SZEGED VÁROS DROGELLENES STRATÉGIÁJA

Átírás

1 283/2014. (VI.27.) Kgy. számú határozat melléklete SZEGED VÁROS DROGELLENES STRATÉGIÁJA SZEGED 2014.

2 I. Bevezetés Szeged város az illegális drogkereskedelem egyik számottevő célpontja az országban. Növekedés tapasztalható a szereket kipróbálók, a rendszeres fogyasztók, a drogfüggők, a droggal kapcsolatos halálesetek, fertőző betegségek, a bűncselekmények és a vonatkozó szervezett bűnözés tekintetében egyaránt. A helyi ifjúság mint a korábbi évek felmérései is mutatták körében a kábítószer fogyasztás emelkedő tendenciát mutat évek óta. Bár európai viszonyításban a fogyasztás méretei nem jelentenek kiemelkedő veszélyeztetettséget, a város határközeli elhelyezkedése és a tanuló ifjúság jelentős létszáma valószínűsíti a helyzet további romlását. A jövő ezirányú tendenciái semmiképpen nem vizsgálhatók izoláltan a kábítószerekre leszűkítve. Súlyosbítja a fenti prognózist a magyar társadalom általában rossz egészségi állapota, a rokon problémák egész sora és az elmaradott egészségszemlélet. Bármely visszaélésre alkalmas szer rendszeres fogyasztása, a köré épülő illegális terjesztő hálózat és cselekménysor az egyénre, a társadalmi környezetre olyan negatív következményekkel (ártalmakkal) jár, amelyek megelőzése, csökkentése vagy határozott felszámolása minden egyén és közösség alapvető kötelessége. A társadalomnak a kábítószer fogyasztás által kiemelten érintett rétege az ifjúság, az ország jelenlegi és még inkább a jövőbeli produktív rétege. Ez a tény, egy egészében öregedő és egészségi állapotában egyébként is kritikus helyzetben lévő társadalomban fokozott hangsúlyt ad a problémakörnek. Az európai államok, köztük az Európai Unió tagállamai, megfogalmazzák nemzeti drogstratégiájukat. A tagállamok törekednek arra, hogy saját nemzeti drogstratégiájuk összhangban legyen az Európai Unió drogstratégiájával, amely magában foglalva az Unió alapértékeit, rögzíti az Európai Unió drogpolitikájának szemléleti kereteit. A Nemzeti Drogellenes Stratégia Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen című dokumentum elveiben és megközelítésében teljes mértékben illeszkedik az Európai Unió ra vonatkozó új drogstratégiájához. A Nemzeti Drogellenes Stratégia leírja a helyzetképet, meghatározza a vonatkoztatási területeket, az alkalmazott szemléletmódot, a stratégia feladatait, alapértékeit, az általános és a konkrét célkitűzéseket, valamint a Nemzeti Drogellenes Stratégia beavatkozási területeire (egészségfejlesztés; kábítószer-megelőzés; kezelés, ellátás, felépülés; kínálatcsökkentés) vonatkozó célkitűzéseket, feladatokat és prioritásokat, továbbá a tervdokumentum végrehajtásához szükséges emberi és társadalmi erőforrásokat. Számos ország és sok hasonló város korábbi tapasztalatai egyértelműen jelzik, hogy a kábítószer 2

3 fogyasztás, és minden hasonló szociális probléma megoldása nem várható kizárólag felülről (kormány szintről) vagy alulról (az egyéntől, a családtól) jövő kezdeményezésektől, minthogy a probléma okai sem kizárólag ezeken a szinteken keresendők. Döntő szerepet kell vállalni a tágabb közösségeknek és a köréjük épülő szociális-gazdasági struktúráknak, amelyek túlnyomóan a város kompetenciájába tartoznak. Szegeden több évtizedes hagyománya van az alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás elleni erőfeszítéseknek. Ezek az erőfeszítések, bár esetenként példa értékűek voltak, többnyire izoláltan jelentek meg, és nem tartottak lépést a probléma gyors növekedésével, másrészt nem állnak arányban Szeged város szellemi potenciáljával sem. Ezért a város vezetése új minőségi dimenziót kíván adni e probléma összehangoltabb és racionálisabb kezelésének, így egységes alapelveken épülő, konkrét célokat megfogalmazó városi kábítószer stratégiát javasol. 3

4 II. Alapértékek, jövőkép, célkitűzések Szeged Megyei Jogú Város stratégiája igazodik és alapértékének tekinti a Nemzeti Drogellenes Stratégia alapértékeit, az Élethez, emberi méltósághoz, egészséghez való jogot. A Nemzeti Drogellenes Stratégia elismeri és tiszteletben tartja az élethez, emberi méltósághoz és egészséghez, azon belül a kábítószermentes élethez fűződő jogokat, az emberi jogokról szóló európai egyezményt és az Unió Alapjogi Chartáját, melyeket mindenkinek mindenki mással és a körülvevő közösséggel kapcsolatban is el kell ismernie, tiszteletben kell tartania. A Nemzeti Drogellenes Stratégiának ezek érvényesülését biztosítania kell. Ezen jogok nem csak azokat illetik meg, akik helyre szeretnék állítani a méltóságukat és az egészségüket, hanem az ezeket megóvni, kibontakoztatni szándékozókat is, és egyaránt kötelezettségeket rónak a személyekre, a közösségekre és az intézményekre. A Nemzeti Drogellenes Stratégia elkötelezett a kábítószer - használat megelőzése, a kábítószer-használó személyek stigmatizáció -mentes kezelése, ellátása mellett, valamint elismeri az egészségügyi és szociális ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosításának szükségességét. (NDS 2013) Szeged város drogellenes stratégiájának igazodnia kell a Nemzeti Drogellenes Stratégiájának multidiszciplináris szemléletéhez, valamint az EU Drogstratégiájának prioritásaihoz is, melyek tudományos ismereteken és szakmai tapasztalatokon alapulnak. Alapértékként kell, hogy megjelenjen az ENSZ definíciója, miszerint az egészség megőrzése olyan fogalom, amely az egészséget elősegítő életmód, és az ezt ösztönző társadalmi, gazdasági, környezeti és személyes tényezők támogatását öleli fel. (ENSZ) Az egészség védelmét olyan koordinált tevékenységnek tekintjük, mely nemcsak az egészségügy feladata, hanem törvényi, államigazgatási, intézményesített tevékenység is, mely magában foglalja az egészségmegőrzést és egészségnevelést is. Az egészséghez való jog magában foglalja a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot is. Az egészségre nemcsak mikro-, hanem makro környezetünk, a társadalom berendezkedése, szociális érzékenysége is hatással van. Ahhoz, hogy egészségünket megőrizhessük, az egészségkárosító hatások csökkentése is szükséges, köztük a drogfogyasztás ártalmainak csökkentése is. Tevékenységeinknek helyi, közösségi, intézményi szinten biztosítania kell az egyén számára a szabadsághoz, az önrendelkezéshez való jogot. Törekednünk kell arra, hogy az egyén az egészségkárosító magatartásformákra elsődlegesen ne azért mondjon nemet, mert azt a társadalom deviánsnak minősíti, hanem ezt belső meggyőződésből tegye. Ehhez elengedhetetlen az a típusú nevelés, mely az egészséget értéknek tekinti. 4

5 Ezt a szemléletet kell közvetítenie az egyéneknek, családoknak, helyi közösségeknek, és a társadalom intézményrendszerének is. Olyan alternatívákat kell nyújtani, mely által a droghasználat nem minősül vonzó életstílusnak. A városi drogellenes stratégiának az illegális szerhasználat mellett hangsúlyt kell fektetnie a legális szerhasználatra, illetve viselkedéses addikciókra is. Feladata a közösségi felelősségvállalás tudatosítása, fejlesztése, ehhez konkrét programok rendelése. A drogellenes stratégia egyik célja a helyi közösség és az egyén jólétének védelme és növelése, a közegészségügy védelme, magas szintű biztonság nyújtása a lakosság számára, valamint a kábítószer-jelenség kiegyensúlyozott, integrált és tényeken alapuló megközelítése. Kiemelt figyelmet fordít a megelőzésre, a korai észlelésre és beavatkozásra, a kockázatcsökkentésre és az egészségkárosodás mérséklésére. Későbbre tolja a kábítószer-használat megkezdésének korát, a függőségnek és a kábítószerekkel kapcsolatos egészségügyi és társadalmi kockázatoknak és ártalmaknak a megelőzése és csökkentése érdekében. A stratégia megvalósításánál a szubszidiaritás elvét kell érvényre juttatni, mely szerint a társadalmi problémák, így a szenvedélybetegségek kezelése is elsősorban helyi szintű beavatkozásokat igényelnek. Városunkban az országban elsőként indult el a drogkezelés, megelőzés területén a munka. A több, mint 25 éves szakmai tapasztalat alapját képezi a megfelelő szintű beavatkozások tervezésének. Emellett a társadalmi változások, a szerhasználati szokások megváltozása szükségessé teszi a stratégia, illetve a gyakorlati megvalósulás folyamatos felülvizsgálatát. Összefoglalva a városi drogellenes stratégiának elsődlegesen helyi szinten megjelenő globális jelenségre kell koncentrálni az egészségkárosító magatartásformák esetében. II. 1. Jövőkép és célkitűzések Az elmúlt évtizedekben az egészségmagatartás egyre inkább rizikós voltát, ezen belül a legális drogok mellett az illegális drogok használatának terjedését igazolják a hazai kutatások. A kémiai függőségek mellett a viselkedéses függőségek is egyre nagyobb arányát érintik a lakosságnak. Emellett nagy számban jelentek meg új típusú szerek (designer drogok), mely a drogprobléma jövőbeni alakulását még kevésbé teszi kiszámíthatóvá. Az egészségkárosító magatartásformák fontos jellemzője az első kipróbálás életkorának a csökkenése. Az országos tendenciák Szeged városában is megfigyelhetők. Diákvárosként, határközeli elhelyezkedésével, nagyvárosi jellegénél fogva olyan adottságokkal rendelkezik, melyekben az egészségmagatartási rizikók és a drogprobléma megjelenése elkerülhetetlen. Szeged város ellátási hálózatát tekintve megállapíthatjuk, hogy a járó- és fekvőbeteg, szociális 5

6 szolgáltatás, addiktológiai ellátás széles spektruma épült ki, az egyes területek közötti együttműködés kiegyenlítetlen. Integrált ellátás működik a városban (SZKTT ESZI Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum), mely fejlesztése tovább szükséges. Tevékenységének hatékonysága nemcsak a meglévő intézményi kapcsolatok erősítésével, hanem a civil szervezetekkel való szorosabb munkakapcsolattal tovább növelhető. A városi stratégia programelemeinek összhangban kell lennie a Nemzeti Drogellenes Stratégiával és annak célkitűzéseivel. A cselekvési tervben olyan célok kerüljenek meghatározásra, melyek a helyi sajátosságokhoz igazodnak, meghatározottak a prioritások, egyértelmű feladatokat tartalmaz határidőkkel és végrehajtási felelősségekkel. Legfőbb célként az egészségvédelem, szerhasználattal kapcsolatos egészség- és társadalmi ártalmak megelőzése és csökkentése jelenjék meg. A városi drogellenes stratégia feladata az intézmények, szervezetek, hatóságok tevékenységének összehangolása, valamint az együttműködés ösztönzése és erősítése a civil szervezetekkel és a helyi közösséggel. A civil társadalom, helyi közösségek szerepének felerősítése azért is kiemelten fontos, mert a drogproblémához térben és időben legközelebb állóként közvetlenül érzékelik a drogok jelenlétének negatív következményeit. Az intézményi és lokális közösségi együttműködések megsokszorozhatják egymás hatásait és hatékony intervenciók alapját képezhetik. Ennek összefogásában, koordinálásában van nagy szerepe a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumnak. Ahhoz, hogy tényeken alapuló, reálisan megvalósítható feladatok kerüljenek városi szinten meghatározásra, szükséges városi helyzetelemzést készíteni. Drog epidemiológiai vizsgálatok szükségesek a városban, melyek alapján a különböző szakmai szervezetek alakítják programjaikat. A drogkezelésben megjelentek száma csak töredékét tükrözi a szerhasználat miatt veszélyeztetett használóknak Szeged város drogellenes stratégiájának célkitűzései az alábbiakban fogalmazódnak meg: A megelőzés, korai intervenció, kezelési programok, ártalomcsökkentés, rehabilitáció és a társadalomba való újra beillesztés területén egyaránt szükséges intézkedéseket hozni. Fontos cél a megelőzési programok rendelkezésre állásának és a programok hatékonyságának a javítása (a kezdeti hatástól a hosszú távú fenntarthatóságig), valamint a tiltott kábítószerek és az egyéb pszichoaktív anyagok használata kockázatának, valamint az azzal kapcsolatos következményeknek a fokozott tudatosítása. E célból a megelőzési intézkedéseknek a korai észlelésre és beavatkozásra, az egészséges életmód ösztönzésére és a célzott megelőzésre is ki kell terjedniük, továbbá a családokra és a közösségekre kell irányulniuk. 6

7 Az iskolai prevenció terén nem történt jelentős változás az elmúlt évekhez képest, a tervezett országos akkreditációs rendszer bevezetésével a jövőben várhatóan még átfogóbb képet kapunk majd a diákok körében végzett tevékenységekről. A lakosság számára biztonság nyújtása a kábítószerek előállítása, kereskedelme, ezzel kapcsolatos bűncselekmények vonatkozásában. Kereslet és kínálat együttes csökkentése szükséges. Multidiszciplináris, összehangolt együttműködést kell ösztönözni a szociális, egészségügyi, oktatási, belügyi és igazságügyi területen. A biztonságos, drogmentes szórakozás feltételeit is meg kell teremteni. Növelni kell az alternatívákat, melyekből a fiatalok választhatnak. A család - mint elsődleges szocializációs közeg- felelőssége a drogprevenció területén meghatározó. A családok érzékenyítése ez irányba a stratégia egyik kiemelt területe kell, hogy legyen. Kínálatcsökkentés: Szeged városában a rendelkezésre álló eszközök széles körű alkalmazásával visszaszoruljon a drogfogyasztás. II. 2. Stratégia prioritásai Iskolai egészségfejlesztés, drogprevenció. Terápiás láncolat erősítése. Munkahelyi programok. Ellátórendszer fejlesztése ellátás, kezelés, utógondozás. Meglévő intézményrendszer továbbfejlesztése, a hálózatosság kiterjesztése. Megelőzés- évtizedek óta iskolára, kevésbé a család és munkahely felé irányult. Legyenek családi illetve munkahelyi programok. 2 évente akcióterv készítése indokolt, mely évente kerüljön felülvizsgálatra. A tömegkommunikáció aktív bekapcsolása a megelőzésbe és egészségfejlesztésbe. Társadalompolitika- különböző színterek stratégiai összekapcsolása. Törekedni kell arra, hogy bármilyen városi drogstratégiai tervezés történik (oktatás, szabadidő, szociális ifjúság stb.), az a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum javaslatát figyelembe véve valósuljon meg.. Innovatív kezelési technikák kidolgozása szükséges az új szerek miatt. Törekedni a regionális jelleg miatt a többi településsel való szorosabb együttműködésre. Több korai elérést biztosító program lebonyolítása szükséges. A készségfejlesztésen alapuló iskolai beavatkozások bizonyítottan hatásosak a legális és 7

8 illegális droghasználat csökkentésében és a hátrányos helyzetű tanulókra összpontosító, valamint a kortársak által végzett beavatkozások is pozitív eredményeket mutatnak. A rejtőzködő droghasználók számára sokszor nem a droghasználat jelenti a legfőbb problémát, hanem pszichés állapotuk, szociális helyzetük, interperszonális kapcsolataik romlanak meg. Nem érzik úgy, hogy szerhasználatuk miatt kezelőhelyhez szükséges fordulniuk. Hatékonyabb elérésük érdekében nemcsak a drogproblémával közvetlenül, hanem a közvetetten kapcsolatba kerülő szolgáltatások fejlesztése is fontos, melyek bizalmi kapcsolat kialakítására és segítő kapcsolat kiépítésére adnak lehetőséget. Kiemelten fontos a családokat elérő szolgáltatások, valamint a megkereső szolgáltatások fejlesztése. III. Helyzetkép 8

9 III. 1. Társadalmi környezet család Szeged iskolaváros, mely az itt élő, tanuló és dolgozó fiatal népesség nagy számában is megmutatkozik. A kábítószer-használattal kapcsolatos kutatásokból kiderül, hogy az egészséget veszélyeztető magatartásformák szorosan kapcsolhatók a fiatalok számára kínálkozó távlatokhoz, vagy éppen azok hiányához. A szenvedélyproblémák népbetegség méreteit öltik. A családban, mint mikroközösségben tapasztalható problémák tágabb értelemben fogyasztói társadalmunk életformaés értékválságában gyökereznek. A népességmozgás jellemző irányai Szegeden: Iskolavárosként jellemző az ideiglenesen itt tartózkodók magas száma; A határ közelségéből adódóan jellemző a külföldi munkavállalók jelenléte; A szociálisan hátrányos helyzetűek külterületre való költözése; A családok egy része az árkülönbségek miatt a környező településeken km-es körzetben) vásárol ingatlant és vállalja a napi ingázást. A fiatalok fokozottan veszélyeztetettek: a szerek (dohányzás, alkohol, kábítószer) kipróbálásának életkora tolódik az egyre fiatalabb (13 évesek és fiatalabbak) korosztály felé. A családi védőburok gyengesége, az iskola színtér tehetetlensége egyre inkább nem tudja ellensúlyozni az ifjúság értékvesztését, elbizonytalanodását. Az egészségtudatosságra nevelést, mint egyfajta prevenciót már az óvodában el kell kezdeni. III. 2. Szeged oktatási jellemzői - Köznevelési ellátórendszer A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény rendelkezett arról, hogy 2013.január 1-jétől az óvodák kivételével állami fenntartásba kerültek az addig önkormányzati fenntartású nevelésioktatási intézmények. Intézményrendszerünk általános jellemzése oktatási szintenként: Önkormányzati fenntartású nevelési oktatási intézmények feladatellátási helyei: 50 óvodai (1 intézmény). Állami fenntartású nevelési oktatási intézmények feladatellátási helyei: 23 általános iskolai, 4 gimnáziumi, 4 szakképző intézményi, 9

10 1 kollégiumi. Egyéb fenntartású nevelési oktatási intézmények feladatellátási hely: 11 óvodai, 7 általános iskolai, 6 gimnáziumi, 8 szakképző intézményi. Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermekek testi, lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: az egészséges életmód kialakítása, az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása, az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása. A családok romló körülményei miatt előtérbe került a szociális funkció (esélyegyenlőség biztosítása). Az egész napos ellátással tudják az óvodák megteremteni a gyermekek egészséges ellátásának és az egyénre szabott fejlesztésnek a feltételeit. A nemzeti köznevelésről szóló évi CXC. törvény rendelkezései szerint 2015 szeptemberétől kötelező óvodába járni a 3. életévüket betöltött gyermekeknek, mely rendelkezés a szociális hátrányokból adódó különbségek kompenzálását, illetve a könnyebb felzárkóztatást hívatott szolgálni ben az önkormányzati fenntartású óvodákban 4659 gyermeket látnak el 50 feladatellátási helyen, 422 főállású pedagógussal, 202 óvodai csoportban. A 30 általános iskolán kívül az általános iskolai korú tanulók nevelésében és oktatásában a város 3 gimnáziuma (Radnóti, Dugonics, Karolina) is részt vesz, ahol 6 évfolyamos képzés van. Általános iskolás korú gyermekek tanulnak még a Szegedi Ipari Szolgáltató Szakképző Iskola és Általános Iskola József Attila tagintézményében, ahol 7. és 8. évfolyamon történik felzárkóztató oktatás. Középfokú oktatás: Gimnáziumi képzés 10 iskolában, szakközépiskolai, szakiskolai képzés 12 intézményben folyik. A város szakképző iskoláit, szakképzési profiljuk alapján 2007-ben 4 nagy szakképző intézménybe került összevonásra. Ezek a szerkezeti átalakítások a hatékonysági, eredményességi, célszerűségi mutatók mellett a párhuzamos képzések megszüntetését és az erőforrások jobb kihasználását is szolgálták. A tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a rossz szociális körülmények között élő családok gyermekei elsősorban szakiskolai képzésben vesznek részt. Ezt támasztja alá, hogy az összetett intézmények esetében a szakiskolai feladatellátási helyen magasabb a HH és HHH tanulók aránya. Fontos feladat a szakiskolai oktatás presztízsének emelése. Meg kell állítani azt a folyamatot, melynek során a szakiskola gyűjtőjévé vált a hátrányos helyzetű tanulóknak. Lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy tanulmányaikat tovább folytathassák az érettségit adó intézményekben. 10

11 Az elmúlt tanévekben az alábbi módon alakultak a tanulólétszámok a volt önkormányzati fenntartású iskolákban: tanév általános iskolás létszám középiskolás létszám 2010/ / / III. 3. Megelőzési programok A legtöbb iskola rendelkezik egészségfejlesztési programmal és drogstratégiával, amelyek szerteágazóak (önismeretet, életvezetési és szociális készségeket, egészségtudatosságot fejlesztő, jövőképet építő), hiszen szakmai szervezetek segítségével készültek. A programok hatékony megvalósulása csak akkor lehetséges, ha ezek a programok nem esetlegesen, akció-jelleggel, hanem folyamatként jelennek meg az iskolai közösségben. Ezért fontos a speciálisan képzett szakemberek rendelkezésre állása az iskolákban, akik képesek segítséget nyújtani az életvezetési problémákkal küzdő fiataloknak. Az iskolapszichológusi hálózat bővítésével a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök, illetve szabadidő-szervezők szinte eltűntek az iskolákból. A kutatások szerint akkor lehet eredményt elérni, ha a kortársi közösség és a család mellett az iskolai környezet is egyértelműen állást foglal és következetesen képviseli mindazokat az értékeket, amelyek a személyiség és az egészség megőrzését, fejlődését szolgálják. Fontos, hogy a prevenciókat felkészült szakemberek tartsák, a foglalkozások pedig interaktívak és előremutatóak legyenek, mutassanak túl az egyszerű informáláson, a személyiség és az iskolai kortárskapcsolatok fejlesztését és a pozitív egészségmagatartást célozzák meg. Fontos szerepet szán a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum pl. a sportnak. Az első lépések megtörténtek a jogszabályi környezet terén, hiszen a köznevelési törvény kötelezővé tette a mindennapos testnevelést. Sajnos ahogyan az ország szinte egész területén úgy Szegeden sem állnak rendelkezésre a megfelelő tárgyi feltételek a mindennapos sport biztosítására. III. 4. Kábítószer-használat a fiatalok és felnőttek körében Kezelő és ellátó helyek Az érintettek sokféle módon léphetnek kapcsolatba a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrummal: rendőrség által, saját döntés által, családtag vagy barát ráhatása által, egyéb szociális- és egészségügyi intézmények delegálása által. Az ambulancián megjelenő kliensek droghasználata speciális képet mutat, mivel működik az intézetben szubsztitúciós kezelés, így az 11

12 opiát típusú szerek használata magasabb arányt mutat az országos átlagnál. Az elmúlt 4 évben hasonló sorrend figyelhető meg az ambulancián, első helyen a cannabis áll (2010-ben 434 fő jelent meg, amely arány folyamatosan növekedett és 2013-ban 580 fő volt). Második helyen az opiátok vannak (2010-ben 272 fő jelent meg és egy mérsékeltebb növekedést mutatott, így 2013-ban 319 fő volt). A harmadikon pedig az amfetaminok állnak (2012-ben jelentek meg a legtöbben: 96 fő), továbbá a problémás alkoholfogyasztás is jelentőssé vált a 2013-as évre. Elmondható, hogy mennyiségében szinte valamennyi szerhasználat folyamatos emelkedést mutat. Érdekesség, hogy hallucinogének és szerves oldószerek használatával nem jelentek meg az ambulancián az elmúlt 4 évben. A legtöbben cannabis miatt részesültek első kezelésben, viszont az amfetamin mellett az alkohol is megjelent problémás használatként. Továbbá a szakemberek azt tapasztalják, hogy az utóbbi néhány évben egyre magasabb arányban jelennek meg az ambulancián designerdrog-fogyasztók. Azok, akik büntetőeljárás következtében kerültek a szegedi Drogcentrumba, leggyakrabban cannabis származékokkal való visszaélés miatt jelentek meg, ezek mellett jelentős még az opiát és az amfetamin is. A politoxikomán szerhasználók (egyidejűleg több szert fogyasztók) száma is megugrott a 2013-as évben. Továbbá az utóbbi két évben pár alkalommal designer drogokkal való visszaélések kapcsán is jöttek az intézménybe. A korosztályi megoszlásban megfigyelhetőek közismert tendenciák. Az opiát-fogyasztók közül a éves korosztály volt a legtöbbször jelen a Drogcentrumban az elmúlt években, az amfetaminhasználóknál a év közöttiek, a cannabis-fogyasztóknál pedig a évesek. Továbbá ennél a szernél figyelhető meg a legfiatalabbak jelenléte is (13-14 évesek). A designer drogok esetében csekély számban (2010-től 2013-ig: 7, 8, 11, 14 fő), de megfigyelhető, hogy egyre növekszik a szerhasználók száma, valamint egyre fiatalabb korosztályra tevődik. A Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum nappali részlegén 2010-ben 173, 2011-ben 144, 2012-ben 177, 2013-ban pedig 208 személy volt regisztrálva, akik rendszeresen igénybe vették a részleg szolgáltatását, vagyis akik a különböző klubfoglalkozásokon, egyéni- és csoportos terápián részt vesznek. Az alacsonyküszöbű szolgáltatás során a rendszeresen megjelenő anonim kliensek számán túl, a telefonos és személyes érdeklődések számát, valamint 2011-től (az utcai szociálismunka és a révén) a külső helyszínen történő kontaktok számát is regisztrálják. Míg 2010-ben 68 regisztrált főt és 726 kontakt történt, addig 2011-ben már 70 regisztrált fő mellett 7925 kontakt, 2012-ben 74 fő és

13 kontakt, 2013-ban 65 fő és 4036 kontakt zajlott le. A Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum rehabilitációs részlegén megjelenő kliensek primer szereiben is vannak változások. Már nem az opiátoké és az alkoholé a főszerep, hanem egyre meghatározhatatlanabb az elsődleges drog. Nagyon gyakran politoxikomániáról beszélhetünk, illetve nem csak a különböző szerek egyidejű használatáról, hanem felcserélhetőségéről is amely kifejezetten jellemző a designer drogokat fogyasztókra, hiszen ők maguk sem tudhatják mindig pontosan, hogy mit használtak. A Kiút Szenvedélybetegek Gyógyulásáért Közhasznú Alapítvány elsősorban alkoholbetegeket kezelő hely, de megjelennek itt kábítószer-problémával is. A KIÚT Alapítványhoz a 2012-es és a 2013-as évben is leggyakrabban alkohol-problémával érkeztek (1161 és 1770 kontakt), a 2013-as évre majdnem a duplájára nőtt a gyógyszer problémával érkezők száma (242 majd 429 kontakt), és nőtt a kábítószer-használók megjelenése is (213-ról 242- re emelkedett). A nőknél az alkoholprobléma erőteljesebben megjelenik, mint a gyógyszereknél vagy a kábítószereknél, viszont mindhárom esetben a férfiak magasabb arányban használnak valamilyen szert. SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központba nagyon gyakran intoxikált állapotba kerülnek a fiatalkorúak, amely a tinédzser kor előtt általában véletlenszerűen történik meg, míg a tinédzser kortól már megjelenik valamifajta tudatosság. Az intoxikáció indokának hátterében lévő okoktól függően gyermekpszichiátriai ellátásban is részesülhetnek. A felépülést követően egy jól kialakított jelzőrendszer lép működésbe, amelynek tagjai: a szülők, a rendőrség, a drogambulancia, a gyermekjóléti szolgálat és az iskola. A Gyermekklinika 2011-es évi adatok összegzésében az intoxikáció az esetek felénél alkohollal volt összeköthető, 104 esetből 52-szer. A kábítószerek közül: 14 cannabis, 1 ópium és 1 szintetikus drog; a gyógyszerek közül: 10 benzodiazepin és 7 depresszáns általi mérgezés volt 2011-ben. III. 5. Tanulók körében végzett 2010-es kutatás Szeged MJV Önkormányzat finanszírozása által és a városi KEF megbízásából 2010-ben írtak egy tanulmányt Komplex vizsgálat Szeged és Kistérsége droghelyzetének megismerésére címmel. Ennek a kutatásnak része volt egy tanulók körében végzett vizsgálat - attitűdjük, véleményük az egyes magatartásokkal kapcsolatban -, amely a városban tanuló 8. és 10. évfolyamos fiatalok teljes körű kikérdezésével történt. A kérdőívet 3613 fő töltötte ki, amelyből 1231 általános iskolai tanuló, 13

14 2265 középiskolai tanuló volt és 117-en nem jelöltek osztályt. Összességében elmondható, hogy a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a kábítószer-fogyasztást is a 8. osztályos tanulók nagyobb mértékben utasították el, mint a 10. osztályos tanulók. Vagyis az általános iskolások ítélik el legjobban az egészségkárosító magatartásformákat, a szakképzőkbe járók pedig legkevésbé, a gimnazisták és a szakközépiskolába járok pedig a kettő között állnak. Tehát bizonyos szempontból a szakképző osztályok tanulói a legveszélyeztetettebbek. A vizsgálatból kiderült az is, hogy a két szélső társadalmi réteg - legrosszabb és a legjobb anyagi helyzetben lévők - helytelenítik legkevésbé ezeket az egészségkárosító magatartásokat. Körvonalazódott az is, hogy egy paradigmaváltásra lenne szükség, amely során nem csak drogfogyasztás és a káros magatartások elleni küzdelem stratégiáját kellene követni, hanem ezt ki kellene egészíteni a boldog, egészséges élet -hez szükséges ismeretek és készségek átadásának stratégiájával. III. 6. Következtetések A szegedi hivatali, jogi, szervezeti működésnek a város iskolavárosi rangjából (nagy számú fiatalság), nagyvárosi jellegéből és speciális földrajzi elhelyezkedéséből (határ közelisége) adódóan fokozott figyelmet kell szentelni a kábítószer-használat megelőzésére, kezelésére és csökkentésére. A társadalmi folyamatok kedvezőtlen hatásait a család, a kortárscsoportok, az intézményrendszer nem képes ellensúlyozni, de törekedni kell a negatív hatások csökkentésére. Továbbra is építeni kell a köznevelési rendszerben zajló egészségnevelő-megelőző tevékenységre. Erősíteni kell a média szerepét és kiaknázni az új típusú kommunikációs csatornákat (internet). Mennyiségében szinte valamennyi szerhasználat folyamatos emelkedést mutat. Első helyen a cannabis áll, második helyen az opiátok vannak, a harmadikon pedig az amfetaminok állnak. A korosztályi megoszlásban is jellemző az országos tendencia, mely szerint egyre fiatalabb korosztályra tevődik a szerhasználat. IV. Egészségfejlesztés és egészségkárosító magatartásformák megelőzése 14

15 Az egészségfejlesztés és kábítószer megelőzés iránti törekvések szorosan összekapcsolódnak. Ma már senki sem vitatja, hogy pusztán ismeret átadással, tiltással és szankcionálással nem lehet jelentős eredményeket elérni a kábítószer használat csökkentésének terén. Habár továbbra is szükség van a veszélyeztetett rétegek informálására és büntetőjogi felelősségének hangsúlyozására, mégis jelentős igény mutatkozik a drogmentes szórakozási lehetőségek kimunkálására, bemutatására, valamint a különféle lelki konfliktusok drogmentes kezelésének biztosítására. Ennek egyik hathatós eszköze lehet az egészségfejlesztési tevékenység, mely során olyan életviteli, gondolkodásbeli segítséget kapnak a fiatalok és családjaik, mely önmagában védőhálót jelent a kábítószerekkel és a deviáns magatartással szemben. Az ilyen irányú egészségfejlesztési programoknak már az óvoda szintjén meg kell jelennie és egészen a felsőoktatásig végig kell kísérnie a felnövekvő generációt. A programok kidolgozását széles összefogásban lehet csak elképzelni, mely magában foglalja az önkormányzat, a közoktatási és felsőoktatási intézmények, a társadalmi szervezetek, alapítványok és egyházak szakembereit és tevékenységi potenciálját. Kiemelten hangsúlyozandó, hogy a célok megvalósításához KEF részére az anyagi források biztosítása elengedhetetlen, melyet a különféle pályázatok és az önkormányzati finanszírozás biztosíthat. IV.1. Egészségkárosító magatartásformák megelőzése és egészségprevenció IV Helyi közösségek színtere SZMJVÖ KEF tagsági összetételében igyekszik képviselni azon törekvést, hogy minél szélesebb együttműködés jöjjön létre a társhatóságok, civil szervezetek, egyházi, illetve egyéb intézmények között. Így közvetlenül összehangolható a drogstratégia helyi céljait szolgáló megelőző tevékenység. Továbbképzések, szakmai konzultációk folyamatos biztosításával kapcsolódunk a különféle megelőzési programokhoz. A veszélyeztetett, kábítószer-használat jeleit mutató személyek és családtagjaik részére a szakellátó helyre irányítás megtörténik. Célzott megelőző beavatkozás igénybevételének lehetőségét felajánljuk. IV Családi színtér Az egészségtudatosságra nevelés, mint egyfajta prevenció elsődleges színtere a család. Ebben a mikróközösségben érik a gyermeket az első hatások. A tapasztalat az, hogy a családi védőburok gyengesége, az óvodai-iskolai színtér tehetetlensége egyre inkább nem tudja ellensúlyozni az ifjúság értékvesztését, elbizonytalanodását. A szenvedélyproblémák népbetegség méreteit öltik. A családban, mint mikroközösségben tapasztalható problémák tágabb értelemben fogyasztói társadalmunk életforma- és értékválságában gyökereznek. Napjainkban nehéz a családokat megszólítani: erre talán a legalkalmasabb az egészségügyi és 15

16 oktatási rendszer, hiszen ezeken keresztül juthatunk el és hathatunk leginkább a családok szemléletére. Ezért támogatni kell minden olyan védőnői, háziorvosi, óvónői, pedagógusi tevékenységet, mely arra irányul, hogy a családokat felkészítse, segítse, támogassa abban az egészségnevelő, preventív tevékenységben, mely alkalmas a szemléletformálásra. Ennek érdekében még szorosabb együttműködésre van szükség az intézményrendszer, a hatósági feladatokat ellátó szervezetek és a civil szervezetek között. A fiatalok fokozottan veszélyeztetettek: a szerek (dohányzás, alkohol, kábítószer) kipróbálásának életkora tolódik az egyre fiatalabb (13 évesek és fiatalabbak) korosztály felé. A veszélyeztetettség felismerésére, jelzésére továbbra is erősíteni kell a jelzőrendszer hatékonyságát. Mindezekhez elengedhetetlen a családokat támogatását célzó személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások, mint pl. szociális és gyermekjóléti alap- és gyermekvédelmi szakellátás, megfelelő végzettség birtokában családterápiás tevékenység támogatása. IV Köznevelési intézményi színtér Az óvodai nevelés az első színterek közé tartozik ahol lehetőség van az egészségtudatos magatartás kialakítására, fejlesztésére. A munka három színtéren kell, hogy megjelenjen: gyerek, szülő, család. Paradigmaváltás szükséges mivel az univerzális és célzott programoknak nagy jelentősége van az óvodai színtéren. Ebben az életszakban, nagyobb százalékban, illetve hatékonysággal érhetjük el a gyerekeket illetve szüleiket a programjainkkal. Másik nagy jelentősége a későbbi színtereken (iskola, család, munkahely) folyó munka szempontjából a korai szocializáció az egészségtudatos magatartásra, illetve a módszerek elfogadása. Minden iskolában egészségnevelési program keretében tudatos prevenciós tevékenység folyik. Az intézményekben eltérő módszereket, technikákat alkalmaznak. A legtöbb iskola rendelkezik egészségfejlesztési programmal és drogstratégiával, melyek megfelelő színvonalúak (önismeretet, életvezetési és szociális készségeket, egészségtudatosságot fejlesztő, jövőképet építő), hiszen szakmai szervezetek segítségével készültek. Fontos a speciálisan képzett szakemberek rendelkezésre állása az iskolákban, akik képesek segítséget nyújtani az életvezetési problémákkal küzdő fiataloknak. Az elmúlt években lépések történtek az iskolapszichológusi hálózat bővítésére, a középiskolákban szinte mindenütt dolgozik pszichológus, esetenként megfelelő képzettséggel rendelkező (mentálhigiénés szakember, szociális munkás, szociálpedagógus), Sajnos a teljes vagy fél állású gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök, illetve szabadidő-szervezők szinte eltűntek az iskolákból, 5 évvel ezelőtt szinte minden iskolában dolgoztak ilyen munkakörben. Pályázati források hiányában elsősorban tanítási óra (osztályfőnöki) keretében történik az egészségtudatos magatartásra nevelés, kvázi prevenció. Sok iskolában tartanak évente egészség- 16

17 napot, mely szintén a prevenciót szolgálja. A kutatások és a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a megelőzésben komoly szerepe van a szabadidő-eltöltés minőségének, tartalmának. Fontos szerepet szánunk pl. a sportnak. Az első lépések megtörténtek a jogszabályi környezet terén, hiszen a köznevelési törvény kötelezővé tette a mindennapos testnevelést. Sajnos ahogyan az ország szinte egész területén úgy Szegeden sem állnak rendelkezésre a megfelelő tárgyi feltételek a mindennapos sport biztosítására. Jelen van Szegeden a köznevelési intézmények és a rendőrségi bűnmegelőzés szoros együttműködése, a különböző rendőrségi programok (pl. DADA) kapcsán. IV Felsőoktatási színtér A felsőoktatási színtér a kábítószer megelőzés és az egészségfejlesztés egyik leginkább elhanyagolt területe. A mellőzöttség elsősorban abból adódik, hogy a felsőoktatásban résztvevők már felnőttek és ezért sokan úgy vélik, nincs létjogosultsága esetükben az egészségfejlesztésnek vagy a prevenciónak. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a kábítószer használat a leginkább a felsőoktatási színtérben elterjedt és elfogadott. Ennek fényében súlyos felelőtlenség lenne, ha az egyetemista, főiskolás réteget kihagynánk a kábítószer ellenes stratégia tervezésénél, annál is inkább, hogy Szeged elsődlegesen, mint egyetemi város ismert és közkedvelt. A felsőoktatásban résztvevő hallgatók számára biztosítani kell az egészségfejlesztő és drogmentes szórakozást biztosító programokat. Az egészségtudományi szakokon tanuló hallgatókat, valamint az itt tanító oktatókat széles körben be kell vonni a prevenciós tevékenységekbe, számukra folyamatos képzéseket is kell tartani. Az egyetemen már működő életvezetési tanácsadó szolgálatot és más egységeket is be kell vonni a tevékenységbe. A mentális krízisben lévők támogatását szakemberek (pszichiáterek, pszichológusok, lelkészek, drogcentrum szakemberei) segítségével kell biztosítani. A mentálhigiénés és addiktológiai alapismereteket a tanárképzésben és továbbképzésben is oktatni kell. Együttműködést kell kialakítani a Hallgatói Önkormányzattal annak érdekében, hogy az egyetemi hallgatóság részére mind a fejlesztő programok, mind pedig az önkéntes segítői lehetőségek információi eljuthassanak. Célként kell, hogy szerepeljen a színtéren dolgozó szervezetek, illetve tanszékek, hallgatói önkormányzatok bevonása a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum munkájába. IV Kortárs csoportok, ifjúsági közösségi színtere A fiatalok kikapcsolódását, szórakozását szolgáló szegedi szórakozóhelyek száma jelentős. Ezek 17

18 között különböző típusú és színvonalú helyeket találhatunk: az egyetemi kluboktól kezdve, az internetkávézókon, diszkókon át, a napjainkban oly divatos rongykocsmákig széles a paletta. Az elmúlt években már kezdeményezések történtek a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum munkatársai és segítő részéről, hogy egyes szórakozóhelyeken megteremtsék a biztonságos szórakozás feltételeit a party-szervíz szolgáltatás segítségével. A cél továbbra is működtetni és lehetőség szerint kiterjeszteni más szórakozóhelyekre is ezt a szolgáltatást. Prioritás az értékhordozó ifjúsági önszerveződések, kezdeményezések, kortárs segítő tevékenységek és a városi ifjúsági élet fejlesztése. IV Média színtér Szükséges a helyi média (Délmagyarország napilap, Városi Televízió, helyi rádiók) megszólítása, bevonása a drogprevenciós tevékenységbe. Alkalmazni kell azokat az új típusú kommunikációs csatornákat, melyekkel közvetlen kapcsolat építhető ki az érintett korosztállyal, ki kell aknázni az internet adta lehetőségeket. Meg kell újítani a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum weboldalát, meg kell jelenni a különböző közösségi oldalakon. Lehetőség van arra, hogy a város által kiadott helyi lap, a Szegedi Tükör oldalain is alkalmanként megjelenjen a Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tevékenysége, fogalmazódjanak meg törekvései. IV Munkahelyi színtér Az egészség a legnagyobb értékünk, nem utolsó sorban népgazdasági erőforrás is. Munkahelyünkön töltjük életünk egyharmadát, ezért fontos, hogy megteremtődjenek azok a feltételek, amelyek hozzájárulnak a munkahelyi egészségfejlesztés legjobb módszereinek kiválasztásához és kialakításához. Fontos javítani az emberek egészségi állapotát, az egészséges munkahelyi környezet megteremtésére irányuló színvonalas, a tapasztalatokat figyelembe vevő intézkedések ösztönzésével, valamint az egészség és a helyes életmód összefüggésének tudatosításával. A dolgozók fizikai állapota kihatással van a pszichéjükre a munkavégzés képességére. A rekreációs lehetőségek nyújtása, a munkavállalók jobb közérzetét biztosítja. Másrészt a szervezett szűrések végzése során időben észlelhetőek a betegségek első jelei, és korai stádiumban, teljes értékű munkaerőként tud visszakerülni a tapasztalt munkavállaló a munkaerő piacra. Elengedhetetlen egészséges munkahelyek nemzetközi program propagálása. A vér útján terjedő betegségek, különösen a hepatitis C vírus továbbra is gyakran előfordul az intravénás kábítószereket használók körében. Cél a HIV-fertőzés és más, vér útján terjedő betegségek az intravénás kábítószerfogyasztáshoz kötődő potenciális kockázatának csökkentése. 18

19 IV. 2. Prioritások A társadalmi folyamatok kedvezőtlen hatásait a család, a kortárscsoportok, az intézményrendszer nem képes ellensúlyozni, de törekedni kell a negatív hatások csökkentésére a család megerősítésével, a gyermekjóléti alapellátó és gyermekvédelmi szakellátó rendszer, a családokat segítő intézményrendszer és más családokat érintő ellátások, valamint a civil hálózat együttműködésének erősítésével. Továbbra is támogatni kell az óvodákban és iskolákban folyó, értékes egészségnevelő-megelőző programokat, akciókat, és ahol csak lehet bevonni a családokat is ebbe a tevékenységbe. Erősíteni kell az óvoda, iskola és a családok kapcsolatát, együttműködését, hogy a családok érezzék, hogy a nevelési-oktatási intézményrendszer segíti a családi nevelést, épít arra. Továbbra is építeni kell a köznevelési rendszerben zajló egészségnevelő-megelőző tevékenységre. Erősíteni kell a média szerepét és kiaknázni az új típusú kommunikációs csatornákat (internet). Folytatni kell a megkezdett munkát (party-szervíz) a fiatalok által látogatott szórakozóhelyek biztonságának biztosítása, a fiatalok biztonságos szórakozása érdekében. V. Kezelés, ellátás, felépülés V. 1. Szakmai alapelvek 19

20 Az addiktológiai ellátás komplex, összetett folyamat. Célja felépülés-központú és szalutogenetikus 1 megközelítésben fogalmazható meg leginkább: a kliens egészségi állapotának javítása, illetve helyreállítása (a tartósan szermentes életet célul kitűzve), továbbá a közvetlen közösségi környezetébe és a társadalomba történő reintegráció 2 elősegítése. Cél továbbá a saját jólétért történő proaktív 3 viselkedés elősegítése. A felépülés-központú szemlélet a szerhasználó és a segítő intézményrendszer első találkozásánál, sőt a prevenciók formájában már azt megelőzően is meg kell, hogy jelenjen, és végig kell kísérje a kliens útját az ellátórendszerek között; fontos része a kábítószer-függőségre jellemző gyakori visszaesések megelőzése, illetve megfelelő kezelése. Az ellátórendszerek a kliensek szükségletei, valamint a kezelés-ellátás eredményei szerint szerveződnek. A szükségletalapú és eredményközpontú optimális beteg-, illetve kliensutak. mellett, illetve azok érdekében fontos a hálózati működés és minden olyan intézmény együttműködése, amelynél az addiktológiai problémák megjelennek. Mindez feltételezi a kezelő-ellátó rendszereken belüli és azok közötti teljes ellátási spektrum kiépülését és a szociális ellátásokkal szoros együttműködésben az egészségügyi szolgáltatások progresszív 4 rendszerét. Ebben a megközelítésben a kliens szükségletei a maguk teljességében jelennek meg, tehát nemcsak a szerhasználat vagy a függőség jelenik meg problémaként, illetve szükségletként, hanem annak pszichoszociális 5 összefüggésrendszere is. A kezelő-ellátó rendszer hatékonysága a kliens aktuális szükségleteitől, motivációjától, változásra való készenlététől és környezetének ezeket támogató vagy gátló hatásaitól is függ, mely körülményekre az ellátórendszer viszonyulása és beavatkozásai is visszahatnak. A legfontosabb eredmény az, ha a kliens felépül, visszailleszkedik a közösségbe és szermentes életet él. Emellett előrelépésnek tekinthetjük azt is, ha a kevésbé motivált, a változásra kevésbé kész kliensek további szerhasználata kisebb megterhelést jelent önmaguk, illetve szűkebb és tágabb környezetük számára. Tehát a felépülés-központú szemlélet alapján működő teljes kezelési láncnak a különböző alacsonyküszöbű, illetve ártalomcsökkentő programok is részei, annak mintegy első állomását jelentik. E programokban különösen fontos a kliensek aktuális motivációinak és a változásra való ösztönzésnek olyan módon történő összehangolása, amely növeli a későbbi felépülés esélyét és tartósságát. A szolgáltatások további célja a rejtőzködő kábítószer-használók felkutatása, ami lehetőséget kínál arra, hogy a kábítószer-problémával küzdő személy kezelésbe kerüljön. Az ártalomcsökkentő programok a fertőző betegségek terjedésének, a bűnözés 1 Szalutogenetikus. az egészség kialakulásáért, fennmaradásáért felelős folyamatok, jellemzők elnevezése 2 Helyreállítás, visszahelyezés aktív, együttműködésen alapuló folyamata 3 Proaktív: Előrelátóan cselekvő; felelősségteljes, önmagáért felelősséget vállaló, kezdeményező 4 A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás egymásra épülő, feladatmegosztáson alapuló, kötelezően, piramisszerűen hierarchizált kapcsolatrendszerét és ennek szabályrendszerét jelenti. Forrás: [Szeged, ] 5 Pszichológiai és társadalmi-kapcsolati jellemzőket egyidejűleg figyelembe vevő 20

21 kockázatának mérsékléséhez, és a túladagolás okozta halálesetek megakadályozásához is hozzájárulnak. Lényeges azonban, hogy a különböző ártalomcsökkentő szolgáltatások integrálódjanak a felépülés-központú komplex programokba és szorosan működjenek együtt a gyógyító-rehabilitáló intézményekkel. Az ellátórendszernek biztosítania kell a kábítószer-használó felnőtteken kívül, a gyermek- és fiatalkorúak, valamint a többszörösen visszaeső, a rejtőzködő és a komorbid szerhasználók, illetve az egyéb viselkedési addikcióval küzdő személyek ellátását megkívánó alap- és szakellátási kapacitásigényt. Törekedni kell a pszichoszociális 5 beavatkozások minél hatékonyabb alkalmazására. Elő kell segíteni az egészségügyi és szociális ellátásoknak a beteg- és kliensutak áttekinthető összehangolását, amely lehetővé teszi, hogy célzott, hatékony és hatásos ellátásban részesüljön minden érintett párhuzamos ellátások nélkül. A szerhasználatot, a szer- és egyéb függőséget, annak komplex, pszichoszociális összefüggését is kezelni képes ellátórendszer egyik lényeges eleme egy korszerű, szervezési, módszertani, oktatási és tudományos feladatokat is ellátó, a betegfolyamatokat követő és bizonyos speciális területeket kiemelt módon ellátni képes központ. A Nemzeti Drogellenes Stratégia a fentiek érdekében ellátás-szervezési alapelveket fogalmaz meg. A különböző szakterületeken működő szolgáltatások által nyújtott ellátások egymásra épülése, a szolgáltatások területi lefedettségének összehangolása fontos eleme ennek. A szolgáltatások szakmai tartalmának összehangolása és a párhuzamosságok megszüntetése javítja a rendszerszintű hatékonyságot. Az egyes ellátástípusok közötti, intézményi határokon átívelő betegutak során az ellátáshoz való jog fokozott védelme, a kliensek úttévesztésének megelőzése, kezelésben tartása és követése különösen fontos. V. 2. Feladatok a kezelés, ellátás, felépülés területén V Korai kezelésbe vétel A kábítószer-fogyasztás kezdeti szakaszában a korai beavatkozás kulcsfontosságú lehet arra nézve, hogy kivédje a függőség kialakulását és a súlyosabb szövődményeket. A beavatkozási módszerek általában egyszerűek, előnyük éppen a széles körű alkalmazhatóság, továbbá az, hogy hatásuk a problémás szerhasználat korai szakaszában jelentkezik. Ennek megvalósítása érdekében: Elő kell mozdítani a célzott beavatkozások, illetve a javallott megelőzési tevékenységek alkalmazását az egészségügyi ellátórendszer azon intézményeiben, amelyek erre a szakmai 21

22 követelmények teljesítésével jogosultságot szereznek. A korai beavatkozás lehetőség szerint a család, illetve gondozói szociális közeg bevonásával, segítésével történjék, mivel a családtagokra, gondozókra is kiterjedő munka lényegesen hatékonyabb. V Kezelő-ellátó rendszer Annak érdekében, hogy az érintett kliensek, betegek egyszerűbben és gyorsabban hozzájussanak az állapotuknak leginkább megfelelő kezeléshez, az addiktológiai ellátásban részt vevő intézményeknek szorosabban együtt kell működniük. Törekedni kell az integrált addiktológiai ellátások kialakítására és fejlesztésére. A kezelő-ellátó rendszerek lehetőleg működjenek együtt a helyben megvalósuló családi, közösségi kezdeményezésekkel és a felépülő szerhasználók önsegítésen alapuló programjaival. A járóbeteg és fekvőbeteg-ellátás mellett fejleszteni szükséges a szenvedélybetegek szociális alapszolgáltatásait és szakosított ellátási formáit is. A szociális ellátásokban a szolgáltatási szektor fejlesztése különös tekintettel a lakosság közeli ellátásokra és a mobil szolgáltatásokra hatékonyan segíti a kezelésbe jutást és a felépülést. Fejleszteni kell a megkereső tevékenységet, elő kell segíteni az alacsonyküszöbű programokba való könnyebb és stigmatizáció 6 -mentes bekapcsolódást. Ezek az ellátások mintegy első lépcsőként illeszkedjenek a felépülés-központú programokhoz. Az alacsonyküszöbű programok fejlesztését a rejtőzködő szerhasználók felkutatása és kezelésbe-ellátásba vonása, fertőző betegségeik megelőzése, szűrése és kezelése is indokolja. Indokolt az egészségügyi ellátóhelyek, például sürgősségi osztályok, toxikológiák, pszichiátriai és traumatológiai osztályok felkészítése és bevonása a megfelelő kezelésbe és betegirányításba, mivel számos szerhasználó éppen ezeken az ellátóhelyeken jelenik meg először. Ezeken a helyeken lehetne a legjobban kiszűrni a rászorulókat, beleértve ebbe a komorbid eseteket is. A másként hatékonyan nem kezelhető opiátfüggő betegek esetében indokolt a fenntartó kezelés, amely legyen egy személyre szabott pszichoszociális beavatkozásokat is hangsúlyosan magában foglaló, átfogó program része. A fenntartó kezelésben, illetve az egyéb ártalomcsökkentő programokban részt vevők számára is biztosítani kell a lehető legteljesebb felépülést elősegítő kezelési módszereket és eszközöket. A felépülőben lévő szenvedélybetegek közösségbe való visszailleszkedése érdekében a szükségletnek megfelelően fejleszteni kell a hosszú távú terápiás ellátásokat nyújtó rehabilitációs, továbbá reszocializációs 7 és szociális ellátórendszereket. 6 A társadalmi esélyegyenlőség egyik alapfogalma. Jelentése: megbélyegzettség, amely folytán a méltóság sérül. 7 A társadalmi beilleszkedést, alkalmazkodást segítő magatartásformák kialakulásának segítése 22

23 Szükséges az ellátás megfelelő kapacitásának és szakmai színvonalának fenntarthatóságát lehetővé tevő feltételeket biztosítani. Az addiktológiai problémákkal küzdők ellátásában dolgozó egészségügyi, szociális és más szakemberek számára a hatékonyabb munkamegosztás és munkavégzési körülmények érdekében rendszeres szakmai párbeszédre, belső továbbképzésre és lehetőleg továbbképzések megszervezésére kell törekedni. A kábítószerrel összefüggő halálozások és a kábítószer-túladagolások megelőzése érdekében a kezelési és ártalomcsökkentési beavatkozásokat összehangoltan kell alkalmazni, az egyes ellátógondozó helyek egymással történő rendszeres egyeztetésével csökkenthető a gyógyszerekkel való visszaélés esélye. V Speciális csoportok, sajátos problémák Tekintettel arra, hogy az érintett korosztály alsó határa egyre fiatalabb életkorra tevődik, ez a gyermek- és fiatalkorúak járó- és fekvőbeteg-ellátását, rehabilitációját és reszocializációját végző, a szükséges szakmai és infrastrukturális feltételekkel rendelkező intézményhálózat kiépítését is szükségessé teszi. A büntetés-végrehajtási intézetekben együttműködve az azon kívüli ellátórendszerrel a kábítószerrel kapcsolatos bűnelkövetés miatt elítéltek részére indokolt a számukra szükséges és az intézményrendszer sajátosságaira tekintettel biztosítható terápiás beavatkozások bevezetése. Szélesíteni kell a különböző speciális szükségletű szerhasználók számára szolgáló kezelő-ellátó, utánkövető-gondozó programok kínálatát, különös tekintettel a kisebbségi csoporthoz tartozókra, a hajléktalanokra, a fogvatartottakra, a várandós nőkre, a fertőző betegségben szenvedőkre, a szerfüggő gyermeket nevelő szülőkre, a fogyatékkal élőkre, illetve a vírushordozó intravénás kábítószer-fogyasztókra, valamint a társult pszichiátriai betegségben szenvedőkre. Szükséges a veszélyeztetett személyek azonosítására alkalmas szűrővizsgálatok bevezetése és alkalmazása. V Minőségbiztosítás, rendszerszintű irányítás, ellátásszervezés Szükséges a hazai és külföldi, bizonyítékokon alapuló eljárások, jó gyakorlatok kiemelt támogatása, a hazai körülményekhez való igazítása. A jó gyakorlatokat is magukban foglaló szakmai irányelvek, módszertani levelek és kezelési protokollok rendszeres felülvizsgálata és a hiányzó szakmai protokollok megalkotása fontos feladat. A legális, terápiás célú kábítószerekhez való hozzáférés biztosítása, különös tekintettel az ópiáttartalmú szubsztitúciós gyógyszerekre. Az ellátás minőségének és hatékonyságának nyomon követése céljából minőségbiztosítási 23