásokkal korrigált hozam- és értékesítési ár adatokkal készült szimulációra az 55. táblázat mutat példát. 55. táblázat. Az ökológiai gazdálkodás egy lehetséges eredményének szimulálása a véletlen tényezık figyelembevételével. Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Ökológiai gazdálkodás Vetésterület (ha) 94,00 38,00 62,00 31, Hozam (t/ha) 3,94 31,23 10,71 * 6,68 Összes hozam (t) 369, ,92 663,96 207,21 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 2,40 22,37 5,00 3,13 Költségszint (%) 61,03% 71,61% 46,65% 46,85% Jövedelmezıségi ráta (%) 38,97% 28,39% 53,35% 53,15% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege 129

136 Az elemzés következı részében azt vizsgáltam, hogy változatlan vetésszerkezet mellett milyen sávban ingadozhat az ökológiai gazdálkodás jövedelme. A modellel két szélsıséges esetet tanulmányoztam: 1. a legnagyobb jövedelmet adó, legkedvezıbb esetet, amikor nincs hozamkiesés és minden növény a maximális felárat el tudja érni (56. táblázat) A konvencionális termeléshez viszonyítva a legkedvezıbb esetben az ökológiai gazdaság jövedelme a konvencionális termelés eredményének több mint 2,4- szerese, ami több tényezı hatására alakult ki. A termelési érték majdnem 16 millió forinttal nıtt, ami az elért felárnak és a nagyobb támogatásnak köszönhetı. Az összes termelési költség több mint 3 millió forinttal csökkent, köszönhetıen a mellızött kemikáliák (mőtrágya és növényvédı szerek) anyag és kijuttatási költségének. Az ökológiai gazdálkodásban a legjobb eredmény elérése esetén a vizsgált növények jövedelmezısége nıtt, az eredményességet jelzı mutatók mindegyike kedvezıbb volt a konvencionális termeléshez viszonyítva. 56. táblázat. A legjobb kimenet az ökológiai gazdálkodásban Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Ökológiai gazdálkodás Vetésterület (ha) 94,00 38,00 62,00 31, Hozam (t/ha) 4,41 35,00 12,00 * 7,49 Összes hozam (t) 414, ,00 744,00 232,19 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 2,13 22,22 4,95 2,78 Költségszint (%) 48,24% 63,48% 41,23% 37,07% Jövedelmezıségi ráta (%) 51,76% 36,52% 58,77% 62,93% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege 2. a legkisebb jövedelmet adó, legkedvezıtlenebb esetet, amikor a megengedett sávon belül a legnagyobb a hozamkiesés és felár nélkül történik az értékesítés. (57. táblázat) 130

137 Ebben az esetben az elérhetı jövedelem az elızı kimenethez képest jelentısen csökkent, a vállalati nettó jövedelem a legjobb esetben mért 40%-át teszi ki. Ez a jövedelemtömeg így már nem haladja meg a konvencionális termelés jövedelmét. A legkedvezıtlenebb feltételekkel mőködı ökogazdaságban a termelési érték nem éri el a hagyományos gazdaságban várhatót. 57. táblázat. A legkedvezıtlenebb kimenet az ökológiai gazdálkodásban Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Ökológiai gazdálkodás Vetésterület (ha) 94,00 38,00 62,00 31, Hozam (t/ha) 3,09 24,50 8,40 * 5,24 Összes hozam (t) 290,18 931,00 520,80 162,53 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 2,33 20,71 4,65 3,12 Költségszint (%) 75,45% 84,53% 55,37% 59,6% Jövedelmezıségi ráta (%) 24,55% 15,47% 44,63% 40,40% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege A hozamkiesés miatti árbevétel csökkenést felár nélküli értékesítés esetén nem kompenzálja a költségcsökkenés és/vagy az elérhetı többlettámogatás. Ebbıl az a következtetés is levonható, hogy ezen növények esetében a konvencionális termelésrıl ökológiai gazdálkodásra való átállás (gazdasági) kockázat nélkül nem vállalható. Az ökológiai gazdálkodáshoz igényelhetı támogatási összegek nem képesek a hozamkiesés teljes értékét kompenzálni, ugyanis az ökogazdaságokban a többlettámogatással növelt hozamérték - ilyen hozamkiesés esetén - már nem éri el a konvencionális termelés termelési értékét. Megállapítható, hogy az ökológiai gazdálkodásban - ha minden más tényezıtıl eltekintünk - csupán a támogatási lehetıségek bıvülésének is jelentıs eredmény-javító hatása van, hiszen az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó (cél)támogatások igénylésével a vizsgált gazdaságban Ft jövedelemnövekedés érhetı el. 131

138 Ft Futtatások száma Ökogazdálkodás minimum jövedelme Ökogazdálkodás maximum jövedelme Konvencionális gazdaság eredménye Ökogazdaság jövedelme 19. ábra. Az eredeti vetésszerkezettel az ökológiai gazdálkodásban elérhetı jövedelemtartomány alakulása Forrás: Saját szerkesztés A vizsgálat következı részében az ökológiai gazdálkodás jövedelmezıségét 100 változatban értékeltem, azaz 100 alkalommal változtattam a véletlen tényezık hatását és hasonlítottam össze a kapott eredményeket a hagyományos termelés nettó jövedelmével. (19. ábra) Kimutatható, hogy az ökológiai gazdálkodás az esetek többségében nagyobb eredményt ad, mint a konvencionális termelés. Ugyanakkor, ha az elért felár és többlettámogatás már nem tudja fedezni a jelentıs hozamkiesés okozta árbevétel-kiesést és a termesztési költségek változását, akkor az ökológiai gazdálkodás kisebb jövedelmet ad, mint a konvencionális termelés, de még minden növény nyereségesen termeszthetı. Az ökológiai gazdálkodásban elért jövedelem széles sávban ingadozhat, ami az átálláshoz kapcsolódó növekvı hozam- és árkockázatot (is) tükrözi Az ökológiai gazdálkodás vetésszerkezetének LP modellel történı optimalizálásának eredményei A továbbiakban megvizsgáltam, hogyan kellene a vetésszerkezetet módosítani ahhoz, hogy a legnagyobb jövedelem legyen elérhetı az ökológiai gazdálkodásban. A modellt úgy alakítottam át, hogy a változó az egyes növények termıterülete, a cél pedig a jövedelem maximalizálása. A vetésszerkezet optimalizálást SOLVER segítségével végeztem el. A modellben feltételként szabtam: (1) Az egyes növények vetésterületének összege egyezzen meg az összes terület nagyságával, azaz ugar nem engedélyezett, 132

139 (2) Minden növény vetésterülete legyen nagyobb, vagy egyenlı nullával, (3) Cél a maximális jövedelem elérése. A fenti feltételeknek megfelelıen eredményül azt kaptam, hogy a legkedvezıbb esetben (maximális felár, hozamcsökkenés nélkül) a négy növénybıl egyetlen növény kerül be a vetésszerkezetbe: a kukorica és az így elérhetı jövedelem Ft-ot tesz ki. Ez a megoldás irreális a vizsgált gazdaság szempontjából, egyrészt a vetésváltás biztosításának sérülése miatt, másrészt a gazdaság saját tömegtakarmány igényét nem fedezi. A legrosszabb kimenet esetén (legnagyobb hozamkiesés, felár nélküli értékesítés) a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezetet szintén egy növény - ismételten - a kukorica alkotja, ami Ft jövedelmet állít elı. Természetesen a kapott vetésszerkezet adatok egyrészt nem felelnek meg az ökológiai gazdálkodás vetésváltásra/vetésforgóra vonatkozó szabályainak, másrészt a vizsgált gazdaság állattenyésztésének ésszerő tömegtakarmány igényét sem veszi figyelembe. Ennek kiküszöböléseként a korlátozó feltételeket bıvítettem az alábbiak szerint: (4) A lucerna területe legalább az össz vetésterület 20%-a legyen, (5) A silókukorica területe legalább az össz vetésterület 10%-a legyen, (6) Az ıszi búza területe egyezzen meg a siló- és a szemes kukorica vetésterületének összegével a vetésforgó biztosításához. A további korlátozó feltételek (4-6) figyelembevételével a legkedvezıbb kimenethez tartozó eredmények szerint vetésváltásban termesztendı az ıszi búza (90 ha) és a siló (22,5 ha az elıírt minimum feltétel miatt), valamint a szemes kukorica (67,5 ha). A fennmaradó területen pedig a lucerna (45 ha) kapna helyet a minimum elıírásoknak megfelelıen. A jövedelem csökkenés az elızı legjobb kimenethez képest mintegy 20 millió forintot tesz ki. A tömegtakarmány növényekre elıírt minimum terület korlátokkal a legkedvezıtlenebb esetben eltérı vetésszerkezetet kapunk, kikerül a termesztésbıl a szemes kukorica. A búza és a silókukorica 22,5 ha-on termesztendı és a fennmaradó 180 hektárt a lucerna foglalja el. Az elérhetı jövedelem nagysága a legjobb kimenethez képest jelentıs mértékben csökken, közel 58%-kal. A területi arányok korlátozását tovább bıvítettem, mert nem indokolt, hogy a tömegtakarmány-termı területet a saját szükségletek kielégítésén túl tovább növeljük, hiszen ezek a növények a piacon nehezen értékesíthetık és általában a felár elérése is kétséges. Ezért a következı két felsı korlát beépítésére is sor került a tömegtakarmány növények esetében: (7) A lucerna területe legfeljebb az össz vetésterület 30%-a legyen, (8) A silókukorica területe legfeljebb az össz vetésterület 20%-a legyen. 133

140 Figyelembe véve az összes korlátozó feltételt, beleértve a tömegtakarmány növényekre vonatkozó minimum és maximum feltételeket is, a legjobb kimenethez tartozó vetésszerkezettel megközelítıleg 37 millió forint nettó jövedelem érhetı el, ami 116%-a annak a jövedelemnek, amit az ökológiai gazdálkodás az eredeti vetésszerkezettel a legjobb körülmények között el tud érni. Mindez azt jelenti, hogy a vetésszerkezet optimalizálással, még a korlátozások figyelembevételével is 16%-kal növelhetı az elérhetı maximális jövedelem úgy, hogy a vetésváltási szabályok is betarthatóak. A kedvezı körülmények között a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezet a két új korlátozó tényezı bevezetésével nem módosult, azaz a búza és a siló-, valamint a szemes kukorica vetésváltásban termesztendı és a többi területen a lucerna kap helyet. A tömegtakarmány növényeknél a minimum korlátozások érvényesülnek. (58. táblázat) 58. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásban a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezet a legkedvezıbb feltételek és a tömegtakarmány növényekre elıírt minimum és maximum korlátozások esetén Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Ökológiai gazdálkodás Vetésterület (ha) 90,00 22,50 45,00 67, Hozam (t/ha) 4,41 35,00 12,00 * 7,49 Összes hozam (t) 396,90 787,50 540,00 505,58 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 2,13 22,22 4,95 2,78 Költségszint (%) 48,24% 63,48% 41,23% 37,07% Jövedelmezıségi ráta (%) 51,76% 36,52% 58,77% 62,93% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege A tömegtakarmány növényekre vonatkozó alsó és felsı korlátok figyelembevételekor a legkedvezıtlenebb esetben (nagy hozamkieséssel, felár nélküli értékesítéssel) a legnagyobb elérhetı eredmény több mint 14,7 millió forint. Ez a jövedelemtömeg mind a konvencionális gazdaság, mind az ökológiai gazdaság kiinduláskori vetésszerkezetével elért legkisebb eredményénél is nagyobb. (59. táblázat) 134

141 A vetésszerkezetbe ekkor az elıírt maximális aránnyal kerül be a lucerna, míg a silókukorica a minimum feltételeknek megfelelıen szerepel a vetésszerkezetben. A kedvezıtlen hozam és értékesítési körülmények mellett is mind a négy növény pozitív eredménnyel (nyereséggel) zárt, köszönhetıen a hektáronkénti közel forintnyi támogatásnak. Támogatás nélkül a lucerna és a kukorica kivételével a másik két növény csak veszteséggel lenne termeszthetı. Ebben az esetben a vállalati eredmény mindössze 39%-a a potenciális (maximálisan elérhetı) jövedelemnek. 59. táblázat. Az ökológiai gazdálkodásban a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezet a legkedvezıtlenebb feltételek és a tömegtakarmány növényekre elıírt minimum és maximum korlátozások esetén Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Ökológiai gazdálkodás Vetésterület (ha) 78,75 22,50 67,50 56, Hozam (t/ha) 3,09 24,50 8,40 * 5,24 Összes hozam (t) 243,10 551,25 567,00 294,92 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 2,33 20,71 4,65 3,12 Költségszint (%) 75,45% 84,53% 55,37% 59,60% Jövedelmezıségi ráta (%) 24,55% 15,47% 44,63% 40,40% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege Az összes korlátozó feltétel figyelembevételével a vetésszerkezet optimalizálását konvencionális termelésre vonatkozó paraméterekkel elvégezve eredményül azt kaptam, hogy a vetésszerkezetben nincs változás a leggyengébb kimenető ökológiai gazdálkodás eredményeihez képest, és az elérhetı jövedelem nagysága 11%-kal nagyobb a konvencionális termelésben. Az ökológiai gazdálkodásban a hozamcsökkenés nem változtatja meg az egyes növények vetésterületét, csak az elérhetı jövedelem nagysága csökken kedvezıtlen feltételek esetén. (60. táblázat) Ebbıl az a következtetés is levonható, hogy bármely konvencionális gazdaság áldozatok nélkül vállalhatja az ökológiai gazdálkodásra való átállást, ha a technológiai fegyelem betartásával a hozamcsökkenést minimalizálni vagy teljes mértékben elkerülni képes. 135

142 60. táblázat. A konvencionális gazdálkodásban a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezet a tömegtakarmány növényekre elıírt minimum és maximum korlátozások esetén Termesztett növények İszi búza Silókukorica Lucerna Kukorica Összesen Kategória M.e. Technológia: Konvencionális termelés Vetésterület (ha) 78,75 22,50 67,50 56, Hozam (t/ha) 4,41 35,00 12,00 * 7,49 Összes hozam (t) 347,29 787,50 810,00 421,31 Támogatás (Ft/ha) Összes támogatás (Ft) Értékesítési ár (Ft/t) Összes hozam érték (Ft) Termelési érték (Ft/ha) Összes termelési érték (Ft) Termelési költség (Ft/t) Termelési költség (Ft/ha) Összes termelési költség (Ft) Nettó jövedelem (Ft/ha) Nettó jövedelem (Ft/t) Összes nettó jövedelem (Ft) Fedezeti pont (t/ha) 3,76 30,91 6,12 4,09 Költségszint (%) 85,22% 88,31% 51,03% 54,58% Jövedelmezıségi ráta (%) 14,78% 11,69% 48,97% 45,42% Forrás: Saját számítás, * éves átlaghozam, ami a 3 kaszálás hozamának éves összege A kidolgozott vetésszerkezetet optimalizáló modellel meghatározható, hogy a konvencionális termelésben - az elıírt korlátozó feltételek figyelembe vételével - a legnagyobb jövedelmet adó vetésszerkezet nem különbözik a legkedvezıtlenebb körülmények mellett mőködı ökológiai gazdaságok vetésszerkezetétıl. Az ökológiai gazdálkodásban a hozamkiesés csökkentésével, illetve az értékesítési árak növekedésével a vetésszerkezet úgy módosul, hogy a búza és kukorica (piacon értékesíthetı növények) vetésterülete nı a lucerna területének rovására. 136

143 5. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintése, valamint saját vizsgálataim és felméréseim alapján megállapítottam, hogy a hazai mőtrágya és növényvédı szer felhasználás az 1980-as években mért csúcspontról jelentısen lecsökkent és egy alacsonyabb szinten látszik stabilizálódni. A ráfordítások felhasználásának visszaesésében fıleg az anyagi okok játszanak szerepet, de megfigyelhetıek az egyre tudatosabb környezetvédelmi megfontolások is. Az 1980-as években felhasznált növényvédı szer és mőtrágya mennyiség helyenként indokolatlanul magas volt, ezek csökkentésével a környezetterhelés is jelentısen mérséklıdött. A túlzott mőtrágya és növényvédı szer felhasználás káros hatással lehet a környezeti elemekre (talaj, levegı, víz, biodiverzitás) és élelmiszerbiztonsági problémákat is felvet. Ugyanakkor megjegyzendı, hogy káros lehet az elhanyagolt tápanyag-visszapótlás is a talaj tápanyagtartalmának felélése révén, a negatív tápanyagmérlegeken keresztül. Összességében megállapítható, hogy a mőtrágya és növényvédı szer felhasználás csökkentésével a magyarországi környezetterhelés a többi országhoz viszonyítva kedvezı képet mutat. Ettıl függetlenül szükséges megtalálni azokat a gazdálkodási eljárásokat, amelyek a növényvédı szer és mőtrágya használatot racionalizálják és a környezeti feltételekhez igazodó intenzitási fokot figyelembe veszik, gondolva itt az érzékeny természeti területekre és egyéb védett területekre. A mőtrágyák és növényvédı szerek termelésben történı felhasználásának csökkentésére számos gazdálkodási stratégiát lehet alkalmazni. A környezetterhelés csökkentésének, a kemikáliák termelésben való csökkentésének/kiiktatásának gazdasági hatásai több módszerrel mérhetıek. Vannak olyan módszerek, amelyek alapvetıen a tábla, ágazat, üzem szintjén mérik a hatásokat és vannak amelyekkel a gazdaság, a szektor és a nemzetgazdaság szintjén lehet a hatásokat mérni és bizonyos célok szerint optimalizálni a termelést. Csökkentik a kijuttatott kemikáliák mennyiségét és ezáltal a környezetterhelést az integrált termesztési eljárások, valamint a helyspecifikus (precíziós) gazdálkodás típusai is. Ezek a termesztési formák csak az indokolt mennyiségő növényvédı szert és mőtrágyát juttatják ki a környezeti adottságoknak és a növények igényeinek megfelelıen. A precíziós technológiáról elmondható, hogy hatékonyan csökkenti a felhasznált anyagmennyiséget, jelentısen csökkenti a környezetterhelést, ugyanakkor a foltkezelések révén kedvezıen hat a növények fejlıdésére. A technológia kulcspontját az eszközök beszerzése és üzemeltetése jelenti, ami többlet-beruházás igénnyel jár a technológia bevezetésekor. Mindezáltal nem minden gazdaság (méret) számára lehet járható út a kemikália felhasználás racionalizálásában. 137

144 A környezetterhelés csökkentését a legnagyobb mértékben az ökológiai gazdálkodás valósítja meg. Az ökológiai gazdálkodásban tilos a szintetikus mőtrágya és növényvédı szer felhasználás, inkább a természetes anyagok használata és az agrotechnikai lehetıségek kiaknázása, valamint a megelızés a cél. Mindezen eljárások kiválthatják a konvencionális mezıgazdaság termelésének egy meghatározott részét, de ezen alternatívák közül egyik sem lehet kizárólagos sem egy nagyobb közösség, ország, földrész számára és vélhetıen nem fog széles körben tömegtermeléssé válni, csak egy jól meghatározott - egyre bıvülı - fogyasztói réteg, illetve piaci rés igényeit elégítik ki. Az ökológiai gazdálkodás a hagyományos termeléstıl számos ponton különbözik, más alapokon, más filozófiával mőködik. Elsıdleges célja a fenntarthatóság és ennek rendel mindent alá. Az ökológiai gazdálkodás környezetterhelés csökkentésében betöltött szerepét és jelentıségét az mutatja, hogy többlettámogatásokkal ösztönzik a gazdálkodókat az átállásra, másrészt az ökológiai termékek termelését az agrárpolitika nem korlátozza, nem esik kvóta vagy egyéb szabályozó hatálya alá. A tanúsított ökológiai termékeket nemzetközi szinten is elismerik. Az ökológiai gazdálkodás terjedésérıl és jelenlegi helyzetérıl elmondható, hogy Magyarországon az 1980-as évek elején kezdett kialakulni, majd dinamikus fejlıdésen ment át, bár 2005-tıl a növekedés megállni látszik. Az átállási adatokat vizsgálva arra a következtetésre lehet jutni, hogy 2005-tıl az ökológiai gazdálkodásba vont, átállt területek nagysága még lassan nı, de az átállási kedv jelentısen csökkent, az átállás alatt lévı területek nagysága esett vissza. Ezzel párhuzamosan az tapasztalható, hogy a világban az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagysága és az ökológiai gazdálkodásban termelt élelmiszerek forgalma is évrıl évre folyamatosan nı. Megjegyzendı, hogy az ökológiai gazdálkodás és az ökotermékek fogyasztása területileg nem esik egybe. Mind a saját felmérésem, mind a szakirodalmi adatok bizonyítják, hogy az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezete nem megfelelı, hiányzik az ökológiai gazdálkodásban a növénytermelés és az állattenyésztés egészséges egyensúlya, mind országosan, mind a vizsgált gazdaságokra vonatkozóan. Az ökológiai gazdálkodásban a növénytermelés dominál, a mővelési ágak közül kiemelkedik a gyep és a szántó. A szántó mővelési ágon belül az ökológiai gazdálkodás szerkezete erısen hasonlít a konvencionális termeléshez, azaz fıleg a gabonafélék, a kukorica és a napraforgó foglalja el a szántó jelentıs területét. A világon a legnagyobb ökogabonatermı területtel rendelkezık listáján Magyarország az élmezınyben van. Kedvezıtlen, hogy alacsony az ökológiai gazdálkodásba vont zöldség- és gyümölcsterületek nagysága, kevés az ültetvények részaránya. 138

145 Ezek azért lennének kulcsfontosságúak, mert ezekre alapozva lehetne az ökotermékek feldolgozását, a jobb minıségő és beltartalmú egészséges élelmiszerek elıállítását fokozni. Ezen ágazatok fejlesztése jó hatással lenne a foglalkoztatásra, a hazai ökopiac növelésére. A gyepterületek hozama több esetben nem kerül hasznosításra és néhány esetben megfigyelhetı, hogy a gyepek ökológiai gazdálkodásba való bevonásának egyetlen célja a többlettámogatás elnyerése, mindenféle termelési szándék nélkül, azaz ezek a gazdaságok nem járulnak hozzá ökotermék, egészségesebb élelmiszer elıállításához. A gyepterületek által biztosítható tömegtakarmány bázis alapját képezhetné az alacsony szinten lévı ökológiai állattartás fejlesztésének és ezzel hozzájárulhatna a növénytermelés és az állattenyésztés egyensúlyának helyreállításához. A szántó mővelési ág magas részesedése problémát jelent abból a szempontból is, hogy az uniós piacokon a szántóföldi növények értékesítésében a legélesebb a verseny. A felmérés rámutatott arra, hogy egy gazdaság általában több növényt termeszt meghatározott vetésforgóban, bár ennek ellenére a diverzifikáció nem mutatható ki - ellentétben a szakirodalomban leírt elvekkel -, a termelési szerkezet a konvencionális gazdálkodás termelési szerkezetére hasonlít. A vetésforgó vizsgálatánál az is kimutatható, hogy bizonyos növények (pillangósok) csak azért kerülnek a vetésforgóba, hogy az ökológiai gazdálkodás alapelveinek megfeleljen a gazdaság. Ennek hozamát több esetben a gazdaság nem tudja hasznosítani és értékesíteni sem túl könnyő. Ez azt jelenti, hogy ezen növények vetésforgóba történı beillesztése az elérhetı potenciális átlagjövedelmet csökkenti. Ezt lehet kiolvasni a technológiai tervezés és az LP vetésszerkezetet szimuláló modell eredményeibıl is. A termelési szerkezet vizsgálatánál a vártnál kisebb a diverzifikáció mértéke és a diverzifikáltabb termelési szerkezettel jellemezhetı gazdaságoknál nem sikerült jelentısen nagyobb jövedelmet kimutatni, mindez azzal magyarázható, hogy az ökogazdaságokból származó állati termékek kereslete alacsony, másrészt az állati eredető termékek felára jelentısen nem különbözik a növénytermesztési termékekkel elérhetı feláraktól. A kérdıíves felmérés is rávilágított arra, hogy a termelési szerkezeten túl problémát jelenthet a túlzottan elaprózódott gazdaságméret. A megkérdezett gazdaságok közel egyharmada 5 hektárnál kisebb területet használ, de több gazdaság, még az 1 ha területnagyságot sem érte el. Ennek következménye - mővelési ágtól függıen -, hogy a támogatási lehetıségeket nem tudja érvényesíteni, mert nem éri el a támogatás igényléséhez szükséges minimális területnagyságot. A kisebb területtel rendelkezı gazdaságok számára problémát jelenthet a vetésforgó/vetésváltás kialakítása is, mert nehezen tudnak a piacon folyamatosan értékesíthetı, megfelelı volumenő terméket elıállítani. 139

146 A felmérésben szereplı gazdaságoknál megfigyelhetı, hogy a gazdaságok döntı többsége (68%-a) nem foglalkoztat (külsı) munkaerıt, azaz az ökológiai gazdálkodást a családi munkaerıre alapozzák. A versenyképesség további feltétele a méretnövelés és a koncentráció. Jelenlegi struktúra mellett a gazdaságok jelentıs része nem lesz versenyképes. A jövedelmezı gazdálkodáshoz szükséges, hogy az ökológiai és a hagyományos termékek megkülönböztethetık legyenek, ezeket a fogyasztók felismerjék és elismerjék. Ez részben a felárban mutatkozik meg. Javíthatja az ökológiai gazdálkodás megítélését, ha a gazdálkodás során csak 100%-ban ökológiai gazdálkodásból származó takarmányt, szalmát, és trágyát használnak a termelık. Ez a törekvés növelheti az ökogazdaságok közötti kooperációt és együttmőködést. A felmérésben szereplı gazdaságok átállási motivációját vizsgálva két nagy csoport különíthetı el. Az egyik csoport azért választja az ökológiai gazdálkodást, mert személyes meggyızıdésbıl, környezetvédelmi megfontolások alapján akar egészséges élelmiszert elıállítani, illetve a mőtrágyákkal és növényvédı szerekkel kapcsolatos averzió miatt választják az organikus termelést. A másik csoport tagjait a környezetvédelmi és egészségügyi okokkal szemben inkább a gazdasági jellemzık motiválják, azaz az átállás fı hajtóereje az elérhetı magasabb értékesítési ár, a nagyobb igényelhetı támogatási összeg. Az ökológiai gazdálkodás megkezdésének sajátossága, hogy az elsı tanúsított ökológiai termékértékesítést megelızi egy (2 éves) átállási idıszak. Ezáltal egy idıbeli eltolódás jelenik meg a döntés/piaci helyzet és a valós termelés/piacrajutás között, ami alatt sokszor a gazdálkodási és piaci környezet oly mértékben megváltozik, hogy az eredeti célok nem teljesíthetıek. Az idıbeli eltolódáshoz kapcsolódóan érdemes lenne a támogatási rendszerben az évenkénti igénylés/pályázati eljárást megváltoztatni és egy hosszabb idıszakot felölelı kifizetési rendszert felállítani. Ehhez hasonló rendszer Angliában már mőködik. A szakirodalmi adatok és saját vizsgálataim alapján bizonyítható, hogy a konvencionális termelésrıl ökológiai gazdálkodásra való átállással a termesztéstechnológia elemei jelentısen megváltoznak, ami maga után vonja a hozamokban és a termelési költségekben bekövetkezı változásokat. Mindezek mellett megváltoznak a gazdaságok értékesítési körülményei és az elérhetı támogatások köre bıvül. Mindennek eredıjeként megváltozik a gazdaságok eredményessége és jövedelemtermelı képessége. A felmérés alapján egyértelmően kijelenthetı, hogy a technológiai váltással az elérhetı hozamok nagysága csökken, fıleg akkor számottevı a csökkenés, ha intenzív mezıgazdasági termelést folytató gazdaság áll át az ökológiai gazdálkodásra. 140

147 Általában 15-30% a kezdeti hozamkiesés, azonban ha intenzív termelésrıl áll át egy gazdaság az ökológiai gazdálkodásra, akkor ennél jóval nagyobb is lehet a terméshiány. Az átállás elıtt extenzív gazdálkodást folytatók, illetve az alacsony színvonallal jellemezhetı gazdaságokban a hozamkiesés általában alacsonyabb volt. A terméskiesés aránya növényenként és az ökológiai gazdálkodás megkezdésétıl számított idı függvényében eltér, a több éve az ökológiai gazdálkodás elvei szerint mőködı gazdaságokban a kiesés csökken. A terméscsökkenés okozta értékesítési árbevétel kiesést azonban kompenzálja a gazdálkodók többsége által elért piaci felár. Az 1990-es években még jelentıs felárral - akár több mint 200% - lehetett az ökológiai gazdaságokból származó termékeket értékesíteni, azonban a kínálat növekedésével az elérhetı felár mértéke folyamatosan csökken. A kérdıíves felmérés eredményei szerint a termelık által elért felár több növény esetében még ma is eléri vagy meghaladja a 30%-ot, azonban vannak olyan növények - és értékesítési idıszakok -, amelyek esetén az ökológiai termék ára közelít a konvencionális termeléső termékek árához. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb kockázatot jelent az értékesítési körülmények megváltozása az ökológiai gazdaságok számára, mert a piaci telítıdéssel párhuzamosan egyre gyakoribb lehet, hogy termékeinek egy részét nem tudják ökotermékként értékesíteni, hanem kényszerőségbıl a konvencionális termékek piacain kénytelenek elhelyezni. A magyar piac (még) nem képes megfizetni az egyes külföldi piacokon elérhetı felár nagyságát, a magyar fogyasztók árérzékenysége erısebb. A hazai piac fejlesztése elengedhetetlen a magyar ökológiai gazdálkodás szempontjából, ugyanakkor a várható bıvülés hatására az elérhetı felár további csökkenésére kell számítani. A felár vizsgálatának eredményei még azt igazolják, hogy a termelık által elért felár és a piacon az értékesítési árakban található árkülönbség jelentısen eltér. A végsı fogyasztói felár nagyban a kereskedıknek kedvez, nem a termelıknek. Az ökológiai termékek árának további csökkenése várható és vélhetıen az ökotermékek és a konvencionális termékek árai egyre jobban közeledni fognak egymáshoz, de valószínőleg valamilyen (minimális) árkülönbség megmarad. A hozamkiesés hatását csökkenti az igényelhetı többlettámogatások nagysága is. A többlettámogatások igénylésével a felméréseim eredményei szerint a gazdálkodók többsége él. Jelenleg az ökológiai gazdálkodáshoz igényelhetı támogatások meghaladják a konvencionális termeléshez igényelhetı támogatások összegét, ami az ökológiai gazdálkodás versenyképességét tovább javítja. A jövıben a konvencionális termelés támogatásának csökkenése várható, míg vélhetıen a környezetgazdálkodáshoz kapcsolódó kifizetések összegei nıni fognak. 141

148 A támogatási rendszerben - mind a konvencionális, mind az ökológiai gazdálkodásban - történı változás a jövedelemtermelı-képesség és versenyképesség változásához fog vezetni, ami további vizsgálatot igényel. Az ökológiai gazdálkodás értékesítési viszonyait elemezve kimutatható, hogy a legjelentısebb értékesítési mód az értékesítési szerzıdés révén történı eladás, illetve a háztól való értékesítés. Értékesítési szerzıdéssel általában a közepes, de még inkább a nagy területtel rendelkezı, többnyire folyamatos áruszállításra képes gazdaságok rendelkeznek, míg a kisebb gazdaságok a háztól való értékesítést és a biopiacokon/bioboltokban történı megjelenést választják. A vizsgált gazdaságok közel fele küzd értékesítési problémával. Véleményem szerint a legnagyobb veszélyt a túlkínálat, a csökkenı piaci árak, az új belépık kínálata jelenti, de kedvezıtlen, hogy a hazai ökotermékek nagy része feldolgozatlanul és fıleg külföldön kerül értékesítésre. A közeljövıben az értékesítés fejlesztésén túl, a hazai piac növelése és a feldolgozottság emelése kell, hogy elsıdleges cél legyen. Ettıl függetlenül a vizsgálatban szereplık többsége optimistán néz a jövıbe és kereslet és/vagy árnövekedésre, vagy stagnáló árak melletti piacbıvülésre számít. A gazdálkodók többsége nem változtat az ökológiai gazdálkodás jelenlegi méretén, az ökológiai gazdálkodás növelését a megkérdezettek 26%-a, a csökkentést 8%, a megszüntetést 9% tervezi. Kedvezı, hogy a méretváltoztatáson túl azonban több gazdaság tervezi a tevékenység átalakítását, a tevékenységi kör bıvítését, fıleg a feldolgozás irányába, illetve közvetlen fogyasztásra szánt élelmiszer elıállítása felé nyitna a többség. A piaci telítıdést és a kereslet növekedésének lassulását, stagnálását (még) nem igazán érzik potenciális veszélynek. A termelési költségeket vizsgálva arra a megállapításra jutottam, hogy növényenként eltérı mértékben változik a költségszerkezet. Ez abból is adódhat, hogy a konvencionális termelésben egyes növényeknél a növényvédı szer és mőtrágya költsége akár az összes termelési költség 15-28%-át is kiteszi. A mőtrágyák és növényvédı szerek kiiktatásával ezek az anyagköltségek és kijuttatási költségek megtakaríthatók, ugyanakkor a szerves trágyázás anyag és mőveleti költségei, a többször végzett talajmunka, a sorközmővelés, a gyomféső vagy olykor a megnövekedett kézi munkaerı alkalmazása az ökológiai gazdálkodás költségeit jelentısen növelhetik. A vizsgálataim szerint az ökológiai gazdálkodás költségszintje - néhány kivételtıl eltekintve - általában alacsonyabb a konvencionális termelés költségénél, megközelítıleg 9-23%- kal. Az ökológiai gazdálkodás sikerének kulcsa a költségcsökkentés lehet. Vannak olyan ígéretes újítások, technológiák (gyomrobot, hıkezelésen alapuló gyomirtás, GPS alapú tápanyag-kijuttatás), amelyek az élımunka és gépüzemeltetés költségét jelentısen csökkenthetik, azonban ezzel párhuzamosan megnınek a tıke(lekötés) költségei. 142

149 A kérdıíves felmérés, illetve a szimulációs modell eredményei alapján is kijelenthetı, hogy az ökológiai gazdálkodás eredményessége, jövedelmezısége elérheti, bizonyos esetekben meg is haladhatja a konvencionális termelés hasonló mutatóit. Kedvezıtlenebb eredmény akkor fordul elı, ha a technológiai fegyelmet súlyosan megsérti a termelı, vagy olyan idıjárási és/vagy egyéb külsı hatás következik be, amely kockázatát a termelési folyamatban már nem lehet kivédeni. A kérdıíves felmérésben szereplı gazdaságok 42%-a nagyobb jövedelmet ért el az ökológiai gazdálkodással, mint a konvencionális termeléssel. Ezek alapján kijelenthetı, hogy az ökológiai gazdálkodás jövedelmezısége megfelelı környezeti és piaci feltételek esetén hasonló, sıt néhány esetben nagyobb, mint a konvencionális termelésé. Ezek alapján állítható, hogy az ökológiai gazdálkodás képes a versenyt felvenni a hagyományos gazdálkodással egyrészt azért, mert hasonló jövedelmet biztosít, másrészt pedig fokozottabban teljesíti a környezetvédelmi elvárásokat és jelentısen csökkenti a környezetterhelést. Mindemellett megjegyzendı, hogy a jövedelemnagyság azonos vetésszerkezet mellet is jelentısen ingadozhat, amit a szimulációs modellezés is alátámaszt, mégis a konvencionális termelésnek megfelelı jövedelem az esetek többségében elérhetı. Kockázatot az ingadozó termésmennyiség mellett az értékesítési lehetıségek változása jelenthet. Az ökológiai gazdálkodás részletes és alapos gazdasági elemzéséhez szükség lenne mélyebb információbázis létrehozására. A kereslet-kínálat adatainak termékekre lebontva kellene rendelkezésre állniuk a gazdaságilag megalapozott döntéshez. Ez segíthetné a gazdaságok piaci igényekhez igazodó termelési szerkezetének, vetésszerkezetének kialakítását, tervezését. Ehhez szükséges a gazdasági szereplık közötti fokozott együttmőködés, például a termelés - tisztítás - tárolás - feldolgozás - kereskedelem során. Várhatóan az ökológiai gazdálkodás a jövıben az élelmiszer-minıség javításában játszhat fontos szerepet és kis mérete miatt nem valószínő, hogy felváltaná a hagyományos mezıgazdaságot, mindenesetre mintául szolgálna a fogyasztói bizalom növelésére. 143

150 ÚJ ÉS ÚJSZERŐ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 1. Kérdıíves felmérésem alapján kimutattam, hogy az ökológiai gazdálkodásra való áttérés sok esetben gazdasági megalapozottságú, de nem kizárólagos motiváló tényezı az elérhetı többlettámogatás és a magasabb értékesítési ár. A gazdaságok egy jól meghatározható csoportja csak a gazdasági érdekek miatt (felár, többlettámogatás) állt át ökológiai gazdálkodásra. Az átállást vállalók egy másik jól meghatározható köre a gazdasági motivációs tényezık helyett egészség- és környezettudatos gondolkodás miatt kezdenek ökológiai gazdálkodásba. 2. Megállapítottam, hogy az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezete lényegesen nem tér el a konvencionális gazdálkodás termelési szerkezetétıl, általában hasonló a termesztett növények köre és azok részesedése a mővelt területbıl. Nem mutatható ki a munkaigényes, nagyobb hozzáadott értéket képviselı ágazatok magasabb aránya. 3. Megállapítottam, hogy az ökológiai gazdálkodás jövedelemtermelı képessége eléri/közelíti a hagyományos termelés (átlagos) jövedelemtermelı képességét, sıt, kedvezıbb is lehet a többlettámogatások és az elérhetı felár miatt. 4. A kérdıíves felmérés eredményei alapján az ökológiai gazdaságokat - klaszteranalízis segítségével - 4 csoportba soroltam és az egyes csoportokat több szempont szerint értékeltem. Az egyes csoportok között az áttérést motiváló tényezıkben, az ökológiai gazdálkodás termelési szerkezetében és az ökológiai gazdálkodásba vont területek nagyságában mutatható ki lényeges különbség. Megállapítottam, hogy a motiváló tényezık függvényében történik a klaszter gazdaságaiban a termelés és az értékesítés, mert a gazdasági okból átállók célja a jövedelem maximalizálása, míg a filozófiai indíttatású átállók inkább saját felhasználásra termelnek és/vagy háztól történı értékesítéssel jellemezhetık. 5. A saját kutatási adatok alapján egy olyan LP szimulációs modell került összeállításra, amely - a valós gyakorlathoz igazodó korlátozó feltételek és függvényparaméterek birtokában - lehetıvé teszi az ökológiai gazdálkodás jövedelmezıségének vizsgálatát és összehasonlítását a konvencionális gazdálkodással. 144

151 ÖSSZEFOGLALÁS A 21. század mezıgazdaságával szemben egyre több követelmény fogalmazódik meg. Egyrészt, megköveteli a társadalom a fenntarthatóság megvalósítását, másrészt követelik a fogyasztók, hogy a termékek egészségesek és jó minıségőek legyenek. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a mezıgazdasági termesztéstechnológiák átgondolása, szükség szerint a környezeti szempontoknak megfelelı racionalizálása. Napjainkban egyre inkább a környezetvédelmi szempontok kerülnek elıtérbe, szakítva a korábbi kemikáliára (növényvédı szerre és mőtrágyára) és iparszerő termelésre alapozott mezıgazdasággal. A mőtrágyadózisok az intenzív termelés idıszakára jellemzı több száz kg/ha-os értékrıl 100 kg/ha alá csökkentek, az 1980-as évekre jellemzı, több mint 4 kg/ha növényvédı szer hatóanyag felhasználás 1-1,5 kg/ha-ra csökkent. Megjelentek azok a technológiák, amelyek alternatívái lehetnek az iparszerő növénytermelésnek. Ezek az irányzatok célul tőzték ki a növényvédı szer és mőtrágya-felhasználás csökkentését, a környezet megóvása érdekében és a gazdaságosság egyidejő biztosítása mellett. Az integrált növénytermesztés az indokolt mennyiségő peszticid és mőtrágya-felhasználással csökkenti a környezet terhelését, a precíziós növénytermesztés mindezt az okszerő mőtrágya és növényvédı szer használattal biztosítja. Ezektıl a technológiáktól természetközelibbnek tekinthetı a minimális és a zéró talajmővelés rendszere. A szintetikus kemikália (növényvédı szer, mőtrágya, egyéb hozamfokozók) használatának tiltását pedig az ökológiai gazdálkodás testesíti meg. Mindezen eljárások kiválthatják a konvencionális mezıgazdaság termelésének egy meghatározott részét, de ezen alternatívák közül egyik sem lehet kizárólagos sem egy nagyobb közösség, ország, földrész számára és vélhetıen nem fog széles körben tömegtermeléssé válni, csak egy jól meghatározott - egyre bıvülı - fogyasztói réteg, illetve piaci rés igényeit elégítik ki. Várhatóan az ökológiai gazdálkodás a jövıben az élelmiszer-minıség javításában játszhat fontos szerepet. Méretének (részarányának) alakulása a piactelítıdés függvénye, amit alapvetıen a termelık száma és az ökológiai gazdálkodással lefedett terület nagysága, valamint a fizetıképes kereslet alakulása határoz meg, de nem valószínő, hogy felváltaná a hagyományos mezıgazdaságot, mindenesetre mintául szolgálna a fogyasztói bizalom növelésére. Az ökológiai gazdálkodás területi nagysága és részesedése tovább növelhetı, de ez nem jelenti azt, hogy minden területen az ökológiai gazdálkodás lehet a siker kulcstényezıje. Megoldás lehet azokon a területeken, ahol intenzív termelés nem folytatható gazdaságosan, illetve egyedüli megoldásként jöhet szóba az érzékeny természetvédelmi területeken, nitrát-érzékeny területeken. 145

152 Az ökológiai gazdálkodás a konvencionális termelés problémáira lehet válasz, hiszen célja a biológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság megvalósítása, amely hozzájárul a mezıgazdaság multifunkcionális szerepének kiterjesztéséhez. Kutatásom középpontjába saját felmérésre alapozva annak a kérdésnek a megválaszolását állítottam, hogy az ökológiai gazdálkodás miért és meddig vállalható, milyen körülmények és következmények mellett. Az ökológiai gazdálkodás a konvencionális termelésnél kisebb hozamokat ér el, ugyanakkor jobb minısége, jobb beltartalmi értékei révén meghatározott fogyasztói kör igényeit tudja kielégíteni. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás az 1980-as évektıl kezdıdıen folyamatosan fejlıdött, majd ben ez a fejlıdés megtorpant. Az átállást motiváló tényezık közül két csoportot lehet markánsan elkülöníteni. Az egyik a gazdasági megalapozottságú technológia-váltás, amikor a gazdálkodó a magasabb értékesítési árak, az igényelhetı többlettámogatások miatt tér át az ökológiai gazdálkodásra. A másik csoportba azok a gazdaságok tartoznak, amelyek filozófiai indíttatásból, környezetvédelmi és egészségügyi okokból váltanak a hagyományos termelésrıl az ökológiai gazdálkodásra. İk nem a piaci lehetıségeket mérlegelik, hanem céljuk az egészséges élelmiszer elıállítás. Az ökológiai gazdálkodás ökonómiai értékelését elvégezve kimutattam, hogy az ökológiai gazdálkodás képes lépést tartani a hagyományos termelés gazdasági eredményeivel. Az ökológiai gazdálkodásban elért kisebb átlaghozamokat kompenzálja az értékesítés során elérhetı felár nagysága, valamint az igényelhetı többlettámogatások értéke. Az ökológiai gazdálkodás költségei lényegesen nem térnek el a hagyományos gazdaságok mőködési költségeitıl, azaz a mőtrágya és növényvédı szer anyag és kijuttatási költségeinek megtakarításával szemben más költségnemek merülnek fel, úgy mint a szervesanyag visszapótlás költségei, a megnövekedett munkaerı költség stb. A hozamoldalon növényenként eltérı mértékben jelentkezik csökkenés, amely a konvencionális gazdálkodás hozamszintjéhez képest 15-40%-os is lehet. A kérdıíves felmérés is igazolja, hogy a hozamcsökkenés mértéke az átálláskor a legnagyobb, majd lassan csökken egy bizonyos szint beálltáig. Az értékesítési lehetıségeknél az ökológiai gazdálkodás sajátossága, hogy az ellenırzött, tanúsított termékekkel lehetıség van a piacon felár érvényesítésére, amelynek mértéke folyamatosan csökken. Az 1990-es évek elején tapasztalható akár 200%-os szintrıl napjainkban ez az arány már csak átlagosan 20-30% a termelıi oldalon, a kereskedıi szektorban még mindig magas (70-100% is) lehet. 146

153 A felár már nem minden gazdálkodó számára érhetı el, amit a kérdıíves felmérés is alátámaszt, ugyanis a felmérésben részt vevık közel 30%-a valamilyen okból felárat nem tud elérni. A támogatási források, fıleg a környezetkímélı technológiákra szánt keretek bıvülésével, az ökogazdaságok jelentıs összegő támogatásokhoz juthatnak. Ez az összeg egyrészt kompenzálja a hozamkiesés okozta termelési érték csökkenését, másrészt a jövedelmet hivatott emelni. Ökonómiai szempontból vizsgálva az ökológiai gazdálkodás megfelelı körülmények között képes a konvencionális termelés jövedelemszintjét biztosítani, amelyet több modellszámítás is igazol. Ugyanakkor a magyarországi ökológiai gazdálkodás fejlesztésének gyenge pontja a gazdasági szereplıknél jelentkezı információhiány, az ökológiai gazdálkodás széleskörő társadalmi elfogadottságának hiánya és mindezt gyengíti a fokozódó (élelmiszer)piaci verseny. 147

154 SUMMARY In our days ever increasing demands are made on the agriculture of the 21 st century. On the one hand, the society requires the realization of sustainability, on the other hand consumers require, that products should be healthy and of high quality. For this, careful consideration of agricultural production technologies and if needed, their rationalization in compliance with environmental aspects are indispensably necessary. Nowadays environmental aspects are increasingly coming into prominence, breaking away from the earlier agricultural practice based on chemicals (plant protecting agents, fertilizers) and industrialized production. Fertilizer doses decreased from the value of several 100 kg/ha, characteristic of the period of intensive production below a rate of 100 kg/ha, and the use of more than 4 kg/ha of active ingredients contained in plant protecting chemicals, characteristic of the eighties, decreased to 1-15, kg/ha. New technologies, which can be alternatives to industrialized plant production appeared. These tendencies set as an aim the reduction of the use of plant protecting chemicals and fertilizers in order to protect the environment along with simultaneous assurance of economic profitability. Integrated plant production decreases by means of the use of pesticides and fertilizers at the justified rates the burden to the environment and the precision plant production assures all these by reasonable use of plant protecting chemicals and fertilizers. The system of minimum and zero soil cultivation may be regarded as more conformable to nature than this technology and prohibition of the use of synthetic chemicals (plant protecting agents, fertilizers, other yield increasing additives) is realized by organic farming. All these methods may supply the place of a determined part of conventional agricultural production, but neither of these alternatives can be exclusive for a greater community, country or continent and presumably will not develop to wide-spread mass production and will satisfy the demands of a well defined - although increasingly expanding - consumer layer and market gap only. It is to be expected, that organic farming may play an important role in food quality improvement in the future. The development of its share (proportionality) will be the function of market saturation, which is fundamentally determined by the number of producers and the size of the area covered by organic farming, as well as by solvent demand. It is impropable, that organic farming could replace conventional agriculture, but by all means, it could be used as a pattern to increase consumer confidence. Area size and share of organic farming is further increasable but this does not mean that organic farming may be the key factor of success. It can be the solution in regions, where intensive production is uneconomical or it may be looked upon as the only solution in sensitive nature conservation areas, and in areas sensitive to nitrate. Organic farming may be the answer to the problem of 148

155 conventional production, since its purpose is the realization of biological, economic and social sustainability, contributing to expansion of multifunctional role of agriculture. In the focus of present research work was set - based on own survey - to answer the questions, that why and to what an extent can organic farming be acceptable, under which conditions and consequences. Organic farming results in lower yields than conventional production, but at the same time, because of the higher quality and better nutritional values, it can satisfy the demands of a determined consumer layer. In Hungary, organic farming underwent since the eighties continuous development, but in the year 2005 this development came to standstill. Of the factors, motivating the conversion, two groups can be sharply separated. One of them is the technological change based on economic aspects, when the farmer switches over to organic farming because of higher selling prices and demandable surplus subsidies. To the other group belong farmers, which change over from conventional production to organic farming because of philosophical motivation or for the reason of environmental protection and health. They don t consider market possibilities; their target is to produce healthy food. Having carried out economic evaluation of organic production it could be demonstrated, that organic farming is able to be in step with the economic results of conventional production. Lower average yields attained in organic farming are counterbalanced by the magnitude of the premium price, reachable in the course of sales and by the value of the demandable surplus subsidies. The costs of organic farming don t significantly differ from the operation costs of conventional farmers, i.e. as opposed to savings of material costs and costs of dispersion of fertilizers and plant protecting chemicals, other incurring expenses appear, for example costs of organic material supply, increased costs of labour force, etc. On the yield side, the decrease manifests itself at different rates according to crops and may be even 15-40% as compared to the yield levels of conventional farming. Also the questionnaire survey justifies, that the rate of yield reduction is highest at the time of conversion, subsequently shows a slow decrease as far as the setting in of a certain level is reached. As to sales possibilities, it is a peculiarity of organic farming, that by means of controlled, certified products opportunity is given to enforce premium price on the market, the rate of which however, will continuously decrease. From the level of as high as 200% which could be experienced at the beginning of the nineties, this rate amounts to only 20-30% on the average on the producer s side nowadays although it may be still high (70-100%) in the trader sector. Premium price is not for all farmers attainable, as it is supported by the 149

156 questionnaire survey too, namely nearly 30% of the participants in the survey could not attain premium price for some kind of reasons. By expansion of the sources of support, mainly by widening the farmers destined for environment saving technologies, organic farmers may obtain significant amounts of subsidies. This amount can partly counterbalance the reduction of production values caused by yield shortage; partly it is suited for income enhancement. Considering from economic aspects, organic farming is able to assure under adequate conditions the income level of conventional production, which is verified by several model calculations too. At the same time, the shortcomings of the development of Hungarian organic farming are the lack of information manifesting itself within the sphere of the participants in economic life, want of wide-spread social acceptance of organic farming and all these are weakened by the sharpening (food)market competition. 150

157 MELLÉKLETEK 151

158

159 M.1 Irodalomjegyzék 1. A évi területalapú támogatások tényleges mértékei kiszámításának módja. Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal /.c/6_0_69/.ce/7_0_24S/.p/5_0_1RG/.d/0?WCM_Context=http ://localhost:9081/lwwcm_portal/connect/mvh_hu/kiemeltdokumentumo k/t saps-e 2. A évi területalapú támogatások tényleges mértékének kiszámítási módja. Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. 0_69/.ce/7_0_3DK/.p/5_0_314/.d/0?WCM_PORTLET=PC_7_0_3DK_W CM&WCM_GLOBAL_CONTEXT=/wps/wcm/connect/MVH_hu/Hirek2 /T _saps_kalkulacio 3. A kalászos gabonák betakarított területe, termésmennyisége és termésátlaga, (2006): Gyorstájékoztató. Budapest: KSH. p Ács Sz. (2006): Bio-economic modelling of conversionfrom conventional to organic arable farming. PhD thesis. Wageningen University. p ADAS Consulting Ltd. (2003): Review of obstacles to meeting the Defra Action Plan targets for organic cereals. Final Project Report. London: DEFRA. p Albrecht, H. (1974): Die Verbreitung von Neuerungen - der Diffusionsprozess. Der Förderungsdienst. 22 (2) p Antal J. (1987): Növénytermesztık zsebkönyve. Budapest: Mezıgazdasági kiadó, p Ángyán J. - Menyhért Z. (1988): Integrált alkalmazkodó növénytermesztés. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, p Ángyán J. - Menyhért Z. (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerő környezetgazdálkodás. Budapest: Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó. p Ángyán J. (2003): A mezıgazdálkodás és a természetvédelem fejlıdése és kapcsolatai. p. 18. In: Ángyán J. - Tardy J. - Vajnáné M. A Védett és érzékeny természeti területek mezıgazdálkodásának alapjai. Környezet- és tájgazdálkodás sorozat I. Budapest: Mezıgazda Kiadó, p Az OECD-országok környezeti mutatói (2005): Budapest: KSH. p Balázs K. - Mészáros Z. (Szerk.) (1989): Biológiai védekezés természetes ellenségekkel. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó. p Balfour, E. (1943): The Living Soil. Lodon: Faber and Faber. p Bavec, M. - Bavec, F. (2006): Slovenia. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 1

160 15. Benedek P. (1974): A kártételi veszélyhelyzet, a védekezések gyakorisága és az elırejelzés szerepe a kártevık leküzdésében. Növényvédelem. 10. (5) p Benedek P. (1977): A kártételi veszélyhelyzet tényezıi és kidolgozásának alapelvei. Növényvédelem. 13. (11) p Berner, A. - Frei, R. - Dierauer, H. U. - Vogelgsang, S. - Forrer, H. R. - Mäder, P. (2005): Effects of reduced tillage, fertilisation and biodynamic preparations on crop yield, weed infestation and the occurence of toxigenic fusaria. Researching Sustainable Systems - International Scientific Conference on Organic Agriculture. Adelaide. p Berzsenyi Z. (1978): A növényvédelem ökonómiai effektivitása és jelentısége a védekezési rendszer optimalizálásában. Növényvédelem. 15 (1) p Biokultúra Egyesület. (1997): Biotermékek elıállításának és minısítésének feltételrendszere. Budapest: Biokultúra Egyesület. 20. Al Bitar, L. - Ciannamea, C. (2006): Organic Farming in the Mediterranean Countries. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster2\. Budapest. 21. Bitaud, C. (2000): Study on pesticide resuides in organic food products in France. IFOAM The World Grows Organic. Proceedings 13 th International IFOAM Scientific Conference. p Béládi K. - Kertész R. (2002): A tesztüzemek fıbb ágazatainak költségés jövedelemhelyzete 2001-ben. Agrárgazdasági információk szám. Budapest: AKI. p Béládi K. - Kertész R. (2003): A tesztüzemek fıbb ágazatainak költségés jövedelemhelyzete 2002-ben. Agrárgazdasági információk szám. Budapest: AKI. p Béládi K. - Kertész R. (2005): A tesztüzemek fıbb ágazatainak költségés jövedelemhelyzete 2004-ben. Agrárgazdasági információk szám. Budapest: AKI. p Béládi K. - Kertész R. (2006): A tesztüzemek fıbb ágazatainak költségés jövedelemhelyzete 2005-ben. Agrárgazdasági információk szám. Budapest: AKI. p BMELF - Bundesministerium für Ernährung, Landwirtschaft und Forsten (1991): Statistisches Jahrbuch über Ernährung, Landwirtschaft und Forsten, Landwirtschaftsverlag GmbH, Münster-Hiltrup. 27. BMVEL (2002): Ernährungs- und agrarpolitischer bericht der Bundesregierung. Bonn: Bundesminsiterium für Verbraucherschutz, Ernährung Und Landwirtschaft. p Bognár S. - Jenser G. (Szerk.) - Pénzes B. - Tóth M. - Vörös G. (2003): Integrált növényvédelem a kártevık ellen. Budapest: Mezıgazda Kiadó. p. 5 2

161 29. Borbélyné Hunyadi É. - Kocsis A. (2001): Az ökológiai gazdálkodás feltételei és lehetıségei a szántóföldi növénytermesztésben. İstermelı. 2 p Brown, D. (1998): A Review of Bio-Economic models. Research Bulletins. Cornell University: New York. 31. Bulla M. (Szerk.) (1993): Feladatok a XXI. Századra. Budapest: Föld Napja Alapítvány. p Bulletin (2001): Organic Growth Industry, The Bulletin, 18 April. 33. Buttel, F. H. (1990): The sociology of agriculture. Connecticut: Greenwood Press 34. Causon, M. (2006): Malta. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 35. Ciannamea, C. - Al Bitar, L. (2006): Italy. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 36. Cobb, D. - Feber, R. - Hopkins, A. - Stockdale, L. (1998): Organic Farming Study. Global Environment Change Program Briefing 17, Falmer: University of Sussex. 37. Cooper, J. C. (1997): Combining actual and contingent behaviour data to model farmer adoption of water quality practices. Journal of Agricultural and Resource Economics. 22. p Cormack, B. (2002): Testing the sustainability of stockless arable organic farming on a fertile soil. Report. Terrington. ADAS Consulting Ltd. p Czeller G. - Roszík P. (2002): Az ökogazdálkodás idei támogatásának tapasztalatai. Biokultúra. 13. (6) p Csáki Cs. (1976): Szimuláció alkalmazása a mezıgazdaságban. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó. p Csáki Cs. - Mészáros S. (Szerk.) (1981): Operációkutatási módszerek alkalmazása a mezıgazdaságban. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó. p Csavajda É. (2002): Long-term strategies for sustainable crop production, emphasizing on alternative methods in relation to the Hungarian situation. Acta Agronomica Óváriensis. 44 (1) p Csete L. (2003): Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése Johannesburg után az EU elıtt. Gazdálkodás. 47 (1) p Csete L. - Láng I. (2005): A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. p Csótó M. - Triczka I. (2003): Miért állnak át ökológiai gazdálkodásra? Biokultúra. 14. (1). p Dabbert, S. (1990): Zur Optimalen Organisation alternativer landwirtschaftlicher Betriebe - Untersucht am Beispiel organischbiologischer Haupterwerbsbetriebe in Baden-Württemberg. Frankfurt/M.: Verlag. p

162 47. Darvas B. (1997): Környezetbarát mezıgazdaság vagy fenntartható mezıgazdasági fejlesztés (sustainable agriculture). Növényvédelem. 33. (11) p Dobos K. (2000): Családi gazdaságok. Budapest: Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó. p Dorner Z. (2006): Az ökológia gazdálkodás gyomviszonyainak elemzése a kishantosi ökológiai mintagazdaság területén. PhD értekezés. Gödöllı: Szent István Egyetem. p Dubgaard, A. (1994): Economics of Organic Farming in Denmark. In: Lampkin N. H. - Padel S (eds) The Economics of Organic Farming: An international Perspective. Oxon: CAB International. p Erkes, H. T. (2004): Consumer Price Monitoring in Germany. ZMP - Panel of retail trade. In: Recke (2004): Development of a European Information System for Organic Markets - Improving the Scope and Quality of Statistical Data. Proceedings of the 1st EISfOM European Seminar, Berlin, Germany. p FAO (2002): Organic agriculture, environment and food security. Environment and Natural Resources Series No. 4, Rome. p Farkasné Fekete M. - Szőcs I. (2005): Növekedéselméletek, erıforráshasznosítás a profitelvő és fenntartható növekedési modellekben, Tudományos tanácskozás A Magyar Tudomány Napja alkalmából. Gödöllı november 13. p Farkasné Fekete M. - Fogarassy Cs. - Szőcs I. (2006): Externáliák a mezıgazdaságban. X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok, Gyöngyös, Konferencia CD. CD:\Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program\.krf189.doc p Fábián Gy. - Abayné Hamar E. - Pummer L. (2006): A környezetgazdálkodás agrár- és közgazdasági összefüggései X. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös. Konferencia CD. CD:\Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Pprogram\.krf190.doc p Fehér A. - Venglovsky J. (2006): Slovakia. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 57. Feiziene D. - Rasomavicius V. (2006): Lithuania. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 58. Fejıs Z. - Arnold Cs. - Németh I. (2003): Gyomfelvételezések a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság területén. Növényvédelem. 39 (1) p

163 59. Firth, C. (2002): The use of gross and net margins in the economic analysis of organic farms. In: Powell et al. (eds) UK organic research 2002: Proceedings of the COR Conference th March Aberystwyt. p Fließbach, A. - Mäder, P. (2006): Productvity, soil fertility and biodiversity in organic agriculture. Joint Organic Congress. Odense. Denmark. May p Fogarassy Cs. (2005): Externáliák a multifunkcionális mezıgazdaságban. Tudományos tanácskozás A Magyar Tudomány Napja alkalmából. Gödöllı november Fowler, S. - Lampkin, N. - Midmore, P. (2000): Organic farm incomes in England and Wales, 1995/ /1998. Aberystwyth: Institute of Rural Studies, University of Wales. p Frühwald F. (2003): Magyar Biotermékek értékesítési stratégiája. Biokultúra. 14 (5) p Frühwald F. (2004): Az ökológiai termékek kereskedelme, piaci helyzete és kilátásai. Nádasdy Akadémia Szimpóziumok 2004-ben. Ökológiai Gazdálkodás és a Jövı. 1. kötet. Palatia Nyomda és Kiadó Kft. p Garbagna, A. (2005): I live organic. Mangiarsano. 4. (26) p Gockler L. (Szerk.) (2006): Mezıgazdasági gépek ára és üzemeltetési költsége 2005-ben. FVM Mőszaki Intézet. p Gyırffy S. (2000): Jegyzet ökológiai gazdálkodók alaptanfolyamához. Budapest. p Hajdúné I. - Lakner Z. (1999): Az élelmiszeripar gazdaságtana. Budapest: Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó. p Hajmási G. (2003): Hazánk inflációs kilátásai az EU-csatlakozást követıen. Gazdálkodás (5) p Halpin, D. - Brueckner, M. (2004): The retail pricing, labelling and promotion of organic food in Australia in DAFF (2004): The Australian Organic Industry: A Profile, Department of Agriculture and Fisheries, Canberra. p. 70 in Willer H, - Yussefi M. (2005): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Nürnberg: IFOAM. p Hartl, W. - Sedy, K. (2006): Austria. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 72. Hartwig de Haen. (1999): Producing and marketing quality organic products: Opportunities and challanges. p In: Lockeretz W. - Geier B. Quality&communication for the organic market 6 th IFOAM Organic Trade Conference, Florence, Italy. 73. Hinderer R. (1996): (ford.: Machás A.) Átalakulóban a biotermék piac. Biokultúra. 7. (7) p

164 74. Hopfenbeck, W. (1994): Umweltorientiertes Management und Marketing. Verlag Moderne Industrie. p Jackson, A. - Lampkin, N. (2005): Organic farm incomes in England and Wales 2003/04. Aberystwyth. p Jacobsen, B. H. - Madsen, N. - Ørum, J. E. (2005): Organic farming at the farm level. Scenarios for the future development. Copenhagen: Food and Resource Economic Institute. p Járási É. Zs. (2006): Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi helyezete és jövıbeni perspektívái Európában és Európán kívől. p In: Takácsné György K. (Szerk.) (2006): Növényvédı szer használat csökkentés gazdasági hatásai Gödöllı: Szent István Egyetemi Kiadó. p Jó mezıgazdasági gyakorlat (tápanyaggazdálkodás, talajvédelem) a nitrát irányelv végrehajtása érdekében (2004) p Julian, C. - Simth, N. - Oglethorpe, D. - Wright, J. (2002): The development of an integrated modelling system to support decisions on organic farms. UK Organic Research 2002 Conference of the Colloquium Researchers (COR). p Published in Powell, J. (Eds) (2002): Proceedings of the UK Organic Research 2002 Conference. Organic Centre Wales. Institute of Rural Studies. University of Wales Aberystwyth. 80. Kalmár S. - Pecze Zs. (2000): Hozamtérkép készítése AGRO-MAP 3.0 programmal. Növényvédelmi Tanácsok p Kalmár S. - Salamon L. (2002): Precíziós gazdálkodás - Alkalmazni vagy nem alkalmazni? Óvári Tudományos Napok október 3-4. Konferencia kiadvány CD 82. Kardos Gy. - Kollár G. - Burián L. - Bódi Cs. - Kerényi Z. - Szıke L. (2002): Ökonyersanyagok és feldolgozott élelmiszerek minısége, minısítése. p In: Radics L. (Szerk.) (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Budapest: Szaktudás Kiadó Ház. p Kemenesy E. (1972): Biológiai és takarékos talajmővelés. In: Kemenesy E. Földmővelés, talajerı-gazdálkodás. Budapest: Akadémiai Kiadó. p Kerekes S. - Kiss K. (2001): Környezetpolitikánk az EU elvárások hálójában. Budapest: AGROINFORM Kiadó Ház. p Kis S. (2006): A vegyszermentes gazdálkodás gazdasági feltételei XLVIII. Georgikon Napok, Keszthely, Agrárgazdaság, vidék, régiók - multifunkcionális feladatok és lehetıségek Konferencia kiadvány CD. D:\GN2006\Teljes anyagok 2006\Kis S.pdf p. 7 6

165 86. Kis S. (2007a): Magyarországi ökológiai növénytermesztés egy felmérés tükrében. Tradíció és Innováció Nemzetközi Konferencia. Gödöllı. Konferencia CD:\Proceedings\Posters\Kis Sándor.pdf p. 12 ISBN Kis S. (2007b): Results of a questionnaire survey of Hungarian organic farms. Studies in Agricultural Economics. No AKI,. Budapest. p HU ISSN Kissné Bársony E. (2000): Az ökogazdálkodás szabályozási rendszerének EU-konform továbbfejlesztése az AGENDA 2000 tükrében. Budapest: AKI. p Klemola, E. (1997): Factor influencing labour usage in ecological farming. Proceedings of the XXVII CIOSTA-CIGR Congress. Hungary. p In Sørensen C. G. - Nielesen V. (2003): Labour and machinery systems in organic farming. Published in Piaccarolo P. (eds) XXX.CIOSTA - CIGR Congress Proceedings 2. Universita degli Studi di Torino. p Klimeková, M. - Lehocká, Z. (2006): The effect of three different forecrops on yield height and selected qualitative characters of spring barley cultivated organically in the years Joint Organic Congress. Odense. Denmark. May p Koepf, H. H. - Pettersson, B. D. - Schaumann, W. (1980): Biologisch - dynamische Landwirtschaft, Eugen Ulmer, Stuttgart p Kotler, P. (1999): Marketing menedzsment. Budapest: Mőszaki Könyvkiadó. p Kotschi, J. (1990): Ecofarming in agricultural development - Weikersheim Margraf. p Koutev, V. (2006): Bulgaria. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 95. Kovács F. (1998): Magyarország az ezredfordulón Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Agrártermelés Környezetvédelem Népegészségügy. Budapest: Agroinform. p Környezetstatisztikai évkönyv (2004): Budapest: KSH. p Környezetstatisztikai évkönyv (2005): Budapest: KSH. p Kürthy Gy. (1997): A hazai biogazdálkodás piaci lehetıségei. PhD értekezés. Gödöllı: Szent István Egyetem. p Kürthy Gy. (2002): A biotermelés helyzete és fejlıdési lehetıségei. Gazdálkodás. 46. (5) p Lakner Z. - Sarudi Cs. (2004): Ways and deadlocks in the strategic development of the Hungarian food chain. Gazdálkodás. 48 (8) p Lampkin, N. (1990): Organic Farming. Farming Press Books, Ipswich, UK. p

166 102. Lampkin, N. H. (1993): The economic implications of conversion from conventional to organic farming systems. PhD thesis. Aberyswyth, Department of Economics and Agricultural Economics, University of Wales Láng I. (2003): Agrártermelés és globális környezetvédelem. Budapest: Mezıgazda Kiadó. p Loch J. (1999): A tápanyag-gazdálkodás aktuális kérdései Magyarországon. Tiszántúli Mezıgazdasági Tudományos Napok. p Lohr, L. - Salomonsson L. (2000): Conversion subsidies for organic production: results from Sweden and lesson for the United States. Agricultural Economics 22. p Lokeretz, W. - Shearer, G. - Kohl, D. (1981): Oraganic farming int he corn belt. Science Issue p Lösch, R. - Meimberg, R. (1986): Der "alternative" Landbau in der Bundesrepublik Deutschland - Abgrenzung, Produktion, Vermarktung. Ifo Studien zur Agrarwirtschaft 24, Ifo-Institut für Wirtschaftsforschung e.v., München 108. MacRae, R. J. - Hill, S. B. - Henning, J. - Mehuys, G. R. (1989): Agricultural science and sustainable agriculture: a review of the existing scientific barriers to sustainable food production and potential solutions. Biological Agriculture and Horticulture. 6 (3) p MacRae, R. J. - Hill, S. B. - Mehuys, G. R. - Henning, J. (1990): Farmscale agronomic and economic conversion from conventional to sustainable agriculture. Advances in Agronomy. 43. p Madas A. (1985): Ésszerő környezetgazdálkodás a mezıgazdaságban. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. p Magda S. - Marselek S. (2005): Környezeti állapot - agrártermelés, fenntartható fejlıdés. Gyöngyös. KRF. p Magyarország környezeti állapota nemzetközi összehasonlításban. (2003): Budapest: KSH. p Magyarország környezetterhelési mutatói. (2003): Budapest: KSH. p Mansvelt, J. D. - Mulder, J. A. (1993): European features for sustainable development: a contribution to the dialogue. Landscape and Urban Planning p Márai G. (Szerk.) (1997): Magyar Biokultúra nyár. Budapest: Biokultúra Egyesület. p MELU Ministerium für Ernährung, Landwirtschaft und Umwelt (1977): Auswertung drei-jähringer Erhebungen in neun biologisch-dynamisch bewirtschafteten Betrieben. Baden Würtemberg. Ministerium für Ernährung, Landwirtschaft und Umwelt. Stuttgart Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2000 (2001): Budapest: KSH. p Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2002 (2003): Budapest: KSH. p. 71 8

167 119. Mezıgazdasági Statisztikai Évkönyv 2005 (2006): Budapest: KSH. p Mezıgazdasági Statisztikai Zsebkönyvek ( ) Budapest: KSH Mezıgazdasági termelés 2003.(2004): Budapest: KSH. p Mezıgazdasági termelés (2005): Budapest: KSH. p Mezıgazdasági termelés (2006): Budapest: KSH. p Miklós L. (2005): A biogazdálkodás esélyei Mile Cs. (2006): Az agrár-környezetgazdálkodás EU-konform lehetıségei Magyarországon. PhD értekezés. Kaposvári Egyetem. p Moder, G. (2000): Biobauern alt und neu. Ernte. 5. p Mokry T. (2001): Az ökológiai gazdálkodás perspektívái Magyarországon az EU-integráció tükrében. PhD értekezés. Gödöllı: SZIE. p Molnár J. - Mokry T. (2000): Az ökológiai gazdálkodás fejlıdése és perspektívái Magyarországon. Gazdálkodás. 44 (4) p Morgan, M. T. - Ess, D. R. (1997): The Precision-Farming Guide for Agriculturists. John Deere publishing. p Moudry, J. - Kalinova, J. (2006): The Czech Republic. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest Murphy, M. (1992): Organic farming as a business in Great Britain. Cambridge. Agricultural Economics Unit, University of Cambridge Nagy B. (1987): A növényvédelem fejlesztésének ökonómiai alapjai. Kandidátusi értekezés. Budapest Nagy S. - Reisinger P. - Antal K. (2003): Mapping of distribution of perennial weed species to elaborate precision weed control. (3rd IPPS) From ideas till implementation. Challange and Practice of Plant protection in the beginning of the 21 st century. Debrecen. Proceedings. p Nagy S. (2004): A gyomfelvételezési módszerek fejlesztése a precíziós gyomszabályozás tervezéséhez. PhD értekezés. Mosonmagyaróvár. Nyugat-Magyarországi Egyetem. Mezıgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék. p NAKP: Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program. (1999): Budapest: FVM. p NVT: Nemzeti Vidékfejlesztési Terv az EMOGA Garanciarészleg Intézkedéseire. (2004): Budapest: FVM. p Offermann, F. - Nieberg, H. (2000): Economic performance of Organic Farms in Europe. Organic farming in Europe: Economics and Policy. 5. p Offermann, F. - Nieberg, H. (2001): Wirtschaftliche Situation ökologischer Betriebe in ausgewählten Ländern Europas: Stand, Entwicklung und wichtige Einflussfaktoren. Agrarwirtschaft p

168 139. Orbánné Nagy M. (2002): A magyar élelmiszergazdaság, termelıi és fogyasztói árai az Európai Unió árainak tükrében. Agrárgazdasági Tanulmányok, 2002/1. Budapest: AKI. p Orbánné Nagy M. (2003): Az élelmiszerfogyasztás és a fogyasztói árak konvergenciája magyarország és az EU között. Agrárgazdasági Tanulmányok, 2003/5. Budapest: AKI. p Ørum, J. E. - Jorgensen, L. N. - Jense, P. K. (2001): Farm econimc consequences of a reduced use of pesticides in Danish agriculture OECD Report on Pesticide Risk Reduction. Copenhagen 142. Osváth S. (Szerk.) (2002): A mezıgazdaság napjainkban Magyarországon. Budapest: G-Mentor Kiadó Kft. p Oszoli Á. (2002): Az ökotermékekkel kapcsolatos fogyasztói szokások, értékesítési csatornák. Budapest: FVM-AMC megbízásából készült tanulmány. p Padel, S. (2001a): Conversion to Organic Farming: A Typical Example of the Diffusion of an Innovation? Sociologia Ruralis 41 (1) p Padel, S. (2001b): Conversion to organic production software. (OrgPlan). Report. Aberytwyth: Institute of Rural Sciences. University of Wales. p Padel, S. (2005): The process of conversion to organic farming at the farm level. Working Paper. Aberytwyth: Institute of Rural Sciences. University of Wales. p Padel, S. - Lampkin, N. H. (1994): Conversion to organic farming: An overview. p. 454 in Lampkin, N.H. - Padel, S. (eds) The economics of organic farming: an international perspective. Wallingford: CAB International Papastylianou I. (2006): Cyprus. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest Pearson, D. (2001): How to increase organic food sales: results from research based on market segmentation and product attributes, Agribusiness Review 9 (8) In: Willer H, Yussefi M. (2006): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Nürnberg: IFOAM, p Pietola, K. S. - Oude, A. - Lansink. (2001): Farmer response to policies promoting organic farming technologies in Finland. European Review of Agricultural Economics 28. p Podmaniczky L. - Szakál F. - Balázs K. - Székely G. - Hayes M. (2002): Ökonómiai és marketingkérdések az ökológiai gazdálkodásban. p In: Radics L. (Szerk.) (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Budapest: Szaktudás Kiadó Ház. p Podmaniczky L. - Balázs K. - Szakál F. - Ángyán J. (2004): Az ökológiai gazdálkodás közgazdasági és birtoktervezési kérdései. Nádasdy Akadémia 10

169 Szimpóziumok 2004-ben. Ökológiai Gazdálkodás és a Jövı. 1. kötet. Palatia Nyomda és Kiadó Kft. p Polgár A. L. (Szerk.) (1999a): A biológiai növényvédelem helyzete Magyarországon (különös tekintettel az EU 5. K+F programjában való részvételre). Budapest: MTA Növényvédelmi Kutatóintézete. p Polgár A. L. (1999b): A biológiai növényvédelem és helyzete Magyarországon. In: A biológiai növényvédelem környezete. (1999): Budapest: MTA, Növényvédelmi Kutató Intézete. p Pretty J. N. - Brett, C. - Gee, D. - Hine, R. E. - Mason, C. F. - Morison, J. I. L. - Raven, H. - Rayment, M. D. - G. van der Bijl. (2000): An assessment of the total external costs of UK agriculture. Agricultural Systems. 65 (2) p Pretty J. N. - Brett, C. - Gee, D. - Hine, R. E. - Mason, C. F. - Morison, J. I. L. - Rayment, M. D. - G. van der Bijl - Dobbs, T. (2002): Policy Challenges and Priorities for Internalising the Externalities of Modern Agriculture. Journal of Environmental Planning and Management. 44 (2), p Radics L. (Szerk.) (1994): Szántóföldi növénytermesztéstan. Budapest: Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Radics L. (Szerk.) (2001): Ökológiai gazdálkodás. Budapest: Dinasztia Kiadó. p Radics L. (Szerk.) (2002): Ökológiai gazdálkodás II. Budapest: Szaktudás Kiadó Ház. p Report of the OECD Workshop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in Agriculture (2001): Copenhagen p Rigby, D. - Caceres, D. (2001): Organic farming and the sustainability of agricultural systems. Agricultural Systems. 68. p Rogers, E. M. (1983): Diffusion of innovation. New York. The Free Press Roszík P. - Bauer L. - Czellerné Daróczi É. - Földi M. - Homoki H. - Kakucska M. - Kiss A. - Mecseki B. - Nagy Z. - Pillerné Bánfi B. - Seress Z. - Steiner T. - Straub K. - Szabó S. - Széles V. - Vékás M. (2003): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság évi tevékenységérıl. Budapest: Biokontroll Hungária Kht Roszík P. - Bánfi B. - Bauer L. - Czellerné Daróczi É. - Kakucska M. - Kovács D. - Mecseki B. - Nagy Z. - Széles V. (2004): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság évi tevékenységérıl. Budapest: Biokontroll Hungária Kht. 11

170 165. Roszík P. - Bánfi B. - Bauer L. - Czellerné Daróczi É. - Mecseki B. - Nagy Z. - Rusói R. - Szabó M. - Széles V. (2005): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság évi tevékenységérıl. Budapest: Biokontroll Hungária Kht Roszík P. - Baliné Seléndy E. - Bauer L. - Nagy Z. - Rusói R. -Szabó M. - Széles V. (2006): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság évi tevékenységérıl. Budapest: Biokontroll Hungária Kht Roszík P. - Baliné Seléndy E - Bánfi B. - Bauer L. - Nagy Z. - Rusói R. - Szabó M. - Széles V. (2007): Jelentés a Biokontroll Hungária Közhasznú Társaság évi tevékenységérıl. Budapest: Biokontroll Hungária Kht Sági F. (1996): Precíziós gazdálkodás az EU-ban, különös tekintettel a termés biológiai értékének növelésére. Sági F. gyüjt. és szerk.: Kócs Dezsıné. Budapest: OMgKDK. p Schadlich, O. (1999): Ausgewählte Ergebnisse der Studie: Den Kunden im Blick. Tanulmány a BNN-Großhandel megbízásából. Hürth. p Schantl, M. (2004): Information from household panels about the market for organic farming. In: Recke (2004): Development of a European Information System for Organic Markets - Improving the Scope and Quality of Statistical Data. Proceedings of the 1 st EISfOM European Seminar, Berlin. p Schlüter, C. (1986): Arbeits- und betriebwirtschaflice Verhältnisse in Betrieben des alternativen Landbaues. Agrar- und Umweltforschunkgin Baden-Wüttemberg, 10. ulmer Verlag, Stuttgart 172. Schmid, O. - Richter, T. (2000): Marketing measures for selling organic food in european retail chains -Key factors of success. IFOAM The World Grows Organic. Proceedings 13 th International IFOAM Scientific Conference. p Schou, J. S. - Hasler, B. - Kaltoft, P. (2002): Valuing biodiversity effects of pesticide use. What does Perception of Uncertainty Mean for Survey Design? Risk and Uncertainty in Environmental and Resource Economics, International Conference organised by Wageningen University. The Netherlands Schramek, J. - Schnaut, G. (2004): Motive der (Nicht-) Umstellung auf Öko-Landbau. Ökologie&Landbau p Schrot - Korn. (2005): Risikoarm für gesungheit und Umwelt. Schrot&Korn (3) Sharifi, M. A. - Van Keulen, H. A. (1994): Decision support system for land use planning at farm enterprise level. Agricultural Systems. 45. p

171 177. Smith, M. (2002): Advantages and disadvantages of different break crops in organic grass/arable rotations. Report. Scottish Agricultural College. p Sniady, R. A. - Bruchal, K. (2006): Poland. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest Solti G. (2003): Az ökológiai gazdálkodás évi támogatása. Kistermelık Lapja. 3. p Solti G. (2004): Nekünk is lépnünk kell! Az Európai Unió agrárgazdasága. 9 (5-9) p Solti G. (2005): Termelıi lista Biogazda füzetek 5. Piliscsaba: Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért. p Sørensen, C. G. - Nielesen, V. (2003): Labour and machinery systems in organic farming. Published in Piaccarolo P. (eds) (2003): XXX.CIOSTA - CIGR Congress Proceedings 2. Universita degli Studi di Torino. p Stanhill, G. (1990): The comparative productivity of organic agriculture. Agriculture, Ecosystems and Environment. 30. p Staub, H. A. (1983) Válaszút elıtt a mezıgazdaság (Eredeti cím: Alternatíve Landwirtschaft : der ökologische Weg aus der Sackgasse, Fischer Verlag GmbH., Frankfurt am Main, 1980) Budapest: Mezıgazdasági Kiadó. p Steiner, R. (1924/1993): Spiritual Foundations for the Renewal of Agriculture. A Course of Lectures. Bio-Dynamic Farming and Gardening Association, Kimberton, PA. p Steinmann, R. (1983): Der biologische Landbau - ein betriebswirtschaftlicher Vergleich. Schriftenreihe der Eidg. Forschungsanstalt für Betriebswirtschaft und Landtechnik (FAT), Nr. 19. FAT, Tänikon Stolze, M. - Piorr, A. - Häring, A. - Dabbert, S. (2000): The environmental impact of organic farming in Europe. Organic farming in Europe: Economics and Policy vol. 6 University of Hohenheim. p Stöppler, H. (1988): Zur Eignung von Winterweizensorten hinsichtlich des Anbaues und der Qualität der Produkte in einem System mit geringer Betriebsmittelzufuhr von aussen. PhD Thesis, University of Kassel, West Germany p Strobel, G. A. (1991): Biological control of weeds. Sci. Amer. 265 p Szabó J. (Szerk.) (1983): Ágazattársítási modellek a szántóföldi növénytermesztésben. Budapest: Mezıgazdasági Kiadó. p Szabó T. (2002): Nemzeti agrár-környezetvédelmi program ökogazdálkodóknak (is). Biokultúra. 13 (2) p

172 192. Szakály S. (2001): Tejgazdaságtan. Budapest: Dinasztia Kiadó. p Szakály S. (2004): Táplálkozási dilemmák és az élelmiszerek fejlesztésének világstratégiai irányai. Élelmiszer, táplálkozás, marketing. 1 (1-2) p Székely Cs. - Kovács A. - Györök B. (2000a): The practice of precision farming from economic point of view. Gazdálkodás. Special edition 44. (1). p Székely Cs. - Kovács A. - Zerényi E. (2000b): A precíziós gazdálkodás ökonómiai értékelése. Gazdálkodás. 44. (5). p Szektorális környezeti indikátorok. (2004): Budapest: KSH. p Szente V. (2005): Az ökoélelmiszerek termelésének, kereskedelmének gazdasági és piaci összefüggései. PhD értekezés. Kaposvári Egyetem, p Tájékoztató az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésbıl támogatást igénylık részére. (2005): FVM Irányító Hatósági Fıosztály. Budapest: Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. p Takács I. - Takács-György K. - Járási É. Zs. (2003): Alternatives of organic farming in Hungary according to farm structure and profitability of production. Acta Horticulturae 604 p Takács I. (2007): Factors of increasing of organic farming according to demand and supply. Cereal Research Communications. Vol. 35. No. 2. Akadémiai Kiadó. Budapest. ISSN p Takacs-Gyorgy, K. - Gyorok, B. - Kovacs, A. (2002): The effects of precision farming on the use of chemicals. X th Congress of EAAE. Exploring Diversity in the European Agri-Food System. Zaragoza, Congress p Takácsné György K. (2002a): Növényvédı szer használat csökkentés és a precíziós gazdálkodás összefüggései. Óvári Tudományos Napok október 3-4. Konferencia kiadvány CD Takácsné György K. (2002b): Növényvédı szer használat kockázatcsökkentés ökonómiai vizsgálata - kihívás a termelı, az ágazat számára. VIII. Nemzetközi Agrárökonómai Tudományos Napok. Gyöngyös. Konferencia kiadvány. p Takácsné György K. (2003): Alternatív gazdálkodási stratégiák és gazdasági értékelésük lehetısége a növényvédı szer alkalmazás szempontjából. XLV. Georgikon Napok. Keszthely. Tudományos konferencia kiadványa. p Tamás J. (2001): Precíziós mezıgazdaság. Budapest: Mezıgazdasági Szaktudás Kiadó. p Tegtmeier, E. M. - Duffy, M. D. (2004): External cost of Agricultural production in the United States. International Journal of Agricultural Suastainability. 2. (1) p

173 207. Tomcsányi P. (2000): Általános kutatásmódszertan. Szent István Egyetem. OMMI. Budapest. p Toncea, I. - Aldescu, T. - Man, C. (2006): Romania. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest Tóth K. (2005): Az organikus termelési eljárással elıállított tehéntej versenyképességének gazdasági vizsgálata. PhD értekezés. Kaposvár. p Uncommon opportunities for achiving sustainable food and nutrition security. (1996): Urban Conference proceedings for the science academies summit. M.S. Swaminathan Research Foundation. Madras. p Velimirov, A. - Müller, W. (2003): Die Qualität biologisch erzeugter Lebensmittel. Umfassende Literaturrecherche zur Ermittlung potenzieller Vorteile biologisch erzeugter Lebensmittel Report, Bio Austria, Wien, Austria Vereijken, P. (1986): From conventional to integrated agriculture. Neth. Journ. Of. Agric. Sci. Amsterdam. p Vetemaa, A. (2006): Estonia. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest Vilela, N. (2005): Mainstreaming the environment in Aggregate agricultural Support Measures ESEE congress, Vine, A. - Bateman, D. (1981) The practice of organic farming. In Organic Farming Systems in England and Wales: practice, performance, and implications. Dep. Agric. Econ., Univ. College of Wales, Aberystwyth. p Vogtmann, H. (1992): Ökologische Landwirtschaft: Landbau mit Zukunft / - 2. Auflage (Alternative Konzepte; 70) Deukalion-Verlag Holm/BRD bzw. Stiftung Ökologie und Landbau, D-Bad Dürkheim. p Waibel, H. (2001): Experience with cost benefit studies of pesticides in Germany. OECD Workshop on the Economics of Pesticide Risk Reduction in Agriculture. Koppenhága. Dánia 218. Willer, H. - Yussefi, M. (2004): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Nürnberg: SÖL. p Willer, H. - Yussefi, M. (2005): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Nürnberg: IFOAM, p Willer, H. - Yussefi, M. (2006): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Bonn: IFOAM. p Willer, H. - Yussefi, M. (2007): The world of organic agriculture. Statistics and emerging trends Bonn: IFOAM. p Wookey, B. (1987): Rushall: The Story of an Organic Farm. New York, Basil Blackwell. p

174 223. Yule, I. J. - Crooks, E. (1996): Precision Farming: The Price of Imperfection. Landwards p Yussefi, M. - Willer, H. (2002): Organic Agriculture Worldwide Statistics and Future prospects. Sponsored by Nürnberg, Messe. p Zarina, L. (2006): Latvia. Opening Channels of Commununication Between the associated Candidate Countries and the EU in Ecological Farming. Conference CD\poster. Budapest. 16

175 M.2 Az ökológiai gazdálkodás adatai világviszonylatban M.2/1. táblázat. Az ökológiai gazdálkodás fontosabb adatai a világ országaiban Ország Ökológiai gazdálkodás területe (ha) Ökogazdaságok száma Ökológiai gazdálkodás területe a mezıgazdasági területbıl (%) (db) Albánia ,10 Algéria Argentina ,40 Ausztrália ,70 Ausztria ,20 Azerbajdzsán ,40 Banglades ,00 Belgium ,60 Beliz ,20 Benin Butan Bolivia ,00 Bosznia Hercegovina Brazilia ,30 Bulgária ,30 Burkina Faso Chile ,30 Ciprus ,10 Costa Rica ,30 Csehország ,00 Dánia ,60 Dél-Afrikai-Köztársaság ,10 Dominikai Köztársaság ,40 Ecuador ,60 Egyiptom ,70 El Salvador ,30 Észtország ,20 Fidzsi Szigetek Finnország ,50 Franciaország ,00 Fülöp-Szigetek ,10 Gána ,10 Görögország ,10 Grúzia Guatemala ,30 Guyana Hollandia ,50 Honduras ,10 Hong Kong

176 Ország Ökológiai gazdálkodás területe (ha) Ökogazdaságok száma Ökológiai gazdálkodás területe a mezıgazdasági területbıl (%) (db) Horvátország ,10 India ,10 Indonézia Írország ,80 Izland ,20 Izrael ,20 Jamaica ,10 Japán ,20 Jordánia Kamerun ,10 Kanada ,90 Kambodzsa Kazasztán Kelet Timor ,30 Kenya ,70 Kína ,40 Kirgizisztán Kolumbia ,10 Korea ,00 Kuba ,20 Lengyelország ,00 Lettország ,80 Libanon ,70 Liechtenstein ,90 Litvánia ,50 Luxemburg ,50 Macedonia Madagaszkár Magyarország ,90 Malawi Malajzia Mali Málta ,10 Marokkó ,10 Mauricius ,20 Mexikó ,90 Moldova ,40 Mozambik Nagy-Britannia ,90 Németország ,70 Nepal Nigéria Nikaragua ,70 Norvégia ,10 Olaszország ,40 18

177 Ország Ökológiai gazdálkodás területe (ha) Ökogazdaságok száma Ökológiai gazdálkodás területe a mezıgazdasági területbıl (%) (db) Oroszország Örményország Pakisztán ,10 Palesztína ,30 Panama ,20 Paraguay ,20 Peru ,40 Portugália ,30 Románia ,60 Ruanda Spanyolország ,20 Sri Lanka ,40 Svájc ,90 Svédország ,30 Szaud-Arábia Szenegal Szerbia/Montenegro Szíria ,10 Szlovákia ,90 Szlovénia ,80 Szudán ,10 Tajvan Tanzania ,10 Thaiföld ,10 Togo Törökország ,20 Trinidad és Tobago ,10 Tunézia ,50 Uganda ,50 Új-Zéland ,30 Ukrajna ,60 Uruguay ,10 USA ,50 Venezuela ,10 Vietnam ,10 Zambia Zimbabwe Összesen ,70 Forrás: Willer - Yussefi,

178 Ausztrália Argentína Kína USA Olaszország Brazília Spanyolország Németország Uruguay UK M.2/1. ábra. A 10 legnagyobb ökológiai gazdálkodásba vont területtel rendelkezı ország Forrás: Willer - Yussefi, ha Mexikó Olaszország Uganda Sri Lanka Fülöp-szigetek Tanzánia Peru Ausztria Kelet Timor Németország M.2/2. ábra. A 10 legtöbb ökogazdasággal rendelkezı ország Forrás: Willer - Yussefi, db 20

179 Liechtenstein Ausztria Svájc Olaszország Észtország Finnország Portugália Kelet Timor Svédország Csehország Dánia Uruguay Szlovákia Szlovénia Lettország Németország Norvégia UK Spanyolország Görögország Magyarország 8,40 7,22 6,52 6,34 6,33 6,27 5,97 5,62 5,08 4,91 4,84 4,78 4,74 4,14 3,90 3,20 3,15 2,90 10,94 14,16 27,90-5,00 10,00 15,00 20,00 25,00 30,00 % M.2/3. ábra. Az ökológiai gazdálkodásba vont területek részesedése a mezıgazdasági területbıl Forrás: Willer - Yussefi, Európa 21% Ausztrália/Óceánia 39% Latin Amerika 20% Ázsia 13% Észak Amerika 4% Afrika 3% M.2/4. ábra. Ökológiai gazdálkodásba vont területek megoszlása Forrás: Willer - Yussefi, kontinensenként 21

180 Latin Amerika 30% Európa 27% Ausztrália/Óceánia 0,5% Ázsia 21% Észak Amerika 2% Afrika 19% M.2/5. ábra. Ökogazdaságok számának megoszlása kontinensenként Forrás: Willer - Yussefi,

181 M.3 Az ökológiai gazdálkodásba vont területek, az átállási területek, és az átállt terület mővelési ágankénti megoszlása Magyarországon 2006-ban rét, legelı; 54% rét, legelı; 64% rét, legelı; 51% szántó; 41% szántó; 39% szántó; 33% ültetvény; 2% egyéb; 5% ültetvény; 2% egyéb; 6% ültetvény; 3% M.3/1. ábra. A mővelési ágak megoszlása 2006-ban. (összes terület, átállás alatt, átállt) Forrás: Roszík et al., alapján saját szerkesztés 23

182 M.4 Az ellenırzött területek nagysága M.4/1. táblázat. Az ellenırzött területek nagysága (ha) Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen Átállás alatt Átállt Összesen SZÁNTÓ Gabonafélék , , , , , ,33 İszi búza, tönkölybúza 4 920, , , , ,48 Durumbúza 31,5 0 31, ,08 66,08 104,16 Rozs 439,3 267,6 706, ,99 612,6 841,59 Árpa 935,3 903, , , ,92 Zab 1 060,8 447, , , , ,71 Takarmány Kukorica , , ,91 Rizs 0 19,7 19, ,28 32,28 Egyéb gabonafélék 1 976, , , , , ,28 Fehérje Növények 662,7 774, , ,4 900,91 928,31 Burgonya 50,3 63, ,81 28,47 29,28 Cukorrépa 0 0,5 0, ,68 0,68 Gyökér takarmányok, káposztafélék 11, , ,77 0,77 Ipari növények , , , , ,68 Repce ,8 334, , , ,68 Napraforgó 2 218, , , , ,58 Szója 274,5 967, , ,87 562,5 590,37 Dohány, kender ,2 25,6 27,8 Gyógy- és főszernövények ,9 354, ,58 357,05 397,63 Egyéb ipari növények 1 179, , , , , ,62 Friss zöldségek, dinnyék, 165,1 911, , , , ,97 Szamóca Szabadföldi 162,7 911, , , , ,97 Fólia, üvegház 2,4 0,5 2,9 0,2 1,5 1,7 0 Tömegtakarmányok 5 637, , , , , ,8 Silókukorica 581,4 144, ,27 388,07 626,34 Egyéb tömegtakarmányok 5 056, , , , , ,76 Vetımag 81, , ,47 323,57 397,04 Ugar 2 601, , , , , ,66 RÉT, LEGELİ Rét, legelı , , , , , ,34 ÜLTETVÉNYEK Gyümölcs és bogyós ültetvények , , , , ,19 Gyümölcs és bogyós ültetvények , , ,03 883, ,38 Olajos Magvak ,8 369, ,04 223,77 298,81 Szılı 306,7 147,1 453, ,28 396,15 593,43 Egyéb többéves ültetvények Halastó, erdı, nádas 0,03 0 0,03 0 0,02 0, ,32 96,75 103,07 EGYÉB TERMİ TERÜLET , ,11 Összesen: , , ,96 Forrás: Roszík et al., 2004, 2005, 2006,

183 M.5 Kérdıív Gazdaság székhelye Város: Megye: ÁLTALÁNOS ADATOK Termelési irány (Írjon X-et a vonatkozó részhez!) Csak növénytermesztés Csak állattenyésztés Mindekettı Feldolgozás Egyéb Egyéb megnevezése: Csak ökológiai gazdálkodást folytat vagy termel hagyományos módon is? Jelölje X-szel! Igen csak ökológiai gazdálkodást folytatok Nem, ökológiai és hagyományos gazdálkodást is folytatok Hány alkalmazottja van? Ebbıl nem egész évben alkalmazott Az alkalmazottaknak van-e kapcsolatuk a családjához? Igen, minden alkalmazott a családhoz tartozik Igen, néhány alkalmazott a családhoz tartozik Nincs kapcsolat ÁTÁLLÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ KÉRDÉSEK Mekkora területen folytat ökológiai gazdálkodást? ha Mikor kezdte az ökológiai gazdálodást? Adja meg az évszámot! Konvencionálisról ökológiai termesztésre (átállás kezdete) Tényleges ökológiai termesztés kezdete (átállás után) Milyen indítatásból kezdett ökológiai gazdálkodással foglalkozni? Jelölje X-szel! Többet is megjelölhet! Vegyszerekkel kapcsolatos negatív tényezık Egészséges élelmiszer elıállítás Környezetvédelmi megfontolások Magasabb értékesítési ár Nagyobb támogatás Kevésbé hektikus piac Személyes meggyızıdés Fı fı 25

184 Végzett-e az átállást, az ökológiai gazdálkodás megkezdése elıtt gazdasági kalkulációkat? Igen Nem Az átállás elıtt az adott termék elıállításához használt-e Jelölje X-szel! Igen Nem Mőtrágyát Növényvédı szert Szerves trágyát Egyéb hozamfokozót Egyéb: Termelt-e hasonló termékeket az átállás elıtt? Jelölje X-szel! Igen Nem Megnevezése: Milyen termésátlag változást tapasztalt a konvencionális termeléshez képest? Jelölje X-szel! Kis mértékő csökkenés 10-15% Jelentıs csökkenés 15% felett Szinte változatlan +/- 0-10% Kis mértékő növekedés 10-15% Jelentıs növekedés 15% felett Az ökotermékek értékesítésekor sikerül-e a hagyományosnál magasabb árakat elérni? Jelölje X-szel! Igen Nem Milyen mértékő árnövekedést tapasztalt? Jelölje X-szel! 0-5% 5-10% 10-15% 15-20% 20-25% 25-30% 30% felett az értékesítési árat én határozom meg elfogadom a kereskedıi árat/szerzıdéses árat 26

185 Kap-e támogatást a tevékenységéhez? Igen Ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó Terület alapú Átlagosan Nem Van-e olyan növény ahol kiugróan magas/alacsony az ökotermék felára? Nevezze meg! Igen Kiugróan alacsony Kiugróan magas Nem Ft/ha támogatást kapok. Mely költségek nıttek jelentısen az ökológai termesztés során a hagyományoshoz képest? Jelölje X-szel! Gépköltség Élımunka költsége Vásárolt anyagok költsége Egyéb Egyéb megnevezése Összességében a gazdálkodás eredménye (mérlegszerinti eredmény stb) nıtt-e a Jelölje X-szel! Igen Nem Milyen értékesítési módszert alkalmaz? Jelölje X-szel! Szerzıdéses termelés Háztól való eladás Értékesítés ökpiacon Értékesítés TÉSZ-en keresztül Értékesítés/beszállítás bioboltokba Saját bolt Milyen mennyiségben értékesít? Jelölje X-szel! Csak kis tételben értékesítek Csak nagy tételben értékesítek Kis és nagy tételben egyaránt Vannak-e értékesítési problémái? Jelölje X-szel! Igen Nem 27

186 Van-e kialakult vevıköre? Jelölje X-szel! Igen Nem Tud-e folymatosan árut szállítani? Jelölje X-szel! Igen Nem Milyen várakozási vannak a jövıvel kapcsolatosan? Jelölje X-szel! Az ökológiai gazdálkodás méretétt növelni fogom Az ökológiai gazdálkodás méretét csökkenteni fogom Az ökológiai gazdálkodás méretét nem változtatom Az ökológiai gazdálkodást megszőntetem Milyen várakozásai vannak az ökotermékek keresletével kapcsolatban? Jelölje X-szel! A kereslet nıni fog, az árak emelkednek A kereslet nıni fog, az árak jelentısen nem változnak A kereslet nıni fog, az árak csökkennek A kereslet változatlan marad A kereslet csökkenni fog Az EU csatlakozás befolyásolta-e Ön szerint az értékesítési lehetıségeit? Jelölje X-szel! Igen, a piaci lehetıségek nınek Igen, a piaci lehetıségek nınek és egyben konkurencia Nem, nincs hatással Rendelkezik-e tanúsítással? Jelölje X-szel! Igen, csak magyar tanúsítvánnyal Igen, csak külföldi tanúsítvánnyal Igen, magyar és külföldi tanúsítvánnyal is Nem, de tervezem Nem és nem is tervezem Ön szerint tanúsítvány nélkül lehet-e ökoterméket értékesíteni? Jelölje X-szel! Igen, lehet, mert nem a tanúsítvány adja a minıséget Igen, de felár nélkül Nem 28

187 24 Szaktanácsadási szolgáltatást igénybe vesz-e? Jelölje X-szel! Igen Nem 25 Ha nem szükséges lenne rá? Jelölje X-szel! Igen Nem Az átálláshoz kapott-e támogatást (EU-s, nemzeti, egyéb)? Jelölje X-szel! Igen A jelenlegi támogatást megfelelınek tartja-e? Jelölje X-szel! Igen Gondolkodott-e már azon, hogy a tevékenységét bıvíti? Jelölje X-szel! Igen, több növényt szeretnék termelni, fogyasztási célra Igen, több növényt szeretnék termelni, takarmányozási célra Igen, gondolkodom az állattartáson Igen, a feldolgozás irányába kívánom a termelést bıvíteni Igen, integrátori szerepet vállalnék Nem Egyéb (Megnevezése) A TECHNOLÓGIÁHOZ KAPCSOLÓDÓ KÉRDÉSEK Nem Nem 1 Mely módszereket alkalmazza a növényvédelemben? Jelölje X-szel! Aránya Agrotechnikai Mechanikai Fizikai Biológia Engedélyezett szerek Összesen: 100% 29

188 Mely módszereket alkalmazza a gyomszabályozásban? Jelölje X-szel! Aránya Agrotechnikai Mechanikai - gépi Mechanikai - kézi Fizikai Biológia Engedélyezett szerek Összesen: 100% Mely módszereket alkalmazza a tápanyag-utánpótlásban? Jelölje X-szel! Aránya Szerves (istálló) trágya Zöldtrágya Komposzt Mulcs Egyéb Összesen: 100% Keletkezik-e a gazdaságban melléktermék és tudja-e azt hasznosítani? Igen keletkezik, de nem hasznosítom. Igen keletkezik, amit felhasználok Igen, keletkezik, amit értékesítek Nem keletkezik Állítsa sorba, hogy Ön szerint milyen az alábbi technológiák jövedelmezısége! A legjövedelmezıbb kapja az 1-est, a legkevésbé a 3-ast! Hagyományos (iparszerő) termelés Ökológiai gazdálkodás Prezíciós gazdálkodás 30

189 1 Írja be az eszközellátásra vonatkozókat! Erıgépek Traktor - kis teljesítményő 30 Le-ig Traktor - közepes teljesítményő Le Traktor - nagy teljesítményő 85 Le felett Munkagépek Eke Tárcsa Borona Szárzúzó Rendkezelı Gyomféső Pótkocsi Kaszálógép Kultivátor Kombinátor Talajlazító Szerves trágyaszóró Mőtrágya szóró Peremetezı Kasza/kaszálógép Bálázó Hamster Henger Terményszárító Terménytároló épület Vetıgép Egyéb speciális gép: TERÜLETI ADATOK 1 Mekkora területen folytat ökológiai gazdálkodást? ha Ha évenként változott a terület nagysága, kérem részletezze! év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha év Ha 2 A földterület saját tulajdonban van, vagy bérelt? Mind saját tulajdon Bérelt és saját tulajdon Csak bérelt db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db db A gazdaság bérli a (közeli) családtagok földjét 31

190 Milyen a földterület minısége, milyenek a talajadottságok? Jó minıségő, jó adottságú Közepes minıségő, közepes adottságú Rossz minıségő, rossz adottságú A legjobb föld aranykorona (AK)értéke: A leggyengébb föld AK értéke A területeinek átlagos AK értéke Az öko termıterület megoszlása mővelési áganként Összes terület: ha Szántó ha Gyep ha Kert ha Erdı ha Egyéb egyéb megnevezése: VETÉS- ÉS KÖLTSÉSZERKEZET KÉRDÉSEI Sorolja fel milyen növényeket termesztett, termeszt! Ha 10-nél több növényt termeszt, akkor az Ön számára a 10 legfontosabbat emelje ki! A megtermelt áru teljes mennyisége értékesítésre került? Jelölje X-szel! Igen, az összes termény értékesítésre került Nem, a termékek egy része értékesítésre került, de nem mind Nem, a termékek nem kerültek értékesítésre A költségszerkezet belül milyen arányt képvisel A bér és járulékai % Az anyagköltségek % A szaporítóanyag % A növényvédelem % A tápanyag utánpótlás % Az ellenırzés díja % A tanúsítás költsége % A gépi költségek % Az egyéb % A válaszok tényleges adatok A válaszok becsült értékek 32

191 4 Kérem adja meg a gazdálkodásra vonatkozó alábbi adatokat! A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 1 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 0 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó 1 t terményre Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 2 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 1 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó 1 t terményre Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár 33

192 A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 3 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 2 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 4 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 3 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár 34

193 A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 5 évében Költségszerkezet Értékesíté 4 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 6 évében Költségszerkezet Értékesíté 5 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség 35

194 A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 7 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 6 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 8 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 7 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár 36

195 A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 9 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 8 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár A vetésszerkezet az ökológiai gazdálkodás 10 évében Költségszerkezet Értékesítés adatai 9 Növény neve Terület nagysága Betakarított hozam Összes költség 1 ha-ra jutó költség 1 t terményre jutó költség Értékesített mennyiség Átlagos értékesítési ár 37

196 M.6 A technológiai tervezés és a vetésszerkezet optimalizálás folyamatábrája START Változók aktuális értékének bevitele (növények, gépek, táblák kiválasztása) Modell adatállomány felépítése Konstans állományok Feldolgozás Adatok módosítása (gépparaméterek, (technológiai árak, technológiai tervváltozatok) paraméterek) Eredmények Technológiai terv, vetésszerkezet (hozam, költség, termelési érték, támogatás, jövedelem mutatók) Eredmény tárolása Eredmények nyomtatása Új változat Nem STOP M.6/1. ábra. A technológiai tervezés és a vetésszerkezet optimalizálás folyamatábrája Forrás: Saját szerkesztés 38

197 M.7 A technológiai tervezésben felhasznált anyagok M.7/1. táblázat. A technológiai tervezésben felhasznált anyagok Anyag neve Nettó ár Mértékegység Ammónium nitrát 34% Ft/50 kg mőtrágya Kálisó 60% Ft/50 kg mőtrágya Szuperfoszfát 18% Ft/50 kg mőtrágya Szerves trágya 650 Ft/t Víz 200 Ft/m 3 Redenit (pocok ellen lucernában) 611 Ft/kg Karate Zeon (vetésfehérítı, lárvák ellen) Ft/l Lintur 70 WG (gyomírtó) Ft/l Amistar Xtra lomb (gombaölı) Ft/5l Artea-kalászvédelem (gombaölı) Ft/5l Banvel 480 S (gyomírtó) Ft/5l Primextra Gold (gyomírtó) Ft/20l Karate Zeon (kukoricabogár ellen) Ft/l Kukorica vetımag Ft/ha Lucerna vetımag 800 Ft/kg Forrás: Saját szerkesztés, kereskedelmi adatok alapján 39

198 M.8 A technológiai tervezésben alkalmazott erı és munkagépek adatai M.8/1. táblázat. A technológiai tervezésben alkalmazott erıgépek adatai Megnevezés Teljesítmény kw Gép irányár Ft Munkaóra össz./ év Összes költség Ft/m.óra MTZ , JOHN DEERE 6620 PREMIUM 92, RÁBA-250 IKERKEREKES 184, ZETOR , E-514 S /ALAPGÉP/ 92, IFA L DSK 132, HESSTON , UN-053 UNIV. RAK. 46, DH-112 KOTRÓ 44, Forrás: Gockler, alapján saját szerkesztés M.8/2. táblázat. A technológiai tervezésben alkalmazott munkagépek adatai Megnevezés Gép irányár Teljesítmény igény kw Munkaszél., cm Mőszakóra /év Ha/ óra Összes ktg. Ft/ m.óra KÜHNE VÁLT.FOG.SZ , , KÜHNE CHALLENGER 7VASÚ , , KÜHNE-770-6, , , CPU-6R SORKÖZMŐV , ,2 546 UNIMAT-7, , , KÜHNE KAPCS.NYOMJ , , KÜHNE CYCLO 900/6 AM , , E-514-HEZ 4,1 M-ES , , MFKA-4011 M OROS , , HESSTON-5580 /M-1300/ , , MBP , ,0 842 T , , UNHZ-750 RAKODÓ , , TORNÁDÓ-5 TM , , HARDI MA-600/12 FÜGG.SZF-I , , DETK , , GYOMFÉSŐ Nincs adat Nincs adat RK-4/3,2 ROTÁCIÓS /M-1004/ , , PZK-7 CSILLAGKERE-KES RENDSODRÓ , ,0 381 Forrás: Gockler, alapján saját szerkesztés 40

199 M.9 A felmérésben szereplı gazdaságok területi megoszlása M.9/1. táblázat. A felmérésben szereplı gazdaságok területi megoszlása Címlistában Mintában Régió Megye a gazdaságok a gazdaságok száma aránya száma aránya (db) (%) (db) (%) Dél-Alföld Bács-Kiskun Békés Csongrád Dél-Alföld Összesen Dél-Dunántúl Baranya Somogy Tolna Dél-Dunántúl Összesen Észak Alföld Hajdú-Bihar Jász-Nagykun- Szolnok Szabolcs-Szatmár- Bereg Észak-Alföld Összesen Borsod-Abaúj- Észak-Magyarország Zemplén Heves Nógrád 42 3 Észak-Magyarország Összesen Közép-Dunántúl Fejér Komárom- Esztergom Veszprém Közép-Dunántúl Összesen Közép-Magyarország Pest Közép-Magyarország Összesen Gyır-Moson- Nyugat-Dunántúl Sopron Zala Vas 22 1 Nyugat-Dunántúl Összesen Végösszeg Forrás: Saját felmérés 41

200 M.10 A konvencionális és az ökológiai termékek piaci árának összehasonlítása M.10/1. táblázat. A tojás konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Dátum Ökológiai termék minimum ára Ft/db Konvencionális termék minimum ára Ft/db Felár (minimum árak) % Ökológiai termék maximum ára Ft/db Konvencionális termék maximum ára Ft/db Felár (maximum árak) % , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,33 70 Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 42

201 45 250% % % % Ft/db % 100% 50% 0% Ft/db Öko ár minimum Konvencionális minimum Felár (minimum árak) Öko maximum ár Konvencionális maximum Felár (maximum árak) M 10/1. ábra. A tojás konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 150% 100% 50% 0% 43

202 M.10/2. táblázat. Az alma konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Dátum Ökológiai termék minimum ára Ft/kg Konvencionális termék minimum ára Ft/kg Felár (minimum árak) % Ökológiai termék maximum ára Ft/kg Konvencionális termék maximum ára Ft/kg Felár (maximum árak) % Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 44

203 % % % 900% 700% 500% Ft/kg 300% 100% -100% Öko ár minimum Konvencionális minimum Felár (minimum árak) M.10/2. ábra. Az alma konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés % 250% 200% 150% Ft/kg 100% 50% 0% -50% Öko maximum ár Konvencionális maximum Felár (maximum árak) 45

204 M.10/3. táblázat. A vöröshagyma konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Dátum Ökológiai termék minimum ára Ft/kg Konvencionális termék minimum ára Ft/kg Felár (minimum árak) % Ökológiai termék maximum ára Ft/kg Konvencionális termék maximum ára Ft/kg Felár (maximum árak) % Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 46

205 % 150% 100% 50% Ft/kg Öko maximum ár Konvencionális maximum Felár (maximum árak) M.10/3. ábra. A vöröshagyma konvencionális és ökopiaci maximum árainak összehasonlítása Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 0% -50% Ft/kg Öko ár minimum Konvencionális minimum Felár (minimum árak) 1000% 900% 800% 700% 600% 500% 400% 300% 200% 100% 0% 47

206 M.10/4. táblázat. A fejeskáposzta konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Dátum Ökológiai termék minimum ára Ft/kg Konvencionális termék minimum ára Ft/kg Felár (minimum árak) % Ökológiai termék maximum ára Ft/kg Konvencionális termék maximum ára Ft/kg Felár (maximum árak) % Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 48

207 Konvencionális minimum Felár (minimum árak) -100% 100% 300% 500% 700% 900% 250% 200% Öko maximum ár Konvencionális maximum 0% Felár (maximum árak) % % % 300% % 650 M.10/4. ábra. A fejeskáposzta konvencionális és ökopiaci maximum árainak összehasonlítása Öko ár minimum % 49 Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés Ft/kg 350 Ft/kg

208 M.10/5. táblázat. A burgonya konvencionális és ökopiaci minimum és maximum árainak összehasonlítása Dátum Ökológiai termék minimum ára Ft/kg Konvencionális termék minimum ára Ft/kg Felár (minimum árak) % Ökológiai termék maximum ára Ft/kg Konvencionális termék maximum ára Ft/kg Felár (maximum árak) % Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 50

209 % % Ft/kg % 500% 400% 300% 200% 100% 0% Ft/kg Öko ár minimum Konvencionális minimum Felár (minimum árak) 450% 350% 250% 150% 50% -50% Öko maximum ár Konvencionális maximum Felár (maximum árak) M.10/5. ábra. A burgonya konvencionális és ökopiaci maximum árainak összehasonlítása Forrás: (AKI - piaci árinformációs rendszer) és a Biokultúra Szövetség honlapján lévı ökopiaci árak alapján ( saját szerkesztés 51