Thomas Bernhard dr{mai műveinek magyarorsz{gi recepciója a kritika tükrében

Átírás

1 HORV[TH DI[NA Thomas Bernhard dr{mai műveinek magyarorsz{gi recepciója a kritika tükrében /témavezető: dr. Tak{cs Dóra/ Thomas Bernhard osztr{k író, 1931 és 1989 között élt, a 20. sz{zad m{sodik felének egyik legjelentősebb német nyelvű szerzője. Prózai és dr{mai műveiben egyar{nt az {ltala kaotikusnak érzékelt külvil{got, a bűnözést, a betegségeket, a hal{lt és {ltal{ban az osztr{k hétköznapokat v{lasztja tém{nak. Színdarabjaiban főként a pusztul{st, a roml{st és a túlélést jeleníti meg. A német nyelvterületen hamar felfedezték Bernhard írói nagys{g{t, és hamarosan valós{gos kultusza t{madt személyének és műveinek is. Majd ez az úgynevezett Bernhard-l{z lassan kezdett {tterjedni m{s orsz{gokra is. Első momentumként szükséges megemlíteni, hogy Thomas Bernhard nagyon különleges grammatikai és szemantikai aspektusokat haszn{l ír{saiban. Jellegzetes nyelvi eszközei péld{ul a körmondatok, a sokemeletes, egym{sba ékelődő és egym{sra épülő tagmondatokból felépülő mondatszerkezetek, a m{ni{kus ismétlések, a rengeteg függő beszéd, túlz{sok, különc szóösszetételek és szuperlatívuszok. 1 Ezekkel az eszközökkel Bernhard elsősorban mondanivalój{nak fontoss{g{t kív{nja sugallni, valamint provok{lni is sz{ndékozik velük, m{srészt meg egyfajta ritmikus hat{st is kelt. Ahogy Györffy Miklós fogalmaz: A halmoz{s, az ismétlések, a körmondatok pedig önmagukban, mint nyelvi jelenségek is jelentést hordoznak. A Bernhard-szövegek éppen {ltaluk 1 vö. Miklós, 3

2 szólnak arról, hogy a hősöknek a vil{g megértésére és megmagyar{z{s{ra ir{nyuló kétségbeesett törekvései hi{bavalóak. Hi{ba mozgósítj{k a nyelv és a beszéd összes rendelkezésükre {lló eszközét, kudarcot vallanak. És e kudarc következtében, mintegy a szemünk l{tt{ra, a magyar{zatok és megfogalmaz{sok fiaskóiról tudósító beszédfolyam közben vesztik el az eszüket. Bernhard alakjai m{r eleve félnek, hogy a nyelv cserbenhagyhatja őket, hogy a nyelv menedéke bizonytalan és veszélyeztetett. Ezért igyekeznek megszil{rdítani, éspedig a nyelv megnevező képességének maxim{lis kiakn{z{s{val. Így keletkeznek a grafom{n feljegyzések, a végtelen monológok, a sokszorosan ismételt megnevezésekkel telizsúfolt, hosszú mondatkígyók. Szerkezetük tulajdonképpen egyszerű, vil{gosan tagolt, {ttekinthető, hosszús{guk és összetettségük ink{bb abból a kényszerből fakad, hogy a beszélő vagy az idézett szereplő újra meg újra mindent a lehető legpontosabban és legegyértelműbben akar megnevezni vagy megfogalmazni. Néha mintha valós{ggal kérkednének a mondatok k{rtyav{rként kiegyensúlyozott, par{dés felépítésükkel. Mindaddig, amíg a Bernhard-hősök els{ncolhatj{k magukat a nyelvtan és a form{lis logika védőfalai mögé, megvan az esélyük, hogy épnek és sértetlennek vélhessék magukat. Az őrület azonban éppen ebben az eszelős halmoz{sban tör utat. 2 Egy Bernhard-fordítónak pedig ezeket a nyelvi funkciókat kell mindenekelőtt reproduk{lnia. A legtöbb idegen nyelvnél viszont ott a kérdés, hogy ezek a stíluseszközök megtal{lhatók-e vagy létrehozhatók-e az adott 2 vö. Miklós, 4

3 célnyelvben. Több orsz{gban valószínű azért nem lehetett olyan sikere Thomas Bernhardnak, mert a fordító nem tudta teljes mértékben visszaadni Thomas Bernhard osztr{k utal{soktól is tűzdelt mondanivalój{t. Norvégi{tól Bulg{ri{n, Spanyolorsz{gon {t Oroszorsz{gig terjedt azon orsz{gok sora, ahonnan részletes besz{molók érkeztek a Bernhard-recepcióról. Szakdolgozatom első fejezetében Thomas Bernhard Európ{ra gyakorolt hat{s{val foglalkoztam. (Ezen fejezet alapj{ul a Kontinent Bernhard című könyv szolg{lt, melyet Bernhard hal{l{nak 6. évfordulój{ra, 1995-ben adtak ki Bécsben.) Szeretném néh{ny orsz{g recepciója alapj{n bemutatni, hogy mennyire eltérően fogadt{k Bernhard munk{ss{g{t. Spanyolorsz{gban kezdetben mag{t az írót nem igaz{n ismerték, de egyre több művét fordított{k le, és ahogy a spanyol kritikus Carlos Fortea is fogalmaz: Spanyolorsz{gban Bernhard egy folyamatosan növekvő és egyben egy {llandó olvasóközönségre tal{lt. Viszont dr{mai műveinek szövegét nem igaz{n tudta értelmezni a közönség, és így nem is ért el olyan nagy hat{st. A legelső szính{zi előad{s A szok{s hatalma című műből készült, 1987-ben Madridban. A kritikus véleménye szerint tisztelet és dicséret j{r az előad{sért, de a publikum nem tudta befogadni a darabot. Franciaorsz{gban Bernhard 1986 és 1991 között kapta a legnagyobb figyelmet, több mint 20 darabj{t j{tszott{k, és ezeket a francia közönség érdeklődéssel fogadta. A legfontosabb előad{sok közé tartoztak A vad{szt{rsas{g, A vil{gjobbító és a Nyug{llom{ny előtt című darabok. Norvégi{ban 1985-ben fedezték fel Thomas Bernhard munk{ss{g{t. Az első előad{s a Ritter, Dene, Voss című dr{m{ból készült, 1989-ben. Ekkor a legfontosabb újs{gokban jelentek meg elemző jellegű ír{sok a darabról, valamint r{dióad{sokat, és egyetemi szemin{riumot is tartottak Thomas Bernhardról. Sverre Dahl, 5

4 norvég kritikus szerint, összefoglalva azt lehet mondani, hogy Thomas Bernhard 1992 végére mindenki {ltal ismert, és elismert író lett a norvég irodalmi életben. Angli{ban 1976-ban, a londoni Nemzeti Szính{zban debüt{lt Thomas Bernhard, A szok{s hatalma című dr{m{j{val. Frank Markus kritikus véleménye alapj{n elmondható, hogy a fordít{s korrekt volt, de színtelen, és az eredménynek nem volt több jelentősége egy puszta t{rsasj{tékn{l. Ezek ut{n még több dr{m{t is bemutattak, mint péld{ul a II. Erzsébet, A szính{zcsin{ló, a Wittgenstein unokaöccse, a Régi Mesterek és A menthetetlen, de sajnos ezeknek a daraboknak is hasonló sorsuk lett. Lengyelorsz{gban több mint 30 éve tartozik Thomas Bernhard az irodalmi nyilv{noss{ghoz, mint könyvíró, és mint dr{maíró egyar{nt. Első szính{zi előad{sként A tudatlan és az őrült című darabot l{thatta a lengyel közönség, amit sz{mtalan m{s Bernhard-dr{ma is követett, mint péld{ul: a Nyug{llom{ny előtt, A vil{gjobbító, A szính{zcsin{ló stb. Kaszyński lengyel kritikus szerint a kommunista {llam összeoml{sa ut{n a piacgazdas{g felé orient{lódó kiadókn{l gyengült az érdeklődés Bernhard művei ir{nt, azonban az orsz{g intellektu{lis elitje tov{bbra is a különös Bernhardgondolkod{smód hat{sa alatt {llt. Magyarorsz{gon is viszonylag kor{n megtörtént Thomas Bernhard felfedezése, de ezt sok{ig nem követte érdemleges folytat{s. Az első Bernhard-szöveg, az Éj című vers 1966-ban jelent meg magyarul, a Nagyvil{gban Hajnal G{bor fordít{s{ban. Ezt a Szegényh{zban című elbeszélés követte, szintén a Nagyvil{gban, Ember M{ria fordít{s{ban ben Györffy Miklós megbíz{st kapott az Európa Könyvkiadótól A sapka című Bernhard elbeszélés fordít{s{ra. A fordító így sz{mol be élményeiről: 6

5 Kezdő fordító voltam akkoriban, és ismereteim az élő német nyelvű irodalmak terén német szakos létemre sem voltak bőségesek. A sapka szerzőjében fordít{s közben nem l{ttam m{st, mint olyan külföldi írót, aki m{sképp ír, mint ahogy {ltal{ban a többiek, de a hatvanas években külföldi szerzők olvas{sa közben gyakran t{madhatott ilyen benyom{sa a magamfajta ifjú olvasónak. Ezért is olvastuk őket, ezt v{rtuk a végre olvasható külföldi (értsd: nyugati) íróktól. 3 Ez a mű végül nem jelent meg nyomtat{sban, de 1973-ban az Európa Kiadó kiadta A francia követségi attasé című művet, Török G{bor fordít{s{ban. Tandori Dezső 1974-ben a Fagy, majd 1979-ben A mészégető című regényt fordította magyarra. Ezt követően év telt el, de ezeket a műveket azóta sem adt{k ki újra, és ma m{r szinte hozz{férhetetlenek. Tandori Dezső egyébként 1974-ben lefordította A szok{s hatalma című Bernhard-színművet is, melyet a Nagyvil{g 1974/12. sz{ma közölt. Ezeket a fordít{sokat a nyolcvanas években hosszú ideig nem követte szinte semmi. Györffy Miklós véleménye szerint: A folytat{s elmarad{s{hoz tal{n hozz{j{rult a megjelent regények és színművek visszhangtalans{ga: a két regényt mindössze egyegy hírlapi recenzió ismertette, érdemi kritikai ír{sok annak idején nem reflekt{ltak a Fagyra és A mészégetőre, szính{zaink pedig még hosszú ideig nem mutattak be Bernhard-darabot. Elképzelhető, hogy bizonyos kiadói vagy cenzur{lis körök úgy vélték, ennyi egyelőre elég volt Bernhardból. Én magam arra az {ll{spontra hajlok, hogy ink{bb a közöny, az érdektelenség, a hozz{ nem értés j{tszott itt szerepet. 4 3 vö. Miklós, vö. Miklós, 7

6 1988-ban Önagyonbeszélők címmel Györffy Miklós a Szính{z című folyóiratban egy tanulm{nyt közölt Bernhard színműveiről, amelyek közül ekkor még egyetlenegyet sem mutattak be Magyarorsz{gon, holott ekkorra m{r péld{ul spanyolul mindent kiadtak, ami németül megjelent Thomas Bernhardtól, Franciaorsz{gban pedig Bernhard-hull{mként emlegették azoknak az előad{sok a sokas{g{t, melyek 1986 és 1991 között végigsöpörtek a francia színpadokon. Szakdolgozatom legfontosabb kutat{si részében 3, Magyarorsz{gon is j{tszott dr{mai művet elemeztem ki mélyebben: A szính{zcsin{ló, A vad{szt{rsas{g, és a Ritter, Dene, Voss. Az elemzés két részből {ll: az első részben a magyar előad{sokat és azok kritikai visszhangj{t elemeztem, amelyeket a m{sodik részben szembesítettem ugyanezen művek osztr{k fogadtat{s{val. Ebből a kontrasztív vizsg{latból kív{ntam levonni/ megvil{gítani a két szomszédos orsz{g Bernhard-recepciój{ban rejlő azonoss{gokat és különbségeket. Bernhard és haz{ja, Ausztria összetett kapcsolat{t, melyet főleg provokatív, vit{kat és botr{nyokat kiv{ltó darabjainak boncolgat{sa mentén lehet a legszemléletesebben nyomon követni, ezen előad{s keretein belül nem {ll módomban részletezni, bemutatómban elsősorban Bernhard jelenlétére és a magyarorsz{gi előad{sok visszhangj{ra koncentr{lok. Thomas Bernhard tényleges magyarorsz{gi felfedezése 1990-ben kezdődött, akkor, amikor n{lunk éppen mélypontra zuhant az irodalmi, főként a vil{girodalmi érdeklődés. Jellemző módon meg kellett halnia Bernhardnak 1989-ben, és sajtótém{v{ v{lnia végrendeletének, mely szerint Ausztri{ban nem szabad többé kiadni és előadni műveit, hogy jobban felfigyeljünk r{ itt, a szomszédban is. 5 5 vö. Miklós, 8

7 Hal{la ut{n sorra adt{k ki a magyarul még meg nem jelent műveit és a kritikai-szakirodalmi recepciója is felélénkült es években Hajós Gabriella lett Bernhard fő fordítója. A Wittgenstein unokaöccse, az Irt{s, a Beton, a Korrektúra és a Régi Mesterek című művek fordít{sait neki köszönhetjük. Hajós Gabriell{t Bernhard ir{nti rajong{sa tette fordítóv{, de kritikusok szerint fordít{sai nem érték el azt a színvonalat, mint péld{ul Tandori Dezső vagy Halasi Zolt{n munk{i. A kilencvenes évek elején m{r a szính{zak is prób{lkozni kezdtek Bernhard darabjaival, és ekkor Györffy Miklós egy-egy szính{z megrendelésére lefordította A szính{zcsin{lót és a Ritter, Dene, Voss-t. Ezek a darabok később nyomtat{sban is megjelentek, előbb folyóiratban (Szính{z, illetve Nagyvil{g), majd ut{na könyv alakban is. A szính{zcsin{ló bemutatója a Budapesti Kamaraszính{zban volt, 1992-ben. A darab sikere főként Sinkó L{szló érdeme volt, aki, a kritikusok szerint úgy j{tszotta el Bruscon, a szính{zcsin{ló szerepét, hogy nemcsak megértette, de lenyűgözően {br{zolni is tudta e grandiózus ripacs kétarcús{g{t, lényének mind a hal{losan komoly, mind pedig a képtelenül nevetséges oldal{t. A darab 1998-as, Goth{r Péter {ltal jegyzett előad{s{ban is a főszereplő, Haumann Péter alakít{s{val magyar{zz{k a dr{ma sikerét. A kritik{k arról sz{molnak be, hogy Haumann Péter remekelt, csillogott, és a rendezővel együtt egy derűs, élvezetes előad{st hoztak létre. Moln{r G{l Péter kritikus a Népszabads{gban úgy emlékezett meg a színpadi történésekről, hogy Haumann Péter egymaga j{tszotta végig az estét, olyan ripacsot elevenítve meg, aki a partnereket viszi mag{val, de egymaga szeret ki{llni a közönség elé. Koltai Tam{s pedig e szavakkal dicsérte a színészt: Haumann Brusconja színpadi jelmezében a hasadt személyiségű örök színj{tékos jelképe. csak mert 9

8 hiszünk magunkban/ azért éljük túl - mondja. Ezért több mint csepűr{gó. Nagy figura novemberében ismét j{tsz{si list{ra került A szính{zcsin{ló, ugyancsak a Kamaraszính{zban. A st{b v{ltozatlan a legutolsó előad{s óta: rendező Goth{r Péter, főszereplők Haumann Péter és Szirtes [gnes. A Magyar Narancs honlapj{n megjelenő kritik{ból megtudjuk, hogy ez alkalommal a rendező alakított a darabon. A kritikus szerint köszönet illeti a rendezőt, mert ez {ltal egy precíz és intenzív előad{st l{thatott a közönség, b{r olykor mégis kissé pontatlan, helyenként túloz, de végül csaknem hiteles produkciót hozott létre. 7 Ezt követően 2009 novemberében ismét színpadra vitték a darabot, Tam{si Zolt{n rendezésében Budapesten, a Stúdió K -ban. Az előad{st főként negatív kritik{kkal illették. Tarj{n Tam{s kritikus a legnagyobb problém{t abban l{tta, hogy Tam{si Zolt{n túl sok feladatot v{llalt mag{ra rendezés, főszerep, díszlet, szövegv{ltozat, jelmez és ezért tal{n a legfontosabbnak tartott feladatban tudott a legkevesebbet nyújtani, méghozz{ a főszereplő megform{z{s{ban. Kiemelten fontos megemlíteni, hogy a Bernharddarabok többnyire pozitív megítélése ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tematik{jukat tekintve nem magyar embereknek és nem magyar emberekről szól, ezért az értelmezésük sem tud teljesen eleget tenni az eredeti mondanivalónak =article&id=38529%3aaszinhazcsinalokritikamancs&catid=9&itemid=9 10

9 A színre vitt Bernhard-darabokon kívül többnek is van magyar v{ltozata, így péld{ul a II. Erzsébet B{n Zolt{n fordít{s{ban olvasható az 1993-ban megjelent [tv{ltoz{sok című folyóiratban. Emellett 1998-ban a Palatinus Kiadó 5 Bernhard-színművet jelentetett meg. A szính{zcsin{ló című kötetében szerepel A szính{zcsin{ló, a Ritter, Dene, Voss, A tudatlan és az őrült, A szok{s hatalma, valamint a Heldenplatz. Az első 3 mű Györffy Miklós fordít{s{ban, utóbbi kettő pedig Tandori Dezső fordít{s{ban olvasható. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Bernhard utolsó és minden kor{bbi művénél nagyobb botr{nyt kavaró műve A Heldenplatz m{ig nem került színre Magyarorsz{gon, amit Györffy Miklós szerint alig lehet m{sként érteni, mint a magyar szính{zak gy{vas{gaként. Györffy Miklós Thomas Bernhard Magyarorsz{gon című ír{s{ból megtudjuk, hogy 2003-ban a budapesti Középeurópai Kultur{lis Intézetben bemutatt{k a Thomas Bernhard élete és életemberei. A hagyaték című ki{llít{st, amelyet osztr{k kultur{lis intézmények hoztak létre (köztük a Thomas Bernhard-Privatstiftung). A ki{llít{s megnyitój{ra ell{togatott több illusztris vendég: Bernhard féltestvére és jogainak örököse, a Bernhard-alapítv{ny kur{tora, valamint az egyik legjobb Bernhard-monogr{fia szerzője, Manfred Mittermayer febru{r 13-{n a Szegedi Tudom{nyegyetem BTK-kara egy Bernhard-napot tartott. A rendezvény a budapesti Österreichisches Kulturforum, a gmundeni Thomas Bernhard Alapítv{ny és a szegedi Osztr{k Irodalom és Kultúra Tanszék t{mogat{s{val jött létre. Kötetbemutató és pódiumbeszélgetés zajlott, Az olasz férfi című, négy korai próz{t és két filmnovell{t tartalmazó Bernhard-könyv alkalm{ból. Résztvevők voltak: Dr. Martin Huber, a gmundeni székhelyű Thomas Bernhard Archívum vezetője, Adamik Lajos, a kötet fordítója, S{ndor Iv{n 11

10 regényíró és Bombitz Attila kritikus, a kötet szerkesztő lektora. A kötetbemutató és beszélgetés ut{n közvetlenül pedig egy magyar feliratoz{sú Bernhard-dokumentumfilm került vetítésre. Bombitz Attila, irodalomtudós, kritikus, aki részletesen foglalkozik Bernhard munk{ss{g{val így ír Thomas Bernhardról: Megszokhattuk, hogy ha osztr{k, nincs év Thomas Bernhard nélkül. Nyilv{nvalóan ő jelenti a mércét, az orient{ciós pontot, s köszönhető ez annak, hogy ha többszöri nekirugaszkod{ssal, és jobb, rosszabb fordít{sokkal, de sikerült nélkülözhetetlenné tenni őt a magunk sz{m{ra. 8 Adamik Lajos, Bernhard-fordító is úgy véli, Bernhard Magyarorsz{gon is ismertnek mondható: ha van osztr{k szerző, akit sikerült recipi{lni, akkor az biztosan Bernhard. 9 Az életmű sz{zaléka olvasható magyarul. Az összes regénye elérhető, a versekből is van egy komplett kiad{s. A legtöbb azonban dr{m{iból hi{nyzik: 18 dr{m{ból 5-6 olvasható magyarul. Összefoglalóul {lljon itt Adamik Lajos tal{ló véleménye, miszerint: Bernhard soha nem lesz bestseller vagy tömegszerző, de a magasabb irodalm{rközegben nagy név n{lunk is =view&id=17&itemid=

11 Irodalom: Primér irodalom: BERNHARD, Thomas (1989): Der Theatermacher. Frankfurt am Main: Suhrkamp. BERNHARD, Thomas (1988): Die Jagdgesellschaft. Frankfurt am Main: Suhrkamp Taschenbuch. BERNHARD, Thomas (1989): Ritter, Dene, Voss. Frankfurt am Main: Suhrkamp. Szekunder irodalom: ALLKEMPER, Alo (2000): Deutsche Dramatiker des 20. Jahrhunderts. Berlin: Schmidt Verlag. BAYER, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. COULING, Della (1995): Champagner mit einer Prise Strychnin. Bernhards Theaterstücke in England. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. DAHL, Sverre (1995): Starke Lektüre. Bernhard in Norwegen. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. FORTEA, Carlos (1995): Der beste Schriftsteller des spanischen Realismus. Thomas Bernhard in Spanien. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. Huber, Martin (2005): Thomas Bernhard Jahrbuch Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. KASZYŃSKI, Stefan H. (1995): Seit drei Jahrzehnten präsent. Zur Rezeption in Polen. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. KAJT[R Maria (1995): Eine trotz allem vertraute Welt. Zur Rezeption in Ungarn. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. 13

12 MEYERHOFER, Nicholas J. (1989): Thomas Bernhard. Berlin: Colloquium Verlag. GYÖRFFY Miklós (1995): Partitur und Instrument. Thomas Bernhard ungarisch spielen. In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. SCHMIDT DENGLER, Wendelin (1989): Der Übertreibungskünstler. Wien: Sonderzahl. WINKLER, Jean-Marie (1995): Todesengel, Nihilist und Prophet. Die Rezeptionen der Bühnenwerke in Frankreich In Bayer, Wolfram (1995): Kontinent Bernhard. Wien/ Köln/ Weimar: Böhlau. Internetes forr{sok: URL: ( ) URL: com_content&task=view&id=17&itemid=1 ( ) URL: ( ) URL: ( ) URL: com_content&view=article&id=38529%3aaszinhazcsinalokritikamancs&catid=9&itemid=9 ( ) URL: &ctag=articlelist&iid=1 ( ) URL: ( ) URL: ( ) URL: ( ) 14