PHD ÉRTEKEZÉS WINDT SZANDRA

Átírás

1 PHD ÉRTEKEZÉS WINDT SZANDRA Miskolc 2008.

2 MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA WINDT SZANDRA AZ ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓ KRIMINOLÓGIAI JELLEMZŐI (PHD ÉRTEKEZÉS) DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA A DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE: DR. BRAGYOVA ANDRÁS A DOKTORI PROGRAM CÍME: A BŰNÜGYI TUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSI IRÁNYAI TUDOMÁNYOS VEZETŐ: DR. FEHÉR LENKE Miskolc

3 Témavezető ajánlása...6 Bevezetés...9 A. I. Bevándorlás az EU-ban...12 I.1. Társadalmi háttér...19 I.2. A vándorlás típusai...22 I.3. Lépések az egységes uniós migrációs politika felé...24 I.3.1. Tampere...27 I.3.2. Hágai Program...41 I.3.3. Európa-erőd (?!)...43 Összegzés...50 II. Az irreguláris migráció kriminológiai jellemzői...53 II.1. Az irreguláris migráció fogalma...53 II.2. Az irreguláris migráció nagysága...60 II.3. A jelenség kezelésére tett kísérletek...62 II.3.1. Határátlépés, Schengeni Egyezmény és az irreguláris migráció elleni fellépés...63 II A Schengeni Egyezmény...72 II A Schengeni Információs Rendszer (SIS)...77 II Az irreguláris migráció ellenőrzése...79 II Az illegális bevándorlás és az embercsempészés közötti kapcsolat...87 II.3.2. Tartózkodás...95 II A visszatérési politikáról röviden...96 II A jogszerűsítő intézkedésekről II.3.3. Illegális munkavállalás Irreguláris migránsok munkavállalása II.4. Az illegális bevándorlás jellemzői néhány országban (Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország) II.4.1. Nagy-Britannia IV Migrációpolitika jogi háttér IV Migráció Nagy-Britanniában: számok és tények II.4.2. Németország IV Migrációpolitika jogi háttér IV Migráció Németországban: számok és tények II.4.3. Olaszország II Migrációpolitika-jogi háttér IV Migráció Olaszországban: számok és tények II.4.4. Spanyolország IV Migrációpolitika jogi háttér IV Migráció Spanyolországban: számok és tények Összegzés III. A menekültügy története és intézményei III.1. Menekültek 1945-től napjainkig III.1.1. A menekült státust kérelmezők száma - nemzetközi kitekintés III.2. Alapfogalmak III.3. A menekültek jogi helyzete III.3.1. A menekültek sorsának tartós rendezésére szolgáló intézmények Convention Plus III.3.2. A közös európai menekültpolitikáról III.4. Az irreguláris migránsok és a menekültek közötti kapcsolat Összegzés B. IV. Magyarország - a hazai szabályozás IV.1. A magyar állampolgársági jog fejlődése - Az állampolgársági jogviszony tartalma IV.2. A magyar állampolgárság szabályozásának történeti vázlata IV.3. A külföldiek, a hontalanok és a menekültek IV.3.1. A külföldiek beutazása, tartózkodása és eltávozása IV Tartózkodási engedély IV Letelepedési engedély IV.3.2. Hontalanok IV.3.3. Menekültek IV Menekültek száma hazánkban

4 IV A menekült fogalmának meghatározása IV A menekültekre vonatkozó hazai szabályozás harmonizációja IV.4. Magyarország és az irreguláris migráció IV.4.1. A hazai statisztikák IV Külföldi bűnelkövetők Magyarországon IV Külföldi sértettek Magyarországon IV.4.2. Illegális belépés IV Statisztikai adatok IV Az embercsempészés jellemzői Magyarországon IV Az illegális bevándorlókról általában IV.4.3. Illegális foglalkoztatás - illegális munkavállalás IV Jogszabályi háttér IV A külföldiek illegális foglalkoztatása számokban Összegzés Záró gondolatok - Javaslatok Angol nyelvű összefoglaló Felhasznált irodalom Honlapok Jogszabályok Hazai jogszabályok: Uniós jogszabályok Melléklet Ábrajegyzék 1. ábra: Az uniós normák felosztása ábra: Tapinos modellje az irreguláris migrációról ábra: A külföldiek aránya a börtönökben, Európában ábra: A német bűnelkövetők és a külföldi elkövetők száma, ábra: Külföldi bűnelkövetők állampolgárság szerinti megoszlása ábra: A külföldi elkövetők bűncselekmény szerinti megoszlása ábra: Az uniós polgársággal rendelkező elkövetők megoszlása ábra: A külföldi elkövetők tartózkodás státusza szerinti megoszlása ábra: A külföldi elkövetők státusz szerinti megoszlása ábra: A regularizációs programokra jelentkezők és a regularizáltak száma, ábra: A menekültek állampolgárság szerinti megoszlása, ábra: A menekülők megoszlása régiók szerint ábra: Magyarországra érkezett menekültek számának alakulása a belépés módja szerint ( ) ábra: Ismertté vált összes bűnelkövető és a külföldi bűnelkövetők száma ( ) ábra: Ismertté vált külföldi állampolgárságú bűnelkövetők száma, ábra: Külföldi bűnelkövetők állampolgárság szerint ( ) ábra: külföldi bűnelkövetők által megvalósított bűncselekmények száma bűncselekmény csoportonként ábra: Az illegális migrációhoz kapcsolódó jogellenes cselekmények megoszlása (%), ábra: Az embercsempészés számának alakulása, ábra: A szállított migránsok állampolgársága összesen ábra: A BÁH-hoz felterjesztett tartózkodási vízumkérelmek a beutazás célja szerint,

5 Táblajegyzék 1. táblázat: Bevándorlási egyenleg a különböző európai országokban (1000 lakosra) között táblázat: Bevándorlók száma néhány európai országban, (1000 fő) táblázat: A nemzetközi terminológiák táblázat: Az irreguláris migránsok és a menekültek közötti hasonlóság - a megelőzés lehetséges pontjai táblázat: Eljárás alá vont személyek száma ( ) táblázat: A tartózkodási, a menekültekkel foglalkozó és a személyek szabad áramlásáról szóló törvények megsértésével megvalósított bűntetteket elkövetők száma táblázat: A becsült külföldi populáció 1986 és 2000 között táblázat: Külföldiek száma Spanyolországban táblázat: Tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek száma a főbb állampolgárság szerint december 31. állapot táblázat: Tartózkodási engedély kiadás és hosszabbítás iránti kérelmek számának alakulása a tartózkodás célja szerint táblázat: BÁH Vízum Osztályhoz felterjesztett tartózkodási vízumkérelmek főbb állampolgárság szerint D - tartózkodási vízum táblázat: A felterjesztett tartózkodási vízumkérelmek a beutazás célja szerint " D " típus táblázat: Letelepedési engedéllyel rendelkező külföldiek száma a főbb állampolgárság szerint december 31. állapot táblázat: A honosítási, visszahonosítási kérelmet benyújtó külföldiek állampolgárság szerint táblázat: Magyarországra érkezett menekültek számának alakulása táblázat: Magyarországra érkezett, menekültként elismert személyek száma főbb állampolgárság szerint táblázat: A Magyarországról kiutasítottak száma állampolgárságuk szerint táblázat: Az okirat-hamisítást megvalósító külföldiek állampolgárság szerinti megoszlása, táblázat: A jogellenes belföldi tartózkodást megvalósító külföldi bűnelkövetők állampolgárság szerint,

6 TÉMAVEZETŐ AJÁNLÁSA Windt Szandra: Az illegális migráció kriminológiai jellemzői című Ph.D értekezéséhez Windt Szandra rendkívül érdekes és egyben aktuális témát választott Ph.D értekezése tárgyául. A szerző doktori értekezése témájánál és megközelítési módjánál fogva hiánypótló jellegű a hazai kriminológiában. A migráció problematikája manapság a korábbinál is intenzívebben foglalkoztatja a szakmai és a széles közvéleményt egyaránt, hiszen óriási volumenű a munkaerőnek a világ fejlett régiói felé irányuló vándorlása. A jelenség okai igen összetettek, és következményei is hasonlóképpen komplexen jelentkeznek. Az illegális migráció kriminológiai jellemzői c. munka átfogóan vizsgálja a migráció jelenségét, foglalkozva annak történeti aspektusaival, okaival, irányaival, hazai és nemzetközi problémáival egyaránt. Ennek keretében, kitér az Európai Unió erőfeszítéseire a migrációval kapcsolatban, ismerteti és értékeli az egységes migrációs politika megvalósításának irányába tett lépéseket, valamint elemzi az erre vonatkozó európai dokumentumokat. Így többek között részletesen foglalkozik a Schengeni Egyezményben meghatározott feladatokkal, illetve a Schengeni Információs Rendszerrel (SIS). A migráció ellenőrzése azon törvényileg üldözendő magatartás-formák kiszűrését célozza, amelyek bármely személy engedély nélküli határátlépését, illegális tartózkodását, illetve a menekültjoggal való visszaélését segítik, vagy támogatják. Ennek érdekében, az Európai Unióban egymást kiegészítő intézkedések sorát kell végrehajtani különböző szinteken, annak érdekében, hogy a schengeni szűrőrendszer megfelelő hatékonysággal működhessen. 6

7 A szerző mélyrehatóan elemezi az illegális bevándorlás jellemzőit és főbb vonásait négy európai országban (Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország). Átfogó képet ad a menekültügy történetéről, jellemzőiről, a menekültek helyzetéről és a sorsukat rendező, segítő intézményekről, illetve vizsgálja a menekültügy és az irreguláris migráció kapcsolatát. A munka az illegális migráció mellett az embercsempészet, emberkereskedelem főbb problémáival is foglalkozik. A szerző kiemelkedő érdeme, hogy empirikus kutatásokat folytatott az embercsempészet hazai jellemzőinek a megismerésére. Az empirikus vizsgálat eredményei a dolgozat igen értékes részét képezik. A dolgozat rövid összefoglalást ad a külföldiek bűnözéséről illetve áldozattá válásáról is. Az illegális migráns helyzete a cél-országban nem könnyű, státusa marginális és sebezhető, így gyakran viktimizálódik. Az illegális határátlépést ugyanis az országban való illegális tartózkodás és engedély nélküli munkavállalás követi. Az is előfordul, hogy erre szakosodott bűnözői csoportok, a cél-országba illegálisan belépő migránsokat zsarolással, fenyegetéssel kényszerítik a szervezett bűnözésbe való bekapcsolódásra, illetve annak kiszolgálására. Különösen azok sebezhetők, akiket részletfizetéssel vagy készpénzfizetés híján, az embercsempészek úgy juttatnak be illegálisan más országba, hogy ott majd ledolgozzák a tartozást. Ennek ugyanis szinte kivédhetetlen következménye a kizsákmányoló jellegű munkavégzésre illetve a bűncselekményekben való közreműködésre kényszerítés. Windt Szandra elmélyülten tanulmányozta a témára vonatkozó nemzetközi dokumentumok széles katalógusát, a gazdag irodalmat, beleértve jogirodalmat és jogi szabályozást, valamint a statisztikai adatokat. A rendelkezésre álló 7

8 forrásokból biztos érzékkel választ, sajátos, egyéni látásmóddal elemzi, összegzi a tanulságokat, valamint felvázolja a továbblépés lehetőségeit. A dolgozat szerkezete logikus, rendkívül világosan áttekinthető, jól tagolt. Az értekezés számos tartalmi és formai érdeme mellett, kiemelést érdemel, hogy a szerző az egyes fejezetek végén, tömören összefoglalja a mondanivaló főbb elemeit, s levonja a szükséges következtetéseket, ami jelentősen megkönnyíti az anyag lényegének az áttekintését. Az értekezés önálló, újszerű, saját javaslatokat is tartalmazó, igényes munka, amely a vonatkozó hazai és a legfontosabb külföldi irodalom és joganyag ismeretén és mélyreható elemzésén alapul. A dolgozat tudományos értekezések kritériumainak messzemenően megfelel. Budapest, április 24. Dr. Fehér Lenke, (témavezető) egyetemi tanár, tudományos tanácsadó, MTA Jogtudományi Intézete 8

9 BEVEZETÉS Az a baj a mi korunkkal, hogy már a jövőnk sem a régi. (Paul Valéry) A XXI. század elején számos új kérdést kell megválaszolnunk. Olyanokat is, amelyekről eddig még nem is nagyon hallottunk. Korunk társadalmának fő jelzői: a fogyasztói, a globalizált és Beck óta tanuljuk a kockázat-társadalom kifejezést. 1 Ezek mind arra hívják fel a figyelmet, hogy olyan változó világban élünk, amelyben újra kell fogalmaznunk szinte minden, eddig jól ismert kifejezést. Könyvtárnyi irodalom szól a globalizáció negatív és pozitív hatásairól, az új rendről, a leszakadókról és a vezetőkről. A világ ma még jobban halad a polarizáltság felé. Bauman szerint két világ alakul ki: az első világ - a globális üzletemberek kozmopolita világa számára nem léteznek államhatárok. A másik világ számára ezzel egyidejűleg a falak folyamatosan magasabbak lesznek. Az árkok, amelyek elválasztják őket vágyakozásuk helyétől, egyre mélyebbek lesznek. Az első világba tartózókkal szemben a második világ lakói titokban, gyakran illegálisan utaznak, néha többet fizetnek az álomutazásért, mint mások az első osztály luxusáért, mindemellett rossz szemmel nézik őket. 2 Ez a helyzet komoly ellentéteket von maga után. Az persze magától értetődik, hogy a legtöbben igyekeznek a vezető országokban élni, ha születésüktől fogva nem, akkor vándorlással. A nemzetközi vándorlás napjainkban olyan méreteket ölt, amire korábban még nem volt példa. Ma a világ minden 35. embere nem abban az országban él, amelyikbe született. A migráció okaival, összetettségével Ravenstein óta foglalkozik a szociológia, újabban a közgazdaságtudomány és a kriminológia is. Van-e kapcsolat a bűnözés és a migráció között? A bevándorlók követnek el bűncselekményeket, vagy ők válnak inkább áldozattá? Régóta foglalkoztatja 1 L. BECK (2003) 2 BAUMANN (2002) pp

10 ez a kriminológusokat. Ebben az értekezésben mégsem csak erről lesz szó. Nem is csak a migrációval, annak csupán egy szeletével foglalkozom. A nemzetközi migrációban részt vevő személyeket három csoportba lehet sorolni. Egyrészt a legálisan érkező bevándorlókra, akik szabályosan, önként hozott döntés alapján, választott hazájuk szabályait betartva telepednek le. A legális migránsok mellett megemlítendő a menekültek, menedékesek csoportja is. Ők azok, akik illegálisan érkeztek, ám a Genfi Konvenció értelmében a célország illetékes hatóságai távozásukat indokoltnak ítélték meg, és tartózkodásukat jogszerűvé teszik. A harmadik csoportba tartoznak az illegális migránsok, akik tudatosan hajtják végre jogellenes cselekedetüket. 3 Ebből is jól látható, hogy nem egyszerű a különbségtétel. Már a második és a harmadik csoport között sem teljesen egyértelmű, de néha még az első és a harmadik közötti sem. Értekezésem célja ennek az összetettségnek a bemutatása. Az illegális migráció elleni fellépés ezért nem koncentrálódhat csak a jelenség egy szegmensére. Ezen tevékenységek sikeressége az együttműködésen is múlik, ezért dolgozatomban az Európai Unió gyakorlatára helyezem a hangsúlyt, a hasonló gondokkal küzdő Egyesült Államokra pedig csak utalok. Az első fejezetben a legális bevándorlás felé tett uniós lépések előtt Európa demográfiai helyzetét és jövőképét mutatom be. Ebben a fejezetben az uniós jogszabályok elemzése mellett, a statisztikai adatbázisok és a szakirodalom megismerése után alakítottam ki véleményemet. A fejezet végén szólok az Európa-erőd kifejezésről és annak fogadtatásáról, ám ez egy külön értekezés témája is lehetne. A dolgozat törzsét adó második fejezetben a migráció szabálytalan formájának fogalmi összetettsége mellett annak megfékezésére tett kísérleteket, majd egyes országok (Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország) válaszait vázolom fel. A szabálytalan (be)vándorlás országonként más és más 3 Vö. SZABÓ (2006) pp

11 arcot mutat. Az országok kiválasztása során igyekeztem a sokszínűséget követni, de szinte minden régebbi tagállam helyet kaphatott volna ebben a fejezetben. A harmadik fejezetben mutatom be a menekültügy rövid történeti vázlatát, ezen belül is kitérve a még gyermekcipőben járó, de egyre sürgetőbb európai menekültügyi politikára. Az ugyanis már az előzőekben látható volt, hogy a menekültek és az illegális bevándorlók közötti határvonal nem túlságosan éles, így érdemes megvizsgálni azokat a jogszabályokat, amelyek rámutatnak a közös politika hiányára. Az értekezés negyedik, befejező fejezetében mutatom be a magyarországi helyzetet. Magyarország számára az illegális bevándorlás, illetve az ahhoz kapcsolódó jogellenes cselekmények még korántsem olyan jelentősek, mint Európa déli országaiban, ám ahogy ezt május elseje óta Málta is tapasztalja, az uniós tagság, a zöldhatár, a külső határellenőrzési szerep, elég nagy csábítást jelent. Ebben a fejezetben röviden vázolom a hazai bevándorlás történetét, azt, hogy ez soha nem állt távol a magyar lélektől, majd a hazai statisztikák és jogszabályok bemutatása után egy empirikus kutatás eredményeinek elemzése következik, amely a hazai embercsempész tevékenység során csempészett személyekről ad képet. Az illegális migráció kriminológiai vizsgálata, bár sok módon megközelítették már, hiányos. Ez a dolgozat igyekszik ennek a jelenségnek az összetettségére rámutatni, összegzését adni az elmúlt évek kutatómunkájának. 11

12 "Európa nagy erőforrása és áramtelepe mindig az itt élő népek öntudatos, egymás ellen és egymás mellett folytatott versenyéből táplálkozik majd. Európa, melynek lakosai közös nyelvet beszélnek, melynek népei elvesztették történelmi öntudatukat, népi becsvágyukat, megszűnne Európa lenni a szónak abban az értelmében, ahogyan az volt, az utolsó háromszáz esztendőben, mikor valóságosan az emberi akarat áramtelepe volt az egész világ számára. Európa ereje a sokszínűség, az ellentét, a vita, az emlékezés, a bizonyítás és a különbözés." 4 A. I. Bevándorlás az EU-ban A bevándorlás kezelésével kapcsolatban, Európában négy szemlélet uralkodott az elmúlt évtizedekben: az asszimiláció, a szegregáció, az univerzalizmus valamint a multikulturalizmus. 5 A bevándorlók integrációja mind a négy esetben fontos, jelentős szempont, ám az ahhoz vezető út eltérő. Az integráció során az állampolgárság kérdése is felmerül, ennek szabályozása szintén erre a négy említett kategóriára vezethető vissza. Kinek, mikor és milyen feltételekkel adunk állampolgárságot? Egyáltalán örülünk-e, hogy itt vannak a külföldiek? Megtartsák-e szokásaikat vagy inkább igyekezzenek a mieinket elsajátítani, sajátjukként megélni? Mind olyan kérdések, amelyek az elmúlt száz évben sokszor felmerültek, ugyanakkor mégis úgy érezzük, hogy az utóbbi évben a válaszokat még egyszer újra kell gondolni. A konzervatív világszemléletben magától értetődő dolog, hogy a közösségek életét és sorsát döntő mértékben határozza meg az előző nemzedékből örökölt kultúra: a politikai és nemzeti alapon szervezett társadalmak számára mindig is a kultúra biztosította a meghatározó azonosulási keretet. 6 A multikulturalizmus abból indul ki, hogy a késő modernitás korában a transznacionális folyamatok által mind jobban összefűzött társadalmakban a tradicionális nemzeti kultúrák pozíciói megrendültek, s az így keletkező vákuumban a különböző törésvonalak mentén képződő kisebbségek nyomulnak be. A multikulturalizmust Egedy kétszintűként határozza meg: 4 MÁRAI (1993) p Az értekezésben csak a multikulturalizmusról ejtek szó. 6 EGEDY (2001) p

13 egyrészt ez egy leíró fogalom, amely az erősödő etnikai és kulturális heterogenitást társadalmi valóságként, új realitásként határozza meg, másrészt egy normatív, ideológiai szint, megjelölve, hogy milyen teoretikus és gyakorlati következményeket kell levonni a sokféleség tényéből, milyen programokat kell kidolgozni erre való tekintettel. Ez utóbbi szint új normák, új megoldások felé mutat. 7 Ma Európa nyugati felének (és tegyük hozzá, lassan a keletinek is), ismernie kell ezt a fogalmat, és előbb-utóbb döntenie kell, hogy a multikulturalizmus melyik elméleti síkjához szeretné tartania magát. A multikulturalizmust leginkább politikai fogalomként szokták használni, amely a soketnikumú társadalmak kulturális sokféleségének az elfogadtatására és bátorítására irányul. Egedy szerint ahhoz a szituációhoz, hogy egy társadalmon belül különféle kultúrák élnek egymás mellett, elméletileg háromféleképpen lehet viszonyulni: 1. a monokulturalizmus elvi alapjaira helyezkedve: ez az álláspont a kisebbségi (bevándorlók képviselte) kultúrák minél teljesebb körű asszimilációját tekinti céljának (pl. Franciaországban); 2. az olvasztótégely politikáját választva: ez az egyes kultúrák összeolvadásával, s ennek következtében egy teljesen új kikristályosodásával jár (pl. az Egyesült Államok esetében); 3. a multikulturalizmust elfogadva abból indul ki, hogy minden csoport őrizze meg és ápolja zavartalanul a maga saját kultúráját. Ez volt az irányelv Kanadában és Ausztráliában, valamint az 1997 óta Nagy- Britanniát vezető munkáspárti kormányzat is ezt a szemléletet képviseli. 8 A liberális demokráciák Joseph Raz szerint háromféleképpen válaszoltak a kulturális heterogenizáció kihívásaira. Az első reakció a tolerancia garantálása volt; ennek alapján a kisebbségek által választott életmód folytatását 7 EGEDY (2001) p és l. még NEUBERT ROTH YILDIZ (2008) 8 EGEDY (2006) pp

14 mindaddig lehetővé teszik, amíg nem ütközik össze a többség kultúrájával. A második válasz kimondja a meg nem különböztetéshez való jogot, azaz bármilyen társadalmi diszkrimináció tilalmát. A multikulturalizmus elfogadása és bevezetése Raz szerint a heterogenizáció folyamatára adott válasz harmadik típusa és stádiuma, amely szakít az individualista orientációval, és a kollektív jogokra helyezi a hangsúlyt. Ezzel a multikulturalizmus eljut odáig, hogy azt követelje az államtól, ne tegyen különbséget kisebbség és többség között. Ugyanakkor a multikulturális társadalmaknak új képet kell kialakítaniuk magukról: egyik csoport sem gondolhatja azt, hogy a másik az ő türelmétől függ. 9 A bevándorlás az Európai Unió döntéshozói számára emiatt is jókora fejtörést okoz. A problémát bonyolítja az is, hogy a kontinens társadalmai öregszenek, számuk csökken, így a feladat a megfelelő egyensúly megtalálása, a bevándorlók megjelenését követő pozitív folyamatok kiaknázása mellett, azok árnyoldalainak csökkentése. Az EU közös migrációs politikája még várat magára, s bár szerény lépések folyamatosan történnek, ám az egységes rendszer és hozzáállás még mindig kezdetleges. Egy azonban bizonyos: a bevándorlók száma folyamatosan nő, és közöttük a szabálytalanul, papírok nélkül érkezők egyre többen vannak. Az EU országaiba illegálisan vándorlók többnyire a mediterrán térség adta lehetőségeket használják ki. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a Dél-Európába irányuló bevándorlás különösen Olaszországba, Portugáliába és Spanyolországba - jelentős mértékben növekedett, ezzel egy időben Belgiumban, Németországban és Hollandiában csökkent a bevándorlók száma. 10 A lakosság számához viszonyítva Ciprus görög részének volt a legnagyobb a bevándorlási egyenlege (+27, lakosra), ezt követi Spanyolország (+15), Írország (+11,4), Ausztria (+7,4), Olaszország (+5,8), Málta (+5). 9 RAZ (1997) p MÜNZ (2006) p.3. 14

15 1. táblázat: Bevándorlási egyenleg a különböző európai országokban (1000 lakosra) között Ország Francia 0,6 0,3-0,1-0,3-0,3-0,2-0,1 0,8 0,9 1,0 1,1 0,9 Német 9,6 5,7 3,9 4,9 3,4 1,1 0,6 2,5 2,0 3,3 2,7 1,7 Olasz 0,5 0,4 0,5 0,6 1,0 1,0 1,1 0,8 1,0 0,8 6,1 10,4 Spanyol 1,4 1,5 1,4 1,5 1,9 2,1 3,8 5,7 9,4 10,5 15,8 17,6 Nagy- Britannia 0,8 1,5 1,4 2,0 1,8 1,5 3,6 2,8 2,8 3,1 2,1 4,4 EU-15 3,3 2,4 1,8 2,1 1,8 1,3 1,8 2,4 2,8 3,5 4,5 5,4 Forrás: Eurostat Abszolút számokban a legnagyobb migráció 2005-ben Spanyolországban volt ( fő), Olaszországban ( fő), az Egyesült Királyságban ( fő), Franciaországban ( fő), Németországban ( ), Portugáliában ( fő), Ausztriában ( fő) és Írországban ( fő). Az újonnan csatlakozott kelet-európai országok közül Csehországba vándoroltak a legtöbben ( fő) táblázat: Bevándorlók száma néhány európai országban, (1000 fő) Teljes lakosság Bevándorlók száma Franciaország Németország Olaszország ,1 338 Hollandia ,8 Spanyolország ,6 652 Nagy-Britannia ,9 196 Forrás: Münz, Ugyanakkor megemlítendő, hogy az abszolút számok szerint a legnagyobb külföldön született populáció Németországban él (10,1 millió), majd Franciaországban (6,4 millió), az Egyesült Királyságban (5,8 millió), Spanyolországban (4,8 millió), Olaszországban (2,5 millió), Svájcban (1,7 millió) és Hollandiában (1,6 millió). 11 MÜNZ (2006) p.3. 15

16 Az olasz és spanyol hatóságoknak a legális migrációs nyomás mellett az egyre jelentősebb illegálissal is számolnia kell. Az illegális migráció jelensége az utóbbi tíz évben jelent meg ezen déli országok mindennapi életében. (l. erről bővebben a II.4. Az illegális bevándorlás jellemzői néhány országban (Nagy- Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország) című fejezetben.) Az illegális migráció vizsgálata fontos kérdés, hiszen bizonyítékul szolgál arra, hogy a bevándorlási rendszer hiányos, rosszul működik, fenyegeti az egyes országok biztonságát (pl. a terrorizmussal való vélt vagy valós kapcsolata miatt), felveti a nemzeti szuverenitás kérdését, valamint a sebezhető személyek kizsákmányolásához is vezet(het). 12 Az EU területére bevándorlók száma folyamatosan emelkedett az elmúlt évtizedekben. A demográfiai kérdések ugyanakkor felvetik a további betelepülők megjelenésének kérdését is. Ennek ellenére nincsen egységes bevándorlási politika, amely egységesen szabályozná mind a legális, mind az illegális migrációs folyamatokat. A négy szabadság elve fontos lépcsőfok volt a gazdasági integráció felé. Az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlása egyértelműen a belső piac kialakításának megkönnyítésére szolgált. Ugyanakkor a közgazdasági pozitívum mellett napjainkra ennek árnyoldalai is megjelentek. A személyek szabad mozgása például szükségszerűen magával hozta azt is, hogy adott esetben éppen a bűncselekmények elkövetőjének mozgása miatt válnak deliktumok nemzetközivé, a határok tényleges lebontása pedig adott esetben megkönnyítheti a hatóság üldözése előli menekülést, hiszen az országhatárok az útlevél-ellenőrzés intézményével kiváló szűrő és ellenőrző funkciót töltöttek be Vö. FARRANT GRIEVE SRISKANDARAJAH (2006) p KARSAI (2004) p

17 A szakirodalomban olvashatók olyan értékelések, amelyek szerint a határok létezése a belső biztonság fenntartása céljából sem mennyiségileg, sem minőségileg nem számottevő jelentőségű, legfeljebb az alkalmi bűnelkövetésre lehet megelőző hatással. Ennek ellenére az EU tagállamainak megítélésében az ellenőrzés megszűnése biztonsági deficitet jelent, amelynek egyes aspektusait a büntetőjog (anyagi és eljárásjogi) eszközeivel lehet és kell kiegyenlíteni. 14 Ezt a schengeni rendszer kiépítésével igyekeznek csökkenteni (ezt l. később a II.3. A jelenség kezelésére tett kísérletek című fejezetben). A nemzetközi migráció elméleti megközelítései mindig egy szempontot követnek, holott az egyértelműnek látszik, hogy azt sohasem egy indok magyarázza. Az elmúlt ötven évben a vándorlási mozgalom komplexebbé vált. 15 A nemzetközi migráció térbeli hálózatok összességéből áll, amelyek keletkezése ugyanakkor a gyökereknél közös. 16 A Nyugat-Európára jellemző migrációs hálózatot az különbözteti meg a többitől, hogy szerves kapcsolat van a volt gyarmatokkal, némi bűntudat is kapcsolódik ehhez, amely segítségével a volt gyarmatbirodalmak szülöttei egyszerűbben tudnak az anyaországban munkát találni, letelepedni (l. Franciaország, Nagy-Britannia). 17 A második világháború után két jellemzője volt a migrációnak. Egyrészt a beáramlás, amely a már korábban említett gyarmatok polgárait foglalta magában; valamint az a vendégmunkás-rendszer, amely egy tudatos, a nyugati kormányok által preferált és elősegített folyamat volt KARSAI (2004) p SALT (2001b) 16 SALT (2001b) p SALT (2001b) p. 64. A többi hálózat: Közel-Kelet, USA- Kanada, Karib-térség, Dél-Afrika. 18 PORTES BÖRÖCZ (2001) 17

18 Ezzel egy időben felmerült az a probléma is, hogy a munkaerőt importáló országokban a férfi vendégmunkás mellett megjelent a felesége, később a gyermekei is. Ez a családegyesítési hullám megnehezíti a csupán munkaerőt biztosítani próbáló kormányzati munkát. 19 Az elmúlt negyven évben (1960 és 2000 között) 16,7 millió migránssal, azaz 4,3%-kal nőtt a nyugat-európai államok lakossága és 2000 között 8,7 millió fő hagyta el hazáját és költözött valamelyik nyugat-európai állam területére. Ezen belül is főleg Németországba (3,6 millióan 1990 és 2000 között), Olaszországba (1,2 millióan), míg az Egyesült Királyság területére 0,8 millióan települtek. 20 A migráció jelenségének fontosságát és jelentőségét az is bizonyítja, hogy míg az 1950-es években csupán 3,8 millió külföldi tartózkodott Nyugat- Európában, az 1970-es években már 11 millió. A 21. század fordulóján már 20,5 millió fő él választott új hazájában. 21 Mindemellett nem szabad megfeledkezni arról a további, mintegy 8 millió főről sem, akik bár külföldi eredetűek, de már a szüleik által választott új hazában születtek. A más országból érkező nyilvánvalóan saját országának kultúráját, szokásait is magával hozza a választott, ám mégis idegen környezetbe. Hogyan tud beilleszkedni az új társadalomba, környezetbe? Ez az egyén oldaláról felmerülő ezernyi kérdések egyike, de más kontextusban szemlélve: mit tehet ezért a politika? Hogyan lehet jogszabályokkal, irányelvekkel szabályozni, korlátok közé szorítani a vándorlási folyamatokat és nem utolsó sorban azok következményeit? A továbbiakban ezekre a kérdésekre is keresem a válaszokat. 19 Érdekes ugyanakkor, hogy az OECD 2003-as jelentésében hangsúlyozza, hogy a vándorlások legnagyobb hányadát éppen a családdal kapcsolatos migráció teszi ki. (Trends in International Migration: SOPEMI 2003, OECD, 2003.) 20 World Migration 2003 Managing Migration Challenges and Responses for People on the Move. IOM Publications, 2003., p World Migration p

19 I.1. Társadalmi háttér A migráció összetett, komplex jelensége azt is jelzi, hogy túl a büntetőjogi, vízumpolitikai viszonylatain a szociálpolitika, a demográfia és a társadalompolitika elé is megoldandó kérdéseket állít. A legtöbb európai országban hasonló problémák jelentek meg az utóbbi évtizedekben. A kontinens szinte minden állama az öregedő és számában csökkenő társadalom egyre égetőbb problémájával néz szembe. Az OECD által végzett kutatás szerint az alábbi folyamatok várhatóak az előttünk álló évtizedekben. A Nyugat-Európában 2002-ben 63,4 millió 65 és annál idősebb lakosság száma 92 millióra fog emelkedni (37,2 %-os növekedés) 2025-re. Ez a szám ugyanakkor 2050-re 84,3 millióra fog csökkenni. 22 Ám Kelet-Közép-Európában sem sokkal jobb a helyzet. A magyar társadalom demográfiai összetételével kapcsolatban már évek óta kongatják a vészharangokat a népmozgalommal foglalkozó kutatók ben Európa keleti felén 16,6 millió 65 és annál idősebb lakos volt, amely 23,6 millióra nő 2025-re (41%-os növekedés), és 29,2 millióra 2050-re. 23 Ha a bevándorlókkal nem számolunk, nehéz helyzetbe kerül a kontinens társadalmainak nagy része. Ki fog dolgozni, hogy a fent említett milliós nagyságrendű idősek nyugdíját, illetve a szociális ellátórendszert fenntartsa? Az OECD erre vonatkozóan is végzett számításokat. A nyugat-európai államok 15 és 65 év közötti lakossága 259 millióról (2000-ben) 237,3 millióra csökken 2025-re (-8,5%), ami tovább apad 162,8 millióra 2050-re (-37,2%) World Population Prospects - The 2000 Revision, OECD Online-Database, May 2002; Calculation: Humboldt University Berlin. 23 World Population Prospects - The 2000 Revision, i.m. 24 World Population Prospects - The 2000 Revision i.m. 19

20 A csökkenés a mi térségünkben is komoly problémát fog jelenteni ezek szerint ben 15 és 65 év között 88 millió fő volt munkaképes korú re 80 millióan (-9,2%), míg 2050-re már csupán 61 millióan (-30,9%) lesznek munkára alkalmas korúak. 25 Mielőtt bemutatnám, hogy milyen lépéseket tett meg a helyzet felismerése után az EU, tekintsük át a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organisation of Migration, továbbiakban: IOM) által ajánlott három megelőzési lehetőséget. Az IOM szerint megoldás lehet: 1. a korai nyugdíjazás visszaszorítása, 2. a nők munkaerő-piaci arányának növelése (főleg Dél-Európában, Belgiumban valamint Írországban, ahol még mindig alacsony a nők részvétele a munka világában), 3. az emigránsok szerepének növelése a munkaerőpiacon. 26 Az ENSZ által 2000-ben megjelentetett elemzés szerint ugyan a vándorlás nem fogja megváltoztatni az öregedő európai társadalmak összetételét, ám hasznos lehet a munkaerőpiacon. Ahhoz, hogy az EU 27 stabilizálni tudja a munkaképes populációt, évente külföldire lenne szüksége 2010-ig, és további 1,6 millióra között. Ez 68 millió bevándorlót jelentene 2003 és 2050 között. Sőt további 46 millió munkaerőre lenne szükség ig. 28 Talán nem is kell hangsúlyozni, hogy ezek a számok mit jelentenek. Vajon valóban hajlandók lesznek az uniós társadalmak felismerni, hogy nekik is szükségük van az országukat választó bevándorlókra, azon túl, hogy elfogadják az öregedő és egyre apadó populáció valóságát. 25 World Population Prospects - The 2000 Revision, i.m. 26 World Migration 2003., p Még a 15 tagállammal. 28 World Migration 2003, p