NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS

Átírás

1 NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK ADA okt. 8.,9.,10.

2 2

3 Nyelvújulás és világlátás SZARVAS GÁBOR NYELVMŰVELŐ NAPOK Ada, október 8., 9., 10. 3

4 Szerkesztette: Hódi Éva Lektorálta: Hódi Éva Nyomdai előkészítés: Hódi Sándor Kiadja: A Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Nyomás:

5 NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok október 8., 9., 10. ADA,

6 A nyelv is változik idők haladtában, mint ahogyan maga a nemzet is változik. (Gárdonyi Géza: Magyarul így!) 6

7 Hódi Éva Nyelvújulás és világlátás Bevezetés A magyar nyelv évében, 2009-ben, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulóján szinte magától értetődő természetességgel fogalmazódott K meg, hogy a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok központi témája a nyelv megújítása, megújulása köré szerveződik. A Kazinczy nevével fémjelzett Émagyar nyelvújítási mozgalom már legalább másfélszáz évvel ezelőtt lezárult, de mind a mai napig él a nyelvben számos olyan szó, melyet Kazinczy és fegyvertársai hoztak létre. ÉA nyelv azonban nemcsak szándékoltan, mesterségesen változik, hanem spontán, a maga természetességében is. A nyelv is változik idők Éhaladtában, mint ahogy maga a nemzet is változik vélte Gárdonyi Géza Magyarul így c. írásában, s ezt a gondolatot választottuk mottóul mai tanácskozásunkhoz. A nyelv mindannyian Htapasztalhatjuk, ha pl. múlt századi klasszikusokat olvasunk sokat változik az idők haladtában. Ma már például ezt se mondanánk, hogy K idők haladtában, bármilyen választékosan is szeretnénk fogalmazni. 7

8 Az idők során számos változás figyelhető meg a nyelvben, és érdekes kérdés, miért következnek be és mit tükröznek ezek a változások? Arra gondolhatunk talán, hogy a körülöttünk levő világ változásai (gazdasági, politikai, tudományos stb. változásai) adekvát nyelvi formát öltve a nyelvben is megjelennek. Izgalmas kérdés az is, hogy e változások, a spontán megújulás vajon a nyelv mely részeit érintik? Vélhetjük úgy, hogy a nyelvi struktúra érintetlen marad, és főleg a szókészletet érintik a változások? Vagy mást is? Hangsúlyt, hanglejtést, beszédtempót, mondatszerkesztést és számos más, egy adott nyelvre jellemző sajátosságot? A mindennapi nyelvhasználat során leginkább a szókészletben felbukkanó új jelenségekre figyelhetünk fel. A ma embere számára úgy tűnik, mintha felgyorsult volna a folyamat már ami az új szavak megjelenését illeti. Talán az sem hiábavaló kérdés, hogyan viszonyuljunk e változásokhoz? Örüljünk neki, vagy éppen ellenkezőleg: kritikusan álljunk hozzá? Fogadjuk egykedvűen, mert mást úgy se nagyon tudunk tenni, vagy próbáljunk szelektálni legalább a magunk számára: mit használunk szívesen és mi az, amit inkább elkerülünk? A 2009-es Szarvas Napok minden rendezvénye a Nyelvújulás és világlátás központi téma köré szerveződött, kiállításunkat is A nyelvújítás szereplői és dokumentumai címmel nyitottuk meg. 8

9 A Nyelvművelő Napok programjában a tudományos tanácskozás mellett 4. osztályos és 7. osztályos általános iskolás diákok játékos nyelvi vetélkedője és középiskolás diákok beszédművészeti versenye szerepelt, megkoszorúztuk Szarvas Gábor adai mellszobrát, és emlékezetes esti műsorok, előadóestek tették teljessé a rendezvénysorozatot. Nagy örömünkre ez alkalommal is sikeresen meg tudtuk szervezni e nagy múltú, 1970 óta fennálló rendezvényt. Jelen kiadványunkkal, mely 15. ilyen típusú kötetünk, szeretnénk közzétenni a 2009-es Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok anyagát, az elhangzott előadásokat és más dokumentumokat, s ezáltal is szeretnénk megköszönni támogatóinknak, hogy lehetővé tették a rendezvény megszervezését. 9

10 A Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok programja október órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Beszédverseny a középiskolák tanulói számára A nyelvészeti pályázat eredményhirdetése 18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Zsoldos Ervin, Hajnal Anna és Krnács Erika verseszenés Radnóti műsora október órakor a Cseh Károly Általános Iskolában Játékos nyelvi vetélkedő a községi általános iskolák 4. osztályos tanulói számára Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára elődöntő 13,00 órakor az adai színházteremben Játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolák 7. osztályos tanulói számára döntő Játékvezető: dr. Szűts László, Budapest, Kormányos Katona Gyöngyi, Zenta 10

11 18 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében A tenger. Dóczy Péter színművész (Budapest) Pilinszky műsora október órakor Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzása Adán 9, 30 órakor A nyelvújítás szereplői és dokumentumai c. kiállítás megnyitása az adai könyvtár kiállítótermében 10 órakor az adai Képviselő-testület tanácstermében Tudományos tanácskozás Téma: Nyelvújulás és világlátás A évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok szervezői Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület Ada Szarvas Gábor Könyvtár Ada Ada Község Önkormányzata 11

12 12

13 I. NYELVÚJULÁS ÉS VILÁGLÁTÁS 13

14 14

15 Hódi Sándor Nyelv és világlátás Bevezető sorok A rendelkezésemre álló percben aligha lehetséges elmélyedni a nyelvfilozófia problémáiban, és azon belül egy olyan elkülönült új diszciplínának a bemutatásában, mint a nyelv és világlátás. Ahhoz, hogy ennek az izgalmas kihívásnak eleget tudjunk tenni, a szociolingvisztika, a pszichológia, a szociálpszichológia, tudásszociológia, antropológia, társadalomtudományok ide vonatkozó kutatási eredményeit kellene csokorba fűzni, amire itt nincs időnk. Itt és most érjük be a nyelv és világlátás rövid tematikájának az áttekintésével, talán ez is elégséges lesz az új diszciplína bonyolultságának az érzékeltetéséhez. A nyelv és világlátás alapvető összefüggéseinek a körvonalazásához először is a nyelvfilozófia és tudományfilozófia ismeretelméleti előfeltevésivel kellene megismerkednünk. Aztán a nyelv, a beszéd és gondolkodás témájában, a gondolkodás történetében kellene elmélyednünk. Nem ártana közben megismerkedni a nyelv és a gondolkodás viszonyával kapcsolatos különböző felfogásokkal sem. Izgalmas kérdéseket vet fel a mások gondolatairól való tudás problémája is, vagy a nyelv (nyelvek) eredetének kérdései. Így például a nyelv általában és az anyanyelv; a nyelvtanulás, az anyanyelv és más nyelvek elsajátításának kérdésköre; a belső beszéd és a gondolkodás viszonya; a szóbeliség 15

16 és az írásbeliség problémaköre; a beszéd és gondolkodás összefüggése, a nyelvhasználati kódok elmélete; a nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány, kétnyelvűség, nyelvi imperializmus és sorolhatnánk a végtelenségig. Ezek mind hallatlanul izgalmas kérdések, de szeretném megnyugtatni Önöket, hogy ha ezeket a kurzusokat most ki is hagyjuk, a dolgok lényegét illetően nem sokat vesztünk. A nyelvi rendszer ugyanis nem áttekinthető, nem eléggé tudatos számunkra. Nincs bennünk ablak a belső világunkhoz. Tudjuk azt, hogy a különböző érzékleti formák, a hallás, látás, a tárgyak megnevezése, a téri elrendeződésük, a szavak és a látvány világa között valamikor valamilyen agyi kapcsolat jön létre. Azt, hogy ez a kapcsolat hogyan jön létre, miként megy ez a folyamat végbe, nem tudjuk, mert saját mentális rendszerünk, az agyunk működése nem áttekinthető számunkra. Az elménk működik, rájövünk a dolgok összefüggésrendszerére, a szavak használatára, de nem látjuk át a dolgok alapját. Úgy tűnik, hogy az agyműködés nem az összefüggések megértésen vagy felismerésen alapszik, hanem számunkra többé-kevésbé rejtélyes módon működik. Egy hasonlattal élve, úgy vagyunk az agyunkkal is, mint a számítógéppel. Ütögetjük a billentyűket, szövegeket készítünk vele, képeket, eket küldözgetünk egymásnak, anélkül, hogy a programokról halvány fogalmunk lenne. A lényeg az, hogy a kísérleti pszicholingvisztika számos olyan mozzanatra mutat rá, amelyek világossá teszik, hogy a nyelvi rendszer nem áttetsző tudatosságunk számára. 16

17 Jean Piaget adaptációs elmélete A jelenlevők közül bizonyára mindenki hallotta Jean Piaget ( ) neves svájci pszichológus nevét, aki fejlődéslélektani elméletével írta be nevét a tudomány történetébe. Piaget tulajdonképpen nem valamilyen forradalmian új elmélettel állt elő. Azt állította, hogy ismereteink az egyén fejlődésével párhuzamosan bővülnek, amit előtte is sokan mondtak, nevezetesen, hogy az ember tudása teljes mértékben a tapasztalatok és tanulás végeredménye. Piaget meglátása szerint az egyén állandó kölcsönhatásban él környezetével: egyrészt alkalmazkodik hozzá a szervezet (idegrendszer) belső állapotának a megváltoztatásával ("akkomodáció", azaz "idomulás"), másrészt igyekszik megváltoztatni magát a környezetet. A szervezet és a környezet közti állapotkülönbségek időnként "feszültségekhez" vezetnek. Ez a feszültség a fejlődés hajtóereje, minden emberi cselekvés energetikai-motivációs bázisa. Vonatkozik ez az elme működésére is. Azért kezdünk tanulni, okoskodni, megoldást keresni problémánkra, mert homokszem kerül a gépezetbe. A megoldást jelentő jó gondolatok olyanformán jönnek létre, ahogyan az igazgyöngyök formálódnak a kagylóban. Mit látok? Piaget-t nem is annyira elmélete, hanem inkább kutatási módszerei miatt bírálták. Ő ugyanis nem érte be poros könyvek tanulmányozásával, hanem saját gyere- 17

18 kein próbált meg eligazodni. És ez az, amit egyébként érthetetlen módon akkor is, ma is tudománytalan módszernek tartanak. Nos, nekem tetszik Piaget hozzáállása, mi több, saját személyes tapasztalatomból szeretnék példákat felhozni a nyelv és világlátás bonyolult összefüggéseinek a megvilágítására. Először is szeretnék önöknek egy történetet előadni, ami velem és kétéves unokámmal esett meg. Vilmos az ölemben üldögélt és nézelődött. Az Örs vezér térről indult a busz Mátyásföldre. Egyszer csak megszólalt: - Mit látok? Azt hittem, valami tumultus támadt az úton. Csak nincs valami karambol? Hiába tekingettem jobbrabalra, nem láttam semmi szokatlant. És mit látsz? kérdeztem. Azt kérdezem én is tőled, hogy mit látok? Csak most értettem meg, tőlem akarja hallani, hogy mit lát. Épületeket, fákat, autókat, embereket válaszoltam. Tűnődve nézelődött, majd kisvártatva megszólalt. Igen. Ezeket látom. Mit látok még? Reklámtáblákat, gyalogosokat, kerékpárokat. Megint tűnődött egy kicsit, majd bólintott. Ezeket is látom. És mit látok még? Így faggatott tovább fáradhatatlanul csaknem hazáig, a szemem már majd kinéztem, amíg az édesanyja rá nem szólt. Ugyan Vilmoska, hagyd már ezt abba! Te tudod, hogy mit látsz, mit gyötröd itt a papát? 18

19 De Vilmos nem hagyta abba, egyre csak faggatott, szemmel láthatóan roppant izgalmas szellemi kihívást jelentett a beszélgetés számára. Próbálta az én szememmel látni, és saját kis tudásával összevetni a látottakat. Ez a beszélgetés döbbentett rá, hogy voltaképpen valamennyien így tanulunk meg eligazodni a világban. Azt a kérdést, hogy mit látunk, mindannyian mindennap számtalanszor feltesszük magunknak és egymásnak, többnyire anélkül, hogy annak tudatában volnánk. Jogi esetek Annak idején Budapesten az ELTE egyik jogászprofesszora vizsga előtt gyakran feltette az ominózus kérdést: Nos, kolléga, mit lát, ha kinéz az ablakon? A kolléga kinézett az ablakon, és elkezdte sorolni, hogy a Dunát, a Gellérthegyet, a Lánchidat, embereket, autókat Értem, nekem ennyi elég is mondta a profeszszor, és kirúgta a diákot, akinek azt kellett volna válaszolnia, hogy jogi eseteket, jogi alanyokat lát. Más szemléletes példákat is mondhatok. Egyszer benyitottam az egészségház igazgatójának az irodájába, ahonnan éppen akkor libbent ki egy újonnan felvett fiatal nővér. Milyen csinos mondtam. Az igazgató hümmögött valamit az orra alatt. Mondom, milyen csinos az új nővérke. 19

20 Megint csak hümmögött, eleresztette a füle mellett, amit mondtam. A kutyafáját, mérgelődtem magamban, azért sem hagyom annyiban a dolgot. Harmadszor is megismételtem. Milyen csinos az új nővérke. Vagy nem? Ah legyintett bosszúsan rosszak a fogai. Fogorvos volt, ezen a szemüvegen keresztül látott mindent a világon. Ahol én csak a göndör fürtöket láttam, ő egy potenciális fogatlan teremtést. Több nyelv, több személyiség Tele vagyunk feltételezésekkel, találgatásokkal. Nem tudjuk, hogy a nyelv határozza-e meg a megismerés folyamatát, a gondolkodást, vagy a megismerési folyamatok, a nyelvi kultúrába kódolt tudás, tapasztalat hat vissza a nyelvhasználatra. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az ember oly módon érzékeli az őt körülvevő világot, ahogy az anyanyelve beprogramozza számára. Kimutatták, hogy amikor egy több nyelvet anyanyelvi szinten beszélő ember nyelvet vált, a személyisége is megváltozik. Tulajdonképpen a többnyelvű ember több személyiséggel bír, és attól függően, hogy melyik nyelven beszél, az adott nyelvi kultúrára jellemző karaktervonásokat vesz fel, anélkül, hogy tudna róla. De ez csak az anyanyelvi szinten beszélt nyelvekre vonatkozik, ami ritkaság, nem természetes állapot. Kevés olyan ember van, aki napi rendszerességgel használ két vagy több nyelvet anyanyelvi szinten. 20

21 Nyelvi sajátosságok A nyelv és a világlátás kérdéskörét tehát nem szerencsés leszűkíteni a nyelvi sajátságokra. Nem az a lényeg, hogy bizonyos szavakat le lehet vagy nem lehet tökéletesen lefordítani más nyelvre. Minden nyelvben vannak olyan szavak, amelyeket a többi nyelvvel nem lehet egészen pontosan visszaadni. Ezek az eltérések azonban nem rendszeresek, ezeknek az alapján nem lehet arról beszélni, hogy sajátos szelleme vagy világnézete lenne az egyes nyelveknek. Nézzük a pénzhez való viszonyt. A németek azt mondják: geld vierdienen pénzt megérdemelni a franciák azt, hogy: gagner de l'argent pénzt megnyerni az angolok meg azt, hogy: earn money pénzt elérni az amerikaiak viszont azt mondják: make money pénzt csinálni az oroszok, szerbek azt, hogy megdolgozni a pénzért. mi magyarok meg azt mondjuk, hogy pénzt keresni. Hasonló példákat hosszan lehetne sorolni. A gondolkodásbeli különbségek csírái tetten érhetőek a fenti példákban is, ebből azonban a népek mentalitására vonatkozóan még nem sokat lehet leszűrni. 21

22 Globalizmus és valóságtudat Tény viszont, hogy valamennyien anyanyelvünk foglyai vagyunk. Különböző nyelvek különbözőképpen láttatják, értelmezik, programozzák ugyanazt az eseményt. Egy és ugyanazt a benyomást, tapasztalatot másként programozza be agyába egy angol, egy német, egy szerb vagy egy magyar anyanyelvű ember. A gondolkodásmód, a világról, környezetünkről kialakított képünk anyanyelvünk szerint alakul. Ezt a képet viszonyítjuk életünk során más anyanyelvűek világlátásához, gondolkodásmódjához. A világ megismerését elősegítő tudás, a filozófiai rendszerek, hitvallások, ideológiák idővel sokat vesztenek nemzeti jellegükből, átfogó eszmerendszerként programozódnak be az emberi fejekbe. Ez megy most végbe a globalizációval is. Tudnunk kell azonban, hogy minél átfogóbb sémákban gondolkodunk, minél elvontabb eszmerendszerre támaszkodunk, annál bizonytalanabbá válik a valóságra vonatkozó tudásunk. Az anyanyelv nemcsak a nemzettudat hordozója, hanem a valóságtudat alapja is. A születésünkkor megtanult, agyunkba beprogramozott szókincs, ismeretanyag egyszersmind a valóságtudat alapjává, nélkülözhetetlen gondolatkinccsé válik. Ez a gondolatkincs határozza meg a külvilágról, környezetről szerzett benyomások sajátos értékelését. Nyelvünk szellemében élünk, amelyben összeforrunk valamennyien mondja Kosztolányi. Az érdekek, a politika, a körülmények szembeállíthatnak bennünket egymással, akár hűtlenek is lehetünk a nyelvhez, egymáshoz, akkor is, ennek ellenére, csak a nyelvünk által, 22

23 sőt érette létezünk. Mi magunk vagyunk a nyelv folytatja Kosztolányi. És a nyelvben élő közösség megbonthatatlan, elmozdíthatatlan, térben és időben behatárol bennünket. Az, ami egy idegen számára jelentéktelen, érthetetlen, üres közhely, számunkra kimondhatatlanul szép, szívet-lelket gyönyörködtető. Mit ért meg egy idegen abból a verssorból, hogy: Elhull a világ, eliramlik az élet. Magyarázhatnánk neki napestig, úgysem értené meg sohasem. Nekünk viszont elég egyszer hallani, és a verssor szívbemarkoló szépsége, igazsága mindent elmond magunkról, világlátásunkról, a nyelvről, az életről. Magyar pesszimizmus A média nemrégiben hírül adta, hogy a magyar a legborúlátóbb nép a világon. Százötven valahány nációt összehasonlítva kitűnt, hogy állítólag az utolsók között vagyunk, sötétebbnek látjuk a jövőt, mint a legszegényebb afrikai országok. Ennek a határtalan borúlátásnak a pszichológiai okai nyilvánvalóak: valakik a teletömték az emberek fejét pesszimista gondolatokkal. A közbeszédet tartósan olyan értelmiségi réteg tematizálja, amely kiirtott minden reményt a magyarság kollektív tudatából. Gondoljunk mindig Vilmoskára. Sok nyiladozó értelem borulhat sötétségbe a manipulációtól, hazugságoktól. A hangadó értelmiségiek között sokan vannak, akik mindig, mindenütt a nemzeti érzés ellen szólnak, akik kisszerű, alantas módon igyekszenek az embereket nemzeti identitásukban elbizonytalanítani. Ennek az 23

24 idegenszívűségnek az eredményeként a magyar észjárású emberekben önmeghatározási bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés alakulhat ki. Elsősorban ez az, ami összeegyeztethetetlen egy derűs jövőkép kialakításával. De nem lehet az embereket a végtelenségig manipulálni. Küszöbön egy korszak- és értékváltás, amelynek eredményeként kifejezésre juthat egy a a valós körülmények szellemének megfelelő új világlátás. Hadd érzékeltessem ennek nyelvi megjelenését egy eklatáns példával. Hadüzenet a nyelvi imperializmusnak A mindenkori hatalom egyik következménye a fokozódó arrogancia mellett a szellemi kiszolgálók látványos elbutulása. A BBC televízió riportere az eurovíziós dalfesztivál pontozásakor így kommentálta a versenyben résztvevő NOX nevezetű magyar együttes szereplését: 8 pont a cigányoknak, és most 5 pont a cigányoknak. Az egyik honfitársunknál, akit elkerült az agymosás, ahogyan mondani szokták, kiverte a biztosítékot ez a cigányozás. Nem rejtve véka alá felháborodását, az alábbi szellemiségű (mondhatnánk világlátású) levelet írta a BBC szerkesztőjének. Kedves Uram! Ezúton szeretném felhívni szíves figyelmét, hogy mi, magyarok, nem vagyunk cigányok, és ezt most azonnal ki is kérem magamnak, tizenöt millió nemzettársam nevében. Úgy gondolom, egy újságíró legnagyobb hibái közé a tájékozatlanság, vagy a rosszindulat tartozik, akármelyikről legyen is szó, 24

25 semmi sem jogosítja fel Önt arra, hogy ilyen vérlázító szemétségeket mondjon. Már ebből a hangütésből is látnivaló, hogy honfitársunk nem szenved kisebbrendűségi érzésben, és lakatot sem hajlandó többé a szájára tenni, ahogyan ezt elvárják tőlünk az utóbbi százvalahány évben. Majd így folytatja helyreigazító és egyben felvilágosító levelét: Nagy-Britanniában is élnek, a magyarországi cigányok számarányánál jóval magasabb százalékban afrikaiak, ázsiaiak (köztük cigányok!), mégsem niggerezi le az angolokat nálunk senki. Másfelől, jobb, ha tőlem tudja meg, Uram, hogy a gatyáját, a nadrágját is nekünk, magyaroknak köszönheti, amelyeket nap mint nap felvesz. Ha ugyanis a nadrágot és a fehérneműt a magyarok más hasznos ruhaneműkkel együtt nem hozzák be kontinensünkre, Ön valószínűleg ma is skót szoknyában járna be a stúdióba szerkeszteni. Továbbá közlöm önnel, hogy tudósokban, feltalálókban, zeneszerzőkben, művészekben mi is eléggé jól el vagyunk eresztve, akárcsak Önök, nincs okunk szégyenkezni. Kiváló katonákkal is rendelkeztünk, szerettünk és tudtunk dolgozni, dióhéjban ennyit a civilizációs párhuzamokról. Mindenesetre mi ahelyett, hogy a harmadik világ kirablásával töltögettük volna el az időt az évszázadokban, ezer évig szinte egyfolytában honvédő háborúkat vívtunk Európáért Jöjjön el egyszer Magyarországra! Majd megtapasztalja a közmondásos magyar vendégszeretetet, és jókat ehet-ihat nálunk. Nekünk ugyanis van konyhai kultúránk: az ételeink ehetőek és határozottan finomak, 25

26 az italainkat pedig nem rozsból, krumpliból, cukornádból és egyéb sz..ságokból főzzük, hanem édes gyümölcsökből. A borkészítést illetően is kifejezetten jobbak vagyunk. Ami pedig a külsőnket illeti, lehet, hogy az Önök szemében kicsit kaukázusiak vagyunk, de nem lehet mindenki hórihorgas, csámpás, vörös hajú, lófejű, szeplős és csúnya, és hál' Istennek, mi fél óra napozástól nem kapunk bőrrákot. Kérem, gondolkodjon el ezeken a dolgokon, mielőtt még egyszer ilyen ostobaságokat mond, főleg, ha azt egyenes adásban teszi egy nagyhatalom felelős szószólójaként. Egyébiránt nekünk is volt egy gyönyörű és gazdag országunk, kb. akkora, mint Nagy-Britannia, ahol még a 15. században is nagyjából annyian éltek, mint akkor az Ön hazájában. Hogy most miért nincs nagy és gazdag országunk, annak kérem, nézzen saját maga utána a történelemkönyvekből, majd menjen a tükörhöz, és mint brit, köpje szembe magát! Mit látunk? Néha egyenesen megmondjuk, hogy mit látunk és gondolunk, ahogyan tette ezt a BBC magyar tévénézője fentebb idézett levelében. Többnyire azonban mellébeszélünk, meghunyászkodunk, néha kifejezetten alakoskodunk. Minél általánosabb jelenség a meghunyászkodás és alakoskodás, annál sötétebb felhőként nehezedik a depresszió a nemzet lelkére. A bizakodóbb légkör és derűsebb jövő reményében tegyük fel gyakran magunknak és egymásnak a kérdést: - Mit látunk? 26

27 Ahány nyelv, ahány nép, ahány ember, annyiféle gondolkodás, annyiféle világlátás. Feltéve, ha hagyjuk, hogy az emberek a saját fejükkel gondolkodjanak, és megosszák egymással tapasztalataikat. Mindannyian anyanyelvünkön gondolkodunk. Egy-egy nép nyelvének a háttérbe szorítása, kultúrájának kiirtása jóvátehetetlen, nemcsak az adott nép, hanem az emberiség egésze elleni súlyos bűncselekmény. 27

28 28

29 Balázs Géza Anyanyelvi világképünk 1. A világ nyelvi képe Mind az amerikai, mind pedig az európai nyelvtudományban a világ nyelvi képe fogalom kutatásának sokféle hagyománya van. Az alapkérdés az, hogy miben áll a világ nyelvi képe, miként írhatjuk le és elemezhetjük. A szemantikában a következőkre keresik a választ: 1. a nyelven kívüli valóságnak a természetes nyelvben rögzült képe, 2. ebben a képben megőrződött tudás, tapasztalat, érték, hagyomány. A nyelv világnézet és tudásfajta A világ nyelvi képe hagyomány Herdertől és Humboldttól indul el. Herder szerint minden nemzet rendelkezik egy saját gondolati készlettel, kincstárral, amely gyakorlatilag a nemzet nyelve. Humboldt írja le elsőként, hogy a nyelv világnézet. A nyelv segít bennünket ahhoz, hogy felfoghassuk a világ dolgait. Humboldt nyomán a neohumboldtiánusok úgy vélték, hogy a nyelv szókincsében és szintaxisában a világ tagolódása mutatkozik meg. A németek mellett a világ nyelvi képe problematika az amerikai antropológiai nyelvészetben is felbukkant (Boas, Sapir, Whorf) és a híres Sapir-Whorf hipotézisben, valamint a nyelvi relativizmus nézetében fogalmazódott meg. A világ nyelvi képe kérdésével foglalkozó tudósok Humboldttól kezdve a mai kognitivistákig vallják, hogy a nyelv ráerőlteti használóira saját kategóriáit, 29

30 struktúráit, ezáltal meghatározza az emberi gondolkodást, világnézetet. Ezt a gondolatot Wittgenstein ekképp fogalmazta meg: Nyelvem határai világom határai. Vagyis ennek alapján a valóság csak a nyelv alapján van adva az ember számára. Banczerowski azonban megjegyzi, hogy a valóság megismerésében vitathatatlan a szerepe az emberi erőfeszítésnek is. A világ nyelvi képét helyesebb a valóságról való tudásfajtának tekinteni. Ez pedig nem más mint az ember mentális információs térképe, a világ belső képe, amelynek a nyelv integráns része, mivel benne létezik, benne van kódolva és rögzítve a nem lineráris fogalmi struktúra formájában. A nyelvtantól a frazémákig Humboldttól származik az a máig élő gondolat is, hogy a nyelvi rendszer grammatikája inkább tartalmazza az adott nyelvközösségre jellemző világképet, mint lexikája. A grammatikában különösen a szórendre, a logikai hangsúlyra terelődött a figyelem. De a szókincs is a világ interpretációjának fontos eszköze. A kutatások arra irányulnak, hogy megvizsgálják a szókészlet rétegződését, a lexikai-szemantikai mezők felépítését. A nyelvben rögzült kulturális hagyományról, értékekről tanúskodnak a frazeologizmusok, valamint a szövegfajták. A sztereotípiák, sztereotipikus kifejezések nemzeteket, foglalkozásokat, állatokat, természeti jelenségeket érintő kész képeket közvetítenek. 30

31 Tanulságok Az ember folyton összehasonlít, és viszonyítása középpontjába önmagát helyezi. Az is általános emberi vonás, hogy mások viselkedését saját jelképrendszerünk jelenségeivel vessük össze, ezáltal kategorizálva a másikat, anélkül, hogy valóban megértenénk. Ezzel szemben a kulturális antropológia arra tanít, hogy a tőlünk eltérőt elfogadjuk, természetes kulturális jelenségnek tekintsük. Kategorizációnk mélyén ott lapul a nyelv, sőt azt is mondhatjuk, hogy világlátásunk alapja a nyelvünk. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak a más kultúrákban, de a más nyelvekben is meg kell merítkeznünk ahhoz, hogy jobban, például előítéletektől mentesen értsük meg egymást. A kulturális antropológia nyomán az antropológiai nyelvészet azt vallja, hogy a különböző nyelvcsoportok és nyelvek másként látják, másként képezik le a világot. A különféle nyelvcsaládok és kulturális környezetek nyelvi világképeinek kutatása az antropológiai nyelvészet fontos feladata. Néhány példa Az indiánok számára az idő nem egyenes vonalú (linerális), hanem visszatérő (ciklikus). Ennek alapján nem úgy tagolják az időt, mint az indoeurópai kultúrákban élők. Az indiánok a folyamatos jelenben élnek. Az angloamerikaiak számára az indián idő kifejezés a pontatlanságot fejezi ki. 31

32 Az indián nyelvekben nincsenek elvont főnevek, a főneveket konkrét dolgokra használják. Minden állapotot, viszonyt, betegséget, légköri jelenséget vagy eseményt igékkel fejeznek ki. Ennek nyelvtani alapja az indián nyelvek többségének bekebelező (poliszintetikus) nyelvtana. Az ilyen nyelvek egy komplex igébe építik be a többi mondatrészt kifejező szófajt, toldalékot. Az indián nyelvekben tudjuk az e téren is hiteles indiánregényekből az embereket sem nevezik meg főnevekkel. Az egyik nyelvben a feleség az, aki a szívedről gondoskodik, a leány aki gazdagítja az életedet, s a fiú aki férfivá válik, egy másik nyelvben a férfi aki emberré vált. A keresztnevek is gyakran szószerkezetek, például: aki farkasokkal táncol. (Banczerowski 2000: nyomán). 2. Négy cáfolhatatlan antropológiai indok az anyanyelv mellett Az anyanyelv édesanyánk nyelve ez csodás metafora, de persze tudományosan másként mondjuk: az elsőnek megtanult nyelv. Miért fontos az anyanyelv, tehát az elsőnek megtanult nyelv, az anyanyelv? Négy tételt mondok el ezzel kapcsolatban: (1) az anyanyelv elsődleges, tehát elemi, (2) az alapvető kognitív és társadalmi kategorizálás meghatározója, világszemléletet határoz meg, (3) a közvetlen környezetben orientációt és integrációt nyújt, (4) alkotó továbbfejlesztésére gyakorlatilag csak az anyanyelvi beszélő képes. 32

33 Gondolataimat a kulturális antropológia áramába sorolható antropológiai nyelvészet módszerével mutatom be. E tudományok legfontosabb jegyei (amelyek részben a nyelvtudományban is megvannak, illetve, ami nincs, az nagyon hiányzik): a résztvevőmegfigyelés, a holisztikus nézőpont, a területspecifikus szakértelem, az émikus (élmény közeli) nézőpont és a kulturális relativizmus. Lássuk most a négy említett tételt kifejtve: (1) Az anyanyelv elsődleges, tehát elemi. Az embereket megfigyelve úgy tűnik, hogy ami először épül be az agyba, az marad meg legtovább. Úgy kezdődik, hogy mama, papa, baba, papi, lámpa, tütü Majd jönnek az gyermek által felépített, egyébként soha nem hallott anyanyelvi szavak és mondatok s végül néhány év alatt ott áll teljes fegyverzetben az anyanyelv. De a felejtés útja is ugyanez, csak visszafelé. Ami legelőször épült be, az marad fenn legtovább (2) Az alapvető kognitív és társadalmi kategorizálás meghatározója, világszemléletet határoz meg. Ez a gondolat részben a nyelvi relativizmushoz sorolható. Eszerint az anyanyelvek ha nem is meghatározzák, de befolyásolják a gondolkodást, a világszemléletet. Gondoljunk csak a sajátos szavakra és szószerkezetekre (édesanya, testvér, avagy mondjuk: haspárt), de általában a metaforák (szóképek) hatalmára, amelyek egy egész világot hoznak létre: és ezért a szó szoros értelmében lefordíthatatlanok, csak más szavak- 33

34 kal-szóképekkel mondhatók el. A szóképek tágabb világába sorolhatók a frazémák (frazeológiai egységek), amelyeknek többsége hagyományos ismeret, tudás nélkül nem is értelmezhető. Annak viszont, aki tudja, ismeri a hátterét, egy világ nyílik meg amögött, hogy ásó-kapa és a nagyharang válasszon el egymástól benneteket, avagy a híres szögedi szólás: Néha az ördögnek is kő gyértyát gyújtani. A fene se (sé) érti ezt, hacsak nem Szegeden született, nem járt utána Pedig ősi, talán pogány kori emlék. Van azután a nyelvben kódolva számos megmagyarázhatatlan dolog. Hogy a magyarban miért van oly sok ikerszó, s hogy miért nem dombos-dimbes, ami dimbesdombos, hogy miért nem János Kovács, hanem Kovács János, hogy miért fél szemmel kacsint, s hogy a nyelvhasználat világából is hozzunk példát: miért kötelező panaszkodni a magyar kultúrában? Ezekre a kérdésekre persze vannak válaszok: a hagyományos magyar nyelvtudományban is, a nyelvmetafizikának nevezett területeken, de érdekes bizonyítékokat szolgáltattak a hangmetafora-tesztek, általában a hangszimbolika terén végzett kutatások. Ezek egy részét nem tartják tudományosnak, de a szemiotika, a kognitív nyelvészet sok régi (talán naiv) fölvetésnek ad ma igazat. (3) A közvetlen környezetben orientációt és integrációt nyújt. Bizonygatni sem szükséges, hogy az anyanyelv az adott területen nemcsak kommunikációs segítséget, de ezen keresztül azonosulást, megértést, tehát boldogu- 34

35 lást, boldogságot is jelent. Ez igazából akkor tűnik fel, ha az orientációban és az integrációban hiányok mutatnak. Ha valaki az utcán vagy az iskolában mégsem használhatja az anyanyelvét. Ha rászólnak, ha megbélyegzik. Ha vegyes házasságra lép, és megbomlik a nyelvi egyensúly, és azt újra kell hangolni. És ha a házaspár már el is döntötte, akkor mi lesz a gyerekekkel? De az anyanyelv és a környezet kapcsolatában meghatározóak a nevek: a személy- és földrajzi nevek is. Egy magyar anyanyelvű ember számára orientáció és integráció az, hogy János, Jani, Janika, Jancsi, Jancsigyerek, Jancsicska, János bácsi, János bátyó, János bá. És természetesen a földrajzi nevek is. És ezek összekapcsolódnak a (2) pontban említett állandó nyelvi formákkal. Ha egy magyar ember a Tisza partjára megy, (ma még) óhatatlanul versbe kezd, Petőfit szaval: Nyári napnak alkonyulatánál, megállék a kanyargó Tiszánál. Ha a Túr folyó torkolatához jut, aligha feledheti, hogy ott, ahol a kis Túr siet beléje, mint gyermek anyja kebelére. És ugyanígy van a Duna mentén (A Dunánál) s kinek-kinek az ismeretanyaga szerinti emlékeket hívnak elő nyelvünk hagyományai. Leginkább a legkisebb körökben fedezhetjük ezt föl: gondoljanak szülőfalujuk, szülővárosuk nevére (4) Alkotó továbbfejlesztésére gyakorlatilag csak az anyanyelvi beszélő képes. Bár vannak ellenpéldák, nyelvet váltó, és a másik nyelven magas fokon beszélő, sőt alkotó emberek, nagy vonalakban mégis igaz Jókai Anna szállóigéje (amelyet éppen itt, Adán mondott el néhány éve): 35

36 Anyanyelven azt mondom el, amit akarok, idegen nyelven azt, amit tudok. Az ellenpéldák között magyar írókat is mondhatunk, vagyis Agota Kristófot, aki francia nyelven lett világhíres, vagy Ferdinandy Györgyöt, aki spanyolul is kifogástalanul ír a Dominikai Köztársaságban (igaz, magyarul is). De ismét a kisebb körökre összpontosítsunk: az ember anyanyelvének foglya legtöbbször a szójátékokban, a szókeletkeztetésben (mi szómagyarításnak mondjuk), a jelentések finom játékában, amelyek elképzelhetetlenek a társadalmi együttműködésben. Mindig csodálom, hogy Nádas Péter vagy Esterházy Péter hogy adható vissza németül vagy hollandul. Nem azt akarom mondani, hogy lefordíthatók-e, mert nyilván igen (le is fordították őket számos nyelvre). De azok a nyelvi megoldások, amelyek sokszor a legcsiszoltabb logikájú magyar beszélőt is próbára teszik, ugyanúgy előállíthatók egy másik nyelven? A fejezet elejére azt írtam: cáfolhatatlan indokok az anyanyelv mellett. Világos, hogy sokan ezt cáfolni igyekeznek. De az már más terület, a politika, avagy a szerencsétlen nyelvpolitika világa. Itt most nem vitatkozunk velük, más dimenzió. 3. Hat antropológiai nyelvészeti tétel Előadásom második felében hat antropológiai nyelvészeti alaptételt mutatok be, amelyek szorosan kapcsolódnak az anyanyelvi világképünk gondolatmenetéhez. A Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe című kötetünkben (Takács Szilviával közös kötet) húsz alapvető tételt állítottunk fel. A következőkben ezek 36

37 közül idézem azokat, amelyek tehát az anyanyelvekhez szorosabban kapcsolódnak (a tételek eredeti sorszámát is megtartom, hogy könnyebben visszakereshetők legyenek). (5.) Minden emberi nyelv hagyományon alapul. Ezért a nyelv alapvetően hagyományőrző és ismétlő jellegű (pl. a szavak vagy a nyelvtani szerkezetek története jól mutatja ezt). Minden emberi nyelv kialakítja az egyre bővülő és változó idiomatizmusait (frazeológiáját). A szövegek mint nyelvi emlékek" élnek és alakulnak át, vándorolnak egyik kommunikációs közegből a másikba. A hagyományközpontúság tehát megragadható a nyelvi szerkezetben, a szókészletben, de az ahhoz szorosan kapcsolódó frazeológiában, valamint a ritkábban említett nyelvi szokásokban, szövegtípusokban is. A hagyományközpontúság ellentmondani látszik a nyelvi kreativitásnak, felfogásomban azonban a kettő dialektikusan értelmezhető: a nyelvi hagyomány mozgásba lendítése, aktualizálása föltétlenül kreativitásnak tekinthető. A nyelvi hagyomány fontosságának elfogadása teszi elengedhetetlenné a spontán anyanyelvtanulás mellett az iskolában elsajátítandó kulturális ismeretanyagot: a magas és a mindennapi kultúra szövegeinek tanulását, beleértve olyan tanulási formákat is, mint pl. a hangos, szövegértő olvasás, a memoriter, a felszólalás, a kiselőadás vagy például a naplóírás. 37

38 Az ismétlő jelleg a nyelvkeletkezés és a nyelvfennmaradás, például a szövegalkotás állandó motivációja. Utólagos betoldás: Sajnálatos módon a modernnek nevezett pedagógiák támadják a memoritereket, és mára jórészt száműzték is a magyar oktatásból. Nyilván semmi köze nincs ennek a ma már az egyetemeken is tapasztalható kulturális színvonalsüllyedéshez, vagy (éppen) a magyarországi katasztrofális idegennyelvtanuláshoz. (10.) Minden emberi nyelv a világot máshogy tükrözi, másként képezi le. Ez a nyelvi relativizmus. Vagyis a különféle nyelvek meghatározzák az adott nyelvet beszélők gondolkodását, világnézetét. Mindez nem jelenti azt, hogy lehetetlen lenne a nyelvek és népek közötti fordítás, megértés, csak annak korlátozott voltát jelzi. A nyelvi meghatározottság és a nyelvi relativizmus felfogása az ún. Sapir Whorf-hipotézis, amely máig viták tárgya, de eredeti felfogásában aligha követi bárki is napjainkban. A Sapir Whorf-hipotézis gyengébb változatát azonban rendszerint elfogadják: Eszerint bár a nyelv nem határozza meg gondolkodásmódunkat, befolyással van arra, hogyan érzékelünk és emlékezünk, és hatással van a mentális feladatok nehézségére. Számos kísérlet bizonyította, hogy könnyebben jutnak eszünkbe dolgok, ha egyszerűen elérhető szavak és kifejezések kapcsolódnak hozzájuk. Továbbá minden bizonnyal könnyebb a fogalmi különbségtétel, ameny- 38

39 nyiben találó szavak állnak rendelkezésünkre nyelvünkben a fogalmak kifejezésére (Crystal 1998: 27). A tétel igazságát az első fejezetben bizonyító példákon mutattam be. (11.) Minden emberi nyelv mindennapi használatában tetten érhető az alkotás (a kreativitás). A nyelvi kreativitás elmélete csak részben látszik ellentmondani a 5. pontban említett hagyománynak és ismétlődésnek. Ahogy ott is említettem, a nyelvi lehetőségek szituációhoz kötése, alkalmazása mindig kreativitást igényel. Az anyanyelvek használatának jelentőségét pedig abban is látjuk, hogy alkotó megújításukra általában (többnyire) csak az anyanyelvi beszélők képesek. És erre is hoztam igazoló példákat az első fejezetben! (12.) Minden emberi nyelv a nemzedékek közötti kapocs, a kultúra hordozója, átadója, hagyományozója és megújítója. Az emberiség folyamatosságának biztosítéka. Különösebb indoklást nem igényel, hogy a világ, a kultúra ismerete, tudása nyelvben van kódolva. Ha egy nyelv anyanyelvi beszélői váratlanul kihalnának, az adott kultúrában fölhalmozott javak pótolhatatlanul elvesznének. Toldás: Egy ősi mondás szerint, ha egy nyelv kihal, az egész emberiségből elvész valami fontos, pótolhatatlan. Nem véletlen a ma gyakran használt ökológiai metafora: a biodiverzitást alapvetően fontosnak tartjuk 39

40 a Föld fennmaradása szempontjából, de ugyanilyen fontos a kulturális, nyelvi diverzitás fenntartása is. (Bár állítólag az emberiség nem a környezetszennyezés miatt fog elpusztulni, hanem a bürokrácia és a nosztalgia miatt.) (15.) Minden emberi nyelv sajátos kultúrát jelent, de nyelv és kultúra többnyire mégsem azonos. Egy nyelv több kultúrát, egy kultúra több nyelvet föltételezhet. A nemzeti kultúra szimbólumai között mégis az egyik legfontosabb és legjellemzőbb: a nyelv, az anyanyelv. Kiegészítés: Nekünk, magyaroknak ezt indokolni sem kell, mert mindenkiben mélyen él a gyakran ismételt szállóige igazsága: Nyelvében él a nemzet. Természetesen kicsit leegyszerűsített, de igaz. A nemzet értelemszerűen nyelvekben is élhet. (20.) Minden emberi nyelv a közösségek identitásának, identitásmegőrzésének egyik legfontosabb jegye. Ez a törvényszerűség a nyelv identitásjelölő, identitásőrző funkcióját hangsúlyozza. Az, hogy egy nyelvet (nyelvváltozatot) mikor, milyen körülmények között használunk, ha van további lehetőségünk, identitásjelölő. Aligha kell ezt a tételt a határon túli magyaroknak bizonyítani. 40

41 4. Miről mesélhetnének a maják? Amikor Guatemalában a trópusi őserdőből kikandikáló, illetve az őserdő fái által benőtt maja templompiramisokat szemléltem, csöppet sem zavart a negyvenfokos hőség, az emberfaló szúnyograjok, csak róttam a köveket föl és le. Azóta pedig falom a maja kultúráról szóló könyveket. Érteni szeretném, hogy hogyan éltek, miért építették ezeket a városokat, miért hagyták el őket, miről árulkodnak tudományos fölfedezéseik, megmaradt kódexeik, a legutóbbi időkig titokzatos írásuk. Mai eszünkkel nem emelnénk a trópusi őserdőben ötven-száz méteres templompiramisokat, nem építenénk városokat. Ráadásul sokszor egymástól kőhajításnyira, tucatszám. Miért is? Kimerevítve az idő: ott állok valahol a guatemalai őserődben, egy kisebb, alig számontarott maja városban, Ixchában (ejtsd: Jasa), az egyik templompiramis tetején, nézem a tájat, próbálom megérteni a félévezred, évezred előtti majákat. Balra egy csodás tó, egy kb. egy kilométeres sugarú félkörben sorakoznak a templompiramisok. Fölfedezek egy autópályányi sétányt (?), kétoldalt pedig a papok (?), hivatalnokok (?) házait. Egyedül vagyunk (meg a szúnyogok), a turisták megelégednek a legszebbnek tartott Tikal megtekintésével, pedig itt ugyanúgy minden csodálatos és érthetetlen. A kulturális antropológia, illetve az antropológiai nyelvészet azt vallja, hogy a különböző nyelvcsoportok és nyelvek másként látják, másként képezik le a világot. Anélkül, hogy a rendkívül sokszínű indián nyelvekről bármiféle közös, általános jellemzőt állítanék, 41

42 az egyes szerzők meglátása alapján néhány jelenséget idézek. Amerika őslakosai a valóságot a folyamatok összefonódásaként észlelik, vagyis látásmódjuk: holisztikus. A világ és az ember kölcsönös és szoros kapcsolatban van egymással. A még számos titkot őrző maja papok, tudósok a mainál is pontosabban ismerték a nap, a hónap, az év fogalmát, viszont nem tagolták az időt hetekre, órákra, percekre mert az nem létezik a természetben. Az angloamerikaiak számára az indián idő kifejezés a pontatlanságot fejezi ki. Az európaiak és az amerikaiak megkülönböztetik a múlt, a jelen és jövő időt. Míg az indiánok a folyamatos jelenben élnek, a modern világ emberei a jövőben. Milyen gyakori megnyilatkozásunk: Ez a gyorsétterem kitűnő! Máskor is ide fogunk jönni! Egy leegyszerűsített megfigyelés szerint a hopi indiánoknak nincs grammatikai formájuk, szavuk a múltra és a jövőre, általában az időtartamra. Kevés érdeklődést mutatnak a pontos sorozatok, pl. a keltezés, a naptár, a kronológia iránt. Ez a korai nyelvészeti nézet talán a kevés és a rossz fordításból eredt. Később megcáfolták, mert megállapították, hogy a hopi nyelvben van igeidő, vannak időre vonatkozó kifejezések, s kultúrájukban az események felidézésére számos módszert alkalmaznak a napkalendáriumtól a naptárzsinórokon át a rovátkázott naptárvesszőkig. Persze másként, máshogy; amely csak más szemüvegen át érthető. A maják legalább négy évezrede, de lehet, hogy sokkal régebben élnek Közép-Amerikában, a Yucatánfélszigeten és annak szomszédságában. Amit tudunk: 42

43 már több mint száz városukat találtak meg (s talán még egyszer annyit rejt a föld). Az Újvilág görögjei a spanyol hódítás előtti Amerika legfejlettebb civilizációját hozták létre. Templompiramisaik közül a tikali a 20. századig Amerika legmagasabb épületének számított. A fém, a kerék, a háziállatok hiányának ellenére anyagi és szellemi műveltségük a világ bármely civilizációjával vetekszik. Három jelentősebb kódexük és számos kőbe, illetve tárgyra vésett írásos emlékük elárul valamit az életükről. A maja írás az Amerikában kialakult egyetlen valódi írás, megfejtői ellentmondanak egymásnak (hieroglifikusnak, ideografikusnak, szillabikusnak, alfabetikusnak is tartják, de leginkább valamilyen vegyes rendszerűnek de lehet-e ilyen igazából?). Írásbeli emlékeik igen fejlett matematikai, asztrológiai ismeretekre utalnak, azonkívül az uralkodók életét, a szertartásokat, a háborúikat rögzítik. Ha helyesen olvassák őket. Talán az őserdőtől elhódított föld kihasználása, a sorozatos háborúskodás, a vallási tébolyból fakadó emberáldozatok okozták kultúrájuk visszaszorulását, amelyet a spanyol hódítók már csak bevégezek pogány kézirataik elégetésével. Mexikóban, Guatemalában, Hondurasban, Salvadorban és Belizben ma is élnek maják, összesen talán kétmillióan, de ősi írott köveiket már nem értik, legföljebb mutogatják a turistáknak. Engem elvarázsoltak a maják, kereső, kutató lénnyé tettek a nyelv titkai. 43

44 Szakirodalom Ankerl Géza: Nyugat van, kelet nincs. Osiris, Budapest, Balázs Géza Takács Szilvia: Bevezetés az antropológiai nyelvészetbe. Pauz-Westermann Inter Prae.hu, Celldömölk Budapest, Banczerowski, Janusz: A világ nyelvi képe mint a szemantikai kutatások tárgya című írása nyomán In: A nyelv és a nyelvi kommunikáció alapkérdései. ELTE BTK, Budapest, Boglár Lajos és munkatársai: A tükör két oldala. Bevezetés a kulturális antropológiába. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest, Crystal, David: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Budapest,

45 Molnár Csikós László A magyar nyelvújítás helye az európai nyelvek megújulásában A nyelvi reformok és a nyelvújítási mozgalmak a világnak szinte minden részén megjelentek és hatással voltak az ott beszélt főbb nyelvekre. Ezúttal csupán az európai nyelveket vesszük szemügyre abból a szempontból, hogyan és miért újultak meg. Nyilván minden nyelvnek megvan a maga sajátos társadalmi viszonyrendszere, történelmi, földrajzi, gazdasági, kulturális helyzete, amely szükségessé tehet bizonyos kisebbnagyobb módosításokat rajta. A magyar nyelv több szempontból is újításra szorult két évszázaddal ezelőtt. Először is nem még volt standardizált köznyelvi formája, amely átvehette volna a latintól a hivatalos nyelv szerepét. Ha a népnyelvet természetes úton köznyelvvé lehetett volna tenni, nem lett volna szükség olyan fokú nyelvújításra, mint amilyent Kazinczyék végrehajtottak. Másodszor a magyar népnyelv nem volt alkalmas arra, hogy mesterséges beavatkozás nélkül nemzeti nyelvként funkcionáljon. Az ortológusok ezt nem látták be, ezért szükségtelennek tekintették a neológusok próbálkozásait. Az idő megmutatta, hogy nem lett volna elegendő az akkori közélet latin-magyar keveréknyelvét népnyelvi elemekkel kiegészíteni, tényleg szükség volt mesterséges úton létrehozott szavakra, hiszen a társadalmi élet, a gazdaság, a tudományok, a művészetek számos fogalmára a népnyelv nem adhatott megfelelő jelölőeszközt. 45

46 A szógyártás sok selejttel járt ugyan, viszont azoknak a szavaknak a zöme, amelyeket a nyelvszokás elfogadott, tartósan megmaradt a nyelv állományában. A tizenkilencedik század második felének új ortológiája hiába hadakozott a nyelvújításnak már bejáródott szavai ellen, még akkor is, ha egyébként szabálytalanok voltak. A nyelvújítási mozgalom eredményeként több mint tízezer új szót alkottak és vezettek be a köznyelvbe. Ezek közül több ezer ma is használatos, az élő nyelv része. Részben hasonló, de azért más természetű nyelvújításon esett át a román nyelv. Beszélőiknek az ószláv nyelv helyett kellett kialakítaniuk nemzeti nyelvüket. Ugyanis a románok a XVI. század elejéig ószláv nyelven, cirill ábécével írtak, első irodalmi műveiket is beleértve. Ekkor keletkezett a legrégebbről fennmaradt teljes román szöveg, egy kereskedő levele Brassó polgármesteréhez. Az első román nyelvű művek munténiai nyelvjárásban íródtak, ez egyúttal a délkeleterdélyi románok nyelvjárása is. Ezen az alapon kezdett kifejlődni a román irodalmi nyelv. Nehézséget okozott, hogy a nemzetivé válás útján levő román nyelv sok magyar, szláv, oszmán-török, újgörög jövevényszót használt. Hogy ezt ellensúlyozzák és részben kiküszöböljék, tudatos akciót indítottak a román nyelv ún. visszalatinosítására. Sok szláv szót helyettesítettek vagy háttérbe szorítottak nyugati újlatin jövevényszavakkal, és a cirill betűs írásról áttértek a latin betűsre. A XVIII. század közepétől kezdték tömegesen bevinni a román nyelvbe az újlatin szavakat. A modern standard nyelvváltozat kifejlesztése majdnem a XIX. szá- 46

47 zad végéig tartott. Két főbb irányzat állt szemben egymással: egy latinosító (az Erdélyi Iskola) és egy olaszosító (Ion Heliade Rădulescu és követői), közülük az utóbbi győzött. A sok, természetes vagy mesterséges úton szerzett jövevényszó a román nyelvnek szinonimákban való gazdagságát eredményezi. A nyelven belüli szóalkotás legfontosabb módszere a szóképzés (ez részben prefixumokkal történik), a szóösszetétel kevésbé termékeny eszköz, mint a magyar nyelvben. A görögök a XIX. században mesterségesen felújították az ógörögöt, 1834-től majdnem másfél évszázadig a hivatalos nyelv szerepét töltötte be, majd a jelenkori népnyelv hívei kerültek fölénybe. Azt is mondhatnánk, hogy Hellászban az ortológusok győzedelmeskedtek. A mesterségesen létrehozott katharevusza ( tisztított ) hivatalos nyelvet a politikai életben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és a honvédelemben használták, tele volt az ógörögből átvett szavakkal, és az évtizedek során folyamatosan vesztett a jelentőségéből, a népi görög dimotikí viszont ettől eltérő utakon fejlődött, lassacskán háttérbe szorította a katharevuszát. A közoktatásban mindkét nyelvváltozat szerepet kapott, a szépirodalomnak viszont a dimotikí vált a nyelvévé a XIX. század végén ban a katonai diktatúra bukása után fogadták el azt a törvényt, amely a dimotikí változatot tette meg az ország hivatalos nyelvének. A katharevusza öröksége azonban még ma is jelen van Görögországban, az egyház, a bíróságok és a hadsereg szóhasználatában ma is számos katharevusza elem található. Az a beszélő vagy író személy, aki választékosabban szeretné kifejezni ma- 47

48 gát, a kataharevusza készletéből való szóval vagy fordulattal él. A norvég nyelvhasználatot sajátos kettőség jellemzi. Az egyik nyelvváltozat, a bokmål a dán nyelven alapul, a nynorsk pedig a norvég népnyelven. Az elsőt inkább a városiak beszélik, a másodikat pedig inkább a falusiak. A nynorsk a községek 27%-ának hivatalos nyelve, de ez a népességnek csupán 12%-át teszi ki. Az iskolákban és az egyházközségekben a nynorsk használata kicsit elterjedtebb, mint másutt, az általános iskolai tanulók 15%-a használja, az egyházközségek 31%- ában ez a prédikáció és a liturgia nyelve. Norvégia 1380 és 1814 között dán fennhatóság alatt állt. Ezalatt a régi norvég írásbeliség háttérbe szorult, 1450-ben hivatalosan is bevezették a dán írásbeliséget az országban. Az eredeti norvég dialektusokat a vidéki lakosság azonban tovább használta. Amikor Norvégia 1814-ben függetlenné vált, egy romantikus-nacionalista irányzat kapcsolatot keresett a középkori norvég írásbeliséggel, és az élő nyelvjárások alapján megkísérelte létrehozni az új nemzeti nyelvet. Az 1850-es években Ivar Aasen költő és nyelvész az összes norvég dialektus "keverékéből" gyúrta össze a landsmålt, azaz az "ország nyelvét", ezt nevezik 1929 óta nynorsknak (újnorvégnak). A cél az volt, hogy a nép "visszakapja" a norvég írásbeliséget. Az új írásbeli nyelv a társadalom felső rétegeinek dán írásbeliségével szemben jött létre től a landsmål hivatalosan elismert írásbeli nyelv. Knud Knudsen gimnáziumi tanár szintén egy nyelvi reform kezdeményezője volt. Nevéhez köthető az 1862-es helyesírási reform, melyet a parlament nagyrészt jóvá- 48

49 hagyott, és mely a riksmål (a "birodalmi nyelv") alapja lett. Az 1907-es és 1917-es reform után a riksmålt hivatalos nyelvnek tették meg, 1929-ben pedig átnevezték bokmålra (írott nyelv). A bokmål és a nynorsk közötti jelentősebb különbségeket az 1938-as újítások jórészt eltüntették. A horvát nyelv standardizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez a XIX. században. Ezt az Illír mozgalom képviselte. Főleg fiatal polgári származású értelmiségiek vettek részt benne. A mozgalom vezetője Ljudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. A Kratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja című munkájában (Buda, 1830) javaslatot tett az egységes horvát írás bevezetésére. A különböző régiókban használt olasz, német és magyar írásjelek helyett a cseh és a lengyel írás diakritikus jeleit alkalmazva hozta létre a horvátoknak ma is használt latin betűs ábécéjét. Az általa kialakított fonetikus íráson kívül ebben az időszakban honosodott meg az ijekavski štokavski nyelvjárás alapján a horvát irodalmi nyelv standardja. A XX. században két újításon is átesett a horvát nyelv, mindkettő Horvátország önállóvá válásával van kapcsolatban. Ezek arra irányultak, hogy csökkentsék a horvát nyelvnek azokat a sajátságait, amelyek alapján a szerbbel azonos, ún. szerbhorvát nyelvnek lehet tekinteni. Az elsőre 1941-től került sor, miután a királyi Jugoszlávia szétesése után létrejött a Független Horvát Állam (NDH). Ekkor úgy próbálták a függetlenség nyelvi alapjait megerősíteni, hogy a fonetikai alapokon nyugvó szerb helyesírás ellenében ki- 49