Katy Perry & QUIMBY. Valentine s Day. + 2 postera. novine za srednjoškolce

Átírás

1 + 2 postera Katy Perry & QUIMBY novine za srednjoškolce KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA N O 14 8 februar free copy! Valentine s Day dom učenika subotica novine uređuju učenici subotičkih srednjih škola / a lapot a szabadkai középiskolás diákok szerkesztik photo: goran cvijanov

2 2

3 8 preporuka urednika 5 + Gradske novine za srednjoškolce középiskolások lapja Izdavač / Kiadó Dom učenika, Subotica Szabadkai Középiskolások Diákotthona Filmska radionica za srednjoškolce Pazi, snima se! Subotica, kao grad sa dugom tradicijom bioskopa (osnivač prvog bioskopa na Balkanu je bio naš sugrađanin Aleksandar Lifka), Art bioskop kao ustanova kulture koja nosi ime ovog velikana filmografije, uvrstila je u svoj program i filmsku radionicu za srednjoškolce. Ovim programom Art bioskop Aleksandar Lifka namerava da obogati slobodno vreme subotičke omladine, kao i da pokrene filmsku produkciju tzv. jeftinih filmova koju je pre desetak godina u Subotici realizovao čuveni reditelj i profesor Akademije iz Novog Sada, Želimir Žilnik. Filmsku radionicu za srednjoškolce vodi Stipan Milodanović, koji iza sebe ima desetak snimljenih filmova. Filmska radionica bi koristila prostor Art bioskopa, a trajala najmanje šest meseci u prvom ciklusu, nakon čega bi radovi bili predstavljeni i široj javnosti kao deo kulturnog programa bioskopa. Prijave na telefon 069/ Prvi sastanak je u sredu, 23. februara u 20h u prostorijama Art bioskopa. Lica sa naslovnice Zaljubljeni u ljubav, a povodom Dana zaljubljenih, odlučili smo da naslovnicu ovog broja 5+ krasi zaljubljeni par: Aleksandra Balid (Medicinska škola, 3. razred) i Predrag Latinović (Tehnička škola, 3. razred). Romantični par koji slavi LJUBAV! Pridruži nam se na Fejsu! Novine 5 + su na Fejsu! Upoznaj nove drugare, prelistaj najnoviji broj u elektronskom formatu, pregledaj foto-galerije, glasaj za najbolji intervju, poster koji želiš, lajkuj nas :) Ukucaj u pretragu novine 5+. MARKETING ZA 5 + Ako želite saradnju sa nama, distribuciju vaših poklona našim čitaocima (učenicima subotičkih srednjih škola), reklamni prostor u novinama ili na našem web sajtu, javite se na telefon: 063/ ili nam pišite na marketing@novine5plus.com Direktor / Igazgató Robert Đivanović, direktor@novine5plus.com Glavni i odgovorni urednik Boris Cupać, urednik@novine5plus.com Urednica redakcije na srpskom jeziku Olivera Uščumlić, sr@novine5plus.com pomoćnica UREDNICE REDAKCIJE NA SRPSKOM JEZIKU Tatjana Mandić Takač, sr@novine5plus.com Urednica redakcije na mađarskom jeziku / A magyar szerkesztőség szerkesztője Tómó Margaréta, hu@novine5plus.com pomoćnica urednice redakcije na mađarskom jeziku / a magyar csoport segédszerkesztője Papp Bartusz Karolina, hu@novine5plus.com Tehnička podrška / Műszaki szerkesztő Arnold Tibor, support@novine5plus.com Redakcija na srpskom jeziku / Szerb szerkesztőség Anamarija Kološnjaji, Ana Manojlović, Danijela Danojević, Dijana Majstorović, Darija Ćatipović, Jelena Babić, Marija Govlja, Nikolina Drašković, Srđan Miković, Sara Knežević, Teodora Bođanec Redakcija na mađarskom jeziku / Magyar szerkesztőség Ábrahám Ágnes, Bárány Emma, Bakos Evelin, Berec Sára, Gál Júlia, Iván Korina, Csikós Renáta, Kovács Anikó, Martonosi Máté, Szőke Tímea saradnici / SzakmunkatársaK Tápai Renáta (lektor), Ana Krstić (lektor), Branislav Kolar (game), Siniša Zelen (web) Goran Cvijanov (photo) Design, prepress & Marketing Refresh / Web Štampa / Nyomtatás Minerva Subotica Tiraž 700 komada Podrška / Támogatók FOKUS Fondacija 3

4 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Kosztolányi Dezső színház PÁLYÁZATOK Arcok üveg mögött Versfordítások Versmondó Versenye A bioépítészetről Zentán február :00, Zentai Alkotóház, Zenta Február 17. Béres Márta One-girl show Hamarosan érkezik Urbán András rendezésében. Béres Márta. Ki ő? Nő. Színésznő. Szülő. Szellő. Vagy valaki egészen más? Történetek tán meg sem történtek, vallomás, és valló más. Magyar és nem magyar szemtelenül kedves és sexy előadás. Február 18. Magyar kezdők(nek) avagy Mađar(ski) bez muke Február 22. Terápia - Christopher Durang (20 éve kapcsolatban) szövege alapján Milyen nézőket keresünk? Akiknek a testük tökéletes harmóniában van a lelkükkel. Akiket nem kell hívni. Akik hoznak magukkal zsebkendőt. Akik hisznek a szerelem mindent elsöprő erejében. Akik tudnak fejből Mariah Carey dalokat énekelni. Akik szeretnek olyanokat játszani, mint mi. Akikre dr. Csernus Imrének már nem volt ideje. Akik kisebb pocakot szeretnének. Akik boldogok és kiegyensúlyozottak. Akik már sok mindent tudnak, de szeretnének még tanulni. Akik azt hiszik, hogy előadás közben lehet csókolózni. Akik nem félnek előadás után kinyilvánítani szeretetüket, nagyrabecsülésüket és hódolatukat. Akik nem félnek attól, hogy Bruce Lee lerúgja a fejüket. Akik nem csak éjjel tudnak szeretkezni. A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete április 9-én megszervezi a műfordítások II. vers- és prózamondó versenyét. A találkozón egy szöveget kell elmondani a német irodalomból, lehet prózai és lírai mű magyar nyelvű fordítása egyaránt. Alsó korhatár 8 év, felső korhatár 99 év. A találkozó helyszíne és időpontja: Bácsfeketehegy, Művelődési Otthon (JNA 24.), április 9., délelőtt óra. A nevezési díj 300 dinár. Érdeklődni Barta Júliánál a 024/ as telefonszámon lehet hétköznapokon óráig. Jelentkezési cím: Barta Júlia, Lenin u Bácsfeketehegy, vagy a bartatenyi@ gmail.com és vmve.versmondo@gmail.com címek. Kérik a következő információkat feltüntetni: név, életkor, pontos lakcím, telefonszám, valamint a versek, prózák szerzői és címei. Jelentkezési határidő: április 1. Mathieu Kassovitz: A gyűlölet február :00, Zentai Alkotóház, Zenta A beszélgetést Csillik Blanka film- és médiaszakos bölcsész és Szögi Csaba író vezeti. A gyűlölet La haine. Fekete-fehér francia filmdráma, 95 perc, Rendező: Mathieu Kassovitz. Egy rendőrökkel való összecsapás következtében a 16 éves Abdul eszméletlenül fekszik a kórházban. A zavargás során egy rendőr elvesztette a pisztolyát, amelyet a fiú haverja, Vincent talál meg. Elhatározza, hogy ha Abdul meghal, ő viszonzásul megöl vele egy rendőrt Mathieu Kassovitz feketefehérben forgatta valóságos eseményeken alapuló, felkavaró filmjét. A filmszakma rangos díjakkal jutalmazta a rendező szándékát, hogy felhívja a figyelmet a külvárosokban halmozódó feszültségekre és indulatokra, a fiatalok kilátástalan helyzetére, a társadalom lépéskényszerére. Viszont szeretnéd látni, olvasni magad az 5+-ban? Van véleményed a körülötted lévő dolgokról, rólunk, a lapról? Vannak olyan ismerőseid, akikkel szerinted érdemes lenne elbeszélgetni, érdemes lenne őket bemutatni az 5+-ban? Olyan gondjaid vannak, amit nem tudsz kivel megbeszélni, tanácsra van szükséged? Akkor írj nekünk a hu@novine5plus.com címre! A Magyar Bioépítészeti Egyesület vándorkiállítása. A kiállítás nyitvatartása alatt a következő témakörökben vetítésre kerülnek ismeretterjesztő kisfilmek ill. hallgathatók ismeretterjesztő előadások: Épületanyagok és bioházak: Szalmabálaházak, vályogházak, csigaházak, úszóházak, zöldtetők, dombházak, passzív házak. Napkollektorok, napelemek, szélerőművek, falfűtés, pelletkazánok, bioboksa. Szennyvízmentes, szemétmentes háztartások ma. Szürkevíztisztítás, feketevíz hasznosítás, esővízfelhasználás. Komposztálás (ifjúsági óra). Őszi levélégetés és klímapolitika.talajaink humusztartalma és a klíma összefüggései, valamint az ezzel kapcsolatos feladataink. Hulladékégetők, központosított vagy helyi komposztálás. Tari István kiállítás és könyvbemutató február :00, a könyvtár olvasóterme, Ada Párolgó jég Alkotói Pályázat A Magyar Jégkorong Szövetség pályázatot hirdet minden érdeklődő művész számára, és a nem érdeklődőknek is, hogy érdeklődjenek! Iskolázott (de főleg iskolázatlan) művészektől várnak mindenféle képet, festményt, karcot, rajzot, grafikát (és még sorolhatnánk), ami jégkorongos témában készült. A beadott munkákból szakmai zsűri válogatja ki a kiállításra szánt képeket. A kiállítás helyszíne a Papp László Budapest Sportaréna, a 2011-es Divízió I-es Jégkorong Világbajnokság alatt, április 17-e és 23-a között. A kiállított művek gazdái automatikusan belépőt nyernek a világbajnokságra. A kiállításon a nézők szavazhatnak kedvenc alkotásukra, a torna végén a nyertes jutalomban részesül. Jelentkezés és további infók az alábbi címen: drumarci@vipmail.hu A pályázat célja összehozni a művész- és a sportvilágot. Tehetséges művészek támogatása, népszerűsítése, s a jégkorong népszerűsítése azok köreiben. A szervezők szeretnék színesebbé tenni rendezvényeinket, s olyan ingerekkel szolgálni, amik számtalan új ötlet forrásai lehetnek. 4

5 8 Utazni, utazni valamerre... Kovács Róbert A Bosa Milićević Közgazdasági Középiskola földrajztanára öldrajztanár vagyok. Szabadkán születtem. Általános és középiskolai Ftanulmányaimat szülővárosomban végeztem el. A Kizúr István Általános Iskolába jártam, illetve a Svetozar Marković Gimnáziumba, ahol az úgynevezett pedagódiai szakot fejeztem be. Itt, a középiskolában osztálytársaimmal egy alternatív színcsoportot hoztunk létre. Nevünk Po volt. Két alkalommal vettünk így részt a KMV-n. A mi előadásaink ma inkább mozgásszínháznak lennének nevezhetők. Az első alkalomkor a misztikus, emberáldozatot bemutató előadásunk címe igencsak furcsa volt:...sssssss. Talán már Boros Rozi, Francia Gyula, Pósa Karcsi, a Keszég, Kati vagy Siflis Bea, Mihájlovits Klári és akiket most itt kihagytam meg ne haragudjanak nem is emlékeznek rá, de ennek az előadásnak, ahol a kiszakított emberi szívet csirkemájjal helyettesítettük több röpríze is volt a városban: Döbreiék udvarában, a Városi Könyvtár olvasótermében... Ja, és az Újvidéki Színházban is, meg Csantavéren és Zentán is a színházteremben. A második előadás címe már maga is botrányos volt. Valami rendkívülien újat akartunk, és így született meg az az agyrém, hogy Magától kan(csók). Természetesen megtanulni való, értelmes szöveg ebben a performanszban sem volt. De annál modernebbek voltunk és aktuálisak, mert valahogyan ösztönösen a mi világunk akkori, és a mi világunk későbbi, de akkor már igaziból ránkszakadó agresszív mivoltát mutattuk be. Terrortámadásról, erőszaknak való kitettségről szólt a darab. Az osztálytársakból később igazi mozgásszínházi előadó, rendező, újságíró, tanügyi munkás vált... Az Újvidéki Egyetem Természettudományi-matematikai Tanszékén sikeresen felvételizten az okleveles geográfus szakra. És, egy évi szlovéniai katonáskodás után, Vipava és Ljubljana volt ekkor a katonai postacímem... jöhetett az új kihívás, az egyetem. Egyetemi éveim alatt részt vettem az akkor szerveződő hallgatói csoport, az Ifjú Kutatók (Mladi istraživači), munkájában. Egyik népességföldrajzi dolgozatommal ott voltam a Petnicában működő kutatóállomáson megrendezett jugoszláviai fiatal geográfusok első találkozóján, 1995 májusában. A tanácskozásra beérkezett többi szakdolgozat között az enyém is megjelent nyomtatott formában. Egyetemi tanulmányaimat párhuzamosan két szakon folytattam. Okleveles geográfusként 1996-ban diplomáztam. Második diplomámat, a földrajztanári szakon két évvel később szereztem. Legnagyobb személyes sikeremnek diplomamunkám értékelését tartom. A szabadkai zsidó népességel feldolgozó tanulmány 1999-ben az akkori Jugoszláviai Zsidó Hitközségek Szövetségének hagyományos 43. jutalompályázatán a tudományos munkák, tanulmányok és publicisztika kategóriában első díjat nyert. A bírálóbizottság tagjai mr. Simha Kabiljo Šutić és prof.filip David voltak. A földrajz mellett műkedvelőként irodalommal is foglalkozom. A közgazdasági középiskola Pintér Molnár Edit magyartanár vezette irodalmi csoportjában vettem aktívabban részt. És még valami! Néhány évig péntek esténként rendszeres vendége voltam a Szabadkai Rádió Antikváriumában, ahol helytörténettel, utazásokkal és a távoli vagy közeli tájak érdekes történeteivel, zenéjével fűszerezve beszélgettünk Pintér Ferivel, remélhetőleg a minket hallgatók örömére. Rejtély számomra, meg nem fejtett titok, hogy ki volt az a diákjaim közül, aki felkért, így névtelenül, erre a bemutatkozásra. Remélem a válaszom kielégítő. Ha nem az, hát egy következő alkalomkor, másról, a most nem érintett dolgokról, majd még lesz alkalom beszélni. És mik a terveim? Utazni, utazni valamerre... Mert a közvetlen megélés nélük nem ismerhető meg a Föld, ez a hatalmas, gyönyörű és rettentő emberi létszínpad, ahol azt hisszük, mi vagyunk a főszereplők... Vigyázzunk rá! És magunkra is. MUZIKA U MLADIMA, A MLADI U SUBOTICI Piše: Prof. Armand Mesaroš ada se govori o mladima i njihovoj vezi sa muzičkim životom u Suboti- potrebno je postaviti nekoliko pitanja i na ta pitanja pokušati odgo- Kci, voriti. Ono što se nameće kao prvo jeste da li mladi imaju uslove za rad i napredovanje, a drugo, da li ih to uopšte interesuje? Kao neko ko se ovom temom aktivno bavi od godine, mogu da konstatujem da uslovi postoje i da jedan veći deo njih, muzika stvarno interesuje. Postoji jedan problem, a to je da li oni imaju šansu da opstanu na tržištu koje ne postoji, nakon školovanja? Naime, od osnivanja udruženja građana JUNIOR MUSIC STUDIO i otvaranja džez odseka u Muzičkoj školi Subotica, mladi su dobili šansu da provere svoje muzičke sposobnosti iz oblasti zabavne, rok, pop i džez muzike, da upoznaju istomišljenike i da kroz zajednički i individualni rad dopune svoje znanje i da svoju kreativnost predstave kako vršnjacima tako i ostalima. Međutim, kada govorim o najtalentovanijim đacima džez odseka i JMS-a, gotovo svako razmišlja o odlasku u inostranstvo na dalje školovanje i niko od njih nema jasnu sliku šta će se desiti kada završe svoj obrazovni (formalni) ciklus. Iskustva starijih muzičara govore da u Subotici niko nije napravio neki uspeh a da nije morao da ode daleko od Subotice, što, verovatno, govori o opštem stanju u gradu po pitanju ozbiljnog - profesionalnog, pa čak i amaterskog odnosa prema muzici. Kao društvo koje još uvek traži svoje mesto pod suncem, ne vidim želju ili potrebu da se ovom problemu ozbiljno priđe. Dok ostatak civilizovanog sveta muziku koristi čak i u terapijske svrhe, mi muku mučimo sa skicama buduce muzičke scene u gradu. Pošto nisam jedini koji je kompetentan da priča na ovu temu, zaustavio bih se na ovom problemu i možda otvorio još neka pitanja. Ne tako davno, Subotica je proglašena za grad festivala. Među festivalima koji čine kulturnu ponudu grada izdvojilo se i nekoliko muzičkih. Spomenuo bi Jazzik, Etnofest, Trenchtown, Jazzire, Guitar open, kao najkvalitetnije iz oblasti muzike. Postavlja se novo pitanje: da li su to festivali koji pružaju šansu mladim subotičkim muzičarima-umetnicima da se predstave ili ti festivali postoje da bi organizatori istih opravdali novac koji su dobili za njih? Iskreno se nadam da je ono prvo. Iz ličnog iskustva znam da su Jazzik i Etnofest uvek bili otvoreni za subotičke mlade muzičare. Voleo bih da to postane prioritet i Trenchtownu, koji je sigurno najmasovniji festival među pomenutim. Mislim da je to šansa da se subotički mladi umetnici predstave širokom auditorijumu i na taj način motivišu za dalji rad. Jer, ako jedan Exit ili npr. Sziget forsiraju svoje, zašto i mi to ne bi radili? Subotica je bila među prvim gradovima u bivšoj SFRJ koja je imala ozbiljan festival iz oblasti popularne muzike (Omladina) na kojem su se proslavili gotovo svi koji danas nešto znače na muzičkoj sceni, mogu slobodno reći, čitavog Balkana. Pitanje je jedino: gde su tu Subotičani? Zašto, opet, niko nije postigao ni približan uspeh kao, na primer: Film, Haustor, Kemal Monteno, Zdravko Čolic, Električni Orgazam, DLM i mnogi drugi koji su, bukvalno, počeli svoje karijere u Subotici? Čisto sumnjam da ni tada niko nije bio sposoban da napravi ozbiljniji rezultat. Očito postoji problem koji je isti kako za prošle, sadašnje, tako i za buduće generacije. To je isto jedna tema kojoj bi trebalo ići u susret da bi se došlo do odgovora kakva je šansa da mladi u Subotici lakše i lepše doživljavaju i prozžvljavaju muziku u sebi. Na svu sreću, Subotica može da bude ponosna na nekoliko muzičkih sastava od kojih bih izdvojio Sabbatku, 3 ispod 0, Birdland Project, The Young Swing Sextet koje čine odlični đaci, kako Muzičke, tako i ostalih škola u gradu. Za njihov uspeh zaslužni su, pre svega, oni sami, ali i podrška roditelja i cele porodice igra važnu ulogu. Poruka za ovaj mesec bi glasila: Vozi brzo svoj instrument a ne tatin auto! Pesma koju bi preporučio svim čitaocima novina 5+ je Another Brick In The Wall (part two) od grupe Pink Floyd. Album meseca neka bude Kind Of Blue od Miles Davisa. Keep on rockin, keep on jazzin, keep on whatever... just play, please! ;-) 5

6 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA IŠTVAN ANTAL, DIREKTOR OSNOVNE I SREDNJE MUZIČKE ŠKOLE UČIONICE NA note I dan danas za klavir vlada najveće interesovanje i najteže je upisati ovaj smer. Posle klavira, veliko interesovanje vlada i za gitaru, tamburu, saksofon, flautu... Popularni su i bubnjevi, truba, a najteže je zainteresovati đake za hornu, trombon i fagot Uprkos činjenici da se u ovoj zemlji od umetnosti ne može živeti (čast izuzecima!), interesovanje učenika za Muzičku školu ne opada. I to je dobro. Obećavajuće zvuči i podatak da Osnovnu i srednju muzičku školu u Subotici danas pohađa 700 đaka i da je i ove godine, po rečima direktora Ištvana Antala, odziv bio dobar: U Osnovnoj smo čak morali i odbiti đake jer nema mesta za sve. Što se srednjoškolaca tiče, njih ima nešto više od 160. Podeljeni su u osam odeljenja. Nastava je dvojezična. Smerova je šest: Srednjoškolcima je na raspolaganju teoretski smer, vokalno-instrumentalni, etnomuzikološki, dizajn zvuka, džez i smer crkvene muzike. Mnogo smo napredovali od godine, kada je u Subotici, u prostorijama stare Gimnazije, po odluci Gradskog senata, otvorena prva Muzička škola. Znači, beležimo 142 godine kontinuiranog rada. Prva Muzička škola raspolagala je sa ANTAL ISTVÁN, A ZENEISKOLA IGAZGATÓJA Hangjegyes tantermek Annak ellenére, hogy ebben az országban a művészetből nem lehet megélni (tisztelet a kivételnek!), a Zeneiskola iránti érdeklődés nem csökken. Ez pedig jó. Az Általános és Középfokú Zenedébe ma 700 diák jár, Antal István igazgató szerint pedig nagy az érdeklődés: Az általános iskolában vissza kellett utasítanunk gyerekeket, mert nem volt hely mindenki számára. Ami a középiskolásokat illeti, 160-an vannak. Nyolc különböző osztályba járnak, két nyelven folyik az oktatás, hat különböző szakon: A középiskolában van elméleti, énekzenei, etnozenei, hangtechnikusi, dzsessz és egyházzenei szak. Sokat fejlődtünk 1868 óta, amikor Szabadkán a régi gimnázium épületében a városi szenátus döntött a zeneiskola megalapításáról. Vagyis 142 éves fennállásunkat ünnepeljük. Az első zeneiskola mindössze két kabinettel rendelkezett, ma tíz tantermünk és 28 kabinetünk van. Van könyvtárunk, amelyben nagyon sok kotta van csaknem , illetve CD és DVD anyag csaknem Az iskolának van informatikaterme is és külön osztály a hangtechnikusok számára, amely olyan számítógépekkel van felszerelve, amelyek a legjobban megfelelnek a hangok rögzítéséhez mondja az igazgató. Arra a kérdésre, hogy az iskola milyen problémákkal küzd, az igazgató gondolkodás nélkül válaszol: A legnagyobb gondot a hangszerek beszerzése és javítása okozza. Régi hangszereink vannak, amelyek már nagyon sok diáknak megszolgáltak. Az iskola általában bérbeadja a hangszereket, különösen az elején, mert a szülők nem döntenek azonnal a hangszer megvásárlása mellett, addig, amíg nem látják, hogy a gyerek mennyire komolyan gondolja a zenélést. A középiskolásoknak már kellene, hogy legyen saját hangszerük. Amikor a hangszereknek az áráról beszélünk, a helyzet a következő: a legegyszerűbb, tanulásra alkalmas gitár dinár, hegedű től kezdődik, a fúvóshangszerek től dinárba kerülnek, míg egy zongora megvétele ennél sokkal többe. Mi az elektromos zongorát javasoljuk, ami a kezdetekben megfelel a célnak és dinárért megvehető. Egy pianinó és dinár, míg zongorát nem lehet dinár alatt venni. Annak ellenére, hogy a zongora a legdrágább hangszer, a diákoknak ez a legérdekesebb: A mai napig a zongora iránt van a legnagyobb érdeklődés, ide a 6

7 STENVEJ ponos Subotice Skoro da nema Subotičanina koji uživo, na nekom koncertu ili venčanju, nije zapazio prelepi crni klavir marke Stenvej, ponos Velike većnice u Gradskoj kući. Sličan, ali nešto manji klavir, takođe prestižne marke Stenvej, Muzička škola u Subotici dobila je na poklon od Grada Subotice za stogodišnjicu postojanja. Od direktora Muzičke škole saznajemo da će se ovih dana raditi generalna popravka ovoga klavira, koja uopšte nije jeftina. Naprotiv. Samo materijal košta više od dinara, a sama popravka obično bude koliko i materijal, pa je lako izručunati ceh. Tome treba dodati i period potreban za popravku koja će, po rečima Ištvana Antala, trajati između tri i pet meseci! Ipak, ovako skupa i dugotrajna popravka se isplati jer cena novog Stenveja je mnogo veća... svega dva kabineta, a danas imamo deset učionica i 28 kabineta! Takođe, imamo i biblioteku koja je opremljena velikim brojem nota (notnim knjigama) oko , legnehezebb bejutni. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert arisztokrata hangszernek látják, vagy más az oka, de nagyon népszerű. A zongora után a gitár, a tambura, a szaxofon, a fuvola szakok a legnépszerűbbek, de a dob, a trombita iránt is van érdeklődés. A legnehezebb felkelteni a gyerekek figyelmét a trombon és a fagott iránt. Attól függetlenül, hogy melyik hangszert választják, azok a fiatalok, akik zeneiskolát fejeznek, nem tudnak munkát találni. Ezért, emeli ki az igazgató, folytatniuk kell a tanulmányaikat valamilyen egyetemen, vagy a Zeneakadémián. Az ilyen végzettségűeknek egyelőre biztos munkahelyük van: Észak-Bácskában szükség van a tanárokra és a mi diákjaink, akik egyetemet fejeznek általában tanárként helyezkednek el. A fellépésekből nem lehet megélni nem csak Szabadkán, Szerbiában általában. Még akkor sem, ha valaki a legjobbnak számít, nincs elég közönség. És hogy milyen a szabadkai, i DVD i CD zapisima oko Škola raspolaže i informatičkim kabinetom i posebnom radnom prostorijom za dizajnere zvuka, koja je opremljena specijalnim računarima najpodesnijim za snimanje zvuka nabraja direktor. Na pitanje sa kakvim se problemima Škola suočava, naš sagovornik, bez trunke oklevanja, odgovara: Najveći problem je nabavka i popravka instrumenata. Imamo stare instrumente koji su učenicima dugo služili. Škola obično iznajmljuje instrumente, pogotovo na početku, jer roditelji se ne upuštaju u startu u kupovinu, sve dok ne vide koliko je njihovo dete ozbiljno u svom naumu da izučava muziku. Ipak, srednjoškolci bi već trebalo da imaju svoj instrument. A kada su cene u pitanju, situacija je sledeća: za standardni, najjednostavniji oblik gitare (koja služi za učenje) treba izdvojiti između i dinara; violina je od pa naviše; horna, oboa i drugi limeni i drveni duvački instrumenti koštaju između i dinara, dok je za klavir (onaj pravi) potrebno mnogo više. Ako dete upiše našu Muzičku školu, mora imati klavir. Mi preporučujemo električni klavir koji zadovoljava potrebe na tom nivou i zauzima mali prostor, a cena mu je do dinara. Pijanino košta između i dinara, dok klavira nema za manje od 400/ dinara. Uprkos činjenici da je klavir ubedljivo najskuplji instrument, on je, po rečima našeg sagovornika, za đake i najinteresantniji: I dan danas za klavir vlada najveće interesovanje i najteže je upisati ovaj smer. zeneileg képzett közönség, kik jönnek a komolyzenei koncertekre, kevesebben-e vagy többen mint annak idején? A legtöbbször visszatérő arcokat látunk, ritka, hogy új emberek jönnek. Egy kialakult csoportról van szó, az új generáció kinevelése pedig az általános iskolában kell, hogy kezdődjön. Nem tudunk széleskörű tudással rendelkező közönséget teremteni, ha azokat a gyermekeket kiskoruktól kezdve nem ismertetjük meg ezzel a zenével, amelyet érteni kell. Időben el kell kezdeni a zenei nevelést, a kicsiknek meg kell mutatni a valódi értékeket, talán még az általános iskola előtt. Természetesen ahhoz, hogy ez megvalósulhasson az apának és az anyának megfelelő klasszikus zenét kell hallgatni. Sajnos ma a legtöbb ember a népi, a szórakoztató zenét részesíti előnyben. Az oktatásnak ezért az egyik nagy feladata az, hogy ezen változtasson. T. M. T. 8 Ne znam da li je tu u pitanju činjenica da se klavir doživljava kao aristokratski instrument ili nešto drugo, ali najpopularniji je. Posle klavira, veliko interesovanje vlada i za gitaru, tamburu, saksofon, flautu, popularni su i bubnjevi, truba, a najteže je zainteresovati đake za hornu, trombon i fagot. Bez obzira za koji se instrument opredele, mlade ljudi koji završe bilo koju muzičku školu u zemlji, suočavaju se sa istim problemom nemaju gde da se zaposle. Zato, kako ističe Ištvan Antal, onaj koji upisuje muzičku školu, treba da MALA ŠKOLA, DOBRI ĐACI Kada naši đaci odu na republička takmičenja ili međunarodne festivale, obično zauzimaju mesta između sedmog i devetog, ali nekada budu i među prvoplasiranima zavisi od generacije. Mi smo manja škola od muzičkih škola u Novom Sadu i Beogradu, koje imaju mnogo veći priliv i samim tim veće šanse za postizanje boljih rezultata. Ipak, naši đaci postižu solidne rezultate, donose i prva mesta i redovno učestvuju na međunarodnim takmičenjima do kojih je uspeh uopšte i stići ističe Ištvan Antal. nastavi školovanje na fakultetu ili nekoj od akademija muzičke umetnosti. Takvi ljudi, za sada, imaju siguran posao: U Severnobačkom okrugu postoji potreba za ovim pedagozima i naši đaci, koji završe fakultete, najčešće se i zapošljavaju u školama. Samo od nastupa ne može da se živi, ne samo u Subotici, već u Srbiji uopšte. I da je neko najbolji, ne može samo do toga da živi, jednostavno, nema dovoljno publike. A kakva je subotička (muzički obrazovana) publika, ko su ljudi koji dolaze na koncerte ozbiljne muzike i ima li ih manje ili više nego pre pitanje je koje se prosto nameće. To su najčešće ista lica, retko da na koncerte dođe neko novi. Radi se o formiranoj publici, a za novu je potrebna edukacija od početka školovanja. Mi ne možemo stvarati širu obrazovanu publiku ako od malih nogu toj deci ne usadimo afinitet prema ovoj vrsti muzike koju treba razumeti. Zato na vreme treba početi sa muzičkim obrazovanjem, deci treba prezentovati prave vrednosti, možda još pre početka osnovne škole. Naravno, da bi se to ostvarilo, i tata i mama treba da slušaju adekvatnu, klasičnu muziku. Nažalost, danas je većina ljudi naklonjena folku, zabavnoj muzici. Zato je jedan od zadataka obrazovanja da radi na tome da se takva situacija promeni. Piše: Tatjana Mandić Takač 7

8 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA anuár 19-én a palicsi könyvtárban két fiatal fotós, JTímár Noel és Mihajlo Plankoš képeinek a megnyitóját tekinthették meg az érdeklődők. Noelnek, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium második osztályos tanulójának képeiből árad a megnyugtató összhang, a természet szeretete, mindegyik fotó hordoz magában mondanivalót. Vele beszélgettem képeiről, hobbijáról, terveiről. 5 + Mikor kezdtél el fotózni? Két-három éve, amikor megkaptam az első fényképezőgépemet, elkezdtem össze-vissza kattogtatni. Már kisebb koromban is érdeklődtem a fotózás iránt, de akkor még csak a csoportképek elkészítése volt a feladatom. Van, hogy háromhetente, van, hogy naponta kimegyek fotózni, főleg Palicsra és Szabadkára, ez mind attól függ, hogy mennyit kell tanulni. Nincs rendszeresség benne. 5 + Erre a fotókiállításra hogyan nyílt lehetőséged? Kitől kaptál felkérést? Egy festő ismerősöm ismeri azt az embert, aki szakköröket tart a könyvtárban, és ő mondta, hogy van szabad időpont, Természetes nyugalom - A fotós, aki az egyszerűség híve - szeretném-e kiállítani az addig összegyűlt fotóimat. Először nem örültem neki, mert úgy volt, hogy én leszek az egyedüli kiállító. Nem voltam megelégedve a fotóimmal. Amikor megtudtam, hogy Mihajlo Plankoš is csatlakozik hozzám, már nagyobb lendülettel és kedvvel kezdtem összeválogatni a kiállításra szánt fotókat. 5 + Ez azt jelenti, hogy eléggé kritikus vagy önmagaddal, vagy csak nincs elég önbizalmad? Egy hónap után szoktam visszanézni a képeimet, és akkor látom meg a hibáimat. Mert ha közvetlenül az esemény után válogatnám őket, még túlságosan elfogult lennék a pillanat mámora miatt. Nem szoktam dicsekedni a fényképeimmel, eleinte azért, mert nem voltam biztos önmagamban, majd később arra a következtetésre jutottam, hogy nem sok embert érdekelhetnek a fotóim. 5 + Mit fényképezel szívesebben? Mi az, amiért érdemes elővenni a fényképezőgépet? Minden téma megfog valamilyen szinten, kivéve az emberek. Őket nem szeretem fényképezni. Kimegyek az utcára, és amit találok, amit érdekesnek vélek, megörökítem. Persze jó, hogy tó mellett lakom, ez eleve egy adott téma, csak oda is ki kell menni biciklivel, csakúgy, mint ha máshova mennék. Nem merem állandóan magammal vinni a fényképezőgépemet, és elég sűrűn akad olyan pillanat, amikor jó lenne, ha ott lenne a táskámban. 5 + A színek nagyon összehangoltak egy képen belül. Ez véletlen vagy tudatos? Igyekezni szoktam, hogy ne túl sok szín és részlet legyen egy fényképen. A kevesebb szín jobban harmonizál egymással, összeillenek. Az egyszerűség híve vagyok, ezt tükrözik a fotóim is. Egy-egy kirándulás alkalmával sem veszem elő túl gyakran a fényképezőgépet, mert túl sok ember, nyüzsgés van az adott épületnél, városrésznél. Ha magam nem is a nyugalmat szeretem, a képeimből áradnia kell a harmóniának és a nyugalomnak. 5 + Szoktad-e tanítani magad? Vannak könyveim, amikben utána tudok nézni egyes dolgoknak, amiket már esetleg elfelejtettem. Leginkább interneten szoktam nézelődni. Már azzal is nagyon sokat lehet tanulni, ha más képeit nézegetem. A másik dolog meg az, hogy ki kell menni terepre. Ha meg is van benned az a plusz és megvan minden eszközöd a jó fotók elkészítéséhez, akkor sem fogsz tudni jókat csinálni, ha nincs gyakorlatod benne. Észrevettem mondjuk azt is, hogy minél többet kattintgatok, annál jobb és jobb leszek. Akkor nem a gép típusa, mind inkább a jó meglátások és a gyakorlat érnek valamit a fotózásban? Szerintem 70-80%-ban a pillanatok megfelelő elkapása, a fotós rátermettsége számít, ám nagyon szükséges a jó fényképezőgép kiválasztása is. Volt már több alkalom, amikor láttam valami érdekeset, ám a gépem miatt nem tudtam megvalósítani azt a fotót. Még az én kisgépemmel is lehetne fejlődni, de leginkább egy komolyabb fényképezőgép jelentené az akadálymentes fotózást. 5 + Milyen visszajelzéseket kapsz? A kiállítás megnyitója után elég jó visszajelzéseket kaptam, de nagyon ott sem részletezték, hogy mi az, ami megfogta őket a képeimben, vagy mi az, ami zavarja őket. Leginkább egy kritikus tudná ezt megtenni, aki ért is hozzá, ezzel is javulhatnék. 5 + Szüleid értékelik a hobbidat? Ez a kiállítás valamiféle bizonyítás volt tőlem, hogy valami értelmeset is csinálok, aminek örülhetnek. Ők úgy látják, hogyha belekezdek valamibe, azt nem fejezem be, ami persze nem igaz. Ha utazunk valahová, néha meg szoktam állíttatni az autót egy-egy téma, táj láttán. Szüleim eleget szoktak tenni az effajta kéréseimnek. 5 + A fotózás során kizökkensz a mindennapokból? Megszűnik a külvilág? Egy bizonyos mértékig igen. Ez az egyetlen dolog, amit ha csinálok, szívvel-lélekkel teszem, csak arra összpontosítok. Ha valami mást csinálok, biztosan egy harmadik dolgon jár az eszem. Berec Sára, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, II.A 8

9 8 PUT KA USPEHU U Domu učenika u Subotici postoji jedna devojka koja, kako kažu, ima talenat za sve. Ona nam dolazi iz Ruskog Krstura, a zove se Anamarija Kološnjaji. Ide u Srednju medicinsku školu, treća je godina i vrlo je omiljena i popularna u društvu. Svoju karijeru počela je još kao devojčica. Kako ona kaže, njena prva pozornica je bila njena soba. Svaki dan bi uzimala dezodorans u ruke i puštala strane pesme i pevala. Igrala bi i plesala pred ogledalom i sanjala san koji svi mladi sanjaju - uspeh i popularnost. Ana otkriva da je njen prvi nastup bio u drugom razredu osnovne škole (ne računajući priredbe u zabavištu). Zapevala je u svom zavičaju, u Ruskom Krsturu. To je bio karaoke party povodom Dana zaljubljenih, ali na žalost nije pobedila. Ana je optimista i kaže da to i nije važno. Njen tadašnji cilj bio je da pokaže svoj talenat, svoju harizmu po kojoj su je ljudi i upamtili. Međutim, najveći preokret joj se dogodio u Subotici. Ana pohađa Medicinsku školu i boravi u domu. Kako ona kaže, Dom je mesto na kojem živi njena druga porodica. Najveća podrška su joj cimerke, na koje gleda kao na sestre koje nikad nije imala, a drugovi su joj pravi lek za sve. Direktor doma i vaspitači su prave osobe za razgovor. Uvek su tu da nas saslušaju i pomognu u rešavanju problema. Ana im je vrlo zahvalna na svemu što su uradili za nju. Tu je i njen bend Brutalika čiji se članovi menjaju iz godine u godinu, ali ostaje sećanje ne sve njih ponaosob. Ovaj bend zauzima bitno mesto u Aninom srcu. Kroz probe koje se održavaju svakog ponedeljka upoznala je i pomoćnika Mišu koji radi sa bendom punom parom, i u mnogome doprinosi njegovom uspehu. Kako se ono kaže: samo je 1% talenat a 99% je rad. Za taj rad zadužen je Miša. Ana i ostali članovi benda tvrde da bez Miše ne bi bili na mestu na kome su sada. Bez njega ovaj bend ne bi bio bend, ne bi bio porodica. Slobodno vreme provodi uz dobru muziku, sa dnevnikom u ruci i tada zapisuje sve svoje misli. Izvinjavam se, ne samo misli već i planove za budućnost. Kada ih zapiše ona čvrsto veruje u njih i teži ka njihovom ostvarenju. Njen moto su: Sve je moguće samo ako veruješ! i Desiće se kad najmanje budemo očekivali! Sudeći po svemu čime nam se Ana predstavila ostaje nam samo da nastavimo da verujemo u nju i da je podržavamo. Nadamo se da ćemo jednog dana dobiti besplatnu kartu za Anin veliki koncert. Srđan Miković GFT3/15, Politehniča škola KRALJ KRALJICE SPORTOVA Moj sagovornik je atletičar Bela Baliž koji dolazi iz Srbobrana, pohađa Tehničku školu Ivan Sarić i ide u odeljenje ET12, jak je vrlodobraš. Pored svega toga, on ima dosta toga zanimljivog da nam kaže o sebi.objasnio mi je da su atletske discipline brojne. Delimo ih na trkačke, bacačke, skakačke i višeboj. Zbog svoje sveobuhvatnosti atletiku zovemo KRALJICOM SPORTOVA! Bela atletiku trenira već 3 godine kao bacač diska, ali se oprobao i u raznim drugim sportovima. Od malih nogu ga ne drži mesto. Sa tri godine je naučio da vozi bicikl.:-) Čim je prohodao roditelji više nisu mogli da ga obuzdaju. Ubrzo ga je, kao i svakog dečaka, zainteresovala lopta. Sa deset godina počinje ozbiljno da se bavi fudbalom koji je trenirao 3 godine, ali posle te 3 godine shvata da ga fudbal u potpunosti ne ispunjava. Nakon fudbala zbog društva počinje da se bavi atletikom i tu se zadržao do danas. Otkriva mi da mu atletika pruža ono što je toliko tražio kroz ostale sportove. Od 1. septembra trenira za Spartak, ovde u Subotici, pre toga je 3 godine trenirao u SAK-u u Srbobranu. Trenira 4-6 puta nedeljno u zavisnosti od toga da li ostaje vikendom u Subotici ili odlazi kući. Njegovi treninzi se sastoje iz zagrevenja (trčanje, vežbe), onda dolazi na red vežba bacanja (diska, kladiva, kugle), sprintevi i hlađenje, takođe ide i u teretanu dva puta nedeljno. (Pa nije ni čudo što ja ovog momka nisam sretala u Domu pored tolikih njegovih obaveza! :-)) Njegov najveći cilj i želja od malih nogu je da jednog dana ode na neko veliko prvenstvo i da predstavlja Srbiju. Mislim da je na pravom putu da ispuni svoj cilj jer se zid njegove sobe žuti od zlatnih medalja. Iznenadilo me je kada mi je rekao da je njemu najdraža od svih jedna srebrna medalja, i pored tolikih zlatnih, jer je nju osvojio na državnom prvenstvu Srbije, godine, tada je bacio disk 43,5m. Bela je dečko za primer, ne pije, ne puši, zdravo se hrani. Za kraj našeg razgovora Bela je poručio svim tinejdžerima da se bave sportom i da vode zdrav život, jer je to ono što nas pokreće i održava i kako neće on da im govori da sad svi trebaju da se bave atletikom, već da sami odluče koji će to sport biti, ali, kakva god bila njihova odluka, moraju biti uporni i strpljivi, jer se ništa ne postiže preko noći. Zahvaljujem se Beli na ovom razgovoru i na vremenu koje je, pored svih obaveza, odvojio za nas te mu želim puno uspeha u nastavku karijere, ispunjenje svih ciljeva i još mnogo medalja. Ana Manojlović, Srednja medicinska škola 2/4 MANEKENKA VOLI KAMIJA Sandra Erdelji je učenica SEŠ Bosa Milićević iz Subotice i ide u IV2 odeljenje. Iako je tek nedavno napunila 18 godina, već ima nekoliko pohvalnih titula. Tokom proteklih par godina Sandra je tri puta ponela titulu Miss šarma, potom je bila Miss Subotice, Miss Sombora i prva pratilja Miss turizma. Uz sve to Sandra se bavi modelingom i manekenstvom. 5 + Čime se tačno baviš i kako si uopšte došla do toga? Do svega čime se bavim sam došla preko moje modne agencije Rabbit. 5 + Da li to vidiš samo kao hobi ili kao sigurnu budućnost? Za sada je hobi, ali ako budem još uspešnija baviću se time i u budućnosti. 5 + Kako sve uskladiš sa školom? Da li ti jedno remeti drugo? Ne mogu baš najbolje da uskladim sve, ali dajem sve od sebe. Teško je pronaći dovoljno vremena za oba. 5 + Da li si nešto naučila iz svog dosadašnjeg iskustva? U suštini je to vrlo lep posao, jedino treba biti oprezan sa novinarima. Ponekad znaju biti naporni, a neki čak i da pišu neistine. 5 + Šta je potrebno jednoj devojci da bi bila Miss, po tvom mišljenju? Po mom mišljenju i iskustvu najbitnije je brinuti o ishrani. Takođe postoje treninzi koji su česti i naporni. 5 + Koju knjigu bi preporučila našim čitaocima? Knjiga koja mi se svidela je lektira koju sam nedavno pročitala Stranac od Albera Kamija i to je moja preporuka. Valentina Tahiri, SEŠ Bosa Milićević, IV2 9

10 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 6-kor valaki kelteget. Talán még szerencse, hogy a diszkó csak 3-ig dolgozott. :) Szóval a két hét pihenő után elkezdődött a szalmahordás a 40 fokos melegben. Majd egy hónap múlva csörgött a telefon, az intiből hívtak. Azóta dolgozom itt. Tehát valójában nem én választottam a kollégiumot. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a munka talált meg engem. A munka talált meg engem Marci az inti SZAKÁCSA Melyik koleszos lány ne tudná, hogy kire gondolok, mikor azt mondom: aranyos, jóképű és a konyhán dolgozik? Igen, Báló Marcellről beszélek, a kollégium egykori szakácsnövendékéről, aki Telecskáról érkezve vágott bele a szabadkai élet kellős közepébe. 5 + Az új diákok nagy része nehezen éli meg az iskolakezdéssel járó változásokat, a kollégiumról nem is beszélve. Te hogy voltál ezzel? Én az otthoni társaságommal kezdtem el az intis életet. Könnyű volt a beilleszkedés, sok barátot szereztem a három év alatt. Ellenségem is volt egy pár, de az csak a fiatalkori kakaskodások eredménye. :) 5 + Annyi foglalkozás közül miért éppen szakács? Azért lettem szakács, mert kiskorom óta főzőcskézek. Persze nem önszántamból, hanem mert a szüleim a munkájuk miatt nem sok időt töltöttek otthon, így a bátyámmal volt időnk kísérletezni. Kezdetben csak tojást sütöttünk, pirítóst és teát készítettünk, majd később már észre sem vettem és elkészült a vasárnapi ebéd is. Persze szigorúan a mise után. :) 5 + És miért pont azt a kollégiumot választottad munkahelyedül, ahol a középiskolás éveidet töltötted? A suli elvégzése után nagy örömmel mentem haza, boldog voltam, hogy végre itt van a szabadság: alszok ameddig akarok, s azt csinálom majd, amihez kedvem lesz. Így gondoltam ezt 17 éves fejjel. Egy-két hétig működött is ez az elmélet, de mindenki tudja, hogy falun mindig van munka. Drága édesapámnak köszönhetően ezt én is megtapasztaltam. Mondhatom, nem kellemes érzés, mikor a pénteki diszkózás után reggel 5 + Van valami közös a két intis életedben? Gondolom a nevelőkkel sem ugyanaz a kapcsolatod. Ahogy múlik az idő, elmennek az ismerősök. A kaját is igyekszünk minél jobban elkészíteni, úgyhogy semmi sem a régi. A nevelőkkel kapcsolatosan pedig: eleinte nehezen ment a magázásról a tegezésre váltás, de idővel belejöttem. :) 5 + Mit csinálsz, mikor épp nem a kolesz ebédlőjében szorgoskodsz? Ez évszaktól függ. Tavasztól őszig kerékpározok, legalább heti két alkalommal. Ha időm engedi, akkor km-t is tekerek naponta. A Tarcal-hegyre (Fruška Gora-ra) is járunk néha Zoli nevelővel és Cérna Zolival, a raktárossal. Télen főként dolgozok. Van egy fekete világítós kockám, azt hiszem TV a neve. :) Azt munka után bekapcsolom, nézem egy kicsit, s már alszom is. Egyébként szeretek enni és utazni. Többet nem is mesélnék, mert túl vastag lenne az újság. :) Utólag még hozzátenném, hogy ha nincs a mai technológia, az internet, akkor ez az interjú sem jöhetett volna létre, úgyhogy: egy pont a technológiának. ;) Marcellel pedig a sztrájk után is találkozunk! Kovács Anikó, Ivan Sarić Műszaki Szakközépiskola ET-32 MAGÁNVÉLEMÉNY A sztrájkról Deja vu érzésem van. Olyan ez az egész, mint mikor tavaly hazatessékeltek bennünket a H1N1 vírus miatt. Az is egyik pillanatról a másikra jött. Ám ez esetben másról van szó. A kolesz folyosóin levő csendet a kétségbeesett, mégis inkább izgatottnak mondható diákok hangja töri meg. Egyesek az informatika terembe sietnek, remélve, hogy új hírhez jutnak, míg mások e célból az osztályfőnöküket illetve iskolájukat hívják. Még semmi sem biztos, talán csak valaki heccből találta ki az egészet, mégis néhányan már a szüleikkel beszélik a hazautat, azzal az indokkal, hogy az iskolákban nem lesz tanítás. Igen, mindez a már hetek óta emlegetett sztrájk miatt van. Szerintem az érintettek nagy része nem is gondolta komolyan, mikor a sztrájkról hallottak, beszéltek. De most más a helyzet. Most úgymond aktuális. Utolsó órán megkérdeztük tanárunkat, (hogy végleg megbizonyosodjunk róla) lesz-e sztrájk. Ő határozott NEMmel válaszolt, utalva ezzel a rövidített órákra is, nem csak a teljes munkaszünetre. Így beletörődve a dolgokba mentünk vissza az intibe, ahol a gyerekek többsége megcáfolta tanárunk szavait. Jó és rossz érzés fogott el egyszerre. Jó, mert lehet, hogy kapunk néhány szabadnapot (már ha nem kell pótolni); viszont rossz, mert ha mindez igaz, akkor már mehetnék haza. (Gondolatmenetem egy lány hangja zavarja meg: de nálunk meg nem lesz sztrájk! ) Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet az igazat megmondani nekünk, diákoknak, miért kell mindig más képet felállítani a valóság helyett. Mondhatnák, hogy Még nem tudni lesz-e munkaszünet, de nagy esély van rá vagy, hogy Igen, valószínűleg lesz, de ez a fejeseken múlik, pontosat még senki sem tud. Talán azért nem mondják meg a tanárok a frankót, mert akkor jobban feltűnhet másoknak, hogy felettük is áll valaki, nem ők vannak legfelül? Pedig ezzel csak a diákoknak rosszabb. Pláne a koleszosoknak, bentlakóknak. Vannak, akik két-három hetente mennek haza, amiatt, mert nagyon messze laknak. Ezeknek a személyeknek talán néhány otthon töltött nap sokat jelentene, ha valaki végre valami biztosat mondana, hozzáteszem: időben! Most viszont várhatunk holnapig míg kiderül, mi lesz a folytatás. Rosszabb esetben pénteken az iskolából küldenek haza, azt mondván: sztrájk van, a tanítás szünetel. Na, ilyenkor legyen okos az ember. Hallgatva szobatársaim csitító, nyugtató szavait próbálok megnyugodni, s nem idegeskedni ezen. Megadom magam, szórakozzunk egy kicsit, ha már holnapra nem kell tanulni. Remélem a többi, e téren hozzám hasonló diák is ugyanezt teszi, hisz, mint tudjuk: Ha egy problémára van megoldás, felesleges idegeskedni miatta. Ha nincs, akkor meg végképp. Kovács Anikó Ivan Sarić Műszaki Szakközépiskola ET-32 (az írás január 26-án született). 10

11 8 Predstavljamo naše vaspitače Ruski Matilda u Domu učenika srednjih škola radi kao vaspitač od 1993.godine. Završila je Građevinski fakultet. Domci znaju da se vaspitačici Matildi mogu obratiti za pomoć kada se pojave problemi iz matematike, statike, i mehanike. Vest i iz doma NOVO KRILO U DOMU Zbog povećanog interesovanja učenika za domski smeštaj od 1. marta počinju radovi na izgradnji novog smeštajnog krila doma, saznajemo od direktora Roberta Đivanovića. Par godina unazad pokazalo se da nismo u mogućnosti da zadovoljimo sve zainteresovane za smeštaj u Domu. Plan je da se poveća kapacitet doma za oko 100 mesta. Pored smeštajnog kapaciteta, u novoj zgradi naći će se zajedničke prostorije za učenje i rekreaciju. Iskreno se nadamo da ćemo novu školsku godinu započeti sa završenim objektom i povećanim brojem učenika. Anamarija Kološnjaji Srednja medicinska škola 3/5 Znamo da ste radili kao asistent na fakultetu. Da li možete povući paralelu između toga rada i rada u Domu? Dok sam u radu sa studentima učestvovala samo u njihovom obrazovnom procesu, kao vaspitač imam mogućnost i zadovoljstvo da učestvujem i u učeničkom vaspitanju. Koja interesovanja osim prirodnih nauka imate? Sem brojeva uvek me je privlačila muzika i lepa reč. Odrastala sam uz klasičnu muziku (dok sam svirala klavir), a danas uglavnom slušam instrumentalnu muziku i evergreen. Ljubav prema knjigama traje još od malih nogu. U mladosti sam uglavnom čitala klasike, da bih kasnije proširila interesovanja na epsku i naučnu fantastiku. Da li se bavite nekim sportom? Ranije sam trenirala karate, a danas sam pasivni učesnik u sportu naime, volim da gledam fudbalske utakmice. Koje su knjige ostavile utisak na vas? Duboko su me potresle knjige Haleda Hoseinia Lovac na zmajeve i Hiljadu čudesnih sunaca koje bih preporučila svima. Dodala bih i ljubavno-istorijski roman o Skitima Kći stepe Volfganga Jetkea. Nikolina Drašković, Srednja medicinska škola 1/1 На ползу наше јуности Четвртак, радни дан... Будим се и спремам се за школу. У силној журби случајно ми поглед скрене на моје цимерке које спавају. Хмм... A да, данас је Свети Сава. - помислих. Остављам торбу, и враћам се на спавање. Трррр...аларм! А сад устајем, јер морам да идем у школу на приредбу поводом школске славе. Већ на улазу школе дочекују нас професори, насмејани и одлично расположени. Отишли смо у атријум школе у којем су били остали ученици и гости. Први део приредбе обележили су ученици школе, говорећи о животу и раду Светог Саве. Сви смо пажљиво слушали и уживали у њиховом приказу. Након тога смо послушали химну. Скупу се обратила директорица школе која је поздравила све присутне. Као и претходних година, представнице Кола српских сестара биле су наши гости на овој приредби и предале су скромну награду ученику. За крај смо припремили свечану закуску - славски колач и кољиво. После приредбе смо се разишли. Тај дан имали смо времена више него обично... Одмарати или учити? Двоумили смо се... :) Сара Кнежевић Средња медицинска школа 3/01 11

12 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Ha azt a nevet említjük, hogy Bozsek Márk, nagyon-nagyon kevesen tudják, kiről is van szó. Ha azonban azt mondjuk, hogy a Barátok Közt Fekete Szabolcsa, a pincér, akkor rögtön mindenkinek beugrik, hogy ki az. Arról is kevesen tudnak, hogy a színészkedésen kívül még sok-sok dologgal foglalkozik. Erről mesélt, amikor itt, egy Vajdaságban rendezett bulin találkoztunk. 5 + Mikor, minek a hatására kezdtél el színészkedni? Mi indította el színészi karrieredet? Jó néhány évvel ezelőtt, édesanyám hatására jelentkeztem egy válogatásra, akinek az álma fiatalkorában az volt, hogy színésznő lesz, de nem jött neki össze. Látta bennem az ambíciót és hallotta, hogy lesz Barátok Közt-válogatás. Konkrétan egy héten keresztül győzködött, hogy menjek el rá. Végül belementem és beválogattak. További válogatásokra kellett járnom és megkaptam a szerepet. Merd megmutatni magad! Mennyire áll közel hozzád az általad alakított karakter? Vannak olyan tulajdonságai, amiket magaménak tudok érezni, gondolok itt például az őszinteségre, és ami nem egy kimondottan jó tulajdonság, az önfejűsége és a makacssága, mert én is az vagyok. 5 + Mit gondolsz, mi a sorozat titka, hogy ennyire sikeres már több mint öt éve? Én azt szoktam mondani, főleg azoknak az embereknek, akik kritizálják a sorozatot merthogy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem valósághű, tehát, hogy abszurd helyzetek vannak benne, amelyek nem történnek meg a valóságban hogy szerintem ez nagyon is tükrözi a magyar társadalmat, mert a sorozaton belül sokszor megy a pletykálkodás, az egyik szereplő kibeszéli a másikat. Ez jellemző az országunkra, megvan a magyar emberekben is. Emellett úgy gondolom, hogy általában véve úgy vannak alakítva a szituációk, hogy legyenek a történéseknek pozitív tartalmai és pozitív mondandói is. Szerintem a szereplők változatossá teszik ezt a dolgot, meg nyilván nagyszerű színészek játszanak benne. Természetesen itt konkrétan nem magamra gondolok, hanem azokra a színészekre, akik már 7 éve csinálják ezt a dolgot. 5 + Vissza szoktad nézni az alakításodat? Előfordul, hogy visszanézem magam. Az általában azért van, hogy tanuljak. Voltak eleinte furcsa berögződéseim, amikre oda kellett figyelnem és azokat el kellett hagynom, úgyhogy igen, tanulás szempontjából vissza szoktam ezeket nézni. Azért azt el kell mondani, viszonylag elég kritikus vagyok magammal szemben. 5 + A zenélés hogyan jött? A zenélés az valahogy úgy jöhetett, hogy amikor bekerültem középiskolába, akkor megismertem egy srácot, aki éppen akkor kezdett el gitározni és nagyon jó barátok lettünk. Ekkor még csak hobbiszerűen énekelgettem és később alakítottunk egy zenekart, csatlakoztak még hozzánk mások is, és létrejött az első zenekarom, amit nagyon szerettem. 2-3 évig működött, azóta a zene elég erősen jelen van az életemben. 5 + A magyar zenei élet egyik nagy nevével, Wallasszal sikerült együtt dolgoznod. Hogy jött ez össze? Nekem ez egy újdonság volt, mert én nem nagyon énekeltem még progresszív műfajban, illetve ilyen diszkósabb zenékben, nem is nagyon hallgattam régen ilyet. Most már nagyon sokféle zenét hallgatok és természetesen progressive house-t is, elektrót és hasonló műfajokat. Felkért Wallas még másfél-két évvel ezelőtt, hogy énekeljek egy számban. Megcsináltuk, nagyon furcsa volt magamat egy olyan stílusban, egy olyan műfajban hallani, ami eddig távolt állt tőlem, de idővel megszoktam, és a visszajelzések is pozitívak voltak, és ha lehet így fogalmazni, akkor elfogadtam azt, hogy Ez jellemző az országunkra, megvan a magyar emberekben is. Emellett úgy gondolom, hogy általában véve úgy vannak alakítva a szituációk, hogy legyenek a történéseknek pozitív tartalmai és pozitív mondandói is. Szerintem a szereplők változatossá teszik ezt a dolgot, meg nyilván nagyszerű színészek játszanak benne. Természetesen itt konkrétan nem magamra gondolok, hanem azokra a színészekre, akik már 7 éve csinálják ezt a dolgot. tudok működni egy ilyen dologban is. Most már írok is ilyen zenéket legalábbis igyekszem és együtt dolgozom több DJ-vel is. 5 + Zenélsz és színészkedsz is. Melyiket érzed nagyobb kihívásnak? Én a színészkedést érzem nagyobb kihívásnak, mert korábban ezzel nem foglalkoztam. Nekem mindenképpen a színészkedés volt és még most is a nagyobb kihívás. 5 + Mikor épp nem stúdiózol vagy forgatáson vagy, mi tölti ki az idődet? A zene! Szinkronizálni is szoktam, azt még nem olyan sűrűn, meg főiskolára is járok levelező szakon, média szakra, de ez hétvégenként van. Szóval mondjuk úgy, hogy a zene, a szinkron, a színészet és a suli nagyjából kitölti a szabadidőmet, illetve természetesen a barátok és a barátnőm. 5 + Milyen visszajelzéseket kapsz akár a színészet, akár a zene terén? Akármit csinál az ember, nyilván mindig lesznek olyanok, akik szeretni fogják és lesznek olyanok is, akik nem. Erre szoktuk mondani, hogy ízlések és pofonok. Hála istennek én azt mondhatom, hogy elég sok pozitív visszajelzést kapok, mind a színészkedést, mind a zenét illetőleg. Ezért nagyon hálás is vagyok, ha nem lennének azok az emberek, akik szeretnek, akik néznek, vagy akik hallgatnak attól függően, hogy most a zenéről vagy a színészetről beszélünk akkor én nem lehetnék ott, ahol most vagyok, nem lehetnék sikeres, úgyhogy én ezúttal is köszönöm az embereknek, akik néznek és szeretnek, mert nélkülük nem tudnám ezt csinálni. 5 + Hova tovább, mik a terveid a közeljövőben? Nagyon szeretnék színházban játszani. Volt már egy-két felkérésem. Szeretnék lemezt megjelentetni, ami egyébként úton van, videoklipet szeretnék és szeretném elvégezni a főiskolát, vagyis szeretnék egy diplomát. Nagy Mária Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium II.N