A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás szakmai munkaközösségének konferenciája

Átírás

1 A Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás szakmai munkaközösségének konferenciája Időpont: június óra Helyszín: Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Sárbogárdi Tagintézménye 7000 Sárbogárd, József Attila út 10.

2 Előadások Az iskolapszichológusok helyzete a nevelési-oktatási intézményekben ( ) Berczi-Porubcsánszky Zita Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat, Vörösmarty Általános Iskola, Budapest Krízishelyzetek az iskolában ( ) Parrag Bianka Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Integrált osztályok a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban hátrányos és nem hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek egy osztályban ( ) Schleicher Dóra Lovassy László Gimnázium, Veszprém A visszajelző csoport és az intervíziós módszer ( ) Gedő Ágnes Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Az óvodapszichológiai ellátás sajátosságai Dunaújvárosban ( ) Mészárosné Libor Ágnes Dunaújvárosi Óvoda és Tagintézményei Az iskolapszichológus beavatkozási lehetőségei csoportos bántalmazás esetén ( ) Trescsik Márta Árpád Szakképző Iskola, Székesfehérvár Szerelmes szex, avagy felvilágosítás középfokon ( ) Kottyán Edina Jendrassik-Venesz Középiskola és Szakiskola, Veszprém 2

3 Berczi-Porubcsánszky Zita (Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat, Vörösmarty Általános Iskola, Budapest): Az óvoda-, iskolapszichológusok helyzete a nevelési-oktatási intézményekben Hosszú éveken, évtizedeken keresztül az óvodai és az iskolai pszichológiai ellátás kevés helyen és szinte fű alatt működött. Az iskolapszichológiai hálózat kiépítése ugyan megkezdődött a 1980-as évek végén (1986 és 1988 között modellkísérletek folytak), azonban a megfelelő törvényi szabályozás elmaradt, a szakmai feladatok teljes körének ellátásáért a Pedagógiai Szakszolgálatok lettek felelősek (1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról). Az óvodai és iskolai pszichológiai ellátást végző szakember munkáltatója ekkor lehetett az óvoda, iskola igazgatója, esetleg a Pedagógiai Kabinet/Intézet, vagy a Nevelési Tanácsadó vezetője. Mivel a szakmai hátteret különböző intézmények biztosították, és a feladat többféle végzettséggel is ellátható volt, ennek megfelelően módosulhatott a súlyponti feladatok meghatározása. Az ellátottak köre főleg a beilleszkedési, tanulási, magatartási problémával rendelkezők és a sajátos nevelési igényűek közül került ki, az ellátók pedig túlnyomóan klinikai szakpszichológusi végzettséggel rendelkeztek. Az óvoda- és iskolapszichológiával foglalkozó szakemberek szemlélete, véleménye sem volt egységes abban a tekintetben, hogy milyen szervezeti keretek között, milyen hangsúllyal történjen az ellátás. Több kísérlet is történt az óvoda- és iskolapszichológia szakmai protokolljának kidolgozására, de nem született egységes és általánosan elfogadott, hivatalos protokoll. Ebben a helyzetben nagy változást hozott a évi CXC törvény a nemzeti köznevelésről, amely minden nevelési-oktatási intézménybe rendelt óvoda-, illetve iskolapszichológust, létszámtól függően fél vagy egész státuszban, és meghatározta az alkalmazáshoz szükséges végzettséget. A munkáltató minden esetben a fenntartó, a közvetlen felettes pedig az intézmény igazgatója. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról tételesen felsorolja az intézményekben ellátandó feladatokat. A törvény rendelkezései alapján a pszichológus az óvodában, és az iskolán belül meghatározott szervezeti keretbe került, szakmailag azonban egyedül maradt. Ennek rendezésére hivatott a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről, amely a szakszolgálati feladatok közé illeszti az intézményekben dolgozó pszichológusok munkájának összefogását és segítését, amely tevékenységre az óvoda-, iskolapszichológiai koordinátort jelöli ki. A Szakterületi Protokoll részletesen kitér mindkét munkakör feladataira, kompetenciáira, célcsoportjaira. 3

4 A törvény és a rendeletek által körvonalazott óvoda- vagy iskolapszichológus munkakör szervezetileg jól beágyazott, a szakmai háttér biztosítottnak tűnik. A fentiek alapján tájékozódva azt gondolhatnánk, hogy az ország minden nevelési-oktatási intézményében, teljes állásban vagy részmunkaidőben dolgozik pszichológus. Ez azonban nem így van. Jelenleg az óvodás- és iskoláskorú gyermekeket ellátó pszichológusok többféle szervezeti keretben, többféle végzettséggel, eltérő szakmai háttérrel, és jellemzően nagyon magas számú ellátottal dolgoznak. Sem az óvoda- és iskolapszichológusi hálózat, sem a koordinátori rendszer nem épült még ki mindenütt, és ehhez a legtöbb esetben nem a szándék hiányzik. A Szakterületi Protokoll azonban jól körülhatárolt feltételrendszert kínál, amely tájékozódási pontként, illetve hivatkozási alapként is számításba vehető. A dokumentum a koordinátori munkakör mellett pontosan definiálja az óvoda- és iskolapszichológus feladatait, tevékenységének célcsoportjait, munkájának folyamatmodelljét és támpontot ad a szakmai kapcsolatok tekintetében is. 4

5 Parrag Bianka (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat): Krízishelyzetek az iskolában A pedagógiai szakszolgálati intézmények működését szabályozó rendelet szerint ha az Intézmény működési körzetében működő nevelési-oktatási intézményben az iskolapszichológus, óvodapszichológus állás nem kerül betöltésre, az adott munkakör betöltéséig, a nevelési-oktatási intézmény vezetőjének erre vonatkozó írásbeli kérésére az Intézmény támogatást nyújthat az ellátás iránti igény kielégítéséhez. Ennek megfelelően a Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Székesfehérvári Tagintézményénél három pszichológus hat nevelési-oktatási intézményben lát el nevelési tanácsadás körébe tartozó feladatokat. E sokrétű és izgalmas tevékenység során gyakran találkozunk egy vagy több gyereket, esetleg egy teljes osztályt érintő krízishelyzetekkel, melyek azonnali beavatkozást, krízisintervenciót, valamint utógondozást igényelnek. Előadásomban beszélek majd a tanulók körében előforduló legfontosabb krízishelyzetekről. Bemutatom a halál és gyász, valamint a serdülőkori öngyilkosság, mint iskolai krízishelyzetek jellemzőit. Megvizsgálom a családi krízishelyzetek (válás, munkanélküliség, betegség, halál és gyász) sajátosságait, valamint az iskolában keletkező krízisszituációk (kudarc, kiközösítés, zaklatás) jellegzetességeit. Ezt követően megismertetem a résztvevőket az egyéni és csoportos krízisintervenció főbb lépéseivel. A gyakorlat, a cselekvési lehetőségek bemutatását esetismertetések segítségével teszem szemléletesebbé. 5

6 Schleicher Dóra (Lovassy László Gimnázium, Veszprém): Integrált osztályok a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban hátrányos és nem hátrányos helyzetű tehetséges gyerekek egy osztályban A Lovassy László Gimnázium a HVG 2015-ös összesített középiskolai rangsorában a 9. helyen, a vidéki gimnáziumok között pedig az első helyen szerepelt. Az intézménybe minden évben többszörös a túljelentkezés, a szülők és a diákok számára egyaránt státuszt jelent ide járni. Előadásomban egy speciális osztálytípus helyzetét és az ezzel kapcsolatos jellegzetes iskolapszichológusi feladatokat mutatom be. Iskolánkban 2006/2007 óta minden évfolyamon egy-egy integrált osztály működik: az osztály felét a speciális angol nyelvi képzésre járó, többnyire nagyon jó szocioökonómiai háttérrel rendelkező diákok, a másik felét az Arany János Tehetséggondozó Programba járó, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek teszik ki. A két csoport iskolai- és iskolán kívüli énképének összehasonlításával, illetve a szociometriai kapcsolatok alakulásának vizsgálatával kerestem a választ arra a kérdésre, hogy sikeresnek mondható-e az integráció. Prezentációmban kitérek kutatásaim főbb eredményeire, illetve röviden bemutatom az ezekből az osztályokból hozzám forduló diákok és az itt tanító pedagógusok sajátos problémáit. 6

7 Gedő Ágnes (Fejér Megyei Pedagógiai Szakszolgálat): A visszajelző csoport és az intervíziós módszer Prezentációm első részében Tom Andersen reflektív csoport módszerét mutatom be. A reflektív csoport olyan technika, melyet elsősorban családokkal végzett terápiás munka során használnak. Lényege, hogy a terápiában részt vevő család és az interjúkészítő beszélgetését a szakemberekből álló reflektív team, visszajelző csoport vagy egy másik helyiségből, egyirányú tükrön keresztül, vagy a családdal egy légtérben elhelyezkedve, de mégis elkülönülve figyeli. A folyamat következő lépése az, hogy a visszajelző csoport kap szót, és a család előtt beszélgetnek a tapasztalataikról, arról, hogy ki, hogyan értelmezi az elhangzottakat. Eközben a család hallgat. A módszer harmadik szakaszában a reflektív csoport visszavonul és újra a család kap szót, aki az interjúkészítő terapeutával megbeszéli, hogy az elhangzottakból mit érez a maga számára hasznosíthatónak. A módszer lényege a család egyenrangú szakértővé tétele, a választási lehetőség megadása számukra a problémájuk megoldása során használható alternatívák, ötletek kiválasztásához. Senki nem mondja meg nekik, hogy tegyék ezt vagy azt, ezért nem kerülnek passzív, függő helyzetbe és kényszerítve sem érzik magukat, hogy mindenáron elköteleződjenek a terapeuta által javasolt megoldási irány mellett. Előadásom második felében az intervíziós módszert mutatom be, amely nem terápiás irányzat, hanem egy segítő foglalkozású szakemberek számára jól használható esetmegbeszélő módszer. A reflektív csoporttal történő párhuzamba állítását csak a technika hasonlósága indokolja: az esetismertető szakember az esetbemutatás után kivonul a beszélgetésből és a csoport többi tagja az ő jelenlétében, de nélküle beszélnek az esetről a saját szemszögükből, felvázolják az általuk megfelelőnek ítélt esetvezetési stratégiát. Az esetgazda eközben hallgat, majd a folyamat végén reflektál az elhangzottakra, elmondja, hogy mivel gazdagodott az eset továbbvitelével kapcsolatban. A közös pont a két technika esetében tehát az önkéntesség és a szabad döntés mindig könnyebben hajtjuk végre azokat a változtatásokat, lépjük meg azokat a lépéseket, amiket mi választunk a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül. Vagyis prezentációm témája két, egymástól célcsoport szempontjából különböző, de szellemiségében mégis hasonló módszer bemutatása mindkét eljárás megismerésre méltó a segítő foglalkozású szakemberek számára. 7

8 Mészárosné Libor Ágnes (Dunaújvárosi Óvoda és Tagintézményei): Az óvodapszichológiai ellátás sajátosságai Dunaújvárosban Dunaújvárosban 14 óvodai egység működik, központi irányítással. A pszichológusi feladatokat egy szakember végzi az összes intézményben, mindössze fél állásban. Mivel körülbelül 1500 gyermek és a velük foglalkozó pedagógusok tartoznak hozzám, a gyakorlati munkám során korlátozottak a lehetőségeim. Ez a speciális helyzet egyben nagy kihívást is jelent számomra, hiszen a rendelkezésre álló időben csupán a leghatékonyabb, a legtöbb klienst elérő módszerekkel dolgozhatok. Munkám során a legtöbb esetben a szülőkkel foglalkozom, explorációt és tanácsadást végzek. A gyermekek csoportos és egyéni terápiájára sajnos nincsen lehetőség, az óvodásokat probléma esetén megfigyelem az óvodai csoportjukban és konzultálok az óvodapedagógusokkal. A gyermekek kiegyensúlyozott és élményekkel teli mindennapjai szempontjából elengedhetetlen az őket körülvevő szakemberek ventillációja, szakmai fejlődésük nyomon követése. A pszichológus munkája ez utóbbira is kiterjed egyéni beszélgetések, és a pedagógusok számára szervezett szakmai rendezvényeken való aktív részvétel formájában. Nagyon fontosnak tartom a társszakmákat művelő, a gyerekek fejlődését más területeken segítő szakemberekkel történő együttműködést. Ennek egyik szép példája Dunaújvárosban a Szülők iskolája, melyben logopédus kollégákkal folyik közös munka. A Szülők iskolája négy évvel ezelőtt indult kezdeményezés, mely a dadogással küzdő gyermekek szülei számára szerveződött. A gyermekeket körülvevő felnőttekkel való foglalkozás integráns részét képezi a logopédiai terápiának. Ezt valósítjuk meg logopédus kollégáimmal a Szülők iskolája foglalkozásain a szülők a kötetlen beszélgetések során szabadon megoszthatják egymással és a pszichológus-logopédus csoportvezetőkkel az aktuális nevelési problémáikat, félelmeiket a gyermekük állapotával, fejlődésével kapcsolatosan. 8

9 Trescsik Márta (Árpád Szakképző Iskola, Székesfehérvár): Az iskolapszichológus beavatkozási lehetőségei csoportos iskolai bántalmazás esetén Ezek a csillogó fekete szemű gyerekek nem maguk váltották a belépőjegyet arra az útra, amit úgy hívunk: élet... Ha szemükbe nézünk, ugyanazt a sugárzást érezzük, ugyanazt olvassuk ki belőlük: itt vagyok, faragj az évek során embert belőlem... (Várady J.) Az előadás címe akár megbotránkoztató is lehet. Csoportos bántalmazás? Hol? Az iskolában? Ahová szülőként nap mint nap bizalommal, optimizmussal telve engedjük el a gyermekeinket, kicsiket, nagyokat egyaránt? Abban a hitben tesszük ezt, hogy ott biztonságban vannak, tanulnak, fejlődnek, és testi-lelki épségükre egy egész pedagógus kar vigyáz. Nem, az iskola nem az a hely, ahol bántalmazást, erőszakot tudunk elképzelni! És mégis Mostanában egyre gyakrabban jönnek rossz hírek az iskolákból. Gyerekek bántalmaznak gyerekeket, tanárok diákokat, sőt, arról is hallunk, hogy diákok bántalmaztak pedagógust! Környezetünkben, az interneten és az újságokban öngyilkossági gondolatokkal küzdő, vagy az iskolaváltás szándékával foglalkozó tanulókról, frusztrált, dühös szülőkről, és eszköztelen, tehetetlen pedagógusokról szóló történetekkel találkozunk. Mi is hát akkor az igazság az iskolák környékén? Valójában a béke szigetei ezek az intézmények, vagy egyre inkább a terror házává válnak, legalábbis néhány gyermek számára? És tehet-e bármit az iskolapszichológus, ha a fenyegetés, a megfélemlítés, a verbális vagy tettleges bántalmazás áldozataival, szemlélőivel, vagy elkövetőivel találja szembe magát? Erről szól majd az előadásom. 9

10 Kottyán Edina (Jendrassik-Venesz Középiskola és Szakiskola, Veszprém): Szerelmes szex, avagy felvilágosítás középfokon Ötéves volt a kislányom, amikor megkérdezte, hogyan bújt ki a pocakomból, majd egy évvel később azt, hogy hogyan került be oda. A diákok, akikkel dolgozom, évesek. Ők már nem azt kérdezik, hogyan, inkább azt: miért, mikor, kivel, mit? Jó velük dolgozni, ugyanakkor nagyon nehéz is. Őszinték, végletesek, hatalmas az igazságérzetük, nagyok a felnőttekkel szembeni elvárásaik, rendkívül kritikusak, mindemellett érdeklődőek, nyitottak és nem tűrik sem a tévedést, sem a bizonytalanságot. A kérdéseikre használható válaszokat várnak, követelik a hitelességet, a megbízhatóságot, a pontosságot. Inspiratívan hatnak ránk, felnőttekre és nagyon sokat tanulhatunk tőlük és általuk saját magunkról is. Amikor a világról kérdeznek, nekünk is meg kell vizsgálnunk, hogyan is állunk azokkal a kérdésekkel, melyeket feltesznek; mit is gondolunk valójában például a szexről, a párkapcsolatokról, az életről. Azt mondjuk nekik, amit igazából gondolunk? Milyen példát mutatunk? Vajon hitelesen viselkedünk előttük? A szexualitás átszövi az életünket, a párkapcsolatunk minősége meghatározza a hangulatunkat sokszor még az egészségi állapotunkat is, a családi viszonyaink minden cselekedetünkre hatással vannak. Hogyan lehetséges, hogy az ilyen, életünket mélyen befolyásoló tényezőkre, mint a szex, a szerelem, a párkapcsolat, a családi élet, olyan kevés időt, energiát szánunk az iskolai és sokszor a családi nevelés során? A diákokat is foglalkoztatják ezek a témák, nem tehetünk úgy, mintha ezek a dolgok nem is léteznének és majd máskor, másnak a feladata lesz, hogy erről is beszéljen nekik. Nem háríthatjuk át a felelősséget, hogy azután majd évek múltán azon gondolkozzunk, hogy ki, miért, és mit nem mondott el nekik. A tinédzsereknek számtalan kérdése van és várják a válaszokat. Tudom, kevés a pedagógusok ideje, és sok a tananyag, de talán a diákok középiskolás évei az utolsó lehetőségünk arra, hogy ezekről a meghatározó témákról beszélgessünk velük. Fontos, hogy felvállaljuk ezt a felelősséget, és úgy gondolom, hogy az iskolapszichológusoknak nagyon sok feladata van ezen a területen. Előadásomban ehhez a témához kínálok egy lehetséges utat, és bemutatom módszerem eredményeit. 10