Doktori (PhD) disszertáció. Tóthné Babos Edit. Állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálata és alkalmazási lehetőségei gyermekeknél

Átírás

1 Doktori (PhD) disszertáció Tóthné Babos Edit Állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálata és alkalmazási lehetőségei gyermekeknél 2017

2 EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM PEDAGÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI KAR PSZICHOLÓGIAI DOKTORI ISKOLA KOGNITÍV FEJLŐDÉS PROGRAM Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Demetrovics Zsolt, egyetemi tanár Programvezető: Prof. Dr. Kalmár Magda, professor emeritus Állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálata és alkalmazási lehetőségei gyermekeknél Doktori (PhD) disszertáció Tóthné Babos Edit Témavezető: Prof. Dr. Kalmár Magda, professor emeritus Védési bizottság tagjai: Elnök: Dr. Rácz József, egyetemi tanár ELTE PPK Bírálók: Dr. Szabó Laura, egyetemi docens, ELTE PPK Dr. Péley Bernadette, egyetemi tanár, PTE BTK Titkár: Márkné Dr. Ribiczey Nóra, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Tagok: Dr. Boronkai Judit c. egyetemi docens, ELTE PPK Dr. Radványi Katalin, főiskolai tanár, ELTE BGGYK Dr. Kósa Éva, egyetemi tanár, PPKE BTK Póttag: Dr. Kökönyei Gyöngyi, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Benyújtás dátuma: november

3 1 ADATLAP a doktori értekezés nyilvánosságra hozatalához I. A doktori értekezés adatai A szerző neve: Tóthné Babos Edit MTMT-azonosító: A doktori értekezés címe és alcíme: Állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálata és alkalmazási lehetőségei gyermekeknél DOI-azonosító 2 : /ELTE A doktori iskola neve: Pszichológiai Doktori Iskola A doktori iskolán belüli doktori program neve: Kognitív Fejlődés Program A témavezető neve és tudományos fokozata: Dr. Kalmár Magda Prof. Emeritus A témavezető munkahelye: ELTE PPK Pszichológia Intézet II. Nyilatkozatok 1. A doktori értekezés szerzőjeként 3 a) hozzájárulok, hogy a doktori fokozat megszerzését követően a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban. Felhatalmazom a Pszichológia Doktori Iskola hivatalának ügyintézőjét, Barna Ildikót, hogy az értekezést és a téziseket feltöltse az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba, és ennek során kitöltse a feltöltéshez szükséges nyilatkozatokat. b) kérem, hogy a mellékelt kérelemben részletezett szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentés közzétételéig a doktori értekezést ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; 4 c) kérem, hogy a nemzetbiztonsági okból minősített adatot tartalmazó doktori értekezést a minősítés (dátum)-ig tartó időtartama alatt ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban; 5 d) kérem, hogy a mű kiadására vonatkozó mellékelt kiadó szerződésre tekintettel a doktori értekezést a könyv megjelenéséig ne bocsássák nyilvánosságra az Egyetemi Könyvtárban, és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban csak a könyv bibliográfiai adatait tegyék közzé. Ha a könyv a fokozatszerzést követőn egy évig nem jelenik meg, hozzájárulok, hogy a doktori értekezésem és a tézisek nyilvánosságra kerüljenek az Egyetemi Könyvtárban és az ELTE Digitális Intézményi Tudástárban A doktori értekezés szerzőjeként kijelentem, hogy a) az ELTE Digitális Intézményi Tudástárba feltöltendő doktori értekezés és a tézisek saját eredeti, önálló szellemi munkám és legjobb tudomásom szerint nem sértem vele senki szerzői jogait; b) a doktori értekezés és a tézisek nyomtatott változatai és az elektronikus adathordozón benyújtott tartalmak (szöveg és ábrák) mindenben megegyeznek. 3. A doktori értekezés szerzőjeként hozzájárulok a doktori értekezés és a tézisek szövegének plágiumkereső adatbázisba helyezéséhez és plágiumellenőrző vizsgálatok lefuttatásához. Kelt: Budapest, november 12. a doktori értekezés szerzőjének aláírása 1 Beiktatta az Egyetemi Doktori Szabályzat módosításáról szóló CXXXIX/2014. (VI. 30.) Szen. sz. határozat. Hatályos: VII.1. napjától. 2 A kari hivatal ügyintézője tölti ki. 3 A megfelelő szöveg aláhúzandó. 4 A doktori értekezés benyújtásával egyidejűleg be kell adni a tudományági doktori tanácshoz a szabadalmi, illetőleg oltalmi bejelentést tanúsító okiratot és a nyilvánosságra hozatal elhalasztása iránti kérelmet. 5 A doktori értekezés benyújtásával egyidejűleg be kell nyújtani a minősített adatra vonatkozó közokiratot. 6 A doktori értekezés benyújtásával egyidejűleg be kell nyújtani a mű kiadásáról szóló kiadói szerződést.

4 TARTALOMJEGYZÉK KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 8 KIVONAT, KULCSSZAVAK 9 ABSTRACT, KEY-WORDS 10 BEVEZETÉS 11 EMBER-ÁLLAT KAPCSOLAT 12 Az állatok szerepe a történelem folyamán 12 Ember-állat kapcsolat kutatás alapfogalmai 13 Definíciók 13 Az ember-állat interakció kutatás történeti áttekintése 14 Háziállattartás gazdasági vonatkozásai 15 Hatósági, hivatalos felismerések az ember-állat kapcsolat jelentőségéről 15 Az állatok emberekre gyakorolt pozitív hatásai 16 Állattartás hosszútávú hatásai 16 Kardiovaszkuláris hatások 16 Pszichológiai tényezőkre gyakorolt hatás 17 Szociális hatások 18 Kognitív hatások 20 Az állatokkal való interakció azonnali hatásai 20 Fizikai hatások 20 Emocionális hatások 21 A társállatok szerepe az ember életének különböző szakaszaiban 23 Csecsemő és kisgyermekkor 23 Kisiskolás kor 24 Serdülőkor 25 Fiatal felnőtt kor 26 Időskor 27 ÁLLATASSZISZTÁLT TERÁPIA 28 Alapfogalmak, definíciók 28 Állatasszisztált terápia eredete 29

5 Állatasszisztált terápiák fajtái 29 Önkéntesek 29 Intézmények dolgozói és szakemberek 29 AAT típusai 30 Belátogató állatok 30 Állatok állandó jelenlétére alapozott terápiák 30 Etikai megfontolások 31 Állatasszisztált terápiában használt állatfajok 32 Kutya 32 Ló 33 Macska 33 Madarak, kis emlősök (pl. nyúl, tengeri malac), halak 33 Farm állatok 34 Delfin 34 A kutya társas készségei 34 Állatasszisztált terápiákkal kapcsolatos kutatási eredmények 37 Állatasszisztált terápia lehetőségei gyerekekkel 38 AZ EMBER-ÁLLAT KAPCSOLAT EGÉSZSÉGJAVÍTÓ HATÁSÁNAK HÁTTERÉBEN ÁLLÓ MAGYARÁZÓ ELMÉLETEK Biofília hipotézis 44 Társas támogatás elmélet 45 Szelf elmélet 46 Kötődéselmélet 46 Kötődési kapcsolatok egyénekre gyakorolt hatásai 47 Kötődéselmélet relevanciáját alátámasztó elméleti megfontolások 49 Kötődéselmélet állatasszisztált terápiás implikációi 50 VIZSGÁLAT RELEVANCIÁJÁT ALÁTÁMASZTÓ ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK 53 Megjegyzések, kritikák 55 Kötődéselmélet implikációi kutya-asszisztált pszichoterápiában 56 A KUTATÁS CÉLJAI, HIPOTÉZISEI 58 Hipotézisek 58 MÓDSZER 59 44

6 Hatékonyságvizsgálat megtervezése 59 A vizsgálat felépítése 59 Előteszt 59 Beavatkozás 59 Utóteszt 60 Mintaválasztás 60 Vizsgálati személyek 61 Kísérleti csoportok 62 Kontrollcsoportok 63 A terápiás ülések tematikájának kidolgozása 64 A foglalkozások körülményei és eszközök 66 AAT csoport 66 Eszközök 66 Helyszín 68 A mozgásos fejlesztő csoport 68 Eszközök 68 Helyszín 68 Eljárás 69 Foglalkozások kivitelezése 69 Mérési eszközök 69 MSSST - Meeting Street School Szűrőteszt 69 CBCL Gyermekviselkedési kérdőív (Child Behavior Checklist) 70 Kiegészítő kérdőív 70 Adatfeldolgozás 71 EREDMÉNYEK 72 Leíró statisztika 72 MSSST mérési eredmények 73 CBCL kérdőív skáláinak eredményei 75 Kiegészítő kérdőív 79 Hipotézisvizsgálat 81 Vegyes ismételt méréses varianciaanalízis 81 Többváltozós varianciaanalízis eredménye 83

7 Munkahipotézisek vizsgálata: 83 MSSST mérési eredmények elemzése 84 CBCL és kiegészítő kérdőív mérési eredményeinek elemzése 85 ÉRTELMEZÉS 90 Eredmények tágabb elméleti keretben való elhelyezése 97 Oxitocin elmélet 97 Kognitív hatás a végrehajtó funkciók működése 98 ÖSSZEGZÉS 100 VIZSGÁLAT KORLÁTAI 101 AZ EREDMÉNYEK FELHASZNÁLÁSA A GYAKORLATBAN: AZ ÁLLATASSZISZTÁLT TERÁPIÁS CSOPORTOK TEMATIKÁJÁNAK KIBŐVÍTÉSE, PROTOKOLL ELŐKÉSZÍTÉSE PSZICHOTERÁPIÁS CSOPORTOKHOZ Protokoll szerkezetének kialakítása 103 A különböző területek segítését megcélzó kutyás feladatok kialakításának 105 háttere Percepciós készségek 105 Pontos és differenciált vizuális észlelés, vizuo-motoros koordináció 105 A hallott auditív információk pontos és differenciált észlelése 107 Interszenzoros integráció, mozgásszabályozás 107 Lateralitás 108 Mozgás 108 Nagymozgás és finommotorika 109 Vesztibuláris rendszer 110 Testséma fejlesztés 112 Szándékos figyelem, koncentráció, rövid távú memória 113 Nyelvi készségek, kommunikáció 113 Társas készségek 115 Érzelmi kommunikáció 116 A PROTOKOLL GYAKORLATAI 117 IRODALOMJEGYZÉK MELLÉKLET: SZÜLŐI BELEEGYEZŐ NYILATKOZAT MELLÉKLET: ÓRAVÁZLATOK MELLÉKLET: KIEGÉSZÍTŐ KÉRDŐÍV

8 4. MELLÉKLET: VÁLTOZÓK ELOSZLÁSI MUTATÓI, CSÚCSOSSÁG ÉS FERDESÉG 155 ÉRTÉKEK 5. MELLÉKLET: LEÍRÓ STATISZTIKAI ADATOK VÁLTOZÓNKÉNT TÁBLÁZATOSAN 159 BEMUTATVA I. MSSST MÉRÉSI EREDMÉNYEK 159 II. CBCL KÉRDŐÍV SKÁLÁINAK EREDMÉNYEI 161 III. KIEGÉSZÍTŐ KÉRDŐÍV MELLÉKLET: MANOVA POST HOC PÁRONKÉNTI ÖSSZEHASONLÍTÁSOK 168 NUMERIKUS ADATAI

9 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretném megköszönni minden a kutatásban részt vett gyermeknek és családjának, hogy hozzájárultak munkám megvalósításához és lehetővé tették egy új módszer hatékonyságának vizsgálatát. Rendszeres részvételük a foglalkozásokon és együttműködésük a mérésekben elengedhetetlen segítség volt, köszönöm mindenkinek! Külön köszönet illeti a foglalkozások lebonyolításában segítő kedves munkatársaimat, Dienes Judit óvodapedagógust, Pfiszter Károlyné gyógypedagógust és Gulyásné Őrhegyi Erika pedagógiai asszisztenst, munkájuk, kedves személyiségük nagy segítségemre volt! Köszönettel tartozom a Napraforgó Óvoda vezetőjének és óvodapedagógusainak, hogy lehetőséget és helyszínt biztosítottak a kutyás terápiás foglalkozások lebonyolítására. Hasonlóképpen köszönet illeti a 23. kerületi Pedagógiai Szakszolgálat munkatársait, hogy szűrési adataikkal és munkájukkal segítették a vizsgálat kivitelezését. Köszönöm a családomnak azt a rengeteg segítséget, amit számomra nyújtottak, jobb és rosszabb napokon egyaránt támogattak és bíztattak, nélkülük nem sikerült volna! Külön köszönöm dr. Püspökné Babos Katalin húgomnak, hogy nyelvi szempontból lektorálta és segítette az angol nyelvű írásaimat. Szeretném megköszönni Dr. Koronczai Beatrixnek a sok éven át tartó barátságot és közös munkát, amik folyamán mindig újabb tapasztalatokat gyűjtöttünk, sok közös munkánk nagy mértékben hozzájárult munkám gondolatainak kikristályosodásához. Szintén köszönettel tartozom az opponenseimnek, Dr. Szabó Laurának és Dr. Péley Bernadette-nek, valamint a műhelyvita kedves résztvevőinek az értékes hozzászólásokért és gondolatokért, melyekkel gazdagították munkámat. Legnagyobb köszönettel témavezetőmnek és sok éven át mentoromnak, Dr. Kalmár Magdának tartozom azért a hihetetlen támogatásért, amit számomra mindvégig biztosított. Ő tette lehetővé, hogy egy ilyen úttörőnek számító témában elkezdhessek dolgozni, elengedhetetlen hasznos észrevételeivel, tanácsaival segítette mind a tervezést, mind a kivitelezést, és olyan kedves, jókedvű munkalégkört teremtett számomra, amiben nagyszerű érzés volt dolgozni! Rugalmassága, az új gondolatok iránti nyitottsága és logikus, jól rendszerezett gondolkodása mindig iránymutató marad számomra. Kedves Tanárnő! Nagyon szépen köszönöm!!! Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznem azokról a négylábúakról, akik elindítottak és kísértek ezen az úton: köszönet és grillcsirke jár kutyáimnak, akik koterapeutaként segítettek a munkában, és társként a hétköznapokban: Lerry, Szöszmösz, Cindy, köszönöm! 8

10 KIVONAT Munkámban kontrollcsoportos elrendezésben mozgásterápiás fókuszú állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálatára, valamint a kapott eredményekre alapozva egy kutyaasszisztált pszichoterápiás protokoll kialakítására került sor. Disszertációm célja hozzájárulni a kutya-asszisztált terápia bizonyíték alapú tudományos elfogadottságához és egy olyan kutya-asszisztált pszichoterápiás protokoll kidolgozása, mely használható lenne a jövőben további kutatások céljára. Az elvégzett hatékonyságvizsgálatban 75 gyermek vett részt, három csoport bontásban: 25 fő részesült kutya-asszisztált terápiában, 25 fő részesült mozgásfejlesztésben és a mozgásfejlesztő terápia várólistáján szereplő 25 fő alkotta a beavatkozás nélküli kontrollcsoportot. Az előteszteken és az utóteszteken mérőeszközként az MSSST, a Gyermekviselkedési kérdőív (CBCL) szülői változata, valamint egy 15 tételből álló kiegészítő kérdőív adatait használtuk. A beavatkozás fázisa fél éves időintervallumon belül 12 alkalmas kiscsoportos (5-7 gyermek/csoport) intervenciós foglalkozásokból állt. A kutya-asszisztált terápiás foglalkozások tematikáját a szerző dolgozta ki. A vizsgálatban nyert eredményeink azt mutatták, hogy az intervencióban részesült gyermekek egyöntetűen javulást mutattak a motoros, vizuo-perceptuális és nyelvi készségek, valamint a figyelmi működés területein az intervencióban nem részesülő kontroll csoport gyermekeihez képest, valamint a kutya-asszisztált terápiában részt vett gyermekek szignifikánsan nagyobb mértékű javulást mutattak a nyelvi, kommunikációs területeken, a társas kapcsolatok, a szorongásos panaszok enyhülése, valamint a viselkedési problémák területein is. A hatékonyságvizsgálat tapasztalatait és korábbi vizsgálataink eredményeit felhasználva kidolgozásra került az első olyan állatasszisztált terápiás protokoll, mely mind a kutatásban, mind a klinikai munkában alkalmazható. A további használat szempontjából ellenőrizhetőbbé teszi a módszert, ezáltal megnyitva az utat nagyobb elemszámú hatékonyságvizsgálatok valamint ellenőrizhető tudományos kutatások előtt. KULCSSZAVAK állatasszisztált terápia, hatékonyságvizsgálat, gyermekterápia, kutya-asszisztált pszichoterápia 9

11 ABSTRACT In my thesis I have endeavoured to complete a controlled study of effectiveness of an animal-assisted therapy focusing on movement therapeutic aims, and based on the results a canine-assisted psychotherapy protocol was developed. The aim of my dissertation is to contribute to the evidence based scientific acceptance of canine-assisted therapy and to elaborate such a protocol for canine-assisted psychotherapy that can be used in the future for further research of efficacy. 75 children participated in the carried out effectiveness examination, divided into 3 groups: 25 of them received canine-assisted therapy, 25 participated in movement therapy, and 25 children, who were staying on the waiting list for the next semester of movement therapy formed the control group without any intervention. At the pre-test and post-test phase for measurement the MSSST, the parental version of the Child Behaviour Checklist (CBCL), and a 15-item complementary questionnaire were used. The intervention phase ranged over a six-month-long period, and all groups participated in 12 occasions of intervention in small groups (5-7 children/group). The protocol syllabus of the canine-assisted therapy was developed by the author. The results show that children participating in the intervention groups universally demonstrate development in the motoric, visuo-perceptual and linguistic skills, as well as on the field of attentional operation compared to the control group without intervention. Moreover, children receiving canine-assisted therapy showed significantly greater development on the linguistic, communicational fields, as well as concerning social relationships, anxiety and behavioural problems. Based on the results and experience gained during the study of effectiveness, and incorporating experience from our earlier researches, a canine-assisted psychotherapy protocol was developed, which can be applied both in research and in clinical work. It makes the methodology more controllable, thus opening the way for more correct research of effectiveness on larger samples, this way contributing to the scientific acceptance of canine-assisted therapy. KEY WORDS animal assisted therapy, effectiveness, child therapy, canine-assisted psychotherapy 10

12 BEVEZETÉS Az elmúlt 30 évben a társállatok tanulmányozása kinőtt a kezdetben hobbinak tartott szerepkörből és az ember-állat kapocs, kapcsolat (human-animal bond) komoly interdiszciplináris kutatási területként jelenik meg a tudományos közbeszédben (Beck, 2007, in: Anderson, 2007; Shapiro és DeMello, 2010). Mára már világszerte neves egyetemeken sok különböző tudományos diszciplína foglalkozik a kérdéssel, mint a pszichológia, geriátria, pedagógia, gyermek fejlődéstan, szociálismunka-területek és az etológia. Egyre növekvő mennyiségű adat támasztja alá, hogy a kapocs ember és állat között hozzájárul az ember egészségének javulásához (Friedmann, Son és Tsai, 2010; Chandler, 2012). Az ember-állat kapcsolat kutatásainak egy része az állattartás előnyeire koncentrál akár az egészséges emberek személyiségfejlődésében betöltött szerepre vonatkozólag (Melson, 2005; Myers, 2006), akár valamilyen rizikóval rendelkező vagy betegcsoportok esetében (Friedmann, 2000). A kutatások másik nagy területe az állat aktuális jelenléte által kiváltott fizikai és érzelmi hatásokat vizsgálja. Több vizsgálatban is megtalálták az állatok jelenlétének légzésszámra, szívverésre vonatkozó normalizáló hatását, valamint a stresszmutatók (kortizol szint, vérnyomás, pulzusszám) csökkenését (Barker és mtsai, 2005; Wu és mtsai, 2002). A vizsgálatok elsődlegesen kutya jelenlétével foglalkoztak, azonban bizonyos tanulmányok szerint nyugtató hatásúnak tűnnek más állatfajok is (Wells, 2009). Tanulmányomban egy kutya-asszisztált terápia hatékonyságvizsgálatával a módszer elterjedésének tudományos megalapozásához szeretnék hozzájárulni, mely lehetővé teszi, hogy az egyre népszerűbb kutya-asszisztált terápia beléphessen a bizonyíték alapú alternatív terápiák körébe. 11

13 EMBER-ÁLLAT KAPCSOLAT Az állatok szerepe a történelem folyamán Az állatok szinte állandó szereplői életünknek, velük élünk már évezredek óta: táplálkozunk velük, belőlük készítjük ruháikat, cipőnket, takaróinkat, ők őrzik a házainkat és sokszor egyszerűen csak velünk élnek. Misztikus képzetek fonják körül az állatokat, mégis elég keveset tudunk arról, hogy milyen hatással is vannak ránk valójában. Bár az állatokat évezredek óta használja az ember akár gyógyító célokra is, mégis friss kutatási területnek számít az állatok emberekre gyakorolt hatása. Már az ókortól kezdve vannak anekdotikus feljegyzések arról, hogyan gyógyított meg betegeket valamely istenség szent állata, és már a XVIII. században volt olyan kórház, ahol állatok környezetében gyógyulhatott a beteg, ezen a területen a komoly kutatások mégis csak az elmúlt 15 évben történtek (Shapiro, K., DeMello, M., 2010). Az ember ősidőktől fogva projekciós felületként használta az állatokat. Savishinsky (1983, id. Menache, 1998) szerint a kedvenctartási szokások tükrözik az ember státusz rendszerét, a gyermek szocializáció dinamikáját, az emberi kötődés folyamatát és a kulturális szimbólumok és metaforák gyökereit. Az állatokhoz mindig is fűződtek fontos emberi képzetek, ezek közül is kiemelkedik az ember kutyával való kapcsolata. Azonban ezek a képzetek nem voltak folyamatosak, a kortól, társadalmi és környezeti körülményektől függően változott az állatokkal való kapcsolat, a feléjük irányuló attitűd. Az ókort megelőzően is komoly hiedelmek fűződtek az állatokhoz. Természeti adottságaikat antropomorfizálva az emberek hol mágikus őst (totem), az elhunyt törzstagok lelkeit, vagy magát az állatot tisztelték mágikusan. Emberi tulajdonságokat tulajdonítottak az állatoknak, amiket áhítottak vagy féltek; az állatok bizonyos részeinek fogyasztása mágikus erővel bírt, az állat tulajdonságait képes volt átültetni az emberbe. Az ősi hitvilág intenzitása azért is volt ilyen magas, mert az ember mindennapos szoros érintkezésben volt a természettel, együtt éltek és bizonyos mértékben ki voltak szolgáltatva neki. A letelepedett földművelő társadalmakban az ókorban már másmilyen szerepet kaptak az állatok, köztük a kutya is. Az ókori görög világban már vadászó és tulajdonvédelmező funkciót töltöttek be a kutyák. Ezen funkcióikon keresztül a kutyák a hűség és bátorság jelképei lettek. A monoteista vallások térhódítását követően az állatok elméleti szerepe csökkent. A keresztény világkép az embert állította minden teremtmény fölé, és a 12

14 kutyatartást különösen ellenezte mind a zsidó, mind az iszlám vallás. Ennek ellenére a kutya az ember társa maradt a hétköznapi életben, és nagyon fontos szerepet kapott a magántulajdon védelmezésében, a nyájak terelésében és a vadállatok elűzésében. Ezzel a múlttal (Csányi, 2000) a kutya vált azzá az egyetlen háziállattá, aki minden emberi körülményhez meglehetősen jól tud alkalmazkodni, arra szelektálták, hogy az ember igényeit kielégítse. És ezek az igények a társadalmi átalakulással változtak. Az urbanizáció következményeként nagyon sok ember szakadt el a vidéktől és kezdett mesterséges környezetben élni. Ebben a környezetben a természettel való kapcsolat leképeződése lett a társállat-tartás. Az ember minden korban szerette az általa fontosnak tartott értékeket az állatokba projektálni (Menache, 1998), és erre a legjobb felületet azok az állatok adják, akik szoros kapcsolatban állnak és álltak az emberrel, mint pl. a kutya. Ember-állat kapcsolat kutatás alapfogalmai Definíciók A területtel sok különböző diszciplína foglalkozik, a kutatások alapvetően 5 különböző ember-állat interakciós területre terjednek ki, melyek között nagy a fogalmi különbözőség (Hosey és Melfi, 2014). Vonatkoznak kutatások a társállatokkal való kapcsolatra, mezőgazdasági állatokra, laboratóriumi állatokra, állatkerti állatokra és vadon élő állatokra. Az sem tisztázott, hogy egyáltalán ugyanazt a jelenséget vizsgálják-e a különböző területeken kutatók (pl. társállatok vs. mezőgazdasági állatok) Az ember-állat interakció (HAI: human-animal interaction) egy kölcsönös és dinamikus interakció emberek és állatok között, melyben megfigyelhetjük, hogy hogyan befolyásolja ez az interakció a fizikai és pszichológiai egészséget és jóllétet (Griffin és mtsai, 2011). Estepp és Hetts (1992) szerint laboratóriumi állatok vizsgálati kontextusában az emberállat interakció olyan kölcsönös viselkedés, mely kölcsönös észlelésekből fakad, melyek az alapját képezik a kapcsolatnak, melynek visszacsatoló hatása van a jövőben bekövetkező interakciók természetére és észlelésére. Az ember-állat kapcsolat (HAB: human-animal bond) definíciója az American Veterinary Medical Association (1998, 1675 old.) szerint: kölcsönösen előnyös és dinamikus kapcsolat emberek és más állatok között, amit olyan viselkedések befolyásolnak, melyek mindkét fél egészségéhez és jóllétéhez elengedhetetlenek. Ebbe a kapcsolatba beletartoznak, mindazonáltal nem kizárólagosan, az érzelmi, pszichológiai 13

15 és fizikai interakciók emberek, állatok és a környezet között. Rusow (id. Hosey és Melfi, 2014) definíciója szerint az ember-állat kapcsolatnak három kritériumnak kell megfelelnie: 1. egy kapcsolatról szól egy ember és egy állat között, 2. reciprok és tartós, 3. hajlamos elősegíteni mindkét résztvevő fél jóllétének növekedését. Ebben az értelemben az ember-állat kapcsolat (HAB) másképp értelmezhető társállatok esetében, mint a többi, mezőgazdasági, állatkerti, stb. állatok esetében (HAR: humananimal relationship). Az ember-állat interakció kutatás történeti áttekintése Ahogyan ezt korábban is említettem, a kutatások középpontjában két fő terület áll. Az egyik az állattartás pozitív hatásaira koncentrál, vizsgálva az állattartás egészségügyi hatásait, lelki fejlődésben, illetve társas boldogulásban betöltött szerepét. A másik fő vonulat az ember-állat interakciók pozitív hatásait vizsgálja, egészségügyi-fizikai állapot, pszichés jóllét, stressz-kezelés, stb. szempontjait szem előtt tartva. Az ember-állat interakciók tudományos kutatása a 70-es években kezdődött, és Konrad Lorenz nézeteire alapozott, melyeket megfogalmazott az ember-állat kapcsolathoz fűződően (Hines, 2003). A korai kutatások inkább az állatorvosi területekről érkeztek, gyakorta más szakmák ellenérzéseivel szemben. A kutatások elsődlegesen a társállatokra koncentráltak. Ez a kutatási terület elkerülhetetlenül multidiszciplináris, nem csak a résztvevő felek különböző tudományágakban való érintettsége végett, de azért is, mert maga az ember-állat interakció is sok különböző színtéren tud zajlani (otthonokban, a szabadban, állatkertekben, laboratóriumokban, mezőgazdaságban, stb.). Az ember-állat kapcsolat legkorábbi kutatási területei közé tartoznak az egészségügyi előnyöket vizsgáló kutatások. Friedmann és munkatársai már a 1980-as években végeztek ezen a téren vizsgálatokat (id. Hosey és Melfi, 2014), kimutatva az állattartás kardiovaszkuláris egészségre gyakorolt pozitív hatását. Legjobban és legkorábban kutatott terület az állatok vérnyomásra, pulzusszámra és egyéb testi mutatókra gyakorolt hatása (Friedmann, 2000; Friedmann és Son, 2009), de a bonyolultabb mechanizmusok terén már nem olyan egyértelműek a vizsgálatok. A többi területhez képest gyakoriak még a kérdőíves kutatások, amik legtöbbször az állattartás demográfiai és egészségügyi velejáróira irányulnak, megvizsgálva az állattartók és nem állattartók közötti különbségeket a különböző rizikófaktorokat illetően. A kardiovaszkuláris betegek túlélési esélyeinek vizsgálatában (Levine és mtsai, 2013) jelentős különbségeket találtak az állattartók jobb túlélési mutatóiban. 14

16 Háziállattartás gazdasági vonatkozásai A társállattartás jelentős gazdasági és szociológiai tényezővé nőtte ki magát. Összességében nagyjából 342 millió kutyát tartanak szerte a világon 93 országban, valamint 281 millió macskát 81 országban a World Society for the Protection of Animals felmérése szerint ( Az Egyesült Államokban a háztartások közel 68%-a tart házikedvencet (APPA, 2013), a statisztikai adatok szerint több háztartásban van jelen társállat, mint gyermek. A társálatok emberek életében betöltött növekvő jelentősége megmutatkozik a hivatalos életben is. A társállatok jelentős gazdasági tényezővé váltak és hatósági, egészségügyi tényezőként is számolnak vele a hivatalos szervek. A háziállatokra költött pénz mennyisége kiteszi egy háztartás egész éves költségeinek 1%-át. A gazdasági válság ellenére a házikedvencekre költött pénz mennyisége nem esett vissza. Mára ez jelentős iparággá nőtte ki magát (Creagan és mtsai, 2015). Hatósági, hivatalos felismerések az ember-állat kapcsolat jelentőségéről A közelmúltban történt katasztrófák alkalmával tapasztalt jelenségek (Katrina hurrikán, cunami, stb.) ráébresztették a hatóságokat is arra, hogy a családok életében kiemelten jelentős szerepet töltenek be a háziállatok. A katasztrófákkor emberek sokasága nem volt hajlandó elfogadni a meneküléshez szükséges segítséget, mivel nem akarták magukra hagyni kedvencüket. Így a hatóságok is felismerték ezt a jelenséget és az Egyesült Államokban már módosították a katasztrófahelyzetekre vonatkozó terveket úgy, hogy abban bennefoglaltatnak a házikedvencek is (Creagan és mtsai, 2015). Mayo Klinika tanulmánya 309 daganatos beteg pácienssel (Larson és mtsai, 2010) rámutatott, hogy milyen fontos tényező tud lenni a társállat még a betegség kezelésmódjáról való döntésben is. A kemoterápiában résztvevő páciensek aggodalmukat fejezték ki az otthon maradt háziállatukkal kapcsolatban, jelentős motiváló tényező volt a felépülésben és a hazamenetel sürgetésében. A tanulmány következtetése szerint a daganatos betegek holisztikus kezelésének tartalmaznia kell a társállatokkal kapcsolatos kérdésköröket is. Az American Heart Association hivatalosan is kijelentette (Levine és mtsai, 2013), hogy a társállatoknak jelentős szerepe van a betegek túlélési esélyeinek javításában, pozitív hatással vannak a betegek egészségére különösen az alábbi területeken: szisztémás magas vérnyomás kontrollja, magas koleszterin szint, fizikai aktivitás és kóros elhízás. 15

17 Az állatok emberekre gyakorolt pozitív hatásai Állattartás hosszútávú hatásai Kardiovaszkuláris hatások A legtöbb kutatás a szív és érrendszeri betegek túlélési arányait vizsgálta, összehasonlítva a háziállatot tartó és nem tartó emberek statisztikai adatait. Friedmann és munkatársai (1980; id. Friedmann, 2000) szívrohammal, miokardiális infarktussal vagy angina pectoris-szal kórházba szállított beteg túlélési arányait hasonlították össze az állattartás függvényében. A kórházból való távozást követő egy évben az állattartók csak 5,7%-a halálozott el az állatot nem tartók 28,2%-ával szemben! 7 A betegség súlyosságának kiegyenlítése nem befolyásolta a kapott eredményt, az egyforma súlyosságú betegek közül az állattartók jobb túlélési arányt értek el. Az állattartás hatása nem volt behelyettesíthető a társas támogatottsággal vagy a szociális státusszal. Később (Friedmann és Thomas, 1995; id. Friedmann, 2000) megismételték és kiterjesztették ezt a vizsgálatot 369 betegre, akik miokardiális infarktuson estek át és kamrai aritmiában szenvedtek, és azt találták, hogy az állattartás vagy a más emberektől kapott nagyobb mértékű társas támogatás jobb túlélési esélyeket biztosított a következő egy évre. Ebben a vizsgálatban a kutyatartók között 8,6-szoros túlélési arányt találtak a kutyát nem tartókhoz képest. Ezzel szemben a macskatartóknál nem tapasztaltak ilyen hatást, sőt, úgy tűnt, hogy a macskatartók közül több halálozott el egy éven belül, mint a macskát nem tartók közül. Azonban ezt a hatást elmossa a társas támogatottság hatása, ami a macskatartók között alacsonyabb volt, valamint a nemek hatása (sokkal több nő volt a macskatartók között, és a nők kétszer olyan gyakran haltak meg egy éven belül, mint a férfiak). Ausztráliában két keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatban (Anderson és mtsai, 1992; Dembicki és Anderson, 1996; id. Friedmann, 2000) kutatták az érrendszeri megbetegedések pszichológiai és viselkedéses rizikófaktorainak az állattartással való összefüggését. Szignifikánsan magasabb rizikófaktorokat találtak az állatot nem tartók között, mint az állattartók között. 8 A plazma koleszterin, triglicerin szintjük és szisztolés vérnyomásuk magasabb volt az állatot nem tartóknak. Nőknél csak a menopauza közben 7 A vizsgálatban 92 beteg vett részt, közülük 53 tartott otthon háziállatot, 39 nem. A kapott eredmény statisztikailag szignifikáns (p< 0,05) emberrel végezték a vizsgálatot, közülük 4957 nem tartott állatot és 784 igen. A kapott eredmények p< 0,01 szinten szignifikánsak. 16

18 és után lévő korosztálynál találták ugyanezeket az eredményeket. A kutyatulajdonosok több testmozgást végeztek, egyéb egészségviselkedés nem függött össze az állattartással. Ezekben a vizsgálatokban nem találtak különbséget a kutya és egyéb állattartók között. Az állattartásnak szintén nagy szerepe van a stressz csökkentésében, ami megmutatkozik a kortizol szint csökkenésében, normalizálódott szívritmusban és vérnyomásban egyaránt (Barker és mtsai, 2010; O Haire, 2010; Ramírez és Hernández, 2014; Tsai és mtsai, 2010). Az állattartókra szintén jellemzőbb az általánosan jobb fizikai egészség, kevesebbszer fordulnak orvoshoz, kevesebb gyógyszert szednek (Krause-Parello, 2012; Friedmann, 2000). Műtétek után gyorsabb felépülési időt találtak (Calcaterra és mtsai, 2015), és kimutathatóan kevesebb fájdalomcsillapítót használtak az állattartók. Ennek hátterében feltételezhetően az működött, hogy különösen idős vagy egyedülálló betegek szerettek volna hamarabb hazatérni a kisállatukhoz, illetve életüknek része a gondoskodás: nekik feladatuk van, gondoskodniuk kell az állatukról, és ez nagyon erős motiváció a gyógyuláshoz és az önellátó életvitel mihamarabbi helyreállításához (Krause-Parello, 2012). Pszichológiai tényezőkre gyakorolt hatás A pszichológiai tényezőkre gyakorolt hatást a pszichológiai distressz mértékében, az orvosi kontaktusok számában és az egészségviselkedés milyenségében mérik. Általános eredmény, hogy az állattartók nem csak fizikai paramétereikben mutatnak jobb eredményeket, mint a nem állattartók, hanem pszichés állapotuk is jobb. Az állattartók életmódjában (megint elsősorban a kutyatartókra vonatkoznak az eredmények) több mozgást, nagyobb rendszerességet lehet felfedezni. Kevesebbszer fordulnak orvoshoz és saját bevallásuk szerint általában kevesebb stresszt élnek meg. Siegel (1990; id. Friedmann, 2000) vizsgálatában egy év alatt szignifikánsan kevesebb orvoshoz fordulást talált az állattartók között. 9 Az állattulajdonosok között a stresszes életesemények előfordulása nem korrelált az orvoshoz fordulások számával, míg az állatot nem tartó személyek esetében az átélt pszicho-szociális stressz, a stresszes életesemények száma egyenesen arányos volt az orvoshoz fordulások számával (p < 0,01). Pszichés jóllét (well being) is összefügg az állattartással. Bergler (1988) vizsgálatában kísérleti személy közül 345 tartott állatot. A kapott eredmények p < 0,05 szinten szignifikánsak. 10 A vizsgálatban 930 személy vett részt, közülük 500 a lakosság köréből random módon lett kiválasztva a minta reprezentativitása céljából. A reprezentatív mintába 280 állatot nem tartó, 92 kutyát és 128 egyéb 17

19 a résztvevő személyek önbeszámolóikban közvetlen kapcsolatot találtak a jóllétük, életminőségük és az állattartás között. A főbb tényezők között a kutya, mint társ szerepét emelték ki, akivel meg lehet osztani dolgokat, aki mindig ott van, akivel sétálni kell, és a testmozgás egészséges, stb. A társállattartás kihat a társas figyelem, társas viselkedés területeire is. Az állattartók körében szélesebb szociális háló alakul ki, rendszeresebb kapcsolataik vannak emberekkel is, akár az állattartás kapcsán (sétáltatások, kutyás-macskás rendezvények, közösségek). Az állat megkönnyíti a másokkal való kapcsolatba lépés első fázisát, akár utcán, idegenekkel is könnyebb szóba elegyedni a kisállat kapcsán (McNicholas és Collis, 2000; Melson, 2001). Mindennek következtében az állattartók jobb hangulatról, valamint önbeszámolón alapuló vizsgálatban kisebb mértékű félelemről és szorongásról számoltak be (Krause-Parello, 2012). Kutatók vizsgálati körülmények között azt találták, hogy még az agyi tevékenységben is tapasztalható változás pusztán a társállat egyszerű jelenlététől is, interakció nélkül, melyet szintén úgy értelmeznek, mint a stressz alacsonyabb szintjét és a mélyebb relaxáltság állapotának jelzését (Aoki és mtsai, 2012). Szociális hatások Az állatok képesek olyan társaságot nyújtani, amely csökkenti a magányérzetet. Ugyanakkor az állat kapocs a munkában résztvevő emberek között: közös téma, amiről beszélgetni lehet, amivel kapcsolatban vannak bejáratott fórumok, ahol hasonló témákkal foglalkozó emberek gyűlnek össze. Lehetőség arra, hogy új kapcsolati perspektívákat találjanak az emberek a közös témán keresztül. Az állattartók csoportot képeznek, ahol még informálisan is érezhető az együvé tartozás élménye. Az állatot tartó embert embertársai is pozitívabban ítélik meg és könnyebben kapcsolatot teremtenek vele. Messent (1983, id. Cusack, 1988) nyolc személy szociális interakcióit vizsgálta meghatározott időtartamú séta alatt kutyával és kutya nélkül. Azt találta, hogy amikor kutyával sétáltak az emberek, sétáik 22%-ában szólították meg őket más járókelők, míg kutya nélkül ez a gyakoriság csak 2% volt. Ezen felül a beszélgetés tartama is hosszabb volt, ha az ember kutyával sétált. Az embereknek sokkal könnyebb kapcsolatba lépniük egy állattal, mint egy másik állatot tartó ember tartozott. Az adatok statisztikai kezelhetőségének érdekében a két utóbbi csoportot kiegészítették a demográfiai tényezők figyelembevételével, így összességében 345 kutyát és 305 egyéb állatot tartó egyén vett részt a vizsgálatban. 18

20 emberrel (Fine és Beck, 2010). Az állatokkal való kapcsolat minden kockázattól mentes, nem mérettetik meg az ember és nincsenek elvárásai. Ross és munkatársai (2009) egy olyan farmot vezetnek (Green Chimneys Alapítvány), ahol a bentlakó problémás gyerekek és a személyzet szinte önellátó gazdálkodást végez. 22 érzelmileg zavart gyereket felölelő vizsgálatukban (Ross és mtsai., 1984) kiderült, hogy a farmon lakó gyerekek állatokkal kialakított jó kapcsolata nem volt a társas készségeik függvénye, sőt még az IQ sem befolyásolta az állatokkal való kapcsolatteremtést. Ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy mentálisan sérült vagy súlyos pszichiátriai betegek is könnyebben kapcsolatba lépnek az állatokkal. Corson és munkatársai (1980, id. Bergler, 1988) pszichiátriai intézményekben használtak kutyákat ko-terapeutaként, ennek hatását esettanulmányokban ismertették. Túlnyomórészt azokban az esetekben használtak állatasszisztált terápiát, amikor már minden más módszer sikertelennek bizonyult. A kezelt betegek jelentős többsége erősen introvertált volt, más emberekkel nem igazán teremtettek kapcsolatot. 50 beteget kezeltek ilyen módon, és közülük csak háromnál nem mutatkozott javulás - az ő esetükben javulás nem is volt lehetséges, mert visszautasították az állat bevonását. A többi 47 esetben a betegek fokozatosan nagyobb önbecsülést, függetlenség iránti igényt, felelősségérzetet fejlesztettek ki, és lehetővé vált az intézményből való elbocsátásuk. Egy állat hatására az emberek nyitottabbá válnak, nő a biztonságérzetük. Ugyanakkor az egyébként elesettek is átélhetik a kompetencia, a valakiről való gondoskodás képességének érzését, ami nagyon fontos tényező pl. a depresszió megelőzésében. Ez biztosíthatja a "szükség van rám" érzést, azt, hogy legyen az embernek célja, legyen miért felkelni, vagy dolgozni. Gyerekeknél nagyon fontos, hogy az állatokkal való kapcsolat sokkal könnyebben átlátható szociális szabályok alapján történik, így könnyebb felismerni a helyzetet, a jelzéseket és erre reagálni. A hiperaktív gyerekek rosszabb szociális beilleszkedése hátterében álló gyengébb szociális helyzetfelismerő képesség így nem okoz hátrányt a kapcsolatteremtésben és lehetőség nyílik a kommunikációs stratégiák pozitív megerősítésére. Az állatokkal való kapcsolat folyamán a gyerek kommunikációs jelzéseire azonnal könnyen értelmezhető válasz jön, így könnyebb rájönni a cselekedetek és következményeik összefüggésére. 19

21 Kognitív hatások Egy állat tartása komoly motivációs erőt adhat, akár a munkateljesítményt, akár a tanulást illetően. Kaye (1984) egy nagyon érdekes rendszert mutatott be, ahol az iskolai élet része egy "állat-könyvtár", ahol szülői beleegyezés ellenében a tanulók hétvégére állatokat "kölcsönözhetnek". A rendszer része még egy jutalmazásos pontrendszer, ahol "simogatás-pontokat" lehet nyerni. A gyerekek az iskolai élet folyamán jó viselkedésükért, stb. pontokat kapnak, melyeket simogatási időre lehet beváltani. Kaye vizsgálatában azt találta, hogy a gyerekek viselkedését befolyásolta az állatokkal való kapcsolatuk mértéke. Az ötlet érdekes, bár a bizonyítás módja megkérdőjelezhető, a vizsgálatban mindössze két gyerek állatokkal töltött idejét manipulálták és a rendszerből adódóan a simogatás és a jó viselkedés egyéb tényezőkön keresztül is kapcsolatban áll. Érdemes lenne a különböző hatásokat körültekintőbben is megvizsgálni. A kutyával végzett tevékenységeknél a tanulás jobban megy. A helyzet érzelmi telítettsége a tanult dolgok mélyebb, gyorsabb bevésődését teszi lehetővé (Friesen, 2010; Kaye, 1984). A kutya jelenléte megsegíti a figyelmi rendszert is, ilyen helyzetben jobb teljesítményt mutattak a figyelem fókuszálásában egy feladatra (Gee és mtsai 2010), valamint a fogalmak elsajátításában (Mariti és mtsai, 2011). Az állatokkal való interakció azonnali hatásai Fizikai hatások Számos tanulmányban vizsgálták az állatok jelenlétének légzésszámra, szívverésre vonatkozó normalizáló, valamint a stresszmutatók (kortizolszint, vérnyomás, pulzusszám) csökkenését eredményező hatását (Barker és mtsai, 2005; Wu és mtsai, 2002). A vizsgálatok elsődlegesen kutya jelenlétével foglalkoztak, azonban hasonlóan nyugtató hatásúnak tűnnek más állatfajok is (Wells, 2009). Állatok simogatásának hatására csökken az emberek vérnyomása, szívfrekvenciája, ami hosszútávon is nagyon jótékony, egészségmegőrző hatású. Friedmann és munkatársai (1983, id. Bergler, 1988) 36 gyerek vérnyomását vizsgálták teljesítményhelyzetben (könyvből kellett hangosan felolvasniuk). Minden gyereknek percenként mérték a vérnyomását és minden gyereket vizsgáltak egyszer kutya nélküli helyzetben, egyszer pedig kutyával. A gyerekek pulzusszáma és vérnyomása alacsonyabb volt a kutya jelenlétében. Katcher (1981, id. Baun és mtsai, 1984) jelentős különbséget talált azon emberek vérnyomása között, akik a kutyájukat simogatták vagy beszéltek hozzá, illetve akik 20

22 olvastak. A társállatok simogatásának nagyobb nyugtató ereje van, mint az egyszerű pihenésnek. Az állatok segítségével a légzésszám is normalizálható. Baun és munkatársai (1984) vizsgálatukban 24 önkéntest vizsgáltak saját, illetve idegen kutya simogatása és olvasás közben. Bár a saját állat simogatása megnyugtatóbbnak bizonyult, mindkét körülmény jobban csökkentette a légzésfrekvenciát, mint az olvasási helyzet. Stresszhelyzetben pusztán egy állat jelenléte is képes csökkenteni a személy megélt stresszérzését, szinte ugyanolyan mértékben, mint egy segítő házastárs jelenléte. Allen és munkatársai (1996) kísérleti helyzetben vizsgálták a személyek stressz-paramétereit. A kísérleti helyzetben jelen volt egyszer a házastárs, barát és a kísérleti személy háziállata. Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérleti személyek stresszmutatói a háziállatuk és házastársuk jelenlétében voltak a legkedvezőbbek. Ugyanebben a vizsgálatban (Allen és mtsai, 1996) kapták azt az eredményt is, hogy állatok jelenlétében a fájdalomérzet csökken. A kísérleti személyek kisebb fájdalomról számoltak be háziállatuk jelenlétében, mint egyedül vagy egy barátjuk jelenlétében. Az állatok növelik a velük foglalkozó emberek szenzoros ingerlését. Nagyon sok taktilis ingerlést nyújt pl. a kutya simogatása, ami melegsége és szőrős anyaga miatt egyéb szempontokból is kellemes inger az ember számára. Mint minden emlős, az ember is előnyben részesíti a meleg, szőrös tárgyakat (ld. Harlow majomkísérleteit), és megnyugtatóan hat az ilyen állatok érintése. A normalizált pulzusszám és a csökkent stressz kedvez a teljesítménynek is, relaxáltabb körülmények között a tanulási zavarokkal küszködő gyerekek is jobban tudnak teljesíteni. Állatkerti látogatók esetében csökkent vérnyomást és növekedett életminőség pontszámokat tapasztaltak (Sakagami és Ohta, 2010). Emocionális hatások A pszichoterápia harmadik nagy irányzata, a humanisztikus pszichológia hangsúlyozottan ráébresztett minket arra, hogy milyen fontos az egyének pszichés jólléte szempontjából a feltétlen elfogadás, a követelések nélküli szeretet. Mindezt egy állat tanítás és odafigyelés nélkül is meg tudja adni. Egy kutya sohasem köti feltételekhez a szeretetét, akkor is éppen annyira örül a gazda hazajövetelének, ha az éppen rosszul teljesített, kevés a pénze vagy bármi egyéb problémája van. Ugyanakkor a kutya képes az emberi érzelmek felismerésére és ennek megfelelő viselkedést produkál. Meg lehet vele osztani a bánatot, szomorúságot, képes együttérzően 21

23 viselkedni. Ez vigasztalást nyújt olyanoknak is, akiknek nincsen egyéb társuk, vagy emberek felé nehezen nyílnak meg. A társállatok javítják, elősegítik az emberek közötti szociális interakciót, növelik és megerősítik az őket körülvevő társas hálót, ezáltal hozzájárulva a pszichológiai jóllétükhöz (McNicholas és Collis, 2000). Folse és munkatársai (1994, id. Friedmann, 2000) vizsgálatukban depressziós egyetemistákat részesítettek állatasszisztált csoportterápiában. A résztvevők 7 héten keresztül hetente egyszeri terápiás foglalkozásban részesültek, majd ezt követően mérve szignifikánsan nagyobb változást mutattak depressziós tüneteik csökkenése szempontjából, mint a kontroll csoport 11. Ezzel szemben a kutya jelenlétében (de nem a kutya bevonásával) zajló csoportterápián részt vett diákok nem mutattak ilyen jelentős depresszió csökkenést. A tanulmányi teljesítményben megmutatkozó nehézségek és magatartási problémák mögött sok esetben érzelmi zavarok is állnak - akár kiváltó okként, akár ráépült másodlagos problémaként. Az ilyen gyerekeknek sokat jelenthet egy olyan társ, aki nem a teljesítményük alapján ítéli meg őket, hanem mindentől függetlenül szeretetet ad. Az állatok jelenléte serkenti a spontán érzelemkifejezést, ami a pszichés - és ezen keresztül a fizikai - jóllétben is nagyon fontos. Perelle és Granville (1993) állatasszisztált terápiás program hatékonyságát vizsgálták bentlakásos idősek otthonában. A foglalkozásokon részt vett idősek kevés társas kapcsolattal rendelkeztek, ritkán és keveset beszéltek, ritkán mosolyogtak. Az állatokkal való foglalkozások közben szignifikánsan többször mosolyogtak az idősek, mint egyéb helyzetekben 12. Az állatoknak szorongáscsökkentő hatásuk is van (Wells, 2009). Ennek oka lehet mind a fizikai sajátosságuk (puha, kellemes tapintású), mind az a kapcsolat, amit nyújtani tudnak az embernek. A biofília hipotézis szerint minden nyugalmi állapotban látható állat megfigyelése a valóságban vagy akár képen is megnyugtatóan hat az emberekre (O Haire, 2010). Az állatoknak figyelemfelkeltő és fenntartó hatásuk van, ami segít a stresszes helyzetekben valami kellemesre terelni a figyelmet, ezzel is hozzájárulva egy relaxáltabb állapot eléréséhez. A rendszeres relaxáció átélése szintén hozzájárul az egészség fenntartásához. Lockwood (1983, id. Friedmann, 2000) vizsgálatában fiatal felnőttek 11 A vizsgálatban 37 személy vett részt, közülük 13 tartozott az állatasszisztált terápiás csoportba, és 9 vett részt kutya jelenlétében zajló csoportterápián. A kapott különbség p< 0,05 szinten szignifikáns. 12 A vizsgálatban 53 bentlakó idős ember vett részt. A látogatások tíz héten keresztül tartottak, heti egyszeri gyakorisággal. 22

24 (n=68) szignifikánsan barátságosabbnak, kevésbé fenyegetőnek és boldogabbnak ítéltek olyan képeket, melyeken háziállatok is voltak azokkal a képekkel szemben, ahol nem szerepeltek állatok. A társállatok szerepe az ember életének különböző szakaszaiban Az állatok családban betöltött szerepe a család szerkezetétől, a családtagok érzelmi és fizikai erősségeitől és gyengeségeitől, az érzelmi áramlatoktól és a szociális klímától függ (Levinson, 1968; id. Lookabaugh-Triebenbacher, 1998). Ebben a fejezetben szeretném nagyon röviden, és elsődlegesen egészségpszichológiai és személyiségpszichológiai aspektusokból bemutatni hogyan és milyen területeken játszanak szerepet a társállatok az emberi élet különböző szakaszaiban. Természetesen az egyéni útvonalak és szerepek ettől eltérők lehetnek. Csecsemő és kisgyermekkor Az állatok szerepe csecsemőkorban igen kicsi. Ilyenkor a gyermek életében elsődlegesen a gondozója, valamint a szűkebb család játszik jelentős szerepet. Ugyanakkor a csecsemők jól reagálnak az állatokra, a szobába belépő kutya a csecsemők jelentős részénél odafordulást és szemmel követést váltott ki (Myers, 1996). Kisgyermekkorban az állattal való szocializáció sok mindenben segíthet. Egy állat egyértelmű jelzéseivel segít a gyermeknek megtanulni, hogy milyen viselkedés engedhető meg egy másik élőlény felé és mi az, ami nem tolerálható. Legtöbbször az állat csakúgy, mint a kölykeinél, egyszerű figyelemmegvonással bünteti a gyermek helytelen viselkedését, ha túl durva, stb. Ennek az a nagy előnye, hogy a gyermek fizikai és pszichés sérülés nélkül jön rá, hogy milyen viselkedéssel közelítsen az állat felé ahhoz, hogy az általa jutalomnak érzékelt kapcsolat megmaradjon. Szintén nagyon fontos szerep, hogy az állattal való szocializáció felkészít az emberi közeg elvárásaira is, a gyermek magabiztosabban tud mozogni a szociális közegben, vannak elképzelései arról, hogy milyen viselkedésminták nem elfogadhatók. A kisgyermekek társas fejlődésének is fontos része tud lenni egy társállat. A társas kompetencia definíció szerint az olyan szocioemocionális és intellektuális készségek és szükséges viselkedési formák birtoklása, melyek lehetővé teszik, hogy a társadalom részeként sikeres legyen az ember (Owens és Johnston-Rodriguez, 2010). Ezeknek a készségeknek a kialakulásában és a megfelelő viselkedési formák elsajátításában nagy segítség tud lenni a társállattal való rendszeres interakció. A társállatot tartó fiúk jobban 23

25 teljesítettek a nem-verbális információ dekódolását igénylő feladatban (Guttman, 1984), így potenciálisan jobb kommunikációs készségekkel rendelkeznek. Az állatokkal való empátiának transzfer hatása van az emberekkel való empátiára is (Ascione, 1992). Magasabb szintű proszociális viselkedést is produkálnak az állattartó gyerekek. Ebben azonban nem az állat tulajdonlásának, hanem az állathoz való kötődésnek van szerepe (Poresky és mtsai, 1990, Vidovic és mtsai, 1999) Mindez a hatás csak a kutya tulajdonosoknál jelent meg (Vidovic és mtsai, 1999). Osztályteremben tartott kutyák esetében a pedagógusok kevesebb agresszióról és jobb társas beilleszkedésről számoltak be (Kortschal és Ortbauer, 2003). Állathoz való kötődés puffereli a szülői házasságban megjelenő stressz hatását a gyermek számára (Strand, 2004). A gyermekek állatokkal kialakított kapcsolati mintázata követi az emberekkel való kapcsolat fejlődésmenetét (Esposito és mtsai, 2011). A gyermekek olyan attribútumokat társítanak az állatokhoz szeretet, társaság, együttlét, intimitás, gondoskodás, melyeket a számukra fontos személyekhez társítanak, azonban olyanokat is, amelyek kizárólagos a társállatokkal való kapcsolatban: tulajdonlás és szórakoztatás (Jalongo, 2015). Kisiskolás kor Kisiskoláskorban az állattartás már képes felelősségtudatot tanítani a gyerekeknek. Egy iskolás gyerekre már rá lehet bízni az állat etetését, tisztítását, sétáltatását, stb. Ezek mind olyan napi rutint alkotnak, ami segít strukturálni a gyerek idejét, saját, hasznos feladatokkal látja el, amiknek egy jelentős része élvezetes is. Az állattal való közös tevékenységek segíthetnek barátokat, megfelelő társas közeget találni (pl.: kutyasétáltató közösség vagy kutyaiskola, stb.) Ebben a korban az állat tanítása, kiképzése is érdekessé válik a gyerek számára, aminek nagyon sok előnye van. Egy trükk vagy gyakorlat sikeres megtanítása nagy önbizalmat, büszkeséget, kompetencia-élményt biztosít. Ez valami olyan nagy tett, amit kortól függetlenül sem minden ember tud felmutatni. Ezen felül az állatok (elsődlegesen kutyákról van szó) tanítása folyamán sok olyan pozitív mintát sajátíthatnak el a gyerekek a tanítás menete, a dicséret, jutalmazás fontossága, türelem, stb. -, ami a társas életben is nagy fontossággal bír éves gyerekek csoportját kérték, hogy nevezzék meg az életükben legfontosabb szerepet betöltő személyeket, a megkérdezettek közel fele megnevezte a háziállatát (Kosonen, 1996) A gyermekek szocio-emocionális fejlődésének mutatója lehet az önértékelés (a személy 24

26 egészleges értékelése a saját értékéről) és pozitív szociális orientáció, valamint a társas készségek és a társas vagy morális felelősségérzet is (Endenburg és van Lith, 2011), ezeken a területeken jobb eredményeket kaptak az állattartó gyermekek köreiben (Mueller, 2014; Melson és Fine, 2010). Bergesen (1989) 9 hónapos időtartamra vonatkozó tanulmányában, ahol a gyerekek az osztályteremben tartottak állatot, azt találták, hogy a résztvevők önértékelése megnövekedett. Azonban az, hogy a gyermekek mennyire tudják érzelmi támaszként használni a társállatukat, nagy szerepe van annak, hogy mennyire van jó tapasztalatuk a szüleik érzelmi támaszával (Bryant és Whorley, 1989). Serdülőkor A serdülők életében átstrukturálódnak a szerepek, a kapcsolatok. A serdülők egyre több időt töltenek kortársaikkal, és egyre kevesebbet a családjukkal. Ebben az életkorban a társállatok szerepe inkább az érzelmi támaszban fejeződik ki, mintsem közös tevékenységekben. Az állat feltétlen elfogadása, szeretete nagyon fontos a serdülőknek, akik amúgy is önértékelési problémákkal küszködnek. A serdülők gyakran beszélik meg problémáikat, élményeiket háziállataikkal, hiszen ők mindig odafigyelnek, örülnek, hogy beszélnek hozzájuk és soha nem kritizálnak. A humanisztikus pszichoterápiák is kiemelik, milyen fontos önmagában az odafigyelés és a feltétlen elfogadás. Ugyanakkor a társállatok (elsősorban a kutya) kapcsolatteremtési lehetőségeket kínálnak. Sétálás közben könnyebben kapcsolatot teremtenek idegenekkel a kutyával sétáló emberek, és a kutyasétáltatások folyamán egész közösségek alakulhatnak ki (lakótelepi együtt-sétáltatók, kutyaiskolák, stb.) Társállatokkal rendelkező serdülők kevésbé magányosak (Black, 2012). A serdülőkori magányosságnak számos olyan velejárója van, mely veszélyezteti a serdülő mentális egészségét. Számos tanulmány kapcsolta össze a serdülőkori magányosságot gyenge iskolai teljesítménnyel (Rokach, 2001), erősebb harag-érzésekkel, agresszióval (Al- Yagon, 2008; Raikes és Thompson, 2008), szorongással (Mahon és mtsai, 2006), alvászavarral, alacsony önértékeléssel (Lasgaard és Elklit, 2009), depresszióval (Qualter és mtsai, 2009). A magányos serdülők nagyobb valószínűséggel vesznek részt egészségtelen szokásokban is, mint az evészavarok, extrém televíziózási szokások vagy internet használat vagy droghasználat (Black, 2012). Úgy tűnik, hogy a serdülőkori magányosság érzés inkább áll kapcsolatban a kötődési 25

27 kapcsolatok bizonytalanságával, mintsem a társas támogatás elérhetőségével (Black, 2012). Mueller (2014) tanulmányában nagy statisztikai mintán végzett elemzést a pozitív fejlődési kimenetel és az állatokkal való interakció kapcsolatát vizsgálva. Vizsgálatához a 4-H Study of Positive Youth Development longitudinális kutatás 9. hullámában gyűjtött adatait használta fel, mely egy nemzeti kutatás volt az USA 42 tagállamában, 7000 fiatalt ölelve fel 5. osztálytól középiskola utáni korosztályig követve a fejlődésüket. Mueller 567 résztvevő adatait használta fel a középiskola utáni korosztályból, kiegészítve néhány az állattartásra vonatkozó kérdőívvel. Eredményképpen azt kapta, hogy az állattartás összefüggött a magasabb hozzájárulás pontszámmal, mely az ember saját életében való aktív szerepvállalást takarta, azonban összességében más mutatóval nem. Ez a tanulmány is megerősítette, hogy a pozitív fejlődési kimenetelekkel nagyobb összefüggést mutat az állattal való kötődés milyensége. A magasabb kötődési pontszám magasabb kapcsolati, törődési és kompetencia, valamint alacsonyabb depresszió pontszámokkal járt együtt. Nagyobb felelősségvállalás az állat életében a közösségi életben is aktívabb részvételt jelez előre. Azok a serdülők magasabb önértékelést mutattak, akiknek volt otthon háziállatuk (Covert és mtsai, 1985). Fiatal felnőtt kor Fiatal felnőttkorban új család létesítése esetén a társállatok gyakran töltik be valamilyen családtag fiatal házasoknál gyerek, egyedülálló fiataloknál a társ szerepét. Nem meglepő módon társállatokat leggyakrabban a fiatal házasok, az egyedülállók, elváltak, özvegyek illetve az idős, kirepült gyermekes házaspárok tartanak (Albert & Bulcroft, 1988, id. Lookabaugh Triebenbacher, 2000). Ezekben az életszakaszokban találunk leginkább megfelelést az állattartás és az állathoz való kötődés között. Fiatal házasoknál az állattartás gyakran bevezetésként szolgál a gyermekvállaláshoz: mindkét esetben felmerül a következetes gondozást igénye, az érzelmek és kötődés kölcsönös kapcsolata alakul ki és a felnőttek formálják, irányítják a kis élőlény fejlődését. Természetesen sok különbség is van, de az állattartás sokak szemében jó rákészülésnek tűnik. 26

28 Időskor A felnőtt gyermekek otthonról való kirepülése után és időskorban a társállatok hiánypótló szerepet kapnak. Ez különösen fontos egyedülálló idősek esetén, akiknél a társállatok nagyon erős mentálhigiénés feladatot látnak fel: csökkentik a depressziót, motiválnak a tevékeny életre, serkentik az amúgy hiányos szociális interakciókat. Az idősek életében különösen fontos a szükség van rám érzés megerősítése, sokszor a háziállatok kedvéért és ellátásáért érdemes nekik felkelni, felöltözni, lemenni vásárolni, sétálni, stb. Az állatok ellátása felelősség és napi rendszerességet biztosít, ami szintén nagyon fontos. A sétáltatás vagy vásárlás lehetőséget ad olyan emberi interakciókra (a parkban sétáló emberekkel, az eladókkal, más hasonló vásárlókkal, stb.), ami segít enyhíteni a magányt, az elszigetelődést. Számos tanulmány (Bernabei és mtsai, 2013) dokumentálta a társállatot tartó idősek esetében csökkent vérnyomást, kevesebb antidepresszáns használatot, kevesebb orvosi ellátást igényelnek. Jobb kardiovaszkuláris fittségről és jobb életminőségről számolnak be. Krause-Parello (2012) tanulmányában idős hölgyeket vizsgált, akiknek az esetében csökkent magányosságág érzésről és nagyobb társas támogatásról számoltak be a társállat kötődésének függvényében. A társas támogatás megküzdő mechanizmusnak számít a depresszió ellen idősebb felnőtteknél (Vrbanac és mtsai, 2013). A társas támogatás magas szintje előrejelzi a javulást a depresszióban (Banks és Banks, 2002). Társállattartás facilitálja más emberekkel való kapcsolatot. Felelősségérzet érzését adja, mivel az állatról gondoskodni kell, így jelentős társas szerep érzését adják az embernek. 27

29 ÁLLATASSZISZTÁLT TERÁPIA Az elvégzett állatasszisztált foglalkozások hatékonyságvizsgálatai ritkák és többnyire kis elemszámmal dolgoznak, jellemzőbb az esettanulmány jellegű bemutatás. A mai modern szakirodalom jelentős része módszertani hiányosságokkal rendelkező beszámolókat tartalmaz, és sajnos az állatasszisztált tevékenységek jelentős részét önkéntesek végzik, bármiféle dokumentáció és hatékonyságvizsgálat nélkül. Bár nagyon sokat jelent csak segíteni az embereken mindenféle tudományos alátámasztás nélkül, azért az állatasszisztált módszerek széleskörű elfogadásához és komolyabb terápiás programok kidolgozásához nagyon fontos lenne a hatásokat megfelelően kutatni: felismerni és bizonyítani. Alapfogalmak, definíciók Bár a tudományos kutatás terén hazánkban még nem történt jelentős előrelépés, egyre gyakrabban hallunk különböző segítő területekről az állatok segítségét felhasználó foglalkozásokról mind Magyarországon, mind külföldön. Mára alapvetően három formáját különböztetjük meg az állatasszisztált intervencióknak: (1) az állatasszisztált terápiát (AAT), (2) az állatasszisztált aktivitást (AAA) és (3) az állatasszisztált oktatást (AAE). Az állatasszisztált terápia (AAT) olyan célorientált beavatkozás, melynek folyamán egy erre a célra képzett állat terápiás folyamatba való bevonásával érik el a kitűzött terápiás célt. A foglalkozások az ember-állat kapcsolat jótékony hatásaival is dolgoznak és terápiás faktorként számolnak vele. A terápia célja nagyon sokféle lehet: mozgásjavítás (koordináció, több mozgás előidézése - pl. mozgáskorlátozott embereknél), érzelmi, szociális, kognitív fejlesztés, kommunikáció serkentés, életminőség javítás, stb. Az állatasszisztált aktivitás (AAA) olyan programokat takar, ahol többnyire önkéntesek alkalmanként vagy rendszeresen ellátogatnak állataikkal rászoruló személyekhez vagy intézményekbe azzal a céllal, hogy segítsenek a kliensek életminőségének javításában. Állatasszisztált aktivitás végzéséhez nem szükséges szakmai felügyelet vagy program értékelés. Az állatasszisztált oktatás (AAE) olyan oktatási tevékenységeket jelent, amikor a tanórák menetébe építik be a segítő állatot a pedagógus vezetésével irányított tanmenetnek megfelelően, a cél: hatékonyabbá tenni a tanórák anyagának elsajátítását a diákok motivációjának emelésével, figyelmi, emlékezeti folyamataik megsegítésével. 28

30 Állatasszisztált terápia eredete Az állatasszisztált terápia első bevezetőjének Boris M. Levinson (1969) pszichiátert tekintjük, aki először írta le és vizsgálta az állatok jótékony terápiás hatását. Ő akkor kedvenc-terápiának nevezte (pet therapy). Levinson az állatokat a páciensekkel való raport kiépítésében használta. Azt találta, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban tud jó munkakapcsolatot kiépíteni a betegeivel, ha az állatok is jelen vannak, megfogalmazása szerint a terápiás állatnak jégtörő funkciója van a rapport kiépítésében. Szakmai körökben először köznevetség fogadta, majd elkezdték vizsgálni az ember-állat kapcsolatot és mára már sok helyen próbálják kiaknázni az állatok gyógyító vagy segítő hatását. Állatasszisztált terápiák fajtái Az állatasszisztált terápiák több dimenzió mentén is eltérhetnek, többek között csoportosíthatók a foglalkozásokat végző emberek végzettsége, az alkalmazott állatfajok, a foglalkozások alapvető körülményei szerint is. Önkéntesek Önkéntesek leggyakrabban látogatói programokban (AAA) vesznek részt, de gyakori a terápiákba való bevonásuk is. Ezek az emberek arra vállalkoznak, hogy a saját háziállatuk szeretetét megosztják másokkal, ezáltal felvidítva őket. A látogatói programok nagy népszerűsége abban a hatásban rejlik, hogy az önkéntesek azonnal láthatják munkájuk jótékony hatását, örülnek nekik és örömet varázsolnak mások életébe. Önkéntesek esetében alapvető követelmény a gazda és az állat előzetes felmérése és kiképzése. Erre már léteznek sztenderd tanfolyamok illetve vizsgák, melyek biztosítják az ember és az állat megfelelő felkészültségét és a terápiák maximális hatékonyságát. Az önkéntesek másik csoportja az, aki nem háziállatával segít, hanem ő maga segít mások (otthon élő betegek, idősek, stb.) háziállatainak gondozásában, így lehetővé téve, hogy nehéz életkörülmények között élő emberek is megtarthassák állataikat. Intézmények dolgozói és szakemberek Előfordul, hogy intézmények dolgozói beviszik saját háziállataikat az intézménybe, ezzel derítve fel a páciensek hangulatát. Ennél speciálisabb megoldás, amikor egy intézményben kifejezetten terápiás céllal szereznek be és tartanak állatot, és ennek az állatnak a gondozásában, nevelésében és a velük folytatott terápiában vesznek részt az 29

31 intézmény dolgozói. Szakemberek is használnak saját állatot, melyet vagy erre a célra szereztek be és képeztek ki, vagy pedig saját házi kedvencüket átképezték terápiás célokra. Minden szakember a saját szakmai képzettségének megfelelően tud jó terápiás tervet kiépíteni és ennek a folyamatába terápiás állatot beépíteni. AAT típusai Vannak rendszeres látogatásokon alapuló állatasszisztált terápiás foglalkozások és vannak az állat állandó jelenlétére és az ezáltal kiváltott hatások felhasználására alapozott terápiák. Belátogató állatok A látogatásokon alapuló terápiák rendszeres látogatásokat jelentenek, sok különböző típusú intézményben végezhetőek. Az ilyen terápiákat általában szakmai csoportok (team-munka) végzik, ahol a kliensek speciális problémáira irányuló programot dolgoznak ki a szakemberek, melyeket azután a belátogató állat segítségével hajtanak végre. A látogató állatok leggyakrabban kutyák vagy macskák, néha kis emlősök (pl. nyúl) vagy hüllők (teknős). Alzheimer kóros vagy pszichiátriai betegek csoportjaiba visznek be kutyákat a kommunikáció serkentésére, krónikus beteg osztályokra, idősek otthonába látogatnak kisállatokkal depresszió csökkentésére, iskolákban, óvodákban tartanak ismeretterjesztő, készségfejlesztő foglalkozásokat, stb. Az ilyen rendszeres foglalkozások előnye, hogy a bentlakók azonnal reagálnak az állatok jelenlétére, várják a látogatásokat és hangulatjavulást mutatnak (pl. Francis és mtsai, 1985, id. Hart, 2000). Sokszor a krónikus beteg osztályokon olyan betegekkel kell dolgozni, akiknél nincs remény a gyógyulásra, ezekben a helyzetekben különösen fontosak az azonnali, rövidtávú hatások a hangulatjavítás, kommunikáció serkentés, társas kapcsolatok -, ilyenkor elsődlegesen az életminőség javítása a cél. Állatok állandó jelenlétére alapozott terápiák Az intézményekbe betelepített állatok, illetve az intézmények állatokkal teli közegbe való telepítése egy másik állatterápiás irányzat. Kórházakban, rendelőkben jótékony hatást (stressz, szorongás, depressziócsökkentés, stb.) fejthetnek ki a betelepített állatok. Ezek a programok gyakran nem olyan foglalkozásokat tartalmaznak, melyben az állatok aktív szerepet kapnak, gyakran ezekben az esetekben az állatok háttérként szolgálnak jelen 30

32 vannak a terápiás szobában vagy a folyosón, ahol így szervezetlenül fejtik ki jótékony hatásukat. A betelepített állatok legtöbbször halak, kis emlősök, madarak többnyire a könnyű elhelyezés és tartás szempontjai miatt. Létezik olyan program is, ahol az állatok természetes közegébe viszik ki az intézményeket, iskolákat, felnőtt otthonokat, stb. Nehezen kezelhető vagy tanulási problémákkal küszködő gyerekek jobb teljesítményt mutattak farmokon (Ross, 1984), autista felnőttek is színvonalasabb életet élhetnek az ilyen környezetben. Az állatasszisztált terápia egy sajátos formája az egyéneknek otthonukba adott vagy javasolt segítő állatok állandó jelenléte. Itt gyakran az állatok érzelmi és szociális hatásai fontosabbak, mint maga a konkrét segítség, amit az állatok biztosítanak (vakvezető, halló, mozgáskorlátozottakat segítő kutyák, stb.). Javasolnak otthoni tartásra állatokat olyan embereknek is, akiknek nem segítő állatra, hanem valamilyen társra van szükségük. Időseknek, lelki problémákkal küzdő gyerekeknek, szociálisan elszigetelődött embereknek. Minden ilyen esetben nagyon fontos a megfelelő terápiás állat kiválasztása (a lakókörülményeknek és a kliens egyéb adottságainak megfelelő faj és egyed kiválasztása). A terápiás csapat folyamatosan kapcsolatban marad az állatot magához vevő emberrel, együtt dolgozzák ki a programokat, segítenek az állat gondozásában (etetés, takarítás, sétáltatás, stb.), ha erre szükség van. Ilyen módon olyan emberek is tarthatnak állatot, akiknek igényük van rá, de egyedül már nem tudnának ellátni egy állatot. Etikai megfontolások Etikai szempontból az állatasszisztált terápiák két irányból is alapos körültekintést igényelnek. Mint minden terápiás helyzetben, itt is mindig fontos szem előtt tartani a foglalkozásokon résztvevő emberek jogait és jóllétét, azonban itt nagyon fontos a terápiás állat szempontjait, jóllétét is figyelembe venni. A terápiás állatok nem pusztán eszközök, hanem érző lények, így ennek megfelelően fizikai és érzelmi szükségleteik vannak. Betelepített állatoknál ezért fontos, hogy mindig legyen egy adott személy, aki felelős az állat(ok)ért. Így biztosítható a megfelelő életkörülmények fenntartása, etetés, itatás, megfelelő mennyiségű mozgás lehetőségének mindennapos rendszere. Ellenkező esetben komoly egészségkárosító hatása lehet a felügyelet nélküli gondozásnak: intézményekben a bentlakók gyakran szívesen és korlát nélkül etetik az állatokat, ami nem megfelelő táplálékbevitelhez vezethet. További fontos szempont, hogy bizonyos állatfajoknak, például a kutyáknak, a fizikai 31

33 körülmények biztosításán túl ugyanolyan szükségük van egy kötődési személlyel való rendszeres kapcsolatra, ennek hiányában viselkedéses, érzelmi és egészségi zavarok alakulhatnak ki náluk. Belátogató állatoknál, illetve konkrétan a terápia végzésekor szintén fontos odafigyelni a helyzetben a terápiás állat fizikai épségére (semmiféle bántalmazás sem megengedhető!), fáradékonyságára, zaj- és stressz-tűrő képességére. Ezért is fontos, hogy terápiás állat vizsgáztatása mindig gazdával/felvezetővel együtt történik, mert fontos, hogy a felvezetője ismerje az állat jelzéseit, képes legyen időben észrevenni, ha valami nem a megszokott rendben történik és ilyenkor az állata érdekében közbeavatkozzon. Amennyiben az állaton idegesség, levertség jelei észlelhetőek, a felvezetője jelez a foglalkozásvezetőnek és vagy más tevékenységet iktatnak be, hogy egy kis pihenést biztosítsanak az állatnak, vagy amennyiben ez nem elegendő, akkor kiviszi az állatot a foglalkozásról. Két foglalkozás között fontos az állat számára megfelelő pihenést, ivási lehetőséget biztosítani. Állatasszisztált terápiában használt állatfajok Kutya Leggyakrabban kutyákat használnak terápiás és segítő célokra. Ennek több oka is van. A kutyák különféle méretben találhatók, így szinte bármelyik intézmény körülményei közé beférnek, a kutyák jól taníthatók, önmaguktól keresik az emberek figyelmét és jól érzik magukat, ha emberek foglalkoznak velük. A kutyák bármely fajtájának, keverékeknek is ugyanúgy van esélye arra, hogy jó terápiás állat váljon belőle. A kutyákat komoly temperamentumvizsgálatnak és alapfokú képzésnek vetik alá, mielőtt munkába állhatnának. Ez azt is jelenti, hogy a kutyákat bármilyen speciális feladatra ki lehet képezni, még egészen természetellenes dolgokat is képesek megtanulni. Ugyanakkor a kutyák állandó figyelmet igényelnek, nem jól tűrik a magányt, az elhanyagolást. Igényük van arra, hogy kötődjenek valakihez, napi rendszerességgel foglalkozzanak velük, legyen gazdájuk. Ezek a tulajdonságok azok, amiért viszont az intézményekbe betelepített állatok között a kutya ritkábban szerepel. 32

34 Ló Fontos terápiás állat a ló. A terápiás lovaglást és hippoterápiát (passzív lovaglás, a ló mozgatja az embert) leggyakrabban mozgásfejlesztésben, mozgáskorlátozottak mozgatásában használják. A ló által a lovasban előidézett mozgás nagyon hasonlít az emberi járásra, ugyanazokat az izomcsoportokat, ugyanolyan ritmusosan hozza működésbe (Biery, 1985, id. Granger és Kogan, 2000). Ugyanakkor a ló nagy méreténél fogva sok más pozitív hatást is képes előidézni: önbizalom és kompetencianövelő egy jó lovas-teljesítmény elérése, hiszen még a teljesen egészséges emberek közül sem mindenki tud lovagolni, pláne tornagyakorlatokat bemutatni a ló hátán! A ló is rendkívül érzékeny állat, jól reagál a hátán ülő ember mozgására, bizonytalanságára, korrigálja a mozgást, segít, hogy a lovas le ne essen. Ló és lovasa között is nagyon szoros kötődés jöhet létre, az ember-állat kapcsolat minden előnyös hatását ki lehet használni. A lovas-terápiával ugyanakkor probléma, hogy a lovat méreténél fogva sem lehet bárhova bevinni, sőt, az ilyen terápiák általában a ló tartózkodási helyén történnek. Így meg kell oldani a szállítást, stb. Macska A macska tökéletes választás olyanok esetében, akik élettempójuknál, temperamentumuknál fogva a kevésbé intenzív interakciókat kedvelik. A macska nem követel állandó figyelmet, mint a kutya, viszont nagyon attraktív, kedves, bohókás állat. Nagyon felemelő érzés egy lassabb, nyugodtabb embernek a macska hálás dorombolását hallgatni. A macska is hálás a törődésért, lehet róla gondoskodni, ugyanakkor önállóbb is, ha kell, el tudja látni magát átmenetileg. Így megoldást jelenthet olyanoknak is, akik nem mindig képesek ellátni állataikat (betegeskedés, gyengeség, stb. miatt). Madarak, kis emlősök (pl. nyúl, tengeri malac), halak Ezeket az állatokat gyakrabban szokták intézményekbe betelepíteni, hiszen jól körülhatárolható helyen tarthatók, gondozásuk akár a személyzet vagy az intézmény lakói által is ellátható. Ugyanakkor ezek az állatok is reagálnak az ember gondoskodó viselkedésére. Kicsi gyerekek nagyon szeretik a nyulat, tengeri malacot, mert kicsik, puhák, nem fenyegetőek, mégis kedvesek és megnyugtatóak. A madarak kommunikálnak az emberekkel, sokan szeretik, ahogy a madarak valamilyen hanggal (esetleg emberi szavakkal papagájok, beszélő madarak ) reagálnak a kedveskedő beszédre. 33

35 Farm állatok Vannak olyan terápiás intézmények, ahol szándékosan természetes közegben lakhatnak az emberek. Feladataik vannak az állatok ellátásában és ugyanakkor kapcsolatba is lépnek velük. Gyakran a gondozás mellett az itt lakó emberek érzelmeiket, problémáikat is megosztják a háziállatokkal, melyek így többszörös jótékony hatást fejtenek ki. Az ilyen helyeken a kitűzött cél legtöbbször valamilyen készségtanítás illetve emberhez méltó életkörülmények biztosítása, hiszen a farmokon gyakran az egyébként önmagukat ellátni képtelen emberek is képesek hasznos munkát végezni, elfoglaltságot kapnak egész napra, így értelmesen élhetik életüket (Kay, 1990, id. Granger & Kogan, 2000) 13. Az ilyen farmokat gyakran értelmi fogyatékos, autista embereknek hozzák létre, de hasonló körülmények között működtetnek bentlakásos iskolákat problémás, nehezen kezelhető gyerekeknek is. A gyerekek magatartási problémái csökkennek és jobb eredményeket érnek el a tanulásban, ha a környezetükben állatok is vannak. Delfin A delfinek intelligenciájuk és különlegességük miatt kedvelt terápiás állatok, bár a tartásuk körülményei nehezen megvalósítható, ezért kevés helyen fellelhetőek. A delfinek terápiás hatásához hozzáadódik az életközegük, a víz jótékony hatása is. Nathanson és munkatársai delfinek bevonásával végzett terápiákat hasonlítottak össze hagyományos terápiákkal. Azt találták, hogy a delfinekkel végzett foglalkozások növelik az emberek motiváltságát, a szándékos figyelem időtartamát, javítják a nagymozgásokat és finommotorikát, serkentik a beszédet, kommunikációt (Nathanson és mtsai, 1997, id. Granger & Kogan, 2000). A delfin-terápiák leglátványosabb változásokat a súlyos fogyatékossággal rendelkező gyerekeknél mutattak, ahol rövid idő alatt a működés minőségi változása következett be. A kutya társas készségei Munkáimban rendszeresen érvelek amellett, hogy a kutya-asszisztált terápia egy külön tárgyalandó terület, nem összevonható a különböző fajú terápiás állatok használatát igénybe vevő terápiák vizsgálata és hattérmechanizmusainak értelmezése, ezért szeretnék egy kicsit részletesebb alfejezetet szánni a kutya, mint terápiás állat sajátosságainak bemutatására. A társállatok között is kiemelt szerepet játszik a kutya. A pozitív élettani, 13 A Bittersweet Farm autista felnőttek számára készült és működik. 34

36 egészségügyi, lelki és társas hatások tanulmányozására vonatkozó vizsgálatok jelentős része a kutya-ember kapcsolat hatásairól szól. Annak, hogy a kutya ilyen speciális szerepet foglal el az emberek életében, számos oka is van. A kutyatartás nem csak az ember oldaláról egy különleges kapcsolat. A kutyák is rendelkeznek olyan speciális tulajdonságokkal, amik alkalmassá teszik őket arra, hogy együtt éljenek az emberrel és kötődés alakulhasson ki közöttük. A kutya volt talán az első állat, amit az ember háziasított. Modern kutatások szerint a kutya már társa volt a hordában élő ősembernek is. Körülbelül 130,000 évvel ezelőtt kezdhette el az ember háziasítani a farkast, ami akkor az északi félteke legintelligensebb csoportban vadászó faja volt (Csányi, 2000). Ekkor jelentek meg itt az emberi csoportok, akikkel való együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult mindkét faj számára. Ez viszont azt is jelenti, hogy már ilyen hosszú ideje szelektálódott a farkas-kutya az emberrel való együttélésre, így az evolúció folyamán nagyon sok olyan tulajdonságra tett szert a kutya, ami az állatvilágban egyedülállóan az ember tulajdonsága (volt). Ezeknek a készségeknek a megjelenése a kutyánál megkönnyíti az együttélést és az alkalmazkodást a legkülönfélébb emberi környezetekhez. És talán nem utolsó sorban, ezért is tud olyan különleges kapcsolat kialakulni ember és kutya között. A kutya képes kommunikálni az emberrel, érzékeny az emberi jelzésekre, olvassa az ember mimikáját, érti a kommunikáció alapszabályait. Nagyon sok mindent megért az emberi beszédből is és még többet a kommunikáció egyéb csatornáiból. Ráadásul a kutyák képesek információt közölni az emberekkel, tehát az emberrel való kommunikációjuk kétirányú. Csányi és munkatársai (2000) kísérletileg vizsgálták, hogy a kutyák képesek e gazdájuknak egy elrejtett tárgy helyét megmutatni. Másik kísérletükben vizsgálták azt is, hogy az ember milyen jelzéseire érzékenyek a kutyák. Kiderült, hogy a kutyák jól tudják használni az ember mutatásából, törzs és fejmozdulataiból származó jelzéseket, de kis gyakorlás után képesek a tekintet irányát is figyelembe venni. Az ember felé irányuló kommunikációjukban a kutyák oda-vissza ugrálnak a gazda és a célpont között, és a tekintetük oda-vissza irányításával próbálják az ember figyelmét is a kívánt tárgyra irányítani. Ezekkel a kommunikációs készségekkel a kutyák az emberéhez nagyon hasonló eszközökkel képesek kommunikálni, ami nagy mértékben segíti az együttműködést. Ez a tulajdonság segíti abban pl. a terápiás kutyákat, hogy megfelelően reagáljanak a meglátogatott emberekre, gyakran a kutyák pontosan tudják, milyen viszonyt vár el tőlük az elesett ember (képesek felmérni a másik fél számára elfogadható távolságot tudják, kinek kell megnyalni az arcát és ki az, aki mellé 35

37 inkább csak oda kell ülni). A kutya rendelkezik tudat-elmélettel, képes felismerni, hogy az ember fejében más tudás van, mint az övében és ezzel az információval élni is tud. A gyerekek elmeállapot tulajdonításának vizsgálatában használt feladathoz hasonló helyzetben vizsgálták (Csányi, 2000) a kutyákat is. A kísérlet arra irányult, hogy a kutyák képesek e figyelembe venni, hogy a gazdájuk milyen információknak van birtokában. Egy jutalom megszerzéséhez szükség volt egy bot használatára. A kutyák meg tudták mutatni az embernek, hogy hol van a jutalom, a kísérlet ezután kezdődött. Amikor a segítő botot a gazda tudta nélkül a kutyák jelenlétében más helyre dugták, a kutyák először a bot helyét mutatták meg a gazdának, csak ezután irányították tekintetüket az elrejtett céltárgy felé. Ugyanakkor ha a gazda jelenlétében helyezték át a botot, a kutyák nem segítettek az új hely megkeresésében, pedig a gazda először a rossz helyen kereste. Ez a tulajdonság olyannyira alapvető az emberi kapcsolatteremtésben, hogy ha ez sérül mint pl. az autizmus kórképében (más készségek mellett) a kapcsolatteremtés szinte lehetetlenné válik. Ugyanakkor ez a képesség lehetővé teszi a jó együttműködést, hiszen nem kell redundáns információkkal törődni, viszont a kutya képes gazdáját olyan információval ellátni, amit az ember egyébként nem tudna. A kutyának van szabálytudata és képes szokásokat, rituálékat kialakítani, csakúgy, mint az ember. A szabályrendszerek elsajátítása nagyon fontos abban, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal tudjanak együtt élni az egyedek. Ennek vizsgálatára végeztek etológusok kísérletet, amiben a kutyák szabálykövetését vizsgálták (Csányi, 2000). A kísérletben 3 paraván mögé dugtak el labdát először úgy, hogy azt valóban ott lehetett megkeresni, majd a kísérletvezető jól láthatóan a zsebébe dugta a labdát, és ezután indult el a labdát eldugni. A kutyák több mint hetven százaléka akkor is eljátszotta a keresést, mikor pontosan tudta, hogy a labda a kísérletvezető zsebében van! Ez a képesség is segíti a kutyákat abban, hogy könnyen megtanulják a legkülönfélébb emberi szokásokat, beilleszkedjenek az emberi közösségekbe, képesek legyenek tolerálni a legkülönfélébb körülményeket élnek kutyák lakásban, udvarban, kocsiban, telken, stb. A lakásban élő kutyák megtanulják az ember családi életének legbonyolultabb szabályait is (egészen addig, hogy pontosan tudják, kitől lehet kunyerálni az asztalnál és milyen viselkedés engedhető meg vendégek jelenlétében), míg a szabadban élő kutyák egész másmilyen határokat képesek szem előtt tartani. A kutya, egyedülállóan az állatvilágban, képes olyan társas kapcsolatot kialakítani az emberrel, ahol a dominancia-viszonyok nem állandók: egyazon kapcsolaton belül az 36

38 irányítás átadódik hol egyik, hol másik fél javára. Ez a tulajdonság gyakran megfigyelhető valamilyen cél érdekében együttműködő vagy problémamegoldó embercsoportoknál. Ugyanez a tulajdonság teszi lehetővé a segítő kutyák munkáját, hiszen ott is folyamatos dominancia-váltásokra van szükség a jól képzett vakvezető kutya képes felülbírálni gazdája döntését, ha ő olyan információk birtokában van, amit gazdája nem tudhat (pl. valamilyen akadály került a szokásos útvonal egyébként akadálymentes részére). A vakvezető kutya - ember párosok döntéshelyzeteinek videós elemzéséből (Naderi és mtsai, 2000, id. Csányi, 2000) kiderült, hogy az igazán jól működő, összeszokott emberkutya párosok döntéshelyzetben gyakran váltogatják az irányítást. A párosok eltérő mértékben osztották meg a döntés jogát, de minden párosra jellemző volt, hogy gördülékenyen váltogatták a vezető szerepet. Állatasszisztált terápiákkal kapcsolatos kutatási eredmények Az állat jelenlétének számos fizikai és pszichés hatása van a terápiás csoportban résztvevőkre. Ezek közül talán a legfontosabb az állatok stresszkezelésben, szorongásoldásban betöltött szerepe. Érzelmileg megterhelő állapotok kezelésére spontán alkalmazzák az állat nyugtató hatását (Barker és mtsai, 2010; Friedmann és mtsai, 2000). A pozitív ember-állat interakciók hatással vannak a pszichofiziológiai egészségre is (Odendaal, 2000). Az állat másik nagyon jelentős hatása a gyerekek motivációjának növelése (pl. a nehezebb, unalmasabb gyakorlatok végrehajtásához). Az állat pozitív hatást fejt ki továbbá a figyelem fenntartására, valamint az agresszív megnyilvánulások csökkentésére (Babos és mtsai, 2002). Berget és mtsai (2008) módszertanilag jól tervezett vizsgálatában pszichiátriai zavarokkal küzdő felnőttek 12 hetes farm-állat intervencióban részesültek. A vizsgálatban nagy mintán (n: 60), randomizált kontrollcsoportos utánkövetéses mérésekkel dolgoztak. A résztvevők 2/3-a vett részt az intervencióban, a maradék 1/3 alkotta a kontrollcsoportot. A vizsgálati személyek önhatékonyságában, megküzdési képességeiben volt javulás tapasztalható a beavatkozás hatására. Antonioli és Reveley (2005) delfin terápiát végzett depressziós betegekkel. Az egyszeresen vak, randomizált kontroll vizsgálatot 30 fővel végezték, akik 2 hétig minden nap kapcsolatba léptek a delfinnel. A kontroll csoport ugyanennyi időt töltött szintén vizi tevékenységgel, csak delfinek nélkül. A delfinterápia sikeresen enyhítette a résztvevők depressziós tüneteit. 37

39 Kórházban tartózkodó gyermekek részére adott állatasszisztált intervenciókat vizsgáló metaanalízise (Kaminski és mtsai, 2002) azt az eredményt adta, hogy a résztvevő gyermekek jobban bevonódtak és kommunikatívabbak lettek mindenfajta pszichoterápiás és orvosi kezelésekben is, így növelve a hagyományos kezelések hatékonyságát. Állatasszisztált terápia lehetőségei gyerekekkel A pszichológus, mint szakember, állatasszisztált terápia keretében tudja valamely pszichoterápiás céllal segítőként használni az állatot. Több különböző pszichoterápiás elméleti keretben is alkalmazható az állatasszisztált terápia (Chandler, 2012). A szakirodalomban pozitív eredményekről számolnak be különböző betegcsoportok esetében és különböző problématerületeken is (Nimer és Lundahl, 2007). A 111 állatasszisztált terápiáról szóló publikációt elemző metaanalízisben a legjelentősebb pozitív eredményeket az egészségügyi jóllét, a viselkedéses változások és az autizmus spektrum tüneteinek csökkenése területén találták. Érdekes módon a következetesen legjobban és legérzékenyebben reagáló életkori csoport a fiatal gyermekek korosztálya volt. Számos tanulmány bizonyította, hogy problémás gyerekekkel nagyon jól lehet dolgozni az állatok bevonásával. Osztályterembe bevitt állatok serkentik a tanulási folyamatokat, jó hatással vannak az osztályban uralkodó hangulatra (Kaye, 1984). A légkör nyugodtabb, az egyébként viselkedési problémákkal küzdő gyerekek magatartása is mérséklődik az állatokkal való bánás hatására. Az állatok érintése, a simogatás önmagában nyugtató hatású, oldja a stressz által keltett feszültséget. Az állatok kiszámítható és feltétel nélküli szeretete pozitív érzéseket aktivál a gyerekekben, csökkenti a csoportban előforduló agressziót. A hátrányos családi környezetből kikerülő gyerekek megtanulják a gyöngédséget, törődést, melyet először az állat felé mutatnak, de ez az attitűd később kihat az interperszonális kapcsolataikra is (Melson és Fine, 2010). Az állat hagyja magát szeretni és viszont is szeret. Az emlősállatok (pl. kutya, macska, ló, delfin) még ki is provokálják a gyermek érzelmi megnyilvánulásait akkor is, ha az illető nem is figyel oda rájuk. A mindenféle elvárások nélküli spontán szeretetmegnyilvánulások sokat jelentenek a gyerekek, különösen az érzelmileg sérült gyerekek számára. Dismuke (1984) lovasterápiát alkalmazott közepes-súlyos tanulási zavaros, beszédproblémás gyerekeknél. A vizsgálatban 26 gyerek vett részt, közülük 15 vett részt a lovas fejlesztésben, 11 hagyományos beszédfejlesztésben részesült. Minden mutató 38

40 mentén jobb eredményt értek el a lovasterápiában részt vett gyerekek, mint a másik csoport tagjai 14. A legtöbb érzelmileg és/vagy értelmileg sérült gyermeknek a fejlődés egészen korai stádiumában vannak már lemaradásai. Kognitív fejlesztésben, beszédfejlesztésben szintén jó hatásfokkal használnak állatokat. A szenzomotoros fejlődés (Piaget, 1968) megalapozza az összes kognitív funkciót, melyet a gyerekek a fejlődés további szakaszaiban szereznek meg. A beszédfejlődés már akkor elkezdődik, mikor a csecsemő megtanulja a gondozója nem-verbális jelzéseit felismerni, mikor elkezdi használni a mimikáját, a mutatást kommunikációs szándékból, az érzelmei és megfigyelései kifejezésére. A később beszédproblémákat mutató gyerekeknél a beszédelsajátítási folyamat újraalapozása korrigálhatja a nagyobb hibákat. A beszédtanításban az állatokat motiváló erőként alkalmazzák elsődlegesen. Sokkal nagyobb motiváló erő azért megtanulni néhány hang pontosabb kiejtését, hogy azt a kutya megértse és végrehajtsa a parancsot, mint idegen felnőtt személyek (pl. a "logopédus néni") kedvéért gyakorolni a hangzókat. És micsoda sikerélmény, mikor sikerül végrehajtani egy trükköt! Az állattal való foglalkozás folyamán természetesen, a helyzetből magából adódóan merül fel a gyerekben az elvárás saját beszédjavulása iránt. Az állatokkal végzett gyakorlatok alatt fejlődik a gyerek motoros koordinációja is (Granados és Agís, 2011), ami nem csak a nagymozgásokban nyilvánul meg, hanem a szem-kéz koordinációra, a finommotorikára is kifejti jótékony hatását ( 2001). Az izmok nagyobb kontrollja segíti a beszédszervek pontosabb irányítását is, ami fizikailag javítja a beszédprodukciót. A magatartáskontrollban is nagy szerepe van már a korai mozgáskoordinációs tevékenységeknek. A gyerek így tapasztalja meg, hogy ura saját cselekedeteinek, hogy ő is elő tud idézni dolgokat és szabályozni tudja a saját mozgását. Állatokat gyakran használnak a nagyobb önkontroll, felelősségérzet kialakítására (Serpell, 2000). Ugyanezeknek a jelenségeknek van szerepe az énfejlődésben is, az éntudat alakulásában (Marton, 1970). Az én, mint ágens megélése egy alapvető aspektusa az énképnek (Allport, 1997). A gyerek a világ tárgyaival és más élőlényekkel kapcsolatba lépve tapasztalja meg saját magát, kap visszajelzést és szerzi meg az életben való aktív tevékenykedéshez szükséges kompetenciakészségeket és önbizalmat. Ha ez sérül, ezen a területen is lehet későbbi korrektív élményeket biztosítani, ahol megint sokat tud segíteni 14 A gyerekek 12 héten keresztül heti háromszor egy órás foglalkozásokon vettek részt. A két csoport ugyanolyan fejlesztésben részesült, különbség csak a terápiás környezetben volt. 39

41 egy állat. Egy kicsi, mások által el nem ismert gyermeknek micsoda önbizalmat adhat, hogy képes irányítani egy másik élőlényt, aki ráadásul nagy és erős. Egy nagytestű kutya is végrehajtja minden parancsát egy kicsi gyereknek is, és óriásnak érezheti magát egy gyerek egy magabiztos ló hátán. Az állatterápiák sok vesztibuláris ingerlést adhatnak a gyerekeknek, így az idegrendszer fejlődésére is pozitív hatással vannak, és fejlesztik a kognitív képességeket is (Granados és Agís, 2011). Douglas (id. Kulcsár, ) szerint a hiperaktivitás további jellemzője a késleltetési képesség alulfejlettsége, valamint a kognitív teljesítményre jellemző a verbálisnál alacsonyabb performációs intelligencia kvóciens (PQ<VQ). Ez szintén azt sugallja, hogy a performációs intelligencia területén érdemes fejleszteni, melyben a szenzoros stimuláció és motoros koordináció növelése fontos. Ezt az állatok segítségével feladattudat nélkül, az állat szeretetétől motiválva lehet végrehajtani. Myers (1996) vizsgálatának tárgya egy 25 fős óvodás csoport volt, akiket egy éven keresztül megfigyelt és videóra rögzített. A csoportnak voltak saját állatai: egy béka, egy tengeri malac, és két galamb. Belátogató állatok is segítették a csoport munkáját. A vizsgálat a gyerek-állat interakciók nem-verbális jelenségeire fókuszált. Ebben a vizsgálatban azt tapasztalták, hogy az állat vitalitása megemeli a vele foglalkozó emberek arousal szintjét is. Ez megnyilvánulhat fokozott élettempóban is olyan gyerekeknél, akik visszahúzódók, keveset kezdeményeznek, illetve a hiperaktív gyerekeknél az állattal való foglalkozás kiváltja a mozgás folyamatos stimuláns hatását, így ez a tevékenység tovább le tudja kötni a gyerek figyelmét, még akkor is, ha nem mozog sokat közben. Az állatok figyelem-megkötő hatása hozzájárul a stressz és szorongáscsökkentéshez is (Hansen és mtsai, 1999). A hiperaktív gyerekek kontrollfunkcióik hiányosságai miatt problémákkal küszködnek a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása területén is. Interaktív képességeket is tud fejleszteni az állatasszisztált terápia. A gyerekek eleve olyan képességekkel születnek, melyek lehetővé teszik, hogy interakcióba lépjenek környezetükkel, és ezt a viselkedést a társas kulcsingerek aktiválják. A kutya is rendelkezik ilyen kulcsingerekkel, így stimulálja a gyerekek interaktív képességeit (Myers, 1996). A kutyával való interakciókban a gyerekek megtanulnak sok olyan szociális szabályt, melyeket a társaikkal való interakcióban nem tudtak használni. Megtanulják, hogyan lehet kapcsolatba lépni valakivel, hogyan lehet odafigyelni a másik jelzéseire mindezt úgy, hogy ha hibáznak, nem rontottak el vele egy kapcsolatot, nem sértődik meg a másik, nem 40

42 emlegeti fel és nem mondja, hogy nem leszek a barátod! Az állat mindig ad lehetőséget a korrekcióra és könnyű kiengesztelni, újra felhívni a figyelmét. Az érzelmek nyitottabb kifejezése, a kutyához való gyöngédebb viszonyulás pozitív hatással van a társaikkal való kapcsolatokra is. Problémás gyerekeknél komoly gond az érzelmi sérülésen felül az önbecsülés, önértékelés sérülése. Robin és munkatársai (1984) 238 intézetben nevelkedő bántalmazott gyerek társállatokkal való kapcsolatát vizsgálták. Azt találták, hogy bántalmazott gyerekek számára gyakran az egyetlen szeretetkapcsolatot az állataik nyújtották. A bántalmazott gyerekek körében jóval nagyobb százalékban fordult elő az önálló felelősségvállalás az állatért (sokkal többször látták el ők egyedül az állatok szükségleteit, mint normál családokban élő gyerekek, ahol gyakoribb volt a felelősség valamelyik másik családtaggal való megosztása). Az állatok képesek voltak ezeknek a bántalmazott gyerekeknek is szeretet nyújtani, ami felbecsülhetetlen értékű. A társas összehasonlítások a teljesítmény alapján történnek, ami a tanulási zavaros vagy hiperaktív gyerekek számára nem kedvező. Ha nem találnak más aspektust, ami alapján ezek a gyerekek is megkapják a társadalmi elismerést, akkor a problémáikhoz könnyen társulhatnak magatartási zavarok is, ami mögött önértékelési zavarok is állhatnak. Az önértékelésben sokat segít egyrészt az állattal való foglalkozás során megélt kompetencia, a feltétel nélküli szeretet, amit az állat nyújt. Másrészt azonban nem elhanyagolható az állatokkal való foglalkozás szociális interakciókat serkentő hatása sem: a társak nagyobb érdeklődést mutatnak az állattulajdonos vagy állatokkal foglalkozó gyerekek iránt, ez a téma nyilvánvaló lehetőséget nyújt a kapcsolatteremtésre, beszélgetésre. Nagy nehézséget jelenthet a gyerekek terápiájában a megfelelő bizalmi kapcsolat kialakítása a pszichológus és a gyermek között. Ez sokszor alapvető kommunikációs nehézségekben nyilvánul meg. Ezen a területen kiemelkedő hasznosságú lehet egy állat ( 2001). A szorongó gyerekkel beszélgetést lehet kezdeményezni a jelenlévő állatról, aki ekkorra már esetleg nyitott a gyermek felé és kapcsolatba lépett vele (Chandler, 2012). A kapcsolat tehát először az állattal jön létre, mert vele könnyebb lehet a gyerek számára, mivel nem támaszt követelményeket, nem rendelkezik előítéletekkel, barátságos, nem vesz fel szemkontaktust, nem okoz teljesítményszorongást stb. Meglehet, hogy a gyermek először az állattal osztja meg a számára traumatikus élményeket. Ha a bizalomra épülő kontaktus az állattal megvan, a terapeuta már könnyebb helyzetben van. Az állat hídszerepet tölt be a felnőtt és a gyerek között, az állat iránti bizalom és pozitív attitűd áttevődik a pszichológusra. 41

43 Egy állat jelenléte kevésbé veszélyeztetőnek tünteti fel a környezetet, az állattulajdonosokat pozitívabban ítélik meg az emberek, mint az állatot nem tartókat, így azt a terapeutát is pozitívabban értékelik, aki megosztja állatát a klienseivel (Serpell, 2004). Ez a pozitív hozzáállás tovább erősödik az állatokkal való aktív interakció után. Második lépcsőként az állat témát adhat a terápiához; könnyebb az állattal való kapcsolatról a családi viszonylatokra rátérni. Az állatok nagyon jó projekciós felületet nyújtanak, a gyerekek könnyen azonosulnak velük, ugyanakkor biztonságosabbnak érzik pl. állatbábokkal eljátszani a bennük zajló konfliktusokat, mint akár beszélni róla, akár embereket ábrázoló figurákkal megjeleníteni ezt. Egyéb területeken is előnyöket jelent az állat bevonása a terápiás munkába. Komoly motivációs erőt képviselhet, a gyerek sokkal szívesebben jár el esetleg a rendelőbe, ha ott a számára kedvessé lett állattal találkozhat (jutalomértékű az állattal való kapcsolat). A gyermek terápiás állattal való kapcsolata egy speciális kapcsolat, mivel nem támaszt megterhelő követelményeket, közvetlenül is szorongáscsökkentő hatású, így összeadódnak a pszichoterápiás hatások. Az állattal való pozitív kapcsolat, a vele való bánásmód elsajátítása növeli a gyerek önértékelését, kompetenciaérzését. Ennek hatása különösen az olyan állatoknál jelentkezik, mint a ló (lovagolni komoly tanulási folyamat során válik képessé az ember) vagy a kutya (amelynek a parancsszavakra való engedelmessége az énhatékonyság érzésének alapja). A kutyával való interakció fejleszti a társas készségeket (Lubbe és Scholtz, 2013) és a proszociális viselkedés növekedéséhez vezet (Tissen és mtsai, 2007). Az önkifejezést, a nyíltabb érzelmi kommunikációt, a spontán megnyilvánulásokat is serkenti az állatasszisztált terápia. Delfinek spontán viselkedéses megnyilvánulásokat stimulálnak autista gyerekeknél is (Smith, 1984). Ugyanígy serkentik az ilyen viselkedést más állatok is. Néhány állatfaj (kutya, macska, ló, delfin stb.) a terápia tevékeny részébe is bevonható. Gyakorlóterepet nyújt az állattal való érzelmi viselkedés, interakció az emberekkel való kapcsolatkialakításra. Az állatokat egészen aktív módon is be lehet építeni a terápiás folyamatba. Az állatokkal, különösen a megfelelően képzett kutyákkal végrehajthatók a legkülönbözőbb feladatok is, mely esetekben az állatasszisztált terápia nem csak a simogatás által kiváltott hatásokra, hanem a gyakorlatok fejlesztő hatására is építenek. A fejlesztés módszerét minden esetben az aktuális területekhez kell igazítani, ugyanakkor az állat a fentiekben 42

44 tárgyalt okokból kifolyólag rengeteg pluszt ad az amúgy is hatékony terápiához. A Green Chimneys alapítvány létrehozott egy farmot, ahol különböző problémákkal küszködő gyerekeket kezelnek eklektikus terápiás módszerekkel. A hely lényege, hogy a gyerekek folyamatosan részt vesznek a farm életében és az állatokkal való kapcsolatuk szinte állandó az élet minden területén. Ross és munkatársai (1984) megvizsgálták, hogy az érzelmi problémákkal küzdő gyerekek könnyebben alakítanak ki kapcsolatot az állatokkal, mint akár a társaikkal, akár a felnőttekkel. Ez fontos segítség lehet az ilyen nehezen hozzáférhető gyerekekkel való terápiás kapcsolat (raport) kialakításában. 43

45 AZ EMBER-ÁLLAT KAPCSOLAT EGÉSZSÉGJAVÍTÓ HATÁSÁNAK HÁTTERÉBEN ÁLLÓ MAGYARÁZÓ ELMÉLETEK A különböző elméleti keretek alapvetően háromféleképpen magyarázzák az ember-állat kapcsolat egészségre való pozitív hatásának hátterében álló mechanizmusokat. Az egyik megközelítés szerint direkt oksági viszonyt találhatunk az egészségjavulás és az emberállat kapcsolat között, melynek hatótényezője akár önmagában a kapcsolat maga, akár valamilyen fiziológiai hatásokon keresztül érvényesülő előny. Másik lehetőség, hogy az ember-állat kapcsolat folyamán jelentkező valamilyen indirekt hatás serkenti az emberember interakciókat és ezáltal javítja az egészséget. Harmadik lehetőség, hogy valamilyen független faktor befolyásolja a társállattartást és az egészséget egyaránt. Ilyen magyarázatok például az állattal való interakció stressz-bufferelő hatása, aki kritikamentes társas támogatást nyújt (a társas támogatás elméleti keret magyarázatában), vagy a klasszikus kondicionálás jelenségén keresztül az állat jelenlétéhez kondicionálódik egy mélyebb relaxáltabb állapot (Virués-Ortega és Buela-Casal, 2006). Magyarázó tényező lehet az oxitocin rendszer aktivációja, amely a pozitív kapcsolatok szenzoros stimulációjának következtében jön létre és mediálja a hatások jelentős részét, mint a társas interakciók elősegítése, stressz csökkentés és fájdalom küszöb emelkedése (Beetz és mtsai, 2012b) (kötődéselméleti megközelítés). Az alábbiakban a főbb elméleti kereteket szeretném felvázolni. Az állatok pozitív hatásának hátterében több elméleti keret lehetőségét vetik fel a szakirodalomban (Geist, 2011). Leggyakoribb a biofília hipotézis (Wilson, 1984, id.: O Haire, 2010), a társas támogatás elméleti kerete (Bryant, 2008, in: Melson és Fine, 2010), valamint a kötődéselméleti perspektíva (Zilcha-Mano és mtsai, 2011). Biofília hipotézis Biofília hipotézis feltételezése, hogy az emberek veleszületetten vonzódnak az állatokhoz és a természet más élőlényeihez (Wilson, 1984, id.: O Haire, 2010). Edward Wilson megfogalmazásában ez a mi belső tendenciánk, hogy az életre és az élet-szerű folyamatokra fókuszáljunk. A hipotézis szerint ez a sajátosság evolúciós előnyökkel járt, mivel az állatokra szánt figyelem segít a környezet történéseit jobban észlelni, az állatok környezeti biztonság, illetve veszélyjelzőként funkcionálnak, így segítve az ember túlélését. A mai urbanizált világban a társállatok tartása a természettel való kapcsolat egy formája, mely jelenleg is konkrét egészségi előnyökkel jár (Friedmann és mtsai, 2010). A más élőlények iránti affinitás a túlélés egyik eszköze (Kahn, 1997; Omert, 2009; 44

46 Wilson, 1984) Az ember természethez fűződő függősége nem pusztán fizikai függőség, hanem esztétikai, intellektuális, kognitív és spirituális kielégülés is. Ezt a hipotézist széleskörűen alkalmazták, például a természettel való kapcsolatba lépés egészségügyi előnyeinek magyarázására (Maller, 2009), vagy az állatkerti látogatások örömének magyarázatára (Fraser és mtsai, 2007) Fiatal gyerekek kapcsolódni tudnak az állatok sérülékenységéhez, könnyen megértik és azonosulnak azzal az állapottal, ahogyan az állatoknak is másokra kell támaszkodniuk a túléléshez (Melson, 2001). Társas támogatás elmélet A társas támogatás fontosságát hangsúlyozó elméletek szerint a társállatokkal való kapcsolat a támogatás szempontjából hasonló szerepet tölthet be, mint az interperszonális kapcsolatok (Bryant, 2008, in: Melson és Fine, 2010). Kutya jelenlétében megnő a más emberekkel való szociális interakciók száma (McNicholas és Collis, 2000), az állat jelenléte növeli a komfortérzetet és facilitálja a pozitív társas kimenetelt. Így az állatok indirekt módon a megnövekedett szociális interakciókon keresztül is növelik a személyek társas támogatottság érzését. Gyakorta antropomorfizáljuk az állatokat, mivel társas támogatást tudnak nyújtani (Serpell, 2004), segítenek kapcsolatban maradni (Welsh, 2009) és hozzájárulnak a jóllét érzéséhez (Omert, 2009), ezért az emberek hajlamosak emberi személyiséget, érzelmeket és intenciókat tulajdonítani a kutyáknak (DeLoache és mtsai 2011; Myers, 2006). Etológiai kutatások bizonyítják, hogy az ember-kutya kapcsolat mindkét irányból különleges, előhúrozott kapcsolatnak számít, nem csak a kutya rendelkezik olyan különleges sajátosságokkal, melyek alkalmassá teszik őt az emberrel való különleges kapcsolatra, de az emberek is veleszületetten érzékenyek a kutyák jelzéseire. Egy vizsgálat szerint a minden előképzettséget és tapasztalatot nélkülöző emberek is képesek a kutyák ugatását szándék szerint elkülöníteni pusztán hang alapján, minden szituációs információ nélkül is (Pongrácz és mtsai, 2005; Pongrácz és mtsai, 2014). Mindez azt jelenti, hogy nem pusztán projekciós alapon tételezik fel az emberek az intencionalitást kutyáik cselekedetei mögött, hanem valódi kölcsönös kommunikáció zajlik a két fél között. A kutyákat különösen becsülik az emberek a lojalitásuk miatt, válaszkészségük miatt, és az érzelmek kimutatásának képessége miatt (Udell, Dorey és Wynne, 2010). Fiatal gyerekek hajlamosak állatokra támaszkodni folyamatos társaság igényének 45

47 kielégítése végett azokban az esetekben, amikor az emberi társas támogatás nem elérhető időlegesen vagy tartósan (Endenburg és van Lith, 2011). Szelf elmélet Az állatokkal való törődés, gondozás hozzájárul az én-fogalom fejlődéséhez. Az állatokkal való interakcióban nyert tapasztalatok segítenek az ént aktív ágensként megélni, aki alakítja a másikkal való kapcsolatát. Az állattal való interakcióban nem fontosak az egyén hiányosságai, így kiegyensúlyozott kapcsolat tud kialakulni, ami egészebbé teheti az énkép hiányosságokkal kapcsolatos részeit. Az állattal való kapcsolatban szintén megjelenik az egymás iránti tisztelet fontossága (Brown, 2011). Fiatal gyermekek kötődése a társállatokhoz lehetővé teszi, hogy részt vegyenek egy stabil, szorongásmentes, bölcs, hatalmas, védelmező és nyugodt kapcsolatban (Brown, 2004). A kutyák eleget tesznek a humanisztikus pszichológia feltétlen elfogadást hangsúlyozó kapcsolati kitételének: nem kritizálnak, nem utasítanak el, bármiféle teljesítmény és elvárás nélkül lépnek elfogulatlan interakcióba a személlyel. Kötődéselmélet A kötődéselméleti perspektíva további, neurális szintig lebontható magyarázatokkal szolgál az állatokkal való interakciók pozitív hatására vonatkozólag (Zilcha-Mano és mtsai 2011; Geist, 2011). Ezen elmélet szerint a társállatok egyedi sajátosságaikat megtartva - hasonló kötődési jellegzetességekkel és szerepkörrel bírhatnak, mint a humán kötődési személyek. A kötődéselmélet felvetéseire alapozva (Bowlby, 1988) a szignifikáns másokkal való társas interakciók az én és mások tudatos és tudattalan mentális reprezentációinak formájában tárolódik az emberben. Ezek a belső munkamodellek befolyásolják az érzelemszabályozást, a stresszel való megküzdési stratégiákat és a közeli kapcsolatokban megnyilvánuló viselkedéseket az egész élet folyamán. Bár ezeknek a mentális reprezentációknak a magját az elsődleges gondozóval kialakított kötődési kapcsolat interakciói formálják gyermekkorban, Bowlby szerint a teljes élet folyamán későbbi pontokon megjelenő emlékezetes másokkal való interakciók befolyásolhatják, módosíthatják egy személy belső munkamodelljeit. A kötődéselmélet feltevéseire alapozva (Bowlby, 1973, 1980, 1982 in: Hámori, 2015) a szignifikáns másokkal való szociális interakciók internalizálódnak a szelf és a másik tudatos és tudattalan mentális reprezentációk formájában. Ebből következően a társállattal való kötődési kapcsolat képes lehet befolyásolni, pozitív irányban módosítani az érintett 46

48 személy belső munkamodelljeit, érzelemszabályozását, stresszel való megküzdését és a másokkal való viselkedését is. Számos szerző már igyekezett beépíteni a kötődéselméleti megközelítést az AAT működési mechanizmusainak magyarázatába (Zilcha-Mano és mtsai, 2011). Az elméleten belül azt állítják, hogy az állatok osztoznak a kötődési személyek főbb jellegzetességeiben és funkcióiban, mindamellett, hogy egyedi kötődési személynek számítanak. Mindezeknek a terápiás kapcsolat és munka szempontjából kiemelt jelentősége van, amit külön részben kicsit részletesebben is bemutatok a későbbiek folyamán. Kötődési kapcsolatok egyénekre gyakorolt hatásai A biztonságos kötődési kapcsolaton belül az anyával történő érzelmi kommunikációban ez a korai szocioemocionális tanulás beépül a gyermek énjébe abban a formában, hogy növekszik a kapacitása, hogy létrehozzon és fenntartsa az érzelmi biztonság állapotait. Ez az interakció az arckifejezések, testtartás, beszédtónus, fiziológiai változások, mozgástempó, és cselekvés kontextusában zajlik. Ezek a kötődési interakciók teszik lehetővé az arousal rendszer biológiai kontroll-rendszerének a létrejöttét és érését. A kötődési tranzakciókban a biztonságos anya folyamatosan szabályozza a baba változó arousal szintjeit és ezen keresztül az érzelmi állapotait ez egy diádikus érzelemszabályozási mechanizmus. A sikeres egyensúly fenntartásához szükséges egy gyors neurokémiai válasz és ennek a válasznak a megfelelő időpontban való befejezése. Megfigyeléses kutatások kimutatták, hogy ezekben az interakciókban az érintésnek kiemelt szerepe van, különösen stressz és félelem átélése esetén (Schore és Schore, 2010). Stern (1985) szerint a kötődési tapasztalatokat a gyermek feldolgozza és eltárolja, majd olyan implicit tudássá alakul, ami gesztusokon, arckifejezéseken, testtartáson, intonáción és nem-verbális kommunkációs jelzéseken alapul. A korai tapasztalatok befolyásolják a későbbi tapasztalatokat. A korai szülő-gyermek kötődés a prototípusává válik a későbbi kötődési kapcsolatoknak (Panksepp, 2009). Az emberek biológiailag előhúrozottak, hogy fizikai kapcsolatot keressenek és tartsanak fenn és érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki szelektív személyekkel, akik ismerőssé válnak és támaszkodnak rájuk, függenek tőlük pszichológiai és fizikai védelmezés szempontjából (Sable, 2013, 94.old.) Ezek a belső munkamodellek befolyásolják az érzelemszabályozást, stresszel való megküzdési stratégiákat és a közeli kapcsolatokban való viselkedést egész életen 47

49 keresztül. Bár a magja ezeknek a mentális reprezentációknak az elsődleges gondozóval való kötődési interakciók alatt formálódik gyermekkorban, Bowlby (1988) úgy gondolta, hogy a másokkal való emlékezetes interakciók egész életen keresztük képesek befolyásolni és módosítani a személy belső munkamodelljeit. Az emberi agy fejlődése tapasztalás-függő (Shaver, Mikulincer, 2004). Az elsődleges gondozóval való közös kötődési epizódok alatt begyűjtött tapasztalatok hozzájárulnak a csecsemő és későbbi személy stress-szabályozásához és érzelem szabályozásához. Ezek az ön-regulációs mechanizmusok alapvető szerepet játszanak a csecsemő egészsége és a későbbi pszichológiai jólléte szempontjából. A csecsemő korán fejlődő jobb agyféltekéje mély kapcsolatokat tart fenn a limbikus rendszerrel és az autonóm idegrendszerrel, amelyek dominánsak az emberi stresszválaszok irányításában, így a kötődési kapcsolat facilitálja a gyermek megküzdési kapacitásának kibontakozását. Az adaptív csecsemő egészséget úgy definiáljuk, mint a legkorábbi kifejeződését azoknak a rugalmas stratégiáknak, mellyel az emberi interakciókban felmerülő újdonságokkal és stresszel képes megküzdeni. Az érzések szabályozása az emberi fejlődés és motiváció központi rendezőelve. Damasio (1998) azt állította, hogy az érzelmek a legfelsőbb rendű direkt kifejeződései komplex organizmusok bioregulációjának, és a testi állapotok primordiális reprezentációi a fejlődés építőkövei. Ebből következően az érzelemszabályozás elengedhetetlen az agy adaptív funkciójához. Schore (2001) szerint alapvető események, melyek lehetővé teszik a szabályozó rendszerek kialakulását, az agy növekedési robbanásának (brain growth spurt) időtartama alatt történnek, ami egybeesik a korán fejlődő jobb félteke érési időszakával, ami domináns az emberi élet első három évében. A jobb agyfélteke centrálisan részt vesz a szocio-emocionális információ feldolgozásában, a kötődési funkciók facilitálásában, és a testi és érzelmi állapotok szabályozásában, valamint szintén ez a terület kontrollálja a vitális életfunkciókat, melyek biztosítják az egyed életben maradását és segítik a stresszel való aktív és passzív megküzdésben. Ezeknek az adaptív jobbféltekés szabályozó kapacitásnak az érése tapasztalat-függő, és ez a szükséges tapasztalat a csecsemő és az elsődleges gondozója között létrejött kötődési kapcsolaton belül történő eseményekbe van beágyazódva. Ez a fejlődési pszichoneurobiológiai modell közvetlen kapcsolatot feltételez a 48

50 biztonságos kötődés, a hatékony jobb agyféltekés szabályozó funkciók fejlődése és az adaptív csecsemő egészség között. A gondozó stressz szabályozó és elhangoló pszichobiológiai interakciói hatással vannak a csecsemő érésben levő megküzdő rendszerével, melyek szervezik a jobb limbikus összeköttetéseket. Az anyai gondoskodás szerepe, hogy programozza az utód stresszre adott viselkedéses válaszait. Az anyai gondoskodásnak akár olyan tartós hatása is lehet, mely genetikai módosulásokhoz vezethet, ezáltal továbbörökíthető a következő generációs leszármazottaknak is (patkány kísérletek). Kötődéselmélet relevanciáját alátámasztó elméleti megfontolások A kötődési viselkedés alapvető kritériumai a közelség keresés, szeparációnak való ellenállás, védelem elvárása és a kötődési személy biztonságos bázisként való használata: visszatérés az elsődleges gondozóhoz érzelmi tankolásra az exploráció folyamán. Mindezek a motívumok megjelennek az ember-kutya kapcsolatban is. További fontos tényező, hogy a kötődési kapcsolat kétirányú ember-kutya kapcsolat esetén is, nem csak az emberek, de a kutyák is képesek kötődési kapcsolatot kialakítani a tulajdonosukkal (Bradshaw, 2011; Miklósi és Topál, 2013) Az ember-állat kapcsolatok gyakran kielégítik a kötődési kapcsolat négy kritériumát: közelségkeresés, biztonságos fészek, biztonságos bázis és szeparációs distressz (Zilcha- Mano, Mikulincer és Shaver, 2011). Ők létrehoztak egy megbízható és valid Társállat Kötődési Kérdőívet (Pet Attachment Questionnaire (PAQ)), ami a kötődés két fő dimenzióját méri: kötődéssel kapcsolatos elkerülés és társállat kötődési szorongás. Közeli kapcsolatot találtak az emberek kötődési beállítódásaiban ember-társállat kapcsolatokban és ember-ember kapcsolatokban, bár a korreláció csak a biztonságos vagy bizonytalan kötődési stílusok között jelentek meg, a bizonytalan kötődés altípusai eltérhetnek az emberrel vagy társállattal való kötődési kapcsolatok között, ami arra utal, hogy az állatokkal való kötődési kapcsolat nem pusztán a leképeződése az emberekkel való általános kötődési mintázatnak, de rendelkeznek az ember-állat kapcsolat egyedi sajátosságaival is. Fiatal gyerekek kötődési kapcsolatot alakíthatnak ki társállatokkal (Melson, 2005), melynek erősségét alapvetően befolyásolja a kultúra és etnicitás, az állatok iránti érdeklődés és érzelmek, valamint a gyermek ismeretei az állatról, gondozásáról és az igényeire való válaszadásról (Melson, 1991). Minél kevesebb időt tölt a gyermek a szüleivel való interakcióval, annál nagyobb a valószínűsége, hogy kötődési kapcsolatot 49

51 létesít a családi kutyával (Bodsworth és Coleman, 2001). A gyermek és kutya közötti erős kapcsolat kialakulásának potenciálja nagyobb, mint bármely más faj esetében (Zasloff, 1996). Ennek hátterében több kutatás szerint is a feltétel nélküli elfogadás, szinte állandó elérhetőség és a jól működő biztonságos fészek funkciója áll (Beetz és mtsai 2012a, b; Sable, 2013). A kutyák gyermekek fejlődésében játszott szerepe nagyon fontos, és sok esetben protektív faktor lehet esetleges érzelmi sérülések esetén (Myers, 2006). További szerzők azt találták, hogy az érzelmi fejlődésben is nagy szerepe lehet egy társállatnak. Az állatok iránti nagyobb empátia kapcsolatban áll az emberek iránti nagyobb empátiával (Daly és Morton, 2009; Vizek-vidovic és mtsai, 2001). Ember-kutya kötődési kapcsolatok esetében is leírásra került a kötődési kapcsolatok tárgyalásokar kielemelt helyet betöltő oxitocin hormon fontos szerepe. Az oxitocin szint vltozásai hasonló mintázatot mutatnak ember-kutya kapcsolatokban, mint emberi kötődési kapcsolatokban. Az oxitocin szint megnövekszik, amikor egy személy interakcióba lép egy barátságos kutyával (Odendaal és Meintjes, 2003). Egy szeretett kutya puszta nézése/látványa is megemeli a tulajdonos oxitocin szintjét (Nagasawa és mtsai, 2009). Kötődéselmélet állatasszisztált terápiás implikációi Az a legérdekesebb a dologban, hogy az állatasszisztált terápia legtöbb esetben pontosan ezt a fajta segítséget használja az állat részéről. A kutya jelenléte segíthet csökkenteni a stresszt, segít fenntartani a figyelmet, segít a tanulásban különösen az implicit tanulásban, ami szintén egy jobbféltekés funkció mindezek elsődlegesen a jobb limbikus rendszerrel állnak kapcsolatban, aminek alapvető szerepe van a kötődési folyamat alakulásában. A terapeuta a személyiségével dolgozik kötődés alakul ki és a terápiás szövetség biztonságos bázisként szolgál a további elmélyüléseknek, vizsgálódásoknak és projekcióknak egyaránt. Néhány elméletalkotó azt gondolja, hogy a terapeuta célja az, hogy korrektív élményt nyújtson a problémás kapcsolatok tekintetében, ezáltal növelve a gyermek és felnőtt képességét arra, hogy újra tudja formálni a kapcsolatokról alkotott mentális reprezentációit és képes legyen a jövőben egészségesebb kapcsolati mintázatokat kialakítani. Ezek a korrektív kötődési történések segíthetnek újraszervezni a megfelelő agyi kapcsolatokat is, melyek érintettek az én-szabályozásban és a stresszel való megküzdésben. 50

52 Ebből következően úgy tűnik, hogy nem puszta véletlen egybeesés, hogy az AAT a koncentrált figyelem, az önszabályozás, a másokkal való kapcsolatba lépéshez szükséges társas készségek fejlesztésében, a nem-verbális kommunikáció harmonizálásában, és összességében az ijesztő helyzetekben fellépő stressz csökkentésében bizonyul a leghatékonyabbnak, ezáltal lehetővé téve az ijesztőbb múltbeli események, emlékek felidézését és átdolgozását. Eleve az állattal való kapcsolat módosíthatja a kóros kötődési sémát, alapot teremtve új kötődési kapcsolati mintázat kialakulásához más emberekkel is Már hosszabb múltja van a pervazív zavarokkal küzdő gyermekeknek tartott állatasszisztált terápiának is ez szintén nem véletlen egybeesés, hogy ezek a gyermekek ilyen jól reagálnak az állatokra. Azoknak, akiknek nehézséget okoz más emberek kommunikációs jelzéseinek értelmezése beleértve a nyelvi zavaros gyermekeket is az állat könnyebben mozgósítja a jobbféltekés kapacitásokat, beleértve a nem-verbális kommunikációt, önszabályozást is. Egy állat jelenléte kevésbé veszélyeztetőnek tünteti fel a környezetet, az állattulajdonosokat pozitívabban ítélik meg az emberek, mint az állatot nem tartókat, így azt a terapeutát is pozitívabban értékelik, aki megosztja állatát a klienseivel (Tuci, 1995). Ez a pozitív hozzáállás tovább erősödik az állatokkal való aktív interakció után. Második lépcsőként az állat témát adhat a terápiához; könnyebb az állattal való kapcsolatról a családi viszonylatokra rátérni. Az állatok nagyon jó projekciós felületet nyújtanak, a gyerekek könnyen azonosulnak velük, ugyanakkor biztonságosabbnak érzik pl. állatbábokkal eljátszani a bennük zajló konfliktusokat, mint akár beszélni róla, akár embereket ábrázoló figurákkal megjeleníteni ezt. Egyéb területeken is előnyöket jelent az állat bevonása a terápiás munkába. Komoly motivációs erőt képviselhet, a gyerek sokkal szívesebben jár el esetleg a rendelőbe, ha ott a számára kedvessé lett állattal találkozhat (jutalomértékű az állattal való kapcsolat). Ez speciális kapcsolat, mivel nem támaszt megterhelő követelményeket, közvetlenül is szorongáscsökkentő hatású. Az állattal való pozitív kapcsolat, a vele való bánásmód elsajátítása növeli a gyerek önértékelését, kompetenciaérzését. Ennek hatása különösen az olyan állatoknál jelentkezik, mint a ló (lovagolni komoly tanulási folyamat során válik képessé az ember), és a kutya (amelynek a parancsszavakra való engedelmessége az én-hatékonyság 51

53 érzésének alapja). Az önkifejezést, a nyíltabb érzelmi kommunikációt, a spontán megnyilvánulásokat is serkenti az állatasszisztált terápia. Delfinek spontán viselkedéses megnyilvánulásokat stimulálnak autista gyerekeknél is (Smith, 1984) 15. Ugyanígy serkentik az ilyen viselkedést más állatok is. Ugyanakkor néhány állatfaj (kutya, macska, ló, delfin stb.) a terápia tevékeny részébe is bevonható. Gyakorlóterepet nyújt az állattal való érzelmi viselkedés, interakció az emberekkel való kapcsolatkialakításra. Az állatokat egészen aktív módon is be lehet építeni a terápiás folyamatba. Az állatokkal, különösen a megfelelően képzett kutyákkal végrehajthatók a legkülönbözőbb feladatok is, mely esetekben az állat asszisztált terápia nem csak a simogatás által kiváltott hatásokra, hanem a gyakorlatok fejlesztő hatására is építenek. A fejlesztés módszerét minden esetben az aktuális területekhez kell igazítani, ugyanakkor az állat a fentiekben tárgyalt okokból kifolyólag rengeteg pluszt ad az amúgy is hatékony terápiához. 15 Esettanulmány. 52

54 VIZSGÁLAT RELEVANCIÁJÁT ALÁTÁMASZTÓ ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK Állatasszisztált terápiás foglalkozásoknak a korrekt, kontrollcsoporttal és beavatkozáson is áteső kontrollcsoporttal rendelkező hatékonyságvizsgálata nagyon ritka, kevés olyan vizsgálatot tudok idézni, ami megfelel a fenti feltételeknek. Nimer és Lundahl (2007) 49 állatasszisztált terápiáról szóló publikációt elemző metaanalízisében 12 tanulmány szerepel, melyben gyermekek alkották a vizsgálati populációt, és további négy, ahol serdülőkkel foglalkoztak. A 16 tanulmányból kilencben alkalmaztak kutyás intervenciót, a fent maradó vizsgálatok ló, macska és nyúl bevonásával készültek. A vizsgált tanulmányok közül csak 6 vont be kontrollcsoportot a vizsgálatba. A szerzők a legjelentősebb pozitív eredményeket az egészségügyi jóllét, a viselkedéses változások és az autizmus spektrum tüneteinek csökkenése területén találták. Érdekes módon a következetesen legjobban és legérzékenyebben reagáló életkori csoport a fiatal gyermekek korosztálya volt. További fontos eredmény, hogy a kutya bevonásával készült állatasszisztált terápiák hatékonysága jobban beigazolódott, mint a más állatfajokat használó módszereké. Kamioka és munkatársai (2014) ig tekintették át az állat-asszisztált terápiákra vonatkozó randomizált kontrollcsoportos hatékonyságvizsgálatokat és mindösszesen 11 tanulmányt találtak alkalmasnak az elemzésre. A 11 között vegyesen szerepel több állatfaj (kutya, ló, farm állatok, egyéb kisállatok), valamint többféle tevékenység, a pszichológus által vezetett csoportoktól kezdve az állat puszta jelenlétét változóként kezelő tanulmányokig. Marino (2015) meta-analízisében a 2005 utáni állatasszisztált terápiákról szóló tanulmányokat vizsgálta, és mindösszesen 28 publikált vizsgálat felelt meg a metaelemzéshez szükséges kritériumoknak. Ezek közül a tanulmányok közül 23 szólt valamilyen formában kutyát bevonó beavatkozásról, a többi vizsgálatban használtak kanárit, lovat, macskát, tengeri malacot és farm állatokat. A 28 áttekintett vizsgálat közül mindösszesen 10 tanulmányban használtak kontroll csoportot a hatások mérésekor, és a kontrollcsoportot használó tanulmányok közül csak 4 volt állat-asszisztált terápiás programot vizsgáló tanulmány. Ezek egyike sem szólt gyermekekről. A beavatkozás és nem beavatkozás mellett másféle beavatkozásban részesülő 53

55 kontrollcsoportot három vizsgálatban használtak. A gyermekek feladathelyzetben nyújtott irreleváns válaszadásainak arányát vizsgáló 3 csoporttal végzett vizsgálatban (kutya plüss kutya csak ember) pusztán a kutya jelenléte volt a beavatkozás lényege (Gee, Church és Altobelly, 2010), és a vizsgálat 12 fős mintát ölelt fel. A másik tanulmányban Colombo és munkatársai vizsgálták a kisállattartás 144 idős emberre tett hatását két kontroll feltétel mellett, 48 személy kapott egy kanárit, 43 személy kapott egy növényt és 53 személyt vizsgáltak még, akik nem kaptak semmit. A harmadik vizsgálatban Banks és munkatársai (2008) élő és robotkutyás látogatásokat alkalmaztak hetente egyszer 30 perces időtartamban, nyolc héten keresztül idősek otthonában magányosság csökkentése céljából. A tanulmány nem részletezi a látogatások tartalmát, úgy tűnik, hogy pusztán a kutya/robotkutya jelenléte volt a beavatkozás lényege. A vizsgálatban 38 idős ember vett részt három csoportba osztva. Bár mindhárom tanulmányban tapasztaltak pozitív változásokat, azonban egyik vizsgálat sem felel meg az állat-asszisztált terápia kritériumainak, valamint módszertani szempontból mindegyik jelentős hiányosságokkal rendelkezik. Módszertani szempontból állatasszisztált terápia hatékonyságvizsgálatának tekinthető Dietz és munkatársainak tanulmánya. Ebben a vizsgálatban szexuális abúzuson átesett gyermekek kutyás terápiával történő kezelésének hatékonyságát igyekeztek mérni (Dietz és mtsai, 2012). A terápiás csoportok három feltétel mellett működtek: normál pszichoterápiás protokoll, normál protokoll, de az elején 15 percben jelen van egy kutyafelvezető páros, és a harmadik esetben az első 15 percben a foglalkozás későbbi menetéhez kapcsoltan beépítve jelenik meg a terápiás kutya-felvezető. Ebben a vizsgálatban olyan kontroll csoport, ahol nem történt beavatkozás, nem volt. Az intervenció leghatékonyabbnak az aktívan beépített kutya esetében bizonyult. Az eredmény két szempontból is jelentős: először is kimutatták az állatasszisztált foglalkozás többletértékét, valamint azt is, hogy mindez akkor érvényesül igazán, ha nem pusztán az állat jelenlétére alapoz az intervenció, hanem az állattal való foglalkozás szerves részévé válik a terápiás protokollnak. Mindez azért is kiemelten fontos szempont, mert sajnos a szakirodalomban állatasszisztált terápiaként kerül vizsgálatra rengeteg olyan program, ahol pusztán az állat jelenléte okán válik állatasszisztálttá egy foglalkozás. Így érthetővé válik, miért olyan ellentmondásosak a hatékonyságra vonatkozó adatok. Az irodalom áttekintésének függvényében vizsgálatom, mely gyermekcsoporton 54

56 vizsgálja kutya-asszisztált terápiás beavatkozás hatékonyságát két kontrollcsoportos feltétel mellett, jelentős hiányterület pótlását igyekszik megcélozni. Megjegyzések, kritikák Fontosnak tartom kiemelni, hogy a szakirodalomban égető szükség lenne a fogalmak tisztázására és szűkítésére, ugyanis ameddig állatasszisztált terápia gyűjtőfogalom alatt egy kategóriába esik a bármilyen állatfajjal történő bármilyen jellegű foglalkozás vizsgálata és a meta-elemzések ezeket a vizsgálatokat egyként kezelik, ellentmondásos eredmények születnek. A definíció lazasága miatt sokféle tevékenység kerül az állatasszisztált terápia fogalomköre alá. Az állatok puszta jelenléte nem feltétlenül ugyanazokat a hatásokat hozza létre, mint a kutya használata a terápiás feladatokban, az aktív interakció a gyermekekkel sokkal inkább többrétű eredményeket hozhat. Sajnálatos módon az irodalomban nem különülnek el az ilyen jellegű vizsgálatok. Az a kevés vizsgálat, ami van, az is nagyon különböző, különbözőek a célcsoportok, különböznek az eljárások és a csoportvezetők végzettsége, szakmai hovatartozása is. A pusztán az állat jelenlétét használó intervenciós programokat nem is vettem bele az elméleti ismertetőbe, ugyanis azok az állat-asszisztált aktivitás definíciós körébe tartoznak, mivel nem speciális szakemberek használják a programjukba beépítve az állatot, sajnos azonban sok metaelemzésekbe mégis bekerülnek ezek a programok is. Ezen felül az irodalomban megjelenő meta-elemzések más szempontok alapján szűrik a vizsgálatokat, így nem feltétlenül az érdemleges vizsgálatok kerülnek elő. Például a területen végzett metaelemzések a randomizált kontrollal rendelkező vizsgálatokat tekintik tudományos értékűnek, annak ellenére, hogy klinikai populáción valódi klinikai terápiás munka esetén gyakoribb a kényelmi (convenience sample) mintavétel, és nem feltétlenül random a csoportba sorolás, mégis ezeknek a vizsgálatoknak is lehet nagyon releváns és érdekes az eredménye, ennek ellenére kimaradnak a metaelemzésből. A különböző fajok használata megint csak nehezen összehasonlítható, más elméleti hátteret is kell használni hozzá. Az állatkerti látogatások vagy a legtöbb farm-állatot használó intervenció esetében nem alkalmazható a kötődéselméleti megközelítés, ugyanis nem teljesül a definíció azon eleme, miszerint a kapcsolat egy ember és egy állat között jön létre. Itt a biofília hipotézis és az állatok, mint projekciós felület használata állhat elsődlegesen a terápiás hatás hátterében. Ugyanakkor a kutyás terápiás foglalkozásokon létrejöhet a kliens és a terápiás kutya között is egyfajta kötődési kapcsolat, erre a fajta 55

57 foglalkozásra inkább alkalmazható a kötődéselméleti megközelítés. Mindez egyben magyarázza azt is, hogy miért ennyire heterogén a háttérmechanizmusokat magyarázni kívánó elméletek köre, mivel sokszor nem is ugyanazt a jelenséget tárgyalják a különböző kutatók. Ahogy a lovasterápiás fogalomkörben kivált a hippoterápia, a terápiás lovaglás és a lóasszisztált pszichoterápia, nagyon fontos lenne a többi foglalkozásnál is külön kezelni a farm állatokkal történő foglalkozásokat, az állatkerti programokat, egyéb kisállatokat tartalmazó foglalkozásokat és a kutya bevonásával végzett különböző terápiákat. Fontos lenne következetesen használni a kutya-asszisztált pszichoterápia fogalmát, vizsgálatom egyik célja eme fogalom létjogosultságának alátámasztása. Ez mind a hatékonyság mérését egyértelműbbé tenné, hiszen a különböző kutatások jobban összehasonlíthatóbbá válnának, mind a háttérmechanizmusokat magyarázó elméletek között könnyebb lenne az eligazodás, könnyebb lenne a kötődéselméleti megközelítés létjogosultságát bizonyítani. Kötődéselmélet implikációi kutya-asszisztált pszichoterápiában A kötődéselméleti megközelítés kutyás terápia esetében implikálja, hogy a kutya miért tud bizonyos területeken többletet adni a pszichoterápiához. A kötődéselméleti megközelítés gyakorlati alkalmazási lehetőségeit foglalnám össze röviden az alábbiakban: A kliens kutyával kialakított kapcsolata a terápiás közegben a terapeutával kialakított kapcsolat mellet is egy önmagában is létező korrektív kötődési kapcsolat, biztonságos bázis az élmények és emlékek explorálásához, biztos fészek tud lenni a stresszes élethelyzetekkel való megküzdéskor, fiziológiailag is csökkentve az átélt stressz érzését. Mindez tapasztalható is, amikor például gyermekek spontán használják a kutya simogatását, a kutyához való odabújást miközben számukra nehéz élményeket osztanak meg (Babos és Koronczai, 2013). A kutya jégtörő funkciója volt az első, amit Levinson (1969) kiemelt az állatterápia hasznossága kapcsán. A kutya facilitálja a terapeutával kialakuló kapcsolatot, így segítve, hogy a kliensnek a terapeutával hamarabb és könnyebben biztonságos kötődési kapcsolata alakulhasson ki, így a terapeuta is biztonságos bázis és biztos fészek tud lenni a terápiás anyag feldolgozásában. A kötődéselmélet pszichoterápiás alkalmazása esetén a terápia fontos feladata a kötődési kapcsolatok mentális reprezentációinak tudatos áttekintése, feldolgozása, átdolgozása. 56

58 Bowlby (1988) szerint a terápia fontos lépése, hogy a terapeutával való kapcsolatot elemezzük, az ezzel kapcsolatos mentális reprezentációkat átdolgozzuk. A kutyával való kapcsolat könnyebben explorálható és elemezhető, kevesebb feszültség és érzelmi kockázat terheli a kutyával való kapcsolat elemzését, így mint köztes lépcsőfok szerepelhet a mentális reprezentációk átdolgozásában. Ezen felül a kutya másokkal való kapcsolatát mintaként, projekciós felületként használva alapot és összekötő hidat képezhet a kliens másokkal való kapcsolatainak mentális reprezentációinak átgondolására, átdolgozására. Mindemellett a terapeuta kapcsolata a kutyával modellál egy jól működő biztonságos kötődési kapcsolatot, viselkedésüknek mintázata, kommunikációjuknak mintázata példaértékű és további bizalmat épít ki a kliensben a terapeuta felé, valamint mintát szolgáltat a kapcsolati viselkedésre. Ezt a mintázatot ráadásul a kliens ki is próbálhatja a kutyával egy jól ellenőrzött biztonságos közegben, ráadásul esetleges hibázás esetén a kapcsolatvesztés kockázata nélkül. 57

59 A KUTATÁS CÉLJAI, HIPOTÉZISEI Munkámban célul tűztem ki, hogy módszertanilag megalapozott módon, kontrollcsoport bevonásával elvégezzek egy hatékonyságvizsgálatot kutya-asszisztált terápiákkal kapcsolatban. A hatékonyságvizsgálat célja, hogy tudományosan vizsgálható adatokkal mutassa be ennek a módszernek a létjogosultságát, és a kutya-asszisztált terápia beléphessen a bizonyíték-alapú kiegészítő terápiák körébe. A hatékonyságvizsgálat tárgya olyan kutya-asszisztált iskolai készségeket fejlesztő preventív terápia volt, melynek tematikáját saját tapasztalatokra alapozva fejlesztettem ki (Babos, 2013) több évnyi kutyás terápiás csoportok tapasztalatait és feladatait felhasználva. Az elméleti és tapasztalati ismeretekre támaszkodva javulást vártam a kísérleti csoportban részt vevő gyermekek fejlesztett készségein felül egyéb szorongást, önszabályozást és társas kommunikációt érintő területeken is, melyek nem voltak specifikusan megcélozva a terápiás tematikában, ugyanakkor a gyakorlatok velejárójaként és generalizált indirekt terápiás hatásként is megjelenhetnek. További célom volt, hogy a hatékonyságvizsgálat eredményeire támaszkodva olyan pszichoterápiás protokollt dolgozzak ki, mely lehetővé teszi a jövőben kutya-asszisztált csoportos pszichoterápiák megtervezését, végrehajtását, tanítását és alapul szolgálhat olyan hatékonyságvizsgálatok elvégzéséhez, melyben kifejezetten pszichoterápiás célzatú csoportterápia folyik. Hipotézisek 1. hipotézis: A mozgásos fejlesztésen alapuló terápiás gyakorlatokkal facilitálni lehet a mozgásos és kognitív fejlődést. A hatásokat felerősítik a kutyás terápia sajátosságai. 2. hipotézis: A kutya bevonása a foglalkozásokba elősegítheti a szorongásos és a viselkedési problémák csökkentését, valamint facilitálja a kommunikációt. 58

60 MÓDSZER Hatékonyságvizsgálat megtervezése A korrekt hatékonyvizsgálat megtervezésekor nem csak a beavatkozás hatékonyságát kívántuk vizsgálni a beavatkozásban nem részesülő kontrollcsoporthoz képest, hanem célunk volt arra is rávilágítani, hogy a beavatkozás mellett a kutya bevonásának van-e kiemelt terápiás hatása, vagy ez nem elkülöníthető, mivel a szakirodalom az élő kutya jelentőségét még mindig vitatja a kutyás terápia hatékonyságában (Marino, 2012). Ezt vizsgálandó olyan kísérleti csoportokat hoztunk létre, ahol illeszteni lehet a foglalkozások terápiás célját és tartalmát, ugyanakkor a lehető legkevesebb különbséggel lehet a kutyát beilleszteni a feladatok végrehajtásába. Így a beavatkozásban részesült csoportok között a feladatok céljában, típusában, a végrehajtás hosszában nincs különbség, pusztán a kutya bevonása tér el a kutya-asszisztált csoport és a másik intervenciós csoport között. Korábbi vizsgálatainkra alapozva (Babos,2013; Babos és mtsai, 2002) a fenti cél érdekében döntöttünk az iskolai készségeket fejlesztő mozgásterápiás csoport mellett. A mozgásfejlesztő csoportok előre jól meghatározható koreográfia szerint vannak felépítve, így az óraterveket egyeztetni tudtuk. Továbbá a mozgásos feladatokba kifejezetten könnyű beleépíteni a kutyás feladatokat úgy, hogy a gyakorlatok a legjobban hasonlítsanak egymásra, csak a kutya jelenléte, illetve hiánya legyen különbség a két csoport feladatai között. A vizsgálat felépítése Előteszt A kiinduló állapot mérése szeptemberben. Az óvodában a gyermekekkel én végeztem el az MSSST szűrést és a vizsgálatba beválogatott gyermekek szüleinek az óvodapedagógusok adták ki a kérdőíveket, amiket ők visszahoztak egy héten belül. A mozgásfejlesztő és beavatkozás nélküli kontrollcsoportokat alkotó gyerekek esetében a szakszolgálat munkatársai végezték a tanév eleji szűréseket, és a vizsgálatba beválogatott gyermekek szüleinek ők adták ki a kérdőíveket, melyeket a szülők szintén egy héten belül visszahoztak. Beavatkozás A foglalkozások szeptember végétől februárig tartottak, összesen 12 alkalomra került sor minden csoportnál. 59

61 Utóteszt A beavatkozás utáni állapot mérése az intervencióban részesült csoportoknál, illetve az eltelt idő alatt esetlegesen bekövetkezett spontán fejlődés mérése az intervencióban nem részesült gyermekek esetében márciusban történt. Mintaválasztás A célkorosztály az óvodáskorúak csoportja volt, mivel köreikben minden szeptemberben végeznek szűrővizsgálatot a fejlesztőpedagógusok, így a kezdeti méréseket össze lehetett hangolni. Természetesen a vizsgálatok és a foglalkozások megkezdése előtt minden résztvevő gyerek szüleitől kértünk szülői beleegyező nyilatkozatot. 16 Az alap mintát a 23. kerületi szakszolgálat által szűrésben részesített óvodásai és a zuglói óvoda óvodásai alkották. Szeptemberben a szakszolgálat munkatársai minden nagycsoportos óvodás gyermeket végigszűrnek az MSSST (Meeting Street School Szűrőteszt)vizsgálóanyaggal. A veszélyeztetett kategóriába kerülő gyermekek a tanév folyamán fejlesztésben részesülnek az iskolai készségek területein a későbbi tanulási zavarok prevenciójának érdekében. Az enyhe és veszélyeztetett kategóriába került gyermekek közül random módon választottuk ki azokat, akik először részesülhettek a mozgásos fejlesztésben, a beavatkozás nélküli kontrollcsoportot a várólista gyermekei alkották. A szeptemberi előmérések után kiválasztott nagycsoportos óvodás gyermekekkel folytak a fejlesztések, márciusi ellenőrző méréssel. A kísérleti csoportok egy zuglói óvodában kerültek kiválasztásra, ott folytak az állatasszisztált foglalkozások. Kontrollcsoportként a mozgásterápiában részesülő, valamint a várólistán foglalkozás nélkül várakozó gyermekek csoportját használtam. A mozgásterápiában részesülő csoportot a 23. kerületi nevelési tanácsadó/pedagógiai szakszolgálat fejlesztő pedagógus munkatársainak fejlesztő mozgásterápiás foglalkozásainak gyermekei alkották. A spontán fejlődés hatásának ellenőrzésére azokat a gyerekeket használtuk, akik a szeptemberi szűrés alapján a második fejlesztési turnusba kerültek, és márciusig még nem kaptak fejlesztőpedagógiai ellátást. 16 A szülői beleegyezés formanyomtatványát 1. mellékletben közlöm. 60

62 Illesztettük a kontrollt életkor szempontjából (a pontos értékeket ld. az Eredmények rész alatt található 5. táblázatban), minden résztvevő normál ép intellektusú gyermek. Továbbá illesztettük a csoportokat az MSSST bekerülési övezet besorolása és a mérésnél alkalmazott egyéb mutatók szerint - a csoportok között nem volt szignifikáns különbség (a pontos értékekről az eredmények bemutatásánál lesz szó) -, valamint a csoportvezetők száma és relatív képzettsége mentén, és a foglalkozások gyakorlatainak jellegében is. Vizsgálati személyek Az előmérések alapján a fentebb ismertetett szempontok figyelembe vételével kerültek kiválasztásra a vizsgálatban részt vevő gyermekek. Táblázatosan összefoglalva szeretném bemutatni a vizsgálatban részt vevő csoportok jellemzőit, előbb összevontan a különböző kísérleti feltételekben szereplő gyermekek adataival, majd részletes kiscsoportos lebontásban. 1. táblázat: A vizsgálati csoportok összefoglaló adatai Vizsgálati csoport létszám nemi eloszlás életkor átlag 1. AAT intervenciós 25 fő 15 fiú, 10 lány 65 hónap csoportok (5;5 év) 2. Mozgásfejlesztő 25 fő 19 fiú, 6 lány 68 hónap csoportok (5;8 év) 3. Beavatkozás nélküli 25 fő 15 fiú, 10 lány 68 hónap kontroll (5;8 év) szórás 5,25 hó 4,76 hó 3,47 hó 61

63 2. táblázat: A gyermekek egyéb területeken mutatott problémáinak létszámeloszlása a vizsgálati csoportokban Vizsgálati csoport 1. AAT intervenciós csoportok 2. Mozgásfejlesztő csoportok 3. Beavatkozás nélküli kontroll beszédprob léma magatartási probléma szorongás egyéb nincs 7 fő 5 fő 9 fő 2 fő 2 fő 1 fő 9 fő 4 fő 5 fő 6 fő 4 fő 8 fő 7 fő 2 fő 4 fő Kísérleti csoportok Összesen 25 fő,4;10-6;3 éves (58-75 hónapos) korúak, átlag életkoruk 65 hónap ((5;5 év) d=5,25). A szűrési eredményeken kívül egyéb ismert nehézségeiket az alábbi táblázat mutatja be. A gyermekek négy csoportban részesültek kutya-asszisztált terápiában, melynek elsődleges célja az előre egyeztetett fejlesztési terv szerint zajló mozgásos fejlesztés volt. A vizsgálati személyeket illesztettem életkor alapján, a vizsgálati személyek életkori eloszlása az egyes csoportokban hasonló volt. Az alábbi egyéni jellegzetességekkel rendelkeztek még a gyermekek, melyet a szülői és a pedagógiai jellemzések alapján különítettem el. 3. táblázat: A kutya-asszisztált intervencióban részesült vizsgálati csoportok adatai Vizsgálati létszám nemi eloszlás gyermekek egyéni jellegzetességei csoport 1. AAT csoport 6 fő 3 fiú, 3 lány 2 fő beszédprobléma 2 fő magatartási probléma 2 fő szorongás 2. AAT csoport 6 fő 5 fiú, 1 lány 2 fő magatartási probléma 2 fő szorongás 1 dadogás 62

64 3. AAT csoport 6 fő 4 fiú, 2 lány 3 fő beszédprobléma 1 fő szorongás 1 fő egyéb 4. AAT csoport 7 fő 3 fiú, 4 lány 2 fő beszédprobléma 1 fő magatartási probléma 3 fő szorongás Kontrollcsoportok 1. Nevelési tanácsadó helyszínén mozgásterápiás csoport résztvevői, összesen 25 fő, 5;0-6;4 éves (60-76 hónapos) korúak, átlagos életkoruk 68 hónap ((5;8 év) d=4,76). 4. táblázat: Mozgásfejlesztésben részesült gyermekek csoportjainak adatai: Vizsgálati csoport 1. Mozgásfejlesztő csoport 2. Mozgásfejlesztő csoport 3. Mozgásfejlesztő csoport 4. Mozgásfejlesztő csoport 5. Mozgásfejlesztő csoport létszám nemi gyermekek egyéni jellegzetességei eloszlás 5 fő 4 fiú, 1 lány 1 fő szorongás 1 fő egyéb 5 fő 5 fiú 1 fő beszédprobléma 2 fő magatartási probléma 1 fő szorongás 1 egyéb 5 fő 2 fiú, 3 lány 3 fő magatartási probléma 1 fő szorongás 5 fő 5 fiú 3 fő magatartási probléma 2 fő egyéb 5 fő 3 fiú, 2 lány 1 fő magatartási probléma 1 fő szorongás 1 fő egyéb 2. Szeptemberi szűrés alkalmával kiválasztott, de a második félévig terápiába nem kerülő gyermekek 5;3-6;5 éves (63-77 hónapos) korúak voltak, átlagos életkoruk 68 hónap ((5;8 év) d=3,47). Egyéb egyéni problémák eloszlását a fenti 2. táblázatban jelöltem. 63

65 A terápiás ülések tematikájának kidolgozása A terápiás ülések óraterveit (ld. a 2. mellékletben) a fejlesztőpedagógus által már gyakorlatban alkalmazott mozgásterápiás órák, a fejlesztő szakirodalom, valamint az általam már korábban alkalmazott állat-asszisztált terápiás óratervek bevált feladatai (Babos, 2003) alapján dolgoztuk össze állatasszisztált módszerré olyan módon, hogy az mind a fejlesztő pedagógus mozgásterápiás csoportjában, mind az általam vezetett állatasszisztált terápiás csoportban nagyon hasonlóan legyen kivitelezhető. A gyakorlatok kidolgozásakor a foglalkozásokon amúgy is hangsúlyosan szereplő fejlesztendő területeket céloztuk meg, így elsődlegesen az iskolai beváláshoz szükséges készségek fejlesztése volt fókuszban. A foglalkozások tematikáját előre rögzítettük, a gyakorlatok minden csoportban ugyanúgy, meghatározott sorrendben és módon kerültek végrehajtásra. A fejlesztő és kutyás csoportok gyakorlatai lényegében kizárólag a kutya bevonása illetve hiánya szempontjából tértek el egymástól. A fejlesztő gyakorlatok babzsákot vagy labdát használtak azokban a feladatokban, ahol az állatasszisztált csoportban a kutya is szerepelt. Az óvodai fejlesztésben leginkább a mindennapos foglalkozásokba beépített fejlesztő gyakorlatok terjedtek el (Porkolábné, 1989). Ezeknek a foglalkozásoknak az előnye nagy gyakoriságuk, és prevenciós hatékonyságuk éppen a mindennapi fejlesztésnek köszönhetően óriási. A gyakorlatok jelentős része a mozgásos fejlesztést célozza meg, akár tornaórai, akár szabadidős tevékenységek keretében (Fodorné ; Lakatos, 1993). Az iskolai eredményesség (Porkolábné, 1992) legjobban az észlelési és mozgásos struktúrák fejlettségének ismeretében jósolható be. A bemeneti mérésként használt MSSST vizsgálóeljárás szintén ezeken a területeken szűri a gyermekek fejlődésének veszélyeztetettségét (motoros, auditív észlelés, vizuális észlelés). Szerencsés módon ezek a területek jól egybevágnak azokkal a területekkel, ahol az állatasszisztált terápia előnyösen alkalmazható, az állatok könnyen bevonhatók a mozgásos gyakorlatokba. Az óratervek pontos feladatait az 1. mellékletben közlöm, itt néhány tipikus feladatot emelnék ki szemléltetésképpen. 64

66 Nagymozgások fejlesztése: AAT csoportban: kutyavezetéses gyakorlatok, szlalommozgás Mozgásfejlesztő csoportban: ugyanez, kutyavezetés nélkül 1. kép: Kutyavezetés Testséma: AAT csoportban: kutya testrészeinek megnevezése, tapintással, majd saját testrészek beazonosítása Mozgásfejlesztő csoportban: testrészek megnevezése, megmutatása társon, majd önmagán Téri irányok: AAT csoportban: jobb-bal bója kerülés kutyavezetéssel, szemmel jelezve az irányt Mozgásfejlesztő csoportban: ugyanez kutyavezetés nélkül 2. kép 65

67 Figyelem: AAt csoport: bemutatott 3 elemből álló feladatsor leutánzása. Mozgásfejlesztő csoport: ugyanaz. Egyensúlyi rendszer: AAT csoport: adott sávban ugrálva végig vezetni a kutyát. Mozgásfejlesztő csoport: ugyanaz kutya nélkül. 3. kép A foglalkozások körülményei és eszközök AAT csoport Eszközök Szöszmösz nevű 5 éves szuka bobtail kutyával dolgoztunk. A kutya a családunk kutyája, így én magam vezettem fel a foglalkozások alatt. Szöszmösz jól képzett, engedelmes kutya, akit úgy neveltünk fel, hogy barátságos legyen minden emberrel. Fontos tulajdonsága, hogy konfliktushelyzetben soha nem agresszív, inkább kilép a helyzetből, így bátran be lehet vinni gyerekek közé. A gyerekeket különösen szereti, a velük való munkára alkalmas. Engedelmes munkavizsgával rendelkezik és terápiás kutya temperamentumvizsgálaton is részt vett. 66

68 Az alapképzettségen felül Szöszmösz ismer néhány szórakoztató trükköt, amiket a gyerekek szívesen csináltatnak vele, ezeknek a készségeknek az ismeretében alakítottam ki a gyakorlatokat. Jól vezethető a gyerekek által is, vezényszóra és kézjelekre külön-külön ül, fekszik, áll. Tud pacsit adni, vezényszóra ugatni, dögleni, droppolni, vezényszóra rázza a fejét, amit a gyerekek nagyon viccesnek találnak. Visszahoz dolgokat és sokfajta akadályt le tud küzdeni. Gyerekek lába között szlalomozik, kúszik, stb. Mindezt azért fontos kiemelni, mert természetesen a kutya képességei is meghatározták az alkalmazott feladatok milyenségét, és nem minden kutya tud ugyanolyan gyakorlatokban részt venni. A kutya vezethetősége érdekében terápiás hámot viselt, melynek a kutya hátán van egy fogantyúja, amibe lehet kapaszkodni, és aminél fogva a gyerekek vezethetik a kutyát. Pórázt a teremben nem használtunk, csak akkor vezették pórázon a gyerekek a kutyát, amikor a foglalkozások után néha kimentünk a kutyával az udvarra, hogy az óvoda többi gyereke is játszhasson a kutyával egy kicsit. A kutya jutalmazásához háztartási kekszet, sajtot vagy kutyatápot használtunk, mert ezek a kutya számára is könnyen elfogyaszthatóak, egészségesek és a gyerekek számára is könnyen kezelhető. A foglalkozásokon többnyire általános játékokat használtunk. A dobós gyakorlatokhoz teniszlabda méretű gumilabdát és kb. 25 cm hosszú ronggyal kitömött zoknit használtunk. Szempont volt a tárgyak nyálszívó vagy éppen taszító képessége, hiszen a gyakorlatok többségében a kutya hozta vissza a szájában az eldobott tárgyat. Hullahopp-karikát használtunk célkarikának (ebbe kellett beletalálni), illetve ezen kellett átugratni a kutyát. Két ugrókötelet feszítettünk ki a földön, ezek között kellett átgurítani a labdát. Ugyanerre a célra használtuk a kutya pórázát is. Terepakadálynak (amit meg kellett kerülni szlalomban, vagy át kellett ugrani) a terem zsámolyait használtuk. A gyerekek padon is egyensúlyoztak, illetve padon vezették végig a kutyát. A kutyavezetéses gyakorlatokhoz kihasználtuk a szőnyeg adottságait (a szélén körben egy 50 cm-es sáv volt, pl. ezen kellett a gyerekeknek végigsétálni). 67

69 Helyszín A foglalkozásokat egy zuglói óvoda tornatermében végeztük, a tornaterem szokványos óvodai felszereléssel van ellátva. A foglalkozásokat én magam (pszichológus végzettség) vezettem egy asszisztens segítségével, valamint a saját terápiás kutya részvételével. A feladatokat a pszichológus vezette le, azokban az esetekben, amikor a kutya és egy gyermek vett részt a feladatban, az asszisztens segítette 17 a csoport többi tagját, hasonlóan a fejlesztő pedagógiai csoporthoz. A teremben volt mosdó is, így a gyerekek minden foglalkozás végén ott helyben kezet tudtak mosni. A mozgásos fejlesztő csoport Eszközök A foglalkozásokon a kutyás csoport tárgyaihoz illesztett általános játékokat használtak. A dobós gyakorlatokhoz teniszlabda méretű gumilabdát és babzsákot használtak. Célba dobáshoz hullahopp-karikát használtak célkarikának (ebbe kellett beletalálni), illetve ezen lehetett átbújni. Hasonlóan a kutyás csoporthoz használtak még ugrókötelet, zsámolyt, padot. Itt szintén van tornaszőnyeg. A fejlesztő tornaterem egyébként más eszközökkel is rendelkezik, ezeket azonban a kérdéses csoportokban az illesztett gyakorlatok miatt nem használták. Helyszín A pedagógiai szakszolgálat fejlesztő tornaterme a helyszín, bordásfallal és tornatermi eszközökkel felszerelve. Az illesztett mozgásos fejlesztő csoportot a 23. kerületi szakszolgálati fejlesztő pedagógus vezette pedagógiai asszisztens segítségével, a fejlesztő pedagógus irányítja a feladatokat, a pedagógiai asszisztens segíti a gyermekeket a végrehajtásban, csoportos feladatok esetén támogatja a lemaradókat, illetve a fejlesztő keze alá dolgozik Nagyon köszönöm Dienes Judit óvónő rendkívül kedves és nélkülözhetetlen asszisztensi segítségét! 18 Óriási köszönet illeti a fejlesztő pedagógus Pfiszter Károlynét és Gulyásné Őrhegyi Erikát, a pedagógiai asszisztenst. 68

70 Eljárás Foglalkozások kivitelezése A foglalkozásokra szeptember és február között került sor, minden csoport összesen 12 alkalmas terápiában részesült. A foglalkozásokra hetente egyszer került sor, összesen 12 alkalommal. A foglalkozások időtartama 45 perc volt. A foglalkozásokon végrehajtott gyakorlatokat előre kidolgozott tematika alapján hajtottuk végre minden csoportban. A gyakorlatokat úgy egyeztettük, hogy nagyon hasonló elemeket tartalmazzanak a kutyás és a kutya nélküli csoportokban is. Mérési eszközök Az előteszt és az utóteszt fázisában ugyanazokat a mérőeszközöket használtuk: MSSST a tanulási készségek érettségének és fejlettségének vizsgálatára CBCL rövidített változatának szülői kérdőíve Szülői kérdőív kiegészítő kérdésekkel MSSST - Meeting Street School Szűrőteszt Az iskolai készségek kibontakozásához szükséges szűrőeljárás óvodáskorú gyermekek számára (Zsoldos és Sarkadi (szerk.), 2001). A teszt felépítését tekintve 3 alskálát tartalmaz, melyek több itemből állnak. A mérés eredményeképpen lehet számítani egy összpontszámot, valamint mindhárom alskálára értékeket. A nyerspontokat életkori normatáblázatok alapján kell értékpontokra váltani, és az értékpontok alapján lehet a gyerekek teljesítményét övezetekbe sorolni. A teszt 3 övezettel számol: veszélyeztetett, enyhe veszélyeztetett és normál övezet. Alskálák: MM: motoros minták VPM: vizuo-perceptuális minták Ny: nyelvi Övezetek határértékei: alskálák esetén: 0-4: súlyos veszélyeztetett 5-7: enyhe veszélyeztetett 8-19: normál összesített pontszám esetén: 20-29: súlyos veszély 30-39: enyhe veszély 40-77:normál 69

71 CBCL Gyermekviselkedési kérdőív (Child Behavior Checklist) A Gyermekviselkedési kérdőívet (Achenbach, 2000) Dr. Gádoros Júlia fordította és sztenderdizálta hazai mintán (Gádoros, 1996), amelynek a szülői kérdőív változatát használtuk a vizsgálatunkban (Gádoros, 2005, In: Perczel és mtsai(szerk.), 2005). Bár a kérdőív ezen változatát iskoláskorú gyermekek mintáján sztenderdizálták,a szerzők 4 éves kortól javasolják, és mivel vizsgálatunkban nem mentális betegségeket kívántunk szűrni és diagnosztizálni, hanem a kérdőív tételeiben megmutatkozó szorongásos, figyelmi és viselkedésbeli problémák mértékét megfigyelni a beavatkozás előtt és után, így ez a kérdőív alkalmasnak mutatkozott. A kérdőív általunk használt változata a gyermek érzelmi és viselkedési problémalistáját foglalja magában. A kérdőív összesen 46 tételt tartalmaz, mely 6 skálára bomlik. Az itemeken elért pontszámokból összpontszámot lehet számítani, valamint kiszámítható a hat skálára adott érték, továbbá még két összesített mutató: az internalizációs problémák (elsődlegesen az érzelmi életben megmutatkozó, alapvetően a gyermek számára nehézséget jelentő tünetek) és az externalizáló problémák (elsősorban viselkedési zavarok, melyek elsődlegesen a környezet számára zavaróak) összesített mutatói. Minden item 0-2-ig értékelhető, minél magasabb pontszámot ér el egy gyermek, annál jelentősebb a probléma. Fordított item nincs. Összpontszám: 46 item: min.0- max. 92 pont Skálák: 1. Társas kapcsolatok: 9 item - min. 0 - max.18 pont 2. Szorongás, depresszió: 9 item: min. 0 - max. 18 pont 3. Szomatikus panaszok: 6 item: min.0 - max.12 pont 4. Figyelemproblémák: 7 item: min.0 - max. 14 pont 5. Deviáns viselkedés: 7 item: min.0 - max. 14 pont 6. Agresszivitás: 8 item: min.0 - max. 16 pont Internalizáló: 1+2 skála: össz. 18 item:min.0 - max. 36pont Externalizáló: 5+6 skála: össz: 15 item: min.0 - max.30pont Kiegészítő kérdőív Saját vizsgálatom céljára összeállított kérdéslista, melyben elsődlegesen a gyermekek azon jellegzetességeire kívántam rákérdezni, melyeket a fenti két vizsgálóeljárás kisebb hangsúllyal vizsgál. (A kérdőív pontos kérdései a 3. mellékletben megtalálhatók.) Ez szintén a szülők által kitöltendő kérdőív, mely összesen 15 itemből áll, és a gyermek 70

72 kommunikációs sajátosságait, figyelmi és szorongásos problémáit hivatott feltérképezni. Minden item 0-2-ig értékelhető, minél magasabb pontszámot ér el egy gyermek, annál jelentősebb a probléma. Fordított item nincs. A kapott értékekből számítható egy összpontszám, illetve a három területhez tartozó pontszám. Összesen:15 item : min.0 - max. 30 pont Kommunikáció: 5 item: 10 pont Indulatkezelés: 4 item: 8 pont Szorongás: 6 item: 12 pont Adatfeldolgozás A mérési eredményeket az SPSS 20.0 statisztikai elemző program segítségével dolgoztam fel. Az adatelemzéshez Ismétléses vegyes varianciaanalízis és MANOVA statisztikai próbáit használtam. A változók normalitásvizsgálatában mind a ferdeségi, mind a csúcsossági mutatók 1-hez közeli értékeket adtak, így a változóink normális eloszlásúként kezelhetők és ennek megfelelően végezhetők el a statisztikai elemzések. A részletes leíró statisztikát a 4. melléklet tartalmazza. Ismételt méréses vegyes varianciaanalízist végeztem az adatokon annak megállapítására, hogy van-e különbség a csoportok között az előteszt és utóteszt mérési eredményeinek tükrében, valamint interakciós hatás megfigyelhető-e. Mivel az SPSS 20.0 program utóelemzésben (post hoc) nem tudja végrehajtani a páronkénti összehasonlítást, és szignifikáns interakciós hatást kaptam az elemzés eredményeképpen, ezért különbségi mutatókat számítottam, és ezeken a különbségi mutatókon végeztem többváltozós varianciaanalízist (Field, 2009). 71

73 EREDMÉNYEK A lentebb részletezett eredmények értelmezéséhez az előteszt mérési eredmények között varianciaanalízist végeztem annak megvizsgálására, hogy okozhatták-e a fejlődésbeli különbségeket a bemeneti méréskor is jelen levő csoportok közötti különbségek bármely CBCL mutató tekintetében. 5. táblázat: Csoportok előteszt méréseinek leíró statisztikája MSSST összpontszám átlag (szórás) CBCL összpontszám átlag (szórás) Kiegészítő kérdőív összpontszám átlag (szórás) AAT csoportok 30,8 (6,285) 26,56 (12,383) 15,8 (5,508) Mozgásos csoportok 32,6 (8,912) 25,88 (11,573) 15,48 (4,984) Várakozó kontrollcsoport 32,48 (5,084) 27,4 (10,801) 14,2 (5,25) 6. táblázat: Varianciaanalízis eredménye: F érték (df) Szignifikancia p < MSSST összpontszám 0,525 (2) 0,594 CBCL összpontszám 0,108 (2) 0,898 Kiegészítő kérdőív összpontszám 0,650 (2) 0,525 A statisztikai eredmények alapján a csoportok mindhárom mérőeszköz tükrében illesztettnek tekinthetők. Mivel az illesztés nem terjedt ki az egyes mérőeszközök alskáláira, a változás ellenőrzésére használt statisztikai eljárás megválasztása ennek figyelembevételével történt. Leíró statisztika Alábbiakban táblázatos formában kerülnek bemutatásra a kapott eredmények változónként végighaladva. Minden változónál megmutatom a csoportok elért átlagait, valamint az elő- és az utóteszt között tapasztalható különbségeket csoportonkénti bontásban. A változás mértékét diagrammokon szemléltetem, a pontos számadatokat 72

74 táblázatos formában a 2. mellékletben közlöm. A vízszintes tengelyen szerepel a mérési alkalom (elő- és utóteszt), a függőleges tengelyen pedig a csoportátlagok értékei. A csoportok jelölése: 1. (kék): AAT; 2. (zöld): Mozgásos fejlesztés; 3 (sárga): Beavatkozás nélküli kontroll. A különbségek kiszámításánál úgy kezeltem a mutatókat, hogy a pozitív számok javulást jeleznek. MSSST mérési eredmények 1. ábra: MSSST összpontszám 2. ábra: Motoros minták 73

75 3. ábra: Vizuo-perceptuális minták 4. ábra: Nyelvi készségek 74

76 CBCL kérdőív skáláinak eredményei A CBCL 3. skálájában szereplő Szomatikus panaszok esetében a mintában 0-tól eltérő érték csak egyetlen egy esetben fordult elő, ezért ezzel a továbbiakban nem foglalkozom. 5. ábra: CBCL 1. skála: Társas kapcsolatok 6. ábra: CBCL 2. skála: Szorongás, depresszió 75

77 7. ábra: CBCL 4. skála: Figyelem problémák 8. ábra: CBCL 5. skála: Deviáns viselkedés: 76

78 9. ábra:cbcl 6. skála: Agresszivitás 10. ábra: Internalizáló skála 77

79 11. ábra:externalizáló skála 12. ábra: CBCL Összpontszám 78

80 Kiegészítő kérdőív 13. ábra:kommunikáció 14. ábra:indulatkezelés 79

81 15. ábra:szorongás 16. ábra:összpontszám 80

82 Hipotézisvizsgálat Ismételt méréses vegyes varianciaanalízist végeztem az adatokon annak megállapítására, hogy van-e szignifikáns különbség a csoportok között az elő- és az utóteszt eredményeinek tükrében, valamint a csoportba tartozásnak szignifikáns interakciós hatása mutatkozik-e. Ezt követően különbségi mutatókat számítottam, és ezeken a különbségi mutatókon végeztem többváltozós varianciaanalízist. A különbségi mutatók az egyének elő- és az utóteszt eredményei közötti különbséget számították ki minden egyes változóra. Vegyes ismételt méréses varianciaanalízis 7. táblázat: Vegyes ismételt méréses varianciaanalízis F értékei, szignifikancia szintek és hatásméretek 19. Változó Főhatás Partial Interakció F (df) p < eta square d F (df) p < Partia l eta squar ed MSSST összpontszám 57,994 (72,000) Motoros minták 56,482 (72,000) Vizuoperceptuális 33,268 minták (72,000) Nyelvi terület 73,802 (72,000) CBCL összpontszám 102,695 (72,000) CBCL 1. skála: 132,674 Társas kapcsolatok (72,000) 0,0001 0,446 39,952(7 2,00) 0,0001 0,440 19,373 (72,000) 0,0001 0,316 16,165 (72,000) 0,0001 0,506 50,072 (72,000) 0,0001 0,588 62,169 (72,000) 0,0001 0,648 75,965 (72,000) 0,0001 0,526 0,0001 0,350 0,0001 0,310 0,0001 0,582 0,0001 0,633 0,0001 0, A táblázat a Within subjects effect Sphericity assumed számítások F értékeit és az ehhez tartozó mutatókat tartalmazza. 81

83 CBCL 2. skála: 53,769 0,0001 0,428 50,346 0,0001 0,583 Szorongás, (72,000) (72,000) depresszió CBCL 4. skála: 85,333 0,0001 0,542 23,374 0,0001 0,394 Figyelem problémák (72,000) (72,000) CBCL 5. skála: 6,067 0,02 0,078 6,067 0,005 0,144 Deviáns viselkedés (72,000) (72,000) CBCL 6. skála: 11,511 0,001 0,138 10,222 0,0001 0,221 Agresszió (72,000) (72,000) CBCL mutató: 108,135 0,0001 0,600 78,917 0,0001 0,687 Internalizáló tünetek (72,000) (72,000) CBCL mutató: 9,983 0,002 0,122 9,135 0,0001 0,202 Externalizáló tünetek (72,000) (72,000) Kiegészítő kérdőív 178,841 összpontszám (72,000) Kommunikáció 102,456 (72,000) Indulatkezelés 14,710 (72,000) Szorongás 70,388 (72,000) 0,0001 0,713 88,615 (72,000) 0,0001 0, ,456 (72,000) 0,0001 0,170 4,778 (72,000) 0,0001 0,494 24,757 (72,000) 0,0001 0,711 0,0001 0,740 0,011 0,117 0,0001 0,407 Az 1. nullhipotézis vizsgálata: Nincs különbség a csoportok kiindulási és végállapotának átlagai között. Az ismételt mérések eredményeinek (változók átlagainak összehasonlítása) vegyes ismételt méréses varianciaanalízis statisztikai elemzésében az ismételt mérések eredményei közötti különbségek szignifikánsnak bizonyultak. A próbához tartozó F értéket, szignifikancia szintet és a hatásméretet a fenti táblázatban foglaltam össze. Mivel a kezdeti állapot és a végállapot közötti különbségek minden változó esetében szignifikánsnak bizonyultak, így az első nullhipotézist elutasíthatjuk, szignifikáns különbség van a csoportok kiindulási és végállapota között. 82

84 A 2. nullhipotézis vizsgálata: Nincs különbség a különböző feltételben részt vett csoportok között a változás mértékét illetően. A vegyes ismételt méréses varianciaanalízis minden változó esetében szignifikáns interakciós hatást jelzett, így a második nullhipotézist is elvethetjük: szignifikáns különbség van a különböző feltétel szerinti csoportok teljesítményváltozásai között. Többváltozós varianciaanalízis eredménye 8. táblázat: MANOVA statisztikai próbában a multivariate teszt, Pillai s trace próba értékei: F érték Szignifikancia szintp < Hatásméret Partial Eta Squared Intercept 37,225 b 0,0001 0,880 Csoportok 16,438 0,0001 0,761 A post hoc elemzés páronkénti összehasonlításaiban kimutatható, hogy pontosan melyik csoportok közötti különbségek bizonyultak szignifikánsnak. Munkahipotézisek vizsgálata: A szignifikáns és tendenciaszintű különbségek jelölésére az alábbi táblázatokban csillagokkal jelöltem. p< 0,0001 **** (piros) p< 0,001 *** (fehér) p< 0,01 ** (kék) p< 0,05 * (zöld) p< 0,1 + (sárga) Az összehasonlításban részt vevő csoportokat nyilak kötik össze, a nyilak színe a csoportok közötti különbség szignifikancia szintjének megfelelően változik. Az alábbi táblázatok számszerű adatai a mellékletben megtalálhatók. 83

85 1. hipotézis: A mozgásos fejlesztésen alapuló terápiás gyakorlatokkal facilitálni lehet a mozgásos és kognitív fejlődést. A hatásokat felerősíti a kutyás terápia sajátossága. A különböző feltételben részesült csoportok elemzésekor a kiindulási és végállapotok közötti különbségek alapján számított különbségi mutatókon végzett többváltozós varianciaanalízis eredménye azt mutatta, hogy minden változó tekintetében szignifikánsnak bizonyultak a csoportok közötti különbségek, vagyis az intervencióban részesült csoportok szignifikánsan jobb eredményt értek el az utóvizsgálatok során. MSSST mérési eredmények elemzése 9. táblázat: A motoros és kognitív változások mértéke (a nyilak a szignifikáns eltéréseket jelzik) Mutató A csoportok sorrendje a változás mértéke szerint, a legnagyobbtól a legkisebbig haladva Motoros minták 84

86 Vizuoperceptuális minták Nyelvi területek Az elemzés alapvetően igazolta a hipotézist. A kontrollcsoport teljesítménye a két mérés közt eltelt viszonylag rövid idő alatt nem javult, ezzel szemben az utóteszt eredményei szerint mindkét fejlesztésben részt vett csoport teljesítményjavulása szignifikánsnak bizonyult mind a motoros, mind a vizuo-motoros feladatokban. A nyelvi területen azonban csak az AAT feltételnek mutatkozott szignifikáns hatása. 2. hipotézis: A kutya bevonása a foglalkozásokbaelősegítheti a szorongásos és a viselkedési problémák csökkentését, valamint facilitálja a kommunikációt. CBCL és kiegészítő kérdőív mérési eredményeinek elemzése 10. táblázat: A viselkedéses jellemzőkben megmutatkozó változások mértéke (a nyilak a szignifikáns eltéréseket jelzik) A CBCL kérdőív 3. skálájának adatai az elemzésben nem használhatók, mivel ezen a skálán 0-tól eltérő érték csak egyetlen egy esetben található, így az elemzésből ezt a skálát kihagytam. 85

87 Mutató CBCL összpontszám A csoportok sorrendje a változás mértéke szerint, a legnagyobbtól a legkisebbig haladva Társas kapcsolatok (CBCL 1. skála) Szorongás (CBCL 2. skála) 86

88 Figyelem (CBCL 4.skála) Deviáns viselkedés (CBCL 5. skála) Agresszivitás (CBCL 6. skála) 87

89 CBCL Internalizáló skála CBCL Externalizáló skála Kiegészítő kérdőív összpontszám 88

90 Kommunikáció Indulatkezelés Szorongás Mindezek alapján elmondható, hogy a hipotézis beigazolódott, az állatasszisztált intervencióban részt vett gyermekek szignifikánsan nagyobb mértékű javulást mutattak a nyelvi, kommunikációs területeken, a társas kapcsolatok területén, a szorongásos tünetek enyhülése terén, valamint a viselkedési problémák területein is. A mozgásos fejlesztő csoport eredményei ezzel szemben a kiegészítő kérdőív összpontszámát és egyik mutatóját kivéve nem változtak. 89

91 ÉRTELMEZÉS A CBCL kérdőív 3. skálájának adatai az elemzésben nem használhatók, mivel ezen a skálán 0-tól eltérő érték csak egyetlen egy esetben található, így az elemzésből ezt a skálát kihagytam. A 3. skála a pszichoszomatikus tünetképzésről szól, ami egyrészt óvodásoknál nem a megnevezett tünetekben nyilvánul meg, például óvodáskorban gyakoribb a hasfájás a fejfájás helyett. Illetve a mintánkat kifejezetten az iskolai készségek zavarát szűrő eljárás alapján választottuk ki, így illesztve az intervenciós csoportokat és a kontrollcsoportot. A pszichés problémák jelenléte nem volt feltétele a mintába kerülésnek. Így értelmezhető, hogy a pszichoszomatikus tünetképzés skálán nem volt értékelhető pontszám a mintában. Az első hipotézistesztelésekor a mozgásos és kognitív fejlődés területein elért változásokat vizsgáltuk a beavatkozások hatásának tükrében. Mind az MSSST vizsgálóeljárás összpontszámát, mind a kiegészítő kérdőív összpontszámát tekintve mindkét intervenciós csoport a beavatkozás nélkül maradt csoporthoz képest szignifikáns előrelépést mutatott, valamint a kutya-asszisztált csoport javulása szignifikánsan nagyobb mértékű volt a mozgásos fejlesztésben részesült csoporthoz képest. Összességében is elmondható, hogy minden területen megfigyelhető volt az a tendencia, hogy az AAT csoportban a legnagyobb a javulás, a mozgásos fejlesztő csoportban kisebb, de így is szignifikáns különbség, míg a beavatkozás nélküli kontrollcsoportban nem tapasztaltunk fejlődést. A motoros és kognitív területeken megmutatkozó javulás azt jelzi, hogy a megcélozni kívánt fejlesztési célterületeken a csoportfoglalkozásokon részt vett gyermekek jelentős javulást értek el, így az intervenció hatékonynak bizonyult. Ez egybecseng a korábbi tapasztalatokkal, a mozgásos jellegű fejlesztő foglalkozások hatékonyan támogatják a gyermekek motoros, vizuoperceptuális és nyelvi fejlődését (Moreau és Waldie, 2016; Csapó, 2010; Estil és mtsai, 2003). Ennek hátterében az idegrendszer érését megsegítő folyamatok állhatnak. Mindez jól értelmezhető, hiszen a mozgásos fejlesztésnek elsősorban a mozgást kell fejlesztenie, a gyakorlatokat is erre találtuk ki, így ez volt a fejlesztés szándékosan megcélzott területe. Megnyugtató látni, hogy valóban fejlődést értünk el azon a területen, amire a szakirodalom alapján kidolgoztuk a feladatokat. Továbbá jól értelmezhető, hogy a két intervenciós csoport között nincs jelentős eltérés, úgy tűnik, hogy a mozgás fejlesztésében a kutya hozzáadása nem okozott többletet, illetve elképzelhető, hogy a 90

92 mérőeszközben rejlő plafonhatás miatt mindkét intervenciós fajtában akkora javulást értünk el a mozgás terén, amekkorára csak képesek voltak ennyi idő alatt a gyerekek. A vizuoperceptuális minták feladataiban egyrészt szerepel a finommotorika, ami a mozgásos fejlesztés folyamán javulhat, másrészt az észlelés pontossága, lateralitás. Mindezeket klasszikusan mozgásos fejlesztéssel (Porkolábné, 2000) szokták fejleszteni, ami mindkét csoport sajátja volt. Korábbi szakirodalmi adatokra (Gee és mtsai, 2007; Friesen, 2010), valamint saját korábbi tapasztalatokra (Babos, 2013; Babos és mtsai, 2002) támaszkodva azt gondoltam, hogy a lateralitás és a különböző modalitások összekapcsolásában a kutyával való feladatok sikeresebbek, mivel a kutyakezelés kapcsán minden feladatban benne van a lateralitás gyakorlása implicit módon, ugyanis a kutyát mindig bal oldalt kell vezetni, mindig a bal kezünkkel fogjuk meg, és ezt ki is emeljük minden gyakorlatban, akkor is, amikor a feladat explicit kimondva éppen mást céloz meg. Pl: sétáljunk végig egyensúlyozva két kötél között az AAT csoportban mindezt kutyavezetéssel kell csinálni, míg a mozgásos csoportban a gyermek önmagában az egyensúlyozásra koncentrál. Ez a többlethatás azonban csak tendencia-szerűen igazolódott. A kognitív területek közül a nyelvi terület eredményei bizonyultak a legmeglepőbbnek. A nyelvi területeken megmutatkozó jelentős javulás a kutyás csoportok esetében nagyon fontos és érdekes eredmény. Egyrészről ez visszaigazolja a szakirodalomban is számos alkalommal megjelenő hivatkozásokat (Bone, 2013; Friesen, 2010; Melson, 2010), melyekben az állat-asszisztált terápia hatékonysága mellett érvelnek nyelvi-logopédiai ellátás esetén. Mindemellett azonban fontos különbség, hogy az említett esetekben kifejezetten logopédiai célzatú maga a terápia is, amihez társítják az állatasszisztált módszert. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy önmagában a mozgásos fejlesztő gyakorlatokhoz hozzáadódva a kutya jelenléte többletet eredményezett a nyelvi területek fejlődésében. Ehhez hozzájárulhat, hogy a nyelvi területek fejlesztésében gyakorta használnak mozgásterápiás elemeket, így részlegesen várható volt egy áttételes hatás, azonban a kutya jelenléte és a kutyával való kommunikáció tovább erősítette ezeket a hatásokat. További figyelemre méltó tényező lehet, hogy az AAT csoportban a 25 gyerekből 7-nek volt beszédproblémája, a mozgásos csoportban viszont csak 1-nek. Ebből a szempontból nem volt illesztés a csoportok között, és elképzelhető, hogy a foglalkozások valamelyik eleme a problémák leküzdését segíti, de a normál fejlődést nem facilitálja. 91

93 További fontos tényező lehet a jobb mérési eredmények elérésében a jelentősen lecsökkent szorongásszint, ugyanis a teszt nyelvi része érzékeny a szorongásra, és sok gyermeknél az volt a probléma a kezdeti MSSST mérések alatt, hogy nem mert megszólalni, így értelemszerűen a nyelvi tesztfeladatokban nem volt értékelhető a teljesítménye. A nyelvi területen megmutatkozó jelentősen jobb eredmény tükrözheti annak a változását, hogy a gyerekek már nem szorongtak, így meg mertek szólalni, és így tudták hozni azt a teljesítményt, amit korábban a szorongás miatt nem. Második hipotézisünk tesztelésekor, miszerint a kutya bevonása a foglalkozásokba elősegítheti a szorongásos és a viselkedési problémák csökkentését, valamint facilitálja a kommunikációt, a feltevést megerősítő eredményeket kaptunk. Az eredményeink számos területen mutatják a kutyás csoport hatékonyabb működését nem csak a beavatkozás nélküli, hanem a mozgásos fejlesztéses kontrollcsoportokhoz képest is. A minta illesztésének tesztelésekor kapott eredményeket figyelembe véve, mivel a csoportok között az előteszt eredményeiben nem voltak szignifikáns különbségek, így az értelmezéskor a hatásokat a beavatkozások közötti különbségként lehet értelmezni ennél a populációnál. A mozgásos fejlesztő csoportnál elsődlegesen a teljesítménytesztben vártunk változást, míg az AAT csoportban a kutya többlethatásként jelentkező jótékony pszichés hatásait is vártam.a Gyermekviselkedési kérdőív összpontszámának (CBCL összpontszám) terén a kutyás csoport fölényét találtuk. A pszichés tényezők terén azt gondoltam, hogy kifejezetten ebben lesz különbség a két különböző fajtájú intervenciós csoport között. A Társas kapcsolatok skála (CBCL 1.) értékeinek terén azt az eredményt kaptuk, hogy a kutyás csoportok gyermekei ügyesebbé váltak társas kapcsolataikban, jobban kommunikáltak és jobban beilleszkedtek társaik közé. A szakirodalmi adatokból (Bergesen, 1989, Beetz és mtsai, 2012, McNicholas és Collis, 2000, Tissen és mtsai, 2007) tudjuk, hogy az állat jelenléte serkenti a társas megnyilvánulásokat, a beszédet, a kommunikációt, mosolyt. Mindez intenzívebb társas együttlétet és jobb kapcsolatformálódást eredményez a csoporton belül a csoporttagok között, és ez a hatás generalizálódhat a tágabb társas közegre is, így növelve a foglalkozásokon részt vett gyermekek társas népszerűségét, kapcsolatteremtési képességét. További pozitív társas hatás adódhat a jobb kommunikációs készségek kialakulása 92

94 kapcsán, mivel a kutyás foglalkozások javítják a verbális és nem verbális megnyilvánulások összerendezettségét. Mindezt alátámasztja az AAT csoport kiegészítő kérdőív kommunikáció skáláján elért szignifikánsan jobb teljesítménye. A kutya vezetése megkívánja az összehangolt verbális és nem verbális (hang- és testjelek) kommunikációs jelek használatát, amit a gyermekek gyorsan megtanulnak, ellenkező esetben a kutya nem tudja teljesíteni a feladatot. Mindezt olyan pozitív érzelmi hangulatban, ahol sikertelenség esetén nem fenyegeti kapcsolatvesztés vagy társas kudarc a gyerekeket, ugyanis a nem megfelelő kommunikációs jelzések használata pusztán csak azt eredményezi, hogy a kutya tanácstalanul néz a gyermekre, de miután újra megpróbálja és akkor már összerendezettebben használja a jelzést, azonnal jön a megerősítés, a kutya megcsinálja a feladatot. A jobb kommunikációs eredmények hátterében állhat továbbá az a jelenség, miszerint a kutya serkenti a verbális megnyilvánulásokat mind csoportban, mind egyéni helyzetekben, ezáltal több kommunikáció felületet nyit meg a csoporttagok számára. Szintén hasznos velejárója a kutyás feladatoknak a fontos információt hordozó kommunikációs jelzések jobb felismerése és ügyesebb olvasása. A kötődéselméleti érvelésből kiindulva az emelkedett oxitocin szint (Handlin és mtsai, 2011; Miller és mtsai, 2009; Galbally és mtsai, 2011) hozzájárulhat a kommunikációs jelzések iránti fokozottabb érzékenységhez (Heinrichs és Domes, 2008), ezáltal a gyermekek képessé válnak jobban felismerni a kommunikációs helyzetekben rejlő fontos referenciális és osztenzív jegyeket és könnyebben értelmezni a kommunikációs helyzeteket. A jobb önszabályozás, önkontroll szintén pozitív hatással van mind a kommunikációra, mind a társas kapcsolatokra. Mivel a gyakorlatok jelentős részét a kutyával együtt kell végrehajtaniuk a gyerekeknek, így gyakorlatilag folyamatosan gyakorolják a saját impulzusaik szabályozását minden feladatban, a feladat explicit céljától függetlenül. Ugyanis a kutya hámmal történő vezetése megkívánja, hogy a gyermek összerendezett mozgással, kiszámítható viselkedéssel menjen végig az akadályokon vagy a feladatokon, ellenkező esetben a kutya nem tudja őt követni. Továbbá folyamatosan oda kell figyelni nem csak a saját mozgására, hanem a kutyáéra is, figyelembe véve a teret, amivel ketten együtt nagyobb helyet foglalnak el. Így a gyermek implicit módon gyakorolja a másokra való odafigyelést is, ami szintén pozitív hatással tud lenni a társas kapcsolatok alakulására. 93

95 A csökkent mértékű szorongás nyitottabb viselkedést eredményezhet a tágabb társas közegben is, ezáltal lehetővé téve a jobb társas kapcsolatok kialakítását. A Szorongás skála (CBCL 2.) értékeiben megmutatkozó eredmény egybecseng a kiegészítő kérdőív szorongást mérő tételeiben kapott eredménnyel is, ahol szintén az AAT csoport érte el a legnagyobb fejlődést. A szakirodalom egyértelműen utal az állat szorongáscsökkentő hatására (Barker és mtsai, 2010; Beck, 2014; Beetz és mtsai, 2012a; Hansen és mtsai, 1999; O Haire, 2010), ami megnyilvánul a foglalkozások alatt és eredményeink alapján elmondható, hogy generalizálódik a hétköznapi életükre is. A generalizálódáshoz hozzájárulhatnak a csoportban megtapasztalt pozitív állapotok, szorongáscsökkenés a kutya simogatása csökkenti a vérnyomást, normalizálja a pulzust, légzésszámot (Friedmann, 2000) - ezáltal lehetővé téve, hogy a gyermekek optimális szorongásszinttel tudjanak jelen lenni egy társas csoportban. Ennek a megtapasztalása fiziológiás szinten is beépül, és később is automatikusan előhívódik, mint egy relaxáltabb állapot. Mindehhez hozzájárul még, hogy a relaxáltabb állapot a csoportban valódi jobb teljesítményt tesz lehetővé, ami növeli a gyermekek önbizalmát a pozitív visszajelzés miatt. További szorongáscsökkentő hatású, hogy a csoportban a gyermekek megtapasztalhatják, hogy nyugodtan próbálkozhatnak akár teljesítményfeladatban, akár a társakkal való kapcsolatteremtésben, mert az esetleges ügyetlenségeik nem eredményeznek negatív visszajelzéseket, mindenki minden feladatot képes lesz sikeresen megoldani, mivel a kutya nem száll ki a feladathelyzetből, csak vár, amíg sikerül jól megcsinálni. Ráadásul a kutya abszolút elvárásmentes elfogadása és szeretete nagyon pozitív visszajelzés azoknak a gyerekeknek is, akik egyébként gyakran szoktak kudarcokkal találkozni feladathelyzetben. A gyakorlatok végén a kutya ugyanúgy örül a simogatásnak, ölelésnek vagy jutalomfalatnak, ha 30 másodperc alatt sikerült végigmenni egy pályán, mint ha 10 másodperc alatt sikerült volna, és a teljesítmény iránti motivációt felülírja a kutyával közösen teljesítünk egy pályát élménye, amitől mindenki sikeresnek érzi magát. A két kérdőív szorongásos viselkedést mérő tételeiben mégis különbség volt tapasztalható, miszerint a kiegészítő kérdőív méréseiben a mozgásos fejlesztő csoport is szignifikánsan jobb eredményt ért el, mint a kontroll csoport. Ennek hátterében talán az állhat, hogy más területekre koncentrált a kérdőív, a kiegészítő kérdőív tételei kifejezetten az óvodai teljesítményhelyzetekben megmutatkozó szorongásra kérdeztek rá, míg a 94

96 CBCL szorongás tételei általánosabb viselkedést vizsgálnak. Érdekes eredmény, hogy ezek szerint a fejlesztésnek van egy az óvodai helyzetekre átadódó pozitív hatása, ami azonban az élet tágabb területeire esetünkben nem generalizálódott. Ennek magyarázata lehet, hogy nyilvánvalóan a mozgásos fejlesztés csoportjaiban is sok pozitív sikerélményt tapasztalhattak meg a gyerekek, együtt dolgoztak más gyerekekkel és gyakorolták a csoporttársaik előtt való szereplést. Mindez és a mozgásban való ügyesedésük azt eredményezte, hogy az óvodai teljesítményhelyzetben (ünnepségeken való szereplés, csoportos foglalkozásokon való megnyilvánulás) is sikeresebbek voltak és bátrabban mertek megnyilvánulni. A kutyás csoportban ez a hatás még erőteljesebben érvényesült, illetve kiterjedt az élet egyéb területeire is, ahogy ez a CBCL kérdőív általánosabb tételeiben is megmutatkozott. A Deviáns viselkedés skála (CBCL 5.) pozitív változásai a kutyás csoportokban fakadhatnak sok kisebb tényező összeadódásából. Az óvodás korosztályban a CBCL deviáns viselkedés skálájához tartozó problémákat alapvetően a kontrollvesztett viselkedések gyakorisága határozza meg, mint pl. a dührohamok, más gyermekekkel szembeni agresszió, a felnőttel szembeni opponálás, stb. Az önkontroll képességének érettebb megnyilvánulásai kontrolláltabb társas kapcsolatokhoz vezethetnek, és ezáltal csökkenthetik a deviáns viselkedések előfordulási gyakoriságát. A kutya-terápiás alkalmak növelik a gyermekek önkontrollját azáltal, hogy a gyermek megtanulja, hogy saját magát is jobban kell szabályozni ahhoz, hogy megfelelően tudja irányítani a kutyát. Egyrészről az önszabályozás és kommunikációs jelzések tudatos kontrollja járul ehhez hozzá, másrészről a kutya jelenlétében sok olyan interakciós lehetőség adódik, amelyekben a kötődéselméleti szemléletre visszautalva a gyermeknek módja nyílik önmaga szabályozását jobban kivitelezni. A kutya, mint potenciális alternatív kötődési személy jelenlétével hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermekekben zajló biokémiai folyamatok egy optimális szint irányába változzanak. A ráhangolódás oda-vissza zajló folyamata a kutyás interakciókban lehetővé teszi, hogy a gyermekek megtapasztalják saját önregulációs készségeiket és begyakorolva képesek legyenek használni azokat. A saját indulatok kezelése is könnyebbé válik, rögzül a vezetők mintamutatása és a gyakran explicit módon kifejezett elvárások is segítenek, hogy milyen módon kezeljük a másikat kutyát és a többi gyereket is beleértve. A feladatok végrehajtása közben automatizálódik, hogy először kérünk, aztán végrehajtjuk, majd megdicsérjük a kutyát. Mindezt olyan környezetben, ahol az agresszív cselekedetek nem megengedettek, 95

97 ugyanakkor nem vezetnek kapcsolatvesztéshez, csoportból való kitaszítottsághoz, hanem azonnal megismételhető a reakció egy elfogadhatóbb módon, amit a kutya helyes végrehajtással és pozitív érzelmek kifejezésével jutalmaz. Mindezen felül a pozitív kötődési kapcsolat a kutyával csökkenti a csoportban megjelenő agressziót, és ezen keresztül a nem kívánatos szociális viselkedést is. Ennek alátámasztására megkaptuk ezt az eredményt az Agresszivitás skála (CBCL 6.) terén is. Az agresszió csökkentésben kifejezetten eredményes szokott lenni az AAT csoport. Mind a saját korábbi vizsgálataink (Babos, 2013; Babos és mtsai, 2002), mind a szakirodalmi adatok (Al-Yagon, 2008, Mueller, 2014) azt sugallták, hogy ezen a területen pozitív hatást fogunk elérni. A CBC Internalizációs és Externalizáló skáláinak értékeiben természetesen hasonló eredményeket kaptunk, mint a mutatókat alkotó skálák esetében. A skálák kapcsán kifejtett érvelés értelemszerűen alkalmazható a skálák összevont mutatóinak esetében is. Az összevont mutatókat azért volt érdekes számolni, mert amennyiben az egyes skálák külön-külön nem mutattak volna szignifikáns hatásokat, úgy az összevont mutatókban még esetleg találhattunk volna, mivel azonban az eredmények már a skálákra lebontva is szignifikánsnak bizonyultak, így az összevont mutatók értelemszerűen ugyanazokat a jelenségeket írják le még egyszer. Érdekes még kitérni a CBCL Figyelmi problémák (4. skála) skáláján kapott eredményekre. Ezen a területen a kognitív területekhez hasonló mintázatot kaptunk, mindkét intervenciós feltételnek pozitív fejlesztő hatása bebizonyosodott. Ennek hátterében kifejezetten a fejlesztő foglalkozások terápiás célja érdekében végrehajtott gyakorlatok hatékonysága állhat. A figyelem problémák csökkenése szempontjából tudjuk, hogy figyelmet fejlesztenek a mozgásos feladatok, illetve a figyelem fejlesztését megcélozták a feladatok explicit módon is, és mivel mindkét intervenciós csoportban ugyanolyan feladatokat hajtottunk végre, így az explicit feladatcélok mindkét csoportban egyformán érvényesültek. Az AAT szakirodalomban (Friesen, 2010, Gee és mtsai, 2007) látszik, hogy a figyelmi működés terén az állat jelenléte pozitív hatású. Korábbi vizsgálatainkban is azt tapasztaltuk, hogy az AAT foglalkozások javították a gyermekek figyelmi teljesítményét. Ugyanakkor a mozgásos fejlesztés, a vesztibuláris rendszer ingerlése szintén jótékony hatású a figyelmi funkciókra. Így mindkét intervenciós csoportban sikerült javulást elérni 96

98 a gyermekek figyelmi teljesítményének a terén. Az eredményeink alapján elmondható, hogy a 2. hipotézis beigazolódott, az állatasszisztált intervencióban részt vett gyermekek szignifikánsan nagyobb mértékű javulást mutattak a nyelvi, kommunikációs területeken, a társas kapcsolatok területén, a szorongásos panaszok enyhülése terén, valamint a viselkedési problémák területein is. Eredmények tágabb elméleti keretben való elhelyezése Eredményeink között a szorongásoldás, a stresszkezelés, a csökkent agresszió és a jobb kommunikációs készségek is jól illeszkednek a kötődéselméleti keret ajánlotta magyarázatokhoz. A közvetítő mechanizmusokra vonatkozó gondolatokat bár csak elméleti megfontolásból lehet tenni, mégis érdekes lehet akár a későbbiekben alaposabban megvizsgálni. Oxitocin elmélet Az emelkedett oxitocin szint javítja a kommunikációs jelzések használatát, fokozza a kötődési viselkedés előtérbe kerülését, javítja a stresszválaszokat. A kötődési személy jelenléte fokozza a felekben az oxitocin szintet, ami visszahatva fokozza a kötődési és nyugalmi viselkedést. Egyre inkább abba az irányba mutatnak a bizonyítékok, hogy az oxitocin fontos szerepet tölt be a korai kötődés és szülő-gyermek interakciók alakulásában, egy olyan folyamat, amely alapvető hatással van a későbbi fejlődésre, a gyermek kompetenciáira és mentális egészségére (Galbally és mtsai, 2011). Egy patkánykutatásban (Pedersen és Boccia, 2002) azt találták, hogy a csecsemőkorban megtapasztalt anyai gondoskodás megváltoztatja a központi OT receptort a felnőtt patkány agyában, ami ennek következtében megváltoztatta a hipotalamusz-agyalapai mirigy-adrenális tengely stressz-aktivációját. A legmeglepőbb patkány-tanulmányok (Champagne és mtsai, 2001; Champagne és Meaney, 2001; Champagne és Meaney, 2000) melyek humán értelmezést is felvázolnak azt mutatják, hogy a csecsemőkorban kapott jó anyai gondoskodás neurokémiai szinten is kihat a felnőttkori oxitocin szabályozásra és anyai viselkedésre. A várandósság alatti megnövekedett OT szint serkenti a szülés utáni anyai viselkedést és az anya-csecsemő közötti érzelmi kapcsolat formálódását azáltal, hogy csökkenti a szorongást és szabályozza a külső stresszorokra adott válaszokat (Galbally és mtsai, 97

99 2011). Az emelkedett oxitocin szint következtében létrejövő csökkent szorongás szint hatására az érintett személyek jobban képesek szabályozni a hangulatukat, és jobban képesek felismerni és megfelelően reagálni mások nem verbális jelzéseire a szociális tanulás és jutalmazás rendszer kontextusában (Wismer, Fries és mtsai, 2005; Domes és mtsai, 2007). További kurrens eredmények azt mutatják, hogy kapcsolat vélelmezhető az oxitocin és az önértékeléses pszichológiai jóllét között (Gordon és mtsai, 2011). Mindez azt a logikai kapcsolatot látszik megerősíteni, miszerint egy jól működő kötődési kapcsolaton belül megnövekedett oxitocin szint szorongáscsökkentő lehet és hozzájárulhat az érintett személy jobb hangulatához, jobb általános pszichés állapotához és jobban működő társas kommunikációs készségeihez is. Az interakciós elemzésekből nyert tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ember-kutya interakciók képesek növelni mindkét fél oxitocin szintjét (Handlin és mtsai, 2011; Odendaal és Meintjes, 2003). A tartós szemkontaktus létesítése humán partnerrel intenzív érzelmi reakciókat vált ki mindkét félből és jelentősen megemeli a keringő oxitocin szintjét mind kutyák (Nagasawa és mtsai, 2015), mind emberek esetében (Gordon és mtsai, 2011). Oxitocin specifikus jelentőséggel bír a humán (és nem-humán) társas kogníció szabályozásában (Yamasue és mtsai, 2012). Az autonóm idegrendszer paraszimpatikus aktivációja (pulzus, légzésszám, vérnyomás normalizálódása) megerősítheti a kutyával való interakció stresszcsökkentésének hatását. Kognitív hatás a végrehajtó funkciók működése Jelentős hatásmechanizmus lehet még a végrehajtó funkciók működésének esetleges javulása is. Végrehajtó funkciók alatt olyan magasabb rendű kognitív ellenőrző folyamatokra gondolunk a szakirodalmi konszenzus alapján, melyek mozgósításra kerülnek egy specifikus cél elérése érdekében (Huizinga és mtsai, 2006). Számos kutatásban azt találták, hogy a végrehajtó funkciók alkomponensekre bonthatók, melyek jól elkülöníthetők még akkor is, ha közepesen korrelálnak egymással: munkaemlékezet, válaszgátlás, tervezés, rugalmasság és figyelmi váltás (Miyake és mtsai, 2000; Lehto és mtsai, 2010; Huizinga és mtsai, 2006). Mindazonáltal az óvodás korosztályban ezek az alkomponensek még nem különülnek el egymástól ilyen körülírhatóan, az érési folyamatoknak köszönhetően még egyfaktoros modellel jobban mérhetők (Huizinga és mtsai, 2006). A VF fontos szerepet játszik a gyermekek fejlődésében számtalan területen, mint pl. 98

100 társas kogníció, kommunikációs viselkedés és morális viselkedés (Kochanska és mtsai, 2001; Carlson és Moses, 2001; Moriguchi és mtsai, 2016, 2012). Ez felelős a kognitívperceptuális folyamatok koordinálásáért és integrálásáért melyek az idővel és térrel kapcsolatosak, így szabályozzák a magasabbrendű végrehajtó funkciókat is, mint pl. a problémamegoldás, érvelés, rugalmas logikus gondolkodás és döntéshozatal. Miyake és mtsai (2000) azt találták, hogy a 3 fő komponens hátterében az akaratlagos figyelmi kontroll központi mechanizmusa állhat (Garon és mtsai, 2008). A kutyás terápia több színtéren tudja facilitálni a végrehajtó funkciók érettebb működésének elősegítését. A vizsgálatunkban is kimutatott javult figyelmi teljesítmény egyrészről jelezheti a végrehajtó funkciók jobb működését, másrészről elképzelhető, hogy az ügyesebb akaratlagos figyelmi kontroll, mint a VF különböző területeinek hátterében feltételezett központi mechanizmus, segíti meg a végrehajtó funkciók jobb működését. Kutatók azt találták, hogy a figyelmi kontroll és végrehajtó funkciók fejlődését befolyásolják a szignifikáns gondozóval való társas interakciók (Diamond, 2013; Yu és Smith, 2016). Sigel (2002, in: Giesbrecht és mtsai, 2010) modellje a pszichológiai távolságtartásról azt állítja, hogy a szülők tudnak segíteni gyermekeik végrehajtó funkcióinak fejlődésében azzal, ha megtanítják őket távolságot tartani a problémától, hátralépni egyet megoldás közben (Giesbrecht és mtsai, 2010). A kutyás terápia egy jól működő terápiás kapcsolaton belül segít abban a gyerekeknek, hogy folyamatosan tudjanak távolságot tartani a problémahelyzetekben, hiszen a kutya irányítása minden feladatba beépítve egy olyan kettős figyelmet igényel, ahol egy másik lény sajátosságait is szem előtt kell tartani. Ezáltal sokkal több kontroll funkció mozgósítását igényli, mint a problémahelyzet önmagában. Ezen túlmenően a végrehajtó funkciók működése erőteljesen köthető a frontális lebeny éréséhez. Kisgyermekeknél ezek a funkciók még folyamatos érésben vannak, teljes kibontakozásuk az egyén 20-as éveire tehető. A kutyavezetéses, kutya irányításon alapuló feladatok megnövelik a gyermekek én-hatékonyság érzését azon keresztül, hogy egy náluk nagyobb, rajtuk kívül álló, önálló élőlénnyel sikerül együttműködniük, sikerül a saját tervüket megvalósítani. Mindehhez hozzájárul még, hogy a kutya vezetéséhez szükséges helyzetek kezelésében kiemelten fontos szerepe van a tervezésnek: minden mozdulatot és feladatsort végig kell gondolni, a kivitelezés csak akkor fog sikerülni, ha a gyerek képes volt elemeire bontani az adott feladatot és ezeket az elemeket a megfelelő sorrendben végrehajtani. Mindez az érésben lévő végrehajtó funkciók élvezetes gyakorlását teszi lehetővé. 99

101 Az eredményeinkhez kapcsolva a fenti elméleti keretet, értelmezhetőnek tűnik a végrehajtó funkciók jobb működési szintjét feltételezni a jobb figyelmi teljesítmény hátterében is. ÖSSZEGZÉS Vizsgálatom első célja olyan hatékonyságvizsgálat elvégzése volt, mely megmutathatja, hogy tud-e, és amennyiben igen, akkor milyen területeken többlethatást hozzáadni a kutya-asszisztált terápia az elvégzett intervenció hatékonyságához. A vizsgálatban nyert adatok tartalmaznak a gyermek mozgásos és kognitív fejlődésére vonatkozó méréseket (MSSST), mely mutatókban az intervencióban részt vett gyerekek egyöntetűen javulást mutattak az intervencióban nem részesülő kontroll csoport gyermekeihez képest. Ezen belül is differenciálódott egy olyan kommunikációs hatás, mely a nyelvi mutatóban szignifikánsan nagyobb javulást jelzett a kutya-asszisztált terápiában részesült gyermekeknél még a mozgásfejlesztő terápiás csoport gyermekeihez képest is. A figyelem érettségét, nehézségeit vizsgáló mutatókban szintén javulás volt tapasztalható mindkét intervenciós feltételben. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a kutyaasszisztált terápia hatékonynak bizonyult a gyermekek kognitív és motoros fejlesztésében. Az intervenciós cél-területként meghatározott készségeken és képességeken felül a kutyaasszisztált terápia egyéb terápiás hatásokat is mutatott. A szakirodalmi adatokkal egybecsengően vizsgálatomban azt tapasztaltam, hogy a kutya-asszisztált terápiában részt vett gyermekek szignifikánsan nagyobb mértékű javulást mutattak a nyelvi, kommunikációs területeken, a társas kapcsolatok, a szorongásos panaszok enyhülése, valamint a viselkedési problémák területein is. A hatékonyságvizsgálat eredményeképpen hozzájárulhatunk egy új terápiás módszer tudományos elfogadottságának növeléséhez. Magyarországon még nem született korrekt tudományos vizsgálat kutyával asszisztált terápiák hatékonyságáról annak ellenére, hogy a módszer egyre elterjedtebb, és sok különböző szakember és civil szervezet igyekszik használni. A vizsgálatok eredményeképpen kidolgozásra került az első olyan állatasszisztált terápiás protokoll, mely mind a kutatásban, mind a klinikai munkában alkalmazható. A további használat szempontjából ellenőrizhetőbbé teszi a módszert, ezáltal megnyitva az utat nagyobb elemszámú hatékonyságvizsgálatok valamint ellenőrizhető tudományos kutatások előtt. Ez Magyarországon és világviszonylatban is fontos előrelépés lenne. 100

102 VIZSGÁLAT KORLÁTAI Módszertani szempontból tanulmányom sajnos korlátokkal is rendelkezik. A foglalkozások időigényessége és összetett szervezési igénye miatt rendkívül nehéz nagy elemszámú mintával dolgozni. A mintavétel nem volt random, így a kapott eredmények értelmezésekor ezt figyelembe kell venni. A vizsgálatot nem tudtuk tipikus gyerekcsoporttal végezni, mivel a gyakorlatban ez nem volt megoldható (kényelmességi mintavétel convenience sample). A szakszolgálat munkatársai a munkakörükön belül végezték a foglalkozásokat, így a minta illesztésekor ezt kellett alapul venni, ezért az állatasszisztált csoportot sem a problémamentes, tipikusan fejlődő gyermekek részvételével alakítottuk ki. További érv a speciális minta mellett a vizsgálat megtervezésében rejlik. Elméleti megfontolásként szándékosan a fejlesztést választottuk a foglalkozások tartalmának, és értelemszerűen fejlesztést azoknak a gyermekeknek kell adni, akik ezeken a területeken elmaradást mutatnak, tehát nem válogatatlan populáció és nem random mintavétel alapján választottuk ki a fejlesztendő gyermekek mintáját. A bemeneti változó a tanulási zavarokra való szűrés volt, azonban a gyermekek egyéb komorbiditással is rendelkeztek, erre azonban nem tudtunk válogatni, mivel a fejlesztő csoport elsődleges célja a tanulási zavarok prevenciója volt, ezek mentén a változók mentén illesztettük a csoportokat. Így nem lehet kizárni olyan tényezők hatását, melyet a használt mérőeszközök nem vizsgálnak. A jövőben érdemes lenne olyan csoportokat is vizsgálni, ahol a vizsgálati személyek problémái inkább pszichológiai jellegűek, valamint olyan foglalkozásoknál is kontrollált vizsgálatokat végezni, ahol a terápiás cél inkább pszichoterápiás jellegű. Ebbe az irányba mutat a terápiás protokoll kidolgozása, melynek alkalmazása lehetővé tenné a pszichoterápiás jellegű kutya-asszisztált terápia korrektebb hatékonyságvizsgálatát. A vizsgálati mérések lehetnének részletesebbek erre több vizsgálatunkban kísérlet a videós elemzés, azonban a videofelvételek sok korláttal is rendelkeznek: módszertanilag a korlátlan videós adatgyűjtést tudjuk választani, azonban a kameraállás, a gyermekek láthatósága nem mindig egyenletes, így sok technikai tényező befolyásolja az adatgyűjtést. A folyamatos adatgyűjtés és adatelemzés további nehézsége, hogy míg a bemeneti és kimeneti méréseket minden gyermekkel el tudtuk végezni, addig a különböző alkalmakkor előfordulhat, hogy egy-egy gyermek hiányzik vagy később érkezik, ilyenkor értelemszerűen torzulnak az adatok. Esetemben egészen praktikus korlátja is volt a videós adatgyűjtésnek: nem volt megoldható, hogy a foglalkozásokon jelen legyen még egy 101

103 személy, aki a felvételeket elkészítette volna, a fixen rögzített kamera viszont gyakorta semmit sem tudott rögzíteni a történésekből, így kezdeti kipróbálás után nem is dolgoztunk vele. Szintén felmerül az utánkövetés szükségessége, így megvizsgálhatnánk, hogy a kutyás intervenció mennyire tud hosszú távú eredményeket elérni. A kontrollcsoporthoz viszonyított javulásban szerepet játszhatott a foglalkozások eredményességén kívül az is, hogy az intervenciós csoportokban részt vett gyermekek szülei bevonódottabbak lehetnek, hiszen aktív segítségnyújtásban részesülnek, így motiváltabbak lehetnek a változás észlelésére. Ezáltal elképzelhető, hogy ők jobban beszámoltak a pozitív változásokról, mint a várakozó gyermekek szülei, így torzítva a hatást. Mindemellett nem valószínű, hogy emlékeztek volna az előtesztben adott válaszaikra, mivel a szülők nem a változásról számoltak be, hanem még egyszer kitöltötték a kérdőíveket A pszichoterápia hatékonyságát vizsgálni nagyon bonyolult, jelentős szerepe lehet az életkornak, pl. abban is, hogy idősebb gyerekektől már lehet önmagukra vonatkozó információt gyűjteni (pl. a CBCL önkitöltő változatát használni), ami új szempontot adhat a hatékonyság ellenőrzéséhez. További nagyon nehezen kontrollálható tényező a terapeuták (kutya és ember egyaránt) személyiségének hatása, melynek kontrollálásához olyan nagy számosságú csoportot kellene alkalmazni, mely gyakorlatilag nem kivitelezhető. Mindazonáltal érdemes észben tartani, mint hatékonyság szempontjából nagyon is releváns tényezőt, hiszen számos más pszichoterápiánál is kimutatható volt, hogy a terapeuta személyisége az egyik legfontosabb tényező a hatékonyság előrejelzésében. 102

104 AZ EREDMÉNYEK FELHASZNÁLÁSA A GYAKORLATBAN: AZ ÁLLATASSZISZTÁLT TERÁPIÁS CSOPORTOK TEMATIKÁJÁNAK KIBŐVÍTÉSE, PROTOKOLL ELŐKÉSZÍTÉSE PSZICHOTERÁPIÁS CSOPORTOKHOZ A hatékonyságvizsgálat valamint korábbi kutatásaim eredményeire (Babos, Koronczai, 2014; Babos, 2013, 2002) alapozva szerettem volna megmutatni, hogy melyek azok a pontok, területek, amikben az állatasszisztált terápia különösen hatékony, többet tud nyújtani, mint más terápiás módszerek. Protokoll szerkezetének kialakítása A korábbi tapasztalatokra alapozva célkitűzésem volt egy olyan 12 alkalmas kutyás terápiás csoport protokoll kialakítását, mely a tudományos eredményeket figyelembe véve a módszer legelőnyösebb elemeit ragadja meg és a hasznosságot maximalizálja. A sok végrehajtott terápiás óra gyakorlatainak és feladatainak gyűjteményéből egy olyan tematikus protokollt igyekszem kialakítani, mely mások számára is elsajátítható, használható, oktatható és vizsgálható. A terápia célja különböző lehet, így a protokoll kialakítása során arra törekedtem, hogy a keretek bizonyos modulokból álljanak össze, melyeken belül az adott feladatok cserélhetők, helyettesíthetők a kívánt terápiás célhoz igazodva. Korábbi tanulmányaink (Babos, Koronczai, 2014) megmutatták, hogy a csoportdinamika segítésében nagy szerepe van a kutyás gyakorlatoknak, milyen fontos figyelembe venni az alkalmak tervezésekor a csoportalakulás folyamatát és ehhez illeszteni a foglalkozások menetét. Szintén fokozottan fontos a gyermekek számára olyan körülményeket teremteni, ahol saját igényeik szerint spontán használhatják a terápiás kutyát stresszkezelésre, szorongásoldásra úgy, hogy közben aktívan részesei maradnak a csoportban zajló pszichodinamikai történéseknek. Így a csoportalakulás kezdeti fázisában, valamint a lezárás fázisában érdemes több kutyás feladatot beépíteni a terápiás órák menetébe, ezek adják a tágabb keretet. A csoportalakulás kezdeti, szorongásokkal telítettebb szakaszában érdemes viszonylag magas szinten tartani a kutyás feladatok arányát. Ez részben szolgálja a későbbi gyakorlatokhoz szükséges kutyavezetési készségek és vezényszavak elsajátítását, másrészt pedig segít kezelni a kezdeti szorongásokat és a versengés miatt jelenlevő magasabb feszültségi szintet és agressziót. 103

105 Ezt követi általában egy nagyobb igény a gyerekek részéről önmaguk bemutatására, valamint lehetőség nyílik a különböző érzelmi tartalmak megosztására. Megfigyeltük, hogy a kutyás feladatok mennyisége egy adott alkalmon belül hasonló mintázatot mutat, mint a beszélgetésekkel töltött idő mennyisége, csak időben megelőzi azt (Babos és Koronczai, 2013). Ez értelmezhető úgy, hogy az állatokkal való munka mintegy megalapozza annak a biztonságérzetnek a kialakulását, amelyben már képesek a gyerekek megnyílni, belső tartalmaikról beszélni. A csoportalkalmak utolsó szakaszában érdemes ismét megemelni a kutyás feladatok arányát, hiszen a csoport várható lezárása újabb szorongásos érzéseket indukálhat. Az egyéb feladatokat is úgy terveztem meg, hogy segítsék a gyerekeket a közös munka lezárásában (közös rajz készítése stb.). Vizsgálatunkban látható volt a kutyasimogatások görbéjéből (amely közvetlenebbül mutatja a gyerekek érzelmi állapotát, hiszen nem függ a kutyás feladatok arányától spontán, feladaton kívül is simogathatták a gyerekek a kutyát), hogy viszonylag állandó magas szinten van jelen a kutya simogatásának igénye a csoportfolyamat teljes hosszában. Vagyis kimondhatjuk, hogy a gyerekek valóban használják a kutyát a feszültséggel telített helyzetekben, ugyanakkor ez nem korlátozódik a csoportalakulás, viharzás vagy lezárás idejére, hanem a biztonságosabb időszakban, mikor a gyerekek képessé válnak problémáikról beszélni, vagy azt láttatni, jó fogódzónak bizonyul a kutya jelenléte. A korrelációs összefüggés 20 a beszélgetések aránya és a kutyás feladatvégzésen kívüli kutyasimogatás gyakorisága között azt mutathatja, hogy valóban abban a helyzetben, mikor a gyerekek esetleg megterhelő élményeket, problémákat vitatnak meg egymással, hajlamosak közben a kutyát stressz-csökkentésre használni. A terápiás folyamat középső szakaszában, amikor a csoporton belül már nem a csoportalakítás folyamatai, hanem a belső munka folyik nagyobb mértékben, több a helyettesíthető elem. Így tehát az ülések tematikája alapvetően három nagy szakaszra tagolódik: a kezdeti ismerkedés szakaszára, rögzítettebb kutyás feladatokkal, a középső terápiás munka szakaszára, ahol a terápiás célnak megfelelően kell a gyakorlatokat alkalmazni, valamint a lezárás végső szakaszára, ahol ismét adottabb kutyás feladatok vannak jelen nagyobb mértékben. 20 Korábbi vizsgálatunkban (Babos és Koronczai, 2013) a kutyasimogatások gyakorisága és a beszélgetések százalékos arányának korrelációja tendencia szintűnek bizonyult (r = 0,585, p < 0,059). 104

106 Ezen felül minden alkalomnak önmagában is van egy hasonló szerkezeti kerete, az alkalom eleje és vége rögzített, ugyanúgy kezdődik és végződik, a kutyás feladatok dominálnak az elején és a végén, az alkalom középső szakaszában dolgozunk változó gyakorlatokkal. A különböző területek segítését megcélzó kutyás feladatok kialakításának háttere A korábbi tanulmányok és saját vizsgálataink eredményeire alapozva alapvetően megkülönböztettem készség-fejlesztő jellegű csoportokat (mozgásos, iskola-előkészítő, kommunikációs, figyelem és önszabályozás-fejlesztő, stb.), verbális exploráció hangsúlyú, valamint mese-dráma elemeket tartalmazó pszichoterápiás csoportokat. Ezeken felül természetesen más pszichológiai eszközöket is bevethetünk. Az alábbiakban ismertetem a különböző területek fejlesztését célzó feladatok kialakításának hátterét, valamint konkrét példákat egy-egy fejlesztési területhez tartozó feladatra, majd bemutatom a protokoll konkrét felépítését, elemeit, jelölve az állandó és helyettesíthető részeket. A következőkben típusonként ismertetem a megcélzott területeket, mindenhol megjelölve, hogy milyen gyakorlatokat használhatunk az adott területek fejlesztésére. Természetesen ezek a készségek nagyon komplexek, egy adott gyakorlat több területet is fejleszt egyszerre, a gyakorlatok önmagukban nehezen kategorizálhatók. Így a feladatok ismertetésénél is helyenként önkényesnek tűnhet a besorolás, bár igyekszem mindenhol feltüntetni, hogy még milyen készségeket gyakoroltat az adott feladat. Percepciós készségek A percepciós készségek fejlesztésére irányuló gyakorlatok jelentős része egyben figyelem-fejlesztésre is szolgál. Nagyon sok gyakorlat megegyezik a figyelemfejlesztés részben tárgyaltakkal. Pontos és differenciált vizuális észlelés, vizuo-motoros koordináció A vizuális percepció megfelelő funkcionálásának része az adott tárgyak térbeli helyzetének helyes felismerése, megítélése. Térészlelés alatt értjük még a test térbeli helyzetének, a mozgás sebességének és irányának meghatározását is. Térérzékelés fejlesztésére javasolt gyakorlatok például a célba ugrás és a szlalom-mozgás (Pappné Gazdag, 2002), amiket könnyedén beépíthetünk az óratervbe. Minden gyakorlatot 105

107 fokozatosan lehet felépíteni, így pl. először csak egy kitett tárgyat kell megkerülni a kutyával együtt, ezt követheti a bonyolultabb szlalom mozgás. A szlalomozó gyakorlatot is a kutya vezetésével kell végrehajtani, aminek előnye, hogy a szlalom-mozgásba bele kell számítani a kutya méretét is, hiszen a kikerülendő tárgynak a kutyát sem lehet nekivezetni. 4. kép: Egy gyermek szlalomban vezeti a kutyát két szék között. A képen jól látszik, ahogy a gyerek a terápiás hám fogantyúján keresztül irányítja a kutyát, miközben koncentrál, hogy a megfelelő irányba haladjanak. A vizuo-motoros koordináció fejlesztésére alkalmazhatjuk a célbadobós gyakorlatokat (Tóthszöllősyné, 1994), ahol először karikába lehet labdával, kitömött zoknival vagy más dobótárggyal beletalálni, majd a kutya szájába. Mindkét esetben a kutya visszahozza az eldobott tárgyat a gyereknek. Szintén fontos perceptuális képesség a vizuális információk téri elrendezése sorba rendezése, szekventálása. A sorrendiség gyakorlására akadálypályák meghatározott irányú és sorrendiségű bejárását, valamint bizonyos mozdulat- vagy mozgássorok leutánzását is alkalmazhatjuk (ami egyben figyelem és memória fejlesztő hatással is bír). 5. kép: Akadálypálya lekövetése kutyavezetéssel 106

108 A hallott auditív információk pontos és differenciált észlelése Pontos észlelés, megkülönböztetés. Adott hangok kiemelése. Adott hangok helyes egymásutániságának felismerése, hangcsoportok egységbe foglalása. A kutyának kiadott vezényszavak pontos észlelése és reprodukálása elengedhetetlen a feladatok kivitelezéséhez. Kifejezetten a hallott információk pontos észlelésének gyakorlására végezhetünk egymás fülébe sugdosós gyakorlatokat, amikor is láncba álltak a gyerekek, a lánc egyik végén elindítottunk egy parancsszót, amit meg kell csináltatni a kutyával és aki a lánc másik végén van, ő hajthatja végre a feladatot. Interszenzoros integráció, mozgásszabályozás A percepció pontosságának és differenciáltságának fejlesztésekor nagyon fontos, hogy az ingereket a lehető legtöbb modalitásban megtapasztaltassuk a gyerekekkel (Venger, 1978). Az interszenzoros integráció teszi lehetővé a perceptuális ingerek magasabb szinten történő összerendeződését. Nagyon fontos a több modalitás közti megfeleltetés, többféle szenzoros modalitásban érkező ingerek feldolgozása. Látott-hallott információk összekapcsolásának képessége, motoros visszaadása, a keresztcsatornák együttműködése nagy mértékben hozzájárul az összehangolt észleléshez. Ennek érdekében nagyon hasznosak a kutyával való érintkezéses gyakorlatok, hiszen ezekben a feladatokban a gyerekek nagyon összetett ingerrel találkoznak. A kutya simogatása önmagában nagyon összetett taktilis inger, a mozgásának kontrollálásához pedig sok mindent kell összeszervezni. Ahogy a gyerek bal kezével fogja a kutyát, megfelelő erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy kontaktusban maradjanak, de ne húzza vissza a kutyát. Közben a jobb kezével irányítania kell a kutyát (ezzel a kezével mutatja a kívánt irányt, illetve ebben a kezében van a kutya jutalomfalatja vagy labdája). Mindezt csak úgy tudja megoldani, ha a saját mozgása határozott és egyértelmű jelzéseket ad. 107

109 6. kép: A gyermek önállóan vezeti a kutyát. Láthatóan a gyermek határozottan tartja a jutalomfalatot és határozott mozgással a szőnyeg szélén lévő sávban vezeti a kutyát. Lateralitás A perceptuális pontosság szempontjából is fontos a lateralitás megfelelő kialakulása, a téri irányok megfelelő elkülönülése és felismerése. Ennek gyakorlása tulajdonképpen minden feladatba beépítve észrevétlenül történik, ugyanis a kutya vezetése minden feladatnál bal oldalon történik, amire már a foglalkozások elején felhívjuk a gyerekek figyelmét és később is korrigáljuk az oldalt, ha nem volna helyes. Ebben nagy segítség az is, hogy a kutya balról vezetve sokkal könnyebben irányítható, így a gyerekek már szinte elinduláskor észlelik, hogy valami nincs rendben, ha nem a megfelelő oldalra állnak. Mozgás A mozgásos feladatok az óvodai fejlesztés egyik elsődleges formái. Mivel a kognitív fejlődés is a mozgás fejlődésével indul el, a legtöbb elméletalkotó (pl. Ayres, 1979) úgy gondolja, hogy a későbbi ráépült készségek korrekcióját alulról kell elkezdeni, a mozgásos rendszerek fejlesztésével. Ha az idegrendszer lehetőséget kap a megfelelő tapasztalatok és korrektív élmények megszerzésére, akkor a későbbi készségek felépítését most már megfelelő talajon újra lehet kezdeni, illetve azok maguktól is egészségesebben alakulnak. Megkésett mozgásfejlődés esetén nagyon fontos kedvet csinálni a mozgáshoz. A kutyával végzett gyakorlatoknak egyik legnagyobb ereje, hogy az állatok hatalmas motivációs erőt képviselnek, még a súlyos mozgáskorlátozottak is hajlandók komoly erőfeszítéseket tenni azért, hogy pl. megsétáltathassák a kutyát, az egészséges gyerekek pedig szinte észre sem veszik, hogy milyen nehéz vagy unalmas mozgásos gyakorlatokat kell végrehajtaniuk, 108

110 miközben ők csak a kutyával játszanak. Nagymozgás és finommotorika A nagymozgás és finommotorika fejlesztése kézenfekvő lehetőség, mert erre a kutyás gyakorlatok rendkívül alkalmasak. A már kimutatottan hatékony fejlesztő gyakorlatokat a gyerekek még lelkesebben, sok élvezettel hajtják végre a kutyával. Mindeközben óriási koncentrációt kíván, hogy ne csak a saját mozgásukra figyeljenek, hanem egy másik lényt is irányítsanak. Erre a nagy figyelmi teljesítményre még a figyelmi problémákkal küzdő gyerekek is képesek, hiszen a kutya önmagában olyan összetett, érzelmileg telített inger, amit sokkal könnyebb megragadniuk, mintha valamilyen személytelen tárggyal kellene ugyanezt megcsinálniuk. 7. kép: A kisfiú erősen koncentrál a kutyára. Egy kisfiú, akinek egyébként nehézséget okozott a komolyabb figyelmi teljesítmény, összpontosít, hogy értelmezni tudja a kutya jelzéseit. A kutya fejét (fülét és szemét) nézi, hogy időben reagálni tudjon és ő tudja irányítani a kutya viselkedését. A nagymozgások fejlesztésére a tempó és irányváltoztatások végrehajtásával megoldható kutyavezetéses feladatok szolgálnak. A motoros koordináció fejlesztésére főként labdagyakorlatokat alkalmazunk (Fodorné). A feladat nehézsége a cél távolságával és méretével változott. A labda egymásnak dobása nem csak a gyerekek motoros koordinációját fejleszti, hanem a társas készségeiket is, hiszen egymás ügyességét is figyelembe kell venni. A nagymozgások tempójának, ritmusának egyre tudatosabb kontrollja alakul ki azáltal, 109

111 hogy a két lény együttes mozgását a gyereknek kell irányítania, tudatosan számolnia kell a kutya mozgásának és méretének következményeivel. Ha nem akarnak elesni (amire egyébként volt példa: miközben a gyerek lefektette a kutyát, elfelejtette elengedni a hám fogantyúját, így a kutya súlya elhúzta és a gyerek a kutya nyakába pottyant), a gyereknek koordinálnia kell kettejük mozgását úgy, hogy közben ő irányít ez nagyon nehéz és élvezetes feladat. A finommotorika fejlesztését a szem-kéz koordináció gyakorlásán keresztül próbáltuk megcélozni. Ezt a célt szolgálják a célbadobós vagy elkapós feladatok. A célba dobás sikerességét segítette, hogy a kutya aktív fogadója volt a labdának, így a gyerek kisebb ügyetlenségeit korrigálta (felugrott a labdáért), így a gyereknek tulajdonképpen mindig sikerélménye volt. Mivel a gyerekeknek nagyon tetszett az a mozgás, ahogy a kutya ugrás közben elkapja a labdát, később bonyolították maguknak a feladatot és igyekeztek úgy dobni, hogy a kívánt mozgást elérjék. (Észre kell vennünk, hogy ebben már bonyolult koordinációs képességek is megnyilvánulnak, hiszen a gyereknek ki kell számítani, hogy a kutya mekkorát szokott ugrani és a röppálya csúcsára kell célozni a labdával!) 8. kép: Csaba próbál beletalálni a kutya szájába. Csaba is igyekezett ívelten dobni a labdát, hogy könnyebb legyen elkapni, és a kutya a saját mozgásával korrigálja az esetleges hibát. Vesztibuláris rendszer Az egyensúly fontos minden mozgásban. A statikus egyensúly a fej térbeli helyzetéről és a test egyenes vonalú gyorsulásáról szóló információkat értelmezi. A dinamikus egyensúly a forgómozgást, jelentős sebességváltozást veszi figyelembe. Az ember egyensúlyát az agy vesztibuláris rendszere szabályozza. A vesztibuláris rendszer hatással van a téri tájékozódásra, figyelemre, cselekvésbiztonság fejlődésére (Pappné Gazdag, 110

112 2002). A szociális ingereknek is fontos összetevője a vesztibuláris ingerlés. A szociális deprivációban nevelt állatok (pl. majmok (Harlow, 1963), egerek (Essman, 1968) id. Marton, 1972) tüneteinek egy része (forgómozgás, bizonyos mozgássztereotípiák) a vesztibuláris rendszer öningerlésének tekinthető. Prescott szerint (1967, id. Marton, 1972) a vesztibuláris rendszer része egy olyan agyi szabályozó rendszernek (szomatoszenzoros rendszer, melynek központjául a kisagyat határozta meg), ami megfelelő ingerlés hiányában degenerálódni kezd és működési túlizgalomhoz, ezen keresztül viselkedéses patológiákhoz vezet. Már a csecsemők intrauterin fejlődésében is nagy szerepe van a vesztibuláris ingerlésnek, ez is hiányzik például az inkubátorba került koraszülött csecsemők fejlődésében (Kalmár és Csiky, 1999). Szintén ennek a rendszernek az alul- illetve nem megfelelő működését tartják egyes szerzők (pl. Kulcsár, 1992) fontos tényezőnek a hiperaktivitás kialakulásában. Gyakran használnak vesztibuláris ingerlést a hiperaktivitás és figyelemzavar enyhítésére (Ayres, 1979). A fejlesztés folyamán nagyon sok gyakorlással bejáratják az idegpályákat, minden gyerek megszerezheti azt az ingerlést, ami neki (az idegrendszerének) hiányzik. Az idegrendszer érésében van egy nagyon plasztikus fázis, a szabad szinapszisok termelődésének fázisa, ami kb. 10 éves korig tart. Ebben a fázisban az agyban nagyon sok szabad szinapszis termelődik, melyekben még nem alakultak ki idegsejtek közötti kapcsolatok. Azok a szinapszisok, melyek ebben a korban belekerülnek valamilyen kapcsolati hálózatba, melyeket elfoglalnak, később is terhelhetőek maradnak. Azok a szabad szinapszisok, melyeket nem használ ki az agy, a későbbiekben visszafejlődnek. Ennek a fejlődési fázisnak nagy előnye, hogy ebben a korban sokszoros mennyiségű szabad szinapszis termelődik, mint amennyit valóban használunk. Így lehetővé válik, hogy ebben a korban korrigáljunk olyan agyi kapcsolatokat, melyek nem, vagy nem jól épültek ki, hiszen óriási a szabad kapacitás (Coan, 2008). A mozgásos fejlesztés egyik speciális formája az Ayres-terápia, amit ritkán használnak prevenciós céllal, általában a korrekciós fejlesztés a cél. A fentebb röviden említett elméleti alapokra támaszkodva kialakított eszközök használata lehetővé teszi az érésben lemaradt vagy sérült idegrendszer megfelelő fejlődéséhez szükséges ingerek játékos formában történő átélését. A kutyával végzett gyakorlatokba ezek a mozgások is könnyűszerrel beépíthetők, sőt, az eszközök egy része is biztonságosan alkalmazható kutya bevonásával is. (Kicsit hasonló feladatokat tartalmaz a kutyák számára eléggé 111

113 elterjedt sport, az agility is. Ezeket az akadályugrós gyakorlatokat kiválóan lehet párosítani a gyerekek számára is hasznos elemekkel.) A gyakorlatok között szerepelnek egyensúlyérzéket fejlesztő feladatok is (padon egyensúlyozás, szlalom, stb.) (Pereszlényi és Pintér, 2000). 9. kép: Padon egyensúlyozás a kutya mozgásait utánozva. Testséma fejlesztés A mozgás szerepe nem csak az idegrendszer érésében nagyon fontos, de a testséma kialakításában is. A testrészek megtapasztalása, proprioceptív érzékelése nagyban hozzájárul a testséma kifejlődéséhez. A kiinduló centrális mozgásparancs után jövő visszajelzések nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember önindítottként élje meg saját mozgását (Marton, 1970). A gyerekek testsémájának fejlesztéséhez a testrészek több modalitás általi megtapasztaltatását alkalmaztam. Megneveztük a kutya testrészeit, megtapinthatták, majd megneveztük a gyerekek testrészeit is. Volt olyan gyakorlat, ahol a gyereknek tapintás alapján kellet felismernie a kutya testrészeit, majd megmutatni ugyanezt saját magán, illetve fordítva, a megérintett testrészét kellett megnevezni és megmutatni a kutyán. 112

114 10. kép: A gyermek tapintja, megnevezi és tanulmányozza a kutya talpát. A testrészek tanulmányozása közben sok mindenre rájöttek a gyerekek, hasonlítgatták a dolgokat. A kutya talppárnácskáit például az egyik gyerek a számítógép space gombjához hasonlította, amin jót nevettek mi is. Szándékos figyelem, koncentráció, rövid távú memória Az ingerek strukturálása segíti a memóriafunkciókat. Ez arra utalhat, hogy a memóriazavar hátterében is állhatnak percepciós hiányosságok, az ingerek strukturálásának, a releváns ingerek kiszűrésének deficitje (Szitó). A figyelem és memória fejlesztését az utánzásokon alapuló gyakorlatok célozták meg, ahol a kutya segített a figyelmet a gyakorlatsorra irányítani és ott megtartani, ezáltal javítva a mozgássor megjegyzésének esélyét. Mint már fentebb említettük, az állatok relaxációt segítő hatása részben annak köszönhető, hogy képesek az emberek figyelmét tartósan magukra irányítani (Serpell, 2000). Ezt az ingersajátosságukat használjuk itt is ki. Szintén a figyelem és memória funkciók fejlesztését segíthetik a perceptuálisan észlelhető változások észrevételét feltételező játékok, amikor is a csoportban valamilyen változtatást eszközölünk, majd ezt a kiküldött gyereknek fel kell ismernie (Porkolábné, 1992). Szintén rendelkezik figyelemfejlesztő hatással is a labdadobásos gyakorlat (Szabó, 1994), hiszen erősen koncentrálni kell magára a dobás műveletére, de ezen felül arra is, hogy a körben éppen hol tart a labda, illetve mikor lehet dobni a kutyának ez utóbbi szándékosan váratlanul hangozhat el, hogy mindvégig figyelni kelljen. Nyelvi készségek, kommunikáció Az állatok jelenléte serkenti a kommunikációt, segíti az emberek közötti kapcsolatteremtést és egy adott csoportban több kommunikatív megnyilvánulást eredményez (Batson és mtsai, 1998). Kifejezetten a kommunikáció fejlesztésére végeztünk néhány gyakorlatot. Az egymásnak elmutogatós, súgós gyakorlatok arra 113

115 szolgáltak, hogy serkentsék az egymásra való odafigyelést, a nem-verbális jelzések értelmezését, az arra való odafigyelést. 11. kép: A kisfiú egy társának mutogatja a fekvés vezényszót. A mutogatásnál a gyerekek külön hangsúlyt helyeznek a különböző pozíciók elkülönítésére a fekvést jól meg lehet különböztetni pl. a döglik pozíciótól, és ezt saját maguktól meg is tudják mutatni. Szintén ezt a célt szolgálja a kutyával való kézjelek használatának megtanítása és gyakorlása, aminek folyamán a gyerekek megtanulják, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni. Ennél talán még fontosabb, hogy a nem-verbális jelzéseket a kutya csak akkor tudja lekövetni, ha azok többé-kevésbé pontosak, irányukban és határozottságukban következetesek és jól elkülöníthetők egyéb mozdulatoktól. Ennek a megtanulása nehezebb feladat, de sokkal tisztábbá teszi a gyerekek nem-verbális kommunikációját. 12. kép: Az ültetés kézjel gyakorlása A kézjelek elsajátítása nagy odafigyelést kívánt a gyerekektől, látható, hogy a gyermek is szépen, határozottan mutatja a kutyának, mit is szeretne tőle. 114

116 Társas készségek A kognitív készségeket fejlesztő gyakorlatok mellett nagy hangsúlyt fektettem az érzelmi kommunikáció, a társas készségek fejlődésére is. Mivel minden gyakorlatot a kutya bevonásával kellett végrehajtani, a foglalkozások állandó kísérője volt a kutya jutalmazása, ami segített a gyerekeknek észrevétlenül automatizálni bizonyos társas készségeket. Egyértelmű mintát, modellt kaptak arra, hogy a kívánt viselkedés eléréséhez vezető út a jó viselkedés jutalmazása és nem a büntetés vagy kiabálás. A kutya teljesen magától reagál a gyerekek jelzéseire, aki kedvesen, de határozottan bánik vele, pozitívan motiválja, annak hamarabb szót fogad, míg a kiabáló, rángató gyerekek parancsait figyelmen kívül hagyja (lefekszik). Így a gyerekek spontán megtanulták, hogy minden gyakorlatot úgy fejezünk be, hogy megsimogatjuk, megdicsérjük a társat, akivel dolgoztunk ez a viselkedés automatizálódik. (Elvárásaim szerint hosszabb intervallum után ez a viselkedés generalizálódik és a társakkal szembeni viselkedésre is átterjed ez azonban még további vizsgálatokat igényelne.) 13. kép: Csaba megjutalmazza a kutyát a feladat elvégzéséért A jutalmazás jutalomfalattal és simogatással történt. A jutalomfalat használatánál fontos volt, hogy a gyerek csak a feladat végrehajtása után adja oda a kutyának a jutalomfalatot. Bármilyen teljesítmény-jellegű gyakorlatot hatékonyabban lehet gyakoroltatni a kutyával, mert a kutya önmagában szorongás és stressz-csökkentő hatást vált ki, ami kedvez a teljesítmény alakulásának. A bonyolult gyakorlatok végrehajtása közben a gyermekek önbizalma is nő, nem csak azért, mert képesek voltak a gyakorlatot megcsinálni, de azért is, mert képesek egy ilyen nagy kutyát irányítani (ezeknek a pici gyerekeknek a kutya majdnem mellközépig ér). 115