TARTALOM COAEPWAHHE. INHALTSVETíZEICIINIS. Dr. Herpay I.: Die Bemessung der Fahrbahnstruktur von Forststrassen nach der neuen ungarischen Anweisung

Átírás

1

2 TARTALOM Dr. Herpay Imre: Erdei utak pályaszerkezetének méretezése az új hazai utasítás szerint 337 Práger István: Útpályaszerkezetek tervezésének időszerű kérdései 345 Szilágyi József: Az állóeszközalakulás néhány kérdéséről 349 Kvthy Timót: Különböző munkahelyen végzett darabolás összehasonlító vizsgálata 353 Ott János: A különböző darabolási helyekhez kötött anyagmozgatási módszerek összehasonlító vizsgálata 358 Kósa Pál: A teljesítménybérezés hatása az AKÖV fuvarozásban 363 Fodor István: A faanyagmozgatással kapcsolatos energiaköltségekről Dr. Ecsedy Sándor: A Bakony feltárásáról 367 Dr. Káldy József Marosvölgyi Béla: VK-16 típusű finn kérgezőgép és alkalmassági vizsgálata 371 Irodalmi Szemle A nagytérleltározás alkalmazása a SZU-ban (Dr. Sólymos R.) 380 Az erdőérték becslése a SZU-ban (Dr. Márkus L.) 381 Az erdő és erdőgazdálkodás a Saar-vidéken (Erdős L.) 381 Záródásbontó gyérítés fatermési vizsgálata (Mendlik O.) 382 Schmidt-Vogt H.: Magashegységi mag- és csemetetermelés (Dr. Tompa K.) 382 A svájci dombvidék vörösfenyvesei (Jérome R.) 383 A külföld a magyar erdőgazdaságról (Kolossváryné) 383 Címkép: HORANID csörlős őnrakodó pótkocsi Hátlapon: Csörlős közelítés HORANID-dal való kiszállításhoz (Keszthelyi Áll. Erdőgazdaság Foto ERTI, Jérome R.) COAEPWAHHE B-p H. Xepnau : Pa3Mep CTPYKTYPBT nojioraa jiechbix Aopor NO HOBOH OTEMECTBEHNOIÍ HHCTPYKUHH Pl. Tlpaeep : AKTya.IBHBIE BONPOCU n/iahhpobahnít CTPYKTYPBT nojionia gopor 34 5 Pl. CuAadu : O HEKOTOPBIX BONPOCAX H3MeHeiiHíi OCHOBHMX cpegctb 34 9 T. Kymu : CpaBHH'REJIBHOE HCCJIENOBAHNE pa3ae;ikh FLPEBECHIIBI na pa3jtmmhbix MECTAX 35 3 Pl. Omm : CpaBHHTeJibiioe HCCNEGOSAAHE CNOCOÖOB nepeb03kh MATEPNAJIOB NPN pa3jihhhbix MECTAX packpjjwebkh 358 n. Koma : B.IHFLHHE on.natbi NO BBIPAŐOTKAM NPN TPAHCNOPRAPOBKE MAUIHH ABTOTPANCNOPTHORO NPENNPHjrTHH 363 II. 0odop : O pacxogax na onepri-no, cbíi3ahhyh) c nepeb03k0h ApeBecmibi 36 4 ///. Seedu : O S OCBOEW-IH MaraurőaKOHbCKHX rop 36 7 B-p Pi. Kajidu E. Mapomee.idu : HciibrraHHe (JJHHCKOH OKopoBOMHoH MauiwHbi na V K INHALTSVETíZEICIINIS Dr. Herpay I.: Die Bemessung der Fahrbahnstruktur von Forststrassen nach der neuen ungarischen Anweisung 337 Prágír I.: Die aktuellon Fragen der Planung von Fahrbahnstrukturen 345 Szilágyi J.: Einige Fragen über der Lage der Grund mittel 349 Kvthy T.: Die vergleichende Untersuchung des Einschnitts an verschiedenen Arbeitspliitzen 353 Olt J.: Die Vergleichsprüfung von Bringungsmethoden, die an versohicdone Holzeinschnittsplatze gebunden sind 358 Kósa P.: Die Wirkung der Leistungsverlohnung beim Transport im Ralimén des Kraftwagcnunternehmens 363 Fodor 1.: Die Energiekosten in der Holzbringung 364 Ecsedy S.: Über die Erschliessung des Hohen Bakony 367 Dr. Káldy J. Marosvölgyi B.: Die Eignungsprüfung der finnischen Entrindungsmaschine VK A lapban megjeleni tanulmányok szerzői: Dr. Ecsedy Sándor műsz. csop. vezető, Magasbakonyi Áll. Erdőgazdaság, Pápa; Fodor István, tervgazdasági csop. vezető, Balatonfelvidéki Áll. Erdőgazdaság, Veszprém; dr. Herpay Imre egyetemi docens, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; dr. Káldy József egyetemi tanár, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; Kósa Pál szállítási előadó, Délzalai Áll. Erdőgazdaság, Nagykanizsa; Kuthy Timót tudományos munkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Nagyatád; Marosvölgyi Béla egyetemi tanársegéd, Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron; Ott János tudományos munkatárs, Erdészeti Tudományos Intézet, Mátrafüred; Práger István tervező mérnök, Erdészeti Tervező Iroda, Budapest; Szilágyi József műszaki csop. vezető, Délsomogyi Áll. Erdőgazdaság, Kaposvár.

3 Erdei utak pályaszerkezetének méretezése az új hazai utasítás szerint DR. HERPAY IMRE Nem szükséges külön bizonyítani, hogy egyrészt a járművek gazdaságos üzemeltetése, másrészt különböző erdőgazdálkodási okok pl. a fülledékeny anyag elértéktelenedésének megakadályozása miatt útjaink egy részére pályaszerkezetet kell építenünk. Ismeretes az is, hogy az útépítés költségeinek legalább 50, gyakran azonban 60 70%-a a pályaszerkezet építésére esik. Az anyagmozgatás egészének gazdaságossági vizsgálatánál az útépítési beruházások jelentős tétellel szerepelnek, ezért meg kell vizsgálni azt is, hogy a felsorolt járművek milyen vastag pályaszerkezeteket igényelnek. A szükségesnél vékonyabb pályaszerkezet az út gyors tönkremenéséhez, vastagabb pedig feleslegesen nagy beruházáshoz vezet. A pályaszerkezet vastagságát valamelyik burkolatméretezési eljárással állapítjuk meg. A burkolatméretezési eljárások kritikai vizsgálatával és az erdei utakon való használhatóságukkal kandidátusi disszertáció foglalkozott (3). A világszerte végzett kiterjedt kutatások az akkor tárgyalt eljárások egy részét elavulttá tették, illetve azóta új módszereket dolgoztak ki. Jelenleg használt járműveink által megkívánt útpályaszerkezet vastagságoknak a hagyományos eljárásokkal történő meghatározásával az OEE jubileumi közgyűlésének tudományos ülésszakán elhangzott előadás (2) foglalkozott. A KPM /1965. sz. Utasítás a hajlékony pályaszerkezetek méretezésére c. kiadvány egyszerűen kezelhető és a legújabb, nagyterepi kísérletsorozattal ellenőrzött kutatási eredményeken alapul. Az erdei utak szempontjából nagy hibája, hogy a mi útjaink kis forgalmának érzékelése nagyon bizonytalan. Kívánatos azonban, hogy az erdei utakat a hazai közutakkal azonos módon méretezzük, mert csak így lehetséges a tapasztalatok átvétele és általánosítása. Dr. Nemesdy Ervin, műszaki egyetemi tanszékvezető egyetemi tanár (3) egzakt módon meghatározta a forgalom pontos számbavételének módszerét, az Utasítás táblázatának adatait görbesereggel ábrázolta, és így most már lehetővé vált erdei útjaink forgalmának olyan meghatározása, hogy a KPM Utasítás méretezési görbéit megbízhatóan alkalmazhatjuk. A pályaszerkezet méretezésének legújabb módszere és a KPM méretezési görbéi között az amerikai állami útépítő hivatalok szövetsége (AASHO) nagyméretű helyszíni kísérletet hajtott végre (7). A hat hurokalakú útpálya hossza több mint 20 km volt, melyen a betonburkolatok állékonyságát 368 változatban, a hajlékony burkolatokét 468 változatban vizsgálták kb járműjárat áthaladása után. Az altalaj mindenütt fagyveszélyes iszapos agyag volt (CBR = 2 4%), az éghajlati adatok közel azonosak a mi hegy- és dombvidékünkével. A kétéves kísérlet igen nagy mennyiségű ellenőrzött adatot szolgáltatott, s ezeknek kiértékelése nagy lendületet adott a pályaszerkezetek tervezésével foglalkozó kutatóknak. Most dr. Nemesdy nyomán csak azokat ismertetem, amelyek az erdei utak szempontjából különös érdeklődésre tarthatnak számot. Ilyenek elsősorban a hajlékony útpályaszerkezetekre vonatkozó általános megállapítások: 1. A hajlékony útpályaszerkezetek, ha elegendő vastagságúak, a legnehezebb forgalmat is elviselik. 2. A viszonylag vékonyabb vastagságú aszfaltburkolatok a nehezebb tengelysúlyok ismétlődésének hatására aránytalanul hamarabb mennek tönkre, ezért az aszfaltburkolatok alá mindig megfelelő vastagságú és teherbírású alapréteget, esetleg ágyazatréteget kell építeni. 3. A tengelynyomások növekedése a burkolatok élettartamának rohamos csökkenésére vezet.

4 4. A burkolatok élettartamára lényegében csak a nehéz tehergépkocsik és autóbuszok ismétlődési száma van hatással, míg a személygépkocsik és könnyű tehergépkocsik hatása elhanyagolhatóan kicsi." Bebizonyosodott az a régi megfigyelés és most már számszerűen is kifejezhetővé vált, hogy a tengelysúlyok növekedésének hatása a lineárisnál sokkal nagyobb. Pl. valamely pályaszerkezet még éppen Melegítő minőségű" marad 2,7 Mp-os tengely tíz millió, 5,4 Mp-os tengely egy millió és 10,2 Mp-os tengely áthaladása után. Tehát a tengelysúly 3,74-szeresre növelése után az áthaladások száma 1/100-ra csökken. Az AASHO kísérletek alapján meghatározhatták a tengelynyomás-egyenérték számokat, amelyeknek segítségével bármely tengelyáthaladás hatását az egységül felvett tengely hatására számíthatjuk át táblázat Javasolt tengelynyomás-egyenértékszámok (10 Mp egység-tengelynyomás) Tengelynyomás nagysága, Mp Tengelynyomás egyenértékszám: / Egyes tengely Kettős (tandem) tengely ,002 0,008 0,025 0,062 0, ,24 0,41 0,65 1,0 1,6 2,5 0,04 0,06 0,10 0,14 0, ,7 0,27 0,37 0,48 0,63 0,80 1,00 Megjegyzés: 1. Kettős tengely esetében a két tengely súlya együttesen értendő. 2. Ha 10 Mp-nál, akkor/=/, ha T^IO Mp-nál, akkor /=( ) Dr. Nemesdy hazai használatra az 1. táblázatban ismertetett tengelynyomás-egyenértéktényezőket javasolja, melyek az AASHO és az Asphalt Institut által megadott számok közé esnek. Ugyanezeknek a tényezőknek a grafikus ábrázolását láthatjuk az 1. ábrán. Bár ezeket a számokat tapasztalati adatokból grafikusan állapították meg, mégis az egyes tengely görbéje 10 Mp-ig negyedfokú parabolának, ezen felül ötödfokú parabolának felel meg. A kettős (tandem) tengelyre vonatkozó tényezők negyedfokú parabola szerint változnak.

5 Te ngelynyo K) 12 U mct$(mp): T ábra. Hazánkban célszerűen alkalmazható tengelynyomás átszámítási egyenértékszámok 10 Mp egységtengely-nyomás esetén dr. Nemesdy szerint Forgalom: Nagyon könnyű Könnyű Közepes Nehéz Nagyon nehéz W ] g Q S ' Nehéz gépkocsik napi átlaga 15év alat ' ^ éoffo'éo'loo^ ^ ^ ^ ^ ^ Ö0 5 8 :g Mp egységtengelynyomas-áthaladasok szama(a burkolat élettartama alatt) ábra. A KPM hajlékony pályaszerkezetek méretezésére vonatkozó Utasításának diagramja az egységtengely áthaladási szám függvényében dr. Nemesdy szerint

6 Az erdei utak méretezése szempontjából nagy jelentőségű az a körülmény, hogy dr. Nemesdy a KPM Utasításban táblázatosan megadott vastagsági előírásokat grafikusan ábrázolta és egyidejűleg megadta az összefüggést a 10 Mp egységtengelynyomásáthaladás 15 év alatti napi átlaga és a burkolat élettartama alatti áthaladások száma, valamint az egyenértékvastagságok között (2. ábra). Eddig a forgalmat a nehéz gépkocsik áthaladásának átlagos napi számával adták meg. A nehéz tehergépkocsi definíciója azonban nem tette lehetővé az erdei utakon közlekedő járművek átszámítását erre a bizonytalan egységre. Annál kevésbé, mert a különböző súlyú járművek hatása sem egyenlítődhet ki úgy, mint a közutakon. A KPM Utasítás egyenértékvastagságban írja elő a pályaszerkezet vastagságát a forgalom és az altalaj függvényében. Minden nálunk használatos anyagra megadják az egyenérték-tényezőt (2. táblázat), s ezzel a réteg tényleges vastagságát beszorozva olyan Űtpályaszerkezeü anyagok egyenérték tényezői 2. táblázat Az útpályaszerkezeti anyagok megnevezése Érvényes vastagsági határok (cm) Pályaszerkezeti rétegek egyenérték tényezőjének jele értéke 3 4 e i 2,0 Kötőréteg Meleg bitumenes alapok (bitumenes zúzottkő,' bitu- Kevert aszfaltmakadám e 2 1, e3 1,3 Itatott aszfalt makadám Kötőzuzalékos aszfalt makadám Cementes vagy bitumenes habarccsal, illetve bitume- Régi, bejáródott makadám (alap-(-zúzottkő) Cementtel stabilizált homokos kavics. Folytonos szemeloszlású makadám Vízzel kötött makadám Z 4-0/65 Durva zúzottkő útalap Z 65/100 Mechanikai stabilizáció (kavicsos vagy kőtörmelékes) ei 1,0 0,7 Homokos kavics, kavicsos homok Mésszel stabilizált agyag Javítórétegek (kötött talajokon) , e ,3 Homok, iszapos homok egyenérték-vastagságokat nyerünk, amelyeknek teherbíróképessége már összehasonlítható. Azonos egyenértékvastagság azonos teherbírást jelent. Ez a módszer tehát lehetővé teszi, hogy az egyes rétegek különböző szilárdsági tulajdonságait, különböző teherbíró képességét is figyelembe vehessük. Az egyenérték-tényezők meghatározásánál a nemzetközi kutatások eredményére is támaszkodtak, de főként az Útügyi Kutató Intézet nagy mennyiségű behajlásmérésének eredményét vették alapul. Ennek következtében ezek a tényezők a hazai anyagok-

7 bői, hazai módszerekkel előállított rétegek tényleges teherbíró-képességének viszonyát tükrözik. Az új méretezési eljárások alkalmazása az erdei utakon A pályaszerkezetek méretezése terén az utóbbi években bekövetkezett és az előző fejezetben vázolt fejlődés lehetővé tette, hogy újból megvizsgáljuk az erdei utak méretezésének problémáját. A már ismertetett okok miatt elsősorban a hazai KPM Utasítás alkalmazását kell szorgalmazni az erdei utakon is, s ennek lehetősége az előbbiek szerint létrejött. Elsősorban elemeznünk kell az erdei utak forgalmát, hogy végül is megállapíthassuk a 10 Mp egységtengely-nyomásban kifejtett forgalmát és ennek függvényében a szükséges vastagságokat. A későbbi gazdaságossági vizsgálatok megkönnyítése céljából célszerűnek látszik a következő módszer: Először határozzuk meg a különböző nagyságú szállítási feladatokhoz tartozó fordulók számát (3. táblázat). Ezután az így kapott forduló számokra nézve számítsuk ki a 3. táblázat A napi fordulók száma különböző járművek esetében a szállítási feladat függvényében Hasznos Jármű típusa teher A napi fordulók száma, ha az egy nap alatt leszállított teher, Mp-ban Mp Csepel D-344 3, D-420 4, ZIL-130 6, Csepel D-710 8, Tátra 111 R 10, Rönkös pótkocsi 0, LP-3 pótkocsi 3, Csepel D-344 utánfutóval 7, Dömper-106 utánfutóval 8, Mp-os egységtengely áthaladások száma 4. táblázat Ha a naponta leszállított mennyiség J á r m ű Mp/nap Csepel D ,31 134,99 197,29 259,60 321,91 Tátra 111 R 36,31 72,62 108,93 145,24 181,55 27,71 60,11 87,80 115,64 143,30 ZIL ,19 51,41 75,61 99,79 127,02 Csepel D-420 9,80 19,00 29,40 39,80 49,60 Csepel D-344 és utánfutó 4,76 9,50 14,31 19,98 23,70 D-4K/B és jármű gyári rönkös 2,04 4,36 6,40 8,44 10,76 Ua. de D-4K vagy Zetor-Su per... 1,78 3,78-5,56 7,32 9,52 D-4K/B és 2 db LP-3 típusú 0,68 1,44 2,12 2,76 3,92 Ua. de D-4K vagy Zetor-Super... 0,42 0,80 1,28 1,64 2,68

8 .5. táblázat A pályaszerkezet szükséges vastagsága egyenértékvastagságban (II,.: cm), a talaj és a 10 Mp-os egységtengelynyomás napi áthaladási számának függvényében 10 Mp-os cm) Naponta leszállított egys. teng. mennyiség áthaladások Nedves Agyag Száraz száma iszap iszap Mp/nap db t a 1 e j o n Homok Csepel D-710 Tátra 111 R ZIL-130 Csepel D Csepel D-344 utánfutóval D-4K, D-4K/B L vagy Zetor-S rönkös pótkocsival 50 2 min 18 min 17 min 15 min Mp-os egységtengely áthaladások számát (4. táblázat), tehát az azonos szállítási teljesítményhez tartozó terhelést. Most már meghatározható az erdei útjainkon közlekedő járművek forgalmának függvényében a pályaszerkezet szükséges vastagsága (5. táblázat).

9 6. táblázat Az erdei utak néhány gyakori pályaszerkezetének egyenértékvastagsága A pályaszerkezet rétegeinek Egyenérték vas tags. vastags.: H e megnevezése tényező cm cm ,7 0,7 7,0 14, , ,7 0,7 7,0 10, ,5 Itatott makadám Szórt alap ,0 0,7 7,0 10, , ,0 1,0 7,0 12, , ,0 0,7 7,0 8, , ,0 0,5 7,0 6, , ,0 0,6 7,0 12, , ,0 0,7 7,0 16, ,8 Ágyazat HK-ból ,7 0,7 0,5 8,2 8,2 7, ,9 Mechanikai stabilizáció (folytonos szemeloszlású ma- 30 0,7 21,0 Szükséges még bemutatnom, hogy az erdei utakon használatos hagyományos és újabb pályaszerkezetek tényleges vastagsága mekkora egyenértékvastagságnak felel meg (6. táblázat). Ennek alapján megítélhetjük, hogy a jelenlegi és beszerezni tervezett járművekre erdei útjaink mennyire alkalmasak.

10 Az erdei utakra vonatkozó következtetések A íorgalom részletes elemzése is bizonyítja azt az irodalomból ismert (5) tényt, hogy 2,7 3,0 Mp-nál könnyebb tengelyek hatását szinte teljesen el lehet hanyagolni. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy mennyire kedvezőbb a kettős (tandem) tengelyek hatása. Pl. egy 5,5 Mp-os egyes tengely hatása egyenlő egy 10,0 Mp-os kettős tengely hatásával, vagy pl. egy 10,0 Mp-os egyes tengelyé egy 18 Mp-os kettős tengelyével. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy erdei útjaink beruházási igénye jelentősen csökkenne, illetve a meglevő utak romlásának gyorsasága lényegesen lelassulna, ha a nehéz tehergépkocsikat kettős tengelyű változatban szereznénk be. A kettős tengelyű tehergépkocsik előnyösebb voltát jól megítélhetjük az 5. táblázatból, ahol a 6 Mp-os ZIL-130-nál csaknem azonos vastagságokat látunk a 10 Mp-os Tátra 111 R-ével. A 6. és 5. táblázat összevetése azt mutatja, hogy a Csepel D-344 és D-420 típusú tehergépkocsikra iszap és homokos altalajokon pályaszerkezeteink vagy alkalmasak, vagy csak igen kicsi a vastagsági hiány. Ugyanezeknél a járműveknél agyagtalajon máiolyan vastagsági hiány mutatkozik, hogy az az út gyors romlását okozza. Ezt az eredményt a tapasztalat teljes mértékben igazolja. A 6. táblázat 5. és 6. sorszáma alatti pályaszerkezet vastagsága elégtelen. Ennek ellenére viszonylag gyors elhasználódás mellett ugyan ezeket az utakat is tudják üzemeltetni. A jelenség magyarázatát abban kereshetjük, hogy a vizsgálódásinak alapját képező KPM diagramm a felvett talajtípusoknak normális viszonyok között előforduló legkedvezőbb állapotával számol. Ha a talaj átnedvesedésére alig van lehetőség, tehát a talaj víztartalma kicsi, akkor a kötött talajok teherbírása nagy, tehát vékonyabb pályaszerkezet is elviseli a forgalmat. Ezek tulajdonképpen alulméretezett héjburkolatok (3), A 8. és 9. sorszámú pályaszerkezetet már a korszerű irányelveknek megfelelően agyagtalajra tervezték. Bár a KPM Utasítás alapján eddig nem lehetett erdei utakon ilyen pontosan méretezni, mégis látható, hogy ez a szerkezet már minden körülmények között, károsodás nélkül elviseli a Csepel D-420 forgalmát és a Zil-130 sem fog gyors romlást okozni, ha olvadás után és rendkívül csapadékos időben kizárják a forgalomból. Az új útpályákat a 4. és 5. táblázat segítségével méretezhetjük a korszerű irányelvek (6) figyelembevételével. Méretezés a pályaszerkezet élettartama alapján Új útpályák méretezésével kapcsolatban foglalkoznom kell még egy fontos problémával. Az AASHO kísérletek alapján a közutakat élettartamra lehet méretezni, tehát a méretezés a gazdaságossági meggondolásokkal szorosabb kapcsolatba hozható. Sajnos itt nincs hely arra, hogy az erdei utaknak élettartamuk alatti forgalmát elemezzem és az ebből adódó útpályaszerkezet vastagságokat ismertessem. Csak annak közlésére szorítkozom, hogy még a Mp fatömeg leszállítására, mint élettartamra tervezett vastagság is mindig alatta marad a legkisebb napi forgalomhoz tartozó vastagságnak. Itt újból kiütközik a különbség az erdei utak és a közutak között. Közutakon a forgalom közel egyenletes, tehát jogosan mondhatjuk, hogy bizonyos rendszeresen ismétlődő napi forgalom meghatározott idő alatt az utat elhasználja. Ezzel szemben erdei utakon a felvett napi forgalom csúcsérték, ez néhány hétig, vagy legfeljebb néhány hónapig terheli az utat, s az év hátralevő részében a forgalom jelentéktelen. Igaz viszont, hogy ez a rövid ideig tartó, vagy szakaszosan jelentkező forgalom arra az időszakra esik, amikor a talaj teherbírása a legkisebb. Ezért mindenképpen indokoltabb a napi forgalomra méretezni az erdei utakat. Arra a kérdésre, hogy a forgalom időszakossága miatt csökkentheti ük-e a napi forgalom alapján meghatározott vastagságokat, illetve milyen korrekciós tényezővel vehetjük figyelembe az élettartam alatti forgalom alapján kapott vastagságokat, csak hoszszabb kutatómunka alapján adhatunk választ. A kérdés vizsgálatának céljából már évek óta végzünk olyan behajlásméréseket, amelyek hosszú időn át ismételve megoldhatják majd ezt a problémát. Addig is a fenti módon a napi forgalomra kell méretezni az erdei útpályákat. Irodalomjegyzék 1. Gáspár László dr.: Aszfaltburkolatú út pályaszerkezet méretezésének időszerű kérdései. Mélyépítéstudományi Szemle, sz. 2. Herpay Imre dr.: Az erdőgazdasági utak és a közúti szállítójárművek viszonya. OEE Gépesítési és Feltárási Szakosztályok Herpay Imre: Földutak, stabilizált és könnyű burko-

11 latú utak erdőgazdasági alkalmazása. Kandidátusi disszertáció, Nemesdy Ervin dr.: Többrétegű útpályaszerkezetek behajlása és feszültségszámítása. Mélyépítéstudományi Szemle sz. 5. Nemesdy Ervin dr.: A forgalmi terhelés figyelembevétele a hajlékony útpályaszerkezetek méretezésénél és tervezésénél. Mélyépítéstudományi Szemle, sz. 6. Pankotai Herpay: Erdészeti Szállítástan. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, The AASHO Road Test. Report 5. Pavement Research. Highway research Board, Utasítás a hajlékony útpályaszerkezetek méretezésére. KPM. Közúti Főigazgatóság, Budapest, U-p M. Xepnau : PA3MEP CTPYKTyPbl riojiotha JlECHblX flopor no HOBOH OTEMECT- BEHHOfi HHCTPyKUHH. MHCTPYKUHK), H3jiüHHyio MHHHCTepcTBOM NYREN COOÖMEHHA H CBH3H jxsin pa3mepob THÖKMX CTPYKTYP NO- ILOTHA, U,eJieC006pa3HO MOJKHO NPHMEHHTB H RJIH JIECHBLX AOpor. ÍLPH nomoluh 3T0H HHCTpyKUHH AOCTOBepHO MO>KHO OUEHHTB NPHMEHHEMBIE Ha cyiuectbyic-mhx Aoporax TNNBI MAUJHH H CNJIAHNPOBATB K aahhomy Tnny MA- UIHH CTPYKTYPY aopor. HnitipoBbre AAHHBIE OTNEJIBHO oöpauiaiot BHHMAHHE HA 6.NARONPH*iTHOe NEFTCTBHE TAH- AeMHbix oceíí. KanHTajiOBAO>KeHHe B JRECHBIE Aoporn nph npnmehenhh TBKHX ocen 3Ha<JHTeAbH0 ymeiibuihtch. Dr. Herpay I.: DIE BEMESSUNG DER FAHRBAHNSTRUKTUR VON FORSTSTRASSEN NACH DER NEUEN UNGARISCHEN ANWEISUNG. Die durch das Ministerium für Verkehrs- und Postwesen erlassene Anweisung über die Bemessung flexibiler Fahrbahnstrukturen kann auch bei den Forststrassen zweckmassig angewandt werden. Mit dieser Anweisung können die Fahrzeugtypen zuverlassig bewertet werden, für die vorhandenen Strassen geeignet sind, oder es kann die Strassenstruktur für den gegebenen Fahrzeugtyp geplant werden. Die Zahlenwerte lenken die Aufmerksamkeit besonders auf die günstige Wirkung der Tandem-Achsen. Die Investitionskosten für Forststrassen könnten bei der Anwendung solcher Achsen wesentlich herabgesetzt werden. Útpályaszerkezetek tervezésének időszerű kérdései PRÁGER ISTVÁN Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése a termelő üzemek részéről fokozott mértékben szükségessé teszi a racionális gazdálkodást. A korábbi időszakban a beruházási hitelkeretek szinte állami ajándékként" jutottak a beruházó birtokába, azok gazdaságos felhasználása nem minden esetben történt a legészszerűbben. Előfordult, hogy valamely létesítmény megvalósításához biztosított összegből mód nyílt volna megtakarítás eléréséhez, de ezzel a lehetőséggel a beruházó nem élt. Ennek kapcsán az éves tárcahitelből sok folyt szét feleslegesen. A következőkben szeretnék röviden áttekintést adni az útépítési gyakorlatban sikerrel alkalmazható beruházási hitel gazdaságos felhasználásának néhány módjáról és ezen a vonalon eddig elért eredményről. A pályaszerkezet méretezése és legismertebb formái Ahhoz, hogy az erdőgazdaságok által kivitelezett utak rentábilis építkezése biztosítható legyen, feltétlenül alkalmazni kell a korszerű burkolatméretezési eljárásokat. Indokolja ezt az a körülmény is, hogy a földmunka s a pályaszerkezet költségeinek aránya a korábbi időszakban kivitelezett utaknál kimutatott 50 50% helyett az utóbbi 3 év tényszámai alapján mintegy 40:60% körüli értéket mutat. A fejlődés iránya arra vall, hogy a földmunkagépek fokozott alkalmazásával a drágább kézi munkát olcsóbb gépi munkával nagymértékben csökkenteni lehet. Ugyanakkor a gazdaságos szállítás megvalósítását célzó nagyobb teherbírású gépkocsik alkalmazása magasabb követelményekkel lép föl a pályaszerkezettel szemben, s ezért drágább szállítópályák építésére van szükség. A pályaszerkezet méretezésének kialakulása során három fázist különböztetünk meg: 1. a gyakorlati útépítésekből leszűrt empirikus megoldások, melyeket némi elméleti résszel próbáltak kiegészíteni.

12 2. az előző továbbfejlesztését célzó nagyméretű kísérleti szakaszok létesítése, ahol pontosabb megfigyelések alapján a tapasztalatokat rendszerezik és feldolgozzák, 3. olyan ésszerű elmélet kidolgozása, amely az előző megfigyeléseken alapul és lehetővé teszi, hogy a pályaszerkezet méretezésében az elmélet és gyakorlat teljes egysége jöjjön létre. Az útpályaszerkezetek méretezésének legismertebb formái a csoport-indexes és CBR módszer, valamint az Útügyi Kutatóintézet által kidolgozott, s a KPM Közúti Igazgatóság /1965. sz. utasításában összegezett eljárás, mely a hajlékony pályaszerkezetek méretezésére vonatkozik. Ez utóbbi tartalmazza a 25 cm-nél nem vastagabb alapbetonrétegű, maximálisan B. 100-as minőségű szerkezeteket is. Az utóbbi eljárás módot nyújt arra, hogy a földmű talajfajtájának felső, 0,5 m vastag rétegét és a klimatikus viszonyokat is bizonyos mértékig figyelembe vegyük. A leegyszerűsített talaj csoportosítás külön tárgyalja a szemcsés talajokat, a kissé és közepesen kötött, valamint a nagyon kötött talajokat. Éghajlati vonatkozásban az országot két nagy csoportra osztja: differenciát tesz a száraz és nedves vidékek között. Ezeken kívül jelzi a viszonylag nedves területeket is, hogy ott az iszapos területek esetén mód nyíljék a pályaszerkezet megfelelő méretezésére és a jobb vízelvezetés biztosítására. Az egyenérték vastagság (He) bevezetésével lehetőség nyílik arra, hogy az eltérő anyagból készülő pályaszerkezeti rétegeket közös nevezőre hozzuk. Így a különböző rétegekből összeállított útpálya műszaki egyenértékűsége a teljes vastagságra egy számmal fejezhető ki. Az egyes rétegeket a tervezés során úgy célszerű összeállítani, hogy azok a földműtől a járófelület felé egyre nagyobb egyenérték tényezőkkel rendekezzenek. Ilyen formában az ágyazati és alaprétegnél lehetőséget biztosít a gyenge minőségű anyagok beépítésére. Ezzel előmozdítja a helyi anyagok alkalmazását. A helyi anyagok jelentősége A helyi anyagok felhasználásának lehetősége az olcsóbb beszerzési áru, vagy az útépítés közelében fekvő, esetleg saját területen található homokos kavics és egyéb anyagok hasznosítása feltétlenül gazdaságosabbá teszi az építést. Az építési anyagoknál figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy nem csupán az anyagárkülönbözet jelentkezik kedvezően a helyi anyagok beépítése esetén, de a fuvarköltségben és a szállító kapacitás lekötésében is jelentős megtakarítás érhető el. A jelenleg érvényben levő rendeletek értelmében a zúzottkőnek leadóállomási ára van. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének azonban egyik fő törekvése, hogy a termékek ára azok valódi árát tükrözze az összes ráfordítások figyelembevételével. Ezért várható az a módosítás, hogy a leadóállomási ár megszűnik és helyébe a kőbányai vagy feladóállomási ár lép; ezt kell növelni a vasúti szállítási költséggel, hogy az anyag leadóállomási árát megkapjuk. Így viszont a jelenlegi költségekhez képest többletköltségek keletkeznek azoknál az erdőgazdaságoknál, ahol nincs kőbánya a közelben. A helyi anyagok felhasználásával ideértve az út nyomvonalán található és a stabilizációs célnak megfelelő talajokat is ez a magasabb fuvarköltség kiküszöbölhető. A szállító kapacitásban jelentkező megtakarítás mértékére a következő példát hozom fel. Az egyik útépítésnél a pályaszerkezet az alábbi volt: a) 10 cm tömör vastagságú mészstabilizáló helyi talajból 12 kg/m 2 oltatlan pormész adagolással.

13 b) 15 cm tömör vastagságú mészstabilizáció helyi talajból 18 kg/m 2 oltatlan pormész adagolással. c) 7 cm vastag kötőzúzalékos makadám 35 kg/m 2 kötőzúzalékkal d) 10 kg/m 2 záróréteg kevert anyagból e) 3 kg/m 2 impregnált anyagból készült pórus-zárás A mészstabilizációban tehát az alapréteghez felhasznált összes pormész 30 kg/m 2 mennyiséget tesz ki. Feltételezve, hogy az erdőgazdasági szállítópályákon általánosan alkalmazott 3 m szélességű burkolat mindkét oldalán az ágyazat 0,3 m-rel túlnyúlik, az adott objektum 1 km-es szakaszánál az alapréteghez szükséges szállítandó anyag mennyisége 108 to/km. A szemcsés és gyengén kötött talajokon alkalmazható cementstabilizáció esetében az előbbivel azonos teherbírású alapréteg 18 cm tömör vastagságnak adódik. Ehhez 29 kg/m 2 cement felhasználás esetén 105 to/km kötőanyag szállítására van szükség. Ha ugyanezt az útegyenérték vastagságot szórtalapból kívánjuk előállítani, akkor az ehhez szükséges kő mennyisége a 20 cm vastagságú Z 65/100-as jelű laza anyagból 1044 to/km. Ebből világosan kitűnik, hogy a hagyományos burkolat építéséhez hozzávetőlegesen tízszeres szállítókapacitás szükséges. A mészstabilizációs eljárásnál figyelembe kell venni a mészpornak kedvező hatását a földmű felső rétegére is, ez a különösen nehezen tömöríthető az optimális tömöríthető víztartalmat jelentős mértékben meghaladó víztartalmú agyagtalajoknál jelentkezik. A mész oltásakor felszabaduló 1600 cal. hő szárító hatásának segítségével, valamint az ioncsere folytán létrejövő másodlagos morzsalékos szerkezetű anyag kisebb filmvizével kialakuló alacsonyabb víztartalmú talaj esetében ugyanis a földmű tömörítése már elvégezhető. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a stabilizációs munkához bizonyos alapfeltételekre van szükség. Hogy mást ne említsek: a kellő szakmai felkészültséghez magasabb műszaki szervezés szükséges. Az oltatlan pormész tárolása az esetek többségében még problémát jelent, bár a Szombathelyi Erdőgazdaság a rögös égetett mész szabadban történő deponálásával kedvező eredményt ért el. Nem utolsó sorban részben még megoldásra vár a nagyon kötött talajok porítása, bekeverése és a kézi terítés helyett megfelelő gépi adagoló beszerzése. Géplánc tekintetében a helyzet javulása várható, mert a Közúti Gépellátó Vállalat már megkezdte a stabilizációs géplánc gyártását. A tervezés gazdaságossága Az útépítések gazdaságos kivitelezésére irányuló törekvések helyességét az OEF Műszaki Fejlesztési Osztálya már évekkel ezelőtt felismerte és támogatta. Ezt az elgondolást az ERDŐTERV is magáévá tette és elősegítése érdekében létrehozta talajmechanikai részlegét, amelynek egyik főfeladata a kivitelező felkészültségének és anyagi lehetőségének megfelelő korszerű pályaszerkezetek, főként talajstabilizációk tervezése. Az 1966-os évben hat erdei feltáróút felépítményi terve készült burkolatméretezés alapján. Ezek teljes hosszúsága 25,7 km nettó költségük mft, s ez 82,065 m 2 pályafelületre vonatkoztatható. Ehhez hozzá kell még számítani azt a körülményt, hogy ezek az utak a legrosszabb talajviszonyokat mutató területeken, általában kövér agyagon épülnek. Itt talajcsere vagy külön ágyazat nélkül az érvényben levő előírások szerint a kőpályát nem szabad közvetlenül a talajra helyezni, mert a hézagos szerkezetű alapkőréteg közé benyomuló kötött talaj a pálya időelőtti megbomlásához vezet. Ha figyelembe veszszük, hogy az elmúlt évben az ERDŐTERV összesen mintegy 86 km szilárd bur-

14 kolatú utat tervezett meg, akkor megállapítható, hogy az összes tervezett úthossznak csak mintegy 30%-a készült burkolatméretezési eljárással. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy a burkolatméretezés mennyiben segítette elő a gazdaságos építkezést. Az egyik úttervezés során olyan helyen kellett utat tervezni, ahol a forgalom miatt elengedhetetlen a zavartalanul forgalmazható, csekély költséggel felújítható út, de az érintett területen a beruházási összeget kigazdálkodni kőpályás út építése esetén csaknem lehetetlen. A beruházó ezért helyi anyag felhasználásával a szomszéd község termelőszövetkezetétől vásárolt anyaggal akarta megoldani feladatát. A részletes talajvizsgálat során a nyomvonal mentén találtunk jó minőségű, építési célra megfelelő anyagot, s ennek felhasználásával mintegy negyedmillió forint megtakarítás volt elérhető. Más esetben a szóbajöhető változatok közül ugyanazon útegyenérték-vastagságra kidolgoztunk hatféle pályaszerkezeti változatot. A költségek alakulása nettó árban Ft/m 2 109,50 Ft/m 2 terjedt, ami 171%-os szórást jelent. Egy harmadosztályú útszakasz esetében ugyanez a különbség 202%-ot tett ki. Ismét más esetben az azonos teherbírású makadám szerkezetek mintegy mft/km többletköltséget igényeltek volna. Az elmúlt évben Irodánknál tervezett és méretezésen alapuló útpályák esetében ha az előzőek szerint a megtakarítás értékét átlagosan 120 mft/km-nek vesszük csupán a hagyományos szerkezettel épülő utakkal szemben a stabilizált utakkal összesen több mint 3000 mft beruházási hitelt tudtunk megtakarítani, s ebből több mint 7 km útburkolat építése vált lehetővé. A burkolatméretezésnek nemcsak azokon a területeken van létjogosultsága, ahol a közelben nem áll rendelkezésre útépítési célra megfelelő kőanyag. A gazdaságosságra való törekvés szinte kényszerít arra, hogy a kőben gazdag középhegységi feltáróutak esetében is korszerű, méretezési eljáráson alapuló pályaszerkezetet tervezzünk. Ezt alátámasztja az a gazdaságossági számítás, amelyet a kőalapú utakra vonatkozóan végeztünk. Itt beigazolódott, hogy azonos teherbíróképességű utak esetében a helyesen felépített pályaszerkezet 9 21 Ft/m 2 megtakarítást hozhat a szokványos burkolattal szemben. Előzőekből látható, hogy a biztosított hitelkeret legésszerűbb felhasználása céljából a jövőben csak valamely méretezésen alapuló és a lehetőségekhez képest stabilizált pályaszerkezetet célszerű építeni. Amennyiben az összes szilárdburkolatú utak pályaszerkezete részletes talaj feltáráson alapuló, a talajjal mint építőanyaggal számoló méretezési eljárás szerint készülne, akkor a jövőben ugyanakkora beruházási költségből lényegesen hosszabb szállítópálya építése lenne biztosítható. Kedvezőbb helyzet alakulna így ki a beruházók részére is, mert a kisebb beruházási összeg felhasználásával rövidebb megtérülési időre van szükség. H. npaiep : AKTyAJIbHblE BOnPOCbl njlahpipobahhfl CTPYKTyPbl nojlotha HOPOr. B HHTEPECAX PEHRAÖEJIBHOCTH CTPOHTEJIBCTBA jiecoxo3flhctbehhbix NPPOR 06fl3aTeJibH0 HANO NPIIMEHHTB COBPEMEHHBIE npnembi ONPEJJEJIEHHH pa3mepob NOKPUTHÜ AOPOR. 3TH NPNEMBI no3bonniot B 6o/IBMOH MEPE HCnojib30BaTb MECTIIBIE MATEPNAJN>i, MTO 03HanaeT HE TOJIBKO öojiee AemeBbm MATEPNAJI, HO H 3HaHHTeabHyio 3K0- HOMHK) TPAHCNOPTHBLX pacxoaob. TaKHM o6pa30m HA NEPEFLHHÍT NNAH BBICTYNAIOT cxa6hjih3hpobahhbie CTpyKTypbi. rpynna MEXAHHMECKORO HCCJIEGOBAHHH noibbi aecoxo3 ÍIHCTBCHHOH npoaktnoíí KOHTopu noarotobjieha AJiH npobeflehhjj HeoöxoAHMbix HCcneAOBaHHH. Práger 1.: DIE AKTUELLEN FRAGEN DER PLANTING VON FAHRBAHNSTRUKTUREN. Im Interessé der Rentabilitat des Forststrassenbaus müssen die modernen Verfahren der Bemessung der Wegedecken unbedlngt angewandt werden. Diese ermöglichen eine weitgehende Anwendung der örtlichen Materialien, was nicht nur billigere Baustoffe, sondern auch Einsparungen AN Transportkosten und eine Schonung der Transportkapazitat bedeutet. Die strukturellen Lósungen durch Stabilisierung sind In den Vordergrund gerückt. Die Abteilung Bodenmechanlk des forstliehen Planungsbüros steht für die Durchführung der nöügen Untersuchungen béreit.

15 Az állóeszközalakulás néhány kérdéséről SZILÁGYI JÓZSEF Tíz év számadatainak ismeretében érdemes vizsgálódást folytatni az állóeszközváltozás kérdésében. A változás nagymérvű. Ennek okait, arányosságát és következményeit elemezve igyekeztem választ találni arra, hogy az állóeszközfejlesztés tíz évi befektetései meghozták-e a kívánt gazdasági eredményt és milyen tanulságot rejt magában tíz év tapasztalata a jövőt illetően a Középsomogyi illetve a Délsomogyi Áll. Erdőgazdaság vonatkozásában. A két erdőgazdaságban az elmúlt tíz év alatt az állóeszközállomány változása erősen növekvő irányzatot mutat. Ez több tényezőtől függött, de a növekedést leglényegesebben a beruházások révén üzembehelyezett állóeszközök befolyásolták. Ha az állóeszközérték felnövekedésének okait vizsgáljuk, végsősoron az ismert részokokon túl munkaerőhiány, gépesítés bevezetése, fejlettebb termelési módszerek stb. azt kell mondanunk, hogy az állóeszközök szaporodását a beruházások nagyfokú felfuttatása révén kényszerítőleg a termelési feladat, az előírt termelési érték produkálása írta elő. Emellett nem hanyagolható el a szociális beruházások szükségessége sem. ifi Hogy milyen mérvű fejlesztés szükséges és arányos, arra akkor kapunk helyes választ, ha a gyarapodást a hozott termelési értékhez viszonyítjuk. Az ábra adatai és minden közölt adat az 1960/61 gazdasági évig a Középsomogyi, majd az akkor bekövetkezett átszervezés után a Délsomogyi Állami Erdőgazdaság statisztikai és mérlegbeszámolóiból valók (nem foglalják magukban az erdőtelepítés és vadkárelhárító kerítés építésére fordított összegeket). Az ábra szerint a Középsomogyi Áll. Erdőgazdaság, amelyik akkor közepes feladatokkal rendelkező vállalat volt, a termelési értéket aránylag magas öszszegű állóeszközállománnyal érte el.

16 A nagy feladatokat végrehajtó Délsomogyi Áll. Erdőgazdaságban az állóeszközök értéke eleinte több tízmillió forinttal a termelési érték alatt volt, később a beruházások értékével arányosan nőtt. Amíg az első öt évben a termelési érték és az állóeszközök értéke arányosnak volt mondható, addig az elmúlt öt esztendő alatt a termelési érték aránylag egyenletes változásaival ellentétben az állóeszköz növekedés olyan erőteljes, hogy két-három éven belül, ha ezek a tendenciák tovább érvényesülnek, már meghaladná a termelési értéket, ami nem kívánatos. Tehát a beruházások volumenét mérsékelni kell. A következőkben elemzem, hogy mik voltak a nagy fejlődés következményei. Meg kellett szervezni a beruházások lebonyolításának zavartalan menetét. A megnövekedett saját géppark üzemeltetésének feltételeit biztosítani kellett. Gondoskodnunk kellett az állóeszközök tervszerű fenntartásáról. Az amortizációs terhek viselése mellett a várt és előírt hasznot is évente hozni kellett. Az építési beruházások zavartalan lebonyolításának előfeltétele volt egy olyan szervezet létrehozása, amelyik saját erőből, házilagos kivitelezést is el tud végezni. Ez eleinte csak kisebb magasépítési feladatok, később főként erdei feltáróutak építésével nagyobb volumenű mélyépítési munkák elvégzésére is alkalmas szervezetté vált. A mélyépítési munkákat sikerült a lehetőségekhez mérten maximálisan gépesíteni. Az idegen kivitelezők kapacitáshiánya a rendelkezésre álló hitelek felhasználásában jelentős bizonytalanságot okozott, viszont a speciális erdőgazdasági építési munkákat erdőgazdasági szakemberekkel jól, időben, sőt olcsóbban oldottuk meg. Az építési beruházások lebonyolításának sikerét bizonyítja a létrejött objektumokon felül az a tény, hogy tíz év alatt egyetlen házilagosan végzett építési beruházás sem húzódott át tervszerűtlenül. A gépi és egyéb beruházások lebonyolításában már korántsem voltak ilyen zavartalan lehetőségeink. Valutáris és egyéb beszerzési nehézségek közepette kellett menetközben felfejlődni, kiválasztani az erdőgazdasági munkáknak leginkább megfelelő univerzális erő- és munkagépeket. Kísérletezni, újítani kellett, még akkor is, ha az új keresése nem minden esetben hozta meg a kívánt eredményt. A tipizálás sem sikerülthetett úgy, ahogy elképzeltük. A nehézségektől eltekintve, általában sikerült megteremteni a korszerű erdőgazdasági gépparkot. Ezután meg kellett teremteni a gépek üzemeltetésének eszmei és tárgyi feltételeit. Eleinte az eszmei feltételek hiánya okozta a nagyobb gondot. Meg kellett szerettetni a gépet a dolgozókkal. Be kellett bizonyítani, hogy a gép hasznos segítőtárs. Ez a bizonyítás üzembiztos, erdőgazdasági feladatokhoz jól illő gépek esetében meglepően hamar és eredménythozóan sikerült. A nem megfelelő gépek felett a gyakorlat minden esetben kimondta az elvető ítéletet. Eszmei megalapozást kívánt az is, hogy megvalósítsuk a helyesen meghirdetett alapelvet: a gépek üzemeltetését a szakágazatok kezébe kell adni. Komoly, folyamatos eszmei munkát kíván a gépek különböző típusainak megismertetése, műszaki vezetőkáderek és gépészek tanfolyamokon való oktatása. Sikerült rendet teremteni a gépek üzemeltetési mutatóinak egységes statisztikai és könyvelési nyilvántartásaiban is. A tárgyi feltételek biztosítása rögös út volt és marad még a jövőre is. Az anyag- és alkatrészellátás, a legmagasabb üzemóraszám elérése, a gépek fedett helyen tárolása, gépészek,' közép- és irányítókáderek megtartása, naprakész adminisztráció stb. stb. mind sok tennivalót kíván még. Minél nagyobb a géppark, annál nagyobb veszélyt rejthet bármilyen feltétel tartós hiánya. Súlyos tehertétellé vált a szaporodó állóeszközök fenntartásának kötelezettsége. Az ingatlanok karbantartására saját erőből kellett kapacitást biztosítani. Az elaprózódó, szétszórt területen folyó munka, valamint az igen szűkre szabott

17 felhasználható összeg semmiképp sem kedvezett. A gépek javítására műhelykapacitást és szerelő létszámot kellett bővíteni. Kisebb gépek javítására kiépítettük a körzeti szerelői hálózatot is. A nagygépek javítását a távolságok, a szétszórtság nehezíti. A legnyomasztóbb terhet, különösen az elmúlt években, az amortizációs kötelezettségek jelentették (1. kimutatás). 1. kimutatás Gazd. év Ingatlan Állóeszközállomány bruttó értéke, millió Ft Berendezés és jármű Összesen Amortizáció összege, millió Ft Ing. Berendezés és jármű Összesen 1960/ / / / / / ,1 85,8 87,0 91,5 99,7 10,6 24,8 32,3 34,5 36,1 36,6 62,7 100,9 1 18,1 121,5 127,6 136,3 1,1 1,8 1,9 2,0 2,0 2,1 1,1 2,6 3,5 4,4 4,7 5,3 2,2 4,4 5,4 6,4 6,7 7,4 Összesen: 10,9 21,6 32,5 Amint az amortizációs összegeket tartalmazó kimutatás bizonyítja, az amortizációs terhet nem az állóeszköz értéke, hanem döntően a fajtája szabja meg. Amíg az ingatlanok 99,7 milliós értéke után a befizetési kötelezettség csak 2,1 millió volt, addig a járművek és berendezések 36,6 milliós összértéke után 5,3 millió Ft-ot kellett befizetnünk. A beruházások felfutása az elmúlt három év alatt éppen a magas kötelezettségekkel járó állóeszközfajták tekintetében kiugró, ami arra figyelmeztet, hogy járművek vonatkozásában fejleszteni csak igen indokolt esetben szabad. Amint az eddig vázoltakból kivehető volt, az állóeszközök fejlesztése miatt a lebonyolítási, gépüzemi és fenntartási feladatok annyira megnövekedtek, hogy létre kellett hozni a műszaki erdészetet. A műszaki erdészet feladatait mutatja a 2. kimutatás. 2. kimutatás Teljes termelési érték, ezer Ft-ban Gazd. év Saját beruházás Saját felújítás Vasút Gépüzem Műhely Összesen 1956/ / / / / / / / / / Tíz év összesen

18 Amint látható, a feladatok összesen tízszeresére növekedtek és egy évben, az elmúlt gazdasági évben 22,6 millió Ft-ot tettek ki. Ugyanakkor egy hagyományos erdészetre átlag 15 milliós termelési érték marad. Ez elgondolkoztató. A műszaki erdészet szakmailag is sokrétű, a feladatok szétszórtan jelentkeznek. A fennálló ellátási nehézségek közepette sokszor a leggondosabb szervezés mellett is nehéz minden kívánalomnak időre eleget tenni. Ezek után jönne a kérdés: megérte-e, hasznos volt-e a nagy befektetés? Erre nehéz megnyugtató választ adni, mivel az erdőgazdálkodás annyi tényező és feltétel közrejátszásának függvénye, hogy csak nagy vonalakban lehet bizonyítani. Néhány adat, az utolsó két táblázat mégis bizonyítja, hogy a beruházások felfutása, különösen a Délsomogyi Állami Erdőgazdaságra vonatkoztatva végső soron hasznos volt. Gazd. év Lóállomány változás leltári pár ló 1 millió Ft termelésiértékre eső leltári pár ló Munkáslétszámadatok Fizikai átlaglétszám, fő 1 millió termelési értékre jutó átlag létszám, fő 1956/ , , / , , / , , / , , / , , / , , / , ,85 A termelési értékhez mérten az 1956/57 évi átlagos fizikai létszám és leltári lóállomány Vs-a volt csak szükséges tíz év múlva. Ez jelentős fejlődés és szinte teljes mértékben a beruházások folytán vált lehetővé. Végül a bizonyítást két számsorral fejezem be. Gazd. év Vállalati Beruháeredmény- zások ezer forintban 1956/ / / / / Öt év összesen / / / / / Az üzemi eredmény alakulása azt igazolja, hogy a Középsomogyi Erdőgazdaságban a beruházások révén bekövetkezett állóeszközszaporodás túlzott és aránytalan volt. Az átszervezés utáni időszakban a hozott üzemi eredmény fedezte a

19 beruházási befektetéseket az összes felsorolt terheken felül. Még kedvezőbb lenne a kép, ha csupán a termelő jellegű beruházásokat vennénk figyelembe, hiszen az elmúlt öt év alatt több, mint 7 millió Ft-ot fordítottunk szociális célra. Az elmondottakat összevetve a tényszámokból a következő tanulságokat vonhatjuk le az elkövetkezendő időkre: 1. A haszontalan állóeszközöktől meg kell szabadulni. 2. Mérsékelni kell az új és nagy terheket jelentő állóeszközök további beléptetését. Csak komplexen hasznos befektetésekre szabad törekedni. Pl. kiszállítás és szállítás rakodásának gépesítése. 3. Igyekeznünk kell a beruházások megvalósításának költségeit továbbra is leszorítani. Űtépítés vonalán erre lehetőséget adna valamilyen egyszerűbb tervezési rend és további kísérletezések a felépítményszerkezetre vonatkozóan. Gépeknél a teljes, racionális kihasználásban lehet még eredményekre törekedni. 4. Végül ki kell emelni, mint minden holt eszköz hasznosításának első és legfontosabb mozgatóját: az élő, emberi akaratot, tudást és szervezőkészséget. Ezek által válhat az eszköz segítőtárssá, lendítőerővé, nem kerékkötővé. Ezt a mozgató erőt kell a jövőben még hatékonyabban sorompóba állítani, mert a legtöbb eredményt ez a tényező jelentheti. Pl. Cu/iadbu : O HEKOTOPbIX BOnPOCAX H3MEHEHHH OCHOBHblX CPEI1CTB. AHaJIH3Hpyf! UHlfrpOBbie AAHHBIE AByX JieCX030B JLET, OAHH H3 KOTOpbIX HMEET HEÖOJIBUIHX NJIAHOBBIE 3aAaHHfl, y gpyroíí CPEAHE Bojibinne NJIAHOBBIE 3aAaHim, o6hapy>khjih 3HaqnTeJibH0e BJIHHHHE H3MeHeHH«oc- HOBHBIX CPEACTB HA pe3yjibt&tnbhoctb. TJIABHBIE BBMOABI : OT 6ecnojie3Hbix JIANIHHX CPEACTB CNEAYET OCBOÖO- AHTbCfl, H3A0 YMEHBUIHTB NOCTYNJTEHHE OCHOBHblX Z PEACTB CB«3aHHbIX C HOBBIMH H ÖOJIblIlHMH 33TpaTaMH, H3A0 CHH3HTb PACXOABL NO OCYMECTBJIEHHIO BJTOWeHHÍÍ, BAWHEHUIEH ABH>KyU4eíí CHAOH HCnOJlb30BaHHH BCEX HOKHBblX CpeACTB HBJIHIOTCFL 3H3HHÍI H OpraHH3auHOHHaíl CnOCOÖHOCTb. TOJIBKO TAKOE YBE.NNQEHNE OCHOBHBIX CPEACTB HB/ISCTCÍI PEHTAÖEJIBHBIM, KOTOPOE NPONOPUHOHAJIBHO pocty np0h3b0ahteabh0ft CTOHMOCTH. Szilágyi J.: EINIGE FRAGEN ÜBER DER GRUNDMITTEL. Aus der Bewertung der Zahlenwerte eines lojahrigen Zeltraumes je eines Staatliehen Forstwirtschaftsbetriebs mit kleinen und mittleren Aufgaben geht hervor, dass die Gestaltung der Grundmittel die Wirtschaftsergebnisse in einer bedeutenden Weise beeinfliest. Die wichtigeren Folgerungen: man soll die unnützen Grundmittel abschaífen der Einsatz stark belastender neuer Grundmittel soll gemassigt werden die Realisierungskosten der Investitionen sollen herabgedrückt werden das Wissen und die Organisierungsfahigkeit sind die wichtigsten Treibkrafte der Nutzbarmachung aller materieller Mittel. Nur die Grundmlttelerhöhung ist wirtschaftlich, die mit der Erhöhung des Produktionswertes im Verhaltnis steht. Különböző munkahelyeken végzett darabolás összehasonlító vizsgálata KTJTHY TIMÓT A fakitermelés munkafolyamatán belül több munkaműveletet különböztetünk meg. Ezek közül az egyik legjelentősebb a darabolás, mivel ennek során alakítjuk ki a ledöntött fából a különböző értékű választékokat. A darabolási munka a jelenlegi gyakorlat szerint történhetik: tő mellett, folyamatos, vagy szakaszos munkával; felső, közbenső, vagy alsó rakodón csoportosan, úgynevezett munkapadon; végül nagy teljesítményű, kiépített és gépesített rakodón. Ez utóbbi megoldási mód azonban a megvalósításnak még csak a kezdeti szakaszában van. A darabolási munkák költségkihatásait vizsgálva megállapítható, hogy a darabolás időtartama és költségei között mindenkor lineáris összefüggés van. Az alkalmazott gép üzemóra-költsége és a vele dolgozók munkaidejének tartama szabja meg a költség-ráfordítást. Ezért a továbbiakban csak az időszükségleteket hasonlítom össze.

20 o/o 100- Ai UOm-es esrmiőibb rólosztékok időszükséglete-t A tő melletti darabolásnak két változata lehetséges. Az egyik változatban a munkás több ledöntött fát egymást követően darabol; a másodikban faegyedenként elvégzi a döntést, majd ezt követően amíg a kisegítője választékul a gallyazást és a darabolást. Csak ez után indul a következő fához. A tő mellett végzett darabolás időszükségletének értékére az említett két változaton kívül még a következő befolyásoló tényezők hatnak: a termelt választékok átlagos hossza, a vágásra jelölt fák átlagos magassága és mellmagassági átmérője, az alkalmazott motorfűrész típusa, a fanem, a terep lejtfoka és az alkalmazott munkáslétszám. Mivel a befolyásoló tényezők egyben a munkahely meghatározó tényezői is, ezért vizsgáljuk meg, hogy ezek miként hatnak az időszükségletre. Így adott esetekben a célszerűbb módszert választhatjuk. Amikor a fatermelési folyamatban minden egyes fa döntését azonnal követi a gallyazás és a darabolás, akkor a fák közötti átállás és a fűrészkiszolgálás ideje a 3 műveletre csak egyszeresen jelentkezik. A jelenlegi üzemi gyakorlat szerint azonban általában legalább 1 napi munkához elegendő anyagot egyszerre ledöntenek, s a darabolást külön szakaszban végzik. Így a fák közötti átállási idő mindegyik művelet esetében előfordul. Az 1. ábrán láthatjuk a két változat időcsoportos darabolás min - 75 den fához külön dl/ássol darabolási idő, külsőátállás nélkül labbmöreletásszeliqpcsalása esetén Mtósőászórma/á 30 i arónyosrpsz (30-(90 m-es ráloszfékhossi 25 3űcm c/fj cm d í3 1. ábra. A tőmelletti darabolás két változatának időszükséglete 2. ábra. Darabolási időszükségleti arányok különböző átlagos választékhosszakra szükségletének összehasonlítását. Az adatok a Contra Stihl motorfűrésszel, os lejtésű terepen, 18 méteres átlagmagasságú, kemény lombos fában, 1 fő által végzett darabolásra vonatkoznak. A darabolás időszükségletének alakulására a termelt választékok átlagos hosszának döntő szerepe van. Nem a választék neme, hanem annak hossza dönti el az 1 m 3 -re eső vágásfelület nagyságát, az effektív vágásidő és az átállási idő arányát. A 2. ábrán is láthatjuk, hogy a darabolt választékok átlaghosszának növekedésével a viszonylagos időszükséglet egyre inkább csökken. Ugyancsak csökken a relatív időszükséglet a feldolgozott fa mellmagassági átmérőjének növeke-

21 3. ábra. Stihl 08-as motorfűrésszel végzett 4. ábra. A fanem hatása a darabolás idődarabolás időszükségleti aránya a Contra- szükségletére. Stihl motorfűrész idejéhez képest 5. ábra. Lejtfok hatása a darabolás idő- 6. ábra. Az egy fővel és két fővel végzett szükségletére darabolás egy főre vetített időszükségletének arányai

22 dése esetében; mégpedig annál erősebb mértékben, minél hosszabb választékokat termelünk a fából. A motorfűrész típusának az időszükségletre gyakorolt hatását a 3. ábra szemlélteti. Megállapítható, hogy az időszükséglet a Stihl 08-as motorfűrészre nézve a 11 cm-es és annál vékonyabb mellmagassági átmérőjű fák darabolására kedvezőbb, elsősorban a fűrész kisebb súlya és a könnyebb mozgási lehetőség következtében. Ha a darabolandó fák átlagos mellmagassági átmérője a 11 cm-t meghaladja, az időszükségleti arány a nagyobb teljesítőképességű Contra Stihl motor - fűrész alkalmazásának javára tolódik el. A fanemnek a darabolás időszükségletére gyakorolt szerepét láthatjuk a 4. ábrán. A kemény lombos fák darabolási időszükségletét 100%-nak tekintve, a lágy lombos és a fenyő fafajok időszükséglete átlagosan 75%-ot tesz ki. Ez az arány kisebb ingadozásokkal megtalálható a darabolásra ható többi tényező megváltozása esetében is. Az időszükséglet alakulásában a lejtfoknak is jelentős a szerepe. Ezt az 5. ábra szemlélteti. Minél vékonyabb a fák mellmagassági átmérője, annál erősebb mértékben növekszik a darabolási idő a terep lejtfokának növekedése esetén. Az 1 és 2 fővel végzett darabolási munkában összehasonlítható az 1 főre vetített időszükséglet. Miként a 6. ábrán is látható, a második fő munkábaállítása következtében jelentkező relatív időmegtakarítás mértéke a vékony fák esetében a legnagyobb; a fa átmérőjének növekedésével csökken; és kb. 34 cm-es mellmagassági átmérő esetében meg is szűnik. Mivel tényleges időnyereség nincs, s mivel a relatív időmegtakarítás még egészen vékony állomány esetében sem számottevő, ezért a darabolási munkákhoz kisegítő alkalmazása csak köves, sziklás talajon indokolt; ott is kizárólag csak a lánc védelme érdekében. A rakodói darabolást összehasonlítva a tő melletti darabolás két változatával, azt találjuk, hogy a rakodói munka minden esetben kevesebb időt vesz igénybe, ha azt a külön műveletként végzett darabolással hasonlítjuk össze. Ha azonban a másik szervezeti változat szerint folyik a munka és a fák közötti külső átállási idő és a fűrészkiszolgálás ideje megoszlik a döntésre, gallyazásra és darabolásra, akkor a két módszer időszükséglete között lényeges különbséget nem találunk. Ezért a továbbiakban a tő melletti darabolásnak csak az első változatát hasonlítom össze a rakodói darabolással. Rakodói darabolás esetén: a termelt választékok átlagos hosszkategóriájának, az alkalmazott motorfűrész típusának és a fanemnek az időszükségletre gyakorolt hatása ugyanaz, mint a tő melletti darabolás esetében. A darabolóhely céltudatos megválasztása, vagy kialakítása esetén kiküszöbölődik a terep lejtéséből és a második munkás alkalmazásából adódó többletidő szükséglet. összehasonlítva a rakodói és a csoportos tőmelletti darabolás időszükségletét, azt találjuk, hogy a rakodói darabolás 15%-tól 70%-ig terjedő időmegtakarítást eredményez a tő mellett végzett munkához képest. A rakodói munkával a lejtős terephez viszonyítva érhetjük el a legjelentősebb időmegtakarítást, mert a lejtfok változása jelentős szintbeli különbségeket eredményez. Sík területeket összehasonlítva, az átlagos időszükségleti különbség 20% körül ingadozik. Ezt jól láthatjuk a 7. ábrán is. Azonos külső körülményeket feltételezve, a vékonyabb átlagos mellmagassági átmérőjű fák esetében nagyobb, míg a vastagabb fák darabolásakor kisebb időmegtakarítás érhető el a rakodói munkával. Általában mégsem a vékony anyag rakodói darabolását helyezik előtérbe erdőgazdaságaink. Ennek oka részben az anyagmozgatás problémájában, főként azonbap a vékony fákból kikerülő kedvezőtlenebb választék-összetételben keresendő.

23 100 TÓ MELLELII ŰAROBOIÓS IDŐS/ÚKSÉG/EFP */00 % 16-25" ábra. Rakodói darabolás időszükségleti aránya a különböző lejtésű terepen végzett tő melletti csoportos daraboláshoz képest 25 Az összehasonlító vizsgálatokat természetesen elvégeztük más ható tényezők érvényesülése esetére is. A választékhosszra vonatkozóan azt találtuk, hogy ha a darabolt választékok átlagos hossza az 1,2 métert meghaladja, akkor a rakodói darabolással elérhető időnyereség csökken. A csökkenés mértéke 5 11% között ingadozik, átlagosan 7%-ot tesz ki és nem csupán a választékok további hosszától, hanem a többi tényezőtől is független arányként jelentkezik. Másként mutatkozik a fanem és az alkalmazott motorfűrésztípus szerepe. A tő melletti és a rakodói darabolás időszükségleteinek arányai azonosak, akár kemény, akár lágy fát darabolunk. Nem változnak az arányok akkor sem, ha a Contra Stihl fűrész helyett a Stihl 08-as fűrésszel végezzük az összehasonlítást. A darabolás helyének és módjának megválasztása az időszükségletben mutatkozó különbségeken felül olyan kihatásokat is eredményez, melyeket nem tudunk számszerűen lemérni, jelentőségük azonban mégis nagy. A rakodói darabolás sok szempontból előnyösebb a tő mellettinél. Nincs szükség kisegítő alkalmazására, mert kő- és sziklamentes helyet választhatunk ki. Kiküszöbölhetjük a lejtős terep és az aljnövényzet fékező hatását is. Csökkennek az átállási idők: a munkásnak nem kell fától fáig mennie. Előnyösebben alakulhat az iparifa kihozatal is, ha a választékolásra kedvező feltételeket teremtünk: szakképzett hossztoló, egységes elvek szerint, a mindenkori szükségletnek megfelelően végezheti a választékok kijelölését. Hátránya a rakodói darabolásnak, hogy nehezebbé válik a darabolást végző munkás számára az egy halomban levő anyag pontos méretre vágása. Az ilyen munka a különböző feszítő erők fellépése miatt a baleseti veszélyt is fokozza. A káros hatást csökkenthetjük az anyag terítésével, kisebb egységek kialakításával. Súlyos problémát jelenthet a tűzifa is, ha nem felső, vagy közbenső, úgynevezett biztonsági rakodóra irányul a szállítás. Kis befogadóképességű feladóállomáson a rakodói feldolgozás még a tűzifa nélkül is nem kívánt telítődést okozhat. A tűzifa kényszerű tárolása a helyzetet még súlyosabbá teheti. A káros hatás csökkentése érdekében el kell kerülni a zömmel tűzifát tartalmazó faanyagnak feladóállomási feldolgozását. A tűzifa főleg a koronarészből kerül ki, tehát a feladat megvalósítható. Összegezve, megállapíthatjuk, hogy a darabolás munkahelyének megválasztása az adott lehetőségeken belül nem csupán munkaszervezési problémát jelent, de számottevő a kihozatal és a termelendő választékösszetétel alakulása, a gépek kapacitásának kihasználása, az anyagmozgatás energiaszükségletének alakulása és

24 az értékesítési lehetőségek kihasználása szempontjából is. A darabolás és az anyagmozgatás kérdése elválaszthatatlanok egymástól. A darabolás helyének és módjának meghatározásakor mindig az anyagmozgatás lehetőségeit kell elsősorban szem előtt tartani, mert a nagyobb energia- és munkaigény, a különböző géptípusok alkalmazása miatt ez utóbbi tényező lényegesen nagyobb súllyal jelentkezik, mint a darabolás. T. Kymu : CPABHPITEJlbHOE HCCJ1EAOBAHHE PA3.UE.nKH /IPEBECHHbl HA PA3J1HM- HblX MECTAX. Ha pa3nejiky BJIHJIIOT : OPRAMILTAUNH TPYGA, cpeflhhh JYIHHA ACCOPTHINEHTOB, CPEFLHHH FLJIHHA H cpe«hnii AHAIWETP nepepasarabaemoro AEPEBA, Hcnojib3yeMajt MOTOPHAN NNJIA, NPEBECHAA nopona, Bcnnmma YIOIOHA H KOjmqecrBO PAÖOMHX. Bo3AeHCTBHH 3THX ÓPAKTOPOB noka3ahbi na PNCYHKAX 1 6. Ha PNO. 7. CPABIIEHBI PAÖOTBI HA CKaaaax H Ha JIECOCEKAX. NPH Bu6ope NPHMEHFLEMORO cnocoöa BCERAA CNEFLYET HCCJIEÍTOBAHNE NOJIHBIFT TPYNOBOÍÍ npouecc. NPH BW- 5ope MECTA B NEPBYIO o<iepeflb HANP YQHTBIBATB BO3MO>KHOCTH nepeb03kh MATEPNAJTOB. Kuthy T.: DIE VERGLEICHENDE UNTERSUCHUNG DES EINSCHNITTS AN VERSCHIEDE- NEN ARBEITSPLATZEN. Die Einschnlttsarbeit wird von den lolgenden beeinflusst: Arbeitsorganisation, mittlere Lángé der Sorliraente, Mittelhöhe und -durchmesser des aufbereiteten Baumes, Motorsagentyp, Baumart, Neigungsgrad und Arbeiterzahl. Der Einfluss DER genanten Faktorén ist auf den Abbildungen 1 bis 6 ersichtuch. Abbildung 7 stellt den Veirgleich DER Arbeit am Dagerplatz und AM Hiebsort DAR. Bei DER Wahl der anzuwendenden Methode SOLL stets der gesamte Arbeitsvorgang geprüft werden. Bei der Wahl des Einschnittsorts sollen vor allém die Möglichkeiten der Holzbringvmg berücksichtigt WERDEN. A különböző darabolási helyekhez kötött anyagmozgatási módszerek összehasonlító vizsgálata OTT JÁNOS A helyes technológiákra épült, statisztikailag megalapozott időszükségleti vizsgálat, illetve az eredményeire támaszkodó gyakorlati szervező, elemző tevékenység az anyagmozgatásban döntő jelentőségű. Az anyagmozgatás költsége ugyanis a fahasználat sőt többnyire az egész erdőgazdaság eredményére nagy súllyal hat, tetemes önköltségű gépek, eszközök jó kihasználását kell biztosítani, ugyanakkor a folyamat számos egymásra ható műveletből, rész-folyamatból áll, melyek összeállítására a jelenlegi kapacitás birtokában is rendszerint több lehetőségből választhat a munkaszervező. A darabolás helye nemcsak következménye, de tömör kifejezője is az anyagmozgatás szervezetét döntően meghatározó végrehajtási módnak, pontosabban annak, hogy mely szakaszokon visszük az anyagot hosszúfaként, illetve választékban. Ebben a kérdésben természetesen nem hozhatunk csupán az anyagmozgatás időszükségleteinek ismeretében optimális döntést. Szükséges hozzá az öszszes többi művelet elsősorban a darabolás, valamint az előkészületi, befejező és erdőfenntartási kapcsolódó tevékenységek idő-, illetve költségráfordításainak ismerete. Adott helyen az összehasonlítás magvát mégis az anyagmozgatás közvetlen mutatószámai adják. Az anyagmozgatás önmagában is összetett munkafolyamat; legkedvezőbb szervezetét csak az egyes műveletek, illetve műveletcsoportok különböző technológiáira megállapított időszükségletekből, mint építőkövekből lehet összeállítani. A különböző befolyásoló tényezők ugyanis nem egyformán hatnak a folyamat részeire és végrehajtási változataira. Éppen ezért a fontos mutatók tekintetében sem az egyes műveletekben, sem az egész folyamatban nincs állandó értéksorrend. A vágástér és az állomány jellemzői, az anyagmozgatási szakaszok hoszsza, az útviszonyok, hol egyik, hol másik technológiának vagy szervezetnek kedveznek inkább. A következőkben sorra veszem az anyagmozgatás műveletcsoportjait, és a befolyásoló tényezők egyes kiválasztott kategóriáiban példaképp összeha-

25 ÍM' laanyag f*!-é«l*l*rh«m«íhcz szükséges élőmunka perc/m ' költsé g Fklm * Wfoanyog ÍOOmre történő kesastiütm szükséges 3. ábra 4. ábra

26 sonlítom néhány eszközre, gépre, illetve technológiára a perc/m 3 élőmunka ráfordítást mint a termelékenység jellemző mutatóját, és az egy köbméter fára vonatkozó forint-önköltséget a módszer gazdaságosságának elbírálására. Az 1 3. ábrák alapján összevethetjük a közelítésben a hosszúfás technológiák közül a lóval, Unimog-gal, Zetor-Super-rel és D4-K-90-nel történő vonszolás; s a választék közelítési módok közül a fogatos közelítőkerékpáros és az Unimog-Zelopos mozgatás előbb említett mutatóit. A növekvő sorrendben felhordott oszlopdiagrammok mutatják (1. ábra), hogy például sík vagy enyhe lejtésű terepen, 25 méteres közelítési távolság esetében, 15 cm átlagos mellmagassági átmérőjű G Y E IM* FOJNUAQ KÉSZÍTTETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ÉLŐMUNKA pare/m ' 1 KÖLTSÉG: Fl/m : DUCTN LM' FAANYAG T ILJTC mozgatásához SZJCSEGES KÖLTSÉG SZÁZALÉKOS KULÖNBSÉGETOLEGKEAVEZÖBB SZERVEREIHEZ VISZONYÍTVA som moz g összehord halomból som mozg.. összehor d halom hol som MORQ. ÖSSZEHORD halomból W-T-HÁJ 1 5. ábra 6. ábra rítésben a könnyen mozgó, kis kapacitású, zömmel 1 főt foglalkoztató fogatos módszerek a legkedvezőbbek. Ilyen kisméretű fák esetében a gépi vonszolás munkaigényes és drága. 25 cm átmérőjű végvágásban azonban éppen a rövid távolság miatt már valamennyi hosszúfás technológia termelékenyebb a választékban történő közelítésnél, bár a kerékpár még mindig olcsóbb, mint a gépi vonszolás. A méretesebb, 35 cm-es fák vonszolásának fizikai időszükséglete méginkább csökken a kerékpáros és Zelopos mozgatáshoz képest, és a gépek költsége sem magasabb a kerékpárnál. Az azonban megállapítható, hogy ilyen rövid távolságon mindenképp a legolcsóbb lóval vonszolni a fát. 100, illetve 200 méteres közelítés esetében jelentősen változik mindkét mutató értéksora az előbbihez viszonyítva (2., 3. ábra). Vékony állományban a kerékpár a legtermékenyebb és leggazdaságosabb eszköz, a Zelop is jóval kedvezőbb, mivel a járatidő és ezzel az egy fordulóban vitt nagyobb mennyiség súlyosabban esik latba. A közepes méretű fák vonszolása gépekkel itt is termelékenyebb a kerékpáros közelítésnél (lóval már nem), a kerékpár azonban még mindig a legolcsóbb. A 35 cm-es fák hosszúfában történő gépi mozgatásához kell szintén a legkisebb

27 időszükséglet, mégpedig olyan súllyal, hogy a költségei is azonosak, illetve alacsonyabbak mint a fogaté. A következő anyagmozgatási folyamat a szállítás. Ebből kiragadom a rakodás műveleteit. A menetidőt és az erre eső költséget a különböző járművekre ugyanis a variációk nagy száma miatt adott útviszonyokra és szakaszokra csak a tapasztalt vagy feltételezett átlagos menetsebességekből kalkulálhatja a munkaszervező. A 4. ábra segítségével összehasonlítható a fel- és leterhelés együttes egy köbméterre eső időszükséglete és forint-ráfordítása a 4 tonnás ZIL gépkocsi kézi, a Csepel gépkocsi hiabos, az Unimog-zelopos és a Huszár-féle Zetor-csörlővel üzemeltetett bak-darus választék rakodási módok eseteiben, valamint a hoszszúfás technológiák közül: a Csepel D-344 utánfutós gépkocsi árboccal történő fel- és csörlős leterhelésében és a Zetor-Szuperrel üzemeltetett önterhelő pótkocsis rakodásban. Az eddigiekből ismert legkisebb méretű fák esetében a két utóbbi technológia alkalmazása irreális, így a kikerült választékok rakodási módjait összevetve látjuk, hogy termelékenység tekintetében kevés különbség van, mert a 15 cm-es fák jórészt rövid, csak kézzel rakható választékokat szolgáltatnak. Éppen ezért a költség sorrendje megfordul, a kézi rakodás a leggazdaságosabb. A nagyobb méretekben természetesen következetesen a hosszúfás módszerek diadalmaskodnak, elsősorban a teljes rakományt egy fogásban terhelő árboc. A hiabos és zelopos rakodás termelékenyebb a kézinél, de nem annyira, hogy olcsóbb is legyen. Szervesen hozzátartozik az anyagmozgatáshoz a rakodói belső mozgatás, illetve a készletezés (5. ábra), mely a tő melletti, a felső és alsó rakodói darabolás esetében ebben a sorrendben következetesen növekvő idő- és költségráfordítást igényel. Választék közelítéskor helyben készletezést kézi erővel, felső rakadói daraboláskor 10 méteres körzetben történő kézi összehordást, illetve lovas vonszolást, az alsórakodói munka esetében 50 méteres lovas vonszolást és kerékpáros mozgatást vettem kalkulációba. A felvázolt műveleti technológiákból számos teljes anyagmozgatási szervezetet lehet kialakítani, és azok időszükségleti és költség mutatóit megállapítani. Példaképp hasonlítsuk össze két tő melletti darabolásos, két hosszúfás felsőrakodói darabolásos és két hosszúfás alsórakodói darabolásos szervezet költségeit (7. ábra). A szervezetek legyenek a következők: 1. Tő melletti darabolásos, közelítéssel komplex, külön szakaszú elszállításos szervezet. A közelítést kerékpárral, a rakodást kézzel, és a szállítást 4 tonnás ZIL gépkocsival végzik. 2. Ugyancsak tő melletti darabolásos, de közelítéssel és elszállítással komplex szervezet. A közelítést kerékpárral, a rakodást és szállítást Hiab-darus gépkocsival oldják meg. 3. Hosszúfás, közelítéssel komplex szervezet, külön szakaszú elszállítással. A közelítés lóval, a rakodás kézzel, a szállítás ZIL gépkocsival történik. 4. Ugyanaz mint a 3., de Zetor-Szuperrel közelítenek, bak-daruval rakodnak és Csepel gépkocsival szállítanak. 5. Hosszúfás, közelítéssel és elszállítással komplex szervezet. A közelítést D-4K-val, a felterhelést árboccal, a szállítást és leterhelést az utánfutós és csörlős Csepel kocsival végzik. 6. Ugyancsak alsórakodói feldolgozásos szervezet, de Zetor-csörlővel előközelítenek, és Zetorral üzemeltetett Keszthelyi önfelterhelő pótkocsival rakodnak és szállítanak.

28 rtunkosmn/ttzatt Mpu* Kozeiitis Rakodás Sxólitás l/h 3 i - VZ) i lí/ - < -3 (* - \ */ - 1 S Iftl ábra. Különböző darabolási helyekhez kötött anyagmozgatási szervezetek Az egyes szervezetek m 3 -re vetített önköltsége közötti különbséget tünteti fel a 6. ábra, mégpedig a különböző befolyásoló tényező csoportokban a legkisebb költséget igénylő szerkezethez viszonyítva százalékosan. Az adatok sík vagy enyhe lejtésű vágásterekre vonatkoznak. Ebből és a fentiekben műveletcsoportonként bemutatott sorrendekből úgy vélem beszédesen kitűnik, hogy mennyire nincs egységes recept az anyagmozgatásban, hogy az egyes munkahelyek tényezői egy üzemen belül is más-más anyagmozgatási módszert kívánnak, hogy a műszakilag megalapozott műveleti időszükségletek ismerete valóban elengedhetetlen tényezője annak a munkahelyekre bontott előkalkulációs és szervező tevékenységnek, mely a vállalati eredmény fokozásának jelentős tartalékait rejti. tl. Omm :CPABHHTEJlfaHOEMCCJIEflOBAHHECnOCOEOB I1EPEB03KHMATEPMAJIOB npmpa3jihmhbixmectaxpackp5dkebkh. Pa3JiHiHbie ÍÍTOPMBI oprahh3auhh nepeb03kh MATEPNAJIOB, TEXHOJIONIH OTAENBHBIX ONEPAUNH CHJibHO MenaiOTCH noa BÜHAHHCM B03AeiícTByiomHX $AKTOPOB. M3 CNOCOŐOB, NPHMEHÍIEMBIX B HacrOHmee BPEMH, HH OAHH Hejlb3H CMHTATB OÖMENPMHÍITBLM HJIH H<E OTÖPOCHTB KAKOM-JTHÖO H3 HHX. A-AH YCTAHOBJIEHHH HAHÖOJIEE PEHTAÖEJIBHOFT oprahh3auhm nepeb03kh MATEPNAAOB HA KANCAOM KOHKPCTHOM MECTE HeoöxoAHMO 3HaTb NOTPEÖ- HOCTB TexHH4eCKH OÖOCHOBAHHOE BPEMH ONEPAUHH. OpraHH3aunn nepeb03kh HA OCHOBE 3Toro B öojibiuoií MO>KeT cnoco6ctbobatb yjiyhuiehhio pe3yjibtatob xo3hmctba. Mepe Ott J.: DIE VERGLEICHSPRUFUNG VON BRINGUNGSMETHODEN, DIE AN VERSCHIEDENE HOLZEINSCHNITTSPLATZE GEBUNDEN SIND. Die verschiedenen Arbeitsorganisationen der Holzbringung und die Technologien der einzelnen Arbeitsvorgange stehen unter dem starken Einfluss verschiedener Faktorén. Von den derzeitig angewandten Methoden gibt es keine, die allgemein gültig oder unangebracht wáre. zur Entwicklung der wirtschaftlichsten Arbeitsorganisation benötigt man AN jeder gegebenen Stelle die Kenntnis des techniseh begründeten Zeitbedarfs der enizelnen VorgSnge. Eine Organisierung in diesem Sinne kann zur Verbesserung des Betriebserfolges wesentlich beitragen. Svájc első középfokú erdész iskoláját most állították fel Landquartban, St. Gallen tartományban. Szakoktatásuk eddig csupán a mérnökképzésre és igen alapos szakmunkásképzésre terjedt ki. Az új iskolában községi és kerületvezető erdészeket képeznek ha kiterjedésű üzemek vezetésére. Az oktatás egy éves: szakmunkásokból külön tanfolyamokon képeznek erdészeket. (ALLG. FORSTZEITUNG sz. Ref.: Jérome R.)

29 A teljesítménybérezés hatása az AKÖV fuvarozásban KOSA PÁL Az erdőgazdaságon belüli szállítások legnagyobb részét december l-ig az Erdőgazdasági Szállító Vállalat által rendelkezésre bocsátott gépkocsikkal oldottuk meg, utána az AKÖV vette át a feladatot. Tény, hogy az átállás időpontjáig pozitívan értékeltük az erdőgazdasági fuvarokat lebonyolító Szállító Vállalat munkáját és emiatt idegenkedve fogadtuk az új fuvarozót. Adódott ez abból is, hogy a hagyomány, a jó munka, nem utolsó sorban a közös problémák már évek óta összekapcsoltak bennünket. Tény az is, hogy az addig foglalkoztatott erdőgazdasági szállító vállalati gépkocsik munkáját a kezdeti időszakban az AKÖV gépkocsik éves szinten csak mintegy 15%-os kapacitásnöveléssel tudták lebonyolítani. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az átállás idején a gépkocsikat a speciális fuvarfeladatok elvégzésére nem alakították át. A rendelkezésre állított járművek nem feleltek meg teljes mértékben az előírt fuvarfeladatok elvégzésének, hiányoztak az erősített oldalfalak, átkötőláncok és a célnak leginkább megfelelő terepjáró abroncsok. Ez a körülmény a rakodásban és közlekedésben komoly elővigyázatosságot követelt a balesetmentesség érdekében. A gépkocsik szállítási teljesítményét, ezzel egyidejűleg az egységre eső és ahhoz kapcsolódó mutatókat mindaddig nem tudtuk viszonylagosan gazdaságosabbá tenni, amíg az AKÖV gépkocsivezetők időbérben dolgoztak. Illetékes szervek rendelkezésére április 1-től progresszív teljesítménybérezés került bevezetésre, s ez az erdőgazdasági szállításokban természetesen másutt is nagy előrelépést jelentett. Az értékelés teljessége érdekében a gépkocsivezetők óradíjas és teljesítménybéres foglalkoztatása alkalmával elért eredményeket azonos időszakra vonatkoztatva mutatom be a táblázaton. Megnevezés Egys. Gk. vezetők óradíjas telj. béres foglalkoztatása esetén VII. 1-től IV. 1-től III. 30-ig XII. 31-ig Teljesített rtkm Szállítási teljesítmény átkm Szállított súly t Állásidő perc Gk. kihasználás átkm/rtkm % 48,4 49,1 perc/t 21,4 19,0 Szállítási teljesítményre vetített fuvardíj Ft/átkm 3,135 3,03 Ft t teljesítményre vetített fuvardíj... Ft/t 52,81 57,56 km 16,8 18,9 Szerződéses idő ki nem használása miatt Ft Fentiből: I hónapra vetített bírság... Ft/hó A kimutatásból látható, hogy a gépkocsivezetők teljesítménybéres foglalkoztatásakor az 1 tonnára eső szállítási költség 4,75 Ft-tal magasabb, mint a korábbi, órabéres esetben. A költséget azonban a távolság figyelembevételével kell vizsgálni, mert a szállítás gazdaságosságát végső soron az 1 átkm-re vetített

30 Ft-költség határozza meg. így, ha a 3,135 3,03 Ft/átkm közötti különbséget tekintem gazdasági eredménynek, akkor az óradíjas foglalkoztatással szemben Ft megtakarítás tapasztalható az abban a rendszerben teljesített átkm esetében. A részletes számítás: Megtakarítás = M 0 (Átkm 0 Átknit) ahol M 0 a szállítási teljesítmény óradíjas foglalkoztatás esetében, Átkm 0 az 1 átkm-re vetített költség óradíjas foglalkoztatás esetében, Átkrrit az 1 átkm-re vetített költség teljesítménybéres foglalkoztatás esetében, behelyettesítve: Megtakarítás = (3,135 3,03) = Ft Növeli ezt még a szerződéses idő kihasználatlansága miatt felszámításra kerülő bírság. Ennek különbsége a kétféle foglalkoztatást figyelembe véve = Ft a teljesítménybéres javára, s így a teljes megtakarítás Ft-ot jelent a Délzalai Áll. Erdőgazdaságban. Megjegyzem, hogy a gépkocsivezetők a teljesítménybér bevezetésétől kezdődően többet is kerestek a korábbi elszámoláshoz viszonyítva. Ezzel párhuzamosan a fuvarfeladatok elosztása idején már ragaszkodtak az erdőgazdasági szállításokhoz, annál is inkább, mert egységnyi idő alatt többet tudtak teljesíteni. Ez pedig nem közömbös egyik fél szempontjából sem. A faanyagmozgatással kapcsolatos energiaköltségről FODOR ISTVÁN A szakszerű faanyagmozgatással kapcsolatos energiagazdálkodás terén még számos kérdés vár egyértelmű tisztázásra. A kérdések közül csupán eggyel kívánok részletesen foglalkozni. Mielőtt a kérdés érdemi tárgyalására rátérnék, szükséges néhány, a gyakorlatban használatos és elterjedt fogalmat újból megvizsgálni. A faanyagmozgatásnak korábban három fázisa volt ismeretes: közelítés, kiszállítás, szállítás. A közelítés és kiszállítás fogalma módosult és a fentiekkel szemben ma már két fázisról beszélhetünk: 1. vágástéri rakodóra történő faanyagmozgatásról (közelítés-kiszállítás), 2. szállításról. Az első fázisnak jelenlegi fejlett és korszerű módszere a hosszúfás félvonszolásos mozgatás. Fontos, hogy az állomány átlagfái kubatúrájának megfelelő nagyságú erőgépet alkalmazzunk. Az TJE-50-es traktor közeljövőben történő belépésével olyan magyar erőgép-család alakul ki, amelyek közül állományonként és terepviszonyonként kiválaszthatjuk a hazai viszonyoknak megfelelőt. Teljesítménysorrendben: UE-28, TJE-50, D-4-K 70, D-4-K 90. Túlhaladott álláspont lenne újabb vitát kezdeni a fogatos és a gépi, vágástéri faanyagmozgatásról. A műszaki fejlesztésnek még az esetleges kedvezőtlen tényezők sem emelhetnek gátat (pl. amortizációs kulcsok). Érdemes egy kis összehasonlítást végezni az önköltség és teljesítmény függvényében (1. táblázat). A közölt teljesítményi és önköltségi adatok a Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság 1965/66. gazdasági évben elért tényszámai. Az erőgépek teljesít-

31 1. táblázat Teljesítés, Önköltség Országos elsz. ár, 1 m 3 -re eső önköltség, 1 m 3 -re eső önköltség orsz. elsz. áron, 1966/67. g. évi önk. terve 1 m 3 -re eső tervezett önköltség m 3 /hó Ft/hó Ft/hó Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/ha Ft/m 3 Fogat UE-28 Unimog D-4-K 1,00 3,20 3,50 4,70 20,30 48,70 59,50 89,11 24, 50 65, 62, 26,30 15,20 17, 19, 24, 15,60 18,60 13,20 24, 47, 71 87, 24, 14,70 20,20 18,50 menyeit kizárólag félhosszúfás mozgatásban mértük. A mozgatási távolság mind a fogatoknál, mind az erőgépnél méter között változott. Az 1966/67. gazdasági évi tervfeladatok összeállításkor figyelembe vettük az új állóeszközgazdálkodás rendelkezéseit. Gépenként különös gonddal kalkuláltuk a fő- és kisebb javításokat, azokat összesítettük, hogy minél reálisabb képet kapjunk. Az új rendelkezés szerint az önköltség érzékenyebb a gépcsoportok korára, állapotára, ezért országosan nagyobb szóródás várható, mint az előző években. Az 1. táblázatban, közölt összehasonlítást nem szántam új témának, csak egy lezárult vitát, illetve kialakult álláspontot kívántam megerősíteni. Természetesen, a helyes energiagazdálkodás kialakításában ezeket is ajánlatos figyelembe venni, viszont a második fázisban, a szállításban, még nagyobb súllyal, sőt követelményként jelentkezik a helyes technológia és megfelelő szállítóeszköz kiválasztása. Nem vitatható, hogy a szállításnak is igazodnia kell az első fázisban történő hosszúfás anyagmozgatáshoz. A hosszúfás szállítás terén már néhány erdőgazdaság úttörő munkát végzett. A Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság a tervek szerint 1966/67. gazdasági évben a kitermelt vastagfa mennyiségének mintegy 30 százalékát hosszúfában szállítja alsó rakodóra. Országos viszonylatban ma még döntő mennyiségben hagyományos módszerekkel történik a faanyagszállítás mindaddig, amíg megfelelő szállítóeszközök és berendezések beszerzése megtörténik. Ez azonban évekig is eltarthat és így a hosszúfás szállítás felfutása mellett mindenképpen számolnunk kell a hagyományos módszerekkel történő faanyagmozgatás költségkihatásaival. 2. táblázat Önköltség Orsz. elszámolási ár Önköltség 1 pótkocsival 2 pótkocsival 1 pótkocsival Ft/tkm 2 pótkocsival saját tgk. idegen tgk. Átl. száll. táv. 5 km km 15 km 5,40 6,10 3,86 4,44 3,50 4,14 3,50 3,85 2,73 3,04 2,55 2,87 5,20 6,00 3,50 4,14 3,10 3,80 3,20 3,50 2,25 2,92 2,05 2,40 4,50 5,15 2,60 3,00 2;62** 3,01 3,01 3,01 **Eg. tényszáma 1965/66. g. évben 13,27 km távon. A pótkocsi erőgépe: Zetor Super. A pótkocsik és saját tehergépkocsik egyenkénti teherbírása 3,5 t.

32 A fentiek alapján érdemes és szükséges behatóan elemezni a hagyományos faanyagmozgatás önköltségalakulását. A 2. táblázatban a saját tehergépkocsival, idegen gépkocsival és erőgéppel vontatott pótkocsival történő szállításokat hasonlítom össze és elemzem az önköltség alakulását a szállítási távolság függvényében. Az elemzésben teljes terhelést vettem. A m 3 km nem egyezik meg a tkm-rel. A számítás alapja a 8 órás munkanap tényleges teljesítésének visszavetítése a tkm-re. Vagyis vizsgálataim arra irányultak, hogy 8 óra alatt az egyes gépek a távolság függvényében milyen teljesítményeket végeztek. Képlete: Oacm= _ 00 _ F t ft-sp + Pö = + Pő Tk 8 F8Z *t*s-b Tk = 8 ötkm = önköltség Ft/tkm ö 0 = erőgép önköltsége, Ft/óra Fsz = fordulók száma 8 óra alatt t = pótkocsi v. tehergépkocsi névleges max. terhelése, egyezik a ténylegesen felrakott súllyal tonnában s P = teherrel a szállítási távolság, km-ben Pö = pótkocsi önköltsége Ft/tkm. Tk = egy óra alatti tkm teljesítménye. Példa: 5 km átlagtávolságban szállító Zetor Super erőgép 1 db 3,5 to-s pótkocsival 8 óra alatt 5 fordulót tett meg. A Zetor Super önköltsége 49,75 Ft/óra. Pótkocsi önköltsége 1,60 Ft/tkm. 49,75 Ft/ó Ötkm = +1,60 Ft/tkm = 4,50 Ft/tkm+1,60 Ft/tkm = 6,10 Ft/tkm. 10,9 tkm/ó 5X3,5 tox 5 km 87,5 tkm T k = = =10,9tkm/óra 8 ó 8 ó A 2. táblázat értékeinél a pótkocsi önköltség kiszámításakora szállításban ténylegesen résztvevő pótkocsikat vettem. így pl.az Sz-100 gépek pótkocsi önköltsége nem szerepel. Egyébként a Balatonfelvidéki Állami Erdőgazdaság pótkocsi önköltsége 223 Ft/tkm. Az országos elszámoló árban a Zetor Super óraköltsége 55, Ft, a pótkocsié 1, Ft/tkm. A 2. táblázatban két határértéket szerepeltettem. A maximumként és minimumként megadott szélső értékeknek nem lehet kategorikusan a számtani középértéket venni, mert azt több szubjektív tényező befolyásolja, s a határértékek között bármely értéket felvehet. A 2. táblázat értékelése: rövid távolságon történő szállításokra az idegen tehergépkocsi (TEFU) használata kedvező önköltséget biztosít az erdőgazdaság részére, tekintettel arra, hogy az egységdíjas árszabály független az átlagszáilítási távolságtól. 10 kilométer átlagszállítási távolságnál három, csaknem azonos lehetőség van. Saját gépkocsi, Zetor Super két pótkocsival, idegen gépkocsi között válogathatunk a terep-, és útviszonyok, valamint a fel-lerakodó kapacitástól függően. 15 km-en a saját gépkocsi használata előnyösebb, esetleg szóba jöhet a két pótkocsis szállítás. Világosan kitűnik, hogy bármely számot, akár az

33 erdőgazdaság önköltségét, akár az országos elszámolóárat tekintjük, az egypótkocsis szállítás alkalmazása nem előnyös. A két-pótkocsis szállítás is csak akkor kedvező, ha a lehető legjobban megszervezzük a folyamatos munkát és a két pótkocsi felrakodására, lerakodására nem fordítunk több időt, mint egy tehergépkocsi fel-lerakodására. Számításaimban ugyanis a két-pótkocsis szállítás önköltségét ilyen feltételezéssel állítottam be. Az elmondottakon kívül még számos lehetőségünk van arra, hogy a faanyagmozgatás energiaköltségeiben megtakarítást érhessünk el. Itt csak egy tényezőre kívántam rámutatni, és csak ha ezt az egyet is figyelembe vesszük, minden bizonnyal a szállítás önköltsége kedvezőbben alakul. H. Godop : O PACXOIIAX HA SHEPTHrO, CBH3AHHYKD C nepeb03kopi.hpebechhbl. Ha TeppHTopnH JIECXO3A APEBECHHY oöbmho rrepeb03ht rpy30bbimh MAUMNA.MI HJIH NPHUENAMH. XlaHHbie BajiaTOH(T>EJIBHAEKCKORO JIECXO3A 3A 1966/67 XO3«HCTBEHHBIH ROA noka3bibaiot, MTO HA KopoTKoe PACCTOHHHE (B cpeahein HA 5 KM) HAHBBIROAHBIM ABJINETCH NPHMENEHHE rpy30boft MAUIHHBI co CTOPOHLJ 3A EAHHHMHYIO NVIATY, HA CPEAHEE paccrohhhe (B CPEFLHEM 10 KM) NO^ra C onnuakobbimh PACXONAMH MO>KHO npnmehhtb CBOH rpy30bbie MAUIHHBI, FLBA npnuena C TPAKTOPOM CyTIEP-3ETÓP HJIH rpy30bbie MAIIIHHBI co CROPOHBI. Ha 6ojibujoe PAC- CTOFLHHE (B CPEFLHEM 15 KM) HANÉOJIEE BBIROAHBIMH HBJIHIOTCH CBOH rpy30bbie MAAIHHBI HJIH >KE nepeb03ka HA FLBYX nphuenax c TNRAQEM. Fodor 1.: DIE ENERGIEKOSTEN DER HOLZBRINGUNG Innerhalb der Staatlichen Forstwirtschaftbetriebe erfolgt der Holztransport i. ALIG. mit Lastkraítwagen, eventuell mit Schlepper und Anhanger. Die Zahlenwerte des StFB Balaton-felvidék vc-m Wirtschaftsjahr 1966/67 zeigen, dass auf kurzen Entfernungen (im Mlttel 5 km) die Anwendung fremder Lastwagen mit Einheitstarif am günstigsten ist. Auf mittleren Entfernungen (10 km) bedeutet der eigene Lastkraftwage.n nahezu die gleichen Kosten, wie zwel Anhanger am Zetor Super oder der fremde Lastkraftwagen. Auf grossen Entfernungen (im Mittel 15 km) ist der eigene Lastkraftwagen der günstigste, eventuell auch der Schlepper mit zwei Anhanger. A Magasbakony feltárásáról DR. ECSEDY SÁNDOR Az erdőfeltárás olyan az erdőgazdálkodással szervesen összefüggő műszaki-fejlesztési tevékenység, ami hivatva van az erdő megközelítését, termékeinek korszerű eszközökkel való kiszállítását a lehető legkisebb költséggel megoldani. A kiépítés ütemével arányosan kell emelkedjék az erdőgazdasági munkák termelékenysége. A feltárási munkák kezdetét a Magasbakonyban az idegen kivitelező által 1956-ban megkezdett Száraz-Gerencei út jelenti. Ezt vette át saját kivitelezésre 1958-ban az erdőgazdaság 27%-os készültségi fokon, de az összes ráfordított költség 38%-os felhasználásával. A szervezéssel és a kivitelezés megindításával eltelt pár hónap elég volt arra, hogy felismerjük a saját kivitelezés bevezetésével elérhető közvetlen és közvetett gazdasági előnyöket, ezért az építőrészleget önelszámoló üzemmé szerveztük, vezetőjévé az építési munkákban gyakorlott mérnököt neveztünk ki. Ez a szervezet a műszaki erdészetek megalakulásáig önálló építésvezetőségként működött. A kezdeti nehézségek áthidalása, az azóta beváltnak minősíthető helyi technológiák kialakítása és a jelentős feltárási eredmények elérése ezt a hét évet az erdészeti útépítés hőskorává" tette a Bakonyban. Az építésvezetőség dolgozóit kizárólag helyi munkavállalókból toboroztuk az akkori munkaerőkínálat ezt lehetővé tette, azzal a meggondolással, hogy egy jól kézbentartott, helybeli munkásgárda többet ér a legjobb idegenből hozott alkalmi kubikos brigádnál. Ez a reményünk igazolódott, mert az akkor beszervezett dolgozók ma is az építőbrigád törzsgárdáját jelentik. A munkák megindításakor a lelkesedésen és kézi szerszámokon kívül semmink sem volt. S ha ezzel az állapottal (1958) a mai több mint három millió Ft

34 értékű építőgép-parkot összevetjük, lemérhető e téren az erdészeti főhatóság segítségével elért óriási fejlődés. Az eddigiekben vázolt építőipari kapacitásfejlesztés tette azután lehetővé, hogy a bőkezűen de indokoltan juttatott építési hitelek gondos és gazdaságos felhasználásával a bakonyi erdők feltárásának első, jelentős szakaszát, az alaphálózat kiépítését befejezettnek mondhatjuk. Annak ellenére, hogy az erdő feltárása szempontjából a vágásterületekig behatoló gyűjtőutakat tekintjük döntő fontosságúnak, a kezdeti időszakban ezzel ellentétes gyakorlatot kellett követnünk. A hálózat teljessége, a későbbiek előkészítése érdekében vállalnunk kellett a gyűjtőutakhoz képest jelentősen magasabb önköltségen a főfeltáró utak aránytalanul magas hányadának kiépítését. Ma elmondhatjuk, hogy a Bakony fel táróhálózatának gerincútjai elkészültek, a további feladat már csak annak a szükséges mértékre való sűrítése, illetve kifejlesztése. Gondolatmenetünk igazolására szolgáljanak az alábbi adatok: *a) A feltárással érintett erdőterület nagysága: Magasbakony tájegység: Keletbakony tájegység: összesen: ha ha ha. b) A feltárás alá vont erdőterületen 1957-ben tehát az útépítések megkezdése előtt rendelkezésre állt: Saját szállítópálya: 25,3 km erdei vasút Idegen szállítópálya: 59,3 km közforg. út c) A feltárási alaptervek adatai szerint a teljes feltártság elérésekor a vasút tervezett megszüntetése és a teljes úthálózat kiépítése után a rendelkezésre álló saját szállítópályák hossza: 232,2 km lesz. Ennek a programnak megvalósítása során eddigi tevékenységünket és eredményeinket az 1. ábra mutatja szemléltetően. Mivel az erdészeti anyagmozgatás módszereit és fejlesztési irányait a terület feltártsága determinálja, a 2. ábrán összehasonlítottam a Bakony feltárási ténye- IOOX. SOZ I9S7 /ges,'37s yoegefilszáj-.pmya \ SAJÁT SZÁj-.PÁLM 1. ábra /7% 577. nses ábra zőit az előbbi ábrának megfelelő időpontokban. Ennél az összehasonlításnál a feltárási alapterv előirányzata szerinti végcélt: hektáronkénti 15,6 fm utat 100 százaléknak tekintettem. Annak ellenére, hogy a feltártság az adatok szerint megfelelő és a tervezett ütemben emelkedett, a végcél, a vágásterületek megközelítése szempontjából az elért közel 6 fm/ha útsűrűség nem kielégítő. Ha azonban meggondoljuk, hogy az előzőekben már említettek szerint a munka- és költségigényesebb gerincutak ma már elkészültek, és csak az alacsonyabbrendű, tehát lényegesen kisebb fajlagos

35 r «2S«Ff km 34 Ynillió Ft \sstt.k-m mt La FELTÁRÓ UT U.aFELXáfíÓUr ///.offltáfíóur út m Mii I.O. LI.O. ///.a 3. ábra 4. ábra költségű utak építése van hátra, akkor joggal számíthatunk arra, hogy a jelenlegi kapacitás fenntartása mellett a feltártsági mutató az eddiginél gyorsabban fog emelkedni. Ennek igazolására összeállítottam az elkészült utak hossz- és 'költségadatait (3. ábra). Ebből kitűnik, hogy 1 km főfeltáró út költségéből 2 5 km alacsonyabbrendű út készülhet. Az építés költségadatai tekintetében célszerűnek tartom az országos átlagnak a sajátjainkkal úttípusonként való összehasonlítását (4. ábra). Itt meg kell jegyeznem, hogy a Magasbakonyban épített III. o. utak 42%-a burkolattal készült, s ennek a költsége szerepel az önköltségadatban az országos átlaggal szemben, ami földpáiyára vonatkozik. Hogy ez a tény helyesen értékelhető legyen, meg kell említeni, hogy a nagyon rossz tulajdonságokkal rendelkező lösz- és agyagtalajokon épült gyűjtőutak burkolására szinte az egész érintett területen mindenhol ideális, folyamatos szemeloszlású kőanyag található. Ennek a lehetőségnek felismerése, fejtési technológiájának kidolgozása és az anyag kiterjedt alkalmazása révén tudtuk ezeket a fülledékeny anyag mozgatása szempontjából igen fontos utakat minden időben járhatóvá tenni. Hogy az önköltség a 4. ábrából is leolvashatóan az országos átlaghoz képest kedvezően alakult, az a magasszintű munkahelyi vezetés mellett a gépek tervszerű és maximális kihasználásának, valamint a robbantási technológiák állandó finomításának és széleskörű alkalmazásának tudható be. Mivel az erdészeti útépítés anyagigénye egész jelentéktelen, az állami mély- és útépítő iparral való öszszehasonlitás nem egészen reális. Mégis ennek a körülménynek ismeretében érdemes ezt az összehasonlítást is megtenni. Míg az állami útépítésnél az 1 főre eső termelési érték 136 m/ft, ez az erdőgazdaságok átlagában 112 m/ft. Ezzel áll szemben az erdőgazdaságunknál elért 114 m/ft-os 5 éves átlag, ami különösen figyelemre méltó, mivel a társerdőgazdaságokkal szemben még a kőanyag sem jelentkezik anyagköltségként, mivel azt általában profilból fejtjük. Az elmúlt 10 év mennyiségi eredményei és a vázolt várható rohamosabb úthossz-növekedés, valamint az ismertetett önköltségi adatok együttesen biztosítékot jelentenek arra, hogy a kitűzött program időben és költségben reális. Mivel azonban a feltárási tevékenység az anyagmozgatási folyamatok alakulásában, azok gazdaságosságában és hatékonyságában kell jelentkezzék, vizsgáljuk az előidézett változásokat a tényszámokon keresztül is. Az erdészeti anyagmozgatás gépesítésének előfeltétele a megfelelő úthálózat kiépítése. A feltáratlanság ellenére bevezetett nagymértékű gépesítés súlyos következményei közismertek és talán ez a negatívum a legalkalmasabb arra, hogy az úthálózat sűrűsödésének a gépesítés fejlődésére gyakorolt hatását érzékeltesse. Erdőgazdaságunk anyagmozgatási struktúráját az évekre vizsgálva a

36 számok azt bizonyítják, hogy a szállítópályák elkészültével arányosan nőtt a gépi anyagmozgatás volumene és eltolódott az egyes anyagmozgatási fázisok részaránya. Meg kell említeni, hogy az anyagmozgatási adatok az egész erdőgazdaságra vonatkoznak, holott a feltárási tevékenység csak a kezelési terület 76%-ára a hegyvidékre terjedt ki, tehát a technológiák a terület 24%-án nem változhattak. Az 5. ábrán az anyagmozgatás eszközök szerinti megoszlását tüntettem fel, az összes mozgatás százalékában. A szállítás struktúrája az egyes szállítási fázisok egymáshoz való viszonya is lényegesen megváltozott. Az útviszonyok javulásával csökkent a kiszállítás mennyisége, ezzel arányosan növekedett a közelítéssel utak mellé kimozgatott fatömeg (6. ábra). eoz SOI JSiSV, FOGATOL V7Z\ V4sun*\ GÉPPEL 5. ábra IŰZTUTES \ &VS2ALuns\ZI\ SZ4LUTXS 6. ábra A két oszlop adatainak összevetése azt. jelenti, hogy csökkent az erősen munkaigényes rakodással járó kiszállítás és helyébe a közelítés lépett be nagyobb súlyiyal. Ha ezek mellé még figyelembe vesszük, hogy a közelítés átlagtávolsága ma 0,42 km, a kiszállításé pedig 2,00 km, akkor ebből is lemérhető ennek jelentősége. Az útépítésnek az anyagmozgatásra gyakorolt kedvező hatását mutatja az is. hogy az egy m 3 faanyag mozgatására fordított gépi idő a vizsgált időszakban az összes mozgatott fatömegre vonatkoztatva 22%-kal, a szállítás-fázisra vonatkozóan 31%-kal csökkent. Az erdőgazdaság törekvése, hogy a jelenleg még nagymértékben három szakaszos anyagmozgatási folyamatot két szakaszosra csökkentse, valamint az esetben, ha a két mozgatási szakasz közvetlen kiszállításból és szállításból tevődik öszsze, a kiszállítás közelítéssé alakuljon. Ezt a tendenciát tükrözi az utóbbi évek gépberuházási irányzata, valamint a gerinchálózat elkészültével évről évre jelentősen emelkedő évi útépítési hossz-növekedés, ami a gépkocsiknak a vágásterületekig való behatolását teszi lehetővé. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy erdőgazdaságunk helyesen ismerte fel az elsők közt az erdőfeltárásban rejlő nagy lehetőségeket. Az azóta eltelt 10 év alatt épült sok kilométer erdei út a gazdálkodás minden területén érezteti hatását, de a sok száz dolgozó is nagyobb munkaeredményekkel hálálja meg, hogy egyelőre még csak személyszállító tehergépkocsikon naponta fáradtság nélkül érkezhetnek munkahelyükre. A következő évekre tervbe vett úthálózat-fejlesztési program pedig biztos záloga annak, hogy gazdasági eredményeinket tovább tudjuk javítani m! -re rúg Ausztriában a tavaly novemberben és idén februárban keletkezett széldöntvény. A károk felszámolása érdekében az állam rövidlejáratú hitelek nyújtására, szállítási kedvezményekre és a kivitel megkönnyítésére kényszerült. (ALLG. FORSTZEITUNG sz. Ref.: Jérörae R.)

37 VK-16 típusú iinn kérgezőgép és alkalmassági vizsgálata KÁIDY JÓZSEF MAROSVÖLGYI BÉLA Lapunk hasábjain már bemutattuk az Egri kérgezőgépeket", beszámoltunk a végzett mérések eredményéről. Végső értékelésként alkalmasnak tartottuk: bükk, gyertyán, nyír és éger fafajú papírfaválaszték kérgezésére. Továbbra is megoldatlannak találtuk a fenyő és nyár fafajokból nyerhető választékok megfelelő minőségű kérgezését. A probléma megoldásának elősegítésére az OEF 1966-ban vásárolt egy VK - 16-os kérgezőgépet, amely a finn Valón Kone cég gyártmánya, így hozzákezdhettünk a szükséges minősítő vizsgálatokhoz, legfontosabb üzemi mutatók és gépi paraméterek hazai viszonylatra történő megállapítására. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy ezt a gépet Európa szinte valamennyi erdőgazdaságában kiterjedten használják és munkáját kedvezően értékelik. Mielőtt vizsgálatainkat ismertetnénk, szükségesnek tartjuk röviden megismertetni szakembereinkkel a gép felépítését, működését, annál is inkább, mert ez a gép az első korszerű, lyukas forgórészű kérgezőgép a magyar erdőgazdaságban és várható, hogy a kísérletek eredményes befejezése után elsősorban a fenyő, nyár, éger, nyír papírfa kérgezésére általánosan bevezetett gép lesz hazai erdőgazdaságainkban. Mivel a gép egyaránt alkalmas vörösre és fehérre kérgezés végzésére, más választékok is kérgezhetők vele. 1. A kérgezőgép főbb szerkezeti részei. A főbb méretek. A munkagép szélessége: 1800 mm; a munkaszélessége: 6880 mm; a szállítási hossz: 2660 mm; magasság: 1630 mm. A főbb szerkezeti elemek a következők: a; alváz és burkolat; t>j meghajtó kardántengely; c) futómű; d) etetőbak görgőkkel; e) menesztőhengerek és vezetőgörgők; f) erőátviteli szerkezet; g) a rotor; h) hidraulika; i) támasztó bak a terelő lemezzel. a) Az alváz U szelvényű acélból és 8,5 mm vastagságú hengerelt laposacélból készült. b) A munkagép meghajtása LE motorteljesítményű traktor erőleadó tengelycsonkjához kapcsolódó kardántengellyel történik. A fordulatszám követelmény: 550 f/p. c) A munkagép mobilizálására 2 db kettőskerékből álló gumikerekes járószerkezet szolgál. A kerekek tengelyei T szelvényű tartókarokon keresztül kapcsolódnak az alvázhoz. d) Az etetőbak tartógerendája 2 db U-szelvényű acélból készült zárt szekrény, amely a géphez csuklósan kapcsolódik, így helyváltoztatás esetén nem kell leszerelni, hanem csak függőleges helyzetbe billenteni. Az etetőbak hossza: 1840 mm, hosszúanyag kérgezése esetén toldattal történő hosszabbítás esetén: 3000 mm. A tartógerendához elcsúsztatható hüvellyel 2 görgősor kapcsolódik. A géphez közelebbi rugós görgősor, a faanyag (6 db tárcsa páronként azonos átmérővel) irányítását, központos vezeté-

38 sét segíti a menesztőhenger felé, a távolabbi a faanyag alátámasztását szolgálja. A rugós billenőszerkezet lehetővé teszi a faanyag központos betáplálását az átmérőtől függetlenül, mert pl. vastagabb, súlyosabb anyag esetén az irányító görgő mélyebbre billen, így a faanyag központosán kerül a menesztőhengerek közé. Fontos, hogy szállítás után az etetőbak munkahelyzetben! magassága helyesen nyerjen megállapítást, hogy a centírozó adagoló görgők a fát a rotor (lyukas forgórész) középpontján vezessék keresztül, mert ettől függ a kérgezés minősége. Mindkét görgő hüvelyéhez durvalemez-toldat van hegesztve, amelyre a felvevő karokat és azok együttes működését biztosító teleszkópos rudazatot, valamint a hidraulika munkahengerét szerelték. A felvevő karok feladata, hogy a hidraulikus munkahenger segítségével a földről az etetőbak görgőjére emeljék a kérgezendő faanyagot. Az etetőbak görgőinek és a felvevő karoknak a helyzetét, a kérgezendő anyag hossza szerint kell beállítani és rögzíteni. e) A Tnenesztöhengerek feladata a faanyag biztos megfogása és a forgórészen keresztül való csúszásmentes áttolása. A menesztőhengereket egy behúzó és egy kitoló hengerpár alkotja (400 mm 0), ezek bordazata ívelt. Meghajtásuk a kardántengelyről történik. A hengerpárok között üresjáratban ütközőpofákkal biztosított mm hézag van; a távolság a faanyag befogásakor megnő, a hengerek eltávolodnak egymástól rugóerő ellenében. A faanyag áthaladása után a rugó a hengereket eredeti helyzetbe állítja vissza. A behúzó és kitoló hengerpár mögött az előtolás irányában egy-egy etető tárcsapárt helyeztek el a faanyag vezetésére és a rövid anyag alátámasztására. Az alsó és felső etetőtárcsákat 4 4 db éles tárcsa alkotja. Ezek nincsenek meghajtva. /) Erőátviteli szerkezel. A meghajtó nyomatékot adó kardántengelyhez konzolos bordástengely csatlakozik. Ezen helyetfoglaló fogaskerék lánchajtassal, kardántengolyek közbeiktatásával hajtja meg a menesztőhengereket. A konzolos bordástengely az áttételházban fogaskerékrendszerhez kapcsolódik, s a rendszer a meghajtás irányát 90 fokkal megváltoztatja, a fordulatszámot háromszorosra emeli. Az áttételház kimenő tengelycsonkján ékszíjtárcsa helyezkedik el 4 ékszíjjal. Ezek az ékszíjak.származtatják át a meghajtó nyomatékot a rotorra. 2. kép. A munkahely általános elrendezése g) A rotor meghajtása a külső felületen futó ékszíjak segítségével történik. A forgásban levő koszorú oldallemezéhez rögzítjük a késeket. A késeknek két típusa van: előmetszö- és hántolókés. Az előmetsző kések feladata a kéreg fatestig történő átvágása, a hántolókéseké pedig az átvágott kéregcsík mm szélességben való lehántása. A kéreg lehántása a kambium mentén történik, ahol legkisebb a nyíró ellenállás. A leválasztott kéregrészeket ventillátor által előidézett áramlás ragadja magával és veti ki a gépből. A kés részei: késagy, késszár, késfej. A késagy segítségével történik a kés felerősítése a forgó koszorúra. A késszái- igen jó minőségű acélból kell készüljön, ugyanakkor azonban követelmény, hogy ne legyen súlyos, nehogy nagymértékű centrifugális erők lépjenek fel. A késeket hatlapú anyával rögzítik a rotor koszorújának oldallemezére elhelyezett, abba csapágyazott, késrögzítő tőkére. A tőkéhez tekercsrugó kapcsolódik, amely a tőke, illetve az ahhoz kapcsolódó kés elfordulását gátolja. Ez a rugóerő is nyomja a késeket a fára. A rugót azonban nemcsak a kések feszítik meg a tőke közbejöttével, hanem egy

39

40 röpsúlyos szerkezet is (acélkeretben elhelyezett ólomtömb), amely egy bizonyos fordulatszámtól függő etlőfeszítést biztosít a rugóban. A kérgezőkésekre ható rugóerő tehát két összetevőből áll, az egyik a kések nyitásából származik, a másik az előfeszítő erő, amely a röpsúly kitérésének mértékétől függ. A kések nyitását a forgásban levő rotor koszorúján áthaladó fa végzi. A késeknek a rotorkoszorú oldallemezéhez való ilyen szerkezetű kapcsolódása lehetővé teszi, hogy a kések nyomon kövessék a kérgezendő faanyag felületét, annak egyenetlenségeit és szükség esetén behatoljanak a felület mélyebb részeibe is. A kérgezés minősége akkor jó, ha a fafelület nem szaggatott, hanem sértetlen marad, ez pedig a késnyomás helyes, vagy helytelen beállításától, a kések állapotától, a késsorozat helyes megválasztásától függ. E tényezők megválasztására, befolyással van a fafaj, az évszak, a kéreg minősége. Ennek megfelelően különböző fajta és élkiképzésű késekkel és más-más késnyomással kell dolgoznunk. Mással télen, fagyott kéreg esetében, mint fagymentes időben; mással erdeifenyő, vagy luc, vagy nyír, vagy nyár fafaj esetében, mert a kéregvastagság fafajonként változik. A késibeállításra befolyást gyakorol még a kéreg nedvességtartalma is. Ha a késnyomás beállítása nem jó, vagy törött kéreg, vagy háncsgyűrűk maradnak vissza a paláston. Ez rontja a kérgezés minőségét. Az eredeti finn kések élét stellitből készítik; ezt hegesztéssel hordják fel a késszárra. A csehszlovákok sikerrel alkalmazzák a kiselejtezett sziklafúró koronákból előállított keményfémet, s azt sárgarézzel forrasztják fel a kés élére. Közlésük szerint ezek a kések 3 hónapig használhatók voltak. Hazánkban kísérleteket folytattunk a késéi legmegfelelőbb anyagának megtalálására. A kísérletek nem befejezettek, de úgy látszik, hogy a Csepelen gyártott elektródák között is lesz alkalmas anyag tartós, kopásálló él kialakítására. Az eddigi tapasztalatok szerint a stellit vagy keményfémből készült élek éltartama óra, ha azonban a kéreg sáros, szennyezett, már 8 10 órás munka után eltompulnak vagy kicsorbulnak. Egy-egy kést 2 3-szor lehet élezni, azután újra fel kell tölteni hegesztéssel. Megfigyeléseink szerint a hántolókéseket általában háromszorta gyakrabban kell élezni, mint az előmetsző késeket. Élezésnél vigyázni kell egyrészt arra, hogy az élszögek megfelelőek legyenek, másrészt arra is, hogy a kések ne legyenek túlélezettek, mert ekkor megnő a faveszteség és a fafelület ugyanakkor roncsolt lesz, nagy lesz továbbá a kés és a késrugó igénybevétele is. Célszerű a hántolókések élét enyhén domborúra élezni, így az jobban idomul a fa felületéhez, az élcsúcsok nem sértik a fa palástját, mert nem az élcsúcs, hanem az élív egy pontja érinti a fapalástot. h) Hidraulika. A kérgezőgépet felszerelték hidraulikával is, ez biztosítja a nehéztesti munkát igénylő faanyagnak etetőbakra történő felemelését. 7. kép. A kések munka közben

41 i) A támasztóbak gerendája a géphez csuklósan kapcsolódik, rajta helyezkedik el a terelőlemez, amely rugózott éí a lekérgezett faanyag irányítására szolgál. 2. A kérgezőgép működése. A kérgezőgópet a meghajtásához szükséges 25 LE motorteljesítményt biztosító traktorral a munkahelyre vontatják, majd az erőgép tengelycsonkjához csatlakoztatják. Leeresztve az etető- és támasztóbakot, az etetőbakot csőlábbal alátámasztják olyan magasságban, hogy a faanyag betáplálása a menesztőhengerek közé központos legyen. A következő feladat az irányítógörgők egymástól való távolságát beállítani a faanyag hosszának megfelelően, továbbá a terelőlemez helyét a rugós görgőn, valamint a terelőlemez rugójának előfeszítését az átmérőtől függően. Majd az emelőkarok felszerelése következik és a csepegtető olajozás beállítása, valamint megindítása. Ezután kezdődhet a kérgezés munkája. A kérgezendő faanyagot a máglyából a leeresztett emelőkarokra görgetik, majd a hidraulikát működtető kézikar elmozgatásával a fát felemelik és görgőkre helyezik. Ezután a hidraulikát működtető kézikar átirányításával szétnyitják a menesztőhengereket (ez csak 20 cm fölötti átmérőnél szükséges) és betolják a fát a hengerek közé. Miután ezek a hengerek összezártak, megkezdődik a gépi előtolás. A menesztőhengerek a rotor kései közé tolják a faanyagot, amely a késeket szétnyitja az átmérőnek megfelelően, így a kések a faanyag palástjára nyomódnak. Mivel a rotor a kérgezőszerszámokkal állandóan, egyenletesen forog, a fa pedig egyenesvonalú haladó mozgást végez, a kérgezés csavarvonalban történik. A metszőkések mm széles csík mentén vágják át a kérget. Az előtolás mértéke olyan, hogy a rotor egy körülfordulása alatt a faanyag annyit halad előre, mint amilyen széles sávról egy hántolókés a bemetszett kérget le tudja hántani. Az előtolás sebessége m/pere érték között szabályozható, célszerű az előtolás mértékét m/p értékre beállítani, mert ez felel meg a kezelőszemélyzet teljesítőképességének. A rotoron áthaladó fát a kitoló menesztőhengerek fogadják és áthúzzák azon. A vezetőgörgők amelyek nincsenek meghajtva azt biztosítják, hogy a fa egyrészt el ne forduljon, másrészt központosán haladjon és a kétpontos alátámasztás biztosítva legyen. A behúzó hengerek és a kérgezőkések minden darab áthaladása után bezárulnak és csak a következő darab nyomásának hatására nyílnak ki újra. A menesztőhengerek, valamint a kések rugói minden olyan esetben, amikor a vastagsági különbség cm-t meghaladja, újra áuítaindók. Az állítgatás számának csökkentése érdekében a faanyagot célszerű átmérő szerint osztályozni 10 cm-es ugrásokkal. 3. A kérgezőgép alkalmassági vizsgálata. A VK 16 kérgezőgéppel jún. 26 szept. 10 között vizsgálatokat folytattunk. A mérések a gép üzemi használata közben történtek. A kísérlet anyaga egészségügyi termelésből származó 3 6 hetes termelésű erdeifenyő volt. A kitermelt anyagból átmérő szerint csoportokat alakítottunk ki, továbbá hossz szerint is osztályoztuk a faanyagot. Hossz szerint 1, 2, 3 m-es csoportokat képeztünk, átmérő szerint pedig 6 10, 11 14, és cm átmérőjű fák jelentettek egy-egy csoportot. A vizsgálati anyag teljes mennyisége 850 m :! volt, a gépet 4 fő szolgálta ki (1 gépkezelő, 1 etető, 2 fő a kilépő oldalon sarangoló). Vizsgálataink részletes adatait ezen a helyen nem tudjuk közreadni, mert azok terjedelme túl nagy volna, azért csak a fontosabb összesítő adatok közlésére szorítkozunk. Gondoskodtunk azonban arról, hogy azok az erdőgazdaságok, amelyek ilyen géppel már dolgoznak, vagy a közeljövőben dolgozni fognak, az egész vizsgálati anyagunkat megkapják. a) Teljesítményvizsgálatok. A hossz és az átmérő függvényében az alábbiak szerint alakul a kérgezési alapidőre (N () 4) jutó kérgezési teljesítmény (m :í /h). Hossz Á t in é r ő ,14 5,41 8,37 9,88 2 3,21 5,80 9,85 11,85 12,68 13,51 3 3,31 6,38 10,07 14,40 Amint a táblázatból megállapítható, a kérgezési teljesítményre legnagyobb hatással az átmérő van: nevezetesen az átmérő növekedésével a teljesítmény rohamosan nő, a kérgezendő anyag hosszának befolyása kisebb mértékű.

42 o n o 1-4 m 5 m 1-4- m 8. fcép. A kérgezőgép célszerű elrendezésének vázlata és helyigénye A gép igen kedvező tulajdonsága, hogy a vékony, 6 10 cm átmérőjű faanyag kérgezését is megoldja, ami eddig nyitott kérdés volt. A gép tehát széles átmerő-mérethatárok között alkalmazható. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy bár 1 m hosszúságú választékok is kérgezhetők vele, de ilyen rövid választékoknál sokszor előfordulhat műszaki meghibásodás, mert a faanyagot megfogó két menesztőhenger között nagyobb a távolság. Ezért 1,20 m-től, de inkább 2 m-től felfelé eső hosszméretek az optimálisak. A darabok felső mérethosszát azok súlya, valamint a géphez és a géptől való elszállítás lehetőségei szabják meg. Kézi kiszolgálás esetén az optimális hosszméret 2 3 m, átmérő vonatkozásában 8 35 cm. A teljesítményt befolyásolja a máglyák nag}'sága, ezen belül a máglyák magassága és hosszúsága, a máglyák egymástól való távolsága rakodón belül, továbbá az egyes rakodók egymástóli távolsága. A teljesítményt befolyásoló tényezők összefüggéseire további vizsgálatokra van szükség. Megállapítottuk azonban máris azt, hogy a legkedvezőbb máglyamagasság 1,3 1,5 m. A teljesítményre kedvezően hat, ha egy-egy rakodón legalább 1 napi teljesítménynek megfelelő anyagmennyiséget tárolnak (50 70 m :i ). A rakodó természetesen a vágásterület széle is lehet, miután a gép mozgékony, kicsi a helyigénye és keskeny úton is felállítható. Külföldi vizsgálatok (S. Szeless) megállapították, hogy egy-egy máglyába rakott famennyiség, ha a m :l -t eléri, akkor a rakodón belül a máglyák egymástól való távolsága m is lehet, mert a gép teljesítményét nem befolyásolja. A teljesítményt úgyszintén nem befolyásolja, ha az optimális 30 m 3 feletti mennyiséget tárolják

43 egy máglyába: ha a rakodókon egy-egy napi teljesítménynek megfelelő mennyiséget tárolunk, akkor a rakodók egymástól való távolsága a teljesítményt az alábbi mértékben érinti csupán. Ha a távolság 1, 2, 3, 5, 10 km a teljesítmény egymáshoz való viszonya ugyanebben a sorrendben 100:98,9:98,2:96.2:92.54iöz. b) A kérgezési faveszteség alakulása. A kérgezési faveszteséget súlyméréssel állapítottuk meg. Közel azonos súlyú fatömeget, amelyben a hossz és átmérő csoportokba, tartozó darabok száma megegyezett (252 db) kézzel (vonókéssel) és géppel kérgeztük A súlymérés eredménye az alábbi volt: Súly (kp) Veszteség kérg. előtt kérg. után súly /o ,63 Gépi kérgezésnél 915( ,10 Az adatokból megállapítható, hogy a faveszteség gépi kérgezés esetén 0,47%-kal, tehát csupán alig fél százalékkal nagyobb, mint kézi kérgezés esetén. Meg kell azonban jegyezni, hogy szikkadt szárazság! fokú fáról volt szó a vizsgálat során (40 60 napos), amelynél a kézi kérgezés könnyű, mert a kéreg nagy szalagokban hántható le. Szárazabb anyag esetében a kézi kérgezésnél feltétlen nagyobb a veszteség az elfaragás miatt, annál is inkább, mivel a gyakorlatban legtöbbször fejszével történik a kéreg lefaragása, nem pedig vonókéssel, mint ahogy a kísérlet során mi végeztük. Megállapítható tehát, hogy faveszteség vonatkozásában a gép teljesen megfelelő munkát végez, a kézi kérgezés anyagveszteségét említésre méltóan nem haladja meg. c) Fordulatszámvizsgálat. Ebben a témakörben vizsgálataink főleg arra irányultak, hogy a Zetor 25 K típusú erőgép alkalmas-e a kérgezőgép meghajtására, képes-e 500 f/p értékkel működtetni a kérgezőgépet fordulatszámmérést végeztünk, üresjáratban is és kérgezés közben is az előbbi esetben n = 498 f/p, utóbbi esetben n = 490 f/p értéket kaptunk; ez tehát azt jelenti, hogy 25 LE motorteljesítményű erőgép teljesen megfelelő a kérgezőgép üzemeltetésére. d) Üzemanyagfogyasztás vizsgálata. A méréseket Zetor 25 K típusú erőgéppel végeztük, amely 9 éve üzemel az erdőgazdaságnál. A mérések során az erőgép üzemanyagtartályát feltöltöttük, majd 26,3 m 3 faanyagot lekérgeztünk és újra feltöltöttük az üzemanyagtartályt. Az újratöltéshez szükséges üzemanyag.mennyiségét mértük. Az operatív időre számított üzemanyagfogyasztás 5,67 l/h, az összes időre számított üzemanyag fogyasztás 4,39 l/h értéket mutatott. Így műszakonként liter gázolajszükséglettel kell a gép üzemeltetésénél számolni. e) Az időelemzések táblázatait részleteiben nem tárgyaljuk, a nagy terjedelem miatt csupán néhány jellemző értéket közlünk. Az időelemzések közül legjelentősebb a kieső idők százalékos arányának alakulása az összidőhöz képest. 2 m hosszú anyagnál az összes kieső idő 48,6%-ot tesz ki. (Külföldi adatok szerint ez max. 40%.) A 3 m hoszszú anyagnál 39,9% volt. Az állásidők közül a legnagyobb súlyúak a következők: előkészület a kérgezésre és a munkahelyen belüli átállás 16,1%; személyi szükségletből adódó állásidő 9,9%; etetőbak és támasztóbak menet- és munkahelyzetbe állítása átállásnál 8,1%; technológiai zavarok megelőzése (kéregeltávolítás 5,7%); karbantartás 3,1%. A viszonylag magas kieső idők abból származnak, hogy egy máglyában az anyagmennyiség m 3 volt, tehát nem érte el az optimális 30 m 3 -t. A kieső idő csökkentését megfelelő nagyságú máglyákkal valamint a munkahely célszerű elrendezésével lehet 30 35%-os mértékre csökkenteni. A technológiai zavar miatti kieső idő abból adódott, hogy a kérgezett faanyag friss termelésből származott, s ahhoz, hogy a kéreg jól törjön és a ventilláció ki tudja fújni a gépből, napos termelésű kéreg a legkedvezőbb. Az időelemzésekből számított együttható közül a műszaki üzembiztonság 0,97, az operatív idő kihasználási együtthatója 0,78, az alapidő kihasználásának együtthatója 0,62 volt; ezek kedvező értékek. 4. ökonómiai vizsgálatok. A felmerülő költségeket 1 produktív órára számítottuk, majd 1 m 3 lekérgezett fenyő papírfára vonatkoztattuk.

44 CO V gépi kérgezési költség (Ft/m*) alakulása az órateljesítmény (t» 3 /h) és az évi prod. órák 1. táblázat számának viszonyában Évi produktív órák szama órateljesítmény, n"/h ,40 47,46 41,46 37,40 34,61 32,40 30,80 29,45 28,37 27,46 20,09 20,04 25, ,80 46,21 20,46 30,03 33,89 31,84 30,24 28,96 27,92 27,05 20,31 25,35 25, ,61 45,32 39,75 30,03 33,38 31,39 29,84 28,61 27,59 26,75 20,04 25,42 24,89 HOO 53,71 44,65 39,21 35,59 33,00 31,06 29,55 28,34 27,35 26,53 25,83 25,23 24, ,02 44,13 38,80 35,24 32,70 30,80 29,32 28,13 27,16 26,35 25,07 25,08 24, ,46 43,71 38,46 34,90 32,46 30,59 29,13 27,96 27,01 26,21 25,54 24,90 24, ,01 43,37 38,19 34,74 32,27 30,42 28,98 27,83 26,88 26,10 25,44 24,87 24, ,63 43,09 37,96 34,55 32,11 30,28 28,85 27,71 26,78 26,01 25,35 24,78 24, ,31 42,85 37,77 34,39 31,97 30,16 28,75 27,62 26,69 25,93 25,27 24,72 24, ,04 42,64 37,41 34,25 31,85 30,05 28,65 27,54 26,62 25,86 25,21 24,66 24, ,80 42,46 37,46 34,13 31,75 29,90 28,57 27,40 26,55 25,80 25,10 24,61 24, ,59 42,31 37,34 34,03 3 1,00 29,89 28,51 27,40 26,50 25,75 25,11 24,56 24,09 A kézi kérgezés költségének összehasonlítása a gépi kérgezés költségével -'. táblázat Órateljesítmény, m*/h 3 1 > (i ,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 47,38 Gépi kérgezés költsége (Ft/m 1 ) évi 1000 prod. óra esetén 52,46 43,71 38,46 34,96 32,46 30,59 29,13 27,96 27,01 20,21 25,54 24,96 24,46 5,08 3,67 8,92 12,42 14,92 16,79 18,25 19,42 20,37 21,17 21,84 22,42 22,92 A gépi beruházás megtérülési idejének alakulása különböző évi teljesítmények viszonylatában Évi teljesítmény, 1000 m 3 /év táblázat 17 Megtérülés Ideje, prod. óra

45 Az erőgép Zetor 25 K óraköltségét irodalmi adatok alapján 44 Ft-nak vettük. Ebben a javítási költség 41%, 18,04 Ft; a tüzelő- és kenőanyag költség 24%, 10,56 Ft, a munkabér és közteher 19%, 8,36 Ft, amortizáció 16%, 7,04 Ft. A kérgezőgép beszerzési ára: Ft, az idő szerinti használati élettartam 5 év, munka szerinti élettartam 7500 produktív óra. 1 m 3 faanyag gépi kérgezésének a bérét 8 Ft-ra terveztük. A gépi kérgezés költségének alakulását az órateljesítmény és az évi produktív órák számának viszonyában a szembenlevő 1. táblázatban tüntettük fel. A táblázatból megállapítható, hogy a kérgezési költségre legnagyobb befolyással az órateljesítmény alakulása van. kisebb mértékben az évi produktív órák száma. Ez utóbbi elsősorban évi 1000 produktív órán alul, e határ fölött a kérgezési költségre nem hat számottevően. Tapasztalataink szerint a géppel évi 1500 produktív óra munkavégzés tervezhető, ez pedig 7 m 3 átlagos órateljesítménnyel számolva évi m 3 teljesítményt jelent. A kézi kérgezés költségét az alábbiak szerint számítottuk: 1 m 3 fenyőpapírfa kérgezési bére 23, Ft. szoc. teher 23% 5,29 Ft. vállalati regié 83% 19,09 Ft. 1 m 3 fenyőpapírfa kérgezési költ. 47,38 Ft. A 2. táblázatban összehasonlítottuk a kézi kérgezés költségét a gépi kérgezés költségével évi 1000 produktív óra teljesítése esetén. A megtakarítás, amint látható Ft/in 3, tehát 35 40%-ra tehető. A 3. táblázatban a gépi beruházás megtérülési idejét tüntettük fel az évi teljesítmény függvényében. Amint megállapítható, ha az évi teljesítmény eléri a m 3 -t, a beruházás kb óra alatt amortizálódik, tehát közelítőleg P/4 év alatt. összegezésül: A finn VK 16 kérgezőgép alkalmas elsősorban fenyő, nyír, éger. nyár papírfa választékok kérgezésének szabvány által előírt minőségbeni végzésére. Könnyen mobilizálható, az erdőgazdaságban rendelkezésre álló könnyű univerzális traktorral üzemeltethető. Nagy előnye a műszaki megbízhatóság, az egyszerű kezelés, a nagy teljesítmény: m :1 /műszak; 2,2 m'!,fő/óra. Az optimális méretátmérő 8 35 cm, hossz 1,20 3 m. A kérgezés faveszteség nélkül történik. A termelési költségeket 35 45%- kal csökkenti. A gép beszerzési ára iy 4 év alatt amortizálódik. Megfelelő munkahely kialakítása és famennyiség biztosítása, valamint kellő szintű munkaszervezés esetén az erdőgazdasági géppark egyik legjobban bevált géptípusa lehet ez a gép, amely a kérgezési feladatok nagy részét képes elvégezni és ezzel az erdőgazdaságok ma még meglevő, nagy volumenű kérgezési feladatát megoldani. fl-p ti. KaAŐu E. Mapoiuee/idu : PICriblTAHHEct>WHCKOHOKOPOBOMHOH MALUHHbl TW1A VK-16. HcnbiTüHHe OKopoBOMHOfí MauiHHbi VK-16 b nepbyio omepenb na takhx 6peBHax a.ih SyMaxatofi npombiui- :iehhocth Kax : cociia, -ronojib, 6epe3a, ojibxa m b BeurpHH 3aKOHMMJiocb c 6/iaronpuHTHbiMn pe3y/ibtatamh. AocTHrnyTaji BbipaöoTKa cocrabjifljia m 3 3a CMeHy, mjih we 2,2 m 3 Ha MeJioBeKa 3a Mac. Haö/Hoaa-.iocb CHH>KeHne npoh3boactbenhbix pacxonob Ha 35 40%. nphoöpctchhc TaKoü MaoiHHbi okynaetcíi 3a 1,5 roaa. Bojibiuoe npehmymectbo Mamim b tom, mto eé mowho npuboahtb b nbwwehhe jierkmm yhhbepcajrbhbim TpaKTopoM, h ö/iaronapn 3T0My OHa jierko nepeabhraetch. Dr. Káldy J. Marosvölgyl B.: DIE EIGNUNGSPRÜFUNG DER FINNISCHEN ENTRINDUNGS- MASCHINE VK 16. Die Eignungsprül'ung der Entrindungsmaschine VK i6 schloss vor allém bei der Entrindung von Kieíern-, Pappel-, Birken- und Erlenfaserholz auch in Ungarn mit sehr günstigen Ergebnissen. Die erzielte Leistung war 60 bis 70 i'm/arbeitsschicht bzw. 2,2 Í'm/Kopf/Stunde. Die Produk'üonskosten sanken um 35 bis 40 /ü. Der Bezugspreis der Maschine kann in anderthalb Jahren abgeschrieben werden. Es ist sehr vorteilhaft, dass der Antrieb von einem leichten Universalschlepper erfolgen kann, die Maschine ist daher sehr beweglich. A nyírfa levének ősi csapolását újra gyakorolják a Bécsi-erdőben. Egy szépítőszerekkel foglalkozó cég 300 törzset bérel" erre. A csapolás ideje március április. Egy 10 mm-es fúróval mintegy 5 cm-es lyukait készítenek, ezt kis folyókával látják el. A fúrást követő negyed óra múltán a lefolyás megindul. Legjobban megfelelnek a célnak a éves fák. Naponta 5 10 liter levet adnak és az idény alatt liter nyerhető belőlük. A csapolás befejezte után a lyukat fadugóval és viasszal bezárják. A nyírfalé édeskés folyadék, gyors erjedését borszesz hozzáadásával kell megakadályozni. Kínában már ősrégen használják hajhullás és korpásodás ellen, a vikingek pedig skorbut ellen a hosszú tengeri útjaikon. (ALLG. FORSTZEITUNG sz, Ref.: Jérome R.)

46 A NAGYTÉRLELTÁROZÁS (GROSSRAUMINVERTUR) ALKALMAZÁSA A SZOVJETUNIÓBAN Ez év májusában konzultációt tartottunk V. Sz. Csujenkovval, a Szovjetunió Összszövetségi Erdőgazdasági Tudományos Kutató Intézete erdőrendezési osztályának tudományos osztályvezetőjével, amelyen többek között kitértünk a nagytérleltározás kérdésére is. Nemrég végezték el Ivanovo körzetében ezzel a módszerrel ha erdő fakészletének meghatározását. Ez a terület-hasonlít a magyar viszonyokhoz. A munka megkezdése előtt összegyűjtötték az erdőterületre, a fakészletre vonatkozó összes adatokat (régi üzemtervek, becslések, légi fényképek stb.). Ezek segítségével, a véletlen számok táblázata alapján kiszámították a hektáronkénti fakészletet és a fakészlet variációs koefficiensét. Ezt összehasonlították a valóságos adatokkal és 16 %-os eltérést találtak. Ez a módszer tehát nem volt alkalmas a variációs koefficiens meghatározására. A variációs koefficiens kellő pontosságú megállapítására azért volt szükség, mivel ennek ismeretében lehet a próbaterületek optimális számát és nagyságát valamint a legkisebb időszükségletet kiszámítani. A továbbiakban a fatömeg helyett a körlapösszeg variációját vették alapul. Ezt a következő képlettel számították: ahol a^g = az egyes területek körlapösszegének szórásnégyzete; 'mj = a z e gy e s területeken belüli próbaterületek körlapösszegének szórásnégyzete. A o^g kiszámítását a próbaterületek körlapjának (g) és területének (F) ismeretében egyszerűen elvégezhették. Először meghatározták a variációs tényezőt az alábbi képlettel:, 202,4 r- V' g = + 2,241^ + 5,8 % g ' Ennek ismeretében a o] níl már kiszámítható: 'm9 { 100 J Sokkal nagyobb problémát okozott azonban a a\ g meghatározása. Először a g max g min - képlettel próbálkoztak. Ez nem vezetett eredményre, mivel nem volt megállapítható, hogy az adatok mekkora állományt képviselnek. A kérdés megoldása érdekében rendezték az üzemtervi adatokat. Külön számbavették a területeket és a fatömeget fatermési osztályonként és a záródás alapján is. Ezen belül még korosztályok szerint csoportosítottak. Az ilyen módon rendszerezett adatokból a fatermési táblák segítségével számították a körlapösszeget, majd pedig a o a értékét és a körlapösszeg variációs koefficiensét. A körlapösszeg és a fatömeg korrelációja 0,99, tehát nagyon szoros. A fatömeg variációs koefficiensét a körlapösszeg variációs koefficiensének ismeretében már a következő képlettel ki lehetett számítani: 1^=1,31^-0,4 Ezek után meg tudták határozni a próbaterületek számát, nagyságát ós elhelyezését. A cél az volt, hogy a szükséges pontosságot minél kisebb ráfordítással érjék el. A bonyolult számításokat elektronikus számítógépek segítségével végezték. Végeredményben a kidolgozott módszer alkalmassá vált arra, hogy vele a fakészletet +3 %-os pontossággal meghatározzák. Gsujenkov véleménye szerint a módszer alkalmazásával Magyarország erdeinek élőfakészletét az eddig hagyományos módszerrel végzett felvételek ellenőrzéseként és kiegészítéseként 10 szakember 1 év alatt meghatározhatja, ha a megfelelő számítógépek rendelkezésre állnak. Ref.: dr. Sólymos Rezső

47 AZ ERDŐÉRTÉK-BECSLÉSE A SZOVJETUNIÓBAN Az erdőérték-becslés problematikájával a Szovjetunió állami tervbizottságának keretén belül kibővített tanácskozás áprilisában részletesen foglalkozott. A tanácskozás résztvevőinek nagyobbik része a problémával való foglalkozást idő- és célszerűnek vélte. Megítélésünk szerint az erdőgazdálkodásban tapasztalható hiányosságok megszüntetésének fontos feltétele: a fakészletek nyilvántartásának, értékelésének, kihasználási módjaival foglalkozó módszerek tökéletesítése. Vasziljev, Szudacskov, Voronin professzorok a lábon álló állomány érték szerinti nyilvántartását lehetségesnek és szükségesnek ítélik a Szovjetunió összes erdőgazdasági övezeteiben, kivéve a tartalék-erdőket, amelyekben sem fahasználat, sem felújítás nincs. Az értékbecslés célja a fakészletek és tevékenységek hatásainak az értékkülönbségek segítségével való lemérése. A fakészletek értékbecslése annak ésszerű kihasználásának és a bővített újratermelésének elszámolásával, tervezésével kapcsolatos feladatok megoldásában ad hathatós segítséget. Az értékbecslés segítségével összehasonlító vizsgálatokat lehet végezni a fatermesztés és a földhasználat más fajtáinak hatékonysága között. Ugyancsak módot ad az erdők termelékenységének emelését szolgáló intézkedések és erdőgazdasági beavatkozások hatékonyságának összehasonlítására. Segítségével mód van a különböző károk kiértékelésére is. Az értekezlet résztvevőinek többsége egyetértett az erdők értékbecslésének szükségességével, de ugyanakkor azt is megállapította, hogy a megoldatlan elméleti problémák és a gyakorlati tapasztalatok hiánya szükségessé teszi előzetes kísérleti kutatások beállítását. E kutatások 1965-ben indultak meg a leningrádi, moszkvai és voronyezsi kutatóintézetekben, ill. főiskolákon. Csujenkov elvtárs részletesen ismertette az értékbecslés alapjait képező választék és árutáblázatok készítésének és gyakorlati alkalmazásának a Szovjetunióban használt módszereit. A választék-táblázatok a különböző méretű fákból átlagosan kikerülő méretcsoportok és választékok átlagos fatömeget, ill. százalékos arányát adják meg. Nagyabb összefüggő területek fatömegének és ezen belül választék-megoszlásának tájékoztató pontosságú meghatározására szolgálnak az árutáblázatok, amelyekből a termőhelyi osztály és a kor függvényében lehet a területegységre eső állomány választékok szerinti fatömeget megállapítani. A konzultáció eredményeképpen megállapítható, hogy a magyar erdőérték becslési kutatás helyes célkitűzésekkel és jó módszerekkel indult meg. Lemaradásban vagyunk a választéktáblák készítése terén, de a fatömeg-táblák készítésével kapcsolatos hatalmas felvételi anyagunk lehetőségét ad a lemaradás behozására. (V. Sz. Csujenkov-val folytatott konzultáció alapján. Ref.: dr. Márkus László) Az erdő és az erdőgazdálkodás a Saar-vidéken témakörrel foglalkozik az Allgemeine Forst-Zeítschrift teljes száma. A cikkek az erdő több oldalú hasznosítátásának kérdéseit különböző nézőpontból világítják meg. A Saar-vidéken a koncentrált nehézipar területén, ahol az átlagos népsűrűség a 450 fő/km 2 körül mozog, az erdőnek elsősorban nem a nyersanyagtermelő szerepe dominál, hanem a levegő tisztítása, a víztárolás, erózióvédelem, a lakosság felüdülési igényeinek kielégítése stb. A gazdálkodás múltjára rányomta bélyegét, hogy a vidék határzóna fekvésű és a francia forradalom óta a terület többször tartozott francia fennhatóság alá. A Saar-vidék (tartomány) erdőterülete 83 ezer hektár. Az erdősültség 32%-os, ami valamivel magasabb az NSZK 28%-os erdősültségénél. Az erdők 82%-a állami és közösségi, 18%-a magánerdő. Fafaj megoszlás tekintetében a lomb fafajok dominálnak, amiből 37% bükk, a fenyők részaránya 41%. A tölgy és a bükk vágásfordulója 160 év, újabban 120 év, a fenyőknél 100 év. A korosziályviszonyok kedvezőek, pl. bükkből a két atolsó korosztály fatömege kétszerese a szabályosnak. Kitermelésre kerül évente 360 ezer köbméter nettó fatömeg. Annak ellenére, hogy a faanyag minősége főleg lombfa esetén azonos az országos átlaggal, 1 m 3 faanyag bruttó árbevétele 20 30%-kal mégis alacsonyabb mint máshol az NSZK területén. Ez részben a helyi faipar hiányának, illetve a távoli szállítási költségeknek, részben a francia faárak versenyének a következménye.

48 Munkaerőhelyzet tekintetében régen a távoli vidékekről toborzott munkások jellemezték a viszonyokat. Az utóbbi tíz évben azonban a bányászat visszaesése folytán a helyi fiatalok is vállalnak erdei munkát. Az erdészeti szakmunkásiskola 1954-től nevel szakmunkásokat. A motorfűrészek elterjedése után a munkáslétszám az évihez mérten a felére csökkent. A kistraktorok és azok adapterei az erdőművelésben foglalkoztatott időszaki létszámot hasonló mértékben csökkentették. A munkaerőfelhasználás 25 óra/ha, míg a fakitermelésnél 4,6 óra/m 3. A motorfűrészellátottság optimális, 1,6 főre esik 1 fűrész. Gyakori az egy személyes munkaszervezet. Egy fűrész évi teljesítménye átlagosan 800 m 3, az órateljesítmény 0,61 m 3. Az anyagmozgatást szinte kizárólag szállító vállalatok végzik, csak a meredek hegyi terepeken végzik saját gépekkel. Súlyt helyeznek az állományok feltárására, a tehergépkocsikkal járható útsűrűség 36,5 fm/ha. A kedvező termelékenységet a motorfűrészek belépése mellett a hosszúfás közelítés, a munkapados feldolgozás, a könnyen áttelepíthető kérgezőgépek, a koncentrált vágásterületek, a gépkezelők és alkalmazottak magasabb kiképzése, a helyes és racionális munkaszervezés segítette elő. (Ref.: Erdős László) Záródásbontó gyérítés fatermelési vizsgálata Az eberswaldei erdészettudományi intézet faterméstani osztálya a güstrowi erdőgazdaság két erdészetének éves bükköseiben 19 kísérleti területen vizsgálta a záródásbontó gyérítés hatását. A vizsgált állományokban a felső és az alsó szint együttes körlapösszege 29,0 31,0 m-/ha között volt. A csekély eltérés ellenére a törzsszámban, az átmérők megoszlásában és a folyónövedékben jelentős különbségek mutatkoznak. A folyónövedék az állomány belső szerkezetétől függően m 3 /ha közt változik. Az állományok közt a különbség abban nyilvánul meg, hogy a magasabb folyónövedékét termelő erdőkben a törzsszám megoszlása közelebb áll a természetes törzsszám megoszláshoz, míg azokban az állományokban, amelyekben alacsonyabb a folyónövedék, a középső átmérőfokok törzsszámát erősen csökkentették az elit törzsek vastagodásának elősegítése céljából. Végkövetkeztetésként levonhatjuk, hogy a gyérítések tervezésénél nem elégséges csak a körlapösszeg tartás nagyságát meghatároznunk, hanem szükséges azt is eldönteni, hogy mi a gyérítés által elérendő cél és ennek érdekében milyen átmérőfokok törzsszámát kell apasztanunk. (Die Sozialistische Fortwirtschaft S Ref.: Mendlik Géza.) Schmidt-Vogt, H. szerk.: MAGASHEGYSÉGI MAG- ÉS CSEMETETERMELÉS A bajorországi laufeni állami magpergető építésének 50 éves jubileuma alkalmából megjelent kiváló mű 20 szerző kollektív munkája. A 26 tanulmány közül 19 a magtermelés elméleti és gyakorlati kérdéseiről, 7 a csemeték neveléséről szól. A szerzők a maggazdálkodás és nemesítés nemzetközileg is elismert specialistái (Bouvarel, Langner, Rohmeder, Rubner, Stern stb.), akik országaik hegyvidéki viszonyaira vonatkozóan a legfejlettebb technológiát ismertetik. A tanulmányok Ausztriában, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában és az NSZK-ban a származás-kutatással, a fenyő magtermelő állományok és pluszfák kijelölésével kapcsolatosan felmerült elméleti és gyakorlati problémákat, a magpergetés, magtárolás, csemetenevelés és tárolás kérdéseit ölelik fel. Az alapelvek és a hosszú évtizedek alapos kutatómunkájával kidolgozott technológia a hazai fenyőgazdálkodásban elsősorban a luc-, erdei- és vörösfenyő esetében is nagy sikerrel alkalmazható. Az első részben főképpen a magvak származásának a jövő állományaira gyakorolt hatásáról, a magtermelő állományokról, a különböző országokban szokásos begyűjtési és pergetési módszerekről, az említett fenyők (valamint a cirbolyafenyő) magéréséről,.csírázásfiziológiájáról stb. van szó. A második rész a hegységek erdősítésére alkalmas csemeték termelési eljárásairól szól, nagy csemetekertekben, illetve erdei avarral töltött tenyészládákban. A mikorizza problémáról és a csemeték megindulásának késleltetésére alkalmazott hóvermekről, hűtőkamrákról és egyéb korszerű kezelési módszerekről is értékes közléseket találunk itt. A mű szerkesztője, Schmidt-Vogt professzor sikeresen helyezte közös elvi alapokra a jövő erdőinek szempontjából leginkább döntő maggazdálkodás kérdéseit. A tartalmas szöveg, a kiváló és szemléletes fényképek, a meggyőző táblázatok és diagrammok elmé-

49 leti, didaktikai és gyakorlati szempontból egyaránt nagyértékűvé teszik a művet. Egyforma sikerrel forgathatják kutatók és gyakorlati szakemberek, hiszen korszerű, gazdaságos, előremutató módszereket és elveket találunk e kötetben. A könyv segítségével a kérdéscsoport alapvető irodalmáról és a szakterületet művelő specialistákról is jó áttekintést kaphatunk. Dr. Tompa Károly A svájci dombvidék vörösfenyveseinek diplomamunkákban való feldolgozásából Leibundgut professzor érdekes általánosításokat tesz. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a vörösfenyő termesztésére a kőzet nincs hatással. Elhatározó jelentőségű azonban a talaj fizikai tulajdonsága. Csak jó levegő- és vízháztartás ad megfelelő eredményt. Említésre méltó, hogy a természetes erdőtípus nem határozza meg a vörösfenyő számára a termőhely jóságát, ehhez a talajt a teljes gyökérmezőben ismernünk kell. A magassággal jelzett bonitás nem jár együtt a törzsalak jóságával. így a gyertyános-tölgyesek, sőt juharos-kőrisesek üde, nehéz talajain a vörösfenyő magassági növekedése kitűnő, törzsalakja azonban általában nem kielégítő, ugyanakkor jobb vízelvezetésű, tápanyagban szegényebb talajon, bár kisebb a magassági növekedése, kitűnő törzsalakot ad. Gazdasági előnye éppen ezeken a szegényebb" termőhelyeken jelentkezik. A kitettségnek napfényszegény északi oldalak kivételével nincs jelentősége. A talaj fizikai tulajdonságain kívül leginkább a művelés befolyásolja a termesztést: a megfelelő elegyítés, feltétlen előugrás, korai és rendszeres nevelés az eredményes termesztés legfontosabb feltétele. Legjobban beválik a kocsánytalantölgy, gyertyán, kislevelűhárs kísérőállomány, egykorú luc a legrosszabb. Fel kell figyelni arra, hogy a legjobb állományok vetésből származnak. Ez megerősíti a több éves, erőteljes" csemetével szerzett rossz tapasztalatot. Vállalnunk kell a jó eredmény érdekében az egy-, kétéves csemetével kapcsolatos többletápolást is. A vörösfenyőtermesztés gazdaságosságát a tanulmány három érdekes példán szemlélteti: 138 éves bükkös évi hozama 421 Fr; 136 éves vörösfenyves bükkösé 706 Fr; 135 éves vörösfenyvesé 96 éves bükk alsószinttel 940 Fr. (Schweizerische Zeitschrift für Fortswesen, sz. Ref.: Jérome R.) A KÜLFÖLD A MAGYAR ERDŐGAZDASÁGRÓL A Lengyel Erdészeti Egyesület 1820-ban alapított Sylwan c. folyóiratában az ez évi 3. számban Edward Kaminski megemlékezett a magyar erdészeti kutatás 65 éves jubileumáról. Áttekintést adott a történeti fejlődésről, majd ismertette az ERTI szervezetét és valamennyi osztálya munkásságát. Térképen mutatta be a kísérleti szervek és kísérleti területek elhelyezkedését, valamint közölte a fenyőmagtermesztő plantázs és a nyáranyatelep repülőgépről felvett képét is. Befejezésül felsorolta az Erdészeti és Faipari Egyetem tanszékeit és kutatási témáikat. Cikkét azzal a meleg baráti hangú köszöntéssel zárta, amely a két ország nagymúltú erdőgazdasága között a sok évtizeden át fennálló kapcsolatot jellemzi. A külföldi szaksajtóban igen jelentős visszjhangja van az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) 22. szekciója tavaly ősszel Magyarországon, az ERTI rendezésében tartott megbeszélésének. Most a erdészeti nemesítés nemzetközi sajtóorgánuma, a Silvae genetica ( szám) közölte a megbeszélésről dr. Szőnyi László angol nyelvű,' szépen illusztrált összefoglaló jelentését. A Svájci Erdészeti Egyesület Schweizerische Zeitschrift für Forstwesen folyóirata (4. sz.) az Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés című könyvet ismertette. A hat szerző állapította meg befejezésül J. Jacsman, aki az ismertetést készítette a magyar erdészeti irodalmat kétségtelenül egy új standard-munkával gazdagította. Habár Magyarország erdeinek termőhelyi viszonyai sok tekintetben egyediek, a gyakorlati tapasztalatok más országok számára is hasznosak. Sajnálatos ezért, hogy a tartalmában értékes munkát csak a magyarul tudó erdészek tudják közvetlenül hasznosítni. Részletesebb idegen nyelvű összefoglalók amelyeket a hasonló művekben közölni szokás a könyvnek kétségtelenül szélesebb körben elterjedését biztosítanák. (Megjegyzendő, hogy ugyanezt a megállapítást tették az utóbbi években megjelent többi hazai erdészeti könyvvel kapcsolatban szinte kivétel nélkül a külföldi lapokban az ezeket ismertetők is.) A Revista Padurilor hazai szakirodalmunk egyik legrendszeresebb referálója az ez évi 4. számában dr. Simon Miklós: Adalékok a nyárültetvények víztűréséről és Horváthné Lajkó Ilona: Kísérletek a hazai viszonyoknak megfelelő gödörfúró kialakí-

50 tására (Az Erdő sz.), valamint dr. Tóth Imre: Homoki akácosaink felújításáról (Az. Erdő sz.) c. cikkeit ismertette. Az 5. szám pedig dr. Papp László: Anyatelep nélküli dugványtermesztés lehetőségei (Az Erdő sz.), továbbá Harmath Béla és dr. Szodfridt István: Egy olasznyár hálózat-kísérlet tanulságai (Az Erdő sz.) c. cikkekről közölt referátumot. A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle, amely a KGST-ben résztvevő országok mezőgazdaságában elért tudományos és élenjáró tapasztalatok cseréjének áll szolgálatában, az ez évi 3. számban dr. Pagony Hubert: A nyárfatermesztés erdővédelmi kérdései Magyarországon c. cikkét közölte. Kolossváry Szabolcsné Kaán Károly születésének 100. évfordulóját országos keretek között ünnepelte meg Egyesületünk. A budapesti csoport ünnepségén, a Farkasréti temetőben dr. Madas András mondott emlékbeszédet és helyezte el az emlékezés koszorúját. A Magyar Természetbarát Szövetség képviseletében, s százezernyi turista nevében Pápa Miklós főtitkár a szövetség koszorúját helyezte el hálás megemlékezéssel a hazai természetvédelem megteremtőjére. Kaán Károly püspökladányi szobránál Termann István, a debreceni helyi csoport elnöke, nagykanizsai szülőháza emléktáblájánál pedig Németh László, a nagykanizsai csoport elnöke tartott koszorúzással egybekötött ünnepi megemlékezést. * Magyarországi tanulmányútja során Egyesületünk fogadta V. Sz. Csujenkov erdőmérnököt, a puskinói össz-szövetség erdőgazdasági tudományos kutatóintézet erdőrendezési osztályának vezetőjét. * Király Pál: Az Országos Erdészeti Egyesület története című munkája megjelent és Egyesületünkben megrendelhető. A könyv ára 15, Ft. Az eddig megrendelt példányokat folyamatosan küldik szét. * Az erdészettörténeti szakosztály legutóbbi ülését a Mecseki Állami Erdőgazdaság területén a nagyhajmási Disznós erdőben tartotta. Kasza Ferenc, az erdőgazdaság igazgatója bevezető előadásában ismertette az erdőgazdaságnak és jogelődeinek munkáját, erőfeszítéseit a termelés műszaki színvonalának emelésére, a dolgozók életkörülményeinek javítására s vázolta a felszabadulás óta elért eredményeket. Dr. Kollwentz Ödön: A szakmunkásképzés története a Mecseki Állami Erdőgazdaságban, Schneider Ferenc: A Mecseki Állami Erdőgazdaság útépítésének törénete címmel tartott előadást, majd Reuter Camilló helyszíni bejárás kapcsán ismertette a Disznóserdő történetét; előadása érdekesen világított rá arra a kérdésre, mit várhat a gyakorlati szakember az erdőtörténeti kutatások eredményeitől. A múlt század végén akáccal beerdősített kopár löszös dombot 800 évvel ezelőtt erdeifenyőállomány borította: az elmúlt években erdeifenyővel végzett erdősítés sikere részben az erdőtörténeti kutatások eredményeinek köszönhető. A helyi csoportok A pécsi csoport szakmai bemutatói sorában Szerémy György: Vegyszeres tisztítás című előadását Rigókúton, Molnár István és Schneider Ferenc: Koncentrált vágásterületek feltárásának tervezése és gyakorlati kivitelezése tárgykörű előadásait pedig Hármaskúton tartották meg. A miskolci csoport a Zemplénhegységi Állami Erdőgazdaság területén szervezett életéből tapasztalatcseréje során tanulmányozták a gyorsannövő fafajok telepítési lehetőségeit és azok jövőjét hegyvidéki viszonylatban, valamint a telepítések tipológai és műszaki adatait. A tapasztalatcsere helyszíni vezetője Emri János volt. A zamárdi csoport a MEDOSZ megyebizottságával közösen a somogyvári erdészet területén rendezett szakmai bemuta-

51 tót. Pásztor László: Hosszúfás szállítás alkalmazási lehetőségei, Páll Endre: Állománynevelés a törzsszám-szabályozás alapján címmel tartott előadást. A bemutatón megjelentek az ERTI, a kaposvári és a tamási csoport képviselői is. A csoport a kattowicei erdőigazgatóság 30 tagú küldöttsége részére tanulmányutat szervezett a marcali erdészetbe és fagyártmányüzembe. A fagyártmánytermelés szerepéről Pásztor László tartott előadást. A lengyel vendégek a bemutató után megtekintették a somogyfajszi homokon álló elit erdeifenyveseket is. A tanulmányút során nagy érdeklődéssel hallgatták meg Körmendi Mátyás előadását az Északsomogyi Erdőgazdaság felújítási és csemetetermelési feladatairól, s az előadást a szántódi erdészet területén bemutató és vita követte. * A nyíregyházi csoport a tiborszállási, baktalórántházi és a vásárosnaményi erdészet területére szervezett bemutatót s ennek során megvitatták Patkós Antal: Űj célállományok tisztítási problémái című előadását. * A kecskeméti csoport klubnapot rendezett. Ezen Petrí Attila számolt be diavetítéssel pilisi tanulmányútjáról. A balassagyarmati csoport a romhányi erdészet területén szakmai bemutatót tartott és megvitatta Kotány György előadását a fenyőfiatalosok és elegyes fiatalosok tisztításáról. * A keszthelyi csoport klubnapján Főnyi Albert ismertette az új gazdaságirányítási reformmal kapcsolatos Gazdasági Bizottsági határozatokat, majd levetítették az Erdészeti Filmújság legutóbbi számait. A pilisi csoport munkabizottsági ülésein megvitatták Csada Ferenc előadásában az oktatás időszerű kérdéseit, Büttner Gyula vezetésével a különlegesen értékes faállományokról és az erdészetileg érdekes fáit összeállításáról készített tanulmányt, majd Szilas Károly vitaindító előadása után a pajorkárosítás helyi jellegű problémáit. A csoport vezetőségválasztó taggyűlésén elnökül Végvári Jenőt, titkárul Büttner Gyulát, gazdasági felelősnek Bihari Dezsőt választották. * A debreceni csoport a debreceni erdészet területén a gyérítési és tisztítási munkálatok korszerű végrehajtása tárgykörben tapasztalatcserét szervezett Komis János vezetésével. * Az egri csoport szakmai bemutatóján a szilvásváradi erdészet fagyártmányüzemében előadást tartott Kondász Dénes: Fagyártmányválasztékok jövőbeli értékesítési lehetőségei címmel. Megvitatták Polónyi György: Fagyártmánytermelés alapanyagellátása és a termelés jövőbeni technológiája című előadását is. * A szakmai továbbképzés keretében a helyi csoportokban a következő előadásokat tartották: Budapesten dr. Pozsár Béla: Fehérjeszintézis és szabályozása gombákban (diavetítéssel) ; Szolnokon dr. Madas András: Űj gazdasági mechanizmus az erdőgazdálkodásban; Zalaegerszegen Jakóts László: Munkahelyek koncentrálása; Tamásiban dr. Káldy József: A szállítás gépesítése az erdőgazdaságban; Gödöllőn dr. Keresztesi Béla: A madridi erdészeti világkongresszusról (diavetítéssel) címmel. AZ ERDŐ Az Országos Erdészeti Egyesület (Budapest, V., Szabadság tér 17. ) kiadványa Szerkesztő: KERESZTESI BÉLA, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora. Főmunkatárs: JÉROME RENÉ. Szerkesztő bizottság: AKOS LASZLÖ, BABOS IMRE, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) doktora, BAKKAY LASZLÖ. DR. BALASSA GYULA, FÖLDES LASZLÖ, HARACSI LA JOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, HERPAY IMRE. a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, KALDY JÓZSEF, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, KOCSARDI KAROLY. KOLLÁR GYULA, MADAS ANDRÁS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, PARIS JÁNOS, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. RADÖ GÁBOR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. SALI EMIL. a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. SZEPESI LASZLO. a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, SZÖNYI LASZLÖ, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa, TÖTH SÁNDOR, a mezőgazdasági tudományok (erdészet) kandidátusa. Kiadja: a Lapkiadó Vállalat. (Budapest, V., Lenin körút ) Felelős kiadó: SALA SÁNDOR. Kapják az Országos Erdészeti Egyesület tagjai. Előfizethető még a Posta Központi Hírlap Iroda (Budapest V., József nádor tér 1. ) és a lapterjesztéssel foglalkozó egyes postahivatalok útján Révai Nyomda. Budapest. Példányszám: 5050 Index:

52