15. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006/NOVEMBER ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT.

Átírás

1 15. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2006/NOVEMBER ÁRA: 650 FT, ELÕFIZETÕKNEK: 600 FT

2

3 A szerkesztõ jegyzete Megjelenik havonként, a megelõzõ hónap utolsó hetében. Meg nem rendelt kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Ára: 650 Ft, elõfizetõknek: 600 Ft Az elõfizetési díj 2007-ben 7200 Ft A Magyar VADÁSZLAP elõfizethetõ Belföldi Postautalványon a szerkesztõség címén, átutalással a számlán, vagy a hírlapkézbesítõnél, a postahivatalokban. Kiadó-fõszerkesztõ: Csekõ Sándor (70/ ) Fõszerkesztõ-helyettes: Wallendums Péter (70/ ) Olvasó szerkesztõ: Homonnay Zsombor (70/ ) Fõmunkatárs, a honlap felelõs szerkesztõje: Somfalvi Ervin (70/ ) Tervezõszerkesztõ: Kõszegi Szilvia (70/ ) A könyvkiadás felelõs szerkesztõje: Márok Tamás (70/ ) Hirdetési igazgató: Polster Gabriella (70/ ) Informatikus: Hegedûsné Wéber Ildikó (70/ ) Szerkesztõségi titkár, a csomagküldõ szolgálat vezetõje: Elek Ferencné (70/ ) Fõkönyvelõ: Domokos Viktória (70/ ) Kiadja: a VADÁSZLAP Kft. A szerkesztõség és a kiadó címe: 1031 Budapest, Pákász u. 7. Központi telefon és fax: Vadász-flotta: 70/ vke@vadaszlap.hu Terjeszti a Lapker Rt., a Magyar Posta és az alternatív terjesztõk. A terjesztést gondozza a Hírvilág Press Kft. Telefon és fax: hirvilag.press@hirvilagpress.com Erdélyben terjeszti és az elõfizetéseket fogadja a Krónika Kiadóház Rt. Telefon: Az elõfizetési díj 2006-ban 500 ezer lei. Szlovákiában a COLOR Interpress Kft. megbízottja a New Gazza Ábel Gábor a terjesztõ. Telefon: 036/ Mobil: Az elõfizetési díj 2006-ban 500 korona. Nyomdai elõállítás: Pharma Press Nyomda Felelõs vezetõ: Dávid Ferenc ügyvezetõ igazgató ISSN (Nyomtatott) ISSN (Online) MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november FOTÓ: CSEKE CSILLA Mintha nem lennénk fölkészülve rá, mintha a hatalom és a birtoklási vágy annyira dolgozna bennünk, hogy önös érdekeink érvényre juttatása elnyom minden ésszerû megegyezés felé vezetõ utat pedig a lelkünk mélyén ugyanazt akarjuk, ami az esetünkben nem más, mint a vadászterület megszerzése, a vadászat. Ahogy a miniszter és a legtöbb vadászati felügyelõ a vadászattal, a vadászokkal kapcsolatos megnyilvánulásaiból kitûnik, úgy szerkesztõségünkben is nap mint nap a békétlenségekkel, a sárdobálással, a vitatkozókkal, a megegyezésre képtelen, hajlandóságot sem mutató vadászokkal találkozunk. Mert õk szerepelnek, õk látszanak jobban, õk szaladgálnak fûhöz-fához, õk fenyegetõznek, feljelentéseket gyártanak, pereskedésre és ki tudja még mi-mindenre készülõdnek. Pedig nem Õk vannak többségben! Meggyõzõdéssel állítom, hogy a békét, a rendet, a nyugalmat, a normális egyetakarást csöndben, a magamutogatásra nem pályázó vadászok ezerszer többen vannak, mint a hõzöngõk, a forradalmárok, az örök elégedetlenkedõk tábora. Praktikusnak, ugyanakkor kínosan nevetségesnek tartom, hogy egyre több megyében mûködik már a külön szoba, ahol az ellenérdekû feleket a felügyelõségek egy asztalhoz ültetik, s arra bíztatják õket, egyezzenek meg a területhatárokban, különben hatóságilag húzzák meg a demarkációs vonalakat. Emberek, korbács és fenyegetés kell hozzá, hogy félelmünkben szót értsünk? Meddig lesz még ránk magyarokra, vadászokra jellemzõ az összeférhetetlenség? Itt az ideje, hogy lehiggadjunk, felturbózott sérelmeinket, dagadó pénztárcánk révén túlértékelt egónkat, hatalmi pozíciónk érdemes vagy érdemtelen elõnyeit megnyesegessük, még inkább sutba dobjuk és elgondolkodjunk azon, mi lenne nekünk a hasonszõrû szenvedéllyel megáldott közösségnek a legjobb, hogy jó ízûeket vadászhassunk, felejthetetlen élményeket szerezzünk, barátságokat kössünk amirõl végül is a vadászatnak kellene szólnia. Egyezség Tíz évvel ezelõtt, az elsõ újkori vadász-területek kijelölésénél még nem voltak így-úgy felkészült, tájékozott és befolyásos szakértõink, jogász és nem jogász hivatásos levezetõ elnökeink, akiktõl természetesen nem ingyen a megdicsõült és biztos sikert várjuk a földtulajdonosi gyûléseken, a hivatalok elõ-, és különszobáiban. Sokszor és sok helyen segített is ez a spontán kialakult intézmény-rendszer, látszólag kényelmes, de alapvetõen véleményem szerint nem jó megoldás, mert továbbra is kétesélyes marad az egyezkedés, még jobban elnyomható a kisebbség, azok lesznek a nyerõk, akik a tehetõsebbek, akik meg tudják fizetni az egymásnak feszülõ, de befolyásosabb szakértõt. Mi lenne hát a jó megoldás? Talán, ha újragondolnánk a vadászatvadgazdálkodás egész rendszerét, ha lenne országos majd ezt követõen regionális vadászati koncepciónk és minden területre vadászatra, vadgazdálkodásra, fegyvertartásra, orvosi vizsgálatra, kommunikációra, stb. kiterjedõ stratégiánk, amely nem párt- és politikai erõvonalak mentén alakíthatná ki a törvényi szabályozást, amelyben szerepet kaphatna a természet és vadvédelem mellett az ésszerû gazdaságosság és néhány, manapság nem annyira divatos fogalom, mint például a tisztesség, a becsületesség, a kultúra, az etika és az etikett. Ne higgyék el senkinek jobb vagy baloldali politikusnak, hivatalnoknak vagy tisztségviselõnek, hõzöngõnek vagy béketûrõnek de leginkább önmaguknak nem, hogy erre nincs esélyünk, hogy erre nem vagyunk képesek, hogy ez csak egy vágyálom reménykedni sem érdemes. Néhány hónap múlva kialakulnak a vadászterületek vitatott vagy vita nélküli határai és akkor a szakértõkkel vagy nélkülük, de folytatnunk kellene az értelmes egyezkedéseket az éppen aktuális törvényalkotókkal, a hivatalokkal, a kis és nagy földtulajdonosokkal, a természetvédõkkel, a madarászokkal, mindenkivel hogy eljussunk végre az elfogadható rendig, a biztonságot nyújtó békességig, a vadászati közélet tisztaságáig - egy közmegnyugvást hozó egyezségig. Meggyõzõdésem, hogy országosan most erre lenne a legnagyobb szükség! 677

4 Tartalom Valós áron nem mindenáron A dám jövõje II. Az erdei hajtástól a dobott fácánig Csavartszarvúak A szomszéd muflonja... Elõfizetési tájékoztató CÍMLAPON: NOVEMBER BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELE A szerkesztõ jegyzete Egyezség Aktuális Csatlakozzon a vadász-flottához A Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület centenáriumán Valós áron nem mindenáron Egy velõtrázó egyéni lõjegyzék Vadgazdálkodási gyakorlat A dám jövõje II A szomszéd muflonja Megrendelés Név: Cím: Az elõfizetési díj a 2007-es évre Magyarországon 7200 Ft Romániában 1 millió lei Szlovákiában 1000 korona Az elõfizetési díjat Magyarországon a VADÁSZLAP Kft. címére (1031 Budapest, Pákász u. 7.) lehet elküldeni belföldi postautalványon, vagy a számlaszámra átutalással. (Kérésre számlát, ill. csekket küldünk.) Romániában a Krónika Kiadóház Rt. lapterjesztõinél lehet elõfizetni, információt a as telefonon ad a kiadó. Szlovákiában a New Gazza Ábel Gábor gyûjti az elõfizetéseket. Címe: Zeliezovce, Hviezdoslavova 41. T: 036/ , mobil: Ajánlatunkból oldal Miénk a vár, tied a lekvár Vélemény Az erdei hajtástól a dobott fácánig Diana Dianák a biztonságos társasvadászatokért Riport Székkutas receptje Álláspont Elsõ fokon Háttér Egy halálos baleset utóélete Vadászok, vadászotthonok Vadászház a belvárosban Irodalom Vadpávamennyegzõ Oktatás Diákverseny Szafari A csavartszarvúak nyomán I Hírek, tudósítások , 718, 721 Vadászünnep Borsodban Trófearablók Fekete István Füvészkert A színész bikája Internet Magunkat ajánlom Vadászattörténeti emlékek Múltvallató Fegyver Az ideális vadászpuska Vadászkürt Borsodi induló Jegyzet Az éjt is nappallá tesszük Last-minute akció Mikor mi mennyiért Novemberi vadászati árak Gyerekeknek November, vagy õszutó hava Fontos apróságok Ízválasztó Elegancia és kreativitás Horgászoknak Halaink, vizeink, vadjaink védelmében Apróhirdetések A következõ számunk november 21-én jelenik meg. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

5 FOTÓ: SOMFALVI ERVIN Sokat ne törjék a fejüket, tálcán kínáljuk a karácsonyi ajándékot, lepjék meg magukat és családjukat a Vodafone vadász-flotta elõfizetésével egészen egyszerûen azért, mert egymás között 0 forintos percdíjon korlátlanul beszélgethetnek. A flottán kívül is alacsonyak a percdíjak, sms és vezetékes körzetek hívásdíjai és a Vodafone vadász-flotta még számos díjmentes kiegészítõ szolgáltatást kínál. Októberi számunkban már jeleztük, azon dolgozunk, hogy a számhordozás is lehetõvé váljon. Nos, október 20-ától már ennek sincs akadálya. Minden Pannon és T-Mobile szám, valamint a Vodafone töltõkártyás mobilszámok áthozhatóak a vadász-flottához. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mobiltelefon szolgáltatók igyekszenek az ügyfeleiket megtartani, kedvezõ ajánlatokban nincs hiány ennek ellenére a saját példánkból kiindulva, bátran merjük állítani: a vadász-flotta a legolcsóbbak között van, mert megtartván beszélgetési szokásainkat, legalább egyharmadával csökkent a telefonszámlánk. Október 9-én együttmûködési megállapodást kötöttünk a Mûszertechnika-Mobiltel Kft-vel, valamint a Fair Tel Kft-vel, hogy a két cég országos fedettséget biztosító és közösen kijelölt boltjaiban kivételezett udvariassággal és gondossággal kezeljék a vadász-flotta tagjait, illetõleg ezekben a boltokban a kiegészítõk vásárlásánál 10 százalék kedvezményt biztosítsanak a vadász-flotta tagjainak. Mielõtt azonban bárki elindulna, hogy elõfizessen a MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november Aktuális Csatlakozzon a vadász-flottához Csekõ Sándor a VADÁSZLAP Kft. nevében, Borsai József közremûködésével Körmendy András, a Mûszertechnika-Mobiltel Kft. nevében írta alá az együttmûködési megállapodást praktikussága és a kedvezõ tarifája miatt egyre népszerûbb vadász-flottára, kérjük, hívja fel a szerkesztõségünket a vagy a ás telefonszámon, de lehet az info@vadaszlap.hu címen is érdeklõdni hogy a lakóhelyéhez legközelebb esõ, a szerzõdésekben szereplõ boltokhoz tudjuk irányítani. Ennek egészen egyszerû oka van, csak a kijelölt boltokban nyújtanak a vadászoknak plusz kedvezményt. Természetesen minden egyéb információval is állunk munkaidõben a rendelkezésükre, hogy elmondhassuk a vásárlás és a számhordozás feltételeit. A számhordozás csak abban az esetben lehetséges, ha a másik mobiltelefon szolgáltatónál letelt a hûségnyilatkozat ideje és az elõfizetõnek nincs tartozása. A számhordozást az kezdeményezheti, akinek a nevére az aktív telefonszám elõfizetése szól. (Teljes körû információ a honlapon olvasható.) Nagyon fontos, hogy a jövendõ elõfizetõ rendelkezzen érvényes állami vadászjeggyel vagy a Vadászati Kulturális Egyesület által kiállított tagsági igazolvánnyal. Személyazonossági igazolvánnyal új személyi igazolvány esetén a a lakcímnyilvántartó kártyával is igazolni kell az elõfizetõ kilétét. Kérik valamelyiket a három közül az adókártyát, vagy a társadalombiztosítási kártyát vagy a jogosítványt. Továbbá egy 3 hónapnál nem régebbi közüzemi számla bemutatását is kérik mely lehet vonalas telefon, gáz, villany, internet, kábeltévé. Az ügyintézés egyszerûsítése érdekében már elfogadják a befizetést igazoló csekket is, illetõleg a bankszámla kivonatát, mellyekkel azt kell igazolni, hogy a lakcímen valamilyen fogyasztás történik. Nem baj, ha a számla nem a vadász nevére szól, a lényeg, hogy a lakcím pontosan egyezzen meg az azonosító okmányban szereplõ személyével. Miután a dokumentumokat bemutatták, egy központi hitelképességi vizsgálat történik, amelynek az eredményét a helyszínen közlik az értékesítõk és ennek függvényében megköthetõ az elõfizetõi szerzõdés. Csak látszólag bonyolult a dolog, a kijelölt boltokban gyorsan intézhetõ és egy vadászjeggyel vagy VKE igazolvánnyal további három elõfizetés és akciós kedvezményû készülék vásárolható. 679

6 1928 A Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület centenáriumán Várakozással (és egy kis szorongással) tele indultam el, hogy eleget tegyek vadászbarátaink meghívásának, és közösen köszöntsük a fennállásának századik évfordulóját ünneplõ egyesületet szeptember végén. Az már megszokott, hogy vadászkörökben a futó találkozások után is régi ismerõsökként üdvözöljük egymást... De itt is? csodálkozom. Pedig így van, mert a közös szenvedély, a barátság nem ismer határokat. A székelyudvarhelyi ünnepség azzal kezdõdött, hogy Bíró István, az egyesület igazgatója a vadászház udvarán köszöntötte az egybegyûlteket, ismertette a nap programját, majd dr. Gotthard Béla mondta el szenvedélyes ünnepi beszédét. Szót kapott a város polgármestere, aki büszkén vállalja a térség vadászatának eredményeit és a továbbiakban egy állandó kiállításban is gondolkodik, amely a Hargita vadászsikereit hívatott majd hirdetni. Köszöntõt mondott a minisztérium államtitkára, valamint a történelmi egyházak képviselõi. Ezt követõen leleplezték, megáldották és megkoszorúzták azt a kopjafát, amelyet az egyesület az elhunyt vadásztársaik emlékére állított. Az elmúlt évszázad alatt sok vihart megért ez a társulás ban dr. Damokos Andor földbirtokos javasolta, hogy a vadászok alakítsanak külön társaságot, amely függetlenné válik a horgászoktól. Az eseményrõl az udvarhelyi híradó is beszámolt. Az értekezleten elfogadták a 49 paragrafusból álló alapszabályt és megválasztották a tisztikart ben csatlakoztak az akkor megalakult Román Vadászszövetséghez, amelynek mûködését 1924-ben a román király is deklarálta. A II. világháború végén az új rendszer is dekrétumban erõsítette meg a vadászszövetséghez tartozó vadászok mûködésének szabályait ban 680 összevonták a vadász- és horgászegyesületeket, és megyei társulatok jöttek létre, a nagyobb településeken kialakított filiálékkal. Hargita megyében ekkor négy filiálé mûködött: Székelyudvarhelyen, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen ben a filiálék önállósodtak és ekkor vette fel a székelyudvarhelyi társulat a Nagyküküllõ Vadász-Horgász Sportegyesület nevet ban újabb döntés született, három társulat kivált az egyesületbõl. Jelenleg amint Dénes Domokos, az egyesület elnöke elmondta 110 ezer hektáron gazdálkodik a székelyudvarhelyi társulat, 250 vadász és 1300 horgász tevékenységét összefogva. 11 órakor a város Mûvelõdési Házában nyílt meg a rendkívül impozáns, igazán különleges trófeákat is bemutató vadászati kiállítás. Az egyesület elnöke röviden értékelte az ünnepség fontosságát, majd okleveleket adott át az arra érdemeseknek. A meghívott vendégeket a Hotel Küküllõ éttermében egy minden igényt kielégítõ állófogadásra invitálták, közben a sportpályán elkezdõdött a pörkölt-parti és rövidesen a sátrak közönsége egy magyaros vadásznapra kezdett el hasonlítani. Estefelé, amikor már csak a búcsúzkodás maradt hátra, ami különösen nehézre sikeredett, könnyes szemmel indultunk el, kavarogva bennünk indulat és gondolat, de számtalan kép, mozzanat egy életre megmarad bennünk. Most már tudom, a Hargita hív, a Hargita fogva tart. Az ott történteket nehéz leírni, azt látni, érezni kell... Az archív felvételt Bindea János bocsátotta MÉSZÁROS GYÖRGY rendelkezésünkre. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

7 A dám jövõje Elõzõ számunkban két olyan vadásztársasági területrõl írtunk, ahol a magas létszám csökkentése jelenti az elsõdleges állománykezelési feladatot. Most a másik végletre mutatunk be egy példát, ahol az állomány fennmaradása is kétséges. Egészen más világ viszont az ismertetett nagy múltú állami területek gazdálkodása, ahol a világ legjobb agancsminõséget adó dámpopulációi élnek, amelyek nemcsak kiemelkedõ vadgazdálkodási értékûek, hanem valóságos nemzeti értéket is képviselnek. FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN

8 FOTÓ: SOMFALVI ERVIN 682 Az állomány romjai 1979-re nagyon megfogyatkozott az apróvad a területünkön, amelyen akkor még a pándi Egyetértés Vadásztársaságként vadásztunk, 7000 hektáron. Lehetõséget kaptunk, hogy kísérletképpen, több társasággal együttmûködve dámot telepítsünk a térségbe, a költségek felére a MAVOSZ-tól 100 ezer forintot kaptunk. Gyulajból vettünk 5 bikát, 5 tehenet és 5 borjút, melyeket az egyik erdõrészünkben kialakított 10 hektáros szoktatókertben helyeztünk el ban a szomszédos Fõvárosi Gázmûvek Vt. területére engedtek ki 15-öt, majd a következõ évben a pilisi Petõfi Vt. területére telepítettek újabb 15 dámot, vegyes ivari összetételben. Egy évig tartottuk a kertben, így a már itt született borjakkal együtt egy híján húszra növekedett állományunk. A kibocsátás után a dám beváltotta a hozzá fûzött reményeket, mind mennyiségileg, mind az agancsok tömegében jelentõs gyarapodást tapasztaltunk, és a telepítést követõ hatodik-hetedik évben már két komoly bikát lövettünk 4,85 és 3,90 kilós lapátsúllyal (194 és 185 pontosak) A Tápiómenti dám-társulás jól mûködött, másfélszáz körüli állományt becsültünk a fénykorban, évente került terítékre. Volt rá példa, hogy egy csapatban 97 dámot számoltunk meg. Párhuzamosan sikerült felhoznunk a vaddisznóállományt is, az egykori ról 100-ra nõtt az éves teríték, igaz, tartottunk 300 hektár védterületet (ami a dámnak is jót tett) és éveken keresztül nem lõttük a kocákat. A növekvõ vaddisznólétszám a dámot nem zavarta, kárt nem észleltünk. Területünk nagyobbik része mezõgazdasági mûvelésû, sok, változatos gyümölcsössel, szõlõvel, kertekkel, ligetes-fás kisebb erdõfoltokkal. Nagyobb, összefüggõ erdõ csak egy van, a közel 1400 hektáros tömbön kívül kisebb erdõfoltok, elsõsorban járhatatlanná bokrosodott katlanok, domboldalak találhatók, de az õszi betakarítás után kopasz a határ, a vad csak ezekben talál búvóhelyet. A gondok a privatizációval kezdõdtek, az egyre zavarosabb tulajdonviszonyok, a növekvõ munkanélküliség miatt sokszorosára nõtt a terület zavarása, miközben folyamatosan elgazosodtak az otthagyott szõlõk és a kiskertek, a vad kiszorult a mezõgazdasági területekre. A homokos, minden idõjárási viszonyok között jól járható utak mentén egyre nagyobb méreteket öltött az orvvadászat. Volt, hogy egyetlen napon 3 dámot találtunk hurokban, s kevesen tudtak ellenállni annak, hogy ott egyben szalad fél mázsa hús. Tovább rontotta a helyzetet a terület és a társaság szétszedése, aminek aztán egyik látványos eredménye az lett, hogy egyre fogyott a dám. Az 1997-es átrendezõdés óta Hosszúvölgyi Vadásztársaság néven 9000 hektáron gazdálkodunk, elvettek a dámos részünkbõl 1200 hektárt, és kaptunk máshol nagyobb, de értéktelenebb területet. Szó sem volt semmilyen együttmûködésrõl a szomszédokkal. A valamikori állománynak csak a romjai maradtak, a területen az átvételkor 5-8 dám lézengett. Mai létszámuk sem nagyobb nél, évente 3 bikát és 5 tarvadat ejthetünk el. Sajnos, a folyamat nem állt meg. Tagjaink egy része újabb kettéválást kezdeményezett, s úgy tûnik meg is fogják valósítani. Aligha tudom elképzelni, hogy az alig több mint négyezer hektáros területeken térségi összefogás nélkül eredményesen lehet a dámmal gazdálkodni. A terület szíve, az 1400 hektáros állami tulajdonú erdõtömb éppen a leendõ határ mellett van, s tudjuk mi a sorsa a határon átlépõ vadnak Sajnos, semmilyen módon nem sikerült megakadályozni sem az elõzõ, sem a mostani szétválást, hiába gyõzködtem a szervezõket, hogy ne csak a saját, hanem a vadállomány érdekeit is vegyék figyelembe. Keserû szájízzel mondok le három évtized után a vadászmesteri tisztségemrõl, tudva azt, hogy az itt egykor kiváló és nagyreményû dámállomány léte és sorsa pusztán a vadászok jóindulatán, hozzáállásán múlt. HAJAS FERENC vadászmester A forrás, ahonnan elindult a telepítés A gyulaji dám sajátos helyzetben van, hiszen szinte a teljes állomány azon a 7600 ha-os gyulaji vadászterületen él, melyet a hetvenes évek elején körbekerítettek. Az így létrejött vadaskertet érdekes kettõsségek jellemzik. Egyrészrõl vadaskertként viselkedik, amit a rendszer zártsága és a nagy vadsûrûség eredményez, másrészrõl szabadterületi jegyeket is mutat, hiszen a nagy terület miatt állománykezelési, va- MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

9 Vadgazdálkodási gyakorlat dászati módszerei inkább a szabadterületiekre hasonlítanak. A terület bekerítésekor igen nagy dámlétszámot zártak be. Bár a pontos adatokat nem ismerjük, de többen is 8000 feletti létszámról tesznek említést. A hatalmas vadtömeg az élõhely gyors feléléséhez, ezáltal az állomány minõségének romlásához vezetett, ezen az idõközben kialakított és mûvelt vadföldek, vadlegelõk sem tudtak érdemben változtatni. Ennek eredményeként a területen a bekerített erdõsítéseken kívül a cserjeszint szinte teljesen eltûnt, átláthatóvá vált az erdõ. Több lépcsõben történt meg az a létszámcsökkentés, melynek eredményeként ma as törzsállományról beszélhetünk. Ez a létszám az, ami megítélésünk szerint már hosszabb távon, jó minõségben fenntartható. A létszámcsökkentés során változott az ivararány is, a bikák száma jelenleg már meghaladja a tehenekét. Ennek két fõbb hatása van: kisebb a takarmányigény ugyanazon érték elõállításához, ugyanakkor a bikák kondíciója kevésbé romlik a barcogáskor. Elõbbi a gazdaságosság, utóbbi pedig a téli felkészülés, a következõ évi felrakás miatt igen fontos. A létszámcsökkentéssel párhuzamosan folyamatosan alakult a takarmányozás és vadföldmûvelés rendszere is. Jelenleg mintegy 350 hektár vadlegelõt és 250 hektár szántóterületet mûvelünk. Ez utóbbiak egy része a téli takarmány megtermelésére szolgál, más része vadföldként mûködik. A következetes állománykezelés és takarmányozás hatására fokozatos javulás mutatkozik az állomány kondíciójában, minõségében. Ez mindenképpen kívánatos egy olyan állomány esetén, amely trófeaminõségét tekintve a világon az egyik legértékesebb. A kiemelkedõ genetikai értéket jól mutatja a 60 százalékot jóval meghaladó érmes arány, a világhírnevet pedig a vadászati lehetõségek iránti folyamatos érdeklõdés. A vadászterület több mint 90 százalékát erdõ borítja, ennek megfelelõen az erdõ- és vadgazdálkodás komoly hatással vannak egymásra. Esetünkben szerencsére mindkét tevékenységet a Gyulaj Zrt. Tamási Erdészete végzi. Az öszszevont gazdálkodás megfelelõ lehetõséget ad arra, hogy mindkét ágazat érdekeit szem elõtt tartsuk, tevékenységüket összehangoljuk, ez végsõ soron az erdõnek és a vadállománynak egyaránt hasznára válik. Ez hát a jelen állapot, de mi a jövõ? Az eddig végzett munka három területen nyit lehetõségeket, illetve szab feladatokat számunkra. Az állománykezelésben a stabil és fenntartható létszám elõtérbe helyezi a klasszikus, válogató jellegû vadászatot, ami a tarvad selejtezésében is erõteljesebben érvényesülhet a jövõben. Ez lehetõséget teremt a minõségileg jobb tehénállomány fenntartása mellett a bikák arányának további növelésére is. A takarmányozás egy zárt területen kiemelten fontos feladat, az itt mutatkozó lehetõségekrõl határozott elképzeléseink vannak; a téli takarmány összetételének változtatását, nagyobb vadföldterület legeltetését és a füves legelõink fokozatos megújítását tervezzük. A fokozatosan átalakuló rendszerrel MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november jobb minõségû takarmányt szeretnénk biztosítani a dámnak, s biztosak vagyunk benne, hogy meghálálja. A harmadik, még csak körvonalazódó feladat az élõhely lehetõségek szerinti regenerálása. A terület speciális helyzete miatt azt mondhatjuk, az odavezetõ módszereket magunknak kell megtalálni. Ehhez az állománykezelés, a takarmányozás és az erdõgazdálkodási gyakorlat további összehangolása, új utak keresése szükséges. Mindezek alapján a gyulaji dám jövõje biztos, célunk továbbra is az, hogy az egész vadászterület stabil vadállománnyal, javuló minõséggel, továbbra is megõrizze világhírét. PALÁNKI GÁBOR erdészetvezetõ Szabadon és kertben A Gyula-Sarkad-Doboz helységek által határolt háromszögben található 8000 hektáros egység a Délalföldi Erdõgazdasági Zrt. sarkadremetei üzemi területe, amelynek 45 százaléka egy tömbben elhelyezkedõ erdõ, a többi része mezõgazdasági mûvelés alatt áll, s lehúzódik a román határig. A túloldalon a határtól 3-4 kilométerre van a Székudvari erdõ, ahol ezres nagyságrendû, közelebbrõl nem ismert létszámú dám él, ahol szinte alig vadásznak. E két terület közé ékelõdik be a Gyulavári vadásztársaság területe, ahol szintén él pár százas törzsállomány, míg az erdészetnél a mai becsült téli állományunk mintegy 1800-ból áll. Ennek a három területnek az állománya egy populációt alkot, rendszeresen vált egyik területrõl a másikra. Ha nálunk elkezdõdik a vadászidény, az öregebbje már megindul a zaklatástól kevéssé nyugtalanított román oldal irányába. A dám itteni jelenlétérõl a Gyulai Levéltárban található a legkorábbi hiteles adat. Haruckern báró udvari szállító számlakiegyenlítés helyett kapta Mária Teréziától ezt a birtokot, s lánya esküvõjén, 1760 körül már felszolgáltak dámsültet. A kiegyezés utáni idõkben a folyószabályozások alakították ki a táj mai arculatát, a természetes folyómedrek átvágásával felgyorsították a folyást, míg a levágott (holt) ágak lassan bezáródtak, de nem védték meg a területet a késõbbi nagy árvizektõl ban volt egy olyan áradat, amikor a Fekete- és a Fehér-Körös vize elöntötte a terület 80 százalékát, az akkori pusztulásról nincs adatom ben kerültem ide, a dámállomány akkor pár száz darab lehetett, bika, tarvad volt az éves teríték. 74-ben újabb árvíz jött, és 75-ben Gyulajból hoztunk 12 dámot, amelyek szépen gyarapodtak, de ben, két egymást követõ évben is volt árvíz, FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN 683

10 Vadgazdálkodási gyakorlat az akkori 320-as állományban a gyorsan levonuló víz kevés kárt tett, inkább csak szelektált, a gyengébb tarvad pusztult el. 84-ig az Országos Vadgazdálkodási Alap támogatásával közel 200 dámot kaptunk még Gyulajból, így a helyi állomány lassan meghaladta az ezret. Nem volt intenzív vadászat, így az évtized végére re szaporodott az állomány, a létszámot a román oldalon egyáltalán nem csökkentették. A rendszerváltás utáni tulajdonviszonyok átrendezõdésével ugrásszerûen megnõtt a kifizetendõ vadkár nagysága, így intenzív állománycsökkentésbe kezdtünk, 10 év alatt jutottunk el a mostani, beállt közötti szintre ben építettünk egy 670 hektár nagyságú kertet, ahol 300 vad van, 120-at veszünk ki évente. Szóba került az egész 3300 hektáros erdõtömb bekerítése, azonban mivel ez a rész árvíztározó szerepet is kapott, a vad menekülését ez lehetetlenné tenné. A kertben barcogáskor fogattal barkácsolunk is, de egyébként csak egyéni lesvadászat van egész évben. A külsõ területen a nagy vadtömeg idején terelõvadászatokat is tartottunk, ma már csak lesen és 4-5 állandó, bérelt lovasfogattal vadásztatunk, ez vált be legjobban, s van is rá kereslet. Az itteni békési dám õstípusa sötétbarna, rövidszárú, vaskos, széles lapát, vastag koszorú és szár, tele mindenféle kiálló lapátrészekkel, 3,5-4 kilogramm volt a legnagyobbak bírálati súlya. A Gyulajból hozott vérfrissítéssel megjelent a hosszú szár, a világos szín, a kiemelkedõ lapátot viselõ bikák már a keveredett állományból kerültek ki. Az eddigi csúcstartót 2001-ben a barcogóhelyen találták meg elhullva, a párzásban lefogyott fõbikát valószínûleg leszúrta egy másik. (5,28 kilogramm, 217 pont) Az állomány minõsége jó, az érmes arány százalék között van. Az állandó takarmányozás miatt a kerti bikák teste 3-5 kilogrammal súlyosabb, valamivel nehezebbek az agancsok is, külsõ területen 4,97 kilós agancs volt a legnagyobb. A jövõ azon múlik, meg tudjuk-e tartani a vadkár és a bevétel kényes egyensúlyát, ezért nem célszerû növelni a létszámot. A romániai rendszerváltás után buszokkal vitték a vadászokat Székudvarra, ez nagyon lenyomta az árakat. Évrõl évre nehezebb eladni a bikákat, a csomagprogramokkal kompenzáljuk a bevétel különbözetét, jelenleg még tisztes haszonnal tudjuk mûködtetni a rendszert. BÁNYAI ERNÕ fõvadász A bõség zavarában Meglehetõsen ritka eset, hogy egy országos viszonylatban elterjedt vadfaj éves terítékének 40 százalékát egy megye produkálja, az viszont szinte példa nélküli, hogy egy faj országos állományhasznosításának negyedét egyetlen vadászterület adja. Márpedig a dám esetében több éve ez a helyzet áll fenn Somogy megyében, a SEFAG Zrt. által kezelt lábodi vadászterületen. A megye területén a faj a XIX. században bekövetkezett visszatelepítésétõl kezdõdõen jelen van, a mai lábodi területre a század közepén telepítették be. Az elsõ megyei terítékadatokat 1884-bõl ismerjük, abban az évben 169 dám esett Somogyban, ami az éves teríték negyede volt. A VADÁSZ-LAP 1902-ben kö- MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

11 Vadgazdálkodási gyakorlat zölt terítékadatai szerint 1900-ban már az ország dámzsákmányának egyharmadát, 566-ot hoztak terítékre a megyében, ami legfõképp a vadaskerti telepítések eredményességét mutatja. Az 1920 elõtti idõkben 22 vadaskert volt Somogyban, amelyek jó részében dámot is tartottak, szabad területi állomány azonban kevés helyen volt. Az 1939/40. évi országos terítékadatok szerint ismét ebben a megyében ejtették el a legtöbbet, összesen 580-at. A világháborús események hatására a vadaskertekbõl kiszabadult, valamint a szabad területen élõ csekély létszámú dámállomány a kíméletnek köszönhetõen fõként Lábod környékén lassú fejlõdésnek indult. Ebben meghatározó szerepe volt dr. Studinka Lászlónak, aki megérezte, hogy az akkor kiváló apróvadas területen milyen fontos szerepet fog betölteni a nagyvad, köztük a dám is. A világháború után az elsõ dámbikát 1962-ben ejtették el Lábodon, míg az elsõ dámtehenet csak 1970-ben. A dám tarvad igen sokáig szent állatnak minõsült ezen a területen, ezért az elsõ 10 évben a bikák aránya a terítéken belül százalék volt. Az állomány a kíméletes hasznosítás hatására eleinte lassú, majd egyre gyorsuló fejlõdésnek indult. Néhány lábodi terítékadat ennek a folyamatnak az illusztrálására: 1962/2 db; 1983/118 db; 1992/1139 db; 2004/2241 db. A dám azonban nem maradt meg a lábodi vadászterület határain belül, hanem lassan terjedt, s a szomszédos vadászterületeken is idõszakosan felbukkant, majd néhány területen meg is telepedett. A tarvad törzsállománnyal rendelkezõ kálmáncsai terület kivételével azonban megállapítható, hogy a többi területen nincs, vagy minimális az egész évben ott tartózkodó dám, fõként a tarvad, s csak a november közepétõl kezdõdõ szezonális otthonterület-váltások miatt vonulnak ki a bikák kisebb-nagyobb, néha 100-as létszámot meghaladó csapatokban a tarvaddal túlzsúfolt lábodi területrõl. Ennek következtében a teríték ivararánya Lábodon rendkívül kedvezõtlen. A 2004/2005-ös idényben hasznosított dámokból mindössze 216 volt bika, ami kevesebb, mint a teríték 10 százaléka! Az ivararányt részint a borjúelejtés túlzottan magas aránya, másrészt a határos területek alakítják. Megkockáztatom, hogy a szomszédos területek az engedélyezett bikalelövés mellé a hatóság által kötelezõen elõírt tarvad-lövést is a fiatal bikakorosztályból teljesítik. A számítógépen lefuttatott modell adatai alapján egyértelmû, hogy Somogy megyében rendkívüli mértékben alulbecsülték a dámállományt, s valószínûsíthetõen a hoszszabb idõszakon között a jelentett mennyiség 2-3 szorosa élhetett a megyében. Ez a különbség csak az utóbbi évek következetesebb hatósági munkájának következtében megemelt terítéktervek miatt csökkent le 200 százalék alá. Számításaim szerint volt olyan év (2002), amikor a megye dám törzsállománya megközelítette a at, szemben az akkor becsült zel. Somogyban a mennyiségi fejlõdést sajnos nem követte hasonló arányú minõségi változás. Az itt élõ dámok minõsége nem éri el a legkiválóbb területeken élõ állományok minõségét. Igaz ez a megállapítás az érmes arányra és a kiemelkedõ lapátok bírálati pontszámára egyaránt. Az érmes trófeák százalékos aránya meg sem közelíti a Tolna, Békés, és Hajdú-Bihar megyékben tapasztalható százalékot, bár az elmúlt években szerény javulás tapasztalható e téren. A legnagyobb létszámot adó Lábod környéki populáció, bár számos kiváló trófeával szerepel a listákon, nem tudott még kiemelkedõ eredményt felmutatni ebben a vadfajban. MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november FOTÓ: BLAUMANN ÖDÖN Az ország különbözõ dámos területeirõl írják tanult és tapasztalt kollégáim, hogy a dám nem, vagy csak kevés kárt okoz, a szarvassal és a többi nagyvadfajjal kiválóan megfér egyazon élõhelyen. Nos, a saját tapasztalataim és a számok engem másról gyõztek meg. Somogy megye az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint az országban kifizetett mezõgazdasági károk közel harmadát (2004-ben 464 MFt-ot) tudhatja magáénak. A legnagyobb vadgazdálkodó, a SEFAG Zrt. területein az ÁESZ kaposvári igazgatóságának adatai szerint 2005-ben a mennyiségi vadkárok 78,3, míg a minõségi vadkárok 50,3 százalékát a dámok okozták. Mindez elgondolkodtató, fõképp annak figyelembevételével, hogy számottevõ dámállomány csak Belsõ-Somogyban, a megye területének alig 10 százalékán él. Ugyanakkor egyértelmû összefüggés mutatható ki az közötti idõszak- 685

12 Vadgazdálkodási gyakorlat ban, Somogy megyében a bekerített erdõsítések területének és a mezõgazdasági vadkárok növekedése között, csökkenõ erdei vadkáralakulás mellett. További problémát jelent, hogy a fajok közötti versengés során, az élõhelyekrõl, ahol a dám nagy sûrûségben fordul elõ, jóformán kiszorítja az õzet, jelentõsen csökkenti a szarvas élõhelyét, s ezeken a területrészeken a vaddisznó sûrûsége is alacsony. A több mint hektáros lábodi területen egyetlen olyan vadászkerület sincsen, amelyet kiemelkedõ szarvasbõgés és barcogás egyaránt jellemezne, a tapasztalatok szerint, vagy az egyik, vagy a másik fordul elõ, vagy pedig az a helyzet, hogy mindkettõ vonatkozásában gyenge, vagy gyenge közepes a kerület. Mindezen problémák megoldására, a lokálisan túlszaporodott dámállomány csökkentésére a megyei Vadgazdálkodási Tanács a fentiek alapján egy rövid távú elképzelést dolgozott ki, melynek eredményeképpen egy mennyiségében kisebb, de ivararányában, korosztályviszonyaiban a mostaninál lényegesen jobb, ezért értékesebb dámállomány maradna a megyének ezen a részén, s melynek hatására a térségben szinte kézzel tapintható a feszültség, amely a vad-, erdõ- és mezõgazdálkodók között érezhetõ. Nem szabad azonban szem elõl téveszteni, hogy Somogyországban nem csak a dám, hanem szinte valamennyi nagyvadfaj megtalálta a maga élõhelyét, s ennek jelentõs részét együttesen túlhasználják, amely problémán egy folyamatos információgyûjtésen alapuló, valamennyi vadfajt érintõ, integrált, táji vadgazdálkodási modell bevezetésével tudnánk úrrá lenni. A biodiverzitás megõrzése azonban a vadgazdálkodók célkitûzései között is szerepel, tehát a tájidegen, valamint a nem õshonos kifejezések óvatos használatát javasolnám a jövõben, hiszen ezek mélyebb értelmezése igen veszélyes, ingoványos talajra vezet. Kiválóan jellemzi e fajt Nemeskéri (1942): A dámvad sokkal jobban tûri a kultúrát és az embert, mint a szarvas. Ezen tulajdonsága miatt a természetes élettér szûkülésével, a civilizáció térfoglalásával számolva is jó esélye van a dámszarvasnak arra, hogy a többcélú hasznosíthatósága fennmaradjon, s legyen egyúttal vadasparkok mutogatni valóan szép faja, mezõgazdasági területek hústermelõ állata és a vadászatok izgalmát megfelelõen kiszolgáló vadja, csak ezeket a funkciókat élesen és kategórikusan el kell tudni választani egymástól. DR. BUZGÓ JÓZSEF vadászati igazgató Miért éppen a dám? Ha megvizsgálhatnánk, hogy melyik nagyvadfajunk az, amely a legtöbb érzelmet váltja ki az emberekbõl függetlenül attól, hogy vadászok-e vagy sem, alighanem a dámra esne a választásunk. (Én sem tudom kivonni magam ennek hatása alól, ezért ez nem szakmai adatokat felvonultató, hanem érzelmi alapon írott állásfoglalás.) A banális leegyszerûsítés hogy tudniillik csupán csak kétféle ember létezik: az egyik tud biciklizni, a másik nem analógiájával élve, a dámot az emberek egy része szereti, tiszteli, a másik része nem. A közömbösek sávja rendkívül keskeny. Arányos testfelépítésével, harmonikus színeivel, örökké könnyed, akár vidámnak is nézhetõ játékos viselkedésével a természetjáróknak, vadfényképezõknek, de a csak állatkert-látogatóknak is kedvence. Az októberi erdõben barcogó dámbikához becsúszni, kijátszani próbálva a százszemû hölgykoszorút az egyik legszebb magyarországi vadászat. Akiket ezen élmények egyike sem érint meg, azokat dámbaráttá legfeljebb a fokhagymával, szalonnával spékelt dámgerinc teszi. FOTÓ: SOMFALVI ERVIN

13 Vadgazdálkodási gyakorlat Ugyanakkor egy maroknyi, de sajnos befolyással bíró csoport lélekharangot kongat e fölött a csodálatos, nekünk magyaroknak annyi dicsõséget, világhírt szerzett vad fölött tudományosan nem bizonyított, vitatható érvrendszerükkel. Azzal az idestova negydszázaddal a hátam mögött, amely alatt befolyásolhattam a világ egyik legértékesebb dámállományát, buzdítok mindenkit arra, hogy ne hagyjuk ezt! Ne hagyjuk, mert a dámot a magyar vadászterületek többségén szívesen látják és az õshonosság kérdésében éppen a VADÁSZLAP-ban közöltük jelenlétének tudományos bizonyítékát. Határozott párhuzamot érzek egy másik magyar faj sorsával, mely szintén nem felel meg a valakik által összeállított kritériumrendszernek, így a nem õshonos fajok keserû kenyerét kényszerül enni. Ez a tény nem korlátozza abban, hogy a világ legszebb állományait nevelje fajából Magyarországon, árrobbanással, növekvõ kereslettel igazolva ezt. Az elmúlt években valóságos hungarikummá válva, Magyarország egyes tájain szinte az egyedüli záloga a felemelkedésnek. Az elmúlt évszázadban a magyar nép versel, énekel róla népköltészetében. Ez a növényfaj pedig, amelyet a népakarat választott érzelmileg a legmagyarabb fává, az akác. A közismert hivatalos állásfoglalás viszont még nyakasan kitart e két csodálatos természeti értékünkkel szemben, meggyõzõdésem szerint teljesen hiábavalóan, hiszen az érték több-kevesebb idõn belül kivívja méltó helyét, szégyenben hagyva ellenzõit. Az, hogy borús jelene ellenére miért érzem mégis a jövõ egyik meghatározó szabadterületi vadfajának az õz mellett a dámot, azt nem csupán elfogultságom mondatja velem. A magyarázat a közelmúlt változásaiban gyökeredzik, s jól kalkulálható a jövõkép is. Magyarország vadászterületeinek mérete megállíthatatlanul csökken, a fejlett Európában szinte mindenhol látható rossz példák ellenére, így a szarvassal szemben kisebb élõhellyet használó dám fel fog értékelõdni. Mezõgazdasági kártétele miatt a disznó, több helyen a szarvas is kerítések mögé fog szorulni, amely kerti vadászatok élménye finoman mondva megkülönböztethetõ a szabadterületitõl. Középhegységeink területei olyan mértékben védettek, amelyek magas szarvaslétszámot nem fognak megengedni. Úgy gondolom, hogy mérsékelt erdei és mezõgazdasági kártétele, a megállíthatatlanul erõsödõ emberi jelenléttel szembeni toleranciája miatt is a jövõ szarvasféléje a dám lesz. Reményeim szerint újra kell majd gondolnia vadászterülete filozófiáját minden olyan vadgazdának, aki rossz gyakorlatával hozzájárul a dám kerti vad statuszának fenntartásához azzal, hogy méltánytalanul kis kertekben tartott, nyomorodott testû és agancsú vadat kínál vadászatra magyar dámként. E nagyszerû vad, ha maga választhatna, akkor több ezer hektáros szabadságot igényelne. Optimistán gondolkodva ezt a jövõ Magyarországán talán meg is kaphatja, hozzájuttatva sokunkat a dámvadászat felemelõ pillanataihoz. BARTUCZ PÉTER igazgató Nyírerdõ Zrt., Gúth FOTÓ: SOMFALVI ERVIN 687

14 CD-k, VHS-ek, DVD-k Abonyi Kürtegyüttes: Egy vadászat emlékére CD ,- Baranya Vadászkürt Együttes: Vadászüdv CD ,- Concerto-Boldog: Vadász-zene CD ,- Heltay I.: Amit a nagyvadról tudni illik (vizsgához) DVD ,- Homoki-Nagy István: Cimborák hegyen-völgyön DVD ,- Cimborák nádi szélben DVD ,- Gyöngyvirágtól lombhullásig DVD ,- Hunting videó stúdió: The Big Four DVD ,- Bow Hunting in South Africa DVD ,- Elephant Hunting DVD ,- African Experiences DVD ,- Gold Medal Roebucks DVD ,- Black Bears DVD ,- Abnormal Rocbucks DVD ,- Dream trophies from Hungary DVD ,- Serengeti - The Jewell of Afrika 1. DVD ,- Serengeti - The Jewell of Afrika 2. DVD ,- Masailand 1. DVD ,- Masailand 2. DVD ,- The life of the roebuck DVD ,- The Cape Buffalo DVD ,- The Dreambuck DVD ,- Ignácz Magdolna dr.: A szarvasbõgés titkai VHS ,- A szarvasbõgés titkai DVD ,- Apróvadvadászat VHS ,- Apróvadvadászat DVD ,- Nagyvad egyéni vadászata VHS ,- Nagyvad egyéni vadászata DVD ,- Nagyvad társas vadászata VHS ,- Nagyvad társas vadászata DVD ,- Örökség Fekete Istvántól VHS ,- Örökség Fekete Istvántól DVD ,- Õzhívástól a vaddisznóhajtásig dupla DVD ,- Szalonka VHS ,- Szalonka DVD ,- Szalonkától a vadlibáig dupla DVD ,- Természetvédelem és vadászat VHS ,- Vadászati Múzeumok VHS ,- Vadászati Múzeumok DVD ,- Világrekordok nyomában I-II. DVD ,- Vadászösvényeken ecsettel VHS ,- Vadászösvényeken ecsettel DVD ,- Kossuth Kiadó: A család kedvencei: -kutyák CD ,- Gombák CD ,- Kézi lõfegyverek CD ,- Növénytan CD ,- Rácz Gábor: Tizenkét hónap az erdõn 2 DVD ,- Rockenbauer Pál: Másfélmillió lépés Mo.-on I. DVD ,- Takács Viktor: A nagyvad találatjelzése VHS ,- A nagyvad találatjelzése DVD ,- A vaddisznó vadászata VHS ,- A vaddisznó vadászata DVD ,- Erdõ-mezõ állatai VHS ,- Meghívás vadászatra VHS ,- ÕzhívásVHS ,- Õzhívás DVD ,- Tesztvadászat VHS ,- Velünk élõ természet VHS ,- Uys, Jamie. Sivatagi show DVD ,- KÖNYVEK Acél Csaba: Kuduláz ,- Ádámfi Tamás, dr.: Vadászbibliográfia ,- Agroinform Kiadó: A magyar állattenyésztés nagyjai ,- Albert-Locsmándi-Vasas: Ismerjük fel a gombákat 1., ,- Alberts-Mullen-Spohn: Fák, bokrok gyógyító ereje ,- Alexandra Kiadó: Gombalexikon ,- Altmann, Horst: Mérgezõ növények, mérgezõ állatok ,- Ambrózy Árpád: Amit a vadászíjász vizsgán tudni kell ,- Egy vadászíjász kalandozásai a Kárpátoktól Kanadáig ,- Ángyán-Tardy-Vajnáné: Védett és érzékeny term. területek.6.500,- Apatóczky István: Ettünk falombot ,- Attenborough, D.: Emlõsök élete ,- Avarffy Elek: Vadászképek ,- Babulka P.: Ismerjük fel a term. gyógy- és fûszernövényeket ,- Ismerjük fel a vadontermõ gyógynövényeket ,- Bakonyi Gábor: Vadászati állattan ,- Balogh Gábor: Véges vadászmezõk ,- Balsay László: Történetek a vadászmúltamból ,- Bán István: A medve karmai között ,- Harc az elemekkel ,- Vadóc vakációk ,- Zimankó ,- Bársony István: Elveszett Paradicsom ,- Vadászhangok, hangulatok ,- Az erdõk könyve ,- Bartha Dénes: Magyarország fa- és cserjefajai ,- Basche: Vadak és vadszárnyasok ,- Bauer Ervin-Bauer Peggy: Medvék ,- Baumann, Doris: Kölyökkutya ,- Beffa, Maria Tereza Della: Vadvirágok ,- Békés megye: Békés megyei almanach ,- Békés Sándor: Emlékekbe kapaszkodva ,- A természet bûvöletében ,- Imádkoznak a fák ,- Vadászetika ,- Az igaz vadász ,- Benton, J. Michael: Emlõsök ,- Beregszászi György: Pernye ,- Bernáth J.: Gyógy- és aromanövények ,- Berta László: Vadászpuskával és horgászbottal ,- Bertóti István: Õzhívás ,- Bicsérdy-Egri-Sugár-Sugár:: Vadbetegségek ,- Bíró Andor: Kutyakiképzõk kézikönyve ,- Régi magyar kutyafajták ,- Bodrogi Gyula: A vadász néha fõz is ,- Bogenfürst Fernc, dr.: Keltetés ,- Bozóki László: Vándorvadász ,- Bõhm István: Vérebkrónika ,- A hannoveri véreb ,- Brehm, Alfréd: Az állatok világa egy kötetben ,- Ragadozók ,- Burton, Robert: Madarak a kertben ,- Casparek, Erika-Törk kan: Halak és a tenger gyümölcsei ,- Clevely, Andi: Gyógynövény határozó ,- Collins Képes Madárhatározó: Európa madarai ,- Corelli, Igles: Vadételek ,- Corvin Természetjárók: Gombáskönyv ,- Csapody I.-Csapody V-Jávorka S.: Erdõ-mezõ növényei ,- Csathó Kálmán: Szarvasbõgés ,- Csávossy György: Jó bornak szép hazája, Erdély ,- Cséplõ József: Hajnaltól késõ estig ,- Csiák Gyula, dr.: A pagony dalnoka ,- Csurgó Sándor: Gyógynövények embernek állatnak ,- Czibulyás-Tóth: A japán fürj és tenyésztése ,- Dahanukar, Thatte: Ayurveda mindenkinek ,- Damaszkin Arzén: A maszáj fennsíkon ,- Deák István, dr.: A nagyvad és vadászata Erdélyben ,- Az apróvad és vadászata Erdélyben ,- Dér Zoltán: A vadászgörény ,- Dictum Kiadó: Kutyafajták ,- Dinich László "Bagomér": Gazsi bácsi törzsasztalnál ,- Döbbelin-Bulling: Ünnepek, vendégvárás ,- Dúcz László: Csillagfényben ,- Harmatcseppek ,- Dunhill, Alfred: Pipák könyve ,- Élõvilág Könyvtár: Úszó- és gázlómadarak ,- Énekesmadarak ,- Gombák ,- Eperjesi-Kállay-Magyar: Borászat ,- Evanics Béla: Nászút a Marsra ,- Kittenberger ,- Ibolyától hóvirágig ,- Az út végén ,- Fáczányi Ödön: Egy hajdani vadásztársaság ,- Faragó István: Kápolna a hegytetõn ,- Faragó Sándor dr.: A vadállomány szabályozása ,- Élõhelyfejlesztés az apróvadgazdálkodásban ,- Vadászati állattan ,- Farkas Dénes: Nézd és lásd! ,- Farkas Zoltán: Bográcsszéli történetek ,- Murphy horgászik ,- Fehér György: Állatpreparátumok kikészítése ,- Fekete István: Hú ,- Kele ,- Tüskevár ,- Vuk ,- Felsõeõri Nagy Gyula: Egy dudás két országban ,- Felsõtiszavidéki Vt.: História ,- Fenyvesi Andrea: Süssünk, fõzzünk a keretben ,- Fix Term Könyvkiadó: A tenger állatvilága ,- Állatok képeskönyve ,- Ragadozók az állatvilágban ,- Földi László: Végtisztesség ,- Új vadregény ,- Friedl, Ludwig Wolf: Kutyabetegségek ,- Führer E.-Rédei K.-Tóth B.: Ültetvényszerû fatermesztés ,- Fülöp Gyula: A vadász és a nõk ,- Galambosi Bertalan: Fûszernövények és gyógynövények ,- Gálfalvi G.: Székelykeresztúr és vidéke ,- Glória Könyvkiadó: Gombás ételek ,- Gulázsi Aurélia: Kis Gomba ABC receptekkel ,- Gyenes István: Megszállottan ,- Öröklés ,- Gyimesi György: Európai vadászmezõkön ,- Európai vadászmezõkön bõrkötésben ,- Vadászataim a Kárpátokban ,- Vadászataim a Kárpátokban bõrkötésben ,- Bedrótozott Afrika ,- Gyöngyöshalászi Takách Gyula: Vadászösvényeken ,- H. Mészáros Erzsébet: Vadételek ,- Halmágyi Takács István: Magasban vadásztam ,- Hámory Gyula: Kurgánok között a Hortobágyon ,- Hangay György: A kacagó koponyák földjén ,- Ahol még kék az ég ,- Kuszkusz kókusszal ,- Tábortüzek a dél keresztje alatt ,- Hankó László: A medvék országa ,- Lovak és lovasok Békés megyében ,- Hartink, A.E.: Antik lõfegyverek enciklopédiája ,- Pisztolyok és revolverek ,- Golyóspuskák és karabélyok enciklopédiája ,- Kések enciklopédiája ,- Sörétes és vegyescsövû vadászpuskák enciklopédiája ,- Határozó kézikönyvek: Kutyák ,- Fák ,- Gombák ,- Kutyák ,- Madarak ,- Vadállatok ,-- Rovarok és pókok ,- Kõzetek és ásványok ,- Emlõsök ,- A világ madarai ,- Lepkék ,- Vadvirágok ,- Lovak ,- Vadállatok ,- Fûszer- és gyógynövények ,- Heltay I.-Rácz Fodor G.: Vadászatszervezés, vadászetika ,- Heltay István: Vadásziskola ,- Amit a fegyverismereti vizsgáról tudni kell ,- Az állami vadászvizsga tesztkérdései ,- Dél-Afrika nagyvadjai ,- Hidvégi Béla: Vadászként a csúcsokon ,- Vadászálmok birodalmában ,- Im Reich der Jagdträume ,- Hogg, Ian: Kézifegyver határozó ,- Horváth Zoltán: A kutya és a macska betegségei ,- Hume, Rob: Madárlesen , Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft Ft MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november A könyvek, CD-k, VHS kazetták utánvéttel megrendelhetõek a szerkesztõség címén, 1031 Budapest, Pákász u. 7. telefonon és faxon: vagy -ben vke@vadaszlap.hu Elek Ferencnénél. A teljes lista megtekinthetõ a honlapon vagy kérésre elküldjük az érdeklõdõnek. Ajánlatunkból ÚJ Ft 2 DVD A két kötet: Ft A két kötet: Ft

15 Bõ másfél évtized óta rágják a számba, hogy az állam akié a vad tulajdonjoga a legrosszabb gazda. Nem tisztem, hogy ebben a kérdésben döntsek, hiszen mi a ránk mért jogszabályok alkalmazói vagyunk, de az sem túlzás, ha azt mondom: a jog szenvedõ alanyai. Valamit, valamikor, szabott határidõre, vita és kérdezõsködés nélkül végre kell hajtanunk. Legalábbis abban a tekintetben, ahogy mostanában az új vadászterületek kialakításában jogkövetõ magatartást mimikrizve mûködünk. Ennek persze a vadászathoz, vadgazdálkodáshoz amihez elvileg értünk az égvilágon semmi köze nincsen. Ilyen alapon elvállalhatjuk azt is, hogy bekötött szemmel vezetjük a világtalanokat a boldog jövõ elkövetkezõ évtizedébe. Nem nagy ügy ez nálunk, és egy cseppet sem szokatlan. Gondolom, a világon mindenütt párszáz éve valahogy csak kijelölték a vadászterületeket. Az azonban kristálytiszta, hogy ilyen áldemokratizmusba panírozott, nyakatekert módszerrel sehol nem kísérleteznek még állatokon sem. Ez a zseniálisnak látszó találmány sehová sem exportálható, mert annyira emészthetetlen, hogy nincs se fej, se gyomor, amely baj nélkül bevenné. Kezdjük talán az elején jobb viszonyítás hiányában éppen a szakmaisággal, mert ez egy olyan európai országban történik, ahol a vadgazdálkodást államilag elismert módon és felsõfokon oktatják. Mert, hogy is van ez? A semmiféle szakmai képzettséggel nem rendelkezõ földtulajdonosok egyharmada összehívja a vadgazdálkodásra alkalmas terület kijelölését célzó gyûlését, és maga köré rajzol még minimum kétharmadnyi térképi kiterjedést. A gyûlésen megjelenõ tulajdonosok és a szorgos méhecske módjára meghatalmazásokat gyûjtögetõ önjelölt képviselõk, megfejelve a meg nem jelent gazdák vagyonértékû tulajdonjogával szabadon labdázó jegyzõkkel minimum 51 százalékos többséggel döntenek a helyes területhatárokról, a képviselõ személyérõl és a hasznosítás módjáról. Mindannyian zömében laikusok, és az sem változtat a helyzeten, hogy a kisebbségbe szorult 49 százaléknyiak szakmai megfontolásból vagy ugyancsak laikusként bõszen ellene vannak az egésznek. Nem baj. Kivéve persze az állami tulajdonú területeket és itt bukkan fel megint a fent említett rossz gazda. Ugyanis a Nemzeti Földalap Kezelõ Szervezet (NFA) akinek sem a törvény, sem a május végén megjelent 42-es számú FVM végrehajtási rendelet a vadászterületek kijelölésénél semmiféle kompetenciát, beleszólási lehetõséget nem adott. Az állami területekkel gazdálkodó NFA azonban nem hagyta magát kigolyózni és júliusban egyfajta esemény utáni tablettaként kiadott egy vadászati közleményt, amelyet ráutaló kommentárral a szeptemberi számunkban megjelentettünk, és amelyet még a megjelenés elõtt megküldtünk az NFA-nak, fejtsék ki bõvebben az álláspontjukat. Miért, miért nem, a kommentár felvetéseit még válaszra sem méltatták. De nem adtuk fel, Bács-Kiskun megyében kipróbáltuk, mi történik, ha eleget tesz valaki az NFA jogalap nélküli nonszenszeinek. Beadtuk a kérelmet, felszólítás után pótoltuk a hiányosságokat ám a gyûlésre még így sem MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november jött el jogszerûen szavazni az NFA képviselõje, pedig a jó gazda gondosságával és szakmailag fölkészülve dönthetett volna a fontos kérdésekben. Távol áll tõlünk, hogy ezt a fontos szervezetet ostorozzuk, amely mint tudjuk nem közhivatal, mégis iratpótlásokat, kimutatásokat, nyilatkozatokat kér, kioktat, elutasít, de jogorvoslati lehetõséget no, ilyent aztán nem biztosít. Érdekessé és végképp kaotikussá tette a helyzetet, hogy augusztus 25-én a Földmûvelési és Vidékfejlesztési Minisztérium nem az állami földterületek kezelõjével, hanem a tulajdonosával, a Kincstári Vagyon Igazgatósággal (KVI) kötött egy megállapodást, amely szentesítette az NFA júliusi közleményét, megfeledkezvén arról, hogy a megállapodás homlokegyenest ellentmond a saját, érvényes rendeletének. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy az állam másik dolgos keze, az állami erdõterületek korábban jogszerûen megbízott vagyonkezelõje, az Állami Privatizációs Vagyonkezelõ Zrt. (ÁPV) nem hagyta magát és szeptember 7-én megtartott ülésén megállapította, az NFA és KVI a megállapodással jogszerûtlenül csorbítja a vagyonkezelõi jogát. Ennek azért van jelentõsége, mert az ÁPV-hez tartozó erdõgazdaságok a DALERD Zrt. kivételével, aki a KVI-tõl szerzett be meghatalmazást az ÁPV felhatalmazása alapján szavaztak a földtulajdonosi gyûléseken és az FVM-KVI között létrejött megállapodás hatására több megyében érvénytelenítették a szavazás eredményeit. Nem nagy okosság megállapítani, hogy küzdenek egymással az állam által felhatalmazott jó, vagy éppen rossz gazdák és mi vadászok nem tudjuk, pedig szeretnénk teljesíteni az állam három kívánságát ha hagynák. Azért vannak eredményeink. Úgy látom, hogy nekünk vadászoknak a helyi önkormányzatoknál is jobb, pontosabb, helyrajzi számokkal felturbózott földnyilvántartásunk van. Ha akarnánk, gyorsabban adhatnánk ki a tulajdoni lapokat, mint a földhivatalok. Azután az se semmi, hogy a vadászterület kijelölésével, megszerzésével foglalkozó vadászok szinte már autodidakta jogászokká váltak, átrágván magukat a jogszabályok kásahegyein. Fura világot élünk és a vadászat sajnos ebben az esetben is visszatükrözi, ami az országra, társadalmi berendezkedésünkre, az államra jellemzõ ben még voltak érvényes zavarelhárító átmeneti intézkedések. Ma viszont úgy tûnik, hogy nem a bõség zavarával, hanem a zavarok bõségével küszködünk. De ha már mégis így esett, akkor legalább a jövõnek szánva és szakítva a mundér becsületének körömszakadt védelmével a bölcs tanulságokat mindenképpen le kellene vonni, nehogy folytatódjon ez az újfajta emberarcú kaotizmus. Miénk a vár, tied a lekvár 13. oldal HOMONNAY ZSOMBOR 689

16 Vadgazdálkodási gyakorlat A szomszéd muflonja FOTÓ: BERÉNYI CSABA A muflon szlovákiai honosításában a legnagyobb érdemeket gróf Forgách Károly szerezte, aki a Ghymesi (Jelenec) birtokára 1868-ban telepített Korzikáról és Szardíniáról muflonokat. Ez a vad késõbb fokozatosan elterjedt a tribecsi (Tribeè) és a környezõ hegységekben. Érdekesség, hogy között a monarchiában évente átlagban 41 muflont ejtettek el, ezeket is leginkább a mai Szlovákia területén. A második, két világháború közötti európai muflontelepítési hullám fõként Németországot érintette, az ötvenes években azonban már a Szovjetunióban, a Balkánon, és Belgiumban is folyt, amikor házi juhokkal keresztezett példányok is bekerültek az állományba. Mivel ebben az idõben az apróvad szlovákiai állománya nagyon lecsökkent, a vadászok a muflon (és a dám) betelepítésében és viszonylag könnyû tenyésztésében láttak megoldást a vadászati lehetõségek biztosítására. Nem véletlen tehát, hogy amíg az elsõ világháborút követõ években a muflon éves terítéke Szlovákiában csupán darab volt, addig annak ugrásszerû növekedésére csak az utóbbi évtizedekben az intenzív telepítések következményeként kerülhetett sor. A muflon jelentõsége napjainkban 2004-ben Szlovákiában 2323 muflont ejtettek el, és ha csupán a leadott vadhús értékét nézzük, akkor annak bevétele (46,5 tonnával számolva) nem kevesebb, mint 1858 millió koronát tesz ki, annak ellenére, hogy felvásárlási ára jóval alacsonyabb, mint a többi vadé, ugyanis a vásárlók elõítélettel viseltetnek iránta, csakúgy, mint a birkahússal szemben. Az ebbõl a fajból származó bevételeket tovább növeli az élõ vadként befogott egyedek értékesítése is (piaci értéke éves szinten 0,5-0,7 millió korona). A legnagyobb hasznot azonban természetesen a muflon vadászata hozza. Csigája értékes trófea, az 50 centiméteres ára 500 euró, a 80 centis minõsége csak azután javult, hogy Csehországból vérfrissítésre betelepítettek egy elég jelentõs állományt. Ennek köszönhetõ, hogy tavaly már 105 olyan mufloncsigát tartottak nyilván Szlovákia-szerte, amelyeknek a pontértéke elérte az aranyérmes határt, ám ezekbõl csak 62 db került hivatalos bírálatra. A többi sajnos nem volt kiállítva, így a szlovák törvények értelmében ezek a trófeák nem vehetõk figyelembe a ranglistán. Az ilyen mondjuk úgy, félhivatalos értékelésû trófeák között van egy 234,20 CIC pontos csiga is, ami viszont idáig még nem került nemzetközi bírálóbizottság elé. Sajnálatos, hogy az aranyérmes kosok közül több idõ elõtt fiatal korban került puskavégre. Ez a 2005-ös nyitrai vadászati kiállításon A muflon állománynagysága és terítékadatai Szlovákiában (2004) Törzs- Tavaszi Szaporulat Lelövési Elejtés Lelövési Elejtés Elhullás állomány számlált (%) terv (db) terv (tavaszi (db) (db) állomány (db) teljesítése számlált (db) (%) állomány %-a) ,2 129 méretûért 2000 eurót kell fizetni ez hasonló, mint amit a magyarországi árjegyzékek tartalmaznak. Ha csak az anyagi oldalát nézzük, akkor megállapítható, hogy eredményes és jövedelmezõ a muflonnal való gazdálkodás, de számos egyéb, vadászati és ökológiai összefüggést is vizsgálni kell. Trófeaminõség A Szlovákiában élt muflonkosok éve még finoman fogalmazva nagyon gyenge csigákat viseltek. A trófeák is egyértelmûen kitûnt, a bemutatott 43 aranyérmes trófea közül hetet 5 évesre, kettõt pedig 4 évesre becsültek. A táblázatokban jól látható, hogy a muflon 2004-es tavaszi számláláson becsült mennyisége 2,3-szor meghaladta az elõírt létszámot. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy fõleg ott, ahol együtt él mind a négy kérõdzõ nagyvadfaj a muflonok számának drasztikus csökkentésére volna szükség ben a tavaszi becsült állomány 39,2 százalékának elejtését tervezték, de ez a lelövések száma A lelövések megoszlása Kos Jerke Bárány Vadászati terv Teljesítés Vadászati terv Teljesítés Vadászati terv Teljesítés db % % db % % db % % , , ,5 690 MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november

17 Vadgazdálkodási gyakorlat Muflon állományadatok Szlovákiában (2005) Elejtés Törzsállomány Terv Teljesítés Tavaszi számlált db Teljesítés Ebbõl vadaskertben Tavaszi számlált db % állomány %-a % db állomány ,3 28, , alapján egyértelmûen látszik közel sem teljesült. Jelenleg a muflonállomány 56 százaléka az õzes (fõ hasznosítású faj) területeken él, 28 százaléka a szarvassal osztozkodik az élõhelyen, 16 százalék pedig az apróvadas jellegû vadászterületeken található. Ezek közül a legnagyobb állománycsökkentést az õzes területeken kellene elérni és az apróvadas területeken a muflonnal való gazdálkodást a jövõben kívánatos volna teljesen visszaszorítani. Azokon a területeken, ahol a nagyragadozók élnek, a muflon vagy nem marad meg, vagy az állományt alacsony szinten tartják a ragadozók. A muflonvadászat szempontjából ezeknek a területeknek egyébként is igen csekély a jelentõsége. A tervekben évek óta jóval kevesebb muflonkos elejtését irányozzák elõ, mint a jerkéét és bárányét. Ez a valóságban is így alakult, mégis elgondolkodtató, hogy ennek ellenére az állomány egyre növekszik. Ez csak azzal magyarázható, hogy az állomány összetételére vonatkozó számadatok pontatlanok. A lelövési tervek összeállításakor abból indultak ki, hogy a megoszlás 1:1,63:1,22 (kos:jerke:gida), a valóságban azonban a terítékadatok alapján 1:1,31:1,04. Ha a korábbi tendencia folytatódik, és elmarad a kívánatoshoz közeli hasznosítási arány, akkor a szlovákiai muflonállomány fokozatosan elfiatalodik. A jövõben Szlovákiában csak mintegy tíz, kifejezetten alkalmas élõhelyi adottságokkal rendelkezõ elsõsorban hegyvidéki muflonos területnek lehet létjogosultsága. A muflongazdálkodás irányelvei Szlovákiában: A muflon további terjeszkedését és túlszaporodását meg kell akadályozni. Az állományadatokat újra kell értékelni, reálisabb becslési módszert kell találni. A lelövési terv betartását szigorúbban meg kell követelni. A bárányok arányát a lelövési tervben és annak gyakorlati végrehajtásában is növelni kell. Hagyni kell megöregedni a kiváló tenyészértékû kosokat. Gyarapítani kell a vadászok ismereteit a muflongazdálkodással kapcsolatban. A sajtón és a szakmai szervezeteken keresztül több információt kell adni a vadászoknak a muflonról, és össze kell állítani egy muflonnal foglalkozó szakkönyvet, mert ez a szlovák szakirodalomból jelenleg hiányzik. Összeállította és fordította: TAKÁCS FRIGYES

18 Aktuális Az õsz a vadásztársaságoknak nem csak a vadászati idényt, hanem gyakran a kártérítések kifizetését is jelenti. Fölöttébb érdekes dolog a vadkár, mert még a vadászati törvény is meglehetõsen röviden és tömören szól róla. A Vtv. 75. (1) értelmében a vadászatra jogosult a törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni a károsultnak a gímszarvas, a dám, az õz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezõgazdaságban és az erdõgazdálkodásban, továbbá az õz, a mezei nyúl és a fácán által a szõlõben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdõsítésben, valamint a csemetekertben okozott kár öt százalékot meghaladó részét. Valós áron nem mindenáron Akifizetett vadkár összege ma már több százezer, esetenként több millió forintra is rúghat. A jogalkalmazás viszont még nem változott meg sem az érintett felek egymás közötti egyezkedésében, sem pedig a bírósági gyakorlatban. Ezért aztán a kártérítés gyakorlata egyszerûen hektikus, a kialakult gyakorlat pedig méltánytalanul hátrányos a vadászatra jogosultakra. A törvény egyértelmû: a mezõgazdasági kultúrákban a felsorolt vadfajok által okozott kárt a vadászatra jogosult köteles megtéríteni, függetlenül attól, hogy tehete a károkozásról vagy sem. Ez valójában egy vétkesség nélküli kárfelelõsség, azaz eredményfelelõsség. A Vhr. részletesen elõírja mind a vadászatra jogosultra, mind a mezõgazdasági termelõre vonatkozó elõzetes jelentési, együttmûködési, kárelhárítási, és a megelõzést szolgáló kötelezettségeket, amelyeket a becslést végzõ szakértõ jegyzõkönyvben rögzít. A vadkárbecslés szabályai alaposak, rögzítettek, más kérdés, hogy ezeket a kereteket esetenként miképp töltik meg tartalommal. Egyszerû felszólításra ugyanis a vadászatra jogosult nem fizet, nem is fizethet. A vadkárbecslési eljárást az illetékes jegyzõnél kell kezdeményezni, a vadászatra jogosult egyidejû, illetve haladéktalan értesítése mellett. Természetesen akad olyan, akit már ez a nem túl bonyolult procedúra is eltántorít kárának megtéríttetésétõl. Ez a gyakorlat is helytelen, de van bõven egyéb helytelenség is. A másik szélsõség, amikor nagyon is jól tudják, mi a teendõ, mégis megfontolás nélkül bíróság elé viszik az ügyet, ahol aztán a vadászokra nem sok jó vár. Felróhatóságtól függetlenül meg kell téríteni a kárt... mondja a törvény, mégis a nagyobb baj általában a valós kárérték kiszámításával van. 692 MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november FOTÓ: POLSTER GABRIELLA

19 Aktuális Elsõ kérdés, hogy csakugyan a jogszabályban felsorolt vadfajok valamelyike okozta-e a kárt? Ugyanis olyan vadfaj, vagy védett állat is okozhat kárt, amelyekért a törvény szerint nem tartozik felelõsséggel a vadásztársaság. Ilyen például sok helyütt a parázs vitákat kiváltó borz, amely köztudottan szereti a kukoricát. Egyáltalán nem ritka az sem, hogy tilosba tévedt, vagy engedett háziállatok okozzák a kárt. Ezt sem a vadászoknak kell megtéríteni. Nem egyszerû kiszámítani azt sem, hogy mennyi termést tett tönkre a vad. Egyáltalán mekkora területet érint a vadkár, és valójában mennyi termés lett volna betakarítható és mennyi a megtérítendõ? Ezen belül a legfontosabb tétel, hogy hogyan kellene helyesen átszámítani a mezõgazdasági kultúrában esett kárt pénzre vagy akár természetbeni kártérítésre? A jelenlegi gyakorlat szerint becsléssel megállapítják, hogy hány mázsa/tonna termés esett áldozatául a vadnak és ezt vagy természetben odaadják a vadásztársaságok, vagy felszorozzák a tõzsdei árral, és az annak megfelelõ pénzösszeget fizetik ki. A tõzsdei ár megjelölésen nem lehet csodálkozni, hiszen a Vtv. mellékletében szereplõ Mezõgazdasági vadkárok végleges becslése címû jegyzõkönyv minta is értéktõzsdei átlagárról, illetve ennek hiányában becsült értékesítési árról rendelkezik. Álláspontom szerint azonban nem a tõzsdei árral kellene számolni. A törvényben kikötött 5 százalékon kívül mással sajnos nem is igen szokták csökkenteni a megtérítendõ kárt, pedig indokolt volna... Érthetetlen számomra, hogy lábonálló termésért vajon miért éppen a magtári árat igyekeznek megtéríttetni? Ez nem helyénvaló, ugyanis a gabonát a vad nem a magtárból eszi meg, hanem a lábon állót, kint a termõföldön, ezért annak az értékét kellene megtéríteni plusz a reális nyereséget. Ez pedig semmiképpen nem ugyanaz, mint a magtárban vagy közraktárban lévõ, már leszárított, tisztított, osztályozott nagy mennyiségben rendelkezésre álló, szállításra, értékesítésre kész termény ára. Ha a terményt a betakarítás elõtt károsítja a vad, egy sereg mûveletet már nem kell nem is lehet elvégezni azon, amit a vad elpusztított. Ami nincs azt pedig nem kell learatni, nem kell beszállítani, nincs tehát költségvonzata, ez pedig a károsultnak közvetlen költségmegtakarítást jelent. Azután az is tény, hogy azt a termést, amit be sem tudtak takarítani, nem kell sem szárítani, sem tisztítani... Lehet persze azon vitatkozni, hogy a lábon álló termés 50, vagy 60 százalékát éri-e a tõzsdei árnak, mert ez évenként függ a csapadéktól, a fajtától és attól is, hogy milyen módon kívánja felhasználni a termelõ a termését. Az viszont egészen biztos, hogy a lábon álló termés kevesebbet ér, mint annak magtári értéke, a különbség pedig igazán nem elhanyagolható! Az igaz, hogy léptennyomon hívnak szakértõt ilyen ügyekben, de az elveszett termést a szakértõk is magtári áron becsülik föl. Ez ellen a bíróság sem szokott különösebb kifogást emelni, MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november FOTÓ: SÁRI ZOLTÁN akár önállóan dönt, akár a kárszakértõkre hagyatkozik. A károsultak meg örülnek a nagyvonalú kártérítésnek. A Vtv a azt írja: (2) A vadkár megtérítésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetõleg akinek vadászterületérõl a vad kiváltott. A Bakony térségében, a mezõgazdasági területeken van olyan tapasztalat, hogy a szarvasbikák egész nyáron át dézsmálják a napraforgót és a kukoricát a - tilalmi idõben -, majd visszamennek bõgni a erdõbe, ott kerülnek puskavégre, azaz hasznot hoznak egy másik vadászterületen. Biztos, hogy kizárólag annak a vadászatra jogosultnak kell megfizetni a sokmilliós kárt, akinek a területén a károkozás történt? A Polgári Törvénykönyv 355. (4) szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni elõnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Esetünkben a tényleges kár az elpusztult növények várható termése, azaz a tõzsdei ár százaléka. Vagy egyszerûbben: a lábon álló termés valódi értéke... És az vajon mennyi? Nem szokás ugyanis mostanában a lábon álló termést eladni, éppen ezért nincs is kialakult árfolyama. Az ekvivalens kártérítés az lenne, ha a vadászatra jogosult az elpusztított növények helyett adna ugyanolyan fajtából ugyanannyi területet; takarítsa be a gazdálkodó a saját költségén, hiszen a sajátjával is azt tenné. A vadgazdáknak elsõrendû érdekük fûzõdik ahhoz, hogy a vadkárok megtérítését teljes részletességgel kitárgyaljuk és kimunkáljuk, minden növénykultúra, minden fejlõdési stádiumára, az adott agrometeorológiai viszonyok mellett. Az így szerzett ismereteket vadkárügyekben következetesen és egységesen kellene a továbbiakban alkalmazni. DR. TÓTH FERENC, jogász, gazdasági mérnök és vadász, Õsi 693

20 Vélemény Erdei hajtástól a dobott fácánig Hol vannak már azok az idõk három-négy évtized is eltelt azóta, amikor az országot járva, április derekán, a zöld vetéseken pirosló, dürgõ kakasokon akadt meg a szem, a gátoldalakon és az út menti árkok mezsgyéin nem kis számban lehetett találni fészkeiken ülõ fácántyúkokat. Amikor még a november végi parádés fácánhajtásokra patronnal kellett felkészülni... Elmúlt, köddé vált, semmivé lett. Csak egy-egy ottfelejtett, roskadozó lõállás, no meg az öreg vadászok emlékezete õriz meg belõle valamit. Mégis, mi volt annak a titka, hogy a háború után, az addig jól õrzött uradalmi erdõkbõl a fácán néhány év alatt szétszéledt és birtokba vette a mezõgazdasági területeket? Olyan országrészeken is megjelent, ahol azelõtt ismeretlen volt. Mi segítette elõ az állománynak ezt a látványos elterjedését, felszaporodását? Talán az, hogy egyéb összetevõk mellett volt egy jó vadgazdálkodási szemlélet. Volt egy könnyen értelmezhetõ vadászati törvény, amely nem szorult magyarázatra, toldozgatásokra és magától érthetõen hatályosult is. A törvény szerint a vadgazdálkodás, a vadászat, a mezõ- és erdõgazdálkodás melléküzemága, amelynek hozama jelentõs hasznot biztosít a népgazdaságnak. Maga a vadászat termelõ tevékenység, amit igazolt az a tény is, hogy a vadászok az általuk elejtett és a kereskedelemnek átadott vad után lõdíjat kaptak. A törvény meghatározta a vadgazdálkodás célját is, ami a vadászterületek vadeltartó-képességének maximális kihasználását jelentette, oly mértékben, amíg a mezõ- és erdõgazdálkodásban a vad számottevõ kárt nem okoz. Ezen szemlélettõl áthatva adta át az állam a tulajdonát képezõ vadászterületek haszonbérleti jogát annak a 15 ezer vadásznak, akik a haszonbérleti szerzõdés mellékletét képezõ feltételek vállalása mellett gyakorolhatták a vadászatot. A vadászati igazgatás is ezt a szemléletet tükrözte. Volt egy szem országos felügyelõ és megyénként egy erdészeti-, vadászati-, halászati és természetvédelmi felügyelõ, akik amellett, hogy ellátták a rájuk szabott igazgatási feladatokat, képviselték az államot is, mint haszonbérbeadót a bérbevevõkkel szemben. Kiadták évente a vadászjegyeket, néhány különleges lelövési engedélyt, átvették a dúvadjeleket, s ezzel nagyjából ki is merültek az igazgatási tennivalók. Ami viszont a tényleges munkájukat illeti, éberen õrködtek azon, hogy a törvényben és a haszonbérleti szerzõdésben elõírtaknak a haszonbérlõk mindenben következetesen eleget tegyenek. Nem volt sem éves, sem távlati vadgazdálkodási terv, csupán egy tavaszi állománybecslés, ami nem jelentett mást, mint az ország vadállományának reprezentatív felmérését. De voltak vadgazdálkodási tennivalók, melyek a vadászterületen folyó gazdálkodásnak olyan irányt szabtak, hogy az alapvetõ célkitûzések elérhetõk legyenek. Az állomány szaporodásdinamikájának nyomon kísérése, az egész évi rendszeres dúvadgyérítés, a téli etetés, a nyúlállomány vérfrissítése, a vadászatok módjának és gyakoriságának szabályozása, nyugvó területek kijelölése és a fácántyúk lövésének teljes tilalma. Fácánkakasra október közepétõl november utójáig csak a mezõgazdasági területeken, 5-10 vadász részvételével lehetett vadászni, az erdei fácánhajtásokat november legvége és karácsony között rendezték, egy, esetleg két alkalommal. Karácsony után az erdõket, csendereseket nem zavarták, az oda áttelelésre behúzódó madarakat nem háborgatták, etettek, ha kellett, hóekéztek. Külön kell említeni a fácán fészekalj-mentését. A tavaszi kaszálások során nagyszámú fácán fészekalj ment veszendõbe. Próbálkoztak különféle vadriasztó módszerrel nem sok sikerrel. A fordulat valamikor 1953-ban következett be, amikor a Gyomai Vadásztársaság vadõre, Gyalog István, a Hármas-Körös hullámterén összeszedett 300 fácántojást, kotlóssal kikeltette, a csibéket felnevelte. A következõ évben már 50, majd 100 kotlója ült. A módszer futótûzként megyeszerte elterjedt. Egyre több vadásztársaság kezdte el a tojásgyûjtést. A kaszásoknak tojásonként egy szál cigarettát vagy egy forintot adtak. Elkezdõdött a mesterséges fácánnevelés. Erre a mozgalomra érzett rá a MAVOSZ, és Gyomán, a Körös hullámterén felütött sátortáborban Mátyás Ferenc szervezésében tojásmentési, keltetési, nevelési tanfolyamot indított, ahová az ország minden részébõl nagyszámú vadõrhallgató érkezett. Itt gyakorlati módszerek segítségével sajátították el a tojásmentés és csibenevelés fogásait. Hogy a tojásmentés milyen sikerrel járt, jól példázza a Békés megyei vadásztársaságok munkája. Évente mintegy százezer fácántojást gyûjtöttek be, melybõl mintegy harmincezer fácáncsibét keltettek. A terítékek növekedése jól mutatta a fácánállomány gyarapodását. Erre az igen jól mûködõ és eredményes módszerre telepedett rá az úgynevezett intenzív fácántenyésztés. Egymás után létesültek a nagy tojatótelepek, a modern gépekkel ellátott keltetõk, és százezrével állították elõ a fácáncsibéket. Ez önmagában véve még nem lett volna baj, ha ezeket olyan helyre telepítik, ahol a fácán természetes viszonyok között nem tenyészik, de többnyire olyan helyekre kerültek, ahol vadon élõ fácán is bõven volt, és ahová az õsz beálltával a mezõgazdasági területekrõl behúzódtak a fácánok. A korabeli beszámolók addig még nem tapasztalt terítékekrõl számoltak be. Volt néhány terület, ahol a napi teríték a háromezret is elérte. A MAVOSZ központ ezeket az eredményeket az intenzív fácánnevelés hatásának tudta be. Volt azután konferencia, Palotás I-II. tanácskozás, ahol eldöntötték, hogy a vadászok vadászati igényét az intenzív fácánneveléssel teljes egészében biztosítani lehet, a vadon élõ állományra nem kell idõt, fáradtságot, pénzt fecsérelni, egy erdõbe ki kell rakni harmincezer fácáncsibét, amit november elejétõl február végéig különösebb fáradozás nélkül le lehet vadászni. Ezzel együtt a tyúklövés tilalma lassan feledésbe merült. Az is tollas, az is repül, miért óvjuk? Annyi fácánt nevelünk fel, amennyit csak kell! Néhány év bõ aratása után a terítékek kezdtek apadni. A vadászat után sorba rendezett fácánok között egyre kevesebb lett a jól repülõ, kisebb súlyú vadászfácán, majd teljesen eltûnt. Már csak a nagytestû mongolicus-t lehetett az 694 MAGYAR VADÁSZLAP/2006. november