(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

Átírás

1 !HU T2! (19) HU (11) Lajstromszám: E (13) T2 MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E (22) A bejelentés napja: (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP A (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP B (1) Int. Cl.: B29D 11/00 (06.01) B29C 33/30 (06.01) B29C 4/04 (06.01) B29C 4/37 (06.01) (72) Feltalálók: Miller, Gary Colin, HighfieldSouthampton SO17 1SS (GB); Erard, Francis M.G., Whiteley PO 6TJ (GB) (73) Jogosult: Sauflon CL Limited, Hampshire PO TX (GB) (74) Képviselõ: Erdély Péter, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (4) Formakészlet kontaktlencsék elõállítására HU T2 A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 3 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 199. évi XXXIII. törvény 84/H. -a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

2 A jelen találmány tárgya formakészlet kontaktlencsék elõállítására, elsõsorban egymástól különbözõ kontaktlencsékbõl álló készletek elõállítására. Kezdetben a kontaktlencséket kemény anyagokból készítették és forgácsolással munkálták meg. A technológia fejlõdése során kialakultak a lágy anyagból készült kontaktlencsék, amelyeket polimer anyagból, öntõformában állítanak elõ, és ezzel a forgácsolómegmunkálás kiküszöbölhetõvé vált. Ez a továbbfejlesztett technológia lehetõvé tette a kontaktlencsék tömegtermelését, ami által lehetõvé vált az egyszer használatos, eldobható kontaktlencsék elõállítása is. Minthogy a különbözõ kontaktlencse-használók különbözõ lencséket igényelnek, meglehetõsen nagy mennyiségû különbözõ lencse elõállítására van szükség. A különbözõ lencsék viszont különbözõ alakú formákat igényelnek. Általában a lencséket eldobható polipropilén formákban állítják elõ, ahol a formafeleket egy úgynevezett mesterformában készítik. Egy szabványos méretû szferikus kontaktlencse elõállításához a forma egyik fele azonos valamennyi lencsénél, míg a másik forma alakja változó, a lencse törõképességének (amelyet szferikus erõnek is neveznek) függvényében. A szferikus lencsék elõállítása így viszonylag egyszerû, csak különbözõ mesterformák alkalmazása szükséges a különbözõ szferikus erõvel rendelkezõ lencsék elõállításához. A szferikus lencsék forgásszimmetrikus alakja következtében a formafelek összeilleszthetõk anélkül, hogy bármilyen illesztést kellene végrehajtani a két formafél között. Vannak azonban olyan lencsetípusok, amelyeknél egynél több lencsejellemzõ változik. Ilyen kontaktlencse például a torikus kontaktlencse. A torikus lencséknek három változó jellemzõje van, nevezetesen a szferikus erõ a fókusztávolság korrigálására, a cilindrikus erõ az asztigmatizmus korrigálására, és a cilindertengely helyzete, amely meghatározza az asztigmatikus korrekció orientációját a viselõ szeméhez képest, hogy a cilindrikus erõ megfelelõen helyezkedjék el. Ennek eredményeképpen ahhoz, hogy ezen jellemzõk valamennyi permutációját elõ lehessen állítani, igen nagy számú különbözõ lencse legyártása szükséges, lényegesen több, mint a szferikus kontaktlencsék esetében. Egy átlagos optikus példának okáért 40 különbözõ szferikus erejû, három vagy négy különbözõ cilindrikus erejû, és 18 különbözõ tengelyorientációval rendelkezõ lencsét kell tároljon az összes lehetséges kombinációban. Ez azt jelenti, hogy a gyártónak több mint 00 különbözõ lencsetípust kell elõállítani (ezeket nevezik raktározási készletelemeknek). Ez az igény a különbözõ nagyszámú raktározási készletelem biztosítására késztette a lencsegyártókat a gyártás komplexitásának csökkentésére. A szokásos eljárás a torikus kontaktlencsék elõállítására az, hogy elõször elkészítik a lencsék hátsó felületét (amely felület a szemhez illeszkedik) a megfelelõ cilindrikus erõvel, és a lencse elülsõ felületét úgy alakítják ki, hogy biztosítsa a megfelelõ szferikus erõt és a cilindertengely kívánt helyzetét, amely biztosítja, hogy a cilindrikus erõ a szemhez viszonyítva megfelelõen helyezkedjen el. Ez a speciális elrendezés azért került elõtérbe, hogy csökkenteni lehessen a komplexitást és a gyártási költségeket azáltal, hogy csökkentik az összes különbözõ lencsetípus elõállításához felhasznált formafelek számát. A szferikus erõ, cilindrikus erõ és az orientációs jellemzõ másféle kialakítása sokkal több formafelet igényelne az említett több mint 00 raktárkészletelem biztosításához. Ha történetesen valamennyi lencsejellemzõt a lencse elülsõ felületével kellene kialakítani, több mint 00 különbözõ formaféltípust kellene alkalmazni (azaz egyet-egyet mindegyik raktározási készletelemhez). Ha a szferikus erõt valamelyik lencsefelület által biztosítjuk, és a cilindrikus erõt, valamint a tengely beállást a másik lencsefelület szolgáltatja, csupán 40 különbözõ formafél szükséges a különbözõ szferikus erõk létrehozásához és 4 (3 cilindrikus erõ és 18 tengelyállás), vagy 82 (4 cilindrikus erõ és 18 tengelyállás) formaféltípus szükséges, hogy meg lehessen valósítani a cilindrikus erõ és az állásszög valamennyi kombinációját. Az az elrendezés, ahol a szferikus erõt és a tengelyszöget az egyik lencsefelületen, a cilindrikus erõt pedig a másik felületen alakítjuk ki, 40 formafelet igényel a szferikus erõ oldalhoz, és három vagy négy formafelet a másik oldalhoz. Mindazonáltal ez az elrendezés pontos orientációt igényel a két formafél között egy adott cilindrikus erõtengely ismeretében, annak érdekében, hogy a megfelelõ cilindrikus erõ illeszkedését biztosítani lehessen a szemben, amikor is a lencse elülsõ felületét pontosan kell beállítani a hátsó felülethez képest, annak érdekében, hogy a kívánt hatás jöjjön létre. A fenti tájolás megvalósítására ismert olyan eljárás, ahol a két formafelet egymáshoz illesztik, majd az egyiket a másikhoz képest elfordítják mindaddig, amíg a megfelelõ orientációt el nem érik. Ilyen eljárást ismertetnek például az US 6,471,891, US6,669,460, US6.197,227, US.611,970 és US,916,494 számú dokumentumok. A megfelelõ tájolás elérésére készíthetõk a formafeleken megfelelõ jelzések vagy ütközõk, amelyek megakadályozzák a kívántnál nagyobb mértékû elfordítást. Az US US6,383,419 számú dokumentum egy eljárást ismertet, ahol a formafeleket egy olyan készülékbe illesztik, amely különbözõ forgási irányokban rögzíthetõ. Az US,733,8 számú dokumentum is olyan eljárást ismertet, ahol ez a befogadóeszköz forgatható. Az US 04/04494 számú bejelentésben ismertetett eljárás lényege, hogy a két formafelet az összeillesztéskor lengetik, és így egy véletlenszerû lencsekombinációt nyernek. A fent ismertetett megoldások mindegyike hátrányokkal rendelkezik. Ahol a formafeleket egymáshoz képest irányítottan illesztik, az eljárás szükségszerûen bonyolult és/vagy idõigényes. Az US 04/04494 számú bejelentésben ismertetett megoldás azért nem kielégítõ, mert nem lehet elõre meghatározni, hogy melyik fajta lencsébõl milyen mennyiség készül. Ezen túlmenõen ennél a megoldásnál az elõállított lencséket még szortí- 2

3 rozni is kell. Az US 03/ számú bejelentés olyan formákat ismertet, amelyek hasonlóak a jelen bejelentés 1. igénypontjának tárgyi körében leírtakhoz. A jelen találmánnyal olyan formakészlet kialakítása a célunk kontaktlencsék elõállításához, amely lehetõvé teszi a kontaktlencsegyártás egyszerûsítését a hagyományos megoldásokhoz képest. A kitûzött feladatot olyan formakészlettel oldottuk meg, amely tartalmaz: egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel; egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel; ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, ahol a találmány szerint a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl. A pozitív formafél képezi a kontaktlencsék hátsó felületét, azaz a szemmel érintkezõ felületét, míg a negatív formafelek a kontaktlencsék elülsõ felületét alakítják ki. Egy célszerû kiviteli alakkal torikus kontaktlencsék elõállítása valósítható meg. A torikus lencsék jellemzõje a szferikus erõ, a cilindrikus erõ és egy illeszkedési jellemzõ, amely lehetõvé teszi, hogy a lencse úgy illeszkedjék a szembe, hogy a cilindrikus erõ a kívánt tengely mentén jelentkezzék. Ekkor célszerûen a pozitív formafelek úgy vannak kialakítva, hogy a kontaktlencséknek megfelelõ cilindrikus erõt biztosítsanak, a negatív formafelek pedig úgy vannak kialakítva, hogy a kontaktlencséknek megfelelõ szferikus erõt és illeszkedési jellemzõt biztosítsanak. Egy adott formafélkészlethez tartozó pozitív formafelek abban különbözhetnek egymástól, hogy különbözõ cilindrikus erõvel rendelkeznek vagy különbözõek a hengernek a forgástengelyhez viszonyított helyzetei. A negatív formafelek az adott formafélkészletben abban különbözhetnek egymástól, hogy különbözõ szferikus erõkkel rendelkeznek vagy különbözõ módon illeszkednek a forgástengelyhez. Egy célszerû kiviteli alaknál vagy az illeszkedési szöget, vagy a hengert állandó értéken tartjuk a formakészlet forgástengelyéhez képest, és a másik jellemzõt változtatjuk. Egy másik lehetõségnél mind az illeszkedési jellemzõt, mind a cilindert különbözõ helyzetekben tartjuk a formafelek forgástengelyéhez képest. Az illeszkedési jellemzõ és a henger relatív helyzetét a végsõ lencsekialakítás függvényében kell megválasztani. A formafelek mindkét formafélkészletben úgy vannak elrendezve, hogy legalább elsõfokú forgásszimmetriával rendelkezzenek annak érdekében, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben illeszkedjenek egymáshoz. Célszerû, ha a pozitív formafelek és a negatív formafelek száma azonos, és egymástól egyenlõ távolságra vannak elrendezve a forgástengely körül oly módon, hogy valamennyi pozitív formafél az adott formafélkészletben illeszkedhessen bármelyik kiválasztott negatív formafélhez a negatív formafélszetben. Egy lehetséges kialakításnál az elrendezés egyszerû másodfokú forgásszimmetriában történik. Mindazonáltal célszerû, hogy az elrendezések ennél magasabb fokú forgásszimmetriával rendelkezzenek. Hatod- és nyolcadfokú forgásszimmetriák különösen elõnyösek. Egy másik kiviteli alaknál a pozitív formafelek és negatív formafelek száma különbözhet mindaddig, amíg létezik több olyan különbözõ orientáció, ahol egynél több pozitív és egynél több negatív formafél illeszkedik egymáshoz. Egy további kiviteli alaknál egy elsõ formafélkészlet kétszer annyi formafélbõl állhat, mint egy második formaszet készlet oly módon, hogy a formakészletek egyik viszonylagos elhelyezkedésénél az elsõ formafélkészletben lévõ formafelek egyik fele illeszkedik a második formafélkészlet formafeleihez, és egy második orientációnál az elsõ formafélkészlet másik fele illeszkedik a második formafélszet formafeleihez. A formafelek tetszõleges szerkezeti elemekkel kapcsolhatók egymáshoz bármelyik formafélkészletben. Célszerûen valamennyi formafélkészlet egyetlen öntött darabból van kialakítva. Még célszerûbb, ha a formafelek fröccsöntéssel formázott mûanyagból, például polipropilénbõl vannak. Az is célszerû, ha a formafélkészletek közül legalább egy el van látva valamilyen tájolóelemmel annak érdekében, hogy a formafelek orientációja megkülönböztethetõ legyen. Különösen elõnyös, ha mind a pozitív, mind a negatív formafélkészletek el vannak látva ilyen tájolóelemmel. Különösen kedvezõ, ha ezek a tájolóelemek az öntés során kerülnek a formafelekre. Mindazonáltal a tájolóelemeket az öntés után is ki lehet alakítani, például színes címkéknek a formafelekre történõ felragasztásával. Amikor a formafélkészlet egyetlen öntött egységként van kialakítva, az egység alakja tetszõleges lehet, mindaddig, amíg a formafelek elrendezése forgásszimmetrikus. A formafelek küllõkkel lehetnek egy központi agyhoz csatlakoztatva, ahol a forgástengely a központi agyon megy keresztül. Ez az elrendezés különösen kedvezõ, minthogy lehetõvé teszi a formafelek fröccsöntéssel, polimer anyagból történõ elõállítását egyetlen olyan beömlõnyílás alkalmazásával, amely ezen az agyon van kialakítva. Ugyancsak célszerû, ha vala- 3

4 mennyi formafél a befecskendezés helyétõl egyenlõ távolságra helyezkedik el. Egy különösen célszerû kiviteli alaknál az elsõ formafélkészlet tartalmaz egy központi tengely körül elrendezett küllõket, és a formafelek ezek végeire vannak erõsítve. Célszerûen mindkét formafélkészlet ilyen módon van elrendezve. Ugyancsak célszerû az is, ha a küllõk forgásszimmetrikus elrendezésben vannak elhelyezve. A küllõk legalább negyedfokú, elõnyösen negyed¹, hatod- vagy nyolcadfokú forgásszimmetriával vannak kialakítva. Más kiviteli alakoknál a formafelek a formafélkészletekben egyéb módon is össze lehetnek kapcsolva. A küllõk nem szükségszerûen egy központi agyból nyúlnak ki, adott esetben a szomszédos formafeleket kapcsolhatják össze. Egy másik lehetséges megoldásnál a formafelek bordákhoz kapcsolódhatnak, amelyek egy gyûrû vagy négyzet alakzattal lehetnek összekapcsolva, akár a formafeleken belül, akár azokon kívül. Egy további lehetséges kiviteli alaknál a formafeleket olyan szilárd testekbe lehet beformázni, mint például egy tárcsa. Mindazonáltal valamennyi felsorolt kiviteli alaknál a formafelek úgy kell elhelyezkedjenek, hogy fenntartsák a forgásszimmetrikus elrendezést. A két formafélkészlet nem feltétlenül kell azonos szerkezetû legyen. Célszerû azonban, ha a formafélkészletekben azonos számú formafél van és a formafelek az egyik formafélkészletben ugyanolyan elrendezésben találhatók, mint a formafelek a másik formafélkészletben. A találmány szerinti eljárás során a) elkészítünk egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel és egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel, ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, oly módon, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben, mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl. b) az elsõ formafélkészletet és a második formafélkészletet egymáshoz tájoljuk, c) a negatív formafelekbe polimerizálható anyagot injektálunk, d) összeillesztjük a formafeleket, és így polimerizálható anyagot tartalmazó lencseformákat képezünk, és e) az anyag polimerizálásával kontaktlencséket állítunk elõ, ahol a b) lépést a c) lépés elõtt, alatt vagy után végezzük el. A pozitív és negatív formafélkészleteket egymáshoz képest be lehet igazítani a negatív formafeleknek polimerizálódó anyaggal történõ feltöltése elõtt, vagy a feltöltés után is. Mindazonáltal célszerû, ha a beállítás és az injektálás lényegében azonos idõben történik. Ez korlátozza azt az idõt, amennyit a polimerizálandó anyag a formában tölt, mielõtt polimerizálódik, és így csökken a lencsék szennyezõdésének veszélye. Miután a formafelek egyesítése megtörtént, a polimerizálható anyagot valamennyi formában kikeményítjük, majd a formákat kinyitjuk, hogy a lencséket el tudjuk távolítani. A kikeményítés általában ismert módon történik az öntött kontaktlencsékhez használatos kikeményítõ anyagok segítségével, például ultraviola sugárzással. A formából történõ eltávolítás után a lencséket hidratálják, majd csomagolják, rendszerint buborékcsomagolásba vagy fiolába. Egy célszerû foganatosítási módnál a negatív formafeleket rögzítve tartjuk, és a pozitív formafélkészletet állítjuk be a negatív formafélkészlethez képest oly módon, hogy a formafelek a kívánt helyzetbe kerüljenek. Egy másik lehetséges foganatosítási módnál a pozitív formafeleket tartjuk rögzített állapotban, és a negatív formafeleket hozzuk olyan helyzetbe, hogy a pozitív formafelekkel egyesíthetõk legyenek. Célszerûen a formafélkészletek egyszer használatos formát alkotnak, amelyek a felhasználás után eldobhatók. Valamennyi formafelet általában egy mesterforma segítségével készítjük. A mesterforma nagyszámú azonos kialakítású formafél elõállítására használható. Az így elõállított formafélkészletek azután kombinálhatók különbözõ helyzetekben az igények szerinti kontaktlencsekészletek elõállítására. A találmány szerinti megoldás lehetõvé teszi, hogy különbözõ mennyiségben állítsunk elõ kontaktlencséket különbözõ szferikus erõvel, cilindrikus erõvel és cilindertengellyel. A szakember számára nyilvánvaló, hogyan kell a két formafélkészletet elõállítani a maximális hatékonyság érdekében. Általában a formafélkészletek elõállítása sorozatonként történik. A mesterformákat az egyes sorozatok elkészítése után kell csak cserélni. A mesterformák cseréje különösen idõigényes, ezért célszerû a cseréket a minimális mértéken tartani. Ugyancsak célszerû a kontaktlencséket is sorozatban, egyforma formafélkészletekkel és egyforma orientációval elõállítani. Egy célszerû kiviteli alaknál számítógépes rendszert alkalmazunk a raktárkészletek feltöltéséhez szükséges adagok meghatározásához. A számítógépes rendszer idõközönként ellenõrzi a raktárkészletelemek számát, és összehasonlítja egy elõírt célfüggvénnyel, amely jellemzõen egy adott számú héten eladott mennyiségnek felel meg. Megfelelõ algoritmus használatával további faktorok vihetõk be a rendszerbe, pél- 4

5 dául a már meglévõ és várható rendelések, gazdaságos elõállítási sorozatok vagy éves eladott mennyiségek. A rendszer esetrõl esetre meghatározza, hogy egy adott raktárkészletelembõl kell¹e többet gyártani, és hogy mennyit kell gyártani, és ennek alapján megrendelést generál. A megrendeléseket ezután csoportokba rendezi oly módon, hogy a hasonló méreteket a lehetõ leghatékonyabban lehessen a gyártásba beilleszteni. A jelen találmány vonatkozik öntõformák elõállítására is, amelynek során: elkészítünk egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel és egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel, ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, oly módon, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben, mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl. A formafélkészletek célszerûen fröccsöntéssel készülnek. A formafelek fröccsöntésére használatos berendezés valamely szokványos fröccsöntõ berendezés lehet, amilyet például a Battenfeld, BOY, Netstal, Engel, Arburg, Demag vagy Sumitomo cég készít. Jóllehet, a találmány szerinti formakészlet általában egyszer használatos kivitelben készül, de a találmány oltalmi körébe tartozik az újrafelhasználható, kvarcból vagy fémbõl készült formák alkalmazása is. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy tipikus pozitív és negatív formafél vázlatát mutatja, amelyek között lencse alakú formaüreg helyezkedik el, a 2. ábra célszerû formafélkészletek kialakítását mutatja, és a 3. ábrán a különbözõ formafélkészletek kombinációjával kialakítható összeállítások láthatók. Az 1. ábrán látható egy 1 pozitív formafél és egy 2 negatív formafél, amelyek egymásba illesztve formaüreget határolnak. A formafelek általában eldobható kivitelûek, és csupán egyszer használatosak. A formafelek elõállítására az úgynevezett mesterformák szolgálnak, amelyeket általában fémbõl, jellemzõen acélból készítenek. Az eldobható formafelek optikai felületeit a mesterformába illeszthetõ betét határozza meg A betét jellemzõen olyan fémbõl készül, amely lágyabb, mint az acél, például rézbõl, alumíniumból, nikkelbõl vagy nikkelötvözetbõl. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a betét is acélból készüljön. Az eldobható formafelek általában mûanyagból, például polipropilénbõl készülnek. Célszerûen a formafeleket fröccsöntéssel állítjuk elõ. A mesterforma maga egy többüreges forma, amelyben a formafelekbõl kialakított formakészletek készíthetõk. Egy másik kiviteli alaknál a kontaktlencsék elõállítására szolgáló formafelek újrafelhasználható kivitelûek. Ebben az esetben az alkalmazott anyagok például kvarc vagy különbözõ fémek lehetnek. Az újrafelhasználható formákban a kontaktlencsék hõre lágyuló anyagból készíthetõk. A 2. ábrán kétféle formafélkészlet látható a találmány szerinti kialakítással. A készlet négy vagy hat sziromból van kialakítva, amelyek mindegyike egyegy formafelet alkot. A négy formafelet tartalmazó készlet vagy csupa pozitív formafelet, vagy csupa negatív formafelet tartalmaz. A formafeleket küllõk kapcsolják össze oly módon, hogy egy központi agyból kinyúló szárakként vannak kialakítva. A formafélkészlet két szár között el van látva egy öntött bordával is, annak érdekében, hogy a felhasználó a formafélkészletet tájolni tudja. Adott esetben egy-egy formafélkészlet több ilyen bordával is el lehet látva. Természetesen a szakember egyéb tájolást jelzõ elemeket is használhat tetszés szerint. A szárak hosszúsága, azaz a szirmoknak a központi tengelytõl mért távolsága az egész készletben azonos. A szirmok ezen központi tengely körül egyenletes osztásban helyezkednek el, így negyedfokú forgásszimmetriával rendelkeznek. A 2. ábrán bemutatott formafélkészleteket egyszerû legyártani fröccsöntéssel. Mindazonáltal a formafélkészletek elõállíthatók szilárd tárcsákként is, amelyekben a szirmok megfelelõ elhelyezkedésben vannak kialakítva. Az is lehetséges, hogy a formafélkészlet hurok alakú, négyszögletes vagy H alakú legyen. A szirmok elhelyezkedhetnek az alakzat belsejében vagy külsején is. Nyilvánvaló, hogy a szakember a fentieken kívül még számos hasonló alakzatot tud alkalmazni. A 3. ábrán az látható, hogy hogyan illeszthetõ össze két formafélkészlet különbözõ módokon, hogy különbözõ lencsekombinációkat lehessen legyártani. Az ábrán szereplõ 2 elsõ pozitív formafélkészlet szirmait 1¹tõl 4¹ig számoztuk, és mindegyiknek különbözõ cilindertengelye van, a 30 második formafélkészlet a¹tól d¹ig jelölt formafeleiben a szferikus erõ értéke különbözõ. A két 2, 30 formafélkészlet egymáshoz viszonyított helyzetét 32 és 33 bordák helyzete mutatja minden formafélkészletnél. Látható, hogy ilyen módon 16 különbözõ kontaktlencseforma-kombináció valósítható meg két formafélkészlet különbözõ módon történõ összeillesztésével. Ezen belül minden helyzetben négyféle változat található, ahogy az alábbi táblázat mutatja.

6 1. táblázat 1. állás 2. állás 3. állás 4. állás pozitív negatív pozitív negatív pozitív negatív pozitív negatív Felül balra 1 a 4 A 3 a 2 a Felül jobbra 2 b 1 B 4 b 3 b Alul balra 4 c 3 C 2 c 1 c Alul jobbra 3 d 2 D 1 d 4 d Ha a formafélkészletekben több szirom szerepel, a különbözõ összeillesztési módok száma növekszik, és ennek megfelelõen a kombinációk száma is nagyobb lesz. 6 szirom esetén 36 különbözõ kombináció, 8 szirom esetén 64 kombináció valósítható meg. Ahogy a szferikus erõ és a cilindrikus tájolás változtatható, ugyanígy a cilindrikus erõ is változtatható. Ennek megfelelõen látható, hogy két mesterformakészletbõl elõ lehet állítani olyan formafélkészleteket, amelyek segítségével nagyszámú különbözõ kontaktlencsetípus állítható elõ. Ha bizonyos lencsetípusok (szferikus erõ, cilindrikus erõ és orientáció) népszerûbbek, mint a többiek, a formafélkészletek kialakíthatók úgy, hogy több készüljön ezekbõl a lencsetípusokból, akár úgy, hogy több lencsét állítunk elõ egy meghatározott orientációval, vagy úgy, hogy a formafélkészleteket úgy állítjuk elõ, hogy több, mint egy szirom szolgáltassa a kívánt szferikus erõt, cilindrikus erõt vagy orientációt. Ennek megfelelõen könnyen megoldható, hogy olyan formafélkészleteket készítsünk, amelyek a felhasználó igényeinek megfelelõ termékeket állítják elõ. Ahhoz, hogy azt a 00 fajta különbözõ raktárkészletelemet lehessen biztosítani, amit egy torikus lencsét forgalmazó optikus igényel, több mint 4 sziromra van szükség. 6 szirom alkalmazása viszont elegendõ ahhoz, hogy a torikus lencsék leggyakrabban igényelt raktárkészletelemeit elõ lehessen állítani. Amennyiben egyéb lencsekészletek is szükségesek, újabb mesterformát kell készíteni, amelyek segítségével új formafélkészletek gyárthatók. Ha például csupán a formafélkészletek felénél változtatjuk meg a szirmokat, teljesen más lencsekészletek állíthatók elõ. Különösen kedvezõ, ha valamennyi formafélkészlet 6 szirommal készül. Ez alkalmas egyetlen készletben 36 különbözõ raktárkészletelem legyártására. Az eladási számok alapján a szakember kiválaszthatja a szferikus erõ, a cilindrikus erõ és a cilindertengely legjobb kombinációit minden esetre, és így olyan gyártást biztosíthat, amely lényegében megfelel az eladási számoknak. Célszerû a nagyjából azonos népszerûséggel rendelkezõ kontaktlencsetípusokat csoportokba osztani, hogy minimalizálni lehessen a mesterformák változtatásának szükségességét. A cilindertengelyek bizonyos helyzetei többször fordulnak elõ, mint mások. A legáltalánosabb a 180 ¹os helyzet. Ez körülbelül kétszer olyan mennyiségben fordul elõ, mint a 90 ¹os cilindertengely helyzet. A 90 ¹os cilinderhelyzet viszont még mindig gyakoribb, mint számos egyéb változat. A 0,7 és 1,2 értékû cilindrikus erõk hasonló gyakoriságúak, és a 1,00, 1,2, 1,0, 1,7, 2,00 és 2,2 értékû szferikus erõk gyakorisága ugyancsak hasonló. Ennek megfelelõen egy optimálisan kialakított, 6 sziromból álló rendszer az alábbi lehet: Formaüreg Negatív fél szferikus erõ 2. táblázat cilindrikus erõ Pozitív fél cilindertengely 1 1,00 0, ,2 0, ,0 0, ,7 1,2 90 2,00 1, ,2 1,2 180 Egy ilyen készlet 24 különbözõ raktárkészletelemet képes elõállítani, amelyben a 90 ¹os tengelyû kontaktlencsék mennyisége fele a 180 ¹os tengelyû kontaktlencsékének, ami megfelel az eladási eredményeknek. Célszerû a kevésbé népszerû kontaktlencsék csoportba foglalása is. Ilyen lencsecsoportra mutat be példát az alábbi táblázat: Formaüreg Negatív fél szferikus erõ 3. táblázat cilindrikus erõ Pozitív fél cilindertengely 1 +1,00 1, ,2 1, ,0 1, ,7 1,7 1 +2,00 1, ,2 1,7 140 Természetesen a bemutatott kiviteli példák csupán szemléltetnek néhány praktikus formafélkészlet-kialakítást, amelyek hasznosak lehetnek egy teljes körû kontaktlencse-választék elõállításához. 6

7 A találmány szerinti formafélkészletek felhasználásával úgy készíthetõk kontaktlencsék, hogy a negatív formafélkészletet polimerizálható kontaktlencse-anyagkeverékkel töltjük fel, majd a pozitív formafélkészletet tájoljuk a negatív formafélkészlethez képest úgy, hogy a kívánt kontaktlencsekészlet-formák alakuljanak ki. Ekkor a két formafélkészletet egymáshoz kapcsoljuk, és kialakítjuk a polimerizálható keveréket tartalmazó formaüregeket. Ezután elvégezzük a polimerizációt. Ehhez általában hõhatást alkalmazunk, de az iniciálás történhet ultraibolya fénnyel vagy mikrohullámmal is. Egy másik lehetõség szerint elõpolimerizált anyagot lehet használni, amelyet azután ultraibolya fény alkalmazásával térhálósítunk. Alkalmazhatók hõre lágyuló anyagok is. Miután a kontaktlencse formázása megtörtént, kiemeljük a formából, hidratáljuk, és fiolába vagy buborékcsomagolásba kiszereljük. Bár a jelen szabadalmi leírásban a találmányt torikus kontaktlencsékkel kapcsolatban ismertettük, a találmány ugyanígy alkalmazható bármilyen másfajta lencsekészletek elõállítására, mindenütt, ahol a lencséket pozitív és negatív formafelek segítségével állítják elõ, és ahol a pozitív és negatív formafelek egymástól különböznek. Ilyenek lehetnek például a multifokális lencsék, ahol az egyik komponenst az egyik formafél, a másik komponenst a másik formafél biztosítja. Ezen túlmenõen a találmány alkalmazható standard szferikus lencsék elõállítására is. Ebben az esetben egy elsõ formafél biztosítja a szferikus erõt, és egy második formafelet lehet használni arra, hogy a lencse méretét meghatározzuk, vagyis különbözõ méretû lencsékbõl álló készletek állíthatók elõ. SZABADALMI IGÉNYPONTOK Formakészlet kontaktlencsék elõállítására, amely tartalmaz: egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel; egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel; ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, azzal jellemezve, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl. 2. Az 1. igénypont szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy a pozitív formafelek úgy vannak kialakítva, hogy a kontaktlencséknek megfelelõ cilindrikus erõt biztosítsanak, a negatív formafelek pedig úgy vannak kialakítva, hogy a kontaktlencséknek megfelelõ szferikus erõt és a szembe történõ behelyezéskor megfelelõ tájolást biztosító illeszkedési jellemzõt szolgáltassanak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy valamennyi formafélkészlet egyetlen öntött darabból áll. 4. Az 1 3. igénypontok bármelyike szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy legalább egy formafélkészlet úgy van kialakítva, hogy több különbözõ helyzetbe állítható.. Az 1 4. igénypontok bármelyike szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy mindkét formafélkészlet úgy van kialakítva, hogy több különbözõ helyzetbe állítható. 6. Az 1. igénypontok bármelyike szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy az elsõ formafélkészlet tartalmaz egy központi tengely körül elrendezett küllõket, és a pozitív formafelek ezek végeire vannak erõsítve. 7. A 6. igénypont szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy a küllõk forgásszimmetrikus elrendezésben vannak elhelyezve. 8. Az 1 7. igénypontok bármelyike szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy a második formafélkészlet tartalmaz egy központi tengely körül elrendezett küllõket, és a negatív formafelek ezek végeire vannak erõsítve. 9. A 8. igénypont szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy a küllõk forgásszimmetrikus elrendezésben vannak elhelyezve.. A 7. vagy 9. igénypont szerinti formakészlet, azzal jellemezve, hogy a küllõk legalább negyedfokú forgásszimmetriával vannak elhelyezve. 11. Eljárás kontaktlencsék elõállítására, amelynek során: f) elkészítünk egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel és egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel, ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, oly módon, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a 7

8 második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben, mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl, g) az elsõ formafélkészletet és a második formafélkészletet egymáshoz tájoljuk, h) a negatív formafelekbe polimerizálható anyagot injektálunk, i) összeillesztjük a formafeleket, és így polimerizálható anyagot tartalmazó lencseformákat képezünk és j) az anyag polimerizálásával kontaktlencséket állítunk elõ, ahol a b) lépést a c) lépés elõtt, alatt vagy után végezzük el. 12. Eljárás öntõformák elõállítására, amelynek során: elkészítünk egy elsõ egységesített formafélkészletet egy elsõ elrendezésben egymáshoz kapcsolt pozitív formafelekkel és egy második egységesített formafélkészletet egy második elrendezésben egymáshoz kapcsolt negatív formafelekkel, ahol a pozitív és negatív formafélkészlet elsõ és második elrendezése olyan, hogy lehetõvé teszi formaüregek kialakítását a pozitív és negatív formafelek összeillesztésével, valamint a negatív formafeleknek másik pozitív formafelekkel történõ kapcsolódását az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül történõ elforgatásával, oly módon, hogy a pozitív és negatív formafelek több különbözõ helyzetben kapcsolhatók össze, ahol az elsõ elrendezésben lévõ pozitív formafelek, valamint a második elrendezésben lévõ negatív formafelek alakja és/vagy orientációja nem azonos mindkét elrendezésben, mindegyik formafélre nézve, továbbá az egyik elrendezésnek a másikhoz képest egy forgástengely körül egy elsõ helyzetbõl egy második helyzetbe történõ elforgatásakor egy olyan formaüregkészlet alakul ki, amelyben a formaüregek legalább egy része eltérõ alakú az elsõ forgási helyzetben kialakult formaüregekétõl. 8

9 HU T2 Int. Cl.: B29D 11/00 9

10 HU T2 Int. Cl.: B29D 11/00

11 HU T2 Int. Cl.: B29D 11/00 11

12 Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest