SZAKDOLGOZAT. Dr. HEIM JUDIT 2015.

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Dr. HEIM JUDIT 2015.

2 Marketing Intézet Öngyógyítás paracetamol-tartalmú forró italporokkal marketingszempontból Dr. Heim Judit 2015.

3 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Gyógyszer és marketing elméleti vonatkozásai A gyógyszer fogalma OTC gyógyszerek Marketing fogalma Piaci mutatók Piacszegmentálás, termékpozícionálás Marketing-mix Márkázás Marketing kommunikáció Gyógyszermarketing A gyógyszerpiac fontosabb mutatói A gyógyszerpiac szegmentációja, termékpozícionálás A marketing-mix és a gyógyszer a gyógyszer, mint termék A gyógyszerek márkázása OTC gyógyszerek marketing kommunikációja Öngyógyítás a gyógyszerészi gondozás tükrében Megfázás A megfázás megelőzése és kezelése Szekunder áttekintés Külföldi trendek az öngyógyításban Az öngyógyítás hazai trendjei Magyarországon forgalmazott paracetamol tartalmú forró italporok... 33

4 3.4. Paracetamol-túladagolás veszélyei, előfordulásának gyakorisága Primer kutatás Hipotézisek A kérdőív felépítése Eredmények Tézisek Következtetések, gondolatok, javaslatok Összefoglalás English summary Irodalomjegyzék Mellékletek... 65

5 1. Bevezetés Az egészség megőrzése, illetve betegség esetén annak helyreállítása mindig is központi szerepet töltött be az emberek életében. A mai modern világban, a technológia nyújtotta számtalan lehetőség labirintusában egyre nehezebb dolga van laikusoknak és szakembereknek egyaránt, ha releváns információkhoz szeretnének jutni. Elegendő valamelyik internetes keresőoldalon begépelnünk tüneteink bármelyikét és máris számtalan megoldás közül válogathatunk. A megfázás szó beírása kapcsán rögtön több mint félmillió lehetőségre bukkanhatunk, az önjelölt gyógyítók hadán átverekedve, a fórumokon vitatkozók tömkelegén átugorva eljuthatunk a gyógyszerreklámokig, csak győzzük kiválogatni a hitelt érdemlő információkat. A média megállás nélkül ontja ránk a vélt vagy valós gyógyhatású készítmények, és nem utolsó sorban a vénynélküli gyógyszerek reklámjait. Az öngyógyítás, öngyógyszerelés egyre nagyobb teret hódít. Az OTC készítmények piaca az elmúlt évtizedben egyre jelentősebb növekedést mutat. Ez a tendencia hívta életre a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság munkatársai által kidolgozott, pilot programban tesztelt, és hamarosan bevezetésre kerülő 16 gyógyszerészi gondozás témájú szakmai protokollt. Ezek iránymutatásul szolgálnak a gyógyszerészek számára, olyan betegségek kapcsán, melyeknél a betegek öngyógyítása gyógyszerészi segítséggel megoldható. A protokollok meghatározzák azokat a tüneteket, amelyek a beteg orvoshoz irányítását teszik szükségessé. Külön irányelvek készülnek a felső légúti infekciók okozta megfázás egyes tüneteinek kezeléséről is. Ez a tünet együttes azért is kiemelt jelentőségű, mert életünk folyamán számtalanszor, s akár évente többször is találkozhatunk vele, a kezdeti tünetek leküzdésére pedig előszeretettel nyúlunk vény nélkül kapható készítmények után. Ezek közül is a legnagyobb sikere az egyszerűen használható forró italporoknak van. Ennek okán választottam szakdolgozatom központi témájává e készítményeket, különös tekintettel a paracetamol tartalmú forró italporokat. Mivel mindmáig folyamatosan expediáló gyógyszerészként dolgozom, az évek során számtalan esetben találkoztam megfázás elleni készítményeket vásárló betegekkel, s arra a következtetésre jutottam, hogy a forró italporok népszerűsége töretlen. Számos olyan esettel találkoztam, ahol a betegek a forró italpor mellé még egyéb láz- és fájdalomcsillapító készítményt is vásárolni szerettek volna, nem is sejtvén azt, hogy a kért gyógyszerek 1

6 hatóanyaga megegyezik, s ha ezeket párhuzamosan alkalmazzák, akár súlyos túladagolás veszélyének is kitehetik magukat. A paracetamol maximális napi dózisa napi 4 gramm, a túladagolás súlyos májelégtelenséghez vezethet! Ennek megelőzésében nagy szerepük van az expediáló kollégáknak. Ha valaki egyazon hatóanyaggal többféle készítményt vásárol, minden esetben rá kell kérdezni arra, hogy egy személynek viszi-e azokat, és fel kell hívni a figyelmét a hatóanyag-halmozás veszélyeire. De még ekkor sem lehetünk biztosak abban, hogy a beteg nem csak a gyorsabb kiszolgálás érdekében mondja azt, hogy: Persze, tudom, többen szedjük.. És ugyebár a házi patikából is bármikor előkerülhetnek ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó szerek. Véleményem szerint az OTC gyógyszerek eladása kapcsán kevés esetben találkozhatunk tudatos vásárlókkal. A mai magyar gyógyszerfogyasztók képtelenek átlátni a reklámok ködfátyolán. Szakdolgozatom célja, kielemezni a gyógyszermarketing mai lehetőségeit, összehasonlítva azt a hagyományos értelemben vett fogyasztási cikkek és ipari termékek marketingjével. Szeretném bemutatni a megfázás kezelésének gyógyszeres és alternatív lehetőségeit. Célom utánajárni a külföldi öngyógyítási trendeknek, összevetve azokat a magyar viszonyokkal. Ki szeretném deríteni, hogy elsősorban kitől kérnek tanácsot, honnan szerzik információikat az emberek betegség esetén, mennyire vannak megelégedve a gyógyszertári ellátás, beteggondozás színvonalával. Kíváncsi vagyok, mi befolyásolja őket gyógyszervásárlással kapcsolatos döntéseikben. Szeretném megtudni, mennyire ismerik a piacon fellelhető paracetamol tartalmú forró italporokat, tisztában vannak-e hatóanyagtartalmukkal, adagolásukkal, mellékhatásaikkal, áraikkal, ismerik-e a paracetamoltúladagolás veszélyeit. Szeretném feltérképezni, hogy milyen ezen termékek vásárlóinak megoszlása kor, nem és kereset szerint. Az elméleti háttéren és szekunder információkon túl melyeket a témában fellelhető szakirodalom feldolgozásával nyerek -, dolgozatom alapját saját készítésű kérdőívem adja. Önkitöltő kérdőívet készítek, melyet több gyógyszertár vásárlóival kitöltetek. Hipotéziseket állítok fel, melyek helytállása, ill. cáfolata alapján megállapíthatom a téma szempontjából releváns téziseimet. Ezen tézisek alapján fogom szakdolgozatom végén levonni saját következtetéseimet, megtenni javaslataimat, ajánlásaimat. 2

7 2. Gyógyszer és marketing elméleti vonatkozásai 2.1. A gyógyszer fogalma A évi XCV. törvény (Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról) pontja egyértelműen meghatározza a gyógyszer fogalmát: gyógyszer: bármely anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére alkalmazható termékként jelenítenek meg, vagy azok az anyagok vagy keverékei, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében az emberi szervezetben, vagy emberi szervezeten alkalmazhatók. A gyógyszer emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére szolgál. A gyógyszerek terápiás hatásosságának (gyógyhatás) igazolásához alapos, a termékek minden hatására és mellékhatására kiterjedő laboratóriumi, majd állatkísérlet-sorozatot, végül egészséges és beteg emberek bevonásával klinikai vizsgálatokat kell végezni. Ezek eredményeit az orvostudomány szempontjai szerinti kritikus elemzésnek, értékelésnek kell alávetni, és ez alapján állapítható meg a gyógyszer hatásossága. A gyógyhatás hiteles igazolásán túl valamennyi gyógyszernek minősülő készítmény esetében alapkövetelmény a kedvező előny/kockázat arány és a szigorú előírásoknak megfelelő, valamint állandó gyógyszerminőség ideértve az ún. helyes gyártási gyakorlatnak (GMP) megfelelő gyógyszergyártási körülményeket is igazolása. Ezeket a követelményeket az engedélyező hatóság szigorúan ellenőrzi, mielőtt kiadja a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyét. A gyógyszereket speciális, minőségbiztosított, zárt rendszeren keresztül szállítják, és vagy patikában illetve egészségügyi intézményben, vagy olyan patikán kívüli forgalmazó-helyen adhatók el, aminek külön erre a célra kiadott engedélye van. ( Az Európai Parlament és a Tanács 2010/84/EU irányelve az alábbi módon definiálja a mellékhatást: a gyógyszerek által kiváltott káros és nem kívánt hatás. Minden gyógyszerkutató törekvése a mellékhatás-mentes gyógyszerek kifejlesztése. Jelen ismereteink szerint azonban, mellékhatások nélküli gyógyszerek nem léteznek, a hatás és a mellékhatás egymástól elválaszthatatlanok. Éppen ezért a gyógyszerek alkalmazása rendkívül nagy körültekintést igényel, melyben kiemelkedő szerepe van a gyógyszerészeknek. 3

8 2.2. OTC gyógyszerek Vény nélkül kiadható gyógyszerek - angol kifejezéssel: OTC (Over The Counter). A gyógyszerkészítmények forgalomba hozatali eljárásának (törzskönyvezés, regisztráció) befejezésekor, az engedély kiadásakor a hatóság nyilatkozik arról, hogy az adott készítményt milyen forgalmazási kategóriába sorolta, tehát orvosi rendelvény alapján, vagy vény nélkül juthatnak hozzá a rászorulók. Az EMEA és az OGYI álláspontja szerint az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek osztályába sorolandók be a gyógyszerek, ha: a) orvosi felügyelet nélküli alkalmazásuk esetén közvetlen vagy közvetett veszélyt jelenthetnek az emberi szervezetre (egészségre) még akkor is, ha a betegtájékoztatónak megfelelően használják őket, vagy b) gyakran és széles körben helytelenül használják, melynek következtében közvetlen vagy közvetett veszélyt jelenthetnek az emberi szervezetre (egészségre), vagy c) olyan anyagokat, illetve ezekből előállított olyan készítményeket tartalmaznak, amelyek hatása, illetve mellékhatásai további vizsgálatra szorulnak, vagy d) az orvosok szokásos körülmények között parenterális alkalmazásra rendelik. Az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy vényköteles gyógyszert (hatóanyagot vagy készítményt) a gyártó (a forgalomba hozatali engedély jogosultja) kérésére a hatóság vény nélküli kategóriába sorol át. Az OTC gyógyszerekkel szemben támasztott kritériumok: - biztonság (a hosszabb szedés sem okozhat bajt) - nagy dózisszélesség (nagyobb dózisok sem okozhatnak bajt) - mellékhatások minimális volta - a szer szedése nem fedhet el más betegség komolyan veendő tüneteit (félrediagnosztizálás), nem okozhat késést a diagnózisban - igazán és bizonyítottan hatékony - indikáció feltétlenül egyértelmű legyen - a kezelendő népességnek birtokában kell lennie az egészségi ismeretek azon minimumával, ami az öngyógyítást veszély nélkül lehetővé teszi - a gyógyszernek megfelelő színvonalú, világos termékismertetővel kell rendelkeznie a biztonságos alkalmazáshoz. 4

9 A fejlett országokban az utóbbi évtizedekben jelentősen felértékelődött az egyén szerepe, felelőssége az egészségmegőrzés, az egészséges életmód kialakítás terén. Ennek fényében a gyógyszerek fogalma is kiszélesedett, nő a preventív célt szolgáló készítmények választéka. Emellett a statisztikák szerint ugyancsak egyre többször fordulnak az öngyógyításhoz, azaz vény nélkül beszerezhető gyógyszerekkel kívánják orvosolni kisebbnagyobb egészségügyi problémáikat. A kormányzatok az egészségügyi költségvetés kézbentartása miatt támogatják a vénykötelesből OTC-vé való átminősítés eszközét, mivel a vénynélküli szerek árát nem kell támogatni. A gyártók részére esetenként előnyös lehet termékük átsorolása, mivel az OTC termékek általában szabad árképzésűek és a forgalmukat növelni lehet a lakosság felé irányuló közvetlen reklámmal. A nemzetközi gyógyszerfogyasztási statisztikák egyértelműen azt mutatják, hogy a vény nélküli gyógyszerek fogyásának növekedési üteme lényegesen meghaladja a vényköteles gyógyszerekét, azaz gazdaságossági megfontolás alapján a gyártó számára a vény nélküli kiadhatóság előnyt jelent. Az átsorolásnál mindenképpen a (P-OTC) gyógyszertári forgalmazás jön szóba, azaz a regisztráló hatóság a gyógyszerész (gyógyszertár) fokozott felelősségére alapozva végzi az újraosztályozást. Az egyes hatóságoknál a készítmények tekintetében nincs általános nemzetközi gyakorlat, ez a kérdés legtöbbször nemzeti szinten dől el. Ezért az USA-ban és Európában, de az Európai Unió egyes tagállamaiban is eltérhet az egyes készítmények forgalmazási kategóriája. A használat biztonságának felelőssége a kiadást végző személyre, gyógyszerészre hárul. Elengedhetetlen, hogy expediálás során a megfelelő szakmai információval segítse az eredményes és biztonságos gyógyszeres terápiát, vagy szükség esetén a beteget kezelőorvosához irányítsa. (Soós-Hankó, 2009) 2.3. Marketing fogalma A marketingről a szakkönyvek a következőt írják: Szűkebb értelemben a marketing olyan vállalati tevékenység, amely a vevők / felhasználók igényeinek kielégítése érdekében elemzi a piacot, meghatározza az eladni kívánt termékeket és szolgáltatásokat, megismerteti azokat a fogyasztókkal, kialakítja az árakat, megszervezi az értékesítést és befolyásolja a vásárlókat. Tágabb értelemben a marketing a vállalat egészére kiterjedő - a vevőkkel való azonosulást hangsúlyozó - filozófia, szemléletmód, amelynek megvalósítása a vállalati felső 5

10 vezetés feladata oly módon, hogy a vállalati résztevékenységek integrációjában a marketing szempontok domináljanak. Kiterjesztett értelemben a marketing minden értékkel rendelkező jószág (termék, szolgáltatás, eszme, ötlet, érzés stb.) cseréje. Az üzleti szférán túl kiterjed az olyan nem nyereségorientált területekre is, mint pl. oktatás, kultúra, vallás, politika. (Bauer-Berács, 2006) A marketing jelentését tehát nehéz definiálni. Nagyon nehéz egy mindent átfogó, minden vállalatra és helyzetre alkalmas definíciót találni. A Chartered Institute of Marketing meghatározása így hangzik: Marketing, az a menedzsmentfolyamat, ami a fogyasztók igényeinek profitot termelő meghatározására, előrejelzésére, és kielégítésére törekszik. Ez elegáns körülírása annak, amit a marketing jelent. A szakirodalomban találhatók közül ez a legtömörebb, mégis meghazudtolja a szó teljes jelentését és kiterjedését, aminek a szervezet egészét át kell járnia, ha a maximumot akarjuk kihozni egy vállalkozásból. Azt sugallja, mintha a marketing egy különálló folyamat lenne, ami a szervezet többi részétől elszigetelten működik. Lényegében a marketing két különálló, de egymással szorosan összefüggő fogalmat jelöl. Egyrészt a marketing a vállalat magatartása, filozófiája, etikája ezek a cég közös értékrendjének részét képezik. Másrészt a marketing funkcióként értelmezhető bizonyos vállalati tevékenységek összessége. (Majaro, 1998) A marketing modern értelmezése: A tervezésnek és végrehajtásnak az a folyamata, amelynek során elképzelések, eszmék, termékek és szolgáltatások, teremtése, árazása, ösztönzése, elosztása megy végbe annak érdekében, hogy a cserén keresztül megvalósuljanak az egyéni és szervezeti célok. (AMA) A marketing lényege kezdetben az volt, hogy a gyártó által kitalált és létrehozott terméket eladja a fogyasztóknak úgy, hogy minél szélesebb körben a tudomásukra hozza, hogy ilyen létezik. Később egyre inkább a fogyasztók felé fordult, szükségleteiket és igényeiket fürkészve. A marketing következő időszakában a versenytársak kerültek középpontba, a vállalkozásoknak figyelmüket elsősorban versenytársaikra és azok marketing tevékenységére kellett irányítaniuk. A 2000-es évek elején a fogyasztókra zúduló reklámáradat elkezdte megváltoztatni a gondolkozásmódjukat: egyre elutasítóbbá válnak azzal szemben, ami nagyon rájuk akar erőltetni valamit. Az internet fejlődése, és az, hogy akár egy valaki is hallathatja a hangját egy márka ellen, új körülményeket teremt. A marketing legújabb felfogása szerint a piacon való hatékony megjelenés attól függ, mennyire tudjuk megragadni a fogyasztók érzelmeit, mennyire hagyjuk, hogy játszanak a márkával és kedvükre alakítsák azt. (Ujvári, 2013) 6

11 Piaci mutatók Marketing szempontból a vállalat számára a piac folyamatosan változó értékesítési lehetőségeket jelent. Piacnak a tényleges és a potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszerét nevezzük. A vállalat egyik fő célja: a lehető legnagyobb piacrészesedést elérni vagy megtartani. Ehhez ismerni kell a piacot, ezen belül is a piac méretét: egy termékből vagy egy szolgáltatásból megfigyelhető piaci felvevőképességet. A piac felvevőképességét három mutatószámmal mérhetjük (mérhetőek a termékre vagy a szolgáltatásra jellemző naturális mutatóban (darab, kg, fő, stb.) vagy értékmutatóban is (a fogyasztást megszorozzuk az árral). Piacpotenciál: adott termék vagy szolgáltatás elméletileg lehetséges eladásainak összessége, azaz a kereslet felső határa. Nehéz meghatározni, de megbecsülhető a potenciális fogyasztók köre, pl. televíziót minden háztartás vásárol, a meglévő készülékeket pedig folyamatosan korszerűbbekre cserélik. Piacvolumen: a gyakorlatban megvalósult eladások száma, azaz a tényleges piaci kereslet. Objektívebb képet ad, de bizonyos termékek esetén nehéz meghatározni, tekintve, hogy a versenytársak eredményei sokszor nem hozzáférhetők. Piacrészesedés: a piaci összértékesítés egy vállalatra jutó hányada, azaz saját eladások viszonya a piacvolumenhez. Meghatározása leginkább csak oligopol piacoknál lehetséges. (Kiss, 1996) Piacszegmentálás, termékpozícionálás Nagyon kevés az olyan termék vagy szolgáltatás, amely az adott piacon az összes vevőt kielégítené. Nem minden vevő akar, vagy áll készen arra, hogy ugyanazokért a dolgokért adja ki a pénzét. Éppen ezért a marketingkoncepció megvalósításához és a vevők igényeinek 7

12 sikeres kielégítéséhez különböző termékeket és szolgáltatásokat kell ajánlani az egymástól eltérő vevői csoportoknak a piacon. A piac szegmentáció definíciója: A közös tulajdonságokkal rendelkező személyek vagy szervezetek olyan csoportjainak azonosítása, amelyek jelentősen befolyásolják a marketingstratégia meghatározását. A piac szegmentáció tehát abból áll, hogy a sokszínű piacot kisebb homogén részpiacokra osztjuk. A cél az, hogy a hasonló igényű vevői csoportokat azonosítani tudjuk, és ily módon hatékonyan ki tudjuk szolgálni, miközben a részpiacok mérete elég nagy ahhoz, hogy a termékeket és szolgáltatásokat is hatékonyan tudjuk értékesíteni. A fogyasztói szegmentáció kritériumainak három nagy csoportját lehet megkülönböztetni: a magatartási, a pszichografikai és a profilváltozókat. A fogyasztói piacok legfontosabb magtartással kapcsolatos szempontjai: az elvárt előnyök, a vásárlási alkalom, a vásárlási magatartás, a felhasználás, az észlelések és a hiedelmek. A pszichográfiai szegmentáció az embereket életstílusuk és személyes tulajdonságaik alapján csoportosítja. A profilszegméntációs változók a vevői csoportokat aszerint osztályozzák, hogy a kommunikációs eszközök hogyan tudják elérni őket. Demográfiai (életkor, nem, életciklus), társadalmi-gazdasági (társadalmi osztály, tanulmányok befejezésének ideje, jövedelem), földrajzi különbségek alapján csoportosítják a fogyasztókat. A pozícionálás a célpiac kiválasztását (hol akarunk versenyezni?), és a megkülönböztető előny kiválasztását (hogyan akarunk versenyezni?) jelenti. A cél, hogy a vállalat és annak termékei számára egy megkülönböztető pozíciót alakítsunk ki és tartsunk fenn a piacon. A célpiaci vevőnek olyan valamit adunk, ami jobb, mint amit a versenytársak kínálnak. A megkülönböztető előny kialakításakor a marketingmix segítségével valami különlegeset hozunk létre a vevő számára. Ha változik a vevők ízlése, vagy rosszak a termék eladási mutatói, sor kerülhet a termék újrapozícionálására. Ilyenkor megváltoztatjuk a célpiacot, a megkülönböztet előnyt, vagy akár mind a kettőt. (Jobber, 1999) Marketing-mix A marketingtevékenység legalapvetőbb eleme a marketingmix. A modern marketingszakemberek számára közérthető fogalom és sok vállalat gyakran alkalmazza is. A marketingmix olyan tevékenységek és résztevékenységek gyűjteménye, ami segíti a fogyasztók igényeit kielégíteni úgy, hogy közben a cég is optimálisan megtalálja a maga 8

13 számításait. A marketingmix felvázolja azokat a főbb területeket, melyekre meghatározott pénzügyi és emberi erőforrásokat kell fordítani. Segíthet a felelősség helyes megosztásában. Segít a rugalmasság felmérésében. Megkönnyítheti a kommunikációt. (Majaro, 1998) A marketingmix 4 fő alkotóelemből áll (4P elmélet): termék (Product), ár Price), marketingkommunikáció (Promotion) és értékesítési csatorna (Place). A termékre vonatkozó döntés lényege, hogy meghatározzuk milyen árucikkeket vagy szolgáltatást kínálunk egy bizonyos vevőkörnek. Ennek fontos része az új termék kifejlesztése. Mivel a technológia és ízlés szüntelenül változik, a termékek elavulnak és alulmaradnak a piaci versenyben, a vállalatok kénytelenek a termékeiket új, a vevők értékrendjének megfelelő jellemzőkkel felruházni. Az ár a marketingmix alapvető eleme, hiszen ez az, amit a vállalat a piacra dobott termékért vagy szolgáltatásért cserébe kap. A marketig szakembereknek ezért teljes mértékben tisztában kell lenniük az árképzési célkitűzésekkel, a módszerekkel és az árkalkulációt befolyásoló tényezőkkel. A marketingkommunikáció eszközei közé tartoznak a reklámozás, a személyes eladás, a vásárlásösztönzés és a PR. A célközönség ezeken keresztül fog tudomást szerezni a termékekről, valamint az általuk nyújtott előnyökről. Az értékesítési csatornával kapcsolatos döntések a jövőben használatos elosztási utakat és azok irányítását, az üzletek elhelyezkedését, a szállítás módját és a készletszintet érintik. A cél az, hogy a termékek a megfelelő minőségben, a megfelelő időben és helyen álljanak rendelkezésre. Az elosztási csatornákat többek között a kiskereskedők és a nagykereskedők képezik, akiken keresztül az áru eljut a vevőkhöz. A gyártóknak állandó jó kapcsolatot kell fenntartaniuk ezekkel a szervezetekkel, mert lehet, hogy egyedül rajtuk keresztül lehet hatékony költségszinten bejutni a piacra. (Jobber, 1999) 1981-ben Booms és Bitner további 3 P-vel egészítette ki a meglévő mixet. A 7P modellre jellemző új elemek: Emberek (People): minden ember, aki részt vesz az eladásban akármelyik oldalon. Marketing szempontból is kritikus szerepe lehet az emberi tényezőnek, hiszen a fogyasztó legtöbb esetben kapcsolatba kerül az eladókkal. Folyamat (Process): terméklétrehozás és kiszolgálás, a vevőkkel való bánásmód. Fizikai megjelenés (Physical Evidence): a termék külső megjelenése, amely a hozzá való viszonyulás alapja. Ahogy életünk is egyre komplexebb lesz, úgy a mix is további elemekkel bővülhet. A mix további elemei lehetnek: Personel (munkatársak), Purchasing (beszerzés), Partners 9

14 (együttmüködök), Post-sale service (vásárlás utáni szolgáltatás), Process of feedback and modification (visszacsatolás és módosítás), Passing time (idötényezö), Positioning (a vállalat konkurensek közül való kiemelkedése), Packaging (dizájndöntések: a fizikai terméktöl a weboldal kinézetéig), Predictions (konkurensek várható lépései), Persuasion (termékinformációk hatékony, hiteles átadása), Performance (marketingígéretek teljesítettsége), Personalisation (személyre szabott kiszolgálás, személyre szabott termék), Purpose (a vállalat küldetése), Public Commentary (piac, közösségi média megítélése), Permission (tartalommarketing és modern marketingkommunikáció). Ezután meglehetősen bonyolulttá válik a modell. A 4P modell nagysága az egyszerűségében rejlik: átlátható és gyorsan alkalmazható. Ezek a szempontok általában besorolhatóak a 4P 7P valamely kategóriája alá. (Sipos, 2015) Márkázás A marketing művészete alapjában véve a márkaépítés művészete. (Kotler, 2000) Branding, azaz márkázás. A szó az angol brand, to brand, beleégetni szóból származik. Ezt a kifejezést régen az emberek az állataik meg billogozására használták, vagyis beleégették saját védjegyüket jószágaikba. Ez nem másra szolgált, mint a megkülönböztetésre. A brandingnek is ez a fő célja, a megkülönböztetés. Olyan stíluselemekkel ellátni a márkát, amely megkülönbözteti összes piaci vetélytársától azt. Egy név, kifejezés, jel, szimbólum, dizájn, vagy ezek kombinációja, amelynek célja, hogy egy eladó vagy eladói csoport termékét vagy szolgáltatását azonosítsa, és megkülönböztesse a versenytársakétól. (AMA) A fenti megközelítések bár kétségkívül megpróbálnak minden területet lefedni, pont a legfontosabbra nem figyelnek, arra hogy a marketingben mindent a fogyasztó oldaláról kell megközelíteni. A márka valami sokkal kevésbé megfogható, mint az előzőek, mert nem csak az áru képét jelenti, hanem önmagunkét is. A következő az elmúlt években egyre inkább elfogadott definíciók ezért, bár rövidebbek, jobban kifejezik a márka lényegét. A márka a fogyasztó fejében lévő imázsok, benyomások összessége. (Neumeier) A márka egy személy zsigeri belső érzése egy termékről, szolgáltatásról vagy vállalatról. (Neumeier) 10

15 Fontos, hogy zsigeri érzésről van szó, nem pedig valami racionális, tudományos tényekkel alátámasztható megállapításról. Ez egy ember érzése, azaz mindenki saját maga alakíthatja ki magában a márkaképet. (Svélik, 2007) A márkázási stratégiák lehetséges változatai: a vállalati márka, a termékvonal szerint márka, az egyedi márka, a kereskedői márka, a vegyes márkázás, vagy nincs márkahasználat. A vállalati márka minden termékre egy márkát használ, s ez az egy a vállalkozás neve is. Hatására erős imázs alakul ki, amely lehetőséget ad a méretgazdaságosság érvényesítésére a marketingkommunikáció és az értékesítési rendszer területén. (Ugyanazzal a reklámmal minden termék támogatható lesz.) A termékvonal szerinti márkázás során az azonos csoportba sorolt, egymással kapcsolatban álló termékek kapnak azonos márkanevet vagy jelet. Lehetőséget ad több termék együttes reklámozására, és különösen hatásos a több termékvonallal rendelkező vállalatok esetén. Az egyedi márkázáskor minden termék más-más nevet kap, s ezzel létrejön egyedi piaci azonosíthatóságának lehetősége. Ezzel hosszú távú márkahűség alakulhat ki, ugyanakkor eltávolodhat a gyártótól olyan értelemben, hogy a termék akár az egész termékkategóriát jelölheti. A kereskedelmi márkák esetén a márkát nem a gyártó, hanem valaki más, elsősorban a kereskedő biztosítja a termék számára. Egyes jó nevű termelőknek biztosítja az anonimitást, s így megakadályozza az imázs lerombolását, miközben teljesülhetnek a méretgazdaságossági feltételek. Másrészt az ismeretlen termelőknek piaci megjelenést biztosít. A kereskedő pedig saját termékválasztéka révén elérheti a vevők üzlet-és márkahűségét. A vegyes márkázás lényege, hogy egymás mellett léteznek a különböző márkázási stratégiák. Gyakori, ha egy vállalkozás, bekebelezve egy másikat, annak márkáira is szert tesz. Sok kis és közepes vállalkozás nem alakít ki márkát legfeljebb nevét tünteti fel a csomagoláson. Ennek oka lehet a marketingismeretek hiánya éppúgy, mint a pénzügyi erőforrások szűkössége. Legfontosabb felhasználási ösztönzőjük a pozitív tapasztalat és a szájreklám. Minden megjelenő új terméknél el kell dönteni, hogy beilleszthető-e valamelyik márkázási típusba, vagy sem. Amennyiben a már használt márkák átvételéről döntünk, úgy márkakiterjesztésről beszélhetünk, amely sokszor lehetőséget ad az egyszerűbb piaci bevezetésre a márka ismertsége révén. Nem egyszer arra is sor kerül, hogy a márka egyes 11

16 tagjait kivesszük a fennhatósága alól, ez a márkaszűkítés. Különösen akkor célszerű, ha új vevői célcsoportot kívánunk meghódítani. (Józsa, 2014) Marketing kommunikáció A marketingkommunikáció fogalma: olyan tervezett cselekvéssorozat, melynek célja egy termék (illetve szolgáltatás), márka, vállalat (intézmény) megismertetése, népszerűsítése, a fogyasztó figyelmének felkeltése, vásárlásra ösztönzése, illetve érdeklődésének megtartása kommunikáció segítségével. (Fazekas-Harsányi, 2000) A kommunikációs-mix elemei Kotler szerint: a reklám, a személyes eladás (Personal Selling), a vásárlásösztönzés (Sales promotion), Public Relation (röviden PR). A kommunikációs eszközök sokszínűsége, a mögöttük álló technológia fejlődése révén a reklámeszközök tárháza is egyre szélesedik. Korábbi felosztás szerint ezek az eszközök feloszthatók voltak ATL (above-the-line) és BTL (below-the-line) jellegűekre. Ennek alapja az volt, hogy az ATL kommunikációhoz valamifajta médiumot kellett használni, amely általában eredetileg egy sajtótermék (pl. napilapok, folyóiratok) illetve a rádió és televízió volt. Ezeknek a felületeknek a "megvásárolható" részével gazdálkodtak, terveztek, és ezeket foglalták le (vásárolták meg) korábban a reklámügynökségek média osztályai, amelyek ma már jellemzően inkább önálló médiaügynökségekként látják el feladataikat. A BTL kommunikációba pedig az olyan tevékenységet sorolták, amelyek nem igényeltek médiumot a reklámüzenet továbbításához. A BTL kommunikáció lényege, az ügyféllel való közvetlen és személyes kapcsolat kialakítása, ahol leendő ügyfeleinket bevonjuk a kommunikációba és visszajelzéseket kapunk tőlük, párbeszédre ösztönözzük őket, az újdonságokat élményszerűen tálalhatjuk, testreszabott információt nyújtva partnereinknek. Ennek a határvonalnak (a reklámvonalnak) az elmosódása már az óriás poszterek és eladáshelyi (POS) reklámeszközök elterjedésekor elkezdődött. Manapság pedig, az interaktív technológiák, a fogyasztók által szerkesztett online tartalmak (UGC: user-generated content), a virtuális közösségek és az internetes tévé- és rádióadások idején végleg eltűnni látszik. A klasszikus, azaz ATL eszközök: a nyomtatott sajtó, a szabadtéri eszközök, a rádió, a televízió, a mozi, az internet. Nem hagyományos, azaz BTL eszközök: házi magazinok, hírlevelek, csomagolás, szórólapok, kuponok, versenyek, játékok, engedmény akciók, konferenciák, kiállítások, nyílt napok kínálta kommunikációs lehetőségek, reklámlevél, reklám ajándékok, nyomtatványok, 12

17 Online marketing, Public Relations (PR), Direkt marketing (DM), Costumer Relationship Management (CRM), Sales promotion, eladáshelyi reklámeszközök (POS, POP), szponzoráció, Telemarketing (TM). Ahogy fejlődik a marketingkommunikáció, úgy bővül a BTL eszköztára is. A technika fejlődésének legújabb eredményeiként váltak a marketing kommunikáció hordozóivá az új, vagy alternatív médiumok (new media). Ilyenek pl. a mobiltelefon szolgáltatáshoz köthető lehetőségek (SMS, operátorlogók, csengőhangok), a teletext, a bankautomata képernyője, bizonylata stb. (Incze-Pénzes, 2002) 2.4. Gyógyszermarketing A vállalati menedzsmentnek az a felelőssége, hogy meghatározza, előre lássa és mérlegelje, majd kielégítse a vevő igényeit. A gyógyszermarketingnek azonban vannak olyan speciális jellemzői, amik más termékeknél nem léteznek. A végfelhasználó (jelen esetben beteg) és a gyártó közé egy jelentős célcsoport, úgymint az orvosok, gyógyszerészek ékelődnek be, hiszen sok esetben nem a beteg dönt egy adott termék alkalmazásáról, hanem e döntés jogát átruházza egy speciális szakma képviselőire, akik ily módon a vállalat számára egy új és nagyon fontos célcsoporttá válnak. Minden esetben a vállalati tevékenységnek a végfelhasználóra kell irányulnia, ezért a gyógyszergyár egyfajta tanácsadójává válik a potenciálisan beteg populációnak, ezért jelentős felvilágosító-nevelő tevékenységet is ki kell, hogy fejtsen. Az orvosokat és gyógyszerészeket, mint a forgalom felelőseit meg kell tartania, tehát költségráfordításokkal, de ki kell építeni a gyár imázsát, termékeinek hatékonynak, megbízhatónak kell lennie, de egyben a versenytársak hasonló termékeitől is meg kell tudnia különböztetni magát. Hazánkban modern gyógyszermarketingről a rendszerváltás utáni évektől számítva beszélünk, hiszen a szocialista tervgazdálkodás idején elosztórendszerek léteztek. (Vincze-Zelkó, 2008) A marketing alapelvei a gyógyszeripar területén megegyeznek a többi iparág esetén megfigyelhető alapelemekkel. A gyógyszerüzlet különlegessége miatt azonban szükség van egy kissé eltérő megközelítésre és szemléletmódra. Hagyományosan a marketing szempontjából a cikkeket két nagy csoportra lehet osztani: fogyasztási cikkek és termelőeszközök. A szegmentáció, a pozícionálás, a versenytársak elemzése és a marketingmix alkalmazásának alapelvei egyaránt érvényesek mindkét területen. A gyógyszeripar eltérése a gyártás-fogyasztás folyamatban, szükségessé teszi speciális 13

18 szempontok figyelembe vételét a marketing tevékenységek során. A gyógyszeripari termékek két nagy csoportra oszthatók: csak receptre kapható gyógyszerekre és recept nélkül kapható (OTC) készítményekre. A kormányzati és egészségügyi szervek külső befolyását is figyelembe kell venni a gyógyszeripari termékek marketingje során. A gyógyszeriparnak figyelembe kell vennie a tervezés során azokat a pontokat, ahol külső tényezők aktívan beavatkozhatnak a folyamatokba (termékengedélyezés, szabadalmi oltalom, árellenőrzés, ártámogatás, stb.). Az iparágon belül nő az igény arra, hogy a szabályozó szervekkel való kapcsolat is javuljon (ne csak a végfelhasználókkal, nagykereskedőkkel, gyógyszerészekkel, kórházakkal, receptírókkal). A szabályozók működésének megértése, a hivatalok vevőként való kezelése és befolyásolásuk lehetőségeinek kifejlesztése a jövőben egyre fontosabbá fog válni. (Szabóné Dr. Streit, 1999) A marketing-szempontból fontos eltérések a különböző termékek piacán 1. táblázat FOGYASZTÁSI CIKKEK IPARI TERMÉKEK GYÓGYSZEREK VÁSÁRLÓK - széles népréteg - egyszerű döntések a fogyasztó fizet - kisebb csoport - beszerzési részleg dönt - széles népréteg - komplex döntés (orvos, kórház, beteg) TERMÉKEK - kis vásárlók, alacsony egységáron - nagy vásárlás, magas egységáron - biztosító fizet - kis vásárlás, magas egységáron SZABÁLYOZÁS - nem jelentős befektetés - nem jelentős - a levédettség nem létkérdés - nagy befektetés - nem jelentős - a levédettség fontos lehet - nagy kockázat - etikai vonatkozások - nagyon fontos - a levédettség létkérdés KUTATÁS- FEJLESZTÉS (Szabóné Dr. Streit, 1999) - kevésbé fontos - fontos lehet - vásárlói ötletek - a marketing-mix minden elemére vonatkozik - nélkülözhetetlen - etikai vonatkozások 14

19 A gyógyszerpiac fontosabb mutatói A gyógyszerpiac tekintetében ugyanazok a piaci mutatók használhatók, mint a gazdaság egyéb területein. A piaci potenciál az egyes betegségek kezeléséhez szükséges gyógyszerforgalmat mutatja meg dobozszámban és értékben. Torzítása, hogy 100 %-os gyógyszerszedési megbízhatóságot feltételez, ami persze valójában sosem valósul meg teljesen. A piacvolumen a közforgalomban egy adott időszakban értékesített gyógyszerek forgalmát mutatja. A piaci részesedés meghatározása esetén az egyes gyógyszerek forgalmát az egyazon ATC csoportba tartozó gyógyszerek forgalmához viszonyítjuk. A magyar gyógyszerpiacot a rendszerváltás alapjaiban változtatta meg. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal a korábbi ún. eljárásszabadalmi rendszert felváltotta az ún. termékszabadalom. Eljárás-szabadalom esetén megengedett volt új szintézis-utak kifejlesztésével egy már a piacon sikeres, az originálissal mindenben megegyező gyógyszer létrehozása. A termékszabadalom a végterméket védi, függetlenül annak előállítási módjától. A magyar gyógyszergyárak nagy része mindezek után felvásárlásra került, vagy generikus gyógyszergyártóvá vált. A gyógyszerpiac helyzetét a kormányzat döntései és az egészségügyi szervek működése is befolyásolja. A gyógyszerek forgalomba hozatali engedélyét az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI), adja ki. Az ártámogatások meghatározásáért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (ESKI), az Egészségügyi Minisztérium felelnek. (Vincze-Zelkó, 2008) A gyógyszerpiac szegmentációja, termékpozícionálás A gyógyszert előállítói teljes mértékben piaci terméknek tekintik, és azon fogyasztási cikkek közé sorolják, amelyeket szakmai érvek szerint értékesíthetnek a fogyasztók felé. A gyárak ezért az új készítmények kutatásánál legnagyobb hangsúlyt a termék belső tulajdonságaira fektetik. Ez egyrészt a hatóanyag hatásosságában és megbízható mivoltában jelentkezik, másrészt a segédanyagok helyes kiválasztásából és a gyártástechnológiából adódó felszívódás terén nyilvánul meg. A gyógyszerek külső tulajdonságait sem lehet figyelmen kívül hagyni, ide tartoznak az alkalmazási módok variálhatósága (pl. injekció, tabletta, szirup), a csomagolás minősége, a márkanév. Az orvosok is szívesebben írják fel, és a betegek 15

20 is szívesebben vásárolják meg például azokat a készítményeket, amelyeknek a hatásideje nyújtott, és csak naponta egyszer kell bevenni őket. A gyógyszeriparban alapvetően háromféle vevőtípus létezik: a felhasználó (beteg), a felíró (körzeti vagy kórházi orvos), a befolyásoló (kormányzat, nővérek, más kórházak). Az alkalmazható szegmentációs alapelvek mindhárom vevőtípus estén azonosak: - Demográfiai csoportosítás: A célcsoportba tartozók felosztása nem, kor, praxisméret, stb. alapján. Orvosok esetén a specializáció is ilyen lehet. - Földrajzi felosztás: Geográfia alapon történő felosztás (ország, megye, tájegység, stb.) Ez a felosztás párhuzamban lehet életmódbeli eltérésekkel vagy betegség-előfordulási mutatókkal (elmaradottabb régiók). - Szociális-gazdasági behatárolás: Vonatkozhat képzettségre, jövedelmi kategóriára, társadalmi osztályra. - Viselkedési formák és attitűdök: A leggyakoribb szegmentáló elv az orvosok felírási szokásait veszi figyelembe, de fontos lehet a lojalitás, árérzékenység, vagy termékpreferencia is. - Pszichográfiai megközelítés: A célcsoport pszichológiai alapon történő felosztása. A leggyakoribb felosztás az illetők életstílusán vagy életmódján alapszik. Másik megközelítés a szakmai státuszon, a véleményközvetítés erősségén alapul. Figyelembe vehető szempont az orvos hozzáállása az újításokhoz. A gyógyszeriparban hagyományosan a termék technikai tulajdonságaira alapozták a termékpozícionálást. Manapság ez már csak akkor használható, ha egy áttörő újdonságról van szó, egyértelmű versenyelőnyökkel. A piacra sokadikként belépő termékek esetében tulajdonképpen már nincs is technikai különbség a már piacon lévőkéhez képest. A gyógyszerek pozícionálásakor leggyakrabban az Aaker átal (Strategic Market Management, 1988.) leírt hat féle megközelítést használják: - legjellemzőbb tulajdonságok alapján (hatékonyság, mellékhatások, tolerábilitás), - az adagolás vagy az alkalmazás módja alapján (szelektivitás, napi adagolás száma, erősség, kiszerelés módja), - a beteg vagy a betegség típusa szerint (beteg kora/gyerek felnőtt - idős/, betegség súlyossági foka, akut vagy krónikus betegségek eltérő terápiás szükséglete), - versenytársak figyelembevétele (a kompetitor termék lehet a referenciapont), - hatástani csoportnak megfelelően (elsőként piacra érkező terméknél a legkihasználhatóbb), 16

21 - marketingmix elemeinek figyelembevételével (ár, értékesítési hálózat mérete, vevőknek nyújtott szolgáltatások minősége). (Szabóné Dr. Streit, 1999) A marketing-mix és a gyógyszer a gyógyszer, mint termék A 4P-modell, s annak bővített változatai ugyanúgy alkalmazhatók a gyógyszeripar tekintetében is. De figyelembe kell vennünk, hogy a gyógyszer több ponton különbözik az egyéb termékektől. Az originális készítményekre nem kell felkelteni az igényt, hiszen számos gyógyíthatatlan, befolyásolhatatlan betegség létezik. A meglévő és fejlesztés alatt álló gyógyszerekkel kapcsolatban nagyok a társadalom elvárásai (mellékhatás-minimalizálás, biztonságosság, kényelmesebb adagolási formák, bevétel gyakoriságának minimalizálása, stb.). (Vincze-Zelkó, 2008) Az OTC gyógyszerek piacán hatóanyag tekintetében évek óta csupán néhány anyag körül forog a világ, tehát más módon kell egy-egy új terméket megjeleníteni a piacon. A gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók egyrészt marketingstratégiát tudnak változtatni, másrészt módosítanak a termék kinézetén, ízvilágán, adagolásán, felszívódásán, aminek következtében a vevők úgy látják, hogy korszerűbb lett az adott gyógyszer. Volt egy időszak, amikor nagyon népszerűek voltak a lágy zselatin kapszulák, később a szájban oldódó tabletták, a pezsgőtabletták, a gumicukorkaként fogyasztható gyerekvitaminok. A legnagyobb újdonságot most azok a fájdalomcsillapítók jelentik, amelyeket por formában kell a szájba önteni, és víz nélkül le lehet nyelni. (Kovács, 2015) A marketing-mix összeállításánál a gyártók árképzése is kiemelt szerepet kap. A gyógyszerek esetében az árat alapvetően az határozza meg, hogy originális, vagy generikus készítményről van-e szó. Az originális készítményeknél a kutatás-fejlesztés költségei is tükröződnek az árban, ami ez által várhatóan magas lesz. A generikus készítményeknél e költségek minimalizálódnak, így akár az originálishoz képest töredék áron kerülhetnek forgalomba. Fontos szempont az is, hogy az adott készítmény indikációi lehetővé teszik-e a készítmény ártámogatási rendszerbe való bevonását, mely utat nyit a betegek felé történő kedvezőbb árak kialakításának. Az OTC készítmények árát elsősorban a piaci kereslet határozza meg. Az újítások bevezetése magasabb árak bevezethetőségét vonja maga után. A gyógyszertárak a nem támogatott vényköteles készítmények, az OTC gyógyszerek és a patikában forgalmazható egyéb termékek árképzésénél kapnak szabad kezet. Az patikai árrés meghatározásánál meghatározóak a gyógyszertár jövedelmezőségi viszonyai, a konkurens 17

22 gyógyszertárak elhelyezkedése az adott gyógyszertárhoz képest, és hogy azok milyen áron kínálják termékeiket. A vaklicitek árcsökkentései során képződött bevételkieséseket a gyógyszertárvezetők a patikában forgalmazott termékek körének bővítésével, és a szabadáras termékek árának magasabb szinten történő tartásával próbálják kompenzálni. Az értékesítési csatorna a gyógyszerek esetében a szabályozások következtében eleve meghatározott. A gyártóktól a nagykereskedők beiktatásával jut el a gyógyszer az értékesítés helyeire, a gyógyszertárakba, illetve az OTC gyógyszerek estén a törvény által megengedett egyéb értékesítő helyekre (benzinkút, drogéria, bevásárlóközpont), de ezek száma Magyarországon elenyésző. A gyártói akciók is többnyire a nagykereskedők által kerülnek kiszállításra, közvetlen a gyártótól való megrendelésre leginkább gyógyászati segédeszközök és egyéb termékek esetében vannak példák. Néhány esetben gyógyszerek esetén is adhatnak a gyártók lehetőséget a közvetlen tőlük való rendelésre, ez frekventáltabb helyen lévő (pl. rendelőintézetben elhelyezkedő) gyógyszertárak esetén jellemzőbb. Meglehet, így nagyobb kedvezményt biztosítanak, de ezekben az esetekben sokszor a felmerülő szállítási költségeket a gyógyszertárakra terhelik, míg a nagykereskedők a velük való folyamatos kapcsolat, és az állandó jellegű megrendelések miatt külön díjat nem számolnak fel. Marketingkommunikációra a lehetőségek széles tárháza áll a gyártók rendelkezésére. Vényköteles gyógyszerek esetén a szabályozás értelmében csak a szakemberek felé megengedett a promóció. A gyógyszergyártók orvos- és patikalátogatói hálózatokat építenek ki, szakkongresszusokat, szimpóziumokat, kiállításokat, továbbképzéseket, kampányokat szerveznek. Különböző szóróanyagok, emlékeztető ajándékok, szakmai tájékoztató füzetek szolgálják a készítmények minél szélesebb körű elterjedését a szakmában. Az OTC készítmények marketingkommunikációs eszközeire külön fejezetben térek ki. A 7P rendszerben megjelenő további elemek is beépülnek a gyógyszerek marketingjébe: Az emberi tényezőnek jelen esetben kiemelt jelentősége van, hiszen a fogyasztó mindenképpen kapcsolatba kerül valamely szakemberrel. A vényköteles gyógyszerek meghatározásában alapvetően csak a felíró orvosra támaszkodhat. A további tájékoztatást pedig a gyógyszertárban dolgozó szakemberektől kapja meg, akik vénynélküli gyógyszereinek kiválasztásában is döntő szerepet kapnak. Így nagyon fontos ezen szakemberek mind szakmai, mind kommunikációs képzése egyaránt. A betegekkel való megfelelő bánásmódot is tanulni, gyakorolni kell. A termék külső megjelenése kulcsfontosságú a gyógyszerek szempontjából. A betegek sokkal inkább ragaszkodnak a régi jól bevált gyógyszereikhez, s kétséget ébreszthet 18

23 bennük, ha azt új csomagolásban, vagy gyógyszerformában kapják. A gyártóknak meg kell találniuk azt a középutat, ahol érzékeltethetik a termék új tulajdonságait (pl. hosszabb felszívódás, erősebb hatás, új gyógyszerforma), úgy hogy közben megőrzik azt az alapvető jellemzőt, amely terméküket keresetté tette A gyógyszerek márkázása A szabadalmi védettség a gyógyszer kitalálója számára monopolhelyzetet biztosít az adott szer gyártására és forgalmazására, egy bizonyos időtartamra. A védjegy csak szimbolizálja a terméket, ezért a szabadalmi védettség ideje alatt a gyártónak arra kell törekednie, hogy társítani tudja a termékét az adott védjeggyel. Így érheti el, hogy a vevők az oltalom lejárta után is márkahűséget mutassanak. A jól hangzó névnek olyan értéke van, mely megváltoztatása esetén súlyos károkkal járhat. A márkanév leginkább az OTC gyógyszerek esetén fontos.(vincze-zelkó, 2008) A gyógyszeriparban legjellemzőbb a vállalati márka használata, az olyan nagy gyógyszercégek esetében, ahol nevüknek presztízsértéke van. A vényköteles gyógyszerek esetében legtöbbször a hatóanyag adja a termék nevét, melyet a gyártó elnevezésével kombinálnak. (pl. Atorvastatin Hexal, Trimetazidin Sandoz, Azithromycin 1A Pharma). A vénynélküli szerek esetén is megfigyelhetők ilyen elnevezések (pl. Calcium Sandoz, Drotaverin Chinoin). Sok esetben ez egyes gyógyszerek egyedi nevet kapnak (pl. Atoris, Fastum, Rennie). Előfordul az is, hogy egy régi jól bevált készítmény tulajdonságait szeretnék az új gyógyszer nevében kifejezni (pl. Algoflex az Algopyrin után). Az egyedi neveket aztán végigvezetik az egész termékvonalon (pl. Rubophen Rubophen Cold Rubophen Thermo; Aspirin Aspirin Protect Aspirin Komplex). A gyártók a termék elnevezésével kifejezhetik azok megkülönböztető tulajdonságait is (pl. erősebb Algoflex Forte, gyorsabban ható Nurofen Rapid, gyomorsav ellenálló Aspirin Protect). A kereskedelmi márkák az egyéb termékek piacán kezdenek megjelenni a gyógyszertárakban. Jellemzően gyógyszertárhálózatok árusítanak ilyen termékeket, például teákat, terhességi teszteket (pl. Alma, Benu). 19

24 OTC gyógyszerek marketing kommunikációja Az OTC termékek marketingkommunikációja a gyártók számára vényköteles gyógyszereknél is alkalmazott módszereken túl számtalan lehetőséget kínál. A patikai csatornában viszonylag új lehetőség a call center útján történő forgalomnövelés. Tapasztalati tény, hogy egy régóta piacon lévő, jelentős forgalommal rendelkező portfólió esetében a call centerrel hasonló arányú forgalomnövelést lehet elérni, mint a személyes látogatással. A call centeren keresztül elsősorban kereskedelmi akciókat hirdetnek meg. Ezek egyértelműen a patikákra irányulnak, ott is elsősorban a készleteztetésre, a forgalom adott időszakban történő megváltoztatására. Vannak cégek, akik arra használják, hogy az általuk személyesen nem látogatott patikákat fedjék le vele. Mások egy-egy termékbevezetésnél gyorsítják meg általa az információáramlást. És arra is akad példa, hogy egy gyártó, amelynek látogatói öt-hat hetenként mennek vissza egy-egy patikába, a köztes időszakban telefonos kampányt indít, ami a frekvencia növekedésén keresztül eredményezi a magasabb értékesítési volument. Egyre több gyógyszergyártót foglalkoztat a gondolat, hogy a személyes értékesítés helyett vagy a mellett telefonos termékismertetéssel is próbálkozzék. Ebben az esetben gyógyszerismertetésről van szó, így e tevékenységnek összhangban kell állnia a gyógyszerpromócióval kapcsolatos jogszabályokkal. A telefonos termékismertetés esetében a fő szempont a költséghatékonyság, illetve a lényegesen magasabb elérési százalék lehet. A kiszervezés (outsourcing) során a cégek egy külső értékesítői csapatot bíznak meg azzal, hogy a termékeikről szóló szakmai információkat eljuttassák az orvosokhoz. A gyártónak itt azt is el kell döntenie, hogy ehhez mekkora erőforrást kíván igénybe venni. (Kovács, 2012) Ne feledjük el, hogy itt már nem csak a szakemberek meggyőzése a cél, a végfogyasztók is befolyásolhatóak. Hirdetnek a tévében a rádióban, a sajtóban, az interneten. A plakátok, a printhirdetések és reklámspotok mellett egyre gyakoribb cikk- vagy műsorszponzoráció. A hatékony önreklám nem más, mint meggyőzés figyelemfelkeltéssel és információnyújtással, figyelemfelhívó kirakat, PR-megjelenés, termékbemutatók és vásárok. Az internetes jelenlétre lehetőség a saját honlap (plusz szakmai blog) működtetése, a keresőoptimalizálás, a keresőmarketing, adatbázis építése a lehetséges vevőkből, a hírlevél, illetve a különböző közösségi oldalak (például a Facebook) használata. Ezek használata egyre általánosabbá válik a patikák esetében is, hiszen az árréstömeg növelése mindennapos szemponttá vált a számukra. A gyógyszertárak érdekeltté váltak abban, hogy a szakmaiság 20

25 szem előtt tartása mellett a gazdasági helyzetüket is optimalizálják. Ezt (nagyobb mennyiség megrendelése esetén) gyártói kedvezmények elérésével, a nagyobb árréssel rendelkező OTC készítmények forgalmazásának növelésével tehetik meg. Az eladást segítő marketinganyagok, valamint a kereskedelmi szempontú edukáció is a gyógyszertár forgalmának növelését célozza. Ezen felül a gyógyszerész által, szakmai szempontok alapján javasolt gyógyszercsere, illetve kiegészítő terápia, valamint a gyógyszerészi gondozás is kedvező hatással lehet a forgalom alakulására. A forgalomnövelés kapcsán a megfelelő termékkihelyezés, az árak és akciók kommunikálása, valamint az officina optimális berendezése is fontos szerepet tölt be. A gyártó cégek árkommunikáció alkalmazásával, valamint az árakat és akciókat is feltüntető anyagokkal nyújtanak támogatást ezen a területen. (Nátly, 2014) Az utóbbi években nagyon kevés figyelem jutott a gyógyszertárak és gyógyszerészek egyre fontosabbá váló erőforrásaira: a tudásra, a tapasztalatra, a bizalomra és a hitelességre. Márpedig ezek azok, amelyekre építve újrafogalmazható a gyógyszertári tevékenység, és a patika az egészségfogyasztók igényei szerint alakítható át. Ezek a nem materiális erőforrások jelentős mértékben járulhatnak hozzá az ügyfelek pozitív szubjektív egészségészleléséhez, és játszhatnak szerepet a termékhez kapcsolódó szolgáltatásban. Különösen a hitelesség és a bizalom az, ami miatt a magyar lakosság továbbra is elsősorban a gyógyszertárban veszi meg azon gyógyszereit is, amiket máshol is be tudna szerezni. Az ügyfelek számára a legfontosabb haszon, ami egyre hangsúlyosabbá is válik, a szubjektív egészségmegélésük javulása. Ehhez kapnak hozzájárulást a gyógyszertárban, amit egészségfogyasztásként határozhatunk meg. Ennek eléréséhez személyre szabott tanácsadásra, megerősítésre, támogatásra van szükségük. Márpedig ebben a támogató és segítő szakértő szerepe meghatározó. Ez jóval több, mint biztosítani egy-egy termék megvásárlását. A gyógyszerész a saját hasznát akkor tudja maximalizálni, ha a termékekre épített szolgáltatásokkal támogatja a fogyasztók szemében egyre nagyobb értéket képviselő személyes, szubjektív egészségmegélést. (Lantos, 2010) 2.5. Öngyógyítás a gyógyszerészi gondozás tükrében Amikor a beteg ember öngyógyítást alkalmaz, a teste működésével, a megbetegedés okaival és természetével, illetve az azokra ható tényezőkkel kapcsolatos ismereteit és hiedelmeit használja fel. Ezek az ismeretek egyaránt vonatkozhatnak hasznos és káros, vagyis kerülendő viselkedésmódokra, hagyományos otthon megtalálható szerekre és gyógyszerekre 21

26 is. A panaszoknak csak viszonylag kis része olyan, hogy a betegek hivatásos szakértői (orvosi) ellátást vesznek miattuk igénybe. A tünetek nagy többségéről általában nem vesznek tudomást, normalizálják (azaz a normális állapot egyik változatának definiálják), vagy jelentéktelennek minősítik az emberek. Azoknak a tüneteknek is a jelentős részét, amelyeket elég komolynak tartanak ahhoz, hogy valamit tegyenek a megszüntetésük érdekében, szakértő bevonása nélkül, öngyógyítással kezelik. Az egyén közvetlen környezete többféle gyógyítási lehetőséget kínál, amelyekhez az emberek szakértő segítsége nélkül is folyamodhatnak. Ilyen lehetőségek a saját tapasztalatok felhasználása az öngyógyításban, a laikusok (rokonok, barátok, munkatársak, szomszédok) segítsége és tanácsainak követése, önsegítő vagy vallási csoportban való részvétel. A laikus segítségkérés, vagy segítségnyújtás fő színtere a család, és néprajzi források szerint az elsődleges segítségnyújtó személyek elsősorban a nők. (Szántó- Susánszky, 2010) A modern technológia vívmányainak köszönhetően a fogyasztók naprakész információkkal rendelkeznek a gyógyszerekről, a gyógyhatású készítményekről, és a szakember ajánlásától függetlenül találják meg azokat a szereket, amelyektől a gyógyulásukat várják. A fogyasztókat közvetlenül megszólító hirdetések fő célja a nagyobb gazdasági haszon elérése, és a vásárlói függőség kialakítása. Ennek érdekében a fogyasztókat arra buzdítják, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget saját gyógyulásukban, és ehhez meg is adják a megfelelő tájékoztatást. (Mihalszki, 2014) A gyógyszerek tényleges alkalmazása gyakran meglepően távol esik a megbízható adatokon alapuló tudományos terápiás elvektől. A nem megfelelő gyógyszerhasználat csökkenti a farmakoterápia eredményességét, minőségét, az erőforrások pazarlásához vezet, és következményei mind az egyént, mind pedig a társadalmat hátrányosan érintik. Társadalmi szinten a gyógyszerész fontos szerepet vállal a betegek gyógyszerhasználattal kapcsolatos tájékoztatásában, egészségnevelésében. A racionális gyógyszerhasználat hirdetése, támogatása jelenti a gyógyszerész fő tevékenységét és felelősségét. A gyógyszerészektől többféle problémával kapcsolatban kérnek egészségügyi tanácsot. A gyógyszerek tekintetében a gyógyszerészek és a gyógyszerkiadó szakasszisztensek képviselik sok esetben az utolsó láncszemet a gyógyszer és a beteg között. A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző gyógyszertárak mindig is az egészségügyi gondozás fő helyszínét jelentették az egész világon. Mindebből következik, hogy a gyógyszerészek beteggondozási tevékenysége az egyik legfontosabb tényező a lakosság öngyógyításának irányításában. Az ideális eset az lenne, ha a betegek kisebb, vagy akár nagyobb egészségi problémáik esetén gyógyszerészeiktől kérnének tanácsot, akik megfelelő szaktudásuk révén segítséget tudnának nyújtani az öngyógyszerelés 22

27 elindításában, vagy adott esetben orvoshoz irányítanák a beteget. Ez ma még enyhén utópisztikusnak tűnik, de a gyógyszerészi gondozási programok egyre szélesebb körű elterjedésével, és a szakmai protokollok közelgő bevezetésével nagyon jó úton halad. (Samu, 2014) 2.6. Megfázás A megfázás, más néven a nátha, vagy meghűlés a felső légutak heveny vírusos fertőzése következtében alakul ki. A leggyakrabban előforduló betegségek közé tartozik. A megfázás a munkahelyről való hiányzások egyik leggyakoribb oka, bár a pontos számot nehéz megítélni, hiszen a betegek többsége nem fordul orvoshoz. Egy átlagos egészségi állapotban lévő, átlagos körülmények között élő felnőtt, becslések szerint évente 3-4 alkalommal esik át náthás megbetegedésen. Ez annak is köszönhető, hogy a lezajlott fertőzés nem jelent védettséget a vírusok újabb támadásával szemben. A nátha különösen az októbertől márciusig tartó hónapokban gyakori. Ebben az időszakban az immunrendszer fokozott támadásnak van kitéve a hidegebb időjárási viszonyok és a vitaminszükséglet nem megfelelő kielégítése révén. A stressz, és az egyéb fennálló betegségek fokozhatják kialakulásának kockázatát. A megfázás oka, hogy a vírusok telepszenek meg a felsőlégutak nyálkahártyájában, jellegzetes helyi és általános tüneteket hozva létre. Ezek a tüneteket a népesség nagy része számára ismertek: gyengeség, elesettség, hőemelkedés, láz, orrváladékozás, orrdugulás, könnyezés, tüsszögés, torokkaparás, torokfájás, köhögés, fejfájás, szemfájdalom. Közönséges esetben ezek a panaszok 1-7 nap alatt mérséklődnek, majd kezelés nélkül is megszűnnek. A megfázás jelentősége az életminőség jelentős befolyásolásában és az esetlegesen kialakuló szövődményekben rejlik. A gyermekkor, az időskor, a legyengült immunrendszer, az egyéb betegségek fennállása fokozott veszélyt jelent a szövődmények szempontjából. Ha a tünetek hosszabb ideig fennállnak, vagy súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni. További vizsgálatokkal az orvos feladata eldönteni, nem történt-e bakteriális- vagy influenzavírus fertőzés is, így bakteriális tenyésztés, vérkép- és vizeletvizsgálat, röntgenfelvételek készítése is szükségessé válhat. A leggyakoribb szövődmények a fül-, arc- és az orrmelléküregek illetve a légcső bakteriális felülfertőzése, melynek következtében arcüreggyulladás, középfülgyulladás, súlyosabb esetekben bronchitis és tüdőgyulladás, és akár szívboruk- és szívizomgyulladás is kialakulhat. A kórokozó vírusok leginkább cseppfertőzéssel terjednek (tüsszentés, köhögés, váladékkal fertőzött tárgyak érintése vagy kézfogás által). Elkerülése 23

28 érdekében szükség van az alapvető higiéniai szabályok betartására (kézmosás, zsebkendőhasználat). (Kónya, 2014) A megfázás megelőzése és kezelése A megfázás megelőzésében alapvető fontosságú a már említett higiéniai szabályok betartása, bár ezek egy része a környezetünkben lévő, már fertőzött egyének viselkedésétől függ. Aki náthás, nem menjen közösségbe, maradjon otthon, így nem fertőzi meg embertársait. Aki nem szeretné a náthát elkapni, mosson gyakran kezet, legfőképpen étkezés előtt, öltözködjön mindig az időjárásnak megfelelően, gyakran szellőztessen. Ezek mellett a közismert és alapvető frázisok mellett döntő jelentőségű lehet az immunrendszer védelmének megerősítése. Ehhez számtalan lehetőséget kínálnak a piacon megtalálható vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó gyógyszerek és étrend-kiegészítő készítmények, melyek közül mindenki megtalálhatja az életkorának, általános egészségi állapotának és nem utolsó sorban a pénztárcájának megfelelőt. Ezek a teljesség igénye nélkül: C-és D-vitamin készítmények, multi vitaminok, cink tartalmú készítmények, imunoglükán tartalmú szerek, növényi kivonatok (pl. bíbor kasvirág), stb. Megfázás esetén, oki terápia híján, a kialakult tüneteket csillapítása a gyógymód. Szövődménymentes esetekben, orvos felkeresése nélkül is számos módszer áll a tüneteiket enyhíteni kívánó betegek rendelkezésére. A házi praktikák tárháza igen széles. Akár az interneten keresgélve, akár az ismerősöket megkérdezve kaphatunk tanácsokat náthánk tüneteinek enyhítésére. A népgyógyászatban is fellehetőek olyan gyógymódok, melyeket tudományos vizsgálatok még nem támasztottak alá, mégis beválnak a napi gyakorlatban. Ezek, és áltudományos keverékeik igen sok változatban forognak közszájon, ezért alkalmazásukban kellő kritikával kell eljárni, s teljes gyógyulást sem várhatunk tőlük. Ilyen házi praktikák: a kakukkfüves fürdő, a gyömbér tea, a mézes fokhagyma, a mézes fekete retek, a hagymatea, a citromlé mézzel, a reszelt torma, a forralt bor, a pálinka, a húsleves, a forró sós fürdő, a keserűsós fürdő, stb. A gyógynövények használata a hivatalos gyógyászatban is nagy jelentőséggel bír. A gyógynövénytan a népgyógyászatból is merít, kémiai vizsgálatokkal alátámasztva az ott alkalmazott ismereteket. Így vannak mindkét területen azonos célból használt növények, népgyógyászatban régóta használt gyógynövények, melyeket ma már a hivatalos gyógyászat 24

29 nem használ, olyan növények, melyeket a hivatalos és a népi gyógyászat más-más célra használ, olyan a népi gyógyászatban használt növényfajok, amelyek rokonai a hivatalos gyógyászatban nyilvántartottak, és olyan növényfajok, amelyeket a népi gyógyászat használ, de hatásukat tudományos vizsgálatok még nem támasztják alá. A gyógyászatban használt gyógynövények nagyobb része gyenge hatású, azaz nem toxikus, így a belőlük előállított készítmények nagyszerűen alkalmazhatóak a betegségek megelőzésére, a kezdeti tünetek megszüntetésére, és a gyógyszeres terápia kiegészítésére egyaránt. A fájó torok bevonására alkalmasak az orvosi ziliz levél és gyökér, a martilapu levél és virág, az erdei mályva levél, a méz, a lándzsás útifű levél. Fájdalomcsillapító hatású a fűzfakéreg, fejfájás esetén a cickafark virágos hajtása, és a rozmaringlevél hatásos. A hörghurut kezelésére alkalmazhatóak az ánizstermés, a mezei zsurló meddő hajtás, az eukaliptusz levél, az édeskömény, az izlandi zuzmó, a pemetefű virágos hajtás, a kamilla virágzat, mezei kakukkfű virágos hajtás, a kerti kakukkfű levél és virág, a hársfa virágzat. Immun stimuláns hatása van az orvosi ziliz levélnek és gyökérnek, a körömvirágzatnak, a bíbor kasvirág gyökérnek, a mezei zsurló meddő hajtásvégnek, a ginszenggyökérnek, az izlandi zuzmónak, a kamilla virágzatnak, a lándzsás útifű levélnek, a hársfavirágzatnak. Köhögéscsillapító hatásúak az orvosi ziliz levél és gyökér, az ánizstermés, a borostyánlevél, az izlandi zuzmó, az orvosi pemetefű, a lándzsás útifű levél, a hársfavirág. Köptető hatással rendelkezik az ánizstermés, az eukaliptuszlevél, a borostyánlevél, az ipekakuána gyökér, az izlandi zuzmó, a fekete bodza virág. Lázcsillapításra használható a fehér üröm virágos hajtás, a nyírfalevél, a kínafa kéreg. Az orrnyálkahártyagyulladás, ill. orrdugulás kezelésére használjuk a kámfort, az eukaliptuszlevelet, a majoránnát, a kamillavirágzatot, a fodormentalevelet, a borsos mentalevelet. Mindezek és kombinációik megtalálhatóak a patikai forgalomban egykomponensű teák, teakeverékek, cukorkák, szirupok, oldatok, tabletták, kapszulák, étrend-kiegészítők, és vény nélkül kapható gyógyszerek összetevőiként egyaránt. (Tóth, 2003) A homeopátiás készítményekről szakmai körökben igen megoszlanak a vélemények. Gyógyszerként törzskönyvezve kerülnek forgalomba, de mivel a hatásosságuk bizonyítását megnehezíti a rendkívül alacsony hatóanyag-tartalom, illetve az, hogy a klinikai vizsgálatok során nehéz alkalmazni rájuk a hagyományos statisztikai módszereket, így egyszerűsített törzskönyvezési eljárás vonatkozik rájuk. Mindezek miatt olyan mozgalom van kialakulóban, mely a homeopátia hatástalanságát hirdeti. A homeopátia gyökerei az ókorba nyúlnak vissza, és a népgyógyászathoz hasonlóan itt is elmondható, hogy vannak olyan hatásai, melyek bár klinikai módszerekkel nem támaszthatóak alá, de a gyakorlatban mégis eredményesnek bizonyulnak. A homeopátia helyét a mai gyógyászatban nem tisztem eldönteni, de mint a 25

30 megfázás megelőzésében és kezelésében előszeretettel alkalmazott gyógyszercsoportot mindenképpen meg kell említenem. A homeopátia kelléktára a megfázás minden tünetére kínál megoldást. Mono-komponensű homeopátiás szerek használhatók tüsszögésre (pl. Allium Cepa, Sabadilla, Ambrosia), láz esetén (pl. Aconitum Napellus, Atropa Belladonna), száraz köhögésre (pl. Bryonia, Drosetux), hurutos köhögésre (pl. Pulsatilla, Sticta Pulmonaria), immunerősítésre (pl. Echinacea). Több komponensű összetett készítmények is forgalomban vannak a nátha általános tüneteire (pl. Coryzalia, Oscillococcinum), torokgyulladásra (pl. Homeogene9, Homeovox), köhögésre (pl. Stodal, Drosetux). (Buki et al., 2007) A megfázás farmakológiai terápiájából az OTC gyógyszereket emelném ki, ugyanis, ezek azok, amelyeket bárki orvos felkeresése nélkül is megvásárolhat állapota javításának érdekében. Köptető hatású hatóanyagok acetylcystein (pl. Acc, Fluimucil), ambroxol (pl. Ambrobene, Ambroxol-Teva), bromhexin (pl. Paxirasol), carbocystein (pl. Mucopront). A száraz köhögést csillapítja a codein (pl. Erigon), a prenoxdiazin (pl. Libexin). Orrfolyás megszüntetésére oxymetazolin (pl. Afrin, Nasivin), xylometazolin (pl.otrivin, Rhinatiol). Orrdugulásra bromhexin (pl. Nasopax), acetilcisztein (pl. Rinofluimucil). Torokfájásra használható szopogató tabletták benzoxonium-klorid (pl. Mebucain), diklór-benzil-alkohol (pl. Strepsils), flurbiprofén (pl. Strepfen), benzydamin (pl. Tantum Verde), chlorhexidin (pl. Faringopront). A láz- és fájdalomcsillapító szereket két nagy csoportra oszthatjuk. Az egyik a nem szteroid gyulladás-gátlók csoportja, melynek OTC gyógyszerek szempontjából releváns alcsoportjai: - szalicilátok: acetilszalicilsav (pl. Aspirin), acetilszalicilsav-kalcium-karbonát (pl. Kalmopyrin), - arilpropionsav-származékok: ibupofen (pl. Advil, Algoflex, Ibustar, Ibumax, Rapidophen), - ecetsav-származékok: azon belül heteroarilecetsav-származékok: diclofenac (pl. Cataflam dolo, Voltaren dolo). A láz- és fájdalomcsillapítók másik nagy csoportja a nem kábító fájdalomcsillapítók, melynek vény nélkül kapható képviselője a para-amino-phenol-származékok közé tartozó paracetamol (pl. BenUron, Mexalen, Panadol, Rubophen). Mindkét csoport hatóanyagai megtalálhatóak olyan több összetevőből álló, komplex gyógyszerkészítményekben, melyek így a megfázás több tünetét egyszerre kezelik. Ezek 26

31 többféle gyógyszerformában vannak forgalomban: pezsgőtabletta (pl. Aspirin Plus C), tabletta (pl. Rhinatiol Cold, Nurofen Cold, Coldrex, Rubophen Cold), hidegen elkészíthető italpor (pl. Aspirin Komplex), forró italpor (pl. Aspirin Komplex, Coldrex, Neo Citran, Rubophen Thermo, Triactin Wick, Symptomed Wick). (Fürst, 2006) 27

32 3. Szekunder áttekintés 3.1. Külföldi trendek az öngyógyításban A gazdasági válság begyűrűzését követően 2009 és 2011 között az OECD tagállamok egyharmadában (33 ország közül 11-ben) csökkentek az egy főre jutó egészségügyi kiadások. A legnagyobb visszaesés Európában, azon belül is a válság által leginkább érintett országokban volt érzékelhető: Görögországban 11,1 százalékkal, Írországban 6,6 százalékkal csökkentek az egészségügyi kiadások. Az Európán kívüli országokban kedvezőbb tendenciák figyelhetők meg ezen a téren: Kanadában és az Egyesült Államokban az egészségügyi kiadások továbbra is növekedtek, habár a növekedés üteme lassult et követően csak Izraelben és Japánban volt tapasztalható az egészségügyi kiadások gyorsabb ütemben történő növekedése a válságot megelőző évtizedhez viszonyítva. ( 1. ábra: Egy főre jutó egészségügyi kiadások, ( Ez arra enged következtetni, hogy a lakosság a csökkenő állami támogatás kompenzációjaként többet költ öngyógyszerelésre. Minél több az öngyógyítás aránya, annál kevesebb az orvosi költség. A betegpénztárak költségcsökkentési irányvonala a jövőben ez lehet. Ha a betegek kisebb panaszaikkal nem fordulnak azonnal orvoshoz, és adott esetben a vényre felírt támogatott készítmények helyett OTC gyógyszereket vásárolnak, jelentős megtakarítást jelenthetnek az államkasszának. Az ellátó orvos pedig időt takaríthat meg 28

33 azáltal, hogy nem kell a jelentéktelenebb esetekkel vesződnie, amit a súlyosabb esetek ellátására fordíthat. Az öngyógyítási piac világszerte növekszik. Az OTC piac világszerte nézve az utóbbi négy évben gyorsabban nő, mint a receptköteles gyógyszerek forgalma. Ez a növekedés Brazíliában, Indiában és az ázsiai országokban a legjelentősebb, míg Európában, Észak-Amerikában és Japánban az öngyógyítás piaca stagnál. A fejlődő régiókban, úgymint Latin-Amerikában és Délkelet-Ázsiában növekedés mutatható ki. A régiónkénti különbségek ellenére elmondható, hogy a globális OTC piac a hagyományos gyógyszerpiacnál jóval gyorsabban nő. Az európai piacon az OTC piac növekedése leginkább Lengyelországban, Oroszországban és Bulgáriában mutatható ki, míg Németországban, Angliában, Spanyolországban és Svédországban ez alig mérhető. A meghűlés elleni készítmények és a fájdalomcsillapítók piacán legnagyobb a növekedés. Az ipar szeretné az OTC készítményeket minél vonzóbbá tenni Európában, így egyre jellemzőbb tendencia a vényköteles gyógyszerek kiengedése a felírási kötelezettség alól. Így agyártók könnyebben és egyszerűbben juttathatják el termékeiket a felhasználókhoz. Bár Közép- és Kelet-Európában növekszik ugyan a piac, de a fogyasztók kritikusnak mutatkoznak abban, hogy pénzt adjanak ki az OTC készítményekre a kormányoknak érdeke az öngyógyítás erősítése. Angliában már az iskolában közvetítenek olyan ismereteket, ill. egészségügyi heteket rendeznek, a leendő polgárokat képessé téve arra, hogy öngyógyítást folytassanak. Olaszországban hirdetési kampányok vannak, Kínában Self- Care Day napokat rendeznek és felhívják a figyelmet az öngyógyításra. A WHO 1986-ban megalkotta az egészségtámogatás Ottawai Nyilatkozatát, mely szerint az egészségtámogatás egy folyamat, mely képessé teszi az embereket arra, hogy növeljék és javítsák a saját egészségük feletti kontrollt, ezáltal az öngyógyítás a közegészségügy integráns részeként is felfogható. A WHO 1998-as közgyűlése szorgalmazta, hogy a tagállamok tegyék magukévá az egészségtámogatás Evidence Based, azaz bizonyíték alapú megközelítését. (Simon Kis, 2010) A Gastein-i Európai Fórumon (European Health Forum Gastein) bemutatott kutatási eredmények (Epposi, Brüsszel) szerint az európai polgárok nagyobb felelősséget szeretnének vállalni egészségükért és jólétükért, de nincs elegendő információjuk arról, hogyan kellene ezt. A tanulmány keretében tíz EU-tagországban összesen 2000 európai polgárt kérdeztek meg az öngyógyításról. A megkérdezettek mintegy 90 százaléka az egyéni felelősséget az egészségmegőrzés és a betegségmenedzsment fontos alkotóelemének tekinti. Mégis a válaszadók többsége egészségügyi probléma esetén első lépésként a háziorvosához fordul. Meglehet, sokan először a háziorvostól kérnek tanácsot az öngyógyítással kapcsolatban, a megkérdezettek háromnegyede úgy véli, hogy számos egészségügyi szolgáltató nem 29

34 rendelkezik megfelelő kommunikációs képességekkel ahhoz, hogy segíteni tudjon. Minden ötödik válaszadó az internetet használja elsődleges információforrásként, és csak minden tízedik kér először a gyógyszerésztől tanácsot. A megkérdezettek egynegyede az öngyógyítást megfizethetetlennek tartja. Mindezekből az látszik, hogy európai szinten is van még tennivalójuk a gyógyszerészi gondozási programoknak, és az egészségügyi szakembereknek egyaránt, annak érdekében, hogy az állampolgárok nagyobb felelősséget tudjanak vállalni saját egészségük érdekében. (Kofler, 2013) 3.2. Az öngyógyítás hazai trendjei Magyarország 2010-ben az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében az európai uniós átlag ráfordítás kb. 37%-át érte el. Jelentős a lemaradásunk az OECD országokhoz képest, mint ahogy az 1. ábrán is látszik. A teljes kiadásokat tekintve nagyjából a közép-kelet európai régió átlagát fordítjuk az ágazatra, 2011-ben a teljes egészségügyi kiadások megközelítették a GDP 8%-át, ez 2013-ra kissé csökkent. Mindezt a magánkiadások folyamatos emelkedése révén értük el, tehát egyre nagyobb teher hárul az egyénre ban az egészségügyi magánkiadások közel 35%-ban vannak nálunk jelen, ugyanez az OECD államokban 28% körül mozog. A magánkiadások legnagyobb részét gyógyszerkiadás teszi ki. Az elmúlt években, hazánkban az OTC gyógyszerek vényköteleshez viszonyított aránya közepes mértékű növekedési tendenciát mutatva 18% körül van. (2. ábra) 30

35 2. ábra: A receptköteles és az OTC készítmények forgalmi arányai Magyarországon a gyógyszertárakban (Simon Kis, 2014) Nálunk is megmutatkozni látszik az a tendencia, hogy az OTC gyógyszerek, és ez által az öngyógyítás is egyre nagyobb teret kap. Egyre több gyógyszernek jelenik meg vénynélküli változata (pl. Cataflam dolo, Seractil dolo), ezzel is hozzásegítve a betegeket saját egészségük menedzseléséhez. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói közel 1200 személy adatait elemezték Magyarország központi régiójában, az öngyógyítás szempontjából. Az elemzés szerint hazánkban homogenizálódás ment végbe az egyes társadalmi csoportok panaszkezelési stratégiáiban. A hagyományos gyógymódok korábbi dominanciáját felváltotta az öngyógyszerelés dominanciája. Az egészségügyi problémákat említők 79%-a jelezte, hogy ezek megszüntetésére törekedett. Ezek 68%-a szakértőhöz fordult, 11% maga próbálta kezelni a problémáit, míg 21% mindkét eljárást alkalmazta. A megkérdezettek egyötöde nem tett semmit panaszai enyhítése érdekében. Az eljárástípusok tekintetében a népesség 32%-a számolt be öngyógyításról. Az öngyógyítási eljárások részletes elemzése során két nagy csoportot tudtak elkülöníteni a kutatók: a házilagos, nem gyógyszeres eljárások, és az otthon meglévő gyógyszerek alkalmazását. Az öngyógyítást alkalmazók egynegyede említett valamilyen külsőleges alkalmazásmódot, egyharmaduk pedig nem gyógyszer jellegű szereket fogyaszt. A demográfiai változók tekintetében (kor, nem település) nem mutatkozott szignifikáns különbség az orvoshoz fordulásban és az öngyógyításban. A magasabb jövedelműek megengedhetik maguknak, hogy természetgyógyászhoz forduljanak. A közepes jövedelműek inkább az alternatív gyógymódok 31

36 területén megszerezhető tudásba fektetnek be, a szakértők nélkül, házilag alkalmazható ismereteket és szereket preferálják (tanfolyamok, könyvek, gyógynövények). Az alacsony jövedelműek számára egyik sem könnyen elérhető. Az önmagukat rossz egészségi állapotúnak minősítők ugyanolyan gyakorisággal alkalmaznak öngyógyítási technikákat, mint a jó egészségi állapotban lévők. Viszont a rossz egészségi állapotban lévők gyakrabban fordultak orvoshoz panaszaikkal, mint a másik csoport. Az öngyógyítás hagyományosan a családban, szomszédságban, vagyis a laikus referáló rendszerben terjedő információkra épült. Ma az orvoshoz fordulás során a betegek olyan ismeretekhez jutnak, amelyeket a későbbi hasonló, vagy hasonlónak vélt panaszaik kezelésében már az orvostól függetlenül alkalmaznak. A médiából megismerhető panaszkezelési eljárások az orvosi konzultációktól független információk, amelyeket a laikusok az öngyógyítás során referenciaként használnak. Ennek eredményeként az öngyógyításban a hagyományos gyógymódok dominanciáját felváltotta az öngyógyszerelés dominanciája. (Szántó-Susánszky, 2000) A gyógyszerellátás végső célja, hogy a rendelkezésre álló terápiák segítségével biztosítsa az egészség megőrzését és helyreállítását. Ennek során azonban a szakmai szempontok mellett a közgazdaságtan szempontrendszerének a figyelembevétele is megkerülhetetlen. Emellett a fogyasztói igények is átalakulóban vannak. A betegek a gyógyszerészek tanácsait nagyon pozitívan fogadják, de az adagolás és a készítmények árainak ismertetésén túl többet is várnak. A patikai vásárlók személyre szabott tájékoztatást szeretnének a szedett gyógyszerek mellékhatásairól, interakcióiról. Az online egészségügyi információfogyasztási szokások alapján növekvőben van az a tendencia, hogy a vásárló nemcsak passzív befogadója, hanem aktív keresője is az ismereteknek. Az internet szerepét a szakma jelentősen alulértékeli. Az orvosok nagy része szerint a beteg csupán a találkozásukat követően néz utána az interneten a problémájával kapcsolatos információknak, holott a gyakorlatban a legtöbb páciens már a vizitet megelőzően is igyekszik tájékozódni. Hasonló aktivitás mondható el a patikában beszerezni kívánt gyógyszerek kapcsán is. Az ebből adódó téves információk korrigálására is oda kell figyelniük a szakembereknek, bízva abban, hogy a páciensek a szakmai tudásukat még többre értékelik ezeknél. (Kiss, 2015) A gyógyszeripar fejlődésével a gyógyszerészek tradicionális szerepe a lakossági gyógyszerellátásban egyre inkább háttérbeszorult. A patikai gyógyszerkészítésre egyre kisebb az igény, a terápiás döntések pedig elsősorban az orvosokon múlnak. Ennek a visszaszorulásnak szab gátat az as években megjelenő és napjainkig folyamatosan fejlődő klinikai gyógyszerészet és a gyógyszerészi gondozás. A gyógyszerészi feladatok mindezek által folyamatosan bővülnek. Ezen feladatok annak biztosítására irányulnak, hogy a 32

37 betegek gyógyszeres terápiája hatékony, biztonságos, és a költséghatékonyság figyelembevételével is a legeredményesebb legyen. Az orvos által indikált, vagy az öngyógyítás során kivitelezésre kerülő gyógyszeres terápiáknál a gyógyszerésznek meg kell állapítania a betegek farmakoterápiás igényeit. A évi XCVIII. törvény 3. y pontjának megfogalmazása szerint: Gyógyszerészi gondozás: a gyógyszerész által önként vállalt, felelősen végzett, dokumentált tevékenység, amelynek célja az orvossal együttműködésben a hatásos, biztonságos és költséghatékony gyógyszeres terápia elősegítése, a beteg egészségtudatos életvitele kialakításának elősegítése, a megfelelő gyógyszerhasználatának szakmai segítése, együttműködő készségének növelése, életminőségének javítása, minőségileg kontrollált körülmények között. (Samu, 2014) A gyógyszerészi gondozási programok egyre nagyobb térhódítása mellett megszületett az igény a gyógyszerészek szakmai protokolljainak elkészítésére is. Ezek jogszabály szinten határozzák meg azt, hogy konkrét esetekben milyen irányelveket kell majd követnie a gyógyszerészi munkának. Az orvosi szakmában már régóta vannak jogszabályszintű szakmai irányelvek. A gyógyszerészi irányelvek kidolgozását a Gyógyszerészi Gondozási Szakmai Bizottság végezte, egy TÁMOP projekt keretében. A szakmai protokollok azért fontosak, mert garantálják a szakmai ellátás egységes és magas színvonalát az egész országban. Mindez a betegbiztonságot szolgálja. A protokollok végleges elfogadása és megjelenése fél év múlva várható. Elkészülésükkel az öngyógyítás menedzselése új irányvonalat fog venni a magyar gyógyszertárakban Magyarországon forgalmazott paracetamol tartalmú forró italporok A GlaxoSmithKline a világ egyik vezető kutatásorientált gyógyszergyártó és egészségmegőrző vállalata. Vezető szerepet tölt be a védőoltások, a fertőzések, a központi idegrendszeri és légúti betegségek gyógyításában. A cégcsoport hazai összárbevétele alapján Magyarország első kétszáz legnagyobb vállalata között szerepel. Olyan ismert márkákkal van jelen a magyar piacon, mint az Aquafresh, Panadol. Különböző készítményeket kínál a szájápolás, az intim higiénia, az ajak herpesz, a láz- és fájdalomcsillapítás, a dohányzásról való leszokás, az influenza, a bőrápolás, és a vitaminok területén. A Coldrex forró italport 1992-ben vezette be Magyarországon. Citromos ízesítéssel, ill. a nagyobb hatóanyag-tartalmú 33

38 Maxgrip változat citrom és erdei gyümölcs ízben van forgalomban, mindegyik öt és tíz darabos kiszerelésben. Gyerekek számára Junior változatban is elérhető, melynek jelentősége abban rejlik, hogy ez az egyetlen gyerekek számára is adható forró italpor a piacon. Összetételét tekintve, tasakonként 750 mg paracetamolt tartalmaz, amely fájdalom- és lázcsillapító hatással rendelkezik, 10 mg fenilefrin-hidrokloridot, mely segít szabaddá tenni a náthásan eldugult orrot és orrmelléküregeket, és 60 mg aszkorbinsavat a megfázásos fertőzések kapcsán gyakran fellépő C-vitamin hiány pótlására. A Novartis a világ egyik vezető gyógyszervállalata az egészség megőrzését és helyreállítását célzó gyógyszerek fejlesztésében. Üzleti tevékenysége a vényköteles és a vény nélkül kapható gyógyszerek, a generikumok, a látás védelmét és javítását szolgáló termékek és az állategészségügyi gyógyszerek piacára terjed ki. A svájci, bázeli székhelyű Novartis a világ 140 országában van jelen. Piacvezető meghűlés elleni készítménye a Neo Citran ben került Magyarországon forgalomba. Hat, tíz és tizennégy darabos kiszerelésekben kapható. A készítmény hatóanyagai tasakonként 10 mg fenilefrin-hidroklorid, 20 mg feniramin-maleát, 50 mg aszkorbinsav, és 500 mg paracetamol ben jelent meg a termékcsalád legújabb tagja a Neo Citran Cold and Sinus, mely a váladék lerakódással járó megfázásos esetekben használható, 30 mg pszeudoefedrin-hidrokloridot és 500 mg paracetamolt tartalmaz. A Lunsford Richardson gyógyszerész által 1890-ben alapított Wick márka, jelenleg is a világ számos országában megvásárolható, így Európában és az Egyesült Államokban is. Több millió ember bizalmának köszönhetően a Wick a világ egyik vezető márkájává vált. A Wick márka a Procter&Gamble és a Teva közös márkafejlesztése, amelyet négy év kutatás után fejlesztettek ki Magyarország és annak sajátos köhögéssel, megfázással és influenzával kapcsolatos igényei számára. Az így létrejött Wick Pharma 2011-ben vezette be hazánkban a megfázás tüneteinek enyhítésére szolgáló Symptomed Wick, és a hurutos köhögésre is megoldást nyújtó Triactin Wick forró italporokat. Mindkettő öt és tíz darabos kiszerelésekben kapható. Összetevők tasakonként 1000 mg paracetamol és 12,2 mg fenilefrin-hidroklorid a Syptomed Wickben, és 500 mg paracetamol, 200 mg gvajfenezin és 10 mg fenilefrinhidroklorid a Triactin Wickben. A Sanofi Magyarország egyik vezető gyógyszeripari vállalata, a hazai gazdaság 20 legnagyobb exportőre és 20 legnagyobb vállalata közé tartozik. A Sanofi csoporthoz tartozó Chinoin több mint százéves fennállása során olyan fejlesztéseket hajtott végre, melyek óriási jelentőséggel bírnak a magyar gyógyszeripar és gyógyszerészet történetében. A világon itt került sor először a Szent-Györgyi Albert által felfedezett C-vitamin üzemi előállítására, 34

39 valamint az inzulin és a penicillin első hazai gyártására is. Hazánkban a Sanofi csoportot a világelső oltóanyaggyártó Sanofi Pasteur, a generikus készítményeket gyártó Zentiva, valamint a biotechnológiával foglalkozó Genzyme erősíti. A prágai gyógyszertárból kinőtt Zentiva a Sanofi csoport tagja, ma az egyik legdinamikusabban növekvő generikus vállalat Európában. A Rubophen a magyar háztartások egyik legkedveltebb lázcsillapító márkája, mely már 1989 óta segít enyhíteni a lázas megbetegedéssel járó kellemetlen tüneteket. A vállalatcsoport 2013-ban vezette be Rubophen Thermo néven forró italporait, citrom és cseresznye ízben, mindkettőt hatos és tizenkettes kiszerelésben. A készítmények hatóanyagai 650 mg paracetamol és 10 mg fenilefrin-hidroklorid tasakonként. ( Mindegyik forró italpor alkalmazásáról elmondható, hogy 1 tasak tartalmát 1 pohár (kb. 2,5 dl) meleg (de nem forrásban lévő) vízben kell feloldani és melegen, rövid időn belül a teljes mennyiséget meginni. Szükség esetén ez az adag 3-4 óra elteltével megismételhető, de 24 óra alatt összesen legfeljebb a NeoCitran esetén 3, az összes többi készítménynél 4 tasak tartalmát szabad bevenni, az előíratok szerint. Minden napszakban alkalmazhatók, de legcélszerűbb késő délután és este, lefekvés előtt. A készítmények tasakonkénti átlagos ára 140 és 260 Ft között mozog. A leggazdaságosabbak a Neo Citran 14, és a Rubophen Thermo 12 darabos kiszerelései, ezeket már tasakonként 140 Ft-ért megvásárolhatjuk. A legrosszabbul a Triactin Wick 5, és a Coldrex Maxgrip 5 darabos csomagolásaival járunk, az előbbit 260, az utóbbit 240 Ft-ért kaphatjuk meg. Összességében átlagosan 180 Ft-ba kerül egy tasak forró italpor. Lakókörnyezetemben lévő öt gyógyszertár bevonásával saját felmérést végeztem a forró italporok fogyásával kapcsolatosan. Az országos átlaghoz nagyon hasonló eredményeket kaptam. A versenyt a Neo Citran termékcsalád vezeti összesen, átlagosan, évente 400 dobozzal. A második a Wick termékcsalád 85 dobozzal. A Coldrex termékcsalád évente 40 dobozt ért el, míg a Rubophenek csak 25-öt. 35

40 Rubophen 25 Coldrex 40 Wick 85 Neo Citran ábra: A paracetamol-tartalmú forró italporok fogyási adatai lakókörnyezetemben (doboz/év) (saját szerkesztés) 3.4. Paracetamol-túladagolás veszélyei, előfordulásának gyakorisága A paracetamol (4 -hidroxi-acetanilid, acetaminophen) évtizedek óta széles körben használt, vény nélkül kapható láz- és fájdalomcsillapító. Megfelelően alkalmazva biztonságos, terápiás dózisban kevés mellékhatást mutat, azonban túladagolása az egyik leggyakoribb oka a gyógyszeres májkárosodásoknak és májelégtelenségeknek, amelyek gyakran halálos kimenetelűek. Magyarországon az első paracetamol-tartalmú készítményt, a Scutamil-C-t 1967-ben, majd a Rubophen-t 1989-ben törzskönyvezték. Felhasználása hazánkban is folyamatosan növekszik, különösen 1996 óta a médiában történő szabad reklámozásnak köszönhetően. A mérgezéses esetek, főként a könnyű hozzáférhetőség miatt Magyarországon is egyre szaporodnak, a Péterfy Sándor utcai Kórház adatai szerint évente paracetamol okozta gyógyszermérgezés fordul elő. A véletlen túladagolás mellett gyógyszeres öngyilkossági kísérletek gyakori eszköze elsősorban a fiatalok, azon belül is a nők körében. A sikeres suicid-esetek hátterében meglehetősen eltérő paracetamol-dózis állhat, 9g és 45g okozta halálos kimenetelű kísérletek is előfordultak. A paracetamol-kezelés bizonyos körülmények között (tuberculosis miatt alkalmazott izoniazid-kezelés, alkoholizmus vagy rossz tápláltsági állapot miatt) a terápiás alkalmazás mellett is súlyos következményekkel járhat. 36

41 Az elfogadott toxikus dózis felnőttek esetén 7,5 g-nál (250 mg/kg, illetve gyerekeknél 150 mg/kg-nál) magasabb dózis. A paracetamol-mérgezés korai időszakában (az első 24 órában) gasztrointesztinális tünetek jelentkeznek: étvágytalanság, hányinger, hányás, hastájifájdalom, izzadás, általános gyengeség, rossz közérzet, amelyek általában enyhülnek a órára. Azonban ebben a második szakaszban is megmarad a hastáji fájdalom, amelyhez csatlakoznak a kezdeti májtoxicitás tünetei: emelkedett szérumbilirubin- és transzamináz-szint, megnövekedett protrombin idő, valamint az artériás ph csökkenése, és a hypoglykaemia. A 72. óra után a toxicitástól függő súlyosságú tünetek várhatók: fulmináns májelégtelenség, encephalopathia, esetleg kóma. Igen súlyos esetben a 3 5. nap táján bekövetkezhet a halál. Azoknál a mérgezetteknél, akik túljutnak ezen a harmadik szakaszon, a klinikai tünetek enyhülnek, a szérum-transzaminázok szintje normalizálódik és szerencsés esetben nem alakul ki krónikus májdiszfunkció. A paracetamol-mérgezés korai felismerése rendkívül fontos a halálesetek elkerülésében. Mivel a paracetamolmérgezés kezdeti tünetei általánosak (nem specifikusak) és emiatt nehezen felismerhetők, a mérgezett aktuális állapotának legbiztosabb meghatározása a paracetamolvérszint alapján történik. Magas, de még terápiás dózisú paracetamol hosszú távú alkalmazása esetén a krónikus vesekárosodás kockázata is megnő. Gyermekek esetén, szerencsére ritkábban fordul elő paracetamol-mérgezés. A gyermekek szervezetében a paracetamol más enzimeken keresztül metabolizálódik, és feltételezhető, hogy a gyermekeknél a májsejtek glutationkészlete is gyorsabban regenerálódik, mint a felnőtteknél. Paracetamol-mérgezés esetén használatos kezelés a tápcsatorna-dekontamináció. A tápcsatornából történő további felszívódás megakadályozása érdekében korábban ipecacuanaval végzett hánytatást alkalmaztak, ma már inkább a gyomormosás használatos a mérgezés korai stádiumában. A tápcsatorna további dekontaminációját szolgálja az aktív szén adagolása. Gyomormosás legfeljebb akkor javallott, ha a beteg igen nagy (halálos) mennyiséget vett be és a gyógyszer bevétele után 1 órán belül elvégezhető. A 4. órán túl a gastricus dekontaminációs eljárásoknak azonban már nincs értelme. A paracetamol legfontosabb antidotuma az N-acetilcisztein. Kanadában és Nagy-Britanniában 20 órán át 300 mg/kg intravénás dózisban kapják a betegek az N-acetilciszteint, míg az Egyesült Államokban az alkalmazott dózis 1330 mg/kg per os 72 órán át. A tapasztalatok azt mutatják, hogy még a paracetamol bevételétől számított 24 órán belül is lehet vele hatást elérni. Magyarországon intravénásan juttatják be az N-acetilciszteint. Az orális N-acetilcisztein-kezeléssel szemben az intravénás terápia előnyei között említhető, hogy kisebb mennyiség szükséges, az aktív szén 37

42 nem befolyásolja az abszorpcióját és eszméletlen, vagy hányó betegeknél is alkalmazható. A legsúlyosabb mérgezéses esetekben, ahol már nincs remény a máj megfelelő regenerációjára, májtranszplantáció javasolható. A májátültetés esetén azonban a magas költségigény mellett komoly problémát jelenthet az időben elérhető megfelelő donorszerv hiánya. Számos paracetamol-tartalmú készítmény van forgalomban (Magyarországon több mint 30), amelyeket a média folyamatosan reklámoz, a veszélyekre való figyelmeztetés pedig vagy hiányzik, vagy korántsem megfelelő. Habár a mérgezettek száma emelkedett, az elmúlt években Magyarországon szociológiai szempontból messze nem olyan súlyos a helyzet, mint Angliában vagy az USA-ban. A paracetamol okozta mérgezéses esetek csökkentését célzó intézkedések is jelenthetnek némi változást a jelenlegi helyzethez képest. Nagy-Britanniában 1998-tól 8 g-ra korlátozták az 1 dobozban lévő paracetamol mennyiségét (100 tablettánál nagyobb mennyiséget csak receptre adnak ki). Az FDA statisztikái szerint évente 800 ezer esetben történik túladagolás ezzel a szerrel, melyek közül 500 végződik halállal. Az amerikai hatóság külön weboldalt is szentel ennek a kérdésnek, és nyomatékosan arra figyelmezteti a gyártókat, hogy tegyenek többet azért, hogy kellő körültekintésre intsék a fogyasztókat. Ennek köszönhetően a Johnson & Johnson cég megvalósította azt a korábbi elképzelését, hogy külön figyelmeztetést helyez el paracetamolt tartalmazó készítményei kupakján a túladagolás veszélyeiről. Az Extra Strength Tylenol kupakján szerepel az acetaminophent tartalmaz és a mindig olvassa el az adagolási útmutatót felirat. Ez utóbbiban pedig egyértelműen feltüntették, hogy az acetaminophen a hirtelen májelégtelenség egyik leggyakoribb oka. (Hazai et al., 2001) 38

43 4. Primer kutatás 4.1. Hipotézisek Mindennapi munkám és a szekunder elemzés során egyaránt megfogalmazódtak bennem olyan hipotézisek, melyeket szeretnék kérdőíves kutatásommal alátámasztani. Az emberben akaratlanul is, egy-egy eset általánosításából kialakulhatnak olyan sztereotípiák, melyek a társadalom egészére nézve nem feltétlenül állják meg a helyüket. Napi szinten számos beteggel kerülök kapcsolatba, ezért a magam részéről is kíváncsi vagyok, hogy a bennem kialakult vélemények mennyire tükrözik a lakosság gyógyszervásárlási szokásait, a forró italporokról való tájékozottságát. H1: Az idősebbek (50 év felettiek) gyakrabban fordulnak meg patikában, mint a fiatalabbak. patikalátogatás rendszerességére irányuló kérdés 5 alternatív válasszal, a válaszok csoportosítása a válaszadók korosztálya szerint H2: Az idősebbek inkább ragaszkodnak egy-egy megszokott gyógyszertárhoz, ahol meg vannak elégedve az ellátás minőségével, míg a fiatalok a kényelmi szempontokat figyelembe véve leginkább az útjukba eső patikát választják. patikalátogatási szokásokra irányuló 3 alternatív állítás, a válaszok csoportosítása a válaszadók korosztálya szerint H3: Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők az akciók alapján választanak gyógyszertárat. - patikalátogatási szokásokra irányuló 3 alternatív állítás, a válaszok csoportosítása a válaszadók jövedelme szerint H4: Akik mindig ugyanabba patikába járnak jobban meg vannak elégedve a gyógyszertárak kiszolgálási színvonalával, a gyógyszerek hatásairól, mellékhatásairól, és kölcsönhatásairól kapott információkkal, míg, akik folyton váltogatnak a patikák között, kevésbé elégedettek ugyanezekkel. ötfokozatú minősítő skálák, a válaszok összevetése a patikalátogatási szokásokra adott válaszokkal H5: A nőkre jellemzőbb az öngyógyítás, mint a férfiakra. öngyógyításra vonatkozó 4 alternatív válasz, a válaszok csoportosítása nemek szerint H6: Az 50 éven felüliek többsége kisebb panaszokkal is szakembert keres fel. - öngyógyításra vonatkozó 4 alternatív válasz, a válaszok csoportosítása korosztályok szerint 39

44 H7: A fiatalabb lakosság leginkább a reklámokból, internetről tájékozódik egészségügyi problémáiról, míg az idősebbek szívesebben fordulnak orvoshoz, gyógyszerészhez. egészségügyi tájékozódásra irányuló 6 alternatív válasz, válaszok csoportosítása korosztályok szerint H8: A betegek elsődlegesen valamilyen egyéb formában tájékozódnak, és kisebb százalékuk fordul azonnal szakemberhez. egészségügyi tájékozódásra irányuló 6 alternatív válasz, válaszadók kettéosztása szakembereket választók és egyéb választ adók csoportjaira H9: A legtöbben ismerőseiktől, barátaiktól kérnek első körben tanácsot egészségügyi kérdésekben. - egészségügyi tájékozódásra irányuló 6 alternatív válasz, az ismerősök, barátok választ megjelölők aránya az összes válaszhoz képest H10: Akik gyakrabban szenvednek megfázásos panaszoktól, előnyben részesítik a gyógyszerkészítményeket, míg, akiknél a nátha ritkábban fordul elő, elsőször más módszerekhez folyamodnak. megfázás esetén alkalmazott gyógymódok 6 alternatív lehetősége, csoportosítva megfázás gyakoriságára adott 4 alternatív válasz szerint H11: A nők között többen vannak azok, akik a házi praktikákat, az alternatív terápiákat, vagy a homeopátiás szereket választják, míg a férfiak között többen vannak azok, akik megvárják, hogy a tünetek maguktól elmúljanak. - megfázás esetén alkalmazott gyógymódok 6 alternatív lehetősége, csoportosítva a válaszadók neme szerint H12: Akik gyakrabban szenvednek megfázásos panaszoktól, azok többsége tisztában van azzal a forró italporok gyógyszerek. forró italporok besorolására vonatkozó 3 alternatív válasz, csoportosítva megfázás gyakoriságára adott 4 alternatív válasz szerint H13: Vannak olyanok, akik a forró italporokról azt gondolják, hogy egy teával egyenértékűek. - forró italporok besorolására vonatkozó 3 alternatív válasz alapján H14: A fiatalabbakat jobban befolyásolják a termék külső tulajdonságai, a reklámozottság és az internetes kommentek, míg az idősebbek inkább a korábbi tapasztalatokra és gyógyszerészük tanácsaira hagyatkoznak. termékválasztásra vonatkozó ötfokozatú fontossági skálák, válaszok csoportosítása korosztályok szerint H15: A termék ára az idősebb korosztály és az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők számára mérvadóbb. - termékválasztásra vonatkozó ötfokozatú fontossági skála, válaszok csoportosítása korosztályok és jövedelem szerint H16: A fiatalokra jobban hatnak a hangzatos szlogenek, így köztük többen vannak azok, akik ismerik őket. nyitott kérdésekre adott helyes válaszok megoszlása korosztályonként 40

45 H17: A forró italporok a reklámokban meglehetősen sokat szerepelnek, ezért a lakosság többsége nem csak hallott már róluk, hanem próbálta már valamelyiket. dichotom kérdésre adott válaszok megoszlása H18: A lakosság többsége nincs tisztában azzal, hogy a forró italporok milyen hatóanyagot tartalmaznak. hatóanyagokra vonatkozó 5 alternatív választ felsoroló kérdések készítményenként, helyes választ adók aránya H19: A naponta bevehető forró italpor tasakok számát a lakosság többsége, a válójában megengedett érték legalább kétszeresére saccolja. nyitott kérdésre adott válaszok viszonyítása a helyes megoldáshoz H20: A forró italporok árát összességében magasnak ítélik meg a fogyasztók. készítményenként árra vonatkozó 3 alternatív válaszos kérdések, a magas választ megjelölők aránya H21: A reklámokban legtöbbet szereplő NeoCitran-t ismerik a fogyasztók a legjobban. termék ismeretére vonatkozó ötfokozatú skála készítményenként, a NeoCitran értékelése viszonyítva a többi készítményhez H22: A forró italporokat legtöbben a reklámokból ismerik. készítményenként 4 alternatív válaszlehetőség, reklámot megjelölők aránya az összes válaszhoz képest H23: A fogyasztók többsége nincs tisztában azzal, hogy a vizsgált forró italporok mellett, azokkal megegyező hatóanyagot tartalmazó (paracetamol) egyéb láz-és fájdalomcsillapító szerek (Rubophen, BenUron, Panadol) használata veszélyes lehet. készítményenként 6 alternatív választ felsoroló kérdések, azoknak az aránya, akik nem a helyes (egyik sem) választ jelölték meg H24: A lakosság nagy része nem hallott még a paracetamol-túladagolás veszélyeiről. dichotom kérdésre adott válaszok megoszlása 4.2. A kérdőív felépítése A kérdőív bevezetésében általános tájékoztatást adtam a kérdőív készítőjéről, céljáról és az adatkezelés törvényes módjáról. Általános érvényű utasításként felhívtam a figyelmet arra, hogy minden kérdésnél csak egy választ jelöljenek meg, kivéve, ha a kérdésben egyéb felszólítás van megadva. Összesen 49 kérdést tettem fel. Kérdőívem felépítésénél az általános kérdésektől fokozatosan haladtam a konkrét termékekre irányuló kérdésekig. 41

46 A kérdések első szakasza a megkérdezettek gyógyszertár látogatási szokásait térképezi fel. Az első két kérdés a patikalátogatás rendszerességére, és a gyógyszertár-választás indokára irányul. Mindkettőnél alternatív válaszokból kell kiválasztani a leginkább jellemzőt. A következő öt kérdés a gyógyszertárak kiszolgálási színvonalát és a tájékoztatás színvonalát (a gyógyszerek hatásairól, mellékhatásairól, adagolásáról, kölcsönhatásairól) méri fel. Ezeket kérdésenként ötfokozatú skálán lehet értékelni. A második szakasz a válaszadók általános öngyógyítási szokásait, a megfázás gyakoriságát, az ilyenkor alkalmazott gyógymódokat térképezi fel öt kérdésben, melyeknél a felsorolt alternatív válaszokból lehet kiválasztani a megfelelőt. A blokk hatodik kérdése a forró italporok mibenlétéről való általános tájékozottságot hivatott tesztelni. A harmadik szakaszban a megkérdezettek gyógyszervásárlását befolyásoló tényezőket vizsgálom hét kérdésben. Ötfokozatú skálán kell értékelni, azt hogy mennyire befolyásolja döntésünket a termék ára, csomagolása, reklámozottsága, a vele való korábbi tapasztalataink, az ismerőseink véleménye a termékről, az interneten olvasott kommentek és a gyógyszerészek tanácsa. A negyedik szakasz bevezető kérdése négy szlogent tartalmaz nyitott kérdésként. Az egyes szlogenek a vizsgált termékek reklámokban legtöbbet elhangzó kulcsmondatai. Itt a helyes válaszok ismeretén túl lemérhető az is, hogy mely termékeket említik meg a válaszadók maguktól. A felépítés itt olyan logikai sorrendet követ, hogy a szabad asszociációt ne befolyásolják a termékek nevei. Ezért a további kérdésekben kerülnek felmérésre a konkrét termékcsoportok. Termékcsoportonként hat-hat kérdést tettem fel, az adott termékek ismeretére, fő hatóanyagára, az információszerzés forrására, a maximális dózisra, az egyidejűleg szedhető gyógyszerekre, és a termékek árára vonatkozóan. A termék ismeretének mértékét ötfokozatú skálán lehet megjelölni, a maximális dózis nagyságát nyitott kérdésben, a többit alternatív válaszokból kiválasztva lehet megválaszolni. Az együtt szedhető gyógyszereknél több válasz is megjelölhető. Itt minden válasz olyan gyógyszert takar, amely szintén paracetamolt tartalmaz. A felsorolt szerek alapvetően szedhetők együtt, de a túladagolás veszélye miatt egyáltalán nem ajánlott. Lényegében arra lennék itt kíváncsi, hogy a válaszadók hány darab terméket jelölnek meg az egyes kérdéseknél. Helyesnek az egyikkel sem szedhető együtt válasz megjelölését fogom tekinteni. A blokk utolsó kérdése által azt szeretném megtudni, hogy a válaszadók közül hányan hallottak már a paracetamoltúladagolás veszélyeiről. 42

47 A kérdőív ötödik részében térek ki a személyes adatokra, úgymint a válaszadó neme, életkora és havi átlagos keresete. A kérdőív teljes terjedelmében a mellékletek között található Eredmények A kérdőívet öt nyíregyházi gyógyszertár segítségével, 102 példányban sikerült kitöltetnem. A válaszadó életkora 19 és 72 év között van. Az ötven év alatti kitöltők vannak többségben (65 db az ötven év felettiek 36 db-jával szemben). (Egy válaszadó nem adta meg az életkorát.) Ezt részben azzal magyarázom, hogy ez a korosztály talán jobban rávehető az efféle kényelmetlenségekre, másrészt korban közelebb állnak a gyógyszertárak kollektívájához, mely szerintem az ilyen esetekben a rábeszélés hatékonyságának szempontjából lényeges lehet, ugyanis úgy gondolom, hogy saját korosztályunkkal könnyebb felvenni a megfelelő hangnemet. A kérdőívet 70 nő és 32 férfi töltötte ki, jövedelem szempontjából 56-an keresnek százezer forint alatt és 45-en pedig százezer forint fölött havonta, erre a kérdésre egy ember nem válaszolt. A kérdésekre adott válaszokat Excel-táblázatban rögzítettem. A lehetséges válaszokat számokkal jelöltem, így téve lehetővé az összesítést. A táblázat oszlopaiban a kérdések számát, a sorokban a kitöltött kérdőív sorszámát írtam be. A feltett hipotéziseim alapján elemeztem a kapott eredményeket: (A kapott Excel táblázat a mellékletek között megtalálható.) H1: A patikalátogatási szokásokat vizsgálva megállapíthatom, hogy nem volt olyan válaszadó, aki napi rendszerességgel járna gyógyszertárba. Az ötven év alattiak közül négyen adták azt a választ, hogy soha nem járnak patikába, ez csak abból a szempontból lehet érdekes, hogy a kérdőívet éppen egy gyógyszertárban töltötték ki, ezért azt feltételezem, hogy azért válaszoltak így, mert a patikalátogatás még csak alkalmanként sem tartozik a rendszeres tevékenységeik közé. Az alkalmankénti, havi és heti válaszok az idősebb és a fiatalabb korosztályban szinte teljesen egyformán alakultak. Az ötven év felettiek 63,9%-a jár alkalmanként, 33,3%-a havonta, 2,8%-a hetente gyógyszertárba. Az ötven év alattiaknál ezek az arányok, ugyanebben a sorrendben 63,1%, 27,7% és 3,1%. 43

48 év felett 50 év alatt 4. ábra: A gyógyszertár-látogatás rendszeressége korcsoportonként (%) (saját szerkesztés) H2: Az ötven év fölöttiek közül ugyanannyian választják mindig azt a gyógyszertárat, ahol elégedettek a kiszolgálással, mint azok, akik a hozzájuk legközelebb eső gyógyszertárba járnak. Mindkettő aránya 44,4%. A fiatalabbak 42%-a rendelkezik egy megszokott gyógyszertárral, míg 52%-uk az útjába esőt választja. Ez 10%-al több mint az idősebbeknél. H3: A százezer forint alatt keresők 9,3%-a választja a legjobb akciókat kínáló gyógyszertárakat, ez az arány a jobban keresőknél 6,7%. Tehát a túlnyomó többség nem az akciók, hanem egyéb szempontok figyelembevételével választ gyógyszertárat. H4: Összesen 43-an válaszoltak úgy, hogy mindig ugyanabban a gyógyszertárban vásárolnak. Ezen válaszadók 51,2%-a 4-essel értékelte a patikák kiszolgálási színvonalát. Az egyéb választ adók ugyanezt 48,3%-ban értékelik ugyanilyen színvonalúnak, ebben nincs jelentős különbség. Viszont az előbbiek közül senki nem adott 1-es és 2-es osztályzatot. A mindig ugyanazt a patikát választók a gyógyszerek hatásaival kapcsolatos tájékoztatást leginkább 3-asra és 4-esre értékelik, 41,9 és 46,5%-ban. A másik csoport ugyanígy értékel 37,9 és 37,9%-ban. A mellékhatásokról kapott információk esetén minkét csoportban a 3-as értékelés dominál. Az egy gyógyszertárat preferálók 37,2%-a, a másik csoport 41,4%-ban így értékel. Ez utóbbiaknál 14%-al többen vannak olyanok, akik ezzel a tájékoztatással egyáltalán nem elégedettek. A gyógyszerek adagolásáról kapott tanácsadást azok értékelték kevésbé elfogadhatónak, akik mindig ugyanoda járnak. Ők 4-es osztályzatot adtak 53,5%-ban, míg a másik csoportnak 62,7% tette ugyanezt. A gyógyszerek kölcsönhatásaival kapcsolatos tájékoztatásra 3-ast kaptak a gyógyszerészek. A patikájukhoz ragaszkodók ezt 48,8%-ban, 44

49 míg a többiek 29,3%-ban tették. Összességében, a tájékoztatás minden elemét tekintve, a mindig ugyanazt a gyógyszertárat választók jobb osztályzatokkal értékelték. 5. ábra: A válaszadók elégedettsége a gyógyszertárak kiszolgálási színvonalával (%) (1: egyáltalán nem elégedett; 5: teljes mértékben elégedett) (saját szerkesztés) H5: Egészségügyi problémák esetén a nők 10%-al nagyobb arányban próbálkoznak először öngyógyítással. Ez az arány nőknél 78%, férfiaknál 68%. H6: Az ötven év felettiek közül senki sem adott olyan választ, hogy minden kisebb panaszával is orvoshoz fordulna. Ellenben a fiatalabbak 4,6%-a ezt szokta tenni. H7: Az idősebb korosztály többsége, a várttal ellentétben 41,6%-ban az internetről szerzi be egészségügyi információit, 30,5%-uk fordul elsősorban orvosához tanácsért. A fiatalabbaknál ez az arány csak egy kicsit nagyobb, 33,8%, de az interneten csak 30,8%-uk tájékozódik elsősorban. Ők 3%-ban a televízióból is tájékozódnak, míg az idősebbek, saját bevallásuk szerint, egyáltalán nem használják ezt az információforrást. A gyógyszerészüket kérdezik meg elsődlegesen az idősek 14, a fiatalok 17%-a. H8: A válaszadók 34,7%-a elsődleges egészségügyi információit az internetről szerzi be. Az orvoshoz fordulók száma 2%-al marad alul ehhez képest. Míg gyógyszerésztől a megkérdezettek 15,8%-a kér elsőször tanácsot. Összességében szakemberhez a válaszadók mintegy fele fordul elsődlegesen tanácsért. 45

50 ismerősök, barátok televízió újság, magazin internet gyógyszerész orvos 6. ábra Egészségügyi információk beszerzési forrásai (saját szerkesztés) H9: A várakozásommal ellentétben ismerőseiktől, barátaiktól csak a válaszadók 11,9%-a vár egészségügyi információkat. H10: A válaszadók közül 81-en nyilatkoztak úgy, hogy sohasem, vagy évente csak 1-2 alkalommal szoktak megfázni. A többiek 3-4 alkalommal, vagy még gyakrabban. Akik gyakrabban szenvednek náthás panaszoktól elsősorban gyógyszerekkel próbálnak gyógyulni 42,9%-ban. Akiket ez az állapot ritkábban terhel, a házi praktikákat részesítik előnyben 44,4% arányban, a gyógyszerek csak 35,8%-uknak jelenti a megfelelő választást. H11: A férfiak 6,3%-a várja meg megfázás esetén, hogy tünetei maguktól enyhüljenek, a nőknél ugyanez az arány 2,9%.. A férfiak többsége (50%) gyógyszereket választ, a nők inkább házi praktikákat vetnek be (45,7%). A férfiaknak ezt csak a 28,1%-A teszi. A nők 1,4%-a próbálkozik alternatív gyógymódokkal, a férfiak között nem volt ilyen válasz. A gyógynövényeket a férfiak szeretik többen (15,6%), a nők csak 10%-ban használják. A homeopátiát a nők 2,9%-a használja, míg a férfiak ezzel sem próbálkoznak. 46

51 férfi nő 7. ábra: Megfázás esetén használt gyógymódok megoszlása nemek szerint (saját szerk.) H12: Azok közül, akik ritkábban betegek 4%-al többen, azaz 59%-ban választották helyesen azt a választ, hogy a megfázás elleni forró italporok gyógyszerek, míg azok, akiket gyakrabban kerülget a nátha 55%-ban válaszoltak jól. De összességében nézve egészen elszomorító, hogy a válaszadók majdnem fele egyéb választ adott. H13: Minden harmadik válaszadó úgy gondolja, hogy a vizsgált készítmények nem többek egy egyszerű teánál. Feltételezésemhez képest, miszerint lesznek olyan válaszadók, akik így vélekednek, ez a 30%-os arány megdöbbentően magas. gyógytea étrend-kiegészítő gyógyszer 8. ábra: A forró italporok besorolása a fogyasztók véleménye alapján (saját szerk.) 47

52 H14: Az ötven év alattiak 58,5%-át a termék csomagolása egyáltalán nem befolyásolja a választásban, míg az idősebbeknek csak a 36,1%-ára igaz ugyanez. Az ötven év fölöttiek 10-10%-al többen értékelték a csomagolás jelentőséget 3-al és 4-essel, mint a fiatalabbak. A reklám mindkét csoportban közepes befolyásolással bír, az idősebbek 47,2, a fiatalabbak 40%-a vélekedik így. Az internetes kommentek hatását a termékválasztásra meglepő módon az ötven év felettiek 3-4-es erősségűnek érzik 38,8 és 33,3%-ban, ehhez képest a fiatalabbak csak 2-3-as szintűnek tartják ugyanezt 29,2 és 36,9%-ban. A termékkel való korábbi saját jó tapasztalataik az idősebbeket többségében 4-es és 5-ös szinten befolyásolják 50 és 47,2%-ban. A fiataloknál ugyanez 27,7 és 58,5%-ban befolyásol. Az ismerősök hasonló tapasztalataira is mindkét csoport hasonló arányban hagyatkozik, közepes hatásúnak érzi az idősebbek 36,1, a fiatalabbak 40%-a. A gyógyszerész tanácsát többségében 4-essel értékelték minkét korosztályban, az idősebbek 61,1, a fiatalabbak 53,8%-ban. H15: A gyógyszer ára közepes befolyással bír az ötven év felettiek és a fiatalabbak számára egyaránt, de az előbbiek választását 12%-al több esetben ez határozza meg. Jövedelem szempontjából osztályozva, az ár mindkét csoportban szintén közepes hatású tényező, de érdekes módon a magasabb jövedelemmel rendelkezők 53,3%-a válaszolt így, míg a kevesebbet keresőknek csupán a 32,1%-a. H16: A szlogenekre adott válaszok elemzése során kiderült, hogy a válaszok helyességétől függetlenül a Neo Citrant és a Coldrex említették meg a legtöbben (26, ill. 22 esetben), míg a Wick és a Rubophen Thermo kevesebbszer fordult elő (8-szor, ill. 4-szer). Az ötven év felettiek között helyes választ csak egyetlen egy estben, és csupán egy termék estén találtam. A fiatalabbak között 3-an is voltak, akik mind a négy szlogent eltalálták. Különkülön a fiatalok közül a Neo Citrant és a Coldrexet esetben, a Wicket 4, a Rubophen Thermot 3 esetben adták meg helyesen. H17: A válaszadók 91%-a használt már valamilyen forró italpor készítményt. H18: A készítmények hatóanyagát a Neo Citran esetén a válaszadók 58,5%-a, a Coldrexnél a 62,2%-a, a Rubophen Thermo esetén a 62,4%-a, és a Wicknél a válaszadók 55,3%-a választotta ki helyesen. H19: A naponta bevehető forró italpor tasakok számával a válaszadók igen óvatosan bántak, minden termék esetén átlagosan 3 tasakban határozták meg a bevehető mennyiséget. Ez a Neo Citran ajánlott napi dózisának felel meg, a többiből napi négy is bevehető lenne a betegtájékoztatók szerint. A napi megengedett paracetamol-dózis 4g, ez a különböző készítményeknél átlagosan 5-8 tasak bevételét jelenti, és ennek a kétszeresét kellene elfogyasztanunk egy nap alatt ahhoz, hogy a toxikus mellékhatások jelentkezzenek. Annak 48

53 ellenére, hogy a válaszadóknak csak kb. a fele van tisztában azzal, hogy ezek a készítmények gyógyszerek, szerencsére mégsem vinnék túlzásba a fogyasztásukat. H20: Mindegyik termékcsoportnál elmondható, hogy az áraikat többen találták magasnak, mint elfogadhatónak és alacsonynak. A vizsgált készítmények árait összességében a válaszadók 73,7%-a magasnak tartja. H21: A termékcsoportok ismeretére vonatkozó kérdések alapján a Neo Citran a legismertebb, a Rubophen Thermo és a Wick pedig a legkevésbé ismertek. A Neo Citran esetén jelölték meg azt a legtöbben (18,3%), hogy a termékcsoportot teljes mértékben ismerik, az egyáltalán nem ismerők száma, pedig itt a legkevesebb (6%). A másik két említett terméknél ez az utóbbi arány 45,3 és 47,5% Neo Citran Coldrex Rubophen Wick ábra A forró italporok ismertsége (%) (1: legkevésbé ismeri, 5: legjobban ismeri) (saját szerkesztés) H22: A válaszadók a legnagyobb arányban úgy jelölték meg, hogy a vizsgált termékeket a reklámokból ismerik. Ezek az arányok: Neo Citran: 58%, Coldrex: 65%, Rubphen Thermo: 49%, Wick: 47%. Az utóbbi két termék esetén 37 és 36%-ban válaszoltak úgy, hogy még egyáltalán nem hallottak a termékről. H23: A várakozásommal ellentétben a megkérdezettek többsége nem szedné együtt a vizsgált forró italporokkal a kérdésekben felsorolt (szintén paracetamol tartalmú) készítményeket. Az egyes termékcsoportok esetén 47,2%, 55%, 64,4% és 66,3%-ban válaszoltak így. Akik ettől eltérően megjelöltek készítményeket, azok is többségében egy, maximum két készítményt tartanak együtt szedhetőnek. Nagyon örülök annak, hogy még ha 49

54 nem is tudják azt, hogy a hatóanyag-halmozás veszélye miatt nem szabad ezeket a készítményeket együtt alkalmazni, mégis a válaszadók többsége óvatosan bánik a különböző készítmények együttes használatával. H24: Hipotézisemnek megfelelően a válaszadók többsége (65,7%) nem halott még a paracetamol-túladagolás veszélyeiről. 34,31 65,68 hallot róla nem hallott róla 10. ábra: Paracetamol-túladagolás veszélyeit ismerők (%) (saját szerkesztés) 4.4. Tézisek A hipotézisek vizsgálata alapján az alábbi téziseket állapíthatom meg: T1: Az idősebb és a fiatalabb lakosság többsége, azonos arányban (63%) és egyforma rendszerességgel (alkalmanként) fordul meg gyógyszertárban. T2: Az idősebbek között ugyanannyian vannak azok, akik egy-egy megszokott gyógyszertárba járnak, mint akik az útjukba esőt választják, a fiatalabbaknál ez utóbbit 10%-al többen részesítik előnyben. T3: Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők túlnyomó többsége (91%), nem az akciók alapján, hanem egyéb szempontok figyelembevételével választ gyógyszertárat. T4: Akik mindig ugyanabba patikába járnak jobban meg vannak elégedve a gyógyszertárak kiszolgálási színvonalával, a gyógyszerek hatásairól, mellékhatásairól, és kölcsönhatásairól kapott információkkal, míg, akik folyton váltogatnak a patikák között, kevésbé elégedettek ugyanezekkel. 50