maj mesec maturanata Zenei hidakat építve N o 17 Najbolji u vojvodini Sebestyén Márta exkluzív interjúja az 5 + -nak az érettségizok hónapja

Átírás

1 Najbolji školski list u vojvodini Sebestyén Márta exkluzív interjúja az 5 + -nak Zenei hidakat építve novine za srednjoškolce KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA maj mesec maturanata N o 17 maj Május, photo: goran cvijanov az érettségizok hónapja novine uređuju učenici subotičkih srednjih škola / a lapot a szabadkai középiskolás diákok szerkesztik `

2 2

3 8 preporuka urednika 5 + Gradske novine za srednjoškolce középiskolások lapja Izdavači / Kiadó Dom učenika, Subotica Szabadkai Középiskolások Diákotthona nvo aktivni region Direktor / Igazgató Robert Đivanović, direktor@novine5plus.com Ako na ulicama i trgovima vidite rasplesane klovnove, lutke koje govore i decu koja plešu, znajte da niste u Zemlji čudesa, već da je počeo 18. Međunarodni festival pozorišta za decu i traje do 21. maja Tokom sedam dana, Festival će ugostiti umetnike, pozorišne stručnjake i studente pozorišnih škola sa raznih strana sveta. U okviru zvanične selekcije biće prikazano 20 predstava za decu iz 18 zemalja sveta. Kreiranje repertoara zasnovano je na visokim profesionalnim standardima. Svaka od predstava izvodi se na izvornom jeziku, dok se prednost, prilikom selekcije, daje lutkarskom pozorišnom izrazu. O nagradama će odlučivati petočlani međunarodni žiri sačinjen od istaknutih svetskih pozorišnih umetnika i teatrologa. Glavni i odgovorni urednik Boris Cupać, urednik@novine5plus.com Urednica redakcije na srpskom jeziku Olivera Uščumlić, sr@novine5plus.com pomoćnica UREDNICE REDAKCIJE NA SRPSKOM JEZIKU Tatjana Mandić Takač, sr2@novine5plus.com Urednica redakcije na mađarskom jeziku / A magyar szerkesztőség szerkesztője Tómó Margaréta, hu@novine5plus.com pomoćnica urednice redakcije na mađarskom jeziku / a magyar csoport segédszerkesztője Papp Bartusz Karolina, hu2@novine5plus.com LicA sa naslovnice maj - mesec maturanata Ima li šta lepše od maja? Proleće nas opija, a maturanti slave kraj školovanja. Pred nekima je fakultet i dalje usavršavanje, a neki će pronaći posao. Ovaj broj je posvećen maturantima, radujemo se sa njima, zbog njihove sreće, u nadi da će im školovanje ostati u najlepšem sećanju. Obratite pažnju na izloge prodavnica u centru grada, sem popusta, nude i maturske tabloe, na kojima možete videti nasmejana lica. MARKETING ZA 5 + Ako želite saradnju sa nama, distribuciju vaših poklona našim čitaocima (učenicima subotičkih srednjih škola), reklamni prostor u novinama ili na našem web sajtu, javite se na telefon: 063/ ili nam pišite na marketing@novine5plus.com Tehnička podrška / Műszaki szerkesztő Arnold Tibor, support@novine5plus.com Redakcija na srpskom jeziku / Szerb szerkesztőség Anamarija Kološnjaji, Ana Manojlović, Danijela Danojević, Dijana Majstorović, Darija Ćatipović, Marija Govlja, Nikolina Drašković, Srđan Miković, Sara Knežević, Teodora Bođanec Redakcija na mađarskom jeziku / Magyar szerkesztőség Berec Sára, Gál Júlia, Iván Korina, Kovács Anikó, Martonosi Máté, Nagy Mária, Sutus Ádám saradnici / SzakmunkatársaK Tápai Renáta (lektor), Ana Krstić (lektor), Branislav Kolar (gaming), Siniša Zelen (web) Goran Cvijanov (photo) Design, prepress & Marketing Refresh / Web Štampa / Nyomtatás Minerva Subotica Tiraž 1000 primeraka Podrška / Támogatók FOKUS Fondacija 3

4 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Mikor? Hová? A Magyar Film Délvidéki Hete Art Mozi, Szabadka Május 19. Cérnaszálon 19 órától East Side Stories 21 órától Május 20. Pál Adrienn 19 órától Szelíd teremtés - A Frankenstein terv 21 órától Május 21. Bogyó és Babóca 10 órától Bádogváros 19 órától A Pannónia Fotóklub fiatal alkotóinak bemutatkozó kiállítása május :30, Népkör (Oláh Sándor Körgaléria), Szabadka Népszínház Május :00 Soltis Lajos Stúdió, Rítus - vizsgaelőadás 19:30 Jadran Színpad, Nóra 19:30 Soltis Lajos Stúdió, Rítus - vizsgaelőadás Máj :30 Jadran Színpad, Egy elmebeteg nő naplója - merülés Csáth Géza írásai alapján - Bemutató Kosztolányi Dezső Színház Május 23. Magyar kezdők(nek) avagy Mađar(ski) bez muke Május 24. Béres Márta ONE GIRL SHOW Május 28. Pozsgai Zsolt: Boldog bolondok Mojo Club Zenta Friday 20. Palacsinta party!!! Saturday 21. 2x reggae concert: SIN SEEKAS (Vojvodina) + BUDAPEST RIDDIM BAND (Budapest) Friday 27. > Ex-yu rock party: DJ DAVOR (Szabadka) Saturday 28. > Southern Rock: WOODPECKERS (Belgrade), Allman Brothers Band, Lynyrd Skynyrd eko strip u saradnji sa JKP Čistoća i zelenilo Jožefa Atile 4, Subotica Telefon: 024/ Web: 4

5 PROFESOR / A TANÁR SZEMSZÖGÉBŐL 8 Írja: Medve Ágnes, a Politechnikai Középiskola angoltanára Blog (Az élet szép... tenéked magyarázzam?) Csörög a telefon. Sok minden kezdődik így. Bármi kezdődhet. Ezért nem is nagyon szoktam fölvenni az ismeretlen számokról érkező hívásokat a reggeli órákban. Ki tudja mi csúszik ki a számon, így pár perccel a reggeli kávé után, amikor még alszanak a finomabb funkcióim nagyon mélyen szunnyad a diplomácia - és az egyetlen védekező eszközöm a beleegyezés. No jó, van még a morgolódás is kizárólag családtagok és közeli barátok számára fenntartva. Valamikor régesrégen szerettem írni. Csak rá kellett helyeznem a ceruzát a papírra és már kerekedtek is a modatok, szinte maguktól terelgetve a történetet a befejezés felé. Majd az elégedett nyugtázás következett, jó volt látni a gondolataimat, amelyek papírra vetve kerek Egésszé álltak össze. Manapság kerülöm az írást. A fehér lapot utánozó szövegszerkesztő ablak, a villogó kurzor, a billentyűzetre helyzett ujjaim, a széken ülés, az egyenes hát, a gépzúgás... Elűznek. Ki akarok menni. Megnézni rózsaszínre hajlik-e már a cseresznye, mekkorák a bújkáló földieper golyócskák, hány szál liliom nyílik, hová szeretne palántálódni a brokkoli, formálódnak-e már a tobozok a fenyőhajtások hónaljában, fejlődik-e a metélő fokhagyma, virágoznak-e a rózsák, kérnek-e vizet a ribizlik, hol forgassam be a trágyát, van-e már bimbó a kaktuszokon, milyen az akácerdőben sétálni, kisüt-e a Nap... Megnéztem. Kelkáposzta palánta kevés lesz, de különben minden rendben van. Sok a ribizli, a liliom csapatban pompázik és a földieper is bő terméssel hálálja meg a közötte végzett kora tavaszi meditációs gyakorlataimat (Első Kapálás, Második Kapálás Símogatással, Fejlődjetek Szépen Energa Kapálás). Sütött a Nap is, nem csak hét ágra, hanem a serdülő akácok mindegyikére. Megláttam közöttük egy tisztást. A kis hársfák szóltak, hogy ott van, vegyem már észre. Az övék, kell nekik a fejlődéshez. Fűrész, kisbalta, némi izzadás, néhány karcolás. Anyai segítség. Rönk vonszolás, ágak vagdosása, kecskék rohannak a friss levelékért, további karcolások... Tudom, kesztyű is van a világon, de nem szeretem. Tenni, csinálni szeretek dolgokat és érezni őket a kezemmel, az egész lényemmel. Az alkotás öröme kellő jutalom a fáradtságért. Megéri verejtékezve földet túrni, aprókat vérezve fát nyűni, mert szívet melenget a pirosló gyümölcsök, az erőteljes friss hajtások látványa. Hasonló érzés a tanítás is. Megéri szakirodalmat bújva vagy véletlen rábukkanásból merítve órára készülni, feladatokat kitalálni, a tanulók problémáival foglalkozni, újabb és újabb netes teszteket szerkeszteni és ki tudja még mit nem, ha cserébe a folyosókon mosolygós köszöntést kapok, a tanteremben pedig oldott hangulat vár és nem ritka vendég a nevetés. Továbbá: Szeretek még főzni, enni, izgalmas könyvek fölött virrasztani, puzzle-t kirakni, utazni, úszni, csempét ragasztani, füvet nyírni, mesét hallgatni, autót vezetni, játszani, fagyizni, nagyokat sétálni és aludni. Szeretem a színeket, a hangokat, az illatokat, a felhőket, a csillagokat. És szeretem elfelejteni, amit nem szeretek. ŠTA POSLE MATURE? Piše: SANJA POTKONJAK, prof. književnosti u gimnaziji Svetozar Markovic Napomena urednice, koja me je kontaktirala povodom ovog teksta, da će majski broj časopisa biti posvećen maturantima, navela me je da se prisetim završne godine mog srednjoškolskog školovanja, mature i svega onog što je prati. Ne tako davne godine, kada sam završavala Srednju ekonomsku školu u Somboru, došao je momenat kada sam morala, naravno, potpuno nespremna na to, da odlučim čime želim dalje u životu da se bavim. Pitanje mi se, kao i svim maturantima pre i posle mene, učinilo neverovatno teškim. Želela sam da budem sve arhitekta, advokat, socijalni radnik, grafički dizajner, modni kreator, glumica... Želja je bilo toliko da im se kraja nije videlo. Videvši da se nikada neću odlučiti, pojednostavila sam pitanje. Šta je ono što želim da studiram? Čime želim da se bavim i šta želim da učim naredne četiri godine? Tada se odgovor pojavio sam od sebe. Književnost se nametnula kao jedini mogući izbor, kao prva ljubav koje se prisetimo kada se u sve ostale razočaramo. Četiri godine studija proletele su kao tren i to je iskustvo koje se ni sa čim drugim ne može uporediti. Ipak, sve to vreme nisam ni pomišljala šte će se dogoditi kada se završi, kada diplomiram i dođe vreme da potražim posao. Pomisao o poslu prosvetnog radnika odbacivala sam čim bi se pojavila. Ja za katedrom ta misao je od mene bila dalje od Novog Zelanda. Prvi posao je došao neočekivano. Upravo tako, on je došao meni, a ne ja njemu. Danas mislim da to nije bilo slučajno. Dobila sam ponudu da predajem u jednoj srednjoj školi u Somboru, na određeno vreme. Kada se setim tog iskustva ne mogu da se ne nasmejem, bila sam tada prava početnica, kako u poslu, tako i u životu. Međutim, kada sam, smešno obučena i nevešto našminkana, ušetala u učionicu na prvi čas u prvi razred, kada sam se predstavila i počela da govorim, znala sam da ništa drugo na svetu ne bih mogla ni želela da radim. To ponekad ispričam svojim učenicima, naročito onima koji pokazuju sklonosti ka ovom zanimanju ili onima u kojima nazirem potencijal za ovaj posao, ali se iz nekih svojih, ličnih razloga dvoume da li da se njime bave. Od tada je prošlo pet godina. Neko će reći mnogo, a neko nedovoljno vremena, ali ni na momenat nisam promenila mišljenje. Uverena sam da obavljam jedan od najlepših poslova na svetu. Ne postoji mesto kao što je škola. Nigde drugde vam se ne pruža prilika da doživite toliko različitih emocija za jedan dan ili sat, da gledate mlade, pametne osobe kako odrastaju i sazrevaju pred vama, postaju ljudi, odlaze, vraćaju se; da deo svog iskustva i znanja prenosite na nekog, da se igrate i učite sa svojim učenicima, kao i da učite od njih; da vidite da vam se svakog dana neko iskreno obraduje, makar po jedno dete u svakom odeljenju... Ne postoji univerzalna formula koja čini dobrog profesora. Ono što je, po meni, pre svega potrebno da bi ste se ovim poslom bavili jeste ogromna, neizmerna ljubav prema deci, ljubav prema ljudima uopšte. 5

6 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA REPORTAŽA ŠKOLAMA U POHODE (3) EKONOMSKA SREDNJA ŠKOLA BOSA MILIĆEVIĆ ŠKOLA PO MERI Ekonomska srednja škola Iza biste Bose Milićević nalaze se fotografije učenika generacije Na porti Violeta Farkaš Bojan Milićev Milan Perše Tamara Mamužić Tijana Sebenji 6 Do 13. maja Ekonomska srednja škola Bosa Milićević tri puta zvanično je otvorila vrata u okviru istoimene akcije ( Otvorena vrata ) kojoj je cilj da budućim srednjoškolcima približi ovu školu po meri deteta kako glasi slogan na koji se zaposleni pozivaju. A da je zaista reč o školi po meri (učenika), potvrđuje i desetak naših sagovornika, učenika Ekonomske škole, koji su od strane svojih profesora za predstavljanje u novinama 5+ izabrani, ne samo zbog odličnog uspeha, već i zbog talenta koji poseduju... Violeta Farkaš, učenica trećeg razreda, smer turistički tehničar, otkriva da i danas, baš kao i u svojoj sedmoj godini kada je pošla u školu, rado piše pesme, i to ljubavne. A osim što voli da piše, voli i da putuje pa se nije mnogo dvoumila koji će smer upisati. U osnovnoj školi geografija mi je bila omiljeni predmet jer me zanimaju putovanja. Nadam se da će putovanja biti sastavni deo mog budućeg posla i nadam se da ću imati posao iskrena je Violeta. Bojan Milićev, učenik četvrtog razreda, smer ekonomski tehničar, ne piše pesme, već, kako kaže, škraba sa puno ljubavi. - Tehnika varira: od uglja do kroki crteža, grafita... Tema zavisi od toga kako se osećam. Od sedme godine razmišljam o likovnoj akademiji, ali upisao sam ekonomsku školu i mislim da ću iz nje poneti solidno obrazovanje. Za ove četiri godine najvrednije je bilo i jeste drugarstvo, ljudi koje sam upoznao, nova iskustva... Sećaću se ekskurzije i ukradenog autobusa u Italiji. Mislim da smo u školi imali svega dovoljno i da su profesori bili korektni. Milan Perše, odličan učenik trećeg razreda, smer turistički tehničar, sa fudbalskom loptom druži se od sedme godine! Počeo je u Spartaku, sada je u Subotici, prvi tim. Na pitanje kako uspeva da uskladi školske i sportske obaveze, odgovara: - Formula je samo dobro raspoređeno, organizovano vreme! Ako se vremenu za učenje maksimalno posvetiš, maksimalno ga iskoristiš, makar se radilo i o svega sat vremena dnevno, sve se može postići. A gradivo i nije toliko teško... Milan planira da školovanje nastavi na jednom od fakulteta u Novom Sadu. I za vreme studiranja neće se odreći fudbala, naprotiv: Planiram da se ozbiljnije, profesionalnije posvetim fudbalu, da ne trčim samo za loptom, već i za zaradom... iskren je. U pauzi između dva zvona Tamara Mamužić, učenica trećeg razreda, smer turistički tehničar, osim što ima sve petice, bavi se i posebnom vrstom plesa trbušnim: Trbušni ples ističe ženstvenost, podiže samopouzdanje, i onaj ko voli muziku, u toj dimenziji plesa potpuno se pronalazi! ističe Tamara. Tijana Sebenji, učenica trećeg razreda, smer turistički tehničar, engleski jezik govori kao maternji srpski pa nije čudno što upravo na engleskom piše pesme. A znanje koje poseduje sigurno će joj pomoći i u budućem poslu: - Volela bih da se bavim nekim zanimanjem koje uključuje poznavanje engleskog jezika, što će mi smer koji pohađam, nadam se, omogućiti. Za turističkog tehničara dobro je da zna što više stranih jezika, a ja, osim engleskog koji govorim, učim i nemački jezik, a pomalo se služim i mađarskim. Tijana ističe da je više nego zadovoljna društvom iz razreda, da su profesori korektni i da U školskom dvorištu

7 Piše: Tatjana Mandić Takač Fotografije: Dejan Vuković 8 BANKA - POSAO SNOVA? Anita Knjur Dragana Matić Igor Bem Ljiljana Medić - Da li je posao snova raditi u banci? Zavisi od osobe: da li akcenat stavlja na posao ili na porodicu. Za nekog ko je porodični tip naravno da nije jer imaš manje slobodnog vremena. Plata je primamljiva, ali je slobodno vreme mnogo važnije slažu se (za sada) budući finansijski tehničari, još uvek učenici Ekonomske škole. U zbornici... Na času: odeljenje III-4 PALIĆ TURISTIČKI POTENCIJAL - Palić jeste turistički potencijal Subotice ako se dovoljno ulaže u njega. Nedostaje dobra reklama. Treba nam nešto novo što će biti velika atrakcija, nešto što nema nigde. Dobro je što su počeli nešto da rade na Paliću, da renoviraju šetalište i štrandove, to će lepše izgledati, ali ništa bez prečišćavanja jezera. Voda je najveći problem jednoglasni su (budući) turistički tehničari. se sa njima lako nalazi kompromis. Ono što Školi nedostaje, po Tijaninom mišljenju, jeste opremljeniji kabinet za informatiku i sala za fizičko u sklopu školske zgrade. To bi bio pun pogodak! zaključuje. Anita Knjur, učenica četvrtog razreda, smer finansijski tehničar, volela bi da je na smeru koji završava bilo malo više prakse, a malo manje teorije. Ipak, iz Škole će poneti dragoceno znanje: - Mislim da sam dosta toga naučila i mogla bih da dam adekvatno mišljenje o svemu što se tiče ekonomije. Značajna je praksa koju smo imali u preduzećima i bankama. U drugom i trećem razredu imala sam praksu u Pioniru, a u četvrtom u KBC banci. Planiram da upišem Ekonomski fakultet u Subotici, evropsku ekonomiju i biznis. Iako se već osam godina Anita bavi i folklorom, njeno angažovanje u KUD-u Aleksandrovo nije umanjilo odličan uspeh u školi. Folklor joj je samo doneo: Na folkloru su najlepša putovanja i poznanstva sa novim ljudima. Folkloraši su neiskvareni ljudi, lepo se slažemo i znam da na njih mogu računati u svakom trenutku - ističe Anita. Dragana Matić, učenica četvrtog razreda, smer finansijski tehničar, već deset godina trenira odbojku. Član je prvog tima Spartaka, koji je sezonu završio kao treći na tabeli. A za aktivno bavljenje sportom i odličan uspeh u školi potrebna su i neka odricanja: Manje je izlazaka i druženja, mora na vreme da se misli na spavanje... otkriva Dragana koja će školovanje nastaviti na Višoj pedagoškoj školi, a potom i na Učiteljskom fakultetu. Ljiljana Medić, učenica četvrtog razreda, smer finansijski tehničar, takođe se bavi odbojkom (rekreativno), a osim sporta zanima je i istorija, dok joj u školi od ekonomskih predmeta najbolje ide bankarsko poslovanje. Na praksi je bila u Findomestik banci gde je radila za šalterom i odlično se upoznala sa pojmom platnog prometa u teoriji i praksi. - Smatram da je pripravnički rad jako bitan. Nakon pripravničkog mnogo je lakše naći posao, a ja priželjkujem posao u banci, ali ne na šalteru, već neko drugo kreativnije radno mesto... Po rečima direktora Ekonomske škole Igora Bema, naši sagovornici predstavljaju samo mali deo talentovanih đaka ove Škole, kojih je, svakako mnogo više. A neki novi klinci, među kojima i mnogo talentovanih, naći će svoje mesto u učionicama Ekonomske škole sledeće školske godine: - Upisujemo dva razreda ekonomskih tehničara (jedan srpski, jedan mađarski), dva odeljenja finanskijskih administratora - ogled (jedan srpski, jedan mađarski), bankarski službenik (srpski), turistički tehničar (srpski) - ogled, konobar (srpski) ogled, i kuvar (mađarski) ogled. Ukupno upisujemo šest profila od kojih su konobar i kuvar treći stepen, a ostali četvrti nabraja direktor Škole, naglašavajući da Na času poslovne informatike odeljenje III-3 Budući konobari obučavaju se i za šankom... su svi profili osavremenjeni ili potpuno novi pravljeni u skladu sa potrebama privrede. Dirketor Škole takođe objašnjava da slogan Sa mature pravo na posao, koji prati ovogodišnji upis, ne znači da đaci koji završe Ekonomsku školu odmah moraju da rade: Ne, oni imaju prohodnost na fakultete, ali imaju i mogućnost da se odmah zaposle. Obučeni su za posao, što je danas veoma važno. Prof. Martina Poljaković sa učenicima U školskoj biblioteci: bibliotekarka Stanislava Prlja sa učenicama Miljanom Pejović i Tamarom Kondić izrađuje plakate za maturante i ispisuje oproštajne poruke... Dobro opremljena kuhinja carstvo (budućih) kuvara 7

8 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA A DIÁK SZEMSZÖGÉBŐL 8 Az élet rögös útján Továbbtanulás, a nagy betűs élet. Május van, a végzőseink hamarosan talán más városba, más országba költöznek, az amfiteátrumokban hallgatják majd professzoraikat. Hogy ki hogyan vélekedik a továbbtanulásról? Erről kérdeztem Baranyi Renátát, Magosi Lórándot, Bezdán Árpádot, Tóth Lillát és Horváth Évát. 5 + : Hol szeretnéd tanulmányaidat folytatni a középiskola után? Baranyi Renáta a Szegedi Tudományegyetemre szeretne továbbmenni szociológiára. 5 + : És mik az iskola követelményei? Milyen feltételeket kell teljesítened a bejutáshoz? Történelemből érettségizek, valamint megírtam a német középfokú nyelvvizsgát, és a magyaromat is elismerik. Ha mindkettő ötös akkor az 400 pont, valamint a középfokú nyelvvizsgámmal együtt lesz 428 pontom, ha minden jól megy. Magosi Lóránd kissé bizonytalan még ebben a döntésben. Igen sokat hezitáltam, hogy tanulmányaim hol folytassam. Végül is a jogi pályafutást választottam, bár a konkrét helyet még nem tudom neked megmondani, mert abban az ügyben bizonytalan vagyok. 5 + : Miként juttottál erre az elhatározásra? Mindig is foglalkoztattak a társadalomtudományok, volt sok elképzelésem, végül a jog mellett kötöttem ki, mert úgy gondolom, hogy a mai világban a növekvő cégeknél egyre inkább szükség lesz a jogi ismeretekkel rendelkező emberekre. Bezdán Árpád sikeres műszaki technikusként akar befutni. -A Szegedi Tudományegyetemen, azon belül pedig mérnöki informatikus szakon szeretnék tanulni. Ahhoz, hogy bekerüljek szükséges az érettségi és a négy évi átlag. Érettségin a választott tárgyam a matematika. Tóth Lilla is Szegedet választotta. Szegeden szeretnék továbbtanulni a bölcsészettudományi karon, mint informatikus könyvtáros, természetesen ha felvesznek. Múlt héten voltam érettségizni matekból, remélem, hogy jól sikerült. Az iskola elég színvonalas, és kiváló munkalehetőségeket ad, mert ha jól teljesítek, akkor lehetőségem nyílik egyből az iskola elvégzése után egy állás betöltésére. Horváth Éva végre valaki aki nem Szegeddel szimpatizál, bár nekem is ez a város a jövendőbeli székhelyem. Leszögezte, hogy ez csak egy jelenlegi döntés, tehát bármikor változhat. Nos, Újvidéken szeretnék tanulni a Mezőgazdasági Kar tájépítész szakán. Ide felvételizni kell, a szempontok, amiket figyelembe vesznek, a négyéves év végi átlag, amit megdupláznak és összeadnak a felvételi vizsga pontjaival. Felvételire többféle tárgyat lehetett választani, én a biológiát választottam, abból is érettségizek. Mivel most is közgazdaságira járok, ezért már van egy alap, ami segít a bekerülésben. Az álláson még nem igen gondolkoztam el. Itt Szerbiában szeretnék elhelyezkedni, mert úgy gondolom, hogy sokat segíthetek ennek az országnak a megszépítésében. Sutus Ádám, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium 1/A Akiket megbámulnak az utcán Bizony, még mindig vannak a világon nem mai, modern zenét hallgatók a fiatalok körében is. Az intiben is más és más stílusú egyén van, de Dudás Vivienn és Bálint Lehel olyanok, akik után megfordul az ember. Vivi a Svetozar Marković Gimnázium negyedikes, Lipe pedig az Ivan Sarić Műszaki Középiskola harmadik osztályos tanulója. Úgy vélem, sokan kíváncsiak vagyunk rájuk. 5 + : Nem hétköznapi az öltözködésetek. Megbámulnak-e benneteket az utcán? Vivi: Előfordul, de nem gyakran. Kíváncsi vagyok, mi játszódik le olyankor a fejükben. Lipe: Persze, ez az én esetemben nem szokatlan, gyakorinak számít. Vannak, akiknek tetszik, de akad olyan is, akiknek nem. Mindenki máshogy mutatja ki a véleményét, ha egyáltalán kimutatja. 5 + : Miért öltöztök úgy ahogy? Vivi: Nem szeretnék hétköznapinak tűnni. Nem is tartom magam annak. Szeretném, ha az emberek látnák, hogy van stílusom, egyéniségem. Próbálok saját ízlésem szerint kialakítani egy saját stílust. Ez mindmind hozzátartozik a zenéhez, amit hallgatok. A reggae vidám, pozitív zenei műfaj és a ruháim is színesek, ez is mind vidámságot sugároz. Lipe: Egyedivé, magamévá akarom tenni a punk stílust, vagy ahogy én mondanám lipéssé. Sokan megkérdezik, hogy miért van biztosítótű a fülemben. Ez az összetartás jelképe, ami fontos az életemben. A hajam sem hétköznapi, a taraj elengedhetetlen. Így érzem jól magam. Nem akarom, hogy unalmas hétkönapi embernek tűnjek. 5 + : Mit gondoltok, az emberek hogy ítélnek meg benneteket? Vivi: Ez azért van, mert az emberek szűk látókörűek és nem nyitottak más, nem hétköznapi dolgok iránt, így néha irántunk sem. Sosem ítéltem meg senkit kinézet alapján, nem biztos, hogy csak mert színes ruhákban jársz és nem szoktad agyonra sminkelni magad, bolond és unalmas vagy. Lipe: Új zenei stílusok alakulnak ki rohamosan, amiknek nincs alapjuk. Sokan elidegenednek egymástól és az igazi zenétől, ezért is ítélik el azt, aki más. Persze, ez nem mindenkire vonatkozik. Nem tartom magam bunkónak és olyannak, aki naphosszakat csak gépzenét hallgat és állandóan facebookozik. Én próbálok élni, és ha ez valakinek nem tetszik, hát nem érdekel. Nem akarok megfelelni senkinek sem. 5 + : Mit gondoltok egymás stílusáról? Vivi: Szeretem a punkokat, mert van egyéniségük és elveik. Egyik osztálytársam által cseppentem bele a punk világába és nagyon tetszik. 15 éves voltam akkor és én is megnéztem és csodáltam őket. Csak pozitív dolgokat látok bennük. Lipe: Szüleim hippik, nem is tudom, én ilyen félresikerült lettem. Sok barátom van, akik reggaet hallgatnak. Valószínű, hogy azért is vannak sokan, mert őszinték és nyitottak az új dolgokra. 5 + : Két stílus és mégis egy társaság. Hogy hoztátok ezt össze? Vivi: Az inti udvarában kezdődött. Kint ültünk és valahogy odakeveredett hozzánk egy rózsaszín papucsos fiú, és mint az lenni szokott, beszélgetni kezdtünk. Azt mondta, hogy ha befejezi a sulit megnősül és 19 évesen apuka akar lenni. Azután egyre többet és többet társalogtunk, míg végül az osztálytársam révén egy társaságba kerültünk. Lipe: Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, így van. 5 + : És a továbbtanulással hogy álltok? Vivi: Most felvételiztem Szegeden szociálpedagógiára, remélhetőleg sikerült. Illetve Újvidéken szeretnék felvételizni újságírás szakra. Lipe: Vivi már elmondta, hogy fiatal apuka szeretnék lenni. Tehát nem akarok továbbtanulni. Nem nekem való a padkoptatás. De lehet, hogy egyszer majd az én fejem lágya is benő. Iván Korina, Egészségügyi Középiskola 3.02

9 UČENIK 8 Dom u najlepšem sećanju Ovih dana se u Domu oseća neka napetost. Razlog tome je to što maturanti završavaju srednju školu i spremaju maturske radove. Jedan od njih je odvojio malo vremena da popriča sa nama. Ivan Arnovljev je iz Novog Kneževca i završava četvrtu godinu Tehničke škole Ivan Sarić, smer elektrotehničar telekomunikacija. Na kraju prvog polugodišta nije uvek bio zadovoljan prosekom, ali je zato uz trud na kraju svake školske godine ispunjavao svoja očekivanja i prolazio sa odličnim uspehom. Na pitanje šta će mu najviše nedostajati nakon srednje škole, nasmejao se jer nema odgovor na to pitanje - Jednostavno će mi sve nedostajati, kaže Ivan. Društvo iz Doma i iz škole, uvek prijateljski raspoloženi vaspitači, pa i sam grad su neke od stvari koje mu nedostaju i na samu pomisao da će otići. Nešto čega će se uvek sećati je druženje u slobodno vreme sa cimerima. Kako su godine u Domu prolazile on ga je voleo sve više i govorio je da mu je to druga kuća. Tvrdi da će taj deo života još dugo, dugo spominjati u razgovorima. Pored škole već niz godina posvetio je šahu kojim se bavi profesionalno. Išao je na takmičenja koja su se održavala po celoj Srbiji i posebno izdvaja takmičenje u Kragujevcu. Na ekipnom prvenstvu su kao domaćini osvojili prvo mesto, a na prvenstvu škole je Ivan osvojio treće mesto. Međutim, ovo još nije sve. Pored svih ovih obaveza Ivan je našao vremena i za sekciju u Domu streljaštvo, na koje je išao sve četiri godine. To će biti još jedna od stvari koje će mu nedostajati pošto neće biti u mogućnosti da nastavi da se bavi streljaštvom. Nakon srednje škole želi da se upiše na Fakultet tehničkih nauka u Novom Sadu. Srećno Ivane! Darija Ćatipović, Politehnička škola AT 2/1 Fudbal i druženje Jedan od najsimpatičnijih maturanata ove godine u domu je Andor Feješ. :) Andor dolazi iz Nove Crnje, iz severoistočnog Banata, i kako kaže put ga ubija. Maturant je sportske gimnazije. Od prve godine je u Domu i sve četiri godine opisuje najlepšim rečima. U prvoj godini mu nije bilo lako, pogotovo što se tiče prilagođavanja domskim pravilima, ali kako su se ostali prilagodili prilagodio se i on. Voli sport i trenira fudbal. Od prve godine je član fudbalske sekcije u Domu. Igrao je u fudbalskom klubu Bačka, po njegovim rečima to su bile zlatne godine. Igrajući za taj klub osvojio je prvo i drugo mesto u ligi. Planira da upiše DIF u Mađarskoj jer tamo ima mnogo prijatelja, ali nakon toga želi da se vrati u Srbiju. Žao mu je što odlazi iz Doma jer ga voli, najviše zbog druženja. Sve četiri godine je išao na Domijade sa fudbalskom sekcijom. Ovogodišnja Domijada mu je bila poslednja i to mu nije baš lako palo. Imao je i pobeda i poraza, ali Domijada je na posebnom mestu u njegovom srcu. Najduže će pamtiti onu iz druge godine kada je sa ostalim domcima predstavljajući naš dom u Vršcu osvojio prvo mesto. Imali smo super ekipu i zato smo pobedili. Kasnije smo otišli u Beograd na Republičku domijadu i tamo smo se super proveli. Upoznali smo druge domce.to je bilo novo iskustvo za mene. Opšte poznata stvar u Domu je da Andor voli da sluša narodnu muziku, a to su svi primetili u trpezariji za vreme ručka, ili večere. :) Događaj iz prve godine naziva istorijskim događajem u Domu, a radi se o tome da je sa svojim cimerima u tosteru pekao slaninu, pa su lepo zaradili ukor. Vaspitači su na to rekli: Ovo još niko pre vas nije uradio! :) Ovo je samo jedan od domskih prizora u kojima je učestvovao. Andore, ostvari sve svoje planove! Nama koji ostajemo mnogo ćeš nedostajati! Sara Knežević, Srednja medicinska škola, 3/01 Ne zna za NE ZNAM Talentovani Nikola Horvacki, učenik II-13 razreda Hemijsko-tehnološke škole, zna sve odgovore! Najbolji učenik Hemijsko-tehnološke škole osvajao je zavidna mesta na takmičenjima iz hemije. Prošle godine osvojio je drugo mesto na republičkom takmičenju hemijskih škola i osmo na takmičenju koje organizuje Srpsko hemijsko društvo i Ministarstvo prosvete Republike Srbije za učenike srednjih škola. Ove godine Nikola se intenzivno sprema da osvoji prvo mesto! Kako saznajemo, nastavnik biologije Zlatko Neorčić bio je prvi koji je već u osnovnoj školi zainteresovao Nikolu za ovu nauku. Odmalena sam se divio zakonima i raznolikosti u prirodi, različitim mogućnostima koji svet hemije pruža da stvorimo ili raznesemo nešto otkriva Nikola. Uprkos svakodnevnom druženju sa naukom, Nikola ima i slobodnog vremena koje voli da provodi šetajući psa ili u vožnji biciklom. Danica Novak II-13, Hemijsko-tehnološka škola KORAK NAPRED, NAZAD DVA... ODE GODINA Zvonilo je... Kraj časa i još jednog radnog dana. Na putu do Doma učenika me je naravno sačekalo crveno svetlo na semaforu i taman kada sam pomislio zašto se to uvek meni dešava ugledam devojku koja mi dolazi u susret, a takođe stanuje u Domu. Napornom utorku je došao kraj. Ona ima malo duži put da pređe. Dolazi iz Ekonomske škole Bosa Milićević i ono što znam je da pohađa smer za finansijske tehničare. Tako je započeo naš razgovor pa se i odužio. Moja sagovornica je ovaj put Marija Sekelj koja je već četvrtu godinu u Domu i polako se priprema za prijemni ispit za fakultet. Ono što je pomalo čudno jeste pitanje zašto je Marija u Subotici kada živi u Skorenovcu u blizini Pančeva. Ispričala mi je zanimljivu priču o svojoj starijoj sestri koja se takođe školovala u Subotici. Kaže da joj je sestra velika podrška u životu i da joj njeno mišljenje mnogo znači pa je tako i Marija odlučila da promeni svoj život i krene sestrinim stopama u daleku Suboticu. Prvu godinu će najduže pamtiti, jer je ne vezuju samo lepe stvari već i nostalgija za kućom i porodicom. Nije joj bilo lako, previše je bila udaljena od porodice koja joj je uvek pružala podršku u životu. Činjenica da je u Suboticu došla kao đak generacije ulivala joj je veru i samopouzdanje koji su joj bili potrebni da završi prvu godinu sa odličnim uspehom... Druga i treća godina su prošle brzo. Za Mariju je trenutno najbitniji prijemni ispit, ima veliku želju da nastavi sa ekonomijom i to u Beogradu (a ako joj uspe da uđe među studente koji se finansiraju iz budžeta biće posebno zadovoljna jer bi na taj način olakšala svojim roditeljima). Ali priči nije ovde kraj... Marija je poželela da kaže koju reč i o Domu u kojem je živela četiri godine. Kao prvo, htela je da naglasi da je bila član ekološke sekcije u kojoj je naučila mnogo toga što nije znala, a zanimalo ju je. O vaspitačima samo reči hvale iz Marijinih usta. Kad god joj je trebalo uvek se našao neko da joj pomogne. Svim novim generacijama Marija poručuje da dođu u Dom, jer će u njemu dobiti sve što im je potrebno... Jedina stvar koju još nismo spomenuli je matura, tako da nam jedino preostaje da vidimo kako će Marija i ostali maturanti izgledati na maturskoj večeri. Srđan Miković GFT 3-15, Politehniča škola 9

10 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Ha hétvége, akkor motorra fel! gy nevelő, aki nem (mindig E:D) kelt fel, ha tanulóidőben éppen alszol. Egy nevelő, aki nem szeret visszaélni a hatalmával. Egy nevelő, aki mindig vehető egy kis viccelődésre. Egy nevelő, aki úgy beszél veled, mint ahogy azt egy idős barát teszi. Attila nevelővel való beszélgetésem során sok érdekes dolgot tudtam meg róla. Először is arra voltam kiváncsi, hogy került az intibe. Rengeteg dolgot csináltam már. Még gyárban dolgoztam, mikor a haverok rábeszéltek, hogy írjam be a tanítóképzőt. Mesélték, hogy milyen dolgokat csinálnak a főiskolán, nagyon megtetszett. Felkészültem a felvételire, s a következő évben be is kerültem. Ez azért érdekes, mert abból a társaságból én vagyok az egyetlen, aki befejezte és hivatásszerűen ezzel kezdett foglalkozni. Az iskola befejezése után megpályáztam egy állást, s mint minden kezdő pedagógust, engem is próbaidőre vettek fel a Széchenyibe. Mikor lejárt a munkaszerződésem, Csantavéren kaptam állást. Épp siettem egyik órára, mikor egyik kollégám megkért, hogy írjak alá egy papírt, mellyel kérvényezték egy egyetemi osztály megnyitását, műszaki tanárok részére. Először nem akartam aláírni, de végül engedtem a győzködésnek. Majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy megint egyetemista vagyok, és műszakira járok Nagybecskerekre. Időközben nyílt egy pályázati lehetőség a kollégiumban, amit Zoli nevelővel meg is pályáztunk. Szerencsére mindkettőnket felvettek, azzal a kikötéssel, hogy három hónapon belül le kell diplomáznunk. Ez 2001-ben történt, tehát már tíz éve itt vagyok az intiben. 5 + : Ha tehetné, visszamenne iskolába tanítani? Teljesen más nevelőnek lenni, és teljesen más tanárnak. Mikor eljöttem ide, elsősorban tanárként gondolkodtam. Az iskolában van INTERNO egy rend. 45 perces órák, felkészülés az órára. Ki van számolva, hogy kell, hogy legyen egy ütem, ahogy én leadom az anyagot, ahogy visszakérdezem. Nincs nagyon idő, hogy én túlságosan foglalkozzak a diákjaim ügyes-bajos dolgaival. Persze ott is oda kell figyelni a diákra, de egy tanár dolga elsősorban nem ez. Míg a nevelőknél teljesen máshogy van. 5 + : Mi az előnye annak, ha valaki nevelő? A nevelőség egy lassú folyású folyam, melynek iszonyat nagy energiája van. Míg a tanítás egy nagyon sebes patak. Annak, hogy mi itt vagyunk, van egy súlya. Sok esetben, mikor megkérdezem, hogy: Iskolába mész? Persze, néha viccelődök... de sok esetben van azért tudatosság is. Úgy jó nevelőnek lenni, ha nem kell nevelőnek lennem. Ha nem kell megjátszanom a nevelőt. Nem kell rendre utasítanom, nem kell azzal az intézményes hatalommal élnem, amivel rendelkezek. A nevelőkkel inkább bizalmas viszonyban kellene lenni, olyan idősebb baráti viszonyban... Persze nem mindegyikünknek sikerül, nekem se mindig. De az ilyen közvetlenséggel a diákok nagyon sok esetben jobban megnyílnak. Amikor ti tanultok, akkor mi pihenünk. Viszont, amikor nem tanultok, mi sem pihenhetünk. Én azt mondom, hogy nevelőnek lenni nagyon hálás és szép dolog. 5 + : És hogy jött az, hogy maga szakkört kezdett vezetni? Nagyon sok minden az életemben a véletlenen múlt. Zoli az igazi céllövész, ő versenyszerűen is foglalkozott ezzel, de ő nem akarta csinálni, így elvállaltam. Lassan már tizedik éve, hogy vezetem ezt a szakkört, és hát valamit csak megtanultam a diákoktól közben mutat az eddig megnyert serlegekre -, mert valójában tőlük tanultam meg mindent. 5 + : És mit csinál, mikor egy kis kikapcsolódásra vágyik? Motorozok. Hála Istennek, volt szerencsém hozzájutni egy jó mocihoz. Télen kaparom magam, de amint 10 fok körül van a hőmérséklet, megyek is... Minden hétvégém motorozással töltöm. Kanizsa, Zenta, Szeged, Soltvadkert... Ez az, ami engem leereszt... Kovács Anikó, Ivan Sarić Műszaki Középiskola 10 Az életben minden viszonylagos A z idei intis drámacsoport igazán új, főleg elsős tagokból áll, akik először a decemberi Télapóváráson mutatkoztak be. A XLIV KSZV. KSzV-én (Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedője) ők képviselték a Szabadkai Diákotthont, ahonnan a Kreatív Műhelymunkadíjával tértek haza. A kis színjátszókkal először az első nagy megmérettetésük előtti nap találkoztam, amikor nagyban folytak a próbák. Pár osztálytársammal közönségként érkeztünk közéjük, és szó szerint, hiszen a darab nem az a megszokott, függönyös, színházteremhez kötött előadás. A közönség szerves részévé válik, akarva-akaratlanul a darabnak. Nevezhetnénk inkább egy műhelymunka eredményének, rövid performance-nak, ami Kosztolányi Dezső műveinek, főleg az Esti Kornélnak a felhasználásával készült. Központi témája a viszonylagosság, ezért lett a címe Viszonylagosságok. A főpróbán tapintható volt a feszültség, ami olykor hangos szócsatákká alakult át. Bizonytalanság és elkeseredés sugárzott az arcukról, mint akik tényleg az első versenyükre készülnek. Egy színész legyen bátor és mindig tudja, hogy mit és hogyan akar. Azt hiszem, ezt a pár dolgot a mi kis színészeink is a fejükbe vésték, mert amikor újra találkoztam velük, már mosolygós, jó kiállású, érthetően beszélő fiatalokat találtam magam előtt. A Diákotthon drámaszakkörének tagjaival beszélgettem: Báló Barbara, Remete Elvira, Hegedűs Teodóra, Lányi Nicolette, Jeges Kinga, Bakos Edina, Szakács Dávid, Nagy Margaréta, Losonc Tibor, Hornyák Heléna, Szabó Szimonetta. 5 + : Hogyan jött az ötlet, hogy Szabadka híres szülöttjének egyik jellemző novellacsokrát vigyétek színre? Kinga: Először egy másik darabot szerettünk volna készíteni, de végül annyira megtetszettek nekünk az Esti Kornél novellák, hogy ez mellett döntöttünk. A szövegeket Bicskei Gabriella segített összeválogatni, egy egésszé alakítani. Elvira: A próbáknál pedig Papp Bartusz Karolina és Vincer Attila nevelők voltak a legnagyobb segítségünkre. Kinga: Természetesen a mi ötleteinket is beleszőttük, saját ízlésünkre formáltuk az előadást. 5 + : Középiskolások lettetek, mindenki máshonnak érkezett ide, így nem olyan régóta ismeritek egymást. Ettől függetlenül mennyire tudott összeszokni a csapat? Nicolette: Szerintem nagyon összetartó csapattá kovácsolódtunk, persze nálunk is vannak nézeteltérések, de ezek nélkül nem is lehetnénk olyanok, mint amilyenek most vagyunk. 5 + : Mivel egy Kosztolányi-darabról van szó, felmerül a kérdés, hogy előtte ismertétek-e az író munkásságát, verseit, novelláit? Kinga: A darab készítése folyamán mélyebben tanulmányoztuk a novelláit, és a továbbiakban is szeretnénk foglalkozni vele, még jobban elmélyülni az írásaiban. 5 + : Mik a terveitek? Folytatni fogjátok a színjátszást? Elvira: Ez attól függ, hogy megmarad-e a társaság, az összeszokott csapatunk. A másik dolog pedig az, hogy felvesznek-e bennünket a kollégiumba. Teodóra: Igaz, hogy páran a csoportból nem vagyunk intisek, mégis a Diákotthon nélkül nem mennék semmire, kell egy biztos háttér. Berec Sára, Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium

11 DOM učenika 8 Predstavljamo naše Vaspitače Hermina Trajkovski u Domu učenika radi kao pedagog od godine. Završila je Filozofski fakultet, odsek pedagogija. Koji su najčešći problemi sa kojima se susrećete u Domu? Pedagozi u školi su usmereni, tj. bave se obrazovanjem i nastavom, a u Domu vaspitanjem. Učestvujemo u realizaciji postavljenih ciljeva i zadataka vaspitnog rada izborom metoda, oblika i sredstava rada. Bavimo se pitanjima života i rada vaspitnih grupa, ispitivanjem i uobličavanjem interpersonalnih odnosa, a najvažniji momenat je praćenje razvoja i napretka učenika, posebno učenika sa izraženijim neuspehom u školskom učenju i domskoj adaptaciji. Kako provodite svoje slobodno vreme? Svoje slobodno vreme volim da provedem sa porodicom, ćerkicom, koja svojim aktivnostima diktira tempo mog života, uživam u putovanjima kad god mogu i imam priliku za to, mnogo čitam, mogu da kažem da sam umetnička duša, volim lepe slike, volim da uređujem enterijer. Moja velika ljubav su biljke, a takođe i hobi jer uživam u lepo uređenom prostoru. Preporučite nam neki film, knjigu. Koju muziku volite da čujete? Nisam veliki filmofil, više volim knjige, više uživam u njima. U poslednje vreme uživala sam u knjigama Tonija Parsonsa i Haleda Hoseinija. U muzici ne postoji neki poseban žanr koji volim. Mogu reći da volim dobru muziku, od ozbiljne, preko zabavne, pa čak i po neki narodnjak. Ono što najviše volim su sunce, more, plaža, dobre cipele, parfemi... Šta biste poručili mladima? Mladima bih poručila da već sad počnu da brinu o svojoj budućnosti, da im svakodnevnica ne prolazi u besciljnom lutanju, treba da ostvare ciljeve i nađu motive. Ana Manojlović Srednja medicinska škola 2/4 Republička domijada u Užicu Pobedom na pokrajinskoj domijadi u oblasti kulturnog stvaralaštva u Sremskoj Mitrovici Brutalika je imala priliku da se takmiči na republičkoj domijadi koja se održala u Užicu. Domijada je trajala tri dana od godine. Ovog puta pišem ne samo kao novinar, već i kao učesnik. Moram priznati da su se svi članovi Vest i iz doma benda iznenadili kada smo saznali da ćemo se takmičiti u Užicu, pre svega zato što je ovaj grad dosta udaljen od Subotice, pa smo znali da će to za nas biti ne samo takmičenje, već i jedan mali odmor. Mali odmor uz malo stresa. Zašto? Videćete na kraju ovog izveštaja. Kao prvo, došlo je do promene bubnjara u našem bendu, tako da nas je ove godine umesto Benkea pratio Daniel. Moram priznati da smo bili tužni što sa nama nisu mogli doći naši domci, naša najbolja publika, međutim, pravi su ljudi bili uz nas, vaspitači: Zoltan, Matilda i Olivera. Oni su nam bili ne samo vaspitači već i dobro društvo koje nas je bodrilo do kraja. Nakon šest sati vožnje konačno smo stigli u Užice, u Dom učenika za decu i omladinu Petar Radovanović u kojem smo boravili tri dana. Članovi benda Brutalika su prezadovoljni došli u Užice te su jedva dočekali da odu na probu i vide gde će se održati veliko takmičenje. Kada smo stigli u pozorište, pao nam je mrak na oči, a osmeh koji nas je pratio tokom celog puta - nestao je. Bence je bio zadovoljan zato što ga je dočekao dobar klavir, Branislav i Arpad nisu imali problema zato što su gitare poneli sa sobom, mene je čekao mikrofon, ali glavni instrument koji obezbeđuje ritam našoj pesmi organizatori su zaboravili da obezbede! Naravno, reč je o bubnjevima. Bubnjevi su nam bili obećani, tako da smo se nadali da će nas na dan takmičenja i dočekati. Dan je prošao u nemiru, svi smo bili zabrinuti i nismo znali šta nas čeka sutra. Konačno smo dočekali veliki dan, neko dobro naspavan, a neko ne. Taj dan smo čekali još od pobede na Domijadi u Sremskoj Mitrovici. Brutalika se pripremala od početka školske godine, to je san koji je morao biti ispunjen, ali u našem slučaju - ne do kraja. Dolaskom u pozorište gde smo se takmičili bili smo pripremljeni na sve, ali još uvek smo se nadali, nadali smo se da će nam bubnjevi biti obezbeđeni, da će nas čekati na mestu gde bi Brutalika pokazala svoj talenat, pokazala svoju ljubav prema muzici i pesmi kojom smo predstavljali naš Dom. Nismo pronašli nikakvo rešenje, međutim, neko se ipak setio kako je naš Dom prošle godine za Republičku domijadu bilo dobar domaćin pa su nam vaspitači iz Doma učenika iz Kraljeva i Novog Sada pomogli tako što su nam pozajmili timpane i daire kako bismo imali ritam u pesmi. Zahvaljujući njima i našim vaspitačima, Brutalika je ipak nastupala, nije to bilo ono pravo, ali smo sa ponosom predstavili naš Dom. Sa bine smo sišli razočarani, ne u sebe već u organizatore. Nismo mogli da verujemo da su pristali na takav veliki posao kao što je organizacija Republičke domijade, a da se nisu potrudili da nabave sve potrebne instrumente. Zaista smo bili tužni i u tom trenutku smo se samo hteli vratiti u naš dom, našim vaspitačima i našoj domskoj družini. Da nas malo oraspolože, naši vaspitači su organizovali odlazak na Zlatibor gde je bilo prelepo. Tu smo se družili, odmorili, te shvatili da je vreme za dobar provod! Poslednji dan smo otišli u Drvengrad kod Mokre gore. Tu smo se družili i sa mladima iz drugih domova, fotografisali lepote Drvengrada, kupili suvenire za najdraže i konačno krenuli kući, u naš omiljeni Dom. Kod kuće je najbolje - tako smo se osećali kada smo se vratili u Suboticu. Nismo osvojili nagradu, nismo ni pobedili, ali smo ostali svesni koliko smo dobar bend, svesni da smo se trudili i kada je bilo najteže ostali jedni uz druge. Kad smo kroz to prošli, verujem da možemo kroz sve! Anamarija Kološnjaji, Srednja medicinska škola 3/5 ЖИВОТ У ДОМУ Није лако бити домац... али није ни тешко! Када кажемо да живимо у Дому, прва реакција је: Јој, не бих ја! са неким чудним изразом на лицу, али нико не зна какав је живот нас домаца. Сви се буне против домских правила, а заправо их не познају. Папир на коме су објашњена правила Дома изгледа помало сувопарно, ни ја нисам била баш одушевљена њима. Правила прописују сатнице доручка, ручка, вечере, времена учења и слободног времена. Али то су само црна слова на белом папиру која, када дође септембар, изгледају другачије. Већи део дана проводимо у школи. То је и разлог због кога смо у Дому. Када се вратимо из школе имамо малу паузу до времена учења које почиње у 15 часова а завршава се у 18. Тада углавном одлазимо на ручак, неки гледају ТВ, неки су само не у својим собама, неки уживају напољу на тераси. За време учења је највећи мир у Дому. Тих пар сати брзо прође, а онда следи мало већи одмор до повечерја. Тад почиње оно наше право дружење. Увече се одржавају секције, од спортских као што су одбојка, кошарка, фудбал до драмске, музичке, уметничке, новинарске... У Дому се препознају таленти. Учешће у раду секција носи са собом и наше познато такмичење - Домијаде које се одржавају у разним градовима. Ту стичемо још искустава и нова пријатељства. Ми функционишемо као једна велика породица. Цимерке и цимери, заједно са васпитачима, мењају наше породице. Сви ми овде пролазимо кроз исте и увек решиве проблеме, али и кроз мноооге лепе ствари. Овде стичемо пријатељства, а деси се и понека љубав. Много суза се пролије, али их убрзо заменимо смехом. Када добијемо лошу оцену, сигурно нам није драго, али због нас самих и баш због таквог живота у дому, тежимо ка томе да исправимо лоше оцене. Овде је увек весело! Зато, сви који имате прилику да будете у дому, ван вашег места становања искористите ту прилику. Сигурна сам да се и моји пријатељи из дома слажу са мном. Следеће године ћу и ја са поносом моћи да кажем: Да, и ја сам била домац. Сара Кнежевић Средња медицинска школа, 3/01 11

12 5 + gradske novine za srednjoškolce - KÖZÉPISKOLÁSOK LAPJA Sulinap az Egészségügyiben SULIRIPORT Á ltalában csak azért várjuk a sulinapot,mert akkor rövidített órákkal haladunk és kevesebb óránk van. Ez most is így volt. De aki megnézte a műsort,annak biztos érdekes volt. Az iskolanap május 12-én van, az ápolóbnők világnapján. Persze, mindenki délelőttös volt, hogy gyorsan túl legyünk ezen a napon is. Hamar lezajlott a négy óra, amit osztálytársaink tartottak és 11-kor kezdődött a műsor. Legelőször néhány tanuló mesélt az iskolánkról, illetve az igazgatónők, Soós Edit. Majd ezután következett az ének... Sokan megmutatták tehetségüket, tánctudásukat. Tambura zenekar szórakoztatta a közönséget. Majd ezzel vége is lett a műsornak. De akkor kezdődött a buli. Mert a tambura zenekar kiállt a folyosóra és kólót kezdett játszani, a diákok, tanárok pedig táncoltak. Számomra a legérdekesebb azonban a kozmetikusok bemutatója volt. Ruhákat készítettek újrahasznosítható dolgokból, blokkpapírból, újságpapírból, joghurtos pohár tetejéből és zacskóból. Tényleg kivétel nélkül mindegyik fantasztikusan nézett ki. És kaptunk ajándékba egy csobogót is. Úgy vélem, hogy az idei iskolanap nagyon jól sikerült és remélhetjük, hogy az elkövetkezőek is lesznek ilyen jók. Iván Korina Egészségügyi Középiskola

13 Interjú 8 Kolozsvárott, ebben a gyönyörű, egyben modern és régi, Szamos menti, erdélyi városban, ahol Mátyás-királyunk is született, került sor a Kárpát-medencei Megbékélési Mozgalomra. A civil mozgalom Dr. Surján László európai parlamenti képviselő kezdeményezésére jött létre. Az előadók, beszélgetőtársak között ott volt egy híres népdalénekes, a magyar kultúra nagykövete, aki számos díjat magáénak tudhat. Rengeteg nyelven énekel népdalokat, jó ismerője a különböző népek hagyományainak, kultúrájának Sebestyén Mártával beszélgettem, aki nem énekesnek tekinti magát, mindinkább egy madárként szokta meghatározni a munkásságát. A madár, ami megszületik és énekel, az éneklés lett az ő élete is, a szárnya. 5 + Kiskorától fogva zene veszi körül. Egészen fiatal korában felfigyeltek a tehetségére. Már egy kisbaba is mindent hall az anyaméhben, tehát nem mindegy, az édesanya azon kívül, hogy mit eszik, iszik, az is fontos, hogy mit gondol, érez. Már itt nagyon elkezdődik a gyermek nevelése, nélkülözhetetlen, hogy a kisbabát sokféleség vegye körül. Engem úgy látszik csupa jó dolog ért, hiszen édesanyám akkor volt népzene szakos főiskolás, zeneakadémista, így engem már születésem előtt körülvett ez a zenei közeg. Nem csoda, hogy ebbe beleszületve, magammal hoztam mindezt a jókedvet, amit a népzene hordoz magában. Nekem az éneklés, a zene, az öröm egy és ugyanazt jelenti. 5 + Mit jelentenek Önnek a népdalok? Az embert nagyon meg tudják érinteni a más népek dalai, akkor is, ha szövegét nem is érti. A dallamoknak olyan erejük van, hogy teljesen hatalmába tud keríteni. Kicsi korom óta nagyon sok népzenét hallok. Szüleim világlátott emberek voltak, különösképpen kutató, tudós édesapám, aki külföldről rendszerint különböző népzenékkel tért haza. A közép-ázsiai türkmén népzenétől mondhatni az észak-amerikai indiánzenéig minden került a mi házunkba. A fülem és az egész lényem, tudatomon kívül, beitta ezeket a dallamokat, és később már nem idegenként, hanem otthoni, ismerős zeneként tekintettem rájuk. 5 + Hány idegen nyelvet beszél, hiszen a különböző magyar terület dalain kívül számos nép népdalát énekli. Amikor más nyelven énekelek, sokan azt hiszik, hogy kitűnően beszélem az adott nyelvet, holott ahogy a fülem gyorsan beissza a különböző eseményeken a falusi tájszólásokat, a vőfélyszövegeket, az énekeket, azokból tudok gazdálkodni. Én igazából népzene, a népdalok nyelvén beszélek. Az angol az a nyelv, amelyiken szavatosan tudok beszélni, interjút adni. Egyébként bolgárul tudok a magyar után a legbensőségesebben énekelni. 5 + Mennyire határozzák meg az utazásai a munkásságát? Egy-egy helyre legtöbbször a fellépéseim miatt utazom, de természetesen, amikor már ott vagyok, találkozom helybeli, hozzám hasonló őrültekkel, akik szintén megszállottan rajonganak a népzenéért. Kíváncsi vagyok az ottani szokásokra, táncokra, énekekre. Minden utazásom egy helyi élményhez kötődik, hiszen szeretem megtekinteni a helyi lakodalmakat, megnézni, hogy ugyanazt az eseményt ők hogyan ünneplik. Arról nem is beszélve, hogy a különböző népekkel, horvátokkal, szerbekkel, bolgárokkal, macedónokkal, görögökkel, írekkel, új-zélandiakkal, norvégokkal énekeltem, táncoltam együtt. A sok-sok közös tánc nagyon össze tudja hozni még a más nemzetből valókat is. 5 + Sok híres személy, úgymint a japán császár, a spanyol király és az angol uralkodóház előtt is felléphetett. Minden fellépése a magyar népdalok megismertetésének jegyében telik? Elsősorban ez az én feladatom. De ugyanakkor nagyon lényeges, hogy azoknak a népeknek, akikkel együtt élünk, a magyarság közvetlen kapcsolatban áll velük, a népzenéjét megismerni és megismertetni másokkal. Amiket megismerek, mind beépítem a programomba, így zenei hidakat lehet képezni. Bármelyik népet említhetném, hiszen mindegyikkel van egy szép zenei élményem, és emiatt különösen szerencsés vagyok, hogy ennyi öröm adatik nekem. 5 + Szinte minden díjat magáénak tudhat, kezdve az Év Énekesnőjétől, a Liszt Ferencés a Kossuth-díjon át egészen a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjéig. Egy olyan művésznek, mint amilyen Ön is, mennyire számítanak a díjak, elismerések? Azt gondolom, hogy minden díj, amit az ember kap, egy előremutató dolog, sőt valamiféleképpen kötelez és felelősséggel jár. A másik pedig, hogy fontos, hogy az emberek lássák, hogy az az énekes, akit ők tisztelnek, szeretnek, elismerést kap, mivel az számukra is ajándék, mintha velem együtt ők is kapták volna. Elvégre, amit énekelek, mindnyájunk hagyománya, így az elismerések nemcsak nekem szólnak. Azt a szerencsés feladatot kaptam, hogy ezt nekem kell továbbadnom, és ez külön boldogsággal tölt el. 5 + Már magában az jelentős esemény, hogy eljött, és előadásával színesebbé tette a Kárpátmedencei Megbékélés Mozgalmának kolozsvári állomását. Mit jelent Önnek, aki a világ számos országában megfordult, a megbékélés? A megbékéléssel talán nincs is gond, inkább a megértést kellene hangsúlyozni. A megbékélés a hétköznapi emberek körében, akik az egyszerű szavak és érzések emberei, a megismeréssel és a megértéssel kezdődik. Nem lehet úgy együtt élni, hogy nem ismerjük a másik népet, embert. Nem szabad mindig negatív dolgokkal, előítéletekkel élnünk. Úgy gondolom, hogy ennek a fiatalok a zálogai, akik sokkal nyitottabban és őszintébben tudnak a másikhoz fordulni. Az idősebbekben már több megrögződött dolog, gyanakvás, esetleg tényleges sérelem, megélt fájdalom van, és nehéz ezeken túllépni. Ám sokszor egy-egy nevető szemű néni a legmegértőbb. Mindig azt mondtam, hogy a népzenében, táncban nincsenek nemzetiségi ellentétek. Amit a zenéből, táncból át tudunk érezni, az legyen bennünk, ne a történelmi sérelmek, vagy az a rosszízű szöveg, amit sokszor mellékerítenek. Berec Sára II.A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium 13