FELÜGYELETI HÍREK VEZETŐI KÖRLEVÉL A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK ÁLTALÁNOS TARTALÉKKÉPZÉSÉRŐL... 2 ÁTDOLGOZOTT VALIDÁCIÓS KÉZIKÖNYV...

Átírás

1 FELÜGYELETI HÍREK VEZETŐI KÖRLEVÉL A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK ÁLTALÁNOS TARTALÉKKÉPZÉSÉRŐL... 2 ÁTDOLGOZOTT VALIDÁCIÓS KÉZIKÖNYV... 2 HASZNOS INFORMÁCIÓK HATÁRON ÁTNYÚLÓ SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATBAN... 3 PIACI TÜKÖR MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRI TAGDÍJ: A ÉVI UTÓLAGOS ÖNELLENŐRZÉS SZABÁLYAIRÓL... 7 BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ADATSZOLGÁLTATÁSÁRÓL... 9 TŐKEPIACI ÖSSZEFOGLALÓ FOGYASZTÓVÉDELEM EGYRE TÖBB TUDATOS ÜGYFÉL: ÉVEK ÓTA TRENDSZERŰEN NŐ A PANASZOK SZÁMA PÉNZTÁRTAGOK EGYÉNI SZÁMLAÉRTESÍTŐJE: APEH-PSZÁF KÖZÖS TÁJÉKOZTATÓ AMIT A KOCKÁZATOS BEFEKTETÉSI TERMÉKEKRŐL TUDNI KELL NAGYÍTÓ PÉNZTÁRAK BEFEKTETÉSEI: CSEKÉLY INGATLANHÁNYAD EURÓPAI UNIÓ A CESR ÉS A CEBS KÖZÖS KONZULTÁCIÓS PAPÍRJA AZ ÁRUALAPÚ SZOLGÁLTATÁSOKRÓL NEMZETKÖZI KITEKINTŐ IAIS KONFERENCIA BUDAPESTEN 2008 OKTÓBERÉBEN JOGI IRÁNYTŰ PÉNZPIACI ÁLLÁSFOGLALÁSOK TŐKEPIACI ÁLLÁSFOGLALÁSOK PÉNZTÁRI ÁLLÁSFOGLALÁSOK BIZTOSÍTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSOK

2 FELÜGYELETI HÍREK VEZETŐI KÖRLEVÉL A BEFEKTETÉSI VÁLLALKOZÁSOK ÁLTALÁNOS TARTALÉKKÉPZÉSÉRŐL A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: Felügyelet) a tőkepiacról szóló évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) december 1. napján hatályba lépett módosítását követően észlelte, hogy a módosítás nem tartalmazza egyértelműen az általános tartalékképzési szabályokat. Tekintettel arra, hogy ezzel párhuzamosan több felügyelt intézmény állásfoglalás kéréssel fordult a Felügyelethez az általános tartalékképzést illetően, szükségessé vált vezetői körlevél kiadásával segítséget nyújtani e felügyelt intézményi körnek. Tekintettel arra, hogy a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló évi CXXXVII. törvény 98. (2) bekezdése a Tpt. általános tartalékra vonatkozó át december 1. napjával hatályon kívül helyezte, illetve arra, hogy a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló évi CXXXVIII. törvény csupán az általános tartalék, mint tartalék fogalmát említi, - anélkül, hogy annak mértékét meghatározná -, arra lehet következtetni, hogy jelenleg a tartalék összege nulla, tehát nincsen jogszabályi alapja az általános tartalék képzésének. Az ismertetett jogszabályi helyzet alapján a Felügyelet a 3/2008-os számú vezetői körlevelében - a prudenciális megfontolásokat előtérbe helyezve - azt a magatartást tartja követendőnek, amely a befektetők érdekeinek védelmét veszi elsősorban figyelembe, és ennek érdekében egy óvatos osztalékpolitikát alkalmaz. Ennek következtében a Felügyelet kívánatosnak tartja, hogy az eddig megképzett általános tartalék ne kerüljön kifizetésre a tulajdonosok részére, és azt csak a veszteség finanszírozására használják fel. A Felügyelet egyre szélesebb körben alkalmazza a kockázat alapú felügyelés módszertanát, ezért a jövőben hangsúlyozottabban veszi figyelembe a jogsértés piacra gyakorolt súlyát, ami természetesen arányos az intézmény piacon elfoglalt részesedésével, befolyásával. A vezetői körlevélben foglaltaknak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló évi CXXXV. törvény 4. -ában megjelölt törvények hatálya alá tartozó szervezetekre nézve kötelező ereje nincs, rendeltetése a prudens működés elősegítése, ugyanakkor azok megvalósulását a Felügyelet az ellenőrzés során figyelembe fogja venni 3/2008. számú Vezetői körlevél a befektetési vállalkozások általános tartalékképzéséről ÁTDOLGOZOTT VALIDÁCIÓS KÉZIKÖNYV A Validációs Kézikönyv első változata 2006 áprilisában jelent meg, még a hazai jogszabályi környezet kialakítása, és gyakorlati tapasztalatok megismerése előtt. Az azóta eltelt időben nemcsak a hazai szabályozási környezet alakult ki, de a nemzetközi együttműködés, a lezajlott pre-validációs és validációs vizsgálatok gyakorlati tapasztalatai, kihívásai, a szakmai konzultációk eredményei révén jelentős tudásanyag halmozódott fel, és számos kérdés tisztázódott. Ennek következtében szükségessé, egyúttal lehetségessé vált a Kézikönyv frissítése, a tapasztalatok beépítése, a szükséges pontosítások, kiegészítések végrehajtása. Az átdolgozott Validációs Kézikönyv a korábbiakkal azonos koncepció mentén és struktúrában tartalmazza a fejlett módszerek implementálása szempontjából releváns felügyeleti értelmezéseket, 2

3 illetve elvárásokat. A változások pontosításokban, kiegészítésekben jelennek meg, a Felügyelet megközelítése alapjaiban nem módosult. A szövegben továbbra is szerepelnek a mellékletben található dokumentumlistákra vonatkozó hivatkozások, amelyek továbbra is a fejlett módszerekkel kapcsolatos követelmények értelmezésének támogatására, illetve az engedélykérelemhez csatolandó dokumentumok körének meghatározására szolgálnak. Azon dokumentumok, amelyekre vonatkozóan a szöveg konkrét dokumentumlista hivatkozást tartalmaz, az engedélyezési kérelem részét képezik és a kérelemmel együtt a Felügyeletre benyújtandók. A nem hivatkozott dokumentumoknak a fejlett megközelítések alkalmazására engedélyt kérő intézménynél rendelkezésre kell állnia, a Felügyeletnek kérésre be kell tudni mutatni. A Validációs kézikönyv átdolgozott szövege és mellékletei HASZNOS INFORMÁCIÓK HATÁRON ÁTNYÚLÓ SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATBAN A Felügyelet által kiadott tevékenység végzésére, illetve szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély alapján a befektetési vállalkozások más EGT államokban is végezhetnek befektetési szolgáltatást, illetve kiegészítő szolgáltatást határon átnyúló tevékenység végzés keretében. Ez attól függetlenül így van, hogy a tevékenységi engedélyt a Felügyelet a tőkepiacról szóló évi CXX. törvény december 1-jéig hatályos rendelkezései alapján vagy a befektetési vállalkozásokról, árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) december 1-jétől hatályos szövege alapján adta-e ki. A határon átnyúló szolgáltatások megkezdése esetén releváns rendelkezések A Bszt ának (3)-(6) és ának (1) és (3) bekezdései tartalmazzák a határon átnyúló szolgáltatás megkezdésére vonatkozó szabályokat. 1 Ezen túlmenően a Felügyelet a CESR Protocol on MiFID Passport Notifications című, /b hivatkozási számú anyagának vonatkozó részét (Part II, 2.1., és Annex 1) is követendőnek tartja. 2 A CESR (The Committee of European Securities Regulator) feladatai közé tartozik az uniós joganyag európai szinten történő egységes alkalmazásának elősegítése, ezért a CESR ajánlásokat és iránymutatásokat ad ki. 3 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete tagja a CESRnak, a szervezet által kiadott ajánlások és iránymutatások jogi kötelező erővel ugyan nem bírnak, azonban a Felügyelet az abban foglaltakat követendőnek tartja. A határon átnyúló szolgáltatás megkezdése esetén benyújtandó dokumentumok A tevékenység megkezdését megelőzően értesíteni kell a Felügyeletet és az értesítésben a következőket kell megjelölni: a) a befektetési vállalkozás 4 nevét, főirodájának címét telefonszámát, címét, a kapcsolattartó nevét, b) azt a tagállamot, amelyben a tevékenységét végezni kívánja, c) azon befektetési szolgáltatási tevékenységeket és kiegészítő szolgáltatásokat, amelyeket végezni, illetőleg nyújtani kíván 5 1 A Bszt. hatályos szövege a Felügyelet honlapján érhető el: 2 A Protokoll az alábbi honlapon érhető el: 3 A CESR az alábbi honlapon érhető el: 4 Befektetési vállalkozás alatt befektetési szolgáltatási tevékenységet végző hitelintézetet és befektetési alapkezelőt is értünk. 5 A tevékenységeket a MiFID I. Melléklete A és B szakaszára történő hivatkozással kell megadni. A MiFID, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv a Felügyelet honlapján elérhető: 3

4 d) arra vonatkozó szándékát, hogy kíván-e függő ügynököt igénybe venni, a függő ügynök nevét és címét, amennyiben ez az értesítés időpontjában ismert. Az értesítés mellékleteként kérjük, hogy a következő honlapon elérhető formanyomtatványt is szíveskedjen angol nyelven kitöltve benyújtani a Felügyelet részére: (tőkepiac-határon átnyúló befektetési szolgáltatás bejelentési adatlap) Az értesítést magyar és angol nyelven is meg kell küldeni a Felügyelet részére. Milyen eljárás veszi kezdetét az értesítés Felügyeletre történő beérkezését követően? A Felügyelet a részére hiánytalan tartalommal megküldött értesítést továbbítja azon tagállam felügyeleti hatóságának, amelyben a befektetési vállalkozás a határon átnyúló tevékenységet kíván végezni. Ezzel egyidejűleg a Felügyelet a befektetési vállalkozást értesíti arról, hogy a másik tagállam illetékes felügyeleti hatóságához az értesítést megküldte. A Felügyeletnek erre legfeljebb 1 hónap áll rendelkezésére. A Felügyelet ezt követően értesítést kap a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságtól, arról, hogy az értesítés megérkezett. Mikortól kezdhető meg a határon átnyúló szolgáltatás nyújtása? A befektetési vállalkozás a tevékenységét akkor kezdheti meg más EGT-államban, ha a Felügyelethez küldött értesítése a) az adott tagállam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóságához beérkezett és a befektetési vállalkozás erről tudomást szerzett, vagy b) Felügyelethez történő beérkezését követően egy hónap eltelt. A Felügyelet ezt követően a befektetési vállalkozást felveszi a határon átnyúló szolgáltatókról vezetett nyilvántartásába. 6 Fióktelep nyitása A Felügyelet által kiadott tevékenység végzésére, illetve szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély alapján a befektetési vállalkozások más EGT államokban is végezhetnek befektetési szolgáltatást illetve kiegészítő szolgáltatást fióktelepen keresztül. Ez attól függetlenül így van, hogy a tevékenységi engedélyt a Felügyelet a tőkepiacról szóló évi CXX. törvény december 1-jéig hatályos rendelkezései alapján vagy a befektetési vállalkozásokról, árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) december 1- jétől hatályos szövege alapján adta-e ki. A fióktelep nyitása esetén releváns rendelkezések A Bszt ának (7)-(9) és ának (1) és (3) bekezdései tartalmazzák a fióktelep nyitására vonatkozó szabályokat. 7 Ezen túlmenően a Felügyelet a CESR Protocol on MiFID Passport Notifications című, /b hivatkozási számú anyagának vonatkozó részét (Part II, 2.2., és Annex 2) is követendőnek tartja. 8 A fióktelep nyitása esetén benyújtandó dokumentumok A fióktelep nyitását megelőzően értesíteni kell a Felügyeletet, és az értesítésben a következőket kell megjelölni: a) a befektetési vállalkozás nevét, címét, a fióktelep nevét és címét, elérhetőségét (telefonszám, fax szám, cím) b) annak a befektetővédelmi alapnak a megnevezését, amelynek a befektetési vállalkozás tagja 6 A nyilvántartás a Felügyelet honlapján elérhető: 7 A Bszt. hatályos szövege a Felügyelet honlapján érhető el: 8 A Protokoll az alábbi honlapon érhető el: 4

5 c) azt a tagállamot, amelyben a tevékenységét végezni kívánja d) azon befektetési szolgáltatási tevékenységeket és kiegészítő szolgáltatásokat, amelyeket végezni illetve nyújtani kíván 9 e) az arra vonatkozó szándékát, hogy kíván-e függő ügynököt igénybe venni f) a fióktelep tevékenységért felelős vezetőket, mellékelve az önéletrajzukat g) a fióktelep működési programját, amely a következőket tartalmazza: Társasági stratégia o a fióktelep miként járul hozzá a befektetési vállalkozás stratégiájához, a fióktelep fő feladatai Kereskedelemi stratégia o a fióktelep milyen ügyfelekkel foglalkozik, milyen partnerei lesznek, ügyfélszerzési stratégiája Szervezeti felépítés o szervezeti struktúra leírása, szervezeti ábra, belső jelentési csatornák bemutatása, a fióktelep miként illeszkedik a csoportstruktúrába/a befektetési vállalkozás struktúrájába, a fióktelep minként számol be a befektetési vállalkozásnak o a kulcsfontosságú feladatokat ellátó személyek megnevezése, a napi működésért felelős személyek megnevezése, a jogszabályoknak történő megfelelésért felelős személy, a panaszkezelésért felelős személy megnevezése o a fióktelep jelentési rendszerét a befektetési vállalkozás irányába o a fióktelep munkavállalóinak száma o kiszervezési megállapodások leírása (kiszervezett tevékenységet végző megnevezése, a kiszervezési szerződés időtartama, tárgya) Függő ügynökök o Kíván-e függő ügynököt igénybe venni, a függő ügynök nevét és címét, amennyiben ez az értesítés időpontjában ismert. Rendszerek és ellenőrzések o az ügyfélpénzek és ügyfélvagyon védelmére szolgáló intézkedések, rendszerek összefoglalása o a host tagállam felelősségi körébe tartozó rendelkezéseknek történő megfelelés biztosításáról készült összefoglaló (MiFID cikk) o működési szabályzat, amely tartalmazza a munkavállalói ügyletek szabályait o pénzmosás megakadályozását célzó intézkedések o a fióktelep szabályozott tevékenységével kapcsolatosan a kiszervezési és más, harmadik féllel kötött megállapodások feletti ellenőrzés rendszerét Audit o a belső ellenőrzés rendszerének bemutatása o a könyvvizsgálóval kötött szerződés részletei (a könyvvizsgáló neve, címe, a szerződés időtartama) Pénzügyi előrejelzés o várható nyereség és veszteség, cash-flow becslése (12 hónapra vonatkozóan). Az értesítést magyar és angol nyelven is meg kell küldeni a Felügyelet részére. Az értesítés mellékleteként kérjük, hogy a következő honlapon elérhető formanyomtatványt is szíveskedjen angol nyelven kitöltve benyújtani a Felügyelet részére: (tőkepiac-fióktelep bejelentési adatlap). 9 A tevékenységeket a MiFID I. Melléklete A és B szakaszára történő hivatkozással kell megadni. A MiFID, a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelv a Felügyelet honlapján elérhető: 5

6 Milyen eljárás veszi kezdetét az értesítés Felügyeletre történő beérkezését követően? A Felügyelet a részére hiánytalan tartalommal megküldött értesítést és a Befektető-védelmi Alap szabályait továbbítja azon tagállam felügyeleti hatóságának, amelyben a befektetési vállalkozás fióktelepet kíván nyitni. A Felügyeletnek erre legfeljebb 3 hónap áll rendelkezésére. A Felügyelet ezzel egyidejűleg értesíti a befektetési vállalkozást arról, hogy az értesítést megküldte a másik tagállam felügyeleti hatóságának. A másik tagállam felügyeleti hatósága az értesítés befogadását visszaigazolja a Felügyeletnek. Mikortól kezdheti meg a fióktelep a működését? A fióktelep a működését akkor kezdheti meg, amikor a másik tagállam felügyeleti hatósága egyetértéséről tájékoztatta a befektetési vállalkozást. Ilyen tartalmú értesítés hiányában a fióktelep akkor kezdheti meg működését, ha a másik tagállam felügyeleti hatóságához küldött értesítést követően két hónap eltelt és tőle ez alatt semmilyen értesítés nem érkezett. Hasznos információk a magyar székhelyű befektetési vállalkozások részére a határon átnyúló szolgáltatások nyújtásának megkezdése és a fióktelepek nyitása esetén 6

7 PIACI TÜKÖR MAGÁNNYUGDÍJPÉNZTÁRI TAGDÍJ: A ÉVI UTÓLAGOS ÖNELLENŐRZÉS SZABÁLYAIRÓL április 30-án lépett hatályba egy olyan jogszabály-módosítás, mely a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló évi LXXX. törvény (Tbj.) végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (Tbj. R.) módosításáról szóló 87/2008. (IV. 15.) Korm. rendelet értelmében a Tbj. R. 5/B. -ának (1) bekezdését megváltoztatja. A hivatkozott rendelet január 1-jétől visszamenőlegesen alkalmazható. A Tbj. R. 5/B. -ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Ha a biztosított magánnyugdíjpénztár tagja, és a tagdíjfizetési kötelezettségének kezdő napjától a Tbj a (2) bekezdésének a) pontja szerinti nyugdíjjárulékot fizet, akkor a tárgyévtől eltérő időszakra vonatkozó nyugdíjjárulékot, valamint tagdíjat a foglalkoztató az Art. szabályai szerint önellenőrzéssel helyesbíti. Az önellenőrzést a foglalkoztató a magán-nyugdíjpénztári tagság tényének tudomására jutását (igazolását) követő hónap 12. napjáig teljesíti. Ha a foglalkoztató határidőn túl teljesíti az önellenőrzést, a határidő lejártát követő naptól köteles önellenőrzési pótlékot felszámítani és megfizetni. Ebben a speciális esetben utólagosan a tárgyévtől eltérő időszakra vonatkozóan önellenőrzés keretében kerül sor a tagdíj bevallására és befizetésére, egy olyan időszakra, amelyre a pénztártagság tényének ismerete hiányában, a foglalkoztató részéről a járulékalapot képező juttatások kifizetésekor, azaz az eredeti esedékességekor a teljes mértékű nyugdíjjárulék bevallása és befizetése jogszerűen megtörtént az APEH (Nyugdíjbiztosítási Alap) részére. Példa a tagdíj és a nyugdíjjárulék elszámolására, a tagdíj utólagos önellenőrzésére A dolgozó április 1-jén belépett a magánnyugdíjpénztárba, de a belépési nyilatkozatot nem adta le a munkáltatójának. A munkáltatónak csak április hónapban jut tudomására, hogy a dolgozó magánnyugdíjpénztár tagja. (Azt a tényt, hogy a foglalkoztató mikor értesül a pénztártagságról, megfelelően dokumentálni kell.) Tárgyéven belüli rendezés az APEH felé: a) Ebben az esetben a munkáltató az APEH felé április hónapról a május 12-én benyújtandó 0808-as számú bevallás 10-es lapján a tárgyhavi kötelezettséget, már a magánnyugdíjpénztártag magánszemélyre vonatkozóan vallja be. A januártól 1-től március 31-ig terjedő időre ugyanezen bevallás egy újabb 10-es lapján kell bevallani mind a nyugdíjjárulék, mind a tagdíj (tagdíj kiegészítés) kötelezettséget a fentiekben ismertetett módon és a 6-os kód egyidejű alkalmazásával. b) Tárgyévet megelőző időszakra vonatkozó rendezés az APEH felé: január 1-jétől december 31-éig a korábban benyújtott 0708-as számú bevallásban a magánszeméllyel összefüggésben tévesen (e szempontból közömbös, hogy kinek a hibájából) bevallott 8,5 százalék nyugdíjjárulék a helyes 0,5 százalékkal a havonta elvégzett helyesbítés, önellenőrzés benyújtásával korrigálható, a tagdíjfizetési kötelezettség bevallására pedig ugyanezen bevallásban helyesbítés, önellenőrzés benyújtásával van lehetőség. 7

8 Az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény 168. (7) bekezdése értelmében nem kell önellenőrzési pótlékot felszámítani, ha a munkáltató (kifizető) az elektronikus havi adó- és járulékbevallást a magánszemély hibás nyilatkozata miatt önellenőrzéssel helyesbíti. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a munkáltatót (kifizetőt) a tagdíj tekintetében önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettség nem terheli, ezért az erre utaló tényt a magánnyugdíjpénztárat megillető önellenőrzési pótlék rovatban nulla beírásával kell jelezni. Tekintettel arra, hogy az íly módon előírt 8 százalékos tagdíjkötelezettség a magánnyugdíjpénztárat illeti meg, a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevétel címén, a 125-ös adónemkódon befolyt nyugdíjjáruléknak az adott magánnyugdíjpénztári adónemkódra történő átvezetésére a 0817-es számú Átvezetési és kiutalási kérelem a folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez elnevezésű nyomtatvány benyújtásával van lehetőség április 1-jétől december 31-éig a nyugdíjjárulék az adóhatósághoz korábban már benyújtott bevallás önellenőrzésével, helyesbítésével korrigálható. Ebben az esetben a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevétel címén, a 125-ös adónemkódon befolyt nyugdíjjárulék kiutalására a 0817-es számú Átvezetési és kiutalási kérelem a folyószámlán mutatkozó túlfizetéshez elnevezésű nyomtatvány benyújtásával van lehetőség. c) Tárgyévet megelőző időszakra vonatkozó rendezés a magánnyugdíjpénztárak felé: április 1-jétől december 31-éig terjedő időszakra a tagdíj, a magánnyugdíjpénztári tagdíjbevallás önellenőrzésére évre rendszeresített nyomtatványon vallható be, közvetlenül az érintett magánnyugdíjpénztárhoz. A tagdíj összegét, az önellenőrzés benyújtásával egyidejűleg közvetlenül a magánnyugdíjpénztár részére kell megfizetni. A magánnyugdíjpénztári tagdíj december 31-ét megelőző bevallási időszakra vonatkozó utólagos önellenőrzése során az alábbiak szerint kell eljárni: Az Önellenőrzés vonatkozási időszaka rovatba azt az utolsó évet és hónapot kell beírni, amely bevallási időszakig kerül a tagdíj utólagosan önellenőrzés keretében bevallásra. (A példa szerinti esetben ) Az önellenőrzés Eredetei bevallás (Ft) oszlop megfelelő soraiban (tekintettel arra, hogy ez esetben az adott tagra vonatkozóan korábban tagdíjbevallás nem került benyújtásra) nulla értékeket kell feltüntetni. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a munkáltatót a tagdíj tekintetében önellenőrzési pótlékfizetési kötelezettség nem terheli, ezért az erre utaló tényt a felszámított önellenőrzési pótlék alapja, és az önellenőrzési pótlék összege rovatban nulla beírásával kell jelezni. A Tárgyhótól eltérő jogviszony helyesbített kezdete, vége, jogcímkódja sorban kell feltüntetni azt a teljes időszakot, amelyre a tagdíj önellenőrzés keretében történő bevallása történt. (A példa szerint és ) Egyebekben a tagdíj önellenőrzésére rendszeresített nyomtatvány kitöltési útmutatójában foglaltak szerint kell eljárni. Figyelem! A magánnyugdíjpénztári tagdíj a magánnyugdíjpénztáraknál rendszeresített - az adott évnek megfelelő - önellenőrzési nyomtatványon vallható be az érintett magánnyugdíjpénztárhoz. Ha a foglalkoztatónak évi önellenőrzést is kell teljesítenie, a évre rendszeresített nyomtatványon lehetősége van a teljes időszak önellenőrzésére, a fenti példában bemutatott módon. Ha az adott munkáltatónak a nála eltöltött biztosítási jogviszony alapján, kizárólag 2003., 2004., vagy évre (az év valamely hónapjára) kell ilyen esetben az önellenőrzést elvégeznie, akkor azt az adott évre rendszeresített önellenőrzési nyomtatványon teheti meg. 8

9 Az önellenőrzés fentiekben leírt módja a Felügyelet által közzétett és december 31-ig alkalmazott Pénztár programmal is végrehajtható.(a Pénztár program és a tagdíjbevalló nyomtatványok a Felügyelet Internetes honlapjáról letölthetőek.) Nem változott azonban annak a bevallási szabálya, ha a foglalkoztatónak tudomása volt a magánnyugdíjpénztári tagság tényéről, de ezt figyelmen kívül hagyva teljesítette a járulék megállapítási, levonási és bevallási kötelezettségét. Ebben az esetben a téves bevallást önellenőrzés, helyesbítés keretében lehet korrigálni (2007. január 1-jét követő időszakra az adóhatóság felé, január 1-jét megelőző időszakra az adott magánnyugdíjpénztárhoz) és a foglalkoztató nem mentesül az önellenőrzési pótlék megfizetése alól sem. BEFEKTETÉSI SZOLGÁLTATÓK ADATSZOLGÁLTATÁSÁRÓL Tisztelt Adatszolgáltatók! Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy az új adatszolgáltatási rendelet hatálybalépéséig, továbbra is a jelenleg hatályos rendelet marad érvényben, azzal az eltéréssel, hogy a következő adatszolgáltatásokat nem kell teljesíteni: 30A3 30E 33A 33B 33C 33D 33KA 33KB 33KC 33KD 37D 37E 38A 38B 38C 38D 38E 38F 38G 39AG napi napi havi havi havi havi féléves féléves féléves féléves negyedéves negyedéves eseti eseti eseti eseti eseti eseti eseti negyedéves A 30A1 táblában nem kell jelenteni a partner-kockázat tőkekövetelményének részletezését, vagyis a 30A A1127 sorokat. A jelen tájékoztatóban foglaltak vonatkoznak mindazon intézményekre, amelyek 2007-ben is adatszolgáltatásra kötelezettek voltak, illetve/vagy a Bszt 5. (1)-(2) bekezdése alapján befektetési szolgáltatási tevékenységet, illetőleg kiegészítő szolgáltatást végeznek. 9

10 TŐKEPIACI ÖSSZEFOGLALÓ A tőzsdei kereskedés szüneteltetését előidéző részvényügyletek Időpont Értékpapír Ár (Ft) Mennyiség (db) Érték (Ft) Bázisár (Ft) Eltérés a bázisártól (%) Bázisár dátuma 10 Napi átlagár (Ft) Napi minimum ár (Ft) Napi maximum ár (Ft) Napi nyitó ár (Ft) Napi záró ár (Ft) Napi összforgalom (db) 16:25:21 FHB , , :37:09 LINAMAR , , :20:32 LINAMAR , , :18:47 LINAMAR , , :12:52 LINAMAR , , :55:28 LINAMAR , , :18:01 SYNERGON , , :40:15 CSEPEL ,74 305, :39:31 CSEPEL , , :35:30 EXTERNET , , :26:02 FORRAS/T , , :27:36 FORRAS/T , , :17:47 FORRAS/T , , :25:55 GARDENIA , , :27:48 GARDENIA , , :00:24 GARDENIA , , :00:39 GARDENIA , , :46:59 GARDENIA , , :58:41 GARDENIA , , :20:02 GARDENIA , , :19:52 GARDENIA , , :24:47 GARDENIA , , :47:40 GARDENIA , , :42:54 GARDENIA , , :37:15 GARDENIA , , :00:03 GARDENIA , , :07:16 GARDENIA , , :32:14 GARDENIA , ,

11 16:05:35 GENESIS , , :10:02 GENESIS , , :57:22 KONZUM , , :50:39 KONZUM , , :49:47 KONZUM , , :16:33 KONZUM , , :13:41 KONZUM , , :36:05 KONZUM , , :32:45 PFLAX , , :06:59 PHYLAXIA , , :07:31 PHYLAXIA , , :57:53 PHYLAXIA , , :43:08 PHYLAXIA , , A BÉT-en kötött fix ügyletek Napi Napi minimum Napi maximum Napi nyitó Napi záró Mennyiség Dátum Idő Értékpapír Ár (Ft) Érték (Ft) átlagár (Ft) ár (Ft) ár (Ft) ár (Ft) ár (Ft) (db) :17:20 OTP , Dátum Idő Értékpapír Ár (Ft) Ft-ot meghaladó árfolyamértékű részvényügyletek a BÉT-en Napi átlagár (Ft) Napi minimum ár (Ft) 11 Napi maximum ár (Ft) Napi nyitó ár (Ft) Napi záró ár (Ft) Mennyiség (db) Érték (Ft) :59:35 OTP , :06:41 MOL , :08:16 OTP , :30:00 MOL , :34:35 MOL , :06:41 MOL , :45:25 OTP , :19:07 OTP , :37:28 OTP ,

12 :15:28 OTP , :50:57 OTP , :05:41 OTP , :25:41 MOL , :25:32 MOL , :09:51 MOL , :15:50 OTP , :39:30 MTELEKOM , :06:59 OTP , :42:40 MOL , :47:05 MOL , :44:47 OTP , :47:53 OTP , :00:13 OTP , :15:23 PANNERGY , :22:45 EGIS , :37:35 OTP , :30:14 MOL , :36:54 OTP , :11:07 OTP ,

13 FOGYASZTÓVÉDELEM EGYRE TÖBB TUDATOS ÜGYFÉL: ÉVEK ÓTA TRENDSZERŰEN NŐ A PANASZOK SZÁMA A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2006 januárja óta teszi közzé negyedéves elemzéseit az írásban tett fogyasztói panaszok jellemzőiről. Az elemzések, illetve a panaszokban foglalt jelzések számos esetben vezettek és vezetnek felügyeleti vizsgálatokhoz, intézkedésekhez, valamint szervesen beépülnek a felügyelési eljárásokba I. negyedévében összesen 1737 db bejelentés érkezett írásban a Felügyeletre. Ez 400 bejelentéssel több, mint az előző negyedévben, azaz mintegy 30 százalékos növekedést mutat. Ezen belül is kiugró az emelkedés a pénztárakra érkezett panaszok körében, amelyek több mint megháromszorozódtak. A negyedév során kettőt, illetékességből, a Gazdasági Versenyhivatalhoz továbbítottunk, mert a bejelentők a fogyasztók megtévesztését sérelmezték. A I. negyedévi panaszok szektoronkénti alakulása Megnevezés IV. negyedév I. negyedév I. n.év/ IV. n.év db százalék db százalék százalék Biztosítás , ,2 125,7 Pénztár 19 1,4 61 3,5 321,1 Pénzpiac , ,8 128,8 Tőkepiac 10 0,8 9 0,5 90 Összesen ,9 Ha az egy évvel korábbi, első negyedévi adatokkal hasonlítjuk össze a tárgyidőszaki panaszokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a fogyasztók 274 alkalommal több esetben fordultak problémáikkal a Felügyelethez, ami 18,7 százalékos növekedést jelent. Ez az emelkedés egy évek óta jellemző trend folytatása, aminek adatait a fenti táblázatban mutatjuk és az alatta levő ábrával szemléltetjük. A négy év alatt jelentkező 120,4 százalékos bejelentésszám növekedés okaként a pénzügyi piacok dinamikus bővülése és a fogyasztói igényesség, érzékenység erősödése mellett a Felügyelet ismertségének és az iránta megnyilvánuló bizalomnak a javulása jelölhető meg. Felhívjuk a figyelmet, hogy a panaszok alakulása nem a pénzügyi szolgáltatások minőségromlásának eredménye, mert az értékelt időszakban a magyar pénzügyi szolgáltatási piacokra a fejlődés a jellemző, igaz annak mértékével, a fogyasztók piaci érdekérvényesítési helyzetével nem lehetünk elégedettek. Megnevezés A panaszok szektoronkénti első negyedévi alakulása (db) I. negyedév I. negyedév I. negyedév I. negyedév I. negyedév Biztosítás Pénztár Pénzpiac Tőkepiac Összesen

14 A panaszok szektoronkénti első negyedévi alakulása (db) Pénz- és tőkepiaci szektor 2008 első negyedévében a pénz- és tőkepiaci szektor szolgáltatóit érintően 943 írásos bejelentés érkezett a Felügyeletre, ami az előző negyedévhez képest 28,3 százalékos növekedést mutat. A szektorral szembeni panaszok az összes fogyasztói bejelentésnek több mint a felét (53,8 százalékát) teszik ki (részesedésük az előző negyedévben 55 százalék volt). A panaszok szektoron belüli intézménytípusonkénti megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza. A pénz- és tőkepiaci szektorra vonatkozó panaszok intézménytípusonkénti megoszlása Megnevezés IV. negyedév I. negyedév db százalék db százalék Bank ,4 Pénzügyi vállalkozás 90 12, ,8 Takarékszövetkezet 25 3,4 36 3,8 Befektetési vállalkozás 10 1,4 9 1 Összesen A fenti táblázat adataiból látható, a befektetési vállalkozásokat kivéve minden intézménytípusnál a panaszok nőttek az előző negyedévhez képest. Az általános emelkedés azt eredményezte, hogy a szektoron belül a panaszok intézménytípusonkénti megoszlásában lényeges változás nem következett be. Megjegyezzük, hogy az egy évvel korábbi első negyedévben is hasonló arányok voltak a jellemzők, akkor a bankokra a panaszok 80,2 százalékát, a pénzügyi vállalkozásokra pedig 14,2 százalékát adták be a fogyasztók. Változatlan jellemző, hogy számukhoz viszonyítva elenyésző a takarékszövetkezetekre beadott panaszok száma, egy takarékszövetkezetre átlagosan mindössze egynegyed fogyasztói bejelentés jut. Az előző negyedévvel (2007. IV. negyedévi adatokkal) összehasonlítva a tárgyidőszaki szolgáltatásfajtánkénti megoszlást, megállapítható, hogy kismértékben tovább nőtt a hitelezéssel kapcsolatos bejelentések dominanciája, 2008 I. negyedévében a szektorra beadott összes panaszoknak a 64,8 százaléka volt ezzel a pénzügyi szolgáltatói tevékenységgel kapcsolatos (ez az arány 2007 IV. negyedévében 62,4 százalék volt). A hitelezésen belül az általános hitelezéssel kapcsolatban az előző negyedévinél 112, a lakáshitelezéssel kapcsolatban pedig 49 panasszal több fogyasztói bejelentés érkezett, ugyanakkor 17-tel csökkent a fogyasztási hitelezés területén valamit sérelmező bejelentések 14

15 száma. Megemlíthető még a bankkártya műveletekkel kapcsolatos fogyasztói problémák 26,3 százalékos növekedése, aminek következtében ez a szolgáltatási terület a sorrendben az előző negyedévi ötödik helyről a negyedikre lépett előre. A pénz és tőkepiaci szektor szolgáltatóira érkezett panaszok szolgáltatás-fajtánkénti megoszlása 2008 I. negyedévében Szolgáltatás db százalék Általános hitelezés ,37 Lakáshitelezés ,22 Folyószámla vezetés ,15 Bankkártya műveletek 72 7,84 Fogyasztási hitelezés 49 5,2 Betét konstrukciók 38 4,03 Befektetési szolgáltatás 36 3,82 Egyéb 35 3,72 Elektronikus bankolás 15 1,59 Lízing 8 0,85 Készpénzforgalom 4 0,42 Az előző negyedévihez képest alapvető változás nem történt a bejelentések panasztípusok szerinti rangsorában. A legnagyobb mennyiségi növekedés a rangsort vezető elszámolást, megbízás teljesítést kifogásoló panaszoknál történt. Ezek száma 97-tel (47,8 százalékkal) nőtt, aminek következtében a panasztípus részesedése a szektorra tett összes bejelentésen belül 31,8 százalékra emelkedett (2007 IV. negyedévében 27,6 százalék volt a részarányuk). Egy évvel korábban, 2007 I. negyedévében több mint százzal kevesebb volt az elszámolást, megbízás teljesítését sérelmező fogyasztók száma (a panasztípus részesedése 24,6 százalék volt). Ugyancsak az átlagost meghaladó mértékben, 33,3 százalékkal nőtt a jutalék, költség, díj mértékét kifogásoló fogyasztók száma. A pénz- és tőkepiaci szektor szolgáltatóira érkezett panaszok panasztípusonkénti megoszlása 2008 I. negyedévében Megnevezés db százalék Elszámolás, megbízás teljesítés ,81 Szolgáltatás minősége ,18 Egyéb ügyviteli hibák ,77 Tájékoztatási hiányosság ,24 Jutalék, költség, díj mértéke 92 9,76 Kamatok mértéke 36 3,82 KHR lista 32 3,39 Törlesztőrészlet mértéke 23 2,44 Állami támogatás 19 2,01 Méltányossági kérelem 15 1,59 Ügynöki tevékenység 13 1,38 Egyoldalú szerződésmódosítás 12 1,27 Nyilvántartási hiányosság 10 1,06 Árfolyamhasználat 5 0,53 Jogosulatlan tevékenység 4 0,42 Árfolyam-különbözet 1 0,11 Hozam mértéke 1 0,11 15

16 Az intézmények fogyasztói bejelentések tükrében történő értékeléséhez egy relatív mutatót is számolunk. Az alábbi táblázatban az egy panaszra jutó eszközérték szerinti sorrendet mutatjuk be, amelyben látható a panaszok tükrében felállítható negatív minőségi rangsor a pénz- és tőkepiac szolgáltatói között. Egy panaszra jutó eszközérték (Md. Ft) , , , , , , , , ,6 A 2008 I. negyedévében a pénz- és tőkepiaci szektor szolgáltatóira beadott panaszok közül összesen 344 ügyet zárt le a Felügyelet (36,5 százalék). A lezárt bejelentések közül 55 bizonyult részben vagy egészében megalapozottnak, azaz a fogyasztók 16 százaléka kapott számára kedvező választ, intézkedést. (Ez az arány az előző negyedévben 18,3 százalék, egy évvel korábban pedig 22,7 százalék volt.) Biztosítási szektor A biztosítási szektor szolgáltatóira 2008 I. negyedévében összesen 733 panasz érkezett, ami az előző negyedévhez képest 25,7 százalékos növekedés. (A 2007 I. negyedévéhez képest viszont csak 9,1 százalékos az emelkedés.) A panaszok szektoron belüli intézménytípusonkénti megoszlását az alábbi táblázatban és ábrán mutatjuk be. A biztosítási szektorra tett panaszok intézménytípusonkéti megoszlása Megnevezés IV. negyedév I. negyedév db százalék db százalék Biztosító Rt ,6 Biztosító egyesület , ,9 Biztosításközvetítő 22 3,8 18 2,5 Összesen A biztosítási szektorra tett panaszok intézmény típusonkéti megoszlása 16

17 A két negyedévet összehasonlítva az állapítható meg, hogy a legnagyobb mértékben, 34,8 százalékkal a biztosító egyesületek tevékenységével kapcsolatos panaszok száma nőtt. Ennek, valamint a biztosításközvetítőkre tett panaszok számának a csökkenése következtében a fogyasztói bejelentéseken belül nőtt az egyesületek szolgáltatását kifogásoló bejelentések részaránya. A biztosítási szektor szolgáltatóira érkezett panaszok szolgáltatás-fajtánkénti megoszlása 2008 I. negyedévében Szolgáltatás db százalék Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás ,58 Hagyományos életbiztosítás 80 10,91 Lakásbiztosítás/otthonbiztosítás 50 6,82 Unit linked életbiztosítás 41 5,59 Casco 32 4,37 Egyéb vagyonbiztosítás 15 2,05 Felelősségbiztosítás 12 1,64 Balesetbiztosítás/betegségbiztosítás 10 1,36 Egyéb 5 0,68 Az előző negyedévhez képest a szolgáltatásfajták szerinti sorrendben nem történt változás (megjegyezhető ugyanakkor, hogy egy évvel korábban, 2007 I. negyedévében az egyéb vagyonbiztosítással kapcsolatban csak 5 panasz érkezett). A biztosítási szektor szolgáltatóira érkezett panaszok panasztípusonkénti megoszlása 2008 I. negyedévében Panasztípus db százalék Ügyviteli kérdések ,57 Kárügyintézés elhúzódása ,01 Kárigény/szolgáltatási igény elutasítása 94 12,82 Kártérítési összeg/biztosítási összeg mértéke 88 12,01 Ügyféltájékoztatás hiányosságai a szerződéskötés előtt 36 4,91 Egyéb 14 1,91 Tájékoztatás hiányosságai 8 1,09 Ügyintézés elhúzódása 5 0,68 Az előző, 2007 IV. negyedévéhez képest a panasztípus szerinti megoszlásban nőtt az első két helyet elfoglaló panasztípus részesedése, a többi részaránya pedig csökkent. A sorrendben érdemi változás nem történt. A biztosítási szektor szolgáltatóira a 2008 I. negyedévében érkezett panaszok közül 297 ügy, (a bejelentések 40,5 százaléka) zárult le. Az összes lezárt panasz közül 51,9 százalék (154 db) bizonyult megalapozottnak (ez az arány az előző negyedévben 33,8 százalék volt). A szolgáltatók ezeknél részben vagy egészében a panaszos számára kedvező döntéseket hoztak a kifogásolt eseménnyel kapcsolatban. A biztosítók esetében a panaszok tükrében történő intézményértékeléséhez számított mutató alapján kialakult relatív rangsort az alábbi táblázatban mutatjuk be. 17

18 Egy panaszra jutó szerződésszám (db) Pénztári szektor A pénztárakra 2008 I. negyedévében összesen 61 panaszt küldtek a Felügyeletre, ami az előző negyedévinek 321,1 százaléka. A növekedés messze meghaladja a másik két szektornál jelentkező panaszszám emelkedést. (2007 III. negyedévéhez képest viszont csak 74,3 százalékkal, I. negyedévhez képest csak 45,2százalékkal adtak be több panaszt.) Az önsegélyező pénztárakat kivéve az előző negyedévhez képesti jelentős panaszszám-növekedés pénztár-típusonkénti eltérő mértéke miatt változtak a panaszokból való részesedési arányok. Az egészségpénztári panaszok részaránya több mint kétszeresére, az önkéntes nyugdíjpénztáraké pedig közel 50 százalékkal nőtt, a magánnyugdíjpénztári panaszoké pedig közel felére csökkent. A panaszok pénztár-típusonkénti megoszlását a tárgynegyedévben a IV. negyedévhez viszonyítva az alábbi táblázat tartalmazza: Megnevezés IV. negyedév I. negyedév db százalék db százalék Egészségpénztár 3 15, ,8 Magánnyugdíjpénztár 9 47, ,6 Önkéntes nyugdíjpénztár 5 26, ,3 Önsegélyező pénztár 2 10,5 2 3,3 Összesen I.-II.-III. negyedévekben a pénztári panaszokat illetően kissé csökkenő tendencia volt megfigyelhető (I. negyedév. 42, II. negyedév 39, III. negyedév 35 volt a pénztári panaszok száma), míg IV. negyedévben jelentős, 50 százalékos mértéket meghaladó visszaesés következett be az előző időszakhoz képest (19 panasz). A IV. negyedévi csökkenés után azonban I. negyedévében az előző év minden negyedévéhez képest is nagymértékű panaszszám növekedés történt, amely elsősorban az egészségpénztárak és önkéntes nyugdíjpénztárak elleni panaszok számának emelkedése miatt következett be. Ennek tudható be, hogy a panasztípusok szerinti megoszlás tekintetében is jelentős arányeltolódás történt az egészségpénztárakat és önkéntes nyugdíjpénztárakat kb százalékban érintő pénztári szolgáltatások kifogásolása típusú panaszok javára (az ilyen típusú panaszok részesedése az összes pénztári panaszon belül a évi átlagos százalékról 2008 I. negyedévében 32,8 százalékra változott). Ugyancsak figyelemre méltó a tárgynegyedévben, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárakat illetően jelentősen megnőtt a hozam típusú panaszok száma és aránya. 18

19 Az említett panasztípusok kapcsán a bejelentők jellemzően az alábbiakat kifogásolták: számlák késedelmes elszámolása tévesen elszámolt tételek késedelmes rendezése az életmód javító szolgáltatások adóvonzata, illetve a kapcsolódó tájékoztatás hozam mértéke, számítása A pénztári szektorra 2008 I. negyedévében beadott panaszok közül összesen 32 zárult le, ami 52,5 százalékot tesz ki. Az összes lezárt panasz közül azonban mindössze 8, vagyis 13,1 százalék bizonyult megalapozottnak. A pénztári szektor szolgáltatóira érkezett panaszok panasztípusonkénti megoszlása 2008 I. negyedévében Panasztípus db százalék Számlavezetés 20 32,79 Szolgáltatás 20 32,79 Hozam 10 16,39 Tagsági viszony 6 9,84 Egyéb 5 8,2 A Felügyelet ügyfélszolgálatára érkező jelzések 2008 I. negyedévében az ügyfélszolgálatot személyesen 592 fő kereste fel, telefonon pedig 5185 megkeresés érkezett, ez utóbbi az előző negyedéves adathoz viszonyítva mintegy 10 százalékos emelkedést jelent. A negyedév során az ügyfélszolgálat összesen 727 alkalommal válaszolt írásban is a tájékoztatást kérő fogyasztóknak. Az ügyfélszolgálati megkeresések arányai, fő tartalmi jellemzői alapvetően megegyeznek az írásos panaszoknál bemutatottakkal. Az írásos bejelentés-elemzés bemutatása mellett kiemelendő, hogy az előző időszakhoz képest 60 százalékkal nőtt a Felügyelet ügyfélszolgálatát megkereső fogyasztók száma is. Az új, központosított rendszerben a bevallási adatokat az adóhatóság feldolgozza és megküldi a magánnyugdíjpénztárak részére. A pénztárak az adóhatóságtól kapott adatok alapján azonosítják a tagi befizetéseket, majd ezután írják jóvá a tagdíjakat, illetve az azokra jutó hozamokat a tagok egyéni számláján. 19

20 PÉNZTÁRTAGOK EGYÉNI SZÁMLAÉRTESÍTŐJE: APEH-PSZÁF KÖZÖS TÁJÉKOZTATÓ január 1-jétől új, központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszert vezettek be. A változás lényege, hogy 2007-től a foglalkoztatók a magánnyugdíjpénztári tagdíjat - az egyéb járulékokkal együtt - az adóhatósághoz vallják be és fizetik meg. Ezzel a rendszerrel hosszabb távon csökkenhetnek a pénztári adminisztrációs költségek, így a tagdíj nagyobb hányada kerülhet az egyéni számlára. További előny, hogy az adóhatóság közvetlenül intézkedik a tagdíjhátralék behajtásáról, ezzel lényegesen növekszik a tagdíjbeszedés, -behajtás hatékonysága, amely szintén a pénztártagok érdekét szolgálja. Az új, központosított rendszerben a bevallási adatokat az adóhatóság feldolgozza és megküldi a magánnyugdíjpénztárak részére. A pénztárak az adóhatóságtól kapott adatok alapján azonosítják a tagi befizetéseket, majd ezután írják jóvá a tagdíjakat, illetve az azokra jutó hozamokat a tagok egyéni számláján január óta folyamatosan és zavartalanul megtörtént a tagdíjbefizetések átutalása a magánnyugdíjpénztárakhoz. Az új rendszerre történő átállás kezdeti technikai nehézségei miatt a bevallási adatok kisebb-nagyobb késéssel érkeztek a pénztárakhoz. Azokat a befizetéseket, amelyeket a pénztár a bevallási adatok hiányában tagi szinten nem tudott beazonosítani, időlegesen egy elkülönített függőszámlán tartja nyilván. A pénztári függőszámlákon lévő tagdíjakat a pénztárak befektetik és a befektetések hozamát a folyamatos azonosítás után a tagok egyéni számláján jóváírják, ezért a pénztártagokat ebből fakadó veszteség nem érheti. A magánnyugdíjpénztárak, a évi tagdíjakat és azok hozamait teljes egészében az eddig megszokottól eltérően, későbbi időpontban írják jóvá a pénztártagok egyéni számláján. A június 30-ig kiküldött egyéni számlaértesítők a évre vonatkozóan eddig lekönyvelt tételeket mutatják, amelyek várhatóan nem minden esetben egyeznek meg a foglalkoztató által a 2007-es naptári évre bevallott és befizetett tagdíjak teljes összegével. Mindezek figyelembe vételével, a pénztárak számlaértesítői az egyéni számlákon évre ténylegesen jóváírt tagdíj és hozam összege mellett tájékoztatásként közlik a hozzájuk évben beérkezett, de évre vonatkozó tagdíjbevallási és befizetési adatokat is. Ez utóbbi adatok kizárólag tájékoztató jellegűek, és ezek az adatok a évben kiküldött, évre vonatkozó számlaértesítőben szerepelnek majd könyvelt tételként. A magánnyugdíjpénztárak, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete továbbra is mindent megtesznek az új rendszer zavartalan működése és a pénztártagok vagyonának teljes biztonsága érdekében. AMIT A KOCKÁZATOS BEFEKTETÉSI TERMÉKEKRŐL TUDNI KELL A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete néhány hete tájékoztatót adott ki a kockázatos befektetési termékeket tartalmazó eszközalapokról, portfoliókról és befektetési alapokról. Így hívta fel a figyelmet arra, hogy ha az ügyfelek befektetési egységekhez kötött életbiztosításokba vagy befektetési alapokba helyezik el megtakarításaikat, illetve nyugdíjpénztáruknál portfoliót választanak, a számukra legmegfelelőbb befektetési portfolió kiválasztása céljából érdemes informálódniuk. Külön figyelmet fordítva az adott biztosító, illetve forgalmazó által kínált 20

21 eszközalapok, alapok (együttesen: alapok) típusaira és a bennük szereplő befektetési eszközök kockázatáról, különös tekintettel az exkluzív és az egzotikus eszközalapok sajátosságaira. Kockázatosak azok a befektetések, melyek értéke képes hirtelen és nagymértékben megváltozni. Az exkluzív alapok különleges célcsoportot céloznak meg vagy koncentrált az iparági kitettségük (technológiai, gyógyszeripari, luxus, árutőzsdei), illetve valamilyen társadalmi-gazdasági folyamat kihasználására hozták létre őket (például a népesség elöregedése, illetve klímaváltozással járó folyamatok). Egzotikus alapok jellemzően azok az elkülönítetten kezelt befektetési eszközök, amelyek földrajzi elhelyezkedésüket tekintve alapvetően fejlődő piacokhoz kapcsolódnak (ázsiai, latin-amerikai, orosz és kelet-európai). Ugyanakkor a kockázat szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a részvényekre, a határidős instrumentumokra, a certifikátokra, a tőke-, illetve hozamvédett/garantált konstrukciókra és mindezen eszközökre alapozott befektetési termékekre is. Az alábbiakban röviden felsoroljuk azokat a szempontokat, amelyeket figyelmébe ajánlunk, mielőtt a kockázatos befektetési termékeket tartalmazó alap(ok) választása mellett döntene. Hosszútávon érvényesülő elv, amely szerint a magasabb hozam elérésének reményében magasabb kockázatot is kell vállalnia. Ugyanakkor bizonyított tény, hogy egy befektetésen elért százalékos hozam hosszú időn keresztül nem tartható fenn. Az eszközalap, befektetési alap kockázatairól mindenképpen szükséges tehát az ügynöknél/alkusznál/értékesítőnél külön is érdeklődnie. Hangsúlyosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezen alapok esetében is igaz az az általános elv, miszerint a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát az alapok jövőbeli teljesítményére nézve. A befektetési kockázatot unit linked életbiztosítások, továbbá a befektetési jegyek esetén szerződési feltételekben foglaltak szerinti, de általában magas mértékben az ügyfél viseli, vagyis a biztosító, az alapkezelő nem vagy nem feltétlenül kárpótolja Önt a befektetési egységeken/befektetési jegyeken elszenvedett veszteségekért. Szélsőséges esetben így akár el is vesztheti megtakarításainak jelentős részét, mert ezen eszközalapok magas kockázata miatt a biztosítók, befektetési alapkezelők általában nem vállalják, hogy az ügyfél a biztosítási időtartam végén legalább az elhelyezett megtakarítás összegét visszakapja. Az úgynevezett tőke- és hozamgarantált alapok esetében mindenképpen tájékozódjon, hogy a pénzügyi szervezet által ígért garancia vagy védelem pontosan mire, milyen időtávban és milyen feltételek teljesülése esetén érvényesíthető. Amennyiben sürgősen hozzá szeretne jutni megtakarításához, nem mindegy, milyen időpontban teszi ezt meg. A jelentős visszavásárlási költségek mellett ugyanis további veszteségek is felmerülhetnek. Ha úgy dönt, hogy az alap elmúlt időszakban tapasztalt rossz teljesítménye miatt olyan másik alapot választ, amelynek értéke stabilan növekszik, és kevésbé ingadozik, vesztesége valóssá válik. Ekkor ugyanis a befektetési egységek vagy befektetési jegyek értékének csökkenése miatt kevesebb pénz áll az rendelkezésére az új befektetési egységek megvásárlására. Ugyanígy a pénztári megtakarítások kapcsán is az esetleges veszteségek csak akkor válnak valóssá, amennyiben azokat Ön realizálja, azaz átlép más pénztárba, portfoliót vált, szolgáltatást vesz igénybe vagy visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A döntés meghozatala előtt tehát mindig érdeklődjön az árfolyamok aktuális alakulásáról. 21

22 NAGYÍTÓ PÉNZTÁRAK BEFEKTETÉSEI: CSEKÉLY INGATLANHÁNYAD A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete év folyamán a pénztárak ingatlanbefektetéseivel kapcsolatban tartott témavizsgálatot. A cél az volt, hogy a Felügyelet képet kapjon a különböző pénztártípusoknál megvalósult közvetlen ingatlanbefektetések alakulásáról, illetve az ingatlanbefektetések hozamainak mértékéről és elszámolásáról. A vizsgálat során azoktól a pénztáraktól kért be a Felügyelet iratokat és adatokat, melyek a január 1. utáni időszakban a pénztárak rendszeres adatszolgáltatása alapján ingatlannal rendelkeztek. Ezen kívül az adatgyűjtés során 12 pénztárnál egynapos helyszíni vizsgálatot is zajlott, ahol a pénztárak képviselői szóban kiegészíthették a jelentéseket. A pénztári vagyon és az ingatlanvagyon alakulása Az egyes pénztári ágazatok vagyona és azon belül a közvetlen ingatlanbefektetések állománya a következőképpen alakult a vizsgált időszak kiemelt időpontjaiban. A magánnyugdíjpénztárak közül a vizsgált időszakban csupán egy pénztár rendelkezett közvetlen ingatlanbefektetéssel, amelynek piaci értéke 2005 végén 88,125 millió Ft, 2006 végén 333,600 millió Ft, án 1.394,389 millió Ft volt. Az ágazati vagyonhoz viszonyítva tehát az ingatlanbefektetések aránya elhanyagolható, én 0,01 százalék, én 0,02 százalék, míg án 0,08 százalék. Az adatok alapján ugyanakkor megállapítható, hogy a növekedés intenzív. Magánnyugdíjpénztárak mrd Ft ingatlan vagyon Az önkéntes nyugdíjpénztárak közül a vizsgált időszakban 13 intézmény rendelkezett/rendelkezik valamilyen formában közvetlen ingatlanbefektetéssel, amelyek aránya az összes vagyonon belül elhanyagolható, és lassú növekedést mutat. A év végén ez az arány 0,52 százalék, év végén 0,55 százalék, míg közepén 0,67 százalék. 22

23 Önkéntes nyugdíjpénztárak mrd Ft ingatlan vagyon Mindenképpen meg kell említeni ugyanakkor, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárak között is három pénztár ingatlanbefektetése teszi ki az ágazati ingatlanvagyon nagy részét. Megoszlás önkéntes nyugdíjpénztáraknál 100% 80% 60% 24,68% 14,18% 20,89% 16,00% 11,65% 13,81% 12,35% 9,02% 10,69% 40% 20% 40,25% 58,54% 67,94% 0% Az egészségpénztárak közül korábban három, a i állapot szerint két pénztár rendelkezett közvetlen ingatlanbefektetéssel, közülük egyik a vagyona kb.10 százalékát, míg a másik 5,7 százalékát fektette ingatlanba. Az egészségpénztári ágazat vagyonához viszonyítva az egészségpénztári ingatlanbefektetések aránya év végén 0,6 százalék, év végén 1,36 százalék, míg közepén 1,38 százalék. Az egészségpénztári ingatlanbefektetések ágazati vagyonhoz viszonyított arányát szemlélteti az alábbi diagram. Egészségpénztárak millió Ft ingatlan vagyon 23

24 Az önsegélyező pénztárak nem rendelkeztek közvetlen ingatlanbefektetéssel. A négy pénztári ágazat együttes vagyonának és közvetlen ingatlanbefektetéseinek alakulását az alábbi táblázat tartalmazza. adatok ezer forintban Dátum Ingatlan Vagyon Arány ,19% ,20% ,27% Az adatok alapján általánosságban elmondható, hogy a pénztári területen rendkívül alacsony az ingatlanbefektetések összvagyonon belüli aránya, a 0,3 százalékot sem éri el. A jogszabályi előírások egyébként az önkéntes pénztáraknál 10 százalékban, a magánnyugdíjpénztáraknál 5 százalékban maximálják a közvetlen ingatlanbefektetések arányát. (A évtől a választható portfoliós rendszert bevezető magánnyugdíjpénztárak esetén a portfolió kockázatosságának mértékével arányban 0 százalék, 10 százalék, illetve 20 százalék a közvetlen ingatlanbefektetések maximuma.) Az egész pénztári területen a legnagyobb ingatlanbefektető, -beruházó és -fejlesztő pénztár án egyedül közel akkora ingatlanállománnyal rendelkezett, mint az összes többi pénztár együttvéve. A jelzett időpontban ez a pénztár valósította meg az ingatlanbefektetések 49,66 százalékát, amelyek értéke 3, milliárd Ft volt. A másik jelentősebb ingatlanpiaci szereplő pénztár év végi kb. 88 millió forintos ingatlanállományát ra 1, ezer forintra növelte. Ingatlan beruházások előkészítése A témavizsgálat során az egyik vizsgálandó kockázati tényező az ingatlan beruházások előkészítése volt, amire től tartalmaznak részletesebb előírásokat a pénztári jogszabályok. Belső szabályozás Alapvető, minimális feltétele az ilyen típusú befektetéseknek, mint minden más típusú befektetésnek is, hogy a pénztár a tagok számára is hozzáférhető befektetési politikájában megteremtse a lehetőséget rá. Amennyiben az adott pénztár választható portfoliós rendszert is működtet, akkor természetesen abban is szabályozni kell az ingatlanbefektetések kérdését, annak módját, lehetséges mértékét. A közvetlen ingatlanbefektetést végrehajtó pénztárak mindegyike foglalkozik valamilyen formában befektetési politikájában az ingatlanbefektetések lehetőségével, azonban a belső szabályozottság alapossága, részletezettsége rendkívül széles skálán mozog. Néhány pénztár csak a jogszabályokra hivatkozik, máshol a rendkívül részletes szabályozás a beszerzés, értékesítés, működtetés folyamatait is kimerítően szabályozza. Érdekesség, hogy a legjelentősebb ingatlanbefektető pénztár befektetési politikája 2007-ig csak általánosságban tartalmazta a közvetlen ingatlanbefektetések lehetőségét és a referenciaindexe sem tartalmazott semmilyen ingatlanbefektetésekre vonatkozó indexet (pl.:bix). A témavizsgálat tapasztalatai alapján, a pénztárak belső szabályozási kockázatának csökkentése érdekében, a Felügyelet év végi javaslatainak megfelelően, a pénztárak amennyiben ingatlanbefektetéssel rendelkeznek január 1-től kötelesek a befektetési politikájukban az ingatlanokkal kapcsolatos pénztári stratégiát, szándékokat és célokat meghatározni. Döntést megalapozó, előkészítő dokumentumok A pénztári ingatlanbeszerzések darabszámát tekintve kb. fele-fele történt a 2003 előtt, illetve után, amely időpont a jogszabályi környezet változása miatt meghatározó. 24

25 Még a jogszabályi kötelezés hiányában, tehát a már 2003 előtt beszerzett ingatlanok esetében is többnyire volt valamilyen előkészítő munka, ez azonban a belső szabályozáshoz hasonlóan, szintén elég változó terjedelmű és színvonalú volt. Az alábbi esetek fordultak elő: volt, aki nem tudott előkészítő tanulmányt bemutatni, máshol az IT és EB megvitatta a befektetési lehetőséget, az egyik nyugdíjpénztár gazdaságossági kalkulációt készített, hogy milyen összeget érdemes az ingatlanvásárlásra fordítania, de a konkrét ingatlannal kapcsolatban nem volt írásos előkészítő munka, és a másik véglet, amikor részletes előkészítő munka volt, külön bizottságot is létrehoztak. A évi jogszabályváltozásokat követően csak egy pénztár szerzett be úgy ingatlant, hogy írásos előkészítő dokumentum nem állt rendelkezésre, bár a pénztár állítása szerint az egyik IT tag cége készített ilyet, de a vizsgálat során azt nem tudták bemutatni. Egy másik piaci szereplő esetén csak az IT és EB vitatta meg a befektetést, volt ahol a pénztár készített egy előtanulmányt, míg a pénztári szinten nagy ingatlan befektetőnek számító pénztárak beruházásai előtt belső tanulmány és külső szakértők által készített szakvélemény egyaránt készült az ingatlanokról, illetve a megvalósítandó projektekről. Tulajdonképpen a befektetés nagyságának, mértékének függvényében változott az előkészítő munka mélysége, terjedelme is. Mint minden befektetés esetén, az ingatlanoknál is elemi érdeke a befektetőnek, hogy ne egy túlárazott eszközt vásároljon, hanem a piaci viszonyoknak megfelelő áron (esetleg az alatt) jusson az ingatlanhoz. Ennek egyik biztosítéka a beszerzés előtti értékbecslés elvégeztetése, amit a évtől ír elő jogszabály. Az ingatlanértékelő kötelező igénybevétele előtt a pénztári ingatlanbeszerzések mintegy felénél készült értékbecslés. Érdekesség ugyanakkor, hogy a prudensen eljáró, értékbecslést készíttető pénztárak közül végül kettő üzleti megfontolás alapján drágábban is megvette az ingatlant, mint amekkora összeget az ingatlanértékelő reálisnak meghatározott. Az egyik esetben az eltelt idő eddig a pénztárat igazolta, a másikban nem, ugyanis a év végi értékbecslések alapján az egyik esetben az ingatlan értéke nem éri el a beszerzési árat, a másik esetben 54 százalékkal meghaladja azt. A január 1. után beszerzett ingatlanok esetében mindössze egyetlen pénztár nem tudott a beszerzéshez kapcsolódó értékelést bemutatni, a pénztár tájékoztatása szerint az adminisztrációt végző nyilvántartó cég lecserélésekor tűnt el az irat. Egy nyugdíjpénztár ingatlan vásárlása esetén az értékbecslés nem felelt meg a jogszabályban meghatározott célnak, az abban kimutatott piaci érték, mint a maximális vételár nem fogadható el, ugyanis az értékelő a kivitelezés alatt álló ingatlan elkészült, befejezett állapotát értékelte, viszont a pénztár az irodahelyiséget befejezetlen állapotban vásárolta meg. Egy pénztár két ingatlana esetében készíttetett ugyan értékbecslést, azonban azok a dátumozás alapján jogszabálysértően később készültek, mint ahogy a pénztár az adásvételi szerződést megkötötte. (A pénztár a megállapítást vitatja, az ezzel kapcsolatos kötelezést is tartalmazó határozat hatályon kívül helyezését kezdeményezte a Fővárosi Bíróságnál.) Az ingatlanbefektetési döntések előkészítésével kapcsolatban jelentős kockázatot a vizsgálat nem tárt fel, ezért ezen a területen további szektorszintű intézkedés nem vált szükségessé. Az igazgatótanács és ellenőrző bizottság szerepe A év előtt beszerzett ingatlanok tekintetében az ellenőrző bizottságok döntően kétféle módon vettek részt az ingatlanbefektetésekben. A pénztárak kb. felénél a döntéshozatalban is aktívan részt vettek, míg a másik felénél csak többnyire utólagos tájékoztatást kaptak az ingatlanokkal kapcsolatban. 25

26 A évtől a jogszabályi előírások értelmében az ellenőrző bizottságnak a várható költségeket, megtérülést és hasznosításra vonatkozó terveket véleményeznie kell. Nincs ugyanakkor meghatározva a jogszabályban a véleményezés formája, így az a gyakorlatban is eltér az egyes pénztáraknál. A témavizsgálat rámutatott, hogy a két legnagyobb ingatlanbefektető pénztár ellenőrző bizottsága veszi legkomolyabban ezt a feladatot, ezeknél a pénztáraknál részletesen megtárgyalják az előkészítő dokumentumokat, majd ezek után döntenek az adott ingatlan projekt támogatásáról. Megállapítottuk ugyanakkor, hogy a kisebb pénztáraknál továbbra is vagy az IT-vel közösen, kvázi döntéshozóként járt el az EB, vagy csak tájékoztatást kapott az IT-től, így nem töltötte be a neki szánt kontroll szerepet. Az igazgatótanácsi döntés a beruházásról két pénztár esetén egyáltalán nem dokumentált, egy harmadik pénztárnál pedig csak egy általános döntést hoztak az ingatlanbefektetésekről, de konkrét ingatlanokról az IT nem tárgyalt. A legtöbb pénztár esetén egy, vagy akár több konkrét ingatlanról is tárgyal az IT, majd meghatározott kereteket biztosítva, felhatalmaznak valakit (pl.: IT elnök, ügyvezető) az adásvétellel kapcsolatos tárgyalások lefolytatására. A pénztártagok tájékoztatása az ingatlanbefektetésekről a közgyűléseken megtörtént, egy egészségpénztárnál nem egyértelmű a tagok tájékoztatásának formája és terjedelme a közgyűlési jegyzőkönyvek túlzott szűkszavúsága miatt. A tisztségviselők tevékenységével kapcsolatban megítélésünk szerint abban rejlik némi kockázat, hogy a jogszabályok a feladataikat szabályozzák ugyan, azonban az, hogy annak milyen mértékben tesznek eleget, nehezen vizsgálható. Ennek oka, hogy az IT és EB jegyzőkönyvek, EB jelentések általában elég szűkszavúak. Ugyanakkor a tapasztalatok szerint az ingatlanbefektetések mértékének növekedésével a testületek aktivitása, tevékenységük dokumentálása is nő, így a Felügyelet részéről ezen a területen további lépések nem szükségesek. Szerződő felek Az adásvétel és értékelés folyamata A témavizsgálat kiterjedt a szerződő felek vizsgálatára is, melynek során azt elemeztük, hogy a pénztár és a másik szerződő fél között van-e valamilyen egyéb kapcsolat, illetve mennyire piacszerű a szerződő felek magatartása. A tapasztalatok alapján az adásvételi tranzakciók túlnyomó részében piaci alapon került kiválasztásra a megvásárolt ingatlan, így semmilyen egyéb kapcsolat nyomára nem bukkantunk a pénztár, pénztári tisztségviselők és az eladó között. Speciális esetnek mondható az az ingatlanszerzés, amikor egy nyilvános árverésen szerzett meg két telket önkormányzattól az egyik pénztár. Egy kisebb nyugdíjpénztár a háttérintézmény 100 százalékos tulajdonában lévő kft-től vett meg egy lakóingatlant, bérlővel együtt. A 2000 decemberében megvásárolt ingatlan vételára alacsonyabb volt az ingatlanértékelő által meghatározott piaci árnál, akinek kötelező alkalmazását ekkor még nem írta elő jogszabály. Külön említésre méltó egy nyugdíjpénztár két ingatlan vásárlása, amelyek alkalmával az eladó nagyon rövid idővel az adásvételi szerződés megkötése előtt szerzett tulajdonjogot. Érdekkapcsolat ugyanakkor az eladók és a pénztári döntéshozók között a vizsgálat során nem merült fel. Az ingatlanok értékesítésekor két esetben észleltünk nem teljesen piaci körülményeket. Egy nyugdíjpénztár a terület kisajátítása előtti ajánlatot fogadta el, míg egy másik pénztár csoporton belüli ingatlanfejlesztő társaságnak adta el a működési tartalékból vásárolt ingatlanát és egy másik ingatlan esetén bérlőként a csoport javára mondott le elővásárlási jogáról. Tette ezt annak ellenére, hogy az adott ingatlan felújítására, átalakítására több tízmillió forintot költött és azt a szerződésnek megfelelően a tulajdonos nem térítette meg a pénztárnak. 26

27 Vizsgáltuk a bérbe adás útján hasznosított ingatlanok esetén a bérlő személyét is, egyetlen esetben volt bérlő a pénztár háttérintézménye. Ennek az ügyletnek az volt a furcsasága, hogy a jogszabályi előírásoknak meg nem felelő módon, közösen tulajdonolt ingatlannak a pénztárra eső tulajdoni hányadát bérelte a tulajdonostárs, egyúttal háttérintézmény. (A vizsgálatot lezáró határozatban köteleztük a pénztárat a jogszabálysértő helyzet megszüntetésére.) A szerződő felek kiválasztásában ingatlanbefektetések esetén mindig rejlik némi kockázat, hiszen a pénztári döntéshozók nem saját vagyonukat kockáztatják és az ingatlanpiac közel sem olyan szabályozott, mint az értékpapírpiac. A vizsgálat során azonban nem tapasztaltunk olyan tendenciát, ami azt igazolná, hogy ez a kockázat nem vállalható fel. Ennek ellenére, prudenciális alapon több összeférhetetlenségi szabályt is javasolt a Felügyelet, amelyek a január 1-jétől hatályos jogszabályokba beépültek. Ezek nem az adásvétel, vagy bérleti jogviszony során szerződő felekre, hanem a befektetések létrehozásában, ingatlanok hasznosításában aktívan részt vevő külső partnerekre, elsősorban az ingatlanfejlesztőre, ingatlankezelőre és ingatlanüzemeltetőre vonatkoznak. Ezen kívül a tranzakciók piaci árát meghatározó ingatlanértékelőre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok bővültek. Személyi feltételek Az ingatlanba is fektető pénztárak személyi feltételeinek vizsgálatakor szét kell választani a magánnyugdíjpénztárakat és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakat. Ennek oka, hogy az elmúlt időszakban a két szektor jogi szabályozása ezen a területen másként alakult. A magánnyugdíjpénztárnak a kezdetektől fogva ingatlanszakértőt kell alkalmazni, amennyiben befektetési portfoliója ingatlant is tartalmaz, ezzel szemben az önkéntes pénztárak közül csak a nyugdíjpénztárakra és csak a január 1. és december 31. közötti időszakban volt ilyen előírás. A évben az előzetesen elvégzendő költség- és megtérülési vizsgálatot minden pénztártípusnál ingatlanforgalmazói szakvizsgával és két év ilyen területen szerzett szakmai gyakorlattal rendelkező szakembernek kellett elkészítenie, illetve jóváhagynia. Az egyetlen magánnyugdíjpénztár, amely ingatlanokkal foglalkozik, egy külső céget bízott meg az ingatlanbefektetési szakértői feladatok ellátására, aminek a társaság a rendelkezésre álló információk szerint megfelelően eleget tesz. Az önkéntes pénztárak között sincs egyetlen intézmény sem, amelyiknek ingatlanszakértő munkavállalója lenne, vagy a tisztségviselők valamelyike rendelkezne ilyen képesítéssel. Ugyanakkor a nagyobb vagyont ingatlanba fektető pénztárak akár egyszerre több külső ingatlanszakértőt foglalkoztatnak. Különleges szituáció adódott az egyik önkéntes nyugdíjpénztárnál, ahol folyamatosan keresték az ingatlanvásárlás lehetőségét, elsősorban saját irodacélú használatra. Meg is bíztak egy külső szakértő céget a pénztári vagyonkezelésben lévő ingatlan vagyonkezelése irányítására, azonban az ingatlanvásárlás meghiúsulása miatt végül 4 hónappal később felmondták a szerződést. Összességében elmondhatjuk, hogy jellemzően külső szakértő cégeket alkalmaznak a pénztárak, amelyek már az ingatlanok felkutatásánál, kiválasztásánál, a lehetséges hasznosítás, megtérülés kalkulálásánál a pénztár segítségére vannak. Ugyanakkor az ingatlanbefektetések szélesebb körben történő elterjedése egyik legfőbb akadályának a pénztári szervezeten belüli szakértelem hiánya tekinthető, amit alátámaszt a kérdőíves vizsgálatba bevont pénztárak véleménye is. Ennek oka nem a szakértők hiánya, hanem az ingatlanszakértő alkalmazásával járó plusz költség, ami a szakértő munkavállalóként történő alkalmazása esetén nem egyszeri kiadást, hanem folyamatos terhet jelentene a pénztáraknak. Az ingatlanszakértők alkalmazásának pénztári szektoronként történő eltérő alkalmazási követelménye nem indokolt, a szabályozás a vizsgálatot követően egységesítésre került. Ingatlanértékelő kiválasztása, értékelési eljárás 27

28 A évi jogszabály-változások tették kötelezővé a független ingatlanértékelő megbízását minden olyan pénztár számára, amelynek befektetési portfoliója ingatlant is tartalmaz. A témavizsgálat során vizsgáltuk az értékelő kiválasztásának módját, felügyeleti és letétkezelői jóváhagyását, az értékelések gyakoriságát és az alkalmazott módszert egyaránt. A tapasztalatok alapján az értékelő kiválasztásának módszere rendkívül vegyes képet mutatott. A pénztárak egy része többnyire valakinek (ügyvezető, könyvvizsgáló, háttérintézmény) az ajánlása alapján direkt módon, közvetlen megkeresés útján választotta ki az értékelő személyét. Néhány kisebb pénztár több értékelőtől kért ajánlatot a feladat ellátására és ezt követően választott, döntően a legolcsóbb ajánlatot tevő társaságot. Több esetben előfordult viszont a pályáztatás is, annak meghívásos és nyílt válfaja egyaránt. Előfordult olyan eset is, amikor a pénztár a letétkezelője által elismert értékelők közül választott korábban direkt módon, majd meghívásos pályázat útján. Az ingatlanértékelő cég kiválasztása és szerződtetése kapcsán felmerült néhány probléma is, amelyek a következők voltak. Egy nyugdíjpénztár esetén a pénztár könyvvizsgálója egyúttal az ingatlanértékelést végző cég ügyvezetője is volt, ami a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvény alapján összeférhetetlen. A pénztár felügyeleti intézkedés hatására más ingatlanértékelő cég megbízása mellett döntött. Egy pénztár az ingatlanértékelővel megkötött szerződést a Felügyeletre nem küldte meg és a letétkezelő is csak egy évvel a szerződéskötést követően hagyta azt jóvá. A évben felügyeleti intézkedést követően megbízott, új ingatlanértékelő letétkezelői és felügyeleti jóváhagyása megtörtént. Egy egészségpénztárnak nem volt írásos szerződése az értékelést végző cégekkel, azok a csoporton belüli ingatlanfejlesztő kft. partnerei voltak. Igaz ugyanakkor, hogy a pénztár a működési tartalékból vásárolta az ingatlant, így értékelő alkalmazása számára nem is lett volna kötelező. A kiválasztás során néhány kivételtől eltekintve nem volt szempont, hogy az ingatlanértékelő cég rendelkezik-e szakmai felelősségbiztosítással. Jelentős részük nem rendelkezett vele, vagy a pénztárnál nem volt megállapítható a felelősségbiztosítás megléte. (Az ingatlanalapok részére értékelést végzők számára a felelősségbiztosítás megkötését jogszabály írja elő, ami egyúttal feltétele a Felügyelet jóváhagyásának is.) Az ingatlanok értékelése minden esetben az EVS 2003 szabványon alapult, az abban és egyéb szakmai útmutatókban ismertetett három módszer valamelyikét alkalmazták az értékelők. A piaci összehasonlító módszer esetén az érték azon alapul, hogy hasonló ingatlanokért hasonló összeget fizetnek az ingatlanpiacon, így tulajdonképpen már megtörtént, konkrét és ismert adásvételi ügyletek során alkalmazott árat terjesztik ki bizonyos módosításokkal az értékelt ingatlanra. A jövedelem alapú megközelítés azon a (bérleti) bevételen alapul, amelyet az adott ingatlanpiaci szegmensben tevékenykedő, átlagos adottságú befektető hosszabb távon elérhet. Az újraelőállítási költség módszer esetén a becsült érték a földterület piaci értékének és a meglévő fejlesztések újraépítésének, helyettesítési költségének az összege, amelyből levonásra kerül az amortizációs foknak megfelelő értékcsökkenés. A módszer csak korlátozottan alkalmas a piaci érték meghatározására, hiszen a műszaki tartalom felől közelít, nem pedig piaci oldalról. A tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében a piaci összehasonlító módszert tekintették mérvadónak az ingatlanok (ahol lehetett külön a telek és építmény) értékének meghatározására. Ez megítélésünk szerint nem mindig volt megfelelő módszer, ugyanis a bérbe adott ingatlanok esetén célravezetőbb lehet a jövedelem alapú megközelítés priorizálása. Ezt támasztja alá a Magyar Ingatlanszövetség Szakmai Bizottságának ajánlása is. Az ajánlás (és a hitelbiztosítéki érték meghatározásáról szóló 25/1997. (VIII.1.) PM rendelet) értelmében az értékbecslést legalább a piaci összehasonlító és a jövedelem alapú módszerrel el kell végezni, de törekedni kell mindhárom módszer alkalmazására és ezt követően kell az értékbecslő által 28

29 legmegbízhatóbbnak, adott helyzetben legalkalmasabbnak tartott eljárást kiválasztani, azt megindokolni. Ezzel szemben számos esetben az ingatlanértékelő csak az egyik módszert alkalmazta. (A évtől a pénztári jogszabályok szerint részletesen indokolni kell, amennyiben az értékelő a korábbiaktól eltérő módszert ítél a legmegbízhatóbbnak.) További, a pénztárszférától független problémának tartjuk, hogy a piaci összehasonlító módszer esetén nehezen hozzáférhetőek a piaci adatok, így bizonyos esetekben nehézségekbe ütközhet hasonló ingatlanok bevonása az összehasonlításba. További probléma, hogy az összehasonlításba bevont ingatlanok, azok különbözősége az értékelt ingatlantól nincsen kellőképpen bemutatva. Ráadásul az értékmódosító tényezők figyelembe vétele teljesen szubjektív módon történik. A kérdéskörrel és a követendő eljárással részletesen foglalkozik a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 1/2007. (II.8.) számú ajánlása az ingatlanalap-kezelési tevékenység megfelelő végzéséről. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a hiányos jogszabályi környezetben a pénztári ingatlanok értékbecslésének módszertanára semmilyen kötelező érvényű előírás nincsen, csak a fentebb említett EVS 2003 standard és a különböző szakmai ajánlások betartása kérhető számon. Problémásnak tartjuk azt az egyébként más szektorban is elterjedt gyakorlatot, hogy a legtöbb értékelő díjazása az ingatlan értékéhez van kötve, ami érdekeltté teheti őket az ingatlan túlértékelésében. A legtöbb értékelést készíttető nyugdíjpénztár ugyanakkor havi fix összegért készítteti az értékbecsléseket. A témavizsgálat megállapításai alapján az ingatlanértékelők szerződéses kötelezettségeiknek alapvetően eleget tettek, néhány esetben fordult elő, hogy a minimális bérleti díj nem került meghatározásra. Ennek oka nagyrészt a pontatlan jogi szabályozás volt, melynek alapján nem volt egyértelmű, hogy mikor határozza meg az értékelő a bérleti díjat; minden évben, vagy csak új szerződés kötésekor, illetve nem született átmeneti rendelkezés arra az esetre sem, ha már január 1. előtt hosszútávra bérbe adták az ingatlant. A vizsgálat hatására a január 1-jétől hatályos kormányrendeletekben a kérdéskört pontosították. Ezen kívül az értékelésben rejlő kockázatok további csökkentése érdekében a Tpt-vel is összhangban a pénztári jogszabályokban is meghatározásra kerültek az értékeléskor alkalmazható módszerek, és rögzítésre kerültek az ingatlanértékelő szakvéleményében rögzítendő tények és adatok. Az ingatlanértékelésekhez is kapcsolódó kockázatként felmerült, hogy az ingatlanfejlesztést végző pénztárak év közben milyen értéken állíthatják be könyveikbe az adott ingatlant. A problémát igazából az jelentette, hogy év közben a fejlesztéssel kapcsolatban kifizetések történnek a fedezeti tartalékból, viszont az ingatlan csak az értékelő által, többnyire év végén meghatározott értéken szerepelhet. Felügyeleti javaslatra a vonatkozó kormányrendelet rögzítette, hogy az értékbecslések között a beruházást könyv szerinti értéken kell értékelni. A letétkezelő és könyvvizsgáló szerepe A letétkezelést végző szervezetek feladata többek között az ingatlanértékelő szerződésének és az ingatlanokra vonatkozó adásvételi szerződések ellenjegyzése, valamint az ingatlanbefektetésekre vonatkozó jogszabályi előírások, így a limitek betartásának ellenőrzése. Az ingatlanértékelő szerződését amint azt fentebb is említettük, egy nyugdíjpénztár jelentős késéssel jegyeztette ellen a letétkezelővel, egy másik nyugdíjpénztár pedig egyáltalán nem tett eleget ennek a kötelezettségnek, a többi pénztárnál ezzel kapcsolatban nem merült fel probléma. A két legnagyobb ingatlanbefektetőnél előfordult olyan eset, hogy az adásvételi előszerződést nem jegyeztették ellen a letétkezelővel. Mivel az előszerződésben a felek a leglényegesebb kérdésekben megegyeznek és az alapján a végleges szerződést akár a bíróság is létrehozhatja, ezért tulajdonképpen az előszerződésre is vonatkozik a letétkezelői ellenjegyzési kötelezettség. A végleges szerződéseket egyébként ellenjegyezte a letétkezelő. 29

30 A vizsgálat során egy pénztár egyáltalán nem tudott a letétkezelő által ellenjegyzett adásvételi szerződéseket bemutatni az általa ben vásárolt ingatlanokról. Ez esetben felmerült a pénztár és a letétkezelő felelőssége egyaránt, hiszen a pénztár nem nyújtotta be ellenjegyzésre az iratokat a letétkezelőhöz, a letétkezelő pedig mivel az eszközértékelésben szerepeltette azokat tudott az ingatlanokról, mégsem járt utána a beszerzés körülményeinek. A letétkezelői eszközértékelésben ráadásul nem az ingatlanértékelő által meghatározott értéken szerepelt az eszköz. Egy nyugdíjpénztár letétkezelője az ingatlan megvásárlására irányuló szerződést nem jegyezte ellen, mivel kétséges volt számára az ingatlan-résztulajdon szerzésére irányuló ügylet jogszerűsége. Ugyanakkor a bank jogszabályi kötelezettsége ellenére nem jelentette az esetet a Felügyeletre, csak közel egy évvel a szerződéskötést követően kért állásfoglalást az ügyben a Felügyelettől. Az a pénztár, amely a kisajátítás előtti ajánlatot fogadta el, úgy értékelte, hogy a szerződést nem kell a letétkezelőhöz benyújtania. Az egyik bank, mint letétkezelő több esetben az értékbecslés hiányában jegyezte ellen a szerződéseket. Az ingatlan értékelése később elkészült ugyan, azonban a letétkezelői ellenjegyzés időpontjában még nem volt megállapítható, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelel-e az adásvételi szerződésben szereplő ár. Amennyiben ugyanis a pénztár ingatlant vásárol, akkor az ingatlanértékelőnek meg kell határoznia a kifizethető legmagasabb összeget, míg eladás esetén az elfogadható legalacsonyabb összeget. Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy az érintett pénztár több ingatlan esetében már az értékbecslés elkészülte előtt megkötötte az adásvételi szerződést. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy az ingatlanbefektetések pénztári portfolión belüli aránya csupán egy pénztárnál és csak időlegesen haladta meg a jogszabályi limitet és azt a letétkezelő be is jelentette a Felügyeletre. A pénztár könyvvizsgálója az óvatosság számviteli elvének érvényesítése érdekében külön indoklással alacsonyabb érték megállapítása céljából eltérhet az ingatlanértékelő által az üzleti év fordulónapjára meghatározott értéktől. A tapasztalatok szerint csak egy pénztárnál élt ezzel a lehetőséggel a könyvvizsgáló. Amint azt a pénztárnál már korábbi vizsgálataink és adatszolgáltatás alapján is megállapítottuk, a könyvvizsgáló még a években nem fogadta el az ingatlanértékelő által meghatározott értékeket, hanem azoknál alacsonyabban, a nettó beszerzési értéken szerepeltette az ingatlanokat a pénztár könyveiben. Ennek oka, hogy az egyik ingatlan területi adatait nem tartotta tisztázottnak és nem tartotta alátámasztottnak a kétszeres forgalmi érték növekedést. A későbbiekben a tényadatok a könyvvizsgáló óvatosságának indokoltságát alátámasztották. A könyvvizsgáló szerepének elemzésekor további pozitív példaként meg lehet említeni azt az esetet, amikor a könyvvizsgáló az egyik befektetésnél írásban felhívta a pénztár figyelmét a limitek betartására. Az más kérdés, hogy ennek hatására döntött a pénztár úgy, hogy ha egyedül nem tudja megvenni az ingatlant, akkor a háttérintézménnyel közösen, százalék tulajdoni arányban veszik meg, amire a jogszabályi előírások egyébként nem adtak lehetőséget. Az egyik könyvvizsgáló egy pénztár évi éves beszámolója felülvizsgálatakor kifogásolta, hogy az év folyamán értékesített ingatlan eladásáról a pénztár számlát nem állított ki, illetve nem számítottak fel általános forgalmi adót. A tapasztalatok alapján egyébként nem teljesen egyértelmű, hogy az egyébként tárgyi adómentes pénztáraknak ingatlanbefektetéseikkel kapcsolatban milyen adó- és illetékkötelezettségeik vannak. Az illetéket szinte minden pénztár megfizette, ezzel szemben olyan eset is előfordult, hogy a pénztár arra hivatkozva, hogy társadalmi szervezet mentesült az illetékfizetési kötelezettség alól. Ez amint a kérdőíves felmérésből is kiderül szintén kulcskérdése lehet a közvetlen ingatlanbefektetések szélesebb körben történő elterjedésének. 30

31 Negatív példaként említhető viszont, amikor a könyvvizsgáló nem emelt kifogást az ellen, hogy a pénztár az ingatlanát az értékelő által meghatározott értéknél saját döntése alapján óvatosságból, de jogszabályellenesen alacsonyabban szerepeltette könyveiben. Egy-két kiragadott esettől eltekintve összességében elmondhatjuk, hogy a letétkezelők és könyvvizsgálók megfelelően ellátják kontroll feladatukat, tevékenységük az ingatlanbefektetések területén nem jelent többletkockázatot. Az ingatlanok tehermentessége, vagyonbiztosítás A megvizsgált ingatlanbeszerzések során több esetben tapasztaltuk, hogy az adásvételi ügylet megkötésekor az ingatlanon még volt valamilyen teher. A pénztári jogszabályok a vizsgált időszakban csak tehermentes ingatlanok beszerzését engedélyezték, így a tehermentesítés folyamata is a vizsgálat tárgyát képezte. A beszerzés előtt nem tehermentes ingatlanok legtöbbjét valamilyen zálogjog (jelzálogjog, vagy keretbiztosítéki zálogjog) terhelte. A tehermentesítés egyik a pénztár számára legtisztább, legbiztosabb módszere volt, hogy az eladó a vételár kifizetése előtt tehermentesíti az ingatlant. Másik esetben a kialkudott vételárból levonták a zálogjogosult követelését, vagy a foglalót a zálogjogosult kapta, aki az összegért cserébe hozzájárult a törléshez. Harmadik megoldási lehetőségként a zálogjogosult törlési engedélyének beszerzéséig a vételár ügyvédi letétbe helyezését alkalmazták. A tehermentesítés egyik esetben sem okozott gondot, annak menetét az adásvételi szerződések tartalmazták. Néhány esetben előfordult használati, vagy haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan vásárlása. Ezekben az esetekben szintén a szerződésben rendezték a tehermentesítés kérdését. Egyik esetben a használati jog jogosultja lemondott a jogáról, a másik esetben az adásvételi szerződést a pénztár két eladóval, állageladóval és haszonélvezeti eladóval kötötte meg és mindkét félnek fizetett bizonyos összegű ellenértéket. Két pénztár szolgalmi joggal terhelt ingatlant is vásárolt, amely terheket az adásvétel során rendezni nem lehetett. Egyik esetben bányaszolgalmi joggal terhelt ingatlant vásároltak, a másik pénztár pedig bányaszolgalmi joggal, vízelvezetési joggal, vezeték joggal, útszolgalmi és csatorna átvezetési joggal terhelt ingatlant egyaránt vásárolt. Ezen kívül olyan ingatlant is vettek, amelyre lejtszintbe-hozatali és beépítési kötelezettség volt előírva. A jogi szabályozás specialitása ezekben az esetekben az volt, hogy az ilyen szolgalmi joggal terhelt ingatlanok vásárlása nem felelt meg a hatályos jogszabályi előírásoknak, viszont a már a pénztár tulajdonában lévő ingatlanon lehetett szolgalmi jogot alapítani. A vizsgálat során nem merült fel olyan tény, hogy az ingatlanokra bejegyzett telki szolgalom a gyakorlatban bármilyen hátrányt, vagy jelentős kockázatot okozott volna a pénztáraknak. A témavizsgálat hatására tett jogszabály-módosítási javaslataink eredményeként a évtől telki szolgalommal terhelt ingatlant is vásárolhatnak a pénztárak, természetesen az ingatlanértékelőnek ennek megfelelően kell beárazni az adott ingatlant. A vizsgálat időpontjában az összes pénztár tulajdonjoga be volt jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. A jogszabályi előírások alapján a pénztárak kötelesek teljes körű vagyonbiztosítást kötni a biztosítható ingatlanokra, aminek eleget is tettek legkésőbb a vizsgálat hatására megkötötték a biztosítást. A befektetések finanszírozásának forrása, limitek betartása A gyakorlatban a pénztárak alapvetően három módszerrel, különböző céllal finanszírozzák ingatlanbefektetéseiket. A két tiszta eset, amikor a működési tartalékból működési céllal, saját használatra veszik az ingatlant, illetve ha fedezeti tartalékból befektetési céllal vásárolnak, fejlesztenek. Előbbi eset a témavizsgálatunk kapcsán kevésbé releváns, hiszen alapvetően a befektetések alakulását vizsgáltuk. Tisztán működési céllal, a működési tartalék eszközeiből egy pénztár vásárolt ingatlant. Egy nyugdíjpénztár a három tartalékból (fedezeti, működési és likviditási) együtt vásárolta a saját irodaként 31

32 használt ingatlanát, majd mivel ez jogszabályellenes volt felügyeleti intézkedésre a működési tartalékból visszapótolta a másik két tartalékba a felhasznált összeget, így végül teljes egészében a működési tartalékból finanszírozta a vásárlást. Olyan eset is előfordult, hogy egy pénztár közvetve vett ingatlant a működési tartalékból, ugyanis az általa a működési tartalék eszközeiből alapított a pénztár adminisztrációját végző nyilvántartó cég vásárolt egy ingatlant. A fedezeti tartalék eszközeiből nyolc intézmény fektetett ingatlanba egyértelmű befektetési céllal. A június 30-i adatok alapján az összes pénztári ingatlan értékének kb. 90 százalékát ezeknek a pénztáraknak az ingatlanai teszik ki. A problémásabb finanszírozási mód, ha fedezeti tartalékból, de saját használatra vásárol ingatlant egy intézmény. Az ingatlanok értéke alapján az összes pénztári ingatlan 8-9 százaléka lett ilyen módon négy különböző pénztár által finanszírozva. Ebben a helyzetben a problémát az okozta, hogy a pénztártagok pénzéből vett ingatlan után realizálható hozam (pl. bérleti díjbevétel) nem termelődik. Természetesen az esetleges értékesítéskor akár jelentős hozamot is lehet realizálni, azonban olyan eset még nem fordult elő, hogy egy pénztár az általa irodaként használt ingatlant eladta volna. Több pénztárnál felmerült, hogy saját irodahasználatból eredő működési költség megtakarítás összegéből egy részt a fedezeti tartalékba átcsoportosítanak, azonban ez adóköteles jövedelmet eredményezett volna a tagok számára. Másik megoldás lehet a tagdíjak tartalékok közötti megoszlási arányainak megváltoztatása a fedezeti tartalék javára a működési tartalékkal szemben, azonban ekkor a haszonból nem teljesen ugyanaz a tagsági kör részesül, akinek a felhalmozásából az ingatlant vásárolták. A vizsgálatok alapján tehát ténylegesen fennáll annak a kockázata, hogy a pénztártagok vagyonából történt befektetés után a pénztártagok nem kapnak megfelelő szintű hozamot. A évi jogszabályváltozásoknak köszönhetően a probléma megoldódni látszik, ugyanis a felügyeleti javaslatnak megfelelően a fedezeti tartalékból vásárolt, a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlan hasznosítási díjaként legalább az ingatlanértékelő által meghatározott legkisebb bérleti díj összegével megegyező a működési tartalékból átvezetett összeget hozamnak kell tekinteni, ami adómentes. A jogszabályok a vizsgált időszakban 10 százalékban határozták meg az ingatlanba befektető befektetési alapok jegyeinek és a közvetlen ingatlanbefektetéseknek a maximális együttes arányát. A magánnyugdíjpénztárakra vonatkozott egy kiegészítő szabály is, amely értelmében a közvetlen ingatlanbefektetések aránya nem haladhatja meg az 5 százalékot. A magánnyugdíjpénztáraknál a évtől bevezethető választható portfoliós rendszerben a limitek némileg módosulnak. A klasszikus portfolióban nem lehet sem közvetlen, sem közvetett ingatlanbefektetés, a kiegyensúlyozott portfolióban együttes arányuk 10%, míg a növekedésiben 20% lehet és nincs külön előírás a közvetlen ingatlanbefektetés maximális mértékére. A gyakorlatban limitsértés egyetlen pénztárnál és csak rövid, átmeneti időre fordult elő. Az érintett pénztár ingatlanjainak értéke a év folyamán néhány alkalommal (jelentős összegű szolgáltatás kifizetéseket követően) 10% fölé kúszott. Ezen kívül négy pénztárnak a vagyona 5-8 százaléka van ingatlanba fektetve, míg a többieknél 2 % alatti szinten van az ingatlanok aránya, így a limitsértések kockázata elhanyagolható. Hasznosítás módja, elszámolások Az ingatlanhasznosítás folyamata A hasznosítás módja az előzőek alapján természetesen csak a fedezeti tartalékból finanszírozott, tisztán befektetési célú ingatlanok esetén kérdéses. A nyolc pénztárnál az ingatlan típusától is függően különböző hasznosítási módokat alkalmaznak, de legjellemzőbb az iroda és lakóingatlanok bérbeadás útján történő hasznosítása. A bérbeadások során 32

33 forint alapú és az irodapiacra inkább jellemző deviza alapú bérleti konstrukciók egyaránt előfordulnak. Két pénztár is úgy szerzett ingatlant, hogy egy másik, ingatlannal rendelkező pénztárral egyesült. Ezekben az esetben a pénztárak tájékoztatása szerint rövid időn belül értékesíteni kívánják az ingatlanokat, mert saját megítélésük szerint nem rendelkeznek megfelelő szakértelemmel az ingatlanbefektetések, az ingatlanok hasznosítása terén, másrészt megítélésük szerint jelenleg nem lehet akkora többlethozamot elérni az ingatlanbefektetéseken, ami megéri azt a többletmunkát, amit az ilyen jellegű befektetések megkívánnak. A telkek egy részét spekulációs céllal vásárolták és csak tartják a pénztárak a kedvező értékesítési lehetőségre várva, illetve két pénztár jelentősebb fejlesztéseket tervez és végez az általuk megvásárolt telkeken. Az egyik tervezett beruházás egy idősek otthona lett volna, azonban a pénztár által a tervezéskor figyelembe vett állami támogatás a jogszabályi környezet kedvezőtlen változása miatt jelentősen lecsökkent, így a beruházást jelenleg szüneteltetik. A pénztár ezután nagy területű telkeket vásárolt, elsősorban későbbi értékesítési céllal. A másik pénztár ingatlanportfoliójában telkek mellett üdülő, társasház, lakás, parkolóház, üzemcsarnok és hulladékkonvertáló egyaránt található. A pénztár többféle ingatlan fejlesztésébe is belekezdett az elmúlt években, de teljes egészében még egyik projekt sem fejeződött be, a társasházak esetén még nem értékesítettek minden albetétet, így a fejlesztések eredményessége még nem mérhető. Azon pénztárak közül, amelyek a vizsgált időszakban értékesítettek ingatlant, az egyik nyugdíjpénztár az egyik ingatlanán (a bérleti díjakat nem számolva) hat év alatt kb. 104 millió forint, a másikon mintegy 7 millió forint veszteséget realizált. A két ingatlan bérbeadásával, fenntartásával évente néhány százezer forintos nyereséget, illetve kb. évi 1 millió forintos veszteséget realizált a pénztár. Szintén a évben, szintén kb. hat év után adott el egy telket egy másik nyugdíjpénztár, amely ezzel a befektetéssel ennyi idő alatt több mint megduplázta a befektetett pénzét, összesen kb. 134 százalék hozamot ért el. A kényszerből kisajátítás előtti ajánlat elfogadásával eladott ingatlanon jelentős, több mint 60 százalékos hozamot ért el az értékesítés évében az érintett pénztár. Tekintve, hogy a két ingatlanfejlesztő pénztár a pénztári ingatlanvagyon több mint 2/3 részét birtokolja, az ő beruházásaiknak, fejlesztéseiknek az eredményessége az egész pénztári területre nagy hatással lehet a közvetlen ingatlanfejlesztések megítélése tekintetében. Az ingatlanfejlesztés és -hasznosítás piaci kockázatára a Felügyeletnek, illetve a szabályozási környezetnek nem lehet ráhatása. Az ingatlanbefektetésekkel összefüggő egyéb kockázatok csökkentése érdekében az ingatlanfejlesztésben és -hasznosításban közreműködő cégekkel kapcsolatban prudenciális összeférhetetlenségi szabályok kerültek megfogalmazásra, amely javaslatok a évtől beépültek a pénztári jogszabályokba. Közvetett ingatlanbefektetések A vizsgálat keretében kitértünk annak elemzésére is, hogy a pénztárak mennyire élnek a közvetett ingatlanbefektetések lehetőségével. A pénztárak közvetett ingatlanbefektetéseinek növekedése a pénztárak vagyonán belül bár az ingatlanalapok a vizsgált időszakban több mint ötszörösükre növekedtek nem érte el a háromszoros értéket sem, így az értéke csak 0,5-0,6 százaléka a pénztári vagyonnak. A képet tovább árnyalja, ha számításba vesszük, hogy az ingatlanalapok portfólióján belül a tényleges ingatlanbefektetések egyszer sem érték el a 60 százalékos mértéket. (Meg kell jegyezni, hogy a számítások során azoknál az alapoknál, ahol hitel felvételével finanszírozták az ingatlanok vásárlását, ott adatok hiánya miatt 100 százalékos feltöltöttséggel számoltunk.) 33

34 Pénztárak vagyona (e Ft) Pénztári portfolióban lévő ingatlan befektetési jegyek nettó eszközértéke (eft) aránya a pénztári vagyonhoz (százalék) Az alapokban lévő ingatlanok értéke (eft) A befektetési alapokban lévő ingatlanok aránya a befektetési alapokon belül (százalék) a pénztári vagyonon belül (százalék) , ,47 0, , ,54 0, , ,05 0, , ,55 0,3280 Megítélésünk szerint az ingatlanbefektetési alapok befektetési jegyének vásárlása inkább értékpapír vásárlásnak tekinthető, mivel kockázati szintje nem egy-egy ingatlanhoz köthető, hanem a befektetési alap által már porlasztott kockázatot futják, az ingatlanbefektetésekkel járó kockázat kezelésére egyébként sincs a pénztáraknak semmi ráhatásuk. Ezt a nézetet erősíti az ingatlanok ingatlanalapokon belüli tényleges aránya is. Tapasztalatok, felmerülő kérdések A fentebb leírtak és a kérdőíves felmérés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a pénztárak nagy részét nem foglalkoztatja a közvetlen ingatlanbefektetés lehetősége. A jelenleg ingatlannal nem rendelkező pénztárak közül csupán egy jelezte azt, hogy a jövőben elképzelhetőnek tartja a közvetlen ingatlanbefektetést is, de még a közvetett ingatlanbefektetés lehetőségével sem kíván minden pénztár élni. Ennek oka legtöbb esetben a szakértelem hiánya, illetve az, hogy egy hatékony ingatlanportfolióhoz megfelelő nagyságú vagyon is szükséges, több pénztár problémaként említette a befektetés likvidálhatóságának korlátait. Szintén az ingatlanbefektetések ellen hatnak a nem tisztázott illeték- és adóügyi kérdések, illetve a tehermentességre vonatkozó azóta megszüntetett túlzott előírások. A már ingatlannal rendelkező pénztárak közül a jelenleg is nagy befektetőnek számító pénztárak mellett csak egy nagyságrendekkel kisebb vagyonú nyugdíjpénztár jelezte ingatlanfejlesztési szándékát. Ezen pénztárak a projektcég alapításának lehetőségét és az akár projektcégen keresztül történő hitelfelvétel lehetőségét is üdvözölnék.az ingatlanok üzemeltetésével, hasznosításával a megkérdezett intézmények egy része külső céget bízna meg (esetleg hozna létre), de akár maguk is működtetnék. Az ingatlanbefektetések időhorizontja illeszkedik a magánnyugdíjpénztári befektetések hosszú időtávjához, az ingatlanokra vonatkozó befektetési limiteket a piaci szereplők megfelelőnek tartják, ami összhangban van ingatlanbefektetési hajlandóságukkal is. A vizsgálat alapján az alábbi megállapítások is megfogalmazódtak: Tovább kell gondolni, hogy milyen költségtényezők, és hogyan befolyásolják az ingatlan, mint befektetési alternatíva melletti döntést a pénztáraknál. Az ingatlanok átruházása, forgalmazása esetén van-e lehetőség az illetékek mérséklésére, elhagyására. Egyáltalán, az eltérő piaci gyakorlatból melyik a megfelelő, milyen adó- és illeték kötelezettségei vannak a pénztáraknak ingatlanbefektetések esetén. Megfontolandónak tartjuk, hogy az ingatlanok vásárlását, fejlesztését megelőző előkészítő tanulmány kötelező tartalmi elemévé legyen a finanszírozási kérdések kidolgoztatása is. A közvetett ingatlanbefektetésekre vonatkozó megállapításaink alapján megfontolandónak tartjuk, hogy a befektetésekre vonatkozó korlátok számításakor az ingatlanalapok esetében csak az alapban lévő ingatlanhányadot tekintsük ingatlanbefektetésnek. 34

35 A jelenlegi jogszabályok azon kívül, hogy megengedik az EGT tagállamok területén az ingatlanbefektetéseket nem tartalmaznak speciális előírásokat a külföldi ingatlanbefektetések kezelésére vonatkozóan, ami kockázatot rejt magában. 35

36 EURÓPAI UNIÓ A CESR ÉS A CEBS KÖZÖS KONZULTÁCIÓS PAPÍRJA AZ ÁRUALAPÚ SZOLGÁLTATÁSOKRÓL A CESR és a CEBS május 15-én nyilvánosságra hozta közös konzultációs papírját a MiFID 65 (3) a) és d) illetve a CRD 48 (2) cikkében foglaltak felülvizsgálata tárgyában. A konzultációs papír áttekintést nyújt az árulapú származtatott eszközök piacáról, elemzést ad a szabályozási és piaci anomáliákról, illetve megvizsgálja, hogy szükséges-e a jelenlegi szabályozás módosítása. A munka előzménye az volt, hogy az Európai Bizottság felkérte a CESR-t és a CEBS-et, hogy vizsgálják meg az azon intézményekre vonatkozó szabályozást, amelyek árualapú származtatott eszközökre irányuló befektetési szolgáltatást nyújtanak. A konzultációs papírra augusztus 1-jéig lehet észrevételt tenni a következő címen: commodities@c-ebs.org. A beérkezett észrevételeket a CESR nyilvánosságra hozza, amennyiben az észrevétel küldője azt nem zárja ki. A CESR és a CEBS a beérkezett észrevételek alapján készíti el az Európai Bizottságnak adandó válasz végső verzióját. A konzultációs anyag és az anyag nyilvánosságra hozataláról készült közlemény angol nyelven az alábbi linken érhető el: 36

37 NEMZETKÖZI KITEKINTŐ IAIS KONFERENCIA BUDAPESTEN 2008 OKTÓBERÉBEN Az IAIS következő éves konferenciáját Budapesten tartja 2008 októberében. AZ IAIS-ról A biztosításfelügyelők 1994-ben alapított Szövetsége közel 140 ország (mintegy 190 jogrendjének) biztosításszabályozóit és felügyelőit képviseli. Ezen kívül több mint 120 biztosítási szakember, biztosító, viszontbiztosító és szakmai szövetség vesz részt munkájában megfigyelőként. Az IAIS globális biztosítási elveket, standardokat és útmutatásokat ad ki, képzést és támogatást nyújt biztosításfelügyelettel kapcsolatos kérdésekben, továbbá találkozókat és szemináriumokat szervez biztosításfelügyelők részére. Az IAIS szorosan együttműködik más nemzetközi intézményekkel a pénzügyi stabilitás előmozdítása érdekében. IAIS 2008 Budapest konferencia honlapja 37