Az OKKR szintjei és szintleírásai A közoktatáshoz kapcsolódó (1 4.) szintek leírása

Átírás

1 TÁMOP / A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése Az OKKR szintjei és szintleírásai A közoktatáshoz kapcsolódó (1 4.) szintek leírása Készítette: Horváth Zsuzsanna Ütőné Visi Judit Pillérvezető: Elemiprojekt-vezető: Alprojekt: Elemi projekt: Feladat sorszáma: Dátum: március 30. Temesi József Falus Iván Országos Képesítési Keretrendszer 3. Az OKKR felsőoktatási szintjei leírására vonatkozó javaslat elkészítése

2 Tartalomjegyzék 1. A közoktatás és az OKKR kapcsolata A szintleírások elkészítésének szempontjai Tudás Képesség Attitűd Autonómia, felelősségvállalás

3 1. A közoktatás és az OKKR kapcsolata Az Országos Képesítési Keretrendszer kidolgozásának és bevezetésének kezdetén már egyértelműen látható volt, hogy az oktatási kimenetek rendszerszerű leírása alapvetően a felsőoktatás, a szakképzés és a felnőttképzés képesítéseinek összevethetőségét, meg- és elismertethetőségét szolgálja. Egyértelmű volt ugyanakkor, hogy mind a felsősoktatás, mind pedig a szakképzés szempontjából egyaránt fontos, hogy meglegyenek azok a kimeneti pontok, amelyekre az ezekben a képzési alágazatokban megszerezhető képesítések valójában épülnek. Ez pedig egyértelműen szükségessé tette a közoktatási szakaszhoz kapcsolódó kimeneti pontok leírását is. A közoktatási képzés sajátos eleme, hogy annak teljes egésze a tanköteles korhoz kapcsolódik. A közoktatásban aktuálisan benne lévők számára valójában nem vagy csak nagyon korlátozottan értelmezhető a kimeneti pont. A hazai közoktatásban az elmúlt időszakok tantervi reformjai az oktatásnevelés egész képzési szakaszára vonatkozó, lineáris, folyamatában történő leírására összpontosítottak. Különösen igaz ez a mind hangsúlyosabbá váló képességfejlesztésre. Ezt tükrözi a hazai közoktatást meghatározó alapdokumentum, a Nemzeti alaptanterv is. A hangsúly egyértelműen az oktató-nevelő és fejlesztő tevékenység folyamatára helyeződött, és ezzel egyidejűleg másodlagossá váltak, illetve szinte teljesen eltűntek a dokumentumokból a kimeneti követelmények (vö. NAT 1995 és NAT 2007). Kimeneti követelmények a közoktatásban jelenleg elsősorban a NAT-ra épülő kerettantervek továbbhaladási feltételeiben fogalmazódnak meg. A továbbhaladási feltételek azonban elsősorban az iskolai helyi tantervek orientálására szolgálnak. A tantárgyankénti továbbhaladási feltételek azonban nem tekinthetők általános érvényű tudás- és képességleírásoknak, illetve szinteknek. Az OKKR attitűd, illetve autonómia és felelősségvállalás deskriptoraihoz kötődően pedig egyáltalán nem vagy csak közvetetten találunk kimeneti szempontból megfogalmazott leírásokat. A NAT kulcskompetencia-leírásaiban amelyekben fellelhetőek ilyen szempontú megközelítések is viszont nincs nyoma a szintezettségnek. A folyamatszabályozás előtérbe kerülésének következménye, hogy a közoktatásban jelenleg egyetlen törvényileg szabályozott, kimeneti követelménnyel rendelkező kilépési pont van, ez az érettségi vizsga. Az érettségi önmaga ugyanakkor nem tekinthető képesítésnek, csupán szükséges feltétel a képesítések egy részének megszerzéséhez (érettségire épülő szakmai képzések), illetve feltétele a felsőoktatásban való továbbhaladásnak, valamint az érettségi bizonyítvány megszerzése feltétele lehet bizonyos munkakörök betöltésének (érettségihez kötött munkahelyek). Az érettségi követelmények képviselik a legmagasabb szintű tudás- és képességstruktúrát, amely a közoktatásban megszerezhető. A vizsgakövetelmények ugyanakkor nem tükrözik teljes mértékben az OKKR szintleírásainak szemléletét, hiszen elsősorban a tudás- és a képességelemek kifejtését tartalmazzák. Az érettségihez, mint az általános értelemben középfokú végzettséghez rendelhető kimeneti pontnak OKKR szempontú leírása viszont azért fontos, mert megítélésünk szerint jelenleg csak ebből kiindulva, mintegy visszafejtve határozhatók meg a megelőző kimeneti pontok szintleírásai. Megkülönböztetett szerepe van, lehet az általános iskola befejezésének is. Ez az a pont, ahol lezárul egy közoktatási szakasz, az alapfokú képzés szakasza. Az ezen a ponton megszerzett bizonyítvány ezt tanúsítja. Ehhez a ponthoz azonban nem kapcsolódik sem mérés, sem vizsga, és nem fogalmazódtak meg a kimeneti követelmények sem. Megjegyzendő, hogy a 8. évfolyam szakaszhatár szerepe ugyanakkor sokat gyengült a 6+6, illetve a 4+8 évfolyamos képzések bevezetésével. Felvetődik a kérdés, ha a közoktatásban jelenleg alig azonosíthatóak követelményekkel leírt képzési szakaszhatárok, és a képzésből való kilépés is legkorábban 18 éves korban lehetséges, akkor miért 3

4 van mégis szükség a korábbi kimeneti szintek leírására? Erre a kérdésre a választ a felnőttképzés és a szakképzés igénye adja meg. Az 1 3. kimeneti szinthez tartozó leírások megfogalmazása a szakképzés és a felnőttképzés szempontjából döntő fontosságú. A formális közoktatásból valamilyen ok miatt kikerülő, érettségivel vagy esetleg a 8. osztály befejezését igazoló bizonyítvánnyal nem rendelkezők számára meg kell teremteni az esetleges későbbi visszalépés lehetőségét az oktatásba. A korábban megszerzett tudás elismertethetősége ezért alapvető jelentőségű. Elsősorban a felnőttképzésben fogalmazódtak meg azok az igények, amelyek szükségessé teszik az 1 3. kimeneti szint általános a közoktatás nézőpontjából történő leírását. Az egyes szakmák elsajátításához szükséges szakmaspecifikus tudás és képességelemet a szakképzés fogalmazza meg, az általános tudás-és képességelemek kiépülésének egymásra épülő rendszerét ugyanakkor a közoktatáshoz kapcsolódó kimeneti szintleírások tartalmazzák. Ez egyben elengedhetetlenné teszi az 1 4. kimeneti pontok leírásának összehangolását, a szakképzés és a közoktatás szintleírásainak összekapcsolását. Annál is inkább, mert az OKKR egy általános, a képesítések és ezen keresztül a képzések megfeleltetését, illesztését szolgáló dokumentum kell, hogy legyen. A közoktatási szakaszhoz kapcsolódó szintleírások ugyanakkor belső arányukban, megfogalmazásaikban kissé eltérnek a szakképzéshez és a felnőttképzéshez kapcsolódó szintleírásoktól. A deskriptorok között hangsúlyosabb a tudás- és képességelemek megfogalmazása, és jóval kevesebb szempont kapcsolódik az autonómia és felelősségvállalás leírásához. Más szempontból fogalmazódik meg az attitűd szerepe is. Az 1 4. kimeneti szintek leírása ugyanakkor a közoktatás szempontjából is fontos és orientáló. A TÁMOP keretei között a közoktatásban is lehetőség kínálkozik a hazai mérési-értékelési rendszer, illetve a tantervi szabályozás OKKR szempontú elemzésére. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az OKKR nem lehet felülírója és szabályozója a közoktatásban folyó oktató-nevelő munkának, illetve a hazai mérési rendszernek, de pozitívan járulhat hozzá a közoktatás minőségének és a képzések átláthatóságának javításához. 2. A szintleírások elkészítésének szempontjai 2.1. Tudás A tudás deskriptor különböző kimeneti szintjeinek megfogalmazásakor az alábbi elveket követtük:»» A tudás horizontális kiszélesedése: egy jól körülírható témában (tantárgyban) megszerezhető tudásból fokozatosan jutunk el a témakörökhöz, műveltségi területhez, illetve a műveltségi területeken átívelő tudás megszerzéséhez.»» A tudás elmélyítése: az alapvető tények és fogalmak ismeretéből kiindulva az összetettebb fogalmi rendszerek megismerésén át a szakirányú továbbtanulást előkészítői alapvető szakértői tudás megszerzéséig.»» Az egyszerű ok-okozati kapcsolatok felismerésén keresztül az összetett, többtényezős kapcsolatrendszerek megértéséig. Első szint Egyszerű tények és fogalmak ismerete, illetve felhasználása egy adott tantárgyon, témakörön belül. Alapvető matematikai-logikai, anyanyelvi és természettudományos eszköztudás 4

5 Második szint Egy adott tantárgy/témakör alapvető ismerete. Lényeges elemekre vonatkozó elméleti és gyakorlati tudás az egyes tantárgyakon/műveltségterületeken belül. Egy adott tantárgyhoz/témakörhöz kapcsolódó egyszerű tények és fogalmak felismerése. Egyszerű összefüggések felismerése szövegekben, információkban, illetve az alapvető természeti társadalmi jelenségekben, folyamatokban. Általános matematikai-logikai, anyanyelvi és természettudományos eszköztudás Egyszerű ok-okozati kapcsolatok felismerése szövegekben, információkban, illetve az alapvető természeti és társadalmi jelenségekben, folyamatokban. Harmadik szint Egy adott tantárgyról/témakörről szóló, illetve ahhoz kapcsolható egyszerű tények és fogalmak, jellemző folyamatok, anyagok, egyszerű összefüggések valamint az alapvető terminológia ismerete. A legfontosabb vizsgálati módszerek ismerete. Az egyéni igényeknek (érdeklődésnek) megfelelő tudásterületeken a szakértői tudás alapvető elemeinek, struktúráinak és sémarendszereinek ismerete. Matematikai-logikai, anyanyelvi és természettudományos eszköztudás. Összetettebb kapcsolatok felismerése szövegekben, információkban, illetve az alapvető természeti és társadalmi jelenségekben, folyamatokban. Negyedik szint Egy adott tantárgy/témakör tényszerű, és alapvető elméleti összetevőinek ismerete, illetve az ahhoz tartozó vagy ahhoz kapcsolható tények és fogalmak, fontosabb folyamatok, anyagok és terminológia értő ismerete. Elméleti és gyakorlati tudás széles összefüggésekben, az egyes tantárgyakon/témakörökön belül. Az egyes tantárgyi/témaköri ismeretrendszerek közötti alapvető kapcsolatok felismerése. Az egyéni igényeknek (érdeklődésnek) megfelelő tudásterületeken a szakértői tudás fontosabb elemeinek, struktúráinak és sémarendszereinek ismerete. Biztos matematikai-logikai, anyanyelvi és természettudományos eszköztudás Több tényezős összefüggések felismerése szövegekben, információkban, illetve az alapvető természeti és társadalmi jelenségekben, folyamatokban. Egy-egy tudásterület/témakör ismert ellentmondásainak, dilemmáinak felismerése Képesség A képesség deskriptor különböző kimeneti szintjeinek megfogalmazásakor az alábbi elveket követtük:»» A tudás alkalmazásának minőségében bekövetkező változások bemutatása (egyszerű, rutinszerű alkalmazásából kiindulva az új szituációkhoz történő alkalmazkodásig a problémamegoldásig).»» Az anyag- és eszközhasználat képességének elmélyítése és kiszélesítése.»» A cselekvés következményeinek mind pontosabb és önállóbb felismerése.»» A szóbeli és írásbeli közlések minőségének és mennyiségének változása.»» A megfigyelési és elemzési képességek fejlődése Első szint A tudás alkalmazása egyszerű személyes vagy mindennapi helyzetekben. Begyakorolt sémák alkalmazása, alapvető szabályok, algoritmusok követése egyszerű problémák megoldása során. Alapvető eszközök és ismert anyagok használata irányítás mellett. 5

6 A cselekedetek belátható, meghatározott következményeinek bizonyos mértékű figyelembevétele irányítás segítségével. Összehasonlítás, azonosítás, megkülönböztetés megadott szempontok alapján. Második szint A tudás összekapcsolása egyszerű, mindennapi helyzetekkel, sémák alkalmazása, illetve új sémák kialakítása irányítással egyszerű problémák megoldás során. Alapvető eszközök és ismert anyagok biztonságos és eredményes használata, útmutatással. Előre megtervezett feladatok, műveletek végrehajtása ismerős kontextusban megadott szempontok, ismérvek felhasználásával. A cselekedetek bizonyos belátható, meghatározott következményeinek figyelembevétele. Rövid, a témának megfelelő írásbeli és szóbeli közlés létrehozása, illetve arra való reagálás ismert kontextusban. Egyszerű adatfeldolgozási és információ-elérési feladatok végrehajtása. Összehasonlítás, azonosítás, megkülönböztetés, a különbözőségek és az azonosságok felismerése. Harmadik szint A tudás összekapcsolása mindennapi helyzetekkel, sémák alkalmazása. Új sémák kialakítása egyszerű, esetleg nem megszokott elemeket is tartalmazó problémák megoldás során. A megfelelő eszközök és anyagok kiválasztása, biztonságos és eredményes alkalmazása útmutatással. Előre megtervezett feladatok, műveletek végrehajtása ismerős kontextusban megadott szempontok felhasználásával. A cselekedetek, illetve a nem cselekvés bizonyos következményeinek azonosítása és/vagy figyelembevétele. Részletesebb írásbeli és szóbeli közlés létrehozása, illetve arra való reagálás ismert kontextusban. Önálló és összetettebb információelérési feladatok megoldása, az információk felhasználása útmutatás alapján. Összehasonlítás, azonosítás, megkülönböztetés, a különbözőségek és az azonosságok felismerése és tudatosítása. A tantárgyhoz/témához kapcsolódó legfontosabb vizsgálati módszerek alkalmazása irányítással. Negyedik szint Fogalmak és tudássémák összekapcsolása személyes és/vagy mindennapi kontextusokkal. Új sémák kialakítása összetettebb problémák megoldásában. Problémamegoldó stratégiák alkalmazása útmutatással. Egy adott tantárgyhoz/témakörhöz kapcsolódó tudás felhasználása megszokott és nem megszokott kontextusú feladatok megoldásában. A feladatok végrehajtásának megtervezése. A megfelelő eszközök és anyagok kiválasztása, biztonságos és eredményes alkalmazása (pl. selejt nélkül). Szükség esetén az eszközök feladathoz igazítása a biztonság és az eredményesség érdekében. A cselekedetek, illetve a nem cselekvés bizonyos következményeinek azonosítása és/vagy figyelembevétele. Kiegészítő információk felismerése és felhasználása a cselekvés megtervezése (módosítása) során. Meghatározott terjedelmű részletes írásbeli és szóbeli közlés létrehozása, illetve arra való reagálás ismert és új kontextusban. Önálló és összetettebb információelérési feladatok megoldása, az információk önálló értelmezése és felhasználása. A tantárgyhoz/témához kapcsolódó jellemző vizsgálati módszerek kivitelezése. 6

7 Összefüggésekben, rendszerben történő gondolkodás. Az absztrakció bizonyos formáinak alkalmazása Attitűd Az attitűd deskriptor különböző kimeneti szintjeinek megfogalmazásakor az alábbi elveket követtük:»» Az attitűdöt alapvetően értékelő viszonyulásként kezeltük az affektív tényezők segítik és korlátozzák a tanulás eredményességét;»» a mai felfogások szerint az egyik legfontosabb tanulási cél a megismeréssel, tanulással, a világ számos jelenségével kapcsolatos értékelő viszony formálása;»» kedvező/kedvezőtlen (pozitív/negatív viszony) megítélése az adott tudásnak, képességeknek;»» vélekedések, nézetek a szóban forgó tudásról, képességekről;»» viselkedési szándékok, törekvések a tudás- és a képességcellák tartalmaihoz kapcsolódóan. Első szint Kíváncsisága, érdeklődése megnyilvánul a tanulási tevékenységeiben. tanulásához, tudásához kötődő tapasztalatait, élményeit, ki tudja fejezni. Fogékony jelenségek megismerése, megértése iránt. Társaival való irányított együttműködésben képes közös munkára és tudásának, érzéseinek másokkal való megosztására. Második szint Képes eltérő magatartásminták értelmezésére, értékelésére. Tanulási feladatokban nyitott a tudását növelő tevékenységekre. Tisztában van az alapvető egyéni és közösségi értékekkel, az alapvető állampolgári jogokkal és kötelességekkel. Különböző élethelyzetekben képes erkölcsi értékek felismerésére, azonosítására, a jó és a rossz közötti különbségtételre. Empatikus viselkedést mutat heterogén eredményű tanulócsoportban. Harmadik szint Elismeri, felfogja elképzelések, élmények és érzések kreatív kifejezésének fontosságát. Vitákban törekszik különböző nézőpontok és álláspontok megértésére. Csoportközi konfliktusokban képes az empátiára. Törekszik a problémamegoldó kommunikációra. A különböző forrásokból nyert információkkal kritikusan él, ezeket felelősen használja. Indokolni tudja szándékait, törekvéseit, motivációit. Képes együttes erőfeszítésre, teljesítményre kölcsönös függési helyzetekben (pl. csoportmunkában). Negyedik szint Értékelni tud lehetőségeket, mérlegelni tud kockázatokat és alternatívákat. Jellemzi az önálló kérdésfeltevés, véleményét érvekkel tudja igazolni. Érzelmeit kognitívan fel tudja dolgozni. Tanulási feladatok, célok érdekében csoportot, csoportos tevékenységet kezdeményez. 7

8 2.4. Autonómia, felelősségvállalás Az autonómia, felelősségvállalás deskriptor különböző kimeneti szintjeinek megfogalmazásakor az alábbi elveket követtük:»» önszabályozás, önirányítás képességei a tanulás és a munkavégzés terén, valamint ezen belül is az»» önreflektív gondolkodás, önreflexiós képességek;»» tanulással és munkavégzéssel kapcsolatos szabályok, normák betartásának attitűdjei és képességei;»» a társas, szociális kompetenciába sorolható sajátosságok. Első szint Egyszerűbb tanulási feladatokban képes önálló munkavégzésre. Támogatással, irányítással értékeli saját munkáját, szükség esetén képes tanács, információ és támogatás kérésére. Minták alapján képes önálló hibajavításra, önkorrekcióra. Játékok, versengések, versenyek szabályait érti és betartja. Második szint Néhány egyszerűbb tevékenységben önálló, felelős munkavégzés jellemzi. Egyszerű témákhoz kapcsolódóan képes önálló kérdésfeltevésre, (saját) megoldás kezdeményezésére. Magatartását igyekszik a maga és mások testi épségét kímélő módon szabályozni. Érdeklődése által motivált tevékenységeiben felelősségtudatot mutat. Egyszerűbb feladathelyzetekben képes az önszabályozásra. Harmadik szint Az elfogadott magatartási, viselkedési szabályokat tanulási feladatokban alkalmazza. Ismert tanulási technikák önálló alkalmazása. Saját stílusának tudatosítása révén törekszik többféle tanulási technika alkalmazására. Reflektál a saját tanulási eredményeire, ezeket képes önállóan is értékelni. Meglevő tudását különféle ismert helyzetekben érvényesíteni tudja. A különböző forrásokból nyert információkat felelősen használja. Negyedik szint Tisztában van az értékek, az életmódok és a viselkedés összefüggéseivel. Munkavégzésében képes a tervezésre, majd az önálló végrehajtásra az ötlettől a kidolgozásig. Mérlegeli a döntéseivel járó kockázatot. Felelősen értékeli az egészséggel, a fogyasztással és a környezettel kapcsolatos társadalmi szokásokat. Folyamatos irányítás hiányában is képes önálló tanulásra. Meglévő tudása támogatja további információk feldolgozását. Képes a tanulási feladataira összpontosítani, ezek elvégzéséért aktívan cselekedni. Tanulási eredményeire reflektálva, támogatással törekszik kognitív és érzelmi energiáinak ésszerű érvényesítésére. Empátiája, önkontrollja révén mások attitűdjeinek, tanulási motivációinak megértésével képes önismerete növelésére. 8