I Párbeszéd a munka és a felsőoktatás világa között. a Zsigmond Király Főiskola eddigi kísérleteinek tükrében

Átírás

1 Kabai Imre Kabainé Tóth Klára Krisztián Viktor Kenéz Anikó Goór Judit Párbeszéd a munka és a felsőoktatás világa között a Zsigmond Király Főiskola eddigi kísérleteinek tükrében Azok a felsőoktatási intézmények, amelyek keresik az újabb lehetőségeket az átalakuló felsőoktatási piacon, szívesen vállalkoznak arra, hogy véleményalakítóvá váljanak. Így a Zsigmond Király Főiskola már megalakulásától kezdve kíváncsi volt arra, hogy diplomásai miként állják meg helyüket a munkaerőpiacon. Pályakövető rendszerünk legfontosabb elemei: 1. párbeszéd a kompetenciák nyelvén, amelyben az összes érintett ugyanazon a nyelven kezd kommunikálni a munka világának elvárásairól, saját képességeiről, és gondolatait megoszthatja a többi résztvevővel is (munkáltató-munkavállaló, oktató-hallgató); az így összegyűlt információkat az oktatási intézmény vezetése felhasználja a stratégia kialakításához; 2. a mintatervező mátrix, amelynek köszönhetően valóban reprezentatívvá válnak az eredmények; 3. a konzorciumi együttműködés más ( jellegű) felsőoktatási intézményekkel, aminek köszönhetően a kis hallgatói létszámú intézmények is teljes körű pályakövetést végezhetnek; 4. az intézmény aktív hallgatói folyamatosan részt vesznek a kutatási feladatok elvégzésében, s így fontos szakmai tapasztalatokat szereznek. A ZSKF modellje megkapta a best practice minősítést az European University Association (EUA) évi látogatását követően. 1. Bevezető Eddig soha nem tapasztalt érdeklődést tanúsítanak az európai egyetemek vezető szakemberei a kontinensen folyó felsőoktatás megújítása iránt. Az EUA 2010-ben indította kétéves nagyszabású projektjét (TRACKIT! Strong Universities for Europe), amelynek célja felderíteni a 31 országban folyó diplomás pályakövetési rendszerek legjobb gyakorlatait. Az okok nyilvánvalóak: világszerte radikális változásokkal, új kihívásokkal kell szembenézniük az oktatási intézményeknek a társadalom, a gazdaság, a munka világában bekövetkezett gyökeres változások folytán. A felsőoktatási intézmények eddig olyan termelőüzemekként működtek, amelyek nem különösebben törődtek tevékenységük külső megítélésével, termékeik, a frissdiplomások további sorsával, noha a gyártási folyamat során sok alkalom adódott a tesztelésre, a minőségellenőrzésre, s ennek eredményeként a racionalizálásra. Az egyetemek, főiskolák egészen eddig némileg felelőtlenül a végtermékek értékesítését magukra a hallgatókra bízták. Mára azonban a munkaerőpiac egyre markánsabb visszajelzései nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy ez az út járhatatlan. A Zsigmond Király Főiskola érzékelve ezeket a problémákat különösen fontosnak gondolja, hogy változtasson oktatási tevékenységén ban létrehozta a Társadalomtudományi Kutatóközpontját (a ZSKF TKK-t), konzorciumi partnereivel (egy TÁMOP pályázat kapcsán az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemmel, az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával és a Wesley János Lelkészképző Főiskolával) közösen végzett kutatásai során kialakította a diplomás pályakövetés új modelljét, vizsgálati módszereit. Egyértelműen pozitív visszajelzés eddigi eredményeinkről, hogy az EUA által kiválasztott best practice -ek közé bekerült a ZSKF által követett gyakorlat. A párbeszéd a kompetenciák nyelvén modellje és az online kutatások reprezentativitását biztosító mintatervező rendszer alkalmazása révén a főiskola pontos és jól használható ismeretekhez juthat a munka világáról. Ezeket az információkat a képzés minőségének javítása érdekében megosztja az oktatókkal, a hallgatókkal, a munkavállalókkal és a munkaadókkal. Főiskolánk ily módon egyfajta paradigmaváltást hajt végre a felsőoktatásban, kialakítva a munkaerőpiachoz alkalmazkodó, nyitott oktatás rendszerét. 2. Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) konzorciumi együttműködésben A Zsigmond Király Főiskola 2006 óta építi a Karrier Centrumát és formálódik az alumni-mozgalma. Ezekhez kapcsolódva végezzük kutatásainkat a ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpontjában. 1 Az Oktatásért Közalapítvány pályázatának ( A gazdasági szereplők elvárásai a szakképzés átalakítására ) köszönhetően az elmúlt években kidolgozhattuk a pályakövető rendszer módszertanát, és kialakíthattuk a párbeszéd a kompetenciák nyelvén modellt. Ebben a kutatásban egy szakma három képzési szintjén (érettségi előtti, utáni, illetve felsőfokú szakképzésben) végzettek: villanyszerelők, villamosipari technikusok és villamosmérnökasszisztensek szakmai életútját vizsgáltuk meg a pályakezdés éveiben. Több újszerű elemet is alkalmaztunk: megkérdeztük a munkáltatóikat, ezeket az eredményeket bemutattuk az érintett középiskolák és az Óbudai Egyetem szakképzésben részt vevő tanárainak és a végzés előtt álló tanulóknak is ben a ROP pályázatán elnyert összegből öt intézmény 2000 végzett hallgatója körében készített kutatást a ZSKF TKK akkori kutatócsapata. Az eredményeket Kabai et al. (2007) foglalta össze. 2 A gazdasági szereplők elvárásai a szakképzés átalakítására, 37/tkOKA II. pályázat, ZSKF, Eredményeit ld.: Kabai (2010b; 2010c; 2010 d) és Makó (2009)

2 A diplomás pályakövető kutatásokat a TÁMOP pályázati kiírás alapján létrejött Pegazus projektünkben végezzük. Ez a projekt öt kutatási területet ölel föl 3 : a hallgatói motivációs vizsgálatokat, a végzős, illetve végzett hallgatók pályakövetését, a munkáltatók körében végzett vizsgálatokat, a Sziget-kutatásokat, az oktatók körében végzett vizsgálatokat. Kutatásaink eredményei a ZSKF TKK Füzetek és a ZSKF TKK Könyvek sorozatban jelennek meg 4, ahol a vizsgálatokban résztvevő hallgatók is publikálási lehetőséget kapnak. Kutatásaink filozófiája, hogy a felsőoktatás alapvető céljai között kitüntetett jelentősége van a végzett hallgatók minél sikeresebb munkaerő-piaci beilleszkedésének. A tevékenységünk minőségét igazolja, ha egykori hallgatóink sikeresek a munka világában. A konzorciumban a ZSKF Társadalomtudományi Kutatóközpont nyújtja a kutatások és a hozzájuk kapcsolódó közös projektek intézményi-szakmai hátterét. Partnereivel együttműködve létrehozta a Konzorciális DPR Kutatócsoportot (K-DPR-K, ld. 1. ábra). Együttműködésünk elsősorban a kutatások közös lebonyolítására terjed ki, de közös rendezvényeket is tartunk (a ZSKF TKK Műhely keretein belül), továbbá szolgáltatást, publikációkat és best practice -eket cserélünk. Együttműködünk az oktatásban és a fejlesztésben, közösen tárgyalunk munkáltatókkal, szervezünk alumni rendezvényeket, együtt jelenünk meg hazai és nemzetközi konferenciákon. Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy az együttműködés számtalan előnyt kínál. A közös tevékenységeink során mintegy összegződnek a négy intézmény intellektuális erőforrásai: számtalan ötlet cserél gazdát megbeszéléseinken. Ugyanakkor rendkívül idő- és energiatakarékos a közös munka, hiszen pl. a kérdőíveket és egyéb kutatási dokumentumokat elég egyszer elkészíteni, de ugyanez igaz az elemzés lépéseire az adatfájlok címkézésétől az ábrák készítéséig. 3 A vizsgálati eszközöket ld.: 4 A ZSKF TKK Füzetek és a ZSKF TKK Könyvek elérhetőek a ZSKF honlapján: 1. ábra A Konzorciumi DPR Kutatócsoport ( K-DPR-K ) felépítése 3. Módszertani kihívások: a mintatervező modell A diplomás pályakövető rendszer alapvetően társadalomkutatási eszközök alkalmazásán alapszik (Kabai, 2009). Egy szociológiai empirikus adatfelvétel szakszerű lebonyolításának számtalan buktatója lehetséges a kérdőívek korrekt megszerkesztésétől kezdve a statisztikai adatok kiszámításán és értelmezésén át a vizsgálati alanyok védelméig. Mindezeket a problémákat már több publikációnkban és előadásunkon is részletesen ismertettük a korábbiakban (ld. pl. Kabai, 2010a). Meggyőződésünk szerint döntő jelentőségű a kutatások módszertani igényessége, hiszen különben mi magunk sem adhatnánk hitelt eredményeinknek, és ezt másoktól sem várhatnánk el. Hogyan nyerhetnénk el együttműködő partnereink (az oktatók, a végzett és aktív hallgatók, a munkáltatók, a karrierszolgáltatási szakemberek és mások) bizalmát, ha magunk sem bízunk adataink hitelességében?! A legnagyobb kihívást talán az önkitöltős kérdőívek reprezentativitása jelenti: világszerte számtalan kutató találja magát szembe manapság azzal a problémával, ha online kérdőíves adatfelvételre vállalkozik, hogy a mintája nem illeszkedik a populációhoz 5. Ezért kidolgoztunk egy olyan eljárást, amelynek a segítségével nyomon követhetjük a mintánk összetételét, ennek révén szükség 5 Erről bővebben ld. Kabai (2009, o.) és Babbie (2003)

3 esetén az adatfelvétel során beavatkozhatunk a folyamatba, illetve a kérdezés lezárása után ún. korrekciós súlyozással biztosíthatjuk a reprezentativitást. Eljárásunk, melynek sémája a 2. ábrán látható, kíván némi jártasságot az empirikus társadalomkutatásban. A ZSKF TKK munkatársai ezért különös figyelmet szentelnek arra, hogy minél részletesebben bemutassák, népszerűsítsék mintatervező modelljüket. Annak érdekében, hogy minden alkalmazó számára hozzáférhetővé tegyük eljárásunkat, kollégáink kifejlesztették a különösebb előképzettség nélkül is, viszonylag egyszerűen alkalmazható mintatervező programmodult, amely bármely online kérdőívszerkesztővel összekapcsolható ábra A mintatervező modell 4. A párbeszéd a kompetenciák nyelvén modell A 2010-ben induló TÁMOP A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése című kiemelt projekt különösen kapóra jött számunkra: lehetőségünk nyílt a korábban megalkotott párbeszéd a kompetenciák nyelvén modell továbbfejlesztésére és gyakorlati alkalmazására a felsőoktatásban. Eleve úgy készítettük el pályázatunkat (amelyet Pegazus néven adott be a négy intézmény), hogy a kötelező elemeken túl (évenként online adatfelvétel a jelenlegi és a már végzett hallgatók körében, háromévente személyes kérdezés a végzettjeink reprezentatív mintáján 7 ) öt szereplőt vontunk be, és kétéves periódusokra osztottuk a kutatássorozatunkat. A következőkben azt mutatjuk be, hogy az elmúlt két évben végzett kutatásaink során meddig jutottunk a párbeszéd a kompetenciák nyelvén modellünk gyakorlati megvalósításában. Először ismertetjük, milyen célokat és eszközöket foglalnak magukban az egyes kutatások Az aktív hallgatói motivációs vizsgálatok E kutatások általános célja a hallgatók továbbtanulási motivációinak, a képzést illető elvárásainak, munkaerő-piaci várakozásainak, valamint képzési és elhelyezkedési stratégiáinak feltérképezése (illeszkedve az országosan kialakított kérdőívsztenderdekhez). Ezen túl kétévente elvégezzük a kompetenciák komplex feltérképezését, illetve a köztes években az oktatás körülményeivel és az intézmény szolgáltatásaival való elégedettség vizsgálatát. A második évben eljuttatjuk a hallgatóknak a kompetencia-vizsgálatok eredményeit és megkérjük őket, hogy értékeljék azokat (lásd a későbbiekben a pókháló-ábrát ). A vizsgálat alappopulációja az intézmények összes aktív hallgatója, arra törekszünk, hogy közülük minimum 18 százalék érdemben válaszoljon. Online kérdőíves technikát alkalmazunk, melyet a mintatervező modellel kombinálunk (telefonos korrekciós kérdezésekkel) 8. Forrás: ZSKF TKK 4.2. A végzett hallgatók pályakövetése A pályakövetés általános célja a végzettek munkaerő-piaci helyzetének, munkavállalói tapasztalatainak, munkaerő-piaci elhelyezkedési stratégiájának vizsgálata (ezek az országosan egyeztetett kötelező elemek ). Itt is beiktattunk egy speciális elemet: minden évben megvizsgáljuk a végzett hallgatók véleményét a kompetenciáiról. Hozzájuk is visszacsatoljuk minden második évben a kutatási eredményeinket, kikérve a véleményüket azokról. A kutatás módszere megegyezik a 4.1. pontban ismertetettel. Mindig három évfolyamot vizsgálunk (évente más-más kohorszot ). Háromévente az intézményben (az elmúlt három évben) diplomát szerző hallgatók körében személyes megkeresésen alapuló standard kérdőíves mélyebb vizsgálatokat is végzünk az online-kutatások témaköreiben. 9 6 Erről bővebben ld. Krisztián (2011). Kollégáink vállalkoztak egy speciális online kérdőívszerkesztő (a MySurvey) kifejlesztésére is, amely kifejezetten a diplomás pályakövető kutatások során felbukkanó problémák (specifikációk, összetett mátrix-kérdéssorok stb.) megoldását kínálják. (A MySurvey a Limesurvey nyílt forráskódú kérdőívszerkesztő továbbfejlesztett változata.) 7 Lásd erről bővebben: Paulik (2011) és Fábri (2009). 8 Az eredmények összefoglalását ld.: Kabai, Krisztián és Schottner (2010), Havasi és Kabai (2011). 9 Az eredményekről ld. az előző lábjegyzetben, valmaint Goór és Kenéz (2011)

4 4.3. A munkáltatói vizsgálatok Ezek a speciális vizsgálataink a nálunk diplomát szerzettek alkalmazóira, illetve az intézményekkel kapcsolatot tartó munkáltatókra terjednek ki. Céljuk a munkáltatók diplomásokkal szemben támasztott elvárásainak, jövőbeli alkalmazási terveiknek és az együttműködési lehetőségeknek a feltérképezése. A páros években kompetenciavizsgálatokat végzünk, a páratlan (rákövetkező) években pedig elküldjük a munkáltatóknak a vizsgálati eredményeinket, hogy a véleményt kérjünk azokról. Ekkor vizsgáljuk azt is, hogy milyen lehetséges együttműködési formák alakíthatóak ki az oktatás és a munka világa között. A vizsgálatokat online kérdőíves és telefonos interjúk formájában végezzük (legalább 200 végzett hallgatónkról gyűjtünk visszajelzéseket) A Sziget-kutatások A Sziget fesztivál látogatói körében immáron hatodik éve végzünk személyes kérdőíves adatgyűjtéseket, egy speciális mintavételi eljárást, a tér-idő-kvótát alkalmazva, amely keretein belül legalább 400 szigetlakót kívánunk elérni. Vizsgálatainkat beillesztettük pályakövető rendszerünkbe is. Így reprezentatív képet kaphatunk arról, hogyan vélekednek a magyar fiatalok egyes célcsoportjai (elsősorban a továbbtanulni szándékozók) a munka és a felsőoktatás viszonyáról és a továbbtanulási szándékaikról. Marketingkérdések is szerepelnek a kérdőívekben: a válaszadók nyilatkoznak intézményeink ismertségéről és arról, hol szereznek információt a továbbtanulással kapcsolatban. Adataink révén egyfajta médiatérképet készíthetünk, így kideríthetjük, hol és milyen üzenetekkel érhetjük el őket annak érdekében, hogy vonzóbbá tegyük a felsőoktatás piacán intézményeinket 11. szakonként szerepel a kapcsolati személyek elérhetősége, és azok az együttműködési formák, amelyek vonzóak a számukra). 12 A kutatássorozatot minden évben közös ún. szakmai fókuszcsoporttal zárjuk. Ezen a rendezvényen a jelenlegi és a már végzett hallgatók, valamint az oktatók és a munkáltatók képviselőinek bemutatjuk az addig elért eredményeket, illetve kutatótársainkkal megbeszéljük a következő év terveit, feladatait. A párbeszéd a kompetenciák nyelvén modellünk tehát ötszereplős: középpontjában az oktató áll, de elsődleges haszonélvezői az aktív hallgatók. Úgy is fogalmazhatunk, hogy értük történik minden! Oktatóinkkal azért közöljük részletekbe menően a kutatási eredményeinket, hogy a munkaerő-piaci elvárások ismeretében taníthassák hallgatóikat, építhessék a kapcsolatokat a munka világa felé. A karrierszolgáltatások szakembereit is bevonjuk, hogy a kutatási eredmények ismeretében alakítsák működésüket (pl. a munkáltatói kapcsolatok fejlesztését, a gyakornoki helyek biztosítását, speciális készségfejlesztő tréningek indítását stb.). Profitál eredményeinkből a főiskola alumnimozgalma és a marketingcsapata, szenátusi beszámolóinknak köszönhetően pedig az iskola vezetése is rendszeresen tájékozódhat arról, hogyan célszerű alakítania stratégiai döntéseit. Valójában nem elsősorban a konkrét eredmények (pl. a kompetenciaadatok, elégedettségmutatók) a legfontosabbak: modellünk lényegét a tanár és a diák között a vizsgálataink során meginduló párbeszédek jelentik, de a munkaerő-piaci szereplők megszólaltatásának, az oktatásba történő bevonásuknak is nagyon fontos hozadékai lehetnek. 3. ábra A ZSKF párbeszéd a kompetenciák nyelvén modelljének a működése 4.5. Az oktatói vizsgálatok Kutatásaink talán legfontosabb elemét az intézményeinkben működő szakok vezető tanáraival készített mélyinterjúk jelentik. Céljuk a fent említett kutatások eredményeinek visszacsatolása az oktatás rendszerébe. Kérdezőbiztosaink mélyinterjút készítenek a szakvezető tanárokkal, akik előzetesen megkapják a vizsgálati eredményeket (a végzett és az aktív hallgatók, a munkáltatók és a Sziget-kutatás legfontosabb adatait). A mélyinterjúk legfontosabb kérdései arra vonatkoznak, hogyan jeleníthetőek meg az órákon a vizsgálatsorozat eredményei, milyen tanulságok vonhatók le azokból. A legutóbbi interjú során az oktatók az adatokon túl egy általunk készített bemutató klipet kaptak a párbeszéd-modellről ( Oktatói DPR Csomag ). Ugyanakkor elkészítettünk egy olyan összeállítást is vizsgálati eredményeinkből, amelyekben tételesen felsoroltuk azokat a munkáltatókat, akik hajlandóak a velük való együttműködésre (ebben a Munkáltatói DPR Csomag -ban 10 Az eredményekről lásd: Havasi (2011). 11 A Sziget-kutatás módszertani műhely a társadalomkutatásba bekapcsolódó junior kutatóknak, tehát az intézmények hallgatóinak, ahol lehetőségük van a F-to-F kérdezési technika megtanulására, valamint jutalom és csapatépítés az előző és a következő év összekapcsolásában. Lásd: Kabai és Krisztián (2011). 12 Erről bővebben ld.: Kabainé (2011), illetve Kabai, Kabainé és Kenéz (2012)

5 5. Kutatásaink legfontosabb konkrét eredményei: a kompetenciák alakulása Modellünk kutatási eredményeinek talán leglátványosabb megjelenítési formái a kompetencia-térképek. Empirikus vizsgálataink során azt kértük a munkáltatóktól, az aktív és a végzett hallgatóktól, hogy ítéljék meg: mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a pályakezdők munkaerő-piaci sikerességéhez, illetve menynyiben rendelkeznek velük. Az általunk kiválasztott harminc kompetenciát ötfokú skálán értékelték 13. Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk ezt a vizsgálati modellt. Ennek érdekében a harmincból három kompetenciát választunk ki: a mások szakmai vezetését, az önálló munkavégzés képességet és az általános tájékozottságot, műveltséget. A munkaadók esetében a végzett hallgatókkal szorosabb kapcsolatban lévők (az ún. közvetlen termelésirányítók ) osztályozták a pályakezdőket a megadott szempontok szerint. Az önálló munkavégzés képesség fontossága (a 24. kompetencia mennyire szükséges ld. a 4. ábrát) 4,37 pontot kapott tőlük az ötfokú skálán. Végzett hallgatóink felkészültségére a munkába lépéskor 3,5 pontot adtak ebből a szempontból a munkáltatók ( mennyire rendelkeznek vele ld. az 5. ábrát). A hiány tehát 0,87 pont az ötfokú skálán (ld. a 6. ábrát). A végzett hallgatók (a munkavállalók) átlagosan 4,52 pontra értékelik az önálló munkavégzés képességének fontosságát; szerintük a munkába lépésükkor 4,34 pontra volt értékelhető a felkészültségük, vagyis az általuk érzékelt hiány mindössze 0,17 pont volt (lásd a 4-6. ábrákat). Aktív hallgatóink 4,59 pontra értékelik az önállóság fontosságát, s úgy gondolják, eddigi tanulmányaik során 4,19 pont mértékben sajátították el ezt a képességet, azaz még 0,40 pont hiányt kell ledolgozniuk a továbbiakban (az adatokat itt is a 4-6. ábrákon követhetjük nyomon). Ami talán a legfontosabb: a munkáltatók és a munkavállalók (a végzett hallgatók) véleménye között arra vonatkozóan, hogy mekkora a hiány az adott kompetenciát illetően 0,70 pont az eltérés (lásd a 6. ábrát). 5. ábra Mennyire rendelkeznek az egyes kompetenciákkal? (részlet; átlagértékek az ötfokú skálán) 4. ábra Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák? (részlet; átlagértékek az ötfokú skálán) 13 Erről bővebben ld.: Kabai, Kabainé, Krisztián és Kenéz (2012). Hasonló módon követhetőek nyomon a vélemény-különbségek más kompetenciák esetében is. A mások szakmai vezetése (a 17-es kompetencia) tekintetében a munkáltatók szerint túlképzés folyik a felsőoktatásban (0,52 pont a többlet ebben ez esetben ld. a 6. ábrát). A végzett hallgatók ugyanakkor 0,11 pont hiányt észleltek (a különbség tehát 0,63 pont), míg az aktív hallgatók szerint 0,58 pont a pótlandó hiány. Kedvező viszont, hogy az általános tájékozottság, műveltség (a 30-as kompetencia) esetében a munkáltató és a végzett is igen elégedett: a hiány 0,07, illetve 0,11 pont, vagyis az eltérés közel esik az ideális 0-hoz

6 6. ábra Mennyire rendelkeznek az egyes kompetenciákkal, s azok mennyire szükségesek (részlet; átlagértékek az ötfokú skálán) 7. ábra A pókhálóábra: Mennyire rendelkeztek az egyes kompetenciákkal végzésükkor a volt hallgatóink (aktívaknál: jelenleg) illetve mennyire szükségesek a (aktívaknál: leendő) munkájukhoz? A kettő különbségének átlagértékei az ötfokozatú skálán; a munkáltatók, a végzett hallgatók és az aktív hallgatók adatai szerint. Forrás: Diplomás Pályakövetés ZSKF TKK Végzett és aktív hallgatók, valamint a munkáltatók. Az alábbiakban az eredményeink visszacsatolásának egyik legfontosabb eszközét, a pókháló-ábrát mutatjuk be. A fenti eredményeket egy, a különbségek szemléltetésére alkalmas speciális vonaldiagramon ábrázoljuk, 16 kiválasztott kompetenciát vizsgálva (ld. a 7. ábrát). Eddigi tapasztalataink szerint mindhárom szereplő, az aktív és a végzett hallgató, valamint a munkáltató is követi az eredményeket, és megérti a legfontosabb üzenetüket. Konkrét példák segítségével szembesülhettek a hiánnyal (az önálló munkavégzés képessége esetében), a többlettel (a mások szakmai vezetése esetében) vagy az értékelések összhangjával (az általános tájékozottság, műveltség esetében). A továbbiakban arról szólhat ez a párbeszéd, hogy miként küszöbölhetők ki a hiányosságok és őrizhetők meg az erények: talán ez a modellünk legfontosabb hozadéka! 6. A munkáltatói vizsgálatok eredményeiből A továbbiakban a munkáltatók és az oktatók körében végzett kutatások eredményeit mutatjuk be részletesebben. Ami a munkáltatók körében végzett kutatást illeti, eddig elért eredményeink egyfajta visszacsatolását jelentette számukra. Ebben a fázisban mutattuk be az elvégzett vizsgálatok eredményeit, majd arra kértük őket, hogy nyilatkozzanak a jövőbeli együttműködés lehetőségeiről

7 Adatfelvételeinket 2011 őszén és 2012 tavaszán folytattuk le (online telefonos kombinált kérdezési technikával) a korábbi vizsgálataink során már elért munkáltatók körében (Havasi, 2011, Kabai, Kabainé és Tóth, 2012). A válaszadók nyolcvan cég képviseletében összesen kétszáz végzettünkről nyilatkoztak (a végzett hallgatót tekintjük a továbbiakban a kutatásunk vizsgálati alapegységének, a minta elemszámát pedig 200 főnek), akik a ZSKF tizennyolc szakán végeztek az elmúlt években. Többek között arra voltunk kíváncsiak, mennyire érthető a megkérdezett munkáltatók számára az imént bemutatott pókhálóábra. Némi nehézséget talán jelentett, de a többségnek összességében nem okozott gondot az értelmezése. Az érdemben válaszolók 67%-a számára volt érthető, és csak 5,6%-uk válaszolta azt, hogy nem tudja értelmezni. A maradék 28,4% számára pedig részben érthető volt, részben nem (N=109; csak az érdemben válaszolókra vonatkoznak adataink). Az is izgalmas kérdés volt számunkra, hogy mennyire tartják reálisnak a munkáltatók a végzett hallgatók (a munkavállalóik) válaszaiból született eredményeket. A kérdezettek (az érdemben válaszolók) majdnem egynegyede (23,7%) szerint teljesen, több mint egyharmaduk (36,8%) szerint inkább reálisak, és a válaszadók csak 1,4%-a szerint egyáltalán nem reálisak (N=124). Arra a kérdésre, hogy modellünk segítségével vajon hatékonyabbá tehetjük-e oktatásunkat, az (érdemben) válaszolók nagy többsége felelte azt, hogy teljesen (42,6%) vagy inkább (38,6%) megújítható ilyen módon a képzésünk, mindössze 7,9%-uk nyilatkozott pesszimistán a modell hatékonyságát illetően (N=176). Az elmúlt években végzett kutatásaink legfontosabb hozadéka, hogy tudatosult: az érintettekkel folytatott párbeszéd lehet a felsőoktatás megújításának, gyakorlat-közelibbé tételének az alapja. Csak akkor érhetünk el eredményeket, ha pontosan tudjuk, miként gondolkozik a termékről (a friss diplomásról) az, aki meg kívánja vásárolni, fel akarja használni. A kérdőív következő részében arra kérdeztünk rá, hogy a munkaadók milyen módon és mértékben tudnának elképzelni együttműködést a főiskolával, menynyire nyitottak erre. A kérdésre, hogy el tud-e képzelni bármilyen együttműködést olyan intézménnyel, amely alkalmazza ezt a modellt, a munkáltatók 72%-a felelt igennel, a és mindössze 0,5%-a nemmel. A fennmaradó 27,5% nem tudott a kérdésre válaszolni (N=200; az összes válaszadóra vonatkoznak adataink). Megkérdeztük, hogy az általunk felsorolt különböző területeken (12 ilyet soroltunk fel ld. a Mellékletben) milyen mértékben képzelhető el együttműködés a munkáltatók és a főiskola között a jövőben. A válaszokból kitűnt, hogy a munkáltatók ma még kevéssé nyitottak az együttműködésre, a gyakornokok fogadásán kívül csak kevesen vállalkoznának másfajta együttműködésre. A megkérdezettek 57%-a felelte azt, hogy gyakornokok fogadását inkább vagy teljes mértékben elképzelhetőnek tartja, több mint egyharmaduk (37%) az intézmény karriernapján való részvételt tartotta inkább vagy teljes mértékben lehetségesnek. Az oktatásban óraadóként való részvétel lehetőségét illetően 33% válaszolt pozitívan (N=200). Arra is rákérdeztünk, vajon mi tudnánk-e segíteni a jövőben a cégeknek szakmai problémáik megoldásában, oktatásban vagy kutatásban. Az eredmények azt mutatják: nem jellemző a vállalatokra a nyitottság ebben a tekintetben, bár kevesebb, mint egyharmaduk zárkózott el kategorikusan a kezdeményezésünk elől. 7. Az oktatói vizsgálatok Mint már korábban említettük, modellünk főszereplője az oktató, hiszen elsősorban az ő segítségével tudjuk eljuttatni az aktív hallgatóknak a kutatásokból kirajzolódó üzenetet. Ennek elősegítésére készítettük el az Oktatói DPR Csomagot. Ez tartalmaz egy önálló videoklipet, amely elmagyarázza a modellt, segít a pókhálóábra értelmezésében, valamint egy diasorozatot is, amely segítségével a tanár az órákon perc alatt be tudja mutatni a párbeszéd a kompetenciák nyelvén modellünk lényegét, legfontosabb eredményeinket, a munka világának üzeneteit. Az oktató így beszélgetést tud kezdeményezni a diákokkal a képzésünk átalakításáról, amelynek köszönhetően a végzett hallgatók sikeresebben bekapcsolódhatnak a munka világába. Ezt az oktatói segédanyagot a ZSKF minden szakvezető oktatója megkapta elektronikus formában (és a honlapról is letölthető). Az oktatókkal a jelenlegi hallgatóink készítettek interjút. Ennek során átadták nekik a segédanyagot, beszámolva a munkáltatói vizsgálat eredményeiről. Ezt követően a tanulságokról és egyéb tapasztalatokról kérdezték őket. Az oktatói interjúk fő tanulságai az oktatók által megfogalmazott kétségek és bizonytalanságok voltak. Többek között arról töprengtek, meg lehet-e szólítani a munkáltatókat egyszerre, ugyanazzal a kompetencia-szótárral, vagy inkább egyegy munkaadó speciális igényeihez szükséges igazodni. Erre a kérdésre éppen a kompetenciakülönbségek mérése ad választ: ha előbb azt kérdezzük, hogy egy adott munkakör betöltéséhez mennyi szükséges egy adott kompetenciából, és utána kérdezzük azt, hogy egy pályakezdő mennyivel rendelkezik az adott kompetenciából, akkor már felhívtuk a problémára a tanár figyelmét, aki aztán szabadon gazdálkodhat a kapott információkkal. Például beépítheti a tananyagba, számon kérheti valamilyen formában, megemlítheti a tanítványainak, mint megfontolásra érdemes jelenséget. A kompetencia-hiányt, illetve -többletet szemléltető pókhálóábra értelmezése több esetben jelentett nehézséget az oktatóknak, akik kifejezték aggodalmukat, vajon szánnak-e majd a diákok elég időt az értelmezésére. Kérdés tehát, hogy milyen módon lehet rávenni a hallgatókat és a munkáltatókat arra, hogy merüljenek el az adatok tanulmányozásában, még ha első látásra nem is könnyen érthetőek számukra. Egy másik kérdés az volt, miképpen tudnak az oktatók a jövőre és a munkaerőpiac elvárásaira koncentrálva dolgozni, miközben el kell végezniük a saját feladataikat, ugyanakkor pótolniuk kell a diákok által a közoktatásból hozott hiányosságot. Általánosságban azonban elmondható, hogy oktatóink amennyiben az adott tárgy struktúrájába beilleszthető szívesen alkalmaznának olyan oktatási segédleteket, amelyekkel közelebb lehetne hozni a hallgatókhoz a munkaerő-piaci elvárásokat. A megkérdezett oktatók tehát általában nyitottak arra, hogy másokkal együttműködve megismertessék a hallgatókkal a kutatási eredményeinket, illetve 52 53

8 a hozzájuk kapcsolódó párbeszéd-modellt. Az eredmények megismertetésében többféle szerepet lehetősége is felmerült. Egyesek saját órájukon mutatják be az eredményeket, mások úgy gondolják, hogy az órájukon nem mutatják be ugyan, de támogatják ismertetésüket más alkalmakkor. Az oktatók egy része nem kíván részt venni a folyamatban, de az eredmények ismeretében néhány ponton hajlandóak változtatni eddigi tanítási módszereiken. Beszélgettünk az oktatókkal a munkáltatói vizsgálatunk legújabb eredményeiről is. Elsősorban az érdekelt bennünket, elképzelhetőnek gondolják-e a folyamatos kapcsolattartást a megkérdezett cégekkel, illetve milyen javaslataik vannak ezzel kapcsolatban. Az interjúkból többek közt világossá vált az is, amit már korábban is sejtettünk: a felsőoktatás és a munkáltatói szféra rendkívül bonyolult, folyton változó kapcsolatban áll egymással. Ha elfogadjuk, hogy a felsőoktatás mára a szakképzés egyik elsődleges színhelye, akkor azt is látnunk kell, hogy a felsőoktatás szereplőinek ha tetszik, ha nem a munkaerő-piaci igények kielégítése az elsődleges feladatuk. Tehát olyan tudáselemek, oktatási tartalmak átadásának színtere a felsőoktatás, amellyel hozzájárul a végzettek sikeres munkaerő-piaci szereplővé válásához, míg a tudósképzés kivált az alapszakos képzések esetében, másodlagos jelentőségűvé válik. Ez azonban nem csökkenti, hanem növeli az oktatók felelősségét, hiszen egy kiélezett, kínálati munkaerő-piacra kell felkészíteniük a tanítványaikat. Az interjúk alapján elmondható: az intézménynek és a hallgatóiknak egyaránt érdeke, hogy erősödjenek a kapcsolatok a munka világával, és ezt az oktatók elvben feltétlenül támogatják. Tegyük hozzá, elvben, hiszen a kapcsolatok általunk javasolt rendszerszerű ápolása, kiépítése most még idegen az oktatóktól. Bár interjúalanyaink mondtak néhány konkrét ötletet (pl. a cég javaslatára hozzunk létre új tárgyakat, szakirányokat a főiskolán, a cég alapítson professzori helyet az intézményünkben stb.), összességében elmondható, hogy az oktatók nem szívesen fűznék szorosabbra a kapcsolatot a munkáltatókkal. Ugyanakkor az is látszik, hogy ezt ma még a munkáltatók sem forszírozzák különösebben. Mivel az oktatóknak nemigen van közvetlen kapcsolatuk a vállalati szférával, úgy vélik, hogy inkább az erre hivatott munkatársak lennének alkalmasak a kapcsolatok ápolására. Többen javasolták, hogy a ZSKF-en a továbbiakban is a Tanácsadó, Közkapcsolati és Alumni Centrum fogja össze ezt a feladatot. A kérdés még mindig nyitott: szükséges-e szorosabbra fűzni a kapcsolatot a munkaadókkal, kinek a feladata ez, hogyan látható el, milyen irányokban bővíthető ez a kapcsolatrendszer a Zsigmond Király Főiskolán, létezik-e valamilyen egységes, valamennyi munkáltató megkeresésére, a velük való kapcsolattartásra módszert adó recept, vagy a kölcsönös érdekek és érdeklődések figyelembe vételével érdemes hagyni spontán (ki)alakulni a viszonyt. Ezekre a kérdésekre is keressük a választ a további kutatásokban. Melléklet Kérdőívrészlet ( Munkáltatók online kérdőíves vizsgálata, ősz ZSKF) III. 5. Az alábbiak közül milyen formában tudná elképzelni a jövőben a Zsigmond Király Főiskolával való együttműködést? Kérem, osztályozza egyenként az alábbi alternatívákat egy 5 fokú skálán a következőképpen: az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem elképzelhető, míg az 5-ös azt, hogy teljes mértékben elképzelhető. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. (Soronként egy számot karikázzon!) EGYÜTTMŰKÖDÉSI FORMÁK: OSZTÁLYZATOK: 0 = Nem tudja 01 Szakdolgozati témaadás (témajavaslat) 02 Szakdolgozati szakmai konzultáció 03 Szakdolgozati témavezetés 04 Gyakornok fogadása (szakmai gyakorlati hely biztosítása) 05 Részvétel az intézmény nyílt napjain 06 Részvétel az intézmény karriernapján 07 Részvétel készségfejlesztő és egyéb tréningeken 08 Részvétel óraadóként az oktatásunkban 09 Együttműködés a tananyagfejlesztésében 10 Együttműködés a cég problémáinak szakmai megoldásában 11 Együttműködés a cégen belüli oktatásban 12 Együttműködés a cégen belüli kutatásban 54 55

9 Irodalom Babbie, E., A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó. Fábri I., A magyarországi központi diplomás pályakövetés empirikus kutatási programja. Felsőoktatási Műhely, (3) o. Goór J. és Kenéz A., Végzett hallgatók kérdőíves vizsgálata 2011 (ZSKF TKK Füzetek 12). Budapest: L Harmattan ZSKF. Havasi É. és Kabai I., A Diplomás Pályakövető Rendszer eredményeiből (ZSKF TKK Füzetek 14). Budapest: L Harmattan ZSKF. Havasi É., szerk., Kompetencián innen és túl. Összefoglaló kötet (ZSKF TKK Könyvek 2). Budapest: L Harmattan ZSKF. Kabai I. és Krisztián V., Sziget-kutatás 2011 (ZSKF TKK Füzetek 10). Budapest: L Harmattan ZSKF. Kabai I., Krisztián V. és Schottner K., Aktív és végzett hallgatók a ZSKFen. Diplomás pályakövető kutatások 2010 (ZSKF TKK Füzetek 9). Budapest: L Harmattan ZSKF. Kabai I., Wölcz J., Winkler M., Béki O. és Tóth G. (szerk.) Mi lesz velünk a diploma után? Diákkötet ( ZSKF TKK Könyvek 1). Budapest: L Harmattan ZSKF. Kabai I., szerk d. A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására Szakképzésvizsgálatok Melléklet. Budapest: ZSKF ( uploaded_bookshelf/540361d53234c7cd.pdf a letöltés időpontja: március 7.). Kabai I., Kabainé T. K., Krisztián V. és Kenéz A. Párbeszéd a kompetenciák nyelvén Felsőoktatási Műhely. Megjelenés előtt. Kabai I., Kabainé T. K., Kenéz A., Oktatói vizsgálatok. Budapest: ZSKF TKK. Kézirat. Kabainé T. K., Oktatói mélyinterjúk (ZSKF TKK Füzetek 13). Budapest: L Harmattan ZSKF. Krisztián V., A Diplomás Pályakövető Kutatások Mintatervező Rendszere (ZSKF TKK Füzetek 11). Budapest: L Harmattan ZSKF. Makó F., A magyar szakképzési rendszer fejlesztése (ZSKF TKK Füzetek 6). Budapest: L Harmattan ZSKF. Paulik G., szerk., Diplomás pályakövető rendszer az oktatásban (Zárókötet). Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság ( a letöltés időpontja: március 7.). Kabai I., A diplomás pályakövető rendszer kutatásainak módszertana (ZSKF TKK Füzetek 1). Budapest: L Harmattan ZSKF. Kabai I., 2010 a. A diplomás pályakövetési kutatások módszertana. In: Horváth T. et al., szerk Diplomás Pályakövetés. Kézikönyv. Budapest: Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, o. Kabai I., 2010 b. A műszaki szakmai képzés volt tanulóinak vizsgálatáról. In: Kabai I., szerk A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására. Szakképzés-vizsgálatok Zárótanulmány. Budapest: ZSKF, o. Kabai I., 2010 c. A volt tanulók és munkáltatóik szociológiai jellemzői. In: Kabai I., szerk A gazdasági szereplők elvárásai a szakmai képzés átalakítására. Szakképzés-vizsgálatok Zárótanulmány. Budapest: ZSKF, o