Az állatábrázolások elemzése Turgenyev Apák és fiúk című művében

Átírás

1 EŐRY-TÓTH BORB[LA Az állatábrázolások elemzése Turgenyev Apák és fiúk című művében Dolgozatom Turgenyev Ap{k és fiúk című művével foglalkozik. Arra v{llalkoztam, hogy az {llat{br{zol{sok elemzésén keresztül eljutok a szereplők csoportosít{s{nak újszerű lehetőségéhez. A motívumelemzések megkezdése előtt röviden összefoglaltam az Ap{k és fiúkkal kapcsolatos leg{ltal{nosabb tudnivalókat. Ezt a szakirodalom rövid összefoglal{sa követi, melyben igyekeztem a művel kapcsolatosan megjelent irodalomkritikai munk{kat összefoglalni, magyar, illetve orosz kutatók munk{i alapj{n. Megprób{ltam felv{zolni azt az irodalomkritikai vit{t, amely Turgenyev ezen regényét övezi. A mai napig nincs egységesen kialakult {ll{spont a regény megítélésével kapcsolatban, ugyanis Turgenyev az Ap{k és fiúk című regényében a XIX. sz{zad Oroszorsz{g{ban teret nyerő eszméket mutatja be. Fogadtat{sa m{r megjelenése ut{n, vagyis 1862-ben sem volt egységes. Az {ltala {br{zolt két csoport eltérően értelmezte művét. A szakirodalom felhaszn{l{s{val igyekeztem glob{lis képet adni a regény lehetséges értelmezéseiről. Köztudott, hogy Turgenyev a műveiben előszeretettel {br{zolt {llatokat. Erre kiv{ló péld{ul szolg{l az Egy vad{sz feljegyzései című munk{ja, mellyel Oroszorsz{g szerte híres íróv{ v{lt. Az elemzésben a flór{t a faun{tól elv{lasztottam, mivel előbbi nem jelenik meg olyan domin{nsan, mint az {llat{br{zol{sok, viszont a mű szerves részét képzi. Mint Turgenyev m{s regényeiben, itt is megjelenik a randevú. Azonban ebben a műben nem kap főszerepet, mint a szerző kor{bbi műveiben, péld{ul a Rugyinban. A növényvil{g hangsúlyos {br{zol{sa ugyanakkor szoros összefüggésben {ll 165

2 a randevúval. A szövegben mindkét randevú kerthez, valamilyen növényekkel körülvett területhez köthető. K{tya és Arkagyij alakj{nak tal{lkoz{s{ra egy gyümölcsöskertben, Fenyicska és Bazarov randevúj{ra pedig egy elvir{gzott orgonalugasban kerül sor. Emellett a műben fontos szerepet kapott a famotívum, mely egyrészt Bazarov életének metafor{ja, m{srészt a famotívum {ltal közelebb kerülhetünk Bazarovnak az emberekről alkotott véleményéhez is. Az emberek olyanok, mint a f{k az erdőn; nincs olyan botanikus, aki minden egyes nyírf{val foglalkoznék. (Turgenyev 1975:134) Az {llatvil{g {br{zol{sa gyakori a műben. A motívumokat nem megjelenési sorrendben, hanem az {llatrendszertan alapj{n írtam le. Az első {ltalam elemzett {llatfajta a haszon{llatok csoportja. Tagjainak megjelenése a műben szorosan összekapcsolódik a mozg{ssal. A mozg{s mennyisége alapj{n két csoportra lehet osztani a műben megjelenő alakokat. Ez a csoportosít{s eltér a nemzedéki feloszt{s alapj{n történő tagol{stól. Így a mű ellentétes alakjai (Bazarov Pavel Petrovics) egy csoportba kerülnek, annak ellenére, hogy a regény fő cselekménye a köztük folyó eszmei vita. A fent említett két alak a többi alakhoz képest több mozg{st végez élete sor{n. Bazarov mozg{sait végigkövetjük a regényben. Pavel Petrovics a regényidő alatt nem hagyja el Marjinót, viszont előtörténetéből, és az utolsó, utószónak is tekinthető fejezetből vil{goss{ v{lik, hogy élete sor{n sokat utazott, élete végén pedig Németorsz{gban telepedett le. A mozg{s motívuma összefügg a szerelemmel, valamint annak keresésével. Pavel Petrovics élete végéig keresi a szerelmet, kóborol. Ezzel teljesen ellentéte öccsének, Nyikolaj Petrovicsnak, aki megtal{lta boldogs{got és nem végez sok helyv{ltoztat{st. 166

3 A következő motívum a macskamotívum, mely szintén a szerelemmel hozható összefüggésbe. Több form{ban is megjelenik a műben, többek között Bazarov {lm{ban, ahol Ogyincova és Fenyicska p{rhuzamba kerül {ltala. Ezen kívül megjelenik a műben a macska alakv{ltozata, a szfinx. A szfinx-motívum Pavel Petroviccsal jelenik meg, és m{r maga a hős is szimbolikusan haszn{lja az {ltala szeretett R. hercegnőre. A szfinx motívum vizsg{lata sor{n nem hagyható figyelmen kívül a motívumnak a görög kultúr{ban, irodalomban j{tszott szerepe. A szfinx-motívumon keresztül egyértelműen beidéződik Turgenyev regényébe az Oidipus szfinxéhez kapcsolódó kérdés: Mi az ember? A kutyamotívum h{rom különböző szinten jelenik meg a műben. Mindh{rom esetben fontos kapcsolatteremtő funkciót kap. Először élő {llatként jelenik meg egy Fifi nevű h{zi{llat form{j{ban. Fifinek fontos szerep jut a kapcsolatteremtésben. A h{z{ba újonnan belépő alakokat köszönti, a h{ziakkal kapcsolja össze. A szerző a kutya viselkedési form{it is leírja, illetve érzelmekkel is felruh{zza az {llatot. A m{sodik megjelenésnél a kutyamotívum metaforaként jelöli Pavel Petrovics alakj{t. Miut{n Bazarovot p{rbajra hívja, a nihilista egy, a h{tsó l{bain t{ncoló kuty{val azonosítja önmag{t. Betanított kuty{k szoktak így t{ncolni a h{tsó l{bukon. (Turgenyev 1975:248) Mivel Bazarov is belép a viselkedési form{k dikt{lta p{rbaj-szitu{cióba, a kutyamotívum itt a nemzedékek közti összekötő kapocsként funkcion{l. A harmadik megjelenésnél a kutya az élők vil{g{t köti össze a holtak vil{g{val. Bazarov, miut{n hal{los fertőzést szerzett egy boncol{s sor{n, hallucin{ciója alatt l{tott maga körül vörös kuty{t szaladg{lni. 167

4 A kutyamotívum ebben az esetben teh{t a hal{lt megelőlegező szimbólumként funkcion{l. A mad{rmotívum, hasonlóan a haszon{llatok motívum{hoz, a mozg{ssal hozható kapcsolatba. Bazarov apja azonosítja fi{t egy sólyommal, melyet, ha menni akar, nem lehet visszatartani. Ezen kívül a mad{rmotívum megjelenik a szereplők önmaguk {ltal kimondott csoportosít{s{n{l is. A természettudom{nyokkal foglalkozó Bazarov haszn{lja Arkagyijra és K{ty{ra a csókap{r kifejezést, mellyel ennek a mad{rnak a csal{dcentrikus tulajdons{g{ra utal. Szintén a mad{rmotívumhoz köthető K{tya megjegyzése, melyben ő maga csoportosítja a műben szereplő alakokat. Itt a vads{g illetve a szelídség attribútuma kerül szembe egym{ssal a mad{rmotívumon keresztül. K{tya önmag{t és a meg{llapodó Arkagyijt a szelídek csoportj{ba sorolja. Ezzel utal a jövőre, melyben Arkagyij felhagy nihilista szemléletével, és falun letelepedve, apj{hoz hasonlóan gazd{lkod{sba kezd. Bazarov kapja a vad jelzőt. Ezt a meg{llapít{st maga Bazarov is megerősíti, K{ty{tól függetlenül. A szelídség-vads{g jelzőn keresztül Bazarov és Arkagyij, a két nihilista személyisége is ellentétbe kerül egym{ssal. Arkagyij nem hisz olyan erősen az {ltala képviselt eszmében, mint tanítómestere, Bazarov. Emellett Arkagyij liberalizmusa és nemesi sz{rmaz{sa is jelentőséget kap. A halmotívumok a kutyamotívumhoz hasonlóan több megközelítésben jelennek meg. Ahogy a legtöbb {llatmotívumot, úgy a halmotívumot is Bazarov haszn{lja. A hős sokszor hangoztatja, hogy paraszti sz{rmaz{sú, ezzel ő képviseli a műben a raznocsinyec értelmiségieket. A raznocsinyecek felemelkedése tipikusan a XIX. sz{zadi Oroszorsz{gra jellemző. Bazarov előszeretettel tartózkodik parasztok, a szolganép t{rsas{g{ban. Azonban sz{rmaz{sa ellenére lekezelően beszél velük. Épp ezért a parasztok m{r őt is nemesúrfinak tekintik. Bazarov a parasztokkal folytatott 168

5 beszélgetése sor{n tette fel beszélgető partnereinek a kérést, amikor megkérdezte tőlük, hogy az ő vil{guk még mindig az a vil{g-e, melyet h{rom hal tart a h{t{n. Azt magyar{zd meg nekem, hogy milyen a ti mir-etek? Ugyanaz a mir ez, amelyik h{rom hal h{t{n {ll? A föld {ll h{rom hal h{t{n, b{tyuskamagyar{zta megnyugtató és patriark{lisan j{mbor dallamú hangon a paraszt-, a mi mir-ünk pediglen, mindenki jól tudja, az uras{g akarata, azért vagytok jó ap{ink. És minél szigorúbban hajtja be a mag{ét az úr, ann{l jobban esik a parasztnak. (Turgenyev 1975:303) A kérdés arra a mitológiai elképzelésre utal, hogy a földet h{rom hal tartja a h{t{n. A parasztok v{lasza a mitológi{t az urak és parasztok között kialakult viszony jelölésére haszn{lja. A halmotívum m{sodik megjelenési form{ja a repülő hal. Repülő halként Bazarov jellemzi önmag{t, mikor elhagyja Ogyincova birtok{t. Arra utal, hogy neki, ak{r egy repülő halnak, előbbutóbb vissza kell térnie a megszokott közegébe, munk{j{hoz, a megszokott tudom{nyos tevékenységéhez. A békamotívum bizonyult az egyik legbonyolultabb {llatmotívumnak a műben. Több életszemlélettel is kapcsolatba kerül. Ezek közül az egyik a természettudom{nyos szemlélet, melyet a műben Bazarov képvisel. Boncol{sra haszn{lja a bék{kat, azért, hogy inform{ciókat gyűjtsön orvosi tanulm{nyaihoz. - Felhasítom a bék{t, és megvizsg{lom, mi megy végbe a belsejükben: és mert én is, te is bék{k vagyunk, csak éppen két l{bon j{runk, azt is megtudom, hogy mi megy végbe bennük. De mire kell ez neked? Arra, hogy ne tévedjek, ha 169

6 megbetegszel, s én kell, hogy gyógyítsalak. (Turgenyev 1975:29) A m{sodik megközelítési mód a babon{s megközelítés, melyet Bazarov anyja képvisel. Róla megtudjuk, hogy nem csak a bék{któl, hanem minden egyes {llattól irtózik, amely valamilyen kapcsolatban {ll a népi babon{kkal. Harmadikként a bék{k, mint a természettudom{nyos szemlélet metafor{i, szembe kerülnek a Pavel Petrovics {ltal képviselt elvekkel : A prenszipekben nem hisz, de a bék{kban hisz. (Turgenyev 1975:38). Pavel Petrovics elvei a romantikus nemesi szemléletben és a kultúr{ban gyökereznek. A békamotívum bevonja a műbe a boncol{s motívumot is. A kor{bban említett békaboncol{s ennek az első megjelenési form{ja. Ez a boncol{s valós{gosan, a cselekmény síkj{n is végbemegy. A boncol{s m{sodik megjelenési form{ja Ogyincova esetleges boncol{s{nak említése. Bazarov jegyzi meg a b{lban, hogy a nő teste olyan tökéletes, hogy rögtön lehetne vinni a boncterembe. Micsoda remek test!- folytatta Bazarov. Ak{r most be lehetne vinni a boncterembe. (Turgenyev 1975:127) A harmadik megjelenési forma szintén egy re{lis boncol{s. Bazarov hazatért csal{dj{hoz, és ekkor alkalma nyílt egy koler{s paraszt felboncol{s{ra. A boncol{s sor{n azonban megv{gta mag{t, ami a hal{l{t okozta. A boncol{s motívum összeköthető a v{laszkereséssel. Bazarov a béka boncol{sa sor{n az ember titk{ra Ogyincova boncol{s{n{l a nő titk{ra, a paraszt boncol{sakor pedig a hal{l titk{ra keres v{laszt. A hal{l titk{nak keresésébe belehal. A fenti {llatmotívumok mellett hangya-, légy-, és féregmotívumok is megjelennek a műben. Ezek felbukkan{sa 170

7 {ltal{ban a Bazarov szülők h{z{hoz köthető. A légy- illetve hangyamotívumot Bazarov az ember és az {llat közti különbség megvil{gít{saként haszn{lta. Véleménye szerint az ember és az {llatok közti legfeltűnőbb különbség a részvét érzése. Nini! Itt egy vitéz hangya félig döglött legyet vonszol. Vonszold, bar{tom, csak vonszold! Sz{mba se vedd, hogy meg-megveti l{b{t, haszn{ld ki azt, hogy neked, az {llatnak jogod van megtagadni a részvétet, nem úgy, mint az embernek, aki önmag{t töri össze. (Turgenyev 1975:207) Az orosz szövegben a сострадание = részvét, illetve a страдание = szenvedés szavak jelennek meg. A szavakból meg{llapítható, hogy a részvét orosz szava együttszenvedésként is lefordítható lenne magyarra. Bazarov véleménye szerint ez az együttszenvedés az, ami megkülönbözteti az embert az {llatoktól. A féregmotívumot Bazarov haszn{lja önmag{ra, haldokl{sa sor{n. Egy fel-fel{gaskodó féreghez hasonlítja mag{t, mely még prób{lkozik a talpra {ll{ssal, de sors{t nem kerülheti el. A fenti elemzés alapj{n l{tható, hogy Turgenyev az Ap{k és fiúk című regényében megjelenő {llatmotívumok jelentős szerepet j{tszanak. Az {llat{br{zol{sokon keresztül jól l{tszik, hogy a nemzedékek szerinti feloszt{st felv{ltja egy m{sik szereplő csoportosít{s. A mozg{s és a szerelem motívuma kiemelt jelentőséggel bír az új csoportosít{si szempont meghat{roz{s{n{l. Így jöhet létre olyan feloszt{si mód, amely alapj{n az ap{k és a fiúk nemzedékének két, egym{ssal szemben {lló, és a regény ideje alatt a legnagyobb eszmei harcot vívó alakja, Bazarov és Pavel Petrovics Kirszanov egy csoportba kerül. A két alak megegyezik egym{ssal annyiban, 171

8 hogy mindketten keresnek valamit az életben, mindketten kudarcot vallanak a szerelemben és, mint az a regény végkifejletéből kiderül, egyikük sem tal{lja meg helyét az életben. A m{sik csoportban azok a férfi szereplők kapnak helyet, akik megtal{lt{k helyüket az életben. Ezért került apja mellé Arkagyij Kirszanov. Azt mondhatjuk teh{t, hogy a regény {ltal sugallt és a mű elején érvényesnek tűnő nemzedéki ellentétet egy m{sik ellentét v{ltja fel. Ez utóbbi csoportosít{s h{tterében m{r nem a XIX. sz{zadi Oroszorsz{gban aktu{lis eszmék (teh{t a nihilizmus) {ll, hanem az emberi lét lényegére vonatkozó kérdések. A SZEREPLŐK FELOSZT[SA AZ [LLAT[BR[ZOL[SOK TÜKRÉBEN A regényidő alatt vagy ut{n több jelentősen több mozg{st végeznek a többi szereplőnél kereső hősök - Pavel Petrovics Kirszanov A regényidő alatt vagy ut{n nem vagy alig végeznek mozg{st meg{llapodó hősök -Nyikolaj Kirszanov Petrovics -JevgenyijVasziljevics Bazarov -Arkagyij Nyikolajevics Kirszanov 172

9 Irodalom: BAKCSI György: Turgenyev: Ap{k és fiúk In: Öt orosz regény, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, ( ). HAJN[DY Zolt{n: Ap{k és fiúk In: Az orosz regény, Tankönyvkiadó V{llalat, Budapest, 1991, (53-58). HETESI Istv{n: Turgenyev: Ap{k és fiúk In: Művek, kapcsolód{sok, Pannónia Könyvek, Pécs, 1999, (42-54) HETESI Istv{n: Ha elhat{roztad, hogy mindent lekasz{lsz, magadat is le kell kaszabolnod In: Turgenyev (A hősök és a randevú az írói p{lya első felében), Tankönyvkiadó, Budapest, 1990, ( ). KROÓ Katalin: Utaz{s- a cselekmény, a toposz, a szemantikai egyedítés és a metaszöveg összefüggései In: Klasszikus modernség (Egy Turgenyev-regény paradoxonjai), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002, (34). TURGENYEV Ivan Szergejevics: Ap{k és fiúk (ford. [prily Lajos), Európa Kiadó, Budapest, ZÖLDHELYI Zsuzsa: Ap{k és fiúk In: Turgenyev, Gondolat Kiadó, Budapest, 1964, (69-79). ZÖLDHELYI Zsuzsa: Ap{k és fiúk In: Turgenyev vil{ga, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1978, ( ). Ю. ЛОТМАН: Проза Тургенева и сюжетное пространство русского романа XIX столетия In: Slavica XXIII, Debrecen, 1986, (5-24). Ю. МАНН: Базаров и другие, In: Новый мир 1968/10 ( ). В. М. МАРКОВИЧ: Кто такой Базаров? In: В. М. Маркович: И. С. Тургенев и русский реалистический роман XIX. Века (30-50-е годы), Ленинград, 1982, ( ). 173

10 С. В. САВИНКОВ - А. А. ФАУСТОВ: Герой и судьба: случай Базаровa In: Аспекты русской литературной характерологии, Москва, 2010, (51-62). И. СУХИХ: Тургенев, Базаров и критики, In: Роман И. С. Тургенева «Отцы и дети» в русской критике, Ленинград, 1986, (6-25) И. С. ТУРГЕНЕВ: По поводу "Отцов и детей". Русская критика эпохи Чернышевского и Добролюбова, Москва, 1989, (26-42) 174