Vasvármegye harasztjai. A Hesperis-faj száma hazánktól kezdve a Balkánon át gyarapodik,

Átírás

1 : Biodiversity Heritage Library, a II. nivea borsodmegyei Tarkn terem s mind a H. silvestris. mind fed hajlik. A H. moniformis az erdélyi Királykrl valószínleg a szomszéd román határra is átlép. A Balkánnal közös a H. silvestris, H. cladulricha, H. snciveolens meg a H. obtusa, ámbár Erdély H. alpina -jának 11 (= H. obtusa MOENCH) része kétségtelen fehérvirágú, s a H. moniliformis-hoz tartozik. Az alacsonyra leereszked H. candida a Jurával közös. A Hesperis-faj száma hazánktól kezdve a Balkánon át gyarapodik, s a nagyobb hegyrégiok szerint más-más faja váltakozik, de tovább keletre nem nagyon terjed, Ázsia nyugati részén s Afrika mediterrán vidékén, mint helyettesítk, ismét más fajok bukkannak el. Erre van Hesperiseink elterjedésének nagyobb középpontja és rokonsági kapcsolata, mint sok más jellemz növényünké, nem a svájci havas központi részeiben. Most hazánk meg a Balkán Hesperiseinek szakadozottabb ismerete bvülvén, a földrajzi elterjedés meg a fajok száma is jobban kiegészitdött. Az endemismust hazánkon kívül folytatva A H. Dinarica Bosznia hegyein meg a szomszédságában, a H. lapsanifolia Dalmátiából Albánián keresztül Kaukázus felé terjed. Balkán endemikusa a H. Degeniancu meg a H. Tkeophrasti, Tauriaé a H. Steveniana, valamint a H. pycnolricha, a Wolgavidékeé a //. cidenosepala, Szibériáé a II. adenoccirpa, Olaszországé a //. matronalis, Spanyolországé a II. Dauriensis. Európa központi havasain s tovább északkelet és északnyugat felé a Hesperisnek természetszer földrajzi elterjedése megsznik. (Folytatása következik.) Vasvármegye harasztjai. Irta : Dr. Waisbecker Antal (Kszeg). (Vége.) 19. Aspidium lobatum Sw. (A. nculeatum a) vulgare DüLL. Kutfalban, Rohonczon és Hámor Göszbach völgyében. b) var. aurlculatum Herb. Lssn. az Edeházi erdben. 20. Aspidium Braunii SpENX. (A. andeatum [I. var. Braunii Döll.) Hámor község Göszbach völgyében, 500 m. magasságban árnyas biikkerdöben csermely partján és lápos forrásos helyen nagy számban és több alakban n: a) f. typicuin. Lombja megfelel Dr. LüERSSEN tanár által (LüERSSEN 1. c. pag ) adott leírásának a mi leihelyünkön ilyen a fiatal vagy silányabb fejldés tkék lombja. b) f. subtripinnatnm Milde. Másodrend sallangjainak els párja mélyen, majdnem szárnyasán hasogatott a Göszbach-völgyben növ tkék nagy részének lombja ezen alakhoz tartozik. c) f. perpinnatum m. (Oest. bot. Zeits pag. 04 pro varietate) Lombja cm. magas, rövid nyele és gerineze

2 Biodiversity Heritage Library, számos világosbarna, hosszan kihegyezett pelyvával van ellepve lomblemeze lándzsás alakú cm. hosszú, cm. széles és lefelé hosszan keskenyedik, hátsó felületén számos szralakú pelyvával háromszor szárnyasán hasogatott. Elsrend, sallangjai majdnem vízszintesen elállók, az alsók to npavégek a felsk kissé kihegyesedk. Másodrend sallangjai gerinezükön t<>mörülten, majdnem függlegesen állanak, aránylag a többi alakhoz nagyok, mm. hosszúak és alól 5 12 mm. szélesek hátul ékalakú, elfelé széles a gerinczczel párhuzamos alapjuk rögtön keskenyedik és többnyire vékony nyél által van a gerinczczel kapcsolatban alakjuk hosszúkás, tojásdad, hegyes és szálkában végzdik. Az 1- s fels másodrend sallang a gerincz mellett jelentékenyen, 2 4 mm. -el nagyobb, mint a szomszédja. Az 1 6 pár másodrend sallang szárnyasán hasogatott mindkét oldalról mélyen, majdnem az érig hatoló, részben öblös bemetszések által 2 4 pár harmadrend sallang képzdött, mely részben kissé fogas, vagy csipkés. A legalsó harmadrend sallangpár közel a közép érig hatoló öblös bemetszés által vált el és kifelé a hosszúkás vagy visszás tojásalakú vízszintesen elálló fülecskébl van képezve, mely hátsó felületén 3^-5 sorust visel, átellenében befelé pedig sokkal kissebb felfelé elálló hegyes sallangból áll. Egyébb harmadrend sallangjai hosszúkásak. A fennirt 1 6 másodrend sallangpár után következk olyanok mint a talaknál ersebb füllebenykévcl egy óbbként csipkés és fogasak, a fogak felfelé a szélhez simuló szálkával végzdnek. A sorusok, sporangiumok és spórák jól fejlditek. Több ilyen tt találtam a G-öszbach-völgyben az a) és b) alatt irt alakok társaságában. A f perpinnatum rendszerint magasabb lombja, 3-szor szárnyasán hasogatott lemeze, kissé kihegyesedett elsrend sallangja, nyelezett és részben szárnyasán hasogatott másodrend sallangjával messze eltér a talaktól de a f. subtripinnatumtól is jól megkülönböztethet, határozottan 3-szor szárnyasán hasogatott lemezével, mely 1 6 pár másodrend sallangon látható, holott amannak lomblemeze a mint Luerssen (1. c ) Írja, csak majdnem 3-szor szárnyasán hasogatott és ez csak az els pár másodrend sallangon látható. Különben amazokkal átmeneti alakok által össze van kötve. A talakhoz és a f. subtripinnatum] íoz szinte olyan viszonyban áll, mint például az Aihyrium filix femina var. multidentatum DüLL. a var. fissidens DüLL. és var. dentatum DüLL.-höz vagy mint az Aspidium filix más var. incisum Mooee a var. deorso-lobatam MoORE vagy a var. erenatum MiLDE-hez éppen úgy mint ezek az fajuknak, képviseli a f. perpinnatum az A. Braunii idsebb tkéinek kedvez égalji és nagyon megfelel talajviszonya szülte legmagasabb kifejldési fokát. Milde azon nézetét (Luerssen 1. c. pag. 354) hogy az A. Braunii idsebb korában mindenkor annak var. subtripinnatajába megy át, a mi növényeinken tett megfigyeléseim is megersítik, azon megjegyzéssel, hogy nem mindenkor történik az,

3 ) Biodiversity Heritage Library, hanem csak ha megfelel talaj és égalji viszonyok a kifejldést elmozdítják ezen esetben néha a f. perpinnatum alakjáig fejldik tovább. MiLDE-nek azon nézetét azonban, hogy még tovább fejldve az A. Braunii A. lobatumv-d változnék nem osztom a mi lelhelyünkön tapasztaltak szerint inkább az ellenkezt lehetne vélemé- nyezni, hogy az A. lobatumból lehet idvel A. Braunii ugyanis 1885-ben a Göszbach völgyben szép számban találtam az A lobatum jól fejldött ers tkéit, nem messze tle pedig néhány A. Braunii -t jelenleg utóbbi ezen völgyben nagy számban n, az A. lobatum pedig majdnem égészen kipusztult lehetséges azonban hogy emezt kertészek kiásták és a kevésbbé hozzáférhet helyen növ A. Braunii-t ott hagyták. d) f. macrolobuni in. (Oest. bot. Zeits pag. 65 pro varietate) Lombja cm. magas, elsrend sallangjai 11 cm hosszúak és 4 5 cm. szélesek, röviden hegyesek másodrend sallangjai nagyok, jobbadán 18 mm. hosszak és alól 10 mm. szélesek elálló tompa fiillebenynye! a másodrend sallangok els párja 25 cm. -ig hosszú és alant 15 mm. széles, szárnyasán bemetszett, a fels csak kevéssel nagyobb, mint szomszédja. Sporangiumok és spórák jól kifej lödöttek. Az elbbiek között találtam néhány tt ezen alakból. e) f. microlobum ni. (Oest. bot. Zeits pag. 126 Másodrend sallangjai aprók, a lomblemez és az elsrend sallangok középen mérve csak 5 7 mm. hosszúak és alant 3 5 mm. szélesek Néhány töt találtam ily apró másodrend sallangokkal a többi alakok társaságában és pedig nem éppen fiatal vagy gyenge tkéken, hanem cm. magas lombot, jól kifejldött sorosokkal. f) f. pseudolobatum in. (1. c.) Lombja termetére nézve közeledik az A. lobatum genuinum Sw.-hez, elsrend sallangjai többé-kevésbbé felfelé elállók, kihegyesedtek másodrend sallangjai ritkásabban állanak és különösen a lomb fels felében alapjukon ferdén metszettek, a gerinezhez elre hajlók Az A. lobatumtó\ hosszan kihegyezett világosbarna pelyvái és tompa fiillebenyei által lényegesen eltér. Az A. lobatiforme-töl (4. lobatum X Brauni lásd lejebb) lefelé hosszan keskenyed lomblemeze nem oly ferdén metszett, kevésbbé ferdén álló, szélesebb másodrend sallangjai és jól fejldött somsai valamint spórái választják el. Az elbbi alakokkal együtt n, ugyanott csak néhány tt találtam. f. erosum in. (1. c) A felsorolt alakok tökéin, szintúgy g) mint az más harasztíajoknál történik, szabálytalan termet lomb is fejldik, st néha a lomb nagyobb részt olyan ugyanis néha a lomblemez 2 3 csúcsban végzdik, gyakrabban az els és másodrend sallangok eltörpülnek, utóbbiak néha annyira, hogy csak egy fül vagy szabálytalan alakú lebenyke marad, máskor csak csorbásak mintegy kivágottak érdekes, hogy ily eltörpült sallangok hátsó

4 Biodiversity Heritage Library, felületén, i szralakú pelyvák jobbadán ecsetszerü csoportokat, képeznek. 21. Aspidium lobatiforme in. (A. lobatum X Braunii.) (Ocst. bot. Zeits pag 65). Lombja cm. magas, rövid nyelén és gerinczén világosbarna, hosszan kihegyezett pelyvák mintegy 40 cm. hosszú és csak 10 cm. széles lemeze lefelé röviden és kevéssé keskenyedett, kétszer szárnyasán hasogatott, hátul szr alakú pelyvával. Felfelé elálló de nem sarlószeren felgörblt elsrend sallangjai 7 cm. hosszúak, kihegyesedk másodrend sallangjai ferdén metszett majdnem ékalakú alapból hosszúkástojásdadok, hegyesek rövid szálkával, ékalakú alapjukkal határozottan ferdén elrehajolva és ritkásan ülnek gerinczükön, els párjuk lebenyesen bemetszett, a többieknek széle és pedig a legfelsbbeké is csipkésen fogas alig odasimult szálkákkal, tompa és alig elálló iillebenykéjükön vízszintesen elálló rövid szálkával. Somsai kicsinyek, f lapos fátyolkával fedettek melynek széle többnyire felgörblt, alatta alaktalan setétbarna szemcsés anyag látszik. Sporangiumja csak néhány található, spórát nem láttam. Ezen haraszt, melybl a hámori Göszbach-völgyben az.4. lobatum és A. Braunii közelében egy tt találtam, korcs a nevezettekbl termeténél fogva nevezetesen lombjának lefelé röviden és keveset keskenyed lemeze felfelé elálló és kihcgyesed elsrend sallangjai, végi ritkásan és gerinczükön ferdén ül, alapjukon ferdén metszett, keskeny másodrend sallangjai által közelebb áll az A. lobatumhoz az A. Brauniiból történt származását ellenben a lombnyél kihegyezett pelyvái és a másodrend sallangok tompa füllebenyei tanúsítják. A. Luersseni DöRFL. (a. lobatum X Braunii LsSN. LüERSSEN 1. c. pag és Flóra exs. Alist. Hiig. Nro 2305) lefelé keskenyed lomblemeze derékszögben elálló elsrend és tömören gerinczükön függlegesen ül, széles és alapjukon kifelé a gerinczczel párhuzamosan metszett másodrend sallangjai által sokkal közelebb áll az A Braunii hoz mint az A. lobatum\íoz mely utóbbinak ismertet jele rajta alig látszik lombjának termete tehát lényegesen eltér az A. lobatiforme lombjától, melytl a felsorolt jelek által könnyen meg is különböztethet. 22. Aspidium Thelypteris Sw. Mocsarakban és zsombékon Vasvárott a Szt.-Kút alatt, Bükkfej, Szergény és Feczöl mellett (Dr. BorbáS 1. c. 153 lap.) két 23. Aspidium montanum Ascherson (4. Oreopteris Sw.) alakban a) f. typicum. b) var. crenatum MiLDE. - Mindkét alak a kszegi és borostyánki hegység erdeiben és gesztenyéseiben gyakori és seregesen lép fel. 24. Aspidium filix más Sw. Az egész megyében el van terjedve, hegyvidékének erdeiben nagyon gyakori és sok alakban található u. m.

5 Biodiversity Heritage Library, a) var. subintegruni Düll. A kszegi erdben. b) var. crenatum Mildb (f. typica Lssn.) Mindenütt, nevezetesen Kszegen, Rtön és Alsó Szénégetn. c) var. deorso-lobatum Moorb. Szinte nagyon el van terjedve. Különösen Kszegen, Rtön, Czákon, Velemben található. d) var incisum Moorb. Kszegen, Hámorban és Rohonczon ritkább mint az elz alakok. e) víir. Hcleopteris Mildb. Kszegen, Rtön és Hámorban. f) f. undulatum in. (Oest. bot. Zeits pag. 12G) Lombja cm. magas nyele és gerincze nagy, barna tövén feketés pelyvával bven van megrakva. Elsrend sallangjai 16 cm. hosszúak, hosszan kihegyezettek másodrend sallangjai tömören és függlegesen állanak, vagy kevéssé elre hajlók, hosszúkásak mintegy 16 mm. hosszak és alól 6 mm. szélesek, alapjukon összenttek, gerincziír tehát mintegy szárnyalt, végükön tompák kerekdedek. szélük felületesen frészelt, részben majdnem épszél, ezenkívül hullámosán ide-oda hajlott és hátragörbült. Az 1-s alsó másodrend sallang alapjának gerinczfelli oldalán kevéssé kifejlett fiillebenyke látszik. Somsai közép nagyságúak, fátyolkájuk vastag kártyás, kevéssé domború, a sorost áléiról át nem fogó és az érés idején nem szakad kétfelé. Ezen alak közel áll a var. paleacewn MoORB-hez, lombjának termeténél fogva, különösen nyelének és gerinczének nagy számú alól feketés, pelyvája, majdnem épszélii másodrend sallangjai miatt részben magam is ahhoz tartozónak tartottam de somsának fátyolkája elválasztja tle. Árnyas helyen, csermely partján találtam a hámori Göszbach-völgyben több ers tt. g) f. accrescens ni. (nova forma) Lombja mintegy 1 m. magas lemeze 36 cm. széles elsrend sallangjai hosszúan kihegyezettek másodrend sallangjai mm. hosszúak, alól 5 7 mm. szélesek, lándzsás alakúak, mindkét oldalról mélyen bemetszettek kifejezett fiillebenyke nélkül. A gerincz melletti nagy els pár másodrend sallang után következik 3 5 pár kisebb, az ezek után következk azonban ismét nagyobbodnak úgy, hogy a gerincz közepe táján a másodrend sallangok gyakran hosszabbak mint az els pár, innen ismét kissebbednek. Áz elsrend sallang tehát eleinte kissé keskenyedik, azután szélességben ismét növekedik, 3 x / 2 4 cm.-ig és csak a közepétl kezdve hegyesedik ki. Ers növése és mélyen bemetszett másodrend sallangjainál fogva közel áll ezen alak a var. incisum MoORE-hez st abba be is osztható. Nem ritka a kszegi erd szélén Rt felé és a hámori erdben. h) f. erosum Dld. A kszegi és hámori erdben. 25. Aspidium remotum Al. Br. (A. f. más X spinulosum) Hámorban a Göszbach-völgyben csermely partján a szülk között találtam 1898-ban egy tt. 26. Aspidiuui spinulosum Sw. A kszegi és borostyánki hegység erdeiben, különösen a völgyekben csermelyek partján gyakori

6 Biodiversity Heritage Library, ezenkívül n még Senyeházán, Rátóton, Rogasóczon és Vasvárott (Borbás) eltérései is találhatók b) var. exaltatnm Lasch. Forrásos helyen Kszegen és Hámorban. c) var. elevatum Al. Br. patak partján Rtön és Hámorban. cl) f. erosum Mildb. Hámorban. 27. Aspid'um dilatatum Sw. Több alakban n vidékünkön. a) var. deltoideum Milde. Hámoron, Lékán és Borostyánkn. b) var. oblongum Milde melynek két alakját lehet megkülönböztetni u. m. a) f. latisectum ni. Oest. bot. Zeits pag 127) Lombjának lemeze 3-szor szárnyasán hasogatott, 3-ad rend sallangjai szélesek, lándzsásak, bemetszettek. /?) f. aiigustisectuui ni. Lomblemeze 4-szer szárnyasán hasogatott, 3-ad és 4-ed rend sallangjai keskenyek, lándzsás szálasak. Mindkét alak Lékán és Hámorban a Göszbach-völgyben n, utóbbi helyen seregesen. 28. Cystopteris fragilis Bernh. A kszegi és borostyánki hegység szikláin nem ritka ezenkívül még a Ságh-hegyen, Ivánczon, Szombathelyen (Borbás). Következ alakokban található a) var. dentata Hook. A fiatal tkék lombja, a fennirt leihelyeken majdnem mindenütt. b) var. anthriscifolia Kogh Kszegen és Borostyánkn. c) víir. tenera Milde. A Szt. Vid-hegyen és Borostyánkn. d) var. cynapifolia KoCH Üveghután ad Sz. és Velemben. e) var. stenoloba Al Br Borostyánkn és Rohonczon (Borbás). 29. Onoclea Struthiopteris Hoffm. A Gyöngyös partján, Rt Hámor között ezenkívül Pinkafn, Villámoson és N. Barkócz mellett (Borbás). b) var. falcata Borb. (Dr. Borbás 1. c lap) Fels-Er mellett. II. Opbioglosseae. 30. Bptrychium Lunaria Sw. Sziklákon és törmeléken K- szegen és Ó-Hadászon Fels Lövn is (Borbás)., b) var. subincisum Roeper Kszegen és Ó-IIadászon. c) var. incismn Roeper. Az Ó-háznál Kszegen. DieFarnedes Eisenburger Comitats in West-Ungarn. Von Dr. A. Waisbecker in Kszeg (Giins). (Schluss). 19. Aspidium lobatuin geniiimim Sw. (. A. aculeatum Sw.) a) vulgare DöLL ) in Rohoncz und im Göszbachthal bei Hámor. b) var. auriciilatuni Herb. LSSN. lm ÁValdc von Edeháza. 20. Aspidium Braunii Spenn. {A. aculeatum Sw. (i) var. Braunii DöLL. im Göszbachthale bei Hámor G00 m. s. m. im schat-