SZATMÁR MEGYE KÉZMŰVES IPARÁNAK JELLEMZŐI BAN

Átírás

1 Fazekas Rózsa SZATMÁR MEGYE KÉZMŰVES IPARÁNAK JELLEMZŐI BAN A XIX. század első felében Magyarország gazdasága agrár jellegű volt, amely a megelőző 2-3 évszázadban reagált ugyan a fejlettebb európai gazdaságok részéről érkező kihívásokra, ez azonban alapvetően nem változtatta meg jellegét. A feudális kiváltságok rendszerének változatlan fennmaradása az és az évi országgyűlésekig visszafogta a mezőgazdasági termelés korszerűsödésének széles körű elterjedését, és akadályozta az amúgy is elmaradott ipar és kereskedelem fejlődését." Ez utóbbiak súlya az ország gazdasági életében nem volt jelentős, az 1830-as evek táján meginduló, majd felgyorsuló fejlődés csak lassan éreztette hatását. Az ipar és kereskedelem fejlettségi szintjéről, eltartó képességének korlátozottságáról árulkodik az a tény. hogy nemcsak a mezővárosok, de még a szabad királyi városok lakossága sem szakíthatott teljesen a mezőgazdasági tevékenységgel. A városi, illetve a mezővárosi iparűzők foglalkoztatottsága között azonban nagy különbség volt. A városi iparos csak akkor művelte szőlejét, törődött egyéb gazdaságával, amikor ipari munkálkodásra nem volt megbízása, egyébkor ezek ellátására napszámost fogadott. A mezővárosi és a falusi iparűző viszont akkor vállalt ipari munkát, amikor mezőgazdasági teendői közben ideje volt rá. Dolgozatunkban arra vállalkoztunk, hogy rövid áttekintést adjunk Szatmár megye kézműiparának jellemzőiről. Elemzésünk során elsősorban az évi országos adóösszeírásra támaszkodtunk, de felhasználtuk Bácskai Vera és Eperjessy Géza kutatásainak eredményeit is. * Az ország északkeleti részében fekvő Szatmár megye kézművesiparának fejlettségi szintje a XIX. század első felében közepesnek minősíthető. Elmaradt a szerencsésebb, kedvezőbb adottságokkal rendelkező vidékekétől - az északnyugati és középső Felvidék, a Dunántúl és a Délvidék egyes körzeteitől -, de fejlettebb volt, mint a szomszédos területeké. Fényes Elek adatai szerint Magyarországon az 1840-es években 51 lakosra jutott egy iparűző, Szatmár megyében 57-re, vagyis alig maradt el az országos átlagtól. Máramarosban viszont 169-re. Ugocsában 135-re, Beregben 89-re. Ungban 88-ra, Szabolcsban 78-ra. Az országnak ebben a részében a munkamegosztás alacsony volt, az önellátó gazdálkodás keretei éppen csak bomladoztak. A nagy és állandó

2 keresletet támasztó városok hiánya, továbbá a piacok távolsága és a rossz közlekedési viszonyok miatt a mezőgazdasági árutermelés még azokban a körzetekben sem fejlődött ki, ahol a természeti feltételek azt lehetővé tették volna. A megyében mindössze két település lakosságának a száma haladta meg a 10 ezer főt, Szatmárnémetié és Nagykárolyé, és a két bányavárosé, Nagybányáé és Felsőbányáé közelítette meg az ötezret/ A kis népességű városok szük piacot jelentettek a mezőgazdasági termékek számára, amit tovább korlátozott az, hogy a városok lakói szükségleteik egy részét maguk elégítették ki. A mezőgazdasági termékek értékesítési nehézségéből következően a paraszti és a nemesi háztartások többsége nem jutott elég pénzhez. A pénzhiány miatt csak olyan iparcikkeket vásároltak kézművesektől, amelyeket maguk nem tudtak előállítani. Az ipari jellegű szolgáltatásokat vándoriparosokkal végeztették, akiknek nem kellett feltétlenül pénzzel fizetniük. "Az Avason és a Bükkalján a mesteremberek meg nem élnénekolvashatjuk Szatmár megye évi, a nádorhoz küldött egyik jelentésében - a majdcsak egészen természetes állapotban lévő lakosok között. Ezek harmadik faluba is elli oldozgatják szántóvasaikat éleztetni, ha történetből kóborló cigány olykor nem vetődik hozzájuk. Kevés foldozni valójukat is a kóborló kontárokkal tétetik meg." 5 A megye keleti, délkeleti peremén a Bükk és az Avas hegység eldugott, a városoktól és a fő közlekedési utaktól távol eső, elszórtan elhelyezkedő falvaiban élő parasztok saját bevallásuk szerint a kalap kivételével minden más ruhaneműt maguk állítottak elő. A lányok, asszonyok fontak, szőttek, ruhát varrtak, az ügyesebbek még a gubakészítéshez is értettek/' A Szatmár megyei kézműveseket azonban nemcsak a belső piac szűkössége sújtotta, hanem egyre nagyobb gondot jelentett számukra a bécsi, pesti és a kassai mesteremberek, illetve a legeldugottabb falvakba is eljutó házaló kereskedők által árusított olcsóbb manufaktúra és gyáripari termékeknek a konkurenciája. 7 A házaló kereskedelemnek a parasztok örültek, mert előnyös volt számukra. A kereskedő kereste fel a vásárlót, ezáltal mentesítette őket a rossz utakon való közlekedés fáradalmaitól, megtakarította számukra a híd- és révvámot, de ami ezeknél a tényezőknél sokkal fontosabb, nemcsak árut kínált megvásárlásra, hanem hajlandó volt a paraszti és nemesi háztartások kis feleslegeit összegyűjteni, megvenni. Így azok a gazdálkodók is ipari termékhez jutottak, akik addig erről pénzszűke miatt kénytelenek voltak lemondani. A városok kézművesei számára viszont a házalók tevékenysége nagy veszteséget és veszélyt jelentett, hiszen elhódították vevőik egy részét, és többen arra kényszerültek, ha meg akartak élni, hogy "műveiket a vásárlók után hordják, sokszor az elvitt áruból annyit sem árulva ki, amiből a szekérbéitkifizethették."" A nagykárolyi mesteremberek kézi műveikkel Szaunáira, Bányára. Szigetre, Szálkára, Kálióba, Tasnádra, Margitára és más

3 körül fekvő vidékben esni szokott országos vásárokra is eljártak. A királyi városok 1828-ban ugyan saját piacukon kívül mást nem jelöltek meg, feltételezésünk szerint ez nem jelenti azt, hogy a szegényebb mesteremberek - a debreceniekhez hasonlóan - nem látogatták a szomszédos megyék vásárait. A továbbiakban azokat a tényezőket vesszük sorra, amelyek együttese meghatározta l-l város kézmüvesiparának fejlettségi szintjét. Az elemzés alapjául az Eperjessy Géza által használt szempontok szolgáltak: 7 " 1. a kézművesek száma, aránya a városok össznépeségén belül, 2. a mesterek és legények száma, aránya. 3. a mesterségek száma, az egyes iparági csoportoknak a megye kézművesiparán belüli helye. 4. a céhes és céhen kívüli iparágak megoszlása. Szatmár megyében a kézművesipar centruma Szatmárnémeti volt. Rajta kívül a két bányaváros. Nagybánya és Felsőbánya, a mezővárosok közül pedig a megyeszékhely. Nagykároly, a Károlyi uradalom központja érdemel említést. A három királyi városban - amelyek közigazgatásilag önállóak voltak, de a megye gazdasagának szerves részét képezték ban összesen 1762 iparüző (mester és legény) tevékenykedett. Szatmárnémetiben 1105 főt. Nagybanyán 487-et, Felsőbányán 170-et írtak össze/'(1. táblázat) A megye fennhatósága alá tartozó 259 település közül kézművest mindössze 11 mezővárosban és 2 faluban találtak az összeírok. A kézművesipar királyi városokon kívüli fejletlenségét mutatja, hogy a 242 földesúri hatalom alatt lévő jobbágy vagy zsellér jogállású iparüzőnek 82 %-a egyetlen helyen, Nagykárolyban, a megyeszékhelyen dolgozott. Az iparűzők abszolút száma szerint Szatmárnémeti igen előkelő - nyolcadik - helyet foglalt el a 44 szabad királyi városnak az évi összeírás alapján készült rangsorában. Csak Pest, Debrecen, Buda, Pozsony, Szeged, Szabadka és Temesvár előzték meg/ 2 Szatmárnémetiben minden 19. lakos kézművesmestei volt. Ha a legényeket is figyelembe vesszük, akkor minden 13. lakosról elmondhatjuk, hogy a kézművesipar jelentette részben vagy teljes egészében megélhetésének alapját. Az arany- és ezüstbányászatáról híres Nagybánya és Felsőbánya nemesfémtermelése a XIX. század elejére nagyon visszaesett, ennek következtében gazdasági vonzerejük is csökkent. Kézművesiparuk a helyi és a közvetlen környezet, a kis bányásztelepülések, igényeit elégítette ki. Kivételnek a fazekasság számított, amelynek termékeit az ország távolabbi vidékein is ismerték. A szabad királyi városoknak a kézművesek száma szerinti rangsorában Nagybánya Késmárkkal holtversenyben a 23., Felsőbánya pedig a 36. /J

4 Nagybányán minden 15., Felsőbányán minden 31. lakos volt kézművesmester. Ha figyelembe vesszük a legények és az inasok számát is, akkor az iparűzők össznépességen belüli aránya magasabb. 1. sz. táblázat. A mesterek és a legények száma 1828-ban A városok Iparűzők I p a í ű z ő Királyi városok össz száma mesterek legények népessége összesen száma %-a száma %-a Szatmárnémeti Nagybánya Felsőbánya Ó 3 19 Összesen: A kézművesipar színvonalának jellemzéséhez fontos annak megállapítása is, mekkora volt azoknak a kézművesmestereknek a száma, akik csupán az év egy részében folytatták mesterségüket. Az esetek többségében az összeírok feltűntették, hogy a mester egész évben vagy csak az év egy részében dolgozik. Az állandóan dolgozó iparűzők aránya magas: Szatmárnémetiben és Felsőbányán 77 %, Nagybányán 78 %. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a királyi városok kézműveseinek háromnegyed része egész éven át folytathatta mesterségét, mert a városi lakosság és a városok vonzáskörzetében élő parasztok kereslete azt lehetővé tette. Ez a piac azonban, mint már korábban is jeleztük, korlátozott, amit leginkább az bizonyít, hogy a mesterek nagyobb része egyedül dolgozott (1. ábra). A legényt alkalmazó mesterek többsége is csak egy, legfeljebb két legényt foglalkoztatott, öt, hat vagy ennél több legény csak az építőipari szakmákban fordult elő. 12. táblázat/ Nagybányán létezett a mestereknek egy olyan kis csoportja, amelyik legénnyel is. legény nélkül is dolgozott. A legények időszakos alkalmazását az egyes iparcikkek iránti kereslet nagyfokú ingadozása magyarázhatja.

5 1. ábra. A legény nélkül, illetve az egy vagy több legénnyel dolgozó mesterek aránya 1828-ban Szatmárnémeti Nagybánya Fels bánya legény nélkül legénnyel Ois..is Egy-egy régió kézművesiparának fejlettségi fokáról sokat elárul a meghonosodott szakmák száma, illetve az, hogy mely iparági csoport vagy csoportok szerepe a domináns. Szaunái megye királyi városaiban az 1828-as összeírás szerint alig több mint 40-féle szakma képviselőit találjuk meg. Szatmárnémetiben 43, Nagybányán 41, Felsőbányán 24-féle szakmát űző mesterembeit írtak össze. (2. táblázat). Szatmárnémetiben 62 iparág volt egyébként ismeretes, de nemcsak az 1828-as, hanem az 1830-as és az 1840-es évekbeli restaurációs összeírások is csak mesterséget öleltek fel egy-egy időpontban. Pestet és Budát nem számítva, városainkban mintegy másfélszázra tehető a kézművesipari szakmák száma a XIX. század első felében. A legfejlettebb iparú szabad királyi városokban 100 fölött, a fejlettebbekben 90 körül, az átlagosan fejlettekben között mozgott az iparágak száma, a legfejlettebb mezővárosokban pedig re tehető/''

6 Szatmárnémeti 62-féle iparával az iparilag átlagosan fejlett szabad királyi városok csoportjába tartozott. Nagybanya kézművesipara differenciáltságának fokát illetően a legfejlettebb, Felsőbánya pedig a viszonylag iparosodott mezővárosok színvonalán állott. Ha az egyes városokban előforduló szakmákat a szakirodalomban elfogadott hét iparági csoportba soroljuk és megvizsgáljuk az egyes ágazatoknak a kézművesiparon belüli részesedését, azt tapasztaljuk, hogy mindhárom Szatmár megyei városban a bőripar dominált. Ez nem Szatmár megyei sajátosság, hanem hasonló megállapításra jutnánk városaink túlnyomó részében. A bőr- és bőrfeldolgozó ágazaton belül pedig a csizmadiák száma a legnagyobb a megyében. Szatmárnémetiben és Felsőbányán a csizmadiák száma meghaladta bármelyik más mesterségbeliét. Nagybányán viszont a fazekasok mögött a második helyre szorultak e mesterség folytatói. A második helyet Szatmárnémetiben a textil- és ruházati ipar Nagybányán és Felsőbányán a fazekasok nagy számának köszönhetően az egyéb iparágak foglalták el. Harmadik helyen mindhárom városban az építő- és faipar állott. Az élelmiszei- és vegyipar, illetve a fém- és fémfeldolgozó ipari szakmákban dolgozó mesterek aránya 10 % alatti vagy alig több mint 10 % mind a három városban. A szolgáltatóiparhoz tartozó szakmák a borbélyon és a kéményseprőn kívül nem képviseltetik magukat a megyében. (2. ábra)

7 2. ábra Az iparági csoportok megoszlása a királyi városok és Nagykároly kézműiparán belül A királyi városok mellett a legtöbb kézművest foglalkoztató települése a megyének Nagykároly. Jelentőségét több tényező szerencsés egybeesése növelte. Nagykároly volt a megye legnagyobb, legbefolyásosabb családjának, a Károlyiaknak a butokközpontja. Két rövid szakasz kivételével közel két évszázadon át /l / e család tagjai közül kerültek ki Szatmár megye főispánjai is. 75 Befolyásuk messze túlterjedt a megye határain (fontos országos tisztségek viselői), amit az is bizonyít, hogy a XVIII. század közepén, amikor létrejönnek a megyék állandó közigazgatási központjai, elérték, hogy

8 Nagykárolyra essen a választás. Pedig Szatmárnémeti nemcsak gazdasági súlyánál, hanem központi fekvésénél fogva is alkalmasabb lett volna ennek a funkciónak a betöltésére, mert a megye minden pontjáról könnyebben és rövidebb idő alatt elérhető. Nagykároly gazdasági szerepének növekedését persze földrajzi helyzetének is köszönhette, hiszen fontos közlekedési, kereskedelmi utak csomópontjában feküdt. Nagykároly Szatmárnémeti mögött a megye legfontosabb gazdasági központjává vált, ezt a helyet azonban nem iparának fejlettsége biztosította számára, hanem kereskedelmi funkciója. Nagykároly kézművesiparának mutatói alapján a viszonylag fejlett mezővárosok csoportjába sorolható. A városban 157 kézművesmester dolgozott, akik 42 legényt alkalmaztak. M (2/d. sz. táblázat). Ez azt jelentette, hogy csak minden 55. lakosnak volt valamilyen köze az ipari tevékenységhez. A nagykárolyi mesterek 85 %-a egyedül dolgozott, további 11 %-uk pedig csak egy legényt foglalkoztatott. Mindössze 3 mesternek volt egész évben munkája, közel kétharmaduk csak 1-3 hónapot, egyharmaduk pedig 4-6 hónapot dolgozott. Mivel ebből nem tudtak megélni, vagy saját földjüket művelték, vagy a nyári mezőgazdasági munkák idején napszámos munkát vállaltak. A 157 nagykárolyi mester 29-féle mesterséget űzött. /2/d. táblázat/ A kézművesek kétharmada különféle ruházati cikkeket állított elő. (2. ábra) Ezeknek a termékeknek volt a legnagyobb keletjük a városban és környékén egyaránt. A mesterek a helyi igényeket leginkább rendelésre készített termékekkel, illetve javítómunkával elégítették ki, a vidéki fogyasztók pedig a vásárokon szerezték be tőlük a szükséges árukat. Nagykárolyon kívül 1828-ban még 10 mezővárosban és 2 faluban írtak össze helységenként 1-2 kézművest. (3. táblázat) Ezeken a településeken a legjellemzőbb mester a kovács volt. Külön kell említenünk a handalok iparral foglalkozó lakóit. Az alsó- és felsőfemezelyi, az ilobai, a kapniki, a láposbányai és a miszbányai handalok sajátos jogállású települések voltak, amelyek a bányák, illetve a bányászattal kapcsolatos ipari telepek - érctörők, olvasztók, kohók - körül jöttek létre. Lakóik "bányászsággal" foglalkozó munkások - bányászok, érctörők, mosók, kohóművesek -, fuvarosok, mesteremberek, favágók, szénégetők, verkesek 77 és provisionisták 7 * voltak, akik nem tartoztak a megyei hatóság alá, adót nem fizettek. Az 5 handalban összesen 702 munkás dolgozott. (4. táblázat) Az évi adóösszeírás - jellegéből következően - nem terjedt ki mindenkire, ezért határozottan állíthatjuk, hogy a megye fennhatósága alá tartozó településeken is több iparos tevékenykedett, mint amennyiről az összeírás alapján tudomást szereztünk. 19

9 Szatmár megye közgyűlése évi, a nádorhoz küldött jelentésében utalt rá, hogy a megye "műveltebb részein" lévő "helységekben nemes személyek is gyakorolják a mesterséget, nem csuda tehát, ha lenyen. Kálmándon, Endréden és több népes helységekben mesteremberek nincsenek összeírva." 2 " Nem minősítették mesterembernek azokat sem "akik céhen kívül kontárkodtak és élelmeket nem mesterség által tartották fenn." Végül arra keressük a választ, hogy a Szatmár megyei kézművesipari szakmák közül melyek alkottak céhszervezetet, és melyek tevékenykedtek céhen kívül, mi jellemezte a céhalakulás folyamatát. A legelső céh Nagybányán 1482-ben (szűcs), Szatmárnémetiben pedig 1540-ben (tímár) jött létre. A céhekbe szerveződés virágkora mindkét városban a XVII. századra, illetve a XVIII. század elejére esik. 22 A céhkiváltságok ellenőrzését, megújítását 1761-ben Mária Terézia, majd 1813-ban I. Ferenc is elrendeli. Az évi rendelet éltelmében csak az a privilégium volt érvényes, amelyet a Magyar Kancelláriánál megújítottak. Szatmárnémetiben 1815 után 7, Nagybányán pedig mindössze 2 szakma képviselői váltottak új kiváltságlevelet. így a XIX. század első felében alakult céhekkel együtt Szatmárnémetiben 12, Nagybányán 3 céh rendelkezett érvényes céhszabadalommal. Privilégiumuk volt még a kéményseprőknek is több más várossal közösen. Szatmárnémetiben az érvényes céhprivilégiummal rendelkező céhekben dolgozott a mesterek 44 %-a, Nagybányán csak 22 %-a. Vagyis a céhek többsége sem Szatmárnémetiben, sem Nagybányán nem újította meg kiváltságlevelét, de érvényes privilégium híján is úgy viselkedtek, mint az igazi céhek. Felsőbányát csak a XIX. század elején ét le el a céh szerveződés hulláma, amelynek eredményeképpen 6 céh alakult, és a mesterek több mint 80 %-át magukba foglalták. Nagykárolyban a XVIII. század folyamán létrejött 12 céh közül csak kettő nem újította meg kiváltságlevelét. Az 1815 után szerveződött 5 céhvei együtt összesen 17+1 céh működött a városban és Felsőbányához hasonlóan a céhes mesterek aránya meghaladta a 80 %-ot. Szatmárnémetiben 19. Nagybányán 23, Felsőbányán és Nagykárolyban 11 olyan szakma létezett az 1828-as összeírás alapján, amelynek képviselői nem szerveződtek céhbe. Vagyis a céhen kívüli ipart űző mesterek aránya Szatmárnémetiben 8 %, Nagybányán 30 %, Felsőbányán 16 %, Nagykárolyban pedig 10 %. A megye kisebb mezővárosaiban csak a XIX. század 20-as, 30-as éveiben alakult egy, legfeljebb két céh. Mivel ezeken a településeken l-l szakmában csak egy-két iparos dolgozott, ezért ún. vegyes céheket hoztak létre, amelyekbe Fehérgyarmaton 9, Mátészalkán és Csengéiben 12 szakma képviselői tömörültek.

10 Összegzésképpen megállapítható, hogy a kézművesipar Szatmárnémetiben volt a legfejlettebb, amelynek vonzáskörzete kiterjedt az egész megyére, sőt a szomszédos törvényhatóságok - Bereg, Ugocsa - egy részére is. A kézművesek számát tekintve a szabad királyi városok első harmadában foglalt helyet, kedvező volt a kézműveseknek az össznépességen belüli aránya is, és magas az egész éven át dolgozó mesterek száma. Az ipar fejlettségi színvonalát leginkább meghatározó mutatók azonban már nem olyan jók. A legényeknek mesterekhez viszonyított aránya alacsony, viszont magas az egyedül dolgozó mesterek száma. Csak a legfontosabb, a mindennapi szükségletek kielégítését szolgáló iparágak képviseltették magukat, nem alakultak ki tömegtermelésre alkalmas iparágak, amelyekre építve manufaktúrák szeveződhettek volna, és hiányoztak a speciális, az urbanizáció megindulására mutató szolgáltató iparágak is. Nagybánya, Felsőbánya és Nagykároly vonzáskörzetének hatósugara kicsi, iparuk elsősorban a helyi igények kielégítését szolgálta. A megye valamennyi kézművese számára egyre nagyobb konkurenciát jelentettek a kereskedők közvetítésével a legkisebb falvakba is eljutó olcsóbb manufaktúra, illetve gyáripari termékek. A céhes kézművesek bezárkózással, a jogaikhoz való görcsös ragaszkodással válaszoltak a kereskedők által támasztott versenyre, amiben szükségszerűen alulmaradtak. * JEGYZETEK 1. Orosz István: Szerkezeti változások a XIX. századi magyar mezőgazdaságban. Bp., Mérei Gyula (főszerk.): Magyarország története V. kötet. Bp., Epeijessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon Bp., Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., Országos Levéltár (A továbbiakban: OL) Filmtár. N. 26. B Szatmár megye jegyzőkönyve május pont 6. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (A továbbiakban: SZSZBMÖL) IV.A I. köt bgy. 4. pont

11 7. Uo. "... a nemesebb öltözetekkel és egyéb szükséges eszközökkel [...] a bécsi, pesti és kassai mesteremberek tartván e vidékbelieket, itten a mesteremberek is alig szerezhetnek mindennapi élelmekre valamit." 8. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. századelején. Bp., SZSZBMÖL IV.A i kötet. Nagykároly. 10. Eperjessy Géza: A szabad királyi városok kézművesipara a reformkori Magyarországon. Bp (A továbbiakban: Eperjessy, 1988.) 11. OL Filmtár. N. 26. B Szatmárnémeti, B Nagybánya. B Felsőbánya. A következőkben, amennyiben az adatok a királyi városok évi összeírásából származnak, külön nem hivatkozom rájuk. A mesterek és legények számára vonatkozó számításaim kisebbnagyobb eltérést mutatnak az Eperjessy Géza és Bácskai Vera által közölt adatokhoz képest. 12. Eperjessy, Eperjessy, Uo Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai Bp., SZSZBMÖL IV. A i kötet. Nagykároly. 17. Verkesek: bányarészeket bíitak, és azokban vagy maguk dolgoztak, vagy mással dolgoztattak. 18. Provisionisták: ellátmány fejében dolgozók. 19. A királyi városok mellett mindössze egy községben, Matolcson, vettek lajstromba az összeírok egy molnáit. Pedig Szirmay közlése szerint a XIX. század elején csak a Szamoson 123 malom működött. 20. OL Filmtár. N. 26. B Szatmár megye jegyzőkönyve, május pont 21. Uo: 20. pont 22. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 1-2. Bp., Szatmár megye Az összeírok néhány mester neve mellett nem tüntették fel, hogy egyedül vagy legénnyel dolgozik-e, illetve, hogy az év hányad részében űzi mesterségét.

12 2. táblázat Az évi összeírás kézművesekre vonatkozó adatai a királyi városokban és Nagykárolyban a / Szatmárnémeti"" Mesterek Egyedül Mesterség száma dolgozó több Mester dolgozik mester I. Élelmiszer- és vegyipar legényt tartó mester 1. Gyertyamártó Hentes Mészáros Molnár Pék(né) Szappanos ! Összesen : II. Fém- és fémfeldolgozó ipar 7. Bádogos Drótkészítő Kovács Köszörűs Lakatos Orás Puskaműves Rézműves /4 évig 1/2 évig 3/4 évig egész évben

13 Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester több Mester dolgozik legényt tartó mester évig évig évig évben 15. Rézöntő Tükészítő Összesen: III. Bőr- és bőrfeldolgozó ipar 1 7. Csizmadia Kesztyűs Kordoványos Nyerges Szíjgyártó Szűcs Tímár Varga Összesen : IV. Textil- és ruházati ipar 25. Gombkötő Kalapos Kékfestő takács Kötélgyártó Szabó Szűrszabó Takács /4 1/2 3/4 - egész

14 Mesterek Egyedül Mesterség száma dolgozó 1 2 j 5 6 több Mester dolgozik mester legényt tartó mester Összesen : V. Építő- és faipar 32. Acs Asztalos Bognár Esztergályos Kádár Kőműves Szobafestő Üveges Összesen : VI. Szolgáltatóipar 40. Kéményseprő 1 - l VII. Egyéb 41. Fazekas Fésűs Könyvkötő Összesen : ló 1/4 évig 1/2 évig 3/4 évig egész évben Iparűzők összesen : l

15 2/b. Nagybánya Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester Mester l ÜL 2 legénnyel Legény nélkül vagy 1 legénnyel Nincs adat I. Élelmiszer- es vegyipar 1. Mészáros Molnár Pék Szappanos _ m Összesen : II. Fém- és fémfeldolgozó ipar 5. Aranyműves Bádogos Késes Kovács Lakatos lo.órás Puskaműves Rézműves Sárgarézműves Összesen : III. Bőr- és bőrfeldolgozó ipar 14. Csizmadia rhagyártó lő.nyerges Szíjgyártó Szűcs Tímár Varga Összesen : TV. Textil- és ruházati ipar 21.Csapó Csatos Gombkötő

16 Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester Mester 1 ÜT 2 legénnyel Legény nélkül vagy 1 legénnyel Nincs adat 24. Kalapos Kötélgyártó Szabó Szűrszabó Takács Összesen: V. Építő- és faipar 29Acs Asztalos Bognár Esztergályos Kádár Kőműves Tetőfedő Üveges Összesen: VI. Szolgáltatóipar 3 7.Borbély Kémény seprő Összesen : 4 / VII. Egyéb 39. Fazekas Fésűs Könyvkötő Összesen : Iparűzők összesen:

17 2/c. Felsőbánya Mesterek Egyedül Mester Mester Nincs Mesterség szama dolgozó 1 2 adat mester legénnyel legénnyel L Élelmiszeres vegyipar 1. Mészáros Momár Pék Serfőző Szappanos Összesen: Fém- és fém feldolgozó ipar 6. Bádogos Késes Kovács Lakatos Rézműves Összesen : Bőr- és bőrfeldolgozó ipar 11. Csizmadia Szíjgyártó Szűcs Tímár Varga 1 - I - - Összesen : IV. Textil- és ruházati ipar 16. Szabó V. Építő- és faipar 17. Ács Asztalos Bognár Kádár Kőműves Szobafestő

18 Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester Mester 1 legénnyel Mester 2 legénnyel Nincs adat 23. Üveges _ Összesen: _ 1 ML Egyéb 24. Fazekas _ 25.1parüző meghatározás nélkül Iparűzők összesen:

19 2/d. Nagykároly Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester több 1 2 j legényt tartó mester hónapig dolgozó mester l. Élelmiszer- és vegyipar 1. Bábsütő Mészáros nincs adat 3. Mézeskalácsos Pék Szappanos és - gyertyatyártó Összesen : I Fém- és fémfeldol-gozó ipar 6. Aranyműves Bádogos Kovács Lakatos ó Összesen : III. Bőr- és bőrfeldolgozó ipar 10. Csizmadia Nyerges Szíjgyártó

20 Mesterség Mesterek száma Egyedül dolgozó mester 1 2 i J több I. Élelmiszer- és vegyipar legényt tartó mester hónapig dolgozó mester 13. Szűcs Tímár Varga Összesen : IV. Textil- és aiházati ipar 16. Gubás Kalapos Kötélgyártó Szabó Takács Összesen : V. Építő- és faipar 21. Acs Asztalos Bognár /kerékgyártó/ Esztergályos Kádár /pintér/ Kőműves Üveges Összesen : VII. Egyéb 28. Fazekas

21 Mesterek Egyedül Mesterség száma dolgozó 1 2 mester i J több legényt tartó mester hónapig dolgozó mester I. Élelmiszer- és vegyipar 29. Fésűs Összesen : Iparűzők összesen : J Megjegyzés: 8, 9 hónapot egyetlen mester sem dolgozott.

22 3. táblázat A Szatmár megye fennhatósága alá tartozó településeken előforduló mesterségek 1828-ban /Nagykároly nélkül/ Mesterség i Apa Aranyos* meggyes Beitek Csenger Erdőd Fehér - gyarmat Király- 1 Vtáté - ; Misztót- Szil tvórdaróc szálka i Matolcs \L rk falu \ar; IM összesen Kovács 1 i1 1 1 : - '-i /2 Fazekas - - '.:;,'.;- ; - ; ; - " : : Szabó - - i - r 1-5 Csizmadia líiiii I Gubás , ;_ III 5 Asztalos Festő - - f - i 1-2 Bognár l - "; - : 2 Kötélverő - í - 11; - - : / Kőfaragó - ; -;; : / Lakatos / Molnár i 1 Suszter ; Szappanos Varga - - -! ' * i Összesen' : 1 ; > HÍ 4.í v 41

23 4.sz. táblázat A handalok lakóinak foglalkozás szerinti megoszlása Alsófernezely FeJső- Hóba Kajánk Láposbánya Ml 2- összesen Banyász&ággai fogmko/o munkások: kőművesek ; «: Qf<ítóf<)k-Í0050k - :- Í& : kőfejtők napszámosok fuvarozók Bányász mesteremberek; ácsok í 3 -* kerékgyártók 1 1' - : t kovácsok Er<$ei munkások favágók, szénégetők hamiizsír$getók Vertesek vagy urburartusok Provision isták Oswfsen : 210 S $ 702

24 Rözsa Fazekas: Die Merkmale der Handwerksindustrie im Komitat Szatmär in 1828 Der nordöstliche Teil von Ungarn gehörte zu den industrieschwächsten Gebieten des Landes. Das beweist die hohe pro-kopf-zahl der Handwerker, bzw. die Tatsache, daß die Zunftindustrie hier ihre "Blütezeit" in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts gelebt hat, zu einer Zeit, in der sie sich in den westlichen, nordwestlichen Gebieten bereits im Auflösen befand. Die Rückständigkeit wird auch dadurch gezeigt, daß eine höhere Stufe der Indusnieorganisation verkörpernde Manufakturen hierzulande nur selten aufzufinden waren, gleichzeitig den Heimarbeitein neben den Zunfthandwerker bei der Versorgung der Bevölkemng mit Industrieprodukten und Dienstleistungen eine wichtige Rolle zukam. Die Verfasserin hat in ihrer Arbeit die Lage der Handwerksindustrie im Komitat Szatmär aufgrund der Konskription des Jahres 1828 unter folgenden Aspekten untersucht: - Zahl und Anteil der Handwerker in der Bevölkemng der freien Reichstädte, - Zahl und Anteil der Meister und Gesellen, - Zahl der Berufe, Gewichtung der einzelnen Branchen innerhalb der Handwerksindustrie des Komitats, - Verteilung der Meister in den Zünften und außerhalb der Zünfte.