KÉPES GYERMEKVILAG. melléklap. A Kltdedóvjk is 6yermekkertés1nök Lapjilloz.

Átírás

1 KÉPES GYERMEKVILAG ' meékap A Ktdedóvjk is 6yermekkertés1nök Lapjioz.

2 r----! KÉ~ES GYERMEKVILÁG ~+(.)~-<~)i~~ _.... ~- - -:--~-: -~:1:-c~.'i":c~,_ -":":"; '"-:. ~. ;.. '; f.:- ~ *t : ' ~. ~... ~ + -) t.,. r} ~ r ~ '-t ( 1.: "!) t (C).J. -..._ -... _ :.... -_._ - ---=-~ -----==~ i.3~~~~;_;:_ - ~

3 KARÁCSONY EST.*) No kis sereg Ne keseregj Ejött a szép karáesony. Ha jó vntá : Ime ott á Jutamad kis barátom! 2 - A bodogok karácsonya. (Ebeszéés.) Oga és Irma egykoru gyermekek votak, együtt nevekedtek fii, egyaránt szerotték sziiiiiket, de ök is egyaránt votak szeretve átauk, a kiiönbség csak az vot kö:t.tiik, hogy Oga vagyonos súiök gyermeke vot: Irén sziiei pedig.t é z us hozta, - sokszor küzködti k az éet nehézségeive; de a - De azt mondta, a diönbséget Oga nemes eke mindig e tudta Hogy csak a jók számára. Irmáva feedtet.ni ugyannyira, hogy miudkettöjiik házában tejesen otthonosan érezték ma Kinek áha Ovodába Szergamasan ejára! gukat. Meg ke vaani, hogy a JO viszony megsziárdná'ában nagy rérze vot Oga anyjának ~a gyiimöcse Gyomrát tötse is, d is, hogy jó gyermekének i.irömt!t nö VI'je, megengedte, hogy iskoa nüín a gyennekek fö vátva egyszer egyik. m;ískor i:-:mét a Annak ki engedemes, Mert Jézuska másik sziiiíi házban keressenek s:~.órakozást..tó iukha S kis ányokba szeremes! A véeten ugy akarta, hogy karáesony Mtéjén Ogáék házára keriit a sor, itt gyiitek De a ki rosz, Hanyag s dacos : tehát i)ss:.r.e mindketten a nékii, hogy a WrténendöniH CRak egkisebb sejtemik is ett vona. Vesszöt farag számára J átszodozthk, ugrándo:.r.tak, s vim1m est vegt~siikke mnattatták :'gymást, migen azon vették E szép fábci, S jci epáho Hogy emékezz~] mára észre magukat, hogy Vtniok ke, mert Irma auyja ejött eány{t haza, inni. Irma s:wmornan,.taj, Jézuskám! Oga p~'-dig esengv~ nézett anyjára, mindkt~t.t1k eszünk ám anya megérté eánya néma tekintetét, s miruketti.í Mér:.r.é a fájdam at, mey a két barmníí 1\i mindnyájan, megátod, Ha ezt. a fát F.s cukmisát szivét az eváás tudatában érintette. Oga anyja Mo~tan közre bocsát01! meg fog, a Irma kezét, kérte ennek anyját, hagyná itt ez este, hadd egyen neki is r~s:.r.n... néninek a h ban az örömben, me y Ogára vámkozik. A S mindenkinek kis Irma szive óhaját haván tom!íesoni, iiröméh~>n ezer mt g ezer cfiókot nyomott ()}ga ma A ki hennfinket szeret.: Kiiszönetet, ":dvözetet májának kezére, jdéii annak, hogy jmt:wnyan Mond ez éhes kis Rereg! esö pártfogásáért h;ás enni kiván. Egy kih akudozás után Irma anyja egyedii távozott, a Kivánjuk mind, ányok pedig fokozódott jó kedvve foytatik Hogy szfiein!: megszakított játékumt, s muatságn~ mármár Soká-soká éjenek, zajossá is v{tt, midíin egy nem várt esemény Gyermekük ben, ~:Ietükben vonta magár a figyemiiket. A ámpa kiaudt, Csak örömet ejenek! ()}ga anyja oyan észrevéten U esavarta e, Borzsák Jt~ndre. hogy a gyermekek egyrzerre csak pokoi setétségben taáhák magukat. A:.r. ebbő sztrmazott *)E gyönyörü kiitemény a szegszárdi kisded1ivó-intézet : ámuatot azouban csakhamar bámuat, s végteefoyt karácsonyi innepéyére iratott. Szerk. ; eni keemes mpgepetés vátotta fe, mhiin a meék terem két szárnyu ajtaja fihpattanván,

4 eőttük áott Jézus gyönyörü ajándéka, a nagyszerü karácsonyfa tiindéries fényt terjesztö száz meg száz apró gyertyájáva, ragyogó diszitményéve, s az ajándék tárgyak meseszerü özönéve. A megszámáhatan sokaságu apró viágító gyertyák közt vidáman mosoyogtak rájuk a szebbé s:~.ebh piros amák, a festői rendetenségben eheyezve himbáózó narancsok szemeiket csikandozták; a vörös pumutta fekötözött cukorkák, fiige. aszat szi va, János kenyér, s isten tudja miféé cukmi,o;ok csábitóag tekintének feéjiik. Hát még az a sok csiogó viogó csecsebeei>e, miknek feadata vot a fa díszét ameni, értékét neveni'? S aztán a tarka-barka játékok nagy özöne, meyek küzt ugy etévedt a:~. emberi S'm, mint vaami abyduthan ~ Oyan hamaza vot a díszes képes ki>nyvemek, hogy beöiik egy kis városi könyvkereskedést ehetett vona berendozni. Az értékesebb játékok közt votak kaitban ug áó és fiityiiö mararak: meyekrih aig ehetett vona hinni, hogy nem igazi t' ö madarak. Vot szinház, mozgatható bábukka, ruhatárral Vot tejesen berendezett ház. Vot majorság udvar, közepén gaambdncca, nwynn ki s be repdestek a kis gaabok. Vot gyönyöriien berendezett kert, viruó és iatozó virágokka, tenger gőzhajóva, vaspáya igazán küdek'dö vonatokka, s vot még Isten a megmondhatója, mennyi és miyen e sem írható más játék, meyeknek mindegyike oy diszes, oy megkapó vot, hogy közöttiik a váasztás is nehézségge jirt vona. A mi azonbau még is eg Íitkább magtí'a vonta a két eány figyemét, az km. óriási nagy bábn vot a fához támasztva. Vaóságos éíí aakoknak átszottak, ritka szépek s igen fényes ötöztikiiek votae Az egyik derekán gyünyö'ii himzésse O g a, a másikén I r ma vot o vas ható. A ányok megepetését eírni nem ehet, a hetedik menyországhan képzeték magukat, szóni nem bírtak, csak néztek és búmutak, sziviik eszorut, iye~rö még ámodni sem mertek. Oga sziiői a háttérben nézték a jeenetet, s gyünyürkdtek a két gyermek megepetésében. A siri csendet végre a mama törte meg azza a kijeentéséve, hogy ezt a sok mindent a ki~ Jézuska hozta Oga és Irma szám{u a, azért, mert jó gyermekek votak eddig, s azért, hogy jók egyenek jövőre is. A :Jsend zajos örömmé vátozott. Oga anyja nyakába ugrott, s ezerszer össze-vissza csókogatta, majd atyjához ugrott, átöe ve két kezéve, de barátnéjának sem maradt adósa, öt is megöete, s bátorította, hogy ö is kap beőe, de nem csak hogy vaamit kap, hanem épenségge feét kapja. "Ugy-e, édes mamám, igy szót: fee Irmáé'?" S amikor az anya rámondá az igent, Irma is nagyot ugrott örömében, s Oga sziiőinek ke zeit könytet szemekke csókogatta \ Már most egeső doog vot a bábukat ki. mozditani heyiikbó, Oga vette magához Ogát, Irma pedig Irmát, azt hivén, ugy van az kirendeve, hogy mindenik a druszáját kapja meg, de ekkor közbeépett az anya, s azt mondá, hogy igy nem jó esz a doog; ke, hogy Oga kapja Irmát, Irma pedig Ogát, hogy igy örök időre eméke maradhasson a köztuk vaó barátságnak; s miután ebbe tzivesen bee egyezett mindegyik kis ány, a csere megtörtént, s vidáman kezdett mindegyik a magáéva játszani. Aig, hogy Oga táncoitatni kezdi babáját, ez majdnem egész tisztaságga, csakhogy gyenge hangon ekiátja "Irma u, nyomban rá, mert a má~ik baba is táncoui kezdett, ez meg azt kiátja "Oga u. A gyermekek ujabb megepetések be, ujabb örömekbe esnc,k, nyaják-faják a.kis okos kedves babákat, meyek beszéni is tudnak, ujongnak, ugrának, tánconak örömükben, nem nézve már a diszes karácsonyfát, s nem tekintve annak gazdag gyiimöcsére. A késő éj dacára csak nehezen sikerüt a ányokat nyugaomra birni. Nehezen is jött szemükre áom, még az ágyban ij; soká beszéi gettek játékaikró, s szőtték a tervet, mit és ' hogyan fognak honap jókor játszani, no de végre enyomta öket az áom, s audtak Mesdeden, s ámodtak bodogan. Fejük feett őrködött a kis szeid ;Jézus, s ábaikná angyakák repdes tek. Eőtttik ebegett a ragyogó karáncsonyfa ezer diszitményéve, mit most sokka jobban és részetesebben vettek szemiigyre. Úh miy bodogító vot ez áom! Csak soká, nagyon soká tartott vona! Vot azonban ámukban vaami szomoruan megható is, mi érzékeny ekiiket nagyon szomoruan érintette. A karácsonyfátó kis távoban rongyokba ötözött, s nyomortó

5 kiaszott gyermek aakok votak áthatók, amint esengve néztek a csiogó karácsonyfa feé, 8 kezeiket esdőeg terjesztik ki a bodog házi nép feé. A átvány nagyon izgamas vot ; Irma és Oga sikotva ugrottak fö ágyaikbó, s nem kis időr~ vot szi.ikségük, hogy áomsziite ijedtségukbő magukhoz térjenek Nagyot éekzettek s annékü, hogy gondoataikat egymássa kicseréték vona, ekiikben egy fogadást tettek. Reggere ke vén az idő, gazdag reggeihez ütek, meynek végeztéve a ház asszonya szétosztá a két ány közt Jézus ajándékát. Egyik sem kapott siányabba t, mindkettö meg vot eégedve nagyon. A sok mindenfée közt jutott Irmának egy kis csinos pénztárca is, meybe nagy nyereményekre játszó sorsjegy igéitény vot erejtve, erre küönösen figyemessé tette öt a jó háziasszony, nehogy vaami értékteen Játékpapírnak tekintse. Irma ezerszeres háákodás közt sietett haza drága játékaiva, hogy azokka sziiiíinck is örömet szerezzen. Az apa és anya kimondhatatanu meg votak epet"e, sú viik eszorut 8 szemeik könybe borutak; a báa nemes érzeménye támadt fö sziveikben. Hagatagon nézték a szebbné szebb játékokat, s csak miután ekükben vaami ehatározásra megáapodtak, fejezték ki nyitan is őrömiiket, s vegyütek ányuk örömei köze. A karácsony már rég emut, s Irma s ennek szüöi még mindig a megepetés örömeive votak efogava, midön az a megepő bir terjedt e a városban, hogy vaaki egy sorsjegy igérvényen 150,000 frtot nyert, de e vaakinek kiétét a bankház nem tudja kipuhatoni. Ogát, atyja a napi apokban értesüvén errő, átfuttatá Irmáékhez, hogy néznék meg az igérvény szá- 1 mát. Oga azonna visszasietett a eirt számma, meynek áttára atyja ekendezve kiátá e, hogy Irma igérvénye nyerte e a 150,000 h tot; már most ök is gazdagok és bodogok ehetnek. Oga nagyot ugrott, s viámgyorsaságga barát:l.öjéné termett az örömhírt tudtu adandó. A hatás eirhatatan vot, Irma tombot örömében, atyja és anyja pedig térdre esve, kéztördeve könytet szemekke ádották isteniiket, Ogát és szüeit, kiknek e nem várt bodogságot köszönhetik. Oga maga ih eérzékenyiit a jeenet feett, s kipiruva fntott.. szuwihár.ához. Hogy vette fö Irma atyja a 150,000 f tot, miut rendezte be eddig szerény házát? nem igen érdeke bennünket, eég a?.t tn dni, hogy ezután már nemcsak a ányok, de a szüőik is benső barátságban étek egymássa, s egy nap egymásnap músik házában vot a bizonyos taákozó, mey napró-napra keemesebbé é:-; nékiiözhetenebbé vát. Iyen viszonyek közt gyorsan mutak az év napjai ugy, hogy aig vették észre ismét az év vége feé köze(tek. Deczember ~3-ikán este Irma szüöiné tötötték az időt vidáman és keemesen, másnapra hát Ogáék számitottak a szerencsére, azonban Irma atyja kikérte magának, hogy ezutta kivétekép Ismét náa gyiijenek össze, mert ö oyan megepetést akar a két cínynak szerezni, mey öket egész éetiikre bodoggá teszi. Oga sziiei bizonyos, ide nem tartozó Hitéteek meett a kívánságba beeegyeztek, H igy másnap este 6 órára iinynkka c gyiitt ütmentek. A megepetés egy réhze nem sok{! Yáratott wagára, mert a szomszéd terem fiiuyit ajtajím nagyszerüen e 1 átott, pazar fénynye diszitett, s káprázatos fényt árasztó karácsonyfát ehetett átni csiogó cifraságai s kifogástaan izésse megváogatott játékaival Az örömet nem kisértjiik meg eiirni, nem vot az kisebb a mut éviné, sőt még tán nagyobb is ehetett, mert hiszen most ezutta mindkét gyermek szu.öi is bee vegyütek abba Arró sem akarunk hosszabban beszéni, miyen tárgyakat kapott egyik vagy másik, azt azonban nem hagyhatjuk emítés nékü, hogy ezutta Oga is kapot egy erszényt, meybe egy fontos, okirat vot eheyezve. Az okiratban Irma atyja 5000 frtot tesz aapitványkép, hogy annak kamataibó évenként karácsonykor szegény gyermekek karácsonyi ajándékokka, s tejes téi ötözékke átassanak e, s ez aapítványt búán azért, mm t vagyonát, jóétét eánya barátnüjének köszönheti, Oga néven kivánja a város eöjárósága á t keze tetni, kikötvén. hogy az ajándékok kiosztását a mig csak Oga é, ií maga tejesitbesse. De Irma ih kapott egy értékes erhzényt egy másik okiratta, meyben ÍHm(~t frt van kikötve egy városban áítandó kisdcdovó intézet javára, ho] a szegény :-;or:-;n 1-D ernwk('k rwveé8t és ke eme,; szc'mtwzást )"Pitet JH k. ( Hga sr.üöi, é~-;

6 5 - a gyermekek egyik ámuatbó a másikba esnek s mig vége sincs a nem várt megepetésnek, ii~ van egy ujabb, fönyiik a hermadik terem ajtaja, s ott átnak maguk eött egy m4sik tömött karácsonfát körüáva 50 szegény sorsu gyermek - s a városi eöjáróság áta; kik részint azért jöttek, hogy a jóhevö esö aapitványának ádásait már ezntta évezzék, részint pedig hogy az ádozatró tanuskodó aapitó eveeket a városi hatóság részérc átvegyék. Irma atyja a ragyogó karácsonfa eé áván, mogható szavakka mondá e, hogy örömét, vagyonát, bodogságát Oga sziieinek köszönhetvén, érte háás kivánt enni, azért tette az aapitványokat. Majd kiosztatván Oga és Irma áta az itt evö 50 gyermek közt az ajándokokat, és pedig a sok cukmison és játékon kivü mindeniknek egy tejes ötözéket is, átadta az okmányokat az eöjáróknak megőrizés végett. Könnyek ragyogtak a jeenevők szemeiben, az eismerés, öröm és háa könnyei votak azok. - Irmának bodog karácsonya vot a mut évben is, de a bodogságnak vot némi árnyéka is ámában, midön a csiogó kar{tesonfa közeében szenvedö és nékiiözö gyermekeket átott, ma ez árny atyja jótékonyságáva fénynyé vátozott, s igy bodogsága tejes ön. Eöjárók háákozva, - a feruházott gyermeksereg pedig örömrepesve távozott, étetve a nemes jótevöt, ki részükre iy bodog karácsonyt szerzett. Még ezután is vot öröm, és ujabb megepetés, de ez már Oga szüei házáná történt, ho szintén nem maradhatott ki a nagyszerű karácsonfa, meynek fénye meett mh11dkét szüöi pár soká vi áman beszégetett, s majd a ncunsi aszta meott ekes köszi: ntökben fejezték ki örömüket jó tetteik feett. Kobány bácsi. A KIS HUSZÁR. Lóra termet magyar gyerek, Az vagyok; Hér buszár is esz beöem, J<'ogadok! Huszár-gyerek, méc pedig a Javábó; Róam egykor a fé viág Hire szó. Büszkeségem koronája : Szép hazám, Hegmutatom, hogy fiadnak Szüt anyám. Pej paripa, sarkantyu és Görbe kard, Hejh! ugyancsak födiszitik A magyart. Heg a meett engö mente, Röpke te, Fényükön a sas tekintet Összefoy. Neki vágok eenemnek Mint a szé, Mint a viám sujt kezt,ben Az acé. Ha etekint égbö a bös Nagy-apa, Azt mondja majd: ez a derék Unoka. Iyen egyen minden magyar Hazafi, Nem ke akkor ös jogunkat Féteni. Nem esz, tudom, panasza én Eenem, Sem kiráynak, sem bazának Sohasem. Megmutatom, ezer een Jönne bár, Hogy az Isten katonája A huszár. Védjük az áatokat. Hajgat6 Sándor. Uton utféen taákozunk rosz semmirekeő gyermekekke, kik egnagyobb muatságukat az az áatok kinzásában taáják fö. Mondani is feeseges, hogy az iy gyermekeknek szive nem ehet jó, nem ronatan, mert kiben a jobb ér zésnek csak parányi szikrája is é, az áatta kiméetesen és gyengéden bánik, mert tudja, hogy az is fájdamat érez ha bántjuk, s jó esik neki, ha szeretetünket vee éreztetjiik. Taáunk vásott gyermekeket, kik nap hos~zant kiméetenü! iidözik, köve, tégáva dobáják a kutyákat, az iyen gyermekek vagy tudatanok, vagy sv.ivteenek, mert küönben tudniok keene, hogy az ember eghiibb barátja a kutya, mey örömé ben, hajábar hii marad hozzá, öt soha e nem

7 hagyja, házát, vagyonát hüen örzi, sok dogában segitségére van, s pontosan tejesiti urának parancsát. Vannak oyan sihederek, kik ismét más áatot, oyant kinoznak, meyrö azt hiszik, hogy haszontaan, ezek ismét azt nem tudják, hogy a természetben mi sincs feeseges, mindennek meg van saját rendetetése, és ha szabadságot engedünk áatainmak, ezek egymást oyan szépen eenőrzik, hogy tuszaporodásuktó, s az ebbö foyó veszedeemre gondoni scm ehet, mert ök egymás eenében a egjobb rendörök. Hogy miyen hasznát vesszük még a átszóag kártékony áatoknak is, arra nézve aább több pt>dát fogunk föhozni, mikbö tanuságot vonhatni arra nézve, mint bánjunk az áatokka, meyek ha némi tekintetben kárt is tesznek más tekintetheu azonban e kárt szogáatukka háásan megtéritik. És most ássuk a pédákat..egy kicsi, de föötte termékeny szigeten, a keeti tengerben a parasztasszony'k kik a udtenyésztést nagyban üzték, panaszkodtak hoo'y a rókák egyszer-másszor heopóztak a ~1dóbe.. A, férfiak.azért egy napon ehatározták, hogy irtó haborut visenek a rókák een. Az ehatározást t~tt követvén, rövi~ idö. aatt a rókák kipnsztitattak az egész k1s s;r,iget teriietén. V ot. ör{)m a parasztság közt. Most a udak is biztonsághan :votak és a rókabőrökbő még réndkivüi bevéte Is.t~t. Han~m az.egyi~ átszóagos csapást.-gy m~s1~ vaódi csapas :vatotta fe. Ugyanis egyket ev aatt a meze1 egerek annyira eszaporodtak, hogy egszebb aratási kiátások fiisthc mentek. A mezei egerek, mintha csak a vagyonos parasztoknak erszényeibő szedték vona ki a penészes taérokat. A rókahundák az utosó ti~zta j?.ve?.emet.k~pezték; a:1.óta.annyi sem vot Imve.. ~?mjek ~ hba~at. Lett UJ tanácskozás, és ~ozos megaa?odas arra nézve, hogy a ~eze1 egereket mmdpn áron pnsztitani h. Amde.az ember nem. sziietet egérfogónak, bármennyi esze egyen IS. A mezei egerek áamá.?an a~ ember hiába akarja a rendör szerepét Játszam. A gonosz áatkák ~sak nem akartak pusztuni, söt mindjobban szaporodtak.. A szükség gondokodni tanit. A parasztok IS gondokodóba estek, és azon gof'doatra jöttek, há~ha a rókák nem étezése okozza a bajt? ÁthaJÓztak a száraz födre és drága pénzen vettek fi~ta rókákat, hogy a szigeten szabadon boesássak. És már a következő évben kedvezöbb termés vot. És miné jobban szaboradtak a rókák anná nagyobb mérvben pusztutak amezei ege~ r~k u~y, hogy?zután ezeknek. ká~os befoyása tob bé eszre nem vetetett Most ott es mmden tá j ékon ho a rókában a egkutiinöbh me;~,ei maeskák és 6 - a mezá rendörök egyikét tanuták megismerni, minden paraszt igyekszik, hogy saját rókája egyen födjén, azaz ha róka iti fe tanyáját birtokán, azt a viágért sem bántamazza, és ha néha egy-egy iba vagy tyuk etiinik is, azt számba sem veszi, vagyir ugy tekinti, hogy a róka magátó vitte e jutamát, mive a gazda tartozik kitiinö szogáatáért. Amerika tudvaevőeg a kukorica ha;~,i'tja. Ugyanott étezik oyan madárfaj is, meyet knkorieato vajnak hi v nak, - mi ve mkoricaért' skor nagyon eepik e madrak a födeket dé;~,smájnk fe vétee céjábó. A ga;~,dák gyakran teteme:'! kárt vaottak, a miért Í:'! jutamakat tib~tek ki oyanok számára, kik módokat és es;~,közöket tudnak e madarak tömeg es pus;~,titúsára. Kis;~,edték a tojásokat, egész Prdiiket eégettek, ngy, hogy százezerenként siitek meg a kikeit fiökák, és csakugyan sikeriit némey táj<' kró criasztani a tovaj madarakat. A;~, em'oerek most igy gondokoztak: A mit e tömérdek madár meg.-vett vona, az mind hambárunkba kcrii. Tiszta haszon!'? De hoppá! - Nt:!m ugy történt. Ha ez1~ött a termés tizedrés;~,ét megették a madarak, mo,.;t az egész termést megették a féi'gt~k, md,p khő ezeött a madarak étek addig is, ig a knk'ica megért. Mert a ma1ár nem t sak aratás idején eszik, hanem egész éven át. Aratás dött pedig minden madár azt a féregspj'eget pusztitja a természet rendeetéhií, a mey az aratáht veszéyezteti. Amerikában is igaznak bizonyut a közmondás: saját k!trán egjobhan tanu az ember! A to vaj madara b t messze viéuö visszahozatták isma, ápotúk és s;~,aporitotbik, és most minden gaza, hogy knknriezatermésének nyoc, vagy kienc-tizedrés "ét hi;~,tositsa magának, örömme türi határán a dé;~,smáó madárseregeket. Hogy a mut s..:ázadhan Enrópa-szerte, ugyanoy okoskodáshó kiinduva, Itmjdnem egé szen kipnsztitott<í.k a szegény ven bt wt, azt taán nem s;~,iikséges kiiijn fdwzni. J)e ha a verebek üdözése, fiókáik kiszedése t-~ib. mai nap is eőforduna fauheyen, akkor ugv:mct-~ak ideje vona már, hogy ekészek, ~s ta.núók és az eöjáröság egyiittesen miik<idnének a;~, oktaan ejár~s besziintetése végett. Mert egy-egy verébpar,, JObhan ke~ ve vén a hernyókat, hogarakat és férgeket, mmt a magot, hetenként. egaább he_rn.yót hord fiacskáinak ebéd1 e. és Úgyan anny1t fefanak maguk az öregek i~ 1000 verébpar, egy 1e t' 1 etetes. ' a att 4 Rí'.áwzer ' hernyiít pnszt.it f~kró és me;~,iírií. Ezért esak mt~gérdem ;n' mmden ve~ éb, hogy eseresznye t~r gahonaérehkor bo~sznsag nékii évezhes:-;en néhány szem't, Mádai Mátyás.

8 SZAVALMÁ NY. A kis Lipike. Vot egyszer egy kis fiueska No nem éppen kicsike, Mert nagyobb vot mint az ököm, 8 ugy hivták hogy: L i p ik e. Iskoába járt a fiu ~[fig pedig ám szivesen ; Kis kacsóit karba téve Eit a padhan csendesen. Tudott is már annyi mindent, Irt, ovasott mint egy pap, ert tudta, hogy szorgamáért ~[ami.játm csókot kap. ~:des kedves.i í anjácskám N<' zz ide Pgy kicsikét, i :n vagyok e kis fiucska A te kedves Lipikéd! Gyurkovits Béa. Béa és a góyák. (Ehe!zéés házépítése vagy rajzoása akamáva.) Egy s:t.ép tavaszi napon Béa kintjárván az n d va ron, nagy megepetésse vet te észre, hogy házuk tetején két nagy hos:-~w ábsúrn, és hoss;m csörii madár jár, s oyan formán for goódnak, mintha vaamit kémeui akarnának. Nossza be is szaad anyjához emondani miyen furcsa vendégeik t'~rkeztek. Az anya miután megnézte öket, megmonc<i fi<inak, hogy góyának neyezik e madarakat, meyek most érke:~.tek vissza vándor<tsnkb,), s akamasint itt akarnak száást venni, ha c nem iizik öket. Egyutta azt is mpg mondt a BMának, hogy a goyák nagyon sok haswot ow:~.nak az áta, hogy a békákat, <igyc'jmt pnsztitjúk, miért is mindeniitt szivesen útott veneégeknek tekintetn'k. Béa m<t' most eég okos vot rájönni, hogy a góyáh:at nem vona heye.;; háwktó ezavarni. Igéretet is tett erre né:t.ve anyjának, midön még a:~.t is megtudta, hogy a madarak itt fogják fészküket megrakni, s tojásaikat kiiöteni. A madarak csaku~yan nem sok id ö mu va hozzááttak fé:-zkiik készítéséhez. Ágakbó áitották össze, five és sássa pedig szépen kibé eték. Majd ü'i)mm' tapasztata Béa, hogy a góyúk egyike mindig a f'és:~.kén ii, s igy tntta, hogy már tojásnknak ke enni, s:~.eret~e is vona ezt útni, Pmit1! is anyjának többször, de az anya mindig intette, hogy ne zavarja a ma darakat, mert itt hagyják a házat, pedig azt szokták mondani, hogy a mey háztő ezavarják a góyákat, azon nincs isten ádát~. Béa haga- 7 - tott!'ny.i,a.szavára, s minden kíváncsisága meett.is _bekeve hagyta öket. Egyszer azonban eszahn átván a góyák~tt, ugy gondokozott h~gy. megnézheti. a tojásokat annékü, hogy ~ g.o~ak me~tudnak, nagy gyorsan áitá fö a.etrat ~ haz ~reszéhez, s onnan föszaadva ott a~t a fészeknel Csakugyan két Indtojás nagy sa?'u hossznkás fehér tojás vot benne. Béa nem eeg.edet_t meg azza, h_ogy szemeive átta, még kez~be 1s akarta venm, s csakugyan ugy is tett. A.hg vet~e azonban kezébe a két tojást, a góya pa.r haza~rkezett, s mérges szárny csapkodássa sza~ ~ feszek.. feé! Béa ijjedtében kiéjtette k~zebo. a tojasokat, meyek a födre esven szetzuztak; s azután mint aki roszat cseekedett, ekotródott szem eö. A góyák mérgesen keepetek, s bizonnya arró tanakodtak hogy már most mit csinájanak. E:,:te feé aztá~ ehag~ták az iires fészket, s nem is tértek töboé oda vissza. ' Béa másnap hiába várta vendégeit vissza sz~nta, bánta hogy kiváncsiságának engedett, d~ mar nem tehetett róa, a góyák hiitenek eti tek hozzá.. Egys~er Béa a tó ~artján ögyeegvén,, hi.rtee~ eo~te termett a goya erősen csapkod. van szarnyava, s csőréve is vagdaózván. Béa rémiietes sikotozás között futásnak eredt s haza., erve. s1ran.. k ozva b eszete e anyjának a ' történi te~~et. m1er~. ha~ytak Ekko~ tudta meg anyja, hogy a góyák e házukat, s hogy most, a tó pa.~tja.n fe~zk~tek, s ~éát föismervén, nehogy!o.jas~tkat 1smet epuszbtsa, megugratták. Kapott Is B~a oyan!eckét édes anyjátó, hogy egott megtopad~a, rmk.ént soha nem háborgatná öket ha.r:ne~ v.~ssza te~:nének. E';n~t a ~avasz, nyár, b~k~~zontott a_z os~!. s a goyak UJ hazájukba kotoztek. MaJd ejott a tavasz s a madarak is~~t; vis~z~tértek.. Visszatértek pedig egyenest Be~t k haza_hoz, rumtha csak megsugta vona nekik vaaki, hogy ezentu nem zavarja e öket onnan semmi; és csakugyan nem is zavarta e. mcrt Béa szaváná maract, s a góyák egés;. nyugodtan éhettek házukná. Ebeszéés (Kutépitéshez hasábba.) Két kis tt:stvér, eány és fiu játszottak az udvarban, midön egyikök a 4 éves kis Ion egy szerre beezuhant az aacsony kávájú kntba. A kis Gyua, miheyt észrevette mi történt, futott anyjához: "Gyere mama gyorsan, Ion beeesett a kntba!" A szegény asszony "zinte örüten az ijedségtő futott a kuthoz, de midön ott meg-

9 - 8- haotta a szegény ányka jajkiátásait, oyan ijedtség vőn rajta erőt, hogy képteen vot segitni. A kis Gyua azonban egy pianatra sem veszté e éekjeenetét, hanem megkapva a vedret azt mondá anyjának: "Bocsáss engem e a vederben, igérem neked, hogy Iont föhozom magamma/' A kétségbe esett anya habozott eőször, de minthogy más mentö eszközt hirteen nem átott, ebocsátotta fiát a kutba, - de eőször egy kendövei biztonság okáért a veder áncához kötötte. Gyua megragad ván testvérét fökiátott: most huzz fe bennünket! Az anya forgatta a áncos kereket, egyszerre azonban a rémüet ismét erőt vett rajta, s a huzást fébe keett szakítani. Gyua, ki rögtön észrevette, hogy anyja rosszu van, bátoritóag szót. Ne féj anyám, csak kösd meg A áneot, a többit majd e végzem én!" Az anya engedemeskedett, Gyua aztán egyik kezéve fogódzva, másikka kis hugát beeütette a vederbe, maga pedig fömászott a áncon a kut szájáig, s kimentette Iont, ki esésében ba váát megsebesítette. Az anya öröme nagy vot, midön mindkét gyermekét megöeh ~té, de nagy vot ám az egész községé is, hogy oy bátor fiut mondhatott magáénak, mint a 8 éves Gyua. Gyua csakugyan derék bátor fiu vot. - Iyennek keene enni minden gyermeknek, de azért a kut körü még is óvatosan ke játszani, mert a kutba esés rendesen haáa végződik. TÁRSAS JÁTÉKOK. I. A gyermek és a madár. A gyermekek körbe ;ínak kezeiket magasan tartva, a körön kivü repdes a madár két kezét a madár adrnyaként fö s e emegetve. A gyermekek énekik a következő dat: Repiij ide kis madárka Ez aranyos kaitkába, Jó dogod )esz majd megátod, Nem Jeszek én rossz harátod. RepüJj ide, rephj hát! A madár egy heyen ebegve éneki : Nem repüök, mert ngy átom Szivteen vagy kis barátom. Nem fogok én hozzád száni, Kaitkádba akarsz zárni, Jobb nekem igy szabadon. ~ kia \ja é! ~zerk-~ti : Kobány BicsfGyomfr Ekkor a madár kör repdes, a gyermekek pedic énekik : Szépen kérek kis madárkám, Repüj csak egy kicsit hozzám, Amit szád és szemed kiván Hegáthatod a kaitkán, S ha. nem tetszik emehetsz. oat a madár a katba (a körbe) repüve éneke: Jó kis gyermek én ejöttem Kaitkádra rá re}jütem, Van itt buza, van viz eég Nincs szabadság, nincs tiszta ég Én itt hamar ejhanék. Gyermekek: Kis madárkim bár sajnáak, Megigértem hát nem hántak, Nagyon féted szabadságod Teje11üjün hát a vágyad ten veed! hess hess hess!! Ekkor a madár k repü, s a játék ujbó kezdödik. II. Csárdás. Fiuk «;s ;inyok páro~áva Horint ának, s a neveii ~íta adott.i ~re assu magyart ejtnek a küvetkczö da énekése m ett. D a a m : Kis szekeres. nagy szekeres. JN re csapom :~ kaapom, Nincsen ne:em s ~mmi bajom. Hogy is vona hi-tz az anyám, Mint egy angya ugy vigyáz rí. RP-gge aig hogy fiikeek Az as~otaon k:i. vt' t t t k ; aj ebt\det. majd \'acsorát, Mindnnt, minuent j i any:i.m iu. Gyorsan énekeve, csárdást ejtve. D a 1 : Ugy van kincsem komámasszony. Ninc,;en neki'm semmi hajom E viágon senuni gondom, gy ' ek, mint a madúr, Mey az erdön ágró ágra Majd repdesve, majt ugráva Gundtaanu vigan jár. Kobány hácsi.

10 Eőfizetési fehívás. A "Kisdedóvók és Gyermekkertésznök LatJa" 1 a "Képes Gyermekviág" máaodik évf 'yamára. Lapunk r nit évfoyamábó meggyőződhettek ovasóink arró, hogy a mi céunk sem több, sem keve~ebb, mint a k i s d e d n e v e ö k é r d e k e i n e k b i z t o t! i t á s a, fi z e t é s U k, s á t a 1 á b a n a n y a g i heyzetuk javítás~, kisdedóvodáínk ~zaporitása, s magának az U g y n e k s z e e m i e m e é s e. Ez céunk a jövőre is, me1ynek cérhetése végett m c g h o z t uk a z t a z á < o z a t o t i s, h o g y a p u u k a t k é t h e t i v é tettük az eddigi eőfizetési dij e g c s e k é 1 y c b b e m e é s e n é k U. La tntnk tehát havonként kétszer jeenik meg ugy, hogy mit1den hó 10-én attmk egy fóa}jot az eddigi aak- és nagyságban, és minden 20-án c g y g y e r me k a p o t ugyan oy terjedeem ben. A neveési apná átamó gondunk esz annak vátozatos- s a neveési követeményeknek megfeew tartamára, a meékapná JC<ig oda törekszunk, hogy az foyton ujabb és t jabb, rövidebb és hosszabb sz a v a m á n y ok a t, g y e r m e k d a o k a t, t á r s a sj á t é k o k a t (minden számban egaább kettöt) s oy ebeszééseket és mcséket közöjiin, meyek c s a á d i k ö r b e n, s i s k o á b a n i s jó sikerre akahnazbatók, az ovodai fogakozasok - kuönösen a Frübefée munkagyakoratná pedig éppen nékuiezhetenek. Ezenkivü ren(kivüi kedvezményképp adni fogunk minden egészéves eöfizethnknek egy aranyozott diszkötésit uj "Képes da, játék és üdvüzö gyujteményt, meyuek boti ára 60 kr. esz, ingyen jutamu, csupán postai szétkudésére kértink 20 krajcárt bekudeni. Eöftzetési ára a két apnak egéaz évre csak 2 forint. :Midön kisdedneveuink szives pártojámát kérjük, meg ke emitenunk, hogy kezdeményzésunk foytán tubb tanitó egyesiiet, khztuk a n. kanizsai tanítói _járáskör a kisdedóvodák és népiskoák közti viszonyt jövö gyuiésén,;ta tátgyává fogja tenni, s a Békésmegyei 260 tagu tanító testiiet ugyan e,; 8 ~onyt ez idei közgyuésén tárgyaván, a étesitendő megáapodásokat, meyek akamasint egész didednaveisi rendszerunk átaakuását teendik szukségessé, apunk közveten forrásbó fogja ovasóinkka tudatni, s igy azon heyzetben eszünk, hogy a két intézmény közti azoros viazony mibenétét ismertethetjuk meg ova8óinkka. Az eé)fizetést kérjtik a már kiktdött utavány apon a "Kiadedivik.,. a,ermekertiunik Lapja kiadóhivataának &y ira kdeni. &yema 1883 Január. KOBÁNY MiÁLY.411