Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása

Átírás

1 A Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP-5.2.8/12/ számú Kisközösségi ifjúság nevelés támogatása című kiemelt projekt megvalósításához kapcsolódóan Kisközösség-fejlesztési módszertan kialakítása kutatás-fejlesztési feladatának B részeleme: TÁMOP / Kisközösségi ifjúságnevelés támogatása A nagymintás kérdőíves kutatás kutatási beszámolója Budapest, 2014.

2 A nagymintás kérdőíves kutatás kutatási beszámolója A Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP-5.2.8/12/ számú Kisközösségi ifjúság nevelés támogatása című kiemelt projekt megvalósításához kapcsolódóan Kisközösség-fejlesztési módszertan kialakítása kutatás-fejlesztési feladat ellátásának társadalmi attitűdvizsgálat című fejezetéhez 2. oldal

3 Tartalomjegyzék I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ... 4 II. BEVEZETÉS... 8 III. KUTATÁSMÓDSZERTAN IV. SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK Főbb demográfiai paraméterek Háztartás, család Aktivitás, jövedelmi helyzet Vallásosság V. IDŐMÉRLEG Szabadidő-felhasználás A szabadidő-felhasználás egyéb jellemzői VI. TÁRSASSÁG, BARÁTOK Bizalom Társasági élet Barátok, baráti kör VII. ONLINE KAPCSOLATOK Közösségi oldalak VIII. IFJÚSÁGI SZERVEZETEKKEL, KÖZÖSSÉGEKKEL KAPCSOLATOS VÉLEMÉNYEK Ismeretség, tagság, részvétel A részvétel fontossága, lehetőségei Korábbi tapasztalatok Vonzó és kevésbé vonzó célok Ifjúsági szerveződések megítélése Önkéntes tevékenység, önkéntes munka IX. ELÉGEDETTSÉG, ÉRTÉKEK Elégedettség Értékek Nevelési értékek Vonatkoztatási csoportok Közéleti érdeklődés, politikai preferenciák X. CSERKÉSZETTEL KAPCSOLATOS PERCEPCIÓK Ismertség A cserkészet megítélése XI. TÁBLÁZAT ÉS ÁBRAJEGYZÉK oldal

4 I. VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ A kérdőíves felmérés célcsoportját a magyarországi lakhellyel rendelkező, a kutatás lebonyolítása idején legalább 15, legfeljebb 50 éves magyar állampolgárok alkották. A mintavétel többlépcsős véletlen kiválasztás alapján történt. Az adatfelvétel március 27-e és április 5-e között zajlott. A minta reprezentálja a magyar éves népességet nem, iskolázottság, korcsoport, a lakhely településtípusa és a lakhely megyéje szerint. A minta nagysága 1203 fő és 95 százalékos konfidencia-intervallumon belül ±2,8 százalékos megbízhatóságú. A megkérdezettek tizede egyfős háztartásban él. Közel negyedük kétfős, 53 százalékuk legfeljebb négyfős háztartásban él. Ennél nagyobb háztartásméret a vizsgálatba bevontak 13 százalékára jellemző. Azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol van legalább egy gyerek, 42%. Többségben az egy, legfeljebb kétgyerekes háztartások találhatók (az összes háztartás 18 és 17 százaléka). A gyerekes háztartások körében a kisgyerekes (0-7 éves gyerek) háztartások aránya 28, a kamasz gyereket (8-14 éves) nevelőké 32, a legalább tinédzserekét (15+ éves) 40 százalék (a háztartás legfiatalabb gyerekét alapul véve). Az egyedülállók és a kétszemélyes gyerektelen párok aránya a mintában 8-8%, a nukleáris családoké (2 szülő és gyerekei) 44%, a nagycsaládoké (nukleáris család és egyéb rokonsági kapcsolatban lévők együttélése) 9 százalék. A csonkacsaládok aránya (1 szülő, vagy 1-2 nagyszülő nevel legalább egy gyereket) 16 százalék, a mozaikcsaládoké (legalább az egyik gyerek nem vérszerinti gyereke valamelyik szülőnek) 8 százalék. A magukra maradt szülők aránya (azaz azok a háztartások, ahol a gyerek(ek) már új háztartásban élnek) 6%, a be nem sorolt háztartások pedig a minta 1 százalékát teszik ki. Hétköznap fiziológiai szükségletek kielégítésére mintegy 9 órát, hétvégén 10 órát, társadalmilag kötött tevékenységre (munka, tanulás, közlekedés, bevásárlás, háztartási munka) hétköznap 9 óra 40 percet, hétvégén 5 óra 10 percet, szabadon végezhető tevékenységekre pedig hétköznap 5 óra 16 percet, hétvégén 8 óra 46 percet fordítanak a megkérdezettek. A pihenőidő legnagyobb részét a tévénézés és az internetezés tölti ki, míg hétvégén e két tevékenység mellett a társas élet, szórakozás jelentős még. Az időbeosztást az életkor, illetve az aktivitás határozza meg a leginkább. Hat csoportba soroltuk a megkérdezetteket aszerint, hogy hétköznapi és hétvégi szabadidős elfoglaltságukra mi jellemző a leginkább: társas életet élők (tévénézés, internetezés mellett főleg társas életet 4. oldal

5 élnek, szórakoznak), képernyő előtt ülők (tévét néznek, interneteznek), tévénézők (szinte csak tévénézés), aktívak (tévénézés, internetezés mellett sportolnak is), olvasók (tévénézés, internetezés mellett olvasnak is), passzívak (tévénézés mellett passzív pihenés tölti ki pihenőidejüket). A hétköznapi időbeosztást tekintve a csoportok méretei: 22, 20, 23, 10, 8 és 18%, a hétvégi időbeosztást tekintve pedig: 27, 15, 16, 16, 8 és 19%. A megkérdezettek 80 százaléka úgy érzi, időt tud szakítani azokra a dolgokra, melyekkel igazán foglalkozni szeretne. Az időbeosztásukkal elégedetlenek aránya magasabb a szülők, a nők, a háztartásbeliek és GYES-en lévők körében. A tanulók 55 százaléka jár el rendszeresen valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságra. Nagyobb részük (52%) edzésre jár, vagy valamilyen sporttevékenységet végez, 31 százalékuk szakkörre, korrepetálásra, különórára jár, 3 százalékuknak egyéb rendszeres tevékenysége van (például néptánc). A különóra, edzés leginkább az érettségit megelőző korban jellemző. A személyes kapcsolatokban a megkérdezettek még inkább bíznak, a különböző szervezetekkel, testületekkel szemben viszont alapvetően bizalmatlanok. Általában az a jellemző, hogy az emberek barátaikkal, ismerőseikkel egyénileg, külön szoktak találkozni, ráadásul másokhoz képest a megkérdezettek a társasági életüket tekintve inkább visszahúzódóbbnak, zárkózottabbnak tartják magukat. Átlagosan 4-5 barátjuk van az embereknek. A legnagyobb arányban azok a barátok hiányoznak, akikkel közügyekről, politikáról tudnának beszélgetni. A baráti társasággal rendelkezők héttizede legalább hetente összejár. Nyári táborozáson a válaszadók 14 százaléka volt 2013-ban. A gyerekes szülőkre korlátozva az elemzésbe bevont válaszokat meglepő, hogy ez az arány nem sokkal magasabb (20%). Jellemző, hogy a kamasz gyerekes (7-14 éves korosztály) szülők körében mérhető viszonylag kiugró táborozási élmény a válaszadók gyerekeire tekintve (28%). A kutatásban résztvevők zöme, 58 százaléka naponta szokott internetezni. Gyakorlatilag folyamatosan online a válaszadók 8 százaléka. A évesek korosztályának 16 százaléka sosem internetezik. Az internetezők túlnyomó része regisztrált tag valamely közösségi oldalon (82%), és jellemzően naponta használja azt. A közösségi oldalakon regisztrált tagok általában két tevékenységet csinálnak gyakran az adott portálon: csetelnek és ismerősök megosztásait lájkolják vagy kommentelik. A közösségi oldalak használatának szokásait tekintve négy csoportba lehet sorolni a megkérdezetteket: passzív megfigyelők (36%), ismerőseikkel kapcsolatot tartók (35%), aktív használók (13%) és játékosok (19%). A passzivitás leginkább 5. oldal

6 az idősebbekhez kötődik. Ugyanakkor az offline kapcsolattartást inkább preferálják a megkérdezettek. A megkérdezettek többsége (62%) nem ismer spontán olyan szervezetet, vagy közösséget, mely településén vagy annak környékén fiatalok számára nyújtana szabadidős programokat, foglalkozásokat. A legismertebb szervezettípusok a sportegyesületek, a vallási közösségek, illetve a polgárőrség, önkéntes tűzoltóság. Jóformán minden szervezettípusra igaz, hogy azok aránya, akik szívesen részt vennének a szervezet életében, 10 százalék alatti. Mindeközben a többség úgy véli, egy fiatalnak nagyon vagy inkább fontos, hogy egy ifjúsági szervezet tagja legyen. A társadalmi vagy politikai változások elősegítése, illetve a vallásos hit a legkevésbé fontos motiváció arra vonatkozóan, hogy valaki csatlakozzon egy közösséghez, szervezethez. A megkérdezettek háromtizede életében nem végzett még önkéntes munkát, illetve nem vett részt még sosem valamely segélyszervezet munkájában. További 47 százaléknyian jelezték, hogy valaha végeztek ilyen tevékenységet, de az elmúlt egy év során nem. Mindez azt jelenti, hogy mindössze a megkérdezettek negyede végzett bármilyen önkéntes munkát az elmúlt 12 hónapban. A válaszadók kétharmada nem is akar önkénteskedni. A megkérdezettek inkább elégedettnek tűnnek azzal kapcsolatban, ahogy összességében jelenleg élnek. Jellemző, a társas kapcsolatokkal, egészségi állapottal, illetve a tanulási lehetőségekkel inkább elégedettebbek az emberek, ugyanakkor a materiális lehetőségekkel már sokkal kevésbé. A válaszadók 40 százaléka teljes mértékben, további 44 százaléka részben tud azonosulni a szülei által képviselt értékekkel. A gyerektelen egyedülállók és a csonkacsaládokban élők körében jóval nagyobb a szülői értékekkel kritikusak aránya. A megkérdezettek szerint a gyerekeknek otthon elsősorban a felelősséget, a kitartást és a szorgalmat kell megtanulniuk. A legfontosabb vonatkoztatási csoportok sorrendben a következők: szakmai, foglalkozási csoport, életkori csoport, települési csoport és nemi csoport. A legkevésbé a politikai hovatartozás, a vallási meggyőződés és az európaiság számít. A cserkész mozgalom a válaszadók többsége számára teljesen ismeretlen: 54 százaléknyian nyilatkoztak úgy, hogy egyáltalán nem ismerik a mozgalmat, további 26 százaléknyian pedig úgy, hogy inkább nem ismerik. A cserkészetet legkevésbé a fiatalok ismerik. 6. oldal

7 A természetvédelem, természetjárás; a közösségi tevékenység, összefogás, szervezeti munka; illetve a táborozások, kirándulások, szabadidős programok jutottak először a válaszadók eszébe a cserkészettel kapcsolatban. A válaszadók zöme (58%) semlegesen viszonyul a cserkész mozgalomhoz. Inkább negatívan 4 százalékuk, inkább vagy kifejezetten pozitívan 30 százalékuk. Leginkább szervezetnek, fegyelmezettnek, kötelességtudónak, hasznos dolgot tanítónak, befogadónak, engedelmesnek, hagyományosnak és komolynak látják a cserkészetet az emberek. 7. oldal

8 II. BEVEZETÉS A Társadalmi Megújulás Operatív Program TÁMOP-5.2.8/12/ számú Kisközösségi ifjúság nevelés támogatása című kiemelt projekt célja, hogy a gyermek és fiatal korosztályra fókuszoló kisközösségek létrehozását elősegítse. Ennek érdekében a projekt célul tűzi ki a szükséges módszertani és szervezetfejlesztési tevékenységek knowhow-k kidolgozását. Jelen kutatási beszámoló egy háromfázisú kutatás-sorozat harmadik pillére. Az első két fázisban kvalitatív módszerek alkalmazásával (strukturált interjúk, fókuszcsoportok, narratív interjúk) megvizsgáltuk a fiatalok közösségi integritásának, közösségi kapcsolatainak, közösséghez való tartozásának, illetve közösségi tevékenységhez kapcsolódó attitűdjeinek jellemzőit. Összesen öt célcsoportot vontuk be a kvalitatív kutatások körébe: a (potenciálisan) érintett fiatalokat; ifjúsági civil szervezetek vezetőit, szervezőit; vallási ifjúsági szervezetek vezetőit, szervezőit; pedagógusokat, illetve kiemelt célcsoportként vizsgáltuk a Magyar Cserkészszövetség tagjait, vezetőit. Az interjúk jelentősen hozzájárultak a kutatás-sorozat harmadik ütemének, a kvantitatív kérdőíves felmérés kérdőívének kialakításához. A kérdőíves felmérés elsődleges célja volt, hogy megismerjük a magyar társadalom attitűdjeit és igényeit a kisközösségi neveléssel, illetve az azt meghatározó tényezőkkel kapcsolatban. A kutatásba azonban nemcsak a fiatalokat, hanem a szülők generációját is bevontuk: ezt egyrészt a szülői státusz indokolta, másrészt törekedtünk arra, hogy a különböző nemzedékek véleménykülönbségeit is felmérjük a kutatásba. Az alábbi kutatási beszámoló nyolc fő fejezetre tagolódik. Először ismertetjük a kutatás fontosabb módszertani paramétereit, illetve részletesen beszámolunk a vizsgált népesség főbb szocio-demográfiai jellemzőiről. A következő, bővebb fejezetben a megkérdezettek időbeosztását vizsgáljuk meg. Kutatási témánk szempontjából kitüntetett szerepe van a szabadidő-felhasználásnak, így az erre vonatkozó eredményeket külön alfejezetben taglaljuk külön megvizsgálva a hétköznapi és a hétvégi időráfordításokat. Kitérünk az időfelhasználás egyéb jellemzőire is (elégedettség, részben kötött programok, illetve a szabadidő-felhasználás térbeli szerkezete). A kutatási beszámoló negyedik fejezete szintén nagy témakört ölel fel: a megkérdezettek társasági kapcsolataira, baráti viszonyaira voltunk kíváncsiak. Az eredmények feldolgozása során távolról indítunk: az általános bizalmi kérdésektől a társasági élettel foglalkozó általánosabb kérdéseken át jutunk a baráti társaságok főbb jellemzőinek kérdésköréig. Az elmúlt évtized talán legfontosabb változása, hogy a személyes 8. oldal

9 kapcsolatok rendszere egyre inkább virtuális formában jelenik meg: az online, internetes kapcsolattartás főbb aspektusaival az ötödik fejezetben foglalkozunk. A kutatási beszámoló következő blokkjában az ifjúsági szervezetekkel, ifjúsági közösségekkel kapcsolatos ismereteket, attitűdöket ismertetjük. Részletesen mértük a különböző szervezettípusok ismertségét, a szervezetekben való tagságot, a rendezvényeken való részvétel lehetőségeit, jellemzőit. Külön kitértünk arra, mely célok tehetnek vonzóvá egy-egy ifjúsági szervezetet, illetve milyen általános megítélés övezi a jelenleg működő civil szerveződéseket. Külön alfejezetben foglalkozunk az önkéntes munka jellemzőivel. A hetedik fejezetben az elégedettséggel, értékekkel kapcsolatos kérdések elemzésére tértünk ki. A személyes értékeken kívül megvizsgáltuk a fontosnak vélt nevelési értékeket, a megkérdezettek vonatkoztatási csoportjait, illetve röviden kitértünk a politikai preferenciákra is. Végezetül, az utolsó fejezetben a cserkészettel kapcsolatos ismereteket, véleményeket foglaltuk össze. Jelen dokumentum műfaja kutatási beszámoló. Az elemzés elkészítése során alapvető célunk az eredmények tömör ismertetése, a fő eloszlások bemutatása, illetve a különböző háttérváltozók mentén a lényeges összefüggések feltárása volt. Éppen emiatt részletes szakirodalmi ismertetésre, az egyes témakörökön belül hipotézisek felállítására és azok tesztelésére, a megfigyelt jelenségek magyarázó modelljeire nem tértünk ki. Az elemzés zömében kétdimenziós kereszttáblák segítségével mutatjuk be az összefüggéseket. Többségében a szocio-demográfiai alapparamétereket ismertető fejezet főbb mutatóit használtuk fel egy-egy kérdés mélyebb megismerésére. A kutatási beszámolóban számszerűen csak szignifikáns összefüggéseket mutatunk be 1, a nem szignifikáns (magyarán magas megbízhatósággal nem valós) vagy nem értelmezhető összefüggéseket *-gal jelezzük vagy nem ábrázoljuk külön. Az adatokat táblázatok, illetve grafikonok segítségével mutatjuk be. Esetenként a megértés és feldolgozhatóság megkönnyítése érdekében csoportosítási eljárásokat, kategorizálásokat, illetve adatredukciós eljárásokat alkalmaztunk. Fel kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy az összefoglaló kereteit meghaladja egy-egy jelenség részletes oksági magyarázatainak felderítése, így erre sajnos nem voltunk módunk törekedni. Mindazonáltal úgy gondoljuk, hogy bár a szöveg első olvasatra száraznak tűnik, akkor végeztünk jó munkát, ha több kérdést generál ez az összefoglaló, mint amennyire választ ad. Bízunk abban, hogy a későbbiekben lehetőség adódik e kérdések tematikus, részletes feldolgozására is. 1 95%-os konfidencia-intervallumon belül. 9. oldal

10 III. KUTATÁSMÓDSZERTAN A kérdőíves felmérés célcsoportját a magyarországi lakhellyel rendelkező, a kutatás lebonyolítása idején legalább 15, legfeljebb 50 éves magyar állampolgárok alkották. A mintavétel többlépcsős csoportos véletlen minta alapján történt. Első lépcsőben megyénként lakosságszámmal arányos szisztematikus, visszatevés nélküli mintát vettünk a hazai települések közül. Ennek első fázisaként szisztematikus mintavétellel kiválasztottuk a nagy létszámú célpopulációt tartalmazó települési egységeket, melyek biztosan bekerülnek a mintába. Ez összesen 46 települési egységet jelent (23 fővárosi kerület, valamint 23 megyei jogú város) ezekben tehát mindenképpen folytattunk kérdezést. A második fázisban a ki nem választott települések közül véletlen szisztematikus mintavétel segítségével kiválasztottuk azokat a településeket (szintén megyénként), melyek még a mintába kerültek. A településméret alapján két kategóriát különítettünk el: 5000 fő alatti és 5000 fő fölötti településeket. Tapasztalataink szerint szociológiai értelemben relevánsabb a település nagysága, mint annak közigazgatási besorolása, hiszen a rendszerváltás óta rengeteg olyan település kapott városi rangot, melynek tényleges urbanizációs szintje ezt a besorolást nem igazolja. A kiválasztás során így figyelembe vettük, hogy a települések mérete és regionális elhelyezkedése igazodjon az ország településszerkezetéhez. Egy településen minimum 4 interjút készítettünk. Összesen 121 mintavételi pontot határoztunk meg. A mintavétel második lépcsőjében a háztartások kiválasztására került sor. A kiválasztás véletlen sétás módszerrel történt. A véletlen séta a településen kijelölt mintavételi pontból indulva egy szigorúan kötött algoritmus alapján zajlott. A sűrűn lakott lakókörnyezet esetében (például emeletes házak, lakótelepek) minden 15., a ritkábban lakott lakókörnyezet esetében pedig (kertes házak) minden 5. háztartásban kezdeményeztek interjút kérdezőbiztosaink. A mintavétel harmadik, utolsó lépcsőjében a lekérdezendő személy kiválasztása történt meg. Ezt úgynevezett születésnap-módszerrel valósítottuk meg: amennyiben a kiválasztott háztartásban több év közötti személy élt, azzal a személlyel készült interjú, akinek születésnapja közelebb esett a kérdezés dátumához. A lekérdezés papír-alapú személyes kérdőív segítségével zajlott. A kérdezés menetét a minta 20 százaléka esetében két hullámban ellenőriztük. Az adatfelvétel március 27-e és április 5-e között történt. Az adatfelvételt követően az összeállított adatbázis kisebb mintatorzulásait úgynevezett esetszámtartó többszempontú peremsúlyozási eljárással korrigáltuk. A súlyozás során a évi Népszámlálás adatait vettük alapul. A súlyozási paraméterek a következők voltak: nem, iskolázottság, életkor, valamint településtípus. 10. oldal

11 1. táblázat: A minta alapstatisztikái, a súlyozatlan és a súlyozott minta alapeloszlásai, N és % évi Népszámlálás súlyozatlan minta súlyozott minta fő % N % N % NEM férfi ,48% % % nő ,52% % % ISKOLÁZOTTSÁG nincs érettségije ,34% % % érettségizett ,79% % % diplomás ,87% % % KORCSOPORTOK évesek ,25% 113 9% % évesek ,39% % % évesek ,64% % % évesek ,72% % % TELEPÜLÉSTÍPUS főváros ,11% % % megyei jogú város, megyeszékhely 5000 főnél nagyobb települések 5000 főnél kisebb települések ,05% % % ,12% % % ,72% % % ÖSSZESEN: ,00% % % 2. táblázat: A súlyváltozó főbb statisztikai paraméterei paraméter érték N 1203 hiányzó esetek száma 0 átlag 1,0000 szórás 0,2339 súlyváltozó alsó 2,5%-a 0,6911 súlyváltozó felső 2,5%-a 1, oldal

12 3. táblázat: A súlyváltozó átlagai a súlyozási paraméterek szerint átlag NEM férfi 1,031 nő 0,970 ISKOLÁZOTTSÁG nincs érettségije 0,931 érettségizett 0,954 diplomás 1,376 KORCSOPORTOK évesek 1, évesek 0, évesek 1, évesek 0,851 TELEPÜLÉSTÍPUS főváros 0,013 megyei jogú város, megyeszékhely 0, főnél nagyobb települések 1, főnél kisebb települések 0,943 Összességen a minta reprezentálja a magyar éves népességet nem, iskolázottság, korcsoport, a lakhely településtípusa és a lakhely megyéje szerint. A minta nagysága 1203 fő. A minta 95 százalékos konfidencia-intervallumon belül ±2,8 százalékos megbízhatóságú. 12. oldal

13 IV. SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐK Főbb demográfiai paraméterek A válaszadók fele férfi, fele nő. 12 százalékuk húsz éven aluli, negyede húszas éveiben jár, harmada éves, háromtizede pedig éves. A minta legnagyobb része (47%) nem rendelkezik érettségivel, a diplomások aránya 20 százalék. Az érettségivel nem rendelkezők magas aránya a minta célcsoportjának életkorából adódik, magyarán a megkérdezettek jókora hányada még nem fejezte be iskolai tanulmányait. Közel minden ötödik megkérdezett budapesti, míg 21 százalékuk megyei jogú városban, megyeszékhelyen lakik. A települési jogállásnál véleményünk szerint a lakosságszám jobban érzékelteti a települési lejtő hatását, így a kisebb települések esetében megkülönböztettük az 5000 fősnél nagyobb és az 5000 fősnél kisebb településeket. Az előbbi településtípusban élők a minta 30, az utóbbiakban élők a minta 31 százalékát adják. A mintába tartozó korosztály háromtizede Budapesten, vagy Pest megyében él. 4. táblázat: A minta regionális eloszlása, N és % N % RÉGIÓ Közép-Magyarország % Észak-Magyarország % Észak-Alföld % Dél-Alföld % Dél-Dunántúl 104 9% Közép-Dunántúl % Nyugat-Dunántúl % ÖSSZESEN: % A megkérdezettek 23 százaléka ingázik, azaz munkahelye vagy iskolája nem ugyanazon a településen található, ahol életvitelszerűen él. Az ingázók meghatározó hányada (87%) napi ingázó, az egy-két napot távol lévők aránya 4, a heti ingázóké 6 százalék. Ebből is következik, hogy az ingázás főleg régión, illetve megyén belül valósul meg a távolabbra járók aránya csak a közép-dunántúli és az észak-magyarországi régióban magasabb és jellemzően a középmagyarországi régió felé irányul. Megyék szerint Nógrád, Heves és Veszprém megye a legjelentősebb ingázót kibocsátó megye (Pest megyét nem számítva), jellemzően Budapest célponttal (a nógrádiak számára Heves megye is meghatározó). A legkisebb, 5000 főnél kisebb települések lakói ingáznak a legnagyobb arányban (47%), körükben átlagosan a jelenleg iskolába járó tanulók 83, a dolgozó aktívkorúak 57 százaléka jár más településre 13. oldal

14 tanulni, dolgozni. Az 5000 főnél nagyobb lélekszámú településeken (de melyek még nem megyei jogú városok, megyeszékhelyek) esetében az ingázók aránya átlagos (23%). 1. ábra: A más régióba ingázók aránya, %, az ingázók körében, N=238 18% 4% 4% 4% 18% 6% 5% 2. ábra: Az ingázók aránya településtípusonként és aktivitásként, %, érdemben válaszolók, N= % 80% 83% 60% 57% 40% 33% 29% 20% 0% 0% főváros 12% 6% 7% megyei jogú város, megyeszékhely 5000 főnél nagyobb települések 5000 főnél kisebb települések tanulók dolgozók A megkérdezettek többsége (82%) nem váltott lakhelyet ahhoz képest, hogy melyik településen élt 14 éves korában (a fővároson belüli költözéseket nem számítottuk lakóhelyváltásnak). A legnagyobb arányban Észak-Alföldről, Nyugat-Dunántúlról és Közép- 14. oldal

15 Dunántúlról költöztek el a megkérdezettek (az észak-alföldiek és a nyugat-dunántúliak költözései a központi régió felé, a közép-dunántúliaké jellemzően Nyugat-Dunántúl felé irányultak). Megyei szinten Budapest-Pest megye agglomerációs költözési tendenciája kiugróan erős. A fővárosból elköltözők így legnagyobb arányban 5000 fősnél nagyobb településekre költöztek. A megyeszékhelyekről, megyei jogú városokból származók inkább kisebb településekre költöztek. Az 5000 főnél nagyobb településeken felnövők vagy kisebb településekre, vagy Budapestre költöztek, míg a kistelepülések lakói jellemzően nagyobb községek, városok felé orientálódtak. 3. ábra: Azok aránya, akik 14 éves koruk lakhelyéhez képest elköltöztek, régiónként, %, érdemben válaszolók körében, N=1153 5% 5% 4% 15. oldal

16 14 éves életkor lakóhelyének településtípusa 4. ábra: Területi mobilitás településtípusok között (14 éves kori lakóhelyhez viszonyítva), %, azok körében, akik lakóhelyet váltottak, N=203 főváros 29% 54% 18% megyei jogú város, megyeszékhely 6% 6% 25% 53% 5000 főnél nagyobb települések 19% 16% 13% 53% 5000 főnél kisebb települések 3% 22% 37% 39% 0% 20% 40% 60% 80% 100% jelenlegi lakóhely településtípusa főváros megyei jogú város, megyeszékhely 5000 főnél nagyobb települések 5000 főnél kisebb települések A szülők iskolai végzettségére jellemző, hogy az apák zöme (42%) szakmunkás bizonyítványt szerzett, az anyák pedig vagy nem tanultak az általános iskola után (30%) vagy érettségit szereztek (33%). Az anyákhoz és apákhoz képest a megkérdezettek nagyjából ugyanolyan arányban szereztek alacsonyabb vagy magasabb iskolázottságot: százalékuk jelenlegi iskolai végzettsége alacsonyabb, mint a szülőé, százalékáé magasabb (emlékeztetőül: a minta egy része még tanul). Nemi bontásban nézve az adatokat látható, hogy a lányok az anyákhoz (és apákhoz) képest viszonyított iskolai előrelépése nagyobb volumenű, mint a fiúk apjukhoz képest számított mobilitása. A szülők legalacsonyabb iskolai végzettségéhez képest a megkérdezettek közel fele (48%) magasabb iskolázottságot szerzett, 14 százalékuk alacsonyabbat. Az előrelépés ebben a viszonylatban általában egy magasabb iskolai fokozatot jelent. Ha a szülők legmagasabb iskoláját vesszük alapul, a magasabb iskolázottság megszerzése a megkérdezettek 30 százalékára jellemző, és megfigyelhető az is, hogy főként az alacsonyabb iskolai fokozatok terén (8 általános->szakmunkás, szakmunkás->érettségizett) érvényesül a mobilitás. Az iskolázottsági szintben mért mobilitás körülbelül a 25 éves korig képlékeny. 16. oldal

17 apa anya 5. táblázat: a megkérdezettek legmagasabb iskolai végzettsége a szülők legmagasabb iskolai végzettsége szerint (anya-nők, apa-férfiak relációban), %, N=1182 megkérdezettek iskolázottsága (nők) legfeljebb 8 általános szakmunkás érettségi diploma legfeljebb 8 általános 39% 32% 21% 8% szakmunkás 14% 25% 42% 20% érettségi 11% 8% 51% 30% diploma 16% 1% 33% 49% megkérdezettek iskolázottsága (férfiak) legfeljebb 8 általános szakmunkás érettségi diploma legfeljebb 8 általános 47% 38% 12% 3% szakmunkás 20% 42% 31% 6% érettségi 20% 11% 43% 27% diploma 12% 6% 33% 49% 6. táblázat: a szülők (apa és anya) legkisebb és legnagyobb iskolai végzettségéhez képest a megkérdezettek legnagyobb befejezett iskolai végzettségének viszonya nem, iskolázottság és korcsoportok szerint, %, érdemben válaszolók, N=1193 szülők legkisebb iskolai végzettségéhez képest szülők legnagyobb iskolai végzettségéhez képest alacsonyabb ugyanaz magasabb alacsonyabb ugyanaz magasabb NEM férfi 16% 42% 42% 28% 48% 25% nő 11% 36% 53% 20% 44% 36% ISKOLÁZOTTSÁG legfeljebb 8 ált. 44% 57% 0% 58% 42% 0% szakmunkás 8% 43% 50% 23% 51% 26% érettségizett 5% 33% 62% 16% 49% 35% diplomás 0% 24% 76% 0% 38% 62% KORCSOPORTOK évesek 66% 27% 8% 75% 23% 2% évesek 14% 45% 41% 31% 54% 15% évesek 5% 44% 51% 19% 48% 34% évesek 6% 43% 51% 16% 52% 32% évesek 4% 35% 62% 12% 44% 44% ÖSSZESEN: 14% 39% 48% 24% 46% 30% 17. oldal

18 Háztartás, család A megkérdezettek tizede egyfős háztartásban él. Közel negyedük kétfős, 53 százalékuk legfeljebb négyfős háztartásban él. Ennél nagyobb háztartásméret a vizsgálatba bevontak 13 százalékára jellemző. Azoknak a háztartásoknak az aránya, ahol van legalább egy gyerek, 42%. Többségben az egy, legfeljebb kétgyerekes háztartások találhatók (az összes háztartás 18 és 17 százaléka). A gyerekes háztartások körében a kisgyerekes (0-7 éves gyerek) háztartások aránya 28, a kamasz gyereket (8-14 éves) nevelőké 32, a legalább tinédzserekét (15+ éves) 40 százalék (a háztartás legfiatalabb gyerekét alapul véve). Jellemző, hogy az esetek zömében (70%) két generáció él együtt egy háztartásban. Az egygenerációs háztartások aránya 24, a háromgenerációsaké 6%. 18. oldal

19 5. ábra: Háztartások alapjellemzői, összes megkérdezett, %, N=1203 HÁZTARTÁS LÉTSZÁMA egyfős 10% % 28% 25% % 10% VAN-E GYEREK A HÁZTARTÁSBAN van 42% nincs 58% GYEREKEK SZÁMA % 17% % 2% nincs 58% LEGFIATALABB GYEREK kisgyerek (0-7 éves) kamasz (8-14 éves) tinédzser (15+ éves) 12% 13% 17% nincs 58% EGYÜTTÉLŐ GENERÁCIÓK SZÁMA 1 24% 2 70% 3 6% 0% 20% 40% 60% 80% 100% Kutatásunk céljának megfelelően kicsit átalakítottuk a család- és háztartáskutatásokban standarddá vált Laslett-féle háztartástipológiát. Eszerint az egyedülállók és a kétszemélyes gyerektelen párok aránya a mintában 8-8%, a nukleáris családoké (2 szülő és gyerekei) 44%, a nagycsaládoké (nukleáris család és egyéb rokonsági kapcsolatban lévők együttélése) 9 százalék. A csonkacsaládok aránya (1 szülő, vagy 1-2 nagyszülő nevel legalább egy gyereket) 19. oldal

20 16 százalék, a mozaikcsaládoké (legalább az egyik gyerek nem vérszerinti gyereke valamelyik szülőnek) 8 százalék. A magukra maradt szülők aránya (azaz azok a háztartások, ahol a gyerek(ek) már új háztartásban élnek) 6%, a be nem sorolt háztartások pedig a minta 1 százalékát teszik ki. 6. ábra: Háztartástipológia, %, összes megkérdezett, N=1203 1% gyerektelen egyedülálló 9% 6% 8% 8% gyerektelen háztastársak, élettársak csonkacsalád 16% mozaikcsalád nukleáris család 44% 8% nagycsalád magukra maradt szülők egyéb A diplomás megkérdezettek körében magasabb arányban találjuk a gyerektelen egyedülálló, illetve a gyerektelen párkapcsolatban élőket (29%). Ezzel párhuzamosan a csonkacsaládok és a mozaikcsaládok aránya kisebb, mint az alacsonyabb iskolázottságúak körében. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyrészt a házasságkötés időpontja tolódik ki körükben, másrészt kisebb a gyerekvállalási kedv, harmadrészt a diplomás nők később szülik első gyereküket is (átlagosan 27 évesen 2 ). A legkisebb településeken a nukleáris és nagycsaládok gyakoribbak, míg a vidéki nagyvárosokban és Budapesten a csonkacsaládokban élők, illetve a főváros esetében a gyerektelenek aránya magasabb. 2 Ebben az esetben a legalább 25 éves megkérdezettekre szűkítve az elemzést. 20. oldal

21 7. ábra: Háztartástípusok iskolai végzettség és a lakóhely településtípusa szerint, összes megkérdezett, N=1203 ÖSSZES MEGKÉRDEZETT 8% 8% 16% 8% 44% 9% 6% ISKOLÁZOTTSÁG diplomás 11% 18% 13% 5% 42% 4% 7% érettségizett 8% 8% 17% 10% 43% 9% 5% nincs érettségije 7% 5% 16% 8% 45% 11% 8% TELEPÜLÉSTÍPUS főváros 11% 15% 19% 5% 37% 7% 4% megyei jogú város, megyeszékhely 8% 7% 21% 8% 43% 5% 9% 5000 főnél nagyobb települések 9% 9% 15% 9% 43% 8% 7% 5000 főnél kisebb települések 6% 5% 11% 8% 48% 14% 6% 0% 20% 40% 60% 80% 100% gyerektelen egyedülálló csonkacsalád nukleáris család magukra maradt szülők gyerektelen házastársak, élettársak mozaikcsalád nagycsalád egyéb A megkérdezettek negyede számolt be arról, hogy szülei elváltak. A felnőtt megkérdezettek 21 százaléka már maga is elvált legalább egyszer. Ebből következik, hogy a válások aránya biztosan magasabb, mint volt annak idején a szülők körében (sajnos a kérdőívben nem tértünk ki arra, hogy házasodott-e már korábban a megkérdezett vagy sem). A sikertelen házasságokat leginkább a szülői minta, illetve az életkor határozza meg. Figyelemreméltó, hogy annak hatása, hogy a megkérdezett szülei elváltak-e vagy sem, a legalább 30 évesek körében számít hatványozottan. A válaszadók 12 százalékának van olyan gyereke, aki nem abban a háztartásban él, ahol ő. Ez az arány jóval magasabb, ha azokat nézzük, akik átéltek már válást (34%), illetve körükben is akkor, ha férfi megkérdezetteket vizsgálunk (49%). Háromból két válaszadónak van jelenleg párkapcsolata. 7. táblázat: Elvált-e már a megkérdezett a szülői minta és az életkor szerint, %, érdemben válaszolók, N=1150 a megkérdezett életében előfordult-e már válás 21. oldal