A munkabiztonság fokozása a faanyagmozgatásban

Átírás

1 A munkabiztonság fokozása a faanyagmozgatásban WÁ GNER TIBOR A Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság Baleseti Nyilvántartásából" merített statisztikai adatok szerint a balesetek 15 20%-a a fakitermelésben, 30 50%-a az anyagmozgatás műveleteiben fordul elő, a fennmaradó mintegy 40% pedig megoszlik az erdőművelés, építés, bányászat, útépítés stb. között (1. táblázat). A balesetek megoszlása a főbb ágazatokon belül 1. táblázat eset eset 0/ f eset eset eset Fakitermelés , , , , ,9 Szállítás 36 31, , , , ,0 Egyéb 56 49, , , , ,1 Összes , , , , ,0 A szállítással kapcsolatos műveletekben (közelítés, szállítás, rakodás) tehát a balesetek száma jóval meghaladja a balesetveszélyesebbnek tűnő fakitermelésben előfordulót. Természetesen közrejátszik ebben, a mozgatásban megháromszorozódó volumen, a rakodásban, közelítésben és szállításban ugyanaz a tétel újra és újra jelentkezik. Ha az anyagmozgatáson belül vizsgáljuk az előfordult baleseteket, a következő képet kapjuk (2. táblázat); mintegy 50 60%-os részaránnyal a rakodás A balesetek megoszlása az anyagmozgatáson belül 2. táblázat eset 0/ eset <V eset eset 0/ eset 0/ Rakodás Közelítés Összes a legveszélyesebb munkaművelet. A közelítésre a balesetek 30%-a, a szállítási (és kiszállítási) szakaszra pedig 10 20% jut. A szállítási szakaszhoz sorolható útépítésben s kőbányászatban jelentéktelen számú baleset fordult elő. Ahhoz, hogy az egyes műveletek közt reális összehasonlítást tudjunk végezni, másrészt, hogy az adatok más erdőgazdaságok adataival is összevethetők legyenek, figyelembe kell vennünk a mozgatott anyag volumenét is (3. táblázat). Természetesen így is csak hasonló terepviszonyokkal rendelkező erdőgazdaságokkal végezhetünk összehasonlítást, mert pl. sík vidéken sokkal kisebb a balesetveszély. Az 1 balesetre vetített értékelésnél a rakodás mutatkozik a legveszélyesebbnek, de nem sokkal marad el mögötte a közelítés sem. A szállításban 2 3-szor

2 Az 1 balesetre jutó mozgatott faanyag m 3 -ben Átlag Közelítés annyi faanyagmozgatás során fordul elő egy baleset, mint a közelítésben, illetve rakodásban. Az egyes műveletek munkavégzési módját tekintve, az előforduló balesetek és a gépesítettségi fok között szoros összefüggés állapítható meg (4. táblázat). 4. táblázat Anyagmozgatás gépesítettsége ig Gépesítettségi fok, % 1958/ / / / /63 3,7 1,3 0,8 10,4 1,1 Kiszállítás 17,0 19,2 28,5 28,6 23,9 Szállítás 86,9 91,5 95,8 96,5 99,5 A legkisebb mértékben, 1 2%-ban a rakodás gépesített. Közvetlenül utána jön a közelítés, majd a kiszállítás és végül legjobban gépesített a szállítás. Az útépítés nagyrésze szintén gépi erővel történik. Mindebből törvényszerűnek látszik az, hogy a gépesítettség növekedésével arányosan csökken a balesetek száma. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy gépek alkalmazásával megszűnik a munkás közvetlen érintkezése a faanyaggal (pl. HIAB-darus felterhelés esetén capin használata), másrészt a gépi munka együtt jár a gépkezelő magasabb technikai képzettségével és nagyobb áttekintő készségével. A gép megkíméli a dolgozókat a nehéz fizikai munkától, s ezzel nemcsak a balesetek száma csökken, hanem a munkás teljesítőképességének megőrzését is elősegíti. A fentiek alapján a rakodási és közelítési munka gépesítése sürgető feladat. Érdekes következtetésekre jutunk, ha a balesetek okát vizsgáljuk. A statisztikai adatok alapján 5 év átlagában a rakodás során a baleseteknek mintegy 50%-a elővigyázatlanságból származott, 40%-a az óvórendszabályok megsértéséből és csupán 10%-át okozta helytelen munkamódszer ill. a munkafegyelem megsértése, 45% a dolgozók elővigyázatlansága és 5% a megfelelő felszerelés hiánya ill. a munkafegyelem megsértése. A szállítás műveletében: 70% óvórendszabály megsértése és 30% elővigyázatlanság. A rakodásban és a közelítésben tehát jelentős szerepet játszik az elővigyázatlanság, az óvórendszabályok betartása mellett is nagymértékű a balesetveszély. Ez itt a kézzel végzett munka magas részarányának tulajdonítható. A baleseti nyilvántartás adatai és saját megfigyeléseim szerint a baleseteket előidéző leggyakoribb okok a következők:

3 Rakodásban: a helytelen máglyázás, a kiékelés hiánya, a máglyából kiálló fa; a munkás a tehergépkocsi oldalfalának leeresztésekor nem jó helyen áll; a munkás a rakonca kioldását szabálytalanul végzi (1. ábra); vizes, csúszós rönk terhelése; tehergépkocsiról visszagurul a felterhelt fa; tehergépkocsi a lejtőn nincs kitámasztva; súlyos fa felterhelése kézierővel; mésznek gépkocsiról vagonba rakodásakor az oldalfal nincs alátámasztva; HIAB-daruval való rakodás közben a munkás a platón áll; a választék keverése a rakodón (2. ábra); a capin használatának mellőzése; a londina felvágódása; magasra rakott máglya; rakoncatörés. Közelítésben: a közelítő utak le nem tisztítása; a fogatos a fogat előtt megy meredek hegyoldalon; túl meredek lejtőn való közelítés; a munkás a szekeret vállal alátámasztja; megrakott szekéren a csatlófa meghúzása; buktatásos közelítés (3. ábra); csúszós helyen való közelítés. Szállításban: a munkás a pótkocsira rakott faanyagon ül; vezetés átadása segédvezetőnek; borulásos baleset; a sínpálya rossz állapota; csillék összekapcsolása és szétakasztása. 1. ábra. Rakonca kioldásnál helytelen, ha a dolgozó a rakoncák között áll

4 2. ábra. A különféle méretű válaszékok keverése folytán a válogatásból baleset származhat A baleseteket előidéző okokat elemezve, ugyanakkor a termelés gazdaságosságát is figyelembe véve az anyagmozgatás munkabiztonságának fokozása érdekében javasolható főbb intézkedések négy csoportba sorolhatók: 1. A szállítás folyamatosságának biztosítása. A folyamatos szállításnak mindkét irányban számos előnye van. Gazdaságosabb, mert mind a rakodómunkások, mind a járművek állásideje a szükségesre korlátozódik. A munkások folyamatosan dolgoznak, a folyamatos és mechanikus munka csökkenti a balesetveszélyt. Külön fel- és leterhelők alkalmazhatók, így nem okoz gondot a rakodómunkások állandó szállítása, a munkásnak nem kell a rakomány tetején ülve utaznia. folyamatos szállítás mindig több járművel érhető el, több jármű számára pedig minden esetben biztosítható jól felszerelt mentőláda. A 3. ábra. Buktatásos közelítés

5 2. A termelés-szállítás komplex jellegének kialakítása. Ennek részben a szállítás meggyorsításában, részben a balesetveszély csökkentésében van jelentősége. A döntést pl. úgy kell végrehajtani, hogy a ledőlt fa a közelítés irányába feküdjék, a gallyakat pedig úgy kell elrendezni, hogy azok ne akadályozzák a kerékpárok munkáját. Kerülni kell az útra merőleges hosszú tűzifa sarangok készítését, helyettük inkább több rövidet készítessünk, hogy a rakodásnál ne növekedjék a járművek állásideje. A választékok már a felső rakodón elkülönítve helyezendők el úgy, hogy a válogatás ne nehezítse a rakodást. 3. Beruházást ill. technológiai változtatást igénylő intézkedések. Ide tartozik a biztonságos munkához szükséges, de jelenleg hiányzó eszközök, felszerelések pótlása. A rakodáshoz kampóval ellátott londinákat kell készíteni, amelyek kiküszöbölik a londina felvágódásából származó baleseteket. A rakodók víztelenítéséről, esetleg burkolásáról gondoskodni kell. A kőfejtőkben dolgozók számára bányászsisakot, az égetett mész rakodását végzőknek ujjvédőt, a kötéllel dolgozóknak pedig vászonkesztyűt kell biztosítani. A HIAB-daru alkalmazhatóságát ki kell terjeszteni, s az apró választékok kötegelt rakodását is be kell vezetni. 4. Oktatás illetve ellenőrzés fokozása azokban a műveletekben, amelyek a Baleseti Nyilvántartás elmúlt 5 évi adatai alapján a legveszélyesebbnek bizonyultak. Új rendszerű, kör alakú kísérleti területek létesítésének, felvételének és feldolgozásának módszere KISS BBZSÖ A faállományok részletesebb vizsgálata jelenleg hosszúlejáratú kísérleti sorokon, egyes fatermelési állományszerkezeti és egyéb célokat szolgáló kísérleti területeken, valamint az üzemek által létesített kísérleti minta- és ellenőrzőterületeken történik. Ezeknek fő jellemvonása, hogy területük alakja derékszögű négyszög, a kitűzések viszonylag nehéz és időigényes, még fákat is ki kell vágni a sarokpontok összeállítása céljából, az állandósításukhoz sok oszlop és munka szükséges, az egyes fák feltérképezése igen körülményes és végső soron számításaink eredményeképpen az egész területre csak egy-egy átlagadatot vezetünk le. Ilyen körülmények között kicsi a lehetősége annak, hogy behatóbb állományszerkezeti vizsgálatokat, kisebb területek adatainak összehasonlító elemzését elvégezhessük, pedig ezekre a korszerű állománynevelési eljárások kidolgozásakor igen sok esetben szükség van. A kedvezőtlen tényezők kiküszöbölésére, csökkentésére, a kívánalmak szükséges kielégítésére, valamint a variációs lehetőségek biztosítása céljából új kör alakú kísérleti területekkel dolgozó eljárást dolgoztam ki. Az elvégzett kikísérletezés után e helyen szeretnék röviden beszámolni az eredményekről. A kör alakú kísérleti terület (továbbiakban K-terület") kitűzése, állandósítása A kör alakú területet meghatározza a középpontja és a centiméteres pontossággal megadott sugara (1. táblázat a 372. oldalon). Az erdőrészleten belül tehát egy levert karóval kitűzzük a középpontot és megjelöljük, illetve számozzuk azokat a fákat, amelyek a karótól nincsenek messzebb, mint a sugár távolsága. Ezt a munkát összekötjük mindjárt az egyes fák helyének pontos bemérésével; ezt a kísérleti terület középpontjából végezzük el. Egy fának a helyét ugyanis meghatározhatjuk a mellmagassági átmérő közepére irányuló iránysugárnak az északi iránytól való szögelfordulásával (csapásszög) és a levert karótól a fa mellmagassági körlapjának közepéig mért vízszintes távolsággal. ' Az iránysugár szögeltérése Az északi iránytól eltérés meghatározását a kísérleti terület közepén fényképezőgép-állványra, gömbcsukló közbeiktatásával felerősített és vízszintesbe hozott egy-