NEMZETI PARLAMENT INDOKOLT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL

Átírás

1 Európai Parlament Jogi Bizottság NEMZETI PARLAMENT INDOKOLT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL Tárgy: Az olasz szenátus indokolt véleménye a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0465 C8-0323/ /0222(COD)) A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Az olasz szenátus a mellékelt, indokolással ellátott véleményt nyilvánította a fent említett irányelvre irányuló javaslatról. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság. NP\ docx PE v01-00 Egyesülve a sokféleségben

2 MELLÉKLET AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG SZENÁTUSA XVII. CIKLUS Doc. XVIII n. 165 AZ 1. ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA (Alkotmányügyek, miniszterelnökségi és belügyek, közrendi és közigazgatási ügyek) (előadó: MAZZONI) Elfogadás időpontja: október 19. Tárgy: JAVASLAT AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVÉRE A NEMZETKÖZI VÉDELMET KÉRELMEZŐK BEFOGADÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL (ÁTDOLGOZÁS) (COM(2016)0465) az eljárási szabályzat 144. cikkének (1) és (6) bekezdése értelmében, az elnökség értesítése október 25-én történt. PE v /9 NP\ docx

3 TARTALOMJEGYZÉK Az állásfoglalás szövege...3. oldal A 14. állandó bizottság véleménye...8. oldal NP\ docx 3/9 PE v01-00

4 A bizottság az eljárási szabályzat 144. cikkének (1) és (6) bekezdése értelmében megvizsgálta az irányelvre irányuló javaslatot, mivel az irányelvre irányuló javaslat az európai menedékjogi rendszer átfogó reformjával jár és a június 26-i 2013/33/EU irányelv ( befogadási irányelv ) módosítását jelenti az unióbeli befogadási feltételek jobb harmonizálása érdekében, hogy javítani lehessen a kérelmezők integrációs kilátásait és vissza lehessen szorítani a továbbutazás jelenségét; az irányelvre irányuló javaslat az alábbi újdonságokat tartalmazza a hatályos befogadási irányelvhez képest: a 2. cikkben kibővíti a befogadás anyagi feltételeinek meghatározását; a 7. cikk egy új listát tartalmaz azokra az esetekre, amikor a menedékkérőt kötelezni lehet egy adott helyen való tartózkodásra annak megakadályozása érdekében, hogy elmeneküljön; a 19. cikk szerint ugyanennek érdekében, valamint az eljárásban való együttműködés elmulasztása esetén a napi juttatásokat vissza lehet vonni vagy csökkenteni lehet, eltekintve az alapvető szükségleteket fedező juttatásoktól, amelyeket természetbeli javakkal lehet helyettesíteni; a 8. cikk az elmenekülés kockázatára a kérelmezők fogva tartásának egy újabb indokaként hivatkozik; a 15. cikk a munkaerőpiachoz való hozzáférés időkorlátját a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának napjától számított kilenc hónapot meg nem haladóról hat hónapot meg nem haladóra csökkenti. Ezen túl eltörli a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy elsőbbséget biztosítsanak az európai állampolgárok számára, amit csupán annak lehetősége vált fel, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állást be tudja-e tölteni egy európai állampolgár. Egy további bekezdés a helyi állampolgárokkal azonos munkaügyi feltételek biztosítását írja elő a menedékérők számára is, tekintettel arra, hogy a jogalapot helyesen azonosították az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (2) bekezdésének f) pontjában, amely rendes jogalkotási eljárást ír elő a közös európai menedékügyi rendszerrel kapcsolatos intézkedések elfogadására, beleértve a menedékjogot vagy kiegészítő védelmet kérelmezők befogadási feltételeire vonatkozó szabályokat is. ugyanarról a jogalapról van szó egyébként, mint a megreformálni kívánt 2013/33/EU irányelv esetében; a javaslat előírja a tagállamok számára, hogy befogadási rendszereik vizsgálatakor és ellenőrzésekor vegyék figyelembe az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (vagy a jövőbeli uniós Menekültügyi Ügynökség) által kidolgozott, a befogadási feltételekre vonatkozó műveleti előírásokat és mutatókat (27. cikk); a javaslat kötelezi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és rendszeresen frissítsenek szükséghelyzeti terveket a kérelmezők megfelelő fogadásának biztosítására olyan esetekben hozandó tervezett intézkedésekkel, amikor a tagállam a nemzetközi védelmet kérelmezők aránytalanul magas számával szembesül (28. cikk). A javaslat azt is előírja, hogy a tagállamok minden olyan esetben tájékoztassák a Bizottságot és az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségét, amikor szükséghelyzeti tervüket életbe léptetik; PE v /9 NP\ docx

5 a javaslat, összhangban a korábbi irányelvekkel, igyekszik mérsékelni az Európai Unión belüli továbbutazások befogadási feltételekkel kapcsolatos ösztönzőit. A Bizottság ezért hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások megfelelő kezelése, a felelős tagállam meghatározásának megkönnyítése és a továbbutazások megakadályozása érdekében a kérelmezőknek a kérelmük kivizsgálásában illetékes tagállamban kell maradniuk és nem szabad eltűnniük onnan. Hangsúlyozza továbbá, hogy a kérelmezők mozgásszabadságára vonatkozó célzottabb korlátozások bevezetése, és az e korlátozások megszegésének szigorú következményei hozzájárulnak majd a kérelmezők hollétének hatékonyabb nyomon követéséhez; a javaslat nem változtat azon a tényen, hogy a kérelmezők főszabályként szabadon mozoghatnak a befogadó tagállam területén vagy a tagállam által számukra kijelölt területen (7. cikk (1) bekezdés). Ugyanakkor közérdekű vagy közrendi okokból, a nemzetközi védelem iránti kérelme gyors feldolgozása és hatékony figyelemmel kísérése, a Dublini Rendelettel összhangban a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárásának gyors lefolytatása és hatékony figyelemmel kísérése, vagy a kérelmező továbbállásának hatékony megakadályozása érdekében a javaslat értelmében a tagállamok szükség esetén konkrét tartózkodási helyet jelölnek ki a kérelmező számára (például befogadóállomáson, magánháznál, szállodában vagy a kérelmezők elszállásolására kialakított egyéb helyszínen). Ilyen döntésre különösen olyan esetekben kerülhet sor, amikor a kérelmező nem tett eleget valamely alábbi kötelezettségének: a) a kérelmező nem tett eleget (a javasolt Dublini Rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott) azon kötelezettségnek, miszerint az első belépés helye szerinti tagállamban kell nemzetközi védelem iránti kérelmét benyújtsa, megfelelő indoklás nélkül egy másik tagállamba utazott és ott nyújtotta be kérelmét; b) a kérelmező megszökött abból a tagállamból, ahol tartózkodnia kell; c) egy másik tagállamba szökése után a kérelmezőt visszaküldték abba a tagállamba, ahol tartózkodnia kell; egy további indok is szerepel az őrizetbe vételre: amennyiben egy kérelmező számára konkrét tartózkodási helyet jelölnek ki, de e kötelezettségének nem tett eleget, és bizonyítottan fennáll a kérelmező eltűnésének kockázata, a kérelmező őrizetbe vehető annak biztosítása érdekében, hogy a konkrét tartózkodási helyen való tartózkodási kötelezettségének eleget tegyen (8. cikk (3) bekezdés c) pont); a javaslat továbbá csökkenti a munkaerőpiachoz való hozzáférés időkorlátját a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának napjától számított kilenc hónapot meg nem haladóról hat hónapot meg nem haladóra, ha a kérelemről nem hoztak közigazgatási határozatot a menekültügyi eljárásokról szóló rendeletjavaslattal összhangban és a késedelem nem a kérelmezőnek tulajdonítható (15. cikk (1) bekezdés első albekezdés). a december 24-i, 234. sz. törvény 6. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Miniszterelnökség európai politikákkal foglalkozó részlege október 11-én továbbította a parlament két házának a Belügyminisztérium által a szóban forgó rendeletre irányuló javaslatról készített jelentést, amely nem fogalmazott meg kritikát a jogalap meghatározása és helyessége, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása kapcsán; az arányosság elve tekintetében azonban a jelentés megállapítja, hogy azt nem tartja tiszteletben a javaslat azon része, amely korlátozza a kiskorúak befogadásának anyagi feltételeit; a jelentés alapvetően pozitívan értékeli a javaslatot és annak várható hatásait (eltekintve a kiskorúak említett helyzetétől), mivel az hozzájárul a nemzeti rendszerek konvergenciájához, különös tekintettel a befogadási feltételek egységességére a NP\ docx 5/9 PE v01-00

6 tagállamokban, és úgy véli, hogy a javaslat általában véve összhangban áll a nemzeti érdekekkel, mivel: a javaslat az arányosság elvét, úgy tűnik, hivatalosan tiszteletben tartja, hiszen a javasolt intézkedések csupán a cél eléréséhez szükséges mértékűek, eleget téve az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglaltaknak, a szubszidiaritás elvét viszont lényegében nem tartja tiszteletben, hiszen célját, a befogadási feltételek jobb harmonizálását az Európai Unióban, valamint a kérelmezők integrációs kilátásainak javítását és a továbbutazások visszaszorítását nem lehet a továbbutazások újabb szigorításával elérni. Igaz ugyan, hogy ezt a célt nem lehet megfelelően elérni egyedül az egyes tagállamok által, azonban az egyre sokasodó irányelvek, rendeletek és módosítások halmaza a Bizottság teljes tehetetlenségét mutatja a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos alapelvek érvényesítése, azaz a szolidaritáson alapuló befogadás, valamint a menedékkérők elosztása és visszatérése terén, az alábbi indokokkal a javaslat ellen foglal állást: a 17a. cikk bevezet egy új elvet, amely alapján egy, az attól az országtól eltérő országban található kérelmező, amelyben tartózkodnia kellene, nem jogosult semmilyen befogadási feltételre, nevezetesen a kiskorúak iskoláztatására és oktatására (14. cikk), a munkaerőpiachoz való hozzáférésre (15. cikk), a befogadás anyagi feltételeire (16. cikk) és azok igénybe vételére (17. cikk), bár a tagállamoknak mindenképpen biztosítaniuk kell a méltó életszínvonalat (17a. cikk) és a kiskorúak számára a megfelelő oktatási tevékenységhez való hozzáférést. Úgy véli, hogy a menedékkérők helyzetének rontására irányuló szabály bizonyos szempontokból a kiskorúakat is penalizálja, amikor megtagadja tőlük az iskoláztatáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést, ami teljesen ellentétes az irányelv leggyakrabban ismételt, közösségi, nemzetközi és nemzeti szinten is elismert alapelvével, a kiskorúak mindenek felett álló érdekével (ez a kizárás a kiskorúak számára fel nem mérhető kárt okoz). Javasoljuk ezért a kiskorúak kizárását a szolgáltatásokhoz való hozzáférés 14. cikk szerinti korlátozásából és más olyan korlátozásokból, amelyek ugyan a szülőkre vonatkoznak, de elkerülhetetlenül a gyermekeket is sújtják, különös tekintettel a 16. és 17. cikkben foglaltakra (a befogadás anyagi feltételei és azok biztosításának módja); a befogadási feltételek helyettesítése, korlátozása vagy megvonása tekintetében (19. cikk) szerencsés lenne, ha az említett intézkedések egyikének elfogadása esetén is minden esetben méltó életszínvonalat biztosítanának. Mindazonáltal szükségesnek tartjuk annak pontos meghatározását, hogy mit jelent a méltó életszínvonal kifejezés (19. cikk (4) bekezdés), és hogy a tagállamnak az egészségügyi ellátáson túl kell-e biztosítania szállást, élelmiszereket és más szolgáltatásokat is (a fogalom általános jellege, és az egyes államoktól függő végrehajtása miatt nőhet a nemzeti és a közösségi jogviták veszélye, és megkérdőjeleződhet a befogadási feltételek európai szintű egységesítésnek kiindulási elve); mivel mindenesetre a menedékkérők számára méltó életszínvonalat kell biztosítani, a jogszabályt további, tárgyalások során meghatározandó ( a fogvatartásra vonatkozó, a kérelmező veszélyességét értékelő vagy csupán a kérelem vizsgálatának eljárását szabályozó, de a vonatkozó biztosítékokat nem csökkentő ) rendelkezéseknek kellene követnie; a jogszerű és biztonságos belépési módokról szóló tájékoztatás továbbra is teljesen hatástalan, és a dokumentum leginkább a továbbutazással foglalkozik, azaz a migránsok távozásával az érkezési országukból más uniós tagállamok irányába. A vizsgálat lefolytatásáért felelős ország marad a felelős nem csak az eljárás során, de később is, lejárati határidő nélkül. Így a menedékjogi eljárásnak nem lesz semmilyen európai dimenziója, és PE v /9 NP\ docx

7 egyáltalán nem veszi figyelembe a menekültek integrációs útjukkal kapcsolatos igényeit és kívánságait, amely biztosan könnyebben menne, ha csatlakozhatnának már más, nem az első belépésük szerinti országokban élő családtagjaikhoz; az összkép azt mutatja, hogy a javaslat alapján, tökéletes ellentmondásban annak céljával, a menedékjog gyengülni fog Európában. A nemzetközi védelem ugyanis európai szinten bizonytalanabbá válik, és egyre súlyosabbak lesznek az első belépés szerinti országra háruló kötelezettségek; a munkaerőpiachoz való hozzáférés időkorlátjának a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának napjától számított kilenc hónapot meg nem haladóról hat hónapot meg nem haladóra csökkentése (15. cikk (1) bekezdés első albekezdés) előrelépés a menedékkérők integrálása irányában, azonban sok uniós országban a tényleges foglalkoztatási viszonyok nem kedveznek ennek; hangsúlyozni kell, hogy bár az elmúlt hónapokban a dublini rendszer meghaladását tervezték, hiszen a menedékkérelem elbírálásában illetékes országok körének bővítéséről volt szó, a nemrégiben európai szinten elfogadott jogszabályok mind a migránsok továbbutazását igyekeznek korlátozni. Ugyan osztjuk azt a célt, hogy ugyanazt a befogadási színvonalat kell biztosítani minden tagállamban, azonban el kellene kerülni azon országok további terhelését, amelyek földrajzi okokból a legnagyobb migrációs áramlásoknak vannak kitéve. NP\ docx 7/9 PE v01-00

8 A 14. ÁLLANDÓ BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE (EURÓPAI UNIÓS POLITIKÁK) (előadó: ROMANO) október 5. A Bizottság, miután megvizsgálta a jogi aktust, mivel az irányelvre irányuló javaslat az európai menedékjogi rendszer átfogó reformjával jár és a június 26-i 2013/33/EU irányelv ( befogadási irányelv ) módosítását jelenti az unióbeli befogadási feltételek jobb harmonizálása érdekében, hogy javítani lehessen a kérelmezők integrációs kilátásait és vissza lehessen szorítani a továbbutazás jelenségét; mivel az irányelvre irányuló javaslat az alábbi újdonságokat tartalmazza a hatályos befogadási irányelvhez képest: a 2. cikkben kibővíti a befogadás anyagi feltételeinek meghatározását; a 7. cikk egy új listát tartalmaz azokra az esetekre, amikor a menedékkérőt kötelezni lehet egy adott helyen való tartózkodásra annak megakadályozása érdekében, hogy elmeneküljön; a 19. cikk szerint ugyanennek érdekében, valamint az eljárásban való együttműködés elmulasztása esetén a napi juttatásokat vissza lehet vonni vagy csökkenteni lehet, eltekintve az alapvető szükségleteket fedező juttatásoktól, amelyeket természetbeli javakkal lehet helyettesíteni; a 8. cikk az elmenekülés kockázatára a kérelmezők fogva tartásának egy újabb indokaként hivatkozik; a 15. cikk a munkaerőpiachoz való hozzáférés időkorlátját a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának napjától számított kilenc hónapot meg nem haladóról hat hónapot meg nem haladóra csökkenti. Ezen túl eltörli a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy elsőbbséget biztosítsanak az európai állampolgárok számára, amit csupán annak lehetősége vált fel, hogy meggyőződjenek arról, hogy az állást be tudja-e tölteni egy európai állampolgár. Egy további bekezdés a helyi állampolgárokkal azonos munkaügyi feltételek biztosítását írja elő a menedékérők számára is, illetékességi körében megfogalmazza kedvező megállapításait az alábbiakkal kapcsolatosan: a jogalapot helyesen azonosították az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikke (2) bekezdésének f) pontjában, amely rendes jogalkotási eljárást ír elő a közös európai menedékügyi rendszerrel kapcsolatos intézkedések elfogadására, beleértve a menedékjogot vagy kiegészítő védelmet kérelmezők befogadási feltételeire vonatkozó szabályokat is. Ugyanarról a jogalapról van szó egyébként, mint a megreformálni kívánt 2013/33/EU irányelv esetében; a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, hiszen célját, a befogadási feltételek jobb harmonizálását az Európai Unióban, valamint a kérelmezők integrációs kilátásainak javítását és a továbbutazások visszaszorítását az egyes tagállamok egyedül nem tudnák megfelelően elérni; PE v /9 NP\ docx

9 a javaslat az arányosság elvét is tiszteletben tartja, hiszen a javasolt intézkedések csupán a cél eléréséhez szükséges mértékűek. NP\ docx 9/9 PE v01-00