SEPTEMBAR novine uređuju učenici subotičkih srednjih škola

Átírás

1 izdvajamo >>> 4škole bez nasilja / robot u učionici 4pismo iz amerike / školske vesti 4intervju > dušan svilar, Török Arnold 4pc game > heroes in the sky 4film > karate kid 4muzika > eminem & rihanna szeptember új kezdet SEPTEMBAR v novine uređuju učenici subotičkih srednjih škola NOVI POCETAK

2

3 8 AMBUSH FEST 5 + Gradske novine za srednjoškolce középiskolások lapja Izdavač / Kiadó Dom učenika, Subotica Szabadkai Középiskolások Diákotthona AMBUSH FEST PROMO KONCERTI: Ambush festival promo koncert # (nedelja) 21h FORMAT C:LUB OLDSEED (Kanada) Ambush festival promo koncert # (petak) 22h klub MLADOST MAN ZERO (Hrvatska) KILLED BY 9V BATTERIES (Austrija) Ambush festival promo koncert # (petak) 22h klub MLADOST TONA (Novi Sad) CONSECRATION (Beograd) Ambush fest promo party (subota) 22h BAŠ KUĆA neomodern (Bačka Topola) ILEGALNE EMOCIJE (Beograd/Beč) Ambush festival festival new age muzike, održaće se po treći put u Subotici, u organizaciji FOKUS Fondacije i Ambush music (programski i produkcioni saradnik i kordinator festivala), i uz pokroviteljsku pomoć Švedske Ambasade u Srbiji. Art cinema Aleksandar Lifka Divlje travke / Wild Grass 2009., Francuska/Italija, drama, 104 min, srpski titl Nagrade: Počasna Zlatna Palma za izuzetan doprinos istoriji filma Direktor / Igazgató Robert Đivanović, direktor@novine5plus.com Glavni i odgovorni urednik Boris Cupać, urednik@novine5plus.com Urednica redakcije na srpskom jeziku Olivera Uščumlić, sr@novine5plus.com pomoćnica UREDNICE REDAKCIJE NA SRPSKOM JEZIKU Tatjana Mandić Takač, sr@novine5plus.com Urednica redakcije na mađarskom jeziku / A magyar szerkesztőség szerkesztője Tómó Margaréta, hu@novine5plus.com pomoćnica urednice redakcije na mađarskom jeziku / a magyar csoport segédszerkesztője Papp Bartusz Karolina, hu@novine5plus.com Tehnička podrška / Műszaki szerkesztő Arnold Tibor, support@novine5plus.com Redakcija na srpskom jeziku / Szerb szerkesztőség Srđan Miković, Anamarija Kološnjaji, Ana Manojlović, Sara Knežević, Danijela Danojević, Dijana Majstorović, Marija Govlja, Teodora Bođanec, Darija Ćatipović, Jelena Babić, Nikolina Drašković Redakcija na mađarskom jeziku / Magyar szerkesztőség Ábrahám Ágnes, Bárány Emma, Bakos Evelin, Berec Sára, Gál Júlia, Iván Korina, Csikós Renáta, Kovács Anikó, Martonosi Máté, Szőke Tímea saradnici / SzakmunkatársaK Tápai Renáta (lektor), Ana Krstić (lektor), Goran Cvijanov (photo), Branislav Kolar (game), Siniša Zelen (web), Marko Jakšić (hardware) Design and prepress B. C. & G. C. Marketing Refresh / Web site Štampa / Nyomtatás Minerva Subotica Podrška / Támogatók FOKUS Fondacija 3

4 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA hot party október 8-a Club Madlen VLADIMIR AĆIĆ / Italo Bussines, 1605, HNS Dj s MYSTIQUE / K-players ADAMOV / Beat&Bones Start: 22h. 4 KARTON PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Karton című kulturpropaganda lap soron következő, 6. számának elkészítésében kérik a fiatal szerzők segítségét a szerkesztők. A szám témája az UNIFORMIS: - mint az idők uniformisa - például, hogyan határoz vagy éppen nem határoz meg minket egy adott időszak, amelyben élünk ( 80-as, 90- es évek, a XX. vagy a XXI. század...) - mint a szélesebb néptömegek uniformisa - átlag, sztereotípiák, divat - mint az életmód uniformalizálása, a legcsekélyebb ellenállás érdekében - mint a népszerűség uniformisa Az uniformalizáltság kiváltja-e az unalmat? Mi van az uniformis alatt: ember, robot, hús, féreg? Minden tematikus szám, a tematikus blokk mellett tartalmaz egyéb rovatokat is. Így: próza, vers, esszé, dráma, vizuális művészetekkel foglalkozó rovatokat is. Tehát nem csak a tematikával kapcsolatos írásokat várunk tőletek, hanem attól függetlenül is küldhettek más egyebet, írást és képzőművészeti alkotást a legújabb számba. Várjuk esszéiteket, fotóitokat, képzőművészeti alkotásaitokat, drámáitokat, meséiteket és tündérmeséiteket az office@fokus-su.rs címre. Azok, akik első alkalommal hallanak a lapról, megtekinthetik az előző öt számot a FOKUS Ifjúsági Alapítvány weboldalán a www. fokus-su.rs címen. Itt az előző számok PDF formátumban le is tölthetőek. A beérkező alkotások közül a folyóirat szerkesztősége választja ki azokat a munkákat, amelyek megjelennek majd a következő Kartonban. A munkákat október 20-ig várjuk. III. Kulturcsempész Sínbusz Fesztivál Szeged Szabadka, október és 2009 után idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre Szeged- Szabadka viszonylatban a Sínbusz Kulturcsempész Fesztivál. A sínbusz október 8-án indul Szegedről Szabadkára (gyülekező 11:30-kor a szegedi vasútállomás Restijének teraszán), majd másnap, október 9-én vissza (gyülekező 9:30-kor a szabadkai vasútállomáson) az út mindkét irányba ingyenes, a becsületkasszába érkező önkéntes adományokat örömmel fogadják a szervezők. A vonaton zajló felolvasások és zenélés után mindkét városban további kulturális programok várják a közönséget. PROGRAM: Október 6., 19 óra: Fesztiválmegnyitó a szegedi Jazz Kocsmában: Andrea Rottin és Above the tree koncert. Október 7., 18:30: a MASZK Egyesülettel együttműködve a szegedi Régi Zsinagógában a Pont(y) Műhely: YU-HU-Rap c. színházi előadása látható Domonkos Domi István YU- HU-Rap poémája alapján. 20 óra: Szegedi Móra Kollégium: Mikola Gyöngyi bemutatja Thomka Beáta Déli témák című esszékötetét. Október 8. Sínbuszos utazás SZEGEDRŐL SZABADKÁRA. A zenei és irodalmi műsorok a szegedi vasútállomás restijében 11:30-kor kezdődnek és a 12:30-kor induló sínbuszon zajlanak. Fellépők: Debreceni Boglárka (Budapest), Danyi Zoltán (Zenta-Szerbia,) Krusovszky Dénes (Budapest), Lázár Bence András (Szeged), Szilasi László (Szeged), Térey János (Budapest), Srđan Papić (Belgrád-Szerbia), Srđan V. Tešin (Kikinda-Szerbia). Zene: HANDS UP! (Dulics Tímea, Szvetnyik Margit és Rákai István (Magyarország). További szabadkai programok október 8-án: 18:00 BASH HÁZ: Symposion Tolnai - képregénykiállítás 19:30 Kosztolányi Dezső Színház Urbán András Társulata (Szabadka): A kisinyovi rózsa (bővebb infó: 23:00 Mini Club (Mladost): Man Zero (Cro) és Killed by 9V batteries (Aus) Október 9. Sínbuszos utazás SZABADKÁRÓL SZEGEDRE. A szabadkai vasútállomás Restijében kezdődik a program 9:30-kor, s a 10:20-kor induló sínbuszon folytatódik. Fellépők: Domokos Tamás (Budapest), Lovas Ildikó (Szabadka-Szerbia), Böndör Pál (Temerin- Szerbia), Gerevich András (Budapest), Svetislav Basara (Čortanovci), Danica Pavlović (Belgrád- Szerbia), Zoran Ćirić (Belgrád-Szerbia), Bojan Samson (Belgrád-Szerbia), Petar Miloradović (Belgrád-Szerbia) Zene: HANDS UP!(Dulics Tímea, Szvetnyik Margit és Rákai István (Magyarország). Este 21 órakor koncert: Man Zero (Cro) és Marionette ID (HU) a Garaboncziásban. A fesztivál záró eseménysorozata a szegedi Grand Caféban zajlik majd Grand Café végállomás címmel (bővebb infó: www. grandcafe.szeged.hu)további információ és kontakt: kulturcsempesz.blogspot.com Ali Taylor: PIHE PUHA (Cotton Wool) október 2. 19:30, Művelődési Ház (színházterem), Zenta A Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatója. Szereplők: Baráth Attila f. h., Mácsai Endre f. h., Pámer Csilla f.h. Zeneszerző: Verebes Ernő m. v. Dramaturg: Góli Kornélia m. v. Rendező: Kálló Béla m. v. Az erőteljesen költői, népmesei elemekben és fekete humorban gazdag drámában két tizenéves fiatal jelenik meg, akik a felnőtté válás küszöbén, a hideg és szeles Skóciában poénokkal próbálják elnyomni fájdalmukat, hiszen édesanyjuk halála után most már egyedül kell boldogulniuk. Nem lehet tudni, hogy mit választanak: együtt maradnak, vagy külön utakon járnak. A temetés utáni néhány nap alatt megfordul körülöttük a világ, és életükben először a szerelemmel is találkoznak.

5 8 Mozgás, mint lételem ŠKOLA BEZ NASILJA Piše: prof. istorije Jasmina Marić, saradnik u projektu ŠKOLA BEZ NASILJA Írja: Nagy Varjas Árpád a Vegyészeti Középiskola testnevelés tanára Tíz óra tíz perc van. Becsöngettek testnevelés órára. Eljött ez a szörnyű pillanat. Jaj, már megint! Tudom, úgyis futás lesz. Vagy: Eljött ez a csodás pillanat. Jaj, végre! Már alig vártam, hogy kijöjjünk abból az unalmas teremből! Mindenképp jajszóval kezdődik, de változó, hogy kinek mit jelent ez. A nyűgös jaj hála Istennek, ritka, de előfordul. Néha még ők sem gondolják komolyan, csak az egész kínlódás, amíg eljutnak a felszabadító mozgásig, az a nehéz. Mekkora macera már hozni a felszerelést, aztán átöltözni, aztán visszaöltözni, esetleg megmosdani, és egész nap hordozni a cuccot, hogy aztán még haza is kelljen cipelni. Kinek kell ez? De ha komolyan is gondolják a panaszáradatot, nem tehetnek ellene semmit. Mert mozogni kell. És azért az orvos sem ment fel mindenkit. Egy eltört szempilla még senkit sem mentett meg a bukfenctől. A második fajta jaj a tanár fülében hallelujának hangzik. Szerencsére ezt gyakran is hallhatja, hiszen a gyerekek többsége azért szeret mozogni. Ez egy természetes adottság, amit fejleszteni kell. Ennek egyik helye pedig a testnevelés óra lehet. A röviden csak tornának nevezett óra a felesleges energia leadására is kiválóan alkalmas, arról nem is beszélve, hogy milyen egészséges, és sokféle mozgásformával ismerkedhetünk meg. Melyik másik órán mozoghatsz szabadon ennyit? Melyik órán engedheted ki a hangod büntetlenül? Melyik az a tanterem, ahol még meg is dicsérnek, ha fejre állsz? Naugye! Ha ezeket halmozottan szereted csinálni, és tudod, hogy ennyi mozgás egy fiatalnak közel sem elég, hidd el, megvannak a mozgásra a helyek és lehetőségek a tanórán kívül is. A testnevelő tanár csak megmutatja neked, hogy milyen sportok léteznek, melyiket hogyan kell csinálni, és ha az ízelítő alapján valamelyik megtetszik, a hozzád legközelebb eső sportklubban továbbfejlesztheted tudásodat. Ha ennyire nem teng túl benned a versenyszellem, szabadidős tevékenységként is foglalkozhatsz ezekkel. Ha komolyan veszed a mozgást, egy valamire azért figyelmeztetnem kell téged: számolj azzal, hogy rengeteg értékes embert és csodás helyet fogsz megismerni. A világ tele van hozzád hasonló atletikus emberekkel. A mozgás a létező legjobb módja annak, hogy fejleszd izmaidat, tüdődet, szívedet, és egyáltalán, az egész testedet, valamint hogy megőrizd egészségedet. Tehát, ha legközelebb tesiórára csöngetnek, ne a jajgatás vegye el az idődet, hanem gondolj arra, milyen jó lesz kilépni a megszokott, helyhez kötött rendből, és kiadni magadból minden felgyülemlett energiádat. N asilje se, kažu, definiše kao svaki oblik jednom učinjenog ili ponovljenog verbalnog ili neverbalnog ponašanja koje ima za posledicu stvarno ili potencijalno ugrožavanje zdravlja, razvoja i dostojanstva dece, odnosno učenika....možda bih na pitanje kako definisati nasilje, a da mi nije prethodno predočena gornja definicija, dala nešto prizemnije, ljudskije objašnjenje, ali bi suština ostala ista: NASILJE KOD POČINIOCA IZAZIVA OSEĆAJ MOĆI, DOMINACIJE, A KOD ŽRTVE OSEĆAJ PONIŽENOSTI, POVREĐENOSTI, NEMOĆI... I, da, prezirem nasilnike, bar onoliko koliko prezirem kukavice i slabiće, a nasilnici, u osnovi, i jesu upravo to kukavice i slabići! Ima ih svuda oko nas, ali i u nama, čak previše. Zato je borba protiv nasilja nesumnjivo potrebna, ali ČIME i KAKO?!...KAO RUŽA, SA DVA SMIJEŠNA TRNA... ILI SNOM?... Pa, ja bih se, da je do mene, za trnje i snove opredelila... Ali, ja sam ja, a moja je škola ozbiljna institucija koja se zdušno, među prvima u Vojvodini, i, uz Gimnaziju Svetozar Marković prva u Subotici, uključila u projekat ŠKOLA BEZ NASILJA. Pokrovitelj projekta je UNICEF sa čijim je predstavnicima, Protokol o saradnji, potpisala direktor naše škole, gospođa Eržebet Ivanović, 22. septembra godine. Istovremeno je dogovorena i potvrđena saradnja škole i EFG Eurobanke kao glavnog sponzora. Školi su, potom, dodeljeni mentori, pedagozi Edita Sakal iz Sombora, i, Branka Josimov iz Subotice. Odmah je imenovana i poslata na prvu u nizu obuka i koordinatorka projekta u našoj školi, profesor engleskog jezika, Milica Vasić. U toj se ulozi do sada nosila sa neefikasnošću ljudi koji rade za UNICEF, nedostatkom pisanog materijala, ne uvek svrsishodnim obukama kojima je podvrgnut školski kolektiv u celini, nametnutim rokovima za sprovođenje niza aktivnosti itd. Zadatak koordinatora je, između ostalog, i da povremeno okuplja članove ŠKOLSKOG TIMA ZA REALIZACIJU PROJEKTA (ima nas čak 16), verujući da mi verujemo u smislenost ovakvog vida borbe protiv nasilja....a nasilja ima, sporadično, ne prečesto - situacija na tom polju nije alarmantna - ali i sporadični slučajevi su dovoljan razlog za akciju! Valja nam preći nekih SEDAM koraka na putu ka konačnoj realizaciji cilja projekta a cilj je stvoriti apsolutno bezbedan ambijent za rad i život naših učenika. Mi smo učinili tek prvi... Zapravo, sada je primarni zadatak svih nas da aktiviramo učenike, jer je njihovo osvešćivanje smisao i jedino pravo sredstvo borbe protiv nasilja. No, tzv. TIM MLADIH tek treba da zaživi zato ćete u nekom od narednih brojeva ovog lista čitati o TRNJU (jer je trnjem posut put ka zvezdama), o SNOVIMA (ma, ostavite se statistike, svet je lep kada sanjamo ) i, nadam se, nizu drugih kvalitetnih aktivnosti kojima ćemo mi iz Tehničke škole Ivan Sarić voditi RAT PROTIV NASILJA! 5

6 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA ERŽEBET IVANOVIĆ, DIREKTORICA TEHNIČKE ŠKOLE IVAN SARIĆ I ROBOT U UčIONICI Rekonstrukcija sale završena je sredinom aprila ove godine, i sada nam preostaje da nabavimo koševe, semafor i još neku opremu kako bi se u Školi mogle igrati i neke utakmice višeg ranga. Škola raspolaže sa šest informatičkih kabineta i savremenom opremom za obrazovne profile: operater mašinske obrade i elektrotehničar telekomunikacija. Ukoliko ste pomislili da je u nadnaslovu teksta iskrsla neka greška i da škola pod imenom Ivan Sarić ne postoji u Subotici, prevarili ste se jer od 31. avgusta godine ime prvog čoveka iz Srbije koji je poleteo avionom (koji je sam konstruisao i izradio!), nosi Tehnička škola, bivši MESSC, ili popularno - MEŠC. Tehnička škola osnovana je 1945, i te prve godine su se upisivali elektrotehničari, mašinski i građevinski tehničari. Posle nekog perioda elektrotehničari su preseljeni u Pančevo, tako da, sa nekim manjim prekidom, obrazovanje elektro i mašinski tehničar u našem gradu traje od 45 godine. Put do današnje Tehničke škole tekao je preko Mašinsko elektrotehničkog školskog centra i Mašinsko elektrotehničkog i saobraćajnog centra i dugo se koristila skraćenica MESSC. Škola je krajem 90-tih godina promenila naziv u Tehničku školu, da bi nas podsećala na nekadašnje početke. Ove godine smo ponovo promenili naziv objašnjava direktorica Škole Eržebet Ivanović, i odgovara na pitanje Zašto baš Ivan Sarić? Želeli smo da kod mladih podstaknemo želju PRVI SARIĆEV LET Prvi let Ivana Sarića, avionom koji je sam konstruisao i izradio, IVANOVIĆ ERZSÉBET, AZ IVAN SARIĆ MŰSZAKI KÖZÉPISKOLA IGAZGATÓNŐJE Robot a tanteremben izveden je 16. oktobra sa hipodroma u Sarićevoj rodnoj Subotici. Uspešni javni let posmatralo je čak sedam hiljada Subotičana! Sarić je bio svestrani sportista koji je godinu dana ranije u Parizu upoznao Luja Blerioa koji je prvi preleteo kanal Lamanš, što ga je podstaklo da se i sam posveti vazduhoplovstvu. Amennyiben az jutott eszetekbe a felcím elolvasását követően, hogy hibát vétettünk, hiszen Szabadkán nem is létezik Ivan Sarić nevet viselő iskola, tévedtetek, hiszen augusztus 31-e óta a Műszaki Középiskola, vagyis ismertebb nevén: a MESC annak a férfinak a nevét viseli, aki Szerbiában elsőként repült a levegőbe azzal a repülővel, amelyet ő maga tervezett és épített meg. A Műszaki Középiskolát ben alapították, s abban az évben elektrotechnikusok, gépész- és építésztechnikusok tanulhattak itt meséli az iskola igazgatónője, Ivanović Erzsébet. Nem sokkal később az elektrotechnikusokat Pancsovára költöztették. De, ha kisebb megszakításokkal is, elektro- és gépésztechnikusokat Szabadkán tulajdonképpen 1945 óta képeznek. Időközben, amíg augusztusban át nem nevezték, az iskolának Gépész Elektrotechnikai Iskolaközpont, majd Gépész, Elektrotechnikai és Közlekedési Központ is volt a neve, amelynek szerbül a rövidítése: MESC. Az iskolát a 90-es évek végén átnevezték Műszaki Középiskolának, az idén pedig az Ivan Sarić elnevezést kapta. Miért pont Ivan Sarić? Azt szerettük volna elérni, hogy a fiatalokat a városunk múltjának megismerésére ösztönözzük, hogy rámutassunk arra, Szabadkának voltak olyan időszakai, amikor a technológia és a kulturális fejlődés a csúcsán volt. Vagyis volt egy úgynevezett arany korszak akkor, amikor Ivan Sarić is élt. A célunk az, hogy a fiatalok megismerjék és tiszteljék városuk múltját, történelmét. Ezért nyitottuk meg azt 6

7 da upoznaju prošlost našega grada, da ukažemo na to da je naš grad u proteklom perioidu, u svojoj istoriji, imao faze kada je tehnološki i kulturni razvoj bio u ekspanziji - neke zlatne godine, kada je Ivan Sarić živeo. Želja nam je da mladi upoznaju i poštuju tradiciju svog grada. Zato smo na prvom spratu naše Škole i otvorili stalnu postavku izložbe fotografija iz života Ivana Sarića. U skladu sa novim imenom, učenici Tehničke škole će od ove godine Dan škole obeležavati 16. TAKMIČENJA, SEKCIJE... Od pre nekoliko godina Tehnička škola pokušava i uspeva da uvede projektnu metodu u vannastavne aktivnosti i u redovnu nastavu. Učenici svake godine učestvuju i na takmičenju EUROROBOT u Novom Sadu. U školi funkcionišu sportske (i druge) sekcije, a svake godine se organizuje međurazredni turnir u malom fudbalu. oktobra, na dan kada je Sarić prvi put poleteo... A u svoju budućnost danas leti više od učenika Tehničke škole. Oni su raspoređeni u 60 odeljenja, i školuju se dvojezično - oko 40 posto učenika nastavu pohađa na mađarskom jeziku, a ostatak na srpskom. Radimo u dve smene, u dve zgrade - jedna je centralno-školska, a u drugoj, koja se nalazi u Ulici Matije Gupca, izvodi se praktična nastava: tamo su nam radionice, računarska učionica i neke laboratorije. Pretprošle godine izgradili smo novu fiskulturnu salu, ali je, nažalost, prošle godine požar uništio njen veći deo. Rekonstrukcija sale završena je sredinom aprila ove godine, i sada nam preostaje da nabavimo koševe, semafor i još neku opremu kako bi se u Školi mogle igrati i neke utakmice višeg ranga. Škola raspolaže sa šest informatičkih kabineta i savremenom opremom za obrazovne profile: operater mašinske obrade i elektrotehničar telekomunikacija. Naravno, činimo sve da bismo mogli realizovati nastavne sadržaje pa se opremanje kod nas radi i sopstvenim snagama naši nastavnici sa učenicima, u vidu projekata, izrađuju neka učila koja kasnije mogu da koriste mlađi učenici. Prošle godine kupljen je i robot koji doprinosi podizanju kvaliteta nastave kod mašinskih tehničara, mehatroničara i elektrotehničara računara ističe direktorica. Desetak godina unazad najpopularniji smerovi u Tehničkoj školi su elektrotehničar računara i tehničar drumskog saobraćaja. Zanimljivo je da u ovoj tipično muškoj školi, danas nastavu pohađa i 15 posto devojaka, i ovaj broj beleži uzlazni trend. A, po rečima naše sagovornice, trend je i da se đaci sve manje interesuju za trogodišnje ili profile trećeg stepena. Međutim, činjenica je da se danas sa završenom trogodišnjom srednjom stručnom školom lakše dolazi do posla: 8 Praktično se u školu upisuju učenici koji žele da se obrazuju za dalje učenje, a ne za rad, a uvek bi se pre mogao zaposliti elektroinstalater, bravar, operater mašinske obrade, elektromehaničar... nego tehničar drumskog saobraćaja ili elektrotehničar računara. Upis u srednju školu prvenstveno treba da zavisi od afiniteta učenika i njegove želje, ali svakako i roditelji i pedagozi treba da upozore učenike da na vreme razmišljaju šta će raditi sa takvom školom. U današnje vreme, kada je teško naći posao, jako je bitno doneti pravu odluku objašnjava Ivanović. Početak svake godine, pa i ove školske, u znaku je planova. U Tehničkoj školi se, saznajemo, standardno radi na podizanju nivoa nastave, poboljšanju opremljenosti učionica i radionica i jačanju saradnje sa bratskim školama u Kragujevcu i Užicu, kao i produbljivanju odnosa sa partnerskim školama iz Mađarske (razmena učenika i zajednički projekti). Iako spoljni izgled Škole, prekrivene skelama, može da prevari prolaznike, koji će pomisliti da je u toku sanacija fasade, na fasadi se, iako bi trebalo, još ne radi: Nismo još počeli da sređujemo fasadu, ali je opasna po prolaznike pa smo je zato ogradili. Fasada je naš gorući problem i biće još jedno vreme jer njena sanacija iziskuje znatna finansijska sredstva, a drugi problem je zgrada Malog MEŠC-a, gde su prostorije vraćene crkvi, pa bi trebalo razmišljati o novom prostoru. To nije hitno, ali da bi se taj problem rešio, treba dosta pripreme i vremena. Ni postojeći prostori nisu građeni za radionice, ne zadovoljavaju sve uslove, pa se nadamo da će doći do izgradnje tehničko-obrazovnog centra gde bismo mogli da ostvarimo sve što treba... Piše: Tatjana Mandić Takač az állandó fotókiállítást, amely az iskola első emeletén található és Sarić életét mutatja be. A névhez méltón az iskola napját ebben az évben október 16-án ünneplik meg, azon a napon, amikor Ivan Sarić először repült fel. A jövő felé pedig az idén több mint 1400 diák repül ebben az iskolában. Összesen hatvan osztály van az iskolában, a diákok 40 százaléka magyarul, míg a fennmaradó 60 százaléka szerb nyelven tanul. Két váltásban dolgozunk, két épületben. A központi épületben és a Matija Gubec utcaiban, ahol pedig a gyakorlati oktatás folyik: itt vannak a műhelyeink, az informatika terem és a laboratóriumok. Tavalyelőtt épült meg az új tornaterem, de annak nagy részét a tavaly kiütött tűz teljesen tönkretette. Április közepére sikerült felújítanunk, viszont még be kell szereznünk a felszerelést, hogy az iskolában versenyeket is tarthassunk. Hat számítógépes termünk van és modern felszerelésünk, ami a gépészek és a telekomunikációs technikusok tanulásához szükséges. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy fejlesszünk, ezért ezt sokszor sajátkezűleg tesszük a tanárok és a diákok közösen készítenek el bizonyos projektumokat, amelyeket később a fiatalabb tanulók használhatnak. Tavaly vettünk egy robotot, ami nagyban segíti az oktatás színvonalának emelését, elsősorban a gépészeknél, a mechatronikusoknál és a számítógép-technikusoknál. Az elmúlt tíz évben a legnépszerűbbnek a számítógép-elektrotechnikusi és a közlekedéstechnikusi szakok bizonyultak. Érdekes azonban, hogy ebben a tipikusan fiús iskolában a tanulók 15 százaléka lány, a lányok érdeklődése pedig évről évre növekszik az iskola iránt. Az igazgatónő szerint a fiatalok egyre kevésbé érdeklődnek a harmadéves szakok iránt. Viszont manapság sokkal könnyebb hároméves szakvégzettséggel munkához jutni. Gyakorlatilag az iskolánkba azok a diákok iratkoznak, akik tovább szeretnének tanulni, nem pedig azok, akik dolgozni akarnak. Pedig mindig előbb el tudna helyezkedni egy villanyszerelő, lakatos, mint a számítógéptechnikus vagy közlekedéstechnikus. A középiskola kiválasztása mindig a gyerek adottságaitól kellene, hogy függjön és a vágyaitól, de mindenképp a szülő és a pedagógus is be kell kapcsolódjon, hogy figyelmeztesse a gyereket, tudja-e, mit fog kezdeni majd azzal a végzettséggel. A mai világban, amikor nagyon nehéz elhelyezkedni, nagyon fontos, hogy jó döntést hozzunk. Minden év, így ez az iskolaév is a tervek jegyében kezdődik. Az iskolában folyamatosan az oktatás színvonalának emelésén dolgoznak, a tantermek felszerelésén javítanak, az iskolákkal való együttműködést fejlesztik, mind a hazaiakkal, mind a magyarországiakkal. Bár a járókelők az iskola köré elhelyezett állványokból azt a következtetést vonhatják le, hogy újítják az épület homlokzatát, erre még nem került sor. Még nem kezdtük meg az épület rendezését, de mivel az veszélyes a járókelőkre, ezért körbekerítettük. A homlokzata felújítása nagy gondot okoz, hiszen komoly pénzeszközökre van szükség a rendezéséhez. A másik problémát pedig az úgynevezett kis mesc épülete okozza, amelyet visszaszármaztattak az egyháznak, így új helyet kellene keresnünk. Ez nem sürgős, de ahhoz, hogy ezt a gondot megoldjuk, sok időre és felkészültségre van szükség. A mostani helyiségek sem felelnek meg a gyakorlati oktatásnak, nem tesznek eleget minden feltételnek, így abban bízunk, hogy sor kerül egy technikai oktatóközpont kiépítésére, ahol mindent meg tudnánk valósítani. T. M. T. 7

8 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Valami Amerika No. 1 ÍRJA: Szőke Tímea from Birnamwood - Wisconsin Hát az úgy volt, hogy... Elmentem, megpróbáltam, és most itt vagyok, Amerika csak arra vár, hogy minden porcikáját megtapasztalhassam. Szóval, cserediákprogram: A-SMYLE, októberben Újvidék, angolteszt, esszéírás magamról, angolteszt, esszé, interjú. Egy telefonhívás áprilisban: a szerencsés 66 szerbiai között vagyok, aki ősztől egy évig Amerikában tanulhat! Egyhetes intenzív agymosás, avagy felkészítő júniusban. Azután nyár :D, Timibúcsúztatók és augusztus 10. Augusztus 10. Igen, olyan tipikus filmes jelenet: Két hatalmas kofferrel, kivörösödött szemekkel még egyszer visszanézek, és beülök az autóba. Látom magam előtt az arckifejezésem, mint egy híres drámahősnő, aki épp élete nagy szerelmét hagyja el. Szótlanul bambultam még egy kicsit arra a Vajdaságra, ami most több, mint 8000 km-re van légvonalban. Azután Belgrád - első repülés, Frankfurt - második repülés, Washington D.C. - harmadik repülés, Chicago - negyedik, és hoppá, itt vagyok. Wisconsin állam közepén, Wausau-ban. Wausau repülőtér. Csak pislogok. Fogalmam sincs kit keressek, merre menjek, szóval pislogok tovább és ott, a tömeg közepén a nagy Welcome Timea from Serbia poszter. Juhuuuu! Az első benyomás persze a lehető legjobb lehetett rólam két nap repülés után olyan mosott sz*r állapotban (mint a legtöbb intis reggel, csak intenzívebb). Gyors bemutatkozás: Karen, az anyuka, Dennis, az élettársa, fiuk a kis 3éves Kamron, Kullen, a hiperaktív 9 éves, és Keela, 16, épp most bukta el az autóvizsgáját. Elütött egy biciklist. Irány Birnamwood, a kis falucska és a ház, ahol körülbelül 300 napig fogok lakni. Az első napokban olyan Csodaországfeeling ez az Amerika, és csak a pislogó funkció működik tökéletesen. 8 Az ég máshogy kék, a fű pedig olyan festményzöld. Mindenfelé fák, erdők, és kis tavak. A házak, mint a Sims2-ben, (komolyan beszélek), a farmok meg, hát tiszta Farmville. Aki fészbukozik tudja miről beszélek, igen, igen olyan kis kerítések és pont olyan bordó istállók. Minden második ház kertjében hatalmas amerikai zászló lobog, és az iskolában minden nap egy csomó gyerek Amerika, vagy Wisconsin feliratos felsőben van. És ez még semmi, az amerikaiak annyira amerikaiak, hogy azt hiszik az egész világon angolul beszélnek csak másmás akcentussal. Aztán, amikor összetöröm ezt az álomképet, és megmondom, hogy Szerbiában szerbül beszélnek, de én magyar vagyok, akkor teljes az zavarodottság. Amikor már harmadszor is elmondtam, hogy Szerbia nem Szibéria, és hogy nem Oroszország része, jönnek a kérdések, hogy És láttál már mobiltelefont? Nálatok is van légkondi? És ti is használtok komputereket? Nem, mi még mezítláb járunk és bogarakat eszünk. Tovább rombolom az amerikai lelkivilágokat, mikor a kólára azt mondom, hogy köszönöm, de nem iszom szénsavasat, és a hamburgerre, hogy nem eszem vörös húst. Itt, ha a félkész pizzát fel tudod melegíteni a mikróban úgy, hogy nem égeted meg, tudsz főzni. Én a mikrós tejberizsemmel már kész szakácsnak számítok. Jah és nem csoda, hogy olyan sok a dagadt amerikai. Minden, ami ehető nagyon olcsó. Plusz legalább ötször esznek naponta, ebből háromszor főznek, azaz benyomnak valami dobozos izét a mikróba, amiből leves lesz vagy

9 ázsiai csirke vagy sajtos makaróni. És azokat az igazi amerikai sütiket semi sem múlja felül. Híztam is amióta itt vagyok. Ha így haladok az év végére egész átlagos súlyom lesz így amerika szemmel. Habár egész egónövelő, hogy itt 1-es a méretem, és hogy megkérdezik, hogy van-e mit ennem Szerbiában. Mellesleg úgy híztam, hogy napi két órát edzek az iskola Cross Country csapatával, ami annyiból áll, hogy futunk a városban, a parkban, az erdőben, akárhol, kb. 5 km-t naponta. Az első két edzés után olyan izomlázam volt, hogy alig tudtam mozogni, de azóta már öt találkozót is túléltem. Minden héten van legalább egy. Az első Cross Country találkozómon 100. lettem, úgy, hogy másik 168 lány lihegett a nyakamban és elestem a dombról lefelé. Egy kis eső pedig senkinek sem árt alapon a következő héten az esőben futottunk. Nah, az izgalmas volt, javítottam is három percet az időmöm. És a WBHS (Wittember-Birnamwood High School) Chargers megnyerték a találkozót. Eddig az ötből négy találkozót nyertünk, mindenki le van fagyva. Ha így folytatjuk, a mi kis iskolánk ott lesz az állami döntőben októberben. Kétszer fogok ballagni a középiskolából. Juhuuu! Végzős vagyok, mert hát itt a végzősök a cool people. Mi ülünk az ebédlőben a legjobb helyen, és a mi szekrényeink vannak a legjobb folyosón. Totál, mint a filmekben, első nap belépek az iskolába és látom a folyosókon azokat a kis klikkeket. A focisták olyan nagy, izomagyú állatok és nehéz köztük elmenni, a pom-pom lányok meg hát öhöm nem a legnépszerűbbek, mint a filmekben, sőt. Elég rájuk nézni. És ezek a kis csoportok minden reggel ugyanott, ugyanazoknál a kidekorált szekrényeknél lógnak. Apropó szekrények, egyszerűen nem tudom kinyitni a sajátom. Mindig is problémáim voltak az ajtókkal. A zár számkonbinációval nyílik, és egyszer az egyik, máskor a másik irányba kell csavarni. Képtelen vagyok megjegyezni, mikor merre csavarjam. Az első héten mindig valakit megkértem, hogy segítsen kinyitni naponta legalább ötször. Így az első hét után fél iskola tudta a kombinációmat, úgyhogy azóta csak lazán nyitva tartom és igyekszem nem értékes dolgokat tartani benne. Folyt köv. ИГРАЈ ФУДБАЛ, И БУДИ СРЕЋАН! Шетајући по дому спазила сам момка који је увек у журби, са спортском торбом или фудбалском лоптом... Сасвим случајно, у пролазу, чула сам како га неко зове : Хеј, Стефане!. Насмешила сам се јер, верујте, у нашем дому има много момака који се тако зову. Касније сам чула да тренира фудбал те сам решила да попричам са њим. Млади Томишић, долази из Кањиже. Иде у Средњу медицинску школу, други је разред, а своје слободно време прободи на терену. Тренира фудбал у ФК Спартак Златибор вода у Суботици, а и члан је кадетске репрезентације Србије. Фудбал је почео да тренира са пет година, што значи да се већ једанаест година бави овим спортом. Најважнију утакмицу у свом животу одиграо је ове године и то баш у Суботици, наступивши за репрезентацију која је играла против вршњака из Хрватске. Открио нам је да у Србији навија за Спартак, а од страних клубова за Реал Мадрид. На питање да ли планира у будућности да се бави фудбалом, рекао је : Да, планирам, док год будем могао!. Жеља му је да после средње школе упише ДИФ. Каже да му није лако да усклади све обавезе, али успева у томе јер оно што воли труди се и да оствари. Похађа прилично тешку школу и управо због тога мислим да све то баш и није једноставно. Стефан је заједно са осталим домцима представљао наш дом на покрајинској Домијади и каже да ће и ове године да иде на фудбалску секцију. Воли да се игра лоптом и то га чини срећним! Својим вршњацима поручује да се баве спортом, било којим, али да не запостављају школу! Данијела Данојевић Сара Кнежевић 8 DŽUDO-DEVOJČICA Moja razredna drugarica Blanka Kele, učenica prvog razreda Hemijsko-tehnološke škole, razlikuje se od ostalih devojčica, po tome što se bavi sportom koji nije tipičan za devojke, a to je džudo. Blanka je počela intenzivno da trenira pre pet godina, i već je bila treća u državi! Na treninge odlazi svaki dan i nije joj teško jer, kako kaže, uživa u svakoj minuti koju provede baveći se ovim sportom. Blanka sebe opisuje kao jaku, upornu i druželjubivu osobu. Jedina mana joj je što se lako iznervira, ali to samo u situaciji kada neko nije iskren prema njoj, ili kada ne postigne željene rezultate u sportu... Dunja Đukić I-1 hemijskotehnološka škola 9

10 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA ROBERT ĐIVANOVIĆ, DIREKTOR DOMA UČENIKA U SUBOTICI Mesto za učenje i nova poznanstva Da li biste nam mogli nešto reći o istoriji našeg Doma? U našem Domu su uvek bili stanari i momci i devojke. Nije bilo ograničenja samo za jednu populaciju. Nekada su stanari Doma bili samo učenici Tehničke škole dok je situacija danas potpuno drugačija. Naši stanari su učenici svih subotičkih srednjih škola. Budućnost domova je da budu u sklopu škola, ali ja sam mišljenja da je efikasnije da postoji jedan zajednički dom, nego da se pored škole gradi dom. 5 + Koliko je učenika primljeno ove školske godine? Kakvo je bilo interesovanje? Da li je bilo nekih izmena u propozicijama konkursa? Svake godine primamo isti broj učenika, a to je 350. Interesovanje je dosta veliko. Iz godine u godinu se povećava broj učenika koji ostanu van liste primljenih. Sama činjenica da prošle godine nije primljeno 85 učenika, a ove godine 110 učenika, govori u prilog tome da roditelji imaju sve više poverenja u dom. Prijem učenika reguliše Ministarstvo prosvete Konkursom za prijem učenika srednjih škola u Republici Srbiji u ustanove za smeštaj i ishranu učenika. Ove godine je konkursom predviđeno da ustanove u okviru svojih smeštajnih kapaciteta 10% od raspisanog broja namenski opredeljuju za smeštaj i ishranu učenika iz osetljivih društvenih grupa. U ovu grupu spadaju učenici iz materijalno ugroženih porodica, učenici bez roditeljskog staranja, učenici iz jednoroditeljskih porodica, pripadnici romske nacionalne manjine, učenici koji se školuju za deficitarna zanimanja, izbegla i raseljena lica. Učenici iz osetljivih društvenih grupa koji nisu dobili smeštaj u prvoj raspodeli, ostvarili su pravo u drugoj raspodeli u avgustu mesecu, kada smo objavii i konačnu listu.nadamo se da će se sledeće školske godine to desiti istovremeno. 5 + Možete li nam reći da li je bilo nekih posebnih priprema za doček prvaka? Tradicija je da po prijemu prvaka, u prvoj nedelji septembra meseca održimo zajednički sastanak, gde se na ležerniji način upoznajemo, predstavljamo norme i pravila ponašanja. Govorimo o mogućnostima korisne popune slobodnog vremena, upoznajemo ih sa sekcijama u Domu, mogućnostima korišćenja teretane i fitness PRVACI STRPLJIVO POZIRAJU sale. Za razonodu i opuštanje biće tu filmske, disko večeri i karaoke...nakon ovoga slede sastanci prvaka sa svojim grupnim vaspitačima gde se detaljno upoznaju sa kućnim redom Doma. U sklopu toga održavaju se i radionice za što bolje prilagođavanje prvaka na novu sredinu. Što se samog objekta tiče, uglavnom je obavljeno rutinsko krečenje soba, popravke oštećenja, ali ništa posebno jer su učenici veoma pažljivi i čuvaju domsku imovinu. U odnosu na ranije godine disciplina je bolja, a bolji je i sam stav učenika prema domu. 5 + Znamo da ste ranije bili vaspitač u Domu. Šta je po vama zajedničko svim generacijama? Da, bio sam vaspitač u Domu i to mi je iskustvo dragoceno. Kao vaspitač sam bio deo jednog određenog sistema te nisam mogao svoja načela da plasiram u toj meri kao sada, ali mi to stečeno znanje i iskustvo mnogo pomažu u sadašnjoj organizaciji i načinu rada na pravi način. 5 + Koji su vaši planovi za poboljšanje života i rada u Domu? Prvenstveno delujemo ROBERT ĐIVANOVIĆ preventivno, sve što mislimo da bi bilo loše za budućnost pokušavamo da iskorenimo. Konstantno radimo na poboljšanju ishrane, uslova i opreme za učenje jer nam je cilj podizanje učeničkog standarda života u Domu. 5 + Imate li neku poruku, savet za sve učenike - stanare Doma? Želim da im poručim da cene to što imaju u Domu, brigu, toplinu, bezbrižnost... Tu stvaraju nova poznanstva, prijateljstva, tu se rađaju prve simpatije i ljubavi... Svojim predlozima i konstruktivnim idejama mogu da nam pomognu u izgradnji što boljeg zajedničkog života u Domu. Ana Manojlović Srednja medicinska škola 2/4 Vest i iz doma Ove školske godine u naš dom se uselilo novih 350 đaka koji pohađaju sve subotičke srednje škole. U cilju što lakšeg prilagođavanja na život u domskoj sredini, odmah po useljenju održan je sastanak na kojem je direktor doma poželeo dobrodošlicu prvacima i upoznao ih sa pravilima doma. Da bi se lakše prevazišle poteškoće u vezi sa adaptacijom organizovane su radionice na temu: Adaptacija na život i rad u domu. Pored toga organizovano se išlo u obilazak i upoznavanje grada. U cilju korisne popune slobodnog vremena u drugoj polovini septembra sprovedena je anketa o zainteresovanosti učenika za učešće u radu sledećih sekcija: Književno recitatorske, Dramske, Novinarske, Sekcije zdravstvenog vaspitanja, Sekcije italijanskog jezika, Sekcije španskog jezika, Ekološke sekcije, Informatičke sekcije, Sekcije streljaštva, Sekcije kuglanja, Sekcije stonog tenisa, Košarkaške sekcije, Fudbalske sekcije, Odbojkaške sekcije, Sekcije fitness-a i body building-a, Šahovske sekcije, Umetničke sekcije, Muzičke sekcije, Filmskog kluba, Flamenka. Radi veće bezbednosti učenika, od 1. oktobra počinje se sa upotrebom identifikacionih kartica prilikom ulaska i izlaska iz doma. Anamarija Kološnjaji Srednja medicinska škola 3/5

11 8 Egyre kevesebben sírnak A Diákotthon szabályairól és a szép dolgokról Gyivánovity Róbert igazgatóval Évente összesen 350 diák kap szállást a szabadkai Diákotthonban. A fiatalok tiszta, felújított épületben lakhatnak, de ha jók a tanulmányi eredményeik, akár apartmanszerű szobákat is kaphatnak. Az intézmény legfelső emeletén ugyanis gyönyörűen berendezett, saját fürdőszobával rendelkező szobák vannak. Ezért is érdemes tanulni. Ezen a nyáron is voltak felújítások, rendbetették az udvart, de meszeltek is. Az igazgató, Gyivánovity Róbert szerint a legfontosabb az, hogy a diákok biztonságban legyenek, és hogy tanulmányaik évről-évre javuljanak. Jó lenne, ha lenne rá lehetőség, és megépülne az új szárny, amelynek főterve évek óta kész van, csak a pénz hiányzik a megvalósításhoz. Az új szárnynak köszönhetően amellyel tulajdonképpen a diákotthon befejezettnek tekinthető lenne további több mint száz diák lakhatna Szabadkán a diákotthonban. Ezt azért emelem ezúttal ki, mert míg tavaly 85 gyermek maradt ki az intiből helyhiány miatt, addig az idén a 350-en felül még 110-en kérvényezték a bentlakást, és meg is feleltek volna a feltételeknek, ha lenne elég helyünk magyarázta az igazgató, akitől megtudtuk, a megvalósításhoz több mint hatvan millió dinárra lenne szükség. Gyivánovity Róbert elmondta, az elsősök számára külön programja van a diákotthonnak. Először egy össznépi gyűlést tartanak, ahol minden elsős megjelenik, itt az igazgató elmondja a főbb szabályokat, amelyeket be kell tartaniuk ahhoz, hogy az inti lakói maradhassanak. Ezek a gyűlések mindig kellemes hangulatban telnek. Sokat szoktam viccelődni, de mindenki tudja, hogy a következetesség számomra a legfontosabb. A diákok gyorsan megszokják, hogy annak, hogy itt éljenek szabályai és feltételei vannak. Nem szabad dohányozni és alkoholt fogyasztani, ittas állapotban nem jöhet be senki a diákotthon területére, a kábítószerekről nem is beszélve. A szerződés aláírásakor külön hangsúlyozzuk, és a szülők mindig bele is egyeznek amennyiben a nevelő úgy találja, hogy a gyerek furcsán viselkedik, gyorstesztnek vetheti alá. Este fél tízre mindenkinek itt kell lennie, kivéve, ha valamilyen szervezett programról, próbáról, színházi előadásról van szó. A diákoknak időbe telik, amíg megszokják a diákotthont, azokat, akikkel együtt élnek, és a várost, ahová tanulni jöttek. Ebben segítik őket a nevelők, van egy külön műhely, aminek az a célja, hogy segítse a gyerekeket beilleszkedni, a stresszes élethelyzeteket megoldani. A diákotthon nevelői végigvezetik őket a városon, megmutatják a fontos intézményeket, a kulturális tartalmakat, amelyeket élvezhetnek ittlétük során. Az igazgató kiemelte, ebben az évben különös élményük volt, mert szinte senkit sem láttak sírni az újak közül mert tény, hogy nagyon nehéz elszakadni az otthontól, megszokni az új környezetet, iskolát, várost. Az iskola után, előtt a diákotthonban csaknem 30 különböző szakkör közül válogathatnak a diákok. Van dráma, szép beszéd, szavaló, újságírói, egészségügyi nevelés, zene pop, dzsessz, fitnessz, teke, sakk, kosár és röplabda, környezetvédelmi, flamenco-tánc, olasz és spanyol nyelv, filmklub és még sorolhatnánk. Csak győzze a gyerek kipróbálni mindet, ami csak megtetszik neki. Az igazgató szerint a szakkörök, foglalkozások segítenek a nevelőknek abban, hogy közel kerüljenek a gyermekekhez. Megtudják, miben tehetségesek, milyenek az adottságaik, de azt is, hogy mikor bánatosak és vannak-e gondjaik, amelyeket a nevelő, pedagógus vagy pszichológus segítségével, közösen meg tudnak oldani. A gyerekek jól érzik magukat a diákotthonban, életre szóló barátságok kötődnek, szerelmek jönnek és mennek, vannak, amelyek maradnak is. Ahogy az inti marad mindig ezeknek a gyerekeknek a második otthona. tm 11

12 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA 12 INTERVJU DUŠAN SVILAR OPTIMISTA IZ ŠKOLSKE KLUPE On je drugačiji. Zvezda u pravom smislu te reči, a bio i ostao skroman, ljubazan, drag... On je Dušan Svilar, danas najpoznatiji Subotičanin mlađe generacije, pobednik muzičkog takmičenja Zvezde GRANDA, ime koje vezujemo za kvalitetnu pop muziku, ali NE i za estradne tračeve, priče rekla-kazala, farmerske zgode i nezgode, psovke i svađe. I ponosni smo što je on baš NAŠ dečko iz komšiluka, koji ima i vremena i volje da sa svojim Subotičanima zastane, popriča i kaže: Dobar dan, Hvala i Molim. A to se, između ostalog, uči i u školi... Svilar je nedavno završio Gimnaziju Svetozar Marković (društveno-jezički smer). U lepom sećanju ostaće mu razrednica Borjana B. Gavrilov, a posebno drugovi i drugarice iz razreda: To je bio najbolji razred na svetu! Da sam mogao, ne bih mogao da zamislim bolji! Skup ljudi koji su se odlično slagali i to me je najviše oduševilo sloga, svi kao jedan, kao kada Grci protestuju... I nikada nam nije bilo dosadno. Tome je doprineo i moj drug Denis Filip koji je zanimljiv već po imenu, a svakako je bio jedan od najduhovitijih likova u razredu! I ako ste mislili da će vam dan biti loš, na kraju je ipak ispao lep zbog njega. On je po prirodi optimista i ako je imao četiri keca znao je da će na kraju godine imati dvojku. Od njega sam naučio da budem optimista. Iz srednje škole ću pamtiti i ekskurzije, posebno matursku nezaboravno putovanje u Italiju, zemlju koja je, iako sam mnogo putovao i mnogo video, ostavila najveći utisak na mene. Gimnazija će mi ostati u lepom sećanju - i profesori i direktor, i cela škola uopšte, maksimalno su mi izlazili u susret što se tiče izostanaka, a ni ja im nisam ostao dužan sve sam odradio korektno, razredne ispite polagao i u avgustu... Paralelno sa Gimnazijom, Dušan je pohađao i Muzičku školu u Subotici, čiji je danas vanredni đak. Na njegovu adresu još prošle godine stigao je poziv Muzičke akademije u Beogradu, ali zbog brojnih obaveza, upis na Akademiju malo je prolongiran: Punih devet meseci pripremao sam novi album, a Akademija je ozbiljna institucija i nisam želeo da budem odsutan sa predavanja, pa sam napravio malu pauzu. Živim na relaciji Subotica Beograd, i uvek se rado vraćam u rodni grad. Subotica je grad potpuno drugačiji od svih drugih gradova! Začarani grad, živi u bajci. Ovde su ljudi previše dobri i pošteni i to je dobro. Ovde i vazduh miriše... Na konstataciju da se, iako puno vremena provodi u Beogradu i u drugim gradovima, nije promenio, Dušan kaže: Trudim se da funkcionišem i ovde i tamo. Tamo se svako bavi svojim poslom, pa se bavim i ja, ali do određene granice. Svaki čovek ima razum i slobodu izbora, pa može da odluči šta mu se sviđa, a šta ne. Možda bi nekada trebalo da budem uporniji, da se ugledam na neke, ali to onda ne bih bio ja. A ne bi bio Dušan Svilar ni kada bi ušao, na primer u Farmu ili u Velikog brata, sve popularniji rialiti šou- program, na koji nisu ostali imuni mnogi poznati pevači, glumci, pa čak i političari: Nikada ne bih ušao u Farmu, bez obzira na cenu! Ja sam muzičar, a ne zabavljač, i čini mi se da posle ne bih mogao da se bavim muzikom primećuje Dušan. Ali, sudeći po planovima koje ima, Dušan će se (na zadovoljstvo slušalaca!), još dugo baviti muzikom. Nakon novog albuma ( Nisam ja dobrovoljni danavalac suza ), sa kojeg se već izdvojilo nekoliko pesama, Dušan počinje intenzivno da razmišlja o sledećem: Priprema albuma je proces koji traje. Ovaj poslednji se zvanično pojavio u junu, ali zbog godišnjih odmara, marketing kreće sada. Album jeste komercijalan, ali nisu sve pesme na prvo slušanje, treba da se pročita tekst... PEVAO SAM SUBOTICI Drago mi je što sam u okviru proslave Dana grada nastupio sa Subotičkom filharmonijom i poklonio Subotičanima malo ozbiljne muzike. Uvek rado pevam svojim sugrađanima i drago mi je što im se moj nastup svideo. Ipak, ja nikada nisam u potpunosti zadovoljan. Uvek može bolje... Iako je mlad dostigao i postigao veliku popularnost, i devojčice masovno uzdišu za njim, Dušan čvrsto stoji na zemlji i svoju definiciju uspeha ne menja: Jedini uspeh u životu je osnovati porodicu. To je uspeh, a ne biti poznat. I ja ću ići ka tome. Zato mi je i uzor Zdravko Čolić, jedna od naših najvećih zvezda, a normalan i dobar čovek, posvećen svojoj porodici. I dok hvali Čolića, Balaševića, Čorbu i Bajagu, u odeći zvaničnog sponzora (B`N`BOS), naš sagovornik možda je već napravio taj značajan korak u životu, koji vodi osnivanju porodice. Otkriva nam da je već godinu dana u lepoj vezi sa jednom Andreom, svojom vršnjakinjom koju je upoznao u Kanadi... Tatjana Mandić Takač SLOBODA NEMA CENU Puno sam putovao i boravio u inostranstvu, pa mogu da zaključim da je ovde teže što se ekonomske situacije tiče, ljudi lošije žive, ali ovakvu slobodu niko nema! Ovde možeš da izađeš u ponoć, da prošetaš ulicom, a ne potežeš pendrek, nož ili pištolj. U Americi su devojke nedavno podnele zahtev da nose pištolj u školu! Zato, ako bih morao da biram, izabrao bih slobodu. Ona je neprocenjiva, ljudi to ne shvataju.

13 8 Régészből újságíró Szabadkán, ebben a rideg városban, ahol az emberek elhidegültek egymástól, él egy fiatal újságíró, Török Arnold, aki rámosolyog a világra, kerékpárra pattan, érdeklődik a színház iránt, karikás szemmel ébred, hiszen hosszúra nyúlnak az éjszaki beszélgetések egy másmilyen nyelvű, másmilyen kultúrájú emberrel, otthon van a sportok terén, és ami a legfontosabb: magyarul ír. Véleménye van a világról, a rendszerről, tájékozott, művelt. Photo: Edvard Molnar 5 + Mióta foglalkozol újságírással? T.A.: Kiskoromban említettem édesapámnak, hogy régész vagy többek között újságíró lennék, de valahogy az évek múltán abbamaradt az egész, és el is felejtettem az efféle álmaimat. Aztán az egyetem vége felé, 2007 márciusa körül, hallottam, hogy a Magyar Szóban megüresedett egy lektori állás, gyorsan le is csaptam rá, mert jól jött volna egy kis bevétel havonta. Két-három hónap után aztán már újságíróként alkalmaztak a Magyar Szónál, s mivel a Közelkép nevű rovatban volt üresedés, oda vettek fel. 5 + Szükséges-e valamilyen külön végzettség? T.A.: Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékére jártam. Akkoriban még nem volt külön újságírói szak, az én diplomám magyartanárnak, újságírónak, lektoroknak szóló diploma, amivel természetesen el lehet helyezkedni a sajtóban is. Azt hiszem, abban az évben indult először Vajdaságban egyetemi szintű újságíró képzés Újvidéken, amikor elkezdtem dolgozni az újságnál. 5 + Akkor jó egy újságíró, ha... T.A.: A legislegfontosabb ezt a lektori teendőim még jobban körvonalazták az íráskészség. Akinek nincs íráskészsége, az ezzel ne foglalkozzon, mert a szerkesztőt meg fogja őrjíteni, még inkább a lektort, és az olvasók nem fogják elolvasni az ilyen igénytelen szövegeket. Fontos, hogy a szerkesztő is ismerje a nyelv szükségleteit. Ne azt a benyomást keltse az olvasóban, hogy egy írás, egy cikk csak rossz lehet, ezzel minősítve az egész újságot! Kell egy egészséges önkrtitika, persze nem beképzeltségről van itt szó, hanem nem árt, ha az ember tisztában van a saját képességeivel. Egy újságíró olvasott meg mindenféleképp művelt. Ha mondjuk megkérnek téged, hogy készíts interjút egy atomfizikussal a maghasadásról folytatott kutatásaival kapcsolatban, nem tudsz felkészülten menni, szükséges valamiféle kreativitás, találékonyság a jó kérdések gyors, azonnali megfogalmazásához. 5 + Milyen témák foglalkoztatnak az írás terén? T.A.: Nagyon érdekel a sportstatisztika mindenféle adatok, ki volt legtöbbször bajnok, melyik csapat esélyes a győzelemre, gólok száma, az érdekes, frappáns, adatokkal teletűzdelt sportbeharangozókat mind összegyűjtöm, és leírom. Ez olyan filozofálgatós téma, amit nagyon szeretek. Ezenkívül színházi szövegeket korai még kritikának nevezni szoktam, szeretek írogatni. 5 + A színház mekkora helyet foglal el az életedből? T.A.: Valamikor a nap felét betölti, de van olyan időszak is, amikor egy hétig, kettőig egyáltalán nem találkozom a színházzal. Ha épp nincs szezon, lehet, hogy a tévében megnézek egy két előadást. A színház terén mindenevő vagyok, régebbi, újabb darabokat is nézek, ha jól meg van csinálva jó színészekkel jó előadás, akkor bármi számításba jöhet. 5 + Milyen műfajokban írsz? T.A.: Ha elutazom valahová, a térbelileg valamelyest behatárolható egységet próbálom érdekesebbé tenni, az élményeimet papírra vetni. Az interjút a kötetlen beszélgetések miatt szererem. Interjú előtt szeretek elbeszélgetni az interjúalannyal, hogy megismerjük valamelyest egymást. Ha például egy régi ismerőssel készítesz interjút, megkérdezed, mi történt addig vele, fölmelegszik a hangulat, kölcsönösen föloldódnak az emberek, és mire elérkezik a tényleges interjú, kicsit bátrabbak, közvetlenebbek lesznek a felek. 5 + Milyen szinten van jelen a sport az életedben? T.A.: Két éves korom óta bújom a sportújságokat, mindig is szerettem volna sportkommentátor lenni, érdekel a szakma, de azt még nem próbáltam ki (ami késik, nem múlik). Pillanatnyilag a nemzetközi és az európai futball érdekel, követem az eseményeket. Régebben fociztam, de egy sérülés meggátolt a további edzésben, meg aztán középiskolásként más kezdett el foglalkoztatni. Az edzői létet is ki szerettem volna próbálni, de van olyan hivatás, ami mellett nem lehet tanulni, egy egész embert igényel. 5 + A munka mellett szakítasz időt a hobbijaidnak is? T.A.: Rengeteget, ezért is alszom napi 3-4 órát, legjobb esetben ötöt, hétvégente pedig a tíz óra is becsúszik. Hobbim az internetezés maximális mennyiségben, a sporthíreket és a videókat követem, illetve egy focimenedzser játékot játszom, mert jó a közeg, élvezem. Főleg éjszakánként beszélgetek emberekkel szerbül, horvátul, angolul. Privát chatek, kitűnő témák, beszélgetőpartnerek, némelyikük kutyát eszik, nem látott még soha síkságot, mindenféle emberrel találkozok interneten keresztül, és nekem ez jelenti a kimozdulást. 5 + Ha Szabadka, akkor... T.A.:...kátyúk, rossz autó- és bicikliutak, sár, rengeteg beton és sok-sok kiszáradóban lévő fa. Nap, mint nap közlekedek biciklivel, autóval. A biciklimben lévő hatalmas nyolcast az egyenetlen utak eredményezték... Újvidéken is laktam már, ott sokkal jobban éreztem magam. Abban a városban az emberek visszamosolyognak rád, nem annyira ridegek, mint itt, Szabadkán. Berec Sára II.A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium 13