A 4.OSZTÁLYOS TANULÓK TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAINAK ÉS TESTÖSSZETÉTELÉNEK KAPCSOLATA. Vári Péter

Átírás

1 Vári, P. (2012): A 4. osztályos tanulók táplálkozási szokásainak és testösszetételének kapcsolata In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest p. ISBN: A 4.OSZTÁLYOS TANULÓK TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSAINAK ÉS TESTÖSSZETÉTELÉNEK KAPCSOLATA ABSZTRAKT Vári Péter Az elhízás világszerte járványszerű méreteket ölt, a nemzetközi tendenciák hazánkban is megfigyelhetőek. A testsúly nemkívánatos növekedése ellen a megfelelő fizikai aktivitási szint fenntartása mellett elsősorban az egészséges táplálkozási szokások kialakításával vehetjük fel a harcot. Vizsgálatunkban 9-10 éves gyermekek (n=183) étkezési szokásait hasonlítottuk össze nemek tekintetében, illetve testsúly helyzetük alapján. Ennek eredményeképpen csupán egy elem esetében (gyorséttermi ételek fogyasztási gyakorisága nemek szerint) tapasztaltunk szignifikáns eltérést. Kulcsszavak: túlsúly, táplálkozási szokások, étkezési gyakoriság BEVEZETÉS Hazai adatok szerint az előző évezred végén, közel tíz év leforgása alatt a felnőtt férfi lakosság körében a kövérek aránya csaknem megduplázódott (11,6%-ról 21,0%-ra emelkedett), és túlsúlyos a férfiak 62,3%-a, valamint a nők 49%-a. (Zajkás, Bíró 1998). Vizsgálatok bizonyítják azt is, hogy 1978 és 1990 között az átlagos fizikai aktivitású gyermekek és serdülők testzsírtartalma jelentősen nőtt (Mohácsi, Mészáros 1978; Szmodis és mtsai. 1990). Eme tendencia folytatódására hívja fel a figyelmet Frenkl is (Frenkl 2007). Az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) 2005-ös átfogó, reprezentatív felmérése során megállapították, hogy a budapesti általános iskolás fiúk mintegy 18 százaléka túlsúlyos, 7 százalékuk pedig elhízott, míg a leányoknál a túlsúlyosak aránya megközelíti a 20%-ot, az elhízottaké pedig meghaladja a 6%-ot. A KSH legújabb egészségfelméréséből kiderül, hogy a felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömegindex alapján túlsúlyos vagy elhízott. A BMI átlaga a felnőtt lakosságnál 27,3 kg/m2, amely alapján megállapítható, hogy a lakosság a túlsúlyos kategóriába tartozik. Minden harmadik felnőtt túlsúlyos és további 28,5% elhízott. Férfiaknál (63%) és nőknél (61%) közel azonos a túlsúly és elhízás együttes előfordulási aránya. IRODALMI ÁTTEKINTÉS A kutatókat már régóta foglalkoztatja az elhízást elősegítő faktorok megismerésének kérdése, napjainkban azonban tekintetbe véve az előzőekben vázolt, a lakosság körében kirajzolódó markáns egészségügyi tendenciákat a téma időszerűbb, mint valaha. Általánosan elfogadott tény, hogy táplálkozási szokásaink, a szervezetbe bevitt tápanyag aránya, mennyisége és minősége befolyásolja testsúlyhelyzetünket. Mint minden dolog esetében, itt is nagy jelentősége van a megfelelő alapoknak, vagyis a legkorábbi életkori szakaszban, a csecsemőkorban folytatott táplálási gyakorlatnak. Több kutatás eredményeképpen is arra a megállapításra jutottak, hogy az anyatejes táplálásban részesült 137

2 gyermekeknél alacsonyabb volt a túlsúly és az elhízás kialakulásának gyakorisága, mint tápszerezett társaik esetében (Toschke és mtsai. 2002; Grummer-Strawn, Mei 2004). A német tudósok is arra a következtetésre jutottak, hogy a sosem szoptatott gyermekek kétszer nagyobb arányban váltak túlsúlyossá, illetve elhízottá. Ugyanakkor megállapították azt is, hogy a hosszabb ideig folytatott kizárólagos anyatejes táplálás a szoptatás időtartamával arányosan csökkenti a testsúly kóros növekedésének valószínűségét (von Kries és mtsai. 2000). Kutatások bizonyítják, hogy a túlsúlyos szülők szignifikánsan nagyobb arányban biztosítanak gyermekeik számára hízásra hajlamosító környezetet elsősorban saját szokásaik, viselkedésformáik közvetítése által (Burke és mtsai. 2001; Wardle és mtsai. 2001; Davison, Birch 2002). A kutatási eredmények (Francis és mtsai. 2003) felhívják a figyelmet arra is, hogy a képernyő előtt töltött több idő növeli a túlevés előfordulását, valamint a fokozott nassolással elősegíti a testsúly emelkedését, így a túlsúly és az elhízás megjelenését. Egyes kutatásokból úgy tűnik, hogy a leányok hajlamosabbak a túlsúlyra, ha az egyik, illetve mindkét szülő túlsúlyos, valamint az anyák testsúlyhelyzete nagyobb mértékben volt indikátora a gyermekek (elsősorban a leányok) túlsúlyának (Cutting és mtsai. 1999; Johannsen és mtsai. 2006). A svájci 6-14 éves gyermekek táplálkozási szokásait feltérképezve kiderült, hogy a normál testsúlyú és a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek között a napi fehérje- (elsősorban a hús és húskészítmények) és összenergia-bevitelben, továbbá a zöldségek fogyasztásának mennyiségében mutatkozott szignifikáns különbség (Aeberli és mtsai. 2007). Érdekes azonban az a megállapítás is, amely szerint a normál testsúlyú 9 11 évesek napi kalóriabevitele magasabb, mint túlsúlyos és elhízott kortársaiké. Ez a megfigyelés megállja a helyét a évesek vizsgálati eredményei alapján is. A napi étkezési gyakorisággal kapcsolatban fordított összefüggést állapítottak meg a túlsúly kialakulására, vagyis a naponta öt étkezést napirendjükbe iktató személyek körében szignifikánsan alacsonyabb a túlsúly és elhízás kialakulásának valószínűsége, mint a mindössze három alkalommal étkező társaiknál (Toschke és mtsai. 2005; Franko és mtsai. 2008). Magyar mintán elvégzett vizsgálat eredményeként megállapították, hogy a gyermekek többsége tartja az ajánlott napi öt étkezési alkalmat, azonban a napi teljes energiafelvétel jelentős részét teszi ki az ebéd. Elsősorban a zsír- és fehérjebevitelre igaz ez, míg a szénhidrát túlfogyasztása az étkezések közötti nassolásokhoz köthető (Füzi, Török 2005). A 2002-es magyarországi HBSC vizsgálatban többek között felmérték az iskolák évfolyamára járó tanulók táplálkozási szokásait is. A jelentésből kiviláglik, hogy az egészséges táplálékok fogyasztása viszonylag alacsony, ráadásul ez az arány az életkor előrehaladtával tovább romlik. Örömteli ugyanakkor, hogy míg 5. osztályosoknál magasabb az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása, a 11. évfolyamig ez folyamatos csökkenést mutat. Problémás viszont az egyes étkezések (főleg a reggeli) elhagyása hétköznapokon (Németh, Szabó 2003). VIZSGÁLATUNK BEMUTATÁSA Kutatásunk során egyes táplálkozási szokások és a testösszetétel kapcsolatát vizsgáltuk a nemi eltérések, valamint a testsúlyállapot és testösszetétel különbözőségei alapján. Választ kerestünk arra a kérdésre, vajon különböznek-e egymástól a fiúk és a leányok, illetve a normál és a normális érték feletti testtömegindexszel és testzsírtartalommal rendelkező gyermekek táplálkozási sajátosságai. Anyag és módszer 138

3 A vizsgálatban négy budapesti általános iskola 4. osztályos diákjai vettek részt (n=183; 88 fiú, 95 leány). A kutatás során alapvetően két területről gyűjtöttünk adatokat. 1. A gyermekek humánbiológiai vizsgálata: testmagasságmérés: STATUREMETER T083 típusú eszközzel, 0,1 cm pontossággal; testtömeg mérése: SOEHNLE PINO típusú digitális személymérleg segítségével, 0,1 kg pontossággal; testösszetétel mérése: BIA 101 RJL/Akern bioimpedancia analizátor segítségével megállapítottuk a testzsírszázalékot és a BMI értéket. A mérési eredményeket BIAszoftvercsomaggal dolgoztuk fel. 2. A gyermekek táplálkozási szokásainak vizsgálata: Az írásbeli kikérdezés módszerét alkalmaztuk. Saját szerkesztésű kérdőívünk 14 zárt kérdést tartalmazott az egyes étkezések, az étkezések közötti édes és sós gyorséttermi (snack) ételek fogyasztására, valamint a gyorséttermi étkezés gyakoriságára vonatkozóan. A kapott adatok értelmezéséhez alapstatisztikai számítást és kétmintás t-próbát használtunk. EREDMÉNYEK A minta jellemző alaptulajdonságait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A fiúk és leányok BMI eredményei között 0,24 eltérést tapasztaltunk a fiúk alacsonyabb átlagértékei mellett. A leányok átlagos testzsírszázaléka 2,26 %-kal haladja meg a fiúkét. A kétmintás t- próba alapján egyik esetben sem bizonyult szignifikánsnak a különbség. 1. táblázat. Fiúk és leányok BMI értéke és testzsír %-a Fiúk (n=88) Leányok (n=95) t BMI 16,75+- 4,66 16, ,61-0,354 Testzsír % (FM%) 22, ,42 24, ,62-1,589 1/a. Az egyes étkezések gyakoriságának nemenkénti összehasonlítása (2. táblázat). A fő- és egyéb étkezések nemenkénti összehasonlításából kiderült, hogy a gyermekek több mint kétharmada mindennap reggelizik (fiúk 85,2% és leányok 80%), a heti három-öt alkalommal reggelizők aránya 12,5% a fiúk, míg 8,4% a leányok esetében. Egyik nem képviselői sem reggeliznek csupán heti rendszerességgel, a havonta egy esetben reggelizés is csak a leányok 4,2%-ra jellemző. A reggelit sohasem fogyasztók aránya a leányok körében csaknem háromszoros, összehasonlítva fiú társaikkal (leány 7,4%, fiú 2,3%). A tízórait a fiúk arányaiban kétszer annyian hagyják ki napi étkezéseik közül (13,6% és 7,4%), mint a leányok, és a mindennap tízóraizók megoszlása is a leányok között magasabb (fiúk 50%, leányok 61,1%). A többi válaszlehetőség közel hasonlóan alakult mindkét nem esetében. Az ebéd a legnépszerűbb étkezés, a fiúk és a leányok több mint 95%-a fogyasztja mindennap. A heti három-öt alkalommal ebédelő gyermekek (leányok 3,4%, fiúk 3,2%) mindegyike az iskolai menzán étkezik, ami arra enged következtetni, hogy vagy a hétvégéken nem ebédelnek, vagy a nekik nem tetsző menü esetén nem pótolják egyéb módon a kimaradt alkalmat. Egy fiú és egy leány mindössze hetente egyszer ebédel. 139

4 Heti rendszerességgel vagy ritkábban uzsonnázik nemenként hasonlóan nagyjából a gyermekek 15%-a. Heti három-öt uzsonnát iktat étrendjébe a leányok közel egyharmada (31,8%) és a fiúk negyede (25,3%). A vacsorafogyasztás gyakorisága is igen hasonló a két nem esetében. Kicsivel több, mint 85%-uk mindennap, a fiúk 3,4%-a és a leányok 3,2 %-a pedig soha nem él az esti étkezés lehetőségével. A leányok és fiúk kb. egyharmada nyilatkozta azt, hogy sosem nassol az egyes étkezések között (leányok 33,7%, fiúk 34,1%). A másik négy kérdés válaszlehetőségei is egymáshoz hasonló értékeket mutatnak (13,6% és 19,6% közötti értékekkel). Mint az előző adatokból is valószínűsíthető volt, a kétmintás t-próba nem mutatott ki szignifikáns különbséget a fiúk és a leányok étkezési gyakoriságában (p>0.05). 2. táblázat. Étkezések gyakoriságának nemenkénti összehasonlítása Fiúk (n=88) Leányok (n=95) t reggeli 4, ,669 4, ,109 0,72 tízórai 3, ,377 4, ,158-1,676 ebéd 4, ,278 4, ,268 0,918 uzsonna 4, ,031 4, ,162 0,884 vacsora 4, ,460 4, ,948 0,184 nassolás 3, ,511 3, ,508 0,72 1/b. Az egyes étkezések gyakoriságának összehasonlítása a testtömegindex (BMI) és a testzsírszázalék (FM%) alapján (3. táblázat). Ha szemügyre vesszük a táblázat legfelső sorát, feltűnik, hogy a BMI és FM%-értékek alapján megállapított túlsúlyos gyermekek elemszáma között eltérés van. Azaz nyolc, a BMI alapján normális testsúlyúnak tekinthető gyermek esetében a testzsír százalékos aránya nyomán megállapítható, hogy valójában túlsúlyosak. Ez a tény a testtömegindex érvényességének korlátozott voltára hívja fel a figyelmet. Ebből kiindulva a testzsírszázalék szerint megállapított kategorizálást fogadjuk el, és a továbbiakban ennek figyelembe vételével végezzük az elemzést (belátva, hogy esetünkben a túlsúly kétféle megállapítására irányuló eljárás eredményeinek differenciája igen alacsony). A lentebb közzétett táblázatban az FM%, és BMI adatok statisztikai analízisének eredményeit mutatjuk be. A reggelizés mindennapos gyakorisága a normálisnál magasabb testzsírszázalékkal rendelkező gyermekek esetében 6,8%-kal kevesebb, mint normál FM% értékű társaiknál és hasonló mértékű, ám fordított előjelű különbség figyelhető meg a heti három-öt reggelizési alkalomnál is. A mindössze heti egy vagy kevesebbszer reggeliző gyermekek együttes aránya 6,2% a normál és 8,7% a túlsúlyos kategóriában. A tízórai elhagyására is a magasabb testzsírtartalmú gyermekek hajlamosabbak (normál FM% 8,8%, magas FM% 13%). A hetente egy, a havonta vagy ritkábban válaszok 140

5 aránya nagyon hasonló mindkét csoportnál, ezért nem meglepő, hogy a napi, illetve heti három-öt fogyasztási alkalom összegzett értékeinél látjuk viszont a hiányzó százalékokat (normál testzsírtartalmú csoport 85,1%, magas testzsírtartalmú csoport 79,7%). A ritkábban, mint naponta ebédelők száma alacsony (ők saját bevallásuk szerint hetente három-öt vagy heti egy alkalommal étkeznek a déli órákban), viszont érdekes eredmény, hogy a normál testsúlyúak között többen vannak ilyenek (5,3%), mint a túlsúlyosak körében (2,9%). Naponta uzsonnázik a normál testsúlyúak 57,9%-a és a túlsúlyosak 53,6%-a. Hetente három-ötször 26,3% (normál FM%) és 31,9% (magasabb FM%). Ennél kevesebb alkalommal a normál testsúlyúak 15,8%-a, míg a túlsúlyosak 14,4%-a. A napi utolsó étkezést 3,7%-kal többen fogyasztják mindennap a normál testsúlyúak (87,7%), mint a túlsúlyosak (84%). Heti három-öt vacsorát fogyaszt a túlsúlyosak 10,1%-a és a normál testsúlyúak 8,8%-a. Hetente egy alkalommal 1,4% (túlsúlyosak) és 2,6% (normál testsúlyúak) vacsorázik. Ugyanilyen arányban esznek a nap végén havonta vagy ritkábban a túlsúlyos csoportba tartozóak közül, míg a normál testsúlyúaknál senkire sem jellemző ez a gyakoriság. Soha nem eszik vacsorát a normál FM%-ú gyermekek 0,9%-a és a magasabb FM%-ú tanulók 2,9%-a. Érdekes módon a túlsúlyos gyermekek alacsonyabb arányban nassolnak az egyes étkezések között napi rendszerességgel, illetve heti három-öt alkalommal (14,5% és 11,6% túlsúlyos; 18,4 és 20,2 normál testsúlyú). A többi válaszlehetőség között ennél kisebb eltérés tapasztalható. Erre az eredményre magyarázat lehet, hogy a túlsúlyos gyermekek saját testsúlyállapotuk ismeretében a további plusz kilók elkerülése érdekében, tudatosan csökkentették a gyorséttermi ételek fogyasztását. Összességében elmondhatjuk, hogy a javasolt napi öt étkezést elfogyasztó tanulók aránya csekély mértékben nagyobb, mint a normál testsúllyal rendelkező gyermekeknél, viszont a normál testsúlyúak gyakrabban nassolnak. A kétmintás t-próba azonban nem mutatott szignifikáns különbséget sem az étkezések, sem a nassolás gyakoriságában a két csoport között (p>0.05). 3. táblázat. Az étkezések gyakoriságának összehasonlítása BMI és FM% alapján normál (n=114) FM% magas FM% (n=69) t normál (n=122) BMI magas (n=61) BMI t reggeli 4, ,882 4, ,006 0,122 4, ,980 4, ,827 0,722 tízórai 4, ,202 4, ,395 0,083 4, ,264 4,3 +- 1,295 0,292 ebéd 4, ,318 4, ,255 4, ,252 4, ,309 0,721 uzsonna 4, ,143 4, ,027 0,898 4, ,100 4, ,101 0,776 vacsora 4, , ,000 0,105 4, ,550 4, ,049 0,147 nassolás 3, ,549 3, ,431 0,303 3, ,525 3, ,425 0,36 2. A gyorséttermi ételek fogyasztásának gyakorisága a nemek és a testsúlyállapot alapján A fiúk 18,2%-a akár hetente többször is felkeresi a különböző gyorséttermeket, a leányok ennél csaknem egyharmaddal kevesebben (6,3%). A heti rendszerességű gyorsételfogyasztás csaknem azonos mértékben van jelen mindkét nemnél (fiúk 11,4, leányok 9,5%), míg kéthetenkénti gyakorisággal majdnem kétszer annyi fiúra, mint leányra jellemző 141

6 (13,6% és 7,4%). A havonta vagy annál ritkábban előforduló gyorsétterem-látogatás inkább a leányok sajátossága. (76,8% vs. fiúk 56,8%). Ebben az összevetésben szignifikáns a különbség (p<0.01), ami nem magyarázható az iskolák városon belüli elhelyezkedésének különbözőségével, hiszen a fiú és leány tanulók aránya mind a négy tanintézmény esetében közel azonos. Az eltérés egyik oka lehet az is, hogy a szülők kevésbé féltik a fiúgyermekeket, ezért ők bizonyos területeken (pl. utazás, barátokkal való találkozás a közvetlen [lakó környezeten kívül) önállóbbak, és a szülői felügyelet nélkül töltött időben gyakrabban jutnak el a gyorséttermekbe. Persze lehetséges, hogy más magyarázat van a háttérben, de ennek kiderítésére további vizsgálatok, elemzések szükségesek. (4. táblázat) 4. táblázat. A gyorséttermi ételek fogyasztásának gyakorisága nemek összehasonlításában gyorsétteremben étkezés gyakorisága fiúk (n=88) leányok (n=95) t 3, ,612 4, ,401 0,004 A testsúlyállapot alapján megállapíthatjuk, hogy a normál testsúlyú gyermekek valamivel nagyobb arányban fogyasztanak gyorsételeket heti több, heti egy és kétheti gyakorisággal (12,3%, 11,4% és 11,4% normál FM%; 11,6%, 8,7% és 8,7% magasabb FM%). Gyakorlatilag megegyeznek az arányok a két csoportban a havonta válasz esetén (normál FM% 28,9%, magasabb FM% 29%). A normál testsúlyú gyermekek 36, a túlsúlyosok 42%-a soha vagy évente 4-5 esetben látogatja a gyorséttermeket. Mind a második és harmadik, mind az utolsó esetben valamivel nagyobb különbséget láthatunk, ám nem beszélhetünk szignifikáns eltérésről. (5. táblázat) 5. táblázat. A gyorséttermi étkezés gyakorisága a gyermekek testsúlya alapján a gyorsétteremben étkezés gyakorisága normál (n=114) FM% magas FM% (n=69) t normál (n=122) BMI magas (n=61) BMI 3, ,570 3, ,493 0,622 3, ,422 3, ,759 0,95 t KÖVETKEZTETÉSEK A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy az adott mintában nem volt szignifikáns különbség a gyermekek egyes táplálkozási faktorainak tekintetében sem a nemek között (a gyorséttermi ételek fogyasztási gyakoriságának kivételével), sem a BMI alapján kategorizálva, sem a testzsír százalékos értékét figyelembe véve. Ennek okát abban látjuk, hogy a testsúly, illetve a testösszetétel alakulása egy többdimenziós rendszer elemeinek kölcsönös egymásra hatása következtében jön létre. Ezért nem találtunk jelentős eltérést mindössze a rendszer egyetlen elemét reprezentáló adatok alapján. A tendenciák, illetve az összefüggések feltárásához és elemzéséhez olyan további elemek feltérképezése, áttekintése szükséges, mint a fizikailag aktív, illetve inaktív tevékenységformák szintje, a szocioökonómiai státus, valamint a közvetlen környezet (elsősorban a család) által közvetített példa, illetve az egészségtudatos magatartásformák támogatása. 142

7 SZAKIRODALOM Aeberli, I., Kaspar, M., Zimmermann. M., B Dietary intake and physical activity of normal weight and overweight 6- to 14- year-old Swiss children. Swiss Med Weekly 2007; 137: Burke, V., Beilin, L. J., Dunbar, D Family lifestyle and parental body mass index as predictors of body mass index in Australian children: a longitudinal study. Int J Obes Relat Metab Disord. 2001; 25: Cutting, T. M., Fisher, J. O., Grimm-Thomas, K., Birch, LL Like mother, like daughter: familial patterns of overweight are mediated by mothers' dietary disinhibition. Am J Clin Nutr. 69: Davison, K.K., Birch, L.L Obesigenic families: parents physical activity and dietary intake patterns predict girls risk of overweight. Int J Obes Relat Metab Disord. 2002;26: Francis, L. A., Lee, Y., Birch L. L Parental weight s, tatus and girls television wieving, snacking, and Body Mass Indexes. Obesity Research vol. 11 No. 1. Franko, D.L., Striegel-Moore, L.H., Thompson, D., Affenito, S.G., Schreiber, G.B., Daniels, S.R., Crawford, P.B The relationship between meal frequency and body mass index in black and white adolescent girls: more is less. International Journal of Obesity 32, Füzi, R., Török, Z Gyermekek tápanyagszükségletének és hétvégi ebédjének elemzése. Új Diéta, 2. Frenkl, R Tények és trendek: a sporttudomány társadalmi felelőssége. In: VI. Országos sporttudományi kongresszus. Kongresszusi kötet I Grummer-Strawn, L., Mei, Z Does breastfeeding protect against pediatric overweight? Analysis of longitudinal data from the Centers for Disease Control and Prevention Paediatric Nutrition Surveillance System. Pediatrics. 2004, 113(2):e81-6. Johannsen, D. L., Johannsen, N. M., Specker, B. L Influence of Parents' Eating Behaviors and Child Feeding Practices on Children's Weight Status. Obesity (2006) 14, ; doi: /oby KSH Egészségfelmérés Mohácsi, J., Mészáros, J A test teljes zsírtartalmának változása gyermek-, serdülő- és fiatal felnőttkorban. A XIII. biológiai vándorgyűlés előadásainak ismertetése, Budapest 38. Németh, Á., Szabó, M Táplálkozási és étkezési szokások. In.: HBSC. Iskoláskorú gyermekek egészség-magatartása. Országos Egészségügyi Intézet, Budapest. (szerk. Aszmann A.) OÉTI Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat Szmodis, I., Mészáros, J., Mohácsi, J Changes of body fat content in children aged 7 through 18. FIMS World Congress of Sport Medicine, Abstracts, Amsterdam, 199. Toschke, A.M., Küchenhoff, H.Koletzko,B., von Kries, R Meal frequency and childhood obesity. Obesity Research Vol. 13 No. 11 November 2005, Toschke, A.M., Vignerova, J., Lhotska, L., Osancova, K., Koletzko, B., Von Kries, R Overweight and obesity in 6- to 14-year-old Czech children in 1991: protective effect of breast-feeding. Journal of Pediatrics, 141(6): von Kries, R., Koletzko, B., Sauerwald, T., von Mutius, E Does breast-feeding protect against childhood obesity? Advances in Experimental Medicine and Biology, 2000, 143

8 478: Wardle, J., Guthrie, C., Sanderson, S., Birch, L., Plomin, R Food and activity preferences in children of lean and obese parents. Int J Obes Relat Metab Disord. 2001; 25: Zajkás, G., Bíró, G Some data on the prevalence of obesity in Hungarian adult population between and Z Ernahrungwiss, 37 (supl..1.): s