KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. Beer & co. caffe :00 ROCKIN CHAIR BLUES BAND :00 NENAD & YANKEE & VILI & ARMAND & FAZEK

Átírás

1 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. KUDA? LIVE! Izbor: Anamarija i Sara 2009! BOŽIĆNI I NOVOGODIŠNJI VAŠAR Vašar će trajati od godine i radiće u vremenu do 11-18h, svakoga dana. Na vašaru će se prodavati: novogodišnji ukrasi, čestitke, sveće, veštačke jelke, zimske kape, šalovi i rukavice, igračke, slatkiši, šolje i sl. Doček Nove godine Organizovani doček Nove godine na glavnom gradskom trgu u Subotici Bencsik Tamara & Balkan express band (HU) Zvonko Bogdan & Novosadski tamburaši Vatromet Apsolutno romantično (NS) Kraj programa Novina ove godine je što će prostor gde će održati novogodišnji program biti zatvoren. Beer & co. caffe :00 ROCKIN CHAIR BLUES BAND :00 NENAD & YANKEE & VILI & ARMAND & FAZEK EUROCINEMA Amfiteatar Otvorenog univerziteta. Start u 19.30h. Ulaz besplatan GRK ZORBA Zorba the Greek (VB, GR, USA, 1965) Režija: Mihalis Kakogiannis, uloge: Anthony Quinn, Alan Bates, Irene Papas SEDMI PEČAT Sjunde inseglet, Det (Švedska, 1956) Režija: Ingmar Bergman, uloge: Max von Sydow, Bibi Andersson PREZIR Mepris, Le (1963, Francuska) Režija: Jean-Luc Godard, uloge: Brigitte Bardot, Michel Piccoli ČOVEK ZA SVA VREMENA Man For All Seasons (1966, VB) Režija: Fred Zinnemann, uloge: Paul Scofield, Wendy Hiller, Orson Welles SMRT U OČIMA Peeping Tom (1960, Velika Britanija) Režija: Michael Powel, uloge: Karlheinz Böhm, Moira Shearer, Anna Massey GOSPODIN KLAJN Monsieur Klein (F-I, 1976) Režija: Joseph Losey, uloge: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé FILM! izložba Moderna galerija Likovni susret DOLAZIM SA MUZIKOM Izložba slika Miroslava Jovančića Miroslav Jovančić završio je muzičku školu u Subotici, pohađao Muzičku akademiju u Novom Sadu, diplomirao na Višoj školi za likovne i primenjene umetnosti u Beogradu, a potom diplomirao na Akademiji umetnosti u Novom Sadu, na odseku za slikarstvo u klasi profesora Vladimira Tomića. Izlagao na brojnim izložbama u zemlji i inostranstvu ( Mađarska, Velika Britanija, Slovenija, Holandija ) a njegove slike nalaze se u privatnim kolekcijama u Americi, Kanadi, Holandiji, Francuskoj, Velikoj Britaniji, Mađarskoj, Sloveniji i Hrvatskoj. 1

2 HALMAZ 5 + gradske novine za srednjoškolce Avagy programajánló Tőlünk Nektek SZILVESZTER! Hol, mit, mennyiért? Szabadka, Madlen klub, Belépő: 3000 RSD Írja: Sátai Tamás * DJ Junior (retro) -> éjfélig * DJ Norbee (napjaink zenéje) -> éjféltől * Meglepetés vendég! (Ex-YU zenék) Szabadka, Szabadság tér: Belépő: -nincs- * Tamara és a Balkán Expressz (22 órától) * Zvonko Bogdan (23 órától) * Éjfélkor tízperces tűzijáték és keringő * Apsolutno Romantično (00.15-től) Étel- és italvásárlási lehetőség is lesz! Ami lesz: az árban benne foglaltatik: koktélok, pezsgő, svédasztal és mindenféle italok! Zenta, Club Jail, Belépő: 2200 RSD * MAXIM KUZNYECOV // RUS / HU // * CHRONO // Progressive Passion / su // * ASCALOON // Progressive Passion / su // * SILENT NOISE // Under-Grad // 2

3 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. Masa različitih ljudi, mladih, starih, jedinstvenih i onih koji se utapaju u običan svet, privlačnih i onih koji nisu obdareni božanskom lepotom, ljudi sa različitim stilom i socijalnim stanjem, različitim interesovanjem, ljudi dosadni i preterano zanimljivi... svi se oni kreću u istom prostoru, prostoru koji je nazvan grad Subotica. Centar grada je prepun poslastičarnica i kafića, koje predstavljaju savršeno mesto za odmor, opuštanje, druženje ili pak nešto drugo. Različiti dani donose različite uzroke zbog kojih obuvam svoje tesne cipele, koje me vode u odveć poznate kutke. U ovom broju bih izdvojila jedno mesto meni veoma blisko... BODIŠ Zašto baš Bodiš? Jer je kutak u kome se osećam kao da sam kod kuće i pomaže mi da loše dane prebrodim, a dobre još više ulepšam. Ipak mi Bodiš, moj najiskreniji prijatelj, najčešće pruža stolicu na kojoj se isplačem ili se nasmejem sa najslađim užitkom. Predstavlja prvo mesto gde sam po dolasku u Suboticu otišla, od onda nedeljno barem tri puta tamo provodim po dva tri sata. Vrata ove kafe-poslastičarnice uvek otvaram sa nekim olakšanjem, a kada ih zatvaram za sobom uvek ostavljam odjek mog smeha ili nekoliko kapljica gorkih suza, koje Bodiš još nikom nije odao. Bodiš je prvi put otvoren 1924.godine, a otvorio ga je Bodiš Lajoš. Kako je porodica bila veoma velika, mnogi su pomagali u vođenju ovog kafića. Međutim u dedino srce se najviše uvukao čovečuljak koji je više odmagao nego pomagao, unuk Bodiš Gabor, koji je nasledio ovo mesto. Od godine pa sve do godine Bodiš je bio zatvoren, a tada okačivši iznad vrata staru limenu tablu na kojoj piše naziv, čarolija je ponovo porasla i učinila od ovog mesta dom mnogim stanovnicima Subotice. Enterijer se u mnogome promenio, kao i napitci i kolači. Na zidovima su okačene porodične slike i stari plakati doneti iz inostranstva. Stare pisaće mašine i knjige krase police, dok su svetla napola upaljena, pa nas ceo prostor omami i dočara nam godine kada su naše bake i deke bili naših godina. Napitci su veoma raznovrsni, kao i kolači koji su veoma ukusni, svi mogu naći nešto što će im prijati, a čak su i cene pristojne. Međutim Bodiš ima jedan ogroman nedostatak, a to je nedovoljan broj mesta. Često mi se dešava da nemam gde sesti ili u boljem slučaju da se stara izrezana stolica nije čak ni ohladila od prethodnog gosta koji je sedeo na njoj... Sve u svemu, problem bi se mogao rešiti, a Bodišu želim još mnogo vilinskog praha da i dalje očarava ljude koji su ovisni od njega! Žaklina Gauder 3

4 5 + gradske novine za srednjoškolce KROZ GRAD Srbija se oporavljala od ekonomske krize koja ju je zadesila devedesetih godina prošlog veka. Ljudske oči i ruke bile su gladne lepote i raskoša, a posebno uoči božićnih praznika kada su svi, a posebno najmanji bili željni makar neke sitne pažnje. Ljudi su počeli za praznike iznositi svoje skromno uređene tezge i prodavali božićne ukrase, čestitke, figure. Prodavci su sa svojim tezgama bili razbacani po čitavom centru grada. Tako je Opštinsko veće donelo odluku da se svake godine organizuje Božićni i Novogodišnji vašar. Od godine Opština raspisuje konkurs za organizaciju vašara. Ove godine, vašar je otvoren 6. decembra, što znači da je ovo prva godina kako vašar nije bio otvoren za Mikulaš, što za prodavce predstavlja veliki propust, a trajaće do 15. januara. Ponedeljak je bio veoma sumoran dan i mada sam bila umorna nisam bila voljna ostati u sobi i učiti. Dogovorila sam se sa drugaricom da ćemo se naći u centru grada da popijemo kafu i da proćaskamo. Našle smo se kod Gradske kuće i krenule ka kafiću. Prošle smo pored vašara i pomislila sam kako je neestetski smešten u gradu i to baš u centru, ipak smo odlučile da ćemo proći kroz njega. Kada smo ušle, bilo je znatno toplije nego napolju, bilo je mnogo ljudi. Neki su prolazili brzo, verovatno su odlučili da će preći kroz vašar da bi se malo ugrejali, ali bilo je mnogo više onih koji su lagano šetali, razgledali, delovali su Novogodišnji vašar mi bezbrižno, to me je nekako okrepilo. Nakon napornog dana lepo je videti da ima ljudi oko mene koji su srećni. Deca su se držala za majčinu ruku, ili ih je nosio otac na vratu ili su šetali sa bakom i dekom, bilo je lepo prisetiti se kako sam volela Božić dok sam bila mala. Obožavala sam ići sa roditeljima kupovati ukrase za jelku, za sto i svake godine smo kupovali puno sveća različitih veličina i oblika. Kuća bi se potom pretvorila u mesto izvora toplote, ali ne zbog Božićne harmonije nego zbog bljeska sveća, koje se prosto nije moglo podneti, ipak sam volela to... Odlučila sam da ću u novinama napisati nešto o vašaru, a da bih to ostvarila neophodno je bilo popričati sa prodavcima. Začudilo me je što ti ljudi stoje ceo dan napolju, na ne baš toplom mestu, i to ne za nešto preterano punu zarade, a ipak se znaju nasmejati i bili su zaista ljubazni prema mladoj novinarki koja im postavlja svakakva pitanja. Nekoliko njih mi je reklo da se promet robe svake godine smanjuje, da je teško izvući godinu, ali na pitanje: Zašto ste onda još uvek tu? svi su mi odgovarali da su bili prisutni prvom vašaru, prvim kupcima, pohlepnim za lepotom. Svi oni već godinama rade zajedno, za istim tezgama, samo sa različitim kupcima. Pitanje koje sam postavila jednoj dragoj starici začudilo ju je u toj meri da prosto nije mogla progovoriti Iskreno mi recite, molim Vas, šta mislite, da li je Božić izgubio svoju moć? - nakon nekoliko sekundi ćutanja izjavila mi je samouvereno, a ipak sam joj u očima videla nekakvo zaprepašćenje: Ne! Nikako nije! kao da je mislila Dete, to što si odrasla ne znači da je Božić nestao. Osetila sam grižu savesti... Zašto svi mi gubimo ljubav prema praznicima? Zašto odrasli govore da je Božić finansijski manevar? Zar i ja tako mislim? Ne! Božićni vašar je za mene otvorio vrata mojih memoara, bili su strašno prašnjavi... Lep je Božić, pomislila sam. Lepo je provesit veče sa mamom, tatom, dedom, braćama, sestrama, porodicom. Gde bih najradije kupila poklon za njih? Svakako na Božićnom vašaru, on zato stoji tu da nas podseti na nešto zaboravljeno. Nije bitno kupiti najskuplji poklon na svetu, dovoljan je samo znak pažnje, da bi znali da su mislili i na nas. Lepo se provedite na raspustu i želim svima srećne praznike! Žaklina Gauder 4

5 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. LA.COM Ékszerdoboz Írja: Szőke Tímea Mi az, amit Szabadkáról tudni érdemes, ami mellett nem szabad elmenni anélkül, hogy rápillantanánk? Vass Gézát, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatóját kerestem fel, hogy meséljen nekünk Szabadkáról. Beszélgetésünk elején elmondta, hogy a szabadkaiak igenis érdeklődnek a városuk iránt, és törődnek annak múltjával és jelenével is. Gondosan követik az eseményeket, és gyakran bele is szólnak. Menjünk egy kicsit vissza a múltba. Mely történelmi események voltak jelentősek Szabadka történetében? Az első írásos emlék Szabadkáról 1391-ből való. Ez a dokumentum egy körözés, amiben egy bizonyos Ágoston nevű, szabadkai bűnözőt keresnek. Később a középkorban néha faluként, néha viszont mezővárosként említik. A török dúlás folyamán Szabadka teljesen elpusztult. Majd csak a XVII. század végén, Magyarország felszabadulása után települ ismét be magyar, szerb és bunyevác/horvát lakosokkal. Szabadka lakosságának összetétele ma is hasonló ben szabad királyi várossá nyilvánítják, és ennek köszönhetően gyorsabban fejlődik. A város a századfordulón éli aranykorát, és küzdi fel magát a harmadik helyre az akkori magyarországi városok sorában. Ezután 1920-ban a Trianoni békekötés után az újonnan megalakuló Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolják. A két világháború közötti időszakban fejlődése lelassult. A II. világháború után egészen az 1960-as évekig kell várni, hogy a város gazdaságilag újra erőre kapjon. De ezt a rövid fejlődést a jugoszláv polgárháború gyorsan le is töri. Minden nap látjuk a gyönyörű épületeket, például a Városházát, a katolikus székesegyházat. Mik jellemzőek ezekre és a többi szabadkai épületre. Szabadka a mai Szerbia legszebb városa (nekünk biztos), köszönhetően a századforduló (XIX.-XX.) megmaradt épületeinek. Az épületek legnagyobb része eklektikus stílusban épült (Az eklektika különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket alig használó irányzat.), és ezek többsége neoreneszánsz és neobarokk épület (A neostílusok az elmúlt korok stílusainak utánzása, újraélesztése), de nem elhanyagolhatók a magyar szecessziós épületek sem, mint pl. a városháza, a Zsinagóga és a Raichle-palota. Vannak még olyan épületek, amelyek értéke felér az előbbiekkel, de azok nincsenek reflektorfényben. Ilyen a múzeum épülete, amelyet az Európa szinten elismert Vágó József tervezett, és a Közgazdasági Középiskola mellett lévő modern stílusban épült ház is. Az eddig felsorolt épületeken kívül melyek még Szabadka nevezetességei? Amiről még nem szóltunk, az a mindenki által kedvelt két zsolnai szökőkút. Ilyen méretű kerámiából készült szökőkutak csak Szabadkán vannak. Örülhetünk, hogy a mi városunkat ékesítik. A templomok közül a legrégebbi a Ferences templom, ami az 1470-ben épült várkastély alapjaira épült, és ennek a középkori erődítménynek keleti tornyát meg is örökölte. Kívülről semmi sem látszik ebből, de belülről nagyon jól kivehetők a középkori téglák, és ez az egyetlen középkori emlék Szabadkán. A Ferences templom mellett még igen szép és értékes a Szent Teréz katedrális. Sokakban, amikor először látják, felvetődik a repedés kérdése, amely végighúzódik a homlokzaton. Én már el sem tudom képzelni nélküle. A repedés nem új, sőt, legrégebbi feljegyzés róla 1876-ból van. A repedés nem földrengés miatt jött létre, mint ahogyan azt sokan hiszik, hanem a templom alatt meghúzódó ingoványos talaj az oka, és így az egyik oldala jobban süllyed az idő folyamán, mint a másik, a repedés pedig egyre csak nő mesélte mindezt Vass Géza. 5

6 5 + gradske novine za srednjoškolce TÚRGÁJD Írja: Bunford Ágnes Sziasztok! Az 5+ első számát tartjátok a kezetekben, a szabadkai középiskolások vadonatúj lapját. Az újságot a szabadkai Diákotthonban szerkesztjük. Havonta jelenünk majd meg, azzal a céllal, hogy a legaktuálisabb híreket biztosítsuk nektek, újdonságokról, érdekességekről értesüljetek, hogy szórakozzatok, és nem utolsó sorban viszontlássátok magatokat, műveiteket a lapban. Állandó rovatainkból havonta megtudhattok valamit a városunkról a Túrgájd rovatban, illetve az itt zajló eseményekről, valamint a középiskolák tevékenységeiről a Schooltestic rovatban is rendszeresen beszámolunk. Minden számban írunk a Diákotthonról is az Ifi-lak rovatban az itteni történésekről, ami nem kizárólag csak az intiseknek szól, hanem minden kiváncsi kívülállónak is, aki egy kis betekintést szeretne nyerni mindennapjainkba. A la.com rovatban a hol laksz? kérdésre kaphattok részletes választ. Havonta más-más helyre kalauzolunk el titeket persze nem az internetről szedünk le tájleírást a vadnyugatról vagy Indiáról :), hanem vajdasági településeket mutatunk be a diákok segítségével. Nem olvasol? Szerinted időpazarlás az egész? Úgy gondolod, nem a te stílusod? Vagy egyszerűen csak nem tudsz mit? Hogy az unalmas háziolvasmányok miatt még ne menjen el a kedved az olvasástól, a nemartalmas rovatban olyan könyveket mutatunk be, amelyek egy kis kedvet csinálnak majd hozzá. Hiszen egy cseppnyi művészet senkinek sem ártalmas :). Ebben a rovatban zenéről és filmről is olvashatsz. A Halmaz jó kis kirándulás a művelődési életben és szórakozás világában: színház, színészek, műsorajánló és minden egyéb, ami a művelődésünket és szórakozásunkat szolgálja. Sporthíreket nagyon gyorsan megtudhattok internetről és napilapokból, ezért mi a sportot inkább egy másik szemszögből közelítjük meg. Ha címlapra nem is, de a Képben vagyok teljes oldalára felkerülhetsz gyerekkori illetve más érdekes képeiddel, vagy ismerőseidre lelhetsz itt. A nyelvész rovatot a jövő költőinek, íróinak találtuk ki. Lehetőséget adunk arra, hogy minden tehetséges fiatal írása, rajza, karikatúrája, képregénye megjelenjen. Ezeket a hu@novine5plus.com címre küldhetitek. Reméljük, tetszik nektek a lap, megfelel az igényeiteknek, és szívesen lapozzátok majd minden hónapban. :) Elsősorban nektek szeretnénk megfelelni, ezért javaslataitokat, kérdéseiteket a fent említett címre várjuk nagy szeretettel! Üdvözlettel, a szerkesztők: Szakál Krisztina, Kancsár Loretta, Kocsis Flóra, Radics Karola, Virág József, Sátai Tamás, Péter Brigitta, Muhi Ágnes, Szőke Tímea és Bunford Ágnes. 6

7 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. Ifi-lak A koleszban Írja: Kancsár Loretta Középiskolai tanulmányainkat kezdve sűrűn otthonunktól távol tanulunk tovább, mert úgy adódik lehetőségünk. Számos esetben a nyelv miatt iratkoznak Szabadkára azok a tanulók, akik magyar nyelven szeretnék folytatni tanulmányaikat. Akik nem tudják megoldani az utazást, jelentkeznek a Szabadkai Diákotthonba, és ha nem sikerül bejutni, következik a lakáskeresés. Ha elfogadható árban bérlakást tudunk találni, akkor is problémás az élelemellátás, a fűtés, a rezsiköltségek elszámolása, és egyéb problémák is felmerülnek. A koleszban mindez megoldott. Elsősként belecsöppenünk az addigiaknál mozgalmasabb életbe, nagyobb a távolság otthonunktól, szüleinktől, a családtól, ez egyben nagyobb szabadságot is jelent számunkra, ami kinek javára válik, kinek hátránya származik belőle. Itt az önállósulás folyamata is beindul, valamint különböző beállítottságú emberekkel ismerkedünk meg, új barátságok kötődnek. Személyiségfüggő, hogy mennyire tudunk beleolvadni az itteni környezetbe, kinek előbb, kinek később sikerül, azonban előfordul az is, hogy valaki nem tudja megszokni az ilyen életvitelt, hát idővel megszökik. Ez gyakori jelenség az elsősöknél, akik esetleg megijednek, és jobbnak találják a lakásbérlést, azonban idővel megbánják, mert rájön- valószínű, hogy ezt nek, hogy itt meg volt m i n d - enük. Ezért is érdemes igyekezni a tanulással, mert az év végi átlagunk is nagyban befolyásolja a bejutáshoz szükséges pontszámot. Ha kicsit is igyekszünk optimistáknak lenni, gyorsan be tudunk illeszkedni. Idővel akaratunk ellenére, mikor az intiről beszélünk, hazaként emlegetjük. Suli után hazamegyek, illetve dehogyis haza, az intibe. Életünk háromnegyed része itt zajlik, és második otthonunkká válik ez az épület, és egy hatalmas család részévé válunk mindannyian. Suli után azonnal tudunk ebédelni, nem kell törődnünk azzal, hogy mit együnk, vagy hogy meg kell melegíteni az ételt, mert kész ebéd vár minket. Számos elfoglaltságot találhatunk magunknak, különböző szakkörök közül választhatunk, amelyekkel hasznosan tudjuk kihasználni szabadidőnket. Sportolhatunk: lehetőség van focizni, kosarazni, röplabdázni, tekézhetünk és kipróbálhatjuk magunkat céllövészetben is. Valamint saját, jól felszerelt konditermünk van, amit persze ingyenesen használhatunk. Továbbá jelentkezhetünk edukatív szakkörre, művészeti szakkörre, nyelveket tanulhatunk, táncolhatunk, és mindezt szakfelügyelettel tehetjük. A nevelők bármikor rendelkezésünkre állnak, ha korrepetitorra van szükség. Minden tantárgyból segítséghez juthatunk a megfelelő nevelőnél. Rendelkezésünkre áll továbbá a könyvtár, az informatika terem internet hozzáféréssel, ami tanulásra és kikapcsolódásra egyaránt használható, na persze bizonyos keretek között. A negatív előítéletek ellenére sokkal jobb itt, mint azt sokan hiszik. Vannak, akik bezárva érzik magukat, de szerintem, ha megpróbáljuk a dolgokat a pozitív oldaláról szemlélni, egészen elviselhető itt az élet. 7

8 5 + gradske novine za srednjoškolce DOM UČENIKA O NAMA Dom učenika srednjih škola u Subotici je vaspitno-obrazovna ustanova namenjena za smeštaj, ishranu i vaspitanje učenika koji pohađaju srednju školu van mesta stalnog boravka u svojstvu redovnih učenika u jednoj od osam subotičkih srednjih škola. Subotički dom se tokom pet decenija svog postojanja svakako izmenio, prvenstveno su mu prošireni kapaciteti, tako da danas raspolaže sa 95 soba, odnosno 350 ležajeva. Na prizemlju, prvom i drugom spratu sanitarni čvorovi su zajednički. Ponos Doma je novoizgrađeni sprat, gde je smeštaj apartmanski i gde najbolji učenici u punom komforu ostvaruju svoje školske obaveze. Svojim izgledom i uslovima koje pruža, Dom je blizak srednjoevropskim ustanovama za učenički smeštaj. TV sala opremljena TV i video aparatomnamenjena za odmor, razonodu i zabavu. Svečana sala sa binom, instrumentima, miks kabinom je višenamenska prostorija koja služi za održavanje priredbi, disko večeri, tribine i predavanja. Društvena sala odnosno biblioteka je prostorija za učenje i održavanje radionica, književnih večeri i druženje sa gostima. Kabinet za informatiku ima 10 računara sa stalnim pristupom internetu. Teretana i fiskulturna sala za aerobik, tae box, kik box vaspitača i ostalo osoblje vode brigu o 350 učenika, a dokaz angažovanosti su i brojne sekcije, kako sportske, tako i kulturne i edukativne koje su postale aktivni deo svakodnevnog domskog života. Zahvaljujući otvorenosti i savremenom pristupu u domu se organizuju druženja uz muziku, film i književnost. Dom je otvoren za saradnju i sa drugim institucijama u gradu, te se često priređuju susreti sa književnicima, rediteljima, muzičarima kao i stručnim licima iz različitih oblasti. Naši đaci aktivno su uključeni u kulturnu sferu grada, od pozorišta, bioskopa do učešća na raznim takmičenjima. Rezultat angažovanosti vaspitnog i stručnog osoblja kao i zainteresovanosti samih učenika jesu brojne nagrade koje su naši učenici osvajali. U vreme letnjeg i zimskog raspusta kao i danima vikenda Dom svoje kapacitete nudi za smeštaj organizovanim grupama koje gostuju u gradu. sekcija Moderan ples Sekcija modernog plesa krenula je sa radom ove školske godine. Održava se jednom nedeljno, sredom u prostorijama Svečane sale doma, i broji dvadeset devojaka različitog uzrasta-od prvog do četvrtog razreda. Koreograf je Remete Violeta, učenica prvog razreda Srednje ekonomske škole Bosa Milićević. Violeta dolazi iz Kanjiže, i u svom mestu se bavi ovom vrstom plesa već dvanaest godina... Zadovoljna je dosadašnjim naučenim koracima devojaka, a plan je da se svim domcima predstave na završnoj priredbi. Upitali smo neke od polaznica sekcije zašto su se uključile u rad baš ove sekcije. Maroš Doli nam je rekla da voli plesati, i ovim načinom se oslobadja stresa nakupljenog tokom dana. Farago Helga učenica trećeg razreda gimnazije Kostolanji Deže, podjednako uživa i u španskom folkloru-flamenku, kao i u koracima modernog plesa. Dijana Majstorović Slobodne aktivnosti u Domu Ove školske godine počele su sa radom sledeće sekcije: Književno recitatorska Dramska Novinarska Edukativne radionice Učenička samouprava Italijanski jezik Španski jezik Ekološka Streljaštvo Kuglanje Stoni tenis Aerobik Košarka Fudbal Odbojka Umetnička Muzička Filmski klub Moderni ples Flamenko. U ovom broju vam predstavljamo neke od njih. 8

9 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. DRAMSKA SEKCIJA Dramska sekcija u Domu ima dugogodišnju tradiciju, kako u svom radu, tako i u ostvarenju dobrih rezultata. Namera je, da se u ovoj sekciji polaznici druže, iskažu svoja individualna interesovanja i stvaralačke sposobnosti. Rad je organizovan u dve grupe, pod vodstvom vaspitačice Uščumlić Olivere. U svim prikazima dramske sekcije učenici su i neposredni organizatori, i uspešni rukovodioci. Sastanci su utorkom i četvrtkom u Svečanoj sali našeg doma. Prvi ovogodišnji nastup akteri dramske sekcije će imati u Domu povodom Božićne i Novogodišnje priredbe god. Odabrali smo komad Otvorena vrata, naše poznate spisateljice Biljane Srbljanović. Cvejić Kristina EKOLOŠKA SEKCIJA Aktivno radi u domu učenika od godine. Osim brige o flori i fauni (akvarijum) doma priprema tematske panoe od kojih ćemo pomenuti samo neke: vitamini; alergije; E-brojevi; otrovno sobno bilje; Nacionalni parkovi Srbije. U toku proleća i u jesen brine i o uređenju dvorišta. U organizaciji ove sekcije u sredu, priprema se izlet na Ludaško jezero koji će obuhvatati šetnju edukativnom stazom i posmatranje prstenovanja ptica. Sledeći izlet slične sadržine planira se za Selevensku šumu. Etno pevanje Sekcija etno pevanja je po prvi put zaživela ove školske godine. Ideja o formiranju ove sekcije krenula je od učenice Čizmadija Ane koja pohađa drugi razred Srednje muzičke škole. Sekcija broji osam učenica različitih uzrasta koje vole etno pevanje i žele da sačuvaju od zaborava izvornu mađarsku muziku. Pitale smo neke od učenica zašto su odabrale baš ovu sekciju. Sabo Anamarija, učenica prvog razreda Srednje muzičke škole, nam je odgovorila da u slobodno vreme voli pevati ovu vrstu muzike. Učenice se sastaju sredom u osam sati u biblioteci i narednih sat vremena posvećuju se etno pevanju koje ih kako kažu oslobađa stresa nakupljenog tokom celog dana. Marija i Ivana Košarkaška sekcija Košarkašku sekciju vodi vaspitač Željko Dragićević, profesor fizičkog vaspitanja. Sekcija se održava u fiskulturnoj sali Hemijske škole, mesec dana utorkom od 20:00-21:30h, a sledećeg meseca sredom od 19:30-21:00h. Sekcija je zajednička za dečake i devojčice iz Doma i trenutno ima 23 člana koji se rekreativno bave ovim sportom. Među njima se ističu Kovačević Stefan i Rankov Zoran. Povremeno se održavaju prijateljske utakmice sa ekipama iz drugih srednjih škola. Ovim putem pozivamo sve zainteresovane škole za utakmice da se jave vaspitaču Željku. Pored košarkaške sekcije u Domu učenika postoje i odbojkaška i fudbalska sekcija o kojima će biti više reči u narednim brojevima. Svi domci koji žele da učlane u neku od ovih sekcija su dobrodošli. Kristina Cvejić 9

10 5 + gradske novine za srednjoškolce INTERVJU Ljubica Kiselički, pomoćnik Gradonačelnika za kulturno-prosvetnu delatnost i racionalizaciju školske mreže GRANICU SLOBODE POMERAJU MEDIJI I JAVNO IZGOVORENI STAVOVI Od novog časopisa očekujem da će to biti jedan lepo opremljen magazin, koji će svakog meseca izlaziti. Možda će tu karijeru početi neki budući veliki novinar iz Subotice, jer naš medijski prostor vapi za stručnim, kompetentnim, nezavisnim novinarima koji će pomerati granice slobode i demokratije u Srbiji. Jer granicu slobode pomeraju mediji i javno izgovoreni stavovi - tvrdi Ljubica Kiselički, pomoćnik Gradonačelnika za kulturno-prosvetnu delatnost i racionalizaciju školske mreže Gospođo Kiselički, pre dva meseca imenovani ste na funkciju pomoćnika Gradonačelnika za kulturnu-prosvetnu delatnost i racionalizaciju školske mreže. Koji su prvi i najveći problemi kojima ste se suočili prilikom sagledavanja situacije u resorima za koje ste zaduženi? Problemi su kolosalni. To je prvo što sam sagledala, drugo inertnost sistema koja je toliko prisutna, da kod nas svi misle, dobro, to je nešto priča o promenama, racionalizaciji, ali kad će to doći? To, u stvari, nikada neće doći.kao što, kod nas, sve što se u pozitivnom smeru pokuša, onda se to nekako kotrlja. U slovenskom jeziku mnogo je kotrljajućih samoglasnika, pa ništa nije gotovo. To se samo okreće, pa se vraća na početno stanje. Znači jedna inertnost, jedna tromost, jedna zapuštenost, i, naravno, i jedna neracionalnost. Drugo, Subotica je grad koji nema privredni potencijal da nosi nadgradnju koju je sebi zacrtao. Ja se prosto užasavam kad se sve ono što predstavlja nadgradnju i objekte nadgradnje - tu čak mislim na pozorište, sve ono što treba i sada da funkcioniše, pa ako hoćete i taj budući bazen koje tako čekamo - ja mislim da će nas troškovi održavanja prosto ugušiti. Prosveta u Subotici ima veoma dugu tradiciju. Subotica važi za jedan grad koji ima velike obrazovne kapacitete. Šta mislite, koji su najznačajniji resursi u obrazovnom smislu koje danas ima Subotica? Najznačajniji resursi su svakako srednje škole, koje generišu omladinu maltene čitave Vojvodine, posebno omladinu koja se školuje na mađarskom jeziku, a ima i atraktivne smerove i za srpski jezik, i ja zaista pozdravljam inventivnost naših srednjoškolskih direktora koji su u svim programima, znači inter-regionalne saradnje, i ne samo ove saradnje, naši direktori su veoma aktivni, oni se uključuju u sve ove savremene procese, nećete verovati, i Briž je jedan od gradova sa kojim imamo saradnju. Otvaraju se novi smerovi, naši direktori su veoma inventivni, učestvuju na mnogim konkursima. Znaju kako se konkuriše raznim budžetskim sredstvima, koja nisu samo državna, nego su i iz Evropske unije. Mislim da je to najveći kapacitet i najveći obrazovni potencijal Subotice. Poslednja dva meseca veoma često se pominju u Vašim izlaganjima pojmovi vezani za materijalne troškove i za prevoz učenika. Hoćete da objasnite u čemu je poseban značaj ove problematike? Materijalni troškovi su troškovi održavanja škola, tekućih potreba tu vam dođe školski materijal, krečenje itd. to su troškovi koji su su gotovo zanemarljivi na odnosu na troškove prevoza učenika i prevoza nastavnika. Tu dolazimo do te kolosalne disproporcije da su nama materijalni troškovi 10 puta manji od troškova prevoza učenika, što će reći, naši se učenici školuju u zapuštenim i neopremljenim školama, a gro sredstava koje obezbeđuje lokalna samouprava ide na prevoz. Mi mislimo da se to može jednim racionalnim, optimalnim režimom prevoza sanirati, tako da prevoz postane značajno jef- tiniji, a da veća sredstva budu usmerena u manji broj visoko opremljenih škola sa adekvatnim stručnim kadrom. Za ova dva meseca napravili ste i kontakte sa pokrajinskim i republičkim organima. Kakvo je vaše iskustvo u tom pogledu? Moje iskustvo u tom pogledu je da mi imamo vrlo lep prijem u Pokrajini i da je pokrajinski Sekretarijat za obrazovanje nekako iznenađeni onim što su naši predlozi iz Subotice. Mislim da Subotica u Vojvodini prednjači u inicijativama. Tako da su naše inicijative ono što generiše originalne inicijative pokrajinskog Sekretarijata prema republičkom Ministarstvu, a u republici sa podozrenjem gledaju na nas, kao da mi stalno nešto izmoljavamo, kao da tražimo preko hleba pogaču, a u stvari, ne shvataju specifičnost subotičke multikulturalnosti koja ovaj grad čini zaista pravom prvom damom ove zemlje. Nije džabe Subotica, svojevremeno, kada se stvarala kraljevina Srba, Hrvata i Slovenaca, bila prvi i najveći grad. Nekako je zadržala barem tu potrebu da duhovno bude nadmoćna, i da duhovno može sebe da servisira. Ja mislim da ćemo mi izdržati u tim nastojanjima da ono što čini šarm Subotice a to je taj suživot, koji je toliko visoko tolerantan i gospodstven da to i sačuvamo, pa naša inicijativa, da se jezik sredine ocenjuje, smatra se, opet, kao neka suvišna izmišljotina, a ne vidi se da to što mi ne učimo mlade jeziku sredine može da generiše i probleme. Oko jezika sredine povukli ste i neke konkretne poteze. O čemu se zapravo radi? Moji đaci su počeli da pričaju ovakve stvari a ja svakoga pitam da li uči mađarski, kako se snalazi a oni odgovaraju - ja sam počeo da učim, ali sam prestao jer za dve godine nisam naučio ni jednu reč, jer se na časovima mađarskog se trči po učionici i mi ništa ne učimo i prosto nema smisla da idem tamo. Znači, radi se o pametnoj deci, o deci koja postaju prvaci opštinski, pokrajinski, republički i ta deca imaju mentalne kapacitete da nauče 10

11 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. šta god hoćete. Čak i da budu prvaci Republike u matematici, a da ne dobiju mogućnost da nauče jezik sredine, na koji ih njihovi roditelji upute i na koji oni prvo, dragovoljno odlaze a onda vide da su to časovi mučenja, gde ništa ne nauče. Dakle, ja sam sagledala da to što se nastava ne testira, ne proverava se znanje a ne mora da se proverava jer je nastava fakultativna, znači ocena ne ulazi u prosek ima za posledicu da mi trošimo deci vreme, plaćamo izvođače te nastave, to je dvanaest izvođača nastave, za sada. Imamo još veći broj iskazane potrebe, jer više ljudi shvatilo da deca treba da nauče mađarski a praktično ni, realno ništa nismo omogućili da ta deca nauče. I tu je bila moja ideja da se mađarski uvede kao jedan redovni predmet, čija bi ocena ulazila u prosek, jer mislim da je jednako bitan učenicima da ga nauče kao što će naučiti engleski, kao što će naučiti nemački. Tako treba da nauče mađarski, jer im je mađarski ovde neophodan da bi normalno živeli. Veoma blisko sarađujete sa kolegom Gvozdenovićem ko je zadužen za racionalizaciju. Samo ukratko objasnite i recite o čemu se u tom pogledu subotička prosveta može nadati? Moram da kažem da se može nadati onome što se sa koalicionim partnerima zapravo dogovorimo da ćemo sprovesti, a ja mislim da se može nadati organizovanom školskom prevozu od školske godine zaista razrađenoj mreži. Može se nadati smanjenju broja škola, barem za četiri osnovne škole. Možemo se nadati stručnije zastupljenom kadru u školama i nastavnici se mogu nadati programu prekvalifikacije. Ovih dana počinjete jedan veoma ambiciozan projekat, reč je o visokoškolskoj ustanovi koja bi školovala muzičara tambure. To je novost, ne samo u Subotici i Vojvodini nego verovatno i na državnom nivou. Objasnite o čemu se radi u tom projektu? To je ideja profesora Mulića. Profesor Mulić je dugogodišnji kulturni delatnik Subotice pre svega, jer je njega, na poziv Stipana Jaramazovića, tamburaški orkestar primio oberučke. I mogu da kažem da ga je možda on i proslavio u umetničkom smislu. On je redovni profesor Muzičke akademije u Novom Sadu i shvatio je potrebe za primenjenom muzikom, pogotovo etno-muzikom koji se u svetu ponovo populariše i postaje sve popularnija. Na kraju krajeva, mnogi naši umetnici pronose slavu ovih prostora baš preko etno muzike, počevši od Gorana Bregovića, koji je verovatno bio i pionir. Sakupio ono što tu postoji oko nas na Balkanu... Subotica je veliki potencijal, što se tiče tambure i u ovom delu ne postoji nijedna visokoškolska ustanova za primenjenu (narodnu) muziku, za tamburu, za gajde i ostale instrumente. On je predložio da mi pokušamo sa jednim usmerenjem prema etno muzici, možda na nekom pedagoškom fakultetu. U međuvremenu, kako se otvorio i jazz odsek u srednjoj muzičkoj školi, još su se otvorile dve srednje muzičke škole sa etno muzikom i sa jazz odsekom a to je u Somboru i Sremskoj Mitrovici. Mi smo shvatili da će ovde biti jako plodno tlo da ti srednjoškolci upute u Suboticu na studije. To je nama bila ideja da možda Subotica, ne samo da dobije primenjenu muzičku akademiju, nego da postane jedan tamburaški Woodstock. Da možemo na Paliću da imamo razne Master kurseve za razne tamburaške orkestre uz okruženja. Cela Slavonija nema muzičku akademiju a ima odlične tamburaše. Cela Mađarska nema akademiju za tamburu, pa ni Rumunija. Mislim da možemo da privučemo te ljude koji bi koristili te Master kurseve a i mlade studente, svakako. Ovaj intervju priređujemo za novine koje treba da budu prvenac, naime, to su prve novine prilagođene srednjoškolskoj omladini u Subotici. Šta je po Vašem mišljenju perspektiva ovakvih novina? Kako je došlo do ideje koja se realizuje sada i koja zaslužuje veliku pažnju? Stvari koje se same rode i same pokrenu, treba samo malo podržati, pa da one dobiju svoj puni procvat. Naime, te novine su ponikle u srednjoškolskom Domu učenika. Učenici su ti koji su bili saradnici na temama koji interesuju srednjoškolce, na onome što je praktično sadržaj njihovog života i u školi i u Domu. Bila sam oduševljena idejom i verujem da će to da preraste u jedan srednjoškolski časopis gde bi mladi novinari, učenici sarađivali, gde bi imali svoje priloge, gde bi se mogli čitati rezultati raznih takmičenja srednjoškolaca, gde bi se mogla pratiti takmičenja u sportu i u nauci. Zapravo, svega što čini duhovnu nadgradnju srednjoškolaca očekujem jedan tiraž od barem 2000 primeraka. Očekujem da će to biti jedan lepo opremljen magazin, koji će svakog meseca izlaziti. Možda će tu karijeru početi neki budući veliki novinar iz Subotice, jer naš medijski prostor vapi za stručnim, kompetentnim, nezavisnim novinarima koji će pomerati granice slobode u demokratiji u Srbiji. Jer granicu slobode pomeraju mediji i javno izgovoreni stavovi. D. R. 11

12 5 + gradske novine za srednjoškolce Nyitott szemmel Zenével érkezem Miroslav Jovančić zenével érkezett a szabadkai Képzőművészeti Találkozó emeleti kiállítótermébe harsány, hétköznapokban szürkült lelkünket felélénkítő színekben pompázó festményeivel, és mi zenével távoztunk, vagy valami ahhoz hasonló érzéssel, amit az ember egy-egy kedvenc zeneszámának meghallgatása után érez, vagy amikor egy fárasztó nap után elcsigázva huppanhat végre a fotelba és beleszürcsölhet a gőzölgő teába. Olyan mmmmm-szerű érzés ez. Ilyen volt látni ezt a 72 festményt, melynek mindegyike egy-egy külön világ, amely kitör a képkeretekbe is, és amelyben hosszú percekig kalandozhat az ember. Élénk lila, erős zöld testű emberek feszülnek hosszú vörös hajjal és élénk kék szemekkel a vászonra a maguk mezítelen valóságában, hogy megmutassák, hogy kelthet életre halott férfit a nő, hogyan kapaszkodhatnak egymásba, a férfi pedig hogyan szenvedi a kéklő álmatlanságot, a nő hogyan bújhat meg halak és vízinövények sűrűjében, hogy világító vörös szeme mégis elárulja: ember áll a vízben, és úgy néz rám onnan a vászonról, hogy már engem is a vízbe ránt, már én is ott állok vele. És lebegek a vízen a vörös lány mellett, és együtt hallgatjuk a fiút, ahogy nekünk trombitál. És együtt ülök a holdsarlón a lánnyal, a talán már az én hajam is belefonódik a holdsugárba mint a lányé, akivel együtt hallgatom a fiú furulyaszólóját. Mert zenél nekem, nekünk, neked is, nektek is. Sok-sok festmény zenél. Miroslav Jovančić nemcsak festőművész, hanem kiváló hegedűművész is. Életének szerves része a zene, belebújik az ecsetvonásaiba is, zene kerül a vászonra, és nem csak oda. Egy gitár is festménnyé lényegült. Egyik képen haltestű férfi hegedül. Talán éppen annak a táncoló párnak húzza, akik a mellette lévő képen táncolnak. Furcsa képek. A nő madártestű férfival táncol a haltestű zenéjére. Mindez persze csak egy aprócska szelete annak a világnak, ami a csodálatos Raichle-palota galériájában fogad. Mesélhetnék még a kék szemű macskáról, a tunéziai kék éjszakákról, a sok-sok tulipánszerű virágról, az emberek szájából kihulló átlátszó halakról, az ölelés utópiájáról, arról, hogy mi minden történhetett azon a napon, amikor megszületett a festő. De nem mesélek. Szülessen mese a ti ajkatokon! Miroslav Jovančić Zenével érkezem elnevezésű tárlata az év végéig még megtekinthető. 12

13 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. Még, még... És te hogy érezted magad Lajkó Félix koncertjén? Mellettem egy nő dobolt a combján, előttem idősebb néni dülöngélt, tizenéves kisfiú tapsikolt a kezével, ifjú szerelmespár táncolt ujjaikkal ritmusosan egymás kezén, valaki csak ült és mosolygott, valaki pedig csak ült, mert így is lehet. Lehet csukott szemmel végigülni, és lehet nézni is. Én a piros cipőket néztem (És no lám! Brasnyó Antalnak meg piros zoknija volt!), míg a zene vérré vált bennem, jólesően belesült, beleégett a lelkembe. Igen, van, aki nagyon megveszik Lajkó Félix zenéjéért, és van, aki meg nagyon nem. A Kosztolányi Dezső Színházban megtartott koncertjén mindenesetre olyanok voltak mint ahogy ez nem is meglepő akik szeretik, nagyon szeretik. Merthogy ezek az emberek zúgatták a tapsot, doboltak a lábukkal, füttyögettek, bravóztak, még akartak, még akartunk. Mit, mit? Hát zenét! Azt a csodát, ami Félix és a hegedű eggyé válásából születik. Meg Brasnyó Antal brácsajátékából. Félix állt piros cipőjében a színpadon, hegedült (de még hogy hegedült!), persze szakadozott a vonó, ahogy kell, merthogy Félix az Félix és szakadozó vonó, aztán ült, kezében a citerával, Antal a brácsával, és jött az újabb varázslat, ami csak fokozódott a hegedű és brácsa kettőssel, a ropogós népzenei motívumokkal, a zene halkult, és ez is jó volt, aztán erősödött a hang, a dallam, és ez is jó volt, halkult, erősödött, halkult. Azt hittük vége a muzsikának, de nem. Akkor van vége, amikor nem is számítasz rá, és akkor nem, amikor még ugyan nem akarnád, hogy vége legyen, de úgy tűnik, hogy igen. Ezért (is) jó ez. A zenével fejembe tódult számtalan megemésztendő gondolat, mert nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ilyen ülős koncert közben (is) mindig elkalandozok rendbe szedendő gondolataim mezején. Ám a gondolatok egy idő után átitatódnak zenével, annyira, hogy végül már tényleg csak a zene marad, a zene, a zene, majd végül az sem. Ekkor zúg a taps, lábával dörömböl az elégedett közönség. És ez is jó. Tápai Renáta 13

14 5 + gradske novine za srednjoškolce NEMARTALMAS Azért dolgozom, hogy jól érezzem magam Pálfi Ervin: Nem akarom, hogy úgy múljon el 70 év, hogy kevés jó pillanat volt benne. Pálfi Ervint a szabadkai Népszínház szinte minden előadásában láttam. Amikor arról beszélgettünk, ki legyen az a színész, akit lapunk első számában bemutatnánk, mindenki egyhangúlag az Ő nevét mondta. Az idén óriási sikert aratott a Szomorú vasárnap című előadásban, Pataki-gyűrű díjat is kapott érte, ami Vajdaságban a legnagyobb elismerésnek számít színházi berkekben. Mesélj a gyermekkorodról. Milyen kamasz voltál? 1980-ban születtem, tősgyökeres szabadkai vagyok. A főiskoláig a városközpontban laktam, igazi betongyerekként nőttem fel. Az volt a jó, hogy a lakásunk mellett volt egy játszótér, ahol az osztálytársaimmal összegyűltünk. A játszótérhez közel voltak a vasúti sínek, amit nagyon szerettem. Mai napig is szeretem a vonatok szagát. Szeretem a focit. Ha színház mellett van időm, egy-két jó meccset megnézek. Habár el kell mondanom, hogy kis srácként kétballábas focista voltam. Mindig az utolsók között válogattak be a csapatba, de azért a kamaszkorra egész jól kikupálódtam. Visszatérve a vasúti sínekre, amikor kiderült, hogy ott játszottunk, anyutól komoly fenyítést kaptam. Apukám 6 éves koromban meghalt. Anya nevelt fel engem és a bátyámat. Mindig az egyenességre nevelt 14 Három éve Palicson élek egy kertes házban. Van 2 kutyám. Jó érzés, hogy amikor hazaérek legalább a kutya örül nekem. Kamaszként én is, mint a többi fiatal diszkóba jártam. Ma már irtózom a tömeges szórakozóhelyektől. Inkább a csendesebb helyeket szeretem, ahol el lehet beszélgetni a haverokkal. A kedvenc zenekarom a Pink Floyd. A Kispál és a borzt is nagyon szeretem, jók a szövegek. minket. Nagyon tisztelem és becsülöm ezért. Azt sajnálom, hogy ritkán van alkalmam, hogy kimutassam, milyen jó anya. Kamaszként ezt az ember nem fogja fel, akkor még ellenségnek gondolja a szülőt. A gimnáziumi éveim jól teltek, jó kis társaság volt az osztályom. Sok barátság szövődött, amelyek sajnos a főiskolás éveim alatt elkoptak, de most újra megpróbálom feleleveníteni őket. Rossz kamasz voltam. Óriási problémáim voltak a világgal, önmagammal. Nem találtam a helyem a világban. A munkában találtam meg az élet értelmét. Nem akarom, hogy úgy múljon el 70 év, hogy kevés jó pillanat volt benne. Aztán három évig voltam egyetemista Újvidéken, házban laktam. Először megérezni az önállóságot jó érzés, de nem szeretek egyedül lenni. Minek hatására döntöttél úgy, hogy színész leszel? Ha elölről kezdhetnél mindent ismét színész lennél? Ahhoz, hogy színész lettem sok minden hozzájárult. Először is Krekity Olga jóvoltából eljutottam a Szép Szó szavalóversenyére, aztán jött az első amatőr színtársulat. A gimnáziumi éveim alatt sokat köszönhettem Horváth Emma tanárnőnek. Ő ajánlotta a színházat, és ban bekerültem a színész stúdióba. Különböző helyzetgyakorlatokat kellett csinálni, és állatokat utánozni. Én nagyon szeretem a papagájokat, és kamaszkoromig volt is egy jó néhány belőlük, akiket mind Frédinek hívtak. Én negye-

15 KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12/2008. dik Frédit mutattam be, hogyan érzi magát a bezárt kalitkában. Éreztem ebben az egészben valamit, amit a többieknek is át tudtam adni. Talán ekkor jutottam el oda, hogy én színész szeretnék lenni. Nem biztos, ha elölről kezdenék mindent, megint színész lennék. Lehet, hogy akkor ő talált volna meg engem, nem én őt. Néha arra vágyom, hogy egyszerűbb életem legyen. Munka nélkül viszont boldogtalan lennék. Említetted, hogy betongyerekként nőttél fel. Jelenleg merre laksz? Hol szeretsz szórakozni, kikapcsolódni? Három éve Palicson élek egy kertes házban. Van 2 kutyám. Jó érzés, hogy amikor hazaérek legalább a kutya örül nekem. Kamaszként én is, mint a többi fiatal diszkóba jártam. Ma már irtózom a tömeges szórakozóhelyektől. Inkább a csendesebb helyeket szeretem, ahol el lehet beszélgetni a haverokkal. A kedvenc zenekarom a Pink Floyd. A Kispál és a borzt is nagyon szeretem, jók a szövegek. Milyen érzés volt megnyerni a Pataki-gyűrű díjat? Ha visszajelzést kapok arról, hogy amit csinálok, azt jól csinálom, az egy jó érzés. Az a fontos, hogy jókat dolgozzak. Munka és munka között van különbség. Természetesen örültem a díjnak. De nem azért dolgozok, hogy elismeréseket kapjak, hanem, hogy jól érezzem magam. Ifjúsági lap lévén elmaradhatatlan a kérdés: jelenleg van-e párkapcsolatod? Igen, van barátnőm. Gál Elvirának hívják. Hat éve kezdtünk el járni, és 4 éve élünk együtt. Mivel én szeretek a társadalomba beilleszkedni, előbb-utóbb házasság is lesz belőle. Melyik darab a kedvenced? A szabadkai színházban sokféle szerepet kapok. Az eddigiek közül a kedvenc szerepeim: A Csirkefejben a srác, a Zárórában Tommy. A pályám elején a Titanic vízirevüben Tüdő szerepét játszottam - ez egy pici szerep, de imádtam. A Nem fájban pedig Lucast alakítottam. Új szerepek? Háy János A Gézagyerek című darabnak januárban lesz a bemutatója. Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akiket érdekel a színészet? Csak akkor válasszátok, ha fanatikusan szeretitek csinálni. Saját magával játszik az ember tulajdonképpen, és mindegyik, ha jól csináljuk, nagyokat harap ki belőlünk. De megvannak ennek a szakmának a maga szépségei. FELHÍVÁS! Megkérnék minden olyan fiatalt, aki a kezébe vette ezt az újságot, és valamelyik szabadkai színészről/színésznőről szeretne többet megtudni, írjon t a hu@novine5plus. com címre. Írjátok meg azt is, hogy mit szeretnétek róluk megtudni. Péter Brigitta Egy feljövő popcsillag: Lady Gaga Stefani Germanotta (született: 1986.), jobban ismert művésznevén: Lady GaGa, egy amerikai énekesnő és dalszövegíró április 8-án adta ki az első kislemezét, Just Dance címmel. 4 éves korában kezdett zongorázni, 13 évesen írta első zongoraballadáját, és 14 évesen már szerepelt is. 17 évesen felvételt nyert a Tisch School of the Arts-ra, a new yorki-i egyetemre, ahol zenét tanult. Húsz éves koráig dalokat írt az Interscope Records tagjainak, például a Pussycat Dolls-nak is ban a Miss Universe verseny fürdőruhás bemutatóján énekelte a Just Dance című számát, mely az új albumon megtalálható. Neve a Queen Radio Ga-Ga -jából jött, amelyet Ron Slomowicz talált ki. Stílusa úgy tűnhet először mintha kicsit koppintva lenne és tömegcikkes lenne, kicsit Katty Perry és Kylie Minogue, kicsit Paris Hilton, némi Christina Aguilera és Madonna egy jó kis mixben, de aztán rájövünk, hogy ez korántsem sincs így. Az album 13 zeneszámával discós-poppos stílusú, néhány helyen provokáló, és attraktív hangjával könnyed hangulatot varázsol akármelyik diszkóban vagy kávézóban. Just Dance című számával Tükrök A fűrész felkötheti nyitotta a listákat, de már megjelentek a Poker Face és a Paparazzi számok is, melyek betörtek a toplistákra. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az előbb felsorolt énekeseket, akkor biztos szeretni fogja Lady Gagát is, hisz ő végülis mindegyiknek egyfajta ötvözete. Provokáló zenéjével nem akar kritizálni senkit, csak egy jó kis hangulatot akar teremteni. Műfaja alapján a pop közé sorolják, de ez nem pontos meghatározás, nem is tiszta electro-techno, de nem is dance. Hát hallgassátok meg és döntsétek el ti..:) Sosem tudhatod, hogy a tükörképed mikor tesz olyat, amit nem várnál. Skizofrénia vagy valóság? A Tükrök viszonylag működőképes, metafizikus horror, elképesztő díszlettel, egy hatalmas, leégett áruházzal, megszenesedett kirakati babákkal, a gonosz által megszállt tükörcsarnokkal, és olykor a múltból visszaintegető áldozatokkal. A történet: Ben Carson (Kiefer Sutherland) alig egy éve még sikeres rendőr volt, aztán véletlenül lelőtt egy beépült nyomozót, és nemcsak a munkáját vesztette el, de teljesen kicsúszott a lába alól a talaj: inni kezdett, megromlott a kapcsolata a feleségével és a gyerekeivel, elköltözött otthonról, és a húga kanapéján húzza meg magát. Kísérletet szeretne tenni arra, hogy összeszedje magát, és visszatérjen a családjához, ezért munkát vállal mint éjjeliőr az egykori régi áruház kiégett romjainál, éjszakánként bejárja a komor, elüszkösödött romokat, és valami hátborzongatót vesz észre a hatalmas, díszes tükrökkel kapcsolatban, amelyek egykor az áruház büszkeségei voltak: megdöbbentő, borzalmas dolgok tűnnek fel a homályos felületeken. Carsonnak nemcsak azokkal a rettenetes emlékeivel kell szembesülnie, amelyektől szabadulni szeretne, de úgy tűnik, hogy a tükrök képesek a valóságban is változásokat előidézni, hiszen Carson a saját bőrén is érzi, ami a tükrökben megtörténik. A volt rendőrnek most már nemcsak saját belső démonjaival kell harcolnia, hanem azokkal is, amelyek rátámadnak a tükörképére, miközben a húsvér Carson is vérezni kezd, görcsökben rángatózik és fuldoklik. Angela (Amy Smart), Ben Carson együttérző húga a bizarr rémálmokat csak az átélt trauma és a bűntudat következményeinek gondolja, amelyek idővel el fognak múlni, viszont Amy (Paula Patton), Carson felesége, aki a New York-i rendőrség orvosszakértője, megijed férje egyre kiszámíthatatlanabb viselkedésétől és szeretné távol tartani őt a gyerekeitől, mert szerinte veszélyt jelenthet rájuk nézve. De közben sokkal nagyobb a fenyegetés a tükrökön, és minden olyan tárgyon keresztül, amelynek visszatükröző felülete van. Ahogy Carson nyomozni kezd azután, hogy milyen kapcsolatban van az áruház egyik biztonsági őrének rejtélyes eltűnése az ő szörnyű látomásaival, rájön, hogy egy gonosz, túlvilági erő arra használja a tükröző felületeket, hogy ártson neki és a családjának. Hogy maradjon még reménye megmenteni a feleségét és a gyerekeit a borzalmas haláltól, Carsonnak fel kell fednie a tükrökkel kapcsolatban az igazságot, és meg kell győznie Amyt, hogy neki is segítenie kell a gonosz elleni harcban. Alexandre Aja filmrendező elmondása szerint valami olyasmit próbált alkotni a horror- és thriller világában amit még eddig senki. Eddigi filmjeiben az emberi lélekben megbúvó szadista hajlamok helyett most elő próbálta hozni a természetfölöttit. Mindenkinek van valamilyen viszonya a tükörképével, valaki szereti órahosszat nézegetni magát, valakinek előjönnek a régi traumák, vagy a kellemes emlékek, sok nép hagyományaiban, meséiben szerepelnek a tükrök, melyek legtöbbet negatív jellemzővel bírnak, gondoljunk csak a közismert Grimm-mesék egyikére. Aja filmrendező megpróbálta a félelem új perspektíváját bemutatni e szemszögből, ötvözve a régi és modern technikákat. Sosem tudhatod mikor tesz a tükörképed olyat, amit nem várnál... r. g. 15

16 gradske novine za srednjoškolce KNJIGA / MUZIKA / FILM / GAME LEKTIRA Alber Kami Stanac Radnja romana događa se u Alžiru. Glavni junak je Mersoa, mladić s banalnim životom bezbroj malih, beznačajnih ljudi. Roman započinje jednostavnom konstatacijom: Danas je majka umrla. Od te prve rečenice u romanu svi događaji deluju tako na glavnog junaka - oni najglavniji, presudni, kao i svakodnevni. Upravo je ta beznačajna svakodnevnost i ispunila prvi deo ispovesti. Mir i ravnodušnost kojim Mersoa putuje na sahranu majke, mir koji u njemu učestvuje, produžuje se do poslednjeg reda knjige. U njegovu životu nema potresa. Imati prijatelja, devojku, izlaziti sa njima - to je okvir njegovog života, okvir koji ispunjava iz dana u dan na isti način. Jedan događaj odjednom unosi promenu u taj život. Za uobičajnog izleta u okolinu grada Alžira sa prijateljem i devojkama, dolazi do sukoba sa koji je za Mersoa bio presudan. On i njegov prijatelj Rajmond potukli su se sa dvojicom Arapa. Najgore je prošao Rajmond kojei je ranjien nožem. Kad su se strasti smirile i činilo se da je sve zaboravljeno, dolazi do preokreta. Mersoa pištoljem ubija tog Arapina. Drugi deo romana odvija se u zatvoru bez ikakvih događaja, osim ispitivanja i suđenja, on sadrži osećanja i misli Mersoa, koji ne može dati nikakvo objašnjenje za svoj postupak; isto tako ne može pronaći nijedan razlog pokajanja, niti želi da se spasi. Smrt na koju je osuđen prima potpuno ravnodušno, uveren da je, napokon, sve svejedno, da nema vrednosti zbog kojih bi trebalo nešto preduzeti. Užasavanje koje izaziva svojom otvorenom ravnodušnošću očito je užasavanje koje čovek pokazuje pred otkrićem besmisla, apsurda svog postojanja. Kami je sa ovim romanom dao okrutnu ali istinutu sliku čoveka i njegovog položaja u svetu. Pripremila: Nada Đukanović 16