PSIVET Esélyteremtés szakképzéssel. Szakértői Hálózat találkozó

Átírás

1 PSIVET Esélyteremtés szakképzéssel Szakértői Hálózat találkozó Időpont: november 16., péntek óráig Helyszín: Budapesti Corvinus Egyetem, Közraktár u. 4-6., 3. emelet, 314-es terem. Résztvevők: Bognár Mária Dobbantó prg. FSZK Cserti-Szauer Csilla FSZK Ispánki György egyéni szakértő (NFÜ) Juhász Judit TKA Mártonfi György OFI, TKKI Mihályi Krisztina BCE-Observatory Polyacskó Orsolya BCE-Observatory Sum István FVSZ, SZTÁV Stéber Andrea FVSZ Titkárság Sziklainé Lengyel Zsófia BCE-Observatory, TKKI FSZK: Fogyatékos személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Kft.;NFÜ: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség; TKA: Tempus Közalapítvány;OFI: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet;TKKI: Türr István Képző és Kutató Intézet; FVSZ: Felnőttképzők Szövetsége; SZTÁV: SZTÁV Felnőttképző Zrt., BCE-Observatory: Budapesti Corvinus Egyetem, Oktatásfejlesztési Observatory Központ Előzetesen kiküldött anyagok (még nem véglegesek, munkafázisban vannak): az összefoglaló kiadvány felvezető része az eddigi programok részletes, egységes szempontrendszer szerinti bemutatása (SZFP, IPR, Útravaló, AJP, Tranzitfoglalkoztatás, Dobbantó). A Szakértői Hálózati találkozó célja Kiknek? Mit? Milyen formában? Önök mit tartanak fontosnak hangsúlyozni az összefoglaló anyagban? Milyen szerkezetű összefoglalót tartanának alkalmasnak a döntéshozók elé tárni? Iskolavezetők számára mi lehet ebből fontos? Mi jelenjen meg nyomtatott formában, mi elektronikusan, mi adatbázisban? A programelemzésekkel kapcsolatos kiegészítéseiket, véleményüket, megjegyzéseiket is várjuk. Amit nem volt alkalmuk a találkozón elmondani, kérjük, november végéig juttassák el e- mailben Sziklainé Lengyel Zsófiának (zsofia.lengyel@uni-corvinus.hu) Mi történt az elmúlt fél évben? (Mihályi Krisztina) A Tempus Közalapítvány szervezésében: Iskolavezetői műhelymunka a befogadó szakképzés megvalósításával kapcsolatban április 24. Vezetőképzők találkozója július

2 Konferencia a befogadó iskola megteremtésének lehetőségeiről a szakképzésben október 17. Iskolavezetői képzés az inkluzív szakképzésről az iskolavezetői teamek számára kidolgozott ingyenes - pilot - képzés jelenleg folyamatban (2012. október december) A oldal és a Rendezvények menüpont A BCE-Observatory és a TKKI részéről: Felvezető: A befogadó szakképzés helyzete a hazai szakpolitika-alkotásban es időszakban A szakképzés szerepe az esélyteremtésben - A befogadó iskola megteremtését szolgáló elvekről és gyakorlatokról Részletes programelemzések: munkaanyag kész: SZFP, IPR, Útravaló, Tranzitfoglalkoztatás, AJP, Dobbantó kidolgozás alatt: Tanodák, Felzárkóztató programok, Salva Vita - Munkahelyi gyakorlat program Az elemzések tanulságainak összefoglalója (Polyacskó Orsolya) Rövid összefoglalás táblázatos formában a vizsgált programok különböző szempontú elemzése kapcsán. A teljes anyag a csatolt prezentációban olvasható. Az elemzési szempontok szerint haladva a hálózati találkozón a következők hangzottak el: Jogszabályi háttér: majdnem mindegyiket valamilyen jogszabály, határozat hozta létre, de az esetek többségében a jogszabályi háttér nem garantálja a program stabilitását, folytonosságát. Szakmai előkészítettség: a pilot jellegű programoké épp jellegükből fakadóan sokkal alaposabb, hiszen a pályázatokat jó szakmai alapok nélkül nem is lehetett volna beadni. Ezzel szemben a nagy programokról általában gyorsan döntött a politika, így nem volt idő a megfelelő szakmai alapok letételére. Célok, célcsoportok: általában valamely hátrány-kompenzálás, az iskolai sikerek növelése a cél, tág keretek között. Van olyan program, amely az óvodás kortól indul (Tanoda), és van, ami a fiatalokat és a felnőtteket is célozza (Tranzitfoglalkoztatás). Sok az átfedés: más módszerekkel ugyan, de gyakran ugyanazt a célcsoportot érintik. Humánerőforrás fejlesztés: sok helyen van, de nagyobb átgondolást igényelne a célzottságuk. Eredményesség, hatékonyság: objektíven nem mérhető, nehéz összehasonlítani a programokat ebből a szempontból. Az általunk elérhető dokumentumokból dolgoztunk (kutatás, monitoring, értékelés, hatásvizsgálat), amelyekben a tanulmányt készítő szakértők vontak le következtetéseket az eredményességre vonatkozóan. Finanszírozás: kisebb-nagyobb programok, de támogatásuk összege még összesen sem képvisel jelentős összeget, hiszen a szakképzési kiadásoknak még így is csak százalékban alig kifejezhetően kis hányadát teszi ki. Erősségek kihívások: nagyon nagy nehézséget jelent a pályázatos finanszírozási jelleg: a projektrendszerbeli kifizetések a bürokráciával együtt egészen ellehetetleníthetik az egyes programokat (pl. Tanoda), illetve veszélyeztetik folyamatosságukat, s így hatékonyságukat is. A programelemzések összefoglalójának elképzelt szerkezete (Mártonfi György) 1. célok, célcsoportok, megvalósítás időszaka 2. a finanszírozás (nagyságrend és kb. egy főre jutó elérési költség), a HR fejlesztés, az intézményrendszer és a jogi szabályozás mindegyikéről egy-egy bekezdés; 3. a program erősségei, gyengéi, megvalósulása (megvalósult e v. sem; fennmaradt e v. sem); stakeholderek körében a megítélése; a program fontos eredménye hozadéka; 4. javaslatok a program eredményeinek felhasználására; a szerkezeti-tartalmi változtatásokra. 2

3 Mit (milyen anyagokat) tegyünk nyilvánossá és milyen célcsoportok számára a projekt lezárásakor? Az egyes programok (9 db) részletes, egységes szempontok szerinti leírása már 6 esetben munkaanyagként megvan, 3 most készül. A kiküldött anyagok véglegesítése még hátravan, várjuk hozzá a Szakértői Hálózat tagjainak megjegyzéseit! Hozzáférhetővé fogjuk tenni mindenki számára nyilvánosan. A felvezetőt, illetve a programok rövid, egyenként max. 2 oldalas összefoglalóját papíron is szeretnénk megjelentetni. A döntéshozóknak szánt megállapításoknál arra törekszünk, hogy meg tudjuk fogalmazni, milyen jövője lehet az adott programnak. Az eredményességet nagyon nehéz mérni, ezért mutatószámokkal nem is mernénk előjönni. Célunk, hogy a szakértői véleményekre alapozott felmérések segítségével érzékeltethető legyen az egyes programok eredményessége. Kiknek szánjuk a megállapításokat, az elemzéseket? Intézményvezetők, közigazgatásban dolgozó vezetők, kutatók, oktatásfejlesztők és a civil szféra számára. Gondnak tarjuk, hogy elég zárt a rendszer, nehéz megközelíteni a döntéshozatali helyeket és magukat a döntéshozókat, nehéz üzeneteket eljuttatni hozzájuk. Érdemes lenne olyan tényekre hivatkozni, amelyek megkerülhetetlenek, amelyekkel muszáj foglalkozni, s amelyekhez segítséget jelenthetnek a mi eredményeink. Pl. a korai iskolaelhagyás elleni közdelem az EU stratégiában is központi helyet foglal el, ezek a programok pedig sok esetben csökkenteni tudják a riasztóan magas és az előrejelzések szerint növekedő iskolaelhagyási arányt. A másik hivatkozási alap az is lehet, hogy a következő időszak ( ) támogatási pénzeinek elosztásánál is muszáj lesz valamilyen tényanyagra, elemzésre mint alapra támaszkodni. Eszmecsere: kinek, mit, hogyan érdemes átadni összefoglalásként? (Mártonfi György) Mit hiányolnak a szakértők az eddig elkészült anyagok alapján? KÖLTSÉGEK Bognár Mária: Ne csak az összköltségek figyeljük, hanem számoljuk ki, tüntessük fel a különböző elemekre szánt összegeket vagy azok arányát. Hasonlítsuk össze, hogy mennyi volt a program kiépítésének első szakaszában felhasznált (és legközelebb, a program kiterjesztésekor vagy folytatásakor már nem szükséges) összeg, pl. mennyi fordítódott humán fejlesztésre, eszközfejlesztésre, tudásbázis kialakításra stb. Meg kell próbálni megbecsülni, hogy az egyes programok átültetése és beindítása mennyibe kerülne (kimutatható lenne, hogy kevesebbe, mint az első kiépítés költsége). Már csak a most induló TÁMOP kapcsán is érdemes lenne tipizálni a költségeket a preventív, a beavatkozó illetve a kompenzáló intézkedésekhez való kapcsolódásuk szerint. Mártonfi György válaszai az előző felvetésekre: Költségek: van, ahol szétszálazhatóak a különböző típusú költségek, de nem mindenütt lehet különválasztani a fejlesztésre, a beruházásra, a működtetésre szánt vagy felhasznált összegeket. Ezért nem lehet összehasonlítani a programokat e kérdés mentén. Lényegesebb azt aláhúzni, hogy bár mindegyikről azt mondogatják, hogy drága, ez egyáltalán nem igaz, ha a potenciális megtérülésükre gondolunk. Bognár Mária további gondolatai a költségekről: Utána lehetne számolni annak is, hogy mennyibe kerül, ha nem lesz egy programból végül semmi? Vagy azt ki lehet-e mutatni, hogy mennyi az elmaradt haszon abból, ha valaki kimarad egy programból, vagy be sem jut a résztvevők közé? Állítólag ha csak minden huszadik fiatal pályára áll egy felzárkóztató program segítségével, már megéri elindítani. És ennél azért gyaníthatóan jobbak a statisztikák. 3

4 MÓDSZEREK, PROGRAMELEMEK Bognár Mária: Nagyon hiányzik még annak a taglalása, hogy mely program mennyire veszi figyelembe a gyerekek szükségleteit. A szükségletek 3 típusa szerint lenne jó elkülöníteni: tényleges, személyes szükségletek; fejlődési-tanulási környezet kialakításához kapcsolható szükségletek; a pedagógusok és az intézményi környezet támogatásának szükségessége. Ez utóbbi mutatna a rendszerszemlélet irányába leginkább. A felnőttképzők az iskolák selejtjével foglalkoznak már régóta. Még a vállalti programokon résztvevő tanulókkal együtt is rendkívül alacsony, 30 év körül van a felnőttképzésben tanulók átlagéletkora. Tapasztalatai alapján a következő 3 szempontot hiányolja még az anyagból: 1. A programok egymásra gyakorolt hatása (elképzelhető, hogy egy adott embert több program is érintett, még időbeli átfedéssel is). 2. Mivel legtöbbször már valahonnan kiesett tanulókkal foglalkoznak, jónak látnák, ha a felzárkóztatásra irányuló programok kitérnének a tanulás módszertanára, a tanulási technikák átadására, mert a fiatalok még mindig nem tudnak tanulni. 3. Nagyon hiányzik a mostani fiatalokból az innováció, a kreativitás, a vállalkozó szellem. Az önállóságra törekvésük minimális. A fiatalok el sem tudják képzelni, hogy tudnak majd megélni; fel sem merül bennük az önálló elindulás gondolata; keveseknek vannak jó, életképes ötleteik. Ennek a fejlesztése az iskolai életet is megváltoztathatná már a tanulási időszak alatt is. Mártonfi György a különböző programok egymásra gyakorolt hatásának vizsgálatáról: Igen, van, ahol párhuzamosan fut több program is. Gyakori, hogy ugyanazok a lelkes pedagógusok csinálják az intézményen belül. A személyi átfedések sokszor hasznosak, mert ha jó a módszer, akkor mindegy, melyik programból jön, átviszik a következőbe is. Abból a pénzből viszik a bevált módszereket, ami éppen van. A tanárok pedagógiai tudása pedig átmegy egyik program után a másikba. Bognár Mária reflektálva: Erre jó példa a Dobbantós iskolák változatossága. Más-más előzetes programból jönnek az iskolák (AJP, Step by Step, SZFP). Van, ahol AJP-s gyerekekből áll a Dobbantós osztály. Mártonfi György folytatja: Igaz, hogy pedagógiai szempontból nem elemeztük a programokat. Minden program egy önálló kis vár, a programok kiötlői általában nem egyeztetnek, de még csak meg sem kérdezik egymást a tapasztalatokról, nincs semmilyen szintű összedolgozás (csak a Dobbantó kivétel, amely a tervezéskor épített a többi program tapasztalatára). Nagy hátrány, hogy egysíkúan, 1 probléma 1 megoldás modellben gondolkoznak (nincs ugyanis idő körülnézni), ami feltételezi az új probléma új megoldás modellt. Ez pedig lehetetlenné teszi az egymásra épülést, az eddigi tapasztalatok felhasználását, valamint a költségek ésszerű csökkentését is. A sima tanárképzési részt hiányolja nagyon a programokból. Itt-ott a továbbképzési elem megjelenik ugyan, de sehol nem látszik annak a szándéka, hogy az inklúziós módszerek helyet kaphatnának az alap tanárképzésben. Érdemes lenne a meglévő továbbképzési elemeket is megvizsgálni aszerint, hogy mely típusúak voltak a hatékonyabbak. Javaslatokat kellene megfogalmazni arra, hogyan épülhet be az inklúzió az alap tanárképzésbe, ennek hiányában ugyanis a segítő pedagógusság csak egy specializálódó réteg lesz/marad és az inklúzió nem fogja tudni áthatni a teljes rendszert. A szakszemélyzetre is nagy hangsúlyt kell fektetni. Főként akkor kell erre figyelni, amikor egy pilot programot intézményesíteni szeretnénk, mert amit kicsiben elvisznek a hátukon a lelkes tanárok, az nagyban már csak rendszerszintű átgondolással és a dolgozók szisztematikus bevonásával fog tudni működni. Az intézményesítéshez ilyen értelemben fajlagosan több forrásra is szükség lehet. 4

5 ÁTADANDÓ ÜZENET A döntéshozóknak szánt anyag kapcsán hiányolja annak alapvető felfűző fonalát. Felteszi a kérdést, hogy vajon abba az irányba kellene-e haladni, hogy a hiányosságok jelzése mellett összeválogassuk az eddigi programok jó elemeit és ezek szintetizálásával készítsünk egy új programot, avagy csupán azt vállaljuk, hogy továbbra is népszerűsítjük a befogadó modellt a jó gyakorlatok kiemelésével és terjesztésével. Mártonfi György a 10 év alatt létrehozható programrendszerről: Ki lehetne építeni egy életképes rendszert az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével szintetizálva azok jó, használható, működő részeit. Javaslatot kellene tenni arra, hogy melyik programból mely elemeket kellene továbbvinni. Minden egyes részproblémára meg kellene nézni, hogy milyen típusú program oldja azt meg a legjobban. Ez becslés szerint egy agytröszt egyéves munkája és a megfelelő támogatás megléte mellett nagyjából egy évtized alatt lehetne egy működő rendszert létrehozni, amely a jelenleginél jóval nagyobb lefedettséggel és hatékonysággal működne. Hogyan jutunk el a döntéshozókig? KAPCSOLÓDÁSI PONTOK, ÉRVRENDSZER A döntéshozóknál az EU-s programok a hívószó, azokra kell hivatkozni. A fő uniós programokhoz való kapcsolódási pontokat kell hangsúlyozni, egyértelműsíteni. A Nemzeti Reformprogramhoz kapcsolódóan kaptunk ajánlásokat az Európai Bizottságtól (ld. erről az Observatory cikkét itt), ennek 3 lényeges eleme: a korai iskolaelhagyás csökkentése, a munkaügyi szolgálat erősítése, a felsőoktatási reformokhoz kapcsolódóan a hátrányos helyzetű csoportok oktatáshoz való hozzáférésének javítása. Juhász Judit: A már most hangsúlyos programokhoz való kapcsolódások aláhúzása is fontos, pl. HÍD programok. Kapcsolhatnánk javaslatainkat a fiatalok munkanélküliségének igen aktuális témájához is. Cserti-Szauer Csilla: A megvalósítandó fő célok mentén csoportosítva kapcsoljuk a javaslatainkat. Az SNI-s tanulókra való hivatkozás is szerencsés, mert a rokkant-ügy, az SNI felkapott fogalmak, odafigyelnek rájuk. Kevésnek tartja az anyagban a szakképzésre való hivatkozást, valamint hiányolja az új helyzetekre, új politikai lépésekre való reagálást. Egy példa: nyolcadik osztályra, korábbra került a szakmaválasztás, holott az EU-s anyag a szelekció és a szakmaválasztás későbbre tolását szorgalmazza. Erre és az efféle ellentmondásokra mindenképpen fel kellene hívni a figyelmet az anyagban. Hangsúlyozni javasolja továbbá, hogy a szakképzésben nem csak szakmát, hanem hozzáállást, a munkaerőpiacon szükséges kiegészítő készségeket is tanítanak, s erre borzasztóan nagy szükség van! A szakképzés fogalmát ezért szerencsés lenne kibővíteni és a szűken vett szakmatanítás helyett tágabban értelmezni: mindent belevenni, ami a munkaerőpiacon való sikeres boldoguláshoz hozzájárulhat, azaz növelheti a foglalkoztatást. Az EU-ban amúgy már ebben a tágabb értelmezésben gondolkoznak, míg nálunk továbbra is szűk az értelmezési tartománya a szónak. A bruges-i kommünikét mindenképp meg kell említeni, így elvehető az éle a kritikus mondatoknak és a szakképzés fogalmát is tágíthatnánk, közelíthetnénk az EU-ban elfogadott szintre. Az Európai Bizottság szerint a közeljövőben az ESZA-típusú pályázatokra lesznek nagyobb források. Hogyan fogjuk tudni elkölteni ezeket a pénzeket, ha nincs előre elkészített programjavaslat, amit elő lehetne húzni a fiókból? 5

6 Mártonfi György reflektálva: Ezzel elkerülhető lenne, hogy ad hoc öntsenek pénzt egyes programokba, mint ahogy most a Tanodával tették, minden előkészítés nélkül. Bognár Mária: A pilot széles programmá alakítása (mainstream-elése) jó tervezés esetén ugyanolyan hatékonysággal megoldható, mint maga a pilot-program! MEGKÖZELÍTÉS Cserti-Szauer Csilla: A klasszikus lobbi-tevékenység válna be jól. Személyes megbeszéléseken keresztül, tárgyalásokkal. Írott anyagokat lehetne eljuttatni (akár a személyes megkereséseken felül) a döntéshozókhoz olyanokon keresztül, akik bejáratosak és ismertek. A döntéshozók mellett a munkáltatókat sem szabad figyelmen kívül hagyni, ők is megkerülhetetlen célcsoportjai a munkánknak. A vállalati HR-esek ugyanis nem egy bizonyos szakmához értő embert keresnek, hanem a megfelelő embert, s ehhez kevés a szűken vett szakképzettség, hanem készségek, hozzáállás is szükséges! (Az nem elég, hogy az esztergályos tud esztergálni!) Lezárás (Mihályi Krisztina) Az anyagok csiszolását folytatjuk és en folytatjuk a konzultációt, illetve küldjük a még eddig el nem készült program-elemzéseket. Várható folytatás: januárban a Tempus Közalapítvány szervez műhelymunkát a befogadás témájában. A projekt honlapján megtalálhatók a korábbi anyagok és ennek a találkozónak az emlékeztetője is felkerül majd a psivet.hu-ra. Természetesen a hálózati tagok külön is meg fogják kapni. Köszönjük szépen a jelen lévő szakértők aktív közreműködését! 6