Tar ta lom. Itt ugyan el sik lott mel let te ez a min den, és õ in kább a sem mi ben volt, de ez a sem mi ne vet is ka pott a fe jében. Vonat.

Átírás

1 MÛHELY

2 Tóth Károly fotója

3 Tar ta lom VÖRÖS ISTVÁN: Egy õs em ber a vo nattal álmodik... 9 Itt ugyan el sik lott mel let te ez a min den, és õ in kább a sem mi ben volt, de ez a sem mi ne vet is ka pott a fe jében. Vonat. SEAMUS HEANEY: Vas úti gye re kek (Imreh And rás for dí tá sa) Mindegyik kerek magban ott az égfény, A ra gyo gó sí nek és mi ma gunk. ÁGH IST VÁN: Karakószörcsök To vább ro bog a gyors vo nat, fi a tal sá gom ál lo má sán. CHRISTINE LAVANT: Azok ott tény leg em berek? (Kalász Orsolya fordítása) a fájdalom tova szikrázó szalagjai, mint a sínek az emberek felé BER TÓK LÁSZ LÓ: Ó, az a hol volt vi cinális Ez a, hogy fel villan a nap Izzik a kocsi ban a kály ha, s jég vi rág fagy az ab lakára. PHILIPPE DELAVEAU: A vas út (Imreh And rás for dí tá sa) ahogy a gyors vo nat fut végig a hullámokba szerelmes parton. TAKÁCS ZSUZSA: Vonatút térdepelve egy ti tokzatos oltár elõtt, miközben egy nyegle ka lauz ránk csap ja a fül ke aj taját EMILY DICKINSON: A vas út (Mes ter há zi Mó ni ka for dí tá sa) Meg áll sze net en ni, s me het, Hatalmasan tovább. RÁBA GYÖRGY: Menettérti vagy mikor vonatok gördültek át honi határon a ta pasztalat szinte álom VÍCTOR RODRÍGUEZ NÚNEZ: Vonatok (Kertes Gábor fordítása) Ki fut az utol só vo nat is egy nap Át tet szõ lesz min den ko csi né mán és füst nél kül gu rul majd fantomkerekein. GERGELY ÁGNES: Az örök vo nat Bár hogy von zott a hazábbnál ha za a vonaté a végsõ éjszaka. 3

4 YVES-JACQUES BOUIN To vább (Imreh And rás for dí tá sa) Az élet foly tonos indulás. ILMA RAKUSA: Uta zás (Nyu ga lom) (Schein Gá bor for dí tá sa) Ce zú ra ként él tem meg, ami kor a len gyel orosz ha tá ron fek võ Breszt vá ro sá ba ér tünk: itt rak ták át a sze rel vényt a szé le sebb nyom tá vú szov jet sín re. FODOR ÁKOS: Xénia le ne elõz ze a sínt a vo nat MESTERHÁZI MÓNIKA: Befelé míg az uta zás vol na a moz du lat lan SZA BÓ T. AN NA: Pordal Ha gyors vo nat az éle ted, és me net rend sze rint ha lad ELISABETH BISHOP: Chemin de Fer (Imreh And rás for dí tá sa) Épp túl szûk volt vagy épp tág a talp fák köz ti rés. PODMANICZKY SZI LÁRD: A csúcsvasút a mindig párhuzamos vasutak végtelenül visszatérnek önmagukba WILLIAM CARLOS WILLIAMS: Nyitány a mozdonyok táncához (Szlukovényi Katalin fordítása) a mindig párhuzamos vasutakvégtelenül visszatérnek önmagukba RUDYARD KIP LING: If jú Ottley, a bá tor ta nonc (Sá ri Jú lia for dítása) Azt mon dom, a moz dony olyan, akár az em be ri test. ÁLVARO MUTIS: Az uta zás (Pál Ág nes for dí tá sa) Amikor kitört egy-egy vad félté keny sé gi drá ma a má so dik ko csi uta sai vagy a ne gyedik kocsi szerelmesei között, megállítottam a vona tot, amíg a hely zet meg nem ol dó dott. MARCEL SCHWOB: A 081-es vo nat (Bereczki Pé ter Le vente fordítása) Csukott szemmel is elve zet ném a moz donyt, a lej tõkön és kapaszkodókon, a sínek keresztezõdésein, az elágazásokon és váltó kon át, a ka nyarokban és az acélhidakon keresztül. BRUCE CHATWIN: Patagóniában (Imreh And rás for dí tá sa) A vasutasok aranypaszományos halványszürke egyenruhában. A pero non a Lujani Szûz, az uta zók védõszentjének kegyhelye. 4

5 DANYI ZOL TÁN: Mert a moz dony szí ve mert nem utaz tunk so ha együtt vo naton... CUKOR GYÖRGY: Sínszög Hol in dult ez a kis moz dony, hon nan? És ott hány moz dony le het még, ta lán a na gyok is ott van nak? Mon dom, a ház elõtt, a szol gálati lakás elõtt pöfö gött el a moz dony, s hú zott né hány va gont. GYÕRI LÁSZLÓ: A meg nem tör tént his tória Gõzmozdony fújtatott, a füst úgy lobogott a vonat oldalában, mint valami zászló. Kihajoltam, a füst föl fele tekeredett, a nehe ze az ab lak elõtt su hogott végig, egy korom szem cse a sze mem be vágódott UROŠ ZUPAN: Mozdonyok (Lukács Zsolt fordítása) Többet tudtam és többet is ál mo doz tam a moz do nyok ról, mint bár ki más SZATHMÁRI IST VÁN: Folt a vi lág pö fö gött a moz dony nem mes sze tõ lem, ha tal mas, fe ke te tes te mor gott, re me gett, a füst szép las san beterítette a tájat... MARIJAN PERŠIČ: A moz dony fáj dalmas süvöltése (Lukács Zsolt fordítása) A kocsikat kevéssel éjfél után kezdték meg töl te ni, mint ha az uta sok fél né nek, hogy nem lesz elég hely, pedig mindenkinek elõre lefoglalták. BALLA ZSÓ FIA: Vonatok De hova lettek a gõz mozdonyok, a szé les mel lû, fé lelmes vasparipák? VASADI PÉ TER: Súgás mollban II Mind két sze rel vény nyo mo rult ja it ha lál ra ítél ték az örök, s al jas ma gya ráz ko dás nagy mes te rei, s túlélõik. WILFRED OWEN: Búcsúztatás (Mesterházi Mónika fordítása) Elszánt vigyorral telt meg a vonat. URI ASAF: A vo nat rab ló Farkas István utolsó útja Életmentõ vonat Aluljárók Éjszakánként a vonatok után lopóztam és felkapaszkodtam az utolsó va gon ra és le kapcsoltam a szerelvényrõl, majd felfe szí tet tem az aj ta ját, és min den ki nek azt ki abáltam, fusson, amerre lát. HUGO WILLIAMS: Gõz kor szak (Imreh And rás for dí tá sa) Hordár sehol egy szál se... MELIORISZ BÉ LA: Õt látom azóta csak õt látom ott ácso rogni minden állomáson. 5

6 CHARLES DICKENS: Az ame rikai vasút (Tóta Péter Be nedek fordítása) sziporkázó sziklák förgetegében utaztunk, amely úgy zuhogott körülöttünk, mint tüzes hó vi har. GILBERT KEITH CHESTERTON: A vo nat rej télye (Szlukovényi Katalin fordítása) Úgy érez tem, van va la mi szük ség te le nül bor zasz tó ab ban a gon do lat ban, hogy csak két em bert visz a vo nat: az egyi kük ha lott, a má sik pe dig szi va ro zik. AKUTAGAVA RJÚNOSZUKE: Mandarinok (Vihar Judit fordítása) Ek kor azon ban a vo nat ret te ne tes ro baj jal be fu tott az alag út ba, és ép pen eb ben a pil la nat ban le zuhant az ab lak is, amel lyel a kis lány pró bál ko zott. És a négy szög le tes nyí lá son ke resz tül be tó dult a ko rom a fe ke te lég bõl, s et tõl rög tön ful lasz tó füst lett, amely sû rû go moly ban be töl töt te a ko csi bel se jét. SHERWOOD ANDERSON: Háború (Szlukovényi Katalin fordítása) Így hát ket tõjük lelke kezdett küzdeni. A vona ton ülõ nõ ezt egész vi lágosan elmagyarázta nekem, bár le het, hogy ne héz lesz ve led is meg ér tet nem. Ne kem se gí tett az éj sza ka és a moz gó vo nat ti tokzatossága. ISIHARA SINTARÓ: Vonaton (Vihar Judit fordítása) Különben szinte megfoghatatlan, hogy Szonoda, aki lezuhant a vonatról, végül mégis életben maradt. CARLOS CASTÁN: Hólepte peron (Kertes Gábor fordítása) E csodakeresõk közül és a legreménytelenebbek közé tartozik Segriá úr, akit néhány éve egy Talgo vo na ton is mer tem meg, és aki azt a sze rel met ta lál ta meg egy vas úti ko csi ban, mit az elõtt hi ába keresett az ut cákon, szállodákban, bárokban vagy parkokban. BOŠKO IVKOV: A zombori vi cinálison (Borbély János István fordítása) S ha azért me gyek is Zomborba, hogy negy ven hé, negy ven! esztendõ múltán találkozzam középiskolás mezõgazdász nemzedékemmel egy kupi ca bor ral a szí vem ben meg egy roz ma ring gal a hajtókámon, bennem mégis valami fityfiritty táncikál betyárosan a vonatzakatolás ütemére, közben la ko dal mas nó tá kat hall gat, me lyet a rügy fa kasz tó ta va szi szél züm mög a zöld del ter hes Bácskaság, e di ákos léhaság fölött! JEAN GIONO: Noé (Désfalvi-Tóth And rás for dí tá sa) A világnak e pontján még min dig nem tud nak ho vá len ni a meglepetéstõl, ha vonatot látnak. TÓTH KRISZ TI NA: Szólánc Érzem, hogy a férfi a ka lauznõ ordibálásán bátorodhatott fel, az adta meg ne ki a je let. Nyil ván kereste, hogy kibe le het be lekötni, aztán a hivatalos személy viselkedése megerõsítette benne, hogy alsórendû állampolgárok lehetünk. MÁR TON LÁSZ LÓ: Blattolás Seregszemlét tartani egy vonat fül ke is me ret len uta sai fö lött, mi köz ben azt sem tud hat ja az ol va só, hogy érdemes-e odafigyelni rájuk? 6

7 SZEPESI ATTILA: Álmomban kék, zöld vonatok nincsen rajtuk kerék, se kémény, anyagtalan suhannak át fogyó emlékek végvidékén HUGO WILLIAMS: Szel lem vo nat (Imreh And rás for dí tá sa) ahogy hoz zám ha jol, és nem ma rad más utá na, csak egy el lebegõ illatszalag, a nagy óra zök ke nõ nagy mu ta tó ja, sípharsanás LOUIS MACNEICE: Csillag-bámuló (Mesterházi Mónika fordítása) Már nem él sen ki se, ki éj jel vo natokban föl-le futna. GUILLAUME MÉTAYER: Vo nat (Imreh And rás for dí tá sa) Szõ ke vo na lak sik la nak a sí kon. MICHAEL LONGLEY: Kusett (Mes ter há zi Mó ni ka for dí tá sa) Vakvágányra vontattak: évszázadokba telik, Míg ismeretlen tájakra roboghatunk. G. IST VÁN LÁSZ LÓ: Vasúti oltár Minden éjjel azt álmodom, hogy vonat vagyok. KUKORELLY END RE: Vasíz Mindenhova néz, ha fölpillantok, enyhén gondterhelten elfordul, egyszer elkapom a pillantását a vonatablakban. LACKFI JÁ NOS: Személy Ro bo gok az üres tér ben. CSEHY ZOL TÁN: Vonat A vonat befut, a min dig fá radt pá lya ud var szinte beleremeg. MÉHES KÁROLY: Útra kellõk Kattog a vonatkerék, kattognak a hajnali szavak. GÁL FE RENC: Retúr a fülkében viszont a gyak ran meg éne kelt csend volt. KELEMEN LAJOS: Átszállás vitt to vább a vo nat kételyeken át a tá volság ígérete. 7

8 LOSCHITZ FE RENC: Mennyi út a súgásnak hitt áramok, erõk után lát ja, hogy ér kezik elõbb a bõsz vo nat dü bör gés TARZAN ZÉ RÓ: Az evõ em ber Lát tuk, mit evett. Egy puncs tor tát, az tán sült krump lit hé jas tul, hat ham bur gert, sör rel és mû anyag tál cá val. A szom széd ön gyúj tó ját, egy fél ká posztát, egy félig me leg va salót. Csirkecombot uborkával, egy da rab ka saj tot disz nó bõr pénz tár cá val, és a sap ka ró zsát a ka la uz fe jé rõl. El nyel te az ab lak te kerõ jét és a»kihajolni tilos«táb lát. CZILCZER OL GA: Intercity olvasatlanul a betûk ál lomásról állomásra NECZ DÁ NI EL: Semmi út A fájdalomnak nincs úticélja, csak úti tár sa, az pe dig te vagy. TÖNKÖL JÓ ZSEF: kecs ke a so rom pón az õsök után nyik kan egy-egy ba goly, lányka sóhajt, a holdvi lág is, mint ré gen, ami kor töb bet fürkészte a vonatok szétfoszló, pamutkönnyû szénfüstjét, a tengert és a kar co lat lan ég bol tot. SZLUKOVÉNYI KATALIN: Belföldi gyors fekete-fehér viharban rohannak megszokott dombok, hajszolt emberek... RAPAI ÁG NES: Megy a vo nat, megy a vo nat Nyolc évig jön a vo nat, megy a vo nat, kanizsai, kanizsai állomásra HEGEDÛS IMRE JÁNOS: Az álom vonat az lett egyik leg kedvesebb vasárnapi szórakozásunk, hogy a kanya rok ban vagy a Küküllõ híd ja elõtt, ahol a vo nat alig cam mogott, felkapaszkodtunk a lépcsõk re, s a vá ros vé gén, mi elõtt felgyorsult volna a vicinális, nagy bukfenceket vetve leugráltunk. PÁTKAI TI VA DAR: Moszkva Leningrád viszonylat, a Vörös Nyílon fúródunk az éjszakába TURCZI IST VÁN: Utazás ismeretlen tájak suhannak velünk az éjszakában INGO SCHULZE: Még egy történet (Nádori Lídia fordítása) Hogy egy vo na tút mi lyen lesz, az az el sõ ne gyed órá ban el dõlt, sõt, több nyi re már az el sõ percek ben. LADIK KATALIN: A vo na tok ról Vér a hidakon, Európában. Vérzõ síneken menekül.

9 GÉCZI JÁ NOS: Indóház Félálmomban vonatok süvítenek át a kerte men, a lonc íve alatt ki csapódik a nehéz fa lapokból készült, hasán postaládát cipelõ kapu, a huzatban megremeg a kertfal mel lett ál ló, pe remen átkönyöklõ damaszkuszi rózsa TANDORI DE ZSÕ: Írás és vas út A vo nat áram ki ma ra dás, felsõvezeték hi ba mi att tért vis sza a fej pá lya ud var ra, ez a sors ujj mu tatá sa volt. JÓKAI ANNA: A vo nat füt tye A vonat füttye elha gyott. De még csat tog nak a ke rekek. Tõlünk függ, milyen dallamot képzelünk hozzá. FÜZI LÁSZ LÓ: Vonat A vonaton úgy éltük az éle tünket, mintha otthon lettünk volna volt, amikor ta nultunk, volt, amikor kártyáztunk, volt, amikor be szélgettünk. TÕZSÉR ÁRPÁD: Intertáltos Westernvonat A vonatban légvonat s két ré szeg in di án he ge dül. MARNO JÁ NOS: Tûz van ba bám An na a vonaton egy regényben tûnik fel az ab lak nál ül ve VÖRÖS ISTVÁN: Vonaton távolodva önmaguntól Ülsz a vo na ton, én meg hall gatom: az idõ csö pög egy edény be. BÁTHORI CSA BA: Érzelmes utazás Messzire megyek, hogy itthon fel is merj, mint a lük tetõ kínt. JÁSZ AT TI LA: Vasutas önéletrajzaimból Egy film rendezõ szerint idõnként egyegy ti tokzatos vonat indul 2046-ba. KA LÁSZ MÁR TON: Vonatutak Bolondokházába bemenekülni elégikus rettegés, másutt helye van. 9

10 HORVÁTH NÓRA: Az ele gáns élet bá ja A ten ger par ti üdü lõ he lyek és a vas út há ló zat ki ala ku lá sa a 19. szá zad vé gi Normandiában Mi kor a 19. szá zad ele jén a vas útról megszülettek az elsõ ér te ke zé sek, a szer zõk a tér és az idõ megsemmisítésérõl beszéltek. BÁLINT PÉTER: Pontosításra szoruló történetek A vonatablakon át a külsõ lát ványt szem lél ni és a tü körként szolgáló ablaküveg segítségével magamba pil lantani, a jelent és a múl tat egy ide jû vé ten ni az írás örök ké va ló ság nak szá ná sá val, a ha lál utá ni létezésemre sóvárogva, olyasfajta szellem- és tükörjáték, melyre mindig is nyitott vol tam. MÓSER ZOL TÁN: Strófák, sorok, sínek Sze re tem azo kat a sí ne ket fény ké pez ni, me lyek nem visz nek se hova. KOVÁCS KRISZTINA: Vas út és iro da lom A vo nat ri tuális tere a modern ma gyar iro dalomban A szépirodalom vonatának gyakori úticélja a provinciális kisváros, minduntalan ismétlõdõ léthelyzetek kel. Ez a kör nye zet az el hagyhatatlanság képzeteit idézi, így a vasút ál lo más a rab ság és sza bad ság kettõsségének helyszíne, amely mentes a tör té ne lem elõ re ha la dó moz gá sá tól, a köz na pi ság ba zá ródik. WEHNER TI BOR: Veszteglésre kárhoztatva Zsemlye Il dikó vonatszobrairól Az elin du lá sok és a meg ér ke zé sek re mé nyét azon ban szét zi lál ja a vesz teg lés va ló sá ga. WEHNER TI BOR: Keleti irányba tartó, vagy keletrõl érkezõ szellemvonatok Szunyogh Lász ló szob rász mû vész kis plasz ti kái így vonatutasként te kinthetnénk ki az ablakon keresztül az elfutó tájra, és a tájból, a bok rok és a fák kö zül pil lant hat nánk az el su ha nó (vagy moz du lat la nul vesz teg lõ) vo nat ra. SIPOS GYU LA: Quis sum? G. De Chirico, Az in dó há zak fu ra fes tõ je S ak kor hol volt õ, ha el in du lá sok és meg ér ke zé sek kö zött a gya kor lat ban mi ti ku san és a mû al kotásokon állandóan a készülõdés, a várakozás állapotában, kimozdulva tüstént: úton? Megjelenített világának állandó színhelyei és attribútumai a pályaudvarok, a vonatok, a füstöt eregetõ lokomotívok KÉPEK: A borítón SZAMÓDY ZSOLT fotója A hátsó borítón MÓSER ZOL TÁN fotója MAR TOS MÁR TON, MINYÓ SZERT KÁROLY, MINYÓ SZERT LI LI, MÓSER ZOL TÁN, PIL LÁK IST VÁN, SÜLI ISTVÁN, SZA BÓ BÉ LA, SZAMÓDY ZSOLT, SZIL ÁGYI ZOL TÁN, TÓTH KÁR OLY ÉS VANCSÓ ZOL TÁN fo tói SZUNYOGH LÁSZ LÓ kisplasztikái (Vass Kálmán fotói) ZSEMLYE ILDIKÓ szob rai (Varga Gábor fotói) G. DE CHIRICO fetménye 10

11 VÖRÖS ISTVÁN Egy õsember a vo natról álmodik Élete nem ébrenléttel kezdõdött. Hanem álommal. Barátai késõbb mind kiválóan emlékeztek rá, hogyan szü let tek, de õ csak er re az álom ra em lékezett. Egyikük far kas szá já ból pot tyant ki, mi kor vadászok, a mi vadászaink üldözni kezdték az épp zabálás közben megzavart állatot. A másik egy bagolyfészekben változott fi ó ká ból em ber ré. A har ma dik a tó ra hul lott csil lagpor ból kelt ki, mint a szi takötõ. Világos és tiszta em lékek. Szé pek. Vi tat ha tat la nok. Az övé nem volt szép. Se vi lá gos. Se vi tat ha tat lan. A töb bi ek azt se ér tették, mi az az álom. Nem ál modott rajta kívül senki. Álmában szokatlan helyen járt. Egy barlangban, egy szûk bar lang ban, mely azon ban nem sö tét volt, ha nem fé nyes. És nem is kel le mes, emberformájú volt ez a barlang, ha nem szögletes, merev. Egyenes vo na lak ha tá rolták, me lyeket az ember er dõben, hegyen-völgyön nem na gyon lát. Csak ha egy nagy fo lyó vi zén vé gignéz, akkor szaladhat a szeme el lenállás nélkül elõre. Vagy ha egy fa ég be szökõ törzsének dönti a vállát és úgy bámul fölfelé. Bámulatos az egyenes vo nal, de a va lóságtól idegen. Azért nem emlé kez he tett õ a szü le té sére, mert volt lé tében valami egyenesvonalúság. Rajta kívül senki nem kisgyerekként kezdte, és nem öregember ként fe jez te be. Õ volt az el sõ ilyen em ber, és so káig az utol só is. Má sok elõbb öre gek vol tak. Akadt, aki száz évig fel nõtt fér fi volt, csak az tán lett gye rek. Én ma gam már két száz éve va gyok öreg me semondó, és nem is aka rok meg fiatalodni, mert jól esik az öregeket övezõ tisztelet. Engem egy halott sár kány koponyájában talált a törzsünk, aho vá egy fe hér kí gyó tette le valamikor egyetlen tojását, de aztán nem tudta, ho gyan is kéne gondoskodni róla. Sorsára hagyta a to jást. A sár kány még meg levõ gondolatai neveltek öregemberré, jóformán halottá. Olyan bölcs vagyok, amilyen talán nem is lehet sem milyen élõ ember. De az egye nes vo nal tit kából magam se értek semmit. Õ pe dig egye nes vo na lak kö zé csöp pent ál má ban, és on nan lé pett ki az élet be. Ebben a szögletes barlangban nem lehetett mást csi nál ni, csak ül ni. Ha föl állt, egyet lép hetett, vagy leülhetett szemközt egy másik lócára. Oldalt nemcsak fény jött be, ha nem fu tó táj is lát szott, olyas formán, mint ahogy va dászat közben suhan a látvány az em ber kö rül, mi kor ro han a vad után, és min den szét ugrik és összezáródik elõtte. Itt ugyan elsiklott mellette ez a min den, és õ in kább a sem mi ben volt, de ez a sem mi ne vet is ka pott a fe jében. Vonat. Vo nat ban ülök, gon dol ta, de nem tud ta, mi az a vonat. És ak kor föl éb redt négy éves fi ú ként, ami más esetben nagy sze rencsétlenségnek szokott számítani, de õ megörült ennek. Négyéves vagyok. Motyogta. Vonatra akarok szállni. 11

12 SEAMUS HEANEY Vasúti gyerekek Ha fel másztunk az irtás me redélyén, A távírópóznákon szemmagasba Ke rült a por ce lán meg a ser cegõ drót. Gyönyörû kalligráfia keletre, Nyugatra, ameddig a szem ellát. Belógott a fecskék sú lya alatt. Kicsik voltunk, azt hittük, nem tu dunk Semmit. Azt hittük, a sza vak a fé nyes Cseppekben villamosoznak a dróton, Mindegyik kerek magban ott az égfény, A ra gyo gó sí nek és mi ma gunk, Olyan parányira lekicsinyítve, Hogy át fér tünk vol na egy tû fo kán. Imreh And rás for dí tá sa Minyó Szert Károly fotója 12

13 ÁGH IST VÁN Karakószörcsök To vább ro bog a gyors vo nat fiatalságom állomásán, mintha kormos petróleumlámpa föllobbanását látnám. Pis lant és az éj be ve szik, akácos kanyar mögött hagyva füst jét, de elég en nyi is az olt hatatlan bûntudatra. Elárvult épület lapít szélsõ házként, félig gödörben, csak a me netrend változik, csak az uta sok fogy nak köz ben. Nem fér falára neve sem, a különálló táblán látszó pellengéren az anyanyelv, kopott betûs pogány varázs-szó. Volt a vi lágok közepe, eleje minden távolságnak, most a tág tér szû külete, a me nekülés vakvágánya. Rá se füt tyent a gyors vo nat, csupán a régi hû sze relvény, játéknak tûnõ kis vacak fékez, huzatból keltve örvényt. Föl vér te zett erõd nyo mult, s még ha ijesz tõ is a gõ zös, valamiképpen komikus, amilyen jámborrá szelídült. Amíg a va gonok sorát ütközõk nyikorgatták végig, az ér ke zés, s az in dulás között ki tudta, mi tör ténik? S mi kor lép csõt fo gott a talp, az el hagyott páratlan lábnyom, mint az utol só pillanat pecsétje, milyen titkot zárolt? Még nem fájt, ami vis szahúz, még csu pán a jegy nek volt ára, tud ta az utas, ho va jut, nem gon dol ta, mi jön utá na. Szemben az idegen vi lág szakadatlan zöld rohamának, mintha nem lenne más irány, csak a le bukó földnek háttal. 13

14 CHRISTINE LAVANT Azok ott tény leg em berek? Azok ott tény leg em be rek? Mi lyen kön nyû té vedni! Árnyékot vetnek a napfa tö vében, sok vas kos ár nyé kot és hang juk is van. Milyen különös: azt hiszem, fér fiaknak hívták õket. Fér fi ak? Egy fér fi? és az tán a ki fakadás, szerelem de nem rög vest utá na, meg a fáj dalom is, ugye, álmoskönyvem, a fájdalom, arról beszéltél nagyon sokáig, hogy a fájdalom tova szikrázó szalagjai, mint a sínek az em berek felé. Majd az tán ál la tok jöt tek, nagy és sö tét ál latok, melyekbe beszálltunk, mert úgy üvöltött a fe jük és oda bent va laki azt mondta: Uta zunk! Azok, akik ma gukat lányoknak nevezték, suttogva ültek összebújva, és lombhullásnak hallottam, mi kor me sél ték, hogy vár ja õket a ked vesük. Ked ves mi az ha mar el múlik, meg le het ra gad ni úgy, hogy ne vál jon fáj dalommá és va jon nyo mot hagy raj tunk, akár a vi rág por vagy az il lat permete, vagy csak a teg nap ér zetét mulasztja el? Álomfû tehát? Bizonyosan egy keserû álomfû! Amit so ha se sza ba dott vol na meg kós tol ni, míg vis sza nem tér tünk az édes jó föld be, haza a hagymácskákhoz. Kalász Orsolya fordítása Móser Zoltán fotója 14

15 BER TÓK LÁSZ LÓ Ó, az a hol volt vi cinális Ó, az a hol volt vi cinális, hi deg is, bü dös is, meg ráz is. Izzik a kocsiban a kályha, s jég vi rág fagy az ab lakára. Ó, hat van éve, öt ven éve hol nem volt, hol a vi lág vé ge? Volt egy szer egy Mi cso da ál mok! Marcalik, Pé csek, Na gya tá dok. Diákok, kofák, gyalog népek, ó, mind va lami messzeséget. S mi volt? Vo nat volt! Sí nek vol tak. S Ópe ren ci án túl a hol nap. Ez a, hogy fel villan a nap Ez a, hogy fel villan a nap, pontosan befut a vonat, hogy vi rá gok és ma darak, s hogy a vas utas is te vagy. Ez a hogy nem jön sen ki se, de min denkinek van helye, s a szív, a ge rinc, a ve se, az egész ba gázs megy ve le. Ez a, hogy nem tud ni, mi kor, csak né zel ki, mint an nyiszor, hogy se sí nek már, se mo tor, s hogy azon túl is men nyi por. Szilágyi Zoltán fotója 15

16 Szilágyi Zoltán fotója PHILIPPE DELAVEAU A vasút Hol té vesz tett utat a vas út, mit a ze nére irigy óce ánok vezettek? Az öböl men tén büsz kén ki peregnek a fé nyes ab la kok, ahogy a gyors vo nat fut végig a hullámokba szerelmes parton. A nyár fo lya mán el szun nyadt a sín a moz donyhangár mellett rozsdásodnak a repedt ab lakok mögött a hasz nálaton kívüli vonatok. Mi lesz be lõled, életem? Né ha a sík ság fái bi zonytalanul magukhoz intik a téli var jakat, de a var jak le nézik a távoli fákat. Gyû lik a hó az ága kon, sötétebb lesz tõle az éj szaka. Imreh And rás for dí tá sa 16

17 TAKÁCS ZSUZSA Vonatút Ha ró zsa lán con von szol va nem száll fel Vronszkij a pétervári vo nat ra, ha nem néz An nára félelemmel és alá zat tal, ha nem mé ri fel, hogy nincs más ki út, csak a szenvedély kielégítése, ha nem tologatják szét a szé ke ket a ma zur ká hoz, ha a meg szé gye nült Kitty szíve nem törik da ra bok ra, ha nem tor nyosul elénk a sze re lem rep kén nyel és bo ga rak kal be fut ta tott, romos fala már a kezdõjelenetben, mint Tolsztaja elé, ami kor a gróf le génykori kicsapongásainak naplóját a kezé be ad ja, hogy ol vas sa és má solja mindhalálig. Ha kilyuggatott bõrünket nem vinnénk szerelmi vásárra akárhányszor, ha verseinkben nem teregetnénk ki mások sze me elé: szé gyenszemre. Helyzetünket hogyha nem magyaráznánk, ha nem ott kez de nénk, ahol vé gezzük valahányan, térdepelve egy ti tokzatos oltár elõtt, miközben egy nyegle kalauz ránk csap ja a fül ke aj ta ját és a re teszt a pe ronon be húz za. Ha agyunk ban, mint ki világított pályaudvaron egy motyo gó, kis pa raszt nem ko pácsolna Szilágyi Zoltán fotója 17

18 Szilágyi Zoltán fotója EMILY DICKINSON A vas út Né zem, hogy nyel mér földeket, Falja völgyek sorát, Megáll szenet enni, s mehet Hatalmasan tovább A he gyek hal mai kö rül, És kevélyen beles A kuny hók ba mind két fe lõl; S a kõ fej tõ be vés Utat ma gának, felkúszik, S köz ben csu pa si rám, Rossz, lár más stan cák hir detik; És a lej tõn le rohan, Nye rít, mint Menny dör gés Fia; Majd, csil lag-óra sze rint Megáll kezes, gi gantikus az Istállója elõtt. Mesterházi Mónika fordítása 18

19 RÁBA GYÖRGY Menettérti Vittek hoztak mi volt a jobb röptettek messzi célra az ismeretlennek varázslatosnak de az utazó epikuma léha úton Itáliába nejlonzacskóból túrót kanalazva szomszéd ország matézis professzora mokaszinját lekapta vagy mikor vonatok gördültek át honi határon a tapasztalat szinte álom ejtõzve ismét szeretteim vonásain még mindegyik ház rokon a szem kerekre tágul pihen városi vakolatokon száz klasszicista palotán bimbózó emberi lõdörgések tanuján bizsergés a bõrön valami õsi mennydörgés a jótét esõt elõzi Pillák István fotója 19

20 VÍCTOR RODRÍGUEZ NÚÑEZ Vonatok Mióta hajnalként hasadtam véletlenségbõl a halálra bõszen s csak az én kedvemért az összes vonat fütyül Gyermekkorom cukorvonatait látom fakockák a verandán zsinórra fûzve csikorognak a síneken miket a kótyagosan lomha meztelen csigák hagytak gurulnak a romlatlanság útján ahogy fekete galambok járnak az égbolton min édes villámok cikáznak hangyák csemegéi hát így szaladt az álló vonat Pablo Neruda Messzire vitt egy vonat attól a dombtól amelyen ma nem áll a házam piszkosszürke színû kutya sem ugat rám nincs ott asztalos nagyapám sõt nagyanyám sem konok tûjével kezében csupán anyám tekintete sült banánt idézõ illat hamu- és hagymaszag a széllelbélelt öcsém gyötrõdéstõl és téli fagyoktól megvénült deszkák csokornyi mûvirág egy rádió rajta nevemmel és a pókkal viaskodó ördöglovacskája Pedig még kilencszázhetvenben is hibbant fékezõ voltam sosemlesz masinisztája esõfüggönytõl felgyújtott reflektorral hajnalok hajnalának igézõ árnyait megrontó holdkóros vonatoknak Útra keltem amikor csillagok hullottak szemembe mikor találkoztak a párhuzamosok messze a végtelenben tisztán harmattól halottvirrasztások és hidak rámragadt porától Késõbb vonatokra szálltam s õk mindig elvittek hol várt rám csontjaim helyett a nap januártól decemberig tartott rajtuk a tavasz hullámot cseréltem el dombon tanyázó felhõre fény helyett jöttek a kövek a víz hangját váltotta a csönd a düledezve pusztuló ronda 20

21 és koszos állomást pedig a híres Remény Pályaudvara Nem oly rég a szerelemtõl választott el egy vonat mégis meg kellett köszönnöm neki a kis öblöt mit kocsonyásra dermesztett a szendergõ hajók fénye õket már elkerülik a lidérces álmok Aztán ott volt még a pálma a traktorral épp csak felhorzsolt vörös talaj fölött egy kerek ház mellette tavacska és virágzó nádasok egy kócsagon fönnakadt szögesdrótkerítés És most ez a vonat gyorsnak nem mondható közelít a városhoz velem hol tajtékesküvõim voltak Utasként a resti vagonban barna sört kortyolok csokoládétojás aranybarnára sült szívek ropognak fogaim között a magány kenyere A városban vár rám egy nõ és a nõben egy gyerek Kifut az utolsó vonat is egy nap Áttetszõ lesz minden kocsi némán és füst nélkül gurul majd fantomkerekein Biztosan tudom Én leszek egyetlen utasa Letelepszem a helyemre füttyentek élesen Ezzel visszafizetek mindent amit kaptam az átkozott vonatoktól Mióta leszállt az éjszaka kényszerûségbõl az életre lágyan s csak az õ kedvéért az összes vonat fütyül María Isabel Borrerónak Kertes Gábor fordítása 21

22 Tolnay Imre fotója GERGELY ÁGNES Az örök vo nat Bár hogy jegy zett be köny vé be a lét, ha ide hurcolt a vonatkerék. Bárhogy vonzott a hazábbnál haza a vo naté a végsõ éjszaka. Talán még látszik ál lomás is ott. A bak ter int, és nincs töb bé ti tok. Mert kön nyû ség vagy un dor ös sze nyom egy kalauzod van, a fájdalom. Az írástudót itt agyonverik. A lá zas köl tõt itt tarkónlövik. A pú pos bo hó cot itt meg vetik. Hogy nem vagy ma gyar, el hit ted ne kik? 22

23 YVES-JACQUES BOUIN Tovább Megremeg a vonat. A za katolás elnyomja a szavakat, fülbe súgni sem le het már. Nem ma rad más, csak a ke zek, mint ha a le vegõt akar nák el tö röl ni, gesz tu sa ik las sacs kán ele nyész nek. A ka rok tovább egyensúlyoznak, csendben, fáradhatatlanul, mintha a ki sem bug gyant kön nyeket akarnák felszárítani, megérinteni még az ott ma radó vagy távolodó mosolyt. A ke re kek üte me hal lat szik most, me nekülõ órák tekerednek le, a lép tek do bogása hallatszik a peronon, két egymásba kapaszkodó, egy mást fag gató szív verése Az élet foly tonos indulás. Talán egy szerelmi történet végzõdik, vagy kezdõ dik. A rit mus alábbhagy, elmélyül. Tétlenül lógó karok, két ragaszkodó, faggatózó lény, ki-ki a maga ol dalán. Véget ér az éjszaka, új nap dereng. Újra kezdõdhet az út. Két tekintet emelkedik föl, hajszolják egy mást. Csak a gon do la tok ta lál koz nak. A foly ta tás ott van a pil lanatban. A két kihagyó, eldöntetlen szívben. Imreh And rás for dí tá sa Szilágyi Zoltán fotója 23

24 ILMA RAKUSA Utazás (Nyugalom) A vas út fel találása vezette be azt a folyamatot, melynek során a közlekedési eszközök fer geteges gyorsulásának lehettünk tanúi. Goethe, aki afféle szeizmográfként érzékelte a vál tozásokat, június 6-án a következõ megállapításra jutott Zelternek, egy Berlinben élõ zeneszerzõnek írott levelében: Manapság, kedves barátom, minden ultra, minden feltartóztathatatlanul transzcendentálódik, a gondolkodásban csakúgy, mint a cselekvésben. Senki sem ismeri önmagát, senki sem fogja fel, mi az az elem, amelyben lebeg és mûködik, senki sem tudja, mi lyen az anyag, ame lyet fel dol goz. ( ) A fi a talokat túl korán jár ja át az iz galom, hogy aztán ma gával ragadja õket az idõ örvénye; a gazdagság és a gyorsaság ejti csodálatba a világot, erre törekszik mindenki; a vasút, a gyorsposta, a gõzhajózás és a kommunikáció minden lehetséges facilitásainak segítségével (az érintkezés megkönnyítésével) igyekszik meghaladni, túlképezni önmagát a mûvelt világ, ekképp ragaszkodva a középszerûséghez. Goethe kritikus hangú általános diagnózisa feltûnõen modernnek hat, egészen a leg utolsó pontig: amit haladásnak hiszünk, a valóságban a középszerûséghez való ra gasz ko dást je len ti. A se bes ség banalizálódásáról ke reken száz évvel ké sõbb, ben nem min den iró nia nél kül je gyez te meg Musil: A vá rosban az egyetlen se besség, amit még tu lajdonképpen érezni lehet, az elérendõ csatlakozásé, az átszállás sietsége és a me net rend sze rin ti to vább in du lás bi zony ta lan sá ga. A ne u rasz té nia ál dá sa nél kül már eze ket is el vesztettük volna, mert legrosszabb esetben a sietõ ember ahelyett, hogy zihálna és izzadna, áldoz egy márka öt venet egy autó ra, és az min dent rög tön el intéz helyette. És minél ma gasabbra szállunk az erõk birodalmában, annál nyugodtabban folyik minden. 1 Musil nem sejt hette, milyen nyugodtan üldögélnek majd az utasok a 900 km/h se bességgel száguldó utasszállító repülõgépekben, miközben a sebességet mozdulatlanságnak ér zik, és azt sem, hogy a lé gi uta zás (fõ leg az in terkontinentális távolsági repülések ese té ben) az inflight entertainment rend szer segítségével nem-utazássá változik. Egy valamit azonban világosan látott és végzetesnek gondolt: hogy a modern élet te li van új sebességekkel, amelyekre nincs kifejezésünk 2. Ez, foly tatja Musil, elátkozott helyzet egy olyan kor szakra nézve, amelynek nincs ideje, és biz tosra veszi, hogy új sebességet ad a vi lágnak; a gyorsaság almái a szájunkba lógnak, és neki mégsem sikerül kinyitnia a száját. 3 Musil A sebesség boszorkányság címû esszéjében egy viccel tár ja elénk, milyen értelmetlenek bizonyos szófordulatok, amelyeket a sebesség kifejezésére használunk. Itt vol ná nak pél dá ul a»nyakra-fõre«, a»nyakába sze di a lábát«vagy a»hanyatthomlok«ki fejezések ( ). Hány ember használja siettében õket, nem is sejtve, mi lyen nehézségeket okoz ezzel a si etségnek. Mert nyakra-fõre vagy hanyatt-homlok rohanni valahová, ez azt jelen ti, hogy olyan va dul fel gyorsul az ember, hogy a test mint egy a fejen, a homlo kon túl ra, a nyak pe dig a fe jen túl ra nyo mul; a si etség az ülepnél ra gadja»nyakon«az em bert, a te hetetlenség törvénye a fejénél nyomja vissza, és az emberrõl lenyúzzák az embert, mint a nyúl ról a bundáját. 4 A nyelv nem ké pes tar tani a versenyt az új se bességekkel, konzervatív módon kitart a ma ga le hetõségei mellett: A nyelvben sem mi sem lett gyor sabb, mint a gon dolat, vagy mint a vil lám, és sem mi sem lett las sabb, mint egy csiga. 5 Eb ben Musilnak kétségtelenül igaza van. A nyelv a maga mód ján akár csak a kép zõmûvészet mégiscsak tett egyet-mást, hogy meg ragadja a sebesség percepcióját. A képzõmûvészetben a kísérlet min denekelõtt a mozgásfolyamatok szétbontására (mint például az angol Edward Muybridge fázis-fényképein) vagy pillanatnyi látványok összesûrítésére és egyetlen tablón való összehozására (gondoljunk Umbert Boccioni A bi ciklizõ dinamizmusa cí mû 1913-ban készített képére, vagy Giacomo Balla ugyanabban az évben lét rehozott Az automobil gyorsasága címû képére) irányult. A nem egyidejû látványok egyidejûsí- 1 Robert Musil: A se besség boszorkányság, in: Uõ., Esszék, Kalligram, Po zsony, Györffy Miklós fordítása. 2 Robert Musil: i. m Robert Musil: u. o. 4 Robert Musil: i. m Robert Musil: i. m