ORSZÁGOS KOMPETENCIAMÉRÉS ÉRTÉKELÉS

Átírás

1 ORSZÁGOS KOMPETENCIAMÉRÉS 2015 ÉRTÉKELÉS Készítette: Juhász Dalma Budapest

2 Általános értékelés Az Oktatási Hivatal által meghatározott definíció szerint az országos kompetenciamérés a sikeres problémamegoldó cselekvést vizsgálja. A tesztfüzetek tehát felmérik a tanulók kreativitását, kognitív képességeit (logikus gondolkodás) és motiváltságát. A felmérés a 8. és 10. évfolyamon kötelező, s eredménye nagyjából megbízható. Azért nem teljesen, mert a diákok nem mindig motiváltak, gyakori a nemtörődömség, ugyanakkor az iskolák is elkezdték tréningezni a tanulókat a jobb eredmények elérése érdekében, így az ő teljesítményük torzítja a valóságot. Az érintett osztályok nyelvi előkészítő évfolyammal indultak, így számukra a vizsgálat éve a 9. évfolyamra esett. A 10A és 10B osztály azon tanulói is érintettek voltak (2 fő, illetve 4 fő), akik a középiskolában a második tanévüket teljesítették a mérés idején. A vizsgált tanévben a 9/A és 9/B osztályokban trenírozás nem történt, az adatok a valóságot tükrözik. A 2015-ös országos kompetenciamérés eredménye alapján a Budapest Baptista Külkereskedelemi Szakközépiskola, Gimnázium és Sportiskola 9. évfolyama és a 10. évfolyam néhány tanulója alatta marad az országos középiskolai átlagnak. A diákok nem haladták meg az országos átlagszintet, de a szakközépiskolai osztály elérte azt. A gimnáziumi osztály azonban visszaesést mutat a korábbi évekhez képest, ahogy az is elmondható, hogy nem érik el a magyarországi középiskolás tanulók átlagát. 2

3 A 9/A osztály és a 10/A osztály szakközépiskolai, a 9/B osztály és a 10/B osztály pedig gimnáziumi képzésben vesz részt. A gimnáziumi osztály sportiskolai programot követ, s ez a második év, hogy mérték a teljesítményüket. A jelentésben képzéstípusonként tűntették fel az eredményeket, nem pedig osztályszinten. A kapott eredményeket évfolyamszinten megvizsgálva kiderül, hogy matematikából és szövegértésből is kb. a szakközépiskolai átlagot tudtuk elérni, a gimnazisták átlagát meg sem közelítjük (még akkor sem, ha a már nem nálunk tanuló diákok eredményeit kivesszük a táblázatból). Ez a tény pedig komoly aggodalomra adhat okot, hiszen a sportosztályban a jobb képességű gyerekek elviekben tartalmasabb tanagyagot vesznek át, amelynek a feldolgozási hatékonysága így végső soron megkérdőjeleződik. M A T E M A T I K A 3

4 S Z Ö V E G É R T É S Matematikából az országban 263 (tavaly 277) hasonló eredményt produkáló telephely van, míg 557 intézmény jobb eredményt ért el (tavaly 614). A szakközépiskolák körében 80 intézmény ért el rosszabb eredményt (tavaly 4), 129 viszont jobbat (tavaly 194), így összességében elmondható, hogy a középmezőnyhöz tartozunk (276 szakközépiskola ért el hasonló eredményt). A gimnáziumi osztályunk 42 másik iskolával ért el azonos eredményt (tavaly 55), 4 nála rosszabb (tavaly 3) és 410 nála jobb intézmény van (tavaly 396) országosan. Az átlagpontszám 1524 pont lett az évfolyamon (tavaly 1488), az országos átlag 1645 pont, a szakközépiskolákban 1633 pont, a gimnáziumokban 1738 pont. 4

5 Ahogy az az alábbi ábrából is jól kiolvasható, a sportosztály matematika átlageredménye rosszabb a kereskedő osztály eredményénél. A 9/A osztályba jár a legjobb, a 9B osztályba pedig a legrosszabb eredményt elérő tanuló. Összességében igaz az, hogy nagy a szakadék a tanulók képességszintje között, a csoportok nem homogének. A szakközépiskolai osztályban az alapszintet csak 7 fő nem tudta elérni, ők alatta maradtak a 4. szintnek. Azonban köztük van olyan tanuló, aki már nem tagja az iskolának, ahogy olyan is, aki pszichés fejlődési zavarban szenved. A gimnazisták bár homogénebb képet mutatnak, hiszen ott 15 fő nem érte el az alapszintet, az osztályok tanulói mégsem fejleszthetők egységesen, mert a csoport legjobb és legrosszabb tagjai között 4 szint van. Az azonban aggodalomra adhat okot, hogy az alapszintet mindösszesen 7 tanulónak sikerült elérnie, ami az osztálynak a kisebb része. Két fő annyira rosszul teljesített, hogy az 1. szintet sem tudták teljesíteni. Őket mindenképpen fejleszteni kell. 5

6 Szövegértésből országosan 598 (tavaly 553) jobb teljesítményt nyújtó iskola volt, ebből 88 a szakközépiskola (tavaly 98) és 429 a gimnázium (tavaly 408). Az eredményeket megfigyelve egyértelmű, hogy az intézmények inkább értek el nálunk erősebb eredményeket, hiszen országosan az átlagot tekintve 228 hozzánk hasonló telephely létezik (tavaly 301), de iskolatípusonként 329 hasonló szakközépiskola (tavaly 385) és mindössze 24 gimnázium (tavaly 408) van. Ezek alapján a szakközépiskolai osztály a középmezőnyhöz tartozik, míg a gimnázium kifejezetten gyengén teljesített. Nálunk rosszabb mutatóval csak 82 intézmény rendelkezik, a szakközépiskolák közül 68 szakközépiskola, a gimnáziumok között 3 gimnázium (tavaly átlagban 82 iskola, iskolatípusonként 9 szakközépiskola és 1 gimnázium). Az átlagpontszám 1474 pont lett a 9. és a 10. évfolyamon (tavaly 1480), szemben az országos 1601-es, a szakközépiskolák által elért 1585-ös és a gimnáziumok által elért 1708-as pontszámmal. Összességében tehát a szövegértés terén mutattak rosszabb teljesítményt a diákjaink. 6

7 Ennél a részképességnél is inkább a kereskedők mutatnak homogenitást, de azért elmondható, hogy ijesztően nagy a választóvonal a tanulók között: 3 fő kiugró teljesítményt ért el, míg a többség a 3-5. szint között található, de egy fő leszakadt a csoporttól. A sportolók esetében két fő mutat a többieknél jobb teljesítményt, de a csoport átlaga így is alacsony. 7

8 Egyik kompetencia esetében sem ért el egyik tanuló sem 6-osnál jobb szintet, így nem beszélhetünk zsenikről, de tehetséges tanulókról igen. Ezt ellensúlyozandó, az 1. szint alatt található 2 fő. Matematikából és szövegértésből is 3 fő teljesítménye csak az 1. szinthez volt elég, s mindhárom tanuló a mai napig az iskolánk padjait koptatja. A 2015-ös felmérésen is a 4. szint az alapszint. Ez azt jelenti, hogy az ezen a szinten teljesítő tanulókról állíthatjuk, hogy képesek a mindennapokban tájékozódni, illetve logikai tudást igénylő problémákat megoldani. A vizsgált 25 szakközépiskolásból 24%, a 24 fő gimnazistából pedig 74,9% nem érte el a 4. szintet matematikából, míg szövegértésből 36% és 66,7% ugyanez az arány, így a szakközépiskolások eredménye inkább mutat stabilitást. Az országos átlag matematikából 35,2%, szövegértésből pedig 28,9%. A tesztet ki nem töltők közül a 9/A osztály esetében érdemes azt megjegyezni, hogy a tanulók korábbi eredménye alapján úgy tűnik, hogy az osztály átlagos vagy rosszabb képességű tanulói távoztak, míg a sportolók esetében egyaránt ment el jobb és kevésbé jó képességű is. Ennek hátterében állhat a véletlen vagy a direkt intézményi szelekció is. A tavalyi tanévtől kezdve a minimum szintnek a 3. szintet tartjuk, szemben a korábbi 2. szinttel. Az ezen a szinten teljesítők bár nem minden esetben boldogulnak az életben, tudják, kitől vagy honnan lehet segítséget kérni, hogyan lehet a probléma megoldását előkészíteni. A való életben ez azt jelenti, hogy például tudják, hogy a csekket a postán kell feladni, de nem tudják, melyik sorba kell állni, hogyan kell a csekket helyesen kitölteni stb. Matematikából a 8

9 gimnáziumban a tanulóink közel fele (41,7%) ebbe a rétegbe tartozik, a szakközépiskola tanulói közül viszont sokan túlszárnyalták ezt a szintet (matematikából csak 8%, szövegértésből pedig 4% nem). Az országos átlag matematikából 16,7%, míg szövegértésből 12,4%. A 3. szintet 15 tanuló nem érte el: ebből 7 fő egyik kompetencia esetében sem, míg a többiek csak az egyik kompetenciából. Ezen tanulók nagyobb része még mindig az iskolánkba jár. Mindkét kompetenciát figyelembe véve láthatóan van néhány jó képességű gyermek a tanulók között, a többiek pedig inkább átlagos vagy rossz képességűek. A legjobb szintet elérő tanulók még mindig az intézménybe járnak, ahogy a csoport mögött kullogók is. A 9A osztályban két fő kapott mentességet az olvasási és írási nehézségeik miatt, a 9/B osztályban pedig egy fő SNI-s. A mérés alapján nagyon valószínű, hogy a mindkét kompetenciából a 4. szintet elérő 18 tanulót leszámítva az évfolyamon többeknek kell majd kihívásokkal szembenéznie a mindennapok során. Tőlük azt várhatjuk el, hogy közepes érettségi bizonyítványt szerezzenek, illetve hogy a későbbiekben szakmát tanuljanak. A jó tanulók közül páran sajnos hajlamosak beleszürkülni az osztályba, így nem húzzák fel a többiek átlagát, teljesítményét. A tanulás nem feltétlenül divat az érintett osztályokban, de a rosszabb tanulók legalább tisztelik a jókat, s elismerik az eredményeiket. Az évfolyam és a hozzájuk csatlakozó 6 fő egyharmada kiváló teljesítményt nyújt, de a többiek eredménye lehúzza az átlagot, ami elgondolkodtató. Vannak az évfolyamon olyan tanulók is, akik alulteljesítettek az elvárásokhoz képest. Az iskolai teljesítményüket a felmérés eredményével összehasonlítva elmondhatjuk, hogy szignifikáns különbséget tapasztalhatunk az értékekben. Az ő iskolai eredményüket tehát nagymértékben befolyásolja a belső motiváció, önszorgalom és a tanuláshoz való pozitív hozzáállás a mindennapok során. Van azonban olyan tanuló is, aki az elvárásokhoz képest jobban teljesített. Az ő esetükben alulmotiváltságról beszélhetünk, hiszen az energiájukat inkább fekteti a tanulástól eltérő tevékenységek folytatásába a tanév során, pedig többre lennének képesek a képességeiket figyelembe véve. A jelenléti íven összesen 60 tanuló szerepelt, ebből 49 fő jelent meg az OKÉV mérésén. A 9/A osztályból 25 fő szerepelt a rendszerben, a 10/A osztályból 2 fő, a vizsgálaton mindösszesen 25 fő vett részt. A 9/B osztályban a 29 főjéből, a 10/B osztály 4 főjéből 24 fő jelent meg. Az összlétszám és a megjelent tanulók száma közötti különbséget az okozza, hogy a mérés idején a tanulói jogviszonnyal már nem rendelkező diákok is szerepeltek a jelenléti 9

10 íven, illetve többen voltak távol igazoltan. A mérésben részt vevők közül a 9/A-ba még mindig 23 fő, míg a 9/B-be a már csak 21 fő jár a mai napon. A megjelent tanulók közül senki sem késett el. A szakközépiskolásoknak van családi háttérindexe, hiszen abból az osztályból a tanulói kérdőívet összesen 21 fő töltötte ki. Az egyéni elemzéseknél megfigyelhető a kikövetkeztetett elvárható fejlődés és a valós fejlődés közötti hatalmas különbség. Matematika Szövegértés A tanulók közül 44 fő (21 fő a gimnáziumban és 23 fő a szakközépiskolában) rendelkezik a korábbi évek mérési eredményeivel, mégis az elvárható fejlődési mutató csak a szakközépiskolásoknak lett megállapítva. Az egyéni elemzéseknél megtalálható a 44 fő adata; a mérésen meg nem jelent tanulók esetében pedig a korábbi eredményt (ha volt ilyen) tartalmazza a statisztika. 10

11 Matematika Szövegértés A beérkezett adatokat egyéni szinten is kielemezték, a jelentés tartalmazza őket. Ezekből az látható, hogy sokan nem érték el az elvárt szintet, vagy éppen csak elérték azt. Volt azonban 30 olyan tanuló, aki több mint 100 ponttal, egy fő pedig több mint 600 ponttal (4 szint!) maradt el az előzetesen elvárt szinttől. Kérdéses, hogy az ő esetükben mi váltotta ki az eredmények ilyen nagyfokú eltérését, illetve hogy mennyire voltak motiváltak a tanulók. A telephely intézményvezetői által kitöltött kérdőívek alapján is készült intézményi jelentés a tanulói környezetről, s ez idén sem volt másként. A jelentés alapján a Budapest Baptista Külkereskedelmi Szakközépiskola, Gimnázium és Sportiskola épülete közepes állagú, hiszen az elmúlt tíz évben csak részleges felújítási munkálatok folytak. Ez az eredmény jól reprezentálja az országos állapotokat, hiszen Magyarország iskoláinak a döntő többsége közepes állagú. 11

12 A telephelyen több speciális tanterem is megtalálható (szaktanterem, számítógépterem, könyvtárterem, tornaterem), amely szintén megegyezik az országos átlaggal, azonban hiányoznak olyan tantermek, mint például a nyelvi labor vagy a fejlesztő tanterem, amely utóbbi például az országos iskolák több mint a felében jelen van. Az intézményi jelentésből kiolvasható, hogy a diákok között a gimnáziumban az átlaghoz képest sok a tanulási nehézséggel küszködő tanuló: az ő arányuk a tanulói összlétszámmal összevetve magas értéket mutat. Ez az iskolai arány azonban csak korlátozottan vetíthető ki a vizsgált osztályokra, hiszen a mérés idején csak három fő küzdött tanulási nehézséggel. 12

13 Intézményi szinten vizsgálták a fegyelem és a motiváció kérdését is. Az adatokból az látszik, hogy a mi telephelyünkön a tanulók közepesen fegyelmezettek (-6 és +6 közötti skálán 1), viszont inkább alulmotiváltak (-5 és +5 közötti skálán -1). A felmérésen azt kaptuk, hogy az országban a legtöbb gimnázium hasonló fegyelmezettségi mutatókkal rendelkezik, a budapesti iskolák többsége viszont fegyelmezett. A motiváció esetén azt látjuk, hogy mind az országos átlag, mind pedig a budapesti átlag azt mutatja, hogy a gimnazista diákok motiváltak. A szakközépiskolások eredményei azonban a mi iskolánkban jobbak az átlagnál. 13

14 14

15 A továbbtanulási eredmények azt mutatják, hogy az intézmény szakközépiskolás diákjai inkább preferálják a felsőoktatásban való továbbhaladást (egyetem: 40%, főiskola: 30%), mint az OKJ-s képesítés megszerzését (20%). Még így is sokan vannak olyanok, akik nem tanulnak tovább (10%). A gimnáziumi osztályok közül még egy évfolyam sem futott ki, így rájuk vonatkozóan ilyen felmérést készíteni még nem lehetett. Az országos átlag azt mutatja, hogy a szakközépiskolás tanulók több mint 42%-a még egy OKJ-s szakképesítést kíván szerezni, s csak 21% gondolkodik a felsőoktatásba való bekerülésen. A budapesti iskolák arányainak ugyanezek az adatok megfelelnek meg, bár ott kicsit többen akarnak egyetemen továbbtanulni. Az ország gimnazistái közül minden második a felsőoktatásba vágyik (kb. 50%), de a budapesti gimnazisták majdnem 60%-a fontolgatja a felsőfokú továbbtanulást. Számukra egy szakma megszerzése kevésbé vonzó (12%) 15

16 Javaslatok A szakirodalom számtalanszor bebizonyította már, hogy a tanuló a frontális munkaforma alatt hallottakat körülbelül 10%-ban tudja megtanulni a tanórán. Ez azt jelenti, hogy ha nincs otthoni munka vagy önszorgalom, a diák a tananyag 1/10-ét sajátítja el. Szükségszerű lenne bevezetni a frontális munkaformák mellett a cselekvésre ösztönző tanulási formákat. Érdemes egy gondolat erejéig visszakanyarodni a kompetencia a minisztérium által meghatározott definíciójához: a tanuló sikeres problémamegoldó képességét vizsgálja a teszt, így célszerű volna a jobb eredmények elérése végett problémamegoldásra és önálló gondolkodásra sarkallni a gyerekeket, még akkor is, ha ez nem mindenkinek meg könnyen. Talán megfelelő gyakorlással és több idő adásával az egyszerű feladatoktól a bonyolultabbak felé haladva elérhető lenne a fejlesztés. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a kompetenciák tantárgy-specifikusak: a matematika kompetenciát nem csak a matematikaórán lehet fejleszteni, ahogy szövegértéssel sem kizárólag a magyar órán találkozik a tanuló. A szaktanároknak alkalmazkodniuk kell a modern követelményekhez, s a feladatokat esetleg felül kell bírálni abból a szempontból, mennyire képesek a cselekvő gondolkodást fejleszteni. Be lehetne iktatni például rövidebb, vagy logikai gondolkodást igénylő feladatokat a tanításba, míg a gyengébb képességű diákok esetében gyakoribb és erősebb megerősítésre van szükség. A gyerekek tréningezését sem a szakirodalom, sem a minisztérium nem tartja jónak, hiszen a torz eredmények hamis képzetet kelthetnek a tanárokban, a szülőkben vagy a gyerekekben. Az iskola helyesen járt el, amikor nem próbálta meg kozmetikázni az eredményeket. 16

17 A szülőket motiválni kellene a háttérkérdőívek kitöltésére, hogy az adatok a jövőben sokoldalúan legyenek elemezhetők. Évek óta működött az a gyakorlat, hogy a mérés előtti napon adták ki az osztályfőnökök a tanulói kérdőíveket, így a diákok nagy százaléka visszahozta azokat; ennél az évfolyamnál azonban nem érkezett vissza elég számú kérdőív. Az alapvető motiválatlanságot nehéz kezelni: ha a gyermekben nincs benne a versenyszellem vagy a vágy, hogy a legjobbat hozza ki magából, a tanárok nem sokat tehetnek. Azonban mindenképpen jó példával kell elől járniuk, mert nem szabad hagyni, hogy a jobbképességű diákok hátradőljenek, s megelégedjenek a közepes teljesítménnyel. Célszerű volna pályaválasztási tanácsadásra elvinni az osztályokat, hogy kijelöljék az indifferens tanulók a saját számukra az utat, amelyet aztán az osztályfőnökök, szaktanárok számon tudnak rajtuk kérni. A gimnáziumi sportosztályok tekintetében pedig ez különösen fontos lenne, hiszen nem minden sportoló lesz sikeres a saját sportágában, s ha szerényebb képességű, muszáj lesz szakmát tanulnia. A diákokat mindenképpen érdekeltté kellene tenni: ha úgy érzik, ők alakíthatják az eseményeket, s nem csak elszenvedik a mindennapokat, talán jobb eredményt érnének el. Sokszor a tanárok túltanítják vagy túlsegítik a tanulókat, akiknek így nem kell gondolkodniuk, csak a tanár által elmondottakat kell visszaadniuk. A több, irányított szempontokra építő kiselőadás, vitafórum vagy kreatív feladat segíthetne az osztályoknak visszatalálni a kognitív képességek használatához. Az is kiderült a felmérésből, hogy muszáj differenciálni. Látszólag a csoportok homogének, mégis mindkét osztályban és évfolyamon a tanulók több mint a fele segítségre szorul a tanulás terén. A jó tanulókat lehetne plusz feladattal motiválni, de a többletmunkát extra dicséretnek kell követnie, amely talán segítheti a tanulókat a helyes útra való lépésben. A lemaradókat továbbra is korrepetálni, támogatni kell, hiszen az ő esetükben a középszintű érettségi megszerzése is nagy kihívást okozhat. 17