Biodiversity Heritage Library, stark influenzierte V. odorata betheiligt war, die östlich von

Átírás

1 V. Oenipontana termhelyéig érhetett. Különben a termékenyítést a rovarok nagyobb távolságról is véghez vihették. A V. Omipontana- 1 Tirolban >Silz mellett (Gróf SarntHEIN), valamint Voralbergben Dornbirn körül (WlNDER Hedvvig) megtalálták. Minthogy megközelítleg hasonlókra Beck még Bécs közelében, magam pedig Marbnrg mellett (Dél-Steier-ben) is ráakadtunk, valószín, hogy Magyarország nyugati részén is meg lesz található. stark influenzierte V. odorata betheiligt war, die östlich von den Allerheiligen Höfen nebeu dér intermediáren Hybride V. Gremblichii mh. fást durchgehends die V. odorata vertritt und friiher auch bis zum Standortc dér V. Oenipontana gereieht habén kaim. Übrigens kaim ja auch aus etwas grösserer Entfernung Befruchtung durch Insecten stattgefunden habén. In Tirol wurde V. Oenipontana auch noch bei Silz (von Gráfén SARNTHEIN), in Voralberg bei Dornbirn (von Hedvvig WlNDER) gefunden. Da sic von v. Beck auch annáhernd bei Wien und von mir bei Marbnrg in Südsteiermark gctroffen wurde, so ist ihre Auftindung auch fül* das westliche Ungarn niclit unwahrscheinl ioh. Hazánk meg a Balkán Hesperis-ei. (Species Hesperidum Hungáriáé «atque Irta: Dr. BorlnVs Vince. Antoro V. de Rorb&s. Haemi,) Szövegbeli három képpel (iconibus in toxtu tribus). (Folytatás. Coutinuatio.) A Hesperis virága (flos Hesperidis). Az estike virágzata bimbó korában nagyon összeszorúl, legfeljebb csak a legalsó virága alatt fejldhetik ki az infrapeduncularis levél, az egész fürt, mint az összes keresztesvirágúé, legtöbbnyire levél télén marad 1 ) EiCHLER 2 ) ugyan ellene mond, hogy a kruciferák hegyelevele a mekanikai nyomás következtében nem fejldnék ki, de más okot sem említ az abortuson kiviil, már pedig ennek is kell okozójának lenni. A virágzat tengelyének szögletesedése a virágkocsán ellaposodása kétségtelen, hogy a virágzatnak szoros összenyomódásától van s a hegyelevelek teljes megsemmisülésére is hatással lehetett. ') V. ö. Krause : Botanischo Zeitung, 181Ö old. ) Flóra 1865, 535. old. itt különösen Gödrön véleményét cáfolja. 2 (Mém. sur 1 intlorescence ot los íleurs dós Cruciféres, Coinptes rendus 1364, p ; Ann. se. nat. 5, sor. II. 281 ete.)

2 230 Vizsgáltam ebbl a célból a H. tristis-nek él virágzatát. 2 / 5-nyi állásban, három oldalról szorosan összenyomódik s a virágzó ágacskáinak apróbb-nagyobb bimbói nagyon összesajtolvák s részben meg is lapítvák, mint a mekanikai nyomás kétségtelen jele. A nyomástól kevésbé szenved alsó levelei a virágzatnak gyakrabban kifejldnek, a H. tristis lazább virágzatának 4-5 kocsánya is nhet ki nagyobb levél tövébl (infiorescentia semifoliosa). Egyiknek legalsó két virága egy-egy levél tövébl eredett, erre néhány levél tövébl többvirágú fürt következett, csak ezután maradt a virágzat levéltel en. A legalsó két virág virágzó ágacskának fogyatkozása volt. Azt is tapasztaltam, hogy, ha a Phytoptus vagy a Cystopus támadásával vagy más korcsulásal a virágzat fejldése megzavarodik, az ilyen bántott virágzat levelei szrösödve kifejldnek (Arabis auriculata az ó-budai hegyeken, Bursa pásturis, Camelina silvestris ) és arányos nagyok. A Cardamine dentatci ScHULT. a Csepelsziget partján, Soroksárral szemközt, teljesedve és sok más eltéréssel szép lilavirágú. Némelyiknek a szára tetején, a virágok fölött 1 2 levél van. A Sziget-Újfalu rétjérl való példán a különben levéltelen virágzatot leveles sarj tetzi. (2. kép, x). A földre leesve, a sárban meggyökeresedve új Cardamine lett volna belle. 2 ) A Lepidium perfoliatum szára (Szépárok Budán) rendes termésfürttel végzdik, egynek a teteje tovább növekedvén, szétágazik, leveles ágakat hajt a tetején virág sátorral, közben-közben néhány levéllel. Sajátságos, hogy e sarj alsó levelei széthasadozni kezdenek, a többi levél rendes szárölel. Ez a szár tetején lev sarj a felemás anyanövényt ábrázolja. Csekélyfokú pilosismus is van a túlsarjadzáson egy kocsán mellett fél stipula adnata. Többlevel gyakran az Arabis turrita virágzata. A Sisymbrium Loeselii-nek (a Szt. Gellérthegy alatt, okt. 26) különben levéltelen virágzata alsó felét jókora nagy, szárnya shasábú levelek szaggatják meg. Ilyen lent és fent levéltelen, közepén leveles virágzatot Budán a Reseda lutea-n is láttam. A Hesperisvirágzat szre rendesen kétrét. A hosszabb keményebb s jobban szétálló vagy az alacsony vidéken ragadós gömböcskével végzd szr alatt apróbb, jobbau lesimuló, ágas piheször vagy pehely van, de virágzás után a fürt meglehetsen kopaszodik. Legtovább marad vissza az ágas pihe, némely fajon a glandula is. A kurtább, sr csillagforma szr a gyenge bimbót puhán és melegen tartja, de a fiatal virágnyelet se engedi egészen egymáshoz nyomódni vagy egymással összeforradni. A virágkocsán (virágnyél) a keresztesvirágúak hengerded szára ellenére rendesen összelapúl, levélnyélforma, félhengerded, vagy kétél, st négyszöglet is. Az alja a levélnyél töve módjára is szélesedik, lefutása a ftengelyen, mint keskenyke léc, gyakran látható. Az ilyen virágkocsánnak gyakran csak a fels oldala pely- A V. ö. A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza, 30. old.

3 hes, az alsó egészen kopasz, st olykor-olykor alatta a virágzat tengelyének egy-egy hosszanti sávja is kopasz. Még a köröskörül szrös virágkocsánou is gyakran látni, hogy az alsó oldalán kevesebb a szr. Kopasz vonalat az ág alatt is láthatunk. A Hesperis szre egyéb részén is hullatag, az eleinte srbb szrösség növekedés folytán meglehetsen fogy. A kocsán alsó, mintegy a hónalj oldalának hulló molylia (floccus), a föld felé fordulása miatt is, hamarább lefoszolhatik, mig a bels oldalé, 2. kúp. A Ccirdamine dentata szárának föls része. A virágok közt, a legtetején, ar-nól, leveles sarj. Kisebbítve. Caulis superior Cardaminis dentatae diminutus, inter ílores propagino foliosa terminatur. mintegy a hón fijének ágas és csillagforma szöröcskékbl alakult. intus pilléje, mely a nyilatlan virágzathoz jobbau oda szri, fölfelé nézvén, nem hullhat le olyan hamar. A Hesperis virágkocsánjának féloldalú szrösségét, magyarázat nélkül, legelször Scfiur említi, az Enumeratio plantarum Traussilvaniae 52. old. a H. leucanthavól : pedunculis pilis ramosis scabris/ 1 az 53. old. pedig pedicellis latere interiore hirsutis. A virág-, illetleg a terméskocsán féloldalit szrössége, öszszehasonlításom nyomán, a Thymus meg a Calcimintha váltakozva kopasz és szrös szárának jellemével is összehangzó. Az utóbbi

4 232 füvek négyszöglet szárának váltakozó kopaszsága és szrössége a levélállás szerint alkalmazkodik. A levél lapja alatt, két oldalt, a szár kopaszon marad, a közbe fogott másik két oldal szrös s ez a levél állása szerint így váltakozik. Ha a Thymus vagy a Calamintha szára elágazik, a négyszöglet ágnak a ftengelyre meg a levél lapjára tekint két oldala (fels és alsó old.) szrös, az oldalvást es két oldal kopasz. A kétsor-szörös Veronica chamaedrys ágának szintén a szrös éle fordul a szár felé. A féloldalú szrösséggel a He peris szrösödése fokát lehet jelölni. A H. obtnsa meg a H. suaveolens virágzata és virágkocsánja teljesen meztelen. A meztelen H. moniliformis virágkocsánjának a felszíne kezd pelyhesedni, tehát a teljes meztelenségtl kezdve ez az els foka a szrösödésnek. Ezután a H. nivea var. leiosonia, valamint a H. candida var. calvata következnék, de * virágkocsánnak féloldalit szrösségét több Hesperis-faj (H. cladutricha, H. lapsanifolia, H suaveolens var. semiylabra) viseli. A terméskocsánnak állandó legörbülését (v. ö. H. ránc.) nem konstatálhattam. A hol mégis némelyik fajon egy-kett hátra görbült, ott a terméskocsán tövének fels oldalán olyan fehéres daganat nyomát látni, a min az Ornithogalum refractmn terméskocsánjának s a Glyceria distans term ágának hátratördését okozza. A Hesperis virága kétkétoldalas (flos bisymmetrius). Kelyhe öble a Dielytrá-éhoz hasonló, maga az egész kehely gyakran színesedik (feltüntet szín), külön levelei nem terjeszkednek szét, hanem a hosszücsör veudége kedvéért csövesen összezárkódznak, két bels levelének öblében a nectarium termelte méz gylik össze. A virágnak mélyebb csövességét a sziromnak hosszú nyaka is öregbíti, a kehely ezt is csövesen tartja össze, ügy, hogy az éjjeli lepke az édességet szipókájával, mintegy luftból könnyen kiszíhatja. A kehely lehet szrös vagy mirigyes, a csúcsán gyakran kemény és hosszú szrök üstök módjára csoportosodnak, s a nyilatlan virágot a rágástól, valamint a méznek id eltt való elrabolásától oltalmazzák. A szirom lemeze hosszas megnyúlt, kivált az al vidéki fajé arányosan keskenyebb {II tristis, H. ghdinosa, II- oblonyipetala, H. adenocarpa, II. pycnotricha, H. suaveolens) vagy a hegyvidékié gyakrabbau fordított tojásdad kerek, csúcs nélkül, ritkábban ugyanez az alak csorbított s a csorbulatból kis hegy emelkedik (H. matronalis). A hegyvidékiek szirma gyakrabban tiszta fehér, minden rajz nélkül, ritkábban egyszín lila vagy lilapiros, a pusztaság H. tristisé nek virága bizonyos komorságot vagy szomorúságot hirdet: eredetileg egyszín szennyessárga (var. homochroa ) vagy lilás, cifrázat nélkül, de gyakrabbau mint továbbalakulásuak ezt az alapszínét sötétlila erezet hállózza be ; a Balkánon a szirma egész fekete lila is. A H. tristis látása LiNNÉ-ben a szomorúságkifejezdését ébresztette, azért a régi jellemz Ii. pannonién nevét H. tristisve szomorgó estike változtatta. A mediterrán és bal-

5 : Biodiversity Heritage Library, káni H. (jlutinosa virága lialottszín vagy halavány sárga vagy szennyes lila élénkcbb rajzolat nélkül, azért VisiANl els leírásában: sordide rubri, tristes." A H. matronalis meg a H. cladotricha nagyobb virágai között kisebb virágú individuumot is láttam, mint a gynodynamia kezdetét, a H. f/lutinosá-nak gyakoribb kisebbvirágúi közt pedig pedig szokatlanabb nagyobb virágút. A kis- és nagyvirágú alak ugyanazon a helyen egymással vegyest könnyen figyelmen kívül marad. Eleinte bizonyára sok helyen így ntt. Késbb a természeti viszonyok hol a kisebb, hol a nagyobb virágának kedveztek, csak az egyik alak maradt fenn s lassanként geografiailag elkiilönzdött a másiktól. Ez a kruciferák földrajzi elterjedésébl kétségtelen. Egymástól távol vidéken, a hegységnek különböz magasságában gyakran találkozunk keresztesvirágú fajokkal, melyek egymáshoz egészen hasonlók, apróbb más eltér bélyegen kivid kiváltképen a virágnak nagyobb vagy kisebb szabására, hosszabb vagy rövidebb bibeszálukra nézve különböznek, a mint az egyik helyen csak az egyik, a másiktól függetlenül állaudósodott, lassanként külön fajjá alakúit. A fajkeletkezésnek ilyen nagyon valószín, esete hazánkban pl. Apróbbvirágú : Bunias erucago, Arabis arenosa, Bursa pastoris, Cardamino Hayneana, Cochlearia armoracia, Gamelina silvestris, Choiranthus cheiranthoides (L.), orysimoides L., canescens (Roth) Nagyobbvirágú B. macroptora Rchb, kivált délen, A. potrogena, B. grandiflora, C. pratensis, C. macrooarpa, C. sativa, Ch. hieracifolius (L.), Ch. carniolicus (Dli ), Ch. banaticus Gris. (Erysimum coinatum Panö.) A Hesperis hímjérl különös megemlíteni való nincs. A kurtábbik két hím alján, kívül, két oldalt lev paizsdad nektarium termeli a virágnak édes csalogató nedvét, a mézet. A Hesperis termje ritkán szrös vagy glandulás, de hamarosan lekopaszodik, a hegyvidékiek közt szrösbecös fajt találni ritkaság. A H. carpatica Zap. a szröstermésnek jelzett H. nivea késbbi stádiuma lekopaszodott becjével. Az eredetileg kopaszbecs fajok száma tetemesebb. A kész termés minsége szerint a Hesperis, a mint hátrább ismertetjük, három alnemzetségre szakad, cikkezödésével a Raphanus felé hajlik. ') ') A Hesperis, kivált a II. tristis becjónok vastag keretje (roplurn) az crnysek, Malvaceák, Geraniaceák stb. analógiája nyomán könnyen azt a gondolatot ébroszti, hogy mint tongelyképlet itt is carpophorum-érték. A kruciterák termésének fejldését Eichler ugyan vizsgálta, do hogy a keret a tormólevél szélének összeforradása, az ö vizsgálatából nem nagyon derül ki, inkább más analóg képzdés nyomán mondják úgy. A véletlen 3-4- rekeszü krucifera keretje egész olyan, mint a Geraniaceák tormésoszlopa, ha róla a tennósszom már lefoszlott. A keresztosvirágúak közt a Lunaria meg a Camelinu termlevele a replum helyett érés után is viseli a bibeszálat etc.

6 234 Minthogy a ragadós szr a Hesperis virágzatát, a virág-, illetleg a terméskocsánt is ellepi, a széttördelödz becnek a nyéllel együtt maradt magvas darabja ragadhat, de a kihulló magva a mirigyször közé is hullhat és tapadhat, st a bec hegyes vége a jószág bundájába szúródhatik. Némelykor a virágzat ágas szre is elmozdíthat némi ragadást és tovább hurcolódást. A termés ritka mirigye a fajt a bogárrágástól óvhatja, a termés a mirigyével tapadhat s a Hesperis faj földrajzi elterjedése tágul. Bibéje jellemz kétajakú. A mag kissé hosszas, háromoldalú, finoman medrezett. A Hesperis virágzása hazánkban, fajonként csaknem az egész vegetatió idején tart. A H. cjlutinosa Dalmátországban mart.-ban kezd virítani, sept. elején Petrozsény körül a H. Sibirica var. brevichspis még virágzott és gyümölcsözött. A liorvát tengerparton a H. ylutinusa áprilisban és májusban virít. Budapest körül a H. tristis április közepén és végén kezd nyilaid s május hóban virít, de c hónap második felében ritkább. A lilavirágú faj az alacsony vidéken koraiabb, mint a havasi fehérvirágú; május közepén kezd nyilaid (//. silvestris var. trichoyyna Fáson tíékésvm., a talak május 14. Magyar-Ürög m.) s az alacsonyabb vidék Mouticoláinuk a virágzása kertben, temetben, kerten kivid sept. közepéig (//. silvestris Szombathelyen, Salgó- Tarján) tart. Május végén s június elején pompázik a Kazánvölgyben a H. cladotricha, Dalmátországban a H. lapsanifolia, jun. 1 1-én a Margitsziget ligetjében a H. obtusa. Junius közepén virágzik a borsodmegyei Tarkn a H. Vrabélyiana, junius végén (1879) a Mátra tetején a H. ylabrescens. A magasabb hegyvidék fehér Hesperise jul. és auguszt. napjaiban nyílik jul. 15-én Királyk Krepaturájában a H. mortiliformis, aug. 7. Blatnica Tiszta hegyén a H. leiosoma, Barlangliget körül, a magasság szerint jul. aug.-ban lelni fehér Hesperist. Évszakbcli másformaság (szezondimorfismus) kezdetének csak a H. candidát meg a H. niveái tekinthetem. Amaz a Pilis tetején kiválóképen jun. -bán és jul. els felében, a Fruska gorán jun. második felében, a Pápákon jul. közepén virít. Valamennyi levele nyeles, keskenyebb, a felsk kurtanyelüek. A H. vivea szélesebblevel, felsbb levele nyeleden, virága nagyobb, csak júliusban, Baumg AKTÉN szerint a magasabb hegyen aug.- sept. ben virít. A kopasz H. leiosomanak meg a szrös H. Vrabélyicindmik, valamint a H. moniliformiswtxk meg a H. candida var. ccdvatan&k az évszak szerint való változása és különbsége nem olyan világos. Az alacsony és magas vidék Hesperise ezek szerint, virágzáskor is jól elkiilönzdik egymástól.

7 235 A földrajzi elterjedés (geographia Hesperidis). Földrajzilag tekintve, a hazai és balkáni Hesperis többnyire havasi s a fehér vagy halavány illatozó virágjával a havasi sötétebbszin és ritkábban illatozó virágok közt nagyon kitnik. A vadon term Hesperis meggyz példa és bizonyíték, hogy Európa keleti és nyugatibb havasain a vegetatio eredete és megalakulása, más-más növényekbl egészen különböz. A Hesperis a keleti havasok sajátja. A svájci havasokon elterjedésének központja nincs. Bécs környékén ugyan a H. silvestris régen ismeretes, de valószín, hogy a török-idbeli meghonosodás vagy hazánkból karcolódott oda. A H. tristis inkább mint pusztasági f, természetszerbben lépett be Alsó-Ausztriába. Az Alpes környezetén a Jurából (H. candida), a Tengeri-havasokból (H. subsinuata), Tirol déli részérl (H. adencpoda ), Piemontból (H. laciniata) szintén ismerünk estikefajt, de honosságot a herbariumi anyag nyomán megítélni nagyon nehéz. Némely florista a behurcoltat, elvadultat túlbecsüli vagy az eredeti honostól megkülönböztetni nem tudja s honosként közli. Mégis bizonyos, hogy a tiroli és svájci havasok *) s Németország nagy területén Hesperis-faj temészetgzerüen nem terem, vagy az sidkben kipusztult. Az itt-ott elvadultat, újabb kezdd gyarapodást. kerti szökevényt vagy kóborlást eredeti spolgárnak nem tekinthetjük. MüLLEEnek Alpenblumen" cím híres biológiai munkája a Hesperis t, mint az Alpesrl hiányzót nem is tárgyalja. Annál nevezetesebb hazánk, a Balkán, a Kaukázus s tovább Kelet Hesperis-e. Hazánkban szakad meg északi és nyugati elterjedésének a földrajzi határa, bár a H. tristis L. vagyis H. pannonica Cam. kivételével más faj nagyon elszóródik az országban. Hegyi régiónkban, kivált a Kárpát sziklás völgyeiben és szakadékéban a szirtaprító estike termhelye régi és jellemz. Hogy mostanában a legel jószág hurcolta volna oda, azért nem hihet, mert a Hesperisnok széthurcolásra kiválóan alkalmatos tagja nincs, másrészt nem tudnék megmondani, honnan hurcolták volna hozzánk azt a Hesperist, a mely a Kárpáton kivl másutt ismeretlen. A Kárpát meg a Balkán Hesperise annak az shegységnek természeti állapotából maradt vissza, a melyet ez a két hegység sidben együtt alkotott. 2 De az elein téli megegyez közös lakosok ) késbb, a hegység különböz távolságán és minségén lassanként átalakultak, vagy elfajzottak. Fehérvirágú //esperesünknek (H. nivea) a Balkánon is meg van a színbeli analógiája (H. Degeniana ), amaz a rodnai havasokon ( Varfulo Omnluj") 1900 mt., emez a Marira forrásánál 2300 mt. köri terem. BoiSSIER 3 a H. campncarpát ) Cataoniában 2530 mt. (8000') magasságból jegyzi fel. Az eredeti ') Gaudin : Flóra Holvotica IV. p GremlI: Exoursionsflora für die Sehweiz 1889, p. 74. ) V. ö. Földrajzi Közlemények, évf old 3 ) Flóra orientalis I old.

8 236 fehér szin a Tengeri-havasokon, valamint a Jurában is fenniaradt. Lehet, ide is az sidkben terjedt el. Hazánkban a pozsonymegyei Yisoka hegytl kezdve a Kárpát északi, keleti és déli láncolatán, sziklahasadékban gyakran találkozunk jellemzen fehérszirmú Hesperissel, ámbár a földrajzi elterjedése egész láncolaton a Herknlesfürdig helyenként tetemesen megszakad. Havasi Resperis-e ink, biológiai tekintetben, kiváltképen két tulajdonsággal tnnek ki : kopaszságukkal és fehér virágzókkal. A hvös és nedves felsbb hegyi régióban, úgy látszik, az estikének különösebb védekezésre nincs szüksége, életét az stermészeti állapotában bajosabb küzdelem nélkül folytathatja, azért különnem, más-más mködést teljesít szre ki nem fejldik, vagy pedig a havasi Hesperis elég korán lekopaszodik. (H obtusa, H. leiosoma, H. moniliformis). De az estike helyenként a Kárpát bércén is szrösödik a természeti állapot szerint (H. nivea). Meztelen Hesperist (H. obtusa MoENCH =H. alpina tíchur) gyakran kertben, temetben (Gánóc) is látunk, a virágágyból a Margitsziget ligetjébe is kimenekül s meztelen külsejét a hvös nedves helyen megtartja. Bár a Kárpáton meg a völgyeiben van olyan jellemz lila virág, a min az inkább alvidéki Hesperis szokott lenni, pl. az Arnbis negleda, Dentaria glandulosa, Lunaria rediviva var. macropoda, a Velebit erdeiben pedig a Cardamine chelidoniának kisebbvirágú eltérése x ) annál meglepbb, hogy Kárpátunk magasabb régiójában és sziklás völgyeiben, st a Fruska gorán, a Papákon, Zágráb hegyein, a Mecseken meg a Pilishegyen is a Hesperis rendesen fehérvirágú. Ez is azt igazolja, hogy Hcsperise ink önállók, más országokétól eltérkés hazánk természeti viszonyainak jellemz kifejezi. Lilavirágú IIeg/er isiink a Mátra csúcsán, az alacsonyabb vidéken s hazánktól tovább délre és délkeletre terem, s a fehérvirágúaktól geografiailag is élesen különválik. Minthogy a magasabb ködös hegyi régióban, a ritkúltabb levegben ma is n lilaszín virág, a Hesperis pedig ott mégis testetlen marad: azt kell hinnünk, hogy a Kárpát Hesperis- elnök fehér virága nagyon régidbeli szerezmény, melyet ónálló hegyláncunkon öröklés útján máig megrzött, tehát a természeti állapottal összefüggésben lev szín. Havasvidéki He.sperisünk a Kárpáttól tovább északra s nyugatnak nem terjed, csak a pusztasági H. tristis terem Galíciában, Morvaországban és Bécs környékén. A Hesperis magyarföldi endemismusa kis helyre és nem nyomatékos bélyegekre szorítkozik, de ki kell tüntetnünk, mert hazánkon kívül ismeretlen. A H. nivea a Kárpát bércein nagyon elszórva bukkan el. Maga sem élesen különvált, még nem jól kialakult faj, a H. Vrabélyiana, II. leiosoma és II. candida eltérésekkel annál jobban bonyolódik. A két.elbbi is csak hazai, a H. Yrabélyiana csak a ') var. Kilaibelii, Akad. Értesít old. (tioribus mitioribus).

9 : Biodiversity Heritage Library, a II. nivea borsodmegyei Tarkn terem s mind a H. silvestris. mind fed hajlik. A H. moniformis az erdélyi Királykrl valószínleg a szomszéd román határra is átlép. A Balkánnal közös a H. silvestris, H. cladulricha, H. snciveolens meg a H. obtusa, ámbár Erdély H. alpina -jának 11 (= H. obtusa MOENCH) része kétségtelen fehérvirágú, s a H. moniliformis-hoz tartozik. Az alacsonyra leereszked H. candida a Jurával közös. A Hesperis-faj száma hazánktól kezdve a Balkánon át gyarapodik, s a nagyobb hegyrégiok szerint más-más faja váltakozik, de tovább keletre nem nagyon terjed, Ázsia nyugati részén s Afrika mediterrán vidékén, mint helyettesítk, ismét más fajok bukkannak el. Erre van Hesperiseink elterjedésének nagyobb középpontja és rokonsági kapcsolata, mint sok más jellemz növényünké, nem a svájci havas központi részeiben. Most hazánk meg a Balkán Hesperiseinek szakadozottabb ismerete bvülvén, a földrajzi elterjedés meg a fajok száma is jobban kiegészitdött. Az endemismust hazánkon kívül folytatva A H. Dinarica Bosznia hegyein meg a szomszédságában, a H. lapsanifolia Dalmátiából Albánián keresztül Kaukázus felé terjed. Balkán endemikusa a H. Degeniancu meg a H. Tkeophrasti, Tauriaé a H. Steveniana, valamint a H. pycnolricha, a Wolgavidékeé a //. cidenosepala, Szibériáé a II. adenoccirpa, Olaszországé a //. matronalis, Spanyolországé a II. Dauriensis. Európa központi havasain s tovább északkelet és északnyugat felé a Hesperisnek természetszer földrajzi elterjedése megsznik. (Folytatása következik.) Vasvármegye harasztjai. Irta : Dr. Waisbecker Antal (Kszeg). (Vége.) 19. Aspidium lobatum Sw. (A. nculeatum a) vulgare DüLL. Kutfalban, Rohonczon és Hámor Göszbach völgyében. b) var. aurlculatum Herb. Lssn. az Edeházi erdben. 20. Aspidium Braunii SpENX. (A. andeatum [I. var. Braunii Döll.) Hámor község Göszbach völgyében, 500 m. magasságban árnyas biikkerdöben csermely partján és lápos forrásos helyen nagy számban és több alakban n: a) f. typicuin. Lombja megfelel Dr. LüERSSEN tanár által (LüERSSEN 1. c. pag ) adott leírásának ; a mi leihelyünkön ilyen a fiatal vagy silányabb fejldés tkék lombja. b) f. subtripinnatnm Milde. Másodrend sallangjainak els párja mélyen, majdnem szárnyasán hasogatott ; a Göszbach-völgyben növ tkék nagy részének lombja ezen alakhoz tartozik. c) f. perpinnatum m. (Oest. bot. Zeits pag. 04 pro varietate) Lombja cm. magas, rövid nyele és gerineze