Székesfehérvári Törvényszék 2.K.f3/2017/5.számú ítélete

Átírás

1 Székesfehérvári Törvényszék 2.K.f3/2017/5.számú ítélete Közbeszerzési Értesítő száma: 2017/110 Beszerzés tárgya: Hirdetmény típusa: Bírósági határozat KÉ Eljárás fajtája: Közzététel dátuma: Iktatószám: 9054/2017 CPV Kód: Ajánlatkérő: Teljesítés helye: Ajánlattételi/részvételi jelentkezési határidő: Nyertes ajánlattevő: Ajánlatkérő típusa: Ajánlatkérő fő tevényeségi köre: Fővárosi Bíróság ítélete Szöveg: Székesfehérvári Törvényszék, mint-másodfokú bíróság 2.Kf.3/2017/5. szám A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Sipos-Bencze Nóra jogtanácsos (1143 Budapest, Mogyoródi út 43.) által képviselt BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központ (1143 Budapest, Mogyoródi út 43.) felperesnek,- dr. Virágh Norbert jogtanácsos által képviselt Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (1126 Budapest, Riadó u. 5.) I.r., Óri Tibor (2234 Maglód, Lövölde utca 61/2.) alkalmazott által képviselt Bio-Kalibra Környezetvédelmi Szolgáltató Bt. (1037 Budapest, Szent István körűt 16.) III.r. és Pannónia Központ Szakértői Tanácsadó Koordinációs Kft. (8360 Keszthely, Vak Bottyán utca 37.) IV.r. alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata, valamint szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K /2016/9. számú ítélete ellen az I.r. alperes által 10. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi Ítéletet: az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek ,-(harmincezer) Ft másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Azítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás 1

2 A keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az I. r. alperes támadta fellebbezéssel, a felperes keresetének elutasítását, illetve az egyesített perben az általa előterjesztett kereset teljesítését kérte. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem igazolta, hogy beszerzési igénye alapján a szúnyoggyérítési feladatot legkésőbb június 15. napjáig meg kellett kezdenie. Ezt a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ január 31. napján kiadott 2. számú Módszertani Leveléből (továbbiakban módszertani levél) direkt módon nem lehetett kiolvasni, illetve a határozat meghozatalát megelőző közigazgatási eljárásban ezt egyéb módon sem bizonyította, a per során becsatolt bizonyítékokat pedig az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon vette figyelembe. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelenségi keresettel érintett szerződésben a felperes elállási jogot kötött ki arra az esetre, ha a szerződés időtartama alatt a megrendelő a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárással azonos tárgyban új közbeszerzési eljárást indít, és ennek eredményeként új közbeszerzési szerződés jön létre. Érvelése szerint miután az elsőfokú bíróság megállapította, hogy több évtizedes gyakorlat a szúnyoggyérítés június közepén való megkezdése, másrészt a Kormány döntése alapján a felperes már többször látott el központi szúnyoggyérítési feladatokat, s a felperestől nem idegen a közbeszerzési eljárás kimenetelétől függő bontófeltétel kikötése, ezért akkor járt volna el helyesen, ha azon bontófeltétel kikötésével, ha a szerződéskötésig vagy a szerződés teljesítése során nem áll rendelkezésre a szerződés teljesítéséhez szükséges anyagi fedezet, eláll a szerződéstől, már június 15. napját megelőzően - legalább három hónappal korábban - megindítja a gyorsított, nyílt közbeszerzési eljárást. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, s költségei megtérítését. Az elsőfokú ítéletet minden tekintetben törvényesnek és megalapozottnak találta, mert az elsőfokú bíróság -alperes elismerését is figyelembe véve - megállapította, hogy a nyílt meghívásos vagy tárgyalásos eljárás legkorábban július 15. napján fejeződhetett volna be, a felperesnek viszont június 15. napján meg kellett kezdenie a szolgáltatást. Az I. r. alperes viszont még a fellebbezésében sem adta elő, hogy miért lett volna elegendő, ha a szúnyoggyérítési feladatokat július 15-e után kezdi meg, hiszen a perben nem volt vitatott, 2016 tavaszán jelentős esőzések voltak, emiatt fokozottan megindult a tenyészőhelyeken a szúnyogok fejlődése, ha négy héttel később kezdi meg a munkát, olyan óriási szúnyoginvázió keletkezett volna, amely 2016 nyarán a lakosság körében 2

3 és a turisztikai övezetekben, kiemelten a vízparti területeken káros hatásokkal járt volna. Szakmailag tehát nem igazolható, hogy a 2016 tavaszi jelentős esőzésekre is tekintettel, csak a gyorsított hirdetményi eljárás lehetséges befejezése után kellett volna elkezdeni a szúnyogirtást. Álláspontja szerint, az alperes eljárási szabályszegése miatt nem volt akadálya annak, hogy a keresetleveléhez új bizonyítékokat mellékeljen, hiszen csak a határozatból értesült, hogy az I. r. alperes nem látta bizonyítottnak a június közepi szúnyoggyérítés megkezdésének szükségességét. Erre nézve azonban a felpereshez felhívást nem intézett, illetve a tényállás felderítése érdekében tárgyalást sem tartott, pedig azon lehetősége nyílt volna a vitatott, bizonytalan kérdések megválaszolására. Hivatkozott arra is, hogy az alperesekkel kötött szerződésben valóban bontófeltételként határozta meg egy új közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés létrejöttét, ennek érvényesítésére azonban azért nem került sor, mert bár a megállapodások aláírását követően azonnal új, nyílt közbeszerzési eljárást indított annak reményében, hogy annak eredményessége esetén a 2016-ban még hátralévő szolgáltatásokat ez alapján rendelje meg, ezen eljárás azonban a szerződések hatálya alatt nem fejeződött be. Azzal is érvelt, mulasztás nem terheli, június 15-ét megelőző három hónapban a szúnyoggyérítési feladatok ellátására nyílt közbeszerzési eljárást nem indíthatott, mert az ezzel kapcsolatos feladatokat a Kormány április 13-án határozta meg, s ezt megelőzően nem volt jogosult eljárást indítani. AIII-VI. r. alperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. A felek a tárgyalás tartását nem kérték, ezért a másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp (5) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, s megállapította az alaptalan. Az I. r. alperes a fellebbezésében változatlanul azzal érvelt, a felperes a közbeszerzési eljárásban nem igazolta, hogy a szúnyoggyérítési feladatokat legkésőbb június 15. napján meg kellett kezdenie, ez ugyanis direkt módon a módszertani levélből nem olvasható ki. A módszertani levélben naptárilag valóban nincs meghatározott szúnyoggyérítés pontos kezdőidőpontja, mert az arra utal, hogy ennek meghatározásához figyelembe kell venni a szúnyogok fejlődésének élettani szakaszait, illetve az időjárási viszonyokat. E tényezőkre a felperes a közigazgatási eljárásban egyértelműen utalt, az I. r. alperes azonban elmulasztotta ezen állítását és bizonyítékként becsatolt módszertani levél összevetését, értékelését, pedig ez elengedhetetlenül szükséges lett volna a tényállás megállapítási kötelezettsége teljesítéséhez. 3

4 A módszertani levél utal arra, hogy Magyarországon a csípőszúnyogok közül járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű maláriaszúnyogok, s az emberek nyugalmát zavaró gyötrő-, házi-és a mocsári szúnyogok fordulnak elő. A szúnyoglárvák fejlődési ideje a víz hőmérsékletétől függ, a szúnyogok C között 1 hónap, 25 C-on két hét alatt fejlődnek ki. A gyötrő szúnyog Magyarországon gyakori fajta, a lárvák meleg, nyári időben 4-5 nap alatt kifejlődnek, melyhez napos időben sekély víz, például pocsolya, vizesárok, gödör, kocsinyom is elegendő. A módszertani levél szerint a nyári esők után víz alá került rétek, a megáradt folyók árterei nyüzsögnek, forrnak a lárváktól, s a kifejlett egyedek bármely élőlényt képesek megszúrni. Hasonlóan rövid tenyészidejűek a házi szúnyoglárvák, míg a mocsári szúnyog lárváinak tenyészideje a leghosszabb. A gyötrő és mocsári szúnyog imágójának a megjelenésére elsődlegesen nyáron lehet számítani, a házi szúnyoglárvák viszont egész évben tenyésznek. A szúnyog elleni védekezés része nemcsak a már kikelt egyed, hanem az imágók elpusztítása, számuk csökkentése. Közismert tény, hogy Magyarországon májusban a középhőmérséklet C között van, és napközben már gyakrabban előfordul C-os hőmérséklet is. A hőmérséklet emelkedésével együtt nő a vizek hőmérséklete is, a víz hőmérsékletének emelkedésére fokozottabban kell számítani a sekélyebb területen, ezért a mocsarasabb, belvízzel elöntött területek hamarabb felmelegszenek, mint az álló és folyóvizek. A módszertani levél szerint pocsolyás, vízzel elöntött területeken fokozottan kell számítani a gyötrő szúnyogok megjelenésére. A felperes már a közigazgatási eljárásban előadta, hogy 2016 tavaszán jelentősebb esőzések voltak, nagy volt a belvízzel elöntött területeknek az aránya. A módszertani levél szerint a vízzel elöntött területeken a hőmérséklet emelkedésével nagyobb számban kell a tenyészőhelyek kialakulására számítani. A kormányhatározat is lényegében ezen természettudományos ismeretekre alapozva, a kedvezőtlen időjárási viszonyokra tekintettel döntött a szúnyoggyérítés feladatainak központi ellátásáról. A központi intézkedés egyértelműen arra utal, az esőzések miatt olyan helyzet alakult ki, hogy a szúnyoggyérítésről rövid időn belül intézkedni kellett, nem lehet arra várni, hogy az egyes önkormányzatok külön-külön, s ezzel időveszteséget okozva, a problémát megoldják. Mindezen bizonyítékok értékelése alapján már a közigazgatási eljárásban megállapítható lett volna, hogy a csapadékos időjárás, a belvizes területek növekedése és a hőmérséklet emelkedése miatt - a szúnyogok élettani ciklusait is figyelembe véve - mindenképpen számolni kellett azzal, hogy június elején a május eleji lárvák jelentős része kikel, a később lerakott lárvák tenyészideje pedig a hőmérséklet emelkedésével 4

5 csökken, a szúnyogok száma egyre növekszik, s ez a belföldi turisztikai idény megindulásával, ami rendszerint egybeesik a közoktatási év június közepi végével, a lakosság számára kellemetlenséget okozhat, esetleg járványveszélyt is előidézhet. Azt, hogy a szúnyoggyérítést nem csak az adott év speciális időjárási helyzete miatt, hanem a korábbi évek szokásainak is megfelelően legkésőbb június 15-vel meg kellett kezdeni, egyértelműen alátámasztja Mosonmagyaróvár Térségi Társulás, Balatoni Szövetség levele. Az elsőfokú bíróság nem vétett eljárási szabályt amikor ezeket értékelte, hiszen az I. r. alperes maradéktalanul nem tett eleget a tényállás megállapítási kötelezettségének (Két. 50. ), a közigazgatási eljárásban rendelkezésre bocsájtott iratokat, bizonyítékokat teljes körűen nem értékelte. Mindezen adatok alapján pedig az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek június 15. napjáig igénye keletkezett a szolgáltatásra, mert legkésőbb ezen időponttal a szúnyoggyérítési feladatokat meg kellett kezdenie. A gyorsított nyílt közbeszerzési eljárás viszont csak ezt követően fejeződhetett volna be. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a felperes a III-VI. r. alperesekkel kötött szerződésben elállási jogot kötött ki arra az esetre, ha szúnyoggyérítésre meghirdetett közbeszerzési eljárás alapján új közbeszerzési szerződés jönne létre, mert ez nem változtat azon a tényen, hogy a szúnyoggyérítési feladatokat június 15. napjával el kellett kezdeni, amelyre csak a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárásban nyílt lehetőség. A felperes és a III-VI. r. alperesek által kötött szerződés azonban nem egyszeri, hanem ismétlődő szolgáltatásra vonatkozott, a bontófeltétel így kizárólag arra utalt, a felperes nem mondott le annak lehetőségéről, hogy a későbbi szolgáltatásokat már nyílt közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződések alapján vegye igénybe. Ez az eljárás azonban az I. r. alperes által sem vitatottan a perbeli szerződések hatálya alatt nem fejeződött be. Nem fogadható el az I. r. alperes azon érvelése sem, hogy a felperesnek a szolgáltatási igényt megelőző több mint három hónappal korábban meg kellett volna indítania a közbeszerzési eljárást, mert a szúnyoggyérítési feladatokra csak április 13-án került kijelölésre, s ekkor került abba a helyzetbe, hogy intézkedjen. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes feladatra való kijelölése és a szolgáltatási igény 5

6 keletkezése közötti időszakban a gyorsított nyílt eljárás sem fejeződött volna be, így a felperes a Kbt. 98. (2) bekezdés e) pontjának rendelkezéseit nem sértette meg. Ezért az elsőfokú bíróság az I. r. alperes határozatát jogszerűen változtatta meg, s mellőzte a bírság kiszabását, melynek következménye, hogy az egyesített per I. r. alperesének az érvénytelenségi keresetét is el kellett utasítani. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp (2) bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező I. r. alperesnek meg kell térítenie a felperes másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltségét, amely meghatározásakor a másodfokú bíróság figyelembe vette a felperesi jogi képviselők tárgyalási jelenlétének időtartamát, és az előkészítő irat elkészítésére, az irattanulmányozására fordított időt. A III-VI. r. alperesnek megtérítést igénylő költsége a másodfokú eljárásban nem merült fel, az I. r. alperes pedig jogtanácsosi munkadíjból álló költségeit maga viseli. Az I. r. alperes személyes illetékmentéssége folytán a fellebbezési illeték az állam terhén marad (Itv. 5. és 74..) Székesfehérvár, május 2. dr.kalló Zsuzsanna sk. a tanács elnöke előadó bíró dr. Kollár Zoltán sk. bíró dr. Varga Péter Pál sk. bíró 6