2008. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK

Átírás

1 MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: VIDAL QUADRAS ÚR Alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést délelőtt 10 óra 5 perckor nyitják meg.) Jim Allister (NI). Tisztelt elnök úr! Tegnap délután egy napirenden kívüli bejelentésében az elnök pénzügyi szankciók bevezetését helyezte kilátásba több képviselővel szemben a decemberi tiltakozás miatt. A következőkre szeretnék választ kapni: elfogadhatónak tartja-e az elnök azt, hogy anélkül tette meg ezt a bejelentést, hogy az érintett képviselőket udvariasságból tájékoztatta volna a tervezett bejelentésről és annak időpontjáról? Az elnök rengeteget beszélt e képviselőházban a képviselőkkel szemben gyakorolt udvariasságról, éppen ezért azt kérdezem, miért nem tették meg velünk, a bejelentés által érintett képviselőkkel szemben azt az alapvető gesztust, hogy tájékoztatnak minket arról, hogy az elnök ilyen bejelentést fog tenni? Túl sokat kérek, amikor választ várok erre a kérdésre? Elnök. Allister úr, nem az elnökség feladata az udvariasság megítélése. A mi feladatunk a szabályok alkalmazása, és Ön egészen biztos lehet abban, hogy a szabályokat teljes mértékben tiszteletben tartottuk. Hans-Peter Martin (NI). (DE) Tisztelt elnök úr! Hivatkozva egyebek mellett az eljárási szabályzat 146. cikkére, Ön az imént azt mondta, hogy az Ön feladata a szabályok alkalmazása. Nem értem, miért kezdődnek az ülések rendszeresen több perces, sőt, időnként negyed órás késéssel. Ez az adófizetők pénzének pocsékolása. Ön nagyon szigorú akkor, amikor a szabályokat a politikai ellenfelekkel szemben kell betartatni, akik egyszerűen csak egy szavazást kérnek, vagy egyenlő elbírálást és demokráciát szeretnének, de korántsem olyan szigorú akkor, ha saját magáról van szó! Ha Ön mindenkit egyenlően kezelne e Házban, akkor már régen eljárást kellett volna kezdeményeznie az elnökséggel szemben, amiért számtalan alkalommal súlyos szabálysértést követtek el, ugyanis pontosan így nevezném azt, amikor az ülések rendszeresen késve kezdődnek, ami az adófizetők pénzének pazarlását jelenti. Két külön mércét alkalmaznak itt, és Önnek el kell fogadnia azt a szemrehányást, hogy ez egy önkényesen működő parlament, amely formai okokra hivatkozva szándékosan háttérbe szorítja a politikai ellenfeleket, miközben folyamatosan eltűri, ami a saját térfelén történik, sőt, még súlyos szabálysértéseket is megpróbál elleplezni! Elnök. Köszönöm, Martin úr, hogy előadta érdekes nézeteit. 2. Az EU fejlesztési együttműködési politikájának kihívása az új tagállamok számára (vita) Elnök. Az első napirendi pont Danutė Budreikaitė jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében az EU fejlesztési együttműködési politikájának az új tagállamokkal szemben támasztott kihívásairól (2007/2140(INI)) (A6-0036/2008). Danutė Budreikaitė, előadó. (LT) A és évi bővítési fordulók óta az Európai Unió 12 ország csatlakozását élte át, amelyek közül 10-nek különleges tapasztalatai vannak.

2 A tervgazdaságtól eljutottak a piacgazdaságig és az önkényuralmi rendszertől a demokráciáig. A csatlakozást megelőzően ezek az országok segélyekben részesültek, most azonban fejlesztési együttműködési támogatás adományozóivá váltak. A legtöbbjüknek nincs korábbi tapasztalata az uniós együttműködési politikák alkalmazása terén. A csatlakozási szerződés aláírásával elkötelezték magukat e politika végrehajtására ben a Bizottság több, az európai szomszédságpolitikát hangsúlyozó dokumentumot dolgozott ki, amelyek közvetlenül kapcsolódtak az új tagállamok által nyújtott hivatalos fejlesztéstámogatáshoz. Három év tagság után fontos megvizsgálni, hogy az új adományozó országok milyen előrelépést tettek a fejlesztési együttműködés kihívásainak való megfelelés terén. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a jelentés csak arra a 10 tagállamra terjed ki, amelyeknek szárazföldi határaik vannak keleti szomszédainkkal határosak és hasznát látják a szomszédságpolitikának. Ez a 10 ország mindig is hosszú távú kereskedelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatok ápolt a szomszédaival, közös volt a történelmük, valamint az a törekvésük is, hogy megvalósítsák a fejlődésre és a demokrácia konszolidálására vonatkozó céljaikat, illetve, hogy növeljék a biztonságot Közép- és Kelet-Európában. Egy kapcsolódó tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az új tagállamok többsége a hivatalos fejlesztési támogatásokat a szomszédaik, azaz a Nyugat-Balkán és a Független Államok Közösségének országai számára utalja ki. Az EU és a keleti szomszédai közötti kapcsolat továbbra is a legkevésbé fejlett, és az új tagállamoknak, amelyek relatív előnnyel rendelkeznek a régi tagállamokkal szemben, kedvező befolyásuk lehet a fejlesztési segélyezési politika földrajzi pozíciójára és természetére. Az új tagállamok megoszthatják a piacgazdaságra történő áttérés és a felelősségteljes kormányzás, a demokratikus alapelvek és az emberi jogok terén a közelmúltban szerzett tapasztalataikat is. Mindeközben az új tagállamok relatíve kevés figyelmet szentelnek az AKCS-országoknak. Az ezen országokba jutó segély többnyire társadalmi-gazdasági jellegű: új projekteket alakítanak ki az oktatásban és az egészségügyben, erőfeszítéseket tesznek a közszektor és a civil társadalom fejlődésének, valamint a nemek közötti egyenlőség alapelveinek előmozdítására. A fejlesztési együttműködési politikát meghatározó dokumentumok nem adnak útmutatást abban a tekintetben, hogy mely országoknak kell megkapniuk a segélyt. Tekintettel az új tagállamokban korlátozottan rendelkezésre álló pénzügyi és emberi erőforrásokra, a legjobb az lenne, ha a segélyeiket meghatározott számú országra koncentrálnák, és úgy a szomszédos, mint az ACSK-országok esetében olyan területeken ajánlanának segítséget, ahol a legtöbb tapasztalattal rendelkeznek. Tekintettel az új tagállamokban a fejlesztéstámogatási politika alkalmazása terén jelentkezett problémákra, szeretném kihangsúlyozni, hogy: 1) az új tagállamok többsége még mindig nem határozta meg a legfontosabb prioritásait; 2) gyakorlatilag nincs stratégiai tervezés vagy ellenőrző mechanizmus a fejlesztési együttműködési politika terén; 3) a fejlesztéstámogatási politikát végrehajtó szervek és a nem kormányzati szervezetek közötti kommunikáció nem kielégítő;

3 3 4) a közérdekű kezdeményezések szintje túlságosan alacsony, és általában véve nem biztosítanak az EU-n keresztül teljes körű tájékoztatást a fejlesztési együttműködésről a nyilvánosság számára. Annak érdekében, hogy a fejlesztési együttműködési politika végrehajtása eredményesebb lehessen, minden érintett országnak meg kell osztania pozitív tapasztalatait, figyelembe véve a keleti új tagállamok tapasztalatait is. Az új tagállamoknak részt kell venniük a szomszédságpolitika végrehajtását szolgáló tevékenységekre vonatkozó tervek előkészítésében, biztosítaniuk kell a nemzeti parlamentek nagyobb fokú részvételét, és növelniük kell a nem kormányzati szervezetek tevékenységét. Mindemellett szeretném kihangsúlyozni, hogy az EU legutóbbi két bővítési fordulója a fejlesztési együttműködési politikát, valamint annak a bővítés közvetlen következményeként létrejött európai szomszédságpolitikával meglévő bonyolult kapcsolatát új megvilágításba helyezte. Az fejlesztési együttműködési politika és a szomszédságpolitika egyaránt szerves része az egyéb országokkal ápolt politikai és gazdasági kapcsolatoknak. A fejlesztési együttműködési politikának az EU-n belüli intézményesítése nagy jelentőségű lenne az említett célok megvalósítása szempontjából. A hivatalos fejlesztési támogatások hatékonyságának növelése mellett növelné az európai szomszédságpolitika hatékonyságát is, és előnyösen befolyásolná a millenniumi fejlesztési célok elérését. E célok elérése érdekében létre kell hoznunk az EU és a szomszédos országok közgyűlését, amely lefedné a keleti dimenziót, és segítséget nyújtana a fejlesztési együttműködési és a szomszédságpolitika végrehajtásában. Szeretném ehhez a parlament támogatását kérni. Louis Michel, a Bizottság tagja. (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim, először is gratulálni szeretnék az előadónak, Budreikaitè asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez, amely részletesen bemutatja azt a kihívást, amelyet a fejlesztési politika állít az új tagállamok elé. A jelentés felelevenítette bennem azokat a vitákat és aggályokat, amelyek a bővítést megelőző tárgyalások során a nyilvánosság és a politikai élet szereplői között lezajlottak, illetve kifejeződtek, és eszembe jutottak a legkülönbözőbb helyeken hangoztatott kétségek és félelmek, hogy a bővítés felhígítja majd a fejlődő világ iránti szolidaritásunkat, és Afrikát háttérbe szorítja az Európai Unió fontossági sorrendjében. Ebben az esetben a félelmek megalapozatlanok voltak. Az előrejelzések és aggodalmak nem igazolódtak be. Az európai fejlesztési politika még soha nem volt céljaiban ilyen ambiciózus vagy módszereiben ennyire koherens, mint ma, és Afrika még soha nem foglalt el fontosabb helyet az Európai Unió külpolitikai agendájában. Az Ön jelentése megerősíti, hogy ezt nem a kötelezettségek ellenére sikerült elérni, hanem azok eredményeként, és az új tagállamok arra való készségének eredményeként, hogy a felelősséget teljes súllyal a vállukra vegyék. Vessünk először egy pillantást a finanszírozás kérdésére. Természetesen az új tagállamoknak még hosszú utat kell megtenniük, amíg elérik a 2010-re kitűzött célokat; természetesen alapvetően fontos, hogy több ország készítsen többéves tervet a támogatások növelésére (az érintett 12 országból még csak négy hajtotta végre ezt a feladatot), de egyszerűen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kollektív erőfeszítést, amelyet ez a 12 tagállam tett, mivel az igen figyelemreméltó. Az Unióhoz történt csatlakozásuk óta ezek az országok megduplázták néhány esetben megháromszorozták az általuk nyújtott fejlesztési támogatás mértékét ben az e 12 állam által nyújtott támogatások összege csaknem

4 elérte a 800 millió eurót. Ezek az országok felvállalták továbbá, hogy 2015-re a GDP-jük 0,33%-át fejlesztési támogatásokra fordítják a költségvetésükben. A következő dolog, amelyet figyelembe kell venni, a támogatások hatékonysága. Az elmúlt évben az Európai Unió elfogadott egy magatartási kódexet, amely számos alapelvet meghatározott az Európai Unión belüli jobb munkamegosztás érdekében. Örömmel számolok be arról, hogy az új tagállamok büszkék lehetnek arra, ahogyan ezeket az alapelveket alkalmazzák. Valamennyi érintett állam alkalmazza azt az alapelvet, hogy korlátozott számú országra koncentrálja a támogatásait ezt a megközelítést már régóta a legjobb gyakorlatnak tekintik a nagyobb hatékonyság elérése szempontjából. Az új tagállamok közül többen a támogatásaikat más tagállamokkal partnerségben, társfinanszírozás keretében nyújtják, és ezáltal lecsökkentik a saját és a partnerállamaik igazgatási költségét. Itt például a Szlovákia és Ausztria által Kenyának közösen nyújtott infrastrukturális támogatásra, illetve a Cseh Köztársaság által Luxemburggal partnerségben nyújtott vízügyi támogatásra gondolok. Ezek beszédes és nem elszigetelt példák. A hatékonyság egy másik példája az a tény, hogy az új tagállamok többsége az egyes meghatározott ágazatokban történő értéknövelés alapján támogatja a fejlődő országokat ez egy olyan megközelítés, amelynek alapjául a politikai és gazdasági átalakulás terén szerzett saját tapasztalataik szolgálnak. Kiemelhetném például azt a támogatást, amely a felelősségteljes kormányzást, a közigazgatási kapacitások bővítését és a gazdasági reformot célozza. Én úgy látom, hogy az ilyen intézkedések, amelyek összhangban vannak a fejlesztési politika terén való komplementaritásra és munkamegosztásra vonatkozó magatartási kódexszel, abszolút létfontosságúak. Áprilisban egy évvel az elfogadását követően én fogom benyújtani az első értékelést a kódex alkalmazásáról, és elemzésekkel, illetve a támogatások növelésére és a következetesség javítására vonatkozó javaslatokkal szolgálok. Az értékelést arra szeretném felhasználni, hogy komoly tárgyalásokat folytassunk valamennyi tagállammal arról, hogy merre haladjunk tovább. Csupán néhány hónappal a támogatások hatékonyságával foglalkozó, Accrában megrendezésre kerülő magas szintű találkozó előtt a fejlődő világ arra számít, hogy Európa megmutatja az előre vezető utat, és teljes joggal várja ezt, mivel hadd emlékeztessem Önöket ismét Európa a fejlesztési támogatások messze legjelentősebb forrása a világon, és ezért képes jó példával elöl járni és ez kötelessége is. Az Ön jelentése egy másik alapvető jelentőségű szempontot is kiemel, nevezetesen azt, hogy az új tagállamokban növelni kell a tudatosságot. Az igaz, hogy ezen országok többségében nincs hosszú hagyománya a fejlesztési támogatások nyújtásának, különösen nem Afrika irányában. Ezért a feladataink részét képezi a közvélemény folyamatos tájékoztatása, annak az üzenetnek az átvitele, hogy ez nem csupán jótékonykodás, hanem kölcsönös érdek is és itt olyan témákra gondolok, mint a béke és biztonság, a migráció, a klímaváltozás és az élelmiszerbiztonság. Február közepén, mindezen szempontokat szem előtt tartva, az Európai Bizottság elindította a harmadik kapacitásbővítő programot az új tagállamok számára. A program keretében a Bizottság biztosítja a szükséges szaktudást olyan kommunikációs stratégiák kialakításához, amelyek képessé teszik a közigazgatási hatóságokat arra, hogy hatékonyabban tájékoztassák a közvéleményt a tevékenységükről, valamint hogy tudatosítsák különösen a médiában és a diákok körében, hogy miről szól a fejlesztési politika.

5 5 Hölgyeim és uraim, többé nincs régi Európa vagy új Európa. Nincs első osztály és másodosztály, nincsenek régi tagállamok és új tagállamok. Csak egyetlen Európa létezik egy támogató, nyitott és politikailag tudatos Európa olyan értékekkel, amelyek nem pusztán európaiak, de egyetemlegesek. A fejlesztési politikának a legutóbbi bővítés óta eltelt években bekövetkezett fejlődése önmagában is bizonyíték arra, hogy az Európai Unió képes úgy növekedni, hogy mindeközben az értelme is növekszik. Ez egy figyelemre méltó történelmi lecke, amely a fejlesztési politika és az európai integráció jövője szempontjából is jelentőséggel bír. Filip Kaczmarek, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (PL) Tisztelt elnök úr! Az új uniós adományozók témakörében az Európai Parlamentben tavaly januárban tartott nyilvános meghallgatáson a résztvevők kifejezték abbéli reményüket, hogy az új uniós tagállamok fejlesztési politikájáról szóló vita a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlament további munkájában folytatódni fog. Éppen ezért nagy örömmel üdvözlöm Budreikaitè asszony jelentését, amely az első olyan jelentés az Európai Parlament történetében, amely megkísérli elemezni az új tagállamoknak az EU fejlesztési politikája iránti elkötelezettségét, valamint azt a kihívást, amelyet ez a fejlesztési politika jelent számukra. Nem egyszerű összefoglalni mindazokat a kihívásokat, amelyekkel az új európai adományozóknak szembe kell nézniük nemzeti fejlesztési politikáik kialakítása, valamint a fejlesztési politika közösségi szintű modernizálása kapcsán. Ezért csak néhány kulcsfontosságú témakörre szorítkozom. Először is meg kell erősíteni az új tagállamok nemzeti parlamentjeinek a fejlesztési támogatások kialakításában betöltött szerepét. Lehetetlen lesz hatékony fejlesztési politikát folytatni, ha a nemzeti parlamentek nem alakítanak ki szilárd jogi hátteret, és lehetetlen lesz megvalósítani a fejlődő országoknak nyújtott támogatások tervezésének és kezelésének megfelelő összehangolását. Néhány országban már 2004 óta dolgoznak a szükséges jogszabályokon, de a munka még nem fejeződött be. Ennek következtében ezeknek az országoknak egyebek mellett a végrehajtásra sincs ütemtervük. További munkára van szükség a lakossági tudatosság növelése tekintetében és itt egyetértek Michel biztossal abban, hogy az új tagállamok közvéleménye érzékenyen reagál a fejlesztési politika jelentőségével kapcsolatos kérdésekre. Egy ilyen átmeneti időszakban a fejlesztéssel kapcsolatos tájékoztatás, a széles körű társadalmi konzultáció, a tömegkommunikáció és a tájékoztatási kampányok fontos szerepet töltenek be. Mindezek nélkül nehéz lesz biztosítani az adófizetők beleegyezését a fejlesztési politikára fordított közkiadások növeléséhez. Minél nagyobb fokú a lakossági tudatosság, annál inkább elfogadja a társadalom a pénzügyi terhet. Abban is egyetértek a biztos úrral, hogy a fejlesztési politika terén európai szolidaritásra van szükség. Össze kell hangolnunk az együttműködésünket, és tanulnunk kell egymástól. Egyrészt, az új tagállamokban a történelemből és az átmeneti időszakból eredő elkötelezettség és tapasztalat segítséget nyújthat az egész Európai Uniónak abban, hogy ki tudja alakítani és meg tudja erősíteni a demokráciát az átalakulóban levő országokban. Másrészt, a régi tagállamok különösen a világ legszegényebb országainak nyújtott támogatások kapcsán szerzett tapasztalataiból származó tudás segítséget nyújthat ahhoz, hogy a fejlesztési támogatásokat növeljék és azokba az országokba irányítsák, amelyek a leginkább rászorulnak például Afrika Szaharától délre fekvő államaiba, amelyek az új tagállamok esetében nem képezik a támogatások fő rendeltetési helyeit. Az ilyen kölcsönös tájékoztatás és segítségnyújtás az egész Európai Unióban hatékonyabbá teheti a fejlesztési politikát.

6 Corina Creţu, a PSE képviselőcsoport nevében. (RO) A jelentésnek, amelyet ma megvitatunk, véleményem szerint megvan az az érdeme, hogy segít az Európai Unió új tagállamainak meghatározni azokat az új politikákat és új mechanizmusokat, amelyek az Európai Unió figyelmében részesülő országoknak történő segítségnyújtással kapcsolatosak. Az Unió alapértékei, valamint az azokban a szerződésekben foglalt kötelezettségek alapján, amelyeknek országaink szerződő felei, az új tagállamok újradefiniálják a rászoruló országoknak nyújtott fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos politikáikat, illetve diverzifikálják az együttműködési eszközeiket és az érintett területeket. Amit az előadó az előszavában elmondott, az teljesen megfelel a valóságnak abban az értelemben, hogy a prioritások nem kerültek eléggé világosan megfogalmazásra, és a jó szándéknak gyakran korlátokat szabnak a szűkös pénzügyi források. Úgy tűnik, hogy az új tagállamoknak még szükségük van egy kis időre, hogy alkalmazkodni tudjanak a Tanács döntéshozatali mechanizmusaihoz, valamint a fejlesztési együttműködésre vonatkozó prioritásaihoz. Románia rendelkezik a nemzetközi fejlesztési együttműködésre vonatkozó nemzeti stratégiával, feltéve, hogy az azoknak az államoknak a fejlődését támogatja, amelyek a külkapcsolatok terén prioritásként meghatározott földrajzi területeken találhatók, nevezetesen Kelet-Európában, a Nyugat-Balkánon és a Dél-Kaukázusban. Külön erőfeszítés történik a támogatásoknak afrikai államokra történő fokozatos kiterjesztésére, különösen az oktatás területén. Örömömre szolgál, hogy ez év október 1-jén az európai szocialisták fejlesztésügyi napja Bukarestben kerül megrendezésre, és itt és most szeretném megköszönni szocialista kollégáimnak, hogy egyhangúlag megszavazták a javaslatomat, hogy ez az esemény az Európai Unió egyik új tagállamában, nevezetesen Romániában kerüljön megszervezésre. Üdvözlöm ezt a jelentést, amely a gyakorlatorientált koncepcióalkotás hasznos keretét nyújtja az Európai Unó új tagállamai számára. Toomas Savi, az ALDE képviselőcsoport nevében. Tisztelt elnök úr! Kedden az Észt Köztársaság elnöke, Toomas Hendrik Ilves azt mondta, hogy tegyük félre az új tagállamok kifejezést. Ez Budreikaitė asszony jelentésében is szerepel. Bár elviekben egyetértek az elnökömmel, a kifejezésnek az innovációra és a reformkészségre vonatkozó pozitív felhangjai is vannak. A mai jelentés átfogó áttekintést nyújt arról az előrehaladásról, amelyet az Európai Unió új adományozó országai amelyek egy évtizeddel ezelőtt hasonló segítségnyújtás kedvezményezettei voltak a fejlesztési együttműködés terén elértek, kiemelve úgy a hiányosságokat, mint az EU fejlesztési együttműködési politikájához történő hozzájárulás további növelésének lehetőségeit ben az Egyesült Nemzetek megállapodtak abban, hogy célul tűzik ki azt, hogy a GDP 0,7%-át fejlesztési támogatásra fordítják az emberi lét legmegalázóbb állapota, a szélsőséges szegénység felszámolása érdekében. Tisztelt kollégák, ne feledjék, hogy ez a világ népességének körülbelül egyharmadát érinti. Sajnos, az eddig megtett erőfeszítések nyilvánvalóan nem elégségesek. Egyetlen új tagállam sem érte el a kitűzött célt. Ugyanez vonatkozik a régi tagállamokra is, Dánia, Luxemburg, Hollandia és Svédország kivételével. Norvégia, amely ugyan nem tagja az EU-nak, szintén elérte ezt a célt. Szeretném megköszönni Budreikaitė asszonynak az alapos munkát, amelyet a jelentéstervezet összeállítása terén, valamint az általam és a Fejlesztési Bizottságban dolgozó kollégáim által tett módosítások beillesztése kapcsán végzett. Az előadót egy új adományozó országból választották, és a jelentését egészen biztosan részletesen tanulmányozzák majd ezekben az országokban, ideértve Észtországot is.

7 7 Végül, a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzus elkötelezett az erre a célra kijelölt pénzeszközök további növelésére, és arra bíztatom a tagállamokat, hogy vegyék a kérdést komolyan. Ez a jelentés egy dicséretre méltó dokumentum, amely újból emlékeztet minket vállalt kötelezettségeinkre, és arra kérem valamennyi kollégámat, hogy támogassa azt. Adam Bielan, az UEN képviselőcsoport nevében. (PL) Tisztelt elnök úr! Én is gratulálni szeretnék Budreikaitė asszonynak ehhez a kiváló jelentéshez. A dokumentum hivatkozik az EU külkapcsolatainak keleti dimenziójára, valamint arra, hogy egy új közgyűlést kell létrehozni az EUROLAT vagy az EUROMED mentén egy olyan közgyűlést, amely különösen az új tagállamok ideértve saját országomat, Lengyelországot történelmi tapasztalataira építhetne. Teljesen egyetértek az előadóval e tekintetben. Európának egy szélesebb befolyási körről szóló új jövőképre van szüksége, amely a Balkánon és a fekete-tengeri régión keresztül a Kaukázus déli részéig terjed. Az EU politikája e régiók tekintetében idejétmúlt. Maga az európai szomszédságpolitika elnevezés sem megfelelő és sértő az olyan országokra nézve, mint Ukrajna, amely kétségkívül Európa része. A nevet az Európai Unió szomszédságpolitikájára kellene módosítani, amint azt a korábbi ukrán külügyminiszter, Borisz Taraszjuk jogosan hangsúlyozta az EU-Ukrajna együttműködési tanács legutóbbi ülésén. Az Európai Uniónak támogatnia kell Ukrajnát és Grúziát, és befolyási övezetébe kell vonnia őket. Ezeknek az országoknak még inkább szükségük van az elkötelezettségünkre, mint a kelet-európai országoknak volt a 2004-es bővítés előtt. Egyedi megközelítést igényelnek az Európai Unió részéről, nem pedig egy általános szomszédságpolitikát, amely Ukrajnát de facto ugyanúgy kezeli, mint azokat az országokat, amelyek történelmileg nem tartoznak Európához. Ukrajna, Grúzia és Belarusz szegényebb, gazdaságilag gyengébb és nagyobb politikai nehézségekkel küzd, mint az Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok. Az elmúlt években Oroszország pozíciója lényegesen megerősödött a régióban. Az, hogy Oroszország kész arra, hogy energiatartalékait politikai zsarolásra használja, eltéríti az Európai Uniót attól, hogy szembehelyezkedjen a Kreml szégyenletes praktikáival, amelyek nagyon távol állnak a demokráciától. Moszkva megkísérli visszafordítani a demokratikus átmenetet Grúziában és Ukrajnában. Az Európai Unió szomszédságpolitikájának, ahogyan neveznünk kellene, azonnali politikai és gazdasági támogatást kell nyújtania legközelebbi szomszédainknak. Lengyelországnak már kész projektjei vannak, amelyek csak az elindításra várnak, mint például a Bielsat független televíziós projekt Belarusz számára. Gabriele Zimmer, az GUE/NGL képviselőcsoport nevében. (DE) Tisztelt elnök úr! Visszatérve a jelentéshez, meg szeretném köszönni meg Budreikaitė asszonynak a jelentését, amelyet nagyon kiegyensúlyozottnak és hozzáértőnek tartok. Különösen fontos ez a jelentés most, mivel ideiglenes leltárt készíthetünk és következtetéseket is levonhatunk az új tagállamok által folytatott nagyobb mértékű fejlesztési együttműködéséről, különösen az ACSK-országok vonatkozásában. Az EU-hoz történő csatlakozás a Szerződés értelmében egyértelműen kötelezettséget is jelent a közösségi vívmányok elfogadására. Az is egyértelmű, hogy a Szerződés egy dolog, de az egy másik dolog, hogy a különböző országokban a fő szakpolitikai területekkel kapcsolatban milyen mértékű lakosság tájékozottsága. A statisztikák, amelyeket kaptunk, ezt nagyon nyilvánvalóvá teszik.

8 Az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokkal folytatott fejlesztési együttműködés gyakran nem tűnik különösen sürgős kérdésnek azokban az országokban, amelyek maguk is lemaradtak a gazdasági fejlődésben. Éppen ezért egyesült erővel kell elősegítenünk, hogy felismerjék e feladat fontosságát, és ösztönöznünk kell őket, hogy folytassák azt, visszaidézve azt a fejlesztési együttműködést is, amely a múltban egyes államok, különösen afrikai országok vonatkozásában létezett. Számos 1989 előtt létezett kapcsolat nagyon gyorsan, szinte minden visszhang nélkül szűnt meg. Néhány nagyon sajnálatraméltó esemény is történt. Több projekt, amelyet azokban az országokban megkezdtek, most romokban hever. Úgy vélem, e téren új kezdetre van szükség. Az is nagy szomorúsággal tölt el, hogy a Bizottsággal egyetértésben csaknem minden közép- és kelet-európai ország a volt szovjet tagköztársaságokkal való együttműködésre koncentrálja a fejlesztési együttműködéseit, ami háttérbe szorítja a fejlesztési együttműködés igazi célkitűzését, hogy teljesítsük a millenniumi fejlesztési célokat. Még ha sikerrel is járnának az új tagállamok és a hivatalos fejlesztéstámogatást a megállapodásnak megfelelően 0,17%-ra növelnék 2010-re, attól kell tartani, hogy annak az összegnek csak töredéke fordítódna a világ legszegényebb országainak fejlesztésére és támogatására. Még egyszer, nagyon köszönöm Budreikaitė asszonynak a jelentését. Frank Vanhecke (NI). (NL) Úgy vélem, a jelentésnek megvannak a jó oldalai. Érdekes áttekintést nyújt az új tagállamoknak a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos álláspontjáról. Ez hasznos. Véleményem szerint azonban ez a jelentés mindenekelőtt egy elvesztegetett lehetőségről szól. Ahelyett, hogy az új tagállamokat arra ösztönözi, hogy az európai fejlesztési támogatások hagyományos célkitűzéseit kövessék, a Parlament tulajdonképpen jobban tenné, ha megvitatná ezeket a célkitűzéseket, és átgondolná, hogy van-e értelme manapság tovább folytatni a fejlesztési támogatások hagyományos gyakorlatát. A Parlament a pénzügyi célkitűzéseket újra és újra valamiféle dogma szintjére emeli, mindenféle vita nélkül, és újra és újra visszautasítjuk a szembenézést azokkal az alapvető okokkal, amelyek a legtöbb fejlődő ország problémáinak a gyökerét jelentik. Az afrikai helyzet lényege, hogy a fejlődő országokban jelentkező szegénység, éhezés, bizonytalanság és a hatalmas társadalmi és gazdasági problémák legfőbb oka tulajdonképpen arra vezethető vissza, hogy ezen országok élén velejéig korrupt rezsimek állnak, amelyek nagyon rosszul kormányozzák országaikat. Az új tagállamokat arra ösztönözzük itt, hogy tájékoztató és a lakossági tudatosságot növelő kampányokat folytassanak. Ezt támogatom, de nem kellene arról a tényről is tájékoztatnunk az embereket, hogy az afrikai rendszerek többet költenek fegyverekre, mint amennyit fejlesztési segélyek formájában kapnak? Vagy hogy az afrikai országok vezetőinek milliárdjaik vannak félretéve svájci bankokban, amelyek összege nagyobb, mint több évnyi fejlesztési segély értéke? Ha van olyan jelzés, amelyet Európának adnia kellene, akkor az az, hogy egyedül a demokrácia, ahol a törvény szava uralkodik, képes biztosítani azt, hogy az embereknek igazi esélyük legyen sorsuk javítására, és ilyen körülmények között a fejlesztési segély is hatékony és hasznos lesz. A jelen pillanatban nem az, bármilyen szomorú is ez.

9 9 Theodor Dumitru Stolojan (PPE-DE). (RO) Méltatom ezt a jelentést, amely igazi segítséget fog nyújtani az új tagállamoknak, hogy teljesítsék azokat a kötelezettségeiket, amelyeket a fejlesztési együttműködési politika keretében vállaltak. Támogatom a jelentésben megfogalmazott ajánlásokat, és szeretnék közülük kettőt kiemelni, mindenekelőtt azt, hogy szükség van egy, a polgárok oktatását célzó stratégiára. Ez nem jelenti azt, hogy egy olyan ország polgáraival, mint például Románia, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék csupán 38%-a az EU átlagának, meg kellene értetni, hogy a költségvetési források egy részét más országok fejlesztésére kell költeni, de az Európai Unió egyik alapértéke, hogy ezt megtegyük, és Románia, amely tagállam, lépéseket fog tenni ebbe az irányba. Szeretném kiemelni azt az ajánlást, amely a pozitív tapasztalatoknak a régi tagállamok részéről az új tagállamoknak történő átadására vonatkozik, ami a fejlesztési együttműködés terén elszenvedett kudarcok elkerülését célozza, mint amilyen például az, hogy nem érik el az együttműködés célját, hogy hiányzik a hatékonyság, és korrupciós lehetőségek nyílnak meg a kedvezményezett államokban. Alá szeretném húzni az emberi erőforrás oktatásának és képzésének terén megvalósuló fejlesztési együttműködés jelentőségét. Ebben az összefüggésben Romániának rendkívül pozitív tapasztalatai vannak, mivel ösztöndíjat kínál a Moldovai Köztárságból és a Délnyugat-Ukrajnából származó diákoknak és egyetemistáknak. Közvetlen kapcsolat van a romániai egyetemek és iskolák, valamint az említett országok diákjai és egyetemistái között. Justas Vincas Paleckis (PSE). (LT) Gratulálok az előadónak, Budreikaitė asszonynak a jelentéséhez, amelynek elkészítése bizonyosan nagyon sok időt és fáradságot igényelt. Felemelő érzés tudni, hogy az új tagállamok ilyen rövid idő alatt átalakultak a támogatások kedvezményezetteiből a támogatások adományozóivá. Azonban ezen országok többsége ha nem mindegyikük számára nehéz feladat lehet, hogy 2010-re el tudják érni a GDP 0,17%-ának fejlesztési támogatásokra történő allokálására vonatkozó célkitűzést. Mi lehet ennek az oka? Azokat az országokat, amelyek a XXI. században lettek az EU tagjai, még mindig az etnocentrizmus fojtogatja. Úgy érzik, hogy ők szenvedtek a legtöbbet, még mindig küszködnek, és nekik van szükségük a legtöbb támogatásra. Mindemellett az a tény, hogy ezek az országok az EU részei és hogy részt vesznek a fejlesztési együttműködésben, segít megszüntetni a szűklátókörűséget. Ma Litvániában ahol a fejlesztés-támogatási projekteket a legutóbbi időkig szkepticizmus fogadta a lakosság többsége úgy véli, hogy az ilyen támogatás üdvözlendő és szükséges. Az új tagállamok abban az előnyös helyzetben vannak, hogy meg tudják osztani az átmeneti időszakra vonatkozó tapasztalataikat a világ más régióival. Ismerjük a nehézségeket, amelyekkel közeli szomszédaink küszködnek Közép-Európában, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, mivel a közelmúltban mi is hasonló nehézségekkel voltunk kénytelenek szembenézni. Azonban a figyelmünket és a támogatásokat egy kicsit még távolabbra kell összpontosítanunk. Eléggé nehéz érzékelni az afrikai és ázsiai országokban létező szegénységet Vilnius, Varsó, Budapest vagy Bukarest távolságából, de meg kell értenünk, hogy ha ma támogatást adunk a szükséget szenvedőknek, azzal tulajdonképpen magunknak is segítünk. A bolygó valamennyi országa kapcsolatban áll a többivel, úgy, mint a közlekedőedények esetében. A leggazdagabb és a legszegényebb országok között növekvő

10 szakadék csakúgy, mint a gazdasági menekültek megállíthatatlan áradata erodálja a világ alapjait. Az állami támogatások mellett a civil társadalom is nagyon fontos szerepet játszik. A nem kormányzati szervezetek, az iskolák és az egyházak által gyűjtött pénz és javak értéke nem túl nagy ugyan, de nagyon méltánylandó. Ryszard Czarnecki (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr! Országom sok éven keresztül részesült segélyekben az ott uralkodó szegénység miatt. Ma, négyévnyi EU-tagság után, Lengyelország egyre aktívabban kapcsolódik be a fejlődő országoknak segélyezésébe. Legutóbb például, leírtuk Angola igen nagy adósságát. A fejlődő országok elitjének támogatásába is pénzt fektetünk lengyelországi tanulmányok folytatását célzó ösztöndíjak révén. A kiinduló feltevésünk az, hogy a tudásba történő befektetés és az elit kialakítása nem kevésbé fontos, mint a jótékonykodás. Azt kell mondanom és ezzel talán vitába keveredek néhányukkal, hogy a fejlődő országoknak biztosított segélyeket nem kellene az afrikai országokra korlátozni, és emlékeztetném Önöket, hogy a évi európai konszenzus nem kötelez minket arra, hogy a fejlesztési támogatásainkat Afrikába irányítsuk. Lengyelként büszke vagyok arra, hogy hazám új tagállamként GNP-jének ugyanakkora hányadát fordítja a fejlődő országoknak nyújtott támogatásokra, mint Görögország, amely már 27 éve az Európai Unió tagja, Portugália, amely 22 éve tag, vagy Olaszország, amely a Közösség egyik alapító tagja. Katrin Saks (PSE). (ET) Szeretném megköszönni az előadónak az időszerű és kiegyensúlyozott jelentést. Néhány megjegyzést tennék olyan kérdésekben, amelyek a jelentésről korábban lefolytatott vitából és a képviselőházban a mai napon lezajlott vitából fakadnak. Az első megjegyzésem arra az elgondolásra vonatkozik, hogy az új tagállamokban az embereknek lagymatag az álláspontja a fejlesztési együttműködéssel és a humanitárius segélyekkel kapcsolatban. Úgy vélem, hogy a lakossági tudatosság növelésének nagyon fontos szerepet kell játszania ebben a tekintetben. Készítettek egy tanulmányt Észtországban, amely összehasonlította a mai álláspontot a három évvel ezelőttivel, és még a három évvel ezelőtti számadatok is azt mutatják, hogy olyan mértékben javult a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos tudatosság és nem csupán az intézményekben, de a lakosság körében általánosan, hogy az jelentős fejlesztési együttműködési célú költségvetési támogatást tett lehetővé, illetve a meglévő támogatások növelését. A lakosság számára fontos tudni, hogy a pénz nem egy hatalmas fekete lyukba megy, hanem meghatározott országokba és meghatározott projektekre. Észtország fejlesztési együttműködése azon az elven alapul, hogy a fejlesztésért elsősorban a fejlődő országoknak maguknak kell viselniük a felelősséget. Semmit nem lehet erővel elérni. Ebből az okból különösen fontos a szoros együttműködés, és egy nagyon jó példa erre az Észtország és Grúzia közötti együttműködés. Ezért üdvözlöm a jelentés 17. bekezdését, amely megállapítja, hogy a legnagyobb kihívás a költségvetés növelése és a tudatosság növelése lesz, különösen a lakosság körében. Például bár a nemzetközi fejlesztésre Észtország által 2006-ban elkülönített összeg a GDP 0,09%-a volt ma az a nézet, hogy az összeget növelni kell, és a célunk az, hogy 2011-re elérjük a GDP 0,17%-át, összhangban a 2006-ban elfogadott fejlesztési együttműködési programmal.

11 11 Üdvözlöm a tényt, hogy a kollégáim és az észt kollégáim által tett javaslatokat már a tervezet készítésének fázisában belefoglalták a jelentésbe, és úgy vélem, hogy ez jelzi azt az alapvető változást, hogy az új tagállamok a segélyek kedvezményezetteiből a segélyek adományozóivá alakultak át; remélem, hogy ez a támogatás folyamatosan növekedni fog. Liam Aylward (UEN). Tisztelt elnök úr! Megdöbbentő, hogy világszerte 200 millió gyermek dolgozik gyermekmunkásként. Ez a gyakorlat teljesen elfogadhatatlan. A nemzetközi közösségnek összehangoltabb módon kell munkálkodnia annak érdekében, hogy a gyermekmunka leküzdését célzó nemzetközi útmutatókat szigorúan betartassák a világ valamennyi országában. Ennek mindenkor kulcsfontosságú kérdésnek kell lennie az EU fejlesztés-támogatási politikáiban. Az EU-nak szorosabban együtt kell működnie az Egyesült Nemzetekkel, az UNICEF-fel, a Világbankkal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az adományozókkal és a nem kormányzati szervezetekkel, hogy megfelelő stratégiákat alkalmazhasson annak érdekében, hogy egységes törvények legyenek érvényben a gyermekmunka embertelen gyakorlatának felszámolására. Multidimenzionális megközelítésre van szükség, ha világszerte hatékonyan szembe akarunk szállni a gyermekmunkával. A szociális védelmi intézkedéseket be kell tartani, és a módosítani kell a munkaerő-piaci szabályokat. A gyermekmunka és az oktatási kérdések kibogozhatatlanul összefonódnak. A gyermekek, akiktől megtagadják az oktatást, nagyobb valószínűséggel lesznek gyermekmunkások. Az Európai Uniónak, mint a fejlesztési támogatások legnagyobb adományozójának a világon, folytatnia kell a következetes munkát annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok 2015-re megvalósuljanak, ideértve a nemzetközi közösség által kitűzött célt, hogy az oktatás a világon minden gyermek számára elérhető legyen. Mieczysław Edmund Janowski (UEN). (PL) Tisztelt elnök úr! Segíteni másokon, miközben még te magad is segítségre szorulsz, valóban a szolidaritás bizonyítéka. Ezt demonstrálja annak a 12 államnak a tevékenysége, amelyek a közelmúltban csatlakoztak az Európai Unióhoz, és ezt értékelni kell. Tavaly novemberben egy kiállítás keretében amelynek címe Lengyel segítségnyújtás a világnak volt bemutattam, hogy mit tett Lengyelország ebben a tekintetben. Ezért nagyon hálás vagyok Budreikaitė asszonynak, hogy komplex módon bemutatta a témát. Az éveken keresztül tárgyalt millenniumi célkitűzések lényege az, hogy segítséget nyújtsanak a szegénységben élő embereknek, ideértve az alultáplált gyermekek millióit is. Az ilyen segítségnyújtásnak azonban azt kell jelentenie, hogy horgászbot és horgásztudást biztosítunk, nem pedig azt, hogy a tányérra tesszük a halat. Arra is törekednünk kell, hogy tisztességesebb kereskedelmi rendszert alakítsunk ki a harmadik világ országaival. Nagyvonalúságra van szükség az adományozók részéről az adósságok elengedése tekintetében, illetve a tudományos eredmények széleskörű megosztása tekintetében is, különösen az orvostudomány területén. Támogassuk az iskolákat és egyetemeket ezekben az országokban, hogy a végzős diákok honfitársaik szükségleteinek kielégítésén munkálkodhassanak. Nyújtsunk segítséget az ivóvízhiány megoldásához. Mi, az Európai Unió lakosai a világ népességének csupán 7,5%-át tesszük ki, de a világ GNI-jének 23%-át fogyasztjuk el. Természetesen nekünk is megvannak a magunk problémái itt Európában, ideértve a gazdasági problémákat is. De ezeket a megfelelő perspektívában kell szemlélnünk. Ne legyünk közömbösek azok szenvedéseivel szemben,

12 akik éheznek, betegek vagy képzetlenek, akik szegénységben, jogfosztottságban vagy halálos veszélyben élnek. Reinhard Rack (PPE-DE). (DE) Tisztelt elnök úr! Szeretnék visszatérni ahhoz a megjegyzéshez, amelyet a biztos úr tett a bevezetőjében, nevezetesen hogy nem pusztán fejlesztési segélyeket kell nyújtanunk, hanem e támogatásokat összekapcsolhatjuk és össze is kell kapcsolnunk általános megfontolásokkal nem az olyan erőpolitikának és kötöttségekkel összekapcsolt politikának az értelmében, amilyet egykor az USA és a korábbi Szovjetunió gyakorolt és amilyet Oroszország és Kína gyakorol manapság, hanem abban az értelemben, hogy elősegítsük a felelősségteljes kormányzást, az emberi jogokat, és harcoljunk a korrupció ellen. Ezek azok a megfontolások, amelyeket fel kell festenünk a transzparenseinkre és itt nem csak az új tagállamokról és a fejlesztés-támogatási politikáikról beszélek, hanem valamennyiünkről. Talán gyakorlati lehetőségnek is tekinthetjük ezt, hogy még nagyobb hangsúlyt fektethessünk ezekre a megfontolásokra. Jan Zahradil (PPE-DE). (CS) Tisztelt elnök úr! A jelentés természetesen nagyon hasznos. A fejlődés ezen a területen nagyon dinamikus, sőt, meg is haladja a jelentésben felvázoltat. Például, a jelentés nem adja vissza azt a tényt, hogy néhány tagállam már felállított fejlesztési szervezeteket. Másról szeretnék azonban beszélni. Szeretném szertefoszlatni azt az elterjedt hiedelmet, hogy az új tagállamoknak nincsenek tapasztalataik ezen a téren. Van ilyen tapasztalatunk, bár akkor szereztük, amikor Európa megosztott volt, a vasfüggöny mögött, egy másféle rezsim alatt, amikor mindent ideológiai és politikai motiváció szőtt át. A tény azonban az, hogy erőműveket és sörfőzdéket építettünk, és mezőgazdasági segélyeket nyújtottunk a fejlődő országoknak. Egyébként még azóta is tartoznak nekünk és egyes adósságok eléggé nagyok, de ez most nem számít. Egyszerűen rendelkezésünkre áll a tudás. Szeretném látni, hogy ezt a tudást használjuk valamire. Szeretném ezt a lehetőséget arra is felhasználni, hogy megkérjem a Bizottságot, ne tekintse az új tagállamokat zöldfülűeknek, hanem inkább használja fel a meglévő tudásukat. Miloslav Ransdorf (GUE/NGL). (CS) Tisztelt elnök úr! Szeretném ott folytatni, ahol kollégám, Zahradil úr abbahagyta. Teljesen igazat adok neki. Csehszlovákia a múltban csakúgy, mint a szovjet blokk egyéb országai aktív volt a fejlődő országokban. Országunk sikeresen vett részt ezen országok gazdaságának támogatásában, és most kiaknázhatjuk ezt. Vannak azonban negatívumok is, amelyek annak a ténynek köszönhetők, hogy a külső növekedési források soha nem helyettesíthetik a belső forrásokat. Azok a gazdaságok, amelyek ilyen helyzetben találják magukat, gyakran képtelenek belülről fejlődni. Valamikor, tulajdonképpen egészen régen, Gunnar Myrdal megjelentette Az ázsiai dráma című könyvét. A szerző művében szembeállítja a második világháború után például Afrikában érzett optimizmust az ázsiai országokban uralkodó pesszimizmussal. Ma a helyzet alapvetően más. Számos ázsiai ország erős növekedést mutat, míg Afrika a világban történt befektetéseknek csupán 2%-át vonzza, és számos afrikai ország gazdasága végszükségben van. Azután ott van a két régió uralkodó elitjeinek magatartásával való összefüggés, amely éles kontrasztot mutat. Egy francia tanulmány összehasonlította ezeknek az eliteknek a magatartását, és kimutatta, hogy miközben az ázsiai elit befektetett a gazdaságba, az afrikai elit felhalmozta a megtermelt erőforrásokat és kivitte azokat az országaikból.

13 13 Louis Michel, a Bizottság tagja. (FR) Tisztelt elnök úr! Hölgyeim és uraim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a felszólalóknak a magas szintű hozzászólásokat és a helytálló észrevételeket, amelyek hűen visszatükrözik az én aggályaimat is. Már az elején szeretném köszönetemet nyilvánítani a szlovén elnökségnek is, amely figyelemre méltóan üdítő megközelítést alkalmazott. Azon dolgozik, hogy ösztönözze és energizálja a fejlesztéspolitikával kapcsolatos gondolkodást az új tagállamokban, és már két rendkívül eredményes ülést is szervezett e témák megvitatására. Ami a segélynyújtás szintjére vonatkozó észrevételeket illeti azaz, a szükséges pénz mennyiségére vonatkozó megjegyzéseket, tökéletesen megértem azt a nehézséget, amellyel az új tagállamoknak szembe kell nézniük. Emlékeztetném azonban Önöket arra, hogy és ezt általánosságban tulajdonképpen Önök maguk is megállapították számos alternatív útja van a részvételnek és a tapasztalatok átadásának, amelyek nagyon kevésbe kerülnek. Az egyik felszólaló például az oktatási együttműködési projektekre hivatkozott. Nyilvánvaló, hogy oktatók vagy tanárok afrikai országokba küldése viszonylag kevés pénzbe kerül, de mindemellett ez egy rendkívül fontos hozzájárulás az érintett országok fejlődéséhez. Az itt felvetett alapkérdés, vagyis hogy az új tagállamok nem tennék-e jobban, ha a saját szomszédságukba ruháznának be a szomszédság talán nem a legjobb szó, de még ki kell találnom egy jobbat és nem Afrikában, véleményem szerint rossz kérdés. Megértem, hogy a szomszédságban történő beruházás nyilvánvalóan vonzóbb és könnyebben igazolható, és sokkal vonzóbb is úgy az Önök országai közvéleménye, mint a potenciális fejlesztéspolitikai partnerek számára. Az egyik megközelítés azonban nem zárja ki a másikat, és egészen kivételes példával is szolgál a fiatalok számára, ha azt látják, hogy az országuk kiterjeszti a segélyeit Afrikára, hogy megnyílik Afrika irányába, mert ez olyan értékeket fejez ki, amelyek a legmélyebb értelemben európaiak és egyben univerzálisak is. Azt is szeretném még mondani ezen kívül, hogy azért szorgalmaztam, hogy az új tagállamok legyenek jelen Afrikában, mert az Önök országai közül néhány már rendelkezik ottani tapasztalatokkal, és ez a tapasztalat általában meglehetősen pozitív nyomokat hagyott, nevezetesen egyes államok felépítésével és állami szolgáltatások kialakításával összefüggésben, illetve a megszerzett komoly szaktudás formájában. Második észrevételem az, hölgyeim és uraim, hogy Afrika távol van a millenniumi célkitűzések elérésétől. A célokat Afrika kivételével valamennyi fejlődő országban el fogják érni. Ennek alapján úgy vélem, hogy a felelősségünk vagy a társfelelősségünk része, hogy ne csökkentsük az afrikai befektetéseinket, és újból kihangsúlyoznám, megismételve az egyik felszólaló szavait, hogy a befektetés szintje fenntartható a tapasztalatok kicserélése révén is. Arra ösztönözni vagy abban támogatni az egyetemeinket, főiskoláinkat, önkormányzatainkat és helyi hatóságainkat, hogy tapasztalatcserét kezdjenek a fejlődő országokkal, nyilvánvalóan egy viszonylag alacsony költségű megközelítés, de egyben hatékony is. Azt is el kell mondanom, hogy kész vagyok meghívni az úgynevezett új tagállamok képviselőit, hogy kísérjenek el néhány utamra. Úgy vélem, rendkívül fontos, hogy ne csak azt lássák a saját szemükkel, hogy mi is forog kockán, hanem azokat az igazán tragikus helyzeteket is, amelyekkel egyes országoknak és embereknek szembe kell nézniük. Egy olyan szemponttal szeretném zárni a beszédemet, amely nagy lehetőséget hordoz magában arra, hogy hozzáadott értéket teremtsünk és ez a lehetőség valószínűleg nagyobb, mint amilyen a saját országaink közül néhányban adódik, amint azt mások már kihangsúlyozták: a kormányzásról van szó. Végül is, mit is értünk kormányzás alatt? A kormányzás az állam azon képessége, hogy felvállalja a legfőbb szuverén funkcióit, és hogy

14 biztosítsa az embereknek a szociális szolgáltatások alapvető szintjét. Úgy gondolom, Önök óriási mértékben hozzá tudnak járulni a kormányzás területéhez: azaz mindenhez, ami az állam kiépítéséhez és hogy aláhúzzak egy megjegyzést, amelyet, úgy emlékszem, Lambsdorff úr tett minden olyan dologhoz kapcsolódik, ami az átmeneti időszakból az állam vagy pontosabban meghatározott struktúrák kiépítését foglalja magában. Itt az adóbehajtásra, a helyi szintű közigazgatás létrehozására, a szubszidiaritás és a decentralizáció elvére gondolok. Ezek a szempontok egyértelműen alapvető jelentőségűek egy olyan állam felépítésében, amely képes szolgálni az embereket, és nyilvánvaló, hogy Önök ebben fontos szerepet játszhatnak. Úgy hiszem, hasznos lenne és ez az, amit javasolni fogok felkérni a 12 úgynevezett új tagállamot, hogy dolgozzanak együtt a Bizottsággal a tizedik Európai Fejlesztési Alap programján. A helyzet az, hogy többé-kevésbé már elkészítettük a tizedik Európai Fejlesztési Alap programját, és hasznos gyakorlat lenne bevonni az új tagállamokat annak meghatározásába, hogy az egyes országok miként tudnának a legjobban bekapcsolódni a programba. Megkérhetjük őket, például, hogy nyújtsanak képzést az igazságszolgáltatás, a közigazgatás vagy az oktatás területén, vagy felkérhetjük őket, hogy biztosítsanak szakértőket. Például, egyes új tagállamok szakértelemmel rendelkeznek az e-közigazgatás területén, és erre a szakértelemre nagy igény van egyes afrikai országokban. Ez az oka, amiért ezt a javaslatot teszem. Úgy vélem, fontos volt ezt a vitát megtartani, és meglátásom szerint elhangzott néhány nagyon hasznos, további vizsgálatra érdemes javaslat. Mindemellett azt javasolnám, hogy ha valóban hatékonyak akarunk lenni, és előre akarjuk vinni az ügyeket, a nagyon közeli jövőre be kell ütemeznünk egy találkozót a 12 érintett ország képviselőivel, és meg kell beszélnünk a kérdéseket annak érdekében, hogy az elkövetkező hetek folyamán közös programokat alakíthassunk ki. Úgy vélem, ez egy olyan lehetőség, amelyet nem szalaszthatunk el. Végül, szó volt a feltételekhez kötésről is, és én teljesen meg tudom érteni ezt az álláspontot. Nyilvánvalóan minden fontos, ami az értékekhez, az emberi jogokhoz, az emberi jogok tiszteletben tartásához és a korrupció elleni küzdelemhez kapcsolódik, ezzel egyetértek, de néhány esetben nagyon nehéz, sőt, nemkívánatos eredményre vezet, ha a fejlesztési segélyt ezeknek az értékeknek a szigorú betartásához kötjük vagy attól tesszük függővé, noha azok kétségkívül értékesek a számunkra. Amit fel kell ismerni az az, hogy értékfüggő kapcsolat vagy feltétel kiszabása azokban az országokban, ahol az ilyen követelményeket nem tartják tiszteletben, elsősorban az adott országok átlagembereinél üt vissza. Azokban az országokban, ahol a felelősségteljes kormányzás elvét nem tartják tiszteletben, a mi válaszunk a problémára az, hogy különleges szereplőkkel: közvetett helyi szereplőkkel, nem kormányzati szervezetekkel, vagy az Egyesült Nemzeteket képviselő ügynökségekkel dolgozunk együtt. Költségvetési támogatást csak olyan országoknak ajánlunk fel, amelyek garantálni tudják a felelősségteljes kormányzás minimális szintjét. Ezért úgy vélem, hogy nem lehet kétség afelől, hogy ezt a szempontot illetően közös hullámhosszon vagyunk. Ami az értékeket illeti, amelyekre hivatkoztam azokat következetesen képviseljük. Folyamatosan törekszünk ezeknek az értékeknek a politikai párbeszéden keresztül történő előmozdítására és szorgalmazására. A feltételekhez kötés azonban nem olyan egyszerű, ha őszintén akarunk segíteni az egyszerű embereknek, és végül is ez a fő cél. Danutė Budreikaitė, előadó. (LT) Őszintén köszönöm mindenkinek, hogy részt vett a vitában és támogatásáról biztosította a jelentésemet. Szintén szeretnék köszönetet mondani a Fejlesztési Bizottság valamennyi tagjának, amiért egyhangúlag mellette szavaztak.

15 15 Több témakört is ki szeretnék emelni. Az új tagállamok tulajdonképpen ez továbbra is egyfajta feltételes elnevezés marad, amely különleges történelmi hátterüknek és talán annak a ténynek köszönhető, hogy szegényebbek a régi tagállamoknál, és ez az elnevezés egyszerűbbé teszi a régi tagállamoknak és azoknak a tagállamoknak a megkülönböztetését, amelyek a két bővítési forduló után csatlakoztak az EU-hoz. Szeretném megemlíteni a fejlesztési együttműködési politika tapasztalatait. Ezt a politikát eredetileg 1958-ban kezdték el alkalmazni. A közép-európai országoknak a Cseh Köztársaságnak, Szlovákiának és másoknak több tapasztalatuk volt a fejlesztési együttműködésben történő részvétellel kapcsolatban. A balti államok részvétele sokkal korlátozottabb volt. Mindemellett az országom jelenleg oceanológiai támogatást nyújt egy afrikai országnak, Mauritiusnak. A fejlődés egyértelmű. Miért hangsúlyozom a keleti dimenziót, a keleti országokat? Ezek történetesen nagyon fontos szomszédaink. Nincs értelme elválasztani egymástól a szomszédsági és a fejlesztési együttműködési politikákat, vagy a politikusokra bízni, hogy vitassák meg a részleteiket. Ezek a fogalmak kölcsönösen összefüggenek. Belaruszban, amely szomszédunk, vannak olyan emberek, akik kevesebb, mint napi két dollárból élnek. Az országok mely csoportjához tartozik ez az ország ennek alapján? Ezek az országok szintén elmaradottak és segítséget kérnek, és ragaszkodnak ahhoz, hogy támogatást kell kapniuk. Mind azt akarjuk, hogy a szomszédaink is elfogadható szinten éljenek. Ezért úgy tűnik, hogy ugyanazokat a globális célokat követjük. Támogatjuk az afrikai országokat a szegénység elleni küzdelemben, a migráció mértékének csökkentésében, az életminőség javításában, a gazdaság fellendítésében, ami képessé teszi őket arra, hogy leküzdjék a betegségeket, és hogy saját magukra tudjanak támaszkodni. Miközben támogatást nyújtunk a szomszédos országoknak a szegénység leküzdéséhez, segítő kezet nyújtva, amikor tudunk, és ha rendelkezünk az odavágó tapasztalattal, hozzájárulunk az egész Európára és a balkáni régióra kiterjedő stabilizáció megvalósításához is. Köszönöm mindenkinek, hogy részt vett a vitán és köszönöm a támogatást. Elnök. A vitát lezárom. A szavazásra ma déli 12 órakor kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 142. cikke) Sebastian Valentin Bodu (PPE-DE), írásban. (RO) Bár a megvitatott állásfoglalás-tervezetnek ambiciózus céljai vannak, úgy vélem, nehéz lesz közös politikát kialakítani a közeli jövőben, még elvi alapon is. Jóllehet mi egy nagy családot alkotunk, minden uniós tagállamnak megvannak a saját prioritásai azon országok vagy földrajzi régiók tekintetében, amelyek regionális fejlesztési együttműködésben részesülnek; prioritások, amelyek hátterében gazdasági, geopolitikai, etnikai, történelmi érdekek stb. állnak, és valószínűtlen, hogy ez lényegesen megváltozhat. A Koszovó függetlenségének kikiáltásával összefüggő közelmúltbeli események megmutatták, hogy nincs véleményegység a tagállamok között, és ugyanazon az alapon valószínű az is, hogy hasonló véleménykülönbségek lesznek tapasztalhatók bármikor, ha a megvitatás alatt álló téma a közösségen kívüli szomszédaink helyzete. Igaz, hogy nagy lépést tettünk előre az EU külügyi főképviselőjének a Lisszaboni Szerződés alapján történő kinevezésével. A közösségi prioritások meghatározására vonatkozó egyértelmű szabályok hiánya miatt azonban minden tagállam megkísérli majd, hogy azokat a fejlesztési politikákat mozdítsa elő, és

16 azokra fókuszáljon ideértve a pénzügyi támogatást (allokálás az uniós költségvetésből) is, amelyek a saját prioritásaikkal egybeeső közösségen kívüli régiókba irányulnak. ELNÖKÖL: MARTÍNEZ MARTÍNEZ ÚR Alelnök 3. A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben (vita) Elnök. A következő napirendi pont Feleknas Uca jelentése a Fejlesztési Bizottság nevében a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről a fejlesztési együttműködésben (2007/2182(INI)) (A6-0035/2008). Feleknas Uca, előadó. (DE) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Öt nappal ezelőtt ünnepeltük a nemzetközi nőnap 100. évfordulóját. Rengeteget elértünk, de még mindig nincs jele az egyenlő esélyeknek a világ legszegényebb országaiban. A nők és a leánygyermekek emberi jogai még távolról sem elidegeníthetetlen, integráns és oszthatatlan részei az egyetemleges emberi jogoknak, amelyekre az Egyesült Nemzetek 1993-as bécsi nyilatkozata hívott fel. Jelentésemben részletesen foglalkoztam a nők és a leánygyermekek helyzetével a fejlődő országokban, és szintén megvizsgáltam azokat a módokat, ahogyan az európai fejlesztési együttműködés javíthat ezeknek a nőknek az életén. Hagy idézzek fel néhány tényt és számadatot. A világon élő írástudatlanok kétharmada nő. Az afrikai nők több mint 40%-a nem járt általános iskolába. Afrikában a nők a teljes népesség 52%-át teszik ki, de a mezőgazdasági munkák 75%-át ők végzik, és ők állítják elő és értékesítik az élelmiszerek 60-80%-át. A Bizottságnak a nők egyenlőségére és a fejlesztési együttműködésben történő részvételére vonatkozó aktualizált stratégiája fontos kérdésekkel foglalkozik, és konkrét intézkedéseket javasol az egyenlőség elősegítésére. Üdvözlendő a stratégia kettős megközelítése, vagyis hogy hatékonyabbá teszi a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését, és egyúttal javaslatot tesz az egyenlőséget előmozdító különálló intézkedésekre. Szintén üdvözlöm azt a 41 gyakorlati intézkedést, amelyek a felelősségteljes kormányzás, a foglalkoztatás, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és a nők elleni erőszak területeire vonatkoznak. Mindemellett a jelentésemben számos pontot kritizáltam. Engedjék meg, hogy a legfontosabbakat röviden bemutassam. Úgy vélem, hogy az erőszak hagyományos formái elleni küzdelemnek a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló intézkedések középpontjában kell állnia. Másodszor, azt kell mondanom, meglehetősen megdöbbentett, hogy a stratégia nem említi a gazdasági partnerségi megállapodásokat. Sehol nem történik hivatkozás a nők szerepének erősítése és az EU és az ACSK-államok közötti gazdasági megállapodások közötti kapcsolatra. Ami a konfliktuszónákban élő nők különleges helyzetét illeti, sajnálattal vettem tudomásul a tényt, hogy a stratégia nem fűz megjegyzést ahhoz a különleges szerephez, amelyet a nők az úgynevezett instabil államokban és a legkevésbé fejlett országokban betöltenek. Különleges figyelmet kellene szentelni a nők reproduktív egészségének és szexuális jogainak a fejlődő országokban. Nagyon sajnálom, hogy a módosítástervezetek többsége ismét csak azzal foglalkozik, hogy kitörölje azokat a részeket a jelentésből, amelyek a nők azon jogának érvényesítésére hívnak

17 17 fel, hogy szabadon és függetlenül dönthessenek a testükről és az életükről. Nem szeretnék dicsekvőnek hangzani, de a jelentésemet nem lehet erre az egyetlen kérdésre redukálni. Ebben az összefüggésben üdvözlöm azokat a módosításokat, amelyeket Buitenweg asszony javasolt a zöldek nevében, és köszönöm neki a fontos hozzájárulást. Ami a reproduktív egészséget illeti, most csak a következőt szeretném mondani: minden nőnek joga van szabadon és függetlenül dönteni a testéről és az életéről. A nőknek a szexuális és reproduktív egészséghez való joga a nemek közötti egyenlőség egyik alapfeltétele. Amíg a nőktől megtagadják ezt, mások fognak dönteni a testükről és az életükről. Egészen biztos vagyok abban, hogy senki, aki komolyan törődik Európa humanista hagyományaival, nem akarhatja ezt! (Taps) Louis Michel, a Bizottság tagja. (FR) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy először is gratuláljak az előadónak, hogy rendkívül alaposan elemezte ezt a nagyon fontos és aktuális témát. A nők nagyobb mértékű részvétele a gazdaságban és a hatalom igazságosabb megosztása a férfiak és a nők között tulajdonképpen a fejlődés előfeltételei. Ha nem vagyunk képesek biztosítani a nemek közötti egyenlőséget a fejlesztésben, soha nem fogjuk elérni sem a millenniumi célokat, sem a fenntartható gazdasági fejlődést. Miért van az, hogy Afrika Szaharától délre fekvő államaiban a nők csupán 34%-át teszik ki a szabályos foglalkoztatás keretében dolgozó munkavállalóknak? Miért van az, hogy ezeknek a nőknek a jövedelme csupán 10%-át teszi ki az összes jövedelemnek, és miért van az eszközöknek csupán 1%-a van a nők tulajdonában? Ezek a kérdések nyilvánvalóan rendkívül fontosak. És miért van az, amint azt a jelentés kiemeli, hogy a nők teszik ki az abszolút szegénységben elő 1,3 milliárd ember 70%-át? Ami itt bemutatásra került, az egy nagyon különleges tragédia, amely valójában azzal függ össze, hogy valaki nőnek született-e vagy sem. Nagyon szomorú, de túlságosan sok ilyen válaszra váró kérdés létezik. Még Európában, a mi tagállamaink nemzeti parlamentjeiben ahol meglehetősen magas a nők részvétele sincs garancia arra, hogy a nők prioritásaival mindig foglalkozni fognak. Ami a partnerországok irányába gyakorolt politikánkat illeti, tudjuk, hogy mindenre kiterjedő politikai párbeszédet kell folytatnunk. Elmondhatom Önöknek, hogy a nemek közötti egyenlőségről folytatott párbeszéd nem mindig lényegre törő: magában foglalhatja például annak biztosítását, hogy a statisztikák nemek szerinti bontásban készüljenek, vagy hogy ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a költségvetés összeállítása jobban figyelembe vegye a szociális területet, mivel számos esetben az oktatásnak és az egészségügynek nincs igazi prioritása, noha köztudott, hogy a nők oktatása és egészsége a fejlődés kulcsai. Mindezek a megfontolások központi jelentőségűek a Bizottságnak A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben című, május 8-i közleményében. Az ott lefektetett politika választ ad azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket az európai fejlesztési konszenzusban tettünk annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség valamennyi együttműködési politikánkban és gyakorlatunkban megjelenjen. A közlemény célja, hogy egy összeurópai elképzelést alakítson ki, és megbízható támogatást nyújtson a nemek közötti egyenlőség elősegítéséhez valamennyi fejlődő régióban és országban. A közlemény egyben iránymutatásként is szolgál az új segélyezési módokhoz, nevezetesen a költségvetési támogatáshoz. Nem értek egyet az Ön jelentésében megfogalmazott

18 kritikával, mivel véleményem szerint a költségvetési támogatás új lehetőségekkel szolgál a nemek közötti egyenlőség hatékony elősegítéséhez. Miért van ez így? Már számos esetben felvázoltam annak az okát, hogy a lehetőségekhez mérten miért részesítem előnyben a költségvetési támogatást. Magának a költségvetési támogatásnak a ténye összehasonlíthatatlanul jobb pozíciót biztosít számunkra az érintett partnerország hatóságaival folytatott politikai párbeszéd során. Lehetővé teszi számunkra például, hogy párbeszédet folytassunk a politikai lehetőségekről, illetve egyebek mellett arról is, hogy a nőknek az ország gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött potenciálját jobban ki kell bontakoztatni. Továbbá, az ilyen esetekben a támogatást a kézzelfogható eredményekre alapozzuk, amelyeket nemhez kötött indikátorok jeleznek vagy tárnak fel, és ezáltal egyértelműen jelzik a nemek közötti különbségeket, ha vannak ilyenek. Azok a célkitűzések, amelyeket az ország eredményeinek mérésére használunk, összhangban vannak a millenniumi célkitűzésekkel, a legtöbb esetben nagyon lényegesek a nők életkörülményeinek javítása szempontjából is. Hogy megnevezzünk néhányat, magukban foglalják az iskolába járó lányok arányának növelését és a terhesgondozási vizsgálatok számának növelését. A haladás, amelyet egy ország az ilyen célok elérése irányába megtesz, képezi azt az alapot, amelyre támaszkodva az Európai Bizottság kifizeti a költségvetési támogatás különféle összegeit. Az egyik felszólaló a vita során megemlítette a feltételesség egy formáját. Ha költségvetési támogatást nyújtunk, egyértelműen lehetőségünk van bizonyos mértékig legalábbis arra kötelezni a partnert, hogy tiszteletben tartson bizonyos feltételeket, és tiszteletben tartsa a feltételesség bizonyos típusait. A pozitív ráhatás szempontjából erősebb pozícióban vagyunk, mint amilyenben a költségvetési támogatás mechanizmusa nélkül lennénk. Bárhogy is legyen, készen állok arra, hogy ezt a vitát más kontextusban folytassam. Az eddig szerzett tapasztalataim alapján mélyen meg vagyok győződve azonban arról, hogy a költségvetési támogatás már ahol az lehetséges nyilvánvalóan sokkal hatékonyabb módja az előrehaladásnak. Sok éven át kétszintű megközelítést alkalmaztunk. Először is, a nemek közötti egyenlőséget beépítettük valamennyi politikánkba és intézkedésünkbe, ideértve a költségvetési támogatási megállapodásokat és a partnereinkkel folytatott politikai párbeszédet. E megközelítés egyik következményeként ki kellett képeznünk azokat a munkatársainkat, akik részt vesznek a nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó küldöttségekben óta több mint ezer munkatárs részesült a nemekkel kapcsolatos különleges képzésben, és felállítottunk egy nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó tájékoztató szolgálatot, hogy a jövőben ezt a képzést lefolytassa. Másodszor, meghatározott intézkedéseket is finanszírozunk, amelyek előmozdítják a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Az ilyen típusú intézkedéseket bizonyos nemzeti indikatív programok foglalják magukban, de és ez még fontosabb léteznek tematikus programok is, amelyek kiegészítik a földrajzi alapokon nyugvó együttműködést. Például, Befektetés az humán erőforrásokba és az Emberi jogok és demokrácia elnevezésű programok magukban foglalnak olyan elemeket, amelyek a nemek közötti egyenlőség előmozdítását szolgálják. A Befektetés a humán erőforrásokba programban 57 millió EUR áll rendelkezésre célzott, nemekkel kapcsolatos tevékenységekre 2007 és 2013 között: ez éves átlagban durván háromszor több, mint a 2006 előtti időszak kiadásai. Természetesen a nemek közötti egyenlőséget más tematikus programokba is beépítettük az oktatás, az egészségügy vagy a mezőgazdaság területén, vagy akár a környezetvédelem és a kultúra területén.

19 19 Az igaz, hogy még hosszú utat kell megtennünk, de meggyőződésem, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdítása iránti közös elkötelezettséggel és ami a legfontosabb együttműködésben a fejlődő országokban élő nőkkel, képesek leszünk leküzdeni a szegénységet, és igazságosabb társadalmakat tudunk építeni. Gabriela Creţu, előadó, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság. (RO) Tisztelt kollégák! Úgy látom, hogy a jelentés már reakciókat váltott ki. Reméljük, hogy ez a politikai jelentőségének a bizonyítéka. A Bizottság közleménye nagyon jó bevezetés volt, és a parlamentnek hasznos észrevételei voltak. Szeretném elmagyarázni az álláspontunk alapjául szolgáló elvet. A célkitűzés világos volt, támogatjuk a nők szerepét a fejlesztési együttműködésben. Az egyenlőséggel kapcsolatos érvek mellett elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a nők jó befektetésnek bizonyulnak, mivel nagyszerűen megsokszorozzák az eredményeket. De hogyan biztosíthatjuk a maximális hatékonyságot a célkitűzés elérése során? Szigorú feltételeket szabhattunk volna a kedvezményezett államoknak a nők helyzetének megerősítésével kapcsolatban. Ilyen feltételek azonban már léteznek. Számíthatunk azonban rossz reakciókra, a szakértelem és a közigazgatási kapacitás hiányára, a stratégiai fejlesztési tervekben formálisan megfogalmazott, de végre nem hajtott kötelezettségvállalásokra is. A kötelezettségek nem teljesítése a segély lecsökkentését vagy felfüggesztését eredményezheti. Negatív hatása lenne a végső kedvezményezettekre, és a nők fizetnék meg a kormányok hozzá nem értésének árát, és ezt nem akarjuk. E körülmények között azt választottuk, hogy ragaszkodunk azoknak a követelményeknek a teljesítéséhez, amelyeket mi ellenőrzünk, és amelyekkel kapcsolatos intézkedésekhez megvannak az eszközeink. Ebből az okból kifolyólag megkérjük a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyéb közösségi politikák és a fejlesztési politika közötti összhangot. Máskülönben a nemzeti kereskedelmi politika vagy a közös agrárpolitika bizonyos aspektusai negatívan befolyásolhatják céljainkat. Figyelembe véve, hogy a tagállamok politikájában a nemek kérdése tekintetében lényeges különbségek vannak, úgy gondoljuk, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervnek az Európai Bizottság által történő összeállítása előfeltétele annak, hogy a nők valódi és hatékony módon közreműködhessenek a fejlesztési együttműködés kialakításában, amely egy olyan politika, amelyet elsősorban a tagállamok irányítanak. Úgy tűnik, hogy a támogatások nyújtására szolgáló új eszközök csökkentették a nőknek szentelt figyelmet. Kérjük, hogy az európai polgárok előtt felvállalt felelősség és a pénzalapok felhasználásának átláthatóságára vonatkozó elv alapján értékeljék ki ezek nemekre gyakorolt hatását és dolgozzák ki a megfelelő korrekciós intézkedéseket. Anna Záborská, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. (SK) A nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szóló jelentés összeállítása nem lehetett könnyű munka, amint azt a jelentés hossza is igazolja. Bár nem értek mindennel egyet kollégánk, Uca asszony jelentésében, szeretnék gratulálni neki ahhoz a következetességhez és pontossághoz, ahogyan ezt a témát megközelítette. Amikor azt a témát megvitatjuk, alá kell húznunk, hogy támogatjuk a nők méltóságát és a társadalom közös javáért történő munkálkodásban betöltött szerepüket. A fejlődő országokban (de nem csak ott) sok nő szenved megkülönböztetéstől és erőszaktól, gyakran rossz körülmények között és alacsony fizetésért dolgoznak, nem részesülnek az

20 alapvető egészségügyi ellátásban, túl sokat dolgoznak naponta és megaláztatással és fizikai bántalmazással kell szembenézniük. Ez az oka a nem kielégítő fejlődésnek. Mindezek a tényezők a családi életükre is hatással vannak. A fejlődés fellendítése és az egyenlőség növelése a béke elősegítése érdekben a XXI. században: ezek azok a konkrét lépések, amelyek segíthetnek a helyzet javításában, ha megtesszük azokat. Ismételten, kompromisszum nélkül és minden alkalommal el kell ítélnünk a nemi erőszakot, amelynek a nők és a fiatal lányok gyakran szenvedő alanyai. Bátorítanunk kell a fejlődő országokat, hogy olyan jogszabályokat fogadjanak el, amelyek hatékony védelmet nyújtanak a nőknek. Az egyénekkel szemben mutatott tisztelet nevében szintén el kell ítélnünk azt a nagyon széles körben elterjedt kvázi-kultúrát, amely szisztematikus kizsákmányoláshoz és az esetenként nagyon fiatal lányok méltóságának lerombolásához vezet azáltal, hogy testük felkínálására kényszerítik őket, és így kénytelenek hozzájárulni a szexipar által begyűjtött milliárdos profithoz. Sajnos, a vendégeik elsősorban a világ civilizált részeiről érkeznek, ideértve az Európai Uniót is. A katonai konfliktusok területén élő nők a politikai célú szisztematikus nemi erőszak áldozatai. Nagyra értékelem, hogy léteznek olyan női mozgalmak, amelyek a nők méltóság növelésén dolgoznak. Ha a fejlődő országokban élő nőknek nyújtott segítség kérdését vizsgáljuk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a fejlesztési alapokból származó pénzügyi segély mellett a vallásos és jótékonysági szervezetek hatékony hálózata is létezik. Ez a kezdeményezés sok éven keresztül élvezte a helyi egyházak támogatását, párhuzamos programokon és a szegényeknek nyújtott informális mikrohiteleken keresztül. Nagyon felemelő látni, ha a szegény nők türelmes, becsületes és kemény munkája ilyen módon elnyeri a jutalmát. Ezt szintén támogatni kell azoknak a struktúráknak a reformja révén, amelyek hozzájárulnak az új kezdeményezések sikerének kiterjesztéséhez. A nőknek egyenlő esélyeket, tisztességes fizetést kell biztosítani, egyenlőséget a munkahelyi előrelépésben, egyenlő hozzáférést az oktatás valamennyi szintjéhez, hozzáférést az egészségügyi ellátáshoz és egyenlőséget a családi ügyekben. Bátorságra van szükség, hogy a nők részt vállaljanak a politikában, de a fejlődő országokban élő nők által elért haladás mindannyiunk számára haladást jelent. Anne Van Lancker, a PSE képviselőcsoport nevében. (NL) A képviselőcsoportom nevében kijelenthetem, hogy határozottan támogatjuk Uca asszony jelentését, és gratulálunk a biztos úrnak a nemekkel kapcsolatos stratégiához. Nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag minden ország aláírta a millenniumi fejlesztési célokat. Az idő fele már eltelt, és úgy tűnik, hogy a célkitűzések többségét Afrikában nem fogják teljesíteni. A nők lényeges szerepet játszanak a szegénység elleni küzdelemben, de továbbra sincs egyenlő hozzáférésük az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz és a tulajdonhoz. A társadalmi státuszuk alacsony és a nők elleni erőszak széles körben elterjedt. Ugyanakkor a legtöbb partnerországunk stratégiai programja teljesen elhanyagolja a nőket. Ezért a nemekkel kapcsolatos dimenziót a partnerországainkkal folytatott politikai párbeszéd középpontjába kell állítani, és a nőjogi szervezeteket be kell vonni a politikai keretek kialakításába. Gyalázatosnak tartom, hogy az EPP és az UEN képviselőcsoportokban helyet foglaló kollégáink el akarják távolítani a jelentésnek a szexuális és reproduktív egészséggel foglalkozó nyílt szavait, mert ha a nők képesek döntéseket hozni a testükről és arról, hogy legyen-e és mikor legyen gyermekük, az nem csak nők millióinak életét menti meg, de a gyermekeknek is több esélyük lesz, illetve a közösségek is erősebbek lesznek. Aki ezt