16. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2007/AUGUSZTUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT.

Átírás

1 16. ÉVFOLYAM 8. SZÁM 2007/AUGUSZTUS ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

2

3 A szerkesztõ jegyzete Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében. Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2007 végéig 2400 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ Belföldi Postautalványon a szerkesztõség címén, átutalással a számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/ ) Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/ ) Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/ ) Fõmunkatárs, a honlap felelõs szerkesztõje: Somfalvi Ervin (70/ ) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/ ) A könyvkiadás felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (70/ ) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/ ) Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/ ) Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/ ) Fõkönyvelõ: Domokos Viktória (70/ ) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: Vadász-flotta: 70/ info@vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: hirvilag.press@hirvilagpress.com Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: Az elõfizetési díj 2007 végéig 400 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/ , Mobil: Az elõfizetési díj 2007 végéig 400 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN (Nyomtatott) ISSN (Online) Amióta létezik az emberiség, mindig voltak felismerhetõ és titkos maszkok és viselõik a maszkosok, akik jó vagy rossz célok érdekében, otromba vagy kifinomult manipulációikkal befolyásolták egy kisebb vagy nagyobb közösség életének alakulását, az emberek döntéseit, hangulatát, viselkedését, szokásait. Vetítsük ezt az általánosan érvényes megállapítást napjainkra, és szûkítsük a kört a magyar vadászatra. Ugye, Önök is fel tudnának sorolni néhány közismert maszkot, ismernek egynéhány maszkost, aki jól-rosszul manipulálni igyekszik bennünket. Az átkosban a MAVOSZ nem cicózott, a diktatúra jegyében parancsolt. Volt is országos helyenként értelmetlen fácán-program. Üptre lõhettük a sok õzet, mert kimondták, hogy sok az õz. Kötelezõen adtuk el a vadhúst a MAVADnak, az Anyag- és Árhivatal határozta meg a sörétes töltények árát nem volt vita, veszekedés a vadászterületek határainak kijelölésénél, ott és az vadászhatott, akit a hatalom és területi képviselõi az akkori maszkosok engedtek vadászni. Manapság a demokrácia nem parancsol. Kinevezett és választott vezetõinknek el kell hitetni velünk, hogy jó szándékúan, a mi érdekünkben, értünk és a magyar vadállományért szabályoznak agyon bennünket. Legyen szó a vadászterületek szenvedélytõl átfûtött kialakításáról, a kamu állománybecslésekrõl, a semmitmondó üzemtervekrõl, a fegyvertartásunkról, az egészségügyi vizsgálatainkról mindenrõl, még a vadászati kultúránkról, etikánkról is. Maszkjaik mögül tudatosan úgy manipulálnak, úgy valósíttatnak meg velünk célokat, hogy a sajátunknak érezzük a semmirevaló döntéseiket, késztetést érzünk az ellenünk szóló szabályok agymosott végrehajtására. Formálnak bennünket. Hát igen, félünk, hogy elveszítjük, amit már megszereztünk ha nincs bérvadásztatás kimehetünk a területre, FOTÓ: CSEKE CSILLA Maszk lõhetünk amit az elõírt tervek, a házi szabályzat számunkra megenged, elõvehetjük a puskánkat ha elõtte szabályosan tároltuk, szállítottuk, vizsgáztattuk, ha van jól megfizetett, orvosi vizsgálatokkal alátámasztott vadászjegyünk, hogy egyáltalán vadászhatunk. A félelem egyenes következménye a bizonytalanság. Ebben sem szenvedünk hiányt. Kevés biztos pont van a vadászatban, egyaránt gondolhatunk a vadászatra, a vadgazdálkodásra, a vadászati kultúrára egyesületeinkre, szövetségeinkre. A bizonytalanságból pedig a kiszolgáltatottság következik s helyben vagyunk. Van értelme azon csodálkozni, hogy a közel tökéletesre, szinte már mûvészi szinten manipulált magyar vadászok zöme félelmében, bizonytalanul és kiszolgáltatottan érdektelen maszkja mögé rejtõzködve szemléli a történteket? Szögezzük le, az emberi együttélés elkerülhetetlen kísérõje a pozitív vagy negatív manipuláció, hiszen amióta kialakult a kommunikáció, valamiféle kapcsolat, közlés ember és ember között, azóta létezik s ma már tudomány. Már a görögök Aristoteles, Cicero tanították a retorikát, a meggyõzés elméletét és gyakorlatát, mondván: tûnjön megbízhatónak a forrásod és ébressz érzelmeket a hallgatóságodban. Ha ez sikerül, meggyõzheted õket, elhiszik a legalattomosabb hazugságokat is. Talán nem véletlen, hogy a XX. században különösen nagy ugrásokkal fejlõdõ manipuláció, a maszkosok szemfényvesztõ, félrevezetõ, a lényegeset elhallgató, gumicsont-dobáló cirkuszi tevékenysége ellen a hozzáértõk egyetlen gyógyírt ajánlanak: a tájékozottságot, amely segítségünkre lehet az információk szelektálásában, tudatos értékelésében, az igazság megismerésében, azaz a maszkosok leleplezésében és akkor nem válunk félrevezetett, turpisságokkal, csúsztatásokkal átejtett áldozatokká, bármely rendszer kiszolgáltatottjaivá. De vajon akarjuk-e, hogy kiderüljenek az igazságok és nyíltan beszéljünk a maszkokról, a közöttünk ügyesen munkálkodó maszkosokról? Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 453

4 Tartalom 472 Automata vadetetõk 466 Sok lúd disznólkodása Az õzsíp sem csodafegyver Maderspach nyomán Címlapon: Macskabagoly Somfalvi Ervin felvétele 460 A szerkesztõ jegyzete Maszk Interjú Keresztre feszítve Vadászati gyakorlat Az õzsíp sem csodafegyver Vadgazdálkodási gyakorlat Fõpróbák elõadás elõtt Õshonos madárfajunk megmentéséért Állománygazdálkodás Ajánlatunkból oldal Tiborc legújabb kalandjai Riport Sok lúd disznólkodása Teszt Automata vadetetõk Aktuális Kettõs védelem? Fõpróbák - elõadás elõtt Tudomány A közúti közlekedés, mint természetkárosító tényezõ Nem jogerõs Öt híján kilencszáz terület-kérelem Vadászok, vadászotthonok Két mankóval, optimistán Hihetõ és hihetetlen történetek Tanulságos õzhívások vadásznaplómból Portré Vadász-szemmel mûvészkézzel A vadászélet koronája Szafari Maderspach nyomán Vadászkürt Az ezüst is szépen csillog Safari Club A vadért és a vadászokért Vezetéstechnika Imádkozzunk vagy Négy keréken XXL a quadok között Publicisztika A sors játékai Zseniális legyek Fegyver Egy puska az igazi gavalléroknak Hírek, tudósítások Vadászöltöny és fürdõruha Agyafúrt bak Kan zokniban Mikor mi mennyiért? Nyári vadászati árak Vadászíjászat Vesszõröptetés Sástón Gyerekeknek Eb a vadász kutya nélkül Nehéz volt az elválás Horgászoknak Sügéróriások az Indiai-óceánból Apróhirdetések Megrendelés Elõfizetési tájékoztató Név: Cím: Az elõfizetési díj 2007 júliusától az év végéig Magyarországon 2400 Ft Romániában 400 ezer lei Szlovákiában 400 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni belföldi postautalványon, vagy a számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/ , mobil: A következõ számunk augusztus 28-án jelenik meg.

5 Páskai Sándorral, Békés megye leváltott vadászati felügyelõjével Interjú A bélmegyeri és tarhosi földtulajdonosok közössége március 30-ára demonstrációt szervezett Páskai Sándor vadászati osztályvezetõ ellen, petíciójukban alkalmatlanságának megállapítását, valamint a felmentését kérték. Szabó István, a megyei Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal vezetõje - tekintettel a kialakult helyzetre - Páskai Sándor osztályvezetõi megbízatását visszavonta. De mi történt azóta? Nos, a bélmegyeriek és a tarhosiak megkapták a vadászatra jogosultságot, az 54 éves Páskai Sándor pedig - 13 éves állami gazdasági és 16 éves megyei vadászati felügyelõi múlttal - most a családi vállalkozás, a Szarvasi Vadker Kft. ügyeit igyekszik támogatni. Keresztre feszítve VADÁSZLAP: Tíz évvel ezelõtt is meggyûlt a baja a bélmegyeriekkel és a tarhosiakkal, akik némi képviselõi segítséggel és pereskedéssel elérték, hogy megkapták a valamikori Hidasháti Állami Gazdaság területének a 90 százalékát. Nem tanult belõle? Páskai Sándor: Úgy tûnik, hogy nem. Bíztam benne, hogy a szakmai érveim erõsebbek lesznek a politikai kapcsolatoknál, a személyemet mocskoló, lejárató kampánynál. Abban is bíztam, esetleg az is kiderül, kik és miért szervezték ellenem a minden lehetséges fórumot megjárt, emberi magatartásomat, szakmai felkészültségemet, vezetõi rátermettségemet ezek a petícióban megfogalmazott vádpontok kifogásoló tüntetést. De tévedtem. Be kell látnom, hogy ezt érdemeltem néhány hónappal a történtek után azt mondom, jobb lett volna, ha tíz évvel korábban rúgnak ki, 44 évesen mennyivel könnyebb lett volna az újrakezdés! VADÁSZLAP: Óhatatlan, hogy ne szembesítsem a petíció vádpontjaival ami közül a legszembetûnõbb, hogy Ön korrupt köztisztviselõ volt, nem ismerte és nem tartotta be a törvényeket, aki a saját és családi vállalkozásának érdekei alapján döntött a megye vadászati terveirõl, a vadásztársaságok megítélésérõl. Páskai Sándor: Nem érzem magam korruptnak, mert nem lefizettek, hanem szigorúan üzleti alapon megfizettek. Békés megye jellegét tekintve apróvadas megye, ahol a fácán vadászata a vadászterületek zömén meghatározó. Miután a Békés megyei vadászszövetség nyílt pályázatán ráadásul másodikként részben saját erõbõl, részben hitelbõl a feleségem megvette a csabacsûdi fácánkeltetõ telepet, rögtön érezhetõ volt velem szemben a változás, elkezdõdtek a feljelentgetések, megszaporodtak az irigyeink. Pedig csak arról volt szó, hogy munkával, a mindennapi munka melletti vállalkozással és nem mással próbáltunk pénzt keresni, elõbbre lépni, boldogulni. Kérdem én, rá lehet-e bárkit is kényszeríteni, hogy a vállalkozásunktól vásároljon fácánt, ha nem jól felfogott érdeke a fácántenyésztés, ha elõre tudja, hogy rossz madarat vesz és ráfizet a befektetésre? Nekünk éppen a volt pozícióm miatt különösen nagy hangsúlyt kellett és kell az üzleti megbízhatóságunkra fordítani, hogy még véletlenül se jusson eszébe senkinek a fácánjaink minõsége miatt reklamálni. Miközben a volt MAVOSZ fácánkeltetõi Bugyi, Ács, Hencida, Árpádhalom ahogy a fácán-program meghalt, szép lassan tönkrementek, mi kis lépésekkel, de fejlesztettünk. Téliesítettük a keltetõházat, kiépítettünk egy nevelési rendszert és alapjaiban kényszer nélkül és pontos elszámolással megoldottuk az értékesítést. Arra a vádpontra, hogy nem ismerem és nem tartom be a törvényeket csak annyit tudok válaszul mondani, hogy ez egy hülyeség. A petícióban konkrét ügyet nevesítettek, hogy elõbb kértem szakhatósági konkrétan természetvédelmi állásfoglalást, mint ahogy a földtulajdonosok a gyûlésüket megtartották. Igen, ez így történt, de a hirdetmények alapján az egész megyére vonatkozóan, hogy ne kelljen várni majd a határozatok meghozatalánál az állásfoglalásokra. Nem is voltunk késésben a megye vadászterületeire vonatkozó, elsõ fokú határozatok Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 455

6 Interjú meghozatalánál ahol egyezség volt a földtulajdonosok, a vadászok között. Három-négy terület kivételével minden rendben is volt már márciusban. VADÁSZLAP: Érdemes volt vadászati felügyelõnek lenni? Páskai Sándor: Már egyetemista koromban Édesapám révén, aki nagy vadász volt a Ramocsaházi Nimród Vt. tagja lehettem. A Debreceni Agrártudományi Egyetem vadgazdálkodási tanszékén védtem meg a diplomamunkám és rögtön a mélyvízbe kerültem, 1978-ban a Hidasháti Állami Gazdaság vadászati ágazatvezetõje lettem. A 27 ezer hektáros terület szíve, a nevezetes bélmegyeri erdõ volt, ahol szabad tartásban tartottuk a fácánt és a terítékeink a 27 vadgazdálkodást folytató ÁG között folyó egészséges versenyben éveken keresztül, Balatonnagyberek után a másodikok, azaz ezüst-érmesek voltak. Valószínûleg a szakmai hozzá nem értésemnek volt köszönhetõ, hogy kezdték a vadászatainkat az angliai fácánvadászatokhoz hasonlítani, igaz, volt alkalmam errõl egy nyári gyakorlaton képet alkotni. Nem tudtam nemet mondani, amikor 1991-ben az egész, fél millió hektáros megyét felkínálták és úgy gondoltam, talán itt is tudok majd valamit a vadállomány megõrzéséért, fejlesztéséért tenni merthogy vadnak lennie kell, az éves tervek jóváhagyásával ez a felügyelõk feladata, munkája. Éveken keresztül közösen a kollégákkal azt szajkóztam, hogy az apróvad esetében nem tavasszal, hanem a nyár végén, õsz elején kellene jóváhagyni az éves lelövési terveket, és nem a becslésre, hanem a terítékadatokra kell támaszkodnunk. Én jól éreztem magam a Békés megyei vadászati felügyelõi székben, sokat köszönhetek a vadászoknak, úgy gondolom, hogy a legtöbbjükkel jó viszonyban vagyok jó volt együtt dolgozni, aminek a legfontosabb eredménye, hogy nem tettük tönkre a vadállományt! VADÁSZLAP: Már nem köztisztviselõ, nem vadászati felügyelõ így kötöttségek nélkül elmondhatja a véleményét a vadászatot érintõ jogszabályokról, a 10 évenként ismétlõdõ vadászterületek kialakításáról. Páskai Sándor: Sajnos még mindig nem, mert nem vagyok nyugdíjas. Azt reméltem, hogy ötvenen felül majd csak az apai örökségemnek (Anyám szerint titkos szenvedélyemnek ), a vadászatnak élhetek. De még nem lehet lazítani, ez egy ilyen, kiszámíthatatlan világ és a kirúgatásom megrázkódtatását túlélve, továbbra is a jogszabályok mentén, aktívan tevékenykednem kell. Annyit azért megkockáztathatok, hogy a jelenleg érvényes jogszabályok szó szerint nem tarthatók be és amit nem lehet betartani, azt még nehezebb betartatni, fõleg pedig tisztességgel, szakmai elhívatottsággal, elkötelezetten ellenõrizni. Sajnálom a felügyelõ kollégáimat, (bocsi a volt kollégáimat), akiknek ez a feladatuk. Szerintem elég lenne egy kerettörvény, a fõ pontokkal, kevésbé agyonszabályozva. Ami pedig a vadászterületek kialakítását illeti, ez keresztre feszítés mindenkinek. Elszabadulnak az indulatok, elõre tõr az irigység, az emberi gyarlóság értelmetlenül. Tíz év múlva ez nem ismétlõdhet meg! VADÁSZLAP: Ugye azt tudja, hogy nálam megbukott eddig nem túl sokat fordult meg a keltetõk környékén, merthogy keresnie kellett a villanykapcsolót. 456 Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus Páskai Sándor: Eddig a feleségem és a fiam vitték az üzletet, valóban nem sokat foglalkoztam a vállalkozással az elvi, szakmai és stratégiai megbeszéléseinket nem számítva. A fácánkeltetés szezonális tevékenység és meglehetõsen nagy a kockázata, mert nem lehet elõre tudni, hogy hány madárra lesz majd igény, milyen idõjárásra lehet számítani és még sorolhatnám. Most ott tartunk, hogy 400 ezer tojás keltetésére van modern gépekbõl álló kapacitásunk. A tojásokat Lenesrõl hozzuk, a keltetés után a bértartás következik, ismerõsöknél, barátoknál neveltetjük hathetes korig a madarakat. Mivel most már teljes emberként tudok foglalkozni a telep ügyeivel, a fácántenyésztéssel, úgy döntöttünk, hogy kiépítjük a teljes vertikumot, a törzsállománytól a vadásztatásig. A nyáron magas hálóval lefedtünk egy 3 hektáros voliert, amiben a hathetes vagy idõsebb madarakat tudjuk az értékesítésig tartani, tárolni. Folyamatban van egy nevelõ-bázis kialakítása és kacérkodunk a saját vadásztatás megszervezésével is. Ez a vállalkozás úgy kezdõdött, hogy még hidasháti fõvadász koromban sok vendéggel ismerkedhettem meg, akik késõbb is megkerestek, kérték a segítségemet. Elég sok vívódás után mondtunk igent a francia ORCHAPE vadászatszervezõ irodának, hogy közösen indítsunk el egy vállalkozást, a külföldi vadászvendégek teljes körû és minõségi kiszolgálására. Sajnos idõközben a vendégkör kiöregedett, s felügyelõként a hivatali munka után kevés idõm maradt a vendégekkel foglalkozni. A feleségem üzemgazdász, még az egyetemen ismerkedtünk meg, 1998-ban õ javasolta, vágjunk bele a csabacsûdi keltetõ megvásárlásába amit azért adtak el, mert ráfizetéses volt, télen csak a költségei voltak. Jelenleg három állandó alkalmazottunk van és a szezonban veszünk fel kisegítõket. Ami néha elkeserít, hogy nincs manapság túl sok becsülete a munkának, a tárcán belül, sõt kormányzati szinten is háttérbe szorult az állattenyésztés, pályázati lehetõség alig van, a fácán-, és vadkacsatenyésztést még ezek között sem jegyzik. A vadászati turizmus sincs a helyén, drágák vagyunk a magas költségek, az adók miatt. Ha ez így folytatódik, el fognak kerülni bennünket, Magyarországot a külföldi vadászvendégek. VADÁSZLAP: Beszélgetésünk elején volt egy fél mondata, bízott benne, hogy a vizsgálatok során az is kiderül, kik tüntettek Ön ellen. Kiderült? Páskai Sándor: Nem tudom. Én már régóta ismerem az ügyek mozgatóit. Nevek nélkül, van köztük orvvadász, van aki 10 millió forint feletti adóval tartozik, van, aki hmm így utólag nincs értelme rágódni rajta, meg már nem is érdekes. Lezártam életemnek egy szakaszát. Lehet, hogy szebb, vadászatokban gazdagabb és jobb évek várnak rám. Sok ismerõsöm, sok barátom volt és van a kirúgatásom miatt kevesen fordítottak hátat, és ez megnyugtat mások is fogtak már padlót és képesek voltak fölállni, tovább küzdeni. Nincs bennem se harag, se gyûlölet és az elhatározásaim is kezdenek izmosodni. Sokkal többet leszek együtt a családommal, és a munka is izgat. Remélem, hogy az egészségemmel sem lesz baj Kell ennél több? CSEKÕ SÁNDOR

7 Az õzsíp sem csodafegyver Gyakorlati tapasztalataim mindinkább arról gyõznek meg, hogy az õzhívásnak az igazi titkait csak az õz ismeri. De az is lehet, hogy nincs is titka, csak mi vadászok misztifikáljuk el az õzhívást. Leírjuk tapasztalatainkat, sikereinket és kudarcainkat, majd mind bonyolultabb és nehezen megvalósítható mozzanatokat, és gyakran egymásnak ellentmondó tanácsokat adunk. Aztán gyõzze az ifjú vadász kiválasztani az igazit, a jót és eredményeset. Az õzhívásról hazai és külhoni szakírók, gyakorló vadászok már oly sok és sokrétû tanácsot írtak le, hogy újat nehéz mondani. Úgy tûnik, mindent tudunk róla. A tapasztalatok és az erre alapozott tanácsok azonban nem ezt igazolják, gyakran egymásnak ellentmondóak. Egyik szakíró a hívóhely megválasztásakor a magaslesrõl történõ hívással szemben elõnyben részesíti a földrõl történõ hívást. Másutt azt olvashatjuk, hogy a bakot az erdõben a sötétbõl a világos, napos helyre nem tanácsos hívni. A hívás közben megzavart és elugrott bakot sem azonnal, sem pedig késõbb sem lehet behívni, vallja a vadászok többsége. Nos, ezek a példák az adott esetben bizonyára megtörténtek, és ezért nem javasolja írója másnak, a kudarctól kívánja azt megkímélni. Az õzhívás titokzatosságát bizonyítják az egymásnak ellentmondó esetek, és nem a szakírók szavahihetõségét kérdõjelezik meg. Néhány ilyen eset rövid történetével járulok hozzá az õzhívás gyakorlatának elsajátításához. Szerintem az õzhívás eredményességének egyik titka a vadászterületen élõ õzállomány nagyságában rejlik: ahol nagy az állománysûrûség, ott a megfelelõ idõben eredményesebben lehet a bakot hívni. Legsikeresebb õzhívásaim minden esetben gazdag állományú területeken voltak. Így volt ez az 1970-es években, amikor július utolsó és augusztus elsõ napjaiban mindenütt eredményes volt a hívás, nem egyszer megesett, hogy egy délután tíz õzbak is beugrott sípjaim hangjára. Volt példa rá, hogy egy hívóhelyen egyszerre öt bak ugrott be. Az utóbbi években pedig, ahol elfogyott az õz, ott naponként meg kellett elégedni egy-két bakkal. Hogy vannak még gazdag területek, azt a Nyírségben tapasztaltam ben, amikor egy meghívásnak eleget téve volt alkalmam három kimenetel során 22 bakot behívni. A manapság kivételesnek tekinthetõ nagy eredményt elsõsorban annak köszönhettem, hogy az adott két területen bõven volt õz, ott nem lõtték (lövették) agyon az állományt! A nagy állománysûrûség azonban nem jelenti azt, hogy ott minden esetben sikerrel jár a bakhívás. Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 457

8 Vadászati gyakorlat Ennek ellenkezõ példájával is találkoztam az adott területeken. Augusztus 6-án a délelõtti órákban a hivatásos vadász kíséretében 8 helyen próbálkoztunk bakot hívni. Hét és tizenegy óra között egyetlen bak nem ugrott sípjaim hangjára. Mindez annak ellenére történt, hogy a tarlókon több õzet is láttunk párban és (bakot) magányosan. Az eredménytelenség és az elõrehaladt idõ miatt javasoltam, hogy fejezzük be a hívást, ha eddig nem reagáltak a síp hangjára, a déli melegben még kisebb erre az esélyünk. A hivatásos vadász azonban másként döntött, folytattuk a vadászatot, de már a mûút ellenkezõ oldalán és az elõbbi hívás helyétõl fél kilométerrel távolabb. Egy középkorú nyarasban ismét sípoltunk. Néhány másodperccel a hívás befejezését követõen a nyárfasorok között egy fiatal, jó agancsú bak rohant felénk. Majd fél kilométerrel odébb mentünk és ott is beugrott egy fiatal bak, majd a harmadik hívás helyén egy újabb. Ahol sok az õz, ott is érheti a vadászt meglepetés. Vajon mivel magyarázható, hogy néhány száz méter eltéréssel egyik helyen nem, a másik területrészen viszont jól ugrott a bak? Talán a helyváltoztatás idején egy idõjárási front érkezett, amirõl csak az õzek értesültek? Ez okozta a változást, vagy csak egyszerûen: az elsõ területrészen nem akart, a második területrészen akart ugrani a bak? Talán jobb, hogy nem tudjuk a titkokat megfejteni, ezáltal marad a vadászat emlékezetesebb számunkra. A fentebb említett példák egyike szerint az õzet nem tanácsos a sötétbõl a világos helyre hívni. Igaz lehet ez az adott esetben, de az esetek többségében az erdei õzbakot a napsütötte erdei tisztásra, vagy az erdõ melletti tarlóra hívtam és egyetlen esetben sem tapasztaltam, hogy az erdõ homályából kijövõ bakokat a napfény zavarta volna. Egyik alkalommal egy fiatal vadász (ma vadászati felügyelõ) is jelen volt a hívásnál és videóra vette a sikeres hívás eredményét, az öt bakot, amelyek a közeli erdõbõl kijöttek, miközben két bak verekedését is sikerült megörökíteni. Nem tudom, hova hívhatnánk egy erdei bakot, ha nem az erdei tisztásra, erdei legelõre vagy a véghasználat utáni sarjadó területre. A hívóhely megválasztására a magaslest a legtöbb esetben javasolom. Nem jó, írja valaki, a magaslesen ülõ vadászt a bak meglátja és elugrik. Ilyen eset elõfordulhat, de ezt ne a magasles hátrányának tudjuk be (kivételt képez az oldalborítás nélküli leshely vagy ülõke, ahol fedetlen a vadász), sokkal inkább a feleslegesen mozgó vadász hibájának. A magaslesnek ott van nagy szerepe, ahol az elõtte elterülõ terep bokrokkal, az õzet részben vagy teljesen elfedõ növényzettel benõtt (pl. ritka és alacsony kukorica, napraforgó), és a földön helyet foglaló vadász elõl eltakarja. A mezõgazdasági területen különösen nagy elõnye lehet a lesen ülõ vadásznak az õzbakkal szemben. A hívásra bejövõ bakot már távolról észlelheti, így több ideje van a bírálatra. A pontos lövésre a magaslesen ugyancsak nagyobb a lehetõség. A magaslesen ülõnek a szél zavaró hatásától sem kell tartani. A síp hangja távolabbra elhallatszik. A nem lõhetõ bak zavartalanul elvonulhat, a mozdulatlan vadászt nem veszi észre, nem riasztja el. Nem elhanyagolható, hogy a fotózásra is alkalmasabb a les, mint ha azt a földön álló személy tenné. A hívás során megzavart és elugrott bak ismételt visszahívására

9 FOTÓK: BLAUMANN ÖDÖN Vadászati gyakorlat ugyancsak volt több emlékezetes esetem. Közülük kettõt említek: Mivel tanúja voltam az esetnek, nem kételkedhetek benne, egyébként nem hinném el. Bertóti István, a neves szakíró és barátja vendégként voltak a területünkön. Egy beerdõsült legelõn hívtunk. A sutahangra nagy iramban berontott egy jó agancsú koros bak. A befutó bakra nem tudott a vendég lõni, mivel az a három ember láttán elrohant. Az ismételt hívásra az elõbbihez hasonló hevességgel újból meglepett bennünket, majd tõlünk 5-6 méter távolságban megtorpant, és abban a pillanatban ugrás közben megfordult és elfutott. Futtában rálõtt a vendég, de elhibázta. Pista bácsi hajthatatlan volt, két-három percet kivárt és rásípolt a bakra. A harmadik visszatérés során a bak óvatosan, leskelõdve közeledett vesztére. Egy másik esetben egy közismert - már az örök vadászmezõkön vadászó színmûvész volt a vendégem. Egymás mellett ültünk egy bokros erdõaljban, a közeli fiatal fenyvesbõl próbáltam a bakot hívni. A síp hangjára belopakodó bak észrevett bennünket és mintegy 10 méterre tõlünk megállt. A túlságosan közeli bakot a vendég elhibázta. A bak fején egy ritka rendellenes agancsot láttunk, a vendégnek is megtetszett, ezért azt javasoltam, hogy maradjon másnap délig. Hajnalban nagy valószínûséggel a közeli réten találkozhatunk a bakkal, ha nem, akkor a hívással próbálkozunk. Nem tehette, így bak nélkül utazott el. Csábított a különleges agancs, ezért másnap délelõtt az elugrás irányában lévõ fiatal fenyves és a rét találkozásánál egy fenyõ takarásában leálltam, majd sípoltam. Az elsõ hármas strófát követõen még fél perc sem tellett el, amikor megláttam egy óvatosan közeledõ bakot a fenyvesben, amint közeledett. A rendellenes agancsú volt. Annak ellenére, hogy elõzõ napon meglátott bennünket, lövést tettünk rá, a sutahangra mégis bejött. Vajon hogyan magyarázhatjuk meg az esetet? A suta utáni vágy elnyomta a félelmét, vagy egyszerûen csak így magyarázható: ha akar, akkor ugrik a bak? FARKAS DÉNES Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 459

10 Vadgazdálkodási gyakorlat Fõpróbák elõadás elõtt Augusztusban a nagyvadas területeken már a bõgés felvezetõ munkálatai folynak. A vadászterület elõkészítése, a lesek, nyiladékok, a cserkelõutak karbantartása mellett a bõgõhelyek nyugalmának biztosításáról is gondoskodni kell. Lényeges feladat a tarvad helyhez kötése, mert jó bõgésre csak ott lehet számítani, ahol a lakodalomhoz elegendõ a menyasszony. A vendég(ek) érkezése elõtt a bikákról minden információra szükség van, ezért minél több helyre ültessünk ki megfelelõ jártassággal rendelkezõ megfigyelõ vadászokat. Az összegyûjtött információk kiértékelése után, ha tudjuk, hogy hol és milyen bikák tartózkodnak, összeállítható a pontos menetrend, s kellõ alapossággal elkészíthetõk a tervek... A vadföldeknek a bõgésre már jól legelhetõ zöldtakarmányt kell biztosítaniuk. Ezért a magnak ha õszi kalászosokat terveztünk, annak is a szokványos mezõgazdasági vetési munkákat jóval megelõzõen, már augusztus elsõ hetében a magágyban kell lennie. (Keszthelyi keverék, rozsos-repce, rozsos-borsós-bükköny, tritikálés-borsó). A hónap elején vethetõ a tarlórépa és az olajretek is. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a nyári forróság és az aszály miatt a vadföldi vetések nem kelnek idõben, sõt esetleg még késõbb sem kapnak elegendõ csapadékot. Ha vannak bekerített vagy végig villanypásztorral védett kukoricás vadföldjeink, azokat a hónap második felétõl meg kell nyitni, hogy bõgésre a tarvad menetrendszerûen járjon rá. Adódhat olyan helyzet, hogy az ígéretes bõgõhely éppen egy kukoricásban lesz. Ilyenkor elõre fontolóra kell venni, hogy nem volna-e érdemesebb lábon megvenni az egészet, mint elzavarni a vadat a jó beállóhelyrõl. A törvényszerûen bekövetkezõ vadkárvitákkal és a magas védekezési költségekkel szembe kell állítani az itt várható vadászati árbevételt, majd ennek mérlegelésével kell dönteni. Ha a gazdákkal a kapcsolat jó, ajánlatunk korrekt, van esély az egyezségre. Kedvezõbb feltételekkel tárgyalhatunk, ha már a vetéskor megegyezünk a területgazdával, így a veszélyeztetett részeken lévõ kukorica vadföldként csökkenti a többi területen keletkezõ vadkár nagyságát. Ha nem tudunk megegyezni a termés megvételérõl, legalább az erdõ melletti táblaszegélyek lesilózását próbáljuk elérni, hogy egyáltalán esélyünk legyen a vad meglátására. Ugyanilyen célt szolgál a táblába vágott silónyiladék, esetleg lõcsillag. Ha csak bõgésben akarunk a táblában vadászni, elég, ha a lõnyiladék szélességében a csõ fölött elvágjuk a szárakat, a bika deréktól felfelé jól látható a lesrõl, ugyanakkor teljes biztonságban érzi magát. A tarvad-csapatok amelyek mellõl szeptemberre már soha nem hiányzik a hárempasa sem helyhez kötését jól szolgálja a hullott alma, vagy a lõrinces dinnye, esetleg valamilyen nem berothadó konzervgyári melléktermék kihordása. Nagybani piacokon, vásárcsarnokoknál, feldolgozó üzemeknél naponta mázsás nagyságrendben keletkezik zöldhulladék, már nem eladható gyümölcs, amelyet ingyen odaadnak, vagy olcsón megvásárolható, de a területre szállítva aranyat ér. A szarvasok által elõszeretettel fogyasztott hullott gyümölcs egészen a fagyokig használható. Ugyancsak célszerû figyelemmel kísérni a területen lévõ elhagyott gyümölcsösök termését is, ahol ha zavartalan a hely meglepõen nagy mozgás tapasztalható az érési idõben. Bármilyen furcsa, érdemes feltérképezni a vadkörtefákat a területen, egy-egy jól termõ vadkörte az erdõn mágnesként hat a szarvasra, nyugodt helyen napközben is felkeresik. Ha meleg van és az utóbbi években ez már szinte törvényszerû a bõgõhelyek környéki dagonyáknak a vízzel való folyamatos és szükség szerinti feltöltése elengedhetetlen feladat. Erre külön megbízható személlyel idõben szer- 460 Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus

11 zõdést kell kötni, mert amikor a legjobban kell a víz a dagonyákba, akkor már a hivatásos vadásznak a vendéggel kell foglalkoznia. FOTÓ: SOMFALVI ERVIN Ha állandó vízfolyás, patak, csermely, bõ vízhozamú forrás van a terület erdõvel fedett részén, érdemes mini-völgyzárógátakat létesíteni, amelyhez adott esetben két keresztbe fektetett fatörzs is elegendõ kövekkel lesúlyozva, itt mindig lesz ivóvíz és enyhely a vadnak. Nagyobb létesítmény, tó kialakításához már vízjogi engedély is kell. Amennyiben ez nem megoldható, a folyamatos ivóvíz-utánpótlást másként kell megoldani. Alkalmazhatunk itatóvályút, túlfolyó rendszerû szélkerekes kutat, vagy lajtban is kihordhatjuk a vizet. Minden megoldásnak vannak elõnyei és hátrányai is, egy azonban biztos: ha a területünkön nincs víz, a szarvas már a bõgés elõtt elvándorol oda, ahol ideálisabb életfeltételeket talál. A megfigyeléseket nem a bõgés kezdetekor, hanem már augusztusban célszerû elkezdeni. Igaz, hogy az ekkor látott bikák még nem tartják a helyüket, azonban a legfontosabbak, az agancs jellemzõi elmondhatók, lerajzolhatók, lefényképezhetõk, s a korosztály szerinti bírálatot is nyugodtabb körülmények között tudjuk elvégezni. Az így listára került bika azonosítása a bõgésben sokat segíthet a gyors döntésben, vagy beállása esetén a vadásztatásában. Vannak területek, ahol a megfigyelésben részt vevõ sport- és hivatásos vadászok videokamerákkal vannak felszerelkezve. Minden látott bikát levideóznak, majd a felvételeket közösen kiértékelik. Nem ritka az olyan eset, hogy a tízkilós bikára érkezõ vendég megnézve a felvételeket rágusztusodott egy alig hétkilós agancsú, de nagyon mutatós bikára és a nagy bika elejtése után azt is meglõtte. Az évek óta bevált bõgõhelyek nyugalmának és zavartalanságának biztosítása az egyik legfontosabb augusztusi feladat. Célszerû ennek érdekében a területen gazdálkodókkal egyeztetni az erdei és mezõgazdasági munkák idõrendjét, nehogy elhúzódjon a szarvas a területünkrõl vagy meglepetés érjen bennünket, amikor a gyanútlan vendéggel a bõgõhelyre érkezve azt tapasztaljuk, hangosan pöfögnek a traktorok, esetleg zúgnak a motorfûrészek. Az idõszakos vadászati korlátozás bevezetése elengedhetetlen, mert a pihentetett területrészeken nagyobb az esély arra, hogy egy beállt tarvad-csapatra, és mellette egy lõhetõ daliára akadjunk. A helyi sportvadászokkal meg kell értetnünk, hogy nagyvadas területeken a legfontosabb bevételi forrás a szarvasbika vadászata. Vadgazdálkodási gyakorlat Már augusztus elején rendbe kell hozni a területen lévõ magasleseket. Meg kell erõsíteni a létrákat és ellenõrizni kell, hogy elég stabilak-e, nem lopták-e el az ülésdeszkákat, avagy, hogy nincs-e darázsfészek a tetõ alatt. A nyiladékok kitisztítását szintén ekkor célszerû elvégezni. Fontos, hogy a léniák elõkészítése ne csak a kaszálásból álljon, hanem a belógó ágakat is levagdossuk. Ha ezt elmulasztjuk, éles helyzetben akár a kilépõ bika bírálatánál, akár a lövésnél gondjaink lehetnek. A leshez vezetõ cserkelõutak karbantartásánál ügyeljünk arra, hogy azon hangtalanul, és ami legalább annyira fontos, biztonságosan lehessen járni. Ennek érdekében a mélyebb részeken alakítsunk ki bakhátakat, vagy vízelvezetõ csatornát, hogy az esõvíz ne álljon meg az úton, különben a felülete csúszóssá válhat. FOTÓK: BLAUMANN ÖDÖN Többen kértek (és kaptak) külön engedélyt nyári, idényen kívüli vadkárelhárító ünõlelövésekre. Biztos, hogy ez nem használ az állománynak, hiszen folyamatos a zavarás, ráadásul ez a beavatkozás hozzájárul(hat) az egyre gyengébb bõgésekhez. Bármennyire szorít a vadkár, a bõgés elõtt egy hónappal de augusztus 1-tõl mindenképpen be kell tiltani a tarvad-vadászatot. Ez a plusz vadászati lehetõség sem a lelövési árakból, sem a vadhús értékesítésbõl nem hoz annyit a konyhára, mint amennyit hatása révén bõgési idõszakban veszíthetünk. hzs-se-wp Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 461

12 Õshonos madárfajunk megmentéséért A vadbiológusok és a legeltökéltebb vadgazdák évtizedek óta kísérleteznek, miként lehetne megmenteni a foglyot. Õsi vadfajunk egykor milliószámra népesítette be a Kárpát-medencét, mára szinte viszont a kihalás szélére került óta csak ott szabad fogolyra vadászni, ahol rendszeresen bocsátanak ki mesterségesen nevelt állományt. A passzív védelem azonban a semminél alig ért többet. A hazai fogolyállományt ugyanis nem a vadászat, hanem az élõhely, a biológiai környezet drasztikus megváltozása sodorta végveszélybe. Ilyenformán megmentésének receptje is - elvileg - egyszerû volna, a régiekhez hasonló környezetet kellene számukra kialakítani. Amilyen könnyû ezt kimondani, olyan nehéz megvalósítani. A fogoly-visszatelepítési programok azonban most az eddigieknél talán több sikerrel kecsegtetnek. Arepatriáció legújabb fejezete 2004-ben kezdõdött. Elsõ lépésként állami támogatással egy fogoly-tenyésztelepet hoztak létre Lenesen, Árva Károly vezetésével. A fogoly ugyanis a legtöbb régi élõhelyén már olyan kis számban maradt, hogy a természetes állomány csak mesterséges dúsítással tud annyira megerõsödni, hogy képes legyen a reprodukcióra. Köztudott, hogy a fogoly másik családból választ párt magának, s ha ez a család több kilométerre található, azaz életterük nem fedi át egymást, akkor a párválasztás és így a szaporodás is elmarad. A tenyésztés megkezdésével együtt négy mintaterületet jelöltek ki az országban: a korábbi fogolykísérletek színhelyén, a Lajta-Hanságban, valamint Abádszalókon, Bácsbokodon és a Délalföldi Erdészeti Zrt. derekegyházi területén. Ez utóbbin legutóbb június végén számoltak be az eddigi eredményekrõl. A mintaterületeken a legfontosabb feladat volt a fogoly számára ideális élõhely kialakítása. A programban résztvevõk bérelt és saját földjeiken egy-egy 500 hektáros tömböt alakítottak ki. Itt sávos növénykultúrákat telepítettek. Sövényeket ültettek, mellé csíkokban lucernát, kukoricát, napraforgót, gabonát vetettek, valamint fûkeveréket, édesköményt, mályvát, de szabad sávokat, utakat, nyiladékokat is hagytak. A földet a földtulajdonostól kibérelték, a terményt vadtakarmányként hasznosították. Közismert, hogy a fogoly de a fácán és a nyúl is a táblaszegélyeken szeret legjobban tartózkodni, itt fészkel (és fial). Nos, a kialakított 6-12 méter széles sávokban nem vegyszereznek, hisz a fogolycsibék elsõsorban állati eredetû táplálékot, rovarokat, hernyókat, lárvákat fogyasztanak. Csak a költési idõ után kaszálnak, s akkor is vadkímélõ technológiával, a gépekre szerelt vadriasztó lánccal. A Dalerd 2005-ben saját vadászterületén 500 hektár nagyságú, 2006-ban pedig a szomszédos Derekmezõ Zrt. területén 268 hektáros fogoly-revírt alakított ki a fent leírt módon. Ez a két terület egymással szomszédos. Rendkívül fontos a ragadozók erõteljes gyérítése. Ezt folyamatosan lõfegyverrel és csapdázással végzik. A természetvédelmi hatóság engedélyével a védett ragadozó madarakat befoghatják, számos héja, ölyv és barna rétihéja kerül a csapdákba, ezeket egy távoli területen szabadon engedik. Fontos dolog, hogy a területen ki kell vágni a nagyobb fákat, az erdõsávokat pedig vissza kell vágni, hogy a vágómadarak lehetõleg ne találhassanak maguknak leshelyet. A törzsállomány kora tavasszal érkezik Lenesrõl. A Dalerd Zrt. 40 angol boxot helyezett ki a területre. Ezekbe a 3,5 x 3,5 x 1,6 méteres, dróthálóval védett tenyészboxokba tették ki a kényszerpárosított foglyokat. A dürgési idõ elõtt összeházasított madarak közül csak egy tyúk akadt, amelyik nem fogadta el a kakast. Természetesen minden boxban van etetõ, önitató, megfelelõ búvó-, fészkelõhely és porfürdõ. A drótháló a legtöbb ragadozótól megvédi a foglyokat. Elõfordult azonban, hogy kóbor kutya szétdúlta a ketrecet, vagy legelõ tehén és ló (!) belelépett. Védekezni kell a patkány és a hörcsög ellen is, mert ezek néha még a felnõtt madarakat is elpusztítják. 462 Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus

13 A foglyokat három idõszakban engedik ki a területre: 1. tavasszal, a párba állított felnõtt madarakat 2. a betakarítás utáni idõszakban az angol boxokból a családokat 3. õsszel a nevelt növendék madarakat. A három közül a második módszer bizonyult a leghatékonyabbnak. A kiengedett madarakat továbbra is gondozni kell. A boxokat megemelik, s a foglyok továbbra is bejárhatnak az általuk jól ismert helyre. A folyamatos ragadozókontroll szigora ilyenkor is alapvetõ fontosságú. Eddig ládacsapdákat, valamint héjakosarakat használtak, amelyekkel igen sok kártevõt fogtak januártól decemberig 52 róka, 55 kóbor macska, 9 kóbor kutya, 12 nyest, 27 szarka és 29 szajkó ment csapdába, illetve került puskavégre ben június közepéig 9 róka, 13 macska, 11 kutya, 4 nyest, 2 borz, 14 szarka és 17 szajkó a zsákmány. Hajas Péter Pál, a fogolyprogram szakreferense elmondta: ettõl az évtõl használják az úgynevezett Larsencsapdákat. Ennek a kis fakeretes drótkosárnak három rekesze van: az egyikbe szarkát vagy szürke varjút tesznek. Mivel a varjúfélék territoriális magatartást tanúsítanak, az idegen fajtársat hevesen támadják. Azért kell két fogórekesz, mert gyakran a pár mindkét tagja belesétál a csapdába. Az is elõfordul, hogy a másik madár a környezõ bokrokon, fákon várja párját. Ilyenkor a kispuska tehet jó szolgálatot. A csapda a fészekrablók elleni hatékony eszköz lehet a jövõben, hisz az F-2-es tojások gyártásával, forgalmazásával egyelõre gondok vannak. A program üdvös mellékhatása, hogy a tapasztalatok szerint az így kialakított foglyos területen minden további beavatkozás nélkül jelentõsen nõtt a fácán és a mezei nyúl állománya. A növekedés akár többszörös is lehet. A derekegyházi foglyokról számokban Kihelyezés 2005-ben: 1000 Állománybecslés 2006 tavaszán: 650 Kihelyezés, amely során 17 pár 198 csibét nevelt föl Terítékre került: évi tavaszi állománybecsléskor 1500 fogollyal számoltak Kihelyezés: 50 pár (40 pár boxokba, 10 pár szabad területre), 151 csibe kelt, ebbõl június végéig 86 maradt életben Dolmányos varjak a Larsen-csapdában Augusztusban várhatóan újfent jelentõs pályázatot ír ki az FVM a fogoly-visszatelepítésre, tudtuk meg Rácz Fodor Gábortól, az FVM Természeti Erõforrások Fõosztályának osztályvezetõjétõl. Az ötéves utófinanszírozású program forrásainak 80 százalékát az unió, 20 százalékát a magyar állam biztosítja, s a területenként elnyerhetõ összeg 7-12 millió forint lesz. Azok a vadászatra jogosultak pályázhatnak, akik vállalják, hogy a fentiekben ismertetett fogolymintaterületeket alakítanak ki és az elképzeléseiket a földtulajdonosok is támogatják. A kibocsátott foglyokat megjelölik, nyilvántartják, az elejtett és elhullott madarakról, valamint a teljes programról rész- Egy fogolypártól felnevelt csibe várható letes nyilvántartást vezetnek. A kijelölt területen tilos a vegyszerezés, a tenyésztett fácán kibocsátása, kötelezõ viszont az intenzív ragadozógyérítés. A támogatást várhatóan mind a területkialakításra, mind a törzsállomány beszerzésére igénybe lehet venni. A szabályok betartását a program szakreferensei ellenõrzik. Ugyanakkor megengedett a korlátozott mértékû vadászat. A kibocsátott fogolylétszám százalékának visszavadászására adhat engedélyt a vadászati felügyelõség. (Egy lõtt fogoly ára jelenleg 7000 Ft, az elvitel további 1250 Ft.) A program keretében ezer eurót, azaz millió forintot lehet évente elkölteni az utófinanszírozás elõírásai szerint. Tájékoztatásul: a Vadgazdálkodási Alap jelenleg évi millió forint támogatást oszt szét az eredményesen pályázók között. Nemcsak egyik nagyra becsült szárnyas vadfajunkat, de az egyik legszebb vadászati módunkat is próbáljuk megmenteni ezzel a programmal. A hagyományos bokrászat alanya ugyanis egykoron elsõsorban a fogoly volt. Három-négy vadász néhány hajtóval és jó kutyával remekül szórakozhat kora õsszel, amikor a fácánozáshoz még túl nagy a takarás. Elállókra nincs feltétlenül szükség, hiszen a fogoly viszonylag jól bevárja az embert és a kutyát, s nem repül magasra. A fogoly szeptembertõl vadászható, s ekkor már lõhetünk néhány szépen futó mezei nyulat is, a teríték színesebbé tételére. Természetesen a késõbbi nagyobb körvadászatokon is különleges élményt nyújthat a fölburranó fogolycsapat. Gróf Széchényi Zsigmond írta egykor: a téli nyúlstráf ékessége a sok fogoly... amelyek ilyenkor már magasan repülnek és igen jó lõsportot nyújtanak. A sok fogoly persze viszonylagos fogalom. Ma már sajnos a legtöbb helyen egy jó csapat fogoly is soknak számít. KÉP ÉS SZÖVEG: MÁROK TAMÁS Vadgazdálkodási gyakorlat Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 463

14 Ajánlatunkból Web-áruházunk kínálata a honlapon 2700 Ft 3000 Ft D.C.G. Bt.: Bársony István a láp és pagony dalnoka DVD Erdõ P.R. Bt.: A magyar erdõ királya DVD Vékony béléssel: 110/128 cm Ft Vastag béléssel: 110/128 cm Ft 4200 Ft 6300 Ft Ignácz Magdolna dr.: A szervasbõgés titkai DVD Ignácz Magdolna dr.: Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD 5800 Ft 1800 Ft Takács Viktor: Õzhívás DVD Bertóti István: Õzhívás Könyvek: Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat ,- Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell ,- Attenborough, D.: Az emlõsök élete ,- Balsay László: Történetek a vadászmúltamból ,- Bán István: A medve árnyékában ,- Barassó Péter: Vadõr voltam, vadõr lettem újra ,- Bársony István: Fekete vér ,- Basche: Vadak és vadszárnyasok ,- Békés Sándor: Vadászetika ,- Békés S.-Körtvélyesi L.: Vadászok, vadászotthonok ,- Bérczy Károly: Vadász mûszótár ,- Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár: Vadbetegségek ,- Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is ,- Bozóki László: Trófea katalógus ,- Bõhm István: A hannoveri véreb ,- Cey Bert Róbert Gyula: Hunok és magyarok konyhája ,- Csathó Kálmán: Szarvasbõgés ,- Dér Zoltán: A vadászgörény ,- Dúcz László: Istennek háttal ,- Durantel, Pascal: A vadászat gyakorlati kézikönyve ,- Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság ,- Fáczányi-Molnár: Vadászõsök tisztelete ,- Faragó S. dr.: Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban ,- Faragó Sándor dr.: Magyar Vadászenciklopédia ,- Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése ,- Fekete István: Emberek között ,- Fekete István: Kittenberger Kálmán élete ,- Fekete István: Matula és egyebek ,- Fekete István: Öreg utakon ,- Ferjetsik, Kolloman: Hatnyelvû vadászszótár ,- Földi László: Végtisztesség ,- Gyimesi György: Európai vadászmezõkön ,- Halmágyi Takács István: Vadászatok idegen tájakon ,- Hankó László: A medvék országa ,- Hargitai György: Hal- és vadételek ,- Harling: A vadcsapások varázsa ,- Hartink, A.E.: Golyós és sörétes v.fegyverek encikl ,- Határozó k.könyvek Harrison-Greensmith: A világ madarai ,- Határozó kézikönyvek Juliet Clutton-Brock: Emlõsök ,- Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika ,- Heltay István, dr.: Vadásziskola ,- Heltay-Kabai: Hivatásos vadászok kézikönyve I-II ,- Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon I-II ,- Iglói Pál: Perõcsényi vadászatok ,- Ignácz Magdolna dr.: Vadásznapló ,- Kalo László: Vadásztarisznyámból ,- Kittenberger Kálmán: A megváltozott Afrika ,- Kopa János, dr.: Egyperces vadászatok ,- Kovács Dénes: Billenõcsövû golyós vadászfegyverek ,- Kovács László: Vadászpuskák bolondja ,- Kovács-Heltay: A mezei nyúl ,- Kõhalmi Tamás, dr.: Vadászati enciklopédia ,- Kutyatár: A magyar vizsla ,- Maderspach Viktor: Havasi vadászataim ,- Magyar Vadászkürt Egylet: Szóljon a vadászkürt ,- Márok Tamás: A képzelet vadászmezején ,- A honlapon a web-áruház feliratra klikkelve megtekintheti a teljes könyv, CD, DVD, VHS kazetta és egyéb termék-kínálatunkat, a listából kiválasztva részletesebb információval is szolgálunk. A kiválasztott terméket azonnal megrendelheti és utánvéttel postázzuk. Természetesen valamennyi árucikk a szerkesztõségnél is megrendelhetõ a 1031 Budapest, Pákász u. 7. címen, telefonon és faxon a es hálózati számon, a vadász-flottás számon és címünkön: info@vadaszlap.hu 2900 Ft 4200 Ft Csányi Sándor: Vadbiológia Juhász Lajos: Természetvédelmi állattan 3800 Ft 3990 Ft Kútvölgyi Mihály: Vadételek Pomázi Ágoston: Nemzeti kincsünk a magyar vizsla 2499 Ft 1680 Ft Széchenyi Zsigmond: Két kecske Wass Albert: A titokzatos õzbak 2900 Ft 3990 Ft Farkas Dénes: Nézd és lásd! Klátyik József: Nemzeti kincsünk a vad... CD-k, VHS-ek, DVD-k: Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD ,- Homoki-Nagy I.: Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD ,- Hunting vid. stúdió: Dream trophies from Hungary DVD.8.900,- Ignácz M. dr.: Élõhelygazd. és vadgondozás I.-II. DVD ,- Ignácz M. dr.: Nagyvad egyéni vadászata DVD ,- Naturhun Kft.: Hunting in Hungary I-II. DVD ,- Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD ,- Rockenbauer P.: Másfélmillió lépés Mo.-n I-II-III. DVD ,- Select Kft.: Afrika prédái, ragadozói DVD ,- Select Kft.: Farkasok DVD ,- Select Kft.: Medvék DVD ,- Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése DVD ,- Takács Viktor: A vaddisznó vadászata 2. DVD ,- Takács Viktor: Volt egy álmom - Hidvégi Béla DVD ,- MEOE: Vadászkutya vizsga- és versenyszabályzat ,- Merán Fülöp: Az emlékek nem hazudnak ,- Merán Fülöp: Vadászpasszió ,- Mess Béla: Két szenvedély rabságában ,- Mess Béla: Vadász tanmesék ,- Motesiky Árpád: Lévától Nagymarosig ,- Muray Róbert: Témám a természet ,- Nagy László: Vadászgörények a családban ,- Oggolder Gergely: A magyar horgászat kézikönyve ,- Oggolder Gergely: Magyar horgászírók elbeszélései ,- OMVK: Vadhúsvizsgálat és minõsítés ,- Páll Endre: Legjobb vadászni ,- Pataki Tamás: Erdõszegélyek létesítése ,- Pataki-Patakiné: Székelyföld ízei ,- Péter Jánosné: Vadételek ,- Radnai Imre, dr.: Lovasszótár ,- Rakk T.: Göröngyös égi és földi utakon Mongóliában ,- Rimóczi Imre, dr.: Magyarország leggyakoribb gombái ,- Sáry Gyula: Új vadászat ,- Schmidt E.-Bécsy L.: Magyarország legszebb madarai ,- Sepsi-Szeley-Szabó: Medvéskönyv ,- Stb. könyvek: A 100 legjobb vadétel ,- Szabó P.: Különös vadászat a kotorékozás gyakorlata ,- Szabó Péter: Rókák és terrierek ,- Szajkó István: Sörétlövés ,- Széchenyi Zsigmond: Szarvasok nyomában ,- Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok ,- Székely Dénes: A lõpor és a töltény ,- Szilárd Ferenc, dr.: Ébredés az erdõn ,- Tabel, Carl: A mindenes vadászkutya ,- Tóth Ferenc: Vadásztörténetek ,- Tóth Sándor dr.: Nyitány a hírnévhez ,- Török A. Mátyás: Vadászataim napfényben-árnyékban ,- Várhelyi András: Orvvadászok ,- Végh Endre dr.: Vadászni emberi dolog ,- Verhóczki István: Erdélyi ízek ,- Videcz Ferenc: Vendégkönyv ,- VKE: "150 éves a magyar vadászsajtó" emlékmatrica ,- Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet! ,- Wentzely Dénes: Erdõk zugában éltem ,- Zoltán J. dr.: Vadászat az Osztrák-Magyar Monarchiában ,-

15 Tiborc legújabb kalandjai Az emberek mint annyi más esetben két nagy, de hivatalosan jelentéktelennek nézett csoportra oszthatók. Az egyiket már rettentõ sokszor hülyének nézték a hivatalokban, a másikat na, mondjuk egy hangyányival kevesebbszer. Persze a különbség a tapasztalataim szerint csupán attól függ, hogy ki többször, ki meg kevesebbszer próbál kérvényeivel a magasságosakhoz folyamodni. Rémtörténetek özöne kering a vadászok között a területkijelölések során átélt borzalmakról. A helyzet ugyanis idõközben olyannyira fokozódott, mintha sem az ügyfél, sem az ügyintézõ végképp nem tudná mi a dolga. Mindenki azt veszi ki a jogszabályokból, ami neki elõnyös. Pedig a közigazgatási hatósági eljárásokról és szolgáltatásokról szóló évi CXL törvény (a KET) betartása három éve a köztisztviselõk számára számonkérés terhe mellett kötelezõ. Errõl az ügyeinket, kérelmeinket elintézõk az EU tagság feltételeként vizsgát is tettek. Nem tudom, milyen eredménnyel abszolválták a vizsgafeladatokat, de a bizonyítványt magukról a munkájukkal állítják ki. Ez pedig sok esetben elégtelen, vagyis tök, szekunda, karó, vagy amit akartok. A minap a kezembe került a vizsgához kiadott, hivatalos Tájékoztató. Ezt olvasgatva akár örömmámorban is úszhatnék, hiszen a jogbiztonság, a kiszámíthatóság, az ügyféli jogok érvényesítésének garantálása, a többszintû jogorvoslat, a hatáskörrel való visszaélések tiltása, a szolgáltató közigazgatás gyakorlata, az ügyfelekkel való folyamatos érdemi párbeszéd és együttmûködés... mind-mind szerepel. Ha csak a fele kézzelfogható valóság lenne, az Unióba tartozásunk mindennél ékesebb bizonyítékául is szolgálhatna. Tovább olvasva, olyan érzés lett úrrá rajtam, mint amikor felnõtté válásom során a biztonság kedvéért többször megismételt kísérleteim alapján megtanultam, a kijózanodás sokkal kínosabb és hosszabb, mint az ahhoz vezetõ út. Mert jelentem megint alaposan át lettünk vágva. Olvasom: a jogalkotó elõírta, hogy az ügyintézõ kötelessége az ügyfél korrekt kitanítása, nehogy valami komoly kára származzon a kellõ ismeretekkel nem rendelkezõknek. Ki hinné, de komolyan: ebben a törvényben megszüntették az alá- fölérendeltségi viszonyt, helyette évek óta egyenjogú és rangú, azaz mellérendeltségi már a mi jogviszonyunk. Ezt viszont a hivatalok kapásból felrúgják, amikor a törvényben elõírt határidõknek fittyet hánynak. Ha az ügyfél késik akár egyetlen napot is a jogai elvesztésén kívül kaphat még egy szemközti röhejt is. A hatóság Interneten is közzéteheti a határozatait, a mi esetünkben viszont csak a hagyományos kifüggesztést fogadják el. Tanyasi Józsi bácsi vagyonértékû jogáról úgy születik döntés (akinél nincs villany, hát még Internet), hogy legfeljebb valami telepatikus úton tudhatná meg, ha 15 (!) napon belül nem fellebbez, akkor elveszítette minden további jogát és lehetõségét. Továbbá: az ügyfelet a kérelem beérkezésétõl számított 5 napon belül levélben kötelezõ értesíteni, amelyben szerepelnie kell az ügy számának, a megindítás napjának, az ügyintézés határidejének, az ügyintézõ nevének és elérhetõségének, az iratokba való betekintés lehetõségének. Márpedig minden kérelem ügyintézésének határideje 30 nap. Higgyék el, ezeket nem én találom ki, úgy benne vannak a Tájékoztató -ban, mint a Rába ringató habjaiban a Greenpeace-aktivista hableányok. Súlyos törvénysértés (sicc!), ha az ügyintézõ az érdemi döntés helyett ismétlõdõ levelezésbe bonyolódik az ügyféllel, mert ez megfosztja az ügyfelet az Alkotmányban rögzített jogorvoslathoz való jogának gyakorlásától. Ilyen esetben az a helyes eljárás ha hiszik, ha nem, ez áll a mindent elbíró papíron ha az ügyfél jelzi a törvénysértést a felettes szervnek (azaz a II. foknak) és kéri a soron kívüli beavatkozást, intézkedést. A vadászterületek kijelölése a kérelemmel indult, a kérelmet annak tartalma szerint (!) kell elbírálni, és ha az ügyfél az elvártnál más elnevezéseket alkalmaz, lévén nem szakember, ezért az eljárásban õt semmiféle hátrány nem érheti. Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérhetõ olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Hogy is van ez?! Ezek szerint a Körzeti Földhivatalokban nyilvántartott és a vadászterülethez tartozó helyrajzi számokat nem is kellett volna pénzes és hivatalos másolatokban és CDken megvásárolnunk? Vajon hány számjeggyel fejezhetõ ki az a pénzöszszeg, amelyet ezekért a hivatalos adatokért rajtunk levágtak? ezt most rábízom a Tisztelt Olvasó számolási tudományára. Annyi biztos, hogy a 2006/2007-es vadászidény közös magyar pénzügyi élményei közé sorolható, hogy a vad helyett a vadászokat fektették a terítékre. Szeretnék olyan ügyfelekkel találkozni, akik ügyintézési határidejét betartották, mulasztási kérelmét elfogadták, irat-betekintési jogaiban nem korlátozták, fellebbezési jogának határideje megfelelt a törvényes elõírásoknak, élni tudott a törvény két új jogorvoslati lehetõségével: jelesül az újrafelvételi és a méltányossági eljárással. A mellérendeltségi viszonynak szerintem talán azt is jelentenie kellene, ha tõlem büntetések terhe mellett megkövetelik a határidõk betartását, a jogkövetõ magatartást a komplikált eljárási rendben, akkor ennek csak akkor lehetne erkölcsi és jogi alapja, ha a mellém rendelt ügyintézõ is ezt önmagától éppúgy megkövetelné azaz betartaná a törvényesség alapelveinek legalább az elvárható minimumait. Egyébként, szabad a gazda! Ha van olyan mintaszerû területkijelölõ szakhatósági eljárás ebben az országban, amely mindenben maradéktalanul megfelelt a hatályos törvényes elõírásoknak, ehelyütt kérek bocsánatot, kérem, küldjenek az ügyiratokból egy fénymásolatot. Ezt a Magyar Mezõgazdasági Múzeum vadászati tárlójában, a világrekordok között kellene kifüggeszteni. És nem is 30+2 napra, hanem õrök idõkre, vadász és nem vadász utódaink szellemi épülésére, örök tanulságul Homonnay Zsombor 13. oldal Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 465

16 Sok lúd disznólkodása Ha nyár, legyen meleg, ha lúd, legyen kövér, csak ne az én búzámtól fogad elkeseredve Lázár Tamás Füzesgyarmat határában, Darvason. A fiatal gazdálkodó évek óta egy nagy halastó mellett 20 hektáron õszi búzát termeszt. A tavon mintegy 300-ra becsült, darabonként 50 ezer forintos természetvédelmi értékû nyárilúdpopuláció él. A búzavetések és a libák viszonya közismert és meglehetõsen egyoldalú, hiszen a nagytestû szárnyasok minden takarmánynövénynél szívesebben csipegetik a fejlõdõ vetést. A kárvallott Lázár Tamás bájos feleségével együtt a helyi vadásztársaság tagja. Mivel fõfoglalkozásban gátõr, kint lakik a tótól és földjüktõl egy kilométerre, így munka- és szabadidejét is ebben az idilli természetben tölti. Alaposan ismeri a vonatkozó vadászati, és természetvédelmi jogszabályokat, így minden létezõ külön engedélyhez nem kötött eszközt és módszert már bevetett a búzaföldjén az egyre falánkabban legelészõ nyári ludak elriasztására. Kiakasztott lengõ zsákokat, madárijesztõket helyezett ki, naponta többször körbe-körbe autózta a táblát minden eredmény nélkül. A libák továbbra is rájártak a zöldellõ vetésre. Radikálisabb riasztásba persze nem kezdhetett, hiszen drákói büntetések terhe mellett törvény tiltja a természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok nyugalmának háborgatását. Évekig tûrt, hallgatott, de most úgy gondolta, betelt a pohár. A kárát megtérítteti, mert korántsem olyan gazdag, hogy a libaetetés fényûzését magának és a családjának megengedhesse. A kártérítési igényt április 20-án írásban jelentette be az illetékes Alsó-Tiszavidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi, és Vízügyi Felügyelõségre. Erre május 2-i keltezéssel kapott is egy levelet, amelyben közölte a felügyelõség, hogy a megelõzõ intézkedések hatástalansága esetén és fõként az 5 ezer forintos alapeljárási illeték befizetése után kérhet akár fegyveres riasztási engedélyt is. Tájékoztatták továbbá, hogy a kártalanítási igénye csak akkor megalapozott, ha a felügyelõség indokolatlanul nem engedélyezte a riasztási módszerek alkalmazását. Amennyiben azonban kártalanítási kérelmét fenntartja, és nem vonja vissza hárfáztak tovább önfeledten a már amúgy is meggyötört idegein akkor a fentiek alapján a kártalanítási kérelmét el fogják utasítani. 466 Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus Lehetetlen kérdésekre, lehetséges válaszok Tehát magyarán hogy a felügyelõség káros ügygazdáinak a hivatali bikkfa nyelvjárásban veretlenül jeleskedõ tisztviselõin kívül más földi halandó is megértse a károsult az 5 ezer forintos illetékû kérelemre a keletkezett kárát szabadon tovább növelheti és még jelentõs összeget el is puffogtathat a levegõbe. Ha viszont a fegyveres riasztást valamiért még sem engedélyeznék, akkor bármekkora a kára úgy el fogják utasítani, mint a sicc. Ezt aztán jogállamilag igazán betyárul kitalálták, annyi szent, mert a törvény nem a károsultakat, hanem a kártevõket védi. Mit lehet itt tenni? A jogkövetõ Lázár Tamás újfent folyamodott és megkérte a fegyveres riasztásra az engedélyt. Közben egy természetvédelmi õr is fölkereste, ki is mentek a táblához, és bejárták. Az õr megállapította, hogy a kártevõk faja tényleg a védett nyári lúd, de szerinte hektáronként legfeljebb 75 ezer forint lehet az, amelyet a ludak elcsócsáltak. Jegyzõkönyvet nem készített, de még a mezõgazdasági kárfelvételi jogosultságát sem igazolta. Így aztán ez sem ért többet egy sajátos magánvéleménynél, amellyel már amúgy is teljesen tele volt a károsultnak nem csak a padlása, hanem már a pincéje is. A ludakat persze kártevésben az egész eljárás ugyanúgy nem zavarta, mint a felügyelõséget. Fontos megjegyezni, hogy a házi lúd õse nem csak elöl, hanem hátul is károsít, mert az erõsen maró hatású ürüléke amelyet igen csak szaporán spriccelget maga mögé, hatásában magasan lekörözi még a legerõsebb lombtalanító vegyszereket is. Ahová a dolgát végzi, ott fû nem nõ, esetünkben a kenyérgabona soha nem tud szárba szökkenni. Érdemes visszaemlékezni, hogy annakidején, a 80-as években a hortobágyi házilúd-legeltetések kapcsán miket írtak a libafos-ügyi szakértõk. Forgatjuk, nézegetjük Lázár Tamással a június 5-én kézhez vett komoly, hosszú indoklással tarkított államigazgatási határozatot. Mint az iskolában a kötelezõ olvasmányt, elemezgetjük, külön-külön ízlelgetve a hivatalos FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

17 szavak szinte egyedül álló tücsök-bogár gyûjteményét. A címzett még néha rázza is a fejét, mint amikor a vizsla füvet nyel egy kiadós hányás elõtt. Azon viszont már a szemünk is könnybe lábad, amikor azt olvassuk, hogy a lõfegyveres riasztás akkor lehetséges, ha az engedélyezés idõbeni határának betartása esetén a riasztási tevékenység a kialakult madárvilágban nem okoz visszafordíthatatlan folyamatokat. El kell ismerni, a fenti határozathoz a felügyelõség kikérte a Körös-Maros Nemzeti Park libaügyi szakvéleményét, de még így sem igazán érthetõ, hogy milyen visszafordíthatatlan folyamatokat idézhet elõ a fegyveres riasztás. De menjünk tovább. A sörétlövés mással nehezen öszszetéveszthetõ hangja és ezt minden tanyasi gyerek is tudja csak azokat az állatokat riasztja el, amelyek tudják, hogy a lövéstõl félniük kell. Aki ezt nem hiszi, az menjen ki egy lõtérre, és ráérõsen figyelje meg az egymást követõ rotték alatt az ott élõ védett madarak viselkedését. Nem tûnnek el, nem kapnak frászt, nem hullnak éhükben holtan vagy szívbajt kapva a levegõbõl, sõt még csak nem is idegesek. A nyári lúd pedig mivel a védelem okán hosszú évtizedek óta alaposan megtanulta, hogy a durrogás számára az égvilágon semmiféle veszélyt nem jelent hihetetlenül rövid idõ alatt úgy megszokja, mint például az automata karbid, vagy PB-gáz ágyút. Az elmondottak miatt nem meglepõ, hogy voltak szívesek engedélyezni a védett nyári ludak fegyveres rémisztgetését. Lázár Tamás hatósági engedélye szerint tehát végre annyit durrogtathatna riasztásképpen a levegõbe, amennyit csak akarna. Mindezek azonban még csak apró idiótaképû marcipánfigurák az államigazgatási határozat tortáján, mert most jön a hab: a riasztás szakszerû és biztonságos lebonyolítása érdekében kérem, vegye fel a kapcsolatot a területileg illetékes vadásztársasággal. FOTÓ: ARCHÍV Ez azt jelenti, hogy mielõtt Lázár Tamás és a felesége kimenne libákat riogatni, elautózhatnak a vadásztársaság 10 kilométerre lévõ beírókönyvéhez, majd a riogatás befejezése után újra autózhatnak 10 kilométert, hogy kiiratkozzanak merthogy csak akkor használhatják a vadászterületükön a fegyvereiket, ha ezt szabályosan megtették. Aki végzett már életében riasztást vagy valami hasonlót az tudja, ehhez minimálisan 3 ezer töltény szükségeltetik. És ezt a riasztó nem ingyen kapja, mint például a természetvédelmi õr, hanem be kell menni a boltba és 42 forintos darabáron számolva 126 ezer kemény magyar forintért meg kell vásárolnia. A beírogatások és a hatékony lövöldözés költsége tehát a legóvatosabb számítás szerint is meghaladná a ezer forintot. A határozatban természetesen a hemzsegõ jogszabályi hivatkozások mellett, egyetlen szó sem esett a védekezési költségek bármiféle átvállalásáról vagy legalább annak megosztásáról. Esõ után köpönyeg Irány a helyszín... Megtávcsövezve a tavat, délidõben nem kevesebb, mint másfélszáz nyári ludat számlálhattunk meg. A látogatást nyugodtan fogadó tojókat már lassan anyányivá fejlõdött szaporulata követte, szép libasorban úszkálva. A kalászát már javában kihányt, lassan tejesedõ gabonát ringató tábla szélén megállva, szabad szemmel is jól elkülöníthetõk a károsított területrészek. A szobányi területeken olyan ritka a búzakalász, akárcsak a nótában. Már javában bent járunk a föld közepén, amikor fölkanyarodik az égnek egy, majd ezt követõen távolabb egy másik, immár magányosan járó nyári gúnár. A viaszéréskor, ami éppen most jön, már nem igen érdekli a libákat a búza. Õk csak a zöldjét szeretik legelni. magyarázza a károsult. Mit tegyek? Hiszen csak most kaptam meg a riasztási engedélyt. Tetézzem a káromat? De hogy ne csak a levegõbe beszéljek, elhoztam a helymeghatározó GPS készülékemet. Mérjük meg a legerõsebben károsított területeket hektárban. Megtettük... A kiszámolt területeket összeadva, s abból a tényleges kárt becsülve, majdnem 800 ezer forintnyi kár jön ki. Mivel szakirodalmi adatok hiányoznak mondja Lázár Tamás én megteszem, hogy a károsított és nem károsított részeken aratáskor egy-egy gépalját majd pontosan, tanúk jelenlétében lemázsálok. Lefogadom, hogy még a most becsültnél is nagyobb lesz a kettõ közt a learatott szemes búza súlykülönbsége. Nyeltem a kárt évekig, mint kacsa a nokedlit, de így tovább már nem mehet! Aki védi õket, az etesse, ne én. Szinte irigylem a nagyvadas területen gazdálkodókat, mert ha történetesen vaddisznó tarolta volna le a búzámat, akkor termelõként mellém állna a törvény, volna pontos eljárási rend, és nem hajtanának így el... Riport Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 467

18 Riport FOTÓ: ARCHÍV A kár szempontjából pedig mindegy, hogy milyen állat okozta. De ebbe nem nyugszom bele, megyek a bíróságra, kerül, amibe kerül. Papírmunka már van, jó megoldás még nincs Ez a faramuci helyzet akár a jogászok állatorvosi lova is lehetne, mert minden károsító faj a vadászható és a védett egyaránt állami tulajdon. A kártérítési felelõsséget a vadászható fajok esetében amint tudjuk a jogalkotó tulajdonos a vadászatra jogosult törvényes kötelezettségévé tette. Van is rá érvényes végrehajtási rendelet, pontos eljárási szabály. A védett állatok okozta károk esetén pedig nincs. A természetvédelmi törvénynek amely több mint egy évtizede, pontosan a vadászatival együtt jelent meg ki tudja miért, a mai napig nem készült el a végrehajtási rendelete, és nincsenek közismert, számon kérhetõ eljárási szabályai sem. Csak polgári peres eljárással lehet az okozott kárt megtéríttetni. Ahhoz a termelõ költségére fogadott szakértõi kárfelvétel kell, valamint a perindításkor a követelt kárérték 6 százalékát is letétbe kell helyezni. A jogerõs ítélet pedig jó esetben két-három év alatt születik meg. A letétbe helyezett összeg addig természetesen nem fial, s a gazdálkodó ember általában ezt az összeget nem képes nélkülözni. Tudják ezt jól a másik oldalon is. Az országos módszerük lényege mondjuk ki nyíltan a komplikált jogszabályok fölsorolásával és más fenyegetésekkel el kell hajtani a követelõdzõ parasztot, amilyen messzire csak lehet. A nyári lúd okozta kár márpedig ha mernek beszélni róla, ha nem egyre több van, mert ahogy az okozott károk is mutatják: állománya túlszaporodott. Sok helyütt tovább nehezíti a helyzetet, hogy amikor a nyári ludak a kalászhányás után otthagyják a búzatáblát, akkor jönnek a vaddisznók és a megkezdett félmunkát befejezik. Fejér, Somogy, Zala és Baranya megyékbõl is sorra jönnek hasonló, panaszos hangú hírek. Gyõztes nincs, mert ebben az esetben törvényileg eddig legalábbis úgy tûnik csak és kizárólag vesztesek lehetnek. Azt pedig, hogy bármelyik vadászható vadfajunk túlszaporodásáért mi vadászok mit kapunk a fejünkre, már megtanultuk. A környezõ országokban az uniós tagságtól teljesen függetlenül a nyári lúd simán vadászható vadfaj és a károsításuk ott legalábbis ezzel el is van intézve és bármilyen hihetetlen: a madárvilágukban semmiféle folyamat nem fordult vissza! Miniszterek jönnek-mennek, dönthet az Alkotmánybíróság egyetlen dolog állandó: a természetvédelmi törvénynek nem készítik el a végrehajtási rendeletét, mert ha elkészülne, az államnak fizetnie kellene a védett vadfajok okozta károkat. H. Zs.

19 Állománygazdálkodás Divatos kifejezés ez a mai vadgazdák szakzsargonjában, csak egy szépséghibája van: a kevés, éppen ezért tiszteletre méltó kivételtõl eltekintve nemigen tudja megmondani senki, hogy az egyes vadfajokból ténylegesen mekkora állomány él területén. Ha viszont nem ismerjük az állományt, akkor hogyan gazdálkodunk vele? Talán ott okoz legkevésbé fejtörést a fenti dilemma, ahol az adott vadfaj kis területen él, mozgáskörzete jól behatárolható, egyedeik viszonylagos pontossággal megszámolhatók. Tipikusan ilyen vadfaj az üregi nyúl. Jelenlegi állománya sajnos nagyon könnyen behatárolható, néhány kisebb-nagyobb populáció maradt meg az országon végigseprõ járványok után. Senkinek sem lenne jó, ha hagynánk kipusztulni, szegényebb lenne hazánk faunája, s a vadászok elesnének egy varázslatosan változatos vadászati lehetõségtõl. Szerencsére van mûködõ, a gyakorlatban bevált módszer arra, hogy a maradék állománynyal ésszerûen gazdálkodva újratelepítsük a megüresedett élõhelyeket. Természetesen, ez csak akkor lesz sikeres, ha nem ölbe tett kézzel várjuk a sült galambot (üregit), hanem teszünk is nem is keveset annak érdekében, hogy színesedjen a vadászati lehetõségek kínálata. Sáfrány Lajos, a Dunakömlõdi Vadásztársaság Nimród éremmel kitüntetett hivatásos vadászaként évtizedeket szentelt az üregi nyúl állomány óvásának, kezelésének, szaporításának. A fénykorban, a hetvenes-nyolcvanas években területükön 15 év alatt 14 ezer üregi nyúl került puskavégre ben a mixomatózis mellé behurcolták a kínai tüdõvérzéses nyúlpestist, amely az ország állományát szinte elsöpörte a maradék a ragadozók gyomrában végezte. A megmaradt, túlélõ törzsek egyike Tolnában található. Innen szelektálta folyamatos csapdázással a leginkább ellenálló mikropopulációkból a jelenlegi törzsállományát is. Napjainkban, nyugdíjasként szinte minden idejét ennek szenteli, befogja, szaporítja, oltja, telepíti a kinigliket, saját hivatalosan bejegyzett tenyészetében állítja elõ a telepítõ anyagot, amely egyedek mixomatózis és tüdõvérzés ellen beoltva kerülnek ki a benépesíteni kívánt, gondosan elõkészített területrészekre. Az így kialakított új családok lényegesen ellenállóbbak a vadon tenyészõknél. Sáfrány Lajos kullancs elleni szerrel keni be a vadászgörény szõrét Az újratelepítés fázisai: 1., Az élõhelynek alkalmas kiválasztott terület megtisztítása a kotoréklakó ragadozóktól. Ennek módszerei az élõcsapdázás, lesvadászat, kotorékozás kutyával és ásással. Ezzel párhuzamosan a szárnyas és szõrmés kártevõk gyérítése, befogása, áttelepítése. Sózók, a téli idõszakra szabályozható adagolású automata etetõk kihelyezése. 2., A felszabadított kotorékok átalakítása az üregi nyulak számára. A meglévõ járatokba 10 centiméter átmérõjû talajfúróval szûkített bejárók átfúrása, a tág bejáratok betömése ágakkal, fûvagdalékkal, lombbal, majd befedése földdel. Pár hét pihentetés telepítés elõtt. 3., A telepítésre szánt nyulak beszerzése. Nagyobb létszámú telepek kotorékaiból vad üregik befogása görények és lyukcsapdák segítségével, ivar szerinti szétválogatás (sok nõstény, kevés bak), vagy tenyészetben született, telepítésérett süldõk összecsoportosítása a szexálás után. A felesleges bakok a vadászatra kijelölt területrészekre kerülnek. 4., Védõoltás beadása. Az elméletileg egy évre szóló védettséget biztosító kombinált FESTORIN-MORMIX vakcina nagyban javítja a fiatal állatok túlélési esélyét, mert a június-júliusi szúnyoginvázió közvetítésével rohamosan terjedõ mixomatózis járványban az idõs, oltatlan nyulak jelentõs része elpusztul. 5., Telepítés: az elõkészített területre kivitt kiniglik szétosztása a kotorékok között. 6., A terület rendszeres õrzése, károsító ragadozók, különösen az üregi nyúlra szelektálódott házi görények és a kóbor macskák folyamatos eltávolítása, az állomány alakulásának nyomon követése. 7., Ha az állomány feldúsult, megerõsödött, elkezdõdhet a vadászat, amelynek legsportosabb módja a magas fûben kint tartózkodó üregik cserkelés közben történõ felverése, valamint a kotorékból görénnyel történõ ugrasztás. Kevéssé sportszerû, de Magyar VADÁSZLAP/2007. augusztus 469

20 Az üregi nyulak váraik körzetében kopaszra legelik a növényzetet Befogott fiatal üregi nyulak a lyukcsapdában. hatékony a lesbõl történõ elejtés és nem csak tilos, de aljas módszer is a reflektoros éjjeli orvvadászat. 8., Sikeres újratelepítéssel nem csak igazi állományszabályozást hajtottunk végre, de többi apróvadunk állományának fennmaradásáért is tettünk nem is keveset. Hogyan? Hát úgy, hogy egy kedvelt zsákmányállatfaj elszaporításával csökken a fácánra, fogolyra, mezei nyúlra nehezedõ ragadozó nyomás, szívesebben és könnyebben ejti zsákmányul a kiniglit a héjától az aranysakálig szinte minden ragadozó S. E. Ez a lyuk üres volt, jön ki a vadászgörény