JELENTÉS. HU Egyesülve a sokféleségben HU A7-0049/

Átírás

1 EURÓPAI PARLAMENT Plenárisülés-dokumentum A7-0049/2013 JELENTÉS a közötti időszakra szóló, az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozó többéves pénzügyi keret előkészítéséről (11. Európai Fejlesztési Alap) (2012/2222(INI)) Fejlesztési Bizottság Előadó: Patrice Tirolien RR\ doc PE v03-00 Egyesülve a sokféleségben

2 PR_INI TARTALOMJEGYZÉK Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY...3 INDOKOLÁS...14 VÉLEMÉNY A KÖLTSÉGVETÉSI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL...22 VÉLEMÉNY A NŐJOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGI BIZOTTSÁG RÉSZÉRŐL...25 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE...31 PE v /31 RR\ doc

3 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a közötti időszakra szóló, az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, valamint a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozó többéves pénzügyi keret előkészítéséről (11. Európai Fejlesztési Alap) (2012/2222(INI)) Az Európai Parlament, tekintettel az egyrészről az AKCS-államok, másrészről az EK és tagállamai által június 23-án aláírt Cotonoui Megállapodásra 1, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. részére és az EU (korábban EK) és bizonyos tengerentúli országok és területek (TOT-ok) között társulást létrehozó, november 27-i tengerentúli társulási határozatra 2 (DAO), tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló tanácsi határozatra (tengerentúli társulási határozat/dao) irányuló javaslatra (COM(2012)0362), melyet a Bizottság július 16-án fogadott el, és melyet a Tanács jelenleg tárgyal, tekintettel A többéves pénzügyi keret előkészítése az EU afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozóan a közötti időszakban (11. Európai Fejlesztési Alap) című bizottsági közleményre (COM(2011)837), az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele című, október 13-i közleményére (COM(2011)0637), tekintettel a közösségi fejlesztési együttműködés során a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló cselekvési programról szóló, június 21-i bizottsági közleményre (COM (2001)0295), tekintettel a Bizottság szeptember 12-i, A demokrácia és a fenntartható fejlődés gyökerei: Európa együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban című közleményére, tekintettel az Európa 2020 stratégia költségvetéséről szóló, június 29-i bizottsági közleményre (COM(2011) 0500), tekintettel a december 22-én a fejlesztés vonatkozásában elfogadott európai konszenzusra, valamint az abból eredő európai fejlesztési menetrendre és 1 HL L 317., , 3. o. A megállapodást felülvizsgálták június 25- én Luxembourgban (HL L 287., , 4. o.), és június 22-én Ouagadougouban (HL L 287., , 3. o.). 2 HL L 314., , 1. o. A 2007/249/EK határozattal (HL L 109., , 33. o.) módosított határozat. RR\ doc 3/31 PE v03-00

4 iránymutatásokra, tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos december 18-i európai konszenzusra, tekintettel a Tanács június 29-i és október 15-i ülésének következtetéseire, tekintettel a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló, az Európai Unió által december 23-án ratifikált ENSZ-egyezmény 32. cikkére, tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fejlődő országokban a fogyatékossággal élő személyek befogadásáról szóló állásfoglalására (ACP- EU/ /11), tekintettel A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben ( ) című európai uniós cselekvési tervre, tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokra, tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére, tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0049/2013), A. mivel a 11. EFA-t létrehozó belső megállapodás december 31-én lejár; mivel a Bizottság (COM(2011)837) közleményében egy új belső megállapodásra irányuló javaslatot terjesztett elő, melynek január 1-jén a régi megállapodás helyébe kell lépnie; B. mivel a Tanács a közötti időszakra szóló tervezetet jelenleg tárgyalja a Parlament bevonása nélkül; mivel a Parlamentet ugyanakkor semmi nem gátolja abban, hogy a belső megállapodásra vonatkozó említett tervezetet tartalmazó bizottsági közlemény alapján saját kezdeményezésű jelentést dolgozzon ki a 11. EFA-val kapcsolatban; C. mivel a Bizottság 2014-től még nem, csak 2021-től tervezi az EFA költségvetésbe történő beépítését, ami nagyon sajnálatos; mivel ugyanakkor annak előkészítését már most célszerű elkezdeni, hogy az ne eredményezze az AKCS-EU partnerségre, és általában a fejlesztési támogatásokra elkülönített források csökkenését; D. mivel a 11. EFA számára kielégítő keretet kell biztosítani ahhoz, hogy az EU tiszteletben tarthassa a nemzetközi szinten rögzített, fejlesztéssel kapcsolatos kötelezettségvállalásait, és GDP-jének 0,7%-át fejlesztéstámogatásra fordítsa, hozzájárulva ezzel a millenniumi fejlesztési célok (MFC-k) teljesítéséhez; E. mivel az MFC-k tekintetében elért haladásról szóló jelentések szerint az előrehaladás egyenetlen, és mivel az AKCS-országok többségében 2015-ig nem fogják elérni az MFCk, különösen az anyák és gyermekek egészségével kapcsolatos célok megvalósulását; PE v /31 RR\ doc

5 F. mivel a közötti időszakra szóló pénzügyi javaslatok melyekről a Tanács jelenleg is tárgyal aggasztóak az európai fejlesztési politika jövője, továbbá a TOT/EU társulás szempontjából is; G. mivel bár további jelentős előrelépésekre van szükség, az európai támogatások egyre hatékonyabbak, és mivel a nemzetközi szolidaritás jegyében végrehajtott közösségi fellépéseket az európai polgárok több mint háromnegyede támogatja; H. mivel az innovatív finanszírozási formák amelyek az üzleti és pénzügyi világ méltányosabb szerepvállalását biztosítják nélkülözhetetlenek a hivatalos fejlesztési segélyek növeléséhez; I. mivel az adományozóknak fel kell hagyniuk azzal a gyakorlattal, hogy a partnerországok felelősségvállalásának elvére hivatkoznak, miközben megfosztják őket az intézményeik és a lakossági közszolgáltatásaik konszolidációjához szükséges pénzeszközöktől; J. mivel a fejlődő országoknak sürgősen ki kell építeniük egy olyan adórendszert, amely állampolgáraik hozzájárulási képességére épül; K. mivel a változás menetrendjéről szóló közleménye szerint a Bizottság a differenciálás elvét kívánja érvényesíteni az európai fejlesztési politika köztük a 11. EFA forrásainak elosztása terén, és a közleményben bevezeti a tematikus koncentráció elveit, valamint a támogatások és hitelek kombinációjának és a magánszektor támogatásának igénybevételére épülő megközelítést; L. mivel a a fejlesztés vonatkozásában elfogadott európai konszenzus és a Cotonoui Megállapodás elismeri a civil társadalmi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok központi szerepét a szegénység felszámolását célzó fellépés és a felelősségteljes kormányzásra irányuló erőfeszítések terén; M. mivel a DAO-ra vonatkozó javaslat elismeri a TOT-ok sajátosságait, és azt, hogy ezen országok más nehézségekkel szembesülnek, mint az AKCS-államok; mivel ennek tükrében fontos, hogy a TOT-ok többé ne az EFA alá, hanem egy, az EU költségvetésének részét képező ad hoc pénzügyi eszköz alá tartozzanak; N. mivel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban június 23-án aláírt partnerségi megállapodás kimondja, hogy minden politikai, gazdasági és szociális területen módszeresen figyelembe kell venni a nők helyzetét, valamint a nemekhez kötődő kérdéseket; O. mivel az európai uniós cselekvési terv elismeri a nők szerepvállalása és a nemek közötti egyenlőség fontosságát a partnerországok fejlődésében és az MFC-k elérésében; mivel a változás programjában a nők és férfiak közötti egyenlőség az uniós fellépés egyik fő prioritása; A 11. EFA célkitűzései 1. emlékeztet rá, hogy az európai fejlesztési politika (EUMSZ 208. cikke), a Cotonoui RR\ doc 5/31 PE v03-00

6 Megállapodás, valamint az európai fejlesztési konszenzus legfőbb célja a szegénység mérséklése és hosszú távon felszámolása; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a 11. EFA keretében az AKCS-államoknak szánt források legalább 90%-a eleget tegyen a hivatalos fejlesztési segélyekre vonatkozó, az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottsága által meghatározott kritériumoknak; 2. úgy ítéli meg, hogy e cél eléréséhez feltétlenül meg kell kettőzni a legkevésbé megvalósult jelesül az alapvető szociális ágazatokhoz és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséghez kötődő MFC-k elérésére tett erőfeszítéseket, a Cotonoui Megállapodás 22., 25. és 31. cikkében előírtaknak megfelelően; megerősíti az MFC-kre vonatkozó kezdeményezések és szerződések iránti támogatását, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, az AKCS-államokkal egyetértésben, hogy a 11. EFA 20%-át alapvető szociális szolgáltatásokra fordítsák különösen az egészségügy és az alapszintű oktatás területén a 2., 3., 4., 5. és 6. MFC megvalósításának és egyéb, nemzetközi szinten rögzített fejlesztési vonatkozású kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében; ezzel kapcsolatban kéri, hogy A nemek közötti egyenlőség érvényesítése a közösségi fejlesztési együttműködésben elnevezésű cselekvési programban javasolt, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó teljesítménymutatókat alkalmazzák a 11. EFA-ra és annak programozására annak biztosítása érdekében, hogy minden programban megfelelő és következetes módon hajtsák végre az egyedi intézkedéseket és mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőséget; 3. sürgeti a Bizottságot és a partnerországokat, hogy az egészségügyi rendszerek megerősítésére szolgáló támogatásokat kezeljék prioritásként az anyák egészségéhez, a reproduktív egészséghez és a gyermekek egészségéhez kapcsolódó alapellátásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében, hangsúlyt fektetve többek között a legszegényebb rétegekre és a HIV/AIDS elleni küzdelemre, emlékeztetve arra, hogy ezek azok a millenniumi fejlesztési célok, amelyek tekintetében az előrehaladás mértéke több AKCSországban is csalódottságra adott okot; 4. véleménye szerint a fenti célkitűzés elérése érdekében alapvető fontosságú a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok többek között, de nem kizárólagosan a nők, a gyermekek és a fogyatékkal élő személyek felvétele a szegénység felszámolását célzó valamennyi projektbe, a programozás, a végrehajtás és az értékelés szakaszában egyaránt; 5. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy stratégiai szempontból jobban és összehangoltabb módon kíván fellépni a fejlődő országokban a szociális védelemmel kapcsolatos kérdések tekintetében, és kéri, hogy az AKCS-országokkal partnerségben dolgozzanak ki integrált szociális védelmi politikákat, amelyek az olyan alapmechanizmusok támogatására is figyelemmel vannak, mint a szociális biztonsági felső határoknak a 11. EFA keretében történő létrehozása; A tengerentúli országok és területek (TOT) társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása 6. emlékeztet rá, hogy az EFA nemcsak az AKCS/EU partnerség, hanem a TOT/EU társulás finanszírozására is szolgál, amelynek 26 TOT részes fele; 7. örvendetesnek tartja, hogy a DAO-javaslat elismeri, hogy új fenntartható partnerséget kell PE v /31 RR\ doc

7 kialakítani a TOT-okkal, amely négy új célkitűzésre irányul: a TOT-ok versenyképességének növelése; alkalmazkodó képességük fokozása; sebezhetőségük csökkentése; más partnerekkel való együttműködésük előmozdítása; 8. sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre olyan, kifejezetten a TOT-okat célzó pénzügyi eszköz, amely beépíthető lenne az uniós költségvetésbe az ily módon elkülönített források demokratikus ellenőrzésének és átláthatóságának lehetővé tétele érdekében; 9. felszólít a legkülső régiók, az AKCS-államok és a TOT-okkal szomszédos harmadik országok közötti együttműködés javítására, valamint az ezekre a régiókra, államokra és országokra vonatkozó különböző pénzügyi eszközök vegyes használatára, továbbá kéri a TOT-oknak és a legkülső régióknak az EU AKCS közös parlamenti közgyűlés plenáris ülésein megfigyelőként való részvételének előmozdítását, amennyiben a közgyűlés belső szabályzata azt lehetővé teszi; Az EFA költségvetésbe való beépítése és a pénzügyi keret 10. ismét felszólít arra, hogy az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) a következő programozási időszakban emeljék be a költségvetésbe (teljes egészében a Stabilitási és Növekedési Paktum 4. szakaszába Európa a világban ), és 2021-től automatikusan képezze annak részét, hiszen ez hozzájárulna az uniós prioritások és a tematikus támogatás hatékonyabb előmozdításához, valamint fokozná az EU mint a világ legnagyobb fejlesztésisegélyadományozója intézkedéseinek demokratikus ellenőrzését, láthatóságát, kiszámíthatóságát és következetességét; 11. kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon az EFA költségvetésbe való beépítéséhez szükséges feltételek teljesüléséről, az előkészületekről rendszeresen tájékoztatva az Európai Parlamentet, és szorosan egyeztetve az AKCS-államokkal, hogy biztosítsa az EFA végrehajtásába való jövőbeli bevonásukat; 12. üdvözli, hogy a tagállamok 11. EFA-hoz való hozzájárulásának kulcsai tovább közelednek az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukra irányadó kulcsokhoz, és üdvözli, hogy a 11. EFA programozási időtartamát az Unió többéves pénzügyi keretének végrehajtási időszakához igazították; RR\ doc 7/31 PE v03-00

8 13. támogatja a Bizottság azon javaslatát, hogy 2011-es árakon számítva eurós összeget különítsen el a 11. EFA számára, és azt szeretné, hogy a 11. EFA és az egyéb együttműködési eszközök, többek között a Fejlesztési Együttműködési Eszköz számára elkülönített összegek tegyék lehetővé az uniós hivatalos fejlesztési segélyek jelenlegi szinten tartását vagy akár emelését, hozzájárulva ezáltal az uniós tagállamok azon célkitűzésének eléréséhez, hogy GDP-jük 0,7%-át fordítsák hivatalos fejlesztési segélyre; 14. hangsúlyozza, hogy mivel egyes AKCS-országok nagy mértékben ki vannak téve a katasztrófák veszélyeinek, az EFA-ból finanszírozott fejlesztési programok keretében jelentős beruházásra van szükség a katasztrófa-elhárítás területén; hangsúlyozza, hogy ez a beruházás alapvető fontosságú a vészhelyzet következtében előálló ínség csökkentése és az AKCS-országok ellenálló képességének növelése érdekében; 15. rendkívül sajnálatosnak tartja a tagállamok február 8-i megállapodását, amely 11%- kal csökkentené a 11. EFA júliusi bizottsági javaslat szerinti költségvetését; rendkívül ellentmondásosnak tartja, hogy a Tanács több alkalommal hangsúlyozta azon kötelezettségvállalását, hogy 2015-ig eléri a fejlesztéssel kapcsolatosan megfogalmazott célokat, másrészt viszont komolyan csökkenteni kívánja a nemzetközi szolidaritásra szánt tagállami és uniós forrásokat egyaránt; 16. úgy véli, hogy e csökkentésekkel a hivatalos fejlesztési támogatások jelentős részét adó Unió és tagállamai nagy mértékben felelősek lesznek azért, ha nem sikerül 2015-ig megvalósítani a szegénység felére csökkentésével kapcsolatos célkitűzést; 17. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió a leküzdendő kihívásoknak megfelelő költségvetéssel rendelkezzen, különösen válság idején, hiszen ez tesz lehetővé olyan finanszírozást például a fejlesztéstámogatás terén, amely nemzeti szinten nem lenne megvalósítható; ezzel összefüggésben, illetve annak érdekében, hogy az Unió ne függjön kizárólag a kifizetési előirányzatok szintjétől, határozottan kéri saját források bevezetését, például a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó formájában; 18. függetlenül attól, hogy végül milyen összegeket fogadnak el és milyen hozzájárulási kulcsokat állapítanak meg a 11. EFA tekintetében, azt szeretné, hogy az EFA globális keretén belül a TOT-oknak szánt összeg egyezzen meg a Bizottság által javasolt összeggel; 19. azt szeretné, hogy a 11. EFA keretében az AKCS-n belüli programra és a regionális programokra fordított források aránya megegyezzen a 10. EFA keretében meglévő aránnyal, és emellett irányozzanak elő kötetlen felhasználású és rugalmas keretet, továbbá biztosítsák, hogy az a lehető legnagyobb mértékben kiegészítse a jövőbeli Fejlesztési Együttműködési Eszköz (ICD) keretében előirányzott, jövőbeli pánafrikai programot, hiszen ez a keret részben az egyes AKCS-országokra lesújtó nemzetközi kiterjedésű külső sokkhatások (elsősorban pénzügyi, élelmiszer- vagy humanitárius válság) enyhítésére szolgáló új eszköz finanszírozására szolgál majd, továbbá biztosítsanak sürgősségi humanitárius segélyt; hangsúlyozza e programok fontosságát, amelyek sokkhatás esetére segítenek növelni az AKCS-országok felkészültségét, ellenálló képességét, valamint erősítik a vészhelyzeti tevékenységek koordinációját, illetve a helyreállítás és a fejlesztés közötti kapcsolatokat; PE v /31 RR\ doc

9 20. úgy véli, hogy a 11. EFA forrásainak körülbelül 5%-át a Bizottság támogatási költségeire kell elkülöníteni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az eszköz hatékony irányítását; Az európai fejlesztési politika reformja és a 11. EFA 21. emlékeztet rá, hogy továbbra is a Cotonoui Megállapodásnak kell képeznie a 11. EFA fő referenciakeretét; 22. úgy véli, hogy a 11. EFA forrásaihoz való differenciált hozzáférés elvének konkrét alkalmazása csak akkor járhat pozitív hatásokkal, ha az említett elvet egy sebezhetőségi mutatóval egészítik ki, amely kiegészíti a GDP-kritériumot, tartalmaz egy nemzeti szegénységi és egyenlőtlenségi mutatót, valamint a Cotonoui Megállapodás 2. cikke utolsó francia bekezdésének megfelelően tekintetbe veszi a fejlődő kis szigetállamok sajátos helyzetét; emlékeztet rá, hogy csakis a szoros politikai párbeszéd fenntartása teszi lehetővé, hogy AKCS-partnereink elfogadják ezt az elvet; 23. elismeri ugyankkor, hogy a politikai párbeszéd keretében a differenciálás elve olyan nékülözhetetlen eszköz, amelynek segítségével a közepes és a közepes-magas jövedelmű AKCS-országokat gondoskodó államokká lehet fejleszteni, és amelynek révén nemzeti politikákat lehet kialakítani a javak újraelosztását, illetve a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet illetően; 24. kiemelten fontosnak tartja az összes nemzeti előirányzat fenntartását a 11. EFA keretében, hiszen az európai fejlesztési támogatások még mindig döntő jelentőségűek lehetnek bizonyos közepes és közepes-magas jövedelmű AKCS-országokban az egyenlőtlenségek csökkentését célzó reformok kiegészítéseként; 25. úgy véli, a differenciáláskor figyelembe kell venni az instabil államok sajátos helyzetét, abból az elvből kiindulva, hogy egy állam bukása rendkívül súlyos következményekkel jár a lakosságára nézve, valamint semmissé teszi a fejlesztés terén elért eredményeket; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság bukott államokban való helyreállítása sokkal nehezebb és hosszabban tartó feladat, mint az instabil államok megerősített támogatása, ezért ragaszkodik hozzá, hogy a 11. EFA programozása keretében a Száhil öv és Afrika szarva kiemelt figyelmet kapjon; 26. megállapítja, hogy a változás programja új javaslatokat is tartalmaz, például a kölcsönök és a támogatások kombinálását, illetve a magánszektor támogatását; kijelenti, hogy e mechanizmusok alkalmazásakor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a fejlődő országok lakosai kiemelkedhessenek a szegénységből és a támogatástól való függőségből, és hogy az AKCS-országokban hozzájáruljanak a magánszektor megerősítéséhez, ellenkező esetben ugyanis kiegyensúlyozatlan fejlődést és növekedést támogatnánk; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet annak a vizsgálatnak az eredményeiről, amelyet a közelmúltban kért a magánszektornak az uniós támogatások és kölcsönök ötvözésével kapcsolatos tevékenységek fejlesztésében és bővítésében való részvételéről; 27. elismeri, hogy az új finanszírozási módok, mint például a támogatások és kölcsönök ötvözése, tartalmaznak bizonyos előnyöket az állami források szűkössé válásának idején; RR\ doc 9/31 PE v03-00

10 ugyanakkor kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy készítsenek alapos és pártatlan hatásvizsgálatokat az új finanszírozási módok által a szegénység csökkentésére, a környezetre, stb. gyakorolt hatásokról; e tekintetben üdvözli a nemrégiben bevezetett eredménykezelési keretet, amely mutató segítségével az EBB mérni tudja, hogy az EUn kívül végrehajtott műveletei milyen hatást gyakorolnak a fejlődésre; kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé iránymutatásokat és pontos kritériumokat, amelyek ezen új típusú eszközök végrehajtása keretében egyértelművé teszik a projektek kiválasztását vezérlő elveket; kéri a Bizottság, az EBB és más európai kétoldalú pénzügyi intézmények, mint például a fejlesztési bankok tevékenységei közötti szinergiák és azok kiegészítő jellegének megerősítésére; 28. elismeri továbbá, hogy a javak előállítása és a vállalkozások számára kedvező környezet megteremtésének elősegítése, illetve az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedés lehetővé tétele érdekében fontos a magánszektor, és különösen a mikrovállalkozások és a kkv-k támogatása az AKCS-országokban; 29. tudomásul veszi az európai uniós külső együttműködési és fejlesztési platform létrehozását, amelyben a Parlament megfigyelőként vesz részt, és amelynek célja, hogy iránymutatást nyújtson a támogatásokat és kölcsönöket ötvöző vegyes mechanizmusok tekintetében; úgy véli, hogy sem a civil társadalmat, sem az EBB-t nem vonták be megfelelő módon ebbe az új struktúrába; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a civil társadalmat közvetlenül vonja be a platform munkájába, és ismerje el, hogy az EBB az EU pénzügyi intézményeként különleges szerepet tölt be a platform irányításában; 30. tudomásul veszi a Bizottság által a változás programjában javasolt tematikus koncentrációt; hangsúlyozza, hogy a tematikus koncentrációnak nem szabad háttérbe szorítania bizonyos országok sajátos szükségleteit; emlékeztet rá, hogy a demokratikus felelősségvállalás képezi a támogatások alapját, valamint hangsúlyozza, hogy a fejlesztés kérdésében érintett valamennyi szereplővel, köztük a civil társadalom és a helyi hatóságok képviselőivel folytatott párbeszédnek és a rugalmasságnak kell a középpontban állnia a nemzeti indikatív programokban rögzítendő pénzügyi koncentráció célpontját képező ágazatok meghatározásakor; 31. kéri, hogy haladéktalanul hajtsák végre az AKCS EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fejlődő országokban a fogyatékossággal élő személyek befogadásáról szóló állásfoglalását, különösen a 19., 20., 21. és 22. cikkét, annak érdekében, hogy a 11. EFA inkluzív és mindenki által hozzáférhető legyen; 32. üdvözli, hogy az ENSZ által kidolgozott fenntartható energia mindenkinek kezdeményezést az Unió jelentős mértékben, 500 millió euróval támogatja a 10. EFA keretében, és kéri, hogy ez az erőfeszítés a 11. EFA keretében is folytatódjon; 33. üdvözli, hogy a mezőgazdaság, és különösen a családi gazdaságoknak nyújtott támogatás a jövőbeli uniós fejlesztési politika tematikus prioritásai közé tartozik; emlékeztet arra a nem maradéktalanul teljesített kötelezettségre, amelyet az AKCS-államok a maputói nyilatkozatban vállaltak, amely szerint költségvetési bevételeik 10%-át mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordítják; 34. kitart amellett, hogy a tematikus koncentrációnak nem szabad veszélyeztetnie az általános PE v /31 RR\ doc

11 költségvetési támogatást, amelynek lehetővé kell tennie a kedvezményezett országok költségvetésének hatékony felhasználását; reméli, hogy a 11. EFA keretében is fontos helyet biztosítsanak ezen eszköz számára, megerősítve ugyanakkor a Bizottság által az AKCS-államokkal folytatott emberi jogi párbeszédet; Demokratikus ellenőrzés 35. tudomásul veszi, hogy a Bizottság önkéntesen kötelezettséget vállalt arra, hogy tájékoztatja az Európai Parlamentet a 11. EFA stratégiai dokumentumairól, azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament kézzelfoghatóan nem tud hatni a Bizottság által ekképpen hozott intézkedésekre; emlékeztet azonban arra is, hogy az AKCS-EU közös parlamenti közgyűlésnek a Cotonoui Megállapodás 17. cikkének, és különösen a (2) bekezdés harmadik francia bekezdésének megfelelően továbbra is központi szerepet tölthet be az EFA összes stratégiai dokumentumának demokratikus ellenőrzésében; 36. emlékeztet a támogatás hatékonyságát célzó programban rögzített demokratikus felelősségvállalási elv tiszteletben tartásának fontosságára; ennek érdekében kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az AKCS-országok nemzeti parlamenjei és számvevőszékei kapacitásainak megerősítését és a civil társadalom tájékoztatását, és felszólítja az AKCS-országokat, hogy parlamentjeiket még aktívabban vonják be az országstratégiai dokumentumokban szereplő összegek kifizetésének utólagos parlamenti ellenőrzésébe; ennek kapcsán üdvözli a Parlamentáris Demokrácia Előmozdításával Foglalkozó Iroda által végzett felbecsülhetetlen értékű munkát; annak érdekében továbbá, hogy e dokumentumok teljes képet adhassanak a nemzeti szintű fejlesztési szükségletekről, javasolja, hogy valamennyi minisztérium vegyen részt a nemzeti programengedélyező és az érintett uniós delegáció megbeszélésein; 37. úgy véli, hogy az EFA-alapok elosztása és a finanszírozott projektek köztük a nemzeti költségvetéseknek nyújtott közvetlen támogatások nyomon követése során alapvető fontosságú az átláthatóság és elszámoltathatóság; 38. hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek, valamint a helyi és regionális hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak az alapvető szolgáltatások nyújtásában, a demokratikus ellenőrzésben, a marginalizálódott csoportok támogatásában, valamint az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdításában, ezért felkéri a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy a Cotonoui Megállapodás 2., 6. és 70. cikkének megfelelően a 11. EFA programozását, végrehajtását és értékelését illetően konzultáljanak a civil társadalmi szervezetekkel, valamint a helyi és regionális hatóságokkal, és folytassanak velük szoros együttműködést; felkéri a Bizottságot, hogy a 11. EFA nyomon követését szolgáló, az egyes szakaszokban elért eredményekről szóló jelentésekben külön részletezze, hogy az uniós delegációk nemzeti szinten milyen konzultációkat folytattak a civil társadalmi szervezetekkel, valamint a helyi és regionális hatóságokkal; A fejlesztés hatékonysága 39. ismételten hangsúlyozza az EU és a tagállamai közötti közös támogatási programozás előnyeit, mivel ez fokozza az európai fejlesztési politika láthatóságát, hatásait és hatékonyságát, egyszersmind elkerülhetővé teszi a párhuzamosságokat és a pazarlást; RR\ doc 11/31 PE v03-00

12 hangsúlyozza azonban, hogy el kell mélyíteni és pontosítani kell a többéves közös programozás európai keretében rögzített szabályokat; hangsúlyozza, hogy az uniós küldöttségek fontos szerepet tölthetnek be, és tovább javíthatják e folyamat átláthatóságát, különösen azzal, hogy az érintett kedvezményezett országok hatóságait, továbbá a nem állami szereplőket bevonják ebbe a folyamatba; 40. felkéri a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődés és a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek előmozdítása érdekében szigorúan tartsa be a Cotonoui Megállapodás IV. melléklete 19C. cikkének első bekezdését, amely az egyes környezetvédelmi és szociális normák betartását a 11. EFA által az AKCS-országokban finanszírozott közbeszerzések elnyerésének feltételeként írja elő; 41. hangsúlyozza, hogy a szegénység ellen és a fejlesztési támogatások hatékonysága érdekében tett erőfeszítések függnek többek között a jövedelmek nemzeti szintű mobilizálására való képességtől is, aminek tükrében a hatékony és méltányos adóbehajtási rendszerek bevezetését prioritásként kell kezelni az AKCS-EU partnerségen belül annak érdekében, hogy javítani lehessen az adóbeszedés hatékonyságát, valamint meg lehessen akadályozni az adóelkerülést és az adóparadicsomok használatát; 42. üdvözli a harmadik országoknak nyújtott uniós költségvetési támogatással kapcsolatos jövőbeli megközelítésről szóló bizottsági közleményt; emlékeztet továbbá a Cotonoui Megállapodás 96. cikkének fontosságára, amely lehetővé teszi a támogatás felfüggesztését abban az esetben, ha a kedvezményezett ország megsérti a megállapodás alapelveit; 43. emlékeztet rá, hogy a költségvetési támogatás számos előnnyel járhat, ilyen például a felelősségérzet fokozása, az eredmények pontosabb értékelése, a szakpolitikák nagyobb koherenciája, a jobb kiszámíthatóság, valamint a rendelkezésre álló forrásoknak a lakosság közvetlen hasznára történő felhasználása; 44. hangsúlyozza, hogy a nőkre nem csupán a lakosság kiszolgáltatott csoportjaként, hanem a fejlesztési politikák tevékeny támogatóiként kell tekinteni; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak az élelmezésben és az élelmezésbiztonságban, nem kis mértékben azért, mert Afrikában ők adják a mezőgazdasági termelés 80%-át, jóllehet továbbra is csak ritkán tudnak tulajdonosává válni az általuk megművelt földnek; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy a nők bizonyságot tettek a problémák és konfliktusok megoldására való képességükről, ezért arra sürgeti a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy fokozzák a nők akciócsoportokban és munkacsoportokban betöltött szerepét; 45. arra kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a nemek közötti egyenlőségről és a nők fejlesztésben betöltött szerepének erősítéséről szóló európai cselekvési tervben foglalt teljesítménymutatókat; 46. arra kéri a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlamenttel a nemek közötti egyenlőségről és a nők fejlesztésben betöltött szerepének erősítéséről szóló európai cselekvési terv végrehajtása terén elért előrelépéseket; PE v /31 RR\ doc

13 47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és adott esetben az AKCS-országok és TOT-ok kormányainak és parlamentjeinek. RR\ doc 13/31 PE v03-00

14 I. Eljárási, jogi és dokumentális keretek INDOKOLÁS Az Európai Fejlesztési Alap (a továbbiakban: EFA) jogalapja a Tanács vonatkozó belső megállapodása. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok), valamint az EK és tagállamai által június 23-án Cotonouban aláírt EU AKCS partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) 1 képezi az EU és az AKCS-államok közötti együttműködés formális alapját. Az EU tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-okkal) fenntartott társulásának jogalapját pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. része, valamint az EU (korábban EK) és bizonyos tengerentúli országok és területek (TOT-ok) között társulást létrehozó, november 27-i tengerentúli társulási határozat 2 (DAO). A DAO-ra irányuló javaslatot (COM(2012)0362) a Bizottság július 16-án fogadta el, és azt a Tanács jelenleg tárgyalja. A 11. EFA-ról szóló eme jelentés alapját A többéves pénzügyi keret előkészítése az EU afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal és a tengerentúli országokkal és területekkel folytatott együttműködésének finanszírozására vonatkozóan a közötti időszakban (11. Európai Fejlesztési Alap) című, december 7-i bizottsági közlemény (COM(2011)837) képezi. II.1.a. A szegénység mérséklése és felszámolása az AKCS-partnerországokban A Bizottság hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési együttműködés elsődleges célja továbbra is a szegénység mérséklése és későbbi felszámolása. Ez ugyanakkor az EU alkotmányos kötelezettsége, amelyre a tagállamok kötelezettséget is vállaltak az EUMSZ 208. cikkében, az európai fejlesztési konszenzusban és a Cotonoui Megállapodás első cikkében. E cél csak azon millenniumi fejlesztési célok kiemelt figyelembevételével valósulhat meg, amelyek terén a legnagyobb a lemaradás. Ezek az alapvető szociális ágazatokkal és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos célok (a 4., 5. és 6. MFC). Jóllehet a szegénység elleni küzdelem keretében elsősorban ezekre a problémákra kellene összpontosítani, mind a 10. EFA teljesítményének félidei értékeléséből 3, mind az Európai Parlament korábbi EFA-kra vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásaiból 4 az derült ki, hogy az e kulcsterületekre (különösen a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos problémákra, az egészségügyre és az alapfokú oktatásra) szánt források elégtelennek bizonyultak. E megállapítás csakis arra sarkallhatja az Európai Parlamentet, hogy megismételje a Bizottságnak, a tagállamoknak és az AKCS-államoknak címzett azon 1 HL L 317., , 3. o. A megállapodást felülvizsgálták június 25- én Luxembourgban (HL L 287., , 4. o.), és június 22-én Ouagadougouban (HL L 287., , 3. o.). 2 HL L 314., , 1. o. A 2007/249/EK határozattal (HL L 109., , 33. o.) módosított határozat. 3 A Bizottságnak a 10. EFA teljesítményének értékeléséről szóló SEC(2011)1055final munkadokumentuma. 4 P7_TA(2012)0156 PE v /31 RR\ doc

15 ajánlását, hogy a 11. EFA 20%-át alapvető szociális szolgáltatásokra fordítsák különösen az egészségügy és az alapszintű oktatás területén a 2., 3., 4., 5. és 6. MFC megvalósításának biztosítása érdekében, a Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszközben előírtakhoz hasonlóan. Különös figyelmet kell továbbá szentelni a nők és fiatal lányok különleges védelmének, mivel az ő helyzetük javítása és a 11. EFA keretében finanszírozott segélyprogramokban való részvételük elengedhetetlen a szegénység csökkentéséhez és a gazdasági fejlődéshez. Mivel a szegénység a már vélt vagy valós kiszolgáltatottsági helyzetben lévőket sújtja fokozottabban, az Uniónak a 11. EFA keretében határozottan el kell köteleznie magát a marginalizálódott csoportok (gyermekek, emberi jogokat védelmezők, fogyatékossággal élők, és általánosabban a vallási hovatartozásuk, politikai nézeteik vagy szexuális irányultságuk alapján hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személyek vagy csoportok) életminőségének javítása mellett. II.1.b. A tengerentúli országok és területek (TOT) társadalmi és gazdasági fejlődésének előmozdítása Ugyanez az EFA nemcsak az AKCS/EU partnerség, hanem a TOT/EU társulás finanszírozására is szolgál, mely az EUMSZ 4. részében említett, 26 TOT és négy tagállam között fennálló (történelmi és alkotmányos alapokon nyugvó) különleges kapcsolatra tekintettel létrehozott különleges társulás. A DAO-ra irányuló, július 16-án elfogadott javaslat figyelembe veszi a TOT-ok és az EU közötti társulás keretében kitűzött célok újradefiniálásának szükségességét, hogy e területeket a továbbiakban ne az AKCS-országok mintájára kezeljék. A szegénység elleni küzdelmet itt tehát felváltja egy olyan partnerség kiépítése iránti szándék, melynek középpontjában e területek fenntartható fejlődésének előmozdítása áll, a versenyképességre, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességre és a regionális együttműködésre és integrációra építve. Ebben az értelemben tekintettel különösen egyes TOT-ok korlátozott adminisztratív és költségvetési kapacitásaira célszerűbb lett volna egy egyszerűbb és rugalmasabb finanszírozási eszköz e célra. Egyszerűsíteni kellene az eljárásokat is a 11. EFA végrehajtásának megkönnyítése érdekében, valamint azért, hogy a DAO végrehajtási rendeletének rendelkezései ezen egyszerűsített szabályokra épüljenek. Ugyanakkor, a strukturális alapok kezelésével megbízott hatóságok brüsszeli találkozóinak mintájára létre lehetne hozni egy technikai jellegű, évente vagy kétévente tartandó egyeztetést a területi utalványozók és megbízottak, illetve a Bizottság között az alapok programozásának és végrehajtásának finomhangolása, valamint a párbeszéd folyamatosságának biztosítása érdekében. Végezetül központi helyet foglal el a regionális együttműködés, a jövőbeli társulási keret negyedik célkitűzése. Ezért ennek végrehajtását meg kell könnyíteni a 11. EFA eljárásainak egyszerűsítésével és a különböző uniós finanszírozási eszközökből részesülő együttműködési programok közötti szinergiák kihasználásával. Ezért meg kéne valósítani az AKCSországokat, a TOT-okat és a legkülső régiókat összefogó közös projektek programozását, a benne részt vevő szereplők közötti párbeszéd előmozdítása révén, és biztosítva a különböző támogatási eszközök programozási módszereinek összeegyeztethetőségét. RR\ doc 15/31 PE v03-00

16 II.2. Az EFA költségvetésbe történő integrációja Az előadó üdvözli, hogy a tagállamok 11. EFA-hoz való hozzájárulásának kulcsai tovább közelednek az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukra irányadó kulcsokhoz. Mindazonáltal csak az EFA költségvetésbe való teljes 2021-től tervezett integrációja fogja garantálni a költségvetési hatóság két ága általi rendes, demokratikus ellenőrzést. Az előadó elvárja a Bizottságtól, hogy minden eszközzel igyekezzen 2021-re megteremteni a költségvetésbe való beépítéshez legoptimálisabb körülményeket, mivel abban az esztendőben jár le a 11. EFA, a Cotonoui Megállapodás és a közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret is, és hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet ezen előkészületekről. Az előadó egyetért az EFA költségvetésbe való beépítésével 2021-től, feltéve, hogy a művelet keretében az EFA egészét átcsoportosítják a többéves pénzügyi keret 4. fejezete alá, és az a segélyek tervezhetőségének javulását eredményezi, és az soha nem szolgálhat ürügyül az a fejlesztési támogatásokhoz kapcsolódó kiadások csökkentéséhez. Az EFA költségvetésbe való beépítésének inkább a többéves pénzügyi keret 4. fejezetében szereplő kiadási küszöbök megfelelő mértékű emelkedését kellene maga után vonnia. A demokratikus ellenőrzést lehetővé tévő feltételeknek és eljárásoknak elő kell írniuk a nemzeti parlamentek bevonását a költségvetésben szereplő források felhasználásának ellenőrzésébe. II.3. A 11. EFA pénzügyi keretei A Bizottság a belső megállapodás tervezetében EUR maximális keretet javasol a 11. EFA ( ) céljaira, amely figyelembe véve az inflációt, valamint a két EFA időtartama közötti eltérést (a 10. EFA 6 évre, a 11. EFA 7 évre szól) mintegy 13%-os növekedést jelent az AKCS-országok és a TOT-ok rendelkezésére bocsátott támogatások volumenében a 10. EFA-hoz képest. A 11. EFA-ra (költségvetésen kívül) és a Fejlesztési Együttműködési Eszközre (költségvetésen belül) összesen elkülönített forrásoknak elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az EU tarthassa magát ahhoz a vállalásához, hogy 2015-re GDP-je 0,7%-át hivatalos fejlesztési segélyre fordítja. Az előadó ugyanakkor aggasztónak tartja az EFA-ra elkülönített összeg csökkentésére irányuló legutóbbi javaslatokat. Emlékeztet továbbá a fejlesztésfinanszírozás új forrásainak jelentőségére, különösen a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetésére, és arra, hogy az ebből származó bevételek egy részét a szegénység és a globális felmelegedés elleni nemzetközi szintű küzdelem céljaira kell elkülöníteni. Függetlenül attól, hogy a Tanács végül milyen összegeket fogad el és milyen hozzájárulási kulcsokat állapít meg a 11. EFA tekintetében, az EFA globális keretén belül a TOT-ok számára elkülönített összegnek meg kell egyeznie a belső megállapodás-tervezetben javasolt összeggel. Az AKCS-országok közötti programra és a regionális integrációra szánt források arányának a 11. EFA-ban azonosnak kell lennie a 10. EFA-ban szereplő aránnyal, biztosítva egyúttal a Fejlesztési Együttműködési Finanszírozási Eszköz keretében a jövőben tervezett pánafrikai programmal való lehető legnagyobb mértékű komplementaritást. Ezt a keretet részben a Cotonoui Megállapodás második felülvizsgálata által előirányzott új Sokkenyhítő Eszköz finanszírozására fogják felhasználni. Ez az új eszköz mely a Flex-rendszerek és más ad hoc PE v /31 RR\ doc

17 eszközök helyébe lép a sebezhetőségi FLEX-mechanizmus és az Élelmezésfinanszírozási Eszköz tapasztalataira épül, és célja a több országra kiterjedő dimenziójú, adott esetben valamely AKCS-országot is veszélyeztető külső sokkhatások (például pénzügyi, élelmezési vagy humanitárius válság) enyhítése. Ezen új eszközök legfőbb erénye, hogy hozzájárulnak a vészhelyzeti segítségnyújtás, a helyreállítás és a fejlesztés közötti kötelékek megerősítéséhez. Az EBB-vel folytatott konzultációk kapcsán a Bizottság a beruházási keret újrafeltöltésének mellőzését javasolja, mivel elegendő finanszírozás áll rendelkezésre a 9. és 10. EFA forrásaiból visszaáramló összegekből. Ugyanakkor a 11. EFA keretében mégis egy 600 millió eurós keretet kell elkülöníteni az EBB számára ugyanezen beruházási keret finanszírozására a Cotonoui Megállapodás II. mellékletében és a DAO-ban előírt kamattámogatások és technikai segítségnyújtás finanszírozására fordítható, vissza nem térítendő támogatás formájában. Ennek megfelelően a Bizottságnak az EBB által finanszírozott projekteket be kell majd építenie a beruházási keretre vonatkozó éves jelentéseibe. A beruházási keretről pedig évente be kell majd számolni a Európai Parlament és illetékes bizottságai előtt, a Bizottság és az EBB képviselői jelenlétében. II.4. A 11. EFA programozása és a változás programja II.4.a. A változás programja, differenciálás A Bizottság által javasolt változás programja a differenciálás elvét helyezi az európai fejlesztési politika középpontjába. Az elv értelmében az Unió a jövőben a legszegényebb országokra összpontosítja fejlesztési támogatásait. Ugyanakkor a szegénységi küszöb alatt tengődők nagy része a közepes jövedelmű országokban él, melyek némelyike az AKCSországok közé tartozik. Mindazonáltal a Cotonoui Megállapodásban előírtaknak megfelelően, a Bizottság a 11. EFA keretében továbbra is minden egyes AKCS-országra vonatkozóan külön költségvetési keretet javasolt majd, akármilyen is legyen azok fejlettségi szintje. Az előadó ezt pozitívan értékeli, mivel meggyőződése, hogy az európai fejlesztési támogatás bizonyos közepes jövedelmű országok esetében is bírhat hozzáadott értékkel, különösen az egyenlőtlenségek csökkentését célzó reformok (adóreformok, társadalombiztosítási rendszerek kialakítása stb.) előmozdítása és kiegészítése, és végeredményben a szegénység elleni küzdelem terén. Az előadó hangsúlyozza, hogy egyetért ugyan a differenciálás elvének ezen értelmezésével, azonban az elvet az alábbiakkal kell kiegészíteni: - az ország gazdagságának mérésében a GDP kritériumát kiegészítő sebezhetőségi mutató, amely figyelembe veszi a fejlődő kis szigetállamok sajátos helyzetét, valamint egy országos szegénységi mutató, a GINI-együttható és az országos egyenlőtlenségi mutató; - szoros politikai párbeszéd fenntartása az Unió és az összes AKCS-partner között. Az előadó megállapítja, hogy a változás programja több új javaslatot is tartalmaz, például a kölcsönök és az adományok kombinálását, illetve a magánszektor támogatását. E mechanizmusok alkalmazásakor mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a fejlődő országok lakosai kiemelkedhessenek a szegénységből és a támogatástól való függőségből, ellenkező esetben ugyanis olyan fejlődést és növekedést támogatnánk, amely nem fenntartható, nem inkluzív és nem kiegyensúlyozott. RR\ doc 17/31 PE v03-00

18 A Bizottságnak ezzel összefüggésben pontosítania kell a magánszektor támogatásával, illetve a kölcsönök és az adományok kombinálására szolgáló mechanizmushoz hasonló eszközökkel kapcsolatos stratégiáját. Olyan eszközöket kell kidolgozni, amelyekkel garantálható, hogy a magánszektornak szánt támogatások eljutnak elsősorban a helyi magánszektorhoz (ideértve a kisvállalkozásokat, a mezőgazdasági kistermelőket, a családi gazdaságokat stb.), és hogy a kölcsönök és az adományok kombinálására szolgáló mechanizmus megfelelően szabályozott. A Bizottságnak alapos és pártatlan hatásvizsgálatokat kell készíttetnie a kombinációs mechanizmusokat illetően annak elemzése érdekében, hogy milyen hatást gyakorolnak a szegénységre, a környezetre és az országok eladósodottsági szintjére. II.4.b. A támogatás hatékonysága és a demokratikus felelősségvállalás A párizsi és az accrai nyilatkozatban, a támogatás hatékonyságát célzó programban, illetve a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében elfogadott busani partnerségben is szereplő célok teljesítésének egyik alapvető feltétele a demokratikus felelősségvállalás elvének teljes körű elfogadása, ami azt jelenti, hogy a fejlesztési stratégiát a támogatásban részesülő ország maga határozza meg, és az valamennyi nemzeti érdekelt fél kötelezettségvállalását tükrözi. A nemzeti parlamenteket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint a civil társadalmi szervezeteket tehát be kell vonni a stratégiai dokumentumok, illetve a nemzeti és regionális indikatív programok kidolgozásába és végrehajtásába. E tekintetben kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU delegációi. Úgy tűnik azonban, hogy az EFA korábbi programozási ciklusaiban az EU delegációi gyakran a források hiánya miatt nem igazán vonták be a munkába a helyi hatóságokat és a civil társadalmi szervezeteket. Gyakran a nemzeti programengedélyező az EU-delegációk egyetlen partnere, háttérbe szorítva a legtöbb minisztériumot, a központi közigazgatási szerveket és a nemzeti parlamenteket. Az előadó emlékeztet rá, hogy a szegénység elleni küzdelem és a fejlesztési tevékenységek hatékonysága jelentős mértékben függ attól, hogy milyen mértében sikerül mobilizálni a jövedelmeket nemzeti szinten. Ennélfogva az AKCS-EU partnerség keretében prioritásként kell kezelni a hatékony és méltányos adóbeszedési eszközök kérdését, a 11. EFA végrehajtása és a politikai párbeszéd keretében egyaránt, miközben a cél az adóbevételek hatékonyabb realizálása, megakadályozva a nemzetközi adóelkerülést, az illegális tőkekiáramlást és az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségek alkalmazását. Az előadó emlékeztetni kíván a közös programozás előnyeire, amely lehetővé teszi helyi szinten a pozitív hatások megsokszorozását a legszegényebb rétegek javára, ezáltal növelve az európai támogatás láthatóságát és hatékonyságát. Haiti, Dél-Szudán, Etiópia és Ghána példája is mutatja, hogy milyen lehetőségek rejlenek ebben a megoldásban. Ragaszkodni kell azonban a többéves közös programozás európai keretében rögzített szabályok elmélyítéséhez és pontosításához. Az előadó szerint az európai támogatások hatékonyságának, láthatóságának és hatásainak fokozása érdekében megfelelő eszközöket kell biztosítani a Bizottság számára a 11. EFA végrehajtásához. Ennek érdekében az Európai Parlamentnek támogatnia kellene azt a kezdeményezést, hogy a 11. EFA forrásainak 5%-át a Bizottság igazgatási költségeire különítsék el. PE v /31 RR\ doc

19 Az előadó végül szeretné, ha az Európai Unió bizonyos környezetvédelmi és szociális kötelezettségeket írna elő azon vállalatoknak, melyek részesedni kívánnak az EFA terhére az AKCS-országokban megvalósuló közbeszerzésekben. Ez mind a fejlődő, mind a fejlett országok lakosságának érdekeit szolgálja. II.4.c. Az együttműködés területei és tematikus koncentráció A változás programja által bevezetett egyik fejlesztés a tematikus koncentráció. Ennek bevallottan az a célja, hogy a fejlődő országokban elősegítse az inkluzív és fenntartható növekedést, fokozza a közösségi támogatások hatását és láthatóságát, az alábbi területekre összpontosítva azokat: - jó kormányzás, ideértve az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását; a nemek közötti egyenlőség, a civil társadalom szerepe és a korrupció elleni küzdelem; - szociális védelem, egészségügy, oktatás; - a vállalkozások számára kedvező környezet kialakítása, a fejlődő országok közötti regionális integráció elmélyítése; - fenntartható mezőgazdaság és tiszta energiaforrások, a fejlődő országok külső sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességének fokozása, valamint annak elérése, hogy ki tudják aknázni az élelmezésbiztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívásokban rejlő növekedési potenciált. Az előadó felhívja a figyelmet az ENSZ főtitkársága és magas szintű csoportja által kidolgozott Energia mindenkinek projektre, amelynek célja, hogy 2030-ra valamennyi embert ellássa fenntartható energiával. Üdvözli továbbá, hogy az Európai Unió 400 millió euróval támogatta a projektet a 10. EFA keretében, és kéri, hogy a 11. EFA is támogassa ezt az erőfeszítést. Az előadó szerint az európai fejlesztési politikának támogatnia kell a mezőgazdaságot. Az utóbbi évek élelmiszerválságai bizonyították, hogy jobban kell szabályozni a mezőgazdasági termékek piacait, valamint támogatni kell egy olyan mezőgazdaságot, amely valamennyi fejlődő országban képes garantálni az élelmezésbiztonságot, képes tisztességes jövedelmet nyújtani a gazdálkodóknak, illetve képes ellenállni a gazdasági sokkhatásoknak. Ugyanakkor ebben az AKCS-országok is felelősek, hiszen sokan közülük nem tettek eleget a 2003-as maputói nyilatkozat keretében vállalt kötelezettségeiknek, amely szerint nemzeti költségvetésük legalább 10%-át kellett volna mezőgazdaságra és vidékfejlesztésre fordítaniuk. Felmerülhet olyan értelmezés, hogy a koncentráció célpontját képező területek meghatározása az egyik európai prioritás, mivel az ilyen ágazatok egyoldalúan kerültek kijelölésre, nem pedig az AKCS-országok és az EU között folytatott szoros politikai párbeszéd eredményeként. Mivel a demokratikus felelősségvállalás is a támogatások hatékonyságának alapelvei közé tartozik, érdemes lenne jelentős mozgásteret hagyni a politikai párbeszéd számára, ezáltal nagyobb rugalmasságot biztosítva az együttműködés prioritásként kezelt területeinek meghatározása tekintetében. Az előadó hangsúlyozza a biztonság és a fejlődés közötti szoros összefüggést. E tekintetben a differenciáláskor figyelembe kell venni a törékeny államok sajátos helyzetét, abból az elvből RR\ doc 19/31 PE v03-00