AKADÁLYMENTES EURÓPA FELÉ? (Európa akadálymentessége a jogi szabályozás tükrében)

Átírás

1 AKADÁLYMENTES EURÓPA FELÉ? (Európa akadálymentessége a jogi szabályozás tükrében) BEVEZETÉS vagy ELŐSZÓ E kiadvány fő célja az, hogy széles körben ismertté tegye az akadálymentesítésre vonatkozó európai jogi vagy jogi jellegű szabályozásokat, eloszlatva azokat a tévhiteket, amelyek még a hivatalos állami és közigazgatási szinteken is gyakran ismétlődnek, miszerint az Európai Unióban már olyan követelményrendszer van hatályban, amely a fogyatékos emberek számára való hozzáférést a társadalmi élet színtereihez biztosítja. Sajnálatos, hogy e tévhit széles körben elterjedt a fogyatékos emberek között, ideértve a fogyatékos emberek szervezeteit, egyesületeit, szövetségeit is. Az elterjedt tévhitek gyakran szolgálnak sajnos nagyrészt megalapozatlan hivatkozási alapként különféle igények megfogalmazásánál és ezzel rontják a tárgyalások szakszerűségét, csökkentik a megvalósulás esélyeit. Éppen ezért rendkívül fontos alaposan megismerni a valóságos pillanatnyi helyzetet, mivel az Európai Unióban is folytonosan változik a helyzet, új és még újabb szabályozásokat készítenek elő, amelyek miatt a jogi szabályozás helyzetét folyamatosan figyelemmel kell majd kísérni a jövőben is. Remélhetően mind az Uniós szabályozások, mind azok hazai honosítása és megismertetése terén előnyös lesz az a körülmény, hogy 2004 májusa óta a magyar képviselők és szakemberek is részt vesznek az Uniós jogi szabályozások kidolgozásában, az egységes és szakszerű magyar szövegezés (fordítás) létrehozásában. A szakszerűség, az egyértelmű szakmai szövegezés, a helyes szakkifejezések használata alapvető fontosságú a hazai jogi szabályozások jövőjét illetően és ebben a fogyatékos emberek szervezetei, szakértői jelentős segítséget tudnak felajánlani az Európai Uniós ügyekkel foglalkozó hivataloknak és intézményeknek. Az Európai Unió szintjén jelenleg a jogi szabályozás segíti ugyan azt, hogy fizikai környezetünk, a hétköznapokban használt termékek, szolgáltatások az európai lakosság minél szélesebb rétegének igényeit kielégítsék, különös tekintettel a fogyatékos emberekre, azonban átfogó európai uniós szabályozás az akadálymentesítésre azonban még nem létezik. Kezdeményezés, előkészület már történt az EU szintjén és több európai szervezetben, azonban e folyamatok végeredményének kötelező színtű jogszabályokban történő megjelenésére legrosszabb esetben még valószínűleg éveket kell várni. Az akadálymentesítésre, a mindenki számára való hozzáférhetőségre vonatkozó hatályos EU-s szabályozások jelenleg még csak az élet egy-egy részletére, bizonyos szakterületekre vonatkoznak. Természetesen a hazai jogalkotásnak nem kell és nem szabad tétlenül szemlélni a nem túl gyors európai folyamatokat, hanem részben a már hatályos eddigi dokumentumok, részben a megkezdődött kedvező folyamatok elveinek felhasználásával, a fogyatékosügy kezelési módjának elsajátításával elébe lehet menni az európai színtű jogrendszer kiterjesztésének, így az uniós jogszabályok megjelenésekor már csak kisméretű változtatások és kiegészítések lesznek szükségesek a jogharmonizáció sikeres és gyors végrehajtásához. E kiadvány éppen ezért arra is kitér, hogy melyek azok az új irányzatok, jó gyakorlatok, amelyek az Európai Unió szintjén segítik a hozzáférhetőség - akadálymentesség - esélyegyenlőség minél szélesebb körben történő biztosítását a fogyatékos emberek számára. 3 Az akadálymentesség (angolul: accessibility) fogalma és tartalma nagyon sokat változott az utóbbi évtizedben. A 70-es években, amikor a mozgássérült emberek szervezetei mozgalmat indítottak a fizikai akadályok megszűntetésére, az akadálymentesítés még főként az épületekbe való bejutás lehetőségét jelentette. Ennek jele az ICTA (International Commission of Technology and Accessibility) által a 70-es évek végén bevezetett ISA logo volt, azaz az akadálymentesség jól ismert nemzetközi szimbóluma, amelyen kék alapon fehérrel rajzolt stilizált kerekes székben ülő alak szimbolizálta az akadálymentességet ban holland

2 irányítással elkészült az Akadálymentesség európai eszméje c. dokumentum, amely elfogadott segédletté vált az akadálymentes környezet kialakításában nem csupán az Európai Unió tagországaiban, hanem Európa számos más országában is. Ez a dokumentum képezi az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények című, 253/1997 (XII. 20.) Korm. rend.) akadálymentességre vonatkozó részeinek alapját is. Az akadálymentesség (accessibility) ma már az eredeti értelmezésnél sokkal tágabb fogalom. Épület esetében pl. azt jelenti, hogy az mindenki számára akadálymentesen megközelíthető, bejárható és vészhelyzetben biztonsággal elhagyható legyen. Jelenti ugyanakkor azt is, hogy az ilyen épületben a tárgyak, berendezések és szolgáltatások mindenki számára egyformán használhatóak. Akár épület, akár számítógép, akár tájékoztató tábla, azaz bármilyen információt közlő eszköz esetében azt is jelenti, hogy a szolgáltatott információ mindenki számára érzékelhető (észlelhető) és érthető legyen, tehát az információnak látható, hallható és tapintható formában is meg kell jelennie. Ez magával hozza azt az igényt, hogy az általában közérdekű információk legyenek tömörek, könnyen felismerhetők és értelmezhetők, továbbá egyszerű eljárással lehessen azokat a felhasználóhoz eljuttatni. Az akadálymentesség tehát semmiképpen sem korlátozódhat az épületek külső és belső megközelítésére, bejárhatóságára, használhatóságra, még akkor sem, ha itt az épület fogalmán nem egyetlen épületet, hanem az épített környezet általános célú, nyilvános, közhasználatú részeit is értjük. Ennél tovább kell menni és az akadálymentesség követelmény-rendszerét ki kell terjeszteni az épített környezethez közvetlenül kapcsolódó természeti környezetre, továbbá a közlekedési rendszerekre, a közcélú hírközlési és távközlési rendszerekre, valamint mindazon általános rendeltetésű szolgáltatásra, amelyek általában bármely ember számára elérhetők és használhatók. Az akadálymentesség követelményeinek hatálya, betartása és betartatása csupán azért korlátozódhat időlegesen a nyilvános, közhasználatú épületekre, intézményekre, szolgáltatásokra, mert a meglévő létesítmények szükséges átalakítása, illetve az új létesítményeknél az akadálymentesség eleve betervezése és megvalósítása csak hatékony központi intézkedésekkel lehetséges. A közhasználatú (közcélú, nyilvános, angolul: public ) létesítmények akadálymentességének megvalósítása szinte kizárólag az azokat üzemeltető állami és közigazgatási hatóságok és szervezetek, illetve az ezek működéséhez kapcsolódó szervezetek feladata, amelyhez költségvetésben tervezett fedezetet lehet és kell rendelni. Az üzleti szférában és az olyan szolgáltatásoknál, ahol a szolgáltató és a felhasználó viszonyát nem szabályozza magasszintű jogszabály, - ilyen pl. a banktörvény, postatörvény, ott elsősorban a piaci viszonyoknak kell szabályoznia az akadálymentesség megvalósulását, ugyanis ezzel nem elhanyagolható vásárlói vagy ügyfélkört lehet nyerni vagy elveszíteni. A piaci viszonyokon túl az üzleti szférában végzendő akadálymentesítést a 4 társadalmi elvárásoknak is elő kell segíteni, ehhez azonban éppen az állami és közigazgatási területen eredményesen végrehajtott akadálymentesítés adhatja a jó példát, a szakmai tapasztalatokat és keltheti életre az igényt a kiterjesztésre. Rendkívül fontos terület a lakhatás, amely itt összefoglaló fogalma a lakóházak, lakások minden fajtájának, a vendéglátó szálláshelyeknek, de még az oktatási intézményekhez tartozó diákszállóknak, kollégiumoknak is. Az akadálymentes lakhatás feltételeire ma sehol a világon nincsenek kötelező előírások. A lakóház, lakás kialakítása egyrészt magánügynek, másrészt piaci ügyletnek számít. Vannak azonban olyan európai országok, ahol a lakásépítőket vagy átalakítókat különböző kedvezményekben létesítik akkor, ha a létrehozott lakás, lakóhely kielégíti az akadálymentes középületekre kötelezően vonatkozó műszaki jellegű előírásokat, méreteket mert ezek az országok már figyelembe veszik a népesség elöregedéséről szóló vitathatatlan statisztikai adatokat, figyelemmel kísérik az átlagéletkor növekedésének folyamatát. Tudatában vannak annak, hogy a lakosság elöregedése következtében megnő az igény a könnyebben megközelíthető és használható lakások iránt. Az idősebb emberek számára egyre nagyobb

3 problémát jelent a lépcsők sokasága, a nem kellően érthető vagy látható audiovizuális tájékoztatás, a szűk közlekedő utak és bejáratok, stb. Minden olyan lakás, amely már most, gyakorlatilag többlet ráfordítás nélkül a tökéletesen ép használója számára eleve akadálymentes kialakítással készül el, csökkenti az utánunk következő nemzedék problémáit és kellő tapasztalatot szolgáltat a későbbi problémák még kedvezőbb megoldásához is. A kereskedelmi szálláshelyek (szállodák, panziók, üdülők stb.) akadálymentességének kérdése sokkal bonyolultabb. Erre a területre egyszerre vonatkozik a kereskedelmi-piaci szféra és közhasználatú létesítmények minden szempontja és előírása, határterületet képezve az otthon, a lakóhely, az átmeneti és tartós szállás, a fizetett köznyilvános szálláshely között, amely ugyanakkor színtere a turizmusnak, a nemzetközi utasforgalomnak is. Az akadálymentes kereskedelmi szálláshelyek jelentős vonzerővel bírnak a fejlődő európai fogyatékosokturizmusa számára, amely az akadálymentességet fontosnak tartó országokban már tartósan növekvő bevételi többletforrást jelentett eddig is. A hazai akadálymentes szálláshelyek hiánya éppen a gyógyfürdőinkre építhető gyógyturizmus fejlődését gátolja a legnagyobb mértékben. Az oktatási intézményekben a fogyatékos hallgatók eleve nagy tanulmányi és bejárási problémákkal kerülnek szembe, amelyek sokszor éppen a fogyatékosság jellege miatt nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem megoldhatók.. Gyakran előfordul, mondhatjuk, hogy: végre, hogy intézkedések történnek valamely oktatási intézmény akadálymentességének megvalósítására, ugyanakkor megfelelő jogszabály hiányában elmulasztják akadálymentessé tenni a hozzá kapcsolódó diákszállót, kollégiumot, megnehezítve ezzel azt, hogy a fogyatékos diákok, hallgatók, vagy akár oktatók másokkal azonos módon járhassanak az adott oktatási intézménybe. Ennek elkerüléséhez mindössze az kellene, hogy az oktatáshoz kapcsolódó szálláshelyeket az alapintézménnyel azonos módon, közhasználatú intézménynek minősítsék. Az akadálymentesség vonatkozásában változott a célközönség is. Az akadálymentes környezet problémája ma már nemcsak a kerekes székkel közlekedők számára alkalmas liftekről, rámpákról és mellékhelyiségekről szól. A szemlélet középpontjában az emberek különbözőségének tisztelete áll, amely azt jelenti, hogy mindenkinek az igénye egyaránt fontos és kielégítendő. Ma már egyre kevesebb szó esik arról, hogy külön létesítményeket hozzanak létre a különböző képességű, állapotú vagy korú emberek számára, ahol ők a 5 számukra megfelelő és alkalmas,, de mások számára nem biztos, hogy ugyanolyan kényelmesen, biztonságosan és jól használható környezetben élhetnek. Ez azonban már jelentős mértékű elkülönítést, szegregációt is jelent azt ott élő emberek számára. Ma már egyre inkább a mindenkit befogadó, mindenki számára alkalmas épületek, tárgyak, berendezések és szolgáltatások kialakítása a cél. Az akadálymentesség biztosítása éppen annak széleskörű, átfogó új jelentése következtében tehát nemcsak az építészetben igényel szigorú szabályozást és azzal együtt szemléletváltást is, hanem az élet szinte minden területén, hiszen az emberek természetes sokrétűsége, változatos igényeik ideértve természetesen a fogyatékos emberek speciálisnak számító, de csak a fogyatékos helyzetből adódó hátrányok kiegyenlítését célzó igényeit is csak számos tudományág, szakterület összehangolt tevékenységével elégíthetők ki. Rádai Sándor okl. gépészmérnök, akadálymentesítési szakértő 6 AZ EURÓPAI UNIÓ JOGI SZABÁLYOZÁSA Az Európai Unió szintjén meghozott szabályozások ismerete fontos a tagországok számára, hiszen a nemzeti szabályozások mintegy 2/3-a ezeken a szabályozásokon alapszik, vagy azokat az uniós szabályozások befolyásolják. Ezek közé a területek közé tartozik pl. a közlekedés, a környezet, szakképzés, telekommunikáció, egészség, biztonság, stb. Azt is szükséges tudni, hogy az uniós szabályozásokat nem szakértők találják ki minden előzmény nélkül, hanem azok egyik, vagy több tagország korábbi nemzeti szabályozásán alapulnak. Az uniós jogalkotási folyamat egy

4 girbe-gurba, a végén sokfelé szerteágazó vonallal jellemezhető. A vonal egy (vagy több) tagállam nemzeti szabályozásából indul ki, abból többszöri és többszintű egyeztetés után egy uniós szabályozás jön létre, amely az uniós jogharmonizáció során új, szinte azonos nemzeti szabályozás formájában előbb-utóbb vissza, illetve bekerül az összes tagállam jogrendszerébe. Az Európai Unió szintjén meghozott szabályozások az elsőbbségi jog, más néven a közösségi jog körébe tartoznak, amelyek elsőbbséget élveznek a nemzeti jogrendszer szabályaival szemben. Ezeket a nemzeti jogalkotó egyoldalúan nem változtathatja meg és nem hatálytalaníthatja. A közösségi jog forrásai a következők: Alapszerződések: - a Római Szerződés és a hozzá tartozó jegyzőkönyvek, az Egyesülési Szerződés, a Csatlakozási Szerződések, a Költségvetési Szerződések, az Egységes Európai Okmány, a Maastrichti Szerződés, Amszterdami Szerződés, Rendeletek, irányelvek, határozatok, Azok a nemzetközi szerződések, amelyekben a Közösség félként szerepel (GATT, Loméi Konvenció), Az Európai Bíróság döntései, tehát a Bíróság által alkotott eseti jog. Mindezek a szabályok kötelező jelleggel bírnak a tagállamokra nézve, belső nemzeti jogukban közvetlenül alkalmazhatóak (direct effect). A jogszabályi hierarchiában a közösségi jog a nemzeti jog felett áll. Ellentmondó szabályozás esetén az utóbbit kell a közösségi joghoz igazítani. Az Európai Közösség a döntéshozatali eljárás során a következő jogszabályokat alkotja: Rendelet (regulation): minden tagállamra nézve kötelező erejű. Anélkül, hogy a nemzeti jogban bármilyen intézkedést igényelne, közvetlenül alkalmazható. Rendeletet a Tanács és a Bizottság egyaránt alkothat. Jellegét tekintve inkább normatív, mint egyedi intézkedés. Irányelv vagy direktíva (directive): szintén kötelező erejű jogszabály. Végrehajtásának módját és mikéntjét az adott állam határozza meg. A jogszabály általában az elérendő eredményt jelöli ki. A nemzeti jog részévé kell tenni. Döntés (decision): közvetlenül alkalmazható, nincs szükség arra, hogy a belső jog részévé tegyék. Csak azokra kötelező, akikre vonatkozóan megalkották. Egyénre vagy tagállamra egyaránt vonatkozhat. 7 Ajánlás (recommendation), vélemény (opinion): nem jogszabály, de ebben a felsorolásban szokás megemlíteni. Kötelező ereje nincs. A döntéshozatali eljárások tipikusan a rendeletek és irányelvek megalkotására vonatkoznak. Van azonban példa arra is, hogy döntés és ajánlás készítésekor is kikérik a Parlament és a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét. Az elfogadott jogszabályok kihirdetése az EK Hivatalos Lapjának L sorozatában történik. A C sorozatban teszik közzé az egyéb információkat, jogszabály-tervezeteket, a Parlament véleményét egy-egy javaslatról. A rendeletek az általuk meghatározott napon emelkednek jogerőre, ennek hiányában a megjelenést követő huszadik napon. Az irányelveket és határozatokat azokkal kell közölni, akikre vonatkoznak, és a közlés megtörténtekor emelkednek jogerőre. A kiadványban szerepel néhány Bizottsági Közlemény is. Bár a Bizottsági Közlemény nem jogi eszköz, mégis módja annak, hogy közzétegye a Bizottság állásfoglalását egy adott témában és rámutasson az előtte álló feladatokra. A kiadvány utal még un. Zöld könyv-re is. Ez egy olyan uniós dokumentum, amelynek szándéka elősegíteni a vitákat és elindítani a konzultáció folyamatát összeurópai szinten egy adott témakörben. Ezek a konzultációk átvezethetnek az un. fehér könyvek megjelentetéséhez, átültetve a viták következtetéseit praktikus javaslatokká a közösség munkájához. Az Európai Uniós színtű szabályozásnál figyelembe kell venni a szubszidiaritás elvét: A szubszidiaritás elve azt mondja ki, hogy a különböző döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb szinten, az érintettekhez a lehető legközelebb kell meghozni, és csak akkor kell magasabb szinten foglalkozni egy problémával, ha az alacsony szinten nem oldható meg. Tehát egy adott kérdésben akkor kell közösségi szinten döntést hozni, ha a kitűzött cél tekintetében nemzeti szinten nem lehet kielégítő eredményre jutni, vagy ha a javasolt lépés közösségi szinten jobban megvalósítható. Az Európai Unió számos jogi szabályozást fogadott el és még további számos kezdeményezést tett a közlekedés, a telekommunikáció és az információs technológia

5 területén, amely arra irányul, hogy a fogyatékos emberek számára biztosítani kell a teljeskörű hozzáférést. Ezek a szabályozások mind-mind az európai fogyatékosügyi mozgalom kampányának eredményei, amelynek célja az volt, hogy a fogyatékos emberek speciális igényeit az európai színtű szabályozások minden területen figyelembe vegyék. 8 A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉSEK ELLENI ÁLTALÁNOS JOGI SZABÁLYOZÁS KERETEI AZ EURÓPAI UNIÓBAN 1.) Amszterdami Szerződés Az október 2-án aláírt és május 1-jén hatályba lépett Amszterdami Szerződéssel új korszak kezdődött az Európai Unió tagállamainak fogyatékos állampolgárai számára. A szerződés egy rendelkezése ugyanis kiterjeszti a diszkrimináció tilalmát a már korábban is létező nemek közötti megkülönböztetésről egy olyan, szélesebb értelmezésre, amely értelmezés magában foglalja a fogyatékos emberek diszkriminációjának tilalmát is. A fogyatékossággal élő emberek érdekeit képviselő civil szervezetek kitartó kampányának köszönhetően a "fogyatékosság" szó először került be az Európai Unió alapszerződéseibe. A Szerződésbe bekerült anti-diszkriminációs klauzula, amely most már a jogi szabályozásban is láthatóvá teszi az eddig jogilag láthatatlan fogyatékos embereket és olyan gyakorlati intézkedéseket von maga után, amelyeknek hatása van és lesz az Európai Unióban élő fogyatékos emberekre. A fogyatékosságnak az Európai Unió alapító szerződéseiben történő megjelenítésére azért volt szükség, mert a fogyatékosságra vonatkozó utalás hiányában az addig kidolgozott fogyatékosügyi politikák nem voltak kötelező erejűek (pl. csak ajánlás szintűek), s ezáltal jogilag nem voltak végrehajthatók. Az 1996-ban született Bizottsági Közlemény a Fogyatékos Emberek Egyenlő Esélyeiről és az ugyanebben az évben született azonos témájú Tanácsi határozat példaként tekinthető ezekre a nem kötelező érvényű dokumentumokra, melyeknek hatása sokkal nagyobb lehetett volna, ha alapszerződésen alapul és jogi formát öltött volna. Az Amszterdami Szerződésben megjelent változtatások közül az általános anti-diszkriminációs cikkely bevezetése volt a legfontosabb, amely a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetés leküzdésére javasol intézkedéseket. A 13. cikk kimondja: "E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére." A cikkben a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére való hivatkozással az Unió szintjén elfogadott fogalommá vált a fogyatékos emberek elleni hátrányos megkülönböztetés, mint probléma. A cikk bevezetésével a fogyatékosügy, a fogyatékos emberek hátrányos megkülönbözetése első alkalommal került a Közösség kompetenciájába és első alkalommal kap engedélyt a Közösség arra, hogy lépéseket tegyen a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetésének elhárítására. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szerződés életbe lépését követően a fogyatékos emberek diszkriminációjával kapcsolatban az Európai Bírósághoz lehet fordulni. 9 Meg kell azt is jegyezni, hogy a 13. cikk nem hatalmazza fel a Közösséget arra, hogy minden diszkriminációval kapcsolatos területen elfogadjon intézkedéseket, hiszen ez a cikk csak azokra a területekre vonatkozik, amelyeken a Közösségnek a Szerződés alapján kompetenciája van. Így tehát, - bár a Közösség olyan fontos területeken, mint pl. a foglalkoztatás, az áruk minőségi szabványa, stb. rendelkezik hatáskörrel, - teljesen ki van zárva azonban olyan területekről, mint pl. a gyerekek képzése, a lakhatás, stb. A fogyatékosságra való utalás a 13. cikkben ösztönözheti a Közösséget arra, hogy nagyobb figyelmet fordítson a fogyatékos emberek szükségleteire, amikor jogi szabályozást készít elő más területeken, így szociális vagy emberjogi témakörben. A Szerződés más rendelkezései is fontosak abból a szempontból, hogy a hozzáférhetőséget biztosítsák a fogyatékos emberek számára. Belső piaci szabályozás A Szerződés 95. Cikke rendelkezik a belső piac

6 kialakítására vonatkozó Közösségi szabályozás elfogadásáról. A cikk alapján azonban nem volt biztosított, hogy ha a cikk alapján termék szabványosításra kerül sor, akkor a fogyatékos emberek igényeit figyelembe kell venni, ez pedig sok nehézséget okozott. Ezért a Szerződéshez egy nyilatkozatot mellékeltek e kérdésre vonatkozóan. A nyilatkozat így szólt: "A Konferencia megállapodott abban, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 95. Cikke alapján meghozandó intézkedések kidolgozásakor a Közösség intézményei figyelembe veszik a fogyatékos személyek szükségleteit." A nyilatkozat jogilag nem kötelező olyan értelemben, hogy az Európai Bíróság nem hajtathatja végre és sajnos érvényes a 95. Cikk alapján elfogadott minden olyan belső piaci szabályozás, amely még nem veszi figyelembe a fogyatékosok igényeit. Ezért egyének, szervezetek, akik úgy érzik, hogy a belső piaci szabályozással hátrányos helyzetbe kerültek, nem vihetik sérelmüket nemzeti bíróságuk vagy a luxembourgi Európai Bíróság elé. Ha azonban a 95. cikk alapján egy direktíva kerül elfogadásra és azt kell értelmezni a nemzeti bíróságoknak vagy az Európai Bíróságnak, akkor már lehet hivatkozni a nyilatkozatra, amely segít az értelmezésben. A nyilatkozat erkölcsi kötelezettséget is ró a Közösségi intézményekre a fogyatékos emberek szükségleteinek figyelembevételére vonatkozóan. Ezáltal a fogyatékos emberek diszkriminációját eredményező belső piaci szabályozásnak egyre kisebb az esélye a nyilatkozat bevezetése óta. A szociális rendelkezések fejezet A Szerződés alapján a Közösség célkitűzései magukba foglalják az alábbiakat: " a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása - lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását -, a megfelelő szociális védelem, a szociális partnerek közötti párbeszéd és az emberi erőforrások 10 fejlesztésének elősegítése a tartósan magas színvonalú foglalkoztatás és a kirekesztés elleni küzdelem érdekében." (136. Cikk) A cikk olyan célkitűzéseket tartalmaz, amely alátámasztja a Közösség szociálpolitikáját. A fogyatékos emberek szempontjából kétségtelenül a kirekesztés elleni küzdelem a legfontosabb, hisz bizonyított tény, hogy a fogyatékossággal élők kiszorulnak a foglalkoztatásból. Az információhoz való hozzáférés Az EU számára fontos, hogy az uniós polgárokkal jobban kommunikáljon, ezért elfogadták a szövegezési minőség elvét, amelyet beépítettek az Amszterdami Szerződésbe, a 39. Nyilatkozat keretében. 39. Nyilatkozat a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségéről A Konferencia megállapítja, hogy a közösségi jogszabályok szövegezésének minősége alapvető feltétele annak, hogy azokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok megfelelően hajtsák végre, és a polgárok, illetve a gazdasági élet szereplői jobban megértsék. A Konferencia emlékeztet az Európai Tanács elnöksége által december én Edinburgh-ban elfogadott erre vonatkozó következtetésekre, valamint a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségéről szóló június 8-ai tanácsi állásfoglalásra (Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja, C 166. szám, június 17., 1. o.). A Konferencia úgy véli, hogy a közösségi jogszabályok elfogadására irányuló eljárásban részt vevő három intézménynek, azaz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak iránymutatásokat kell elfogadnia az említett jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozóan. Hangsúlyozza továbbá, hogy a közösségi jogszabályokat hozzáférhetőbbé kell tenni, és üdvözli ebben a vonatkozásban a jogszabályszövegek hivatalos kodifikálását szolgáló gyorsított munkamódszer elfogadását és első alkalmazását, amelyet az december 20-ai intézményközi megállapodás tett lehetővé (Az Európa Közösségek Hivatalos Lapja, C 102. szám, április 4., 2. o.). Ezért a Konferencia kijelenti, hogy az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak: - közös megegyezéssel iránymutatásokat kellene megállapítania a közösségi jogszabályok szövegezése minőségének javítására, és a közösségi jogalkotási javaslatok vagy jogszabálytervezetek vizsgálatakor követnie kellene ezeket az iránymutatásokat, és meg kellene tennie az iránymutatások megfelelő alkalmazásához szükségesnek tartott belső szervezeti intézkedéseket; - meg kellene tennie minden erőfeszítést a jogszabályszövegek kodifikálásának

7 gyorsítására. A nyilatkozat számos gyakorlati útmutatóban összefoglalt szabály alapjául szolgál, amelyek célja a jogszabályok megfogalmazásának és stílusának egyszerűsítése, ezáltal olvashatóbbá és érthetőbbé tétele a polgárok számára. Az amszterdami kormányközi konferencia egyik célja ugyanis az volt, hogy a Közösséget minél nyitottabbá és hozzáférhetőbbé tegye az 11 Európai Unió állampolgára számára. E cél elérésére tűzték napirendre az "átláthatóságot", - amely nyitott döntéshozatalt és a Közösségi dokumentumokhoz való hozzáférést jelenti. A Szerződés nem tartalmaz hivatkozást arra, hogy a dokumentumok a fogyatékos emberek számára is hozzáférhetőek legyenek, pl. Braille írás, nagybetűs nyomtatás vagy a látás sérültek számára diszken való megjelentetés és az értelmi fogyatékosok számára kazettán ill. egyszerű, olvasmányos formában történő megjelentetés. Az állampolgároknak tehát joguk van hozzáférni a dokumentumokhoz, de ez csak a dokumentumok hagyományos formában történő megjelentetésére vonatkozik. A fogyatékos emberek hozzáférési igényét azonban ki kell dolgozni a Közösségi szabályozásban és erre vonatkozóan belső eljárásokat kell elfogadni. A szerződés tehát megnyitotta a lehetőséget az információhoz minél szélesebb körben történő hozzáféréshez. Ezt követően már az EU intézmények intézkedései döntik el, hogy a fogyatékos emberek hozzáférnek-e az információhoz, vagy kirekesztődnek. 2.) Alapvető Jogok Kartája Az Európai Unió nizzai csúcsértekezletén 15 tagország kihirdette és legmagasabb képviselői aláírásukkal látták el az Alapvető Jogok Kartáját. Sajnos a csúcsértekezleten elfogadott nizzai szerződésbe nem építették be a Kartát, és a szerződés a Kartára való utalást sem tartalmazza. Ezért az Alapvető Jogok Kartája, amely polgári, politikai, gazdasági, szociális jogok elfogadása EU szinten, jelenleg még csak politikai nyilatkozat jellegű, kötelező jogi érvénye nincs, de már részét képezi az EU Alkotmány tervezetének. A Karta két cikke fontos a fogyatékos emberek szempontjából: a 21. cikk többek között a fogyatékosság alapján fellépő hátrányos megkülönböztetést tiltja, a 26. cikk pedig lépéseket javasol a Közösség számára a fogyatékos emberek valódi integrálódását szolgáló intézkedésekre. Az akadálymentesítés, a hozzáférhetőség szempontjából tehát a Karta is fontos elkötelezettségeket tartalmaz, hiszen az akadálymentesítés - akár az épületek, akár a szolgáltatások használhatósága tekintetében - a hátrányos megkülönböztetés megelőzésének előfeltétele és segíti a fogyatékos emberek társadalmi befogadását. 3.) Az Európai Unió Alkotmány tervezete Az Európai Unió új alkotmányának kidolgozására létre jött Európai Konvent befejezte munkáját és megalkotta az EU Alkotmányának tervezetét. A október 4-én kezdődött kormányközi konferencia és az ezt követő munka célja már az Alkotmány véglegesítése. Az új Alkotmány tervezete foglalkozik a megkülönböztetés tilalmával a fogyatékos emberek tekintetében is. A tervezetben külön cikk vonatkozik a fogyatékos emberek társadalmi beilleszkedésére. A tervezet vonatkozó cikkei: II-20. cikk: Törvény előtti egyenlőség A törvény előtt mindenki egyenlő. II-21. cikk: A megkülönböztetés tilalma 12 (1) Tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. (2) Az Alkotmány alkalmazási körében és az abban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés. II-26. cikk: A fogyatékossággal élő személyek beilleszkedése Az Unió elismeri, és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre.. III-3. cikk Az ebben a részben említett politikák és tevékenységek meghatározása és végrehajtása során az Unió célul tűzi ki mindenfajta nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés

8 leküzdését. --- * --- A fenti cikkek közvetlenül a megkülönböztetés és a kirekesztés tilalmát jelentik ki, olyan megfogalmazásban, amely közvetve és közvetlenül is vonatkozik a fogyatékos emberekre általánosságban és egyedileg egyaránt. Nyilvánvaló, hogy a fogyatékos emberek számára a kirekesztettség mindenek előtt azoknak a környezeti akadályoknak a következménye, amelyek megakadályozzák, vagy igen nagymértékben megnehezítik a társadalmi és gazdasági folyamatokban való szabad részvételt. A gyakorlat nyelvén ez azt jelenti, hogy a természeti, valamint az ember által módosított és/vagy létrehozott környezet egyáltalán nem akadálymentes. A természeti környezet az ép emberek számára sem teljesen akadálymentes, de általában leküzdhető az arra a célra készülő eszközökkel, segédeszközökkel és az emberek speciális képzésével, képességeik célzott fejlesztésével. A fogyatékos emberek döntő többsége számára az ilyen eszközök használhatatlanok, a képességfejlesztés korlátozott, tehát már a természeti környezet is fokozott akadályt képez, amelynek legyőzése gyakran megoldhatatlan feladatot jelent. Az ember által módosított és/vagy létrehozott környezet az esetleges természetes akadályokon kívül, pl. hegy és völgy, tele van mesterséges akadályokkal, amelyek az megkülönböztetés nélküli, egyenlő esélyű élet igényének történelmi megjelenése előtt jöttek létre, vagy és ez még rosszabb, - még mai is készülnek, a társadalmi elvárások, a szórványos nemzetközi és nemzeti jogszabályok ellenére. Az Uniós egyezményekben, jogforrásokban lefektetett tilalmak a megkülönböztetés és a kirekesztés ellen, lényegében az emberek által más emberekkel szemben elkövetett olyan cselekményekre vonatkoznak, amelyek következménye más embereket akadályoz egyetemes jogaik gyakorlásában, önmaguk szabad megvalósításában. Ebből egyenesen következik, hogy fontos a legkülönbözőbb jogok érvényesítése, a foglakozási és az oktatási diszkrimináció stb. tilalma, de ezek a jogok és egyenlőségek mindaddig nem 13 érvényesíthetők, amíg a szabad helyváltoztatás, a közlekedés, a létesítmények és szolgáltatások elérhetősége és biztonságos használata eleve egyáltalán nem akadálymentes. Ez a körülmény meghatározza az Uniós állampolgári jogok érvényesítéséhez szükséges intézkedések, jogszabályok sorrendiségét, amelyben így elsődleges fontosságot kap az akadálymentesség, amely tehát nem csupán az épületekhez, közlekedéshez stb. hozzáférés lehetőségét nyújtja, hanem az egyenlő Uniós állampolgári jogok gyakorlásának általános és elengedhetetlen előfeltétele is. 4.) A Bizottság Közleménye a fogyatékosok emberek akadálymentes Európájáról (COM(2000) 284 A 2000-ben elfogadott bizottsági közlemény széleskörűen vizsgálja, hogy hogyan kell összekötni az EU szabályozásokat és kezdeményezéseket annak biztosítására, hogy a fogyatékos ügy Közösség-dimenziójú kérdés legyen. A Közlemény azokra a politikákra összpontosít, amelyek az akadálymentes, mindenki számára használható és alkalmas társadalom elérését segítik. Ezért vizsgálja, hogy hogyan lehet nagyobb együttműködést elérni nemcsak a foglalkoztatás, oktatás és szakképzés, de a közlekedés, a belső piac, az információs társadalom, az új technológiák és fogyasztói politikák terén is. A Közlemény hangsúlyozza a mobilitás fontosságát a gazdasági és társadalmi életben való részvételnél. Megerősíti, hogy akár a közlekedés, akár az épített környezet akadálymentességének, az akadálymentesítés technológiájának fejlődése az élet más területein is pozitív hatást eredményez, így pl. a munkahelyi körülmények minőségében, a fogyasztók védelmében, de a szakszerű és tisztességes gazdasági verseny védelmében is. A dokumentum hangsúlyozza az új technológiák szerepét abban, hogy a fogyatékos emberek számára a funkcionális korlátozások ne jelentsenek problémát, hanem ellenkezőleg, ezek a technológiák segítsék elő a társadalmi részvételt. A közlemény kitér arra is, hogy milyen nagy kihívást jelent a fogyatékosság, ill. a fogyatékos emberekkel szemben a társadalomban tanúsított negatív hozzáállás leküzdése. A közleményben kitűzött feladatokból 46 EU szintű tevékenység következik. Ezek, többek között, arra irányulnak, hogy megszüntessük a fizikai akadályokat annak érdekében, hogy a tömegközlekedést mindenki igénybe tudja venni, az

9 épített környezet akadálymentesen álljon mindenki rendelkezésére. A közlemény intézkedéseket ír elő arra is, hogy az információs technológia eszközeinek a fogyatékos emberek számára is használhatónak, hozzáférhetőnek kell lennie, biztosítva ezzel, hogy az információs társadalom nyújtotta előnyök a fogyatékos emberek számára is kihasználhatók legyenek. A Közlemény hangsúlyt fektet a kisegítő technológia biztosítására is, amely a súlyosan sérült emberek számára is lehetővé teszi a hétköznapi termékek önálló használatát. 14 A közlemény kiemeli továbbá a fogyatékos emberek képviseletét ellátó szervezetekkel történő konzultáció fontosságát az intézkedések tervezésénél, kidolgozásánál és megvalósításánál. Hivatkozás: A Bizottság Közleménye a fogyatékosok emberek akadálymentes Európájáról (COM(2000) 284 Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the regions Towards a Barrier Free Europe for People with Disabilities ) (COM(2000) 284 final of 12 May 2000, 5.) Madridi Nyilatkozat májusában került sor Madridban arra az Európai Fogyatékosügyi Kongresszusra, amelyen több mint 400 résztvevő fektette le egy nyilatkozatban a fogyatékos emberek jövőképét, megszabva a 2003-as év, vagyis a Fogyatékos Emberek Európai Éve cselekvési programjának koncepcionális kereteit Európai Uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt. A madridi nyilatkozat szerint a befogadó társadalom alapja a diszkrimináció-mentességgel párosuló pozitív cselekvés. A nyilatkozat alábbi fejezetei rendelkeznek az akadálymentesítésről, ill. az egyenlő hozzáférésről. Jogi intézkedések Haladéktalanul átfogó anti-diszkriminációs törvényeket kell alkotni a meglévő akadályok eltávolítására és az újabb korlátok megelőzésére, amelyekkel a fogyatékos emberek az oktatás, a foglalkoztatás, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során találkoznak, és amelyek meggátolják a fogyatékos embereket abban, hogy teljes mértékben kibontakoztassák a társadalmi részvételre és az önállóságra való képességüket. Az EK Szerződés 13. cikkelye a diszkrimináció-mentességről szóló záradék, amely ezt közösségi szinten lehetővé teszi, ezzel hozzájárulva a valóban akadálymentes Európa létrehozásához a fogyatékos emberek számára. A fogyatékos ügy integrálása a mindennapi folyamatokba A fogyatékos emberek részére hozzáférhetővé kell tenni a mindennapi egészségügyi, oktatási, szakképzési és szociális szolgáltatásokat és minden olyan lehetőséget, amely a nem fogyatékos emberek rendelkezésére áll. A fogyatékos embereket befogadó alapú szemlélet megvalósításához több szinten kell megváltoztatni a jelenlegi gyakorlatot. Először is biztosítani kell a fogyatékos emberek számára rendelkezésre álló szolgáltatások koordinálását a különböző szektorokon belül és azok között egyaránt. A különböző fogyatékos csoportok hozzáférési szükségleteit bármely tevékenység esetében már a tervezés folyamata során figyelembe kell venni, nem pedig utólag kell rájuk gondolni, amikor a tervezés már lezárult. A fogyatékos emberek és családjaik szükségletei eltérőek, ezért fontos olyan átfogó megoldások tervezése, amelyek figyelembe veszik mind az egész embert, mind életének különböző aspektusait. 15 A FOGYATÉKOS EMBEREK SZÁMÁRA HOZZÁFÉRÉST ELŐÍRÓ SZABÁLYOZÁSOK TERÜLETEI KÖZLEKEDÉS A közlekedésre is vonatkozik, hogy az akadálymentességre való törekvés, nemcsak a lakosság mintegy 10%-ét kitevő fogyatékos emberek és családjaik igényét szolgálja, hanem az idős emberekét, a kisgyerekes családokét és a nehéz csomaggal közlekedő emberekét is. E társadalmi csoportok számossága a lakosság mintegy 40%-át is meghaladja. Az idősödő társadalom pedig mind jobban és jobban felveti egy olyan közlekedési politika szükségességét, amely egyre nagyobb prioritást ad a mozgásukban bármilyen okból akadályozott személyek szükségleteinek kielégítésére. A közlekedés több területén figyelmet fordítani arra, hogy senki ne szoruljon ki a tömegközlekedés járműveinek használatából. Ezek a területek a következők: - A tömegközlekedési járművek megállóhelyei, a megállóhelyeket körülvevő környezet (parkolók, stb.) kialakítása, ezek akadálymentessége. - A járművekre való fel és leszállás, a járművek használata. - A közlekedéshez szükséges információk elérhetősége. Az

10 információnak ugyanis mindenki számára elérhető, észlelhető és érthető formában kell megjelenni ahhoz, hogy pl. egy menetrendet értelmezni tudjunk, vagy éppen egy adott járathoz csatlakozást keresünk az információs táblán. - A jegyárusító helyek, rendszerek elérhetősége. A közlekedési rendszerek egyre inkább képernyőhöz kötött, információs pultoknál működő adatszolgáltatást biztosítanak. Ezeknek a rendszereknek a használatából kiszorulhatnak a gyengénlátó emberek, a siketek, a vakok és az értelmi fogyatékos emberek is. Számukra más módon kell biztosítani ezeket a szolgáltatásokat. Ezek a rendszerek a keres székkel közlekedő, a kis termetű emberek számára is használhatatlanok, ha túl magasra helyezik őket. - Fontos, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtók biztosítsanak segítséget a fogyatékos utasoknak. - Fontos, hogy a biztonsági és vészjelző rendszerek vegyék figyelembe a fogyatékos emberek igényeit (pl. a vizuális riasztó rendszerek révén a siket és nagyothalló emberekhez is eljusson a vészhelyzetre vonatkozó jelzés). Elmondható azonban, hogy ha a közlekedési szolgáltatások kialakításánál - a fogyatékos emberek érdekeit képviselő szervezetekkel való konzultáció révén - figyelembe vesszük a fogyatékos emberek igényeit, akkor többlet költség nélkül, vagy minimális ráfordítással olyan rendszert alakíthatunk ki, amelyet minden ember fokozott biztonsággal és kényelmesen használhat. Az Európai Unióban az alábbi szabályozások vagy szabályozás tervezetek igyekeznek elősegíteni azt, hogy a közlekedés területén nyújtott közszolgáltatásokat mindenki közel egyenlő módon tudja igénybe venni. 1.) Európai Unió irányelve a buszokról és távolsági buszokról 16 Európai Unió irányelve a buszokról és távolsági buszokról azt írja elő, hogy az Európai Unió minden tagállamának biztosítani kell, hogy a vásárolt városi buszok teljesen akadálymentesek legyenek a fogyatékos emberek számára. Ez a szabályozás vonatkozik a regionális és helyi hatóságok által vásárolt autóbuszokra is. Az irányelvet február 13-án fogadták el és annak előírásait augusztus 13-ig az Európai Unió minden tagállamának hazai jogrendjébe be kellett építeni. Ez azt jelenti, hogy az országok kormányainak erre vonatkozóan jogi szabályozást kellett elfogadniuk. Az európai fogyatékosügyi mozgalom erőteljes kampányának köszönhetően az irányelv kötelező rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a fogyatékos emberek és más mozgásukban akadályozott személyek számára hogyan kell megvalósítani a városi buszok akadálymentesítését. Az irányelv arra is ösztönzi a tagországokat, hogy ne csak a városi, hanem a távolsági buszok számára is írják elő az akadálymentesítési követelményeket. Az irányelvben felsorolt műszaki szabványokat a COST 322 tanulmány eredményei alapján hozták létre, amely tanulmány az alacsony padlós buszokat vizsgálta. A tanulmányról bővebb információ a honlapon található. Az irányelv úgy fogalmaz, hogy bár a dokumentum elsődleges célja az utasok biztonságának szavatolása, a közösségi közlekedésés szociálpolitika megvalósítása értelmében meghatározott műszaki követelményeket kell kidolgozni és ezek kielégítésével kell biztosítani azt, hogy a mozgásukban korlátozott személyek is igénybe vehessék az irányelv hatálya alá tartozó járműveket. Az irányelv leszögezi, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy megkönnyítsék a sérült emberek számára a járművek használatát február 13-tól kezdődően a tagállamok megtagadhatják azon új járművek és új karosszériák önálló szerelési egységekként történő nyilvántartásba vételét, értékesítését vagy forgalomba helyezését, amelyek nem felelnek meg pl. a sérült emberek számára alkalmas kritériumoknak. Érdekessége az irányelvnek, hogy a mozgássérült sérült embereket két kategóriába sorolja. Az egyik kategória a mozgásukban akadályozott emberek, amely az irányelv meghatározása szerint magában foglalja azokat az embereket, akiknek a tömegközlekedési eszközök használata nehézséget okoz. Ide tartoznak például a fogyatékos emberek (beleértve az érzékszervi és szellemi fogyatékos, valamint a kerekes székkel közlekedő személyeket), a végtagsérültek, a kis termetű emberek, a nehéz csomaggal utazók, az idős emberek, a terhes nők, a bevásárlókocsival, valamint gyermekekkel utazók (beleértve a gyerekkocsiban ülő gyerekeket is). A másik kategória a kerekes székkel

11 közlekedő személyek, akik a meghatározás szerint fogyatékosságuk következtében kerekes széket használnak a helyváltoztatáshoz. Az irányelv a kerekes széket használók közlekedésének elősegítésére is műszaki előírásokat tartalmaz. Az irányelv előírja, hogy az Európai Unió tagországaiban üzemelő városi buszokat kötelezően el kell látni rámpával és/vagy liftekkel és a buszoknak hidraulikusnak (térdeplősnek) kell lenni. A rámpa és a lift kézi vagy elektromos működtetésű lehet. Az irányelvnek a fogyatékos emberekre vonatkozó részletei a teljesség igénye nélkül az alábbiak: 17 Az irányelv meghatározása szerint alacsony padlós vagy a helyes magyar szóhasználattal mélypadlós az a busz, amelyben az álló utasok számára rendelkezésre álló terület legalább 35%-a (csuklós járművek esetén az elülső részen, emeletes járműveknél pedig az alsó szinten) lépcsők nélküli területet képez, és legalább egy utastéri ajtó elérését biztosítja. Ezen túlmenően az irányelv kontrasztos színek használatát írja elő a látás sérült emberek könnyebb tájékozódásának elősegítésére. Ülések és területek fogyatékos utasok részére Legalább két, előre vagy hátra néző, a mozgáskorlátozott utasok részére elsődlegesen fenntartott, kijelölt ülést kell elhelyezni egy fel- és leszállásra alkalmas ajtó/ajtók közelében. A fenntartott ülések legkisebb száma a 22-nél több utasférőhellyel rendelkező, az utasok gyakori mozgását lehetővé tevő területtel rendelkező buszokon legalább 4 (négy), a főként ülő utasok számára kialakított járműosztályban 2 (kettő), a 22-nél kevesebb utas férőhellyel kialakított buszokon pedig legalább 1 (egy) legyen. Legalább egy fenntartott ülés alatt vagy közvetlenül mellette helyet kell biztosítani egy vakvezető kutyának. Az ülésekre az ülőhely és az átjáró (folyosó) között kartámaszokat kell elhelyezni, amelyeknek félrehajthatónak kell lenniük, hogy az ülések megközelítése akadálytalan legyen. A fenntartott ülések mellé kapaszkodó korlátot vagy fogantyúkat kell szerelni oly módon, hogy az utas könnyen megkapaszkodhasson bennük. Kommunikációs berendezések Bármely fenntartott ülés és kerekes szék számára fenntartott hely közvetlen közelében kommunikációs berendezéseket kell lehelyezni a padlótól számított 700 mm és 1200 mm közötti magasságban. A alacsony (mély) padlós területen elhelyezett kommunikációs berendezéseknek 800 mm és 1500 mm közötti magasságban kell lenniük, ahol nincsenek ülések. Minden, a belső kommunikációt szolgáló berendezésnek alkalmasnak kell lennie tenyérrel történő működtetésre is és kontrasztos színekkel vagy színekkel és hangjelzéssel kell ellátni azokat. Ha a jármű rámpával vagy lifttel van ellátva, akkor a jármű vezetőjével kapcsolatot teremtő kommunikációs eszközt kell felszerelni a jármű külső felületén, az ajtó mellé, a talajszinttől legfeljebb 1300 mm magasságban. Piktogramok A mozgásukban akadályozottak számára fenntartott ülésekkel ellátott járműveken a ábrának megfelelően kívülről látható piktogramokat kell elhelyezni, a jármű elejére a járda felőli oldalon és az érintett ajtó/ajtók mellett egyaránt. Megfelelő piktogramokat kell elhelyezni belül is, a kerekes szék számára kialakított hely, illetve a mozgásában akadályozott személyek számára fenntartott ülés közvetlen közelében. 18 Piktogram kerekes székkel közlekedők számára Piktogram mozgásában akadályozott, nem kerekes székkel közlekedő utasok számára Az irányelv előírja, hogy bármely fenntartott ülés vagy kerekes szék számára kialakított hely és legalább egy bejárati és egy kijárati ajtó közötti közlekedőfolyosó lejtése nem haladhatja meg a 8%-ot. Az ilyen lejtős területet csúszásmentes felülettel kell ellátni. 19 Helyigény a kerekes székek számára A kerekes székek vonatkozásában az alábbi ábrákon feltüntetett méreteket kell figyelembe venni. (Utas nélkül.) Referencia kerekes szék Teljes hosszúság, l: 1200 mm Teljes szélesség, b: 700 mm Teljes magasság, h: 1090 mm Megjegyzés: A kerekes széket használó személy figyelembevételére 50 milliméterrel meg kell növelni a teljes hosszúságot, és a talajszinttől számított 1350 mm magassággal kell számolni. Minimális hossz és magassági méretek a kerekes szék számára kialakított helyen 20

12 Ülések a keres székesek számára kialakított területen A kerekes székek számára kialakított helyen csak lehajtható ülések helyezhetők el. Ezek az ülések azonban használaton kívül, felhajtott állapotukban nem nyúlhatnak be a kerekes szék számára kialakított helyre. A kerekes székes utasok számára fenntartott helyeken vagy közvetlen közelükben az alábbi szöveget tartalmazó jelzést kell elhellyezni: Kérjük, adja át ezt a helyet a kerekes székkel közlekedőknek! Kerekes székek rögzítése A kerekes székkel közlekedők számára fenntartott helyet el kell látni a kerekes széket rögzítő rendszerrel, a kerekesszék stabilitásának biztosítása érdekében. Világítás Az irányelv kitér a jármű világítására is és előírja, hogy a gépjármű belsejét, illetve közvetlen külső környezetét megfelelően meg kell világítani, hogy a mozgásukban akadályozott személyek biztonságosan fel- és leszállhassanak. Lift A elektromos liftre vonatkozóan az irányelv előírja, hogy ha a lift olyan utastéri ajtó mellett helyezkedik el, amely a gépjárművezető közvetlen látóterében van, akkor a vezető a vezetőülésben ülve is működtetheti a liftet. A működtető berendezéseknek minden más esetben a lift közvetlen közelében kell lenniük. Üzembe helyezésük és kikapcsolásuk csak a vezető által, a vezetői ülésből legyen lehetséges. A kézi erővel működtetett liftet viszont úgy kell kialakítani, hogy működtetéséhez ne legyen szükség rendkívüli erőkifejtésre. Rámpa A rámpára vonatkozóan az irányelv megszabja, hogy annak legalább 800 mm szélesnek kell lennie. Egy 150 mm magas járdaszegélyre lenyitott vagy lehajtott állapotban a rámpa lejtése nem haladhatja meg a 12%-ot. Ennek eléréséhez a kocsiszekrényt süllyesztő, un. térdeplő rendszert is lehet használni. Bármely olyan rámpát, amely 1200 milliméternél hosszabb, fel kell szerelni olyan berendezéssel, mely megakadályozza, hogy a kerekes szék oldalra legurulhasson. A rámpa kinyújtása és behúzása kézzel, vagy elektromos működtetéssel történhet. A távműködésű rámpáknál a kinyújtást és behúzást villogó sárga fénynek és hangjelzésnek kell jeleznie; a rámpák külső peremeit jól felismerhető, jól látható vörös és fehér fényvisszavető veszélyjelzőkkel kell ellátni. Ha a rámpa olyan ajtó mellett helyezkedik el, amely a gépjárművezető közvetlen látóterében van, a vezető a vezetőülésben ülve is működtetheti a rámpát. A működtető berendezéseknek 21 minden más esetben a rámpa közvetlen közelében kell lenniük. Üzembe helyezésük és kikapcsolásuk csak a vezető által, a vezetői ülésből legyen lehetséges. A kézi erővel működtetett rámpánál a rámpát úgy kell kialakítani, hogy működtetéséhez ne legyen szükség rendkívüli erőkifejtésre. Kontrasztos színek, betű méretek Ezeken túlmenően az irányelv kontrasztos színek használatát írja elő a látás sérült emberek könnyebb tájékozódásának elősegítésére. Így például a járművek megjelölésére az irányelv az alábbiak szerint rendelkezik: A járművet jól látható módon, belül, az első ajtó közelében 15 milliméternél nem kisebb magasságú betűkkel vagy piktogramokkal és 25 milliméternél nem kisebb számokkal, világosan meg kell jelölni. ((Bea! Ezt nem értem! Mit kell belülről megjelölni? Ez hibás fordítás, de az eredetiben nem találom ezt a részt. Sándor )) Az irányelv VII. melléklete foglalkozik átfogóan az akadálymentesítéssel, van azonban néhány vonatkozó rendelkezés más cikkekben is. Hivatkozások Az Európai Parlament és a Tanács 2001/85/EK irányelve (2001. november 20.) a személyszállításra használt, a vezetőülésen kívül több mint nyolc ülőhelyet tartalmazó járművekre vonatkozó különleges rendelkezésekről, valamint a 70/156/EGK és a 97/27/EK irányelv módosításáról. (Busz és Távolsági busz direktíva 2001/85/EC) Az irányelv február 12-én jelent meg az Európai Unió Hivatalos Közlönyében: O.J. L. 42, Directive of the European Parliament and of the Council relating to special provision for vehicles used for the carriage of passengers comprising more than eight seats in addition to the driver's seat (Bus and Coach Directive), 2001/85/EC. 5&model=guichett 2.) COST 349 Tanulmány: A helyközi és távolsági autóbuszok akadálymentesítése a mozgássérült emberek számára A tanulmány a távolsági és nemzetközi buszok szerkezetét és kivitelezését valamint a buszok rendszerét vizsgálja a mozgássérült emberek vonatkozásában. A COST 349 vizsgált elemei: - a magas színvonalú

13 szolgáltatások távlati társadalmi és gazdaságossági hatásának meghatározása - információ biztosítása az utazást megelőzően - a várakozóhelyek és a buszmegállók megközelíthetősége - a buszok és távolsági buszok tervezése - a biztonsági intézkedések a kerekes székkel közlekedők számára - a személyzet képzése - a keresletet kielégítő szolgáltatások A tanulmányról szóló beszámoló 2005-re készül el. Reményeink szerint az eredmények, tapasztalatok megfelelő segítséget nyújtanak a gyártók, üzemeltetők és helyi hatóságok 22 számára akadálymentes és jó minőségű közlekedési rendszerek kidolgozására, és a tanulmány eredményei a megfelelő európai uniós színtű jogszabályokban is megjelennek. Hivatkozás: 3.) A vasúti szállítás akadálymentesítése Az Európai Unióban a gazdaság más ágazataihoz viszonyítva a vasúti közlekedés nem fejlődött hasonlóan gyors ütemben. A növekvő belső piac ellenére a vasúti közlekedés főleg az országhatárokon belül üzemelt. A vasút azonban, mint a személy és teherszállítás eszköze, a kibővített Európai Unióban egyre nagyobb jelentőséget nyer, az Európát átszelő vasúthálózatot tovább kell bővíteni. Két európai uniós irányelv vonatkozik a vasút akadálymentességére: az egyik irányelv a nagy sebességű vasutakra (1996/48/EC), a másik pedig a hagyományos vasutakra (2001/16/EC). Mindkét szabályozást nemzetközi vasúti szállításnál kell alkalmazni. Az akadálymentesítés szabályai az országhatáron átmenő vonatokat érintik, a belföldi járatokra nem vonatkoznak. A szabályozások az állomásokról sem rendelkeznek, kivéve a nemzetközi vonatok megállóhelyeit. A két jogi szabályozás hivatalos műszaki előírásokat tartalmaz a közös üzemeltetésre. Ezek nagyon hosszú dokumentumok, amelyek leírják a vonatszerelvényekre és a vasúti infrastruktúrára vonatkozó előírásokat (állomások, platformok, vasúti vágányok, stb.) A műszaki előírások a vonatok és a vonatokat kiszolgáló infrastruktúra közötti kompatibilitást biztosítják Európa szerte. Hivatkozások A Tanács 96/48/EK irányelve (1996. július 23.) a nagysebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról (96/48/EC) Council Directive 96/48/EC of 23 July 1996 on the interoperability of the trans-european high-speed rail system Official Journal L 235, 17/09/1996 P odel=guichett Az Európai Parlament és a Tanács 2001/16/EK irányelve (2001. március 19.) a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról (2001/16/EC) Directive 2001/16/EC of the European Parliament and of the Council of 19 March 2001 on the interoperability of the trans-european conventional rail system. Official Journal L 110, 20/04/2001 P uichett A gyorsvasút és a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó irányelvekben meghatározott európai színtű műszaki követelményeket Bizottsági Határozat tartalmazza az alábbiak szerint: 4.) Állomások és Peronok (Insfrastruktúra) A transzeurópai nagysebességű vasúti rendszer infrastruktúra alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokról szóló Bizottsági Határozat (COM (2002/732)) előírja, hogy a mozgásukban korlátozott személyek számára megfelelő akadálymentességet és 23 evakuálási lehetőségeket kell biztosítania a számukra hozzáférhetővé tett területekhez és azok elhagyásához. Az állomásokon az előírások szerint két peron magasság lehetséges: 550 és 760 mm. Mivel nem valószínű, hogy a peronról a járműszint elérése a mozgásukban akadályozottak részére a nemzetközi hálózatban mindenhol megvalósítható, ezért szükség van műszaki és üzemeltetési megoldások használatára ahhoz, hogy a mozgáskorlátozott utasok számára e problémát áthidalják. Számos olyan megoldás áll rendelkezésre, amelyet alkalmazni lehet a transzeurópai nagysebességű hálózatban, köztük a következők: A járműveknél alkalmazható megoldások - a járműbe beépített rámpa, - a járműbe beépített lift Az infrastruktúránál alkalmazható megoldások: - emelkedő peron, - részben megemelt peron Üzemeltetési megoldások: - az üzemeltető személyzet által használt hordozható rámpa, - az üzemeltető személyzet által használt mobil emelő. A peronokat és a vasúti szerelvényeket úgy kell kialakítani, hogy azok a fogyatékos emberek számára könnyen megközelíthetőek

14 legyenek, lehetőség szerint speciális segítség nélkül. Az építendő nagysebességű vonalakon meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozott személyek számára a peronok és járművek könnyű - amennyiben ez ésszerűen kivitelezhető, különösebb segítség nélküli - megközelítését biztosítsák. Azokon az átépített és csatlakozó vonalakon, ahol a meglévő állomások nem mindig teszik lehetővé a peronok könnyű megközelítését, szükség lesz az állomást üzemeltető személyzet segítségére. Tehát, ha a meglévő helyzet nem biztosít könnyű hozzáférést a mozgáskorlátozott utasok számára, akkor a vasúti vállalkozásnak gondoskodnia kell a mozgáskorlátozottak számára történő segítségnyújtásról, amelyet az érintett vonal infrastruktúra-nyilvántartásában írnak le az utasok tájékoztatására. A peronok burkolatának könnyű mozgást kell biztosítani a kerekes székek és babakocsik számára. A pihenő és várakozó helyeken könnyen megközelíthető ülőhelyeket kell kialakítani és megfelelő helyet kell biztosítani a kerekes székkel közlekedők számára. A vasúti szerelvényeken az utasok számára látható és hallható információkat kell biztosítani, oly módon, hogy azok látás- és hallássérült emberek számára is érthetőek legyenek. 24 A bizottsági határozat ajánlásként fogalmazza meg a A nehéz vasúti rendszerek akadálymentessége az utasok számára című, COST 335 tanulmány eredményeinek figyelembe vételét a vasúti infrastruktúra kialakításakor. Hivatkozások A Bizottság Határozata (2002. május 30.) a 96/48/EK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett, a transzeurópai nagysebességű vasúti rendszer infrastruktúra alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokról (az értesítés a C(2002) számú dokumentummal történt) (EGT vonatkozású szöveg) ( COM (2002/732) (Commission Decision COM (2002) 732 concerning technical specification for interoperability relating to the infrastructure subsystem of the trans- European high-speed rail system referred to in Article 6(1) of Council Directive 96/48/EC) Official Journal L 245, 12/09/2002 P ) Vasúti szerelvények (gördülő állományok) A vasúti társaságoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az üzemben lévő járművek akadálymentesek legyenek a mozgáskorlátozott emberek számára. Műszaki és üzemeltetési megoldások kidolgozása szükséges a peron magasságkülönbségek problémájának áthidalására. A peronról a szerelvénybe való bejutást biztosítani kell a mozgássérült emberek számára rámpa, mobil lift használatával vagy részlegesen megemelt peron kialakításával. A vasúti szerelvényeken akadálymentes WC kialakítása szükséges a kerekes székkel közlekedők számára. Ezen kívül a vasúti kocsikban legalább egy kerekes székes számára kell fenntartott helyet létesíteni, továbbá a kerekes székkel közlekedők számára megfelelő szélességű folyosót és megfelelő méretű ajtót kell biztosítani. Ezeket az intézkedéseket minden felújítás vagy új építés alkalmával alkalmazni kell. A vasúti szállítás akadálymentességére vonatkozó új műszaki specifikációk kidolgozása végén kezdődött el. Az előírások kidolgozását, amelyek mind az infrastruktúrára, mind a szerelvényekre vonatkoznak, 2006-ig be kell fejezni. Hivatkozások A Bizottság Határozata (2002. május 30.) a 96/48/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett nagysebességű transzeurópai vasúti rendszer járműalrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokról (az értesítés a C (2002) számú dokumentummal történt) (EGT vonatkozású szöveg) COM(2002)735 (Commission Decision COM (2002) 735 concerning technical specification for interoperability relating to the rolling stock subsystem of the trans- European high-speed rail system referred to in Directive 96/48/EC) Journal L 245, 12/09/2002 P COST 335 tanulány A nehéz vasúti rendszerek akadálymentessége az utasok számára címmel, az Európai Bizottság kiadványa (1999) ref. ISBN (COST 335- Passengers Accessibility of Heavy Rail Systems; European Commission publication (1999) ref: ISBN ) 6.) Vasúti szállításban részvevő utasok jogai és kötelességei új Európai Uniós szabályozás várható 25 Az Európai Bizottság jogszabály tervezet kialakítását tervezi vasúti szállításban részt vevő utasok számára. A Bizottság a jogszabály kidolgozása során konzultációkat folytat a különböző fogyasztói csoportokkal, beleértve a fogyatékos emberek európai érdekvédelmi szervezetét, az Európai Fogyatékosügyi Fórumot (EDF). Az EDF közvetlen tárgyalásokat

15 kezdeményez a vasúti közlekedési társaságokkal. A rendelettervezet rögzíti, hogy mozgáskorlátozottságára való hivatkozással nem lehet megtagadni senkitől a jegyrendelést és foglalást olyan nemzetközi vasúti szolgáltatásra, amely központi pályaudvarról indul. A pályaudvar állomásfőnökének segítséget nyújtani a mozgásában korlátozott emberek számára a pályaudvarra való ékezéskor, elhagyáskor és a pályaudvaron a vonatra való felszálláskor, illetve átszálláskor. Erről az igényről azonban a mozgáskorlátozott személynek a segítség igénybevétele előtt 24 órával értesíteni kell azt az üzemeltetőt, ahol a jegyet vásárolta. A pályaudvar állomásfőnöknek ki kell jelölnie azokat a pontokat, ahol a mozgásában akadályozott személy a pályaudvaron belül vagy kívül jelezni tudja érkezését és segítség igényét. A rendelet tervezet azt is tartalmazza, hogy miután a mozgásában akadályozott személy elhagyta a nemzeti vagy nemzetközi vasúti szolgáltatást, az állomásfőnöknek haladéktalanul értesítenie kell a közbenső vagy célállomást az odaérkező mozgáskorlátozott személyek számáról, a segítségnyújtás igényéről és módjáról. A vasúti társaságok az utazást megelőzően minimális információk nyújtására kötelezettek. A rendelettervezet szerint ezek közé tartozik információ szolgáltatása arról is, hogy a mozgásában korlátozott személyek részére hol és milyen akadálymentes feltételek biztosítottak. Ezen túlmenően a rendelettervezet alapján a vasúti szolgáltatás minimum követelménye tartalmazza a mozgásában korlátozott ember számára biztosítandó segítségnyújtást. Hivatkozás: Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendeletére a vasúti szállításban résztvevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (COM (2004) 143 Proposal for a Regulation of the European Parliament and of the Council on International Rail Passengers Rights and Obligations, COM(2004)143 final of 3 March Vitaanyag a nemzetköz vasúti szállításban résztvevő utasok jogairól és kötelezettségeiről, Európai Bizottság, Energia és Szállítás Főigazgatósága (2202. október) (Consultation Paper on International Rail Passenger Rights and Obligations, European Commission, DG Energy and Transport (October 2002) ) 7.) Légi utasok jogai, Európai Uniós szabályozás várható 26 Két olyan európai szintű szabályozás várható a közeljövőben, amely jelentősen növeli a légi utazást igénybe vevő fogyatékos utasok jogait. Hamarosan elfogadásra kerül egy jogszabály tervezet a légi utasok részére nyújtandó kompenzáció és segítségnyújtás közös szabályairól. A szabályozás-tervezet külön cikkben foglalkozik a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetésének és a légi utazás megtagadásának tilalmáról. A tervezet - többek között azt is leírja, hogy ha a légitársaság tudomására jut, hogy két vagy több órát késik a repülőgép, akkor a légitársaságnak haladéktalanul segítséget kell felajánlani a mozgássérült személynek és kísérőjének, a mozgásában nem mozgáskorlátozottsága miatt akadályozott személynek vagy a kísérő nélkül utazó gyermeknek. A segítség ésszerűen kell, hogy kielégítse ezen utasok speciális szükségleteit. Ezen túlmenően az EDF az Európai Polgári Légi Közlekedés Szervezetével (ECAC) szoros együttműködésben igyekszik megfelelő előírásokat kidolgozni a fogyatékos légi utasok jogainak védelmében. Hivatkozások: Az Európai Parlament és a Tanács Rendelet tervezete a légi utasok részére nyújtandó kompenzáció és segítségnyújtás közös szabályairól azokra az esetekre, ha a beszállást megtagadják és a járatokat nem vagy csak nagy késedelemmel indítják. A szabályozást a Parlament 3. olvasatban elfogadta decemberében júniusában még nem volt hatályos. (COM(2001)784 FINAL, egyeztetéssel módosított) Proposed Regulation of the European Parliament and of the Council establishing common rules on compensation and assistance to air passengers in the event of denied boarding and of cancellation or long delay of flights. Adopted after conciliation at 3rd Reading in Parliament, December (COM(2001)784 FINAL, amended in conciliation)), Official Journal C 103 E, 30/04/2002 P Az Európai Bizottság vitaanyaga a Légitársaságok utas szerződéseiről European Commission consultation paper On Airlines Contracts with Passengers 8.) Tengeri közlekedés A tengeri közlekedés biztonságára vonatkozó Bizottsági Közlemény (COM(2002) 158 final) két direktívára tesz javaslatot. A direktívák célul tűzik ki, hogy a személyszállító hajóknak minden utas számára, beleértve a mozgásukban valamilyen okból akadályozott utasokat is, biztonságosnak és felhasználó barátnak kell lennie. A direktívák újabb előírásokat tartalmaznak a személyszállító hajóknak a fogyatékos emberek igényeit is figyelembe vevő biztonságára és hozzáférhetőségére. A javaslat alapján a mozgásukban korlátozott embereknek könnyű és biztonságos ki- és beszállást kell biztosítani, ehhez igénybe lehet

16 venni rámpát, emelőt vagy liftet. Az akadálymentes felszállóhelyet jól láthatóan jelölni kell. A fogyatékos emberek számára szabad közlekedés kell biztosítani a hajó fedélzetein és azok között. A fedélzeten a kapaszkodókat, folyosókat, átjárókat és ajtókat a kerekes székkel közlekedők igényeihez kell igazítani. A lifteket, az utastereket, a szálláshelyeket és a mosdókat a mozgásukban akadályozott emberek számára alkalmas módon kell kialakítani. Ezen túlmenően a érzékszervi fogyatékos emberek számára is érthető jelöléseket kell alkalmazni. 27 A szabályozás előírja, hogy a vészjelző berendezések használatánál figyelembe kell venni a hallássérült és értelmi fogyatékos emberek speciális igényeit is. Ennek érdekében az üzemeltetőnek biztosítani kell, hogy a hajó fedélzetén látható és hallható eszközök is rendelkezésre álljanak a közérdekű tájékoztatások bejelentéséhez (pl. késésekről, menterend változásokról, a fedélzeten biztosított szolgáltatásokról) A javaslat kitér arra is, hogy a vészjelző és hívógombokat a mozgásukban akadályozott emberek számára is elérhető magasságban kell elhelyezni. Hivatkozások: Az Európai Bizottság Közleménye (COM (2002) 158 final) a személyszállító hajók fokozott biztonságáról az Európai Unióban (European Commission Communication on the enhanced safety of passenger ships in the EU (COM (2002) 158 final)) 9.) Parkoló kártya a fogyatékos emberek számára A fogyatékos emberek európai parkoló kártyáját minden Európai Uniós tagállamban lehet használni. Az Európai Unió Tanácsának erre vonatkozó ajánlása tartalmazza a szabványosított parkoló kártya modellt, felsorolva annak külsejét és adattartalmát. Minden ország saját maga bocsát ki parkoló kártyát (országos, regionális vagy helyi szinteken) de ezeknek a kártyáknak követni kell az európai uniós modellt az alábbiak szerint: Az igazolvány anyaga: karton, műanyag borítással. Az igazolvány mérete. magasság: 106 mm szélesség: 148 mm. Mindkét oldalon nyomtatva, nyomdai sorszámozással kell ellátni. Színe: világoskék, kivéve a sötétkék hátterű fehér kerekesszék szimbólumot. Elő- és hátlapja függőlegesen két részre osztott. Az előlap bal oldalán a következők szerepelnek: kerekesszék-szimbólum, fehér színnel, sötétkék háttérrel az igazolvány sorszáma az érvényesség lejáratának dátuma az igazolványt kiállító hatóság/szervezet neve és pecsétje. Az előlap jobb oldalán a következők szerepelnek: a "PARKOLÁSI IGAZOLVÁNY A MOZGÁSÁBAN KORLÁTOZOTT SZEMÉLY RÉSZÉRE" szöveg az igazolványt kibocsátó ország hivatalos nyelvén, alatta kisbetűvel a "parkolókártya" szó az Európai Unió más nyelvein feltüntetve. "Az Európai Közösségek mintája" szöveg a kibocsátó ország nyelvén A kibocsátó ország betűjele az Európai Uniót szimbolizáló 12 csillaggal körülvéve. A hátlap bal oldalán a következők szerepelnek: a jogosult vezetékneve a jogosult keresztneve a jogosult aláírása (írásképtelensége esetén törvényes képviselőjének aláírása, ha az adott ország nemzeti szabályozása megengedi) a jogosult arcképmása 28 A hátlap jobb oldalán a következők szerepelnek: az "Az igazolvány tulajdonosa az adott EU tagállamban hatályban lévő parkolási kedvezmények igénybevételére jogosult" szöveg a "Használatkor az igazolványt a jármű szélvédője mögött úgy kell elhelyezni, hogy előlapja ellenőrzés céljából tisztán látható legyen" szöveg. Közlekedési Miniszterek Európai Konferenciájának (ECMT) határozata alapján az ECMT államok hatóságai által a mozgásában korlátozott személy részére kiállított parkolókártya az e rendeletben meghatározott parkolási igazolvánnyal azonos kedvezményekre jogosít. A kártyára jogosult fogyatékos ember mind a saját országában, mind pedig bármelyik Európai Uniós tagországban parkolhat a kártyával. A parkoló kártya a fogyatékos személyhez kapcsolódik, nem pedig a gépjárműhöz. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékos ember akkor is parkolhat a kártyával, ha pl. barátja kocsijában ül. A parkoló kártya arra jogosít fel, hogy a fogyatékos emberek számára fenntartott parkolókban parkolni lehet, de ez nem azt jelenti, hogy a fogyatékos emberek parkolási rendjére közös európai uniós szabályozás vonatkozik. Hivatkozások 98/376/EC 1998 június 4-i EU Tanácsi Ajánlás a fogyatékos emberek számára nyújtandó parkoló

17 kártyáról EU Council Recommendation 98/376/EC - 4 June 1998 on parking card for people with disabilities (published in the OJ on 12 June 1998, page 167/25) 29 ÉPÍTETT KÖRNYEZET 1) Liftek/felvonók Az Európai Unió Direktívája előírja, hogy minden új liftnek teljesen akadálymentesnek kell lennie a fogyatékos emberek számára. Az Európai Unió Szabványügyi Testülete (CEN) kidolgozta az akadálymentes liftek szabványaiban megjelenítendő műszaki előírásokat. A tagállamok hatályba léptetik és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti, és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatták a Bizottságot. Az EU korábbi tagállamai július 1-jétől kezdődően voltak kötelesek alkalmazni az irányelv intézkedéseit. A most csatlakozó országoknak a csatlakozás időpontjára kellett megtenni a szükséges hazai jogi szabályozást az irányelv alkalmazására. Az irányelvet az épületekben és építkezéseken állandó jelleggel üzemelő felvonókra kell alkalmazni. Az irányelv előírja, hogy személyszállításra tervezett felvonók esetében, amennyiben azt méretei lehetővé teszik, a fülkét szerkezetileg oly módon kell tervezni és kialakítani, hogy ne akadályozza a fogyatékossággal élő személyeket a be- és kiszállásban, illetve a felvonó használatában, valamint, hogy lehetséges legyen a fogyatékos személyek számára a használatot könnyítő, megfelelő átalakítás. A kezelőelemekre vonatkozóan az irányelv megszabja, hogy a kíséret nélküli, fogyatékossággal élő személyek használatára is szánt felvonók kezelőelemeit ennek megfelelően kell megtervezni és elhelyezni. Ezen túlmenően a kezelőelemek funkcióját világosan jelezni kell. Hivatkozások Az Európai Parlament és a Tanács 95/16/EK irányelve (1995. június 29.) a felvonókra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről European Parliament and Council Directive 95/16/EC on the approximation of the laws of the Member States relating to lifts, Official Journal L 213, 07/09/1995 P uichett 2.) Egyenlő bánásmód a foglalkoztatásban 2000-ben az Európai Unió Tanácsa irányelvet fogadott el a foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános kereteinek a létrehozásáról. Az irányelv megteremti az egyenlő bánásmód általános keretét a foglalkoztatásban és szakképzésben. Az irányelv kötelezi a munkáltatókat, hogy a fogyatékos alkalmazottak igényeinek megfelelően alakítsák ki vagy alakítsák át a munkahelyeket. Az irányelv célja, hogy minden közvetlen vagy közvetett, valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést megtiltson. 30 A jogi szabályozás előírja, hogy megfelelő, azaz hatékony és gyakorlati intézkedéseket kell tenni azért, hogy a munkahelyeket a fogyatékos emberek igényeinek megfelelően alakítsák ki, például az épületek és a munkaeszközök megfelelő átalakításával, a munkaidő beosztásának és a feladatok megosztásának a fogyatékos emberek igényeihez igazításával, illetve a képzés vagy beilleszkedés biztosításával. Az irányelv meghatározza a minimális elvárásokat, így lehetőséget biztosít a tagállamoknak, hogy kedvezőbb rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem indokolhatja a már elért szinthez képest történő visszalépést. Az irányelv szerint az egyenlő bánásmód elvének a fogyatékos személyekkel kapcsolatos végrehajtása céljából intézkedéseket kell bevezetni. Ez azt jelenti, hogy a munkaadóknak meg kell tenniük a megfelelő és az adott esetben szükséges intézkedéseket, hogy a fogyatékos személy számára lehetővé váljon a munkához jutás, a munkában való részvétel, az előmenetel, az át- vagy továbbképzés kivéve, ha az ilyen intézkedés aránytalanul nagy terhet ró a munkaadóra. Ezt a terhet nem lehet aránytalanul nagynak tekinteni, amennyiben az adott tagállam fogyatékosügyi politikájának intézkedései ezt kielégítően ellensúlyozzák. Az irányelv szerint a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személyeknek megfelelő jogi eszközökkel kell rendelkezniük. Ennek érdekében az érdekképviseleti szövetségeket és a jogi személyeket is fel kell ruházni azzal a joggal, hogy az eljárásokban részt vegyenek, akár az áldozatok helyett, akár mellettük fellépve, a bíróság

18 előtti képviseletre és védelemre vonatkozó nemzeti eljárás előírásainak sérelme nélkül. A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókról kell rendelkezniük ennek az irányelvnek az alapján hozott kötelezettségek megszegése esetére. A tagállamoknak legkésőbb december 2-ig kellett megalkotni az irányelv végrehajtását szolgáló jogszabályokat, rendelkezéseket. Annak érdekében, hogy a különleges körülményeket tekintetbe vegyék, a tagállamoknak szükség esetén december 2-től további három év áll rendelkezésükre, hogy végrehajtsák ennek az irányelvnek az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit. Ebben az esetben azonban haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot. Minden olyan tagállamnak, amely úgy dönt, hogy felhasználja ezt a kiegészítő időszakot, évente kell jelentést készíteni a Bizottságnak a hátrányos megkülönböztetések megszüntetését célzó lépéseiről és a végrehajtás irányában tett előrehaladásáról. A Bizottság évente jelentést készít a Tanácsnak. Hivatkozások: A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról Council Directive establishing a general framework for equal treatment in employment and occupation 2000/78/EC (27 November 2000) Official Journal L 303, 02/12/2000 P ) Az Európai Unió szakértői csoportja az épített környezet hozzáférhetőségének kidolgozására 2003-ban az Európai Bizottság létrehozott egy szakértői csoportot, az Akadálymentes Európa felé címmel elfogadott Bizottsági közleményben előírt kötelezettségeknek megfelelően (COM(200) 248 final, 2000 május 12.) A szakértői csoport épített környezetről szóló jelentése októberében készült el. A jelentés számos javaslatot fogalmaz meg az épített környezet akadálymentesítésre, amelyek közül kiemelünk néhányat. - Az építési termékekre vonatkozó szabályozás kiegészítése Az építési termékekre vonatkozó európai uniós irányelv (89/106/EGK) egy új megközelítésű irányelv, amely az alapvető követelményeknek való megfelelésre épül: Alapvető követelmény, hogy a termékek alkalmasak legyenek az épített szerkezetekben való felhasználásra, amelyek viszont (egészben vagy részleteikben) megfelelnek a tervezett funkciónak, figyelembe véve a gazdaságosság és biztonság kérdését is. A szakértői csoport javaslata alapján az alapvető követelményeket a mindenki számára megfelelő akadálymentesség kérdéskörével is ki kellene egészíteni: Az épített szerkezeteket oly módon kell megtervezni és kivitelezni, hogy azok önálló megközelítése és a belépés, működés közbeni használata és elhagyása akadálymentes, biztonságos és kényelmes legyen minden valószínűsíthető felhasználó számára. Az alapvető követelményeket teljes mértékben érvényesíteni kell az információ- és kommunikációtechnológiákat hasznosító termékekre (belső biztonsági rendszerekre, riasztóberendezésekre, mérőeszközökre, stb) vonatkozóan is. Hivatkozás A Tanács 89/106/EGK irányelve (1988. december 21.) az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről Council Directive 89/106/EEC of 21 December 1988 on the approximation of laws, regulations and administrative provisions of the Member States relating to construction products. Official Journal L 040, 11/02/1989 P Finnish special edition: Chapter 13 Volume 17 P Swedish special edition: Chapter 13 Volume 17 P uicheti - A munkahelyekre vonatkozó szabályozás kiegészítése Az épített környezet nagy részét a munkahelyek képzik. Az éttermek, múzeumok, kórházak, irodaépületek, stb. a saját alkalmazottaik számára munkahelyet jelentenek. Az akadálymentesítés a fogyatékos emberek számára új perspektívát nyit a foglalkoztatás terén és segít megakadályozni az idősebb korosztály korai nyugdíjazását. Ugyancsak javítja a munkahelyi környezetet minden dolgozó számára, - biztonságosabbá és felhasználó baráttá alakítva azt amely viszont hozzájárul a munkavégzés minőségének növeléséhez. Ugyanakkor, a nagyközönség könnyebben használja majd a létesítményeket, ami jót tesz az 32 üzleti életnek (vagy a közszolgálatnak). Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi és biztonsági előírásokat még ki kell egészíteni az akadálymentesítés kritériumaival. A 89/654-ös irányelv rendelkezik a munkahelyi egészségügyi és biztonsági követelmények minimumáról. A

19 Csoport kéri a melléklet átfogó vizsgálatát és az alábbiak belefoglalását: Ennek érdekében a csoport a következő javaslatot teszi: - A mindenki számára garantált akadálymentességet, mint általános célt kell kitűzni a munkahelyek tervezésével és építésével kapcsolatban. - Akadálymentességi értékelést kell végezni a munkahely szerkezeti tervezése vagy a bérleti tárgyalások során. Kötelezővé kell tenni az (állami vagy magán) munkáltatók számára az akadálymentességi értékelés rendszeres elvégzését. - A munkahelyeknek gondoskodni kell a fogyatékos személyek evakuálásáról tűz esetén.. - Utakat, lépcsőházakat, folyosókat, stb. megkülönböztető jelek segítségével, feltűnő színekkel, pontosan be kell azonosítani. Hivatkozás: A Tanács (89/654/EGK) irányelve (1989. november 30.) a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi minimumkövetelményekről (első egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) Council Directive 89/654/EEC of 30 November 1989 concerning the minimum safety and health requirements for the workplace (first individual directive within the meaning of Article 16 (1) of Directive 89/391/EEC) Official Journal L 393, 30/12/1989 P Finnish special edition: Chapter 5 Volume 4 P Swedish special edition: Chapter 5 Volume 4 P Közbeszerzés A közhivatalok jelentős változásokat indíthatnak el az akadálymentesítés terén, ha felhasználják eszközeiket a közbeszerzési pályázatok kapcsán. Alapvető fontosságú, hogy a pályázat kiírója az akadálymentességi követelményeket a pályázati dokumentációban rögzítse. Az Európai Unió új közbeszerzési irányelve már tartalmazza ezeket a követelményeket. - Az Európai Unió regionális politikája Az Európai Unió Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap pénzügyi támogatást nyújt a pályáztatott munkákhoz. Az akadálymentességi követelményeket kötelező jellegűvé kell tenni minden olyan projektben, amelyet európai alap finanszíroz. A Strukturális Alapok értékelése során utat kell nyitni az akadálymentességi kritériumoknak, hogy azok a következő (2007-től induló) programperiódusra belekerüljenek az új szabályozások közé. Hivatkozások Egy mindenki számára alkalmas Európa: Az Európai Bizottság szakértői csoportjának jelentése, október A Europe Accessible for All: Report of the Group of Experts set up by the European Commission, October INFORMÁCIÓS TECHNOLÓGIA ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓ Az információs technológia gazdasági lehetőséget kínál a fogyatékos embereknek, mivel egy befogadóbb társadalom lehetőségét hordozza, egy olyan társadalomét, ahol a fogyatékossággal élő állampolgárok arányos részt vállalhatnak a hatékony társadalmi részvételből. Fontos persze a hozzáférhetőség, a mindenki számára használhatóság szempontjainak figyelembe vétele, hiszen e nélkül további olyan akadályok születhetnek, amelyeket nem, vagy csak nehezen lehet megszüntetni. Fontos, hogy a sérült emberek meglévő képességeiket a lehető legnagyobb mértékben ki tudják aknázni az információs technológia által kínált eszközökkel. A technológiához való hozzáférést nemcsak a fogyatékos emberek elé állított fizikai akadályok nehezítik. Másik probléma, hogy sajnos még sok fogyatékossággal élő ember anyagi okok miatt nem tudja kihasználni az információs technológia nyújtotta előnyöket. Az elérhető Internet, a digitális TV és a 3G mobil kommunikáció biztosítása a fogyatékos emberek számára feltétlenül szükséges, hiszen a hírek, információk, szolgáltatások mindenki számára történő rendelkezésre bocsátása az alapvető emberi jogok közé tartozik. Ezen túlmenően az információs technológia területének rohamos fejlődése megváltoztatja a társadalom működésének módjait. Napról napra megváltoztatja a rendszert a munkahelyeken, az oktatásban, a szabadidő eltöltésénél, a bevásárlásnál, az egészségügyben, de személyes és társadalmi kapcsolatokban is. A távolságok csökkennek és a világ számítógépünk klaviatúrájáról elérhetővé válik. E terület fejlődése sok lehetőséget hozott számos fogyatékos ember számára, de szintén nagy számú fogyatékos ember elé újabb akadályokat gördített, tovább növelve ezzel társadalmi kirekesztettségüket. A számítástechnikai szoftverek és hardverek is klasszikus példái ezeknek az akadályoknak. Az Európai Unió szintjén vannak törekvések a fogyatékos emberek társadalmi csoportjának információs technológiával történő ellátására. Szabályozások elfogadására és cselekvési programokat kidolgozására került sor ezen a területen. 1.) A rádióberendezések és a távközlő végberendezések, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismerése Az Európai Parlament és a Tanács együttesen

20 irányelvet hagyott jóvá a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről. Az irányelv a bevezetőben kiemeli, hogy a távközlés fontos az európai lakosság számottevő és növekvő részét képező, fogyatékos emberek jóléte és foglalkoztatása szempontjából, ezért a rádióberendezéseket és a távközlő végberendezéseket úgy kell megtervezni, hogy azokat a fogyatékos emberek átalakítás nélkül vagy kis átalakítással tudják használni. Az irányelv azonban csak opcionális követelményként tünteti fel, hogy a távközlő termináloknak meg kell felelni a fogyatékos emberek igényeinek. A rendelkezés azonban elég gyenge, nem túl hatékony. 35 Hivatkozások Az Európai Parlament és a Tanács 1999/5/EK irányelve (1999. március 9.) a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről Directive 1999/5/EC of the European Parliament and of the Council on radio equipment and telecommunications terminal equipment and the mutual recognition of their conformity, Official Journal L 091, 07/04/1999 P uichett 2.) A telekommunikációs szolgáltatások használhatósága A telekommunikációs szolgáltatások hozzáférhetőségével foglalkozó direktíva csomag viszont már egy hatékonyabb eszköz a fogyatékos emberek igényeinek kötelező figyelembe vételéhez ezen a területen. A 2002/21-es EK irányelv előírja, hogy a szabályozó hatóságok ösztönözzék a hálózatüzemeltetők és a végberendezés-gyártók közötti együttműködést a fogyatékos felhasználók elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférésének megkönnyítése érdekében. Az irányelv kötelezővé teszi a hálózatüzemeltetők számára, hogy szolgáltatásaik kielégítsék a fogyatékos emberek igényeit is. Az 2002/22-es EK irányelv előírja, hogy az egyetemes szolgáltatás keretében alapvető követelmény, hogy a felhasználóknak kérelemre megfizethető áron csatlakozást kell biztosítani a helyhez kötött (vezetékes) nyilvános telefonhálózathoz. Az irányelv szerint a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak garantálására, hogy a fogyatékos emberek és a különleges szociális helyzetű felhasználók hozzáférjenek minden, helyhez kötött, nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatáshoz és az számukra megfizethető legyen. A fogyatékos felhasználókra vonatkozó konkrét intézkedések között szükség szerint szerepelhet a fogyatékos emberek számára hozzáférhető nyilvános telefonállomások, nyilvános szövegmegjelenítő telefonok rendelkezésre bocsátása. Ezzel egyenértékű intézkedések biztosítandók a siket vagy beszédfogyatékos emberek számára. Az irányelv javasolja, illetve előírja továbbá olyan szolgáltatások ingyenes nyújtását látássérült vak vagy gyengénlátó személyek számára, mint a tudakozószolgálat. Előírja az irányelv azt is, hogy intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy kérésre a vak vagy csökkentlátó emberek számára a részletes számlákat alternatív formában bocsássák rendelkezésre. Külön intézkedések megtételét írja elő az irányelv ahhoz, hogy a fogyatékos felhasználók és a különleges szociális helyzetű felhasználók számára biztosított legyen a 112 segélyhívó szolgálathoz való hozzáférés. Ezen túlmenően az irányelv alapján a fogyatékos emberek számára is biztosítani kell, hogy számukra is hasonló lehetőség nyíljon a különböző üzemeltetők vagy szolgáltatók közötti választásra, mint más fogyasztóknak. Az irányelv szerint a tagállamoknak szükség szerint egyedi intézkedéseket kell tenni a fogyatékos végfelhasználók javára annak érdekében, hogy biztosítsák a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások így a segélyhívó szolgálatok, tudakozószolgálatok és 36 telefonkönyvek hozzáférhetőségét és megfizethetőségét, oly módon, hogy ez a hozzáférés a többi végfelhasználó számára biztosított hozzáféréssel egyenértékű legyen Az irányelv rögzíti, hogy szolgáltatásminőségi szabványok még nem léteznek a fogyatékos felhasználók tekintetében, ezért ezek ki kell dolgozni. A nemzeti szabályozó hatóságok - többek között - további szolgáltatásminőségi szabványokat is meghatározhatnak már kidolgozott megfelelő paraméterek megléte esetén annak értékelésére vonatkozóan, hogy milyen a vállalkozások teljesítménye a fogyatékossággal élő végfelhasználók és a fogyatékos