EU MOZAIKOK V I L Á G G A Z D A S Á G I I N T É Z E T S O R O Z A T A 2019/ FEBRUÁR 04. AZ EU KÖZÖS KÖLTSÉGVETÉSE

Átírás

1 2019/ FEBRUÁR 04. SOMAI MIKLÓS AZ EU KÖZÖS KÖLTSÉGVETÉSE A nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ, Világbank) működési kiadásait általában a tagországok befizetéseiből fedezik. Az Európai Uniót alkotó nemzetek ennél sokkal messzebbre jutottak integrációjuk során. Ők nem csupán egy, a koordinációt biztosító szervezetet működtetnek, hanem számos, korábban a nemzeti büdzsé keretében finanszírozott szakpolitika (pl. kereskedelempolitika, agrárpolitika) vonatkozásában mondtak le a szuverenitásukról, közösségi szintre emelve azokat. Márpedig, ha egy politika közös, akkor annak terheit is közösen kell viselni. Méret A közös európai költségvetés méretét tekintve (a GDP kb. 1%a) nem hasonlítható az egyes tagállamok nemzeti költségvetéséhez (a GDP kb. 4050%a), mivel a társadalombiztosítás nagy elosztási rendszerei (nyugdíj, egészségügy, munkanélküliek juttatásai, szociális és családi támogatások), a közoktatási hálózat, valamint a fegyveres erők és a katasztrófaelhárítás nem, vagy csak minimális mértékben tartoznak a hatáskörébe. Hasonló okokból az EUbüdzsé nagyságrendileg az USA szövetségi költségvetésével (a GDP kb. 20%a) sem mérhető össze, mivel a tagországok még messze vannak attól, hogy a politikai identitás szempontjából egyetlen egységes nemzetként tekintsenek magukra. A közös költségvetés így is hatalmas, évi kb milliárd eurónyi összegre rúg, mely pénznek kb. egyharmada kerül újraelosztásra, vagyis a nettó befizető tagországoktól a nettó kedvezményezettek felé történő átcsoportosításra. Kétféle büdzsé Amikor az EU költségvetéséről beszélünk, különbséget kell tennünk az éves büdzsé és a többéves pénzügyi keret (angol rövidítéssel MFF) között. Ez utóbbi lényege, hogy a későbbi vitákat korlátok közé szorítandó rögzíti az (általában) hétéves időszak éves általános költségvetéseinek felső határát, valamint azok szerkezetét; meghatározza, hogy az egyes közös politikákra és programokra különkülön évente mekkora összegek használhatók fel. Az MFF egyúttal a költségvetés forrásoldalával is foglalkozik, amennyiben javaslatot tesz az ún. saját források rendszerére (angolul own resources, ORsre) a forrásokra, illetve azok kiszámításának módjára vonatkozó uniós szabályok megváltoztatására. Míg az MFF adja a költségvetési rendszer stabilitását (pl. a regionális fejlesztési programok tervezhetőségét), az éves költségvetés biztosítja a rugalmasságot, az esetlegesen felmerülő sürgős kihívásokra (pl. természeti/társadalmi krízishelyzetekre) történő hatékony válasz lehetőségét. Ennek I

2 megfelelően, a stratégiai jelentőségű MFFről és az ORsről a Tanácsban egyhangú szavazással kell dönteni, s az Európai Parlamentnek csupán korlátozott (a MFFfel kapcsolatban egyetértési, az ORs esetében pedig véleményezési) jogosítványai vannak; eközben a viszonylag kisebb jelentőségű éves költségvetésről a Tanács minősített többséggel határoz, és az Európai Parlament egyenrangú félként vesz részt a döntéshozatalban. Egyezség hiányában minden az előző ciklus/év szabályai alapján megy tovább, oly módon, hogy havonta az utolsó évi költségvetés egytizenkettedének megfelelő összeget lehet ugyanabban a szerkezetben elkölteni. Uniós tradíció szerint az éves keretösszegeket kétféleképpen adják meg: egyrészt leszerződhető ígérvényként (kötelezettségvállalások), másrészt az adott évben ténylegesen kifizethető tételként (kifizetések). Az előbbiek fedezik azon jogi kötelezettségek (pl. szerződések, támogatási megállapodások) összköltségét, melyek egy adott pénzügyi évben vállalhatók, az utóbbiak pedig azon kiadásokat, amelyek az adott és/vagy a korábbi években keletkeztek. Nagyobb (pl. infrastrukturális) projektek esetén a kivitelezés, s vele a számlák kifizetése, akár több évig is elhúzódhat. A kötelezettségvállalási előirányzatként elkülönített, de a kedvezményezettek számára még ki nem fizetett összeget fennálló kötelezettségvállalásoknak nevezik. 1 Bevételek Az uniós költségvetés bevételi oldalán találjuk a saját források rendszerét (ORs), amelynek főbb elemei a következők: tradicionális saját források (döntően vámok és minimális arányban cukorilletékek), melyek az összbevétel kb. egy hatodát (2018ban 16 százalékát) adják. 2 Ezek valódi saját forrásoknak tekinthetők abban az értelemben, hogy az EU közös politikáinak (pl. kereskedelempolitika, agrárpolitika) alkalmazásával összefüggésben keletkeznek. A közös uniós vámhatár miatt az áruféleségek jelentős része akkor is az olyan, jól kiépített (megfelelő kikötői/raktározási/feldolgozási stb. kapacitással) és a továbbszállításhoz elengedhetetlen infrastrukturális kapcsolattal rendelkező északitengeri kikötőkben (pl. Rotterdam, Antwerpen vagy Hamburg) lép be az EU területére, illetve kerül elvámolásra, ha egy távolabbi régióba/tagországba szánták. Így feltétlenül indokolt, hogy a keletkező vámbevételek a közös uniós büdzsét gyarapítsák; 3 hozzáadottértékadón (ÁFAn) alapuló forrás, az összbevétel valamivel több mint 10 (2018ban 12) százaléka, abból ered, hogy a tagországok a harmonizált (adott 1 Nem csekély összegről van szó, mely 2017 végén 267 milliárd euróra, azaz kb. kétévnyi EUköltekezésre rúgott. (Forrás: Consolidated annual accounts of the European Union and financial statement, Financial year A 2018ra vonatkozó adatok forrása: Európai Bizottság: Vitaanyag az EU pénzügyeinek jövőjéről, Brüsszel A beszedett vámok egy, MFFperiódusonként változó (általában 1025 százalék közötti) része (jelenleg 20%a) a tagországoknál marad a beszedési költségek fedezésére. II

3 INFORMÁCIÓK ÉS ISMERETTERJESZTÉS AZ EURÓPAI UNIÓRÓL AZ MTA KRTK VILÁGGAZDASÁGI INTÉZET SOROZATA gazdasági tevékenységeket érintő) és a bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 50 százalékában maximált ÁFAalapjának előre meghatározott hányadát (jelenleg 0,3 százalékát) befizetik a közös költségvetésbe;4 GNIalapú, vagyis a tagországok bruttó nemzeti jövedelme után számított, ún. egyenlegező (vagy maradvány) forrás a többi bevételi forrással nem fedezett kiadások fedezésére szolgál, s a GNI meghatározott (az adott évi költségvetés szükségleteinek megfelelő) százalékában, minden tagállam számára azonos lehívási kulccsal kerül alkalmazásra.5 A 2000es évek eleje óta ez, a befizetéseket a tagországi fejlettséggel arányosító s így viszonylag igazságos (értsd: kevés vitára okot adó) költségvetési elem vált az EU legfontosabb saját forrásává (2018ban az összbevétel 71 százaléka); egyéb (az összbevétel egykét 2018ban 1 százalékára rúgó) bevételi források: ide tartoznak az európai intézmények által foglalkoztatottak bérét terhelő adók; egyes, harmadik országoknak az uniós (pl. kutatási) programokhoz való hozzájárulásai; valamint a közös versenyjogi szabályokat megszegő cégekre kivetett bírságok. Érdekességként megemlítjük, hogy bár a statisztikák a befizetési szabályoktól való legjelentősebb eltérést képező brit visszatérítést (az ún. rebateet) is a források között tartják számon, ez azonban nem tekinthető valódi saját forrásnak. Csupán arról van szó, hogy a brit hozzájárulás egy részét (a számított túlfizetés kétharmadát) a britek helyett a többi tagország fizeti be (GNIarányosan) a közös büdzsébe. Az egyszerűség kedvéért, mivel Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország csak a rá eső rész negyedét fizeti (vagyis a rebatere is rebateet kapnak), a többieknek az így kieső összeget is fel kell osztaniuk egymás között. Kiadások Az uniós költségvetési kiadási oldalán a következő 5 fő fejezetet találjuk: 1. Intelligens és inkluzív növekedés előmozdítását célzó programok, melyek keretében a as ciklusban az EUpénzek 47 százalékát tervezik elkölteni. Ezen belül: o 1/a. A versenyképességi alfejezet (az összkiadás 13 %a) magában foglalja pl. a kutatásifejlesztési és innovációs (Horizont 2020), és a nagy infrastrukturális projekteket (pl. Galileo), a transzeurópai energetikai, közlekedési és telekommunikációs hálózatokat támogató ún. Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt és a diákcsereprogramokat finanszírozó Erasmus Pluszt. Az ide tartozó Az ÁFAalapú forrás lehívási kulcsa Németország, Svédország és Hollandia esetében jelenleg csak 0,15 százalékos. (Forrás: Európai Tanács: Következtetések Többéves Pénzügyi Keret Brüsszel, február Az ÁFAalapú forráshoz hasonlóan itt is vannak kivételek: a as költségvetési ciklusban, a normatív szabályok szerint számítotthoz képest Dánia, Hollandia és Svédország éves GNIhozzájárulása rendre bruttó 130 millió, 695 millió, illetve 185 millió euróval csökken. Ezenkívül Ausztria éves GNIhozzájárulása 2014ben bruttó 30 millió, 2015ben bruttó 20 millió, 2016ban pedig bruttó 10 millió euróval csökken. (Forrás: Európai Tanács, Ibid.) 4 III

4 támogatások esetében nincs garancia az egyes tagországok részesedésére, mert a pénzt kiválósági alapon, pályázati úton osztják el; o 1/b. A kohéziós alfejezet (az összkiadás 34%a) a fejlődésben elmaradt, illetve hátrányos helyzetű uniós régiókban segíti (nemzeti társfinanszírozáshoz kötötten) a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházásokat, valamint a területi együttműködést; 6 2. Fenntartható növekedés: természeti erőforrások fejezet (az összkiadások 39%a), mely a közös agrár, halászati, környezetvédelmi és klímapolitikára, valamint a vidékfejlesztésre szánt forrásokat tartalmazza. A két legnagyobb tétel: o a termelőknek területi alapon (és gyakorlatilag életjáradékszerűen) nyújtott ún. közvetlen támogatások (az összkiadás kb. 28%a); o és a kohéziós alapokhoz hasonlóan tagállami társfinanszírozáshoz kötött vidékfejlesztési támogatások (az összkiadás kb. 8%a) 7 ; 3. Biztonság és uniós polgárság fejezet (kb. uniós belügy) az összkiadások 2 százalékával gazdálkodik. Az ide tartozó programok (menekültügy, migráció, élelmiszerbiztonság, kultúra) általában közvetlenül érintik az uniós állampolgárok mindennapi életét; 4. Globális Európa (kb. uniós külügy) a források 6 százalékával rendelkezik. Fontos alfejezetei a fejlődő országokat támogató Fejlesztési Együttműködési Eszköz, valamint a Szomszédságpolitikai és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz; 5. Igazgatási fejezet (az összkiadások 6%a) az uniós intézmények és iskolák valamennyi kiadását (a nyugdíjakat is beleértve) tartalmazza. Magyarország és az EU költségvetése Hazánk a május 1i csatlakozás óta folyamatosan az EUköltségvetés nettó kedvezményezettje, ami azt jelenti, hogy eddig minden évben több uniós forrást költhetett el a különböző közös politikák keretében, mint amennyit a büdzsébe befizetett. A tagság első 14 évéről ( ) rendelkezésre álló hivatalos uniós statisztikák alapján a következő megállapításokat tehetjük: a fenti időszakban Magyarország összesen közel 52 milliárd euró forrást kapott az EUbüdzséből, ahová 13 milliárdnyi hozzájárulást fizetett be; vagyis kb. négyszer akkora összeghez jutott, mint amennyi befizetést teljesített; évente átlagosan az uniós támogatás 3,7 milliárd, a tagdíj 919 millió, a nettó egyenleg pedig 2,78 milliárd euró volt; 6 Az ide tartozó forrásokból az egyes tagországok normatív szabályok alapján részesednek ( nemzeti borítékok ), de mindig vannak egyedi megoldások. A as periódusban 13 tagország kap (összesen kb. 10 milliárd eurónyi) plusz támogatást, köztünk hazánk (1,56 milliárd ). (Forrás: Európai Tanács, Ibid.) 7 A kohéziós pénzekhez hasonlóan a normatív szabályozáson túl itt is találunk egyedi megoldásokat. A as periódusban 16 tagország kap (mintegy 5 milliárd eurónyi) plusz támogatást. (Forrás: Európai Tanács, Ibid.) IV

5 az EUs pénzek 94 százalékát két fő politika mentén kaptuk: 60 százalékát kohéziós programokra, 34 százalékát pedig agrártámogatásként; történetileg tekintve a folyamatot: míg a tagság első 5 évében ( ) még viszonylag szerényebben érkeztek az uniós források (csak kb. kétszer annyi pénzzel gazdálkodhattunk, mint amekkora az EUbüdzséhez való nemzeti hozzájárulásunk volt), addig a közötti években ez az arány közel ötszörösre nőtt. Hazánk költségvetésileg a legkedvezőbb pozícióban a ös időszakban volt, amikor az éves átlagos nettó egyenleg valamivel meghaladta 4,5 milliárd eurót, és több mint 5 és félszer annyi forrást kaptunk, mint amennyit a közös büdzsébe befizettünk; a fenti alpont magyarázataként hadd tegyük hozzá, hogy: o a magyar EUtagság kezdetén, míg a befizetéseket 100 százalékosan kellett teljesítenünk, az uniós források csak többéves (az agrárpolitikai támogatások négy ötödét adó direkt kifizetések tekintetében 10 éves) átmeneti időszak után váltak teljes mértékben elérhetővé. Ezért aztán míg az évenkénti befizetési kötelezettségeinkben nem mutatkozik jelentős ingadozás a 2006os és 2015 ös szélsőértékek között mindössze 40 százalékos különbséget találunk, addig a nettó egyenlegünkben több mint 10szeres különbség mutatkozik a 2014es (5,6 milliárdos) csúcsévre vonatkozó és a 2005ös adat (524 millió euró) között; o az időszak végének hanyatló (egyenleg) mutatói azt az uniós költségvetési reformfolyamatot tükrözik, amelynek célja, hogy a garantáltan (nemzeti borítékokban) elérhető forrásokkal rendelkező (kohéziós és agrár) politikák aránya visszaszoruljon, és a pályázati úton elérhető (pl. kutatási/innovációs) programokra nagyobb hangsúly helyeződjön. Magyarország helyzetének alakulása az EU közös költségvetésében (millió ) Forrás: Európai Bizottság: EU expenditure and revenue , data on V